Fürstenhoffer Zsanett KTK Vendéglátás turizmus
2017/2018
Franciaország, Dijon
Burgundy School of Business
Az Erasmus programról már az egyetem előtti években is hallottam, aztán elég sokáig gondolkoztam rajta, hogy bele merjek-e vágni ebbe a kalandba. Mivel Amerikában voltam már nyári diákmunka miatt, ezért végül úgy döntöttem, hogy nincs mit veszítenem. Egy barátnőmmel együtt jelentkeztünk a programba, ugyanarra az egyetemre, mert mind a ketten turizmust hallgatunk a PTE-n. Mindenképpen olyan egyetemet szerettünk volna választani, ahol turizmust tudunk tanulni, így ez eléggé leszűkítette a választási lehetőségeket. Három egyetem közül a franciaországi Burgundy School of Business-t választottuk. Leadtuk a szükséges papírokat a jelentkezéshez és vártuk a visszajelzést. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy mind a kettőnket felvettek, és mehetünk együtt Dijonba.
Azonban időközben kiderül, hogy nem tudunk az őszi félévre menni, mert a szakosodott tárgyak, amiket szerettünk volna felvenni, csak tavasszal vannak. Így elég sok idő telt el és mind a ketten úgy éreztük, hogy inkább mégis csak maradunk itthon, és minden marad a régi kerékvágásban. Eljött a határidő, amikor meg kellett mondani, hogy szeretnénk-e menni, vagy tényleg maradunk, és elég feszült voltam, nem tudtam, hogyan döntsek, mert tudtam, hogy a barátnőm biztosan Pécsen fog maradni, akkor is, ha én megyek. Felhívtam egy jó barátomat és megkértem, hogy segítsen nekem dönteni. Feltett nekem néhány kérdést, aminek a lényege az volt, hogy fiatal vagyok, és mivel még nem vagyok senki felé elköteleződve így ne gondolkozzak, hanem menjek. Ekkor dobogó szívvel mentem be az Erasmus irodába, azon a héten szerintem már vagy tizedszerre és mondtam, hogy megyek, és elköszöntem még mielőtt újra megondolhattam volna magam. Így tehát a végleges döntésről senki nem tudott, csak az az egyetlen barátom, akivel telefonon beszéltem.
Ahogy kíértem az épületből hívtam anyukámat, hogy mégis megyek Dijonba. Nagy meglepetés volt neki és a barátaimnak is, főleg annak a barátnőmnek, akivel mentem volna. Így vágtam bele egyedül életem egyik legnagyobb kalandjába. Repülővel utaztam Lyonba és onnan mentem busszal Dijonba, ez volt a legkedvezőbb megoldás, anyagilag és időben is. Szerencsés vagyok, mert találtam albérletet, így nem kellett kollégiumba mennem, viszont ahol laktam, az sem volt egészen mindennapi. Egy idős hölgy adta ki lakása egyik felét privát fürdőszobával és így az enyém lett a város és talán az ország legolcsóbb albérlete havi 290 euróért. Akikkel összebarátkoztam a szemeszter folyamán kb 450 eurót fizettek pici kollégiumi szobához hasonló privát stúdióért rezsi nélkül. Nekem pedig Chantal még néha ebédet is főzött, elvitt vásárolni, vidéket járni.
Kíváncsi voltam, hogy milyen barátokat fogok tudni szerezni a program folyamán és abszolút csalódás ért. Azt gondoltam, hogy lesznek majd francia barátaim, hogy tanítanak majd, talán a családjukkal is találkozom… Hát ez nem így történt. Franciákkal csak Chantalon keresztül kerültem kapcsolatba, mivel bemutatott a barátainak, sőt főztem is nekik magyaros vacsorát. Az egyetemen lett egy nagyon jó barátnőm, aki finnországi orosz, és azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot. Illetve kanadai srácokkal lettem még jóban, és több helyre utaztunk így együtt. A város, ahol éltem, nem volt túl nagy, de volt benne élet, sok egyetemista. A közös bulizásokon nem igazán vettem részt, inkább utaztam barátokkal, piknikeztünk a közeli tó partján, ahova vittem magammal magyar bort is, hiszen nem lehetett kihagyni egyetlen lehetőséget sem az újabb borok megkóstolására.
Mivel borturizmust hallgattunk, tanultunk sok érdekességet és tanáraink biztattak minket, hogy kóstoljunk meg minél több féle bort, hogy tudjuk felismerni a különbségeket. Sokszor mentünk közösen kávézni, néztünk filmeket az egyik helyi kis moziban, ami majdnem hogy törzshelyünk lett, vagy csak úgy sétálgattunk a városban. Szerettem az ott töltött időt, és ha lehetne, bármikor visszamennék, csak sajnos a csapat nem lenne már ugyanaz. Chantalt viszont mindenképp meg szeretném még látogatni, hiszen nagyon sok mindent köszönhetek neki, sokat beszélgettünk egymással és tanított dolgokat az életről, szinte olyan lett számomra, mint egy pótnagymama.
Az viszont biztos, hogy ha nem kaptam volna itthonról anyagi támogatást, akkor fele ennyi tapasztalatot sem tudtam volna szerezni, hiszen Franciaország nagyon drága és az Erasmus ösztöndíj tényleg csak támogató jellegű jelképes összeg ott. Új országokba juthattam el, sok új dolgot tanultam, nemzetközi kapcsolataim lettek, és nagyon szép emlékeim. A barátnőm mindenképpen sajnálhatja, hogy ebből kimaradt, de remélem még nagyon sok embernek lesz lehetősége, hogy hasonló tapasztalatokat szerezhessen a program által, mint én.
Görözdi Rita MK, festőművész
2016/2017
Franciaország, Aix-en-Provence
Ecole Superieure d’Art d’Aix-en-Provence
Diploma utáni szakmai gyakorlati ösztöndíjamat a 2016/2017-es tanévben az Ecole Superieure d’Art intézményében töltöttem, amely Franciaországban, a Provence-i régió egyik központi kis városában Aix-en- Provence-ban található. Korábban már volt szerencsém egy fél évet ugyanitt eltölteni diákként. Az idei, egy hosszabb 12 hónapos időszak volt, amelyet szintén képzőművész ikertestvéremmel volt szerencsém eltölteni, és közös projektünkön dolgozni, az Erasmus + ösztöndíj támogatásával.
Az intézmény minden szempontból a segítségemre volt. Az iskolának van külön weboldala, aminek egy része elérhető angolul is. Ez egyébként elég részletes, és minden információ megtalálható, ami egy kiutazó diáknak fontos lehet.
A tanév később kezdődik, mint Magyarországon. Az én esetemben szeptember 21-én kezdődött a szorgalmi időszak. Tanóráim a francia nyelven kívül nem voltak. Saját munkatervem volt, és ez alapján dolgoztam. Az oktatók minden szempontból a segítségemre voltak. Az intézmény épületében kaptam műtermet, ahol a félévkor megvalósult nagyszabású kiállításra tudtam készülni, alkotni. A kiállítás az Aix-en- Provence-i Vasarely Alapítvány épületében valósult meg, a 2016-os Vasarely év tiszteletére. A kiállításra az Alapítvány és az iskola kért fel minket még kiutazásunk előtt. Aix-en-Provence, mint Pécs testvérvárosa és Victor Vasarely szülővárosa is egyben, egy izgalmas projektnek gondolta a kiállításunk megvalósítását a jubileumi év kapcsán.
Az tanév első fele az erre való készülődéssel telt, hiszen az Alapítvány egy hatalmas 3 teremből álló helyszínét kellett megtöltenünk. Úgy gondolom, ez mindkettőnknek egy nagy kihívás volt, egyrészt a tér miatt, másrészt a közös munka, mely szintén új volt számunkra. Ikerpár képzőművészekként első nagyobb közös megmozdulásunk volt ez a kiállítás. Korábban már Pécsen volt szerencsénk együtt kiállítani, mely talán tekinthető ennek a nagy projektnek az előzményeként is. Úgy gondolom, minden, amit ettől az évtől, és az Erasmus + programtól vártam, az sikeresen teljesült. A francia nyelvet alapszinten sikerült megtanulnom, kapcsolatokat építettem, melyek a későbbiekben is hasznomra lehetnek.
Úgy gondolom a külföldre utazásnak, főleg hosszabb távra, mindig vannak nehézségei is, egyik ilyen a nyelv. Nekem szerencsém volt, mert már korábban tanultam a francia nyelvet, így jól meg tudtam magam most is értetni. Az egyetemen az oktatók rugalmasak voltak ilyen téren, így az angolt használtam leginkább, de a francia tudásomhoz is türelmesen viszonyultak. A jövőben szeretnék még nagyobb hangsúlyt fektetni a nyelvtanulásra, mert úgy gondolom mindenképp fontos és elengedhetetlen az életben a boldoguláshoz.
Aix-en-Provence többféleképen is megközelíthető. Sajnos közvetlen repülőjárat nincs, viszont a szomszédos Marseillebe könnyedén közlekedhetünk, igaz átszállással. Ami nagy öröm volt számomra, hogy az idei évben beindult a Nizza- Budapest repülőjárat. Én ezzel a járattal közlekedtem Magyarországra. Nizzába érkezéskor a repülőtérről közvetlen busz indul naponta többször Aix-en-Provence-be, ami nagyjából 2-2,5 óra.
A szállást az első szemeszterben a Vasarely Alapítvány biztosított, a második szemeszterben közösen béreltünk testvéremmel a belvárosban egy kis lakást (1 szobás), ami havi 600 euró volt. A város nagyon barátságos, jelentős a diákélet, hasonló, mint Pécsen. Tavasszal és nyáron egyre több a turista, a hely látványosságai folyamatosan vonzzák a látogatókat. A fiataloknak számos szórakozási lehetőség van (színház, mozi, koncertek), de ha még nagyobb pörgésre vágyik valaki, akkor mindenképp érdemes Marseille- be utazni (fél óra busszal), ahol biztosan még nagyobb élet fogadja az embert.
Erasmusos programok vannak a városban, bár én nem kimondottan vettem ezeken részt. A városból próbáltam minél többet utazni, és bejárni a környéket, amit a helyi buszokkal kiválóan lehet. A megélhetés számomra jól működött. Magyarországhoz képest az albérleti árak, amik jóval drágábbak, illetve éttermek, bárok. Én leginkább magamnak főztem, így az étkezést magyar árakhoz hasonlóan tudtam kihozni.
Az Erasmus + program és az ehhez kapcsolódó szakmai gyakorlati ösztöndíj mindenképp egy hasznos 12 hónap volt számomra. Szakmai munkám során sikerült kapcsolatokat építenem, munkámban fejlődéseket elérni, nyelvi képességeimet és tudásomat fejleszteni.
A programot ajánlom mindenkinek, aki szeretne nyelvet tanulni, utazni, és szeretné magát kipróbálni egy új környezetben, és kultúrában.
Kiss Virág KTK Kereskedelem és marketing
2018/2019
Lyon, Franciaország
ESDES Université Catholique de Lyon
Gondolatban az Erasmus kalandom évekkel előbb kezdődött, mint maga az utazás. Az a dolog volt, amit mindig is tudtam, hogy nagyon szeretnék megcsinálni. Annyi ismerőstől, baráttól és rokontól hallottam a történeteiket, olvastam beszámolókat blogokon, a kari honlapon, de sokáig nagyon távolinak tűnt, érlelődött bennem. Tavaly ősszel aztán valami kattant, elmentem a karon szervezett Erasmus tájékoztató délutánra és a jelentkezési idő előtt két nappal, az utolsó pillanatban adtam be a pályázatomat. Már akkor is éreztem, hogy életem egyik legjobb döntését hozom meg. Nem fűztem határozott elvárásokat és elképzeléseket a kint töltött félévemhez, de biztos voltam benne, hogy teljesen másképp fogom látni a világot ez után a négy hónap után. Így is lett, nemcsak megváltozott a gondolkodásom, de olyan sokat tanultam a többi cserediáktól és cserediákról, ami közelebb hozott hozzájuk és az ő szeletükhöz a világban.
Úgy tudom legjobban megfogalmazni, hogy változást vártam az Erasmustól, amit bőséggel szolgáltatott. Akármennyire is nagy kaland és boldogság volt ez a pár hónap, természetesen voltak kisebb-nagyobb küzdelmek az utam során. A legelső és talán legnagyobb bukkanóm a megérkezésem utáni hatodik napon a telefonom ellopásának története volt. Nagyon megnehezítette a tájékozódásomat és rengeteget rontott a biztonságérzetemen a következő egy hét, ami alatt a kis kütyüm nélkül keveregtem az ismeretlen nagyvárosban, ahol még alig ismertem pár arcot, őket is csak futólag. Utólag természetesen megtaláltam a dolog jó oldalát és tanultam is belőle, de akkor csak egy hatalmas szerencsétlenségnek éreztem, az is biztos. Ez az eset volt egyben az első találkozásom egy másik problémaforrásommal, a francia bürokráciával, ami sok fejfájást okozott nekem a félévem során. Minden adminisztrációs folyamat ötször annyi időbe telik, mint amire az ember számít, ezer dokumentum és papír szükséges mindenhez és akár a rendőrségről, akár a szociális támogatási irodáról beszélek, egyikben sem volt egyetlen ember sem, aki meg tudott volna szólalni angolul (Lyon mégse Párizs végtére is).
A félév előrehaladtával ez egyre kevesebb problémát okozott, de az elején azért hátráltatott. A legjobb megoldás általánosítva az összes felmerülő gondomra a minél gyorsabb segítségkérés volt, ami nem csak a kétségbeesettséget előzte meg nagyszerűen, de hamarabb is megoldotta a szóban forgó problémát. Szerencsére bőven akadtam segítőkész és barátságos helyikre, akik ott segítettek, ahol tudtak és megdicsérték a bukdácsoló franciámat is. Sokat tanultam a francia életmódról, a kevésbé stresszes/lehangolt hétköznapjaikról és arról, hogy hogyan fogják fel az életet. Náluk a stressz egyszerűen nem prioritás és ez egy fontos lecke volt számomra. A kiutazás igazából meglehetősen egyszerű volt, habár mivel fix időpontos dolog volt, ezért a repjegy nagyon drága volt, főleg a záros határidő miatt. Erre érdemes figyelni és minél előbb megvenni, amennyiben lehetséges, de ez most nekem így sikerült. Hazafelé már a jó helyismeretem és a jó tervezhetőség miatt az utazásom ára a töredéke volt az odafelé menetnek. A lakhatás megoldása szintén nem okozott problémát, az egyetem kollégiumi elhelyezéssel foglalkozó irodájának segítségével foglaltam a szobámat, amely bár egy igen egyszerűen felszerelt tíz négyzetméteres szobácska volt, de viszonylag jó áron biztosították (267 €, ami a fele egy átlagos privátban bérelt szobának), így maradt pénz utazni is szerencsére.
Lyon nagyon jó választás volt mobilitási célpontnak, ugyanis, mint Franciaország harmadik legnagyobb városa, tele van élettel, mozgalmas és rendkívül diákbarát, mindez a csillagászati árak nélkül. A földrajzi elhelyezkedése is jó, mert központi, így könnyű utazgatni. A helyi közlekedés a hazaihoz képest drága, viszont a minőségéhez és az ottani árszínvonalhoz képest nem olyan rossz (30 € diákoknak a bérlet havonta), könnyű A-ból B-be eljutni, úgyhogy nincs ok panaszkodni. Alternatívaként nagyszerű a kiterjedt biciklihálózat, ami elképesztően olcsó és elektromos roller is van bőven elszórva a városban. Az étterembe járásnak nagy kultusza van Lyonban a bouchon-kultúrával, de alapvetően igencsak drága dolog bármi olyat enni, amit nem te főztél. Ehhez hozzá kellett szoknom és kitapasztalnom, hogy mit és hol érdemes enni, ha erre kerül a sor. A gasztronómia egyébként szuper, nem véletlenül Lyon az ország szíve ebből a szempontból. Mindenképpen olcsóbb azért a hétköznapokban az embernek magára főzni, mert rengeteget lehet vele spórolni, de hiba lenne nem megismerkedni a helyi ételkultúrával, főleg mivel Lyonban ilyen színes és nagyhírű.
A város és az egyetemi élet rengeteg szórakozási lehetőséget biztosított számunkra, kirándulásoktól kezdve, főzőleckéken át az őrült Erasmus bulikig. Nagyon sok emlékezetes délutánt és estét töltöttünk a többiekkel az egyetem programjain és a város éjszakai életében. Az alkohol nagyon drága egyébként, ha szórakozóhelyen veszi az ember, úgyhogy jelentősen megdobja az ember költségeit, ha sokat jár el. Az általános megélhetési költségek nagyban függnek az ember életmódjától és a költekezési szokásaitól. Általánosságban elmondható, hogy drága Franciaországban élni, főként egy magyar diáknak, a helyieknek kevésbé. Sokat lehet spórolni, ha az ember magán szállás helyett a CROUS állami kollégiumaiban lakik, és ha az idő nagyobb részében nem étteremben eszik, hanem inkább főz. Őszintén megvallva a lyoni ESN szervezethez a félév során egyáltalán nem volt szerencsém. Pár programjukat láttam a Facebookon, de a mi egyetemünk cserediákjai nem voltak belevonva ezekbe és a mentorprogramjukkal sem találkoztam. Főként a város Erasmusosainak szervezett bulikban mutatkozott meg a tevékenységük. Minket az ESDES-en működő International Students Club (ISC) felügyelt és az általuk szervezett rendezvényeken és bulikon vettünk részt. Teljesen más az oktatás metodikája a hazaihoz képest Franciaországban.
Mielőtt megkezdtem külföldi tanulmányaimat, sok helyről hallottam hírét, hogy mennyire csoportmunka- és projektalapú az oktatás arrafelé. Először ez kissé visszariasztott, ám amint belekerültem, egyre jobban megkedveltem ezt a módszert, a teljes megelégedésemet pedig a vizsgahét befejeztével tudtam kifejezni. Természetesen a félév során nem mindig volt kedvem megírni a beadandót, nyaggatni a csoporttársaimat, hogy dolgozzanak, viszont amikor a vizsgához kerültem, tudtam, hogy miről szól a tárgy, tudtam, hogy hogyan kell alkalmazni, a megtanult módszereket és elméleteket. Nem is beszélve arról, hogy a vizsgák nem a lexikális tudásra épülnek, hanem a feladatok nyolcvan százaléka esettanulmány, avagy a megtanultak alkalmazása önállóan egy gyakorlati példán szemléltetve.
Egy szó, mint száz, meg vagyok elégedve a néha kissé rendezetlen, kissé összevissza francia oktatással és úgy érzem, hogy értékes tudásra tettem szerint a külföldi félévem során. Még akkor is, ha a hétről hétre változó órarenddel nem igazán sikerült megbarátkozni. Hogy mit jelentett számomra az Erasmus? Lehetetlen összefoglalni pár mondatban. Nekem többet adott, mint amire számítottam. Látszólag a földrajzi helyzetemben következik be a legnagyobb változás, a valóságban pedig éppen hogy minden másban. Az Erasmus eső és napsütés; sokszor az egyik, sokszor a másik erősebb, de amikor visszanézel, egy csodás szivárvány az egész. Annyira élvezetes volt ennyiféle emberrel megismerkedni, kiszélesíteni a látókörömet, elsőkézből tanulni olyan dolgokról, amik korábban elérhetetlenek tűntek és életre szóló barátságokat kötni megannyi különböző, de varázslatos emberrel.
A lényeg, hogy sokkal kisebbnek tűnik a Földünk egy ilyen élmény után. Amennyiben érdekel az Erasmus, akár egy pillanatra is, de elgondolkoztál már azon, hogy milyen lenne megtapasztalni ezt a hatalmas kalandot, azt ajánlom, hogy vágj bele, mert nincs vesztenivalód. Egyet kivéve minden értelemben gazdagabb leszel.
Magashegyi Gergő MIK Iparitermék- és formatervező
2017/18
Franciaország, Párizs
BLESS Eine GmbH
Az Erasmus programról a barátaimtól hallottam, akik már részt vettek ilyen programban. Ekkor utána néztem, hogy van-e lehetőség szakmai gyakorlat támogatására is és így találtam rá a programra, ami lehetővé tette a kijutásomat.
Az Erazmustól, amit vártam az tapasztalat és valami váratlant, semmi mást. Vettem már részt nemzetközi programokban és mindig meglepően többel gazdagodtam, mint amit vártam vagy remélni tudtam. Más országok, kultúrák keveredése (főleg Párizsban) mindig gyümölcsöző élmény az ember számára. Szakmai értelemben pedig már nagyon régóta kívántam hivatásos szempontból megtapasztalni a munkát, amit egyszer végezni fogok. Számomra mind a kettő teljesült ez alatt a röpke 2 és fél hónap alatt.
A legnagyobb nehézség meglepő módon nem a papír munka volt. Az első és legkeményebb akadály találni egy külföldi céget, ami fogad téged gyakorlatra. Célirányosan találtam egy cég keresőt, ami kidobott vagy ezer céget a „design” szóra és egyesével végignéztem, hogy formatervezéssel vagy ahhoz közeli dolgokkal is foglalkoznak-e. Az én esetemben az építész és a grafikus cégeket zártam ki. Utána pedig elküldtem, egy jól megformált emailt, ami tartalmazta a portfóliómat, az Erasmus programhoz egy linket, hátha még nem hallottak róla ugye, illetve a CV-t angolul. Ezek után több, mint 252 emailt küldtem el 252 céghez, amiből maximum úgy 100-ra válaszoltak termesztésen nemmel. Az utolsó pillanatban találtam rá a BLESS-re és rá illik a név, hogy nekem tényleg áldás volt az, amikor válaszoltak, hogy érdeklem őket. Kértek tőlem egy interjút Skype használatával és másnap válaszoltak, hogy felajánlanak nekem egy lehetőséget. Ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Egy szakmai gyakorlat Párizsban!
De aztán jött a papír munka, mindent időben rohanósan oda-visszaküldözgetni, aláírást kérni és türelmesnek, mégis markánsnak kellett lennem, hogy minden időben meglegyen. A BLESS kért az egyetememmel is egy szerződést, hogy hivatalos legyen. Ezt módosítani kellett két pontban, mivel Franciaországban 2 hónap minimum a szakmai gyakorlat. Szerencsére ez egy mondattal megoldható volt és már volt angol nyelvű szerződés.
Az utazás az bizony pénz és nem kevés, nekem már nem volt időm Campus Mundi pályázatra, itt a saját tartalékomat kellett felhasználni. Párizsba az utazás busszal csak oda úgy 50 euró körül van. Én nagyon tudom ajánlani a Flixbuszt, amit választottam, nagyon sok lehetőség van az utazási célokat tekintve és kifejezetten kényelmes, illetve egy bizonyos időre wifi is elérhető. Ami meglepő volt, hogy kifejezetten kényelmes, még ilyen hosszú távon is jól tudtam pihenni az úton és 2-3 óránként megálltunk kinyújtóztatni a testünket. A buszon WC is elérhető, szóval nem kell feszengeni a megállók miatt. A buszsofőrök mindannyian minimálisan beszélnek angolul, szóval a kommunikáció nem volt probléma.
A szállással szerencsés voltam és nem is. A havi összeg kifejezetten olcsó volt 400 euró havonta (a legolcsóbb opció Párizshoz közel), de a foglaló az 500 euró, amit bizony saját forrásokból kellett fedeznem. A hely egy 4. emeleti lakás volt (Franciaországban ez csak a 2. emelet második fele volt, ott fél emeletek is vannak bizonyos épületekben). A lakás maga igen tiszta volt, kezdetben először egy üzbég, később egy afrikai (már nem emlékszem, melyik országból jött szégyenlem is magam) fiúval laktam egy szobában. 3 szoba volt közös fürdővel és konyhával. Hetente egyszer jött egy takarító, aki az alaptakarítást elvégezte, természetesen az edényekről és egyebekről nekünk kellett gondoskodnunk. Amúgy a hely Villjuifban volt, ami egy külső városa Párizsnak délkeleten, úgy 15 percre metróval a városhatártól és 30 percre a belvárostól. A munkahelyemig összesen 40 percet utaztam a metrón.
És hát Párizs az csodás, a fő közlekedés a metró, fantasztikus találmány, hatalmas távokat tettem meg naponta percek kérdése alatt, szerencsére a munka jellege miatt fedezték nekem a „Navigo” bérletem, ami egy kombinált bérletnek felel meg. Ez egy chipes kártya, amit a belépésnél kell a megfelelő helyen érinteni és átenged az ajtó, illetve buszra és helyi vonatra is alkalmazható. Az ára elég sok, ha mind az 5 zónát kéred, akkor 72 euró egy hónap és +5 euró a kártya megvétele (később újra tölthető), illetve a helyi fényképező masinák 5 euróért készítenek rólad képet az igazolványhoz.
A kocsmák drágáknak mondhatók magyar vonatkozásban, de vannak mindenhol úgy nevezett „boldog órák”, amikor fele vagy harmad annyi a sör vagy a bor. De aki ismeri a várost, mindig talál olcsó helyet, ahol ingyen koncertek is vannak néha. Az étel olyan 10 euró környékén van, de akkor egész napra jól laktál. A választék kifejezetten széles Ázsiától Afrikáig nincs olyan konyha, amit ne találnál meg. Főleg rengeteg kínai, japán és koreai hely van. Kínai ételekből külön szupermarket létezik. Az éjszaka pedig gyönyörű, órákig lehet sétálni a kis utcákról utcákra vagy a Szajna mentén és csodálni a fényeket. Teljesen véletlenül is emlékművek tucatjaiba tud botlani az ember.
Ha netán pedig kultúrára vágyunk, akkor jó helyen vagyunk, a Centre Pompidou a modern művészeteknek, Louvre a reneszánsz nagyjainak és a Museum de Orsay a két korszak közötti időszak legjelentősebb képeit tárolja a világból. Utóbbiban található személyes kedvenc korszakom képe az impresszionisták. De a leginkább kihagyhatatlan a Museum de Orange Monet Tavirózsái. Természetes fényben színpompázó remekmű, ami a fény változásával mindig valami újat mutat a látogatónak, órákig ültem ott és csodáltam.
A munkahelyem a harmadik kerület egyik szűk kis utcájában egy divat boltokkal teli utca leágazó utcájában volt. Kicsi, de otthonos hely volt, rövid kis napi rutinokkal, mint a pincében a párátlanító ürítése, viráglocsolás és a kávéfőzés (a kávé francia pörkölésű márkás kávé volt). Mint minden, egy divatcégnél valamiképp minőségi fokot kellett mutatnia. A napom nagy részében terméket készítettem, vagy termékhez való alapanyagokért jártam a hatalmas várost. Össze se tudnám számolni pontosan mennyit mentem, de a gyakorlat felétől félre raktam a kinyomtatott térképeket és összesen több mint 100 kilométert utaztam metróval, busszal és gyalog. De volt kifejezetten testhez álló projekt, még pedig a Chicagoi Építész Biennále egyik termébe terveztek bútorokat és nekem kellett elkészíteni a 3D-s terveket és a méretezéseket, amik alapján elkészítették őket Amerikában. Egyedül az egyik szék szivacs részét nekem személyesen egy munkatársammal kellett elkészítenem. Büszke vagyok az ott létrehozott minden munkámra.
Az értékelésem is a gyakorlat befejeztével kiváló volt mentorom szerint. Itt még egyszer szeretném, megköszönni ezt az élményt a BLESS-nek és mindenkinek, akivel együtt dolgoztam. Jean-Christophe, Julie, Joezi, Fan, Amina, és leginkább Desiree-nek.
Ajánlom mindenkinek, mert igen is úgy nő az ember szakmailag és emberileg is, ha kidobják a világba és meg kell dolgoznia az új kapcsolatokért, tapasztalatért és élményekért, amiket sohasem fog elfelejteni. Ezt garantálni tudom.
Mátyás Levente KTK Vezetés és szervezés
2016/17
Franciaország, Bordeaux
University of Bordeaux
Az Erasmus+ Programról hallgatóktól, elsősorban évfolyamtársaktól hallottam. Az alapképzés során volt leginkább téma, habár a csoportunkból senki nem vett részt benne, az évfolyamról sokan folytatták a program keretében külföldön tanulmányaikat (1 vagy 2 félévre). Az ok, amiért alapképzésen tőlünk senki nem vett részt benne az volt, hogy az Erasmus program megítélése igen negatívnak számított: csak bulizni, utazni megy, aki részt vesz benne, a kurzusokat amúgy sem lehet kiváltani itthon (vagy csak igen nagy gonddal), sok esetben a hallgatóknak halasztaniuk kell, vagy a kurzusaikat csak a következő félévben tudják teljesíteni. A mesterképzés során mégis részt szerettem volna venni benne, mert csoportunkban is igen sok Erasmus hallgató volt különböző országokból, és vonzott a kíváncsiság, hogy több embert, nyelvet és kultúrát megismerjek, mert valóban jó barátságokra lehet szert tenni, amikor más gondolkodású és hozzáállású embereket ismersz meg.
Nem voltak nagy elvárásaim, csupán megtanulni az ország nyelvét egy alapszintre, mivel franciát azelőtt soha nem tanultam, valamint az angol és a német nyelvismeret mellé nagyon hasznos volna Európában. Továbbá szerettem volna megismerni milyen az élet egy másik, jelen esetben nyugat-európai országban, beleértve a mindennapokat, a városokat, kultúrát, hozzáállást a dolgokhoz, szokásokat, valamint az oktatási rendszert.
A legnagyobb nehézség természetesen a nyelvismeret hiánya volt. A franciákról köztudott, hogy nem szeretnek, vagy nem akarnak más nyelven beszélni, és ezt a klisét ők maguk is elismerik/elismerték nekem ottani tartózkodásom alatt. Azonban hozzá kell tenni, hogy ez a hiányosság elmondható sok másik országról is (Olaszország, Spanyolország, Lengyelország hogy párat említsek). Így az angol nyelvvel túl messzire nem jut az ember. Nem könnyű a francia nyelv, főleg annak, aki még nem tanult semmilyen latin nyelvet, de el lehet sajátítani az alapokat viszonylag könnyen. A nyelvtanulás legjobb módja pedig, ha az ember a tanult nyelv országában tartózkodik hosszabb időre. A franciák alapvetően segítőkészek és barátságosak, azonban az is elmondható, hogy igen kevert a nemzet a gyarmati idők óta, így az sem mindegy kihez fordulunk. Közismert, hogy a franciák a külső alapján ítélkeznek, legyen az étel vagy akár személy, így ne legyünk meglepve a fürkésző tekintetektől. Az emberek gondolatai pedig nagyon kiülnek az arcukra, így könnyen olvashatóak a reakcióik.
A kiutazás nem volt egyszerű, Pécs-Budapest, majd Budapest-Párizs, majd a 7-8 milliós (ha csak a belvárost, azaz hivatalosan Párizst vesszük) városban vándorolni az egyik vonatpályaudvarra, ahonnét pedig irány Bordeaux. Szerencsére olvastam, hogy az egyik fapados repülőgép társaság indít olcsó járatokat idén tavasztól-nyártól Budapestről Bordeaux-ba. A szállás intézése rendkívül macerás és hosszas munka. A francia adminisztráció elképesztően lassú és körülményes, a kollégium elintézése sok időbe és fáradtságba telt, de azt mondom megérte. Az ablakom az egyetem kertjére nyílt, a szobámból 2 perc alatt az órán voltam. A kollégium minőségben és árban is rendben volt (350 euró per hó), 18 négyzetméteren volt egy lakóterem kis konyhával és egy külön fürdővel, valamint vécével. Bordeaux gyönyörű város, rengeteg látnivalóval. A leginkább használt tömegközlekedési eszköz a villamos, 3 járat van (A, B és C), amelyek keresztülszelik az egész várost. Maga a város nagy, de nem túl nagy, könnyen el lehet jutni bárhova, akár gyalogosan is, ha az ember nézelődni is szeret útközben. Az Atlanti-óceán közelsége miatt sok halfélét esznek az emberek, érdemes kipróbálni mindent, mert nálunk ilyenekre nincs nagyon lehetőség. A klíma Bordeaux-ban remek, télen nem emlékszem, hogy fagypont alá ment volna a hő, rövid tél volt, sok eső nem esett, havat nem láttam. Aki szeret szörfözni, annak ott az óceán fél órára, mindenki másnak pedig ajánlom, hogy utazzon akár a nyugati partra, akár délebbre (Toulouse is nagyon szép!) a Földközi-tenger partvidéke felé. Cognac sincsen messze, valamint Angouleme városa (egy-másél órára busszal), ahol a képregény fanatikusok éves találkozóját is szokták rendezni.
Az Erasmus élet Bordeaux-ban sivár, nincs igazán kiépített ESN a franciáknál, és habár közösségi oldalon jelen vannak, 1-2 esemény volt az egész félév alatt rendezve. Ellenben sok a külföldi hallgató, így könnyen megszervezhető bármilyen közös program, ha pedig az ember kért mentort magának, akkor egy francia diák segítségével megismerhető a város éjszakai élete már az elején.
Az IAE Bordeaux MBA programja nagyon jól szervezett, a tárgyak gyakorlatiasak, és a tanárok számára a legfontosabb, hogy a diák megértse azt, ami az órán elhangzik. A tanárok többsége dolgozott bizonyos területen és így a tapasztalataikat át tudják adni a diákoknak. Minden kurzusba a napi gazdasági folyamatok vagy fejlemények szemléltetve voltak, így hasznos volt minden órán ott lenni. Egyik felvett tantárgyamat sem bántam meg utólag, mindegyik adott valami pluszt. Bordeaux valóban a bor városa.
Őszintén ajánlom bárkinek, mint Erasmus+ úti cél, mert rendkívüli tapasztalatokat nyújt, az oktatás színvonala kiváló, a város maga pedig élhető és gyönyörű. Otthon éreztem magam Bordeaux-ban az ott töltött 5 hónap alatt és nem voltak igazán nehézségeim, leszámítva az adminisztrációt. Annyit ajánlok mindenkinek, aki fontolóra venné, hogy jelentkezzen: a szállást, tanulmányi szerződést és egyéb papírmunkát jó előre kezdje el és próbálja meg elintézni. Ha nem reagál a francia fél, tessék kierőszakolni belőlük a választ, mert anélkül hónapokig ülnek a dolgon. De ha az ember kicsit noszogatja őket, minden el lesz intézve.
Prisznyák Alexandra KTK Pénzügy
2016/17
Franciaország, Lyon
Université Chatolique De Lyon
Az Erasmus + programról először a korábban Erasmus programon részt vett egyetemi évfolyamtársaimtól hallottam élménybeszámoló formájában. (Természetesen ennek volt rám leginkább hatása.) Továbbá számos információt találtam a kari honlapon, egyetemi faliújságokon, illetve az Erasmus közösségi oldalán.
Elsősorban szakmai idegen nyelvi szintem fejlesztését, valamint szakmai fejlődést. Mindezek mellett új kultúrák megismerését, kalandot, új barátok szerzését, kapcsolati háló kialakítását.
Nem igazán találkoztam külföldi tartózkodásom során nehézséggel. Szerencsére minden zökkenőmentesen ment. (Bár megemlíteném, hogy a kollégium irodájában nehéz angolul beszélő irodistát találni. Ugyanakkor mindenki segítőkész, így nem jelentett végső soron ez problémát. A sztereotípia miszerint nem beszélnek angolul, pedig egyáltalán nem igaz. Az emberek Franciaországban nagyon kedvesek és segítőkészek.)
Egyedül az adminisztrációs feladatok azok, melyek egyfolytában aggasztottak a határidők betartása miatt.
Repülőgéppel utaztam ki. Lyonban a közlekedés könnyen megoldható, mivel rendelkezésre állnak villamosok, vonatok, metrók, buszok is. A bérlet ára havi 31 euró diákigazolvánnyal, melyet a fogadó intézet állított ki számomra. Az utazási kártyát már beköltözéskor igényelhettük a kollégium központi irodájában a közlekedési cég alkalmazottaitól, akik tájékoztatás céljából lettek kirendelve. Ez nagymértékben megkönnyítette a helyi közlekedést már az első naptól kezdve.
A szállásom az André Allix Dormitory-ban volt, 10 négyzetméteres szobát béreltem havi 193 euróért, valamint további 100 eurós foglalási díj fejében. Továbbá közel ötven eurós biztosítást kellett kötni a szállásra még a kiérkezés előtt, valamint kauciót fizetni, melynek értéke további 100 euró egy félévre.
A várost pezsgő éjszaki élet jellemzi, főleg nyáron. Lyon Franciaország harmadik legnagyobb városa, több mint kétmillió lakossal. A város látképét tekintve hasonlít Budapestre. Gasztronómiai központ, ennek megfelelően számos helyi finomság és tradicionális francia étel megkóstolására nyílik lehetőség. Mindezt tehetjük akár a régi vagy a modern belváros egy-egy híresebb és zsúfolásig megtelt sétálóutcáján, akár a rakpart mellett állomásozó, vagy a Rhône illetve a Saône folyón úszó hajók egyikének (esetenként party hajók) fedélzetén.
A megélhetési költségek nagyon magasak. Az ösztöndíj havi értékét meghaladó költségeket saját forrásból kellett finanszírozni, melyek igencsak jelentős összeget tettek ki.
A fogadó intézmény számos összejövetelt szervezett, akár a MIBA programban tanuló hallgatók számára, akár az Erasmus keretében érkezett nemzetközi hallgatók közös szórakoztatása céljából, például: nemzetközi ételek kipróbálása céljából rendezett vacsora party, valamint egy kijelölt francia családdal való közös vacsora, mely során lehetőség nyílt egyrészt nemzetközi, másrészt helyi ételek élményvilágának kipróbálására.
Mindezek mellett fakultatív programokra való jelentkezés lehetőségét is felkínálták a hallgatók számára igen méltányos áron. Ilyen volt többek között: Selyemgyár látogatás (a város a középkorban monopoljoggal rendelkezett selyemgyártás és forgalmazás terén, mivel itt ért véget a híres selyem út. Ennek köszönhette gyors fejlődését), borkóstolás, középkori városlátogatás, egy vérbeli francia cheffel való ételkóstolással egybekötött főzőtanfolyam egy délutáni program keretében.
Mindezek mellett az egyetemen minden héten rendezvényeket tartottak a francia illetve külföldi diákok számára. Továbbá folyamatosan népszerűsítették az egyetemi klubokat és bíztatták az oda érkező külföldi diákokat is a csatlakozásra, hogy a helyi közösségekkel együttműködve színesebbé tegyék az ott-tartózkodást.
A MIBA program keretében a hangsúlyt a kooperációra és projektmunkákra helyezték. Ez nagyon sok tapasztalatot és képesség fejlesztést biztosított, mivel együtt kellett dolgoznom a világ minden pontjáról érkezett hallgatókkal. A kulturális és gondolkodásmódbeli eltérések, az egyéni szakmai ismeretanyag eltérő háttere/alapjai, illetve az akcentusbeli különbség feledhetetlen élményt nyújtottak számomra.
Az egyetemi tanulmányok egyik legfontosabb értékének a szakmai tapasztalatot tartottam, amit a professzorok, akik többségében korábban vezető pozícióban voltak nemzetközi viszonylatban, igyekeztek számunkra átadni. Így az itthoni oktatási módszerekhez képest egy sokkal gyakorlat és tapasztalat orientáltabb programban lehetett részem. Mind a csoportomat oktató professzorok, mint a programért felelős személyek illetve koordinátorok végtelen kedvességgel álltak mindenkihez.
A szabadság. Boldogulás önállóan egy külföldi nagyvárosban. Az ország felfedezése barátokkal való utazás révén. Ismeretségszerzés, kultúrák megismerése, összehasonlítása. Továbbá egyértelmű előnye hogy mivel részese lehettem a programnak, s így egy külföldi egyetemen tanulhattam, mindez előnyt jelent számomra a munkahelyért folytatott csatában akár Magyarországi, akár külföldi viszonylatban. Ugyanis ez nem csupán a nemzetközi kollégákkal való együttműködést igazolja, hanem az idegen nyelvű kommunikációs készségeket is kellőképpen alátámasztja.
Életem egyik meghatározó élménye. Előnyeit számos pontban említettem feljebb. (Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy e félévemet külföldön tölthettem az Erasmus+ program keretében. Feledhetetlen élmény, melyet egyszerűen nem lehet átadni…ezt át kell élni!!!