Hallgatóink Erasmus+ beszámolói Franciaországból

1_5.png                                                   

3_5.png
6_4.png
10_2.png                                                                                                                                                                                                                                        
2_6.png

2_7.png

3_5.png

 

5_5.png

 

Tanulmányi ösztöndíj

BTK

Fasang Julianna - Nemzetközi tanulmányok, 2. évfolyam

2022/2023 - Toulouse

Institut d’Etudes Politiques Toulouse (Sciences Po Toulouse)

Először az Erasmusról még középiskolában hallottam. Csomó tanár és szülő mesélt erről a lehetőségről, ezért megfogadtam, hogy amint elérhetővé válik számomra, élni fogok a lehetőséggel.

            Elsősorban semmilyen elvárásom nem volt sem a kiutazással, sem magával a szemeszterrel kapcsolatban - mélyen legbelül tudtam, hogy érzelmileg fog a legjobban megmozgatni ez az élmény. Emiatt talán a legnehezebb a kiutazás előtti nap és a hazaérkezés utáni hetek lettek: maga az összepakolás, a családtagoktól való elköszönés kissé hektikussá vált, míg a hazaérkezés a sok program utáni nyugodtság miatt vált terhessé számomra. Lélekben a mai napig Dél-Franciaországban vagyok, és nem lehet összehasonlítani a szemeszter előtti és utáni életet.

            A kiutazás talán abból a szempontból volt izgalmas, hogy Toulouse és Budapest között nincsen közvetlen járat, és időhiány szűkében más közlekedési mód nem jöhetett szóba. Ezért az utolsó előtti pillanatban lett meg a repülőjegyem Marseilles-be, ahonnan pedig vonattal utaztam tovább Toulouse-ba. A nyári időszak feltehetőleg frekventáltabb repülés szempontjából, mert hazajövetelkor már átszállással mentem Milánó-n keresztül, a nyári ár töredékéért.

            A szállás leszervezésére sok időt kellett szánnom előre - volt, hogy két héten keresztül folyamatosan lakástulajdonosokat kerestem fel, írtam nekik vagy hívtam fel őket. Még Toulouseban is, egyetemváros lévén, a szállás egy kényes kérdés, mert ha nincs egy kollégiumi szoba biztosítva az ember számára, akkor pillanatok alatt lecsapnak az összes diákszobára. Én a végén egy ügynökségen keresztül vettem ki egy szobát Toulouse északi felén, az Avenue des Minimes-en. Maga az ügynökség főképp egyetemisták elszállásolásában érdekelt, de ez nem zárja ki, hogy esetleg már egyetemet végzett munkavállalókkal kerüljön össze a bérlő. A kinn tartózkodásom alatt a havi 450€-on felül kellett ezzel egyenértékű kauciót és egy egyszeri admin fee-t is fizetni, ami 600€ volt. Ez azt takarta, hogy igénybe veszem azon alapvető szolgáltatásokat, mint például az elektronikai eszközök a konyhában vagy a szobabútorok biztosítása a hálószobában.

            Ami nagy nehézséget okozott az elején, hogy a kiutazás közeledtével sem jött sok információ a fogadó egyetem részéről. A franciák nagyon tisztelik a pihenőnapjaikat, ezért az utolsó pillanatban kapott az összes Erasmus-os diák értesítést arról, hogy milyen csoportba, kivel lesz beosztva, melyik teremben lesznek az órák megtartva stb. Mivel én a francia nyelvű programra jelentkeztem, ezért részt kellett vennem egy egyhetes intenzív francia kurzuson, melynek célja az volt, hogy majd a kint tanult tantárgyakat minél kisebb akadályokkal lehessen abszolválni. Ezzel szemben a Tanárnő inkább a mindennapi és a helyi érdekességekre koncentrált, melyek nagyban hozzájárultak a város gyors kiismeréséhez. A mai napig hálás vagyok neki, hogy mindig nyitott szívvel fordult a diákok felé, és bármilyen apró-cseprő ügyben tudott segítséget nyújtani. Nélküle biztosan nehezebb lett volna a beilleszkedés. A kötelező franciaórákon kívül az itthon teljesítendő tantárgyak mennyisége miatt nem volt lehetőségem sokkal több órát felvenni, ezért csak francia metodológus, francia kultúra és civilizáció, továbbá nemzetközi migráció előadásaira jártam be. A francia metodológus a vizsgák teljesítéséhez volt elengedhetetlen, hiszen a legtöbb tanár vizsga esszét szokott írattatni a diákokkal, így a félév során az esszé formai követelményeiről és hasznos kifejezésekről tanultunk. A francia kultúra és civilizáció személyes kedvencemmé vált, nemcsak a tananyag, de az oktató hozzáállása miatt is. Ez a kurzus csak a külföldi hallgatóknak volt meghirdetve, így a tanár kifejezetten ügyelt arra, hogy minél élvezetesebbé tegye az órákat. Az elején röviden bemutatta Franciaország történelmét, a francia antropológia kialakulását és elterjedését, utána pedig a tanulóknak kellett csoportokban prezentációt tartaniuk egy általuk kiválasztott francia emlékhelyről. A nemzetközi migráció angol nyelven volt meghirdetve, mégis úgy éreztem, hogy mintha egy másik közegbe csöppentem volna az órák során. Ma már több diák tanul külföldön angolul, mint az adott ország nyelvén, így az angol programban résztvevők száma is közel kétszer annyi volt, mint a franciásoké. Az oktató mindig felkészülten érkezett, és aktuális példákkal támasztotta alá az órán elhangzottakat.

            Főleg a kiutazás utáni első hetekben a toulouse-i ESN nagyban hozzájárult a hangulat megalapozásához. Mindig naprakészek voltak, a közösségi felületekre folyamatosan feltöltötték a jövőbeli programokat. Gyakran nyelvi esteket, ahol a francián kívül más nyelveken is kommunikálhattak a résztvevők, városi sétákat vagy esti bulizásokat szerveztek. Ezek nem voltak sosem kötelező érvényűek, ezért volt, amikor már az egyetemen kialakult baráti társaság szervezett közös mozizást, kávézást.

            Toulouse főképp a Garonne folyópartja köré épült, így a belváros főleg a folyó jobboldalán húzódik meg. Metró, villamos és busz áll a tömegközlekedők rendelkezésére, viszont a gyakori sztrájkok miatt kénytelen az ember aktívabb lenni és többet sétálni. Pécshez hasonlóan szinte minden megtalálható sétatávolságon belül, így én is, ha tehettem, gyalog jártam be az egyetemre vagy a különböző programokra. A diákigazolvány kiállítása után kedvezményesen lehetett tömegközlekedési bérletet venni, amely, mint egy feltöltött kártya működött, mindig hozzá kellett érinteni a biztonsági kapukhoz. Szórakozási lehetőségekben nem volt hiány, szinte minden sarkon volt egy kávézó vagy étterem. Inkább reggelizni vagy egy délutáni kávéra ültünk be, az éttermek látogatása helyett gyakran nemzetközi estek szerveződtek, amely során mindenki a saját nemzeti ételét készítette el a többieknek.

            A megélhetés még számomra is nagyobb kihívás jelentett, mint itthon, hiszen a megemelkedett élelmiszerárak miatt gyakran kellett sakkoznom, hogyan jönnék ki a legjobban. Általában egyheti bevásárlás 40-50€ volt, habár ez nagyban függött attól, mi volt elérhető az élelmiszerboltokban. Ezenfelül egy cappuccino ára 2,5€ körül mozgott még a legeldugottabb kávézókban is, míg egy főétel 10€ volt általában. Ha este beültünk valahova, egy korsó sör 6€-ba, egy pohár bor pedig 3,5€-ba került. Ha extra programokat szerveztünk, egy mozijegy 7€ volt, ha pedig hétvégén nem volt semmi teendőnk, a régión belül közlekedő vonatokra 1€-ért vehettünk jegyet.

            Számomra ez a félév nemcsak szakmai, hanem személyes tapasztalatokat is adott. Sokkal többről szólt, mint egy idegen országban való boldogulásról. Életre szóló barátokra leltem, az egyetem falain belül és kívül is, megtanultam tájékozódni egy eddig ismeretlen városban, és olyan lehetőségekkel élhettem, melyek nagyban hozzájárultak a látóköröm és a kiutazás előtt megszerzett tudásom bővítéséhez. Ezért úgy gondolom, minden olyan tanulónak élnie kéne ezzel a lehetőséggel, aki szeretne kilépni a komfortzónájából, világot látna vagy csak egy kicsivel többre vágyik, mint az eddig megszokott élete.


Solymosi Dominik - Anglisztika BA, 5. félév

2021/2022/1 -  Bordeaux

Université Bordeaux Montaigne

Az Erasmus+ programról még középiskolában hallottam. Mivel már régóta foglalkoztatott az ötlet, hogy hosszabb ideig külföldön tartózkodjak, ezért mindig a fejemben motoszkált a program. Ezután természetesen az egyetemen még többet hallottam róla, és az Erasmuson részt vett barátaimtól többet tudtam meg róla. A programtól természetesen a nyelv fejlesztése mellett azt vártam, hogy majd nemzetközi barátságokat/ kapcsolatokat kötök, megtanulok a családomtól messze, egyedül gondoskodni magamról, hogy megismerek más kultúrákat és nézeteket, és hogy egy nagyszerű élményben lesz részem – ezek közül mindegyik teljesült.

A legnagyobb nehézséget számomra a rengeteg papírmunka és információk után való keresgélés jelentette – kurzuskeresés, szállás keresés, leadandó papírok és befizetendő pénzek. Franciaországban nem jellemző az egyetemhez tartozó kollégium, ott az úgy nevezett CROUS van jelen inkább, ami minden városban megtalálható, és rengeteg épület tartozik hozzá városszerte (menza, mosoda, könyvtár, közösségi terek, stb.). Ha elfogadják a jelentkezésed, az egyetemedhez legközelebbi épületbe próbálnak szobát adni. Én egy tizenkét négyzetméteres szobát kaptam saját fürdővel, és négy lakótárssal osztoztam a konyhán. Meg voltam vele elégedve, mégis a legnagyobb nehézséget a szállás okozta – sokszor elcsúszott a kommunikáció és a jelentkezés is nagyon stresszes volt. (Bár megbeszéltük, hogy péntek este tíz után érkezem a kulcsomért, amikor oda mentem, nem volt ott – így egy órányi telefonálgatás után a portás adott nekem egy ideiglenes szobát hétfőig)

Az oktatás nagyon máshogy működött, mint itthon. Egy tárgyhoz tartozott minimum egy szeminárium és minimum egy előadás, valamint a félév közepén megváltozott az órarend. Így bár csak három órám volt (plusz a Francia tanfolyam), körülbelül tizenkét órát töltöttem az egyetemen hetente. Amíg itthon kevesebb időt töltünk több mindennel (pl minden héten egy könyv), ott hat hétig ugyanazzal foglalkoztunk és minden szempontból elemeztük. Minden órán „commentary”-t írtunk arról, amiről épp szó volt, ami új volt számomra.

A félév elején több ismerkedős program volt az ESN által, ahol a barátaim nagy részét megismertem, ezután inkább magunknak szerveztünk programokat. Voltak piknikek, város látogatások, karaoke estek, kocsma túrák, és bulik.

Maga a város gyönyörű és meglepően nagy. Én leginkább villamossal közlekedtem és körülbelül egy óra volt a város egyik felétől eljutni a másikig (bár hivatalosan nem Bordeauxban laktam, hanem Pessacban). Érdemes TBM diák kártyát csináltatni, mert a jegy elég drága – egy tíz alkalmas jegy 13.70 €. És nem csak a jegy drága, hanem szinte minden, főleg az alkohol. Viszont van egy szervezet, ami összegyűjti a pékségekből az el nem adott termékeket, és heti háromszor szétosztja a diákok között az Université Bordeaux Montaigne mellett. Ezzel nem csak rengeteg pénzt lehet spórolni, de nagyszerű barátkozási lehetőség is.

Az Erasmus során megismerkedtem sok olyan emberrel, akikkel ugyanazokat a dolgokat szerettük, ugyanazokat szerettük csinálni és ugyanazok voltak a terveink, ami itthon eddig nem nagyon volt jellemző. Emellett, az élet sosem volt unalmas, mindig történt valami, és az, hogy együtt laktam egy csomó nemzetközi diákkal a kollégiumban, nagyon inspirálóan hatott. Ezen kívül a program megtanított arra, hogy sokkal egyszerűbb elvégezni a dolgokat, vagy eljutni helyekre, mint gondoltam. Sokkal nyitottabb lettem új kihívások iránt. És nem utolsó sorban, adott barátokat, akiknél meghúzhatom majd magam, ha külföldre megyek.

Azért ajánlanám másoknak, hogy próbálják meg az Erasmus+ programot, mert ez egy ritka lehetőség azoknak, akik nem engedhetnék meg maguknak, hogy önerőből külföldön tanuljanak. Azt gondolom, szerencsés az, aki egy ilyen programban részt vehet.

solymosi.jpg


Bicsák Izabella - Újlatin nyelvek és kultúrák-francia BA, harmadik évfolyam

2021/2022 - Bordeaux

Université Bordeaux Montaigne

Először középiskolám által szereztem tudomást az Erasmus+ programról, majd később egyetemi tanáraimtól kaptam részletesebb tájékoztatást.

Elsősorban az volt a célom, hogy magasabb szintre emeljem francia nyelvtudásom, azon belül is a beszédkészségemet szerettem volna anyanyelvi környezetben fejleszteni. Emellett azt is nagyon vártam, hogy végre átélhessem mindazt, amiről már annyit tanultam, hiszen bár nem ez volt az első alkalom, hogy Franciaországban jártam, korábban mindig csak néhány napot töltöttem ott az iskolámmal. Ahhoz azonban, hogy az ember igazán átélhesse egy adott hely kultúráját ennyi idő nem elég. Ezúttal viszont nem csak, hogy volt rá három és fél hónapom, de emellett a magam ura is lehettem így úgy tudtam beosztani az időm és megtervezni a programjaim, ahogy csak szerettem volna, illetve persze ahogy a tanulás és az órára járás megengedte.

Talán az egyik legnagyobb nehézséget az egyetemen belüli tájékozódás okozta, ugyanis az épületek egy része felújítás alatt áll. Többször előfordult, hogy a munkálatok miatt más helyszínre kerültek az órák. Egy órám miatt különösen meggyűlt ezzel a bajom, hiszen ez az óra majdnem minden héten új helyen volt így sosem szokhattam meg az útvonalat. Előfordult, hogy az ottani diákokkal, akik épp olyan tanácstalanok voltak, mint én, közösen kerestünk egy-egy termet.

Eleinte maga nyelv is okozott némi nehézséget hiszen a franciák rendkívül gyorsan tudnak beszélni, emellett pedig szeretnek ott rövidíteni, ahol csak tudnak, a különböző akcentusokra pedig inkább ki sem térnék. Szóval az „excusez-moi, pouvez-vous répéter s’îl vous plait” azaz elnézést, meg tudná ismételni szófordulat mindennapossá vált. Szerencsére elmondhatom, hogy sztereotipikus francia mentalitással nem sűrűn találkoztam és többnyire mindenki megértő volt és segítőkész mikor kommunikációs problémák akadtak.

A Bordeaux-ba való utazás nem sikerült a legjobban. A logikus megoldás nyilvánvalóan a repülés lett volna, hiszen közel 1800 km-es távolságról van szó. Én viszont a busz mellett tettem le a voksom. Igen, valóban nem volt túl jó ötlet és tanultam is belőle, így hazafele megejtettem életem első repülését. Ami szerencsére Bordeaux-Budapest közvetlen járat volt.

Szerencsére sikeresen megpályáztam a kollégiumi elhelyezést így havi 400-500 euro helyett csak 248 euro volt a havi díjam. Ezért az összegért egy 12 m2-es szobát kaptam, amihez saját fürdőszoba is tartozott. Főzni is volt lehetőségem a közös térben, amin három másik egyszemélyes szoba lakójával osztoztam. A szállás állapota jó volt, néhány éve került felújításra, ha valamilyen problémánk volt, például melegvíz előfordult, hogy nem volt a zuhanyzómban, olyankor a probléma jelzése után hamar jött a segítség. Az egyetlen dolog amin nem tudtak segíteni az a fűtés volt. Mind a szoba tájolása, mind a nem túl hatékony fűtőtestnek köszönhetően voltak alkalmak mikor elkélt egy extra pulóver. Szerencsére azonban nagy hidegek nem jellemzőek a térségre így ez sem okozott túl nagy nehézséget.

A fogadó intézményben minden szükséges információt és segítséget megadtak ahhoz, hogy probléma nélkül intézni tudjam Erasmusos teendőim és tanulmányaim.

Az óráimat igyekeztem úgy megválasztani, hogy kompatibilisek legyenek az itthoni tanulmányaimmal, így a többségük irodalom, francia történelem és nyelvészet volt, emellett pedig olasz nyelvfejlesztésre is jártam, hiszen itthon az a minor nyelvem. Az órák felépítésében az tetszett, hogy kevesebb témát dolgoznak fel egy adott félévben, ennek köszönhetően viszont többidő marad részletesebben elmélyedni egy-egy anyagrészben. A kedvencem a littérature et cinéma nevű tárgy volt, ahol a teljes félévet arra szántuk, hogy William Golding A legyek ura című regényét és a belőle készült feldolgozásokat elemeztük.

A helyi ENS a szemeszter során rengeteg programmal és kirándulásokkal várta az érdeklődőket, ahol nem csak külföldi hanem francia diákokkal is találkozhattunk. Én személyesen csak néhány programban vettem részt ugyanis szerencsére hamar sikerült barátokat találnom és onnantól kezdve inkább közösen csináltunk programokat, a kisebb utazások helyett pedig néhány nagyobb utazásra tettem félre a pénzem.

Bordeaux városa számomra nagyon tetszett, nem csak szépsége, hanem nyüzsgő élete miatt is. Szinte mindent megtalálni, amit csak kereshet az ember, rengeteg étterem és kávézó közül lehet válogatni. Nem is kell őket sokat keresgélni, elég végig sétálni a közel másfél kilométeres sétáló utcán, a rue Saint Catherine-on.

A város bejárásához elengedhetetlen a tömegközlekedés használata. Diákként ha egy szemesztert tölt kint az ember, akkor a havi bérlet használata a legjobb, ezzel ugyanis korlátlanul igénybe vehető a város összes busz és villamos vonala. Alternatívaként még a bicikli kölcsönzést lehet megemlíteni ami szintén jó megoldás lehet hiszen jól kiépített bicikli utak vannak és az emelkedőktől sem kell tartani hiszen abszolút nincsenek.

Mindkettőt egyszerre viszont nem tudnám ajánlani ugyanis azt fontos megjegyezni, hogy Franciaország Európa egyik legdrágább országa, amit hamar tapasztalhat az odalátogató. A helyzet persze nem tragikus, de a jó pénz beosztási stratégia elengedhetetlen, az ösztöndíj mellé pedig valamiféle kiegészítés erősen ajánlott.

Számomra a legjobb az Erasmusban az volt, hogy olyan helyekre juthattam el, és élhettem amire máshogy talán sose lett volna lehetőségem, és olyan új barátokat szereztem, akikkel máshogy talán sosem találkoztam volna.

Az Erasmus programban való részvételnek rengeteg pozitívuma van, most nem is sorolnám fel mindet, hanem egyet szeretnék kiemelni, ami szerintem az egyik legfontosabb. Azért van szükség az ilyen programokban való részvételre, hogy minél több más kultúrából érkező embert ismerjünk meg, hogy meglássuk miben és miért különbözünk, de ami még ennél is fontosabb, hogy mennyire hasonlítunk.

bicsak.jpg


Kálnási Dzsenifer Eszter - Újlatin nyelvek és kultúrák – francia szak

2021/2022/1 - Strasbourg

Université de Strasbourg

Az Erasmus+ programmal már évekkel ezelőtt, gimnáziumban találkoztam és már akkor eldöntöttem, hogy bele fogok vágni. Tehát mikor felvettek az egyetemre már a legelső szemeszteremben elkezdtem kutakodni az Erasmus+ lehetőségek után. A tanszékem elég sok egyetemmel kapcsolatban áll, ezért bőven volt miből válogatni, de nekem valahogy mindig Strasbourg felé húzott a szívem, amit soha senkinek nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, de abban a pillanatban tudtam, hogy mindvégig igazam volt, mikor augusztus végén megérkeztem és az « otthon » érzése fogadott.

Csak nehezen tudom szavakba önteni, hogy mit vártam az Erasmus+ programtól, de ha mindenképpen le kellene írnom, akkor azt mondanám, hogy valami csodát. És igazából meg is kaptam ezt a csodát tőle, de erre visszatérek majd egy kicsit később.

De persze mint minden, ez a csoda is némi nehézséggel járt, de talán ez a legszebb része az egésznek. Tudniillik én egy igazán izgulós, túlgondolós ember vagyok és amikor ott van az ember, hogy egyedül nekiáll megszervezni a külföldre költözését, az utazását, a lakhatását, akkor azért nem nehéz megijedni és stresszelni. Úgyhogy elsősorban én magam voltam a nehézségek okozója, és a tanácsom a félévvel ezelőtti magamnak és az újdonsült Erasmus+ diákoknak az egyszerűen csak az: nyugi. A program azért jó, mert fogják az ember kezét és szerencsések vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll az internet és a g-mail, hiszen bármilyen kérdéssel nyugodtan fordulhatunk a program szervezőihez, a magyar és a francia oldalról is egyaránt. Na de persze ehhez van egy kis megjegyezni valóm, ami a francia oldalhoz szól és ez nem feltétlen negatív kritika, én inkább elég furcsa és érthetetlen kulturális különbségnek mondanám, amire a túlizgulós társaimnak fel kell készülniük. Közvetlen a szeptemberi iskolakezdés előtt augusztusban a franciák egyszerűen szabadságra mennek, hetekre. Az ügyintézés, az adminisztráció és a kérdések megrekednek és nem tud az ember mit tenni csak kivárni. Meg kell szokni, hogy a franciák válaszára napokat, heteket kell várni, míg a magyarok villámgyorsasággal válaszolnak. De meg lehet szokni és igazából, ha már rendesen kint is él az ember, talán még fel is lehet venni ezt a stílust – persze én még mindig csak próbálom, de már most sokat hozzám tett a francia adminisztráció, amit ha képes megcsinálni az ember, akkor egy igazi szupererővel lesz megáldva.

Utazás szempontjából szerencsésnek mondhatom magam, hiszen édesapám Németországban él, Münchentől nem messze, ezért próbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy akkor jöjjön szabadságra, mikor én utaznék Franciaországba. Mivel Strasbourg a német határon fekszik, ezért ez könnyen kivitelezhető is volt, de ha valaki nem ilyen szerencsés, mint én, akkor sem kell aggódni, hiszen rengeteg lehetősége van az embernek kiutazásra. Strasbourgba nem ajánlom repülővel érkezni, mert ide csak méregdrága járatok érkeznek. A repülős utat úgy lehet esetleg megoldani, hogy az ember Párizsba vesz jegyet és onnan felszáll egy vonatra, vagy buszra. De jöhet az ember közvetlen Strasbourgba vonattal, vagy busszal is és ezen megoldásokhoz a trainline.com és a flixbus.hu oldalakat ajánlanám, ahol egyébként meglepően kedvezményes árakat lehet kifogni. Bár hosszú az út idáig, azért teljesíthetőnek tartom ezt a távot.

A szállás egy igencsak ijesztő dolognak tűnhet és egyébként az is, de nem lehetetlen küldetés és itt is fogják az ember kezét. Strasbourgban számos kollégium található és én kaptam is egy szobát, aminek megvoltak az előnyei és hátrányai is. Az előnyei közé az árát sorolnám elsősorban, ami 175 euró volt, amiről tudni illik, hogy Franciaországban az olcsóbbnál is olcsóbbnak számít. Szerencsém volt, mert az egyetemtől öt percnyi sétára volt, igazából ráláttam az egyetemre és a városközponthoz is közel volt, ezért tömegközlekedésre sem kellett költenem. Nekem sajnos csak egy szobám volt, ezért a fürdőn és a konyhán osztozkodnom kellett. Mikor itt laktam a kollégium éppen a felújítás előtt tartott, ezért a kommunális helységek igen öreg állapotban fogadtak, amire rátett egy lapáttal, hogy a lakók nem szerettek rendet tartani maguk után. De a kedves takarítók mindig gondoskodtak a tisztaságról. De persze nem csak efféle kollégiumok vannak Strasbourgban. Jelenleg egy másik kollégiumba lakom, aminek bár jóval borsosabb az ára, a kényelme azért sokkal jobb, nagyon szeretem. Jelenleg egy kis garzonban lakom a város szélén, nem messze a német határtól, ahol saját konyharészem és fürdőm is van és jóval modernebb az előzőnél.

A fogadó intézményem az Université de Strasbourg (Strasbourgi Egyetem) volt, ahol ugyanazt tanultam, mint otthon, de az én szakom inkább irodalom-központú volt. Nem is tudom, hogy lehetne pontosan jellemezni az itteni oktatást; más. Ez se nem rosszabb, se nem jobb az otthoninál. Kicsit elvontabbnak tartom és szigorúbbnak is, de mindez persze emberi keretek között. A vizsgaidőszak volt az, ami keményebb volt, hiszen még véget sem ért a szorgalmi időszak és kezdődtek a vizsgák. Két hét leforgása alatt végeztem a vizsgákkal, amiben az volt a jó, hogy míg mindenki más tanult körülöttem, én már élvezhettem a jól megérdemelt pihenést. Ez ne rémítsen meg senkit, hiszen teljesíthető.

A városban számtalan Erasmus+ programot szerveznek, legyen szó túrákról, városnézésról Erasmus vacsorákról, de az én kedvencem mégis a minden hétfőn megrendezésre kerülő úgynevezett Café des Langues. A Café des Langues egy kocsmába kerül megrendezésre, aminek igazából az a lényege, hogy mindenki azon a nyelven beszélgethet másokkal, amelyeken tud. Na meg persze az sem utolsó, hogy a kezünkre nyomott pecsét miatt kedvezményesen vehetjük meg a sört.

A várost az egyik legmesésebb város közé sorolnám, ahol valaha jártam. Az elzászi épületek, történelmi utcák és a folyók varázsolják Strasbourgot olyanná, amilyen. Azt hinné az ember, hogy Strasbourg egy viszonylag nagy város – ami persze igaz is -, de nincs olyan nagy távolság, ami biciklivel ne lehetne gyorsan bejárni. A bicikli kölcsönzés egyszerű és az ösztöndíjasoknak csupán csak 10 euró fél évre. A villamos is praktikus és sűrűn vannak járatok, kivéve éjfél után, amikor ugyanis lejállnak a járatok és ilyenkor praktikus igazán biciklivel rendelkezni. De ha gyalog van az ember, akkor sincs mitől tartani. Igaz ugyan, hogy az azért egy hosszadalmas sétának mondható, viszont Strasbourgot egy kifejezetten biztonságos városnak tartom és bár senki ne sétáljon védtelenül, este az utcán, de itt még sincs akkora esély arra, hogy valaki megtámad bennünket, mint például Párizsban. A város központjában, az „Ill” folyó partján fekszik a Palais Rohan (ami egy meseszép kastély), amit a diákigazolványunkkal ingyenesen meglátogathatunk, csakúgy mint minden másik múzeumot a városban. De javarészt egész Franciaországra elmondható, hogy 26 év alatt ingyenesen látogathatunk múzeumokat – például magát a Louvreot is. A városnak van egy hatalmas nagy katedrálisa, a Notre Dame, amit személy szerint szebbnek tartok a párizsinál. Itt található még a híres Petite France, amit szavakkal nem lehet úgy átadni, mint amilyen.

Megélhetés szempontjából nagyon jól jár az ember Strasbourggal, mégpedig a német határ miatt. Franciaországot egy drága országnak mondanám, sokszor kerekedik el az ember szeme. Viszont a « D » villamossal 20 perc alatt átutazhatunk Németországba, hogy megcsinálhassuk a heti Lidl és DM túrát. És még úgy is jobban kijövünk a vásárlással, hogy 3,80 euróért megvesszük a retour villamosjegyet.

Az Erasmusban a legjobb az az volt, hogy megismerhettem kettő legigazabb barátomat és, hogy az itt eltöltött idő teljesen átformálta a világnézetemet. Sokkal nyíltabb vagyok az élet adta lehetőségekre és sokkal kitartóbb, bátrabb. Az akadályokat is sokkal könnyebben veszem és én mindig csak azt mondom, hogy aki képes megcsinálni a francia adminisztrációt az előtt nincs már több akadály. A nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött és volt bátorságom belefogni egy új nyelv elkezdésébe is, ami nem más, mint a német. Igen az a hírhedt német, amit mindenki kerül, de nekem valahogy mégis megtetszett.

Nem tudnék olyan embert említeni, akinek nem ajánlanám az Erasmust. Az Erasmus hozzád tesz, átformál és ha kicsit el vagy veszve a világban, akkor egyenesen meg is ment, hiszen néha egy drasztikus környezetváltás kell az embernek ahhoz, hogy visszataláljon önmagához. Mi pedig vagyunk olyan szerencsések, hogy erre létezik egy külön program is. Végezetül egy kedves szaktársam szavaival élve zárnám ezt a beszámolót: az Erasmus kifejezetten jó a léleknek.

kalnasi.jpg


Peszmeg Bence - Nemzetközi tanulmányok (BA), 2. év

2021/2022 - Toulouse

Sciences Politiques Toulouse

Az Erasmusról már középiskolában hallottam, annak köszönhetően, hogy a PTE gyakorló gimnáziumába jártam, így már tizedikesként elhatároztam, hogy mindenféleképpen szeretnék egyetemi tanulmányaim alatt legalább egy szemesztert külföldön tölteni, valahogy ez mindig is vonzott. Később több közeli felsőbbéves ismerősömmel való beszélgetések során, melyben saját jó tapasztalataikat és emlékeiket mesélték el, erősödött meg bennem az elhatározás, hogy ez a lehetőség tényleg kihagyhatatlan. Nehéz összefoglalni mindazt, amit vártam az egész programtól. Elsődleges, hogy szerettem volna megtapasztalni egy másik ország oktatási rendszerét, illetve, hogy olyan tudást és legfőképpen szemléletmódot szerezzek, amire otthoni kurzusaim keretein belül nem volt lehetőségem. Ezen kívül nagyon vágytam arra, hogy teljesen független legyek és ténylegesen rákényszerüljek problémáim önálló megoldására; szerintem ez a képesség hosszútávon nélkülözhetetlen (lásd a következő bekezdésben). Azt is egy hatalmas lehetőségnek tartottam, hogy anyanyelvi beszélőktől tanulhattam nyelveket, illetve célnyelvi környezetben élhettem, ahol minden nap tudtam használni és fejleszteni a már korábban megszerzett tudásom. Végül, de közel sem utolsó sorban, szerintem mindannyian vágyunk néha arra, hogy kiszakadjunk abból a közegből, ahol mindig is éltünk és valami teljesen új életet hozhassunk létre, tiszta lappal indíthassunk. Az Erasmus-szal kapcsolatos legnagyobb kihívásom, egészen hosszú történet és nem is feltétlenül releváns mások számára, mert elég kicsi az esélye annak, hogy másnak is leázik a szobája a szomszédok miatt és ebből kifolyólag kell vízvezetékszerelővel és festővel beszélnie, valamint ideiglenesen elköltöznie egy másik lakásba. Az esetlegesen többeket érintő probléma lehet az Erasmus alatt végzett tárgyak kreditjeinek befogadtatása. Javasolni tudom, hogy az előzetes kreditelismerésről szóló dokumentumotok kitöltésekor állapodjatok meg az elismert kreditek számáról is (különösen akkor, ha a tárgyaidat szabadon választható kurzusként fogadtatod be), különben többszörösen annyi papírmunka és egyeztetés fog kelleni a sikeres befogadáshoz. A ki- és hazautazásom semmi extra nem volt, azt leszámítva, hogy kint tartózkodásom alatt megszűnt az egyetlen közvetlen járat Budapest és Toulouse között, így hazajönni csak  Toulouse átszállással tudtam, de legalább volt időm szomorkodni egymagamban a Charles de Gaulle reptéren. Egyfajta tranzitállapot az itthon (azaz Toulouse) és az otthon (azaz Pécs) között. Jelentkeztem kollégiumba, de végül nem kaptam (de a Chapeau és az Arsenal kolikról is csak a legjobbakat hallottam) így lakást kellett keresnem, amit a kiutazás előtt egy héttel találtam csak meg, viszont megérte várni (és mindennap rettegni, hogy szállás hiányában nem tudok kiutazni) mert egészen a szívemhez nőtt a François Verdier tövében lévő szobám, és mindhárom lakótársam, akikkel a közös helységeket osztottam meg. Mindez 360 euróba került (+ a havonta változó rezsi), viszont a város központjában lakhattam (és hallgathattam a heti három tüntetést), közvetlen közelemben voltak a legfontosabb nevezetességek és tömegközlekedési csomópontok, továbbá minden problémámban segítettek mind a lakótársaim, mind a főbérlőnk. Az egyetemről annyit, hogy nem klasszikus értelemben vett egyetem, hanem Grande École (az első nap megpróbálták elmagyarázni, hogy ez pontosan mit is jelent, de annyit értettem, hogy ez egyfajta „elit” intézményrendszer, amely független az állami egyetemi rendszertől, de nem „private school”). A kurzusaim általában előadások voltak, kivétel kettő szemináriumot, ami a” francia akadémikus írás módszertana” és a „francia, mint idegen nyelv” tárgyak voltak. A kinti előadások két óra hosszúak, vannak oktatók, akik tartanak egy 5-10 perc szünetet, mások nem. Az előadások során az itthonihoz képest sokkal többször vonják be az oktatók a hallgatókat, főleg azért, hogy véleményünket és gondolatainkat megoszthassuk hallgatótársainkkal, illetve több esetben tesznek rövid kitekintést, amikor minket beszéltetnek pl. saját országainkkal kapcsolatos kérdéseknél. A szemináriumokkal kapcsolatosan annyit tudok mondani, hogy kint sokkal interaktívabban zajlanak ezek az órák, nem egyszer csoportbontásban, vagy éppen egymást oktatva bizonyos témákból. Különösen a nyelvórát találtam hallgatóbarátnak, ahol a fókusz egyértelműen a kommunikáción volt. A szigorú értelemben vett „Erasmusos életről” sokat nem tudok mesélni… talán egykettő ESN eseményre mentem el és sajnos azok sem voltak kimondottan emlékezetesek, viszont a Mondus (tulajdonképpen a Sciences PO saját ESN-je) által szervezett programokat mindenkinek ajánlom. A Buddy-programra nem tudom, mennyire érdemes regisztrálni. Én három különböző mentort is kaptam. Egyikőjükről a mai napig nem hallottam, a másik soha nem volt elérhető, a harmadik pedig már hazautazásomat követően szeretett volna üdvözölni a városban :) . A legtöbbet nekem az Erasmus a szociális életemben adott. Úgy érzem, hogy rengeteget változtam, sokkal nyitottabbá váltam és az összes kinti kapcsolatom végtelenül sokat jelent számomra. Szavakkal nem lehet összefoglalni azt a tömérdek kedvességet, szeretetet, elfogadást, amit kint megtapasztalhattam és előtte soha nem volt benne részem. Ez a legfontosabb, amit magammal hoztam haza. A barátaim, a közös emlékek, a polaroidjaim, a meghívások Európa, és a világ országaiba, az ottani életem emlékezete, összegezve: egy új élet.


KTK 

Ákoshegyi Dóra - Kereskedelem és marketing, III. évfolyam

2022/2023/1 - Bordeaux

KEDGE Business School

Az Erasmusról főként szaktársaimtól hallottam, akik már részt vettek a programon. Nagyon tetszett, amit meséltek róla, valamint mindig is szerettem volna magam külföldön kipróbálni. Tehát úgy döntöttem én is pályázni fogok.

A programtól főként azt vártam, hogy az angol nyelvtudásomat minél jobban tudjam fejleszteni, valamint új barátokat, rengeteg élményt szerezzek és más tanulási módszereket tudjak elsajátítani. Ezek úgy érzem meg is valósultak, ezen kívül az Erasmus önállóságra nevelt, és magabiztosságot adott mindenféle helyzetben. Néhány nehézséggel is szembe kellett nézni a sok jó mellett. Az első ilyen az ügyintézés volt. Igazából ehhez azt tanácsolom légy kitartó, mert a végén megéri az egész. A másik a szálláskeresés volt, nagyon nehéz volt lakhelyet találni, mivel az egyetemnek nem volt kollégiuma, és az ajánlott szállások zöme csak azoknak a diákoknak szólt, akik legalább két szemesztert tanulnak Franciaországban. Időben elkezdtem keresgélni, de így is nehezen találtam lakhelyet. Végül egy student residenceben béreltem apartmant, ami nem csak a két szemesztereseknek szólt. Nagyon szerettem ott lakni, sok Exchange Student is lakott ott az egyetememről. Volt olyan szaktársam, aki nem is talált fix lakhelyet, és minden hónapban más apartmanba kellett költöznie, valamint az internetes csalókra is vigyázni kell ilyenkor. Tehát a szálláskeresés nehézségeire mindenképpen fel kell készülni. A közlekedés is néha nehézséget okozott a busz és villamos sztrájkok miatt. Volt olyan, amikor a vizsga előtt egyáltalán nem jött busz, ezért be kellett sétálni az egyetemre, ami 50 percre volt. A sztrájkok általában előre be vannak jelentve, és még az egyetem is küld róla emailt, tehát fel lehet rá készülni. Ezeket leszámítva jó a közlekedés, busszal és villamossal bárhova el tudsz jutni városon belül, városok közt pedig ajánlom a gyorsvonatot. Bordeauxban nagyon fejlett a kerékpárút hálózat, ezért az emberek gyakran járnak biciklivel, érdemes beszerezni egyet. Az utazást Franciaországba viszont könnyen meg tudtam oldani. Repülővel utaztam odafele, sikerült közvetlen járatot találnom, utána pedig taxival jutottam el a szállásomra.A KEDGE Business School volt a fogadó intézményem, ami egy gyönyörű és hatalmas épület. Összesen hat tárgyat vettem fel, és nem volt fix órarendem minden hétre. Nagyon szerettem oda járni, érdekesek voltak az órák, és az osztályom is nagyon jó volt. A tanárok szerintem nagyon jól tanítottak, és sok új technikát sajátítottam el. Sok volt a csapatmunka, szinte minden hétre minden tárgyból kellett beadandót készíteni. Ezen felül volt prezentálás és report írás is. Az összes tárgyamból volt egy háromórás záróvizsga a félév végén, amelyek egy hét alatt zajlottak le. Mivel a vizsgahéten minden nap volt egy vizsga, ezért előtte kaptunk két hét szünetet, hogy felkészüljünk. Egy tárgyból nem írásbeli vizsga volt, hanem egy business ötleten kellett dolgoznunk és prezentációs versennyel zárult. Az Erasmusos életet nagyon élveztem, bulik, új barátságok és Franciaországon belüli utazások is belefértek, amik miatt teljesen megérte az egész program. Az egyetemnek volt egy külön a külföldiekre fókuszáló diákszervezete, így az általuk meghirdetett programokon és bulikon vettünk részt általában. Szerveztek nekünk városnézést, közös vacsikat, meccsnézést, bowlingozást és rengeteg Erasmusos partyt. Volt egy Winter Wonderland nevű gála is, ami egy hajón volt, nekem ez volt az egyik kedvenc élményem. Ha jól tudom Bordeauxban is volt ESN, viszont mivel az egyetemnek volt külön diákszervezete, ami velünk foglalkozott, így inkább az egyetemi programokon vettünk részt. Bordeauxban tényleg rengeteg lehetőség van a szórakozásra, klubbok és bárok tömkelege, valamint fedett korcsolyaközpont és sok konditerem a sportolni vágyóknak. A folyó mellett volt egy bár, ami a törzshelyünké vált végül. Az utazgatásokat pedig magunknak szerveztük meg, és szerintem nagyon jól sikerültek. Voltunk az óceánnál többször is, valamint Toulouset és Párizst sem hagyhattam ki. Bordeaux belvárosában nagyon jó éttermek vannak, viszont a magas ár miatt nem gyakran mentünk be enni. Kipróbáltam a csigát, de ezen kívül macaront, chocolatinet és canelét is ettem. Az egyetemnek volt menzája is, szóval legtöbbször ott ebédeltünk. Egyébként a boltokban ugyanúgy van minden, mint itthon, azzal a kivétellel, hogy tényleg csak baguette és croissant van a pékáruknál. Bordeaux megélhetési költsége magas, Párizs után a második leggazdagabb város Franciaországban. Próbáltam jól beosztani a pénzügyeimet, de azzal számolni kell, hogy alapjáraton minden drágább, mint Magyarországon. A legjobb dolog az egész Erasmusban nekem a sok új barát volt, valamint a rengeteg lehetőség, amit az egész adott nekem. Az új barátaimmal folyamatosan tartjuk is a kapcsolatot, és már elkezdtük szervezni, hogy mikor és hol találkozunk újra. Ezen kívül sokkal kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb lettem. Azért ajánlanám másoknak a programot, mert az angol tudásodat nagyon fel tudod fejleszteni, valamint rengeteg mindent tudsz tanulni más kultúrákból, más gondolkodásmódokat tapasztalhatsz meg, amelyek később hasznodra válnak.

akoshegyi.jpg

 


Dominik Panna - Kereskedelem és marketing, 3. évfolyam

2022/2023 őszi félév - Lyon

Université Catholique de Lyon – ESDES Business School

Már az egyetem kezdete előtt hallottam erről a programról, és gondolkoztam rajta, hogy majd, ha egyetemista leszek, én is szeretnék részt venni benne. Amióta pedig ide járok, mindig láttam a hirdetéseket az egyetem felületein, valamint a kar épületében is, és részt vettem az egyik tájékoztatón, hogy többet megtudjak, valamint az egyik szaktársam is segítségemre volt, aki már korábban kiment.

Nagyon izgatottan álltam hozzá, és bár tudtam, hogy sok ügyintézéssel fog járni, nagyon vártam azt az időszakot, amikor végre kint leszek. Arra számítottam, hogy megismerhetek sok embert más országokból, akiktől tanulhatok és barátságokat köthetek, és ezáltal a szemléletmódom is változni fog, ami így is lett. Arra is számítottam, hogy olyan kurzusokat tudok majd hallgatni kint, amik itthon nincsenek, és ezáltal többet tanulhatok, valamint, hogy hasznosíthatom majd azt is, hogy angolul tanultam ezeket. Valóban voltak nagyon jó kurzusok, amik itthon nincsenek, azonban voltak olyanok is, amik nagyon hasonlóak voltak olyan tárgyakhoz, amiket itthon már teljesítettem, így ez a része fele-fele arányban valósult meg. A francia tudásomat is szerettem volna fejleszteni, ami végül nem ment olyan ütemben, mint vártam, de így is nagyon sokat tanultam, mivel kezdőként mentem ki.

Az ügyintézés lassan ment kint, és mivel egész augusztusban szabadságon volt az International Office, így csak a hónap legvégén tudtam velük aláíratni a Learning Agreement-emet, ami miatt a támogatási szerződést is csak később tudtuk elintézni itthon. Az is nehézséget okozott, hogy az itthoni félév átlagos kreditértékéért kint 12 kurzust kellett teljesítenem, és ezeknek a követelménye nem volt a félév elejétől kezdve világos, valamint a tanárok a félév közben is változtattak rajta.  Változtatnom is kellett a Learning Agreement-en, mert bár úgy vettem fel a kurzusokat, hogy ne legyen ütközés az órarendemben, az eredeti változatban mégis nagyon sok ütközés lett végül, így egy kurzust kicseréltem egy másikra. Így is voltak órák, amiket ütközés miatt ki kellett hagynom pár alkalommal, és bár ezeket hivatalosan leigazolták, volt tanár, aki szóvá tette, hogy nem örül, hogy ennyi óráról hiányzunk, mert sokunkat érintett ilyen probléma. És bár teljesen érthető az álláspontjuk, nem a mi hibánk volt, hogy hiányoznunk kellett, így erre az egyetemnek kéne megoldást találnia. Az is befolyásolhatja, hogy minden héten más órarendünk volt, amihez a félév közben hozzászoktunk, de nehéz volt vele tervezni. Voltak órák, ahol francia diákokkal voltunk együtt, és bár angol programban vannak, nem olyan erős az angol tudásuk, így volt egy kurzus, ahol a tanár sokszor kezdett el franciául magyarázni, pedig a kurzus elején mondtuk neki, hogy a külföldi diákok közül nem mindenki beszél franciául, valamint hivatalosan egy angol nyelvű kurzuson voltunk. Valamint a kollégiumban nehézséget okozott, hogy nem igazán beszéltek angolul. A várossal kapcsolatban nekem nem volt nehézségem általában nyitottak voltak az emberek, mivel alapból is egy nemzetközi városról van szó, viszont nagyon figyelni kellett az értékeinkre, mivel a baráti társaságomból két lánynak, valamint az egyik anyukájának is ellopták a telefonját, bár ebből kettőt sikerült visszaszerezni.

Kifelé vonattal utaztam, ami valamivel olcsóbb volt a repülőnél, és az utazási támogatást is igénybe tudtam rá venni, azonban útközben meghibásodott a kocsi, amiben voltam, ezért át kellett mennem egy másikba minden csomagommal együtt, valamint emiatt késett is a vonat több, mint két órát, így az eredeti csatlakozásomat is lekéstem, és újat kellett intézni. Ezek miatt döntöttem úgy, hogy hazafelé repülővel jövök, és az az utazás szerencsére problémamentes volt.

A Benjamin Delessert kollégiumban laktam, amit a helyi CROUS üzemeltetett. Ez egy szervezet, ami Franciaországban az egyetemisták lakhatásával és étkeztetésével foglalkozik. A kollégiumi helyet a kinti egyetem Housing Desk-je segített megszerezni, a besorolási döntés után csak e-mailen keresztül kellett jeleznem, hogy milyen típusú szállást keresek és mennyi a havi keretem, és rögtön felajánlották ezt a lehetőséget. A havidíj 271 euró volt, és kellett fizetni a Housing Desk-nek is 50 eurót a foglalásért, valamint a kollégiumnak 100 euró vissza nem térítendő díjat, és 230 euró visszatérítendő letétet, amit a hazaérkezésem után pár héttel már vissza is utaltak. A beköltözéshez ezen kívül szükség volt biztosításra a szálláshoz, valamint az irataim másolatára és egyéb dokumentumokra, amiket a kollégium korábban kiküldött, hogy a beköltözéskor kitöltve vigyem magammal. A kollégiumban egyedül voltam egy szobában saját fürdőszobával, és volt folyosónként két közös konyha, valamint volt lehetőség mosásra is az épületben. Alapvetően elég helyem volt a szobában, és a kollégium elhelyezkedése is jó volt. Az jelentett csak problémát, hogy a kollégiumi személyzet nem beszélt angolul, csak franciául, pedig elég sok nemzetközi hallgató lakott ott, így ez az ügyintézést nehezebbé tette.

12 kurzusom volt, ez ért 31 kreditet, és bár nem mindegyik tartott az egész féléven keresztül, az itthon megszokottakhoz képest nagyon sok munkával járt, hogy összesen ugyanannyi kreditet teljesítsek. Egy kurzus 2 vagy 3 kreditet ért, viszont kint egy 3 kredites kurzusért többet kellett dolgozni, mint itthon, projektek, prezentációk és vizsgák szempontjából, így nem teljesen érzem igazságosnak mindegyiknél, hogy itthon kevesebb kreditért lehet csak őket beszámítani, de ez sok más diáknak is probléma volt más egyetemekről is. Összességében tanultam sok új dolgot, és voltak olyan tárgyaim, amik nagyon hasznosak voltak olyan szempontból, hogy itthon nincsen hozzájuk hasonló tárgy, azonban olyan kurzusaim is voltak, amik nagyon hasonlítottak más itthoni kurzusokhoz, amiket már teljesítettem, azonban ez nem derült ki előre, így ezekből nem tudtam sok újat tanulni, de legalább angolul is meghallgattam őket, így fejlesztettem a szakmai nyelvtudásomat.

A következő kurzusaim voltak:

Cross Cultural Management: Ezen az órán arról tanultunk, hogy a nemzetközi szervezetekben hogyan lehet összehozni a különböző kultúrákat, valamint vezetői ismeretekről is volt szó. A kurzus egy részét már tanultam itthon, de alapvetően hasznos volt és nagyon interaktív. Kimeneti követelményként a félév során voltak csoportmunkáink, valamint eredetileg lett volna egy vizsgadolgozatunk, azonban ezt a félév közben megváltoztatták, és helyette egy csoportos prezentációt és egy beadandót kellett csinálnunk.

Effective PR Campaigns: Ez volt talán a kedvenc kurzusom, bár valószínűleg az is közrejátszott, hogy nagyon érdekel a PR területe, és ez egy olyan tárgy, amihez nincsen itthon hasonló kurzus, így nagyon hasznos volt, hogy kint volt lehetőségem hallgatni. A félév során kellett csinálnunk egy csoportos prezentációt egy általunk tervezett PR-kampányról, valamint kellett tartanunk egy sajtótájékoztatót az órán kríziskommunikációhoz kapcsolódóan, és ezek alapján osztályoztak minket. Nagyon gyakorlatias volt, és ezáltal sokat lehetett belőle tanulni.

Doing Business Abroad: Ezen az kurzuson egész félévben egy nagy projekten dolgoztunk csoportokban egy nemzetközi terjeszkedéssel kapcsolatban, amit ki kellett dolgoznunk, így általában az órák workshopok voltak. Eredetileg két csoportos projektünk lett volna, azonban az első olyan hosszú lett és annyi változtatás volt a követelményekben, hogy végül csak egyet kellett csinálnunk. A tanár alapvetően segítőkész volt, csak nem volt könnyen követhető, és két különböző csoport volt egymás után, így előfordult, hogy ellentétes dolgokat mondott a két csoportnak, például a végső prezentációnk időpontjáról is más információt kaptunk először. A kurzus részeként négy konferencián is részt vettünk, volt egy a Közel-Keletről, Vietnámról, Kínáról és az utolsó Európáról és Amerikáról. Olyan emberek érkeztek hozzánk, akik ezeken a területeken dolgoznak vagy dolgoztak, így nagyon érdekesek voltak ezek az alkalmak, mert első kézből hallhattuk a tapasztalataikat. Ehhez kapcsolódóan a félév végén kaptunk kérdéseket, amikre videóban kellett válaszolni.

Marketing Strategy: Ez alapvetően egy marketinges óra volt, és olyan témákról volt szó, amiket itthon már tanultam marketing szakon, így ilyen szempontból sok újdonsággal nem találkoztam, de a tanár nagyon jó volt. A félév során egy csoportos projekten kellett dolgoznunk, amihez le kellett adnunk egy riportot és kellett prezentálnunk, valamint írtunk egy félévközi dolgozatot. Ebből a tárgyból is lett volna vizsgadolgozat, azonban a félév vége felé az egyik órán a tanár kapott egy e-mailt, hogy mégsem tarthat vizsgát a tárgyból, így végül a többi értékelési szempontot szervezte át, hogy milyen súllyal számítsanak a jegyünkbe.

Integrated Marketing Communication Campaigns: Ezen a kurzuson is marketinges ismeretekről volt szó, így sok újat ezen sem tanultam, de tudtam gyakorolni a korábbi ismereteimet. Ebben a kurzusban az volt az érdekes, hogy 2-3 hét alatt megvolt az összes óránk, ugyanis tömbösítve volt, és általában ebben az időszakban egy nap 8 órán keresztül ezt a kurzust hallgattuk. Egy óra alapvetően kétórás volt, és majdnem minden alkalomhoz más tanárunk volt a különböző témák miatt, így ilyen szempontból fárasztó volt, hogy nehéz volt követni, hogy éppen kivel hol tartunk. Ez az óra okozta a legtöbb ütközést is az órarendemben, pont amiatt, hogy ilyen rövid időbe kellett belesűríteni az összes órát, és mivel hamar véget ért, ezért mindig ezen a kurzuson kellett részt vennünk a másikak helyett. Ez alatt a 3 hét alatt a foci világbajnoksághoz kapcsolódóan kellett dolgoznunk csoportokban egy prezentáción és egy riporton, az egyik szponzor márka marketingstratégiáját kellett elemeznünk. Ez a projekt nagyon tetszett és hasznosnak találtam, csak a rövid felkészülési idő okozott problémát, de mivel még a félév elején volt ez a kurzus, amikor viszonylag kevesebb beadandónk és prezentációnk volt, így végül is meg tudtunk oldani mindent.

Project Management - Global Village: Ez a tárgy a Global Village esemény szervezéséhez kapcsolódott, ami egy olyan esemény, ahol a különböző országok standokat csinálhattak, hogy bemutathassák a saját ételeiket, kultúrájukat és hagyományaikat. Tulajdonképpen a kurzuson résztvevők voltak a szervezőbizottság, így szeptembertől novemberig erre készültünk, amiben két fő segített az International Office-ból. Én a kommunikációs és marketing csapat tagja voltam, így olyan szempontból hasznos volt, hogy marketing szakon vagyok, így gyakorolhattam azokat, amiket tanultam. Eleinte nem volt teljesen tiszta, hogy mit várnak tőlünk, és kaptunk egymással ellentétes instrukciókat, de a végére összeállt, és a különböző csapatok is kisegítették egymást. Az idei eseményen volt az eddigi legtöbb ország, aki prezentálta magát és a legtöbb résztvevő, valamint egy francia szervezetnek adományokat is gyűjtöttünk az esemény által, és azzal az összeggel is szintén rekordot döntöttünk, így nagyon sikeres kimenete lett a munkánknak.

Organisational Behaviour: Ez a kurzus nagyon hasonlított az itthoni „Vezetés-szervezés” kurzushoz, a tananyag nagyrészt ugyanaz volt egy-két plusz dologgal. Alapvetően élveztem, de mivel a tananyag nagy részét már ismertem, ezért sok óra nem volt annyira érdekes a számomra. Ebből a tárgyból kisebb csoportmunkákat kellett teljesítenünk, valamint egy prezentációt és egy vizsgát.

French Language: Francia nyelvkurzus, amihez küldtek ki előzetesen szintfelmérőt, mert 5 csoportba osztottak minket. Mivel én soha nem tanultam korábban franciául, így a kezdő csoportba kerültem. Az alap dolgokat jól megtanították, és a mindennapokban el tudtam boldogulni, valamint sok mindent megértek most már franciául úgy is, hogy én nem feltétlenül tudom ugyanazt megfogalmazni, így hasznos volt, valamint egyébként is szerettem volna mindenképpen franciául tanulni, amíg kint vagyok. Ennél a tárgynál egy szóbeli és egy írásbeli vizsgával osztályoztak minket.

International Trade Techniques: Egy kereskedelmi kurzus volt, ami nagyon tetszett olyan szempontból, hogy teljesen új dolgokat tanultam rajta, és nagyon segítőkész és jól követhető tanárunk volt. Az egyetlen probléma az volt, hogy eredetileg egy félévközi és egy vizsgadolgozatot kellett volna teljesítenünk, és a félévközi dolgozatot meg is írtuk, azonban a vizsgadolgozatról az előtte lévő nap délutánján kaptunk értesítést, hogy törölték. Ez nem a tanár hibája volt, a Registry Office döntött úgy az utolsó pillanatban, hogy ebből a tárgyból ebben a félévben mégsem lehet vizsga, amit ő sem tudott előre, így ehelyett egy esettanulmányt adott nekünk, amit a félév végéig kellett elküldenünk, így ő próbálta minél jobban megoldani a helyzetet. Így igazából csak az volt a probléma, hogy nem értettük, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni a kurzus hallgatóival és a tanárával is, hogy egész félévben készültünk valamire, hogy hogyan fognak minket osztályozni, majd bármilyen magyarázat nélkül ezt az utolsó pillanatban megváltoztatják, és ahogy említettem, ez más kurzusnál is volt probléma. Ilyen szempontból nagyon szervezetlennek tűnt az egyetem, és nekünk, valamint a tanároknak is plusz munkával járt ezekhez mindig ilyen rövid időn belül alkalmazkodni.

Environments: Cultural, Political and Legal: Ennek a kurzusnak két része volt két tanárral, egy kulturális és egy pénzügyi. Tanultam rajta új dolgokat, amik hasznosak voltak, azonban a két különböző rész két teljesen más kurzusnak érződött, külön teljesítési feltételei is voltak, a kulturális részhez egy prezentációt csináltunk, a pénzügyi részhez pedig két számolásos esettanulmányt dolgoztunk ki, és a félév végén két vizsgadolgozatot kellett megírnunk hozzájuk. Alapvetően jó volt, csak nem értettük, hogy miért egy tárgyba sűrítették bele ezt a két témát, ha nem volt kapcsolódási pont.

Market Research: Piackutatási óra, ami szintén hasznos volt, mivel nem volt még itthon ehhez kapcsolódó órám, valamint nagyon gyakorlatias is volt, egész félévben egy piackutatási projekten dolgoztunk, így ennek a prezentációja és a riportja volt a fő dolog, amit osztályoztak, ezen kívül pedig még írtunk egy félévközi és egy vizsgadolgozatot.

The Wine Industry: Ez egy borkulturális óra volt, amit előzetesen nagyon vártam, azonban végül annyira nem élveztem. Arra számítottam, hogy a boripar üzleti oldaláról lesz több szó, azonban a tanárunk, aki egyébként egy francia borász, nagyrészt a biológiai oldalával foglalkozott, ami bár érdekes volt egy ideig, de annyira nem éreztük hasznosnak, mint közgazdász hallgatók. Ez volt még az egyik kurzus, aminek félév közben változtatták a követelményeit, és amikor a tanárt a félév közepén kérdeztük, még ő sem tudta, hogy mi alapján fog minket osztályozni. Végül készítenünk kellett egy csoportos és egy egyéni prezentációt.

A helyi ESN szervezet programjain nem voltam, valamint nem nagyon találkoztam a hirdetéseikkel sem. Azonban az egyetemnek is volt egy szervezete, az ISC (International Students' Club), ami a félév során nagyon sok bulit és kulturális programot szervezett, így ezeken vettem részt. Voltak tematikus partik, például a legelsőn mindenkinek kellett viselni valamit, ami az országára jellemző, ez segítette az ismerkedést is, mivel több, mint százan érkeztünk cserediákok. Voltam kulturális programokon is, ezekért általában fizetni kellett, de nem voltak drágák, és megérte részt venni rajtuk, mert sokat lehetett tanulni a helyi szokásokról és dolgokról. Voltam egy borkóstolón, egy kiránduláson egy középkori településre (Perouges). Ezen kívül részt vettünk egy főzőórán is, ahol egy francia ételt készítettünk el, és utána meg is ettük. Ami az egyik legjobb volt, az egy vacsora egy francia családnál. Egyszerre hárman voltunk egy családnál, minket egy idősebb házaspár vendégelt meg, és tipikus francia ételekkel készültek. Nagyon jó alkalom volt első kézből tapasztalni kicsit a helyi szokásokról. A legnagyobb esemény pedig a Global Village volt, ami novemberben volt az egyetemen, és az országok csinálhattak standokat, hogy bemutassák a saját kultúrájukat és ételeiket. Ebben szervezőként vettem részt, a marketing csapat tagjaként, ugyanis volt egy ehhez kapcsolódó kurzus (Project Management-Global Village). Jó alkalom volt, hogy még jobban megismerjem a többi ország diákjait, valamint tapasztalatot szerezzek marketingben. Maga az esemény is nagyon jól sikerült, 33 ország csinált standot, ami az eddigi legtöbb volt. Nagyon jó hangulatú volt, így ez is a kedvenc emlékeim közé tartozik.

Lyon egy nagyváros, Franciaországban a 3. legnagyobb, és nagyon nemzetközi, valamint nagyon sok az egyetemista, így egy jó környezet volt egy ilyen tapasztalathoz. Nagyon sok lehetőség volt a városon belül általánosságban is, valamint voltak különböző programok, például decemberben a fényfesztivál, amire nagyon sokan érkeztek máshonnan is. A belvárosban sok kulturális és történelmi hely van, de vannak a városnak nagy parkjai is, valamint olyan szempontból is jó helyen van, hogy más városokba is könnyen el lehet utazni egy pár napra innen. A tömegközlekedés jól működik, a városon belül is könnyen eljutottunk az egyik helyről a másikra. Étkezés szempontjából kipróbáltam az egyetemi menzát, ami annyira nem volt jó, így legtöbbször magamnak főztem, amit nagyjából hasonló áron meg lehetett oldani, mint itthon a mostani körülmények között. Párszor ettünk különböző éttermekben is a városban, és mivel ez a gasztronómia fővárosa Franciaországban, így nagyon sok jó hely volt mindenhol, ez azonban nyilván drágább megoldás, de párszor belefér és érdemes is kipróbálni a helyi ételeket, valamint sok jó nemzetközi étterem is van, így rengeteg lehetőségből lehet választani. A várossal kapcsolatban az egyedüli negatívum, hogy gyakoriak a lopások, amire figyelmeztettek is minket, így az értékekre nagyon kell vigyázni.

Erasmus ösztöndíjként havi 600 eurót kaptam, valamint pályáztam a Tempus alapítvány kiegészítő támogatására is, amit elnyertem, így ezen felül még 250 eurót kaptam. Ez a havi 850 euró az alapköltségek fedezésére elég volt, vagyis a lakhatásra, tömegközlekedésre, étkezésre és bevásárlásokra. Ami megemelte a költségeimet, az az volt hogy voltak az egyetemmel és a kollégiummal kapcsolatban olyan egyszeri plusz díjak, amiket ki kellett fizetni és nem tudtam mindegyikről előre. A kollégiumhoz kapcsolódókat már említettem, az egyetemen pedig kellett fizetni 73 eurót az egész félévre, ez mindenkinek kötelező, mert ez a hozzájárulás a szociális és kulturális programokhoz. Ezen kívül utaztam is Franciaországon belül, amit szintén nem teljesen fedezett az ösztöndíj, viszont olyan szempontból megérte, hogy sok új élményt szereztem.

A legjobb mindenképpen az volt, hogy nagyon sok embert megismerhettem más országokból, és beleláthattam kicsit az ő életükbe, valamint sokat fejlődtem azáltal, hogy egy idegen országban kellett elboldogulnom 4 hónapon keresztül. Voltak nagyon jó helyi programok és lehetőségek is, és mindenképpen életre szóló élményeket és emlékeket szereztem, így minden nehézség ellenére is nagyon megérte, és újra belevágnék.

Nagyon jó lehetőség megismerni más kultúrákat, és alapvetően én úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem személyesen az által, hogy 4 hónapig egy másik országban éltem, mert sok dolog máshogy működik, és találkoztam új szituációkkal, amiket egyedül kellett megoldanom, ráadásul a nyelvet sem beszéltem, így mindenképpen sokat formált rajtam. Ez egy olyan lehetőség, amivel nem biztos, hogy a jövőben lenne lehetőségem élni, pláne nem ilyen támogatással, így mindenképpen egy olyan élmény marad, amire örökre szívesen emlékszem vissza. Ezen kívül nagyon sok értékes embert is megismerhettem a világ minden tájáról. A diákok közül sok barátom lett, akikkel tervezzük, hogy meglátogatjuk egymást egymás országaiban, a tanárok közül pedig többen felajánlották, hogy a jövőben keressük meg őket, ha szükségünk van a segítségükre, így hasznos kapcsolatokra is szert tehettem. Bár elég sok nehézséget felsoroltam, de mindezek ellenére nagyon pozitív élmény volt, és bár voltak nehézségeim az egyetemen is, összességében ott is nagyon sokat tanultam, voltak nagyon jó kurzusaim, és mindenképpen megérte, hogy egy féléven keresztül folyamatosan angolul hallgattam órákat, mert így tanultam szakmai nyelvet is általa, és a jövőben hasznos lesz, hogy ezeket az ismereteket angolul is megszereztem.

dominik.jpg


Novák András - Business Administration and Management, 7. félév

2022/2023 - Montpellier

Montpellier Business School

Már régóta terveztünk kimenni a barátokkal külföldre az Erasmus+ programmal az egyetemi éveink során, és minden félévben kaptunk levelet az egyetemtől az akkori tájékoztatókról, amire értelemszerűen a mi utazásunk előtti félévben el is mentünk. Őszintén, nagyon sok extra elvárásom nem volt tőle, nyilván szerettem volna rengeteg új élményt szerezni, meglátogatni sok szép helyet és jól érezni magam. Az egyetlen konkrét dolog, amit szerettem volna az az, hogy fejlődjön kint tovább az addigi francia nyelvtudásom.

A legnagyobb nehézségünk, ami akadt az a kintlétünk elején szükséges adminisztrációs feladatok voltak (Erasmus, kollégium, egyetem, tömegközlekedés stb.), mivel az ottani emberek nagy része, akik ezt kezelik nem tud vagy nem akar angolul beszélni, és az ilyen szituációkban azért a mi franciatudásunk is megremegett. De szerencsére sokat segített az a tény, hogy nem egyedül mentem ki, hanem egy barátommal, illetve egy 3. KTK-s diák is kint volt velünk, akivel ott jóban lettünk, és tudtuk egymást segíteni.

Maga az utazás igencsak macerásnak mondható, hiszen Pécsről fel kellett utaznunk Pestre, onnan repültünk kb 2 órát Marseille-be, ahonnan még egy 2-2,5 óra volt a vonatút (vagyis lett volna csak nekünk törölték az eredeti járatunkat, ezért igencsak kalandos volt a vonatozás) Montpellier-be, és akkor még ott is idő volt mire eljutottunk a kollégiumokhoz.

A helyi kolik (már, amelyeket láttuk) nagyrészt igencsak jó minőségűek voltak. Az egész országban van egy CROUS nevű kollégium-hálózat, ami nem csak egyetemekhez kötött, ezért rengeteg ember tud ezekben lakni, és viszonylag egyszerű találni egyet. A mi városunkban is volt legalább 10 ilyen koli (ha jól emlékszem) különböző méretben és felszereltséggel. Nyilván ezek különböző ártípusokat is magában foglalnak, az én kb 10m2-es szállásom havi 210 euró volt. Igaz, nem volt saját konyhám vagy fürdőm, de nagyon újépítésű épület volt, és alig 3-4 emberrel osztozkodtam ezeken, illetve volt minden épületben takarítónő, tehát a tisztaságra sosem volt panaszom.

Az ottani egyetemünk a Montpellier Business School (MBS) volt, ami egyike a soknak a városban, viszont a miénk kicsit magánabb jellegű volt, mint a többi. Inkább már a külvárosban volt az elhelyezkedése, de könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. A kampuszon több épület is található, mind igencsak modern és jól felszerelt. Sajnos, ha őszinte akarok lenni, akkor maga a tanítás ott az MBS-en viszont nem volt a legjobb. Lehet, hogy ehhez 7. félévünkben az is hozzájárult, hogy nekünk már nem volt új tantárgy, amit előtte ne tanultunk volna, de emellett is sokszor úgy éreztük, hogy maga a színvonal nem volt a legjobb. A tantárgyaink tényleg hasonlóak voltak (marketing-es, management-es, HR-es, stb. órák), és bár igaz a professzoraink is igencsak változatosak voltak, maga a tanítási stílusuk vagy módszer, amiket használtak nem igazán voltak hasznosak vagy egyszerűen jók. Az egyik legnagyobb negatívum az egy-két tanár angol nyelvtudása volt, a másik pedig ott az egyetemen belüli adminisztrációs és hasonló feladatok. Rengeteget szenvedtünk az ottani tanulmányi osztállyal bizonyos problémák megoldásával. De összességében maga az osztályunk ott jó volt, hiszen szinte teljesen csak Erasmusos diákokból állt, ezért nagyon színes társaságnak tudtunk a részesei lenni.

Ez utóbbit az is segítette, hogy a városban rengeteg Erasmusos program van állandóan. Az ESN mellett van egy másik ilyen csoport is (akik, majdhogynem riválisok), így igazából minden hétre jutott bőven program. Ezek között voltak italozások, bulik, városnézések, strandolások és minden más, amit el lehet képzelni. Továbbá természetesen nem csak ott a városban akadtak ilyen Erasmusos programok, hanem rengeteg utazásra is el tudtunk menni velük. Így jutottunk el többek között Cannes-ba, Nizzába, Monaco-ba, de mások mentek például Párizsba is. Illetve ezek mellett mi is utaztunk külön barátokkal a környező városokba az ország déli részén, sőt én még Barcelonába is eljutottam az ősszel.

Maga Montpellier is gyönyörű volt mint város, és remek volt ott lakni. A tömegközlekedés kitűnő, szinte mindenhova el tudtunk jutni könnyen villamossal vagy busszal. Könnyen találtunk jó bevásárló helyeket, boltokat, alkalom adtán éttermeket, kávézókat, illetve szórakozási lehetőségekből is rengetek volt a városban. Montpellier is egy igazi “diák város”, és szinte tényleg minden este hatalmas élet volt a központban. Nyilván sajnos az egyedüli hátulütője mindennek az ottani árak voltak. Most egy nagy átlagot számolva legalább olyan háromszor annyiba került odakint minden, mint itthon, de lehet, hogy ezzel is keveset mondok. Példának okáért egy olcsóbb helyen egy korsó sör átlagban 5 euró volt (tehát kb 2000 forint). De amíg kint van az ember, nyilván meg tudja szokni (és kénytelen is) és egy idő után már nem befolyásolt minket ez a tény annyira, és ugyanúgy el tudtuk engedni és jól érezni magunkat.

A legjobb dolog a félévben egyértelműen az volt, hogy rengeteg új helyre eljutottunk és élményt, tapasztalatot szereztünk a kintlétünk során. Nagyon jó elhelyezkedése van Montpellier-nek ott Franciaország déli partjánál, ezért számtalan lehetőségünk akadt bármire. Az időjárás is igencsak mediterrán volt, még decemberben is voltak 20 fokos napok, ezért bárki, aki meleg helyre kíván menni, bátran ajánlom. Továbbá ez tökéletes célpont arra, hogy az ember megismerjen sok különböző kultúrát, és egy teljesen más életvitelt, mint ami otthon van.

 

novak.jpg

 


Szabó Balázs - Business Administration and Management

2022/2023 - Montpellier

Montpellier Business School

Én először a családomtól hallottam a programról, mivel a testvérem is részt vett a programban pár évvel korábban. Neki nagyon tetszett, ezért én is mindenképp ki szerettem volna próbálni, milyen külföldön tölteni egy szemesztert. Sajnos a képzésem elején a Covid-19 miatt az utazás kissé nehézkesebbé vált, és már szinte lemondtam az egészről, de szerencsére az utolsó félévemben rendeződött a helyzet és így ki tudtam utazni.

Én Franciaországba, azon belül pedig Montpellierbe utaztam. A döntésem azért esett erre az országra, mert korábban tanultam franciát és úgy gondoltam, hogy így tudom talán fejleszteni a tudásomat. Ezután már csak a várost kellett kiválasztanom. Az egyik ismerősömtől hallottam Montpellierről, aki ott volt és nagyon jó élményekkel tért haza, így a célállomás el is dőlt számomra.

Én az Erasmustól az vártam elsősorban, hogy megmutassa milyen külföldön élni és tanulni, valamint, hogy új barátokat és élményeket szerezhessek. Ezek sikerültek is. A másodlagos célom a francia tudásom fejlesztése volt, ami viszont kevésbé sikerült. Úgy gondoltam, úgy is fog fejlődni a franciám, hogyha angolul vannak az óráim, mert majd a többi diákkal beszélgetek franciául. Hát a szakunkon lévő diákok 95%-a international student volt csak, mint én, így szinte senki nem beszélt franciául a másikhoz csak angolul. Szóval, ha valaki a nyelvet akarja tanulni, akkor kizárólag franciául vegye fel a tárgyait.

Na de kezdjük akkor az elejéről. Én Budapestről indultam Marseillebe repülővel augusztus végén. Marseilleből pedig vonattal mentem Montpellierbe. Később rájöttem, hogy a reptérhez megy Flixbus, amivel egyszerűen és kényelmesen el lehet jutni Montpellierbe, szóval én ezt javasolnám.

Én egy Crous koliban laktam, a Voie Domitienne-be, ahol egy nagyjából 10 négyzetméteres 1 fős szobám volt fürdővel. Szerintem ezek a Crous kolik a legjobb szállás opciók, mivel olcsók (~ EUR 260/hó), jó helyen vannak és teljesen megfelelnek. Ha valaki viszont erre akar jelentkezni, akkor egy-két hónappal korábban kezdjen neki a jelentkezésnek, mert nagy a kereslet rájuk. Még egy hasznos infó, hogy nem nagyon beszélnek a szállásokon angolul, szóval jó, ha tudunk kicsit franciául (ez a városra és egész Franciaországra igaz, nagyon kevesen tudnak angolul).

A fogadó intézményem a Montpellier Business School volt, ami a belvárostól kicsit messzebb helyezkedett el, de gyorsan meg lehetett közelíteni. Maga az egyetemi campus egyszerű volt és nem valami nagy, de semmi probléma nem volt vele. Egyik kicsit problémásabb rész az a francia adminisztráció, ami nagyon lassú és sokszor több emailt kell írni, mert különben nem foglalkoznak veled. A tanulás rész szerintem nem volt nehéz és az óraszám is elég alacsony volt, szóval, ha valaki főleg barátkozni, szórakozni és utazni szeretne akkor az egyetem egy jó opció lehet. A magolás helyett inkább project feladatok vannak csoportokban. Egy-két tanárunk angolja nem volt a legjobb, de akadt amerikai professzor is, akinek nyilván jó volt. Én utolsó félévemet csináltam volna itthon, kint pedig egy mesterképzéshez hasonló programba kerültem (PGE2), de itt is főleg olyan dolgokat hallottam a képzésen, amiket itthon már tanultunk vagy érintettünk.

Maga a város nagyon szép és közel van hozzá a tengerpart. Montpellier bizonyos szempontokból hasonlít Pécsre, hiszen ugyanúgy egyetemváros, ami tele van fiatalokkal. Rengeteg bár, étterem, szórakozó hely és egyéb program lehetőség van a városban. Kettő diákszervezet is szervez programokat az itteni diákoknak. Az egyik az ESN, a másik pedig az Erasmus Life Montpellier. Mind a két szervezet jó programokat szervez, amikre érdemes elmenni az elején, mert sok ismerőst lehet szerezni. Én voltam velük kocsmatúrán, beach partyn, illetve egy utazáson, ahol elmentünk Monacoba, Nizzába és Cannesba.

Összességében egész jól ki lehetett jönni pénzügyileg, ha nem mentünk gyakran bárokba és éttermekbe (amik azért magyar szemmel nem olcsók). Nekem szerencsém volt, mert az én kollégiumomban majdnem minden este volt ételosztás, ahol pizza szeleteket, sandwicheket és egyebeket adtak az ott lakóknak. Ezzel elég sokat tudtam spórolni. Így nagyjából én a félév alatt, 3200 eurot költöttem, amiben utazások is vannak. Az ösztöndíjból azért nehezen lehet kijönni, szóval jó, ha van kis megtakarításunk.

Számomra a legjobb az Erasmusban az utazások voltak és a programok az új barátaimmal. Sikerült eljutnom a korábban említett Monacos utazásra, valamint Párizsba, Nimesbe, Sétebe és egyéb szép helyekre is. Sok új embert megismerhettem, felmérhettem más országokból jövő emberek képzettségét és megtapasztalhattam milyen külföldön élni. Én mindenképp ajánlanám másoknak, hogy próbálják ki, hiszen ez egy remek lehetőség, hogy új élményeket és értékes tapasztalatot gyűjtsenek.

szabo_0.jpg


Kovács Klaudia - Kereskedelem és marketing alapszak, 3. évfolyam

2022/2023 ősz - Reims

NEOMA Business School

Kovács Klaudia vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar kereskedelem és marketing alapszakos, harmadéves hallgatója. A 2022/23-as tanév őszi félévében Franciaországban, a NEOMA Business Schoolban voltam hallgató. Hol is hallottam az Erasmusról? A képzés első félévében az online oktatás során egyik oktatóm hívta fel a figyelmet erre a lehetőségre.

Döntések sorozata…

Nos, eltelt egy év, a járványügyi helyzet pedig enyhülni látszott. Ideje volt kicsit jobban utánanézni a feltételeknek, illetve a jelentkezési folyamatnak. Minden diáknak, érdeklődőnek, aki ezeket a sorokat olvassa, üzenem, hogy érdemes időben tájékozódni, így tudtok majd mérlegelni a lehetőségek között. Amit még tanácsolnék Nektek, hogy kérdezzetek, kérdezzetek és kérdezzetek! Ebből sosem lehet gond, hiszen egyetemünk és a listán szereplő partnerintézmények Erasmus koordinátorai nagyon segítőkészek. Sok-sok kapcsolattal, elérhetőségekkel rendelkeznek, merjetek hozzájuk fordulni segítségért. Ne felejtsétek azonban, hogy Nektek is alapos, körültekintő felderítést kell elvégezni annak érdekében, hogy igényeitekhez mérten tudjatok majd választani. Ti tudhatjátok csak, mi az, ami Nektek igazán jó és megfelel mind a tanulmányi, az anyagi és az egyéb általatok választott szempontoknak.

Az én választásom

Egy kedves külföldi ismerősöm tapasztalatai alapján választottam Franciaországot célországként. Nem sokkal később, a francia partneregyetemek listáját kutatva találtam rá a francia vidéki egyetemek egyik legjobb, rendkívül magas oktatási színvonallal rendelkező privát egyetemére, a NEOMA-ra. Három multikulturális kampusza a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központjában, Párizsban, ettől keletre Reimsben, illetve az ország kulturális és történelmi városában, Rouenben található. Miért pont Reims, miért nem Párizs? Biztosan felmerült benned ez a kérdés kedves olvasó. Hogy őszinte legyek, a történelem és a művészetek „szerelmeseként”, úgy éreztem, bármelyik kampusz ideális lenne számomra. Ha szívem szerint döntöttem volna, akkor Párizs, de a pénztárcámba is bele kellett nézzek. Mai napig nem bántam meg és újra így döntenék, hiszen Párizs 200 km-re volt, hetente utaztunk busszal (1,5 óra), vonattal (46 perc) a szerelmesek városába.

Ahol a Napkirályt is koronázták…

Reims egyesíti a nagyváros kultúráját és egy kisebb francia város varázsát. Körülbelül egy Péccsel megegyező méretű város, mindössze 144 km-re Párizstól. Villamossal nagyon könnyen, 10-15 percen belül elérhető a belváros, az üzletek, a sétálóutca és a pályaudvar is. A „kisváros” három UNESCO világörökségi helyszínnel, köztük a leghíresebb a székesegyház, ahol régen a francia királyokat koronázták. Érdemes megemlíteném, hogy a francia Champagne borvidék szívében helyezkedik el. A környékbeli nagy pezsgőházakban, pincészetekben számos lehetőség van a habzó bor történetének, módszerének megismerésére. Számos múzeummal és világháborús emlékművekkel rendelkezik, így az egyetemi tanórákat követően mindig volt mit felfedezni egy-egy séta során. Nagyon „zöld” és élhető város, sok-sok parkkal, amik hétvégenként megtelnek kisgyerekes családokkal és kutyasétáltatókkal. A sportok kedvelőinek is sok lehetőséget kínál stadionjával, futópályáival és „outdoor” konditermeivel.

A NEOMA felé vezető út 8 lépésben

Rövid keresgélés során bukkantam rá az úgynevezett “Welcome to NEOMA Business School” weboldalra. Itt 8 lépésben minden fontos információ biztosítva van a NEOMA kampuszaira érkező külföldi hallgatók számára. Három lépés esetében szeretnék segítségedre lenni, egy-két dologra felhívni a figyelmed:

1. Szálláskeresés

Az egyetem nyár elején emailben küldött szállás lehetőségek, olyan kollégiumokat, stúdiókat, melyekkel partnerségben állt. Ezen szállások havi díja 275 – 500 euró között mozgott. Azok az egyetemre felvételt nyert diákok, akik nem szerettek volna élni a felsorolt lehetőséggel, vagy nem sikerült az általuk választott hely(ek)re bekerülni, azoknak egyénileg kellett szállást keresniük.

2. Kurzusfelvétel

Az egyetem munkatársai segítségünkre voltak ebben a lépésben is, minden fontos teendőről, határidőről emailben értesítettek minket. Személy szerint az ösztöndíj elnyerésével részt vehettem az egyetem úgynevezett Global BBA („Global Bachelor in Business Administration”) képzésén, ahol számos A, B és C típusú tantárgy közül válogathattam cserediákként, ezzel teljesítve az itthoni mintatanterv szerinti követelményeket. Az egyetem kurzuskatalógusát böngészve találtam rá a „Francia – kezdőknek” elnevezésű tantárgyra, amit sikeresen fel is tudtam venni. (Megsúgom, hogy az egyik kedvenc órám volt.) Összeségében elmondhatom, hogy az általam felvett kurzusok nagyon gyakorlat orientáltak voltak, csoportmunkák, prezentációk és különböző projektek sora várt ránk, érdekesebbnél érdekesebb témákban.

3. Utazás

Érdemes figyelembe venni, hogy az Erasmus támogatást nyújt abban az esetben, ha a zöld utazási formákat (vonat, busz, telekocsi stb.) választjátok. Én sajnos nem éltem ezzel a lehetőséggel, mivel repülővel utaztam Franciaországba az Orly reptérre, majd onnan Blablacar busszal Reimsbe.

Mennyi az annyi, avagy a megélhetési költségek

Ami a költségeket illeti, a 2022-es őszi inflációs árakkal számolva Reimsben a megélhetési költség körülbelül 750-850 euró. Az alábbi számok iránymutatásként szolgálnak, hiszen ezek az egyéni preferenciákhoz (pl.: szállás típusa, helye) mérten változhatnak. Ha már szállás, akkor elmesélem, hogy az én választásom az egyetem által ajánlott Paul Fort kollégiumra esett, melynek havi díja 275 euró volt. Egyszemélyes kollégiumi szoba, fürdővel és közös konyhával, közel a városközponthoz, 3 percre a NEOMA második épületétől (itt tartották szinte az összes órámat), illetve 3 percre a vasúti és villamos megállótól. Nekem 3 hónapra tökéletes volt ez a kis kollégiumi szoba, de ha két szemesztert terveztek kint tölteni szerintem érdemesebb egy tágasabb apartman után keresgélni.

Pár szó az étkezésről és annak költségeiről. Egy heti bevásárlás az én esetemben 30-40 euró között mozgott, míg egy éttermi étkezés fejenként kb. 20-30 euró körül mozgott. A francia ízekért megérte minden egyes alkalommal… ;) A fent említett kollégiumban lehetőség volt a hétköznapok alkalmával ebédelni. Ez a lehetőséget én is, illetve sok diáktársam is kihasználta, hiszen 3,3 euróért egy 5 fogásos menü mindenkinek IS megérte. Összességében elmondhatom, hogy a kinti árak nem okoztak számomra meglepetést, hiszen előzetesen a PTE Erasmus oldalán található “Cost of living” online kalkulátor segítségével tájékozódtam. Még egy apró tipp és jótanács az érdeklődőknek: érdemes utánanézni az esetleges kiegészítő támogatásoknak, illetve a felmerülő költségek fedezéséhez mindig jól jön, ha van nálunk tartalék zsebpénz, nem igaz?!

Az Erasmusos élet

Mindig nehezen tudom megválaszolni azt a kérdést, hogy „Na és mesélj milyen volt az Erasmus?”, hiszen kronológiai sorrendben kezdve oldalakat tudnék írni, mesélni. Így most megpróbálom összefoglalni röviden és tömören és képekben átadni a „francia életérzést”. Amit tudni érdemes, hogy az egyetem sok-sok kulturális és a sportolási lehetőségeket is nyújt, több mint 21 diákszervezet segítségével. Bár az Erasmus Student Network (ESN) ősszel nem volt aktív, helyette az egyetem úgynevezett BDI diákszervezete szervezett különböző a kirándulásokat és programokat számukra. Ezen kívül sok-sok programot szerveztünk magunknak is a környékbeli városokba. Az éjszakai élet a tél beköszöntével is igen pörgős volt, barátaimmal a „happy hour” kedvezményeket igen sokszor kihasználtuk. Számomra az egyik legkedvesebb élmény egy Reimsben szervezett futóverseny volt, aminek 10 km-es távját sikeresen teljesítettem. Sosem fogom elfelejteni azt a hangulatot, amit azon a vasárnapon tapasztaltam a városban…

Mondj igent és merj belevágni, mert…

Talán el sem tudod most képzelni, hogy egy ilyen rövidebb időszak alatt milyen sok, az élet adta váratlan szituációkkal találkozol majd, melyek által személyed formálódhat. Merem állítani, hogy 4 hónap alatt legalább annyit, (ha nem többet) tudtam meg magamról, mint tavaly egy év alatt. Emlékszem, kiutazás előtt egyik szaktársam, aki már átélte az Erasmus életérzést, ezeket a sorokat mondta nekem: Egy csodás időszak volt, ami már a „hátizsákomban” van és viszem magam. Kívánom, hogy Te is így vélekedj majd erről az időszakról miután hazaérsz.” Így is lett…

Kedves olvasó, Téged is erre bíztatlak, engedd meg, hogy egyik kedvenc íróm, Márai Sándor soraival zárjam élménybeszámolómat: "A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. “

 

kovacs.png


TTK

Tóth Emese Zita - földrajz Bsc, 3. félév

2021/2022 - Bordeaux

Université Bordeaux Montagne

Az Erasmus programról már nagyon kicsi koromban hallottam, az idősebb unokatestvéreim révén, akik Franciaországban és Portugáliában voltak. Mindig is nagyon szerettem utazni, új helyeket felfedezni, ezért amikor az ő beszámolójukat hallgattam, elhatároztam, hogy majd, amikor én is olyan „nagy és menő egyetemista” leszek, akkor én is ilyeneket csinálok majd. Ahogy telt az idő, ez az álom egyre inkább aktuálisnak és elérhetőnek vált számomra. Ezzel egyidőben nagyon sok barátom is ugyanerre készült, hogy kihasználja ezt a programot. Velük együtt készültünk, reménykedtünk, idegeskedtünk, tervezgettünk és a nyáron már nagyon vártuk az elkövetkezendő félévet. Amit a programtól vártam, az elsősorban a francia nyelv biztosabb tudása, a szaknyelv legalább minimális elsajátítása, nemzetközi kapcsolatok szerzése és betekintés a francia felsőoktatási rendszerbe (többek közt azért is mert a mesterképzést erősen fontolgattam Franciaországban elvégezni, de „vakon” nem mertem volna belekezdeni). Nehézségeknek mindenképpen azt a részt tudnám be, amikor az elején a dokumentumokat kellett leadni a mobilitás létrejöttéhez. Ebben a Pécsi koordinátoromnak és a szintén Pécsről Bordeauxba induló hallgató társamnak köszönhetem a támogatást.
Kifelé repülővel utaztam, szeptember elején, szerencsére minden rendben volt, a kollégiumot is megkaptam, úgyhogy egyből oda mentem. A sokféle szobabeosztás és méret közül én egy 12m2 nagyságú szobát kaptam (ebben egy pici fürdőszoba is volt), a konyhát pedig 4 másik diákkal osztottam meg (Pessac Village 5). Szerencsére a lakótársaim mind nagyon kedvesek, nyitottak és többségében Erasmusos diákok voltak. A havi 250 euró pedig nagyon jó árnak számít városi viszonylatban. Az egyetem 5 perc sétára volt, ahonnan, ha felszálltam a villamosra akkor 30 perc alatt a városban voltam.
Három kurzust vettem fel, ebből kettő urbanisztikával kapcsolatos, egy pedig a természet és az emberi világ találkozásáról szólt. Mindet franciául tanultam és arányaiban kevés gyakorlati órám volt, azok is inkább előadásra hasonlítottak (csak kevesebben voltunk). Sajnos a francia diákok nem nagyon voltak nyitottak, kettő-három olyan hallgatóval találkoztam, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot, viszont szerencsére a szakon lévő más Erasmus-os hallgatók nagyon kedves barátaim lettek. A félév végére megbizonyosodtam róla, hogy a kinti oktatás kevésbé magasszintű, mint például a pécsi egyetemen, és sokkal általánosabb, átfogóbb földrajzot tanítanak.
Az egyetemen nagyon sok különböző témájú „egyesülethez” lehet csatlakozni, ami szuper lehetőség mások megismerésére az érdeklődési körünkön belül. Ezen kívül számomra a földrajzos kis társaság jelentette a legtöbbet, ahhoz még sok más Erasmus-os diák csatlakozott.
A város nagyon nyüzsgő, teli a diákéletet szolgáló lehetőségekkel mind kulturálisan, mind szórakozási szempontból. Számomra az is fontos volt, hogy a természet is viszonylag közel legyen, ezért amikor tehettem egyedül vagy a többiekkel a tengerparton vagy a Pireneusokban kapcsolódtunk ki. Amikor hűvösebbre fordult az idő, úgy mi is inkább a városban maradtunk, kipróbáltunk sok éttermet (etiópiaitól a keleti konyháig nagyon széles a gasztronómiai választék), szimfonikus koncertet hallgattunk, moziba mentünk.
A város minden viszonylatban nagyon drága, nekem sikerült bőven többet elköltenem, mint az ösztöndíj. Ez körülbelül azt jelentette, hogy egy heti bevásárlás, ami nagyon csak az alap élelmiszereket tartalmazza egy nagyobb bevásárlóközpontból is minimum 30 euró volt. Egy sör a bárban 6-7 eurótól kezdődik, a havi bérlet pedig 39 euró.
Én nagyon hálás vagyok azért amiért ilyen jó helyre kerültem és azért, hogy ilyen sok szimpatikus, kedves és izgalmas emberrel találkozhattam. Jó volt felfedezni egy új várost, annak kultúráját és környékét.
Azért ajánlanám másoknak, mert szerintem nagyon sok olyan tapasztalatra tehetünk szert egy ilyen út során, amire otthon a komfortzónánkon belül sohasem tapasztalnánk, olyan új helyzetekbe kerülünk és problémákkal találkozhatunk, amelyek megoldásával sokat fejlődünk és egyre jobban megismerhetjük magunkat ezáltal.

toth.jpg


Szakmai gyakorlat

ÁOK

Szarka Eszter - ÁOSZ, VI. évfolyam

2022/2023 - Bordeaux

Université de Bordeaux

 Az Erasmus+ programról az egyetemen szervezett külföldi cseregyakorlatokról szóló tájékoztatón hallottam és tökéletes lehetőségnek tartottam, hogy megtapasztaljam, milyen egy idegen országban egyedül megállni a helyem. Mindenképpen francia nyelvterületre szerettem volna menni, mivel a gimnáziumban franciául tanultam és szerettem volna kicsit felfrissíteni a nyelvtudásomat. Azért esett Bordeaux-ra a választásom, mert egy nyaralás kapcsán már jártam a városban és nagyon megtetszett.

Az előkészületek során akadtak kisebb problémáim, többször is előfordult, hogy nagyon szűkös határidővel kellett kitöltenem és leadnom papírokat, de szerencsére azért sikerült mindent időben megoldani. Sokkal nagyobb nehézség volt szállást találni, kollégiumban szerettem volna lakni, mivel ez sokkal olcsóbb megoldás lett volna, azonban nyáron jelezték a kinti egyetem kapcsolattartói, hogy várólistára kerültem és nem sok esélyt látnak arra, hogy kapok majd szobát, ezért azt tanácsolták, mindenképpen keresgéljek másfele is. Végül a kinti egyetem megadta az elérhetőségét egy nyugdíjas orvosnak, aki korábban ott dolgozott és minden évben felajánl szobákat a házában külföldi hallgatóknak és nála még akadt egy szabad szoba. Így havi 450 eurót fizettem egy szobáért, amihez tartozott saját kis fürdőszoba is, illetve a többiekkel közös nappalit és kis konyhasarkot is szabadon használhattam. Egyébként a kiutazásom előtt pár nappal kaptam az egyetemtől értesítést, hogy mégis lenne hely kollégiumban, de akkor már nem akartam változtatni, főleg úgy, hogy tényleg már csak pár nap volt indulásig és még nagyon sok papírmunkát el kellett volna intéznem.

Repülővel utaztam oda-és visszafele is. Odafele elég simán ment minden, mivel akkor még volt direkt Budapest-Bordeaux Ryanair járat. Visszafele már sokkal izgalmasabb volt az utam, mert decemberre ez a járat megszűnt. A terv az volt, hogy Párizsig vonatozok és onnan repülök haza Budapestre, azonban hazaindulás előtt két nappal tudtam meg, hogy vasutas sztrájk miatt nem indul a vonatom (és semmilyen más vonat sem) úgyhogy végül Flixbusszal kellett Párizsig utaznom, ami nyolc órás út volt.

Pár nappal a megérkezésem után kezdetét vette egy kéthetes intenzív szaknyelvi nyelvtanfolyam, amit a fogadóintézmény szervezett. Ez nagyon hasznos volt, hiszen enélkül nagyon nehezen boldogultunk volna a klinikákon. Ingyenes francia nyelvórákon később is részt lehetett venni.

Bordeaux-ban minden szakmai gyakorlat szigorúan a hónap első napján kezdődik és a hó végéig tart, így három hónapos kint tartózkodásom alatt három gyakorlatot csináltam meg, a pszichiátriát, a neurológiát és négy hét belgyógyászatot. Mind a három gyakorlat nagyon tetszett.

A pszichiátriával kezdtem a Charles Perrens kórházban, ez jó is volt így, mert itt főleg megfigyelő szerepben voltam, így volt időm belerázódni a francia nyelv használatába még azelőtt, hogy olyan feladatokat is kaptam, amik betegekkel való kommunikációt igényeltek. Egy olyan osztályra osztottak be, ahol csak bipoláris betegeket kezelnek, így erről a betegségről itt tényleg mindent megtanulhattam. Nagyon kedvesek voltak az ápolók, a rezidensek és a szakorvosok is, sokat magyaráztak.

Pszichiátria után neurológiával folytattam az Hopital Pellegrinben. Itt a pszichiátriával ellentétben, ahol csak egyetlen másik hallgatóval voltam beosztva egy osztályra, sok francia, illetve két Erasmus hallgató is volt velem együtt. Itt aktívan részt vettünk a betegellátásban, mindegyikünk kapott saját beteget az osztályon, akit naponta meg kellett vizsgálnunk, ha kellett valami speciális tesztet végezni, azt is mi csináltuk meg, illetve nekünk kellett naponta frissíteni az adott beteg kórlapját a számítógépben. Ezen kívül részt vettünk a viziteken, ahol sokat magyaráztak nekünk a szakorvosok, illetve hetente kétszer volt oktatás is, ahol eseteket beszéltünk meg.

Az utolsó gyakorlatom a belgyógyászat volt, amit Haut Léveque kórház endokrinológiai osztályán töltöttem. Itt is mindenki nagyon barátságos volt, a neurológiához hasonlóan itt is kaptunk saját betegeket, akikkel napi szinten foglalkoznunk kellett.

Bordeauxban a legtöbben biciklivel járnak mindenhova, de én három hónapra nem akartam biciklit venni. Szerencsére mindhárom kórház könnyen megközelíthető volt tömegközlekedéssel a szállásomtól. A bordeauxi tömegközlekedés meglehetősen jó egyébként, van négy villamosvonal és nagyon sok buszjárat, lényegében mindenhova el lehet velük jutni. A havi tanulóbérlet 33 euróba került.

Az első két kórház a campus területén volt, így délben át tudtam menni az egyetemi menzára enni. 3,3 euróért kaptunk egy 3 fogásos ebédet. Előételt, főételt és desszertet is többféle lehetőségből lehetett választani. Külön öröm volt számomra, hogy mindig volt egy vagy két vegetáriánus opció is. Harmadik gyakorlatom alatt a kórház menzáján ebédeltem mindig, itt még nagyobb volt a választék, mint az egyetemi menzán. Fizetni egyébként az egyetemi menzán a diákigazolványként is üzemelő izly kártyával lehetett, amire az interneten keresztül lehetett pénzt feltölteni. A kórházi menzán pedig a kórházban kapott kártyával lehetett fizetni, amit ott a kórházban lehetett feltölteni.

A helyi ESN nagyon sok programot, kirándulást szervezett. Bordeaux és környéke gyönyörű, érdemes elmenni borkostolóra és ellátogatni St. Émilion-ba, illetve Arcachonba a Dune du Pylat-hoz. A legtöbb helyre tömegközlekedéssel, vonattal vagy távolsági busszal is viszonylag olcsón el lehet jutni.

Összességében nagyon jól éreztem magam kint. Sok tapasztalatot szereztem és megtanultam kicsit önállóbban dolgozni a kórházban, amire az itthoni gyakorlataim során eddig nem nagyon volt lehetőségem. Ezen kívül nagyon sok szép helyen jártam és a nyelvtudásom is sokat fejlődött. Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmust.


BTK

Palágyi Jolán - Hungarian as Foreign Language Teacher

2022/2023 - Paris

INALCO

Having been an Erasmus student in Naples before and after a 2 months Erasmus+ traineeship in Istanbul in 2019, I was well aware of the benefits and the difficulties of an Erasmus scholarship. I applied to this traineeship in Paris knowing that the cost of living would very much exceed the scholarship, fortunately my accommodation was not a problem due to a relative living in the city, otherwise this traineeship could not have been realized. It is extremely difficult to find an accommodation in Paris for such a short period of time and on an Erasmus budget. I was very well prepared for the challenges, having lived 3 years in France and already knowing the city quite well. Once the housing problem was solved, I could enjoy one of the most beautiful and culturally vibrant cities in the world. The biggest logistical issue for me was the transports, because Paris is such a big city with the public transport system being very functional and inevitable but also very expensive (a monthly pass costs 80 euros!), so I had to mix biking and taking the metro to go to university, where my internship was taking place. The Inalco university is a well-known institution in France, and I was very lucky to be able to attend unique and interesting classes in my free time. The Hungarian department, where I was a TA, is also well organized and has lots of interesting classes to offer. The organizational challenges that teachers have to face are quite demanding because most of the students also attend other universities or are enrolled in different programs and their schedules are very hard to negotiate. Otherwise, I was very fortunate to learn from well renown Hungarian language and civilization teachers, and to teach some classes myself. I learned a lot about the language instructor positions abroad during these 3 months, I could also see in other universities how the Hungarian language classes are taught and organized (Paris III and University of Lille). Teaching groups of students was also a new challenge for me, because I have only had one on one classes before, so adapting to 5-6 students’ needs was very interesting to me. I also could observe new teaching methods and compare them with my own practices and beliefs. As I mentioned before, this wasn’t exactly a classic Erasmus journey for me, as I was no longer a student, so I didn’t attend Erasmus programs. I also managed to travel on some weekends with my friends from Hungary and from France whom I met during the last 3 years living in France. The city of Paris doesn’t need an introduction, I think, it’s obvious what you can see and experience here, the only question is how much money you are able to spend to experience the cultural events the city has to offer. There are cheaper alternatives of course, e.g. restaurants, events, bars that are affordable, but it’s not always easy to hear about these places, especially if you don’t know locals. I would absolutely recommend the Erasmus+ program to other students, BUT it’s very important to do your research before about the cost of living, housing opportunities etc. and to be prepared for the life abroad.


Kálnási Dzsenifer Eszter - Újlatin nyelvek és kultúrák – francia szak

2021/2022 -  Strasbourg

Université de Strasbourg

Az Erasmus+ programmal már évekkel ezelőtt, gimnáziumban találkoztam és már akkor eldöntöttem, hogy bele fogok vágni. Tehát mikor felvettek az egyetemre már a legelső szemeszteremben elkezdtem kutakodni az Erasmus+ lehetőségek után. A 2021/22/1 tanév volt az az alkalom, amikor ténylegesen bele is vágtam. Először tanulmányi mobilitás formájában, majd egy szakmai gyakorlatot is végeztem Franciaországban a Strasbourgi Egyetemen.

Mivel előzőleg már részt vettem a programban, ezért mondanom se kell, hogy ugyanazt vártam tőle, mint amit akkor megtapasztaltam: új emberek megismerését, kapcsolatok kialakítását, jobbnál jobb élményeket. Meg kell hagynom, hogy mindezt meg is kaptam.

A második Erasmus programom alkalmával már kevesebb nehézséggel kellett szembe néznem, hiszen az első program kellőképp fejlesztette a problémamegoldó képességeimet. Viszont most a szállás találás volt nehezebb, hiszen nem diákként voltam Franciaországban, hanem szakmai gyakorlatosként, ami nem feltétlen jogosít fel arra, hogy kollégiumi férőhelyet biztosítsanak nekem. De számtalan e-mail és telefonváltás után végül sikerült elérnem, hogy kapjak egy garzont az egyik kollégiumban.

A szállásomról pontosabban csak annyit, hogy ez egy viszonylag drága kollégium volt (az előzőhöz képest persze), hiszen havi 411 eurót kellett fizetnem. Viszont megérte az árát hiszen volt egy viszonylag nagy szobám, saját konyhafülkém és fürdőm is. Az előző kollégiumomban egy szobát kaptam csak csupán és eléggé lelakott is volt.

Az utazás most nem okozott különösebb fejtörést, hiszen akkor már helyben voltam viszont annak sem kell aggódni,  aki nincs az én szerencsés helyzetemben, hiszen rengeteg lehetősége van az embernek kiutazásra. Strasbourgba nem ajánlom repülővel érkezni, mert ide csak méregdrága járatok érkeznek. A repülős utat úgy lehet esetleg megoldani, hogy az ember Párizsba vesz jegyet és onnan felszáll egy vonatra, vagy buszra. Ugyanezt meg lehet csinálni Luxemburg és Bázel városával is. De jöhet az ember közvetlen Strasbourgba vonattal, vagy busszal is és ezen megoldásokhoz a trainline.com és a flixbus.hu oldalakat ajánlanám, ahol egyébként meglepően kedvezményes árakat lehet kifogni. Bár hosszú az út idáig azért teljesíthetőnek tartom ezt a távot.

A városban számtalan Erasmus+ programot szerveznek, legyen szó túrákról, városnézésről Erasmus vacsorákról, de az én kedvencem még is a minden hétfőn megrendezésre kerülő úgynevezett Café des Langues. A Café des Langues egy kocsmába kerül megrendezésre, aminek igazából az a lényege, hogy mindenki azon a nyelven beszélgethet másokkal, amelyeken tud. Na meg persze az sem utolsó, hogy a kezünkre nyomott pecsét miatt kedvezményesen vehetjük meg a sört.

Mint, ahogy azt már említettem a fogadóintézményem ismét a Strasbourgi Egyetem volt, ahol a Magyar Tanszéken dolgoztam. Egy magyar nyelvű korpusz kidolgozásán dolgoztam együtt a tanszékvezetővel, amit nagyon érdekesnek találtam, hiszen soha nem csináltam ilyet azelőtt és a tanulmányaimhoz is kapcsolódott. Illetve magyar órákat is adtam, ami igen nehéz feladatnak bizonyult először, de idővel bele tud jönni az ember és szuper készségeket tud fejleszteni ezzel.

A várost az egyik lemesésebb város közé sorolnám, ahol valaha jártam. Az elzászi épületek, történelmi utcák és a folyók varázsolják Strasbourgot olyanná, amilyen. Azt hinné az ember, hogy Strasbourg egy viszonylag nagy város – ami persze igaz is -, de nincs olyan nagy távolság, ami biciklivel ne lehetne gyorsan bejárni. A bicikli kölcsönzés egyszerű és az ösztöndíjasoknak csupán csak 10 euró fél évre. A villamos is praktikus és sűrűn vannak járatok, kivéve éjfél után, amikor ugyanis lejállnak a járatok és ilyenkor praktikus igazán biciklivel rendelkezni. De ha gyalog van az ember akkor sincs mitől tartani. Igaz ugyan, hogy az azért egy hosszadalmas sétának mondható, viszont Strasbourgot egy kifejezetten biztonságos városnak tartom és bár senki ne sétáljon védtelenül, este az utcán, de itt még sincs akkora esély arra, hogy valaki megtámad bennünket, mint például Párizsban. A város központjában, az „Ill” folyó partján fekszik a Palais Rohan (ami egy meseszép kastély), amit a diákigazolványunkkal ingyenesen meglátogathatunk, csak úgy mint minden másik múzeumot a városban. De javarészt egész Franciaországra elmondható, hogy 26 év alatt ingyenesen látogathatunk múzeumokat – például magát a Louvreot is. A városnak van egy hatalmas nagy katedrálisa, a Notre Dame, amit személy szerint szebbnek tartok a párizsinál. Itt található még a híres Petite France, amit szavakkal nem lehet úgy átadni, mint amilyen.

Megélhetés szempontjából nagyon jól jár az ember Strasbourggal még pedig a német határ miatt. Franciaországot egy drága országnak mondanám, sokszor kerekedik el az ember szeme. Viszont a « D » villamossal 20 perc alatt átutazhatunk Németországba, hogy megcsinálhassuk a heti Lidl és DM túrát. És még úgy is jobban kijövünk a vásárlással, hogy 3,80 euróért megvesszük a retour villamosjegyet.

Az Erasmusban a legjobb az az volt, hogy megismerhettem kettő legigazabb barátomat és, hogy az itt eltöltött idő teljesen átformálta a világnézetemet. Sokkal nyíltabb vagyok az élet adta lehetőségekre és sokkal kitartóbb, bátrabb. Az akadályokat is sokkal könnyebben veszem és én mindig csak azt mondom, hogy aki képes megcsinálni a francia adminisztrációt az előtt nincs már több akadály. A nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött és volt bátorságom belefogni egy új nyelv elkezdésébe is, ami nem más, mint a német. Igen az a hírhedt német, amit mindenki kerül, de nekem valahogy mégis megtetszett.

Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom az Erasmust, hiszen fontos mérföldköve volt az életemnek, sokat hozzá tett a személyiségem fejlődéséhez. Ami még csodálatosabb az egészben, hogy valószínűleg az Erasmusnak köszönhetem a munkám, amit júliustól kezdek hiszen az Önéletrajzban sokat számít, hogy ezt a két szemesztert külföldön töltöttem, ezért már az első interjú alkalmával ajánlatot kaptam. Úgyhogy mindenkit bátorítok arra, hogy belefogjon ebbe a nagy kalandba, amit még évekkel később is mindenkinek mesélni fog.

kalnasi_0.jpg


GYTK

Laeticia Zelda Tchangom Nankam - PharmD, Year 5

2021/2022 - Orleans

Pharmacie Les Oliviers

After a lesson presented by our faculty of pharmacy's vice dean, I learned about the Erasmus+ programme in class. He was recommending anyone considering going abroad for professional practise to look at the Erasmus+ programme, which could provide an intriguing experience if the application is approved. I recall checking at the time, but I didn't find anything interesting in terms of countries or places. Plus, I thought it would be very stressful for me to hunt for a place to live, an internship, and so on. I felt it would be easier for me to go somewhere where I know people and possibly have family, so I wouldn't have to worry about finding a place to stay. When my lecturer, who also happened to be the vice dean of the faculty of pharmacy and my thesis supervisor, found out I was planning on going to France for my professional practise, he mentioned the Erasmus+ programme I could apply to, and if it works out, it could be an amazing opportunity, as well as sharing it with my fellow students so that more people can benefit from such an experience. When I applied, I recall thinking the procedure was a little tedious with all the paperwork they required, and I didn't think I'd be successful. In all honesty, I wasn't expecting anything and was simply trying my luck. My application was unexpectedly accepted. So I began my journey, leaving Hungary for France. One of my concerns was finding a place to stay in the city where I would be practising. The closer it was to my workplace, the more expensive it was, keeping in mind that my workplace was distance from the town centre. I eventually discovered something convenient and reasonably priced. I was travelling for a little more than two months, which meant I had to take a large bag with me, which I dislike because I prefer to travel light and without any encumbrances. Nonetheless, I enjoy planning my vacations ahead of time, so I purchased my tickets (plane, shuttle service, rail, etc.). I had to travel from Pécs to the airport, then to my sibling's house, where I stayed for a while until I eventually and happily found a place in Orléans, as it was exhausting to travel back and forth every day. It was a two-hour travel to Orléans and another two-hour journey back, and I had to get up an hour and thirty minutes before my journey every morning. After a week of back and forth with a family renting their studio apartment in their home, I finally found a place to stay. It was the most convenient in terms of renting rate (150 €/week), proximity to my workplace, and proximity to grocery outlets. The city is lovely and peaceful, just the way I like it. I enjoy solitude and quiet because I am not a big party person. Buses ran every 10 to 15 minutes, and trams ran every 5 to 10 minutes. The receiving institution had all of the faculty documents relevant to my learning outcomes and what is expected of me at the conclusion of my professional practise. A detailed strategy was devised, and I was able to review my daily learning objectives. For the first two weeks, I was to observe and take notes, then practise what I had learned. When we got a prescription, for example, I was supposed to look at it and figure out the pathology linked with it, as well as determine the mechanism of action; this helped me put what I had learned in theory into practise. Being able to look at a prescription and intuitively recognise the pathology was a success for me since I've always wondered how pharmacists out there manage to know if not all of the drugs, if not the most of them. It's just practise that makes perfect, as they say. The management of a community pharmacy is a topic I got to examine as well, and as vast as it may be, I learnt the trick of pharmaceutical orders from wholesalers, always knowing your sales to have a minimum in stock and not ordering more than needed to avoid an overstock. Coming from Hungary, the cost of living in France is quite high. I can easily live in Pécs on 70-100 Euros, but in France, it can last a week if you stick to a strict budget and avoid excesses. What I truly liked about French gastronomy is how diverse it is, from fast food to healthy food, groceries to confections, which is why I will always choose France over other countries. French food is among, if not the, best in the world. I recommend the Erasmus+ programme to any student who would like to go abroad, see another culture, meet people, learn a little bit of a new language, try some new cuisine, and explore more cities

kepernyokep_8-3-2024_114020_.jpeg


KTK

Boda Janka - Kereskedelem és marketing

2022/2023 - Montpellier

Montpellier Business School

Az Erasmusról szerintem általános iskolás koromban, nagyjából hetedikben hallottam először, és már akkor eldöntöttem, hogy nem is kérdés, hogy menni szeretnék. A barátnőimmel és testvéremmel együtt szerettük volna ezt megélni, így egyetem alatt elkezdtünk jobban utánajárni, és mind különböző helyszíneket választottunk, hogy látogathassuk egymást.

Az akadályok akkor kezdődtek, amikor még otthon szállások után néztem. Franciaországban  egy kisebb szoba bérlése egy közepesen jó környéken, az infláció előtt is nagyjából 700 €/hó volt, és ahogy közeledünk a belváros felé, jobban frekventáltabb városrészekben ez az összeg simán a kétszeresére is rúghat. A magas bérleti költségeket szerettem volna elkerülni, így leadtam a jelentkezésemet Crous-ba (ez kb. olyan rendszer, mint itthon a kollégium, de egyedül laksz, sokkal jobban felszerelt, és viszonylag nagy szoba). A stressz forrást az jelentette, hogy csak augusztus közepén derült ki, hogy felvettek, addig pedig gyomorgörccsel vártam az eredményt, közben pedig láttam, hogy a viszonylag olcsóbb apartmanok és szobák mind gazdát találnak, és egyre kevesebb a kínálat, azonban a kereslet stagnált, ha nem emelkedett. Nagyon sok mende-mondát hallottam és olvastam arról, hogy mennyire nehéz bekerülni a Crous-ba kint, és ez bogarat ültetett a fejembe. Retrospektív már látom, hogy a facebook kommentek és gyakori kérdések olvasása nélkül sok fejfájást megspórolhattam volna magamnak. Volt pár mélyebb pillanatom, amikor közel voltam ahhoz, hogy feladjam és inkább halasszam el egy félévvel az Erasmusomat. Azonban augusztus közepén jött a katartikus hír, hogy sikerült, kaptam szobát. Emellett volt még pár kisebb-nagyobb akadály természetesen, amelyeknek jó része a franciák sztrájk szeretetének köszönhető. Sok járatot; vonatot, buszt, gépet, villamost törölnek a sztrájkok miatt, és ennek a levét mi is ittuk meg, leginkább a második félévben, a francia nyugdíjkorhatár emelése utáni tüntetések miatt.

Repülővel mentem ki Pestről Marseille-be, ott töltöttem pár napot, majd onnan vonattal mentem Montpellier-be, nagyjából 2 óra a menetidő a két város között. A kint létem során is elég sokat utaztam, és a fent említett közlekedési eszközök mellett a Flixbust is nagyon sokszor igénybe vettem, mivel ár-érték arányban ez a legjobb, és a legtöbb esetben biztonságos is, plusz ezeket a jártatokat picit kevésbé érintik a sztrájkok.

Ahogy azt már feljebb említettem, Crous-ban volt szállásom, ami nagyjából egy jól felszerelt koli szobát jelent. Egyszemélyes, fürdővel, hűtővel, és pár emberrel közös konyhával.  A havi díj 250 €. A helynek nagyon jó elhelyezkedése volt, a belvárostól 4 villamosmegállóra, kb. 15-20 perc sétára, az egyetemtől pedig 25-30 perc tömegközire.

A fogadó intézményem a Montpellier Business School volt. Az iskola egy privát felsőoktatási intézmény, amely a Program Grande École-nak ad otthont, ez egy speciálisan csak Franciaországban működő oktatási program.

Az oktatási rendszer szerintem eléggé eltért az otthonitól. Az első félévben inkább átfogóbb, alapozóbb jellegű tárgyaink voltak, 3 kategóriába sorolva: Strategic Vision; Management of teams and operations; és Languages & Soft Skills. Mindegyik kategóriába tartozott minimum 4 tantárgy. Az összkredit 30 volt, ebből minimum 20-at kellett teljesíteni a sikeres félévhez. A második szemeszterben is szintén 3 különböző csoportba osztották a tárgyakat: Management & environmental & social transition; Management & digital transformation; illetve Languages, soft skills & professionalization. Ezek a kategóriák 25 tantárgyat fedtek le, kint ’elektíveknek’ hívják. Mindenki érdeklődési köre szerint válaszhatott a tárgyak közül. Az általam felvett kurzusok többsége management- és társadalomtudomány, francia kultúra és idegen nyelv, illetve fenntarthatósági fókuszú volt. Ami pozitívumot különösen kiemelnék, az az, hogy nagyon sok óra naprakész. Jelenlegi problémákkal foglalkozik, vagy élesben is használható, gyakorlati tudásra segít szert tenni. Például, a második félévben volt egy Geopolitika és államközi tanulmányok óra, ami csak a jelenlegi orosz-ukrán háborúról, azoknak kiváltó okairól és várható következményeiről szólt. Nagyon szerettem, mert egy teljesen aktuális, jelenlegi problémára segített rávilágítani és menyebben a dolgok mögé látni.

A tárgyak egy része előadás jellegű volt, amit a félév végén írásbeli vizsga zárt, félév közben pedig beadandók, illetve prezentációk voltak. Másrészük aktív órai interakciókkal, nagyon sok csapatfeladattal és prezentációval volt teletűzdelve.

A pontozási/osztályozási skála merőben eltér az otthonitól. Kint egy 1-től 20-ig terjedő skálán értékelnek. Hogyha 10 pont felett teljesítetted a tárgyat, akkor átmentél, ha 8 és 10 között vagy, akkor újra mehetsz vizsgázni, ha pedig 8 alatt, akkor megbuktál. Pótvizsgára menni egyszer van lehetőség, ellenben az otthoni 4-5 alkalommal. Viszont, ami picit talán könnyebbség, hogy ha az egyik tárgyból 8-10 között vagy, de egy másik, azonos kategóriába tartozóból átmentél, akkor átcsoportosíthatsz pontokat az egyikből a másikhoz, ezzel elkerülve a pótvizsgát.

Az órákon való jelenlét kötelező volt, minden alkalommal egy QR kódot kellett beszkennelni telefonos applikáción keresztül, amely igazolta a jelenlétünket. Maximum kétszer lehetett hiányozni igazolatlanul, az ennél több alkalom pontvesztéssel, illetve, hogyha a hiányzási szám túllépett egy bizonyos határt, instant bukással járt.

A városban az érkezésemkor 2 Erasmusos és nemzetközi diákokat szolgáló programhálózat működött: az ESN és az Erasmus Life, pár hete pedig alakult egy harmadik, az Erasmus Montpellier. Ennyi szervezet mellett nem lehetett unatkozni, ha akart, minden egyes nap találhatott valamilyen programot, bulit, kirándulást az ember magának. Montpellier egy igen nagy, kb. 300-400 ezres diákváros, nagyon sok egyetemmel, felsőoktatási intézménnyel. Ha végig sétálsz az utcán a belvárosban, a veled szembejövő emberek nagyon nagy százaléka 20-30 év közöttire tehető, ezzel nagyon pezsgő diákéletet biztosítva. Szerintem a szervezetek elég jól működtek, az ESN inkább kisebb csoportoknak, nagyon jól megszervezett utazásokat, programokat biztosított, az Erasmus Life pedig inkább bulikat, illetve nagyon sok embert mozgató kirándulásokat.

Mint ahogy azt már említettem, nagyon sok szórakozási lehetőség van a városban. Az étkezésre is számos lehetőség van, például a Crous-nak van önálló étterme, ahol elég olcsón lehet menüzni. Nagyon sok étterem, gyorsétterem van, az árak viszont elég húzósak ahhoz, hogy hosszútávon, fenntarthatóan lehessen rendszeresen ott étkezni. A tömegközlekedést tekintve, 4 villamosvonal működik, most építik az ötödiket. A hálózat szerintem elég jól lefedi az egész várost, viszont nagyon sokszor vannak építkezések és sztrájkok, amik befolyásolják a villamosok útvonalát, ezért kb. 2-3 havonta megváltozik valamennyire a menetrend, vagy átmeneti útvonalakat alakítanak ki. A villamosok mellett buszok üzemelnek még.

A lokációt tekintve, szerintem Montpellier fekvése konkrétan tökéletes. Nagyon közel van a tengerparthoz, de a hegyek sincsenek messze, hogyha valaki túrázni vagy síelni szeretne. Tűrhető busz- és vonattávolságon belül van Spanyolország, Olaszország, illetve a Francia Riviéra városai. Párizs gyorsvonattal kb. 3 óra alatt elérhető. A városnak van önálló reptere, habár az eléggé kicsi és leginkább belföldi járatokat indít, de a Marseille-i reptér is könnyen, kb. 2 óra alatt megközelíthető. Az éghajlat mediterrán, télen szerintem 2-3 foknál egyszer sem volt hidegebb. A kint töltött 7 hónapom alatt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor esett az eső.

Az óváros hihetetlenül hangulatos, homokszínű épületekkel és kovácsoltvas korlátokkal, az ehhez párosuló növényzet pedig csak még idillibbé varázsolja az utcákat. Hezitálás nélkül kijelenthetem, hogy a kedvenc városommá vált.

Nagyon nehéz akár pár dolgot is kiemelnem, rengeteg gyönyörű pillanatot, élményeket, kincseket érő emberkéket adott nekem az egész program. A mentalitásomat is pozitív irányban formálta, segített felnőni. Az utazási vágyamat és kalandszeretetemet csak erősítette, és szeretnék rá úgy visszatekinteni, mint az első lépcsőfoka egy olyan életstílusnak, amelyet ki szeretnék alakítani, és egy életen át fenntartani.

boda.png