Rajnai Vanda
Szak, évfolyam: BA Business Administration, 3. évfolyam
Tanév: 2016/17 első félév
Célország, város: Csehország, Brno
Fogadó intézmény: Masaryk university
Hol hallottál az Erasmus+ programról?
Először talán középiskolában valamilyen promóciós esemény kapcsán hallottam az Erasmusról, már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen részt veszek a programban. Ezután egyetem alatt sokat megtudtam a nyílt napokon, ESN-től, valamint kari honlapon is láttam a felhívásokat.
Mit vártál tőle?
Mindenkitől csupa pozitívat hallottam, így nagy elvárásokkal indultam – életreszóló barátságok, egy másik kultúra megismerése, az egyedül élés nehézségei külföldön, egy másik ország tanítási módszereinek és óráinak megismerése… Leginkább természetesen a közösségi életet vártam.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned? Hogyan küzdötted le őket?
A papírmunka rengeteg volt, és nagyon stresszes. Nem tudtam leadni időben semmit, mert a külföldi kari koordinátor betegség miatt nem tudta aláírni a Learning Agreementemet, ezért egy hónapig görcsben volt a gyomrom, hogy miből fogok élni, ha nem jön meg időben az ösztöndíj. A rengeteg szerződés, és aláírások után futkosás nagyon fárasztó és stresszes volt nekem, talán ez az egy része az egésznek, amit nem kívánok vissza.
Különösebb honvágyam nem volt, mert annyira el voltam foglalva a kinti új barátokkal. Kultúrsokkról sem igazán beszélhetünk Csehország esetében, mivel nagyon hasonlóak a kultúrák. A pincérek még csak meg sem próbálnak kedvesek lenni a legtöbb helyen, ehhez hozzá kellett szoknom, de egyébként minden nagyon hasonló, mint itthon.
Utazás
Ki-és vissza költözésnél autóval segítettek a szüleim, ebből a szempontból szerencsés voltam. Kb 6-7 óra az út autópályán. Egyébként a student agency nevű vállalat 12-14 euróért visz el Budapest-Brno között, kb 5 óra az út, szóval az utazás abszolút kifizehtető.
Szállás (típusa, havi díja)
Kollégiumban laktam (Vinarska A1- ez a nemzetközi blokk), ami nem a belvárosban volt, de igazából nem messze onnan. A Közgazdaságtudományi Kar és az egyetem fő menzája, valamint a tornaterem, ahol a felvett sportórákat tartják, ugyanennek az épületcsoportnak a tagja, így körülbelül 3 perc volt beérnem órára J Ez a legdrágább kollégium Brnoban, kb 42000 Ft/hó. Van még 2 koli, amik olcsóbbak, de nem éri meg odamenni. Semmilyen közösségi élet nincs, szinte az összes erasmusos a Vinarska-ban van. Szerintem lakást sem érdemes bérelni, mert teljesen rendben van a kollégium, és mindenki sokkal jobban érezte magát ott.
A város (pl.: helyi közlekedés, étkezés, szórakozási lehetőségek)
A tömegközlekedés nagyon jó Brnoban. Buszok, villamosok, amik gyakran járnak a város minden részén, és 7000 Ft körül van egy 3 havi tanulóbérlet.
Minden kar közelében van egy menza, ami nyilván nem életem legjobb kajája, de abszolút ehető, és Csehországban a diákok étkezésének felét az állam állja, így 500Ft alatt lehet ebédelni (Kb 12 féle ételből lehet választani a nap elején)
A szórakozási lehetőségek is nagyon jók. Brno megfizethető, mind a kocsmák, mind a szórakozóhelyek (belépők, fogyasztás), de egyébként van koripálya is, trambulin park, mászópark, gokart is, valamint van egy tó, ahol mindenféle sportpályák is vannak, szép is, meg januárban már korizni is lehetett rajta.
Megélhetési költségek
Pontos számot nem tudok mondani sajnos, mert minden hónapban utazásoktól függött. Szállás ugye kb 40 000, enni havi 30-40 000 max (a bolti árak kb ugyanazok, mint itthon), és akkor erre jön minden, amit pluszban szeretnénk: szervezett utazások, kiruccanások Bécsbe vagy Prágába (mindkettő nagyon drága Brnohoz képest), szórakozás, stb. Én kijöttem az ösztöndíjamból, és nem is kellett különösebben spórolnom.
Erasmusos élet (pl.: programok, helyi ESN, mentorhálózat)
Volt hajó bulink, villamos bulink, zászlós bulink, halloween bulink, meg rengeteg ilyesmi, mindig jó volt a hangulat, mert ezekre mindenki ment. Ezen kívül vannak szervezett utazások, amik szerintem nagyon megérik. Én a Tátrában és Krakkóban voltam velük, de mentek messzebbre is ennél. A helyi ESN az ISC (International Student Club), akiknek sokkal több diákkal kell foglalkozniuk, mint itt Pécsen, így nem álltak annyira közel hozzánk, de jó programokat szerveznek, és lehet rájuk számítani, ha esetleg probléma merül fel. A mentorprogram is rendben van teljesen, nekem mondjuk nem volt rá szükségem, mert volt kint ismerősöm, aki tudott válaszolni a kérdéseimre.
Fogadó intézmény, tanulmányok/szakmai gyakorlat bemutatása és értékelése
Az egyetemen minden nagyon hasonló volt, mint itthon, ugyanaz az oktatási stílus, kb ugyanolyan nehéz tárgyak.. Kellett tanulni vizsgákra, szóval nem volt annyira laza félév, de én beszámíttattam minden tárgyamat itthonra, így nem csúszok, úgyhogy megérte.
Mi volt a legjobb az Erasmusban? Mit adott neked a program?
Az emberek. Szerintem akárhova megyünk ki, mindig ez lesz a legjobb része. Nem igazán a hely számít, hanem a barátságok, amiket kötünk.
Miért ajánlanád másoknak?
Mert egészen biztosan életük egyik legjobb időszaka lesz, és az apró nehézségek eltörpülnek amellett, hogy mennyit kapnak egy ilyen csereprogramból. Szerintem nagyon nagy butaság kihagyni egy ilyen lehetőséget, és nem értem, miért tenné bárki. Mert igenis meg lehet élni az ösztöndíjból jópár országban, szóval semmit sem vesz el belőlünk a program, csak kapunk. De azt rengeteget. Én már most azon gondolkozom, hogy hova megyek legközelebb. „Once erasmus, always Erasmus”
Bérces Balázs
TTK – Sportszervező 3. évfolyam
2016/2017 tanév
Csehország, Olomouc, Universita Palackého v Olomouci (UPOL)
Bérces Balázs vagyok, a Pécsi Tudományegyetem természettudományi karának harmadéves, sportszervező hallgatója és a 2016/2017-es tanév őszi szemeszterét töltöttem az Erasmus+ program keretei között Csehországban.
Az Erasmus programról még az egyetemi életem kezdetén, a legelső óráim valamelyikén hallottam, egy oktatóm hívta fel rá a figyelmem. Nagyon érdekesnek gondoltam már akkor is ezt a lehetőséget és úgy éreztem, hogy egyszer el kell mennem általa valahova, meg kell próbálnom, hogy milyen lehet egy idegen országban élni és tanulni. 2016 elején egy kedves barátommal beszélgettem az Erasmus programról az egyik előadás előtt és hirtelen bevillant nekünk egy gondolat, hogy mi lenne, ha megpályáznánk az ösztöndíjat. Végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk és utólag visszagondolva nagyon is jó döntés volt, hiszen életem egyik fantasztikus időszakát élhettem át.
Választásunk a Csehországban található Olomouc nevű egyetemvárosra esett. Ez egy teljesen friss partnerség (volt), mi voltunk a legelsők a Pécsi Tudományegyetemről. A pályázatunk elfogadása után megkezdődött a kapcsolat felvétele a partneregyetemmel, illetve a papírok kitöltése és azoknak a megfelelő helyekre való eljuttatása. A kezdetekben sokat időztem a dokumentumokkal, később azonban már nem okoztak gondot.
Utazás, szállás:
2016 szeptemberében eljött a várva várt indulás napja. Mivel fejenként 3-3 bőrönddel mentünk és nem igazán lett volna egyszerű ezekkel a tömegközlekedést választani, így megkértünk az egyik ismerősünket, hogy vigyen el minket kocsival. A kiutazás költsége körülbelül 30 ezer forint volt, bár ezzel inkább csak a sok bőrönd szállítását fizettük meg. Reggel 8 órakor indultunk Pécsről és este 5 óra körül érkeztünk meg a szállásra, mely a Neředin nevű kollégium volt. Ezt a kollégiumot az egyetem javasolta számunkra, még a nyár elején, mivel a szakunk (Ftk) főépülete mellett található, illetve szinte kizárólag külföldi hallgatók élnek itt. A kollégium havi díja 3000 cseh korona/hó volt, ami nagyjából olyan 35 ezer forintnak felel meg (a későbbiekben, forintban írom az összeget mindenhova, hogy átláthatóbb legyen), azonban ez tartalmazott minden költséget. A szobák modernek és igényesek voltak és meglehetősen nagyok is. A többi kollégiumhoz képest szerintem messze ez volt a lehető legjobb. A szállás környékén volt még a kollégiumi menza, ahol nagyon finom főtt ételeket lehetett kapni olcsón, illetve voltak bérelhető szobák is az összejövetelekre és egy konditerem is a rendelkezésünkre állt. A legközelebbi bevásárló központ 15 perc sétára volt a szállástól, tehát mondhatni szinte minden ott volt a környezetünkben. Egyedül talán a városközponttól volt messzebb a kollégium, de villamossal, melyek meglehetősen sűrűn jártak 15 perc alatt el lehetett jutni a főtérre.
A város
Olomouc egy kb. 100 000 fős lakosú egyetemváros, mely kb. 100 kilométerre található Brno-tól. A százezer főnek körülbelül a negyede egyetemista, tehát nagyon sok fiatallal lehet találkozni, akiktől a város hangulata is sokkal lendületesebb és fiatalosabb. A helyi fő tömegközlekedési eszközök a busz, illetve a villamos, melyekre egy és ugyanaz a bérlet érvényes. Ez a bérlet egy hónapra körülbelül 1500 forintba kerül, de szerintem megéri megvenni, mivel úgyis sokat használja mindenki. Hozzáteszem a diákjegy sem túl drága, egy alkalom kb. 150 forint. Amikor az időjárás nem volt túl hideg, gyakran választottam a gyaloglást a tömegközlekedés helyett, hiszen a városban nincsenek nagy szintkülönbségek.
Ha megéheztem, sokszor a helyi menzát választottam, de hetente pár alkalommal biztosan sütöttem valamit magamnak a kollégiumban. Alapanyagokat mindig a közeli Globus bevásárlóközpontból szereztem be. A városban ennek ellenére rengeteget étterem és büfé található, meglehetősen nagy a választék az étkezés terén és az árak sem megfizethetetlenek.
A városban szintén számtalan szórakozási lehetőség van, attól függően, hogy kinek mire van igénye. Én személy szerint, ha unatkoztam, leginkább a barátaimmal jártam el focizni, vagy a helyi másodosztályú labdarúgó mérkőzéseket látogattuk és rendszeres résztvevői voltunk a helyi első osztályú jégkorong csapat mérkőzéseinek is, melyek fantasztikus élményt nyújtottak a számomra. Ezeken kívül van még mozi, színház, park, számtalan kocsma, bár és szórakozóhely, üzletkomplexum, de a város is rendszeresen szervez eseményeket a főtéren, illetve egyszer egy magyar cirkusszal is találkoztam legnagyobb meglepetésemre. A helyi ESN is rengeteg programot szervez az Erasmus diákok számára, szóval nem hagyják, hogy unatkozzunk.
Megélhetés
Az ösztöndíjam naponta 15 euró volt, ami kb. 4500 Ft. Ahogy én számolgattam, ebből olyan 1000 forint minden nap elment ugye a kollégiumi költségekre és a maradék 3500 forintból éltem naponta. Személy szerint, nem vettem észre nagy különbségeket az itthoni és a kinti árak között. Volt, ami olcsóbb volt (pl. sör) és volt, ami drágább, de ha összességében nézem szinte teljesen megegyező volt. Az étkezést, közlekedést és egyéb ilyen hétköznapi dolgokat teljesen fedezte ez az összeg. Talán úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy ha élni akarsz ebből az ösztöndíjból és bulizni, akkor elég. Akkor is elég a pénz, ha mondjuk csak élni és utazgatni akarsz. Viszont ha élni, utazni és bulizni szeretnél, úgy már azért ki kell egészítened valamennyivel. Én kaptam valamennyi támogatást otthonról is, tehát összességében elég jó pénzből éltem kint, nem szenvedtem hiányt semmiben sem. Diákkedvezményt nagyon sok helyen lehetett kapni, ez is sokat segített abban, hogy be tudjam osztani a pénzemet.
Erasmus élet:
Minden szemeszter elején van egy 1 hetes orientációs hét, melyet a helyi ESN szervez meg. Ezen a héten körbevezetnek minket a városban, megmutatják nekünk a szórakozási lehetőségeket, segítenek belerázódni a kinti életbe olyan vicces programokkal, mint például kocsmatúra és egyéb dolgok. Az első héten például volt egy „Tram Party” nevű esemény, amely arról szólt, hogy lufikkal és mindenféle parti kellékekkel díszítettek fel egy villamost, ami körbe-körbe járta a várost, miközben belül szólt a zene és fogyott az alkohol. Persze ezek esti programok voltak a számunkra, melyeknek leginkább közösség kovácsoló szerepe volt.
Nap közben olyan fontos előadásaink voltak, ahol a helyi szabályokról, törvényekről és egyéb hasonló dolgokról oktattak minket. Gyorstalpaló cseh nyelvleckét is kaptunk az első órákon és később lehetőség is volt felvenni a cseh nyelvkurzust. Lehetőség van igényelni egy mentort mindenki számára, amit mindenképpen fontosnak tartok, hiszen egy helyi egyetemista nagyon sokat tud segíteni számodra. A kezdeti nehézségeimet (például ha nem találtam valamit) én is a mentorom segítségével győztem le. A helyi ESN rengeteg programot szervezett számunkra és legalább heti két parti biztosan volt. Az Erasmusos közösség is fantasztikus volt, szinte kivétel nélkül mindenki hihetetlen kedves volt egymással. Sokan mondják, hogy az Erasmusosok olyanok, mint egy nagy család és ez amúgy igaz is szerintem.
Az egyetem, tanulmányok:
Az egyetem, az Universita Palackého v Olomouci (UPOL) nevet viseli, ezen belül mi a fakulta tělesné kultury részen voltunk, ami csehről lefordítva testnevelési kart jelent. Ahogy már korábban említettem, a fő épület szó szerint az kollégiumunk mellett van, aminek én, mint későn kelő nagyon örültem. Az egész egyetem maga nagyon modern, komfortosan éreztem magam az iskola falai között. Én hat tárgyat vettem fel, melyek az English, a Futsal, a Travel and Turism, a Recreation of older people, a Team Sports és a Wheelchair Sports voltak. Az angolon és az utazás és turizmus tárgyakon kívül a többi mind gyakorlati tárgy volt. A tárgyakat órai részvétel és beadandó feladatok alapján könnyen teljesíteni lehet, néhány tárgynál viszont év végi zárthelyi dolgozat volt, de ezeket is könnyedén meg lehetett írni, ha részt vettem az órákon. Sokan mondják, hogy az Erasmus nem a tanulásról szól elsődlegesen és ez igaz is. Persze sok mindent tanultam kint és nagyon érdekes óraim voltak, de elsősorban inkább élettapasztalatokat szereztem.
Összegzés:
A legjobb talán az egész Erasmusban számomra az a hihetetlen mennyiségű élettapasztalat volt, amit szereztem. Sokkal önállóbb lettem, megtapasztaltam, milyen egy számomra idegen környezetben élni, magamról gondoskodni. Az angolom is rengeteget fejlődött, amit saját magamon éreztem és persze mások is mondták. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg és nagyon sok új barátot szereztem, akiket nehéz volt otthagyni. Én nagyon ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, menjen el Erasmusozni, mert ez egy soha vissza nem térő alkalom szerintem. Bárki, akivel beszélgettem erről azt mondta, hogy élete egyik legjobb időszaka volt számára az Erasmus, és én is csak ezt tudom mondani. Ez egy olyan dolog, amit nehéz megfogalmazni, mert ezt inkább tapasztalni és átélni kell mindenkinek. Remélem a beszámolóm érdekes volt számotokra és segít a döntésetek meghozatalában, hogy belevágjatok életetek egyik legjobb kalandjába.
Név: Bruder Barna
Szak, évfolyam: Programtervező informatikus BSc, 2014-es évfolyam
Tanév: 2017/18
Célország, város: Csehország, Brno
Fogadó intézmény: Masarykova Univerzita Brno
Az Erasmus+ programról több forrásból is hallottam, először talán a családból. Apukám unokatestvére egyetemista korában kapott a lehetőségen. Ő mesélt róla, akkoriban ez mivel járt, például milyen nehézségek árán tudtak annak idején kommunikálni a családjával és a párjával. Bátyám barátnője is volt Erasmuson. Nem is rég, úgyhogy őt tudtam faggatni, mire készüljek. De még többet kérdezhettem egy volt általános iskolás osztálytársamtól, aki ugyanarra az egyetemre, ugyanabba a kollégiumba ment egy évvel előttem. Tőle aztán megkaptam minden információt a mosodával, tömegközlekedéssel, vagy éppen a legjobb kávézóval kapcsolatban.
Elsősorban azt vártam az úttól, hogy új dolgokat tapasztalhassak. Új környezet, egyetem, kultúra, emberek, barátok, nyelv. Még egy számomra fontos, talán a legfontosabb újdonság az önállóság volt, korábban ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Azt hiszem, ez fog a legjobban hiányozni. Hiába volt nehéz vagy fárasztó, jó érzés volt számomra, hogy magamra főztem, mostam, takarítottam.
Az egyik nehézség a papírmunka volt a kiutazás előtt. Tulajdonképpen nem volt semmi jelentős bökkenő, csak sokszor kényelmetlen volt bezsúfolni a napomba, hogy fussak a Rektori Hivatalba, vagy a szakfelelőshöz, hova kellett éppen. Ezt a szakaszt nem volt kifejezetten nehéz átlépni. A másik nagyobb probléma volt a családom, barátnőm és barátaim hiánya, ezt viszont azzal meg tudtam oldani, hogy körülbelül három hétvégénkként hazajártam. Nem olcsó mulatság, de nagyjából belefért az ösztöndíjba.
A költözés számomra nagyon kényelmes volt. Nagyon szerencsémre vált, hogy édesapám céges autójába fizeti a cég az üzemanyagot. Így hát csak bepakoltunk a testvéremmel az autóba és körülbelül 7 óra múlva már célba is értünk. Mikor hétvégékre jöttem haza, vonattal utaztam. Kedvező árú és kicsit hosszabb az út, de sokkal kényelmesebben telik, mint egy buszút.
Én az egyetem egyik kollégiumában szálltam meg (Vinařská). A díj magasabb, mint amihez egy magyar diák egy magyar kollégiumban hozzá lehet szokva, körülbelül 48000-50000 Ft/hó. Két ágyas szobák vannak, szobánkként fürdő, wc, konyha. A bútorok régiek voltak, a fal sem a közelmúltban volt festve. Az utóbbi panaszokat viszont könnyedén elfeledtetik az előbbi előnyök.
Brno egy kb. 440000 fős lakosságú város, gyönyörű épületekkel, internacionális konyhákkal, jó tömegközlekedéssel és számos szórakozási lehetőséggel. Van nepáli/indiai, indiai, vietnámi, mexikói, olasz étterem, de biztos, hogy még legalább 15 ország konyhája megtalálható. Van ázsiai teaház, vízipipa-bár, lasertag, gokart pálya. Bármi, amit el tudunk képzelni. Ez volt az egyik pont számomra, ami miatt nagyon megszerettem a várost. A másik az volt, hogy nincs túlzsúfoltság, nyomor, mint például Prágában. Kap levegőt az ember. Emellett bármit kipróbálhat, amit csak szeretne.
A tömegközlekedés nagyon jól használható, az egyetemi épületekhez természetesen megy járat gyakran. Van villamos, trolibusz, és sima busz, rengeteg vonallal. Mindezt kellemes árak mellett, azt hiszem 700 korona, kb. 8400 Ft volt a három hónapos bérlet. Természetesen a diákkedvezményes.
Én megkaptam a Campus Mundi ösztöndíjat, ami jelentősen nagyobb összeg. Így hát nem is aggódva álltam neki az útnak, és ugyan nem jártam sokat szórakozni, nem spóroltam egyáltalán. Teljes mértékben fedezte az út minden költségét az ösztöndíj.
Rengeteg program volt szervezve, nem csak Erasmusos, de más mobilitási programban résztvevőknek, vagy éppen helyieknek is. Az első héten például volt városismereti játék, ahol csapatban dolgoztunk fejtörőkön, kérdéseken, még helyieket is kellett kérdezni, sőt, egy csapattáncot is videóra kellett vennünk. Minden héten volt egyetemi buli, más-más klubokban, de volt buli hajón és villamoson is. Én megvásároltam az ESN kártyát és a hozzá járó csomagot, melyben volt matrica, kitűző, térkép, sokféle Csehországra jellemző cukorka, és még zacskós leves is, a Vodafone-os SIM kártya mellett. Kértem mentort, gondoltam majd kérdezek tőle ezt-azt, de végül nem kértem a segítségét. Sok kérdésre addigra már megkapták a barátaim a választ a mentoruktól, vagy esetleg máshonnan.
Az egyetem informatikai karja egy nagyon modern épület, modern laborokkal. Kellemes volt bejárni a szép épületbe. Úgy vettem észre, hogy a tanárok mindig felkészültek voltak, és lelkesedéssel adtak elő. Az általam választott tárgyak anyaga releváns és érdekes volt. Az egyetemnek van a városban több menzája, a diákoknak a főételek 600-700 Ft-ba kerülnek. Nagyon kedvező opció volt számomra. Ha volt időm, szívesebben főztem, az még mindig olcsóbb, és szeretek is.
Számomra a legjobb dolog az Erasmusban, hogy megismerhettem a világ minden részéről embereket. Nem csak Erasmusosokat, de más mobilitási programos hallgatókat is. Elképesztő érzés, mikor az ember egy olyan társaságban találja magát, amelyben nyolcból nyolc ember más országból jött. Nagyon furcsa és csodálatos volt, hogy meg tudtam kérdezni egy török barátomtól, hogy a papucs szót ők valóban használják-e, két perccel később pedig az észt barátom, hogy tényleg van-e minden szántóföldön Wi-Fi kapcsolatuk.
Ajánlom ezt a programot annak, akiben van kalandvágy és kíváncsiság. Remek lehetőség, melyet szerintem minden egyetemistának érdemes lenne kihasználnia.
Horváth Patrik
Természettudományi Kar – 3. évfolyam
2016/2017. tanév
Cseh Köztársaság, Olomouc
Universita Palackého v Olomouci (UPOL)
Horváth Patrik vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának harmadéves, Sportszervező szakos hallgatója. Erasmus+ ösztöndíjas hallgatóként a csehországi Olomouc városában tanultam 2016 szeptembere és 2017 júniusa között.
Az Erasmus+ programról csak szavak szintjén már első egyetemi évem alatt is hallottam, de akkor még nem tudtam miről van szó. A tényleges információkat a programról a szakunk egyik kiváló oktatója, Kajos Attila szolgáltatta: egyik tanóra keretén belül ismertette velünk a program lényegét, a PTE külföldi kapcsolatait, a jelentkezés mikéntjét és feltételeit, illetve személyes tapasztalatait is. Egy kedves barátom már a képzésünk 3. félévében az Egyesült Királyságba ment Erasmusozni, vele tartottam a kapcsolatot, ő pedig rengeteg személyes élményt átadott nekem, így már a tanárúr tájékoztatója előtt is érdeklődtem a program iránt. Egy másik szaktársammal és barátommal együtt elhatároztuk, hogy ha közösen jónak találunk egy adott ország adott városát és fogadó intézményét, akkor megpályázzuk az Erasmust mi is. Nekem speciel Csehország a kedvenc országom már az első – egyébként a TTK-HÖK által szervezett – látogatásom óta. Így tehát nem volt nehéz dolgunk, gyakorlatilag végighallgattuk az összes többi lehetőséget is, de már az elején tudtuk, hogy mi Csehországba fogunk pályázatot leadni. A papírok kitöltése és leadása egyébként egy nagyon minimális kezdeti nehézség után könnyen ment, a barátommal minden kritériumnak megfeleltünk, így nem volt akadálya, hogy megkezdődhessen az Erasmus-életünk.
Az Erasmus-program az elvárásaimat messze túlszárnyalta, olyannyira tetszett, hogy már október végén, tehát megérkezésem után 8 héttel mindent megtettem azért, hogy hosszabbíthassak, és két félévet maradhassak az olomouci egyetem diákja. Ez sikerült is, sem a PTE koordinátorai, sem a fogadó egyetem koordinátora nem gördített akadályt kérésem és egyben legfőbb vágyam elé.
Természetesen, lévén hogy ezelőtt nem éltem huzamosabb ideig egyedül, voltak kezdeti nehézségek. A kezdetekkor úgy gondoltam, hogy a saját magam ellátása okozhatja majd a legtöbb bonyodalmat, de az előzetesen véltnél sokkal könnyedébben és rugalmasabban oldottuk meg a problémáinkat. Meglepő módon nem a főzés, de nem is a mosás, hanem a könyvtári számítógépek használata okozta a legnagyobb gondot, mivel az cseh nyelven futott. De egy kis kezdeti odafigyeléssel és pár fontos kifejezés észben tartásával bármikor boldogulni tudtunk, ha éppen nyomtatni vagy szkennelni kellett.
Ahogy kézhez kaptuk a pályázatunk pozitív elbírálását, a hatalmas öröm mellett elkezdtem információkat gyűjteni a városról. Az utazással kapcsolatos elég magas tömegközlekedési ár és a meglehetősen sok kivinni szándékozott cuccunk miatt inkább egy ismerősöm ismerősének segítségét vettük igénybe. Ő vitt ki minket kocsival. Szeptember 10-én, egy szombati napon indultunk elég korán Pécsről, és a késő délutáni órákban érkeztünk meg Erasmus-egyetemünk városába. A két megállót is beleszámolva, az utazás 9 órát vett igénybe.
Az egyetem a jelentkezéskor karokra lebontva kínált kollégiumi elhelyezést. Természetesen lehetett választani másikat is (egyébként 5 UPOL kollégium van a városban), illetve dönthettünk volna az albérlet mellett is. Az egyetem felajánlott, a város Neředin nevű városrészben elhelyezkedő, azonos nevű kollégiumát választottuk. Megérkezésünk után kevéssel kiderült, hogy ez a legfelszereltebb kollégium, ahol elenyésző számú cseh diákot leszámítva csak Erasmus-diákok vannak elszállásolva. Véleményem szerint a lehető legjobb helyre kerültünk. Az emeletünkön portugál lányok voltak még, szintén a karunk diákjai, akikkel már az első héten megismerkedtünk, és akik a legjobb Erasmus-barátaimmá váltak az együtt töltött idő alatt! A blokkunkba a kezdetekkor egyedül voltunk, aztán októberre 2 spanyol és 2 orosz diák érkezett. Az oroszok csak egy hónapot maradtak, a helyükre egy olasz lány érkezett, majd miután ő is hazament, a helyére 2 egyesül államokbeli lány került. A szállás ára havi nagyjából 3000 cseh korona volt, ez hozzávetőlegesen 110 euróval, illetve 33.000 magyar forinttal ekvivalens. Ebbe a díjba benne foglaltatott a szállás és a rezsi, tehát ezen kívül már csak a mosásért kellett fizetni (3 óra mosógéphasználat 40 korona), illetve a személyes kiadásokat kellett fedezni. A Neředin nevű kollégiumban a 4 épület mellett konditerem, menza és tanulószoba is található. Mi a 4. épület ’A’ részének 4. emeletén laktunk. Minden emeleten két blokk van, blokkonként pedig 4 szoba (2-2 egy-, illetve kétszemélyes). Egy-egy blokkra jutott külön konyha és 2 fürdőszoba zuhanyzóval és vécével. Kiszámolható, hogy teltház esetén egy blokkban maximum 6 ember tartózkodik, a konyha használata így némileg körülményes, de szerencsére nagyon kulturált társakkal laktunk együtt, így ez nem okozott köztünk konfliktusokat. A szállás felszereltsége teljesen kielégítő: a sütőt leszámítva minden megtalálható a konyhában. A szobák, különösen a kétfős szobák mérete kielégítő. Nem a legnagyobbak, de azért el lehet bennük férni.
Olomouc városát méltán nevezik a ’Kis Prágának’. Nagyon hasonló a két város, természetesen Olomouc kisebb, mind lakosságilag, mind pedig területileg. Mindkét szempontból nagyjából egy Pécs méretű városról beszélhetünk, amit tisztességes és segítőkész csehek laknak. A városban csak elvétve találkozhatunk szeméttel és valószínűleg azt sem a csehek dobták el. A közlekedés városon belül elsősorban villamossal történik, ez az eszköz gyakorlatilag a város minden pontjába el tud juttatni. A bérlet ára havonta 175 korona (2000 forint), amivel a korlátlan villamoshasználat mellett korlátlan buszhasználat is jár. A központtól viszonylag távol laktunk, 15 perces villamosutat vett igénybe eljutni a város főterére. Az ottani élet nagyon magával ragadó: mindenhol boltok, árusok, és természetesen – Csehországról lévén szó – kocsmák várják a fogyasztókat. Az árak egyébként abszolút megfizethetőek, egyes termékek a Magyarországon megszokottaknál olcsóbban hozzáférhetőek. A kocsmák mellett sok étterem is van, ahol az étkezés magyar árszínvonalon kivitelezhető. Elsősorban a cseh konyha specialitásaiból lehet választani, de több indiai, kínai, vietnámi vagy török étterem is van, illetve utcai árusok is kínálnak ételt viszonylag hosszú nyitvatartási idővel. A szórakozási lehetőségek legfontosabb és az Erasmus-diákok által legsűrűbben látogatott helye a Belmondo Club, ahol a megszokott, elsődlegesen angol nyelvű éppen felkapott számok szólnak, és ahol egy kicsit drágább az ital meg a dohányáru. (Igen, dohányáru, ugyanis Csehországban minden szórakozóhelyen és kocsmában engedélyezett a dohányzás, de még tradicionális éttermekben is van dohányzó, bent az éttermen belül!) A megélhetés költsége is abszolút kivitelezhető volt számomra. A PTE által nyújtott anyagi támogatás bőségesen fedezte a szállásomat és a fogyasztásom költségeit, de még az utazások költségeit is. Nem eurót használó országként nem beszélhetünk megfizethetetlen árakról, viszont ahogy hallottam a kereset Csehországban messze meghaladja a Magyarországon tapasztalhatóakat.
Az Erasmus sokak szemében elsődlegesen az egyetemi élet kvintesszenciája: sorozatos bulik, könnyebb tárgyak ez által még kevesebb iskolába járás. Igazából vannak sokan, akiknek ennyiben kimerül az egész. Nyilván biztosan ez is jó élmény, de én már az Erasmusom előtt is szerettem külföldre járni, különleges és gyönyörű helyeken megfordulni, így nekem az Erasmus elsősorban nem a bulizásról meg a hajnali órákban a taxisofőrökkel csehül egyezkedésről szólt, sokkal inkább az utazásokról. Csehország Európa szívében elhelyezkedő ország, ennek köszönhetően nagyon könnyen nagyon sok helyre el lehet utazni innen. Én összesen 12 országba utaztam el, ezek mellett pedig 8 főbb cseh várost is bejártam. Olomoucból busszal szinte az összes cseh nagyváros közvetlenül elérhető, Brno és Ostrava városok közel vannak Olomouchoz és reptérrel is rendelkeznek, így ezen helyekről sok európai országba könnyedén és gyorsan el lehet utazni. A vonatrendszert viszont nem ajánlanám senkinek. Drága is, sokszor késnek és/vagy kimaradnak a járatok és a vonatok állapota is inkább kelet-európai, mintsem nyugat-európai.
A helyi ESN kiváló programokat szervez, mint például az orientációs héten megrendezésre kerülő Tram Party, amikor is egy villamost bérelnek az Erasmus-diákoknak és különböző étel- és italválasztékokkal várják őket, miközben bemutatják a várost, vagy a Scavenger Hunt, ami lényegében egy kocsma-kvíztura. Ennek a keretein belül egyes kocsmákban különféle kérdéseket és vicces vetélkedőket szerveznek, ezáltal is elősegítve a város megismerését és az Erasmus-barátságok megköttetését. A programokon kívül az ESN egy úgynevezett Buddy-systemet is indított, aminek a lényege, hogy az Erasmus-jelentkezés online jelentkezési fázisában minden diák igényelhet egy ’Buddy-t’, aki nem más, mint egy, az egyetemen tanuló cseh diák, aki mindenféle papírmunkában, a nyelvi akadályok leküzdésében, illetve a mindennapi élet problémáiban nyújt segítséget.
Rákanyarodva egy másik lényeges dologra, a tanulmányokra, szintén csak a legjobbakat tudom mondani az olomouci egyetemmel kapcsolatban. Pécsen a sportszervező-képzés keretein belül menedzsment alapokat és közgazdaságtani tárgyak alapjait is tanulom, ezek Csehországban nem voltak adottak, itt az egyetem más területekre helyezi a hangsúlyt. A Physical Culture kar, aminek a diákja voltam inkább a kiemelt bánásmódot igénylők megsegítésével kapcsolatos tudás átadására törekszik. Ezen képzési területen belül lehetőség nyílik az idős emberek rekreációját irányítani, siketek illetve vakok vezetésében segítséget adni, kerekesszékes sport óra keretein belül pedig a mozgássérült és kerekesszékbe kényszerült emberek sportolási lehetőségeivel megismerkedni. Mindezek mellett a két félévem során tanultam rekreációelméletet, biomechanikát illetve külön kiemelendő az angol nyelv kiváló oktatása az egyetemen. Az Egyesült Államokból érkező és az egyetemen tanító professzorok nem csak a nyelv tökéletességét, de a szaktudásukat is kiváló hatékonysággal képesek átadni. Egyébként a kar Erasmus-koordinátora és a kar minden tanára nagyon segítőkész és helyenként elnéző volt, ha éppen a tanórán a különböző nemzetek diákjainak sokasága a saját nyelvén kommunikált.
Nagyon nehéz legjobb dolgot kiemelni a kint töltött 9 hónapomból. Nehéz, ugyanis nagyon sok szép élmény fűződik ehhez az időszakhoz. De ha mindenképp ki kellene emelnem a legjobbat, akkor azt mondanám, hogy az első félév után hazautazott diáktársaim és kedves barátaim meglátogatása volt az. A két portugál lányt, akikkel egy szinten laktunk és hetente többször is együtt töltöttük az estét, közös vacsorákkal és sörözésekkel egyre jobb és jobb barátokká váltunk, Coimbrában az egyetemük városában látogattam meg Erasmusuk után, míg két olasz barátomat Milánóban láttam újra szintén az Erasmusuk letelte után. A közösen eltöltött félév(ek) alatt köttetett barátságokat a távolság nem rombolhatja le, és ezt mi bizonyítottuk is! A program legnagyobb előnye pedig számomra a másféle, sokkal inkább megértő és elfogadó szemléletváltás volt. A más országokból érkező és különböző kultúrájú, vallású és rasszú diákokkal való együttélés úgy vélem mindenkit megváltoztat valamelyest.
Végezetül pár szót arról, hogy miért ajánlanám az Eramus+ programot. Először is mindenkinek ajánlanám. Véleményem szerint nincs olyan, akinek ártana egy kis kiszakadás az otthoni közegből és egy kis belekóstolás a multikulturalizmusba. Amint már említettem is, aki szeret utazni, annak kimondottan jó lehetőség az Erasmus az egy fokkal könnyebb tantárgyi követelmények miatt sok szabadidő és lehetőség nyílik Európa, de akár más kontinensek bejárására is. Nem utolsó sorban pedig a szakmai tudás minél szélesebb körű kiterjesztésében is kimondottan előnyös a program.
Utolsó gondolatként néhány, a kint tartózkodásom alatt készült képet szeretnék megosztani! Íme pár közülük, a teljesség igénye nélkül.
Kusz Petra
Biológia BSc, 4. évf.
2017/2018/2
Csehország, Ceske Budejovice
University of South Bohemia
Az Erasmusról még talán elsőként gimnáziumban hallottam, valamiféle beiskolázási kampány folyamán. Már akkor tetszett az ötlet, hogy elmenjek külföldre és megtapasztaljam milyen is ott élni, milyen az oktatás, új és érdekes emberekkel találkozni. Utána eltelt néhány év és az egyetem alatt végül sikerült nekem is beiktatnom egy Erasmus félévet, amit biztosra mondhatom, hogy sose fogok megbánni.
Sok mindent vártam és elképzeltem már előre, de erre nem lehet felkészülni. Elterveztem már mindent, de minden máshogy alakult, egy másik, sokkal jobb verzió lett. Vártam, hogy majd mindenki az első pillanattól kezdve a legjobb barátom lesz, az iskola olyan lesz majd, mint a legmenőbb amerikai filmekben, a kollégium meg akár egy öt csillagos szállodának is megfelelne. Ebből annyi volt igaz, hogy rengeteg új barátot szereztem, mindenki rendkívül nyitott és kedves volt már a legelejétől. Az egyetem is felszerelt volt, sok képet néztem már róla mielőtt kimentem, mégis teljesen újdonságként ért minden egyes részlete; University of South Bohemia…vagy Jihocesky Univerzita…kinek mi
A szállásunk ügyintézése kimerült a jelentkezési lapon történő „beikszeléssel”, szerencsére ezzel több problémánk nem volt, az utazás előtt pár héttel már meg is kaptuk a hivatalos listát, hogy kit melyik kollégiumban fognak elhelyezni, ebben a listában találtam rá egy magyar lányra is (akivel még egy blokkba is osztottak be minket). Itt elkezdődtek azért a „Facebook csekkolások”, voltak páran, akik így szereztek útitársat, megbeszéltük mikor érkezünk, melyik koli milyen a hírek szerint stb. Ugyanezzel az e-maillel érkeztek meg a mi segítőink névsora is. Személy szerint nagyon sok segítséget jelentett, hogy volt egy mindent tudó, csehül beszélő barátom helyben, aki (szerencsére a kampusz helyzetének) a mellettem lévő kollégiumban lakott, így bármikor bármit meg tudtunk oldani. Későbbiekben ő valóban a barátom lett.
Az utazásom is egybeforr a fenti történettel, ugyanis az említett magyar lánnyal együtt utaztunk autóval, így csak meg kellett adnunk a kollégiumban az érkezésünk napját és indulhattunk is. Ott viszont nem voltunk felkészülve, hogy a kollégiumi portás nénik döntő többsége nem beszél angolul, így megindult a mutogatós, telefonnal fordítós beköltözés. Végül megkaptuk a szobánkat, ahol egy iráni és egy német blokktársunk fogadott minket. A szállásnál a legtöbb helyen, így nálunk is, az első kéthavi kollégiumi költséget be kellett fizetni, külön a laptopok, valamint az internethasználat után is fizetnünk kellett. De ezekről mind kaptunk értesítéseket, a megfelelő honlapokat elküldték már nekünk, így fel voltunk készülve mindenre. A négy kollégiumból és abban voltam, ami a legjobban felszerelt volt, kétszer kettes blokkok voltak, így osztozkodtunk a fürdőszobán, a konyha pedig a folyosón közös használatú volt.
A városom, Ceske Budejovice, a dél-cseh régióban található, maga a város is gyönyörű, és a környező kisvárosokba is megéri elutazni. A városban a közlekedés megoldható akár kerékpárral, viszont (a mínusz 20 fokos március okán) jobbnak és gyorsabbnak láttuk a busszal való utazást, amire 3 havi
bérletet váltottunk, így kb. 5000 Ft-ból három hónapig utazhattunk. Ezeket az információkat is mind-mind az Isc Usb csapatának köszönhettük. Az egyetemen ez a szervezet volt a helyi ESN.
A cseh árak, akármit is nézünk, városonként eléggé változóak, így a kisváros ebből a szempontból nagyon jó választás volt, az árak hasonlóak voltak a magyar árakhoz (kicsivel azért magasabbak), viszont arra fel kell készülni, hogy ha elmegy szórakozni az ember, akkor sokkal többet fog majd költeni, mint itthon. Szerencsére a kampusznál nem kellett sokszor messzebb mennünk, ugyanis a kollégiumoktól két percnyire volt egy szórakozóhely kimondottan az egyetemistáknak, így megkóstolhattuk a hallgatók sörét, amit – mint nálunk a bort - a hallgatók készítik. De sokszor inkább maradtunk a helyi finomságoknál, ugyanis a városban gyártják a Budweisert (a várost is rengetegen Budweis-nek hívják). Ezen a szórakozóhelyen voltak a legjobb esti beszélgetések, az ismerkedős estéink és közelségéből adódóan, rengeteg egyéb estét is eltöltöttünk itt együtt.
A városban volt még pár pont, ahol mindig találhattál Erasmusos hallgatókat, ilyen volt pl. a híres főtér, vagy a folyóparton található kis pub vagy a non-stop kebabos :D
Az Isc Usb sok programot szervezett nekünk, pár utazásra már az érkezésünk előtt is lehetett regisztrálni, az utazások változatosak is voltak, nemcsak sok: Cesky Krumlov, Krakkó, Pisek, horvátországi nyaralás, Hallstatt, Salzburg és még sok-sok szép hely. Ezen kívül voltak helyi programok, mint ismerkedős este, társasozós este, közös falmászás, kutyasétáltatás, úszás, evezés, bulik (persze), városnézés és ismerkedés a kampusszal az első héten. Az első héten ugyanis egy intenzív cseh nyelvkurzuson vettünk részt, ahol megtanultuk, hogyan kell kérni, köszönni és még pár alapvető cseh kifejezést. Főként ezen a héten még a rendes tanórák nélkül tudtunk ismerkedni a többi Erasmusos hallgatóval.
A második héten el is kezdődött az oktatás, sajnos itt volt egy kis nehézség a felvett tárgyakkal kapcsolatban, ugyanis a szakomon sok előzőleg meghirdetett kurust mégsem indítottak el a félévben, így újakat kellett keresnünk. Ebben viszont nagy segítség volt a helyi koordinátorunk, akihez bármikor fordulhattunk, mindig nagyon kedves és türelmes volt velünk.
Az első oktatási héten minden órámra rettentő izgatottan mentem, úgy éreztem magam, mint egy első osztályos, akinek fogalma sincs még milyen is az iskola és azt hiszi minden tökéletes és szórakoztató lesz. Így volt. Az oktatóink egytől-egyig kitűnő előadók voltak, és rendkívüli szakemberek. Ezen kívül volt szerencsém egy terepgyakorlat alkalmával kötetlenebb beszélgetést is folytatnom az egyik oktatómmal, akiről kiderült, hogy kedvence a magyar harcsapaprikás és a mecseki túrák. Az egyetem minden épülete, összes tanterme felszerelt a szükséges eszközökkel, terepgyakorlatra az egyetem kisbuszokkal vitt minket, távcsöveket kaptunk és szakmai vezetett túráink során sokat megtudhattunk a cseh természetvédelmi területekről.
Az Erasmus élmény leírhatatlan, de tényleg. Nem is tudom, hogy ki tudok- e emelni olyat, hogy mi lett volna a legjobb. Az egész, összességében. Voltak nehezebb napok az első héten, de amint barátokat talál az ember, minden könnyebb lesz. Csak pozitív élményeket tudok felsorakoztatni, ha most visszatekintek az elmúlt félévemre, az emberek, akikkel a mindennapjaimat éltem, egytől-egyig különlegesek és rettentő szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen társasággal élhettem át ezt az egészet. Mindenki nyitott, érdeklődő és rendkívül bőbeszédű volt. A közös utazások még jobban segítettek összehozni a csapatunkat, egész félév alatt együtt jártunk szórakozni, várost nézni, vagy csak ebédelni egyet. Sose kellett egyedül éreznie magát az embernek, akármilyen messze is
legyen a megszokott életétől, a családtól, barátoktól. Visszatekintve emlékszem mennyire vártam már, hogy kint legyek, mégis milyen nehezen köszöntem el az itthoniaktól, majd fél év múlva mennyire nehezen köszöntem el az új otthonomtól. Nehéz elindulni és nehéz visszajönni.
Csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy ha lehetőség van rá, vegyetek részt Erasmus mobilitási programban. Ezt meg kell élni! Lássatok világot, ismerjetek meg más kultúrákat és embereket. Hiszen el sem tudom mondani, mennyire megéri. Mindenkit egy kicsit megváltoztat az Erasmus, véleményem szerint én sokkal toleránsabb, nyitottabb és türelmesebb lettem a félév során. De ezt mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, mert mesélhetek én a sajátomról, mindenkinek egyedi az Erasmus élménye, nekem kicsit fagyos és barátokkal megtoldott sörözések és utazások, valakinek pedig tengerpart és napozás.
Charles University, Csehország, Prága
2018/2019/1
Mórocz Attila
Geográfus MSc 2. év
Kalandosan indult az egész történet. Úgy volt, hogy barátnőmmel ketten vágunk neki egy külföldön eltöltött szemeszternek és kihasználjuk a lehetőséget így a mesterképzés utolsó évében, mivel annyi szépet-jót hallottunk már előtte az erasmusról. Az utóbbi részét hosszabban ki is fogom fejteni, azonban az indulás előtti részről még néhány szót ejtenék.
Azért esett Prágára a választás, mert nem volt túlságosan messze egy esetleges hazaruccanás esetére, a kultúra nagyjából hasonló az itthonihoz, korábbi TTK-s kirándulások alkalmával már nagyon megtetszett a hely és a diákként „élhető” város is fontos szempont volt. A papírmunkákkal még egy olyan feledékeny embernek sem volt nagy baja, mint én. Azt a néhány dolgot, amit előre elmondanak, azt jegyezd meg, határidőket tartsd be és simán menni fog. (Nyilván, ha az első havi kollégiumot, amire a kiutazás előtt van egy hónapod, hogy befizesd és ezt elfelejted megtenni, akkor elég, ha a befizetési határidő után 2 nappal kapsz a fejedhez, gyorsan elutalod a pénzt, aztán megírod emailben a bajodat a kinti egyetem honlapján található összes email címre, remegve vársz 24 órán át, hogy mi lesz, ha nem lesz helyed kint, ilyenkor már nem találsz albérletet hol, kivel fogsz lakni stb., aztán megkapod a választ, hogy semmi gáz, jöhetsz.) Sajnos kiutazás előtt néhány nappal derült ki számunkra, hogy egyedül fogok menni, barátnőm mégsem tud jönni, ami sok kisebb-nagyobb nehézség elé állított minket, de ezúton is köszönet neki a támogatásért <3.
Első igazi lépés: a kiutazás. Ezt a szemeszter hivatalos kezdete előtt (okt.1) tettem meg a regisztrációk, illetve az orientációs hét miatt. Egy bőröndbe és egy sporttáskába begyömöszöltem mindent, amire úgy gondoltam, hogy szükségem lehet a következő 4,5 hónapban (~ 86473kg-nak tűnt), majd reggel 7kor elvonatoztam Pécsről Budapestig, onnan pedig Flixbusszal tovább Prágába. Ja, meg közbe eltelt 11,5 óra, szóval, ha te is Prágába indulnál épp és teheted, vitesd magad autóval vagy menj repülővel. De ha nem kell cipekedni, akkor ez is jó és olcsó megoldás (8-9ezer Ft összesen).
A fogadó egyetem által külön, az újonnan érkező erasmus hallgatóknak készített útmutató alapján sikerült is megérkezni a leendő új otthonomba. A Kolej Hostivar névre hallgató kollégiumban kaptam szállást, amiért nagyjából havi 50.000 Ft-nak megfelelő Koronát kellett fizetni. 2 ágyas szobák saját fürdővel és minden folyosón közös hűtők és egy kicsi közös konyha. Mosógéphasználat az egyik gyengéje a kollégiumnak, hétköznap oké, de hétvégén kb. a Halley-üstökös visszatérésének gyakoriságával megegyező időközönként lehet szabad gépet találni. Nem egy mostani gyerek ez a Hostivar, de egy erasmusosnak teljesen kielégíti az igényeit, nem ezzel leszel elfoglalva. Mégis, ha esetleg Prágába készülsz, akkor azt tanácsolom, hogy tanulj a hibámból, és jelezd előre (időben!), hogy melyik kollégiumba szeretnél menni és válassz egy másikat, ha van rá mód. Ezt egyáltalán nem a minősége miatt mondom, hanem mert az összes prágai kollégium közül ez van a legmesszebb a belvárostól – villamossal 1 átszállással bő 50 percbe telt, mire bejutottam az egyetemre, a többi lényegesen jobb. Esetleg, ha szerencsés voltam és elkaptam egy vonatot, persze ez volt a ritkább eset, akkor ezt az időt le lehetett csökkenteni olyan 35 percre. Ez pedig csak azért van, mert ennyire a város szélén járunk, a tömegközlekedés igenis gyors és szuper és olcsó is. Ahogy megvolt első nap a regisztrációk nagy része és megkaptuk a diákigazolványokat, mindenki kiváltotta a bérletet. Én a 3 havit vásároltam ~9000 Ft-ért és abszolút megéri, busz, metró, villamos, és városon belüli vonat is használható vele (ellenőrt mondjuk a 4,5 hónap alatt egyet sem láttam, de lehet azért, mert olyan olcsók voltak a jegyárak, hogy senkinek nem jutott eszébe bliccelni).
A várostól való távolságunknak és pár szerencsés véletlennek köszönhetően azonban a kollégiumban nagyon hamar összekovácsolódott egy szuper jó kis 12-15 fős közösség. A hasonló véletlenek pedig, hogy szinte senki nem tudott regisztrálni ESN-es programokra, buddy-t sem fogadtunk magunk mellé, sokan borzasztó nehezen tájékozódtak még google maps segítségével is, úgyhogy a közösség erejére hagytuk magunkat. Kétszer is meggondoltuk, hogy mikor menjünk „be” a városba bármiért, akár eleinte a kötelező ügyintézős-városfelfedezős napokra, később bevásárolni, ebédelni/vacsorázni, vagy akár a városon kívül kirándulni menni.
Főzni mi ritkán álltunk neki, akkor sem jutottunk a spagettinél messzebb. Ugyanis az összes kollégiumban és egyetemi kar közelében van menza, ahova szintén csapatostul jártunk, minden nap legalább 3 féle menüből lehetett választani, és nagyon jók voltak, diákoknak nagyon jó áron (kb. 500-900 Ft). A belvárosi vendéglátóhelyekről nagy általánosságban azt tudom elmondani, hogy a rengeteg turista miatt a vendéglátás sok helyen ipari munkának tűnik, a pincérek nem is próbálnak meg kedvesek, közvetlenek lenni a „futószalagon érkező” vendégekkel – nyilván vannak kivételek, de a turisták által kevésbé látogatott helyeken azonnal érezhető a változás. A normál éttermi/kocsmai árak a belvárosi és ahhoz közeli részeken nagyjából megegyeznek Budapest árszínvonalával. Az első hét után a társaságom leleményesebb tagjai viszont találtak egy pizzériát, ahol az ISIC-diákigazolványunkat 1+1 pizzával jutalmazták. Ugye nem kell mondanom, hogy hol lett a törzshelyünk…
Ami a megélhetési költségeket illeti, bátran merem állítani, hogy az ösztöndíjból Prágában kollégistaként vígan meg lehet élni. Albérletben már nem ilyen egyszerű a helyzet, ahogy sok csoporttársamtól hallottam, legtöbbjük 3 szobás albérletbe költözött össze másokkal, és szobánként 350-450 Eurot fizettek rezsivel. Persze megvannak az előnyei az albérletnek is, de szerintem sokkal jobb döntés kollégiumot választani például a költségek, de ami sokkal fontosabb, a közösség miatt is.
Az első tanítási hetet azzal töltöttem, hogy bementem a lehető legtöbb órára amire csak tudtam, kíváncsiságból. Így történt, hogy az összes előzőleg felvett órámat átcseréltem másikra, ami ott megtetszett. Ajánlom ezt a módszert másnak is, ha nincs szorosan megszabva, hogy mit kell teljesítenie erasmuson, mert az újonnan felvett órák egytől egyig érdekesek voltak. Megtanultam olyan térinformatikai vonatkozású szoftver használatát, ami a későbbiekben nagy eséllyel hasznomra válhat, részt vehettem egy vendégoktató professzor előadásain, aki a Kentucky egyetemről érkezett. A tanárok és az egyetem összes dolgozója minden szempontból segítőkészek voltak a külföldi hallgatókkal, teljes elismerésem nekik. Egyik szemináriumunk teljesítéséhez még egy két napos túrát is szerveztek nekünk Csehország északi határához közel, a „Bohém Paradicsomba”. Hatalmas élmény volt, az egész napos prezentációk után belecsöppenni egy tradicionális cseh falusi kocsma estéjébe, ahol a prágai várban is zenélő muzsikusok szolgálták az élő zenét egész este, meg folyt a helyi sör minden csapból (mert azt tudni kell, hogyha egy cseh településnek kettőnél több lakosa van, akkor az egyikük biztosan csinált már saját, hivatalos sört annak a településnek). És ha már itt tartunk, volt nekem egy olyan célom is, hogy addig kóstolom az újabb és újabb féle cseh söröket, amíg nem találok egy rossz sört. Komolyan, minden erőmet bevetettem, sok segítőm is akadt és a végsőkig mentünk, de sajnos e téren kudarcot vallottunk – mindenki örömére.
Nem volt egyszerű nekivágni ennek az egésznek és természetesen volt néhány nehezebb nap is az elején, de a sok ember, akik ugyanazzal a céllal érkeztek és ugyanabban a cipőben járnak, nagyon nyitottak és nagyon gyorsan barátokra lehet találni köztük. Aztán pár pillanat és el is repült az egész kintlét, ami indulás előtt még olyan hosszúnak tűnt. Rengeteg élményt kaptam ettől félévtől és ez mellé nagyon sok új arc, új ismeretség is kapcsolódik egy halom sztorival. Nehéz volt elköszönni is tőlük, viszont lett néhány olyan barát is, akikkel tudtuk, hogy nem kell nagyon búcsúzkodni, mert nem most látjuk egymást utoljára.
Ez mellett sokat fejlődött az angolom, legjobb módja ez a nyelvtanulásnak. Nagyon sok szabadidőm volt, megismertem a város jelentős részét, megtapasztaltam, hogy milyen az élet egy másik országban, körülöttem a világ minden pontjáról érkező társakkal, de ezt így nem lehet átadni. Ha teheted, vegyél részt benne és éld meg a saját kalandjaidat, lehetőleg minél hamarabb! Így utólag már csak azt bánom, hogy nem hallgattam másokra és nem mentem előbb. Csak nyerhetsz vele!
Posta Veronika szobrász szak, 4. évfolyam
2016/2017
Csehország, Brno University of Technology
Legelőször még középiskolás koromban hallottam az Erasmus programról, és már akkor tudtam, hogy ha felvesznek az egyetemre, én menni akarok Erasmusra is. Pár évvel később azon kaptam magam, hogy már a pályázáshoz szükséges papírokat intézem. Az őszi szemeszterben jelentkeztem az ösztöndíj-programra, mely a pótpályázat időszaka volt. A legtöbb hely ekkorra már betelt, de szerencsére a BUT (Brno University of Technology) számomra nagyon érdekes képzési programmal várt. Csehország második legnagyobb, és egyben legjobb városában 5 hónapot töltöttem.
Brnoba nagyon egyszerű eljutni Budapestről, mivel a Keleti- pályaudvarról indul a prágai vonat, melynek Brno Hlnh. az egyik megállója. A jegy egészen olcsó, 4000 és 5000 forint között mozog. A városban nagyon jól működik a tömegközlekedés. Villamossal szinte bárhová el lehet jutni, és a buszos közlekedés is jól szervezett, az éjszakai buszok éjfél után minden órában indulnak a hlavní nadrazíról. A 15 perces jegy 20 CZK, az 60 perces 25 CZK, melyek a legtöbb villamosmegállóban megvásárolható automatából. A diák bérlet 3 hónapra kb. 700 koronába kerül.
A BUT kollégiumai a város szélén található a Palacky dombon. Nagyon szép környezetben van, a villamos megállótól 8 percre, a buszmegállótól 2 percre. A kollégium mellett van a legjobb egyetemi kocsma, ahol délután 4 és 6 óra között 20 koronába kerül egy korsó finom cseh sör, és lehet dartsozni is. A 2 ágyas kollégiumi szobákhoz külön fürdőszoba jár, csak a konyha közös, melyből minden szinten 2 van. Mosógép és szárítógép használatra is van lehetőség. Mindez 3000 és 4000 CZK közötti áron érhető el.
Brno egy olyan város, ahol jó élni. A csehek jókedvűek, innovatívak és többnyire beszélnek angolul. Zökkenőmentesen lehet ügyeket intézni a postán, az egyetem irodáiban, orvosnál stb. A városban 3 egyetem is van, ezért fiatalok könnyen találnak lehetőséget kikapcsolódásra, szórakozásra. A cseh söröket kulturált helyeken lehet fogyasztani, melyre a cseheknek egészen változatos ötleteik vannak, például van olyan hely, ahol kisvonat hozza ki a sört, és ahol fogyasztás alapján, változik a sör ára, vagyis olyan, mint a tőzsde. Csak a belvárosban van három nagyobb park, a Spilberk kastély dombján, a Petrov, és a Park Luzanky. A város épületszobrászata is jelentős, szinte minden épületen látni egy-egy díszt, de szobrászati remekek is megfigyelhetőek. A kulturális programokat profi szinten szervezik, és sokszor ingyenesek. Csehországban a sör mellett az élelmiszer is egészen olcsó, és az éttermekben is jól főznek. Az egyetem kantinjaiban például diák kedvezménnyel fél áron lehet enni.
A félév a Welcome Weekkel kezdődött, melyet az ISC Brno szervezett az Erasmusos hallgatóknak. Az egyhetes program alatt megismerhettük egymást, és a várost, sőt néhány környező településre is ellátogattunk. Minden kedden részt vettünk a Presentation of nations előadássorozaton, melyen minden ország Erasmusos hallgatója bemutathatta hazáját. Az előadások után hagyományos kedd esti Erasmus Party vette kezdetét. Ezeken csak a BUT hallgatói vettek részt, de több olyan buli is volt, ahol a város három egyetemének Erasmusosai bulizhattak együtt. Ilyen volt a például a Tram Party, mely életem egyik legkülönlegesebb bulija volt. Minden egyetem bérelt egy villamost, mely a buli helyszíneként szolgált, és körbeutaztuk vele a várost. A megállóhelyeken Woodstock-ot idézve együtt örültünk az Erasmus életérzésnek, aztán eltévesztve a villamost, továbbindultunk. De az ISC Brno, melynek kabalaállata a Panda (mivel fekete, fehér, és ázsiai), nem csak bulikat szervezett az elveszett Erasmusosoknak, hanem kirándulásokat is. Ellátogattunk Lengyelországba, Cesky Krumlovba, Cesky Budejovicébe (ahol a Budweiser sört gyártják), Telcbe, és Lednicébe is.
Talán kicsit furán hangzik, de Brno University of Technology egyik karja a művészeti kar, melynek hallgatója voltam. Igaz, nem hightech alkotások készítését tanítják, de más szemszögből ismerkedhettem a művészettel, melyre úgy gondolom szükségem volt. Az egyetemen nagyon sok barátot szereztem, és tanáraimmal is elégedett voltam, sőt… A kari könyvtárban több angol nyelvű könyvet lehet találni a modern és kortárs művészetről. A FaVU egy haladó szemléletű kar, és ez az egyetem többi karára is jellemző.„Once Erasmus, always Erasmus.” …és valóban. Kihagyhatatlan élmény!
Rick Mónika Kereskedelem és marketing alapszak
Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar
A 2018/2019 tanév őszi félévét a pilseni University of West Bohemia-n töltöttem az Erasmus ösztöndíj programnak köszönhetően. Döntésemnek hátterében több dolog is állt. Szerettem volna az egyetem adta lehetőségeimet teljes mértékben kihasználni. Voltam már amerikai gyerektáborban 2 nyarat is, és minden álmom az volt, hogy egyszer tanulni is kimegyek külföldre. A multikulturális környezet egyszerűen magába szippantott. Végül, az utolsó szemeszteremre sikerült elnyernem az ösztöndíjat. Pilsen tökéletes választás volt számomra. Semmiképp sem szerettem volna fővárosba menni és fontos volt, hogy a képzés nyelve angol legyen illetve, hogy viszonylag közel legyen, ugyanis a szakdolgozat elkészítéséhez legalább egyszer úgyis haza kell jönnöm. Így esett a választásom Pilsenre, és persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a finom cseh sörök nem játszottak szerepet döntésemben J Az egyetem Az oktatás stílusa véleményem szerint nagyon megegyezett az itthoniéval. Sok beadandóm volt, minden felvett tárgyamnál legalább 1 prezentáció, de volt, ahol 3 is. Viszonylag sokat kellett tanulnunk, nem volt olyan teljesen laza félév, ahogy azt előzetesen elképzeltem, de nincs okom panaszkodni. Minden alkalommal mosolygok, amikor visszagondolok, ahogy együtt írjuk a 10 oldalas beadandót a könyvtárban és együtt szenvedünk. A Campus nekem nagyon tetszett, jól működő menza, rengeteg választékkal (még csapolt sört is lehetett venni), nagyon olcsón. Hozzáteszem a boltokban a sör olcsóbb, mint a víz! A kollégium Több kollégium is van Pilsen-ben, van, amelyik már felújított, van, amelyik pedig, hát ez az igazi szocreál típusú; én egy ilyenbe mentem (Máchová 14). Az elején meg kellett szoknom, hogy a fürdőszoba és a konyha szintenként van és nem szobánként/blokkonként. Nehézséget okozott az, hogy senki nem beszélt angolul, még a kollégium irodavezetője sem, akinél fizetni kellett, akihez segítségért fordulhattunk volna. Mindegy, Google fordító a barátunk. Az ára átszámolva ~ 30.000 Ft volt havonta. Sokat voltunk itt, rengeteg kolibuli, közös filmnézések. Egyik kedvenc kocsmánk, a helyéből adódóan, a kollégiumtól 10 méterre található Studna volt. A város Csehország 4. legnépesebb városa a maga 170.000 lakosával. Gyönyörű a belvárosa, nagyon szép épületek láthatóak, olyan érzése van az embernek mintha a múltban sétálna. Több nemzet konyháját is megkóstolhatjuk, például indiai, thai, vietnámi, olasz különlegességeket és még sorolhatnám. Életem legjobb kebabjait is itt ettem eddig, egyszerűen zseniális. Sok jó kis kávézó, kocsma van, viszont egy nagyobb, jobb buliért Prágába kellett mennünk. A vonatjegy ára ~ 1.200 Ft. Karlovy Vary is a közelben van, mindenképpen ajánlom. A tömegközlekedése napközben nagyon jó, hajnalban már kicsit nehezebben jutottunk a belvárosból haza. A villamoson és a buszon is már egy érintős bankkártyával egyszerűen meg lehet venni a jegyet. Nekünk diákoknak volt egy úgy nevezett a JIS Card-unk. Ez a kártya tulajdonképpen az életünk. Ezzel mehettünk be a kollégiumba, könyvtárba, egyetemre. Ez volt egyben a tömegközlekedési bérletünk is. 10.000 Ft (bár erre nem emlékszem pontosan, de nagyon olcsó) volt 3 hónapra és minden tömegközlekedési eszközt korlátlanul használhattunk. Mindig tudtunk rátölteni pénzt és ezzel (is) lehetett fizetni a menzán és az egyetem büféiben. Programok: · Pilseni sörfesztivál illetve gyárlátogatás · Fc Viktoria Plzen focimeccsek · Hokimeccsek · Kocsmatúrák · International Eveningek · Borfesztivál Társaság: Egyedüli magyarként mentem ki, ezért az elején kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha nem lesznek barátaim és egyedül maradok, de szerencsére nagyon hamar sikerült beilleszkednem és megtalálnom a saját társaságom. 12-15 fős baráti társaságunk lett és tényleg a világ minden részéről: Lengyelország, Peru, India, Törökország, Dánia, Lettország, Kína, Németország, Finnország… Számomra az, hogy ennyi különböző ember, aki mind más és más kultúrából, életstílusból jött és mégis egy „családot” alakít, valami hihetetlen jó érzéssel tölt el. Nagyon megszerettük egymást és már meg is van az időpont, hogy mikor találkozunk így együtt újra Pilsenbe.
Sajabó Anita
Szak, évfolyam: Osztatlan tanárszak (biológia-földrajz) – 3. évfolyam
Tanév: 2018/2019
Célország: Csehország, Ceske Budejovice
Fogadó intézmény: University of South Bohemia
Az Erasmusról elsőként egy ismerősömtől hallottam még gimnazista koromban. Nagyon megtetszett a lehetőség és eldöntöttem, hogy egy nap én is kiutazom majd valahová. Miután jelentkeztem az egyetemre, lassan formálódott bennem a döntés, hogy egy csehországi egyetemet szeretnék majd megpályázni. Kivártam egy könnyebb szemesztert és végre belevágtam életem egyik legnagyobb kalandjába.
A szállást viszonylag könnyű volt elintézni. A nyár folyamán az egyetemre való online regisztrációs lap kitöltésekor csupán be kellett ikszelni a kollégiumi kérvényt. Összesen 5 kollégiummal rendelkeznek, ebből 4 közvetlen a karok mellett található, így 10 perc alatt beértem az óráimra (a biológia intézet található a legtávolabb). A kollégium állandó portai szolgálatot biztosított, bár az alkalmazottak az esetek többségében nem beszéltek angolul, csak németül, ezért az első hónapban rengeteget activity-ztem velük. Én a 3-as számú épületben kaptam férőhelyet, ahol ketten osztoztunk egy szobán, a konyha, a fürdő és a mosdó a folyosón helyezkedett el. Ezeket napi szinten tisztították.
Az egytetem, University of South Bohemia lényegében egy nagy blokk. Az épületek mind beléptető rendszerrel vannak ellátva, így csak az első héten kapott kártyáinkkal tudtunk bejutni. A karok között kisebb parkok és különböző sportpályák találhatóak (baseball, tenisz), ezek mind ingyenesen a rendelkezésünkre álltak, a hozzájuk szükségek sportfelszerelés is kölcsönözhető volt. A kollégiumok mellett helyezkedett el a menza, ami csupán 600 forintos menüket kínált, az ételek ugyan változatosak, de főként szénhidrát alapúak voltak. A társasági élet egyik meghatározó helyszíne a Kampa nevezetű egyetemi klub volt, amely minden nap nyitva állt, ingyenes wifivel, remek sörökkel és kisebb rendezvényekkel.
Ceske Budejovice azért volt ideális számomra, mert az egyetemük ökológia és mikrobiológia terén hatalmas tudást halmozott fel, így nem is volt kérdés, hogy a tárgyaim között főként ilyen kurzusok szerepelnek majd. A város Csehország déli részében található, híres a helyben készült söréről (Budweiser) és hatalmas főteréről. A tömegközlekedés Magyarországhoz viszonyítva jóval olcsóbb (3 havi buszbérlet körülbelül 5000 forint), a buszok 10 percenként jártak, de szebb napokon akár be is sétálhatunk a belvárosba, csupán 15 percre van az egyetem területétől.
A cseh árak hasonlóak voltak a magyar árakhoz, csupán kicsivel magasabbak. A legtöbbet a szórakozóhelyeken lehet elkölteni. A kint töltött hónapjaim alatt, szinte minden hétvégén elutaztunk valahová, eljártam rendszeresen szórakozni, mindig kipróbáltam a helyi kulináris finomságokat és éttermeket. Az ösztöndíjam bőven elég volt, igaz nem vettem semmi konyhai vagy ruházati cikket. A kiutazásomat autóval oldottam meg, ezáltal minden ilyen jellegű felszerelést kivittem. A hazalátogatásaim Flixbus-szal történtek, heti párszor voltak közvetlen járataik Budapestre (kb. 7000 forint), vagy egy Prágai átszállással utaztam haza (ez picivel több volt).
Az első héten egy 5 napos orientációs programon vettünk részt, ahol bemutatták nekünk a kampuszt, az egyetemi oktatási rendszer kezelését, a várost. Ismertették a legfontosabb információkat, igyekeztek egy kis alap cseh nyelvtudást belénk imádkozni és összekovácsolni minket.
Kint létem során az Isc USb diák klub volt az állandó programgyár. Rengetek társas összejövetelt szerveztek az Erasmus-os hallgatóknak. A teljesség igénye nélkül: voltak sportprogramok (úszás, falmászás, hoki meccs nézés és szurkolás, foci), kulturális programok (színház, mozi, tematikus kultúra estek), bulik és persze utazások (Hluboka, Cesky Krumlov, Budapest, Kutna Hora, stb.) Az elején még rengetek diákkal próbáltam kapcsolatot kialakítani, ami könnyű is volt, mert mindenki kicsit el volt veszve és számtalan programot szerveztek ennek érdekében. Később persze kialakult egy szorosabb baráti társaság és elkezdtünk önálló programokat is szervezni.
Az órák igazi kihívást jelentettek számomra, az első hetekben elég nehéz végig koncentrálni egy másfél órás angol genetika előadást, idővel viszont ez is változott. Ahogy teltek a hetek egyre biztosabb angol tudást halmoztam fel és egyre magabiztosabban használtam a nyelvet is. Az oktatóim kitűnő szakemberek voltak, mindig a legaktuálisabb információkat osztották meg velünk. Az előadás rengeteg érdekességgel volt kiegészítve és ami meglepetésként ért, hogy mindig szántak időt az összefoglalásra.
A kint töltött időszak leírhatatlan értékeket adott, és szorosabb barátságok alakultak ki, mint vártam volna. A kezdeti nehézségek és elveszettség után annyi pozitívumot tudok felsorolni, hogy bátran ki merem jelenteni, az életem egyik legboldogabb időszaka volt. A legnehezebben a hazautazást éltem meg, mert bár hiányoztak a szeretteim, a kinti barátságok is könnyet csaltak a szemembe. Sokat megtudtam magamról és más kultúrákról. Megtanultam kezelni és megoldani a problémákat, sokkal kíváncsibbá és nyitottabbá váltam.
Végezetül, minden, amit összefoglalásként mondhatok, az az, hogy ne szalaszd el ezt a lehetőséget. Hatalmas kaland és tapasztalat és a végén valamifajta új büszkeséget fogsz érezni, hogy megálltad a helyed egy idegen országban. Csehország pedig gyönyörűbb, mint hinnéd.
Szénásy Luca Szak, évfolyam: Marketing, I. évfolyam
Tanév: 2019 tavasz
Célország, város: Csehország, Brno Fogadó intézmény: Masaryk University
Már korábban is részt vettem Erasmus+ programon, ezért mindenképp szerettem volna újra átélni az élményt mielőtt befejezem az egyetemet. Remek lehetőség, hogy ismerkedjen, világot lásson és nem utolsó sorban kiváló nemzetközi oktatóktól tanuljon az ember. Számomra nem volt meglepetés, hogy mi is az az Erasmus. Egy életérzés, amit csak egy ilyen program keretein belül lehet megtapasztalni. Rengeteg ismeret, kultúra, tapasztalat és barátok, amit magaménak mondhatok egy ilyen különleges félév után. Persze mindig akadnak kisebb nagyobb bökkenők egy külföldön töltött szemeszterben. Számomra a helyi egyetemi tanulmányi rendszere okozott pár problémát, ugyanis nehéz volt kiismerni a weblapot, hogy hogyan kell felvenni a tárgyakat, pláne angolul amikor törlik az egyik tárgyadat és már lejárt a tantárgyfelvétel ideje, de nagyon segítőkészek voltak az egyetem dolgozói. Brnoba az út 8óra volt Pécsről autópályán, a szüleim vittek el Brnoba kocsival, úgyhogy így nagyon egyszerű dolgom volt és sok holmimat tudtam magammal vinni, amire szükségem is volt, mivel egy tetőtéri szobát béreltem a barátommal közösen, egy albérletben, amelyen még 3 másik személlyel osztoztunk, összesen öten laktunk a lakásban. Az albérlet elhelyezkedése tökéletes volt, 20perc sétára a belvárostól, illetve gyalog 5percre egy közlekedési csomóponttól és a bevásárló áruháztól, azonban az ára már kevésbé volt ilyen barátságos. Fejenként 4500czkt fizettünk a szobáért, tehát havi 9000czk, ez eléggé megterhelte a pénztárcánkat, ezért nagyon odakellett figyelnünk mire költjük a maradék pénzünket. Már a szoba árából is látszik, hogy magasabbak a megélhetési költségek, mint Pécsen. Az élelmiszerek többé kevésbé ugyanannyiba kerültek, mint itthon. Az éttermek drágábbak voltak a szokottnál, de a közlekedés olcsóbb és jobb volt a pécsihez képest. Imádtam Brnoban villamosozni, remek a közlekedési rendszer, szinte megsem kell nézni a menetrendet, mert minden 5 percben jön egy villamos vagy trolibusz, amivel el tudtam jutni A A-ból B-be, hétvégén kicsit ritkábban járnak, de sosem kellett várnom 15-20percnél tovább. Mivel az interneten vásároltam meg a helyi bérletet ezért a bankkártyám volt a jegyem, amellyel buszra, villamosra és még vonatra is feltudtam szállni, csak paypass-os kártyával lehetséges mivel, amikor jött az ellenőr hozzákellett érintenem a kártyámat egy készülékhez, amely megmutatta az ellenőrnek az adataimat, illetve, hogy érvényes a jegyem. A helyi ESN - ESN Muni - nagyon felkészült volt, rengeteg információt tudtam meg az egyetemről és a városról az orientációs héten. Nem csak a legjobb helyeket mutatták meg a városban, de történeteket is meséltek az egyes szobrokról és a város legendájáról, amelyeket később szívesen meséltem a kilátogató barátaimnak. Utazásokat is szerveztek, részt is vettem egy ilyen szervezett kiránduláson, amikor Csehország legmagasabb pontját másztuk meg, a Sněžka-t. És természetesen minden héten volt valamilyen buli a városban, ezek kevésbé vonzottak engem, de legnagyobbakon részt vettem, mint a nyitó, illetve záró buli, amik remekül sikerültek. Az orientációs héten a karokon körbevezettek minket, így jobban kiismertük az épületet, hogy mi merre található. A tanárok nagyon jól beszéltek angolul és érdekes órákat tartottak. Nagyon jól esett, hogy nem diákként, hanem kollégaként kezeltek minket, és év végén megismertünk egy remek helyi szokást, amikor a tanárok a vizsgák után elmennek egy kocsmába vagy kávézóba a diákokkal beszélgetni egy ital mellett. 2 Nagyon jó volt megismerni új embereket, barátokat szerezni, de az itthoniakat sem elfelejteni. Imádtam azt a hetet, amikor a barátink kiutaztak hozzánk, és elmentünk túrázni a cseh nemzetiparkokba és megnéztük Prágát. Teljesen másképp éltem meg ezt az Erasmus félévet, mint az elsőt amikor Portugáliába utaztam. Az első Erasmuson inkább barátokat szereztem, ezen viszont jobban megismertem a kultúrát és sokat utaztam. Az, aki hezitálna azon, hogy menjen-e Erasmusra, ne tegye, mert ez egy különleges élmény, egy élettapasztalat, amit máshol nem lehet megszerezni és soha nem fogja megbánni ezt a döntést.
Vadkerti Tóth Viktor
Geográfus MSc II. évfolyam
Csehország, Prága
Charles University
Kedves Lolka és Bolka.. nem érted? Na, remélem, majd a végére összejön. Addig is kérj ki magadnak, és ha már arra jársz nekem is egy sört, mert ez hosszú lesz!
Nem is tudom, hol kezdjem… Talán az első találkozásomnál az Erasmus programmal. Régi motorosként a PTE rendszerében már rengeteg oldalról hallottam a külföldi félév lehetőségéről. Sokszor gondolkodtam rajta, azonban teljesen meglépni mindig féltem, baromira tartottam tőle (így utólag visszagondolva teljesen alaptalanul). Az, hogy elhatároztam magam és utazni indultam, az végül egy erős baráti lökésnek volt köszönhető.
Na, de hogy hogy is történt? A papírok leadása és az első körös jelentkezés után úgy gondoltam minden rendben, és a lehető legjobb sínen vannak a dolgaim. Ebből persze az lett, hogy az utolsó pillanatban egyetemet és várost is kellett cserélnem, majd határidő után pótjelentkeznem, regisztrálnom és nagyjából 5 perc alatt eldönteni, hogy milyen tárgyakat is akarok hallgatni a következő fél évben angolul.
Szerencsére van egy olyan szakosztály, hogy a PTE Erasmus és egyéb külföldi ösztöndíjaival foglalkozó máguscsoport, akik elképesztően segítőkészek és rugalmasak voltak az ügyintézést illetően. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy sikerült. (Köszönöm Réka, Balázs, Milán, és mindenki, aki szeretett.)
A sikerrel vett adminisztratív akadálypálya megfutása után az erős várakozás és felkészülés időszaka következett. Viccelek, csak és kizárólag várakoztam. A szokásos adatfeldolgozás és pár sürgető e-mail után azonban megkaptam a zöld lámpát, nyomhattam a regisztrációt a „csehNeptun” rendszerébe, kollégiumi jelentkezés és végül az előbb említett készülődés.
Január tájéka (sic) lehetett, amikor kézbe vehettem azt a hivatalos levelet, amiben visszaigazolták a sikeres tárgyfelvételt/koleszjelentkezést/regisztrációt. Minden végtelenül OKÉ VOLT, innen már csak menni kell. Nem aggódtam, inkább vártam már az utazást. Jó, igazából aggódtam. Meg voltam illetődve, mint szűz kisjános a terézvárosi sztriptízklubban.
Az indulás előtt pár nappal (oké, oké, előző éjszaka) már sikerült mindent összekészítenem, a szüleim bepakoltak a kocsiba, a nővéremet felszedtük Pesten hajnalban, és 6-7 önfeledt órával később megérkeztünk mesés Prága varázslatos városába.
AHOI!
Tehát, hogy mindenki értse, jelenleg a hivatalos tanévkezdés előtt egy héttel járunk, itt már be lehetett költözni a kollégiumba, amikből egyébként több is van, az enyém a város szélén helyezkedett el, és nagyjából '86 tavaszát idézte. Ám aggodalomra semmi ok, hiszen a testvérem például akkoriban készült, és a hely tömegközlekedve tényleg könnyedén elérhető. A nagyon szűk környezetemben volt minden, ami a túléléshez kell - más egyébként nem - és igen, volt kocsma a kollégium tövében.
Szóval, a kollégium szovjet barátaink igazi beton remeke volt, két fős szobákkal koedukált vizesblokkal a folyosó végén. Használhatnék olyan szavakat, hogy leharcolt, de egyrészt látni kell, másrészt nem ez a lényeg. A kolesz nagyrészt külföldi hallgatóknak volt fenntartva, így a kinti életem nagyrészében, kulturális koktélráknak éreztem magam rózsaszín szószban - a szó legjobb értelmében. Program mindig volt, ha pedig aludni akartál, jöttek a hajnalodva ágyból kiugráló spanyolok, akikről mindenképpen illik tudni, hogy 03:00 előtt nem indulnak el bulizni, mert akkor még csak langyos a lötyögés, az meg kit érdekel, ugye.
Ugorjunk is egy hetet.
Első 7 nap = semmi meglepő, regisztrációs hét az ESN CU Prague támogatásával. Ez egy olyan ismerkedő hét volt, amin az adott tanévben kiutazó összes „cse(h)rehallgató” (igen, én most ezen felnevettem) részt tudott venni. Városnézős tradicionális ételtesztelés (soha többé köménymag), welcome bulik és millió-millió új, érdekes és borzasztóan kedves ember egy hétbe sűrítve. Ebben a rövid időszakban egyébként hamar kiderült, hogy egy szem magyarként futottam neki a szemeszternek. Egyedül. Ennek a hírnek első körben örültem, majd az örömöm átcsapott egy kisebb „jézusistenemmileszvelembe”, aztán végül is az lett, hogy az első söröm után - amit a könyvtárban fogyasztottam tanítás alatt! - szóval hamar elillant.
Ha kétségeitek vannak, szeretném őket eloszlatni, mindenben segítségemre volt az ESN szervezet és persze a buddym, akit akármikor akármivel akárhogy kereshettem.
A várost szerintem nem kell, vagyis az van, hogy nem is tudnám bemutatni.
Prága világváros.
Az első, amit tehát csináltam, az az volt, hogy kiváltottam az 5 hónapos bérletet kb. 12.000 Ft-ért, így mindent igénybe tudtam venni, ami tömegközlekedés, és belevágtam. Az első pár héten természetesen mindenfelé a Google Maps társaságában mentem. Elég jófej a gyerek. Tökéletesen jelezte a villamos, a metró és a buszjáratokat is. Aztán, ahogy kicsit jobban kiismertem magam és már biztosan tudtam, hogy a „zöld”metró mindig hazavisz, már bátrabban csaptam bele a város felfedezésébe. Egyéni módszerem - csináljátok utánam - hogy amikor csak szabadidőm engedte, az „üljünk föl bármire, amire felengednek és hajrá” névre hallgatott, így egy-két hónap alatt már senki nem mondta volna meg rólam, hogy vidéki vagyok.
Egy fővárosi egyetem mellé természetesen rengeteg ember dukál. Rengeteg! Nekem amúgy első körben a Charles University Faculty of Science külföldi hallgatóival sikerült megismerkednem. Ebben a csapatban aztán hamar egymásra találtunk a többiekkel, az első hetekben közösen fedeztük fel a várost: kötelező turista menetrend, Károly híd, Vár, Óváros, minden szokásos csapda rajta volt, és mi végig is mentünk rajtuk becsülettel. Az igazi város és az igazi emberek megismerése csak ezután kezdődött el.
Minél mélyebben elmerültünk a helyi nevezetességek és a tradicionális, kulturált alkoholfogyasztást támogató egységek látogatásában, annál jobban kezdtük megszeretni és megismerni ezt az egészet. Kialakultak a szorosabb barátságok, felfedeztük az olcsóbb kocsmákat, éttermeket és az első hónap után már tudtam, hogy beleszerettem Prágába.
Az oktatás február 12-vel kezdődött meg.
Tisztán emlékszem, mert igazán szép, verőfényes -12 C és hétfő reggel volt. Az első hetekben megismerkedtünk az oktatókkal, az órákkal és a leendő csoporttársakkal is. Szerencsére a regisztrációs héten kötött ismeretségek után hamar összhangba tudtuk hozni az órarendeket, így nagyrészt ismerősökkel tudtam venni az akadályokat.
Az órák egytől-egyig izgalmasak voltak, az oktatók nagyon barátságosak, és érezni lehetett, hogy mindenki imádja a külföldi hallgatókat. A Campus hallgatóbarát volt, menza, kocsma, kávézó, könyvtár a közelben, több szak épülete egy kisebb városnegyedben elhelyezve. Azt hiszem legjobban a tipikus „amerikai” egyetem képével tudnám leírni. A kintlét alatt próbáltam olyan kurzusokat felvenni, amiket később itthon (ha nem is kreditnek) de hasznosítani tudok. Amit azonban érdekes megjegyezni, hogy nem csak a saját karomon tudtam tárgyakat felvenni. Gyakorlatilag a Faculty of Science által kínál angol nyelvű kurzusok bármelyikét felvehettem, és minden szak kínált olyan órát, amit az Erasmusos hallgatóknak találtak ki (ha értitek, hogy értem ;).
És, hogy összegezzem is nektek,
Az egyetemen eltöltött éveim során számos dolgot kipróbáltam. Van, amire büszke vagyok, és nyilván van, amit inkább elfelejtenék, de átgondolva ezt a mostani kint töltött időszakot, sajnos nem tudom nektek mihez hasonlítani, sem elmondani, hogy milyen volt. Az élményhez a szavak, és az igazat megvallva a képek is kevesek - mondjuk nem vagyok egy nagy fotós, na.
Így visszatekintve azt a tanácsot tudom adni mindenkinek, aki Erasmuson töri a kis fejét, hogy ne tegye. Ne törd! Menjél, élvezd, és tudom, ez nem nagy garancia, de én - hát én! - a szavamat adom, hogy nem fogod megbánni a dolgot.
Let's go Didák.