Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Csenki Janka Edit - Pszichológia 2. évfolyam
2022/2023 őszi szemeszter - Helsinki
University of Helsinki
Már középiskolás korom óta határozottan tudtam, hogy ki szeretném használni az Erasmus adta lehetőséget. Anyukám munkahelyén, nagyon sok külföldi tanulóval volt lehetőségem találkozni, akik rövidebb Erasmus+ program keretében tevékenykedtek az Ifjúsági Otthonban. Ez megalapozta a motivációmat, hogy az egyetemen jelentkezzek egy hosszabb projektre is. Finnországba pedig már kiskorom óta vágytam. Mindent, amit akkor elképzeltem lehetőségem is volt átélni. Sőt ennél sokkal többet is.
Helsinkibe repülővel utaztam. Nem olcsó, bár visszafele nagyon nagy segítséget jelentett, hogy ESN tagként 10% kedvezményt kaptunk a Ryanair járataira és egy nagy 20kg-os bőrönd is tartozik a kedvezményhez. Erre szükség is volt a sok, vastag ruhával megpakolt bőrönd végett. De a vákumzacskók csodákra képesek.
Finnország nem egy olcsó hely. A diáklakásnak, amit az egyetem által lehetett igényelni 450-650€ közötti az ára. Nekem szerencsém volt, egy kis segítséggel, találtam egyet, ami csak 340€ volt. Saját szobám volt, a konyhán és a fürdőn pedig két lánnyal osztoztam. A boltok közül a Lild életmentő, a hazai árakkal így sem érdemes összehasonlítani, de a kinti viszonylatokban jónak mondható. Csatlakozni lehet a Student Unionhoz is (25€ egy félévre), amivel különböző kedvezményekhez lehet hozzájutni (a Frankapp által). Én nem csatlakoztam, nem tudom megéri-e. Az egyetlen, aminél hiányát éreztem, az a távolsági vonat volt.
Számomra Helsinki sokkal nyűzsgősebb volt, mint bármely hely, ahol valaha laktam. Ugyanakkor fővároshoz képest nem nagy, és nem olyan koncentrált, sok természettel. Ám így is tele van számtalan lehetőséggel. Sokféle nemzet étterme képviselteti magát (általában a legolcsóbb fogás is min 12€), számtalan kellemes hangulatú kávézójuk, sőt teaházuk is van. Nagyon népszerű a Sushi bufé, ahol 17 euroért, annyit ehetünk amennyi csak belénk fért. A tanulók számára pedig a legjobb hely az UniCafé, ahol egy menü jellegű adag csupán 3,20€-ba kerül. Azonban a szórakozásnak borsos ára van. Főleg az éjszakai életnek. Az alkoholhoz fűződő viszonyuk komplikált, az áraik ritka magasak. Bár ez nem állítja meg őket, hogy jól szórakozzanak.
Alapvetően a finnek nagyon pontosak, nincs ez máshogy a tömegközlekedés terén sem. Bár télen érdemes eggyel előbbi buszt választani, mint amire szükségünk van, a vonatok pedig kimondottan hajlamosak a hosszú késésekre, kimaradásokra, mikor leesik a nagy hó. Mint az fővároshoz illik, minden van, vonattól villamoson át a metróig. Alapvetően az egész város 4 zónára van osztva (ABCD), ezekre különböző kombinációkban lehet jegyet venni. Árban, mint minden más, ez is drága, de diákoknak 45% kedvezménnyel a 30 napos bérlet 36€-ba kerül (AB zónában).
Az egyetemi életbe az Orientációs héten vezettek be minket tutorjaink. Kis csoportos programokkal, nagyokkal, amiken a finn gólyákkal volt lehetőségünk részt venni. Plusz megismerkedhettünk az egyetem különböző szervezeteivel (szakok, vagy érdeklődési körök köré épülők), az ő programjaikon a helyi diákokkal is megismerkedhettünk. Ezen kívül az ESN Unihelsinki is sok jó közösségi programot biztosított, városnézés, ismerkedés, sport, társasjáték, sőt még hosszabb kirándulásokat is Lapföldre, Stockholmba vagy Izlandra. A tagsági díj 10€, ami egy évre szól.
Cserediákként annyira nem volt sűrű az órarendünk, 20 kreditet kellett teljesítenünk, ami akár 4 tárgyból meglehet. Bármilyen órára lehet jelentkezni, de nem feltétlenül annak a regisztrációját fogadják el, aki a leggyorsabb, hanem akinek a legrelevánsabb a szakját illetően (ilyenkor rangsorolják a szakokat). A félévet két periódusra osztják (szeptember-október, november-december), így két tárgyfelvételi és két rövidebb vizsga (illetve beadandó) időszakuk is van. Sok tárgy teljesítése beadandóval, esszével történt, volt, hogy hétről-hétre, sőt még előadásokon is. A vizsgám is kifejtős, definíciós volt. Én úgy éreztem, sokat segített a téma megértésében, hogy nekem kellett fogalmazássá gyúrnom a tanultakat.
Az alapvető tapasztalatom az volt, hogy Helsinkiben mindenki beszél angolul, még a legidősebb piacos bácsi is. Azonban az utcák, helyek nevét nem volt egyszerű megjegyezni, sőt a boltban is minden finnül volt, még a termékleírás sem volt angol. Az elején mindenhol használtam a fordítót, de idővel meg lehetett szokni és megjegyezni az alapvető dolgokat. Plusz hangzásra szerintem a finn egy nagyon szórakoztató nyelv.
Sokat hallottam kiutazásom előtt is a skandináv depresszióról, ezért kíváncsian vártam, hogy megtapaszaljam rám milyen hatással lesz a sötétség. A korai sötétedés nem okozott gondot, sőt mikor leesett a hó, sokkal világosabb volt és karácsonyi időszak lévén rengetek volt a fény az utcákon. Ami rosszabb, az a reggeli sötétség. Bár szerencsére csak egy órám volt a második periódusban, ami 8-kor kezdődött, de akkor értettem meg igazán, mennyire nehéz is az, hogy az emberek elmennek 7-kor otthonról, és legalább 9-ig sötétben dolgoznak. Ezen persze az sem segített, hogy hetekig egyhuzamban volt szürke, felhős idő, mikor a napot egyáltalán nem láttuk. Ott északon úgy eszik a D-vitamint, mint ahogy levegőt vesznek. Nem is beszélnek róla, számukra ez természetes. Ami szintén fontos, hogy mindenkinek a kabátján, táskáján van legalább egy fényvisszaverős kulcstartó, ez alap kellék. A hó viszont fantasztikus, az elmúlt években összesen nem láttam ennyit, mint ott 1 hónap alatt.
A finnek alapvetően elég introvertáltak és nagyra becsülik a személyes teret. Ezt a távolságtartást nehezen tudtam megszokni. De úgy tapasztaltam, ha mi kezdeményezünk akkor nagyon kedvesek, bár nem hívei a bájcsevejnek.
Összességében úgy érzem, magabiztosság és önállóság terén nagy változáson mentem keresztül. A cserediákok mind nyitottak voltak, rengeteg jó kapcsolatot sikerült kialakítanom és szórakoztató élményt szereznem. Elképesztő élvezetes volt érezni, ahogy egyre jobban kinyílik mindenki, ahogy egyre jobban bízik a nyelvtudásában. Egyre kevesebb volt a csend, és mélyebbek a beszélgetések. Nagyon sok mindent megtanulhattam más kultúrákról, szokásokról, ami még inkább arra ösztönöz, hogy többet utazzak, kalandozzak a világban. Az Erasmus a világra néző ablakomat egy ajtóvá változtatta!
Radványi Ágnes - Pszichológia szak, harmadik évfolyam
2022/2023 - Helsinki
Helsinki Egyetem
Az Erasmus programmal középiskolás koromban ismerkedtem meg, amikor a gimnáziumom révén egy hetet Franciaországban tölthettem egy fogadócsaládnál. Ezt követően nagyon megtetszett a program és mindenképp ki szerettem volna használni a lehetőséget, hogy egy szemesztert külföldön tanulhassak az egyetemi éveim alatt. Az Erasmustól azt vártam, hogy megismerjek egy új kultúrát és egy országnak a szokásait miközben növelem az akadémiai tudásomat. Szerettem volna megtapasztalni miként oktatják a pszichológiát Finnországban, és az ott megszerzett tudásomat itthon is kamatoztatni. A tanulás mellett persze az új barátságok kötése és élmények szerzése is izgalmassá tette az Erasmus gondolatát. Finnországban szerencsére nagyon jól beszélnek angolul, így a kommunikáció nem okozott problémát. Az egyetem nagyon szervezett volt és szeptemberben felsőbb éves diákok segítették a város és a többi erasmusos diák megismerését. Ezáltal nem igazán akadtak nehézségek, amiket le kellett volna küzdenem. Finnországba és a program végén haza is repülővel utaztam. Finnországon belül vonattal jutottam el Helsinkiből Tamperébe és Rovaniemibe, illetve busszal Porvo városába. A helyközi közlekedés nagyon jól ki van alakítva Finnországban, könnyen meg lehet találni a megfelelő vonatot vagy buszt, amik nagyon pontosan járnak. A Helsinki Egyetem kétféle szállás lehetőséget biztosít a diákoknak, melyekről részletes tájékoztatást adtak még májusban a mobilitás megkezdése előtt. Ezekre a kollégiumi helyekre már akkor májusban jelentkezni kellett annak érdekében, hogy helyet kapjon az ember. Az egyik lehetőség a HOAS, a másik pedig a Unihome. Én HOAS által biztosított apartmanban laktam egy német és egy belga lánnyal. Mindhármunknak külön szobája volt, de a konyhát és a fürdőszobát megosztottuk egymással. A szállás díja havi 449 euró volt, így az ösztöndíj nagy részét a szállás kifizetésére fordítottam.
A Helsinki Egyetemen a Social Research and Social Psychology karon, azaz a Szociális Kutatások és Szociál Pszichológia karon tanultam. A finn egyetemek sajátossága ugyanis, hogy a szociál pszichológiát külön oktatják a többi pszichológiai iskolától. Emiatt azonban nem sikerült túl sok pszichológiához köthető tárgyat felvennem, csak a Topical Issues in Social Psychology kurzus volt szorosan a pszichológiához köthető. Emellett finn nyelvi kurzusra is jártam, és részt vettem az Intorduction to Inequality, Digital Inequalities, Consumer Culture és az Ageing Societies órákon. Ezeken az órákon alapjában véve betekintést nyerhettem a szociológia tudományába és egy transzdiszciplináris oktatásban részesültem. Az órákra minden héten tudományos cikkek elolvasásával és összefoglalásával kellett készülni. A jegyszerzés vagy csoport munkával és előadással történt, vagy pedig esszéket kellett írni az órán tanultak összefoglalásával. Helsinkiben egy igazán pezsgő egyetemi életet lehet megtapasztalni. A helyi ESN számos programot és bulit szervezett, amik révén a várost és a többi diákot is jobban megismerhettük. Az ESN révén vettem részt egy négy napos kiránduláson a Balti államokba, ahol elutaztunk Tallinba, Rigába és Vilniusba.Helsinki nagyon tetszett, az egész város tiszta, az utcákon nincsen szemét és tengerparti város révén, a sok szél miatt a levegő is tiszta. A tömegközlekedés nagyon jól ki van építve, kitűnő infrastruktúrával rendelkezik a város. A buszok, a villamosok és a metró pontosan közlekedik. Helsinkiben nem lehet unatkozni, számos múzeumot lehet meglátogatni ingyenesen bizonyos napokon, illetve jégkorong mérkőzésekre, állatkertbe és színházba is lehet menni. A mozikban az összes film angol szinkronnal és finn felirattal megy, így az is élvezheti a filmeket, aki angolul ért, de finnül nem. A városhoz közel van a Nuuksio Nemzeti Park, ahol gyönyörű túrákat lehet tenni. Megélhetés szempontjából nem Helsinki a legolcsóbb hely, de a diákoknak számos kedvezmény jár így is. Az egyetemi menzán 3,20 euróért lehet ebédelni a diákoknak, ami jó árnak számít minden tekintetben és a kapott étel mennyisége és minősége is kiváló volt. Az Erasmus által új helyeket, embereket és egy teljesen más kultúrát ismerhettem meg. Belekóstoltam az önállóságba és sok mindent tanultam magamról is. Fontos tanulsága volt a programnak, hogy nem szégyen segítséget kérni és nagyon fontos a nyitottság más emberekre, a környezetünkre. Összességében az Erasmus révén egy csodálatos félévet tölthettem egy gyönyörű országban. Az Erasmust mindenkinek teljes szívemből ajánlani tudom. Olyan élményeket ad ez a program, ami örökéletre szól, és egy új perspektívából szemlélheti az ember a saját életét is az itt eltöltött időt követően. Mindenkinek ajánlom, aki meg akar tapasztalni egy másfajta tanítási módszert és kultúrát, mint a magyar.
Szinger Fanni - Pszichológia, második évfolyam
2021/2022 - Helsinki
University of Helsinki
Én az Erasmus+ programról először a testvéremtől hallottam, aki szintén eltöltött egy félévet külföldön. Mindenféle élményéről beszámolt nekem, és olyan jó volt hallani, hogy nekem is megjött hozzá a kedvem.
A kint eltöltött félévemtől nagyon sok mindent vártam, és még így is felülmúlta a számításaimat. Szerettem volna sok új élménnyel gazdagodni, világot látni, önállósodni, új embereket megismerni és nyelvet gyakorolni/tanulni is. Ezt az Erasmus mind megadta nekem, és még sokkal többet is. Szerintem nagyon sokat fejlődtem emberileg, önmagamat is sikerült még jobban megismernem, rengeteg kedves emberrel találkoztam. Nagyon érdekes volt számomra egy másik ország kultúráját és lakosait megismerni, bármikor szívesen visszamennék.
Természetesen kisebb-nagyobb nehézségek szembejöttek, de őszintén a sok jó élmény szinte már elfeledtette velem őket. Az biztos, hogy bármi problémám akadt, mindenki nagyon segítőkész volt, az idegenektől kezdve az egyetemi tanárokig, minden problémára találtunk megoldást. Teljesen biztonságban éreztem magam.
Helsinkibe egy barátnőmmel közösen repültem, az utazás alatt semmiféle problémánk nem akadt. Mikor leszálltunk bebizonyosodott minden elképzelésünk, ugyanis éppen -10 C° volt és szakadt a hó. Egyébként annyira nem volt hideg, ritka volt, hogy -5 C° alá esett volna a hőmérséklet, szóval ettől nem kell senkinek félnie.
Én és 3 másik cserediák a külvárosban éltünk együtt egy 94 m2-es apartmanban, ezért fejenként 400 Eurót fizettünk havonta. Mindenkinek volt saját szobája, 2 fürdőnk, egy közös konyhánk és egy erkélyünk is volt. Helsinki egy elég drága város, ez még az olcsóbb lakások közé tartozik, de nagyon modern és rendezett volt, illetve a lakótársaim is nagyon aranyosak voltak.
A University of Helsinki egyetemen volt lehetőségem tanulni, ami egy nagyon modern intézmény, ahol tényleg a diákok az elsők. Én szociálpszichológiát hallgattam ott, viszont volt alkalmam más típusú órákon is részt venni. Az egyik órám az egyenlőtlenségről szólt, egy másik a vásárlók viselkedési szokásairól, illetve volt olyan is, ami azt mutatta be, hogy miért annyira fogékonyak az emberek az újdonságra. Ezeken kívül még finn nyelvórán is részt lehetett venni. Minden tanár nagyon segítőkész volt, érdekes és interaktív órákat tartottak, még annak ellenére is, hogy néhány óra online volt. A követelmény is teljesen reális és teljesíthető. Néhány órára beadandót kellett készíteni, illetve volt, ami vizsgával zárult. Nagyon hasznos volt szerintem, hogy a saját szakomtól eltérő témájú órákon is részt vehettem, mert így csak bővült a látóköröm.
Az Erasmus nagyon sok programlehetőséget kínál a cserediákoknak, Finnországban például lehetett menni Északra a Mikulásfaluba, illetve egy hajóúton is részt lehetett venni, ami Helsinkiből Stockholmig vitt, ott pedig lehetőség volt megnézni a svéd fővárost. Ezeken kívül kisebb találkozókon, ebédeken és bulikon is részt lehetett venni. Az egyetemi ügyintézésben és az elején az eligazodásban, ismerkedésben finn diákok is segítettek nekünk. Sokféle program van hetente, szóval biztosan mindenki meg tudja találni a számára megfelelőt.
Helsinki egyébként egy nagyon modern város, vannak gyönyörű katedrálisok, parkok, de hatalmas üveg irodaházakkal is sokszor találkoztam. A természet mesés, mindenhol fák borítják a várost, illetve rengeteg kisebb-nagyobb tó is van. Mi a külvárosban laktunk, ott az én ablakom is egy erdősebb területre nézett, ezért napi rendszerességgel nézhettem ahogy a mezei nyulak és mókusok ugrándoznak, ami számomra nagyon érdekes volt, mivel itthon nem láthatok ilyesmit sűrűn. Helsinkiben a közlekedés is nagyon jó, mindenhova egyszerűen el lehet jutni. Az egyetem által biztosított diákkedvezménnyel vettem havi bérletet, ami metróra, villamosra, vonatra, buszra és még egy olyan kompra is érvényes volt, ami egy közeli szigetre vitt. A havi diákbérlet ára 38 Euró volt. Az étkezést is könnyen, illetve finn viszonylatban olcsón meg lehet oldani, mivel vannak úgynevezett UniCafé-k, ahol a diákok 2.7 Euróért már bőséges ebédet kaphatnak. Egyébként az élelmiszerek elég drágák, szóval mindenkinek ajánlom, hogy használja ki ezt a lehetőséget.
Összességében azért Helsinki drága város, még akkor is, ha igyekszik az ember olcsóbb helyen enni, főzni, illetve olcsóbb lakást bérel, vagy több emberrel él együtt. Az ösztöndíj nagy valószínűséggel senkinek sem lenne elég, mindenképp számolni kell azzal, hogy lesznek plusz saját költségek. Ennek ellenére szerintem minden Eurót megér.
Az Erasmusban a legjobb számomra az volt, hogy új barátokra találtam, megismerhettem egy új kultúrát, önállósodni tudtam és sokat utazhattam. Nagyon jó volt számomra, hogy kicsit kiszakadhattam az itthoni szürke hétköznapokból és részt vehettem egy életre szóló kalandban. Nem volt egy perc sem, amikor unatkoztam volna. Lappföldet is megjártam, meglátogattam a Mikulást, az ESN által szervezett stockholmi hajóúton is részt vettem, elrepültünk a társaságunkkal Rigába, voltunk komppal Tallinnban és persze Finnországon belül is sok várost meglátogattam. Kipróbáltuk milyen is az igazi finn szaunaélmény, a jeges tengerben is fürödtünk, a Mikulásfaluban pedig egy Husky-szánt is vezethettem, ami hatalmas élmény volt. Sokszor főztünk közösen a többiekkel, hogy megmutassuk egymásnak a saját kultúránk hagyományos ételeit, és még sok-sok más hatalmas kalandban volt részünk. Nagyon jó tapasztalatokat és élményeket szereztem, szuper volt barátokkal szép helyekre utazni.
Én mindenkinek nagyon ajánlom, hogy ha tudja, akkor használja ki az Erasmus+ által nyújtott lehetőséget, mert biztosan életre szóló élményben lesz része. Én úgy tapasztaltam, hogyha kilépek a komfortzónámból, akkor történnek velem a legjobb dolgok. Szerintem nem is az a fontos, hogy melyik országba látogat el az ember, sokkal inkább az, hogy nyitottan és kíváncsian menjen, és szerintem úgy bárki bárhol megtalálja a helyét.
Tullner Flóra - Pszichológia BA, II. évfolyam
2021/2022 - Helsinki
University of Helsinki
Az Erasmus+ programról már általános iskolás koromban értesültem, úgy emlékszem, anyukám mesélt róla. Mindig is vonzott az ötlet, hogy kipróbáljam magam valahol külföldön, úgyhogy amióta az eszemet tudom, az egyetemet vártam, hogy elutazhassak valahová tanulni egy időre.
Szerintem a legtipikusabb elvárásokkal indultam neki a kalandnak; szerettem volna új barátokat szerezni, egy idegen kultúrát megismerni, felfedezni egy sosem látott országot és várost, más életszemléletben részesülni, és természetesen sokat tanulni. Ezek mellett azt az elvárást támasztottam még magamban, hogy egy jobb és megújult személyként jöhetek majd haza. Azóta örömmel nyugtázhatom magamban, hogy minden elvárást teljesített az Erasmus+, sőt, felülmúlta az elképzeléseimet!
A nehézségeket tekintve sem gondolom, hogy tudnék meglepő válaszokkal szolgálni. Féltem attól, hogy egy idegen helyre megyek, idegen emberek közé, ráadásul egy idegen szakra tanulni. A COVID sajnos kissé összekuszálta az Erasmusomat a tanulás tekintetében, ugyanis a pszichológia szak a University of Helsinki orvosi karán található, amely nem fogadott cserediákokat a tavaszi félévben, szóval meg kellett kerülnünk az akadályokat, és így végül a Social Research karra mentem, ami inkább a szociológia/marketing vonalat képviseli. Ehhez pedig nem rendelkeztem kellő alaptudással, de így is sok mindent tanultam. Az idegentől való félelem mellett persze szomorú volt itthagynom a szeretteimet is, legfőképp talán a barátomtól búcsúztam el nehezen, de a sok inger, ami kint ért, hamar el tudta terelni a figyelmem a honvágyról. Az első hetekben kevés óránk volt, így egész nap jártam a várost, más cserediákokat ismertem meg, szóval belevetettem magam az élvezetekbe, a kétségek pedig, amikkel elindultam, egy perc alatt feloszlottak. Azoknak, akik Erasmusra indulnak, elárulom, hogy mindenkiben vannak kérdések és kétségek; elhatározni magad és elindulni sosem egyszerű, de higgyétek el, nem lesz időtök szomorkodni, annyi fantasztikus dologban lesz részetek!
Én három tündéri lánnyal (egy brit és két magyar) laktam egy 94 m2-es lakásban, mindenki saját szobát kapott. Az enyém 12,4 m2 volt, ami elég tágas, kényelmesen elfért benne mindenem. A konyhában mindent megtaláltam, ami kellett, pluszba (nyilván az élelmiszeren kívül) nem kellett vennem semmit, tudtam főzni, ha úgy adódott. A lakáshoz a nagy konyhán kívül egy hangulatos, kanapés beszélgető- és étkezőrész is tartozott, illetve négyünkre jutott két fürdőszoba. Az albérletért havonta 397 eurót fizettem, ami finn viszonylatban olcsónak bizonyult.
Ahogy fentebb említettem, én a University of Helsinki-re mentem, főként a finn oktatás színvonala vonzott. Szociológiai kurzusokat vettem fel, illetve egy finnórát, összesen odakint 23 kreditet teljesítettem végül. A kurzusaim a Consumption of Novelty, a Consumer Behaviour, az Introduction to Inequality Studies és a History of Soviet jazz voltak, illetve a kezdő finn. Mindegyik kurzus 5 kredites volt, a finn 3. Sajnos a COVID miatt az óráim 90%-ban online kerültek megrendezésre, kivéve a Consumer Behaviourt, ami egy másfél órás előadás volt kéthetente. A „személytelenség” ellenére azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az oktatás Finnországban mennyivel gyakorlatorientáltabb, diákcentrikusabb és flexibilisebb. A kurzusok teljesítése érdekében sok önálló munkát is el kellett végezni (pl.: beadandók írása és szövegek olvasása), de ezek mind hozzájárultak a kapott érdemjegyhez. Ami számomra nagyon szimpatikus a kinti oktatásban, hogy próbálnak sokrétűek maradni (érdekes és szinte mindig interaktív előadások, közös ötletelés és brainstorming stb.), de informálisak, szinte baráti beszélgetés folyik az előadó és a hallgató között. Szakmai tapasztalatra a szociológia tudományán belül tettem szert, amely teljesen új szemlélet számomra. Az elképzeléseimet az oktatás terén is felülmúlta a finn rendszer, magas elvárásokkal indultam, és ezeket mind sikerült megugrani.
Mielőtt megérkeztünk volna Helsinkibe, a mentoraink felvették velünk a kapcsolatot, az egy szakra jelentkező erasmusosok alkottak egy csoportot, amit 2-2 mentor vitt. A mi mentoraink, Maija és Jasmin rettentően aranyosak voltak, sokat segítettek, minden kérdésünket készségesen megválaszolták, és irányítgatták a kis csoportunkat, programokat szerveztek, javasoltak. ESN-es programot a COVID miatt nem rendeztek sokat, hirdettek egy-két sit-sit-et (közös ebéd/vacsora cserediákoknak), de mi azokra nem mentünk el. Az ESN rendezésében részt vettünk azonban egy 3 napos balti-tengeri kiránduláson, amely a Pirates of the Baltic Sea nevet viselte, és hatalmas, luxuskompos Stockholmi utat tartalmazó buli volt igazából.
Helsinki egy csodálatos és rendkívül hangulatos város. Metró, busz, villamos és komp is a tömegközlekedési hálózat részei, így a havi bérlet – diákkedvezménnyel 38 euró - ezekre mind feljogosít. Mi a város szélén laktunk, de nagyon szuper a busz- és metróhálózat is (főként ezeket használtuk), 30-40 perc alatt bejutottunk a belvárosba. Hajnalig bulizóknak súgom, sok-sok éjszakai busz is közlekedik! Az étkezés volt talán a legmeglepőbb számomra, hiszen magas árakra készültem, amik természetesen vannak is, de az egyetemi menza, a UniCafe még Magyarországhoz mérten is olcsón adta a diákoknak a napi menüt. 2 euró 60/70 centbe kerül egy étkezés, amely egy főételt (3-4 lehetőség), salátát, különböző szendvicskrémekkel kenhető kenyérszeleteket és innivalót (víz és/vagy tej) tartalmaz. Nem hasonlít az itthoni menzákra olyan tekintetben, hogy különösen változatosan főznek, rengeteg hal, és zöldség is van, illetve minden étkezésnél kínálnak vegán és vegetáriánus opciót is (ami nem merül ki a rántott sajt és rántott gomba párosban. Például egy isteni, kemencében sült zöldséges lasagne-ra vagy falafel golyókra gondoljatok.) Szórakozni is bőven lehet, ha az ember nem alkoholra akar költeni, ugyanis utóbbi Finnországban nagyon drága. Lehet kifogni nagyon jó árakkal dolgozó kocsmákat (egy sör 3 euró), de átlagosan 6-7 eurót elkérnek egy italért (a boltban kb. 2-3 euróért megkapod őket). Nagyon jó bulihelyek vannak élőzenével, és belépőjegyet sem kell fizetni. Maga a város az éjszakai életet leszámítva is sok kikapcsolódási lehetőséget kínál, megemlíteném a Löyly szaunaközpontot, az Allas Sea Poolt, a sok-sok nevezetességet és látnivalót, a rénszarvasparkot, télen korcsolyázni is lehet, illetve rengeteg hangulatos kávézóval és étteremmel is büszkélkedhet Helsinki.
Elég szubjektívnek tartom, hogy ki mennyit költ, de Helsinkiben gyorsan tud elmenni sok pénz. A barátaimmal azonban mindenre kb. egyformán költöttünk, de nem voltunk spórolósak, ha már kint voltunk, szerettük volna kiélvezni ezt az időszakot. Mindent megnéztünk, amit lehet, havonta vettem bérletet, elmentem Lappföldre, jártam Rigában és Tallinnban, kifizettem a stockholmi komputat és többször mentem kávézni, iszogatni vagy gyorsétterembe. A lakbér kifizetése mellett (397 euró) nekem minden hónapban elment még 500-600 euró, tehát havi megélhetési költségnek Helsinkiben az albérleti díjjal együtt 900-1000 eurót mondanék.
Az Erasmusnak köszönhetem azt a csodálatos időszakot, amit a tavaszi szemeszterben Helsinkiben tölthettem. Mi volt a legjobb? Nem is tudom, mit válasszak. Fantasztikus és életreszóló barátságokat kötöttem, sokat fejlődött az angolom, olyan dolgokat próbáltam ki, amik régóta bakancslistán szerepeltek nálam (pl.: mentem husky-szánnal az északi sarkkör mentén), rengeteg gyönyörű helyen jártam, megismertem egy várost és egy országot, amely az otthonommá vált. Egy kultúra zárt magába, és én is magamba zártam ezt a kultúrát. Más emberként jöttem haza, mint ahogy elmentem, számos tulajdonságomban fejlődtem, illetve egy olyan kincset őrizhetek örökké a szívemben, amit sosem vehet el tőlem senki, és kevés ember büszkélkedhet ehhez foghatóval.
Ha azt szeretnéd, hogy ez a CSODA megtörténjen veled is, nem kell mást tenned, mint elhatározni magad, és belevágni. Új oktatás, új nyelv, új barátok, új kultúra, új élmények, de egy örökké benned élő, fantasztikus emlék és tapasztalat. Ez az Erasmus+.
Varga Balázs - Pszichológia MA, 1. évfolyam
2021/2022, tavaszi félév - Helsinki
University of Helsinki
Erasmus félévemet Finnország fővárosában, Helsinkiben töltöttem a Helsinki Egyetem Social Research mesterszakán. Az Erasmus+ csereprogramról az egyetem kezdete óta sokat hallottam tanáraimtól, csoporttársaimtól, és mindig is részt akartam venni, ki akartam használni ezt a remek lehetőséget. Nagyon szeretek utazni, új helyeket felfedezni, különböző nemzetiségű és kultúrájú emberekkel találkozni. Úgy gondoltam, az Erasmus félév ebben segíteni fog, emellett nyitottabbá, bátrabbá, magabiztosabbá fog tenni.
Január elején utaztam Helsinkibe Budapestről közvetlen repülőjárattal. Finnországban január közepén kezdődik a félév, ami azt jelentette, hogy a PTE-s vizsgáimat korán teljesítenem kellett. Helsinkiben nincsenek hagyományos értelemben vett kollégiumok, viszont vannak diákszövetkezetek által fenntartott lakáskomplexumok, amikben piaci ár alatt bérelhető szállás, ha a jelentkezésnél ezt kérvényezzük. Én szerencsésnek érzem magam, ugyanis a központhoz közel kaptam egy kis stúdiólakást, amiért havi 630 eurót fizettem. Az ár tartalmazta a kétheti takarítást, valamint a mosókonyha és szauna használatát. Finnország meglehetősen drága ország, mind a lakhatás, mind a bevásárlás ára a Magyarországon megszokottaktól magasabb. A tanulmányi ösztöndíjam havi 520 euró volt, ehhez pluszba még elnyertem 1000 euró egyszeri szociális kiegészítő támogatást. Ez így együtt alapvetően csak a lakhatási kiadásomat fedezte, azonban én egyedül laktam egy stúdió apartmanban, ha valaki több emberrel megosztott lakásban élt, annak kevesebb volt az ilyennemű költsége. Helsinkiben sokkal több pénzt költöttem, mint Magyarországon, mivel minden drágább volt. Alapvetően takarékosnak gondolom magam, de a megélhetési kiadásokra így is elment valószínűleg havi 100 000 forint. Ezen felül pedig a szabadidős és utazási tevékenységem még több pénzt követelt.
A Helsinki Egyetemen folytatott tanulmányaim során remek tapasztalataim voltak. A finn oktatási rendszer világhírű minőségét volt szerencsém megtapasztalni félévem alatt. A félév két oktatási periódusra van osztva, mindkettő végén vizsgaidőszakkal. Úgy érzem ez segített abban, hogy ne minden feladatot egyszerre kelljen elvégezni, könnyebb volt adott tárgyakra koncentrálni. Az egyetem híres könyvtárában nagyon jól lehetett tanulni, haladni beadandóimmal. A tanáraim nagyon közvetlenek voltak, kíváncsiak a hallgatók saját véleményére, segítőkészek, nyitottak. Gyakori az esszék írása, hallgatói prezentációk tartása. Erasmus félévemben szerettem volna olyan tárgyakat tanulni, amik kapcsolódnak szakomhoz, de egy más látószöget nyitnak a pszichológia tárgyára. Helsinki tantárgyaim az Ageing and the life-course, Gender and social psychology, Social justice and the city, és a Group processes and interaction within and between groups voltak. Mindegyik tantárgyam érdekesnek találtam, jó alkalom volt szakmámhoz kapcsolódó új ismeretek elsajátításához. Tapasztalatom szerint nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi jelenségek kritikus értelmezésére, bátorítják a nyitott gondolkodást és diskurzust. Az egyetem közössége nemzetközi, sokszínű, óráimon rengeteg külföldi hallgató vett részt a világ legkülönbözőbb pontjairól. A hallgatói élet nagyon színes, rengeteg esemény van, noha ezek sokszor elsősorban finn hallgatók számára, de akadnak nemzetközi hallgatók számára is programok. A mentorok nagyon segítőkészek voltak, ha kérdésem volt, gyorsan válaszoltak.
Helsinki városa nagyon a szívemhez nőtt. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy egy olyan nap nem volt, amikor ne mentem volna valamerre felfedezni, új helyeket keresni, vagy csak sétálni sokadszorra a belvárosban, amit ott tartózkodásom végére már kívülről ismertem. A tengerpart hangulatos, Helsinkiben rengeteg park, parkerdő található, építészetileg sokszínű, mindig történik valahol valami. Sok a hónap egy bizonyos napján ingyenes belépést biztosító múzeum, amelyeket kivétel nélkül végig is jártam. Helsinkiben északi mivoltából kifolyólag a tél nagyon hideg, tulajdonképpen április végéig havas a város, május közepén még mindig hűvös van (ekkor kezd csak zöldülni), gyakori az erős szél. Ez számomra nagyon érdekes és élvezetes volt, sokkal jobban tűröm a hideget, mint a hőséget, és végre jó volt egy igazi telet megélni. Egyszer sem fáztam meg, ha az ember jól felöltözik, a dermesztő hideg sem akadályozza meg abban, hogy élvezze a várost vagy a természetet (Lappföldön is órákat töltöttünk a szabadban). A városban a tömegközlekedés nagyon praktikus, hallgatóként kedvezményes (magyar szemmel még így is drága: kb havi 10 000Ft) áron kap az ember bérletet. A városban ugyan van néhány étterem, ahol viszonylag jó áron lehet enni, azonban Helsinkiben hallgatóként a legjobb döntés az egyetemi Unicafe menza szerű éttermek egyikébe ellátogatni, ahol nagyon finom, változatos, és egészséges ételek közül válogathatunk alig több, mint 2,50 euróért. Gyakran azt tapasztaltam, hogy többet fizettem a hozzávalókért, amikor otthon akartam készíteni magamnak valamit, mintha Unicafeban vettem volna ebédet. Volt sok ügyintézésem, amit terhesnek éreztem néha, de végső soron minden információ fellelhető volt, és meg tudtam minden szükséges dolgot oldani. Finnországban szinte mindenki remek angollal beszél, így nagyon könnyű megértetni magad. A városban a covid korlátozások után a különböző bárok és szórakozóhelyek is kinyitottak. Itt az alkohol általában nagyon drága, de alapvetően jó színvonalú helyek vannak. Más déli vagy akár magyarországi városokhoz képest Helsinki nem kifejezetten nyüzsis vagy pezsgő, azonban én sem igénylem ezt túlságosan, így kellemesnek találtam ezt. Finnország nagyon tiszta és biztonságos, tulajdonképpen egyszer sem éreztem magam kényelmetlenül vagy veszélyben, még éjjel sem. Amikor megérkeztem januárban úgy gondoltam, nem annyira más a város és az emberek, mint például Magyarország, azonban amikor visszautaztam Magyarországra, azonnal érzékeltem a különbséget, ami valójában óriási.
A helsinki ESN sok programot szervezett (sok új baráttal ezeken ismerkedtem meg), segítőkészek voltak és kedvesek. Lappföldre is az ő szervezésükben jutottam el, ami életre szóló élmény volt. Találkoztam az igazi Mikulással, rénszarvasokkal, husky-szánon mentem, túráztam a gyönyörű fenyőerdőkben, láttam az északi fényt többször is, Norvégiába is átutaztunk, ahol szaunáztunk majd hóviharban a Jeges-tengerben mártóztunk. Ezenkívül saját szervezésben áthajóztam Tallinba, Stockholmba, elutaztam Párizsba, valamint Finnországon belül is utazgattam. Teljesen magával ragadott az északi életstílus, az emberek, a gyönyörű északi tájak, a természet, a tenger, Helsinki hangulata, a finn társadalom nyugodtabb és emberibb érzete. Szerettem a havas telet, de szerettem a sokára, de annál hirtelenebbül kizöldült nyári Helsinkit is. Kár, hogy nem maradhattam tovább, ugyanis nekem, forróság-utálónak az enyhe finn nyár tökéletes. Egyszer szívesen visszalátogatnék ide.
Rengeteg pozitív élményt és emléket adott nekem az Erasmus program, szereztem néhány jó barátot, gyönyörű helyekre utazhattam, új perspektívákat nyertem mind szakmai, mind magánéleti téren. Sokkal magabiztosabbnak és kompetensebbnek érzem magam. Úgy érzem a világ kisebb lett, és semmi sem elérhetetlen. Egyik álmom, hogy beutazhassam a világot, és minél többet lássak. Az Erasmus ebbe az életbe adott egy 5 hónapos bepillantást és élveztem minden egyes mozzanatát. Azt hiszem a legjobb a sok új élmény és tapasztalat volt, mind gyakorlati, mind pszichológiai (mármint a saját személyiségemmel kapcsolatos) értelemben. Mindenképp ajánlanám másoknak, mert ez a típusú egyedüli helytállás és utazás és élményszerzés annyi mindent tanít önmagaddal és a világgal kapcsolatban, amit más módon nem tudnál megtapasztalni. Egyedül leszállni egy teljesen ismeretlen új helyen majd szépen lassan felfedezni, míg végül már sajátodnak érzed azt, az egyik legfelszabadítóbb és legjobb érzés.
ETK
Gollnhofer Adrienn - Ápolás és betegellátás, gyógytornász, második évfolyam
2022/2023 őszi félév - Pori
Satakunta University of Applied Sciences
Az Erasmus+ program életem legmeghatározóbb és legkedvesebb élményeit adta. Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem volt részt venni.
Sokaktól hallottam korábban a programról és mivel szeretek utazni, érdekelni kezdett, hogy a PTE-n milyen lehetőségek vannak. Sőt, annyira lelkes voltam, hogy mielőtt azt a bizonyos „Felvételt nyert” - SMS-t megkaptam volna, már végig is olvastam az összes elérhető élménybeszámolót a honlapon. Akkor tetszett meg Finnország. A PTE részéről e-mailben kaptam értesítést a pályázási lehetőségről és amilyen hamar csak lehetett, megpályáztam.
Érdekes, hogy a kezdeti lelkesedésem ellenére borzasztóan féltem amint egyre közeledett az utazás időpontja. Azelőtt sose voltam ilyen hosszan távol a családomtól és nehezen tudtam elképzelni, hogy teljesen egyedül kell élnem. Tartottam attól is, hogyan fogok tudni barátokat szerezni úgy, hogy egy tanult nyelven tudjuk csak megértetni magunkat. Azt kell hogy mondjam, nagyon hamar bebizonyult, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit el tudtam képzelni és már az odaérkezés napján megismerkedtem olyan emberekkel, akik végig kitartottak mellettem a mobilitás során, sőt utána is. A kétségeim mellett számítottam arra is, hogy sok utazás, jó hangulatú közös programok és izgalmas oktatás lesz, és a program mindezt megadta, sőt sokkal nagyobb mértékkel, mint amit sejtettem.
Finnországba Magyarországról leginkább repülővel lehet eljutni, több északi országból érkezők használtak más közlekedési eszközt, de nekem ez volt a legegyszerűbb megoldás. A finn légitársaság járataival közvetlenül, más légitársasággal csak átszállva történik az idejutás. Én a Helsinkinél lévő reptérről utaztam Poriba, vonattal közvetlenül a reptérről, két átszállással; busszal Helsinkiből indulnak közvetlen járatok.
A szállásom egy aparthotel, volt, az iskola honlapján felsorolt helyek egyike. Itt jellemzően bútorozatlan apartmanokat adnak ki, ezért ez a szálláshely különösen előnyös volt rövidtávú tartózkodásra. Itt a bútorok mellett, háztartási eszközök is vannak a szobában, rendszeresen jönnek takarítani és új ágyruhát, törölközőket hozni. Nagyon jó, hogy rengeteg másik cserediák lakott ugyanitt, így sokkal könnyebben megismerkedhettem velük és több spontán programot tudtunk szervezni is. Mivel egy PTE-s lánnyal együtt béreltük a szobát, az 504 € havi költséget elosztottuk, de az egyedül élőknek 460 € volt a fix havi lakbér.
Finnország nem véletlenül tartozik a „Magas megélhetési költségű célországok”-hoz az ösztöndíj meghatározásakor, ugyanis itt valóban jóval drágábbak a dolgok. Az esélyegyenlőségi támogatással, azt gondolom elég lett volna az ösztöndíjam az itteni életre, de mivel több nagyobb utazásom is volt, saját részről is kellett finanszíroznom a költségeket.
A Satakunta University of Applied Sciences egy nagyon modern, jól felszerelt intézmény. Rengeteg külföldi hallgató van, minden Bsc képzésből indul egy finn és egy angol oktatási nyelvű. Sokkal kisebbek az osztálylétszámok (kb. 25 fő) és nekik nagyon nehéz a bejutási feltéte. Így viszont rengeteg értelmes, érdekes beszélgetésben vettem részt, nagyon sokat tanultam az osztálytársaimtól a kultúrájuk és bármi
terén. A finn oktatási rendszer valóban jóval eltérőbb, mint a magyar. Teljesen gyakorlatközpontú, rengeteg csoportmunkánk volt, az oktatók számítanak a hallgatók aktív közbeszólásaira, beszélgetésekre, sokkal megközelíthetőbbek és egyenrangúságra törekszenek a hallgatókkal. Itt tényleg van lehetőség az elméletben tanultak gyakorlati kipróbálására, legyen szó vízitornáról az uszodában, gyerekeknek edzésvezetésről, vagy akár izomerőmérésekről az iskola edzőtermében. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a mentális egészségre, a testmozgásra: rengeteg ilyen irányú program van és sok kérdőív a tanulási minőség javításáról. Sokat alapoznak az önálló utánajárásra, az órák inkább a felügyelt gyakorlatokról szólnak, az hosszabb elméleti anyagokat pedig nekünk kell elolvasni a saját időnk és igényünk szerint. Rengeteg önbizalmat szereztem gyakorlati téren, annak ellenére, hogy az óráim legtöbbje csupán elsőévesekkel együtt volt és nem vettem részt klinikai gyakorlaton.
Pori egy közepes lakosszámú város Finnországban. Nagyon békés, természetközeli. Azt gondolom, tökéletes közeg tanulni, nyugodtan élni, és a nagyobb városoktól sincsen túl messze, így, ha úgy tartja az ember kedve, könnyen átutazhat egy nagyvárosba kicsit energiát szerezni a nyüzsgésből. Itt szinte mindenki beszél legalább alap szinten angolul, szóval könnyű volt velük megértetni magam, nem szorultam rá, hogy igazán megtanuljak finnül. Rengeteg biciklis van, és sok számomra különös vastag kerekű „fatbike”-ok, motorok, quad-ok. Van helyi buszközlekedés, elektromos rollerek, és a biciklibérlés is olcsó, viszont én gyalogoltam jellemzően, ugyanis minden jól bejárható volt a szállásomtól. Rengeteg étterem és kávézó van a belvárosban, és sok helyen diákkedvezmények a hallgatói önkormányzat tagjainak. Az egyetemi épületben kettő menza van, illetve a város másik egyetem menzáján is ehettünk ugyanazon a diákáron. Én a menzán ettem, mert jóval olcsóbb, mint bárhol máshol, illetve nagyon egészséges, svédasztalos jellegűek az éttermek. Kettő főbb szórakozóhely van Poriban, mindegyik jó hangulatú, szerdától szombatig minden este lehetőség van buliba menni, amivel a cserediákokként gyakran éltünk is, akár heti 2-3-szor.
Az egyetemnek nincs ESN-je, az említett hallgatói önkormányzat viszont többször rendez programokat. Kicsit több aktivitásra számítottam a tutorjaink részéről, egész kevés általuk szervezett program volt, viszont azok különlegesek voltak, nagyon jól éreztem magam. Szerencsére a cserediák közösség nyitott és kreatív volt, rengeteg programot, utazást szerveztünk magunknak, szinte minden napra jutott valami - akár egy előre eltervezett, vagy egy teljesen spontán ötlet alapján.
Furcsa volt távol lenni a családomtól, a napjaim teljesen megváltoztak. Sokkal többet voltam egyedül, rengeteget önállósodtam, fejlődtem mentálisan. Meg kellett tanulni, és hinni, hogy a távolság ellenére a szeretteim itt vannak nekem, még ha fizikailag elérhetetlenek is. Megtapasztaltam, hogy milyen külföldön élni, és az, hogy itt is kiválóan boldogultam, rengeteg önbizalmat adott.
Nehéz a legjobb dolgot kiemelni, de mégis az a sok csodálatos ember, akiket volt szerencsém megismerni és velük tölteni a napjaimat, kalandozni, támogatni egymást és a megpróbáltatásokat együtt kiállni tette igazán feledhetetlenné az ittlétemet. Egy családot kaptam itt, akikkel hasonló kihívásaink, élethelyzetünk volt és együtt kellet a megoldást megtalálni.
Az erasmus-os életem egy olyan eszközt adott a kezembe, ami úgy érzem, bármikor a segítségemre lesz, amikor csak szükségem van rá. Azt gondolom, mindenki megérdemi, hogy ilyen élményekhez és tapasztalatokhoz jusson és ez egy fantasztikus lehetőség fejlődni és egy hatalmasat lépni előre az életeben!
Kalmár Zsófia Anna- Ápolás és Betegellátás, gyógytornász szak, III. évfolyam
2022/2023 őszi félév - Pori
Satakunta University of Applied Sciences
Nővéremtől hallottam, mert ő is kinn tanult egy szemesztert Erasmus programmal Spanyolországban. Már középiskola alatt is kinn töltöttem egy évet külföldön cserediák programmal, ami nagyon meghatározó része az életemnek és miután hallottam, hogy egyetem alatt is van lehetőség cserediákságra, mindenképp ki akartam próbálni, amit persze nem bántam meg.
Rengeteg új élményt vártam tőle, amibe beletartozik a sok új ember megismerése is. Nagyon kíváncsi voltam a híres finn oktatásra is, mert már sokat hallottam róla, de nem ért csalódás egyik a szempontból sem.
Szerencsére nekem nem kellett semmilyen komoly nehézséggel szembenéznem. Amin a legtöbbet izgultam, az a tanulmányi szerződés elkészítése volt. Már nyáron elkezdtem megcsinálni, viszont amikor elküldtem a finn iskolába aláírásra, akkor derült ki, hogy egész júliusban és augusztus elején, szinte addig, amikor én már repültem ki, szabadságon van a kinti Erasmus koordinátor, így biztosan nem tudom elkészíteni a kimenetelem előtt. Viszont az első hét kint orientációs hét volt, ahol mindent pontosan elmondtak, megmutattak és ott sikerült mindent elintéznem.
A Finnair járatával utaztam ki Helsinkibe, ami közvetlen járat és 2 óra 20 perces menetideje van. Helsinkiből Poriba busszal utaztam át, ami 3 és fél, 4 óra volt. Finnországba a távolsági buszt Flexi busznak hívják. Viszont érdemes kinn előre tervezni, mert a távolsági buszoknál változik az ár folyamatosan és minél később veszed meg a jegyedet, annál drágább lesz. És még, ami fontos, hogy kinn nincs diák kedvezmény buszoknál, csak vonatoknál.
Én a Torget Apartman hotelben szálltam meg, ahol több hónapra is lehetett kibérelni egy szobát. Kettő közös konyha és egy közös mosógép volt az összes lakónak a legfelső emeleten. A szobákban volt fürdőszoba, Tv, mikró és vízforraló. Én egy szobában laktam egy másik magyar lánnyal, a szoba 504 euróba került összesen, és így nekem havonta 252 eurót kellett fizetnem. Ezen a szálláson rengeteg Erasmusos diák lakott még. Azok a diákok, akik nem osztoztak egy szobán senkivel, nekik 450 euró volt havonta.
Az osztályban, ahova én bejártam, összesen körülbelül 22-en vannak, nekem személy szerint nagyon tetszett a kis létszámú osztály, minden előadás, gyakorlati óra családiasan telt és a tanár diák kapcsolat is szorosabb volt. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy bár volt elméleti órám, de mindig vittek bele gyakorlatot is és így jobban megmaradt bennem, amit tanultunk. Itt az egyetemen a kurzusok nem egy egész félévig tartanak, hanem 1, 2 hónapig, persze vannak, amik egy félévig, de nagyon sok nem, így nekem volt olyan tárgyam, ami csak szeptemberben volt és októberben írtam belőle a vizsgát.
Még a kiutazás előtt a kinti mentorom felvette velem a kapcsolatot és ha bármi kérdésem volt, hozzá tudtam fordulni. Az iskola szervezett nekünk szeptemberben egy Get Together napot, amikor elvittek minket egy farmra, ahol különböző programok voltak, finn ebéd és a nap végén pedig kipróbáltuk a finn szaunát és a füstös szaunát, majd csobbantunk a hideg tóba.
Pori egy kis város 83 ezer lakossal, és rengeteg zöld területtel. Amíg jó idő volt, többször kirándultunk a közeli erdőkben, sütögettünk a parkban. Van helyi tömegközlekedés, de mindenki biciklivel jár, még havas hideg időben is. A hét második felében kinyíltak a szórakozóhelyek, ahol volt lehetőség karaokéra is.
Mindennapi élethez elég volt az ösztöndíj, amit kaptam, plusz fedezte a lakhatásomat is, de nagyban segített, hogy az iskolában a diákok 3,5 euróért tudnak enni. Viszont a nagyobb utazásokat ki kellett egészítenem saját pénzből.
Legjobb és egyben a legnagyobb élmény a Lapföldes kirándulás volt, ahol rénszarvasokat láthattunk, kipróbáltuk a Huski szánt, éjszaka kirándultunk hótaposóval és Norvégiába is átmentünk, ahol szauna után befutottunk a norvég tengerbe.
Életre szóló élenyekkel gazdagszik az ember és életre szóló kapcsolatok alakulnak ki, és nem is vesszük észre, de mi is rengeteget fejlődünk egy ilyen kaland után.
Péntek Vanessza Laura - Sport- és rekreációfejlesztés
2021/2022 - Helsinki
Metropolia University of Applied Scienses
Az Erasmus program régóra érdekelt. Országot választani nem volt kihívás, mivel szilárd elképzelésem volt, mindenképpen Skandináv országba szerettem volna menni. Miután már minden kitöltendő papíron és egy angol szóbeli elbeszélgetésen is túl voltam már csak a repülőjegy megvétele és albérlet keresése maradt hátra. Miután kiderült, hogy sikeresen pályáztam, a dolgok szinte magától intéződnek. Felvettem a kapcsolatot az ottani koordinátorral és mindenben teljesen segítőkész volt. A tantárgyak felvétele és minden szükséges irat és szerződéskötés zökkenőmentesen ment.
Az úti célom Metropolia University of Applied Scienses (https://www.metropolia.fi/en). Az egyetem, Finnország déli részén található a főváros központjában. Az egyetemnek a városon belül több campusa van, Myllypuro, Arabia, Karalamalmi, és Myyrmaki. A szó szoros értelemben vett belvárosnak, viszont az infrastruktúrája messze fejlettebb, mint a magyarországi fővárosé. Ezalatt azt értem, hogy a tömegközlekedés pofonegyszerű, aki nem jártas a városban, még annak is, hiszen minden megállóban van elektronikus tábla és a megállók nevei 3 nyelven van megjelenítve (Finn, Svéd és angol nyelven).
Rendkívül környezetbarát országról beszélünk hiszen nemcsak az egész város, hanem az egész ország erdőkkel és folyókkal van körülvéve. Emellett nagy figyelmet fordítanak a szelektív hulladékgyűjtésre és az utcák tisztán tartására. Egy másik Egyetem Campusához közel laktam egy családi környéken, ami viszonylag csendes volt. A Finnországról való érdekességeket reggeltől estig lehetne sorolni, de ezek közül csak párat emelnék ki. Az első, hogy rendkívül empatikusak és segítőkészek, de emellett visszahúzódóak is. Továbbá nagyon elfogadó társadalom minden külföldről érkező emberrel szemben. Átlagosan három nyelvet beszélnek hiszen 2 nyelvük a svéd az angol pedig világnyelv. Az alábbi képen az utcára való kilátást hoztam el. További érdekesség, hogy Európán belül Finnországnak a legtisztább a víz forrása, hiszen az ország nagy része természetes folyókból áll. Az időjárását Londonhoz hasonlítanám hiszen hetente többször esett az eső, de emellett nagyon szép látványt nyújtott a havas táj. A túlnyomóan téli időjárás mélypontja -17 Celsius fok volt, ami személy szerint megterhelő volt. A magyar egyetemekkel ellenkezőleg nem a frontális oktatás dominált. Nemcsak a gyakorlati órák izgalmasak, hanem az elméleti órák is csoportos foglalkozások keretében voltak megtartva. Minden tantárgynál az egyik legfontosabb alaptényező a csoport és csapat munkák működése. A Myllypuro Campus kiválóan felszerelt az orvos és egészségtudományi kar hallgatóinak. Plusz érdekesség, hogy az egyetemen lévő ápolói és orvosi szimulációs szobák olyannyira élethűek, hogy a finnországi filmek és sorozatok kórházban játszódó jeleneteit itt forgatták. Helsinki rengeteg látványossággal büszkélkedhet, ha kulturális kikapcsolódásra vágyik az ember akkor mindenképpen javasolnám Kiasma múzeumot, a Kamppi kápolnát, Uspenszki székesegyházat, Helsinki székesegyházat vagy kőszikla templomot. Meglátogattam a finn nemzeti színházat is, ahol A színdarab dialógusai angol nyelven szóltak, tehát a turisták is érthették az előadásokat. A finn nyelv megtanulása nem okozott problémát, hiszen nyelvtant szempontjából hasonlít a magyar nyelvhez. Emellett a főváros és környéke rengeteg túrázónak ad lehetőséget a városon belül elhelyezkednek nemzeti parkok, továbbá kiváló bejárható erdők is. Minden szabadidőmet túrázással töltöttem, így unatkozni Sosem volt időm. A koronavírusra való tekintettel nem kerültek megrendezésre Erasmus összejövetelek. Emellett, ha az ember szórakozásra vágyik lehetősége van elmenni a Linnanmaki vidámparkba, amely kiváló szórakozást nyújthat minden korosztálynak. Mindezen élmények mellett, nemzetközi kapcsolatokra és barátságokra is szert tehet az ember akár egy egész félév során. Szaktársaim közül voltak spanyol, holland, német, belga, olasz és dél-koreai nemzetiségű emberek. Mindenki nyitott volt a kapcsolatok építésére és közös programok szervezésére. Közös összejövetelek egymás albérletében, a csodás köztereken vagy esetleg szórakozóhelyeken. Itt kiemelném, hogy a szociális alkalmazkodás rendkívül fontos, hiszen enélkül unalmassá vállhat a kiutazás.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha szeretne kijutni mindenképp jelentkezzen és biztos, hogy élményekkel teli hónapokat fog eltölteni bárhova is kerül. Persze az, hogy az ottani napjaid, hogy alakulnak csak rajtad múlik. Ha szeretsz utazni, új embereket megismerni, bulizni és érdekelnek más kultúrák akkor egy próbát, mindenképp megér!
Ocsovai Réka- Gyógytornász
2021/2022 - Pori
Satakunta University of Applied Sciences, SAMK
Az Erasmus programról először általános iskolában hallottam, ahol én fogadhattam egy spanyol cserediákot. Később az unokatestvérem volt, aki jelentkezett az egyetemi évei során Erasmus+ programra és töltött külföldön egy félévet. Innen jött az ötlet, hogy én is megpróbálnám, milyen egy másik országban élni, tanulni. Az előzőleg kiutazó diákok élménybeszámolóit olvasva döntöttem el, hogy nem csak fél évre, hanem egy teljes tanévre szeretnék pályázni, kiutazni, és ezt azóta sem bántam meg.
Az Erasmustól azt reméltem, hogy megismerhetek egy új kultúrát (persze nem csak egyet sikerült, hanem a más országokból ide utazó diákok által többet is), megismerhetem a finn oktatási rendszert, amit szerte a világon emlegetnek, új emberekkel találkozhatok és önbizalmat szerezhetek az angol nyelv használatában és a mindennapi élet során előforduló problémák megoldásában is fejlődhetek. Illetve nem utolsó sorban, hogy láthassam az északi sarki fényt, a helyi diákok azt mondták, ha szerencsénk van, ritkán Poriból is lehet látni. Nekünk egy szuper szerencsés időszak jutott, ugyanis nem csak egyszer, hanem többször is láthatóvá váltak.
A kiutazásunk előtt minden cserediák megkapta egy-egy helyi finn diák elérhetőségét így bármilyen kérdésünkre gyorsan választ kaptunk és mindenben segítettek egész idő alatt.
A kiköltözésemkor Budapestről közvetlen Finnair járattal mentem Helsinki-ig, majd onnan 3,5 óra vonattal Pori (vonaton kívül még busszal, ami kb. 4óra és repülővel is el lehet jutni Poriba). Az ottani vasútállomáson az előbb említett finn mentorom várt, aki elkísért a szállásig és rögtön az első nap megmutatta a legfontosabb helyeket a városban (pl.: szupermarket, gyógyszertár, egyetem, stb.) így ezzel sem adódott gondom.
Az egyetemmel 2-3 szálláshely áll kapcsolatban, amelyekből lehetett választani, hol szeretnénk lakni. Az Erasmusos diákok nagy része a városközpontban egy úgy nevezett aparthotelben volt elhelyezve, aminek az ára 405 euró/hónap volt. Az árban benne van az internet és kétheti takarítás ágynemű cserével is. Az épületben 2 közös konyha és 3 közös mosókonyha volt, ami jelentősen leegyszerűsítette a mindennapi életet. Ez az egyetemtől mindössze 15 perc gyalog, a buszmegálló közvetlen a ház előtt volt, a legközelebbi bolthoz pedig mindössze 50 métert kellett sétálni.
Pori nem túl nagy városka, így minden elérhető gyalogos távolságra, de sokan béreltünk biciklit mindösszesen 50 euróért az egész időre, amivel még gyorsabb eljuthattunk egyik helyről a másikra. Hidegebb időben néha rákényszerültünk a buszra, aminek az ára 1 euró/út. A közelben rengeteg kirándulóhely, parkok, gyönyörűszép homokos tengerpart, és bevásárlóközpontok is találhatóak. Rengeteg bárba lehet menni szórakozási lehetőségként (amik szintén pár percre voltak a szállástól), illetve egy diákház, a Saikku is rendelkezésre állt, ha ki akartuk bérelni egy-egy születésnap alkalmával vagy csak úgy. Hétköznap az egyetem menzáján, illetve még egy helyen kedvezményes étkezést biztosítottak így mindössze 2,7 euróért tudtunk ebédelni. A megélhetés sajnos jóval drágább, mint otthon, a mindennapi életre az ösztöndíj összege elég, azonban, ha utazgatni, étteremben enni, szórakozni szeretnénk akkor hozzá kell tenni ehhez az összeghez saját forrásból. Kint létem alatt nagyon sok várost meglátogattam. Például Helsinki, Turku, Oulu, Rauma és persze Lapföld sem maradhatott ki közülük. Ezeken kívül Finnországból könnyen elérhető Stockholm, Oslo, Tallin és Riga is egy-egy hosszúhétvégi kirándulásra akár komppal vagy repülővel is.
A kinti egyetemen kezdettől fogva mindenki a segítségünkre volt mindenben. Az orientációs hét keretében lehetőségünk volt tanárokkal is beszéni, akik segítettek a megfelelő tantárgyak kiválasztásában is. A tanárokat a keresztnevükön kellett szólítani, így egy sokkal lazább kapcsolat jellemző a tanár-diák között az otthonihoz képest. A kinti oktatás felülmúlta a várakozásaimat, sokkal gyakorlatiasabb, interaktívabb mint a magyar, illetve sokkal több egyéni vagy csoportmunkát kapnak a diákok. A legkorábbi tanóra reggel 8:30-kor kezdődött és a legutolsónak 16:00-kor vége volt. Az egyetem rendkívül modern, jól felszerelt, rendelkezik menzával, könyvtárral, laborral, edzőteremmel, gyógyszertárral és még egy szupermarkettel is. A tudással, amit ezen az egyetemen szereztem maximálisan meg vagyok elégedve és szerintem nagy előnyt fog jelenteni a későbbi tanulmányaim és munkám során.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen Erasmusra, Finnországot pedig azoknak ajánlom, akik szeretik a természetet, az utazásokat, szeretnék megismerni a finn oktatást, és persze a hidegtől és a sötéttől sem riadnak vissza. Az Erasmus program rengeteget adott nekem, ha újra jelentkezhetnék már most megtenném! A sok jelentkezési papírral, szerződésekkel való munka végül mind eltörpül az életre szóló élmények, kalandok, és gyönyörű tájak mellett.
KTK
Árva Réka - Vezetés és szervezés angol nyelven, MA II.
2021/2022 tavasz - Vaasa
University of Vaasa
A 2022-es év tavaszát Finnországban, Vaasa városában töltöttem Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjjal. A gondolat, hogy az egyetemi éveim alatt külföldön tanuljak, már régen – még az alapszakos tanulmányaim alatt – megfogalmazódott bennem. Sok szaktársam, barátom és ismerősöm vett részt a programban és tértek haza olyan fantasztikus élményekkel, melyeket magam is megirigyeltem tőlük. Így pár éve a PTE KTK-n tartott Erasmus tájékoztató fórumon, már biztos voltam abban, hogy jelentkezni fogok. Először 2020 tavaszán adtam be pályázatot. Akkor még Spanyolországba húzott a szívem, azonban a COVID-19 járványhelyzet és az azzal járó minden kellemetlenség miatt az utazásra akkor nem került sor, azonban 2022 januárjában már ténylegesen repülőre ültem, és a spanyol kultúrával teljesen ellentétes Finnország felé vettem az irányt.
Az Erasmus programmal és a választott országgal kapcsolatosan számos előzetes várakozásom volt, olyan, mint új kultúrák megismerése, nemzetközi kapcsolatok építése, angol nyelv gyakorlása, önállóság, és nem mellesleg a tanulmányaimhoz kapcsolódó tudás és nézőpont szélesítése. Azonban a legfőbb várakozásom mégis az volt, hogy úgy tudjam majd megélni a finneknél töltött szemesztert, hogy hazatérve azt tudom mondani, hogy mint ember, rengeteget fejlődtem. Kezdetben rákészültem, hogy számos nehézséggel kell majd szembenéznem és egyedül megbirkóznom, aztán már indulás előtt rá kellett jönnöm, hogy bár nehézségek vannak és lesznek, ezeket nem egyedül kell megoldanom. Már a szálláskeresésnél, az utazás megszervezésénél és a megérkezésnél is segítő kezekre találtam, az itthoni és a külföldi programkoordinátoraim személyében, illetve a finn egyetemi tutor-rendszernek köszönhetően. A legnagyobb kihívás, amivel a félév során szembe kellett néznem már rögtön a megérkezésem napján tapasztaltam, ugyanis mindkét bőröndöm elkeveredett valahol az éterben, így az első finn éjszakámat, a kabátommal betakarózva töltöttem a nem túl meleg lakásomban. Mégis úgy éreztem szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, van szobám, ahova félévig hazajárhatok és van ágyam, amin alhatok. Ezen utóbbi, mint később kiderült eléggé privilegizált attribútum, ugyanis a hallgatók számára kiadott lakások többsége bútorozatlan.
Az utazásom – az elveszett csomagoktól eltekintve – zökkenőmentes volt. Budapestről repültem Helsinkibe és onnan tovább Vaasa-ba. A kis, helyi repülőtéren az egyetem által kijelölt hallgatói mentorom várt rám és ő vitt el a lakásomhoz, ugyanis nem a hivatalos érkezési napon érkeztem, hanem egy nappal korábban. A városban működik egy VOAS nevű szervezet, aki az egyetemmel áll kapcsolatban, de tőle függetlenül működik. A külföldi hallgatók többsége az általuk kiadott lakásokban lakik, így vannak kifejezetten nemzetközi részek a településen, én magam is egy ilyen lakásban kaptam helyet. A lakást egy nagyon kedves mongol lánnyal osztottam meg, mindkettőnknek volt saját szobája, azonban a konyhát és a fürdőszobát közösen használtuk. A lakás állapota teljesen rendben volt, ráadásul, ahogy már említettem bútorozott szobába kerültem, ami nagy könnyebbséget jelentett. A bérleti díj havi 270 euró volt, ezen felül 30 euró rezsit kellett fizetni, ami tartalmazott napi 2 óra mosási lehetőséget és heti 1 óra szaunahasználatot. Kényelmes kis otthon volt, nagyon szerettem és mivel a lakótársammal is jól kijöttünk, azt gondolom szerencsésnek mondhatom magam.
A fogadó egyetemen – és úgy tudom az egész országban – másképp épül fel egy szemeszter, mint nálunk, Magyarországon. Nincs dedikált vizsgaidőszak, minden tárgynak megvan a maga periódusa és annak végén van a vizsga, vagy a záró beadandó határideje. Így fordult elő az, hogy januárban mindösszesen egy kurzuson kellett részt vennem. Az osztályozás a hazaihoz hasonlóan 1-5-ig terjedő skálán történik, azonban azt vettem észre, hogy az ötösért sokkal több mindent várnak el, mint otthon. Sokan szereznek jó eredményt, azonban a kiemelkedő érdemjegyért többet kell küzdeni, nem osztogatják könnyen. Ami viszont számomra üdvözlendő volt, az a módszer, amivel oktatnak. A legtöbb tárgyam esetében a frontális oktatás az leginkább, mint kiegészítő elem volt jelen a kurzus struktúrájában. A tanagyag magját gyakorlati feladatok, csoportmunkák, prezentációk és beadandók révén sajátítottuk el, amelyekhez rengetek plusz írásos anyag állt rendelkezésre. A tárgyakkal az óra időtartamán túl még sokat kellett foglalkozni, ha valaki jó eredményt akart elérni. A csoportmunkáknak köszönhetően számos hallgató munkamorálját és mentalitását tudtam megismerni. A véletlen úgy hozta, hogy főként finn hallgatókkal dolgoztam együtt, és azt tapasztaltam, hogy ők, ha feladat van, akkor azt komolyan veszik és fontos számukra, hogy minőségi munkát tegyenek le az asztalra. Nem állíthatom, hogy minden finn ilyen, azonban az én tapasztalatom velük kapcsolatban nagyon pozitív. Még az indulásom előtt felkészítettek arra, hogy Finnországban nemcsak az idő hideg, de az emberek is, ez részben igaz, távolságtartóak és kerülik a „small-talk” minden formáját, de ha feladat van, akkor mindenki bátran kifejti a véleményét, felszólal úgy, hogy tudja tisztelettel végig fogják hallgatni és nem vágnak bele a szavába, vitáznak és érvelnek, majd úgy próbálnak döntésre jutni, hogy az mindenki számára elfogadható legyen.
Az egyetemi kurzusokon kívül számos lehetőség adódott a többi külföldi diák megismerésére, de sajnos nem a félév legelejétől. Kezdetben a szigorú COVID szabályok miatt nem lehetett nagylétszámú programokat szervezni és a városban a legtöbb hely este hat órakor be is zárt. Így a lehetőségek meglehetősen korlátozottak voltak, azonban a helyi ESN minden tőle telhetőt megtett, hogy online vagy szabadtéren és lehetőségünk nyíljon találkozni. Aztán februáról már személyesen is tudtunk ismerkedni, ekkortól éreztem úgy, hogy tényleg megérkeztem és aktív félévre számíthatok. A legszuperebb élményeim többnyire mind az ESN szervezetnek és az általunk szervezett programoknak, utazásoknak köszönhetőek. Mind fantasztikus élmény volt.
Vaasa városa egy kb. 65 ezer főt számláló település, ami finn viszonylatban már nagyvárosnak tekinthető. A lakosság ötöde külföldi hallgató, és ezt lehet tapasztani is, azonban ennek ellenére inkább mondanám nyugis és élhető kisvárosnak, ahol minden lényeges hely sétatávon belül megtalálható, de össze sem hasonlítható egy nyüzsgő nagyvárossal. A tömegközlekedés Vaasaban annyira nem jó, ennek talán az is az oka, hogy gyalog mindenhova el lehet jutni, illetve sokan használnak kerékpárt is, még a legnagyobb hóban is, illetve tavasszal a bérelhető rollerek is nagy népszerűségnek örvendenek. Helsinkibe vonattal 4 óra alatt el lehet jutni, az ottani tömegközlekedésnek pedig szerintem nincs párja, nagyon jól szervezett, tiszta és modern, igazán irigylésre méltó. Vaasa szórakozási lehetőségei szerintem jók, de nem kiemelkedőek, inkább a nyugodt és csendes élet jellemző rá. Ami szerintem szuper, hogy az a néhány hely, ami megtalálható a városban összehozza az embereket és nem megosztja a társaságokat, így lehetőség van sokféle ember megismerésére. Azonban, ha valaki ahhoz van szokva, hogy végtelen mennyiségű szórakozóhelyből választhat és hogy minden folyamatosan nyüzsögni fog, akkor neki Vaasa-t annyira nem javasolnám.
A megélhetési költségekkel kapcsolatban az első gondolat, amit megosztanék, hogy Magyarországhoz képest drága és a kapott ösztöndíj önmagában nem igazán elegendő, főleg, ha valaki utazással is szeretné gazdagítani az élményrepertoárt. A tej, kenyér annak típusától függően 2-3 euró körül mozog. A szalámik, sajtok inkább 3-4+ euró körül vannak. Az otthoni főzés éri meg szerintem legjobban, azonban az egyetemi menzák is kínálnak nagyon kedvező árú menüajánlatokat, amiket 2,7-5 euróért lehet megvásárolni. Átlagosan nagyjából 45-60 eurót költöttem hetente élelmiszerre. A helyi tömegközlekedést nem használtam, de a Helsinkibe tartó diák vonatjegy az 15 és 35 euró között mozog annak függvényében, hogy mennyivel az indulás előtt vásároljuk meg a jegyet. Ezen felül a szervezett utazásokra költöttem nagyobb összegeket. Az egy hetes lappföldi túra minden kiegészítő programmal, szállással és étkezéssel együtt körülbelül 600 euróba került. Összességében az, hogy ki mire költ és mennyit, az elég szubjektív, általában a nyugat-európai országokból vagy Dél-Koreából érkező diákok kevésbé spórolósak, több mindent megengednek maguknak és gyakrabban ülnek taxiba is a séta helyett. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy ha mindenki a saját lehetőségeihez igazítja a kiadásait akkor a hónap (vagy szemeszter végén) olyan nagy meglepetés nem fogja érni. Érdemes már utazás előtt kicsit gyűjtögetni, hogy ne a pénz legyen a korlátja az élményszerzésnek, emellett a kiadások vezetése is egy jó eszköz arra, hogy kézben tartsuk a pénzügyeinket.
Összességében jó kis félév van mögöttem, minden nehézségével és bájával együtt, olyan emlékekkel tértem haza, amikre majd mamika koromban a hintaszékben ülve is mosolyogva fogok visszagondolni. Simogattam rénszarvast, utaztam kutyaszánon, kalózkodtam a Balti-tengeren, megcsobbantam a Balti-tenger 1-2 fokos vizében, többször. Meglátogattam Helsinkit, Tallinnt, Stockholmot és Oslót, na meg a Mikulást is, végigcsináltam öt kurzust Vaasa-ban és hármat otthon, megtanultam global launch tervet összeállítani, csiszolgattam tárgyalási képességeimet, számtalan beadandót megírtam és rengeteg csodás embert megismertem. Naplementét néztem este 5-kor és napfelkeltét reggel 5-kor, vacogtam mínusz 15 fokban és melegem volt plusz 10-ben. Arra ugyan nem jöttem, hogy miért is olyan boldogok a finnek, de most én is az vagyok. Szívből ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy vágjon bele egy külföldi kalandba, legyen az akármelyik ország, akármelyik városa. Hazatéréskor meg fogja köszönni saját magának, hogy nem mondott nemet a lehetőségre és egy ilyen tapasztalattal is bővítette a saját életét.
Dinya Orsolya - Turizmus-vendéglátás
2021/2022 - Vaasa
University of Vaasa
Életem egyik legszebb élménye az elmúlt fél év. Elmesélem miért.
Az Erasmus programról részletesen még elsőéves hallgatóként hallottam az egyetemen a kar egyik tájékoztatóján, amely során egy hallgató osztotta meg olaszországi élményeit velünk. Szinte sugárzott róla, hogy teljesen megváltoztatta az életét, kivirultnak és energikusnak tűnt. Én mindig is tudtam, hogy szeretnék legalább egy félévet külföldön tanulni, mindig is vonzott az, ami ismeretlen és új. A szakomból adódóan pedig nem véletlen, hogy nem kellett rajta gondolkoznom nekivágok-e a kalandnak vagy sem. Minden amellett szólt, hogy utazzak és semmi kétség nem volt bennem. Az angolomat szerettem volna fejleszteni és a mindennapi életben használni. Zavart, hogy itthon nem igazán van olyan barát, ismerős, akivel angolul tudnék eszmét cserélni. Tudtam, ha kint töltök több hónapot, garantált lesz a siker. Így is lett.
Na de miért választottam pont Finnországot? Hiszen megannyi ismerős és barát óckodott a gondolattól és furcsán néztek rám, miért is akarok én abban „hideg országban tanulni és élni”.
Számomra az a tény, hogy ott alacsonyabb a hőmérséklet, mint Közép-Európában, hidegen hagyott. Egyszerűen egy új kultúrát szerettem volna megismerni, ahol az emberek világnézete és gondolkodása merőben eltér az enyémtől, a mienktől. Minél inkább próbáltak lebeszélni, engem annál inkább vonzott az az északi ország, amiről már annyi pozitívumot olvastam és hallottam. Például, hogy a finn oktatás világszínvonalú. Ezzel egyébként laikus hallgatót, meg lehet győzni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kaland mindig jót tesz, hiszen elfogadásra, empatikus hozzáállásra késztet. Az Erasmus előtti nyáron már Svájcban töltöttem huzamosabb időt, ettől a tanulmányi úttól mégis mást vártam. Egy olyan lehetőséget, amely kinyitja nekem az új dolgok tárházát és picit másképp térek vissza. Ez így is lett. Őszintén, fel akartam fedezni ezt az országot és a sztereotípiák ellenére is a legjobbat kihozni a kint töltött időből. A választásom végül egy tengerparti kisvárosra esett, amelyről most bővebben is írok.
Vaasa városa Finnország nyugati partján helyezkedik el középtájt, amelyet az ország „legnaposabb városként” emlegetnek. Valóban, a napsütéses órák száma Vaasa-ban magas és még a téli napokon is kifejezetten sokszor megmutatta magát a havas táj felett. Ezt nagyon szerettem. Különleges, pozitív hangulatot adott a városnak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit képes sütni a nap télen is. Főleg ugye Finnországban. Ilyen szép napsütésben kellemes sétákat tettem a tengerparton, amit januártól április végéig vastag jég borított. Ez azonban senkit nem zavart. A finnek lelkesen sétálgattak a vastag jégen, kutyáikkal, a part mentén futók bukkantak fel, a bebugyolált újszülöttek a babakocsikban és beszélgető idős párok a padokon borították ilyenkor a partszakaszt. Idilli volt.
Persze voltak nehézségek.
Ami számomra kihívásnak bizonyult, az a finnekhez való fizikai és mentális lelassulás. A finnek habitusa szerintem merőben eltér a mienktől és ez azonnal érzékelhető, amikor ellátogatunk az országukba. Engem már a Helsinki reptéren elfogott valami nyugodtság, pedig elég csípős januári nap volt. Ha visszagondolok, egyszer sem találkoztam idegbeteg, ordítozó finn emberrel a kint létem alatt. Ahogy én tapasztaltam, a finnek kiegyensúlyozottabbak és elégedettebbek az életükkel. Nem véletlen, hogy Finnország az utóbbi években, és most 2022-ben is elnyerte a legboldogabb ország címét. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig, a nap 24 órájában mosolyognak, hanem azt, hogy elégedettek. Imádnak sportolni, főleg a hóban futás az egyik nagy kedvencük. Nekik valóban nem számít az időjárás. Felöltöznek és indulhatunk. Ezt is kint tanultam meg. Nincs olyan hideg téli nap, amit nem lehetne felmelegíteni egy finn szaunázással. A tudat, hogy akár minden este lehetőségem volt lemenni a saját szaunámba, elviselhetővé tette a friss napokat. Ami számomra furcsa volt, hogy a szaunában kifejezetten beszédesek a finnek, míg a közlekedési járművek amellett, hogy nem tömöttek, nincs hangzavar, halkan és kulturáltan beszélgetnek. Semmi stressz.
Ebbe a nyugodt légkörbe belecseppeni először nehéz volt, hiszen eddig nem ebben éltem. Egy csoda. Itthon nem ezt szoktam meg. Le kellett nyugodnom, mélyen, legbelül. Aztán egy hónap múltán azon találtam magam, hogy átvettem ezt a másik ”tempót”. Fontos lett a napi sport, így elkezdtem napiszinten úszni. Vaasa-nak van egy szuper uszodája, amit imádtam. Az emeleten napi szinten főznek és igen változatos menüből lehet válogatni. Svédasztalos, tehát repeta gyanús. Nem a legolcsóbban, de meg lehetett oldani az étkezést ott is, ha épp hétvégén mentem és az egyetemi menza zárva volt. A finn uszodákban természetesen szaunázni is lehet. Kint ez nem egy luxus dolog, olyan alapvető, minthogy szekrényt kapsz a cuccaidnak. A szauna benne van az árban, diákoknak 2 euro. Kulturált és tiszta volt, kedves személyzettel és igazi finn szauna felöntésekkel. Ez a napi szintű fizikai felfrissülés segített beépülni a környezetbe, és megérteni, miért is csinálják jól a finnek.
Az utazásom zökkenőmentes volt, Helsinkiből pár órás várakozás után rögtön Vaasa-ba repültem, ahol egy igazi finn taxis vitt el a lakásomig. Először csendes volt, majd pár perccel később megtaláltuk a közös hangot. Nem egyszer mondták nekem, hogy a finnek ridegek és barátságtalanok. Nos, ezek után furcsállottam is, amikor az idős taxisofőr a hogylétemről kérdezett. Nagyon pozitív indítás volt. Ezt a korábbi kijelentést úgy tudnám helyesbíteni, hogy a finnek kedvelik, ha békén hagyják őket. Nem kíváncsiskodnak feleslegesen és nem igazán erőltetik az ún. small talk-ot a németekkel ellentétben. Azonban az én tapasztalatom szerint, ha normálisan szólítottam meg őket, egytől egyig, idős és fiatal készségesen, mosolygósan és azonnal segítségemre sietett. Ja, és arról nem beszélve, hogy mindenki beszéli az angol nyelvet. Először el sem hittem, hogy nem kell activitiznem az 50 év körüli árufeltöltő nővel a Minimani szupermarketben vagy a hasonló korú buszsofőrrel. Ilyet még eddig sosem tapasztaltam: fél évig egy idegen országban egyszer sem volt problémám az angol nyelvvel. Ez annyira nem hagyott nyugodni, hogy nekiálltam kérdezősködni az egyetemi oktatóimnál. Miért tudnak ők is és mindenki ilyen jól angolul. Mint kiderült, a finnek már kisiskolás koruktól intenzíven mindent angolul is megtanulnak, a svéd és a finn mellett. (Mert ugye a finn társadalomban a svéd elfogadott nyelv és minden fel van tüntetve svédül is.) Majd erre a 3 alapra épülhetnek a további választott nyelvek. A finnek nem várják el, hogy feltétlenül finnül szólítsuk meg őket, (persze értékelik), de azonnal váltanak a kedvünkért. Nekem legalábbis ez a tapasztalat. Egy szó mint száz, az angol nyelvvel bárkivel és bárhol lehet kommunikálni Finnországban.
A szállásom egy központhoz közeli diákoknak fenntartott helyen volt, ahol egy emeleti szobát béreltem. Hárman laktunk egy lakásban, 2 német lány és én. Maga az épület egy régi típusú épület, felújítás ráférne, de végül kényelmesnek bizonyult. Tiszta és tágas volt, és egy közös szauna is tartozott hozzá. Mivel a központi elhelyezkedésű, 5-10 perces távolságra voltak élelmiszerüzletek, a vasútállomás és egyebek. A mosoda és a szauna az alagsorban, használatuk benne az árban. Nekem teljesen megfelelt, és az ösztöndíjamból könnyedén ki tudtam fizetni a havi díjat. Havi 290 euro körül fizettem, amiben minden benne volt. Habár az internet valamiért nem működött az első napokban, így egy router-t kellett beszereznem. Emellett egy teraszunk is volt, ahol összejöveteleket tartottunk, amikor már májusban kijött a jó idő.
Apropó időjárás. Mindenki azt gondolta, hogy én már rég megfagytam odakint, ám ez közel sem volt így. Nekem az a véleményem, hogy nagyon is hozzá lehet szokni a picit csípősebb januári és februári hónapokhoz. Egy hatalmas pozitívum például, hogy folyamatosan friss a levegő. Kifejezetten jót tett a bőrömnek és nagyon jókat tudtam aludni. Nem gondoltam volna, de a napi szaunázás olyan szinten jó hatással volt rám, hogy egyszer sem voltam beteg. Sosem fáztam meg, hiszen a megfelelő öltözet és vitaminszedés mellett ki lehet kerülni a megbetegedést. Továbbá a szauna rítusok is erősen hozzájárulnak az immunrendszer épségéhez. Kicsit újjászületünk minden alkalom után. Erősen ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta!
Az egyetemi elvárások és a tanárok hozzáállása meglepően laza. Semmi stressz, nincs sok papírmunka, és az oktatók is preferálják, ha barátian kommunikálunk. Nagyon meglepő volt, amikor a tutor-om elmondta, hogy a finn oktatásban a tanárokat tegezik. Ha bármi kérdésünk van, nyugodtan szólítsuk a nevükön. Ez nekem idegen volt, de később hozzászoktam. Végül is nagyon fiatal oktatóim voltak, azt vettem észre, hogy a tanár, mint szakma nagyon megbecsült hivatás Finnországban. Aki tanárira jelentkezik, annak nagyon komoly kompetenciákkal kell rendelkeznie. A felvételi igen szigorú. Voltak észt és litván tanáraim is, akik mind nagyon kedvesek voltak, sokat meséltek a saját kultúrájukról és persze, hogy miért szeretik Finnországot. Ami más, mint itthon, az a kurzusok kezdete és hossza. Én kapásból 5 tantárgyat felvettem január elején, de azok közül 4 csak márciusban indult és volt, amelyik a hónap végére be is fejeződött. Magyarul megtörtént olyan, hogy egy kurzus mindössze 4 alkalomból állt, majd vizsga a hónap végén. Így áprilisra sok tantárgyat be lehetett fejezni. A január és február tehát meglehetősen könnyed volt és nem igazán kellett a tanulással foglalkoznom. Ekkor kaptam rá nagyon az úszásra, a vaasa-i tavak körüli futásra és gyaloglásra. Mivel télen igen korán lement a nap, hamarabb el is álmosodtam. Volt olyan, hogy már este 8 órakor ágyban voltam. Ezt is érdekes volt megtapasztalni, hiszen előtte sosem tudtam korán lepihenni. Ez azonban megreformálta a hétköznapjaimat. Sokkal kipihentebb voltam és energikus. A korai kelés sem ment már olyan nehezen, habár a legtöbb óra 9 előtt nem kezdődött, így nem sokszor fordult elő. A finnek preferálják a 10 órakor vagy inkább délután kezdődő órákat. Nem tagadom, én is. Legalább lehetőség nyílt reggelente kényelmesen ébredni, majd elmenni sportolni és végül frissen beülni az órára. Persze csak március végén amikor már a finnek is visszatértek az offline oktatáshoz. Ez az elején nagy meglepetés volt számomra. Amikor megérkeztem január elején, a tutorok tudatták velünk, hogy a finnek jelenleg online oktatásban tanítanak. Ekkor hatalmasat csalódtam. Nekem ez már a múlt volt, hiszen az itthoni egyetemen már visszaállt a régi rendszer.
Ezen nehezen lendültem túl, de mivel ahogy említettem, a kurzusaim nagy része márciusban és áprilisban indult, addigra fel is számolták az online oktatást és lehetőség nyílott a bejárásra. Sosem utaztam busszal az egyetemre, mert Vaasa-ban a buszos közlekedés nem igazán diákbarát. Nem jön, késik, kimarad. Januárban próbálkoztam vele, mert az egyetem épülete kicsit messzebb volt a városközponttól. Gondoltam kipróbálom, de sajnos csalódás volt. A havi bérlet diákként 30 EUR. Nem érte meg. Nincs jó összeköttetés a városban, de mivel Vaasa kisváros, gyalog, illetve biciklivel teljesen bejárható. Én ezt ajánlom. Április közepe körül, amikor végleg elolvadt a hó és kitisztultak az utak, vásároltam egy biciklit, amivel utána mindig szelni tudtam az amúgy nem olyan óriási várost. Ezt nagyon ajánlom mindenkinek, aki külföldre megy. Nincs is annál szuperebb dolog, amikor helyinek érezheted magad és könnyedén meglátogathatsz olyan helyeket, ahova a buszok már nem hajthatnak be. Én rendszeresen biciklivel jártam egyetemre, majd sportolni, ami mobilizált. Ráadásul egészséges is. Persze nem egy vadonatúj biciklit kell elképzelni. Vaasa-ban is nagyon divatosak és elterjedtek az ún. second-hand shop-ok, ahol milliónyi kacatot és értékes lenyűtt dolgot lehet beszerezni. A diáksereg IKEA-ja. Én is sok hasznos (és haszontalan) ruhát, evőeszközt, függönyt stb. szereztem be a helyi second hand shopban. Kifejezetten olcsón. A biciklimet is egy ilyen helyen vettem, ami szintén jó vásárnak bizonyult.
A vonatközlekedés hibátlan, azonban elég drága. Vaasa és Helsinki közötti útra min. 30 EUR, ez alatt gyakorlatig csak akkor vehetünk, ha hetekkel előtte megvásároljuk. Azonban a kocsik állapota kitűnő, relatív gyorsak, wifi van és működik is, büfékocsi alap. Minden vagon végén lehetőség nyílik ingyen kávé, tea és víz elfogyasztására. Ez igazán hálás egy 4 órás út esetében Helsinkiig. Vaasa-ból többször leutaztam a fővárosba. Imádom és rajongok érte. Teljesen más, mint egy közép-európai főváros. Tiszta, kulturált és nincs az a nyüzsgő és rohanó atmoszféra. Helsinkinek nagyon sok zeg-zuga van, amit szeretek. A közlekedése mérföldekkel jobb, mint amit Vaasa-ban tapasztaltam. Vaasa szórakozási lehetőségei viszont ugyanolyan szuperek. Mi sokat jártunk karaoke klubba, ez a fajta szórakozóhely elég tipikus náluk. Továbbá, programokat is szerveztek nekünk a tutorok, akik különféle vetélkedőkkel és közös szaunázással, grill partikkal igyekeztek színesíteni a mindennapjainkat. Lappföldre is elvittek minket a TimeTravel csapatával, akik hihetetlen jó hangulatot biztosítottak nekünk. Ezt a helyi ESN szervezte, kifogásolhatatlan volt. Mondjuk a buszút baromi hosszú volt, a végére már mindenki szétfolyt. De megérte! Lapföldön megtanultam a sígyaloglást, ami életem egyik legviccesebb 1 órája volt. Estünk, buktunk. Apró kis faházakban laktunk, amelyeket hó fedett, és saját szaunával rendelkeztek. Ott próbáltam ki először a hóban fürdés mesterségét. Mindenkinek ajánlom! Az egyik este a híres nevezetes északi fény is megjelent az égen, sajnos csak pár percig, amelyet természetesen lázas fotózkodás követett. Szebb látvány nem is lehetett volna a szememnek, igazán szép és különleges. Mikulást is meglátogattuk, aki ugyan a COVID miatt egy plexivel ült elszeparálva, azért az élmény nem csorbult, kép is született. Persze sokat nem tudtunk vele kommunikálni, a kígyózó sor mögöttünk diktálta a tempót rendesen. Ezen kívül, április első pár napjában Stockholmba utaztunk egy hatalmas hajóval. Helsinkiből indultunk és 2 éjszakát aludtunk egy pici kabinban. A hajó, úgy nézett ki akár egy luxus hajó. Plázaszerű enteriőr, éttermek, bárok, színpad és rajta zenekarok sokasága, akik minden este szórakoztattak minket. Óriási volt a hangulat. Stockholmban esős idő várt minket, de mi lelkesen igyekeztünk bejárni a főbb nevezetességeket pl. az óvárost. 5-6 óránk volt a szabad programra, ami nem sok. Amit viszont tapasztaltam az örökre beleégett a memóriámba. Stockholm is ugyanazt a színvonalat hozza, mint Helsinki. Tiszta, tele bicikliúttal és kulturált emberekkel.
Ezeket a programokat és rendezvényeket az ESN kártyával lehetett látogatni, amelyről még az év elején kellő tájékoztatást kaptunk. Rendesek voltak, minden kérdésre készségesen válaszoltak. Ugyan ezek a programok nem voltak olcsók, az ösztöndíj segítségével én ki tudtam fizetni mindent. Hozzá kell tennem, Finnország egy drága ország. A megélhetés igen nehezebb, ha nincs mihez nyúlni, de természetesen a béreik is jóval magasabbak. Én diákként, támogatással kijöttem a pénzemből, persze nem is költekeztem szét magam. Ami kellett, azt viszont meg tudtam mindig venni. Ráadásul az egyetem 2,70 euróért biztosított ebédet. Több menza is volt a campus területén, amik közül válogathattam. Maximum egyszer kellett felmutatnom a Student Card-ot és utána már minden alkalommal felismertek. Intettek és kedvezményesen kaptam ebédet. Én nem vagyok az a főzős típus, így az étkezésemet 90%-ban a menzán oldottam meg. Ez azért is volt jó, az olcsóságán kívül, mert minden nap más és más ételt ettem. Változatosan étkeztem. Kipróbáltam a híres salmon levest és a svéd húsgombócot és a finn palacsintát is. Nagyon meg voltam elégedve. Italból pedig az Original Long Drink- et ajánlom, eredeti finn, még a Helsinkiben megrendezett Olimpiára találták ki, hogy legyen mit innia a népnek, legalábbis az egyik piaci árus elmondása szerint.
Az Erasmusban az egyik legjobb, hogy önállóan élsz. Mindig rábukkansz emberekre, akik szimpatikusak és persze olyanokra is, akik nem. Nekem például a 2 német lakótársammal voltak problémák. Hangosak voltak és bulikat rendeztek megkérdezés nélkül, nem voltak elég tapintatosak. A régi épületben, a falak papírvékonyak voltak, így egy idő után nálam is betelt a pohár. Azonban megtanultam (pont ezzel az esettel) hogyan is kell kommunikálnom, ha valami nem tetszik. Persze normálisan. Tehát van olyan, amikor valaki nagyon unszimpatikus, de hidd el, midig lesz legalább egy ember, aki hozzád hasonló. Én imádtam jönni menni a városban, beugrani egy boltba, hiszen majdnem mindig volt egy kedves mosoly vagy egy jó szó. Ez nagyon feltöltött. Sokat tudtam utazni, ami szintén egy plusz pont. Meglátogattam Lappföldet, Svédországot, Észtországot. Olyan helyeket, amikről eddig csak nagyon keveset tudtam. Szerencsére mindegyik nagyon kedves emlék a számomra. De a szívem csücske akkor is Finnország marad. A maga letisztult nemes egyszerűségével és nyugalmával. Ezért jó tehát az Erasmus, mert az a hely, ami eddig idegen volt, részben az otthonoddá válik. Hirtelen már nem is olyan nagy és ijesztő a külvilág.
Ajánlom mindenkinek, aki egy szellemi felfrissülésre és kulturális jacuzzira vágyik, aki szeretne szaunázni a nap bármely szakában és akár a saját otthonában. Aki vágyik egy jó hangulatú, stresszmentes oktatási rendszerre, ahol a gyakorlati órákra jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek és 3x van lehetőség vizsgát tenni. Merthogy a finn egyetemek 3x ajánlják fel a retake exam-ot. Azonban, ez annyival különbözik a megszokottól, hogy náluk nem egy hónapban zavarják ezeket le. Ez azt jelenti, hogy a hallgató (pl. tavaszi szemeszterben) májusban, majd júniusban, illetve a következő tanév szeptemberében tudja pótolni/javítani. Ez a kinyújtott időtartam azért nagy engedmény azoknak, akik valóban fel szeretnének készülni és/vagy javításra szorulnak. Azt hogy melyik időpontban vizsgázik a hallgató, szíve joga eldönteni.
A vizsgáik korrektek, valóban azt kérik vissza, ami leadtak. Főként kifejtős feladatokat adnak, de sok esetben open-book exam van. Magyarul használhatóak a szakirodalmak és más segédanyagok a vizsga közben. ZH-t én egyszer sem írtam, szerintem ez nem igazán jellemző, viszont beadandók és főként csoportos feladatok sűrűn előfordulnak.
Kálmán Mónika - Gazdálkodás és menedzsment szak, 4. félév
2021/2022 II. félév - Vaasa
University of Vaasa
Az Erasmus+ programról még középiskolában hallottam, később pedig egyetemen a tájékoztatótokon. Bekövettem az egyetem Erasmussal kapcsolatos oldalát, ahol az éppen külföldön tanulók beszámolóit olvasgattam minden héten s hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy én is belevágok.
Nagyon szerettem volna jobban megismerni Finnországot s annak kultúráját. Reméltem, hogy sok területét felfedezhetem, az angol nyelvtudásomat is fejleszthetem s életre szóló emlékeket szerezhetek. Szerencsémre mindez valóra vált és csodálatos, felejthetetlen félévet tölthettem Vaasaban.
Úgy gondolom, nem voltak nagy nehézségek az utazás, szállásszervezéssel vagy a papírmunkával. Ha valamivel elakadtam, akkor nagyon hamar kaptam segítségek az itthoni, illetve a Finn egyetemtől is. Véleményem szerint szinte minden zökkenőmentesen ment, és nagyon gyorsan kint is lehettem már.
Az utazást kissé megbonyolítottam, hiszen nem közvetlen járattal repültem, hanem átszálltam Németországban. Helsinkibe érve kicsit nehézkes volt a bőröndöm felvétele. Legalább 1 órát bolyongtam mire sikerült felvennem. Ezután kb. 4 órát vonatoztam Vaasaba, ahol már vártak a tutorok s elvittek a szállásra.
A szállásom egy lakóparkban volt, inkább a város szélén, de nem túl messze az egyetemtől. 290 euró volt havonta a lakbér. Egy lakótársam volt, aki 2 hónappal utánam érkezett. Szinte az összes Erasmusos pár háznyira lakott egymástól így sokszor szerveztünk közös programokat, főzéseket.
Sajnos a legtöbb órám inkább online volt, Zoomon keresztül. Volt ahol hibrid oktatás volt. 5 tantárgyat vettem fel, ebből 3-nál egy hosszabb beadandót értékeltek. Másik kettőnél pedig online vizsga volt. A legtöbb órán ppt-ket vetítettek, amelyeket kiegészítettek információkkal, de volt ahol nem volt semmiféle óra megtartva, csak egy könyvből fejezetek feladva, amiből minden héten kisebb beadandókat kellett írni.
Nagy hangsúly volt a csoportmunkákon, s sok tantárgynál csoportos beadandót is értékeltek, gyakran volt csoportos megoldást igénylő feladat.
Szerintem nem volt nagy különbség fellelhető a két egyetem oktatási módszerei között, de más témájú órákat tudtam felvenni, amik számomra nagyon érdekesek voltak. Az oktatók nagyon segítőkészek voltak s rugalmasak.
Nagyon sok programot szervezett az ESN Vaasa, ami segített megismerni a többieket és a finn szokásokat. Volt barbecue, Sitsit, hógolyózás, picnic, karaoke és még sokmás. Szerveztek kirándulásokat is, amin volt szerencsém részt venni. Például Lapföldre, ami 350 euró körül volt extra tevékenységek nélkül. Ez egy 5 napos kirándulás volt, ahol Huskys szánhúzás volt, síelés, sarkifény nézés, rénszarvasfarm látogatás, Jeges-tengerben való fürdés és szaunázás stb.
Vagy egy 2 napos hajókirándulás Stocholmig s vissza.
Emellett az Erasmusos diákok is szerveztek közös programokat.
Vaasa egy kisebb város, nincs túl sok szórakozóhelye, de nagyon sok diák van s Erasmus+-os hallgató. Én mindig sétáltam, így a helyi közlekedést nem vettem igénybe. Voltak nagyobb áruházak ahol lehetett vásárolni, illetve egy kisebb pláza. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb termék hazai és a külföldi nagymárkákat nem igazán véltem felfedezni. Maximum Pepsi, Pringles, Coca Cola, Barilla volt amivel találkoztam illetve kozmetikai termékek nagymárkái.
Ami számomra nagy pozitívum volt, hogy szinte mindenki beszélt angolul valamilyen szinten. A boltokban is könnyen tudtam segítséget kérni, illetve akárhova mentem ügyeket intézni is mindenki tudott segíteni.
Az árak a hazaihoz képest magasabbak, de nem mondhatóak vészesen magasnak. Vannak olyan termékek amik akár olcsóbbak is Finnországban, mint itthon.
Az Erasmus által nagyon sok új embert megismerhettem s új barátságokat köthettem, olyan élményekben lehetett részem amelyekben enélkül sohasem lehetett volna.
Sikerült önállóbbnak lennem, illetve minden felmerülő problémát sikerült egyedül elintéznem idegen nyelven egy idegen országban, amely sok önbizalmat adott.
Azért ajánlanám másoknak az Erasmus+ programot, mert ezzel kiléphetnek a komfortzónájukból s új embereket ismerhetenek meg, új helyzetekben találhatják magukat s önmagukat is jobban megismerhetik.
Életre szóló élményeket szerezhetnek s szinte egy nap sem telik el új s izgalmas dolgok nélkül. A legjobb dolog ebben, hogy mindezt hasonló korú, hasonló gondolkodású s ugyanúgy új helyzetben lévő emberekkel tehetik. Mások is ugyanazokkal a gondokkal s nehézségekkel néznek szembe, mint mi így nem is tűnik annyira stresszesnek és nehéznek.
MIK
Balázs Noémi Gabriella - ipari termék-és formatervező mérnöki, 6.félév
2021/2022 - Mikkeli
South-Eastern Finland University of Applied Sciences (XAMK)
Az Erasmus+ programról előszőr a nagynénimtől hallottam, amikor még csak kisiskolás voltam, ő pedig a lehetőségeit kihasználva Tenerifén töltötte a szakmai gyakorlatát. Már akkor elkezdtem barátkozni a mobilitás félév ötletével, így amikor egyetemistává váltam, a „PTE ERASMUS” kereső szavakkal át is kutattam az internet rejtett bugyrait. Mit vártam tőle? A fizikai utazás mellett, egyfajta önismereti utazást vártam. Mások beszámolóit megismerve, a jellemfejlődés, a magabiztosság, az önállóság, mind a kaland elengedhetetlen részeinek tűntek. Ezen kívül természetesen a nemzetközi barátokat, kapcsolatokat is nagyon vártam. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznem? Hogyan küzdöttem le őket? Személy szerint a közvetlenség, nyitottság, valamint az újabb és újabb emberek közel engedése alapvető nehézségem, amelyek leküzdésében egy kis belső mantra segített. Nyomatékosítottam magamban, hol is vagyok, miért is vagyok ott, amolyan „carpe diem”, klisé, de egyben hatalmas segítség is.A kalandomat a Budapestről Lappeenrantába közlekedő kétórás repülő út indította el. Ez volt életem második repülése, egyedül pedig az első. Egy lappeenrantai hotelben töltöttem az éjszakát, majd másnap busszal érkeztem meg a cél állomásomra, Mikkelibe. Teljesen zökkenőmentesen zajlott az érkezésem, még a vírus helyzet miatti korlátozások ellenére is. A szállásom a MOAS nevezetű szervezeten keresztül találtam meg, amely információit a fogadó egyetemtől kaptam meg. Itt kollégium helyett ezeket a „student housing” létesítményeket használják. Tulajdonképpen albérletek, annyi különbséggel, hogy minden lakótárs (ha van, mint nekem), illetve minden szomszéd diák. A MOAS épületek nem teljesen önállóan üzemelnek, inkább kis lakóközösségeknek tűnnek. Minden kis „közösséghez” tartozik egy szelektív hulladékgyűjtő, egy mosoda (mosóés szárítógép) és természetesen egy szauna, melyek használatának az ára benne van a bérletidíjban. Két másik hallgatóval laktam egy lakásban, saját szobákkal és 2 mosdóval, így a bérletidíjam összesen 252,93€ volt havonta. Itt ez volt a legolcsóbb lakhatási lehetőség. A fogadó egyetemem a South-Eastern Finland University of Applied Sciences, azaz Xamk. Ipari termék-és formatervező mérnöki hallgatóként sajnos nem sok lehetőségem van a kredit mobilitás program keretei között, viszont a Xamk-ra bármely hallgató jelentkezhet, aki mérnöki tanulmányokat folytat a PTE MIK-en. Így nyertem felvételt én is, méghozzá környezetmérnök szakra. Mivel ez nem az „eredeti” szakom, amikor választásra került a sor, az összes cserediák-program óra listáját átnéztem, hogy megtalálhassam a számomra legérdekesebbeket. Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha a Neptun csodálatos rendszere után fogok vágyakozni, de ez is megtörtént. Egyszere több mint tíz különböző platformot használnak az adminisztrálásra és a tananyagok megosztására. Az órafelvételhez is van egy rendszerük, de valamiért csak megtekintésre alkalmas és nem kezelhetjük magunknak, hanem az egyetlen koordinátornak kell mindannyiunk (több mint 40 hallgató) óráit felvenni vagy leadni, akkor is, amikor még legalább háromszor megváltoztattuk a Learning Agreement-hez képest. Négy darab kurzust vettem fel, ami kurzusonként 5 kreditet jelent. Az egyik óra ott a gépészmérnök szekció alá tartozik, de itthon szinte minden mérnöknek kötelező -a következő félévben nekem is- ez a Projektmenedzsment. Mozgalmas, jó hangulatú óráink voltak egyéni-és csoportmunkával egyaránt. Ezenkívül a környezetmérnöki Víz és szennyvízkezelés órát is hallgattam, ami főként előadás volt egyetlen vizsgával a végén. A business-t és turisztikát hallgató társaimmal a Professional English kurzuson vettem részt, önálló tanulási formában pedig a Finn kezdőknek órát teljesítettem. Összességében, sokkal gyakorlat orientáltabb a finn oktatási rendszer. Kevesebb a teszt (szinte semmi), azonban folyamatosan van valami feladat, amihez nem lenne elég bemagolni a tananyagot, mint itthon néha egy-egy zh-ra. A csoportos feladatokkal talán jobban lehet tanulni, viszont ehhez jelen kell lenni fejben is, sokkal jobban, mint egy átlagos magyarországi gyakorlati órán. Erasmusos élet Helyi ESN nincsen, mentorhálózat elvileg van, de -a vírushelyzetre hivatkozva- a kijelölt „mentorok” semmit sem csináltak. Ez eléggé felháborított minden vendég hallgatót, hiszen a szomszédos egyetemen minden hétre kitaláltak valamit a fogadó diákok, így mi is azokra az eseményekre próbáltunk eljutni, bár néha sajnos zárt körű volt. Magunknak kellett a kezünkbe venni az irányítást, ami azért elég nehéz volt úgy, hogy nem ismertük se a környéket, se másokat. Az utolsó pillanatokban ébredtek fel a „mentorjaink” de akkor már senki nem akart velük keveredni és mindenkinek meg volt a saját társasága, akikkel programokat szervezett. Kelet-Finnország közigazgatási központja az 54 ezer lakosú Mikkeli. Bár nem jellemzi a nagyvárosi nyüzsgés, a természet közeli élet varázslatos, főleg a hatalmas hókupacok társaságában. Van buszjárat, de én mindenhova gyalog közlekedtem a városon belül. Vonattal/busszal könnyen megközelíthetőek a környékbeli helyek, Helsinki körülbelül egy 2-3 órás, Lappföld pedig egy csaknem 9 órás vonatút. Van autóbérlési lehetőség is, mi például egy Nemzeti Park meglátogatásához vettük igénybe. A városban találhatóak éttermek, bárok, illetve szerdánként az egyik szórakozóhelyen egyetemi bulik, így ilyenkor ingyenes a belépés (hétvégén nem). Továbbá, mint szórakozási lehetőség, rengteteget kirándultunk, igénybe vettük a kampusz edzőtermét, jég fürdőztünk, szaunáztunk, vagy épp élveztük egymás társaságát az apartman melegében. Finnország nem egy olcsó megélhetési hely, főleg a magyar árakhoz képest. Az ösztöndíj (1924€ 4 hónapra) nagyon jól jön, de közel sem fedezte a kint töltött hónapokat. Számoláskor a következőket kell figyelembe venni, mint kiadások: lakbér (252,93€/hó), bevásárlás (étel allergiák okán egy bevásárlás 40€ is lehet folyadékok nélkül), utazások (vonatjegy időpont függvényében változó ár, több nap esetén szállás, fizetett programok). Mi volt a legjobb az Erasmusban? Mit adott nekem a program? A legnagyobb bizonyossággal állíthatom, hogy az új barátok szerzése, idegen kultúrák megismerése, saját kultúra bemutatása, magabiztosság és minden ehhez hasonló klisének tűnő dolog, amit az Erasmusról hallani, valóban igaz. Annyi mindent - tapasztalatot, tudást, talpraesettséget- adott a program, amiket az életem során büszkén hasznosíthatok, illetve fedezhetek fel önmagamban a későbbiekben is. Miért ajánlanám másoknak? Hatalmas élmény és egy tapasztalatszerző út, ami úgy érzem ad egy kis előnyt a tanulmányokban vagy épp a mindennapi életben. Egy szóval: kaland.
MK
Iványi Zalán Illés - Elektronikus zene és médiaművészet, 4.évfolyam
2022/2023 ősz - Oulu
OAMK- (GameLab kurzus)
Az Erasmusról már régebben hallottam, évekkel ezelőtt és mindig is ki szerettem volna próbálni. Plakátokról illetve szóbeszédből majd aztán internetről tájékozódtam. Tudtam, hogyha sikerül bekerülnöm a programba akkor egy északi országba szeretnék majd eljutni. Vonzónak tartottam és ez a mentalitás, emberek érdekeltek a legjobban. Igazából szakmai illetve tanulásban vártam tőle előrelépést. Tudtam, hogy egy új közösségbe fogok bekerülni ,ahol nincs más dolgom, mint azt a munkát csinálni, amiért igazából jelentkeztem a programba.
Az elején már nehézségekbe ütköztem, ugyanis lecsúsztam a kollégiumról, így úgy mentem ki,hogy napokkal előtte nem volt szállásom. Majd az OTP bankkal is volt egy kis gond, ugyanis a deviza kártyámat elkeverték és nem kaptam meg időben,pedig másfél hónappal előtte bementem ezt az ügyet elintézni. Szóval sajnos nem a legszokványosabban indultam neki ennek az útnak, de pozitívan és mosolyogva szálltam fel a repülőgépre. Ferihegyről indultunk, vagyis indultunk volna el időben, ha nem csúsztunk volna alapból 2 órát. Az átszállásomat lekéstem Helsinkiben, viszont már itt volt egy pozitív csalódásom a finn felfogásról. Adtak 17 eurónyi kártyát amit levásárolhattam a repülőtéri boltokban kárpótlásképpen, ugyanis 7 órát kellett várnom, az aznapi utolsó Helsinki-Oulu járatra. Így este 5 óra helyett éjjel fél 2-kor értem abba a városba ahol életem elköveetkezendő 4 és fél- 5 hónapját elfogom tölteni. Szállásom addigra már volt szerencsére, mert az Oulu-i egyetem facebook csoportjában szerencsére az egyik erasmusos tutor felajánlotta,hogy 7 napig lakhatok nála. Augusztus 22-án tehát megérkezte, mivel 23-án már volt nekünk tájékoztató, illetve csoportos foglalkozások a többi erasmusos diákkal. Azt a hetet városnézéssel, ismerkedéssel töltöttem. Majd költöztem át egy hónapig egy lakásba amit szintúgy egy másik tutor ajánlott fel. Így konkrétan a belvárosban laktam egy hónapot és éltem egyedül, közben már leveleztem a kollégiummal és várólistára raktak. Abba a lakásba 320 eurót fizettem ki, ami tök korrekt ár volt. A kollégium sajnos drágább is volt, és egy nagyobb szobát saját fürdővel és konyhával laktam havi 475 euróért. Sajnáltam hogy ennyibe kerül, de nem akartam már ezen morfondírozni és bosszankodni, inkább a többiekkel szerettem volna lenni, és külön jó volt, hogy az egyetem 3 perc sétára volt a buszmegálló meg 10-re maximum. Maga az OAMK egy elég modern, minden vágyat kielégítő intézmény. A maga szolgáltatásaival, nagyon sok étteremmel, kávézóval, könyvtárral, ingyen bérelhető laptop boxokkal. Előadótermekkel és stúdiókkal, szóval tényleg volt ott minden a szavam elállt tőle. Vicces volt, mert nekem ez nagy szám volt, akik nyugatabbra jártak egyetemre azoknak meg majdnem az átlagos kategóriába tartozott. Én ugye elektronikus zenészként a GAMELAB kurzusra mentem, hogy a mobiljátékot amit fejlesztünk majd ahhoz csináljak hangokat, zenét illetve segítsem a többiek munkáját. Az oktatásuk baromira gyakorlati , igaz minden nap voltak tanórák és amik a mi fejlődésünket segítették és érdekesek voltak, bár számomra nem sikerült olyan órát tartani, amiben fejlődhettem volna a saját szakmámon belül. Sajnos a zenére egyáltalán nem fektettek hangsúlyt. Inkább programozó órák voltak, design és marketing , business és art-design. Feltaláltam magam és segítettem a többieknek , mikor a saját részemmel zenékkel megvoltam és lassan, de biztosan elkezdtem programozgatni. Saját magamtól fejlődtem kint zenei szinten úgy érzem, hisz a szabadidőmben is alkottam a saját projektjeimmel foglalkoztam és gyakoroltam. Elkezdtem belelátni hogy működik egy mobiljáték-cég, mennyi kis elemből és mennyi emberből is áll a munka. Milyen komoly tervek alapján és piackutatások után hoznak döntéseket, hogy mi is legyen a következő fejlesztésük stb. Az erasmusos életem egy kicsit lassabban indult, mint gondoltam. Az elején sokat ismerkedtem és el is mentünk helyekre és erasmusos programokra együtt, aztán kicsit kiszorultam amíg a belvárosba laktam, de addig sem sopánkodtam, róttam az utcákat, helyeket fedeztem fel és különböző eseményekre jártam. Például moziba mentem, sporteseményekre (futball, jégkorong meccs), vettem biciklit amivel sokkal megkönnyítettem a dolgomat, elmentem bolhapiacokra, ahol olcsóbban jutottam dolgokhoz, felszerelésekhez(konyhai eszközök, meleg kabátok, kiegészítők a biciklihez). Az elején egész sok programot szerveztek nekünk erasmusosoknak kvázi bemelegítésnek várostúrát, közös mozizásokat, közös jégkorongmeccsnézést, aztán ez olyan október fele kifulladt. Onnantól saját magunknak a kollégiumban szerveztünk eseményeket(ugyanis október 3-ától egészen január2-ig a kiköltözésemig már kollégista lettem.) pl.: Halloween-i buli, karácsonyi buli , közös vetítések hétfőnként. Volt is egy whatsapp csoportunk , ahol minden beszélgetés folyt a segítségkéréstől kezdve a „van kedvem bemenni a városba, nincs kedved csatlakozni”-n át mindent meg tudtunk beszélni. Apropó város, egy igazi modern város ahol csak panelekben laknak főrészt az emberek, ezt azért mondom így ,mert a belváros egy-két régi épületen kívűl tényleg csak abból állt. A külvárosban voltak kertesebb házak, de nem volt annyira elterjedt, mint nálunk Magyarországon. Ugye Oulu a Finn-öböl partján terül el, így nem csak tavak veszik körül hanem a tenger is. Sok szép partszakasszal, parkkal és intelligens közlekedéssel, bicikli utakkal, átlátható utcarendszerrel. A helyi közlekedés igazából főként a bicikli volt mindenkinek illetve az elektromos roller, amit egy applikáción keresztül tudtál bérelni, felvenni aztán ahol már nem kellett otthagyni. Az elején nagyon sokat bicikliztem, de a buszt is kipróbáltam ami nagyon kényelmes volt és pontos, hétvégén ahogy itt is azért kicsit ritkábban jártak a járatok, de nem volt vészes. Szórakozni annyira nem jártam el a városba ,mivel minden hely drága volt (legalábbis az én pénztárcámnak, de átlagban egy ital egy szórakozóhelyen 9 euró volt és az volt a legolcsóbb). Inkább a mozi és a sportesemények voltak az én szórakozási forrásaim, illetve egy két múzeum, ahova olcsóbban be lehetett menni diákként. (Kb mindenhova volt kedvezményed a diákkal, amúgy.) A megélhetés elég drága volt legalábbis nekem kb semmi pénzem nem maradt a végére. Pedig nagy átlagban az élelmiszerek ára annyira nem emelkedett, alkoholt nem ittam 3 hónapig ugyanis azon spóroltam és üditőket sem, átálltam a teára és vízre. Igen tudom lehet lehetett volna okosabban is csinálni, de szerintem kint sok mindent megtapasztaltam igazán az életről a saját dolgaid kezeléséről és az önállóságról. Summa summarum én nagyon élveztem, nyilván volt egy-két mélypontom, de sikerült átvészelnem nem csak egyedül, itthonról is sok segítséget kaptam. Szerettem volna néha aktívabban is részt venni programokon, de sajnos majdnem mindennap dolgoztunk a suliban, ezt most szó szerint értem. Hétfőtől vasárnapig. Hétköznap is volt hogy visszamentünk tanítás után és éjjelig vagy másnap reggelig dolgoztunk a mobiljátékon. Szóval szabadidőnk nem nagyon volt, de persze ha volt programod nyugodtan elmehettél. Csak senkivel nem szerettem volna kiszúrni és sokszor szupportív szereplőként tartottam a többiekben a lelket. Ígyis azt érzem ,hogy sok mindent megtapasztaltam, fejlődtem mind emberileg, szakmailag és környezetileg is. Azért ajánlanám az erasmust , mert hihetetlenül sok élményt ad, önállóságot és váratlan fordulatokat amiket magadnak vagy az ottani barátaiddal kell megoldanotok. Egy hatalmas pozitív időszak az ember életében, ha úgy áll a dolgokhoz, hogy igen nem így képzeltem, DE megtudom csinálni! Én köszönöm a lehetőséget és az élményt, hogy részt vehettem( mellesleg nyelvileg is nagyon sokat fejlődtem). Lehet később szívesen részt vennék újra, de az tuti hogy másoknak is ajánlom és már ajánlottam is. Képeket nem nagyon tudok mutatni, inkább videólinket hagyok itt. Ezeket én csináltam, saját zenével és egy kis betekintés az ottani élményeimbe.
https://www.youtube.com/watch?v=liiqdlL6ZeQ
https://www.youtube.com/watch?v=Nl8RjiAO3kY
Dankó Boglárka - Festőművész szak, 5. évfolyam
2022/2023 - Rovaniemi
University of Lapland
Az Erasmus+ programról már első éves korom óta hallottam, mindig is terveztem részt venni benne. Családomban többen is voltak már egyetemi éveik alatt külföldi intézményekben cserediákok, ők is bíztattak ebben az elhatározásomban. Viszont tájékozódni a kari Facebook oldalról tájékozódtam amikor jelentkeztem. Elvárásaim konkrétan nem igazán voltak, csak szerettem volna a nyelvi készségeimet fejleszteni, kihívást állítani magam elé, többet olvasni hallgatni szakmai angol szövegeket. Valamint érdekelt az is, hogy más országban milyen a művészeti képzés és a művészeti élet. Talán az is, hogy új inspirációt kapjak a saját művészeti munkában. És persze nagyon izgalmas megismerkedni többféle nemzetiségű emberrel, színes baráti társaságot találni. Az egyetlen nehézség az a papírmunka és az ügyintézés, de az is csak a vizsgáim és a nyári szünet közelsége miatt volt talán nagyobb kihívás. De szerencsére minden gördülékenyen ment és mivel Finnország az egyik legjobban felhasználó baráttá tett ország, ott az ügyintézés nagyon egyszerű volt. Mindenhez küldtek segítséget, mindenhez van honlap vagy applikáció, valamint az Erasmus koordinátorok is nagyon segítőkészek voltak. Az utazást repülőgéppel oldottuk meg Szentpéteri Dórával, akivel direkt közösen jelentkeztünk. Budapesttől Helsinkiig utaztunk először, ahol az átszállási idő közel 8 óra volt, majd a reptéren töltött éjszaka után reggel indult a gépünk Rovaniemibe. Az egyetlen ok, amiért ilyen hosszú volt az utunk az az, hogy próbáltunk kicsit pénztárca barátabb járatokat választani. Valamint mivel nem volt szezon ezért kevés gép indult Lappföldre. Vissza utunk is hasonlóan hosszú volt, de nem bántuk, mert már jól ismertük a Helsinki repülőteret. Nagyon szerencsések voltunk mivel az egyetem az üdvözlő emailben tájékozatott minket, hogy van lehetőség kollégiumba jelentkezni. Mi gyorsan kaptunk is a lehetőségen és jelentkeztünk. A jelentkezés nagyon egyszerűen működik, honlapon keresztül, ahol ki lehet választani, hogy milyen típusú lakást szeretnél és még azt is meg lehet adni, ha van valaki, akivel együtt szeretnél lakni. Mi egy kétszobás lakást kaptunk, ahol van egy fürdőszoba és konyha kettőnknek, valamint egy erkély, ezért havi 322,26 eurót fizettünk fejenként. Egy nagyon jól kitalált kollégiumi környéken, ahol lehetőség van mosógépet és szárítót használni, valamint ami még jobb minden épületnek van saját szaunája, amit le lehet foglalni egy órára. A fogadó intézmény nagyon modern és jól felszerelt. A kurzus jelentkezésről és az adminisztrációs ügyekről az orientációs napokon minden információt megkaptunk. Minimum 25 kreditet kell teljesíteni, ami nagyon nem sok mivel nagyon sokféle és érdekes kurzust lehet felvenni. Én személy szerint nagyon le voltam nyűgözve a műtermek és műhelyek modernitásával és azzal, hogy minden diák számára elérhető. Mivel másféle területen tanulok itthon, mint kint tehettem, nagyon örültem, hogy a textilművészet területén még több tapasztalatot szerezhettem és új technikákat próbálhattam ki. A kurzusok pedig nem tartanak egész félévben, általában 3-4 hetes intenzív kurzusok, amik végén általában vagy prezentációt kell tartani a megvalósult projektről vagy beadandót kell írni, viszont szóbeli vizsga nagyon ritka. Az egyetemnek van mentorhálózata, ami az elején főleg nagyon nagy segítség tud lenni. Személy szerint nem sok ESN rendezvényen vettem részt, néhány partyn, amit ők szerveztek viszont általában egy Klubban tartották őket, ami egy idő után kicsit egyhangú volt. Viszont az egyetemen nagyon könnyen kialakult egy jó közeg, akikkel sokszor szerveztünk közös kirándulásokat és túrákat, valamint házi bulikat. A városban kicsit limitáltak a lehetőségek a szórakozásra, két klub van, a karaoke az elég népszerű szokott lenni; hoki meccset is érdemes legalább egyszer megnézni, számomra újdonság volt ez a sport, megtalálható egy kortárs művészeti múzeum és néhány kisebb galéria, egy természeti- és népművészeti múzeum, valamint persze a Mikulást is meg lehet látogatni. A tömegközlekedés nem a legjobb ezért ameddig lehetőség van rá mindenki biciklivel vagy gyalogosan közlekedik. A hosszabb utakra érdemes autót bérelni, ami óra alapú és egyészen jó áron van. Az ösztöndíj a kiegészítő támogatással együtt nagyjából lefedi a költségeket, viszont nyilván sokkal magasabb árakkal számolni egy-egy bevásárlásnál. Valamint a szórakozás is költséges tud lenni. A legjobb az Erasmusban az új barátságok és a velük szerzett új élmények voltak. A szakmai fejlődés és tanulás az már csak hab a tortán. Ajánlom mindenkinek, mert egy egyszeri lehetőség, ahol kipróbálhatod, hogy milyen külföldön élni, tesztelheted is magad az új kihívásokkal és olyan emberekkel lehet találkozni, akiket sosem felejtesz majd el.
Szentpéteri Dóra - Grafikusművész, 5. évfolyam
2022/2023 - Rovaniemi
University of Lapland
Az Erasmus+ programról már évek óta sokat hallottam és informálódtam több ismerősömtől is. Már nagyon hosszú ideje a bakancslistámon szereplő terv. Elsősorban a szakmai fejlődés motivált arra, hogy jelentkezzek a csereprogramra. Szerettem volna megtapasztalni más ország egyetemi rendszerét, s mivel Finnország messze híres az oktatási rendszeréről, különösen érdekelt, hogy mit fogok megélni belőle. Talán a legnehezebb dolog az volt, hogy a város, ahova utaztam, kifejezetten messze van, így, ha úgy is éreztem, nem volt annyira opcionális, hogy találkozzak az otthoni embereimmel, a családdal, barátaimmal, párommal. Viszont nagyjából egy hét után megtaláltam azokat az embereket, akikkel a teljes szemesztert töltöttem és ez nagyon sokat jelentett. Mindenki más-más nemzetiségű, mégis annyira jól összekovácsolódott csoport lettünk. Így nyárra már meg is szerveztük az újra találkozást, ez nagyon nagy motiváció ismét, hiszen ennyi idő után a búcsú is borzasztóan nehéz volt. Az utazáshoz a repülőjegyeket még nyár közepén megvettem, oda és vissza is egyszerre. Azóta viszont már tudom azt, hogy jobban megéri csak Helsinkiig utazni repülővel, onnan pedig az éjszakai vonattal 9-12 óra alatt Rovaniemibe érhet az ember. Az ún. DAS (Domus Arctica Satio) épületek egyikében lakom, amik kifejezetten az egyetemisták számára létrehozott diák lakások. Egy kétszobás lakásban élek egy barátnőmmel, akivel közösen utaztunk ki Pécsről és külön tudtuk kérvényezni azt is, hogy közös lakásba kerüljünk. A lakásban egy előszoba, tágas konyha, fürdőszoba és két saját szoba található. Emellett limitált teljesítményű, de az igényeinknek teljesen megfelelő, ingyenes wifi eszköz is akad, egy-egy router mindkét hálószobában. A lakás kategóriája az ún “2r+k shared apart” és ezért fix összeget fizetünk, havonta fejenként pontosan 322,26 eurót. Ez a szám nagyjából 10 euróval több lesz 2023-tól, a háború okozta válság miatt. Az Audio Visual Media Culture nevezetű szakon voltam kint csereprogramon. A célom az animálás volt, mivel a tervezőgrafikán belül, a mozgó, animált grafikák érdekelnek és ezzel szerettem volna foglalkozni kint is. Szerencsém volt, hiszen a szakon akad néhány olyan óra, aminek a kereteibe ez is belefért. A legtöbb tárgy, amit felvettem szabadon választható Erasmus tárgy volt. Ezek által két fotós kiállításon is volt szerencsém kiállítani, illetve egy vetítéssel kapcsolatos installációt is sikerült összeraknom - kollaborációban egy formatervező diákkal. Ez grafikusként úgy vélem motiváló tapasztalat volt és rávilágított arra, hogy mennyire jó és egyszerű együtt dolgozni emberekkel, ha a cél közös. Viszont a szak fő iránya a videó készítéssel, vágással, utómunkával, hang megmunkálásával foglalkozik, ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, ha az ember ezt a szakot választja. Rengeteg volt a program, amit kifejezetten az Erasmus hallgatóknak szerveztek. Az egyik kedvencem a minden kedd este szervezett campfire nevezetű program, ami eleinte az ismerkedés célját szolgálta, később pedig az összekovácsolást, a közös időtöltést, a hagyomány őrzését. A város kifejezetten kevés lakossal (60.000) rendelkezik, így akár fogalmazhatunk úgy is, hogy egészen elszigetelt ahhoz képest, amihez itt, Magyarországon szokott az ember. A helyi tömegközlekedés pont ez végett, nem a legbökkenőmentesebb, ritkán járnak a járatok. Legtöbben biciklivel és gyalog közlekedünk - ami mindig egy csoda élmény, hiszen a város tele van tavakkal, folyókkal, természettel. November eleje óta pedig mindent hó borít.Az egyetemi menzán minden hétköznap 3 euró 20 centért fogyasztható a napi menü - ami mindig választható vega, halas vagy húsos verzió közül. A szórakozási lehetőségek szintén limitáltak, de vannak helyi kocsmák és szórakozóhelyek, amik alkalomadtán látogathatóak. Az ösztöndíjból és a kiegészítő ösztöndíjból úgy érzem, hogy nagyjából ki lehet jönni, nem túl nagy igényekkel. Viszont emellett érdemes más forrásokra is támaszkodni, én például kisebb grafikai munkákból, a tanulmányi ösztöndíjból és szülői támogatásból tudtam gazdálkodni, így tudtam több kirándulást is megengedni magamnak a környező városokban, Norvégiában és Svédországban is. Kifejezetten szerencsés helyzet ez így. A természet, a rengeteg különböző kultúrából megismert csodálatos ember, az utazások és a közös élmények velük - ezek voltak a legfelemelőbb élményeim. Az egyetem emellett szintén nagyon elnyerte a tetszésem ezért is döntöttem úgy, hogy visszamegyek még egy félévre Rovaniemibe. A következő félévben kicsit jobban koncentrálnék a saját szakmabeli fejlődésemre, és amit még mindenképpen meg szeretnék tapasztalni, hogy végignézzem a teljes évet - a változást, amin a természet kívül, és én belül keresztül megyek ez által. Ahogy a barátaimmal neveztük, Rovaniemi egy “safe bubble”. Az élet teljesen más, mégis csodálatos. A furcsa természeti körülmények által, állandóan rengeteg meglepetés várja az embert. A művészeti karon a tanárok nagyon kedvesek és törődnek a diákokkal, könnyű ez által is kapcsolatokat szerezni, esetleges projekteket és kollaborálásokat megvalósítani a csereprogram ideje alatt. A PTE grafika képzéséhez képest sokkal tarthatóbb a tempó, így nagyon sok ideje van az embernek saját magára, a szakmai fejlődésére. Van tér az alkotásra, és hozzáértő emberek az értékelésre. Ha valaki úgy érezné, hogy itthon esetleg túl nagy a nyomás, mindenképpen ajánlom figyelmébe Rovaniemit.
Szakmai gyakorlat
BTK
Kardos Katalin Judit - Szociális munka BA III. évfolyam
2021/2022 - Forssa
FSHKY-Forssa Region Integration Center –Forssa
Az ERASMUS programról a Károli Gáspár Református Egyetemen hallottam először. Cegléden laktam és a mellette lévő városban, Nagykőrösön jártam a Károli Gáspár Református Egyetem szociális munka karára. Volt tanárom, Dr.habil. Török Péter szociológus beszélt rá, hogy tanuljak Szlovéniában, a ljubljanai egyetem szociális munka karán. Szociális munka tanulmányaim során sok helyen voltam gyakorlaton, de integrációs központban még nem. Így nagyon vártam ezt az időszakot. Finnország pedig majdnem 2000 km-re van Magyarországtól. Mivel ilyen messze van, előtte még soha nem voltam ebben az országban. Ezért nagyon vártam a szociális munka gyakorlatomat.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézem? Hogyan küzdöttem le őket? Senki nem beszélt magyarul. Ezért rákényszerültem, hogy az angol tudásommal boldoguljak. Az első idő nagyon nehéz volt, de utána már könnyebb volt. Mivel minden nap reggel 8-tól dolgoztam délután 16-ig, így a munkával tudtam leküzdeni a nehézségeket. Egyénileg utaztam ki autóval. Lengyelországban, egy helyen aludtam. Észtországban, Tallinnál vitt át a komp Helsinkibe. Óriási szerencsém volt a szállással. Az Integrációs Központ felajánlotta a segítségét és az ő közvetítésükkel lett szállásom. Árban nekem megfelelő volt. Ljubljanában az egyetem kollégiumában volt a szállásom. Többen laktunk együtt. Most egy pici apartmanban egyedül én laktam. Forssa nagyon kis város Finnország déli részén. Nyugatra 60 km-re van Turku, az egykori fővárosa Finnországnak. Többször kirándultam ide. A turkui vár csodálatos. De a város kompátkelő Svédország felé is.Keleti irányba pedig 70 km-re az ország mostani fővárosa, Helsinki található. Ide is többször kirándultam. 39 nemzeti parkja van Finnországnak. Kiljamo Nemzeti Parkban voltam kirándulni. Én tudok főzni és így oldottam meg az étkezést. De vannak pizzériák és éttermek is, ahonnan lehetett volna rendelni is. Helyileg a forssai régiós központ a környékbeli migránsok életét segíti. Frossa központhoz tartozik Humppila, Jokioinen, Tammela és Ypäjä város. Segítséget kaphatnak személyesen a migránsok, de előtte időpontot kell kérniük. Telefonon is kaphatnak segítséget. Ehhez az integrációs Központ központi számát tudják felhívni. Az én tanárom Johanna Jaakkola szociális munkás volt, aki az Integrációs Központ dolgozója. Nagyon sokat tanultam tőle. Szigorú volt, de így tudtam azt a rengeteg új dolgot megtanulni, ami a finn szociális munkára jellemző. Eljutottam és megismertem egy olyan országot, amit, ha nincs az ERASMUS, soha nem tudtam volna megismerni. Rengeteg új ismerősöm lett, új barátságokat kötöttem. Én mindenkinek ajánlom a mai napig az ERASMUST. Én 9 hónapot Szlovéniában éltem, a legnehezebb, első COVID időszakban. 3 hónapot pedig Finnországban töltöttem. Aki nem használja ki az ERASMUS adta lehetőséget, az élete lesz szegényebb. Új országot, új embereket, másik egyetemet ismerhetünk meg. Ez nem egy 2 hetes turista kirándulás. Az idegen nyelv elsajátításában pedig a legjobb lehetőség.
