Munkatársak beszámolói a Spanyolországban töltött Erasmus+ ösztöndíjas szakmai tréningről

Erasmus+ Staff Training Mobility – La Laguna Univeristy, Tenerife; 2018. április 23-27.

 

Öt napos munkalátogatáson vettem részt a tanszékünk Erasmus kapcsolati egyetemén, a spanyolországi La Laguna Egyetem (Tenerife) Fizikai-Kémiai Tanszékén. A látogatás célja a fogadó egyetem hallgatói gyakorlatainak tanulmányozása volt.

A La Laguna Egyetemen nagyon hasonló a kémiai tanszékek felépítése, és a gyógyszerészeti kémiai oktatás, mint nálunk. Hallgatóink száma körülbelül megegyezik az övékével. A lemorzsolódás náluk körülbelül ötven százalékos. A fizikai-kémia tanszéknek egy egész emelet áll a rendelkezésére, számos kutatói és hallgatói laboratóriummal, dolgozó szobákkal, könyvtárral.

A látogatás során betekintést nyerhettem a vegyész, a mérnök, a kémia és biológia tanár szakos valamint a gyógyszerészoktatásba is. Ezek közül a gyógyszerészképzés különösen érdekelt, mert egyetemünkön jelentősen megnövekedett a gyógyszerészhallgatók száma az utóbbi évben, és valószínűleg a jövően is hasonlóra, vagy még több hallgatóra számíthatunk. Ugyanakkor a hallgatók „hozott” tudása egyre felszínesebbnek tűnik, és elmondásuk alapján valószínűleg nehezebben sajátítják el az egyetemi tananyagot, mint a korábbi években.

A tanulmányút során számos jó és hasznos megoldással ismerkedtem meg. Ezek közül voltak teljesen új alkalmazások, és olyanok is, amelyekre már mi is gondoltunk, de valamilyen okból kifolyólag nem alkalmaztuk eddig. Például a gyakorlatok témaválasztásában, a magyarázó leírások modernizálásában, az ösztönzés és számonkérés módszereiben, de magában a hallgatói laboratórium felszerelésében, műszerezettségében is.

A tenerifei egyetem egyik leghasznosabb gyakorlatának a magyarázatok egyszerűsítését találtam. A mostani „Z” generáció az idősebb nemzedékek „analóg” gondolkodását nehezen, néha alig tudja követni, a gyakorlatleírásokat nem könnyű értelmeznie. Ezt megkönnyítendő a gyakorlatokat La Lagunán rövid videókban teszik közzé vagy az egyetemi honlapon, vagy a YouTube-on.  Hasonló megoldás már bennünk is felötlött, de ennek ellenérve az volt, hogy egy diplomás szakembernek, - gyógyszerésznek pedig mindenképpen – egy eléje tett leírást értelmezni kell tudni, a feladatot végre kell hajtaniuk egyedül is. Azt találtam, hogy a videók nem hátráltatják, hanem segítik a tanulókat a jobb szövegértés elsajátításában, mert mintegy közvetítő nyelvként működnek. A tenerifei kollégák szerint, ha a videók alapján sikerül egy problémát megérteni és feldolgozni, a továbbiakban a csak szöveg alapú tanulás is könnyebbé válhat. Az élményszerű tanulás pedig segíti a motivációt, növeli az eredményességet, a teljesítményt.

A tenerifei gyógyszerészhallgatók fizikai-kémia gyakorlatainak tematikája nagyon jól illeszkedik a gyógyszerész „profilba”. Például mesterséges gyomrot hoznak létre laboratóriumi körülmények között termosztátból, megfelelő savas-, emésztőenzimes közegben, és tanulmányozzák az egyes gyógyszerek fizikai-kémiai jellemzőit, az általuk előidézett változásokat. Egy másik gyakorlaton a B vitaminokat hasonlítják össze. Látványos a különböző gyümölcsökből készített galvánelemes kísérlet. A korróziót pedig egyszerű eszközökkel szögeken vizsgálják a mérnökhallgatók. Ezeknek a gyakorlatoknak elkértem a leírását, amit rendelkezésünkre is bocsátottak.

A gyakorlatok közös jellemzőinek találtam a rendkívüli szemléletességet, lehetővé téve a fizikai-kémiai törvényszerűségek élményszerű megközelítését, és így mélyebb, készségszintű elsajátítását. A tárgy oktatásakor az is súlyos problémánk szokott lenni, hogy a hallgatók tudása csak rövid idejű, sporadikus, sokszor az összefüggések sem világosak. A kiscsoportos tanulmányok segítik a problémák megvilágítását és a megértést. Több oktató foglalkozik velük, és sokféle szempont szerint értékelik őket: pl. egy-egy feladatot öt-hat paraméter alapján (kísérlet pontossága, háttértudás, találékonyság, tisztaság betartása, hatékonyság).

A tenerifei hallgatók motiváltak, jó közösségi lehetőségeik segítik őket az együttműködő munka megtanulásában, és később megtalálni örömüket benne.  Úgy láttam, a közös munka nem ment az egyéni megértés és tanulás rovására. A kísérletek befejezése után általában a mellékszobában lévő számítógépeken együtt számolják ki az eredményeket. Nemcsak az oktatók, de a laboratóriumaik száma is többszöröse a mienknek. Egy-egy kísérletet 4x4 hallgató végez, ellentétben nálunk egy vagy esetleg egy pár. Természetesen ehhez ugyanabból a műszerből legalább négy kell, de a személyzet/oktatók munkája így negyedére csökken. Energiájukat így az alaposabb, részletesebb oktatásra fordíthatják.

Részt vettem zárthelyi dolgozat írásán is. Úgy láttam, a hallgatók sikeresen birkóztak meg a feltett kérdésekkel, feladatokkal. A gyógyszerészhallgatóktól kevesebb matematikai levezetést kértek, mint nálunk, de a feladatok gyakorlatiasabbak voltak. És itt is volt közös feladat, ami nálunk elképzelhetetlen lenne. De úgy láttam, nagyon hasznos a munkakapcsolatok kialakításában a közösen megoldandó problémafelvetés.

Ugyanakkor a vegyészhallgatóknál nagy hangsúlyt fektettek a matematikai alapokra is. A már említett gyakorlati videók közül nem egyet kémia tanár szakos hallgatók készítettek. Pártfogói szerepkörük is van: középiskolákban mutatnak be látványos kísérleteket kedvcsináló szándékkal (roadshow). Így az ő motivációjuk is fejlődik, felelősséget érezhetnek tanulmányaikkal kapcsolatosan.

Összegzésképpen nagyon hasznosnak tartom a tanulmányutat, sokat segít meglátni azt, hogy hogyan fejlődhetnénk, hatékonyabbá téve gyakorlati oktatásunkat, működőképesebbé laboratóriumainkat. Több új gyakorlat ötletét át lehet venni.

Nagyon tetszett a hallgatói gyakorlatok „felhasználóbarát” leírása, a törekedés az élményszerű tudás átadására, a nagyszámú hallgató ügyes elosztása, tanítása, számonkérése. Ehhez kedvező feltételeket adott a nagyobb laboratóriumi és személyzeti háttér, a jobb műszerezettség.

Ugyanakkor nagy élmény volt a jó és hatékony közös munkára nevelést látni, amihez semmi anyagi ráfordítás nem szükséges.

 

Intenational Week of Leon, Spanyolország

 

A programon ketten vettünk  részt a TTK-ról, 2018. máj.7-10 között. A nyitó napon két szekció között lehetett választani. Mi a boldogságról szóló előadást választottuk: „Pongamos de moda la felicidad”címmel. Az előadás nagyon érdekes volt, egyrészt, mivel spanyolul zajlott, másrészt, mert egy hatalmas tapsviharral kezdtük. Az előadó arra kért, hogy mindenki tapsoljon egyszerre. Ez önmagában első találkozásként idegen emberekkel nagyon jó feszültség oldó, másrészt, úgy éreztük, mintha nem egy szokványos előadáson ülnénk, hanem mint egy régóta ismert csapattal lennénk. Ebéd a hallgatók között zajlott egy egyetemi menzán, ahol volt lehetőségünk megismerni egy holland tanárt, aki nevelés tudománnyal foglalkozik. Sok érdekes dolgot mesélt a holland politikáról, iskolai infrastruktúráról, életszemléletről. Délután részt vettünk a spanyol nyelvi kurzuson, ahol sokféle nemzetiségű adminisztrátor, koordinátor és tanár volt, különféle nyelvtudással és korosztállyal. Érdekes volt hallgatni egy Tajvan-i kiejtését, szemben egy török, vagy bolgár nemzetiségüvel. A tanár rendkívül közvetlen és készséges volt, akárcsak Hector Suárez, a szervező. Beszélgettünk többek között az étkezési kultúrájukról, és már az furcsa volt, ahogy ők az órát kezelik. Nincs pontos idő kifejezése és a kiejtés is igen nehéz.

Este a belvárosban találkoztunk, ahol két idegenvezetés zajlott. Az egyik, a koordinátor spanyolul tartotta a csoport egyik felének, míg a másik angolul hallgatóként. Volt ott egy nagyon kedves hölgy, aki szintén kommentálta az idegenvezetést. Anna Rosa, aki a nevelés tudományon tanít a tanárképzésben. Ő annyira közvetlen volt, hogy felajánlotta, hogy a kollégáival együtt, bemutatja nekünk az egyetem egyes részeit. Többek között a Sport Centrumot volt alkalmunk megtekinteni az utolsó délelőtt, ahol volt lehetőségünk megismerni az egyes intézeteket, laboratóriumokat, kutatási helyszíneket. Nemzetközi sportolók gyakorló területeit. Fantasztikus technológiával és eszközökkel dolgoznak, kutathatnak. Anna végig vezetett minket a belváros történelmi helyszínein, ahol, mint utóbb megtudtuk, Gaudí egyik épülete is Leonban található, ami azért különleges, mivel az országban Barcelonán kívül, összesen három másik városban található összesen. A belváros gyönyörű kis sikátorain keresztül eljutottunk a Leon-i katedrálishoz, ami igen látványos és felettébb magas. A tapas túrán különböző éttermekben megkóstolhattuk a sok féle, változatos spanyol gasztronómia nevezetességeit. Azt is megtudtuk, hogy minden pohár ital mellé választható gratis egyfajta tapas. Néhány városban van csak ez a lehetőség, hogy ingyen az ember, megvacsorázhat egy pohár bor mellett, s erre ők nagyon büszkék, mert nem sok spanyol mondhatja el magáról az efféle vendéglátás minőségét és színvonalát. Rendkívül barátságosak, kedvesek voltak. Ez egyfajta Leon-i gasztrokultúra, ahol az ember megkostólhat különböző helyi borokat.

Megnéztük a túrán a San Izidoró templomot is és egy picit belecsöppentünk a helyi mise világába is. A következő napon egy egész napos buszos kiránduláson vettünk részt. Az el Camino útvonalának egyik szakaszán. Ponferrada volt az első bázis, ahol közel 500 m magasban megcsodálhattunk egy középkori várat, majd sétánkat folytatva betekintettünk egy kézműves üvegfúvó műhelybe. Később ellátogattunk a helyi Campusra, ahol előadáson vettünk részt és betekinthettünk az egyetem különböző fizikoterápiás helyszíneire. Sok információ elhangzása után a Campus egyik épületében volt egy borkóstoló, ahol elmondták, hogy hányféle típusú borral büszkélkedhetnek, helyi termelőkkel. Ott volt a közös ebéd s utána folytattuk utunkat gyalogszerrel, az el Camino egyik szakaszán. 2 óra gyaloglás után megérkeztünk Villa Francába, egy parányi kis faluba. Az utunk során megtudtuk, hogy a közel nyolcnapos, 300 km- es Camino nemcsak vallási céllal zajlik, hanem sokan inkább kihívásként teljesítmény túraként vesznek részt a világ minden részéről. Nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hogy rengeteg ember részt vesz ezen a túrán, s mindegy, hogy sport, vagy spirituális céllal, de végeredményként egy önfeledt örök élménnyel zárul. Utunkat onnan már busszal folytattuk tovább Astorgába, ahol sajnos már nem sok időnk maradt a belvárosi látogatáson kívül. Az ezt követő napon délelőtt minden résztvevő előadás.t tartott a saját országa, egyeteméről. (bolgár, bosnyák, lengyel, német, holland egyetemekről) Meghallgattunk egy érdekes előadást a pilótaképzésről, ebéd után pedig ismét részt vettünk a spanyol kurzus folytatásán. Délután tartottam egy spanyol yoga oktatóval Hatha yogát. Ő beszélt a yogáról, és jómagam vittem a gyakorlati részt illetve egy rövid elméleti részt angolul. Személyes élményként nagyon jó volt látni, hogy mennyire lelkes ez a csapat, ahol nemcsak a kollégák, hanem helyi tanárok, koordinátorok és hallgatók és személyzeti kollégák is részt vettek.

Az utolsó napon a visszautazásunk miatt, sajnos csak arra volt időnk, hogy megnézzük a sport centrumot, de mindent egybevéve nagyon jól éreztük magunkat, s szívesen visszatérünk majd, ha lesz rá lehetőség és alkalom.

Szakmai szempontból megítélve úgy gondolom, hogy ezek a találkozók nagyon hasznosnak, fontosnak bizonyulnak, mert ezekkel a résztvevőkkel, akik a különböző országokból jöttek, más-más kultúrával, infrastruktúrával és egyéniséggel, mind-mind másféle, sokszínű és változatos programot, tanulmányt és nyelvet vagy kultúrát adhatnak a mi hallgatóinknak és oktatóinknak, illetve személyzeti vezetőinknek. Ugyanezt remélem, hogy mi is képviselni tudjuk az adott városunk Campusán. A bemutatkozás rendkívül fontos és több skálán mozog, de ami igazán lényeges, az az együtt töltött idő és élmények sokasága.