Munkatársak beszámolói a Csehországban töltött Erasmus+ ösztöndíjas szakmai tréningről

Palacký University Olomouc

2023.06.19. - 2023.06.23.

Mint a Pécsi Tudományegyetem Erasmus koordinátora 2023.06.19-23. között részt vettem a Palacký Egyetem által szervezett 7. nemzetközi staff weeken. Meghívást a partnertől emailben kaptam és a program egyből felkeltette az érdeklődésem, mivel a workshopok témája többek között a mentális egészség, a fenntarthatóság és a speciális igényű hallgatók voltak. Rajtam kívül akadtak jelentkezők a világ minden tájáról, Butántól kezdve, Franciaországon és Dél-Afrikán át, egészen a Dominikai Köztársaságig. Így ez az 5 nap erejéig egy színes társaság tagja lehettem. A programról: A hét regisztrációval, valamint az egyetem és magunk bemutatásával indult, majd egy városnéző túrán vettünk részt idegenvezető kíséretében. A második nap egy cseh nyelvi kurzussal kezdtünk, kincsekre vadásztunk a városban és a mentális egészségről tartottak nekünk előadást. Szerdán és csütörtökön két-két workshopot is tartottak nekünk: fenntarthatóság, speciális igényű hallgatók, nemzetközi kreditmobilitás, új prioritások és kihívások az Erasmusban címmel. Valamint kirándulást tettünk egy közeli városba, Kroměřížbe, ahol a püspöki palotát és a virágos kertet tekintettük meg. Az utolsó nap az egyetem kollégiumaiban vezettek körbe minket és egy záró beszélgetés keretében ünnepélyesen átadták a részvételi igazolásaink. A városról: Olomouc közel Péccsel azonos méretű város és szintén fontos szellemi-lelki központ, így elég otthonosan éreztem magam benne. Mikor megérkeztem a vasútállomásról körülbelül fél órát sétáltam a szállásomig, ami a városközpontban volt. A kampusz, ahol a programokat tartották onnan csak 5 perc sétára volt. A városnéző túra és a városi kincskereső alkalmával részletesebben megismerhettük a városközpontot. Megtudtuk például, hogy a város főterén álló Szentháromság-oszlop 2000 óta az UNESCO Világörökség része. Ezek után szabadabban és magabiztosabban jártam az utcákat. A helyi kollégáktól pedig sok jó ajánlatot kaptunk a meglátogatni érdemes helyekre. Az ételről: Mielőtt a mobilitás elkezdődött volna egy kérdőívben ki tudtunk választani, hogy milyen ételt szeretnénk fogyasztani az egyes étkezések alkalmával. A korábbi adminisztrátori mobilitásaim során nem volt ilyen lehetőség, így nekem nagyon tetszett ez a megoldás. Ezzel azt is garantálták, hogy mindenki azt kapta, amire számított, amit szeret/ ehet. Tapasztalataim szerint a cseh főételek főleg húsból állnak, zöldség, leginkább krumpli körettel. A legemlékezetesebb étkezés a búcsúvacsora volt Kroměřížben. A helyszín az Octárna hotel és étterem volt, ahol egy hangulatos, félköríves mennyezetű szobában szolgálták fel nekünk az ételeket. Én erre az alkalomra sült kacsát rendeltem krumplipürével és céklával. A kacsát kicsit túl sütötték és a céklasaláta meglepően édes volt, így összességében egy érdekes fogást kóstoltam. Az utazásról: Ez alkalommal is a zöld utazási formát választottam és vonattal tettem meg a Pécs-Budapest-Olomouc távot. Budapest és Olomoc között oda- és visszafelé is át kellett szállnom egyszer, ami miatt már az utazás előtt kicsit izgultam. Odafelé le is késtem a csatlakozást, amivel eredetileg terveztem menni, így kissé frusztráltnak és elveszettnek éreztem magam egy időre. Visszafelé szerencsére a csatlakozást elértem, viszont Magyarországra ismét késéssel érkeztem meg. Az utazás azonban még így sem vett megterhelően sok időt igénybe, összesen közel 8 órát. Összességében elmondhatom, hogy ismét egy nagyszerű mobilitásban vettem részt. A programok rendkívül jól voltak megszervezve, a fogadó egyetem már az indulásunk előtt bőségesen ellátott minket információval és a szállás kiválasztására is javaslatot tettek. A szervező kollégák pedig végtelenül kedvesek voltak, ráadásul közel velem egyidősek, így kényelmesen éreztem magam. Ami azonban számomra különbözött az eddigi mobilitástól az az, hogy úgy éreztem ez alkalommal igyekeznek minél jobban bevonni a helyi kultúrába. A kiutazás előtt kiküldtek egy tájékoztatót a cseh érdekességekről és szokásokról, valamint az első napon az egyetem mellett Csehországot is részletesebben bemutatták. Ezen kívül igyekeztek minél jobban megismertetni velünk a várost, bátorítottak minket a helyi ételek kipróbálására és nyelvtanulásra is lehetőségünk volt a program keretén belül

kepernyokep_12-3-2024_155845_.jpeg


Must Week 2024, Brno, Csehország

2025.05.20. - 2024.05.24.

A rendezvény nevéről mindig az angol szó szerinti fordítás ugrik be, és csupán helyeselni tudok, hogy bizony ez a hét a „KELL” jegyében zajlott. Szükséges, kihagyhatatlan volt, legalábbis a számomra mindenképp.

„Masaryk University Staff Training”. Egy hét, ráadásul Brno-ban. Utoljára bő egy évtizede töltöttem pár napot Prágában, de akkor baráti társaságban. Most azonban egyedül, és emiatt igen aggasztott, hogy csupán angolul beszélek, a cseh nyelv számomra idegen. Igaz, a szervezőkkel már volt alkalmam találkozni januárban, egy EDUC rendezvényen a Zsolnay negyedben. Ezáltal lehetőségem nyílt érdeklődni, ismerkedni a Brno-i továbbképzéssel kapcsolatosan.

Brno sajátos hangulatú város, egyszerre markánsan cseh és mozgalmasan nyugati. A szállásomat elsősorban úgy kerestem, hogy viszonylag olcsó legyen. Be is fürödtem vele. Mindenesetre így bekukkanthattam a város kétesebb hírű részének életébe is. A lokációra semmiképp nem lehetett panaszom, hisz pár perc gyaloglással elértem a villamosmegállót, ahonnan mindössze féltucat megállónyit kellett zötykölődnöm a központig. Gyakorlatilag ott szálltam le az egyetem tőszomszédságában, és máris a sétálóutcák, parkok kavalkádjában leltem magam.

Brno (Brünn, a középkori magyar nevén Berén) a Cseh Köztársaság második legnagyobb városa, javarészt német ajkú lakosságnak adott otthont, egészen a II. világháború végéig. A mai napig is érezni ezt, például az angol kommunikáció fiaskója kapcsán, amikor valamely „őslakos” a  német nyelvvel próbálja áthidalni a megértés okozta nehézséget.

A centrum számos szemrevételezni valót tartogat az érdeklődök számára. A teljesség igénye nélkül: a Tugendhat Villa, ami az UNESCO Világörökségének része, a 13. században épült, a „nemzetek börtöneként” elhíresült Špilberk vára mítoszokkal átszőtt kazamatáival. (Magyar jakobinus társaival itt raboskodott Kazinczy, de lengyel forradalmárok, olasz hazafiak, magyar szabadságharcosok is sínylődtek a sötét, nedves cellákban. Bár bizonyíték nincs rá, állítólag a II. világháború idején a nácik gázkamrákat is kialakítottak a legalsó szinten.) Fura érzés volt, hogy a kazamatákba vásárolt belépőm mellé magyarul írt brossurát kaptam, pedig végig angolul kommunikáltunk.

olessak_a_kep2.jpg

A park tövében árnyas, hatalmas lombkoronákkal védett, elsősorban egyetemisták által látogatott kávézó bújik meg, ahol szintén egyetemisták szolgálnak fel, ezzel teremtve elő valamicske plusz pénzt. Vidámak, kedvesek, az egészet áthatja egy fiatalos pezsgés. Jó ilyen helyen kezdeni a reggelt.Az utca túloldalán található a Csehszlovák Köztársaság első köztársasági elnökéről elnevezett, 1919-ben alapított Masaryk Egyetem. Az impozáns központi épület mellett 180 másiknak a tulajdonosa még, sőt, az Antarktiszon a Mendel kutatóállomást is működteti. A főbejárat előtti parkban Tomáš Garrigue Masaryk pillant le ránk elgondolkozva. 6900 dolgozó és 30 000 diák van a jelenleg működő 10 karon. Főleg humán tárgyakat lehet felvenni, így nem véletlen a Művészeti Kar telítettsége. A tanulók közel 65 százaléka külföldi, ami nagyban színesíti Brno kulturális életét is.

Mindazonáltal az egyetem nem ennek (vagy nem csupán ennek) köszönheti pozitív megítélését. A speciális igényű hallgatók és dolgozók akadálymentesített egyetemi életének megteremtésében európai szinten jár élen az intézmény Teiresiás Támogató Központja. Nevét a görög jósról, Teiresziasz-ról kapta, aki azért vakult meg, mert túl sokat látott és tudott, de még vaksága ellenére is ő maradt a görög jósok között a legtekintélyesebb. Petr Peňáz, a Klasszika-filológia tanáraként, a mindennapi oktatás során találkozott a különböző tanulási nehézségekkel bíró hallgatók segítésének problémakörével, így 2000-ben magához ragadta a kezdeményezést, és megvetette a Támogató Központ alapjait. A közel negyed évszázad alatt az álom komoly realitássá nőtte ki magát. Az egyetem épületének teljes első szintjén működik, jelenleg 45 állandó és 100 külsős alkalmazottal, akik 5 részleg (Tanulmányi, IT, Könyvtár és Kiadói, Vizuális Kommunikáció, Fizikai Akadálymentesítés) munkáját teszik gördülékennyé, a 900 regisztrált hallgató számára.

Az akadálymentesítés, inkluzív egyetem lévén, mindenütt megoldott. Automatikusan nyíló ajtók, a beléptetést könnyítő kártyás rendszer, a látássérültek tájékozódását elősegítő brille-feliratok következetes kihelyezése, az egyszerűen használható kerekesszékes liftek és a megfelelő lejtésű, csúszásmentes rámpák a lépcsők, bejáratok mellett. Mindent folyamatosan monitoroznak, javítanak, bővítenek. Az inklúzió jegyében semmit sem hagynak figyelmen kívül, és minderre előteremtik a szükséges forrásokat, hisz nem kérdés a létjogosultsága.

Alapvető szemlélet, hogy a fogyatékosságot mind a hallgatói, mind a személyzeti részről természetes alkotóelemnek tekintik, sőt, kimondottan nagy hangsúlyt fektetnek az utóbbiak támogatására, mint követendő jó példa.

Maga az egyetem a törvény által nagyobb felelősséget vállal az akadálymentesítésben, külön rektori utasításokkal szabályozva azt. A Támogató Központ munkájának legfontosabb eleme a tapasztalatok alapján megszervezett egyéni tanrendek kialakítása. Ennek érdekében a nyújtott szolgáltatásokat nyilvántartásba vesznek, hogy a későbbiekben adaptálhatók legyenek.

Az oktatók munkáját elősegítendő, a szemeszterek előtt e-mailben tájékoztatják őket az érintett csoportban tanuló fogyatékos hallgató/hallgatók szükségleteiről, fogyatékosságának mértékéről. Így az oktató tervezni tud a speciális helyzetre, ha szükséges, további tanácsot, útmutatást kérhet a szakemberektől. A Támogató Központ több tanulószobával rendelkezik, amiket a hallgatók igény szerint, a hét minden napján, 0-24 órában használhatnak.

olessak_a_kep3.jpg

Az igazat megvallva bármivel is találkoztam a konferencia ideje alatt, őszintén lenyűgözött, azonban a legtöbbet a vakok és gyengénlátók könyvtára adta. Rögtön az elején fontos megemlíteni, hogy mint bármely más könyvtár, ez is nyilvános, igaz, egyeztetés után látogatható.

A felszereltsége egyértelmű profizmusra vall, a legkomolyabb Brille-nyomtatótól kezdve a 3D modellezőn át, a videó- és hangstúdiókig, itt minden megtalálható. Szükség is van rá. A közel 500 felhasználót 6 teljes állású és 10-15 külsős szakember munkája látja el a megfelelő dokumentumokkal. Érdekes, hogy a szolgálatásaikkal nem csupán az egyetemi közeget, hanem igény szerint az általános iskolákat és a középiskolákat is segítik. Közel 5000 E-könyvet és több száz nyomtatott, Brille-, illetőleg tapintható kiadványt tartanak számon. A 2D vagy 3D formában megjelenített tapintható grafikák alatt térképek, táblázatok, művészeti alkotások reprodukciói, alaprajzok és épületek érthetők. Ha például egy vak hallgató a Notre- Dame-ról tanul, a 3D nyomtatóval elkészített alaprajzra helyezhető, akár szétszedhető épületet is a kezébe foghatja, megtapasztalva külső-, belső struktúráját. Egy ilyen modell elkészítése költséges, és sok időt, legalább egy teljes napot vesz igénybe, ezért mindig felmérik az igény valós szükségletét.

A könyvtárban készülnek a Brille-feliratok, katalógusok, brossúrák, nem csupán az egyetem részére, hanem akár kiállítások és egyéb nagyobb volumenű rendezvények felkérésére is. Ami azonban mindenképp egyedi, az az úgynevezett hybrid könyv. Ebből jelenleg 80-at katalogizáltak, köszönhetően az elkészítés bonyolult folyamatának.

A hybrid könyv egy adott dokumentum többféle feldolgozását foglalja online formába. Az akadálymentesítetten digitalizált szöveg audió formátumban és jelnyelvi videóként is elérhető, akár párhuzamosan, akár külön-külön játszva le. Sajnos, a dokumentumok más tanintézmények számára elérhetőek bár, azonban a feldolgozás folyamata a Masaryk Egyetem privilégiuma, azt adaptálni nem lehet. Ha mondjuk a Pécsi Tudományegyetem Támogató Szolgálata is hasonló formátum elkészítését tűzné ki célul, szükség lenne a saját, magyar nyelvre kalibrált programozási metódus kidolgozására. Mindazonáltal, szerintem nem egyértelmű a hybrid könyvek szükségessége, hisz a külön-külön elkészített formátumok legalább ennyire hasznosak.

A konferencia egyértelművé tette a számomra, hogy hiába a jószándék, a rengeteg megvalósításra váró ötlet, ha az anyagi források hiányában minimalizált az alkalmazott szakemberek és a használható helyiségek száma. Nem is beszélve a szükséges technikai háttérről. Hogy ezt pályázatok útján nem fedezhető, az egyértelmű.

Zárszóként a konferencia szervezőinek abszolút pozitív munkáját emelném ki. Minden napot áttekinthető táblázatba foglaltak, az események percre pontosan követték egymást, elegendő teret biztosítva a bőséges kávészüneteknek. A felszólaló szakemberek felkészültségét maximálisnak éreztem, s bár minden előadás rendkívül sűrűnek bizonyult, a reflektálásokra is kaptunk elég időt. Az egyéni beszélgetéseket, és ezáltal a programokon való részvételt rugalmassan kezelték. Nekem például kitűzött célom volt a dokumentumok akadálymentesítéséhez használt program megismerése, amiben a Könyvtár és Kiadói Részleg vezetője, Michaela Hanousková abszolút partnernek bizonyult. Külön köszönettel tartozom neki.

Amit hiányként éltem meg, az a közös programok csekély száma volt, ugyanis a közel 30 résztvevő (a legkülönbözőbb országokból: Csehország, Szlovákia, Franciaország, Írország, Norvégia, Portugália stb.) kevésszer találkozott egyszerre, mert az előadások párhuzamosan, több csoportban zajlottak. A több együttes program nagyobb lehetőséget biztosított volna a tapasztalatcserére, az esetleges közös projektek lehetőségeinek megvitatására.

Az utolsó nap visszatekintő részében többen megfogalmazták ezt, amit nagyon komolyan vettek a szervezők, csakúgy, mint bármely véleményt. Jövőre, 2025-ben duplán ünnepelnek: akkor lesz 25 éves a Teiresiás Támogató Központ, és 10 éves a „MUST Week”. Úgy gondolom, bárkik is lehetnek részesei a soron következő konferenciának, különleges élményben lesz részük. Igaz, idén nekünk, résztvevőknek sem lehetett okunk panaszra, amihez a szakmaiságon túlmenően az első pillanattól tapasztalt közvetlenség, nyitottság járult hozzá.

Köszönöm a lehetőséget, és érdeklődésre részletesebb információk igénye esetén, szívesen válaszolok!