Bali Cintia Pszichológia
2016/17
Szlovénia, Ljubljana
Univerza v Ljubljani
Nehéz volna meghatározni hol hallottam először az Erasmus+ programról, mivel úgy vélem ma már ott van a köztudatban, hogy minden egyetemista számára adott ez a lehetőség. Mindez azonban csak egy felszínes tudást jelent a programmal kapcsolatban. Már az előző szakomon is voltak elképzeléseim az Erasmus által adott lehetőségekről részletes tájékoztatást, azonban a gólyatáborban, majd a kari tájékoztatón kaptam. Emellett egy barátnőm személyes tapasztalatai is gyarapították a programmal kapcsolatos ismereteim és elvárásaim sorát. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy leginkább a szociális kompetenciáim és a nyelviképességeim javulása volt az, amit a programtól vártam. Emellett pedig bíztam abban, hogy szakmaitudásom is gyarapíthatom amellett, hogy új embereket, helyeket és kultúrákat ismerhetek meg.
Az Erasmus+ program remek lehetőségeket kínál, amelyekről úgy vélem, hogy a legtöbb egyetemista számára vonzóak lehetnek, mindezek ellenére én mégis csak hosszú mérlegelés után jutottam el odáig, hogy végül beadjam a jelentkezésem. Ambivalens érzéseim oka az volt, hogy bár tudtam, az Erasmus lehet az egyik legjobb út a személyes és szakmai fejlődésemhez, a lehetőségek helyett én mégis inkább a potenciális nehézségeket vettem számba. A kint töltött idő alatt azonban rá kellett döbbennem, hogy külföldön szervezni az életünket és a tanulmányainkat nem feltétlen kell, hogy több nehézséggel járjon, mintha itthon tennénk ugyanezt.
Tanulmányiam helyszínéül Ljubljanát – a szlovén fővárost – választottam. Kezdetben kissé tanácstalan voltam az utazást illetően, azonban némi kutakodás után sikerült kiderítenem, hogy ennél könnyebb dolgom nem is igazán lehetne, mivel Ljubljana Budapestről vonattal közvetlenül elérhető. Ráadásul a vonatnak megvan az az előnye is – a vonatjegy jutányos ára mellett –, hogy az egyszeri erasmusos hallgató annyi csomagot cipelhet magával, amennyit csak elbír és senki sem méri le, hogy hány kiló cipőt, ruhát vagy házikolbászt tömködött a sporttáskajába. Persze mindezért vállalnia kell, hogy nem kevesebb, mint nyolcórát zötykölődik egy nem feltétlenül kényelmes ülésen. De ha figyelembe vesszük azokat a (szlovén) tájakat, amelyek mellett a vonat elsuhan, szerintem megéri az ücsörgést.
Ljubljanában a hallgatóknak lehetősége van bejutni a kollégiumokba, a helyek azonban korlátozottak, a helyfoglalás pedig gyorsaság alapján történik, így nem is lepődtem meg, amikor tájékoztattak, hogy nekem már csak a várólistán lesz helyem. Már a nyáron elkezdtem böngészni a szlovén albérleteket, ami a szlovén nyelv ismeretének hiányában nem volt egyszerű, ennek ellenére augusztusban már tudtam, hogy októbertől hol fogom álomra hajtani a fejem. Két másik lánnyal laktam együtt egy családiház felsőszintjén, ahol saját szobám volt, a szobáért 200 eurót fizettem a fűtésiszezont megelőzően, majd ez a költség a fűtés bekapcsolása után 250 euróra emelkedett. Az albérlet egyetlen szépséghibája a városközponttól való távolsága volt, így azonban közvetlenül a Száva mellett laktam, aminek szintén megvolt a maga szépsége.
A városközpont, amelyet kettészel a Ljubljanica folyó elsőlátásra ámulatba ejtett, így sokat üldögéltem a folyóparton és csodáltam a várost a későőszi melegben. A központban egymástérik a különböző vendéglátóhelyek, amelyekben igensok egyetemista is megfordul a Student Meal Systemnek köszönhetően. Ugyanis ez a rendszer diákkedvezményt biztosít az egyetemisták számára a város szinte összes éttermében, így pedig akár ingyen is ebédhez juthatunk. Mielőtt kiutaztam többen is említették, hogy szívesen pályáznának Erasmusra, de tartanak a felmerülő esetleges plusz költségektől. A magam részéről viszont azt állíthatom, hogy részben a Student Meal Systemnek – részben pedig annak köszönhetően, hogy az élelmiszer árak terén nincs nagy különbség Magyarország és Szlovénia között – kényelmesen kijöttem az Erasmus ösztöndíjamból, a viszonylag magas lakhatásiköltségeim ellenére is.
Az fogadóintézményben összesen öt kurzusra jelentkeztem, amelyeket angol nyelven tartottak, ezek a kurzusok tulajdonképpen le is fedték a pszichológia intézet által felkínált lehetőségeinket. Sőt az ötödik kurzusomra egy másik karra kellett átjárnom. Minden kurzuson rendkívül érdekes ismeretekkel gyarapodtunk, de személyes kedvenceim a szemináriumaink voltak, amelyektől elsőre ugyan tartottam, azonban rövidesen kiderült, hogy igen hasznos és élvezetes órákra számíthatunk. A szemináriumokon tudtuk igazán kihasználni a csoportunk alacsony létszámát, ami lehetőséget adott a folyamatos konzultációra valamint egymás tapasztalatainak és elképzeléseinek a részletes megbeszélésére a készülő projektmunkánk során. Emellett mindannyian egyéni visszajelzést kaptunk a munkánkat illetően, amit remélhetőleg az itthoni tanulmányaim során is kamatoztatni tudok majd. A tanáraink igen felkészültek, segítőkészek és remek előadók voltak, így örömmel látogattam a kurzusaikat.
Úgy vélem ez a Szlovéniában töltött szemeszter meghatározó tapasztalata eddigi életemnek, amely során sikerült megtanulnom reálisabban értékelni a saját tudásomat és képességeimet. Emellett lehetőségem nyílt arra, hogy új szituációkban próbálhassam ki magam, amelyek során új szociális és szakmai tapasztalatokra tehettem szert. Mindez pedig segítette azt, hogy valamivel optimistábbá és nyitottabbá váljak. Nem gondolnám, hogy valaha is beszűkült gondolkodás jellemzett volna, de hajlamos voltam elzárkózni olyan új, ismeretlen szituációk és kockázatosnak tűnő – de valójában fantasztikus – lehetőségek elől, mint amilyennek korábban az Erasmus is tűnt. Most azonban csak korholni tudom magam, hogy miért nem vágtam bele korábban. Azt gondolom az Erasmus+ program kiváló lehetőség nem csak arra, hogy megismerjünk másokat, de arra is, hogy megismerjük önmagunkat. Emellett pedig esélyt ad arra, hogy egy kicsit feszegessük a korlátjainkat, miközben új tudásra, képességekre és tapasztalatokra tehetünk szert.
Csilics Katalin KTK, Vezetés és Szervezés MA
2016/17
Szlovénia, Ljubljana
University of Ljubljana Faculty of Economics
Az Erasmus programról még alapképzésen hallottam, amikor lehetőségem is volt 5 hónapot Olaszországban tölteni. Nagyon meghatározó élményekkel jöttem haza akkor – ez évekkel ezelőtt volt – és miután megtudtam, hogy bizonyos feltételek mellett 2 alkalommal is lehet az ERASMUS ösztöndíjra pályázni, nagyon megörültem, hogy újra hasonló élményekben lehet részem. Izgatottan vártam azt az 5 hónapot, és saját tapasztalataimból kiindulva, semmi konkrétumot nem vártam, inkább egyfajta lehetőséget, ami megváltoztatja, vagy megváltoztathatja a világnézetemet, hozzáállásomat a dolgokhoz, ha nyitott vagyok rá. Mielőtt elindultam próbáltam lelkileg felkészülni, de ez tulajdonképpen abból állt, hogy engedjem el a szabályokat, a korábbi „dobozgondolkodásomat”, és adjak teret az új élményeknek. Nem is gondoltam volna, hogy mennyi rendszert építettem fel magam köré az életembe, ami miatt igazán jó és másfajta élményeket tapasztalhattam meg, mint az itthoni körülményeim között.
Természetesen nem abból állt a kiutazásom, hogy fogtam magam, megérkeztem, és minden szuper volt. Akármennyire is fel akar készülni az ember – még így is, hogy évekkel ezelőtt én már megtapasztaltam, hogy milyen 5 hónapra egy másik országba költözni – szóval ezt nem lehet. Minden ott helyben, a gyakorlatban dől el. Nekem a legnagyobb nehézséget az albérletkeresés okozta, mert sajnos nem kaptam kollégiumot, albérletet pedig nehezen találtam. Rengetek helyet felhívtam, de Ljubljanában nem szívesen adták ki az albérleteket néhány hónapra, teljes évre kerestek diákokat. Végül szerencsémre, egy nagyon kedves és nemzetközi albérletbe kerültem, közel az iskolához, olyan fiatalokkal, akikkel nagyon jóba is lettem.
Mikor megpályáztam Ljubljanát, tudatosan választottam olyan helyet, ami közel van Magyarországhoz, hogy az utazással ne legyenek problémáim, és nem is voltak. Kifele a szüleim költöztettek ki, viszont mikor karácsonyra, vagy vizsgázni kellett hazajönnöm, akkor a kinti telekocsi rendszer nekem nagyon bevált. Rengetek érdekes emberrel ismerkedtem meg ezen utazások alatt.
Ljubljana, de főleg Szlovénia gyönyörű hely. Nekem lehetőségem volt nagyon sokat kirándulni, és fantasztikus élményekkel gazdagodtam, leginkább a csodálatos hegyeknek köszönhetően. Ljubljanát ennél fogva olyan nagyon nem ismertem meg, mert a legtöbb szabadidőnkben elmentünk kirándulni, de így is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Nagyon kedvezően tudtunk enni – diákkedvezménnyel sok helyen lehetett enni, a városi közlekedésben főleg a buszokat, és a helyi bringákat (kinti BUBI) használtuk, amik kiválóan működtek. Élhető város, és nagyon biztonságos, nem volt gond azzal, ha úgy alakult, hogy egyedül kellett hazamennem éjszaka.
A kirándulások miatt én az utazásokra többet költöttem, és alapvetően az albérlet nagyon drága kint (én 230 EURO-t fizettem havonta úgy, hogy 5-en laktunk együtt, és volt egy szobatársam, és ez még viszonylag olcsónak számított) Egyébként az étkezés nem volt drága (a diákkedvezményekkel 2-4 EURO között kaptunk hatalmas adagokat, sokszor jobban megérte, mint főzni).
Rengetek Erasmusos programot szerveztek, amíg az időjárás engedte, addig kirándulásokat, aztán inkább közösségépítő játékokat, bulikat. Ami szintén nagy segítség volt – főleg az első pár hétben – hogy minden Erasmusos diák kapott maga mellé egy tutort, aki egy szlovén diák, és a kezdeti nehézségekben (albérlet, tartózkodási engedély, iskolai dolgok stb.) segít. Hozzá bármikor lehetett fordulni, nekem is sokat segített az én tutorom.
Maga az egyetem nekem nagyon meghatározó volt, összességében 2 szakmai és 1 nyelvi tárgyam volt. Mindkét szakmai tárgyam nagyon-nagyon tetszett és nagyon hasznosnak éltem meg. A kinti oktatás számomra sokkal gyakorlatorientáltabb volt, mint Magyarországon. Az egyik tárgynál a szervezetekben működő csoportdinamikákat, szerepeket egy „szabaduló szobában” elemeztük. Ott adott helyzetben, élesben. A másik tárgynak pedig 2 része volt, aminek az egyik felében egy szlovén céggel kellett együttműködni, és piackutatást végeznünk nekik a tényleges piacbővítési szándékaikkal összhangban, a másik felében pedig egy washingtoni egyetemen oktató tanár tartott nekünk egy 4 hetes kurzus-sorozatot: amerikai stílusú előadásokkal, szintén gyakorlati példákon keresztül.
Nehéz kiemelni egy dolgot, ami a legjobb lett volna az Erasmusban. Nekem fontos volt, hogy az oktatás olyan színvonalú legyen, ami a későbbiekben hasznos lehet számomra, és ebben egyáltalán nem csalódtam. A második helyen az ország maga áll, a csodálatos természetével, kirándulóhelyeivel, hegyeivel – egyértelművé tette számomra, hogy ilyet sokkal többet szeretnék az életemben. Az angolom alapvetően jó volt, mielőtt kimentem, de azt éreztem, hogy szakmai témákban magabiztosabban beszélek, mint korábban. Valamint bármilyen külföldi útra igaz, hogy egy kicsivel jobban megismeri az ember önmagát ismeretlen helyzetekben, ami hosszú távon csak hasznos lehet, mind a szakmai, mind a privát életben, és úgy érzem, ebben is fejlődtem, gazdagodtam.
Mindenkinek ajánlom az Erasmust, mert egy biztonságos közegben (a küldő egyetem és a fogadó egyetem is figyel a diákokra) tapasztalhatja meg, hogy „másképp is lehet” a dolgokat csinálni. Akár a mindennapi élet dolgait – étkezés, öltözködés, bármilyen kulturális különbség – de a szakmai, egyetemi dolgokkal kapcsolatban is. Hihetetlenül kinyitja az emberek világnézetét, szemléletét, ami úgy gondolom, hogy akaratlanul is hozzásegít a folyamatos fejlődéshez, tanuláshoz, ami egyenes út a sikerhez.
Endrédy Paula ÁOK, általános orvos
2016/17
Maribor, Szlovénia
Faculty of Medicine University of Maribor
A 2016/2017-es év tavaszi szemesztere alatt lehetőségem volt a szlovéniai Mariborban tölteni kettő és fél hónapot az Erasmus keretein belül. Felsőbbéves ismerőseimtől sokat hallottam az Erasmusos élményeikről és én is szerettem volna élni a lehetőséggel, hogy kipróbáljam milyen az élet külföldi egyetemistaként.
Hatodéves gyakorlataim közül a nőgyógyászatot és a sebészetet végeztem kint. A választásban közrejátszott, hogy nem beszélek szlovénul és ezek a gyakorlatok elvégezhetők anélkül, hogy a betegekkel komolyabb diskurzusokat kelljen lefolytatni.
Maribor Szlovénia második legnagyobb városa. Viszonylag közel fekszik a magyar határhoz, mégis feltűnt már a kiutazás előtt, hogy a tömegközlekedés a két ország között nincs igazán megoldva. Naponta egy vonat indul Budapestről Ljubljanába, az se áll meg Mariborban, csak egy közeli kisebb településen, valamint nem túl vonzó se az utazási idő, se a jegyár. Mivel buszközlekedés sincs, marad az autó. Szerencsés voltam, a velem együtt kiutazó jóbarátom szülei hoztak-vittek minket.
Szlovéniában jól működik és igen népszerű a helyi car share applikáció, a prevoz, de külföldi utazásra, főleg ha az úticél nem egy főváros, ez is nehezen használható. Ljubljanába viszont rengeteg kocsi megy és 5 euróért a nap szinte bármelyik órájában találni fuvart.
Mariborban sok kollégium közül lehet válogatni, de több helyen is gondot okoz, ha egy szemeszternél rövidebb ideig szeretnénk igénybe venni a szálláshelyet. Mi egy Erasmus-diákokat fogadó magánkollégiumban laktunk havi 150 euróért. Én elégedett voltam a választásunkkal, a szoba és a közösség is nagyon tetszett. A csapat nagyon vegyes volt, mindenféle nemzet képviseltette magát, de barátságosan és segítőkészen viselkedett mindenki. Rögtön a beköltözésünk estéjén meginvitáltak bennünket, hogy csatlakozzunk a közös konyhában tartott bulihoz, ahol elmondták a legfontosabb tudnivalókat a maribori diákéletről. Ott szereztünk tudomást a szlovén diákok talán legnagyobb kiváltságáról: a kuponokról. Minden diák, az általános iskolástól az egyetemistáig, napi két alkalommal a szlovén állam támogatásából kedvezményesen étkezhet bizonyos éttermekben. Tekintve, hogy az éttermek többsége elfogadja a kuponokat, a kedvezmény pedig 3 euró körüli, ez azt jelenti, hogy a legdrágább helyen is három és fél euróért egy háromfogásos ebédet lehet kapni, egyes éttermekben és büfékben pedig teljesen ingyen lehet enni.
Maribor egyetemváros, rengeteg a diák és a külföldi egyetemista, angol nyelvtudással pedig gond nélkül elboldogultunk mindenhol. A helyi Erasmus rendszeresen szervezett programokat, kirándulásokat, így az is hamar szert tehetett ismerősökre, aki egyedül érkezett és esetleg nem kollégiumban lakott. Bennünk pár hét után tudatosodott csak, hogy nincs helyi contact personunk. Nem tudjuk, hogy ennek mi volt az oka, de igazából nem éreztük a hiányát, remekül elboldogultunk nélküle is, hála a kollégiumi barátainknak.
A helyi kórház nagy és modern, az orvosok pedig érdeklődőek és segítőkészek voltak, a külföldi diákoknak angolul is készségesen magyaráztak. Lelkesedésük egyik oka lehet, hogy a maribori orvosi egyetemen csak szlovén nyelvű képzés folyik, ezért a külföldi diák nem túl gyakori. Mi külön szerencsések voltunk, mindkét klinikán dolgozott egy-egy magyar szakorvos, aki a szárnya alá vett bennünket. A főorvosok rendszeresen érdeklődtek, hogy minden rendben van-e és ami a legfontosabb: voltunk-e már síelni? A Maribor mellett magasodó Pohorje népszerű síelőhely, a mariboriak nagy része pedig lelkes síelő. Barátainkal mi is kipróbáltuk a pályát, én nagyon jól éreztem magam!
Maribor maga egy kellemes, 110 ezer fős város. A történelmi belváros hangulatos, a környéken pedig mindenfelé szőlőtőkékkel belültetett dombok fekszenek. A várost kettészeli a Dráva, ami sok vizimadarat vonz oda, a partnál folyton kövér hattyúk és kacsák kuncsorognak kenyérért. A tömegközlekedés kimerül pár buszjáratban, ezért mi végül nem vettünk bérletet, hanem biciklit béreltünk a kollégium tulajától. Pozitívum, hogy szinte mindenhol van bicikliút.
Szlovénia nem egy nagy ország, kocsival a legtávolabbi nevezetességéhez is körülbelül két és fél óra alatt el lehet jutni Mariborból. A diákok a kirándulásokhoz általában közösen autót bérelnek, elsősorban a már részletezett rossz tömegközlekedés miatt. Ljubljanába mindenképpen érdemes ellátogatni és a Triglavi Nemzeti Park is gyönyörű a területén található Bohinj tóval együtt.
Az árak nagyjából megfelelnek a hazaiaknak. A kuponokkal sokkal kevesebbet költöttünk az étkezésre, mint amire számítottunk, így az Erasmussal járó ösztöndíj bőven fedezte minden költségünket.
Én nagyon jól éreztem magam ez alatt a tíz hét alatt, sok élménnyel és baráttal gazdagodtam. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha teheti éljen az Erasmus által kínált lehetőséggel!
Hidasi Valentin TTK, programtervező informatikus
2016/17
Ljubljana, Szlovénia
University of Ljubljana
Az első ízelítőt a programról az egyik oktatómtól kaptam, amikor órája elején megemlítette a pályázati lehetőséget. Arra a kérdésemre, hogy miért mennek ilyen kevesen az informatikus hallgatók közül Erasmusra, így válaszolt: És maga miért nem megy?
Párommal való hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy pályázok. A célom az volt, hogy még több gyakorlati tudásra tegyek szert a kinti egyetemen, amit az iparban is közvetlenül lehet hasznosítani.
A döntés késői meghozatala után az így már szűkös pályázási határidők jelentették az első akadályt. Jó tanács: amennyiben pályázol, a szükséges papírmunkát időben kezdd el! Ezek „leküzdése” említett oktatóm, kari Erasmus koordinátorunk, illetve az Erasmus iroda segítőkész munkatársai révén könnyen ment.
A jó tanulmányi eredményeim miatt sikeresen pályáztam az Erasmus+ státusz mellé egy Campus Mundi ösztöndíjra, amely magasabb, mint az alap Erasmus által elnyerhető finanszírozás. A több papírmunkát teljesen megérte. Mivel későn kezdtem el a Campus Mundi-s ügyintézést, így a kiutazás előtt nem is érkezett meg az első részlet. Ez nehéz helyzet elé állított, és kénytelen voltam a kiutazásomat más forrásból megtámogatni. Ezek után nem győzöm hangsúlyozni az időbeni ügyintézést!
A külföldi szemesztert Szlovénia fővárosában, Ljubljanában töltöttem tanulmányaimat folytatva az ottani egyetemen. A kiutazást a szemeszter első napjára halasztottuk. Sok holmira volt szükségem, ezért autóval vittek ki szüleim. A kései indulás oka, hogy nem szerettem volna pár napra hostelben megszállni, majd onnan beköltözni a kollégiumba, mivel akkor még a teljes havi bérleti díjat számolták fel minden hónapra, függetlenül a beköltözés időpontjától. Ezt szerencsére az idei évvel módosították.
Utólag átgondolva sokkal célszerűbb lett volna előbb kimenni, mivel el kellett intézni a lakhatási engedélyt (Residence permit), az Erasmus-hoz és Campus Mundi-hoz kapcsolódó papírokat, illetve az egyetemi bejelentkezést, kollégiumi bejelentkezést, a tanulmányi rendszerbe való regisztrációt, a tömegközlekedéshez szükséges kártya kiváltását, illetve magát a beköltözést, kipakolást is. Ezek viszonylag zökkenőmentesen mentek, leszámítva, hogy sok időbe telt az elintézésük. Néha úgy tűnt, mintha mindenki egyszerre érkezett volna meg adott hivatalos helyekre! A kollégiumi bejelentkezés például órákig eltartott a várakozás és sorban állás miatt.
A hivatalos kezdeti ügyintézés maximálisan 10-20 euróba került mindent beleszámítva. A kollégiumi beiratkozáskor be kellett fizetni 200 € kauciót. A fent említett idei szabályzat módosítás miatt a kollégium költségei emelkedtek. Most olyan 150 – 200 € közötti árakkal lehet számítani. Nekem 90 euróba került a szállásom havonta. A kollégiumi blokkok felszereltsége az árral együtt növekszik, míg a zajszintje az ár emelkedésével csökken. Előtte nem voltam még kollégiumban, így érdekes volt az önellátás és ez az új, „társas” életforma. A havi költségeim megközelítőleg 350 euróra rúgtak. Ebben benne van a havi buszbérlet, a kollégiumi díj, a telefon és az étkezés is. A meglepően magas iskolai követelmények miatt főzni nem volt se időm, se energiám. Azonban a diákok számára van egy kedvezményes étkeztetési rendszer, amelynek tagja számos étterem, gyorsétterem. A választék óriási. A rendszerbe tartozás feltétele, hogy minden diákoknak eladott menü mellé kötelező adni levest, salátát vagy gyümölcsöt. Általában ezeknek valamilyen kombinációja lelhető fel. Akad olyan étterem is, amelyik desszertet és üdítőt ad a menü mellé. A karok- és a kollégiumok menzáira is vonatkozik a fenti szabály, ráadásul már-már éttermi színvonallal főznek!
Azért a tanulás mellett egy-két program, illetve főként a bevásárlások alkalmával nyílt lehetőségem Ljubjana felfedezésére. A város méretei hasonlítanak Pécsre. Ezt tovább fokozza, hogy a tömegközlekedést egy jól kiépített buszhálózat biztosítja. A várost rengeteg bicikli út szeli keresztül, és a kerékpározók egy része még télen is simán nyeregbe pattan. Én a buszközlekedés mellett tettem le a voksomat, mert így egyszerűbb, gyorsabb volt a közlekedés, illetve nem fagytam oda a nyereghez. A városban rengeteg a kis kávéház, étterem, pékség, bár és szórakozóhely. A szórakozóhelyek meglehetősen kicsik, 50-100 ember esetén már teljesen megteltek. Az Erasmusos szórakozó estek kedvelt célpontjai ezek a helyek. Természetesen az éjszaki élet mellett számos más programmal is előálltak a szervezők. A legtöbb programot azonban úgy gondolom, hogy maguk az Erasmusosok szervezték. Rengetegen utaztak az országon belül, illetve Európa szerte is. Ezek az utak általában az Erasmusos csoporton belül szerveződtek. Igazán érdekes volt látni, hogy milyen úticélok, álmok valósulnak meg ezek között a sokszínű, sokféle, messziről egy helyre összejött „idegenek” között.
Folytatva a város ecsetelését a folyóval átszelt belváros igazán gyönyörű. Varázslatos hely tud lenni télen-nyáron. A városban több helyen parkok vannak, a központtól mindössze 10-20 perce található a város legnagyobb parkja, a Tivoli park. Ez egy erdővel borított hegybe torkollik, aminek kellős közepén egy fából készült street workout tisztás is található. A város másik végén található egy bevásárlóközpontokból, autószalonokból, üzletekből, áruházakból és aquaparkból álló mini város BTC City. Én sokszor ide jártam vásárolni. Mindent lehet kapni, de tényleg mindent.
A ljubljanai informatikai kar igazán lenyűgözött mind infrastruktúrájában, mind az oktatás terén. Az egyetemen belül számos informatikai labor működik, ahol folyamatos, aktív kutatás zajlik. A kar területén rengeteg lehetőség van a kollaborációra. Az órák nagyon gyakorlatias szemléletmóddal valósultak meg. Minden tárgy 6 kreditet ér, ebben benne foglaltatik elméleti és gyakorlati oktatás is. Az előadások 3 órán át tartanak, 45 percenként 15 perc szünettel. Ez teljességgel teljesíthetővé, követhetővé teszi őket. A gyakorlatok ezzel szemben 1,5 órások, de szünet nélküliek. A kurzusok magas színvonalon, és követelményekkel zajlanak. 5 kurzust vettem fel. Ezek közül 3 szlovén nyelven volt meghirdetve, így ezekre önállóan kellett felkészülnöm, mind a gyakorlati és az elméleti részből. Számomra ez nagy nehézséget jelentett eleinte, azonban az eredményeim igazolták, hogy ezt az akadályt sikeresen leküzdöttem. Természetesen az oktatók mindvégig a rendelkezésemre álltak, és bármilyen kérdéssel fordultam is hozzájuk készségesen válaszoltak. Az 5 kurzus, illetve a magyar oktatási rendszer után meglepően nehéz és megterhelő volt az ottani tanulás a követelmények tekintetében. Hozzá kell tennem, hogy témájukban sem a legkönnyebb kurzusok voltak. Más karokra járó társaimmal beszélgetve kiderült, hogy a ljubljanai informatika és építész kar tanulói találkoznak igen magas követelményekkel az Erasmusban résztvevők közül.
Mint említettem számomra a személyes szakmai és egyéni fejlődés volt a program fő célja. Az oktatás minőségének és típusának köszönhetően, továbbá az említett önellátás és egyedül tanulás révén ezt el is értem. Mind emellett javult az angol kiejtésem, bővült a szókincsem. A kis idő alatt, amit szociális életre tudtam fordítani lehetőségem nyílt csodálatos emberekkel megismerkedni. Az önbizalmamnak is jót tett, hogy egyedül kellett boldogulnom. Honvágyam nem igazán volt, talán a rendszeres kapcsolattartásnak köszönhetően. Annak ellenére, hogy a program számomra rengeteg tanulással telt, szerintem megéri Erasmusra menni, mert egy teljesen új életérzésnek, közegnek lehettem a tagja egy rövid időre. Az átélt tapasztalatok és élmények nagy hatással voltak és vannak arra, hogy hogyan nézem a világot, hogy mik a céljaim. Az Erasmus számomra valóban új távlatokat, lehetőségeket nyitott meg. Olyanokat, amelyekről addig úgy véltem, hogy nem lehetségesek.
Beszámolómat egy rövid, de számomra fontos gondolattal zárom: Amennyiben szakítani szeretnél a jelenlegi pároddal, akkor javaslom, hogy mindenképpen jelentkezz! Tapasztalatból mondom, hogy még 3 éve tartó, stabil kapcsolatok esetén is biztosan beválik.
Leibinger Evelin Anna ÁOK, Általános orvos
2016/17
Szlovénia, Ljubljana
University of Ljubljana
Az Erasmus programmal először egy barátom révén találkoztam, aki fél évet töltött Lyonban és annyira jól érezte magát, hogy azt kívánta, bárcsak ne érne véget a szemeszter. A lelkemre kötötte, hogy egyszer nekem is élnem kell ezzel a lehetőséggel, mert életre szóló élményt jelent. Nagyon vártam az orvosi utolsó évét, amikor végre lehetőségem nyílik egy külföldi klinikán tölteni valamelyik gyakorlatot és ezáltal kicsit kiszabadulni a megszokott környezetből, látni, hogy máshol milyen a kórházi élet. Fontosnak tartom, hogy a sajátomtól különböző kultúrákat, gondolkodásmódot ismerjek meg, mely az egyik legjobb dolog, ami az Erasmus program során történhet.
A hatodéves gyakorlatok és vizsgák összeegyeztetése számos nehézséget jelent önmagában is, különösen, ha eközben valaki külföldre akar utazni. A végtelen papírmunka mellett a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem kaptam szállást kollégiumban. Ezt tovább bonyolította, hogy csak kilenc hétre utaztam Szlovéniába egy barátommal, aki szintén Ljubljanában kapott Erasmus helyet, így ketten próbáltunk egy albérletet találni kevés sikerrel. Szerencsére a kiutazás előtt egy nappal sikerült leszerveznem egy Airbnb stúdiólakást havi 700 euróért, ami nagyon drága, de nem volt más választásunk. Végül nem bántuk meg, mert a lakás nagyon szép volt, közel a belvároshoz és a klinikához is viszonylag gyorsan el lehetett jutni busszal. Autóval költöztünk, mert sok holmink volt és a távolsági buszközlekedés nagyon rossz Szlovénián belül. Pécsről sajnos nincs közvetlen járat Ljubljanába.
A városi tömegközlekedés busszal lehetséges, havi 20 euró a diákbérlet, egy zöld Urbana card nevű kártyát kell kiváltani és a díj befizetése után korlátlanul használható. (A klinikán kaptam szekrényt, amit ugyanezzel a kártyával lehetett kinyitni.) A buszok viszonylag gyakran járnak, a reggeli és délutáni csúcsforgalomtól eltekintve kényelmesen lehet velük közlekedni. A városban számtalan lehetőség adódik étkezésre, a legkülönbözőbb nemzeti ételek és hagyományos szlovén konyha mellett természetesen a népszerű gyorsétteremláncok éttermei is megtalálhatóak a fővárosban. A diákok számára elérhető a Študentski boni nevű kedvezmény, mellyel rengeteg étteremben étkezhetnek olcsóbban. Ehhez egy szlovén SIM-kártyára és regisztrációra van szükség, ezután a kijelölt helyeken lehet érvényesíteni a kedvezményt, naponta kétszer, legalább 4 óra különbséggel illetve diákigazolvány felmutatása is szükséges. Ezek a menük általában 2-4 euróba kerülnek, a legtöbb helyen leves, főétel és gyümölcs is jár a vendégnek. Egy térképen lehet megtalálni a kedvezményt biztosító éttermeket, a fővárosban van a legtöbb, de a nagyobb városokban is van néhány.
Ljubljanában mindenki megtalálhatja a számára legvonzóbb bulikat, szinte minden este vannak programok. A belvárosban található a legtöbb szórakozóhely, például a Parlament, ami az olcsó sörről és a koktélokról híres, a Pr’Skelet, ahol egész évben csontvázak biztosítják a halloween-i hangulatot, vagy a Top Six Klub, ami a hatodik emeletről nyújt kilátást az egész fővárosra. A belvárostól kicsit messzebb található a Metelkova művésznegyed (→), ahol minden ajtó mögött másféle partit lehet találni, üdítő változatosság, ha már minden számot kívülről tudsz a klubokban. A belépőkről érdemes előre tájékozódni akár Facebookon, akár a szórakozóhely honlapján, van, ahova ingyen be lehet jutni, ha időben érkezel. A Metelkovában színházi előadásokat is tartanak, de egy délutáni séta alkalmával is érdemes útba ejteni, mindig fel lehet fedezni itt valami érdekeset a számtalan falfestmény, szobor és installáció között. A szlovén fővárosban egymást érik az ételfesztiválok, a Hármashíd környékén szinte mindig van egy borkóstoló vagy sörés hamburgervásár. A legnépszerűbb esemény az Odprta Kuhna, mely kora tavasztól késő őszig minden pénteken várja az éhes városnézőket a legkülönbözőbb ételekkel, desszertekkel és borokkal.
Szlovéniában találhatunk hegyeket, gleccsertavakat és tengerpartot is, melyeket az ország méretéből adódóan hamar meg lehet közelíteni. Autóval pár óra alatt bárhova el lehet jutni, de busszal sem lehetetlen. Jártam Piranban, mely egy igazi mediterrán hangulatú tengerparti város az ország délnyugati sarkában. Október végén ellátogattam a bohinji tóhoz és Bledbe, melyeket nem érdemes kihagyni, ha valakinek van lehetősége bejárni Szlovéniát. A bohinji tavat egy nap alatt kényelmesen körbe lehet járni, a völgy másik nevezetessége a 78 méter magas Savica vízesés. Szlovénia egy kicsit drágább, mint Magyarország, de azért megfizethető. Az Erasmus ösztöndíj sajnos közel sem volt elég, de az nagyrészt az albérlet miatt fogyott el. A Študentski boni kedvezmény nagyon megkönnyítette az életet, olcsóbb volt, mint otthon főzni. Ami a közlekedést illeti, a távolsági buszokon nem lehet diákjegyet kapni, ezért sajnos a borsos árak miatt nem jutottam el minden helyre, ahova szerettem volna. Összességében nagyon sokat ráfizettem erre az utazásra, itthon biztosan nem költöttem volna el ennyi pénzt, de úgy gondoltam, inkább jól érzem magam, amíg Ljubljanában lehetek.
A helyi ESN rendszeresen szervezett programokat az Erasmus hallgatóknak. Jelentkezhettünk kirándulásokra, pub crawlra, hajótúrára. Részt vettem egy kiránduláson Idrijába, amit az orvosi egyetem Erasmus koordinátorai szerveztek. Idrija egy bányaváros Ljubljanától 35 km-re, mely a higanybányáról és a csipkekészítésről ismert. A városnézést követően vendégül láttak minket egy tradicionális idrijai ebédre, majd a bányában egy földalatti kiállításon megismerhettük a bányászok veszélyes életét. November végén az ESN egy hajózást szervezett az Erasmus hallgatóknak, a Ljubljanica folyóról nézhettük, ahogy mindenki visszaszámolt és végre felkapcsolták a karácsonyi fényeket.
Hatodévesként nem igazán volt lehetőségem megismerni az egyetem működését, a napjaimat a kórházban töltöttem. A sebészetet és a belgyógyászat gyakorlat felét töltöttem Ljubljanában, az Univerzitetni Klinični Centerben, ami az ország legnagyobb klinikai központja több mint 7800 alkalmazottal és 2166 kórházi ággyal. Összesen öt hetet voltam a hasi sebészeten és a traumatológián és négyet a gasztroenterológián. Minden gyakorlaton kijelöltek számomra egy mentort, mindhárman jól tudtak angolul (ez a fővárosban a legtöbb emberre igaz), kedvesek és segítőkészek voltak, de mint minden orvos, nagyon elfoglaltak is, így nem mindig tudtak rám is időt szakítani. Szerencsére szlovén diákokkal is dolgozhattam együtt, akik legtöbbször szívesen segítettek, lefordították nekem, amit nem értettem. Ebben a pár hétben megtapasztalhattam, hogy mennyire sokat jelent, ha közös nyelvet beszélünk, gyakorlatilag minden étteremben, boltban, még a buszon is beszéltek angolul, ami Magyarországon egyelőre elképzelhetetlen. Azonban arra is volt példa, hogy a szlovén nyelv ismeretének hiányában nem tudtam igazán tanulni egy-egy vizitből vagy betegvizsgálatból. Ezen utóbbi alkalmaktól eltekintve összességében hasznosnak tartom a Szlovéniában töltött gyakorlatot, sok műtétet láttam, néha asszisztálhattam is. Láthattam, hogyan működik egy kórház egy pénzügyileg kedvezőbb helyzetben illetve azt is, hogy így sem minden tökéletes.
A legjobb ebben a 9 hétben egy Ziferblat nevű hely és a Skuhna étterem voltak, ezeket mindenképp érdemes kipróbálni Ljubljanában. A Ziferblat a belvárosban található, egy társasági hely, ahol az ott töltött idő kerül pénzbe, cserébe az odalátogató kávézhat, teázhat, új barátokat szerezhet, ez utóbbi gyakorlatilag garantált! A Skuhna egy családias hangulatú étterem 10 perc sétára a klinikáktól, ahol minden nap más nép ételét lehet megkóstolni, például tunéziai, zimbabwei, iráni fogásokat. Péntekenként 15 euróért élő zenével és ötfogásos vacsorával várják a vendégeket. Nem utolsó sorban a Študentski boni kedvezmény is érvényes! Igaza volt a barátomnak, a Szlovéniában töltött 9 hét során tényleg felejthetetlen élményekben volt részem és én is azt kívánom, bár sose ért volna véget!
Szalai Ágnes TTK, Alkalmazott matematikus
2016/17
Szlovénia, Koper
University of Primorska
Az Erasmus programról már az alapképzés során is hallottam, de akkor még nem gondoltam arra, hogy beadom a jelentkezésemet, hiszen nem volt meg a szükséges angol nyelvismeretem, illetve mivel 22 évesen kezdtem az egyetemet, így nem szerettem volna csúszni. A mesterképzés során azonban néhány oktatóm fontosan érezte, hogy átgondoljam, micsoda lehetőség áll előttem az Erasmus révén, és végül meggyőztek – amiért nagyon hálás vagyok nekik. Az Erasmus programtól azt vártam, hogy megismerhetek egy nyüzsgőbb tudományos színteret, és ezt az elvárásomat maradéktalanul kielégítette a választott intézmény. Bár a matematika tanszékük nem sokkal nagyobb, mint az itthoni, de rengeteg vendég professzor tart előadást, illetve komplett kurzusokat. A másik elvárásom önmagammal szemben volt, látni akartam, hogy igenis képes vagyok egyedül boldogulni egy idegen városban, egy idegen országban..
Nehézség volt az angol nyelvtudásom, amit alig egy év alatt kellett a nulláról társalgási szintre hoznom. Tavaly januárban felfedeztem a Duolingo programot, ami nagyon hasznosnak bizonyult az alapok megismerése során, illetve meglepően hasznos a szókincse. Júliusban persze magántanárhoz is elkezdtem járni, de még így is sok olyan nyelvtani szerkezet volt, amit a kint tartózkodásom alatt angol nyelvtan zsebkönyvből tanultam meg, mert szükségem volt rá. A ki- és hazaköltözéssel szerencsés voltam, mert mindkét alkalommal autóval utaztam, így nem kellett a csomagok méretével, átszállásokkal és egyéb, a többi Erasmus-os hallgatótól hallott komplikációval számolnom.
Szállásként diákszállót választottam, a Villa Domus épületében kaptam helyet, ami egy teljesen új épület, nagyon szerencsés elhelyezkedéssel (mind a központ, mind a szupermarketek közel vannak). A szobákban 2 főnek van helye, mindkettőnknek volt egy-egy hatalmas szekrénye is, és minden szobához tartozik egy fürdőszoba, valamint egy kis konyha mosogatóval és főzőlappal. A havidíj 190 euró, ami itthoni viszonylatban sok, de olcsóbb volt, mintha apartmanban laktam volna. A szállásom jó elhelyezkedése miatt a helyi buszjáratokat nem kellett használnom, minden megközelíthető volt gyalogosan. Az étkezésre nagyon jó rendszert dolgoztak ki: kaptunk egy hosszú listát azon éttermekről, ahol diák kedvezménnyel ehettünk. Ehhez szlovén SIM kártyára vagy egy speciális kártyára volt szükségünk, amit megérkezés után segítettek beszerezni, és ennek segítségével salátát, levest, főételt, gyümölcsöt és egy pohár vizet fogyaszthattunk 3-5 euró közötti áron. Bulizni nem jártam, én inkább sétáltam, utazgattam, illetve strandoltam, amikor már jó idő volt.
Bár nem számoltam ki pontosan, hogy mennyit költöttem egy-egy hónapban, de így is úgy vélem, hogy az ösztöndíjként kapott 450 euró nagyjából lefedte a költségeimet. Az International Evening programsorozatot rendszeresen látogattam és nagyon élveztem, de amiatt szomorú voltam, hogy az ESN által szervezett utazások közül egyik sem valósult meg. Azonban az egyetem tanulmányi osztálya nagyon felkészült és segítőkész volt, az órák pedig magas színvonalúak, az oktatók jól beszélnek angolul és hetente voltak szemináriumok, ahol a vendég kutatók beszéltek a témájukról és eredményeikről. Nehezen tudnék egy dolgot megnevezni „legjobb”-ként. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sokat fejlődtem szakmailag, nyelvileg, sokkal önállóbb lettem, megnőtt az önbizalmam és sok különböző embert is megismerhettem, miközben hónapokat tölthettem egy tengerparti városban. Ez egy olyan élmény volt, amiből úgy gondolom nagy kár lett volna kimaradni, és mindenkinek ajánlom az Erasmus programot, mert egy olyan új szemléletet, nyitottságot ad, amit másképp szerintem nehéz lenne elérni.
Vörös Rebeka BTK, Anglisztika
Ljubljana, Szlovénia
Balassi Intézet
Az Erasmus programról, mint szerintem sokan mások is, még gimnáziumban hallottam először, ám arról fogalmam sem volt, hogy nem csak a tanulást, de a szakmai tapasztalatszerzést is elősegítik. Anglisztika BA-n nem volt kötelező szakmai gyakorlatot csinálni, így elég későn tájékozódtam róla, hogy ettől függetlenül vannak válaszható ösztöndíj lehetőségeink, illetve nem kell 4-5 hónapra kiutazni, szakmai gyakorlatnál 2 hónap a minimum. Én, aki még soha nem volt ennyit távol az otthonától és a szeretteitől, elsősorban a komfort zónámon kívülre szerettem volna kerülni és megtapasztalni, hogy milyen egyedül lenni egy idegen országban, hogy kiderüljön mennyire is állnám meg a helyem különböző szituációkban. Azon kevesek közé tartozom, akik minden egyes üzenetet elolvasnak, ami a Neptunba csak érkezhet (:D), így szereztem tudomást a Balassi Intézet gyakornoki programjáról is.
A Magyar Nagykövetség Kulturális Központját hívják Balassi Intézetnek, számos másik országban is jelen vannak. Az a feladatuk, hogy a külföldieknek magyar vonatkozású programokat szerveznek és így népszerűsítik hazánkat, illetve magyar művészeknek biztosítanak megjelenési lehetőséget külföldön. Ez volt nagyjából az én feladatom is: segítettem a rendezvények előkészítésében, adminisztratív feladataim voltak, weblapot szerkesztettem, fordítottam angolról magyarra/magyarról angolra, emellett a megszervezett rendezvényeken is részt vettem és segítettem éppen abban, amiben kellett. A világ legjobb munkatársait és főnökeit kaptam meg erre a 2 hónapra, nagyon baráti és családias volt a légkör, hiszen 6-an dolgoztunk az intézetben. Nagyon jól éreztem magam a munkám során, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jöjjön ki hozzájuk gyakornoknak Ljubljanába és tapasztalja meg, milyen egy igazán jó csapatban dolgozni.
A kiutazás előtt át kellett menni egy úgy nevezett C típusú átvilágításon, hiszen akárki nem végezhet munkát nagykövetségeken, mert ez egy bizalmas munkakör. Ez az egész 3 hónapot vesz igénybe, tehát időben kell kérvényezni a folyamatot, hogy mire kiutazna az ember, már kész legyen. Az átvilágítás alatt egy kérdőívet és egy személyes interjút kell elképzelni. Ezután kezdődött a neheze: a szálláskeresés. Bár szerencsésnek mondhatom magam, mert a nyári időszak miatt kollégiumban kaptam helyet, évközben ez közel sem ilyen egyszerű, hiszen a kollégiumok már általában nyáron betelnek és albérletet pedig nagyon nehezen lehet rövidtávra (pár hónapra) találni. Nekem havonta 120 eurót kellett a kollégiumért fizetnem, ami a legolcsóbb ár egy szobáért. Egy szobában két ágy van, én egy szlovén lánnyal kerültem össze. Ezenkívül minden folyosóra jutott egy wc, egy fürdő és egy konyha (amiben a legsokkolóbb az volt, hogy nem volt benne mikró, csak egy csap és egy főzőlap). A helyi járatos busz a kollégium előtt állt meg, de 30 perc alatt gyalogolva is eljutottam a munkahelyemre. Ljubljanában nagyon jól működik a bicikli bérlés rendszere is, 3 euróba került az éves díj.
Ljubljana Pécsről nehezen közelíthető meg, hiszen nincsen közvetlen járat a két város között. Engem autóval vittek ki a szüleim, így 4 és fél óra alatt már ott voltunk. A két hónap alatt egyszer jöttem haza Pécsre, akkor Flixbust használtam. Legközelebb Siófokon van megállója ennek a busznak, de nagyon kényelmes és az ára sem volt vészes (7000 forintért jöttem haza). A városban működik egy kedvezményes étkezési lehetőség diákoknak, ami azt jelenti, hogy szükség van egy szlovén SIM kártyára és egyetemi jogviszonyra, és így bizonyos helyeken rendkívül olcsón lehet menüt kapni (1-2 euróért már jól lehet lakni). Mivel nekem ez választott szakmai gyakorlat volt, így én ezzel a lehetőséggel nem élhettem, hiszen nem volt semmilyen kapcsolatom az egyetemmel. A helyi ESN nyáron egyáltalán nem volt aktív, nem voltak programok azok számára, akik nyáron érkeztek, bár ahogy én megfigyeltem nem is voltunk sokan a kollégium folyosóján. Mivel itt októberben kezdődik az egyetemi szemeszter, akkorra hirdettek meg rengeteg programot és kirándulást, amik nagyon jónak ígérkeznek, de én azokon már nem leszek ott sajnos.
Az Erasmus program keretein belül én 1100 eurót kaptam 2 hónapra ösztöndíjként, amiből már beköltözéskor be kellett fizetni 300 euró kauciót a kollégiumnak, ennyivel kevesebből kellett gazdálkodnom. Azt kell, hogy mondjam, nem spóroltam tudatosan az ösztöndíjammal és mégis éppen elég volt az utolsó napig. Utazgatni Erasmus alatt nem nagyon akartam (hiszen Szlovéniát már egy pár évvel ezelőtti nyaralásból ismertem), de egyszer voltam Velencében egy napot, ami viszont csodálatos élmény és egy újabb pipa a bakancslistámra. Amikor az ember huzamosabb ideig van, egyedül akkor rengeteg mindent tanulhat önmagáról, talán pont emiatt is adott nagyon sokat nekem ez a két hónap. Magabiztosabb, bátrabb, talpraesettebb és önállóbb lettem. Ez egy olyan tapasztalat, amit nem cserélnék el semmiért sem. Nagyon kedves embereket ismerhettem meg, barátokat szereztem, akikkel mindenképp szeretném tartani a kapcsolatot.
Az utolsó tanácsom pedig azoknak szól, akik nem mernek belevágni az Erasmusba, hiszen én is ilyen voltam. Szlovénia nagyon közel van, akármikor hazaugorhat az ember, ha szeretne, a 2 hónapos gyakorlat pedig olyan gyorsan letelt, hogy szinte észre sem vettem. Rengeteget lehet tanulni, fejlődni, tapasztalatokat szerezni; én rengeteg kedves emlékkel távoztam. Ez egy olyan lehetőség, amit mindenképpen meg kell ragadni, mert ezzel csak nyerhettek!