Horváth Kinga ETK, gyógytornász
2011/12
Svédország, Vasteras
Malardalen University
A 2011/12es tanév tavaszi szemeszterét töltöttem Svédországban gyakorlati ösztöndíjjal. Nehéz szívvel indultam erre a 3 hónapra, de így utólag azt mondhatom, hogy életem legizgalmasabb 3 hónapja volt. Amikor leszállt a gépem Stockholmban akkor döbbentem rá, hogy ez tényleg megtörténik és 3 hónapig kint fogok élni. Először nehezen rázódtam bele a hidegbe, hiszen a -20fok természetes volt, de a végére már megszoktam.
A Malardalen Universityn tanultam, aminek két városban van épülete Eskilstunaban és Vasterasba. Nekem mindkét helyen voltak óráim és gyakorlatom is, de az utazással nem volt gond, hiszen ingyenes iskolabusz közlekedett a két város között így mindössze 40 perces utazással odaértem mindenhova. Megérkezésem után pár hétig elméleti órákra is bejárhattam, ahol közösen a svéd diákokkal tanulhattunk mozgás funkcionális vizsgálatot, mobilizálást és a svéd egészségügyi rendszer alapjait. Ez nagyon hasznos tapasztalat volt összehasonlítani a mi rendszerünkkel és a mi tanóráinkkal és azt kell mondanom, hogy alapjaiban teljesen más a két rendszer. A tanárok nagyon barátságosak segítőkészek voltak és voltak úgynevezett Fatherek akik idősebb diákok voltak és ők kalauzoltak el bennünket az egyetemen.
Gyakorlaton, három helyen is voltam. Először az eskilstunai kórház belgyógyászatán voltam, ahol egy gyógytornász segítségével mindenféle beteget kezelhettem, és új dolgokat tanulhattam, ami nagyon hasznos volt. Utána a vasterasi rendelőben a járó betegellátáson teljesítettem gyakorlatot, ami szintén nagyon érdekes volt, mert egy svéd diáklánnyal voltam közösen így volt lehetőségem összehasonlítani a tudásomat az övével és büszkén mondhatom, hogy a mi képzésünk sem kevesebb az övéknél. Itt a betegvizsgálattól a kezelésig mindenben részt vehettem és egyéni betegeket is kaptam. Az utolsó gyakorlati helyem az eskilstunai idősek otthonában volt, ahol kijártunk a betegekhez házi betegellátásba, ahol szintén nem unatkoztam, hiszen azon felül, hogy megismerkedhettem az idős gyógyászattal, még látogathattam tipikus svéd házakat és így belátást nyertem a svéd otthonokba. A gyakorlat mellett voltak még iskolai elfoglaltságok, is mint például a nemzetközi nap, ahol minden nemzetnek kellett előadást készíteni az egészségügyi rendszeréről, a gyógytornászképzésről és a gyakorlatról. Ezt előadtuk a svéd diákoknak, akik utána kérdezgettek bennünket és kis csoportokban meg beszélhettük a különbségeket, észrevételeket. Nagyon élveztem ezt a napot, mert közelebbi kapcsolat alakult ki mind a svéd diákokkal, mind a többi erasmusos diákkal és így én is jobban beleláthattam a thai és a spanyol rendszerbe is.
A gyakorlat és az iskolai elfoglaltságok mellett persze arra is odafigyeltek, hogy minél többet lássunk az országból és minél több élménnyel térjünk haza. Így szerveztek nekünk kirándulást Stockholmba. A város gyönyörű volt és még az sem tudta elvenni tőle a kedvünket, hogy - 20fok volt. Volt egy hajótúránk Helsinkibe és egy Rigába. Helsinki számomra csalódás volt, én szebbnek képzeltem el de Riga nagyon kedves magával ragadó város a hajóút pedig mindkét esetben fergeteges nagy bulizás volt a többi erasmusos diákkal. Ezek a túrák csak még jobban összekovácsolták a csapatot. Ezen kívül még elmentünk síelni is egy Romme Alpin nevű helyre és ez volt életem első síelése, amit nagyon élveztem, de hihetetlen izomlázam is lett tőle.
A diákélet nagyon élénk ezekben a városokban és rengeteg alkalom volt, hogy jobban megismerjük egymást. Az erasmusos diákokon kívül a svéd diákok is szerveztek nekünk programokat, gyógytornász bulikat és velük is nagyon jóban lettünk. A tanárok azonfelül, hogy rengeteget segítettek nekünk a tanulásban és a gyakorlatban még közös vacsorákat is szerveztek és sokkal inkább baráti kapcsolatunk lett mint tanár-diák. Összességében azt mondhatom, hogy amilyen nehezen mentek ki olyan nehezen jöttem haza. Nagyon megszerettem a kint létem alatt Svédországot, rengeteget tanultam gyógytornászoktól és persze a nyelvi tudásom is sokkal bővült. Hihetetlen élményekkel tértem haza és mindenkinek csak javasolni tudom Svédországot, mert amellett, hogy az egészségügyben az egyik legfejlettebb ország és rengeteg új dolgot láttam még a diákélet is hihetetlen volt így megvolt az egyensúly a tanulás és a szórakozás között. Azt üzenem mindenkinek, hogy legyen bátorsága megpróbálni ezt az ösztöndíjat, mert nem fogja megbánni! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ilyen csodálatos 3 hónapot töltsek kint, mert életem egyik legmeghatározóbb élménye volt!
Lakosi Krisztina KTK Gazdálkodási és menedzsment
2018/2019
Svédország, Karlstad
University of Karlstad
2019 januárjában abba szerencsés helyzetbe kerültem, hogy öt és fél hónapot Svédországban tölthettem Erasmus program keretein belül. A programról olyan diákoktól hallottam, akik korábban már utaztak így, ezután pedig a kari információs napon tudtam meg többet. A programtól azt vártam, amit szerintem mindenki más is. Új környezetben, új emberekkel, más metódusokkal, más perspektívák megismerését, nem kizárólag az iskolában, de a mindennapi életben is. Ezen kívül egy életre szóló kalandot, barátságokat, és élményekkel teli félévet. És hát mindent megkaptam, amit csak szerettem volna, és még annál is sokkal többet.
Szervezésbeli nehézségek nem nagyon voltak, csak a papírmunka hosszadalmas, erre érdemes felkészülni. A megjelölt egyetemek közül az első helyen szereplőbe kerültem be, így ezzel semmilyen problémám nem volt, nem érzem úgy, hogy máshova szívesebben mentem volna. A költözés is simán ment, korábban is utaztam már egyedül, bár nem ennyire hosszú időre. A kinti egyetem sok emailt küldött arról, hogy mikor és hogyan tudunk eljutni a városba, mivel nincs saját reptere, és ezek a levelek rendkívül hasznosak voltak. Az egyetem biztosít a diákoknak kollégiumot, amely minden esetben saját szoba saját fürdővel és közös konyhával, és három különböző méretű szobából lehet választani, szerintem nagyon jó rendszer volt ez. A szállást egyösszegben előre kell kifizetni, ami esetemben korábban volt, mint az ösztöndíjkifizetés, ez okozhat gondokat, mivel az északi országok nagyon drágák.
Karlstad városa kicsi, és nem sok minden van ott, de szerintem, és a többi Erasmusos diák szerint is, ez egy nagy előny volt. Azáltal, hogy nem sok látnivaló van, sok időt töltöttünk együtt, legyen az főzés, kirándulás, úszás, vagy csak egy kis összejövetel. Természetesen vannak éttermek, klubok, stb. a városban, de a városközpont körülbelül 15 perc busszal. Az egyetem azonban nagyon közel, csak tíz perc gyalogtávra van a kollégiumtól. Ugyan minden nagyon drága az országban, mégis vannak nagyon jó lehetőségek is. Az egész országban vannak „szabadidős boltok”, amelyekben teljesen ingyen lehet sí és hoki felszerelést, korcsolyát, sátrakat, horgászbotot, stb. kölcsönözni. Egy másik lehetőség, hogy a városban lehet ingyenesen kenuzni egy tavon. Lehet bőven programot találni a városban, csak tudni kell, hogy hol kell keresni. Sokak vettek biciklit is körülbelül 70 és 100 eurónak megfelelő összegért, amelyet aztán eladtak ugyanannak a boltnak, és nagyjából az ár felét visszakapták, így ők sokat spóroltak. Az egész város tele van bicikliutakkal és a havi buszbérlet nagyjából 40 euró, így akik bicikliztek, nagyon jól jártak. Érdemes meglátogatni a Karlstad megyéjében lévő jávorszarvas-parkot is, továbbá több tó is gyalogtávra van, így úszni is sokat lehet.
A helyi ESN nem kifejezetten aktív és az egyetem sem nagyon szervez közös programokat, de minden diák be van osztva néhány helyi diákhoz, és ők sokféle programot szerveznek, például az orientációs hetet is. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nagyon szívesen szerveztek nekünk mindenféle dolgot, legyen az közös IKEA látogatás, sütögetés, hokimeccs látogatás, úszás, kirándulás, stb. Az egyetem szervezett nekünk húsvéti programokat, jéghorgászatot, és lehetőséget ad arra, hogy jelentkezzünk fogadó családokhoz. Ezt mindenkinek kifejezetten ajánlom. Ez nem azt jelenti, Lakosi Krisztina; PTE-KTK Gazdálkodási és menedzsment szak 2. évfolyam (4. félév) 2018/2019 tanév, tavaszi félév Svédország, Karlstad; University of Karlstad hogy velük kell vagy lehet élni, hanem csak egy lehetőség arra, hogy megtapasztalhassuk azt, hogy hogyan élnek a helyiek. Meghívtak minket vacsorára, megmutatták hogyan kell helyi ételeket elkészíteni, elvittek kirándulni, hokimeccsre, stb., de egyik sem volt kötelező soha. Jellemzően több külföldi osztozik egy családon, így ez is egy lehetőség arra, hogy valakikkel közelebb kerüljön az ember. Azért is volt ez még hasznos, mert a kollégium és az egyetem nem biztosít ágyneműt, routert és hasonlókat a szobákhoz, és ezeket nekem nem kellett megvennem, a család adta nekem. Ezen kívül az első napomon elvittek bevásárolni autóval, ami hatalmas segítség volt nekem.
Ugyan nem sok programot szervez a helyi ESN, azonban minden héten volt valamilyen kis összejövetel valamelyik kocsmában, illetve egy utazási irodával együtt szerveznek különböző utakat, a többi Svédországban, de más egyetemen tanuló Erasmusos diákkal. Lehetett menni Oroszországba, Észtországba és Lettországba, Lappföldre, Finnországba és még síelni is. A skandináv országok tanítási módszere egészen más, mint a magyar rendszer. Viszonylag keveset jártunk órára (én nagyjából heti kétszer, volt, aki többször, volt, aki kevesebbszer), és azokon sem a könyveket mondták el, sokkal inkább beszélgetések voltak. Voltak ugyan vizsgák is, de a jegybe ezek csak kis súllyal számítódtak bele. Nagy hangsúlyt fektettek a csoportmunkákra, és az önálló vagy csoportos előadásokra is. Sok beadandót is kellett írni, de ettől függetlenül nagyon sok szabadidőnk volt, így ha valaki külföldre szeretne menni, de nem akar sokat az iskolában lenni, akkor az északi országok a legmegfelelőbbek. Persze voltak olyan kurzusok, amiken sokszor meg kellett jelenni, de ki lehet fogni olyanokat is, amikre gyakorlatilag alig kell bejárni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tanultunk sokat, inkább csak azt, hogy nem felolvasták a tananyagot, hanem el kellett azt sajátítani egyedül vagy csoportban.
Az Erasmus minden elvárásomat felülmúlta, pedig nekem aztán volt bőven, és féltem is, hogy ezért csalódni fogok. Nem minden olyan volt, mint amit vártam, de minden elképesztően jó volt, és semmit sem csinálnék máshogyan. Olyan helyeken voltam, amelyekről nem is gondoltam, hogy valaha eljutok, olyan emberekkel, akik tőlem teljesen különbözőek, de mégis megtaláltuk egymást. Általában az emberek ilyenkor nem tudnak egy legjobb utazást vagy pillanatot kiemelni, de én igen. Február végén a norvégiai Lofoten szigetekre mentünk egy hétre, öt olyan emberrel, akikkel akkor még alig ismertük egymást, és egyeltalán nem voltunk összeszokva. Ez a jelenség nem ritka, hiszen a kiutazás elején általában úgy indul mindenki utazni, hogy teljesen ismeretlen embereket megkérdez, hogy ki szeretne vele tartani, és akik csatlakoznak, azokkal jóban lesz. A hét végére elválaszthatatlanok lettünk és azt gondolom, hogy ha valakikkel tudni fogom tartani a kapcsolatot, azok ők lesznek. Az utazás során láttunk sarki fényt, ami viszonylag gyakori a sarkkörön túl, viszont leírhatatlan látványt nyújt. Akik nyáron voltak ugyanitt, azok bálnát is láttak, ami errefelé szintén nagyon gyakori. Ajánlom mindenkinek, hogy menjen el akár a svéd, akár a finn Lappföldre, utazzon kutyaszánnal, nézze meg a jéghotelt, továbbá innen is látható a sarki fény, ha az ember szerencsés.
Elmondhatatlan és fenomenális élmény volt ez az öt és fél hónap, és sajnos a képek sem fogják tudni visszaadni azt az érzést, amit ott minden nap éreztem. Teljes szívből ajánlom mindenkinek, hogy töltsön egy félévet Erasmus programmal, ha teheti, és ajánlom Karlstad városát a legteljesebb mértékben. Ha valaki nem biztos abban, hogy ezt a helyet választaná, vagy lenne néhány kérdése, nagyon szívesen válaszolok mindenre.
Tóbiás Ádám MIK, építész
2016/17
Lidingö, Svédország
Walther Arkitekter AB
A mostani Erasmusomnak kicsit hosszas az előtörténete. Magáról az Erasmus+ programról már az egyetemi tanulmányaim kezdetén tudtam, és tervben is volt egy félév megpályázása valahol külföldön. Ez végül két éve, 2015-ben sikerült, akkor a tavaszi félév hat hónapját töltöttem el Lisszabonban. Az a félév fantasztikus élmény volt, hazatértemkor határoztam el, hogy még egyszer szeretném kipróbálni magamat más országban, ezúttal szakmai gyakorlat keretében.
Tudtam, hogy dolgozni kimenni alapvetően más élmény, mint tanulmányi ösztöndíjjal, kevesebb kaland, kirándulás fér bele, így itt már szakmaiabbak voltak a szempontjaim. Az északi dizájn és építészet már régóta nagyon érdekelt, ezen kívül Stockholmot is régóta szerettem volna látni, már hosszú ideje rajta volt a „bakancslistámon”. Sosem jártam Svédországban, vagy úgy általában Észak-Európában, érdekelt az ottani társadalom, a légkör, az élet úgy általában. Ezen kívül az is érdekelt, hogy megállom-e a helyemet külföldön, nagyjából zéró ismeretség nélkül, mire megyek az iskolában tanultakkal olyan helyen, ahol csak angolul tudom kifejezni magam.
Az Erasmus Job az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjhoz képest sokkal több önállóságot igényel, gondolok itt a gyakorlati helyre, amit magadnak kell találnod, vagy a diákélettől teljesen eltérő munkahelyi szocializációra. Ez már önmagában nehézségként értelmezhető, de jó bemelegítés a kinti életre és a „munkáslétre”. Már helyet találni sem egyszerű, pedig az ösztöndíjra pályázásnak ez a feltétele. Nekem itt mondjuk hatalmas szerencsém volt, mivel egy kint élő ismerősöm (jobban mondva egy ismerősöm ismerőse) pont tudott egy üres helyet egy irodában Stockholm egyik elővárosában, Lidingön.
A másik nagy kihívás, és az első, ami nekem is igazi kihívás volt, a lakóhely szerzése. Én inkább Stockholmban akartam lakni, mivel ott van éjszakai élet, az összes látnivaló, Lidingö inkább amolyan alvóváros. Stockholm azonban nagyon telített, sok beköltözni vágyó emberrel és hatalmas lakáshiánnyal. A lakhatás eleve sokkal drágább az itthonihoz hasonlítva (átszámítva kb. 115 ezer Ft a legolcsóbb szoba, ami még nincs nagyon-nagyon kint és éjszaka is megközelíthető), és Svédországban nem divat a megosztott szoba bérlése, tehát a spórolás ezen módja nem opció. Én a helyi ESN-től és az előbb említett ismerőstől kértem tanácsot, ők mutattak nekem linkeket, ahol találhatok albérlethirdetéseket.
Az egyiken keresztül találtam végül egy kiadó szobát egy lakásban, a belvárostól nem nagyon messze. Egy lakótelepen laktam az egyik külvárosban, ahonnan viszont busszal szűk 10 perc alatt bent voltam az egyik metróközpontnál, amit már csak egy rövid híd választ el a történelmi belvárostól. A buszok ráadásul egész éjjel járnak, szóval nem voltam elvágva a belvárostól éjszaka sem. A szálláskeresés nekem nagyjából 4 hetet vett igénybe, de többektől hallottam, hogy nem ritka, hogy 2 hónap alatt találsz csak helyet. Arra mindenesetre nem árt felkészülni, hogy néhány napot hostelben kell majd aludni.
Közhely, hogy Svédország mennyire drága, erre nagyjából mindenki figyelmeztetett, akinek mondtam, hogy oda megyek. Az élelmiszer, bár persze drágább, nem vészes (egy héten azért elmegy 25 ezer Ft a bevásárlásra), a telefonkártya és a műszaki cikkek pedig kb. otthoni árszínvonalon voltak.
Ami sokkal de sokkal drágább: a lakhatás (én 4400 koronát (=kb. 145 ezer Ft) fizettem a szobámért egy külvárosi lakásban, ahol négyen laktak rajtam kívül); a szórakozás (egy korsó sör mindenhol legalább 60 kr azaz 2000 ft, ha pedig nem gyorsétteremben akarunk enni, egy fogás a legolcsóbb stockholmi helyen is legalább 100 kr (3300 Ft)); a közlekedés (külföldi diákoknak nem jár a diákkedvezmény, szóval a 30 napos bérlet nekem 830 kr-ába, kb. 27 ezer Ft-ba került). Mindent összevetve, lakhatással, közlekedéssel, étkezéssel és egy kis szórakozással együtt nagyjából 10 ezer korona az élet egy hónapra, persze ez függ attól, hogy mennyit járunk el, mit eszünk, járunk-e edzőterembe, vagy például elmegyünk-e egy hosszabb kirándulásra. Én az Erasmus ösztöndíjon felül némi bérezésben is részesültem, így nem okozott különösebb gondot a kinti élet, még ha oda is kellett figyelnem a költekezésre.
Őszintén szólva most alig volt kapcsolatom a kinti Erasmusos közeggel. A lakhatással kapcsolatos kérdésemet leszámítva nem igazán kerestem a stockholmi ESN-t. Ugyanakkor ők sem tűntek túl aktívnak, összehasonlítva a lisszaboni szekcióval (de pl. méretéhez képest véleményem szerint a pécsi ESN is jobban próbálkozik). Mentorprogramról nem hallottam, és annak ellenére, hogy követtem őket Facebookon, nem láttam túl sok programot és eseményre való meghívást. Emlékeim szerint egyetlen nagyobb kirándulást szerveztek, és úgy egy maroknyi bulit, persze nem 100 %-osan megbízhatóak az emlékeim, mint mondtam, ebben a félévben eleve kisebb társasági életre számítottam. A barátokat, akiket szereztem, sem a program révén, hanem egyéb módokon, vagy akár a kinti ismerősök révén ismertem meg. Ezt viszont direkt élveztem, most az Erasmus+-ra inkább amolyan ugródeszkaként tekintettem, nem az egész élményem meghatározó elemére. Rákényszerültem, hogy a helyiekkel vegyüljek, hogy magamtól, közös iskolai órák és programok, kirándulások nélkül építsek magamnak szociális hálót, ez jobb gyakorlópálya a valódi felnőtt életre.
A munka nagyon érdekes élmény volt, egyáltalán nem ilyen munkamorálra és -közegre számítottam. Bennem élt az előítélet, hogy a svédek nagyon vonalasak és szigorúak, ehhez képest egy itthoninál sokkal rugalmasabb felfogású világba csöppentem. A túlórázás kint nem elvárás, sőt, ha bent maradtam az irodában akár fél órával tovább, a főnököm figyelmeztetett, hogy írjam föl magamnak, mert később ezt beválthatom. Az adminisztráció az a magyarnál mondjuk szigorúbb, de emiatt sokkal nyomon követhetőbb az, hogy ki mikor mennyit dolgozik, és az egész rendszer következetesebb és tisztább. Az iroda amúgy nagyon kicsi, rajtam kívül egyetlen alkalmazott dolgozott ott. Ez némileg ingerszegényebbé tette a munkanapokat, de sokkal családiasabbá, emberibbé is.
Szakmai szempontból nagyon hasznos volt, mivel így komplett terveket vihettem nagyjából egyedül végig, míg egy nagyobb irodában bevett módszer, hogy egy-egy ember csak a projekt egy részével (homlokzatok, üvegszerkezetek, stb.) foglalkozik. Én betekintést nyertem egy kinti tervdokumentáció egészébe, ráadásul a megpályázástól egészen a kiviteli terv szintjéig és a terveket is inkább érezhettem magaménak, még ha a tervezésben csak kicsit vettem is részt. Ráadásul Svédországban (és ez nem csak saját tapasztalat, hanem más építész ismerősök elmondása alapján is) kevésbé hierarchikus az irodák felépítése. Természetesen a főnök ott is főnök, övé a döntéshozatal joga, de inkább kezel partnerként, nyitott az ötleteidre, észrevételeidre és több szabadságot ad, sőt, önállóan, állandó tanács- és véleménykérés nélkül dolgozni némiképp elvárt dolog is.
Ezek mind olyan dolgok, amik rengeteget tettek hozzá a szakmai kompetenciáimhoz, az iskolai vezetett projektek után ennyire megváltozott körülmények között dolgozni, és a diákélet után ennyire más körülmények között élni nem volt könnyű, és bizony nem volt annyira felhőtlen élmény, mint az előző Erasmusom. Ennek ellenére (vagy pont emiatt) nagyon örülök, hogy megléptem, mert az önálló életről, a „felnőttségről” és önmagamról is rengeteget tanultam, és emiatt másoknak is ajánlanám az Erasmus Jobot. Nem mindig könnyű, nem annyira bulis, mint a tanulmányi ösztöndíj, de legalább annyit hozzátesz az életedhez.
Foki Máté ÁJK, jogász
2015/16
Örebro, Svédország
Örebro Universitet
A svédek nagyon gyorsan végzik a munkájukat, minden papírt, amit el kellett az egyetemnek küldenem kitöltésre nagyjából 2 napon belül visszaküldtek kitöltve, aláírva, lepecsételve. Repülővel mentem, de nem közvetlen járattal, hanem átszállással, a BudapestMünchen, München-Stockholm útvonalon. Stockholmba megérkezve (2 nagy bőrönddel, ill. egy laptoptáskával) egyből megtaláltam a buszállomást, mivel közvetlenül a reptér mellett található. A buszállomáson odamentem egy buszsofőrhöz, akinek a buszára Stockholm-Vesteras-Örebro-Oslo volt írva. Megkérdeztem, mennyibe kerül a jegy, nagyon meglepődtem, mikor mosolygó arccal (valószínűleg látván a két egyenként 25 kg-os bőröndömet) annyit mondott: elvisz ingyen. Segített betenni a csomagjaimat, majd felszálltam a buszra. Nagyjából félúton gondolkodtam el rajta, hogy valami nem stimmel. Egy teljesen idegen országban vagyok, ahol egy korombéli buszsofőr mosolygó arccal felajánlja, hogy ingyen elvisz… a mai napig furcsállom az esetet. A buszról leszállva belefutottam egy 50-es éveiben járó, szakadt ruhás idegenbe, aki felajánlotta, hogy segít húzni az egyik bőröndömet. Örültem neki, mivel elég valószínűtlennek tartottam, hogy egy 25 kg-os bőrönddel elfutna. Megkérdeztem hátha tudja, merre van a Taxiállomás, készséggel megmutatta. Egy éjszakát töltöttem a korábban lefoglalt szálláshelyen (Hotelben), majd másnap a megadott időben (Taxi segítségével) megérkeztem az egyetemre.
Megérkezésemkor azonnal megkaptam a kulcsokat, illetve egyéb, üdvözlő lapokat, akciókat, stb. Ebben csak annyi furcsaság volt, hogy az egyetem honlapja szerint mi magunk választhatjuk majd ki a szállásunkat, a drágábbakért a későbbiekben felárat kell fizetni. Sajnos ez nem így történt: előre be voltunk osztva. Nagyjából fél-egy óra várakozást követően foglalhattuk el a szálláshelyünket, ami gyalog kb. 5 perc járásra volt az egyetemtől. Megjegyzés: az egyetem azt hirdette, hogy igyekeznek az ugyanolyan nemzetiségűeket külön épületekben elhelyezni, ehhez képest a kollégium azon épületében ahova én kerültem, kb. 4 görög és 3 finn volt. Ez csak azért érdekes, mert a sok tucat kollégiumi épület többségét svédek lakják. A szállás maga kulturált volt, elektromos ajtók, amikhez külön belépőkártyákat kaptunk, egyágyas szobák, mindenkinek önálló fürdőszoba, WC. A földszinten élőknek önálló, a felsőbb szinteken élőknek közös konyha. Nyolcan voltunk egy folyosón, egy szint két folyosó, egy ház pedig 3 szintes (a földszintet is beleszámítva), tehát abszolút nem volt zsúfolt. Feltűnően sok a bicikli, a helybéliek az egyetemen belül szinte mindenhova biciklivel járnak, amit nem csak venni, de bérelni is lehet. Megjegyzés: az internet letöltési sebessége 250kb/s-re volt korlátozva, majd amikor az illetékesekhez bemenvén felárért kértem gyorsabbat, közölték, hogy a szabály úgy szól, hogy két évig kell tanulmányokat folytatnom az egyetemen, hogy gyorsabb internetet kaphassak. Ez a sebességű internet arra is szűkösen volt elég, hogy Skype-olni tudjak az otthoniakkal.
Az egyetem külön városrész Örebroban, hatalmas területen helyezkedik el, konkrét infrastruktúra van köré kiépítve: Boltok (élelmiszer-, számítástechnikai-, de még fodrászat, sőt, kocsma is van), óvoda a dolgozók ill. hallgatók gyermekeinek, konditermek és egyéb sportlétesítmények, sportpályák, gyönyörűszép könyvtár, lényegében minden, amire egy hallgatónak/oktatónak szüksége lehet. Már csak az uszoda hiányzott, de az sem volt messze. Az egyetem mellett közvetlenül egy nemzeti park van, közepén egy gyönyörű tóval. A város nagyjából 10 perc helyijáratos busszal, ami több elengedhetetlen helyen is megáll útja során: a posta egy megállóra, a bevásárlóközpont 2 megállóra, a stadion 3 megállóra van az egyetemtől. Megérkezésünkkor egyetemi belépőkártyát is kaptunk, amivel a főbb épületekbe a nap bármely szakában be lehetett lépni, akár éjjel is (ebből következik, hogy az egyetemen belül majdnem minden ajtó elektromos). Ezen lehetőségünkkel többször is éltünk: a szemeszter folyamán a svéd hallgatók többször is rendeztek eseményeket az épületekben, például kivetítőn filmnézést.
Belül az egyetemnek saját ebédlője, ill. konyhája van két helyen is. Hosszú folyosó vezet a kétemeletes (néhol még alaksori termekkel is ellátott) épületeken át, amelyek között széles kocsiutak, járdák vannak, holott a kocsiforgalom maga elenyésző. A folyosókon a tantermek kialakítása zavaros, a számozások nem követik egymást. Egyik oldalon a terem neve L141, vele szemben pedig az 1060-as terem. Könnyen el lehet itt tévedni, az első hetekben nekem is sikerült, ráadásul a svédek sem mindig tudják melyik terem hol van. Az épületekben mindenhol elérhető Wi-Fi hálózat van, amely nagyjából 60MB/s-t tud. Megjegyzés: amelyik ajtó nem elektromos, ott a zár fordítva van, tehát a kulcsot is fordítva kell beletenni, időbe telik tehát, míg megszokja az ember.
Csoportokra osztottak bennünket, nagyjából 15-en voltunk egy csoportban. Minden csoport kapott kb. 4 mentort, akik segítettek minket: megmutatták az egyetemet, körbe vittek a városban, stb. Érdekesség, hogy az egyik mentor Magyarországon tanult 2 évig, jelenleg pedig (2016) tanulmányai mellett mentősként dolgozik. A csoportoknak a mentorok önállóan szerveztek programokat, illetve voltak közös programok is, amin minden cserediák részt vehetett: kb. 100-an lehettünk. A programok maguk egész változatosak voltak, volt, hogy hindu étteremben vacsoráztunk, de előfordult az is, hogy túrázni mentünk a nemzeti parkba.
Örebro nagyjából egyvonalban helyezkedik el Stockholmmal, annyi különbséggel, hogy benn van Svédország szívében. A város maga nagyjából akkora, mint Pécs, és nagyjából annyian is lakják. 5 megállóra van az egyetemtől, és a busz közvetlenül a főtéren áll meg. A főtér tele van boltokkal, ruhaboltok tucatja, souvenirboltok, plázák, rengeteg fajta étkezde, a szokásos MCDonald’s-tól a kínai/japán étteremig minden megtalálható, és persze nem maradhatnak ki természetesen a különböző kávéházak sem, amelyek kellemes kikapcsolódást nyújtanak a hideg utcákról betérő, melegedni vágyó vendégeknek. A város nappal nyüzsgő, éjjel azonban csak gócpontokban ’él’; szórakozóhelyeken, kocsmákban, a térség időjárásából következően azonban emberek nem nagyon vannak éjjel az utcán.
Az időjárás egy szóban összefoglalható: hideg. Nagyon hideg. Télen -20 fok minimum van, és lassan melegszik csak fel: Áprilisra virradóan arra ébredtem, hogy a korábban már elolvadt hó ismét szakad. Nyáron az időjárás elég ingadozó: 20 foknál több nem nagyon van, és pillanatok alatt lehűl 10-15 fokra, ha jön egy hidegfront, ami elég gyakori sajnos. Sok helyen nem lehet készpénzzel fizetni, csak kártyával (pl. buszon). Ez egy darabig zavaró volt, de megszokható. Svédország hivatalos pénzneme a svéd korona (KR). Az alapvető élelmiszerek nagyjából ugyanolyan áron vannak, mint nálunk (ami azért is érdekes mert a svéd átlagkereset durván ötszöröse a magyarnak (2578 €-570 €). A saját gyártású termékeik (pl. IKEA bútorok) nagyjából harmada annyiba kerülnek, mint itthon. A luxuscikkek viszont drágábbak, azok nemétől függően. A cigaretta átszámítva nagyjából 1800 forint (vagyis 70-80%-al drágább, mint itthon), míg egy laptop vagy egy Ipad nagyjából csak 10%-al.
A szemeszter elején tájékoztatást tartottak nekünk a svéd törvényekről. Nem sokban különbözik a mieinktől, talán annyi, hogy 18-21 év közötti vásárlónak a boltok nem adhatnak el tömény alkoholt csak sört, azt is meghatározott százalékú alkoholtartalom alattit. Én egyetlen rendbontással sem találkoztam az egész szemeszter alatt. Nem csoda tehát, hogy a városban elvétve látni rendőrautókat, az egyetemen konkrétan egyet sem láttam. Nappal nincs semmilyen ellenőrzés, éjjelre pedig egyetlen őr van, aki kocsival időnként tesz egy kört az egyetem körül, de néha behajt az épületek közötti autóutakra is. Megjegyzés: Azokon a napokon mikor szórakozni mentünk a mentorainkkal, kijelöltek mindig egy felelőst közülük, aki aznap éjjel nem ivott. Ő figyelt arra, nehogy valami baj történjen, de semmi nem történt egyszer sem. Mindenki figyelt a másikra, és tudta, hol a határ.
A svéd felsőoktatási rendszer elég bonyolult, nem is sikerült teljességében megtapasztalnom, viszont a konzekvenciát sikerült levonnom. A svéd oktatás jobb, a vizsgázás és az itthoni ETR-nek megfelelő ottani tanulmányi rendszer azonban rosszabb. Az órákon folyamatosan bevonják a hallgatókat az órába, internetes teszteket töltünk ki, nem csak órák végén, de akár előadás közben is. Általában kérdőívek (mennyire emlékszel az elmúlt fél órában leadottakra), felmérések (pl. hogy tetszik az adott tárgy ezen része) formájában tartják fenn az érdeklődést, melyeket interneten töltünk ki, természetesen névtelenül. Érdekesség: Az oktatók megsértődnek, ha titulusukon (docens-úr pl.) szólítják őket, de még ha vezetéknéven, akkor is. Csakis keresztnéven szabad az oktatókat szólítani. A svéd tanulmányi rendszer és vizsgázás szintén keszekusza, nekem legalábbis nem tetszett. Csak egy furcsaságot említek: az oktató(k)tól a szóbeli vizsga előtti 72 órában nem lehet kérdezni az adott tárggyal kapcsolatban semmit. Nem volt külön kurzus cserediákoknak, együtt voltunk a svéd hallgatókkal, akik hozzánk hasonlóan angolul vették fel az adott tárgyat. Nem tetszett, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy ERASMUS+-os hallgatóként (ellentétben a svédekkel, akik gyermekkoruktól kezdve bizonyos tárgyakat már általános illetve középiskolában is angolul tanulnak, sőt, időnként egymás között is angolul beszélnek) először tanulok külföldön, először használom az angol nyelvet napi szinten.
A svédek elképesztően precízek és munka-orientáltak. Érkezésemkor kezdtek a tél közepén építeni egy kollégiumi épületet, a munkások minden nap dolgoztak reggeltől estig. Eljövetelemkor már látszott, hogy majdnem kész az egész. A városba menet is több helyen építkezések, mindenhol dolgozó munkásokkal. Sokszor hallani, hogy zárkózottak, ez azonban csak részben igaz. Az utcán sétáló átlagember furcsán néz, ha egy idegen megszólítja, viszont ismerősök között, ill. szórakozóhelyeken ez a mentalitás egyáltalán nem mutatkozik meg.
Rengeteg különböző nemzetiségű emberrel találkoztam, sokukkal alkalmam is adódott, hogy szót válthassak. Meg kell jegyeznem, hogy a cserediákok nagyon-nagy része francia, német, spanyol, brit, görög, finn, holland, belga volt. Elvétve akadt szlovák, cseh, lengyel, illetve egyedül voltam magyar. Megjegyzés: Voltak továbbá nem ERASMUS+-os cserediákok is: az Egyesült Államokból, Kanadából, Kínából, Koreából, Vietnámból, Ausztráliából, stb. Tiszteletben tartják az egyént, és tisztelik is egymás kultúráját, de semmi több. Abszolút hidegen hagyja őket, hogy a másik kultúrája milyen, csak az egyén a fontos. Számtalanszor futottam falba, mikor valakit arról kérdeztem, hogy például ők mikor vacsoráznak, vagy mikor vannak a nemzeti ünnepeik. Fogóval kellett belőlük ezeket kihúzni, pedig engem érdekelt volna. Mikor arról meséltem, hogy nálunk Magyarországon milyen szokások vannak, látszott az arcokon, hogy csak azért mosolyog, csak azért tesz úgy, mintha érdekelné, mert nem akar megbántani. Említették többször, többen is, hogy ismernek néhány magyar szót. Ahányszor ez megtörtént és elmondták, mit, boldog lettem. Jó érzés volt. Ami miatt ezt megemlítem, az az, hogy amikor viszont én mondtam ugyanezt a franciának vagy a németnek, egyszerű közöny volt a reakció. Persze ez nyilván azért van, mert nekik természetes, mégis, valahogy engem zavart.
Svédországban nagyon sok féle vallású ember él együtt, békében. Mindenki megtartja magának a vallását, és mégis, ha szóba kerül, nyíltan beszélnek róla, nincs bennük félelem. Nem akarják egymásra erőltetni a hitüket, felfogásuk szerint mindenki abban hisz, amiben akar. Bőrszín sem számít. Nemcsak cserediákok, de ott élő/ott született emberek, rengeteg afrikai, ázsiai, európai él együtt mindennemű megkülönböztetés nélkül. A Franciaországban bekövetkezett terrortámadásokkor is mindannyian egyszerű emberként ítélték el azt, ami ott történt, abszolút nem számított, hogy ki miben hisz.
Alkalmanként szó esett az oktatásról is. Tapasztalataim szerint általánosságban elmondható, hogy más országokban fele ennyit nem tanítanak általános, ill. középiskolában, mint itthon. Egyszer görögökkel beszélgettem mikor szóba jött az ókori Görögország. Mikor megemlítettem Periklészt, Miltiadészt, a perzsa-görög háborúkat, nem értették, honnan tudok én ilyen sokat róluk, a saját történelmükkel kapcsolatban pedig valami ismerős volt nekik, de nem tudták honnét. Egyszer pedig a középkor került elő témaként, azon belül is az Oszmán Birodalom. Hozzászólni sem tudtak, ejtettük is a témát gyorsan. Azt mondták, nekik heti 1 történelem órájuk volt, szinte végig. Máskor németekkel beszélgettem a matematikáról, gyököt vonni tudtak, de a sinus és a cosinus szerintük egy híres testvérpár, akik feltaláltak valamit. Középiskolás tananyagról volt szó mindkét esetben. Komolyan elgondolkodtató, hogy mi tanulunk ennyi mindent feleslegesen, vagy ők nem tanulják megfelelően? Ezt úgy gondolom nem az én tisztem eldönteni, azt viszont mindenképpen megemlítem, hogy véleményem szerint, ha a többi tárgyat olyan szinten, ahogy Magyarországon tanítják nem is muszáj oktatni, de a történelemből mindenképp okulnunk kell, az viszont csak úgy megy, ha minél részletesebben, összefüggéseiben tanuljuk, különös tekintettel a XX. századra.
Én azt gondolom, hogy a leírtak alapján mindenki döntse el maga, hogy neki szimpatikus-e az egyetem. Arra mindenképpen jó, hogy egy teljesen más világszemléletet adjon. Tekintettel „nyugatias” mivoltára, leginkább azoknak ajánlom, akik meg kívánják ízlelni a nyugati életszínvonalat, a nyugati gondolkodásmódot, a nyugati értékrendszert, illetve bepillantást kívánnak nyerni egy olyan nemzet életébe, ahol nem luxus, hanem természetes az, hogy jól élnek az emberek, és nem gondterheltek.
Győrffy Kristóf KTK, Gazdálkodás és menedzsment
2016/17
Karlstad, Svédország
Karlstad University
A mögöttem hagyott félévet volt szerencsém Karlstadban, Svédországban tölteni az Erasmus+ program támogatásával. Magáról az ösztöndíj-lehetőségről nehezen tudom pontosan megmondani, hogy hol értesültem, már az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt ott volt a fejemben, hogy szívesen kipróbálnám a külföldi létet, a külföldi tanulást, és hogy erre az Erasmus az, ami a legegyszerűbben nyújt lehetőséget. A konkrét tájékoztatásban ezúttal is nagyon köszönöm Kolos Lillának a sok-sok tájékoztatást, az információk jó részét pedig a PTE honlapjairól szereztem be.
Nagy várakozással és sok félelemmel tekintettem a félév elé. Nagyon vártam többek között azt, hogy megtapasztaljam a svédországi és a magyarországi felsőoktatási rendszerek különbségeit, lássam azt, hogy mi az, ami máshol jobb, netán mi az, amiben mi járunk az északi-nyugati oktatás előtt. Kimondott célom volt az angoltudásom javítása is, tekintve, hogy várható volt, hogy magyar társam nem lesz a környéken, így teljesen magamra leszek utalva, lehetőségem sem lesz az angolon (és a németen és a svéden) kívül más nyelven megszólalni. Emellett az alapszintű svéd nyelvtudásom biztossá tételét is vártam a kinti félévtől.
Konkrét szakmai célom volt, hogy a magyarországitól eltérő svéd oktatási rendszerben legyen lehetőségem egyrészt multinacionális csapatmunkákban részt venni, másrészt pedig, hogy az egyéni angol nyelvű kutatómunkában és tudományos munkák írásában is gyakorlatot szerezzek.
Egy nehézséggel kellett kiutazás előtt szembenézni, amin a svédek flexibilitása segített. Egyrészt nem történt meg időben a regisztrációm a fogadó intézményben a küldő intézmény által, viszont ezt szerencsére rugalmasan kezelték és át tudták hidalni a problémát, másfél hét késéssel ugyan, de megengedték, hogy bejelentkezzek és kurzusokat vegyek fel. A másik nehézséget az anyagi források jelentették, az ösztöndíj más országok árszínvonalához képest relatív alacsony összege miatt például a karácsony-születésnap-névnap hármasra az ajándékot szinte kizárólag a kinti megélhetéshez szükséges forrás jelentette nekem a családtól.
Az utazást meglepően olcsón sikerült megoldani, összesen nagyjából 35 ezer forintból (plusz itthoni eljutás a repülőtérre) sikerült Karlstadba jegyeket foglalni úgy, hogy ebben egy 32 és egy 15 kg-os poggyász is szerepelt, amibe gyakorlatilag a teljes félévnyi ruha, sportfelszerelés, stb. is belefért. Maga az utazás egyébként majdnem egy napig tartott, és Svédországban két átszállással vonatot és buszt is igénybe kellett venni hozzá. Visszafelé mind árban, mind hosszban, mind közlekedési eszközökben megegyezett az utam a kijutással, félév közben viszont nem tudtam hazautazni, tekintve egyrészt a nem olcsó árat, másrészt pedig azt, hogy egy egész napot igénybe vett egy út. A szállásom egy apartman volt, ahová a teljes félévért fizettem közel 600 ezer forintot. Ezért cserébe viszont egy 23 nm-es szobát kaptam önálló zuhanyzóval és wc-vel, alapvető bútorzattal, és közös konyhával, ahol teljes felszereltség volt.
Karlstad város, ahová érkeztem, egy közepes méretű város, a lakossága 80 ezer fő körül van. Mivel nagyon elterül, ezért a nagy távolságok miatt érdemes volt sokat használni a buszhálózatot (ami sűrűn jár, kiszámítható, jól kialakított), hiszen az egyetem és a városközpont között is 6 km-t kellett volna sétálni. A szórakozási lehetőségek erősen függnek attól, hogy mit is szeretne az ember. Kocsmákat elvétve találni csak, pubok és klubok vannak, ugyanakkor az italárak Svédországra jellemzően az egekben járnak. Ennek megfelelően a rendszeres bulizás csak jó anyagi lehetőségek mellett fér bele. A sportlehetőségek ugyanakkor a természet közelsége miatt kitűnőek: például az erdőben kialakított futópályákon még éjszaka is van villanyvilágítás, így bármikor ki lehet menni futni a kampusz közelében is a természetbe, különösen téli hóesésben remek hangulata van éjjel. Ezen kívül a sok park, és különösen a rengeteg tópart az, ami kikapcsolódási lehetőséget nyújt, egy jó séta után nyugodt tópartra kiülés, legtöbbször senki által nem háborgatva. Télen pedig a befagyott tavak felszínén korcsolyázás is kitűnő móka.
A megélhetési költségek Svédországban általánosan magasak, itt sem volt másképp. Az apartmanon kívül körülbelül havi 100 ezer forintos költéssel kellett számolni úgy, hogy ebből nagyjából 20 ezret tett ki a szórakozás (beleértve nekem a versenysportot is), és 50-60 ezer forint körül állt meg minimum az ételekre fordított összeg. Ehhez ugyanakkor gyakorlatilag csak otthon lehet enni, napi 2-3-szor saját magamnak főzött étellel, mert a készen vásárolt vagy étteremben vett ételek árai az egekben vannak szintén. Ha az ember ugyanakkor egy kicsit nem figyel, az ételköltségek könnyen elszállnak, nekem ez az 50-60 ezres költés komoly tervezést és odafigyelést igényelt.
Az Erasmusos élethez hozzátartoztak az olyan programok, mint a megérkezés utáni információs napok városnézéssel, az International Dinner, vagy éppen a búcsú hétvége sok zenei programmal. Ugyanakkor én igyekeztem a magam útját keresni, ezért sajnos a nagy közös programokból nem egyszer kimaradtam, a búcsúzó koncertekről például éppen egy többnapos kirándulás miatt. Mentort kaptunk magunk mellé, teljes képzésben részt vevő külföldi hallgatók személyében, ugyanakkor tőlük gyakorlatilag semmi segítség nem érkezett, érdemi kommunikáció nem volt közöttünk. Van Host Family programjuk is, ami lényegében egy ilyen mentorcsaládot takar, akikkel többször találkozhatnak a hallgatók, közös programokon, vacsorákon, stb.
A Karlstadi Egyetemen a tanulmányok során nagy hangsúly van az önálló kutatómunkán, illetve a csoportos feladatmegoldáson. A magyar oktatásra jellemző „magolós”, vizsgákra építő rendszer ott abszolút nem jellemző, a számonkérés főleg beadandókkal és prezentációkkal történt. Ugyanakkor ezek tartalmi követelményei sokkal magasabbak az itthon megszokottnál, a beadandók gyakorlatilag 8-15 oldalas „mini szakdolgozatként” is megállnák a helyüket, adott esetben 10-15 különböző könyv és cikk hivatkozásával feldolgozásával és hivatkozásával. A kurzusok rendszere is más: a kreditértékük magas (7,5 vagy 15), ennek megfelelően a követelményük is magas, heti 20 óra az elvárt teljesítmény. A félév ketté van osztva, a négy felvett tárgyból kettő így az első fél-félévre esik, kettő pedig a következő tíz hétre, külön vizsgaidőszak pedig a vizsgák hiányában nincs. Az értékelés három fokozatú skálán zajlik: bukás, megfelelt, kitűnő. A tanáraimmal maradéktalanul elégedett tudtam lenni szerencsére: az előadások inkább inspirálóak voltak, mintsem „könyvszagúak”, a számonkérések során konstruktív kritikával segítették a hallgatókat a fejlődésben, és bármikor rendelkezésre álltak egy kérdés vagy gondolat erejére. A kurzusok minősége is magas volt, volt, amikor a heti 20 órás munka elvárást is meg kellett haladni a befektetett munkával a kitűnőhöz.
Az Erasmus+ által kínált lehetőségek közül a legtöbbet a kultúrák keveredésének megtapasztalása adta. Ez mind önismeretben, mind kommunikációs technikák fejlesztésében, mind empátiában és másokhoz való hozzáállásban rengeteget jelentett, ráadásul számtalan inspiráló embert és történetet lehetett megismerni. A másik kiemelendő dolog az a szabadság megélése volt, hiszen ugyan Pécsett is otthonomtól távol tanultam, de az otthontól való fél éves teljes elszigeteltség egy új állapotot jelentett, egyúttal roppant izgalmas és élvezetes volt. Harmadrészt nyelvtudásban nagyon sokat jelent egy kint töltött félév magyar hallgatótárs nélkül, mind az angol (beszélt és akadémiai egyaránt), mind a német, mind a svéd nyelvvel sikerült előre lépnem, különösen azért, mert egyfajta „élő” nyelvhasználatra került sor, nem a tankönyvek által gyakorolta az ember a nyelveket. Szakmailag pedig egyrészt komoly tapasztalatot adott kutatásban és akadémiai munkák írásában, másrészt pedig rálátást az egyetemi rendszerek különbségeire, illetve új módszerekre, technikákra, amelyeket az itthoni oktatás során még nem volt alkalmam megtapasztalni.
A svédországi tanulmányokat szívből tudom ajánlani azoknak, akik szeretnének egy roppant élhető, nyugodt és természethez közeli országban eltölteni egy fél évet, ahol kifogástalanul beszélik az angolt is az egyetemi oktatók. Karlstad a maga barátságos, kisvárosias jellegével különösen nyugodt helynek számít, számtalan békés és gyönyörű tóval, parkkal, folyóval. Mindemellett ugyanakkor a kampuszon folyó társasági élet, az egy helyen lakó nemzetközi diáksereg, az apartmanok közös vacsorái egyfajta pezsgést is jelentenek. Na meg persze az elmaradhatatlan svéd „fika”, a kávészünet, amire naponta akár kétszer is meg lehet állni bármivel, amit csinálsz, összegyűlni a barátokkal és élvezni a friss kávét és a helyi specialitást, a fahéjas csigát.