ÁJK
Bihary Csilla - Jogász
2022/2023 - Sevilla
Universidad Pablo de Olavide
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ötödéves jogász szakos hallgatója vagyok. A 2021/2022. tanév II. szemeszterében jelentkeztem az Erasmus+ program keretein belül a sevillai egyetemre, és a pályázatot sikeresen elnyerve az ötödik évem első félévében Sevillában kezdtem meg külföldi tanulmányaimat.
Hogy is kezdődött mindez? Minden évben értesültem az Erasmus+ program tájékoztató eseményéről e-mail útján és mindig felkeltette az érdeklődésemet, azonban nem szerettem volna az itthon folytatott tanulmányaimat háttérbe szorítani egy külföldi tanulmányi lehetőségért. A döntésemet jelentős mértékben befolyásolta az, hogy a hazai egyetemen a mintatanterv szerint haladtam, így már csak két tantárgyam maradt vissza, ami arra ösztönzött, hogy itt az ideje beadni a jelentkezésemet, hiszen halasztás nélkül teljesíteni tudom majd az itthoni követelményeket is. A helyszín kiválasztásánál nagy szerepet játszott számomra a napos időjárás, a gyönyörű város és az, hogy Sevillában az Erasmus+ keretein belül szervezett programoknak régre visszanyúló hagyományai vannak, így már az elején tudtam, hogy unatkozni nem lesz időm. Az élményáradat előtt azonban számos nehézséggel kellett szembenéznünk, a kapcsolatfelvétel és a megfelelő albérlet megtalálása már elsőre sem volt egyszerű (és sajnos nem a spanyol nyelvtudás hiánya miatt). Az egyetemen úgynevezett külön „TIKA” rendszer szolgált a levelezésre, ami tehát nem e-mail útján valósult meg. Adminisztráció szempontjából az ott dolgozók életét biztosan megkönnyítette, viszont a külföldi hallgatókét annál inkább megnehezítette, amihez hozzájárult az is, hogy nyáron a legtöbb adminisztrátor szabadságon van, így hosszú ideig nem kaptunk választ a kérdéseinkre és semmilyen más lehetőséget nem biztosítottak, ahol fel tudtam volna venni velük a kapcsolatot. A tantárgyfelvétel így nem volt túl egyszerű, hiszen nem értettem a kinti rendszert, viszont többen mentünk az évfolyamról Sevillába, így együtt próbáltuk megoldani a problémát. Nem volt túl sok angol nyelvű tantárgy, viszont felvettünk egy kezdő spanyol kurzust, amiért szintén kaptunk krediteket. Ezzel kapcsolatban meglepetésként ért minket és viccesen éltük meg, hogy a kezdő spanyol nyelvkurzus – az előzetes tájékoztatással ellentétben – nem angol nyelven folyt, hanem a tanárnő rengeteget mutogatott és mindent spanyolul próbált velünk megértetni. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, hiszen ezt az „activity” játékot gyorsan megkedveltük és mi is egyre inkább törekedtünk arra, hogy mindent megértsünk. Segítség volt azonban az, hogy nyáron már itthon elkezdtük megtanulni a spanyol nyelv alapjait, így az órákon szerzett tudás a spanyol nyelvkurzus első pár órájáig szerencsére kitartott. A lakással kapcsolatban próbáltunk önállóan keresni albérletet, azonban bizalmatlanok voltunk az internetes oldalakkal kapcsolatban és a legtöbb tulajdonos nem szerette volna egyébként sem, hogy külföldi hallgatók lakjanak a lakásban, ráadásul csak pár hónapig. Hasonlóan, mint itthon, Sevillában is hosszabb időre szeretné mindenki kiadni a lakását, így nem volt sok esélyünk önállóan megtalálni a számunkra megfelelő albérletet. Felvettük a kapcsolatot a kinti szervezőkkel (nem az egyetemi szervezőkkel, hanem akik a programokat szervezik – ez ugyanis ott két, teljesen különálló dolog) és csodák csodájára egyből lett olyan lakás, amit elképzeltünk a belváros kellős közepén, így minden közel volt gyalog vagy rollerrel. Sajnos az egyetemről már nem volt elmondható ugyanez, az Universidad Pablo de Olavide a város szélén helyezkedik el.
Az utazás Magyarországról nem volt könnyen kivitelezhető, először nem is volt közvetlen járat, így Bécsből kellett indulnunk, később pedig volt, hogy Malagából jöttünk haza Budapestre, Malaga pedig busszal négy órányira van Sevillától. Az albérlet havi díja 400 euró volt fejenként és ezen felül kellett kifizetnünk a rezsiköltséget. A kaució 450 euró volt. Az albérletünk egy négyszobás lakás volt nappalival, konyhával és kettő fürdőszobával egy szép, liftes házban a belváros közepén.
Az Erasmusos programok zseniálisak voltak, rengeteg utazást szervezett nekünk egy fáradhatatlan, türelmes, elképesztően kedves és bulizni imádó szervező csapat. A programoknak köszönhetően kedvezményes árakon és teljeskörűen leszervezett utazással jártunk Portugáliában, Marokkóban, ezen kívül eljutottunk Granadába, Cordobába, Rondára, Matalascañasba és Marbella is az úticéljaink között szerepelt, nem megfeledkezve Gibraltárról, ahol meglátogattuk a majmokat (számomra felejthetetlen élmény volt).
A fogadó intézményünk az Universidad Pablo de Olavide volt, ahol több tantárgyat is felvettünk, így beleláthattunk az ottani oktatás rejtelmeibe. A spanyolok nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati oktatásra, minden tantárgyhoz tartozott kötelező EPD szeminárium, ami a gyakorlatot fedte le. Kötelező a részvétel az órákon, ugyanis a kinti értékelés szerint beleszámít a jelenlét és az órai aktivitás az értékelésbe, illetve a vizsgázásnak is feltétele a részvétel. A tanárok nagyon közvetlenek és segítőkészek. Számos gyakorlati feladattal készültünk hétről hétre, többek között tartottunk prezentációt és csináltunk podcastet is. A tanórák időtartamot tekintve hosszabbak, mint itthon és az értékelési rendszer nem jegyek alapján történik, hanem 1-től 10-ig terjedő skálán lehet pontokat szerezni az egyes feladatok teljesítésével és a részvétellel, valamint a záróvizsgával.
A megélhetési költségek tekintetében az ösztöndíj kevésnek bizonyult, hiszen a lakás bérlése sem volt olcsó, illetve Sevilla nagy város rengeteg látnivalóval és ezt az árak is tükrözték. Próbáltunk ügyesen gazdálkodni, azonban az ösztöndíj nem fedte le a megélhetéshez szükséges költségeket, mindenképpen szükséges volt kipótolni egyéb ösztöndíjainkból és jövedelmeinkből.
Az Erasmus+ program számomra egy óriási élményt adott, segített kilépni a komfortzónámból és megmutatta azt, hogy külföldön is helyt tudok állni önállóan. Számomra nagy bátorság kellett hozzá, de ha újra döntés előtt állnék, hogy jelentkezzek-e, gondolkodás nélkül megkezdeném a motivációs levél összeállítását és a pályázati pontrendszerhez szükséges papírok, igazolások gyűjtését. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, így csak ajánlani tudom.
Oláh Csenge - Jogász
2022/2023 - Valencia
Universidad de Valencia
Az Erasmus+ ösztöndíjról gimnáziumban hallottam először, így már ekkor felvetődött bennem, hogy az egyetemi tanulmányaim alatt én is részt vegyek a programban. A jelentkezésre elsősorban az utazás szeretete és a nyelvtanulás motivált, de több szempontból is hasznosnak tartottam ezt a lehetőséget, hiszen amellett, hogy külföldön tölteni egy, vagy akár fél évet remek élettapasztalat, a későbbi munkavállalás során is előnyt jelenthet.
Az utazás zökkenőmentesen ment, annak ellenére, hogy életemben másodszor ültem repülőn és ez volt az első alkalom, hogy egyedül utaztam. Közvetlen járattal megérkeztem Valenciába, a reptérről pedig metróval a városközpontba. Innen csak néhány perc séta volt a szállás. Három másik Erasmusos hallgatóval laktam együtt egy négyszobás lakásban, ami a költségeket illetően mindenképp előnyös volt, mert Spanyolországban alapvetően drágább egy kollégiumi szoba, mintha egy lakásban bérelnénk egyet.
Az egyetemre már érkezésem második napján ellátogattam, mert bár a tanítás csak az azt követő héten kezdődött, minden kar szervezett egy tájékoztató előadást az Erasmusos diákoknak, hogy amennyire lehet, megkönnyítsék a félév és a tárgyfelvételi időszak kezdeti nehézségeit. Angol és spanyol nyelvű tárgyak közül is választhattunk, illetve az itthoni campus-credithez hasonlóan akár más kar kurzusaira is jelentkezhettünk. Az oktatás sok tekintetben hasonló, mint itthon, de az előadásokon több az interaktív feladat, például csoportmunka vagy prezentáció. Illetve míg itthon több elméleti tárgyhoz külön gyakorlat tartozik, ott ez nincs így külön választva – az előadásra kellett olyan jellegű feladatot megoldanunk, amire itthon a gyakorlati szemináriumok keretei között kerül sor. A tananyagok elérése, tanárokkal történő kommunikáció, illetve egyéb ügyintézés egy a Neptunhoz hasonló rendszeren keresztül zajlik. A legnagyobb különbség talán a vizsgaidőszak menetében van, hiszen ott egy fix vizsgaidőpontot adnak meg egy-egy tárgyhoz, és abban a vizsgaidőszakban csak azon az egy alkalommal van lehetőség vizsgázni az adott tárgyból.
A helyi ESN rengeteg programot szervez a külföldi hallgatóknak, ami főleg az első pár hétben nagyon meghatározó, hiszen ilyenkor még senkit nem ismer azember, és egy-egy ilyen esemény remek alkalom arra, hogy az egyetem falain kívül is találkozzanak egymással az Erasmusos diákok. Nem csak a programok mennyisége, hanem a sokszínűsége is említésre méltó: városnézés, röplabda bajnokság, sörpong, karaoke, workshopok, táncoktatás, vacsorák, és még lehetne folytatni a sort. Számomra nagyon pozitív volt, hogy a szervezet ennyi lehetőséget nyújt, és valóban kiveszi a részét az Erasmus élmény megteremtésében.
A város maga is számos lehetőséget kínál, kezdve a tengerparttal, ami már önmagában talán az egyik legjobb időtöltés. Persze nem az egyetlen, hiszen akad még látnivaló bőven: múzeumok, parkok – köztük a Valencia egyik jellegzetességének tekinthető Turia-park, ami keresztül ível a városon –, botanikus kertek, tapas-bárok. Az óváros az egyik legszebb része Valenciának, és nem lehet kihagyni a spanyol gasztronómiai nevezetességeket sem, mint a paella, a churros con chocolate, vagy a piacon helyi termelőktől kapható szezonális gyümölcsök. Mindemellett persze az éjszakai élet is a kultúrához hasonlóan pezsgő és változatos.
A kint töltött fél év alatt számomra a már-már elcsépelt „kilépni a komfortzónádból” kifejezés új értelmet nyert. Olyan élményekben volt részem, amiket csak a megszokott mindennapok biztonsága nélkül, egy teljesen más közegben, a határaimat minden szempontból feszegetve tudtam átélni. A tapasztalatok, amikkel gazdagodtam a gondolkodásomat és a személyiségemet is formálták, az emberek által pedig akikkel találkoztam, a világot is egy kicsit jobban sikerült megismernem.
Demeter Nóra - Jogász
2021/2022 - Valencia
University of Valencia - Faculty of Law
Az Erasmus programról a nővéremtől hallottam, és biztos voltam benne, hogy én is ki fogom egyszer próbálni a tanulmányaim során. Ez az 5 hónap Erasmus minden várokozásomat felülmúlta. Az utazás nagyon gördülékeny volt, hiszen Budapestről közvetlen repülőjáratok vannak Valenciába. A szállást már félévvel kiutazás előtt nézegettem, mivel az volt a vágyam, hogy a tengerpart közelében lakjak, remélhetőleg tengerpartra néző szobával. Végül a Spotahome oldalán foglaltam egy szobát, ami 2 utcára volt a parttól, viszont belső köztéri kilátással. Amikor megérkeztem, 5 napot Airbnb-ben töltöttem a szállásom elfoglalásáig, egy másik, a kiutazás előtt megismert magyar lánnyal. A költözés napján derült ki, hogy egy eltérő lakás előtt találkozom a tulajjal, amely ugyanazon utcában található, mint az eredetileg lefoglalt lakás. Ez már furcsa volt számomra. Amikor megérkeztem, mondta, hogy az eredetileg lefoglalt lakás szobáját már kiadta más személy részére, de van egy másik szoba számomra, és hogy megmutatja. Nagyon csalódott voltam, de aztán felértünk a 3. emeletre és láttam a közös teraszt tengerparti kilátással. Nem hittem a szememnek. 2 szoba volt még üres, amelyek közül választhattam, mindkét szoba tengerparti kilátással. Aláírtuk a szerződést, és a kellemetlenségek okán sikerült 20 eurót lealkudnom a havi bérleti díjból.
Az egyetemen 3 tárgyat teljesítettem, egy EU-s tárgyat, Emberi jogok, illetve római jogokról szóló tárgyat, amelyek sokkal gyakorlatiasabbak voltak, mint az otthoniak. Az európai unió jogáról szóló tárgy nagyon hasznos volt számomra, igazi mentorra találtam a Tanárnőm személyében, akitől nagyon sok jó tanácsot kaptam a jövőmet illetően.
Az itt eltöltött 5 hónap csodálatos volt. Valencia, Spanyolország egy életérzés. Mondhatni életem legjobb/legboldogabb 5 hónapját töltöttem itt, partra néző szobával, minden reggel látva a napfelkeltét, együtt ébredni vele. A napi biciklizések a városban vagy a parton, ami néha órákra is elhúzódtak, de fel sem tűnik az embernek, amikor pálmafák között biciklizhet. Mindenhova biciklivel közlekedtem, mivel Valencia városában tényleg mindenhol van kiépített bicikliút. Imádtam piacokra járni, az egy kötelező heti program volt nálam, illetve friss tengeri herkentyűket vásárolni, és otthon megfőzni a barátokkal. Valenciában nagyon sok Erasmus szervezet van jelen, így „komoly fejtörést okozott” minden héten, hogy épp melyik programra/ utazásra menjünk el. A legelső impulzus az az egy hónapig tartó híres „Fallas” valenciai ünnepség volt (quasi farsang), amely mindennapos tűzijátékból, bulikból, véget nem érő petárdázásból és álmatlan éjszakákból állt. Az egyik Erasmus szervezet által szervezett program során, néhányunknak szerencséje volt egy teljes napot a Fallas ünnepség egyik, csak helyieknek fenntartott sátrában ünnepelni. Megismerkedhettünk a valenciai farsangi szokásokkal, és a helyiekkel, spanyol módra ünnepelhettünk.
A marokkói 5 napos kirándulásunk a másik fénypontjának mondható a szemeszternek, quadozas a sivatagban, tevegelés, Algéria sivatagjában sátrakban töltött éjszaka után látva a Dades Gorgest, megismerve a nyüzsgő Marrakesh városát. Emellett feltérképeztük Costa Blanca legkékebb partjait, kajak túráztunk a kristálytiszta vizeken, barlangokon át, néha meg hegyeket másztunk szebbnél szebb kilátással. Portugáliába is sikerült eljutnom, Algarve híres óceáni partjaira, ami tényleg annyira szép, mint a képeken. Hihetetlen sok élménnyel, illetve életre szóló barátokkal gazdagodtam, köszönöm neked Valencia, köszönöm Erasmus.
BTK
Vasas Réka - Pszichológia
2022/2023 - Valencia
Universidad Católica De Valencia
Az Erasmus+ programról gólyaként hallottam először történeteket, amik már akkoriban is megragadták az érdeklődésemet, hiszen a külföldön való tanulás és élet jó ideje foglalkoztatott addigra. Részletesebben azonban csak a kiutazásom előtti félévben (2022 tavaszi félévében) jutottam információhoz, egy köremail által, amit az International Office küldött ki tájékoztató és felhívó jelleggel.
Igen sokrétű elvárásokkal indultam neki ennek a mobilitásnak, amik érintették mind a személyes, mind az akadémiai fejlődésbe vetett hitemet. Azáltal, hogy kiléptem a komfortzónámból, szerettem volna feszegetni a határaimat, fejleszteni a szociális képességeimet, angol nyelvi kompetenciámat, továbbá szert tenni önbizalomra, nyitottságra és önállóságra.
Nem is feltétlenül a kapcsolati hálómat szerettem volna kiterjeszteni, annál is inkább megtanulni boldogulni és gondoskodni magamról egy idegen környezetben, önismeretet gyakorolni és önmagam „legjobb barátjává és cinkostársává” válni. Ezen kívül nem leplezett célom volt világot látni, utazni, utazni, utazni…
Igen sok nehézséggel kellett szembenéznem az első pillanattól kezdve, amiket egyébként inkább éltem meg egy kissé kellemetlen kalandnak, mintsem problémának. Példa gyanánt, az első ilyen megpróbáltatás akkor ért, amikor repülővel leszálltam Spanyolországban, csakhogy nem Valenciában, hanem Castellónban… elég nagy sokként ért ott állni a szó szerinti semmi kellős közepén, 2 órányira a várostól, ahol lennem kellett volna, két nehéz bőrönddel a kezemben, úgy, hogy a környéken senki nem beszélt angolul, még a reptéri jegypénztáros sem. Végül felültem az egyetlen buszra, ami arra járt és mindenek Istenéhez imádkozva a sorsra bíztam magam.
Kezdetben nehéz és mentálisan kimerítő volt állandóan megnyitott Google Maps-szel járni Valenciát, minden második metrót lekésni és napi rendszerességgel eltévedni, hogy aztán másfélórás csúszásokkal érjek el A-ból B-be. Rettentően komplikált volt a tömegközlekedést illető ügyintézés, őszintén visszasírtam a budapesti bérlet és jegy automatákat. Sok idő telt el, mire fel tudtam venni az ottani élet chilles ritmusát, de végsősoron megtanított értékelni a „most” minden pillanatát, illetve elengedni problémákat, vállat vonni és továbblépni. Kezdetben rengeteget aludtam, megviselt a magas páratartalom, a forróság és a rengeteg inger, de idővel sikerült felállítanom egy rutint és hozzászoktatni magam az új környezeti tényezőkhöz. Azt sosem sikerült elfogadnom azonban, hogy mennyire lassan és kacskaringózva, kiszámíthatatlanul sétálnak az utcán az emberek :).
Kultúr-sokkot hál’istennek nem tapasztaltam a kint létem ideje alatt, feltehetőleg azért, mert habár temperamentumukban és bizonyos viselkedésbeli megnyilvánulásukban, szokásaikban vannak különbségek, európai városhoz híven, a nyugati modernitás ugyanúgy meghatározza az ottani életet. Rendkívül élveztem azonban a város kínálta kulturális eseményeket, szórakozó helyeket és helyi ételeket. Bármerre is menjen az ember Valencia belvárosában, történik valami; belebotlik egy felvonulásba, karneválba, utcazenészbe és előadókba, táncosokba, színi előadásba. Imádtam látni, ahogy a természet összeér a modern városiassággal: pálmafák és tengerpart, parkok amerre a szem ellát.
Egy háromszobás albérletben tudtam szállást szerezni, 15percre biciklivel a tengerparttól és 20percre metróval a városközponttól. A lakás egy rettentően igényes lakónegyedben helyezkedett el, az egyetlen hátránya az volt, hogy az egyetemi campustól 1órányira volt tömegközlekedéssel és átszállással – mégsem bántam meg soha, hogy ezt a lakást választottam. Az egyébként számomra kedvező elhelyezkedése ellenére, csupán 300euróba került havonta, ami az ottani árviszonylathoz képest rettentően jó árnak volt tekinthető.
A fogadó egyetem campusa viszonylag messze helyezkedett el a központtól, ami kezdetben azért kifejezetten bosszantó volt, már csak azért is mert magát a campust őszintén nem találtam diákbarátnak. 3 kurzust teljesítettem az ottani egyetemen: Sleeping disorders, Group Psychology és Sport Psychology. Használható tudásra úgy érzem, csupán Sleeping disorders kurzusból tudtam szert tenni, hiszen ez a tárgy rendelkezett átfogó és részleteibe menő tananyaggal, gyakorlati órákkal kiegészülve. A professzor megfelelő nyelvi tudással rendelkezett. A Group Pychology kurzus anyagát már elsajátítottuk az otthoni egyetem szociálpszichológia tárgyának keretén belül, így habár a professzor is rendelkezett megfelelő nyelvi készségekkel, és tudással, újat sajnos nem tudtunk tanulni. A Sport Psychology kurzus pedig sajnos számomra minden téren alulmaradt; a felmerülő nyelvi akadályok és mélységekbe nem menő tananyag, csupán a már tanult ismeretek ismétlésére volt elegendő. Több probléma is felmerült az akadémiai, illetve fogadóegyetemet illetően, kezdve azzal, hogy alapvetően egy olyan tárgy sem volt elérhető, amit teljesítve ki tudtam volna váltani az otthoni tárgyakat, így irreálisan sok kurzust kellett felvennem ahhoz, hogy teljesítsem mind a kinti mind az itthoni egyetem követelményeit. Továbbá a kinti vizsgaidőszakban, nem tájékoztattak bennünket megfelelően a Sport Psychology vizsgaidőpontjának változásáról, és habár utólag tudtuk pótolni, igencsak kellemetlen probléma volt.
Természetesen beléptem a kinti egyetem által kínált Buddy Programba, habár sajnos soha, egyetlen kezdeményezés sem történt a mentorok részéről. A helyi ESN-nek voltak programjai, azonban többen éreztük úgy, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja a szervezésnek. Végül megtaláltuk a helyi kisebb Erasmus szervezeteket (ErasmusVip, Valencialanguageexchange, SoyErasmus, etc) amik által volt lehetőségünk utazni, illetve hozzájutottunk bizonyos kedvezményekhez és ingyenes eseménybelépőkhöz.
Ami a megélhetést illeti, mondhatni, nehézkes volt, de nem kivitelezhetetlen. Személy szerint, a kötelezők mellett (szállás, metróbérlet, és egyéb egyetemfelé teljesítendő pénzügyi kötelezettség) én csupán élelmiszerre, ruhára és utazásra költöttem. A hangsúly számomra az utazáson volt, a pénzem leginkább élményekbe fektettem, s így azért igencsak megcsappant a pénztárcám. A szüleim pénzügyi kiegészítésével (ami plusz 1000euró volt, az Erasmus ösztöndíj és kiegészítő támogatása mellett az 5 hónapra) szépen ki tudtam húzni a félévet, és megbánások nélkül élni a lehetőségekkel.
Számomra az utazások adták a legtöbbet. Bejártuk Andalúziát és a környék természeti kincseit, voltunk Madridban, Alicantéban, elutaztunk Marokkóba, stb. Ezek voltak azok az élmények, amikért igazán megérte ez a félév. Rengeteget láttam, tapasztaltam, és megismertem, hogy milyen érzés kötődni varázslatos helyekhez, tájakhoz, majd hátrahagyva azt, csupán az emlékbe kapaszkodni, és visszavágyódni. Hazatértem után szembesültem a honvággyal, ami elért engem, és azóta sem múlik. Az Erasmus program hihetetlenül sokat adhat mindenkinek. Valakit akadémiai előnyhöz juttat, van aki életre szóló barátságokat köt, mások önmagukra találnak. Akárhogyan is, megnyit egy ajtót amin ha belépsz, minden új, ijesztő és ingerdús, ami a tökéletes receptúra a változáshoz, bármely területéről legyen szó az életednek vagy önmagadnak. Aki változásra vágyik, annak az Erasmus megfelelő alapokkal szolgálhat.
Kubinyi Aliz - Pszichológia
2021/2022 - Valencia
Universidad Católica de Valencia San Vicente Mártir
Az Erasmus programról számos helyen hallottam. Először valószínűleg testvéreimtől, hiszen nővérem és bátyám is részt vett Erasmuson. Szaktársaim is mentek, sokat hallottam tőlük is. Illetve az egyetem által kiküldött tájékoztató e-mailek által is.
Egyrészt szerettem volna megismerni, hogy egy másik kultúrában, rendszerben hogyan tanítják a pszichológiát, milyen gyakorlatokon lehet részt venni, a tananyagban mely részek kapnak hangsúlyt. Illetve célom volt, hogy szociális készségeimet, fejlesszem, ismeretségi köreimet bővítsem nemzetközi kapcsolatok által. A spanyol természet, tájak, hegységek és városok lenyűgözőek.
Számtalan nehézség jött szembe a félév során. A legáltalánosabb, a nyelvi nehézségek. Habár az angol nyelvben korábban már otthonosan mozogtam, most mégis azzal szembesültem, hogy mélyebb, elvontabb beszélgetésekben nem tudtam számomra elégséges vagy ideális módon kifejezni gondolataimat, érzéseimet, mely szorongást kelletett bennem.
Spanyol nyelvet nem beszéltem és arra sem számítottam, hogy a legtöbb közintézményben, boltban semmilyen szinten nem értik az angol nyelvet. A kint töltött idő alatt kétszer lettem olyan beteg, hogy kezeléséhez korházi látogatásra volt szükségem. A nyelvi nehézségek, a biztosítással adódó problémák miatt mindezek komoly feszültséget és stresszt okoztak, azonban azt hiszem, a kitartásom és az emberek jó szándéka által szép lassan megoldódtak az egészségügyi gondok.
A kerékpárlopás köré egészen komoly maffia épült ki Valenciában. Számomra a biciklivel való közlekedés esszenciális, így amint megérkeztem a városba rövid időn belül vettem is egyet. Két héten belül ellopták, így vettem még egyet. Azt is ellopták két hét múlva, habár itt már szinte mindent megtettem, hogy erre a legkisebb lehetőség se legyen. De eltökélt voltam és rögtön vettem is egy harmadik kerékpárt. Mindezek természetesen nem várt plusz költségeket, csalódást és logisztikai nehézségeket okoztak.
Repülővel utaztam ki. A jegyet időben lefoglaltam. Gond csak a valenciai repülőtérről a szállásra való eljutás okozott. Tömegközlekedéshez szerettem volna jegyet venni, de mivel akkor még egy szót se beszéltem spanyolul, akiktől pedig segítséget kértem egyáltalán nem értették, így meglehetősen stresszesen alakult az első nap. Ugyan egy órás késéssel, de végül megérkeztem a szállásra.
A szálláskeresést már tavasz elején elkezdtem. Számomra 5 szempont vált fontossá. Tengerparthoz közel legyen, rendelkezzen fűtéssel, mosógéppel, sütővel és nappalival. Ezen szempontok figyelembevétele nem okozott gondot, találtam is 228 euróért egy szobát. Amint megkaptam az értesítést, hogy az Erasmusos pályázatomat elfogadták, úgy le is foglaltam a szállást.
A pszichológia intézmény Valencia egy perifériáján elhelyezkedő épületben van. Sajnos így campus nem volt. A COVID- intézkedések miatt az épületen belül csak a tanóra idején lehetett tartózkodni, az épület körül pedig nem voltak közösségi terek, mely nagy hátrányt jelentett, mind a szocializáció terén, mind ahhoz, hogy az épületet magunkénak érezhessük. Három tárgyat vettem fel, mindhárom angol nyelven. Az oktatók tisztességesen leadták az anyagot, nyelvi nehézség nem akadt. Az adott anyagot sokszor kreatív csoport munkában dolgoztuk fel, mely számomra egy igen kedvelt és hatékony módja. Viszont sajnos a benyújtott feladatok vagy vizsgák értékelése meglehetősen szubjektíven zajlott, nem vált tisztává, hogy mi alapján értékelték ki. A vizsgákhoz való felkészüléshez részletes diasorokat és irodalmakat kaptunk, így arra gond nélkül fel lehetett készülni. Azonban a számonkérés módja, az angol nyelv sokszor bizonytalanná tette, hogy pontosan mire is vonatkozik az adott kérdés.
Valencia egy rendkívül ideális város egy színes Erasmusos élethez. Az ESN rendszeresen szervez különféle programokat és utazásokat is. De mellette is kiépültek egyéb szervezetek, ismerkedés, bulik, utazás szervezésére, habár azok már nem non-profit alapon. Az ESN szervezetnél regisztrálva számos helyre lehet bejutni ingyenesen vagy jelentős kedvezményekkel.
Valenciában a kulturális élet - színház, kiállítások, komolyzenei koncertek – igen színes, és ugyanakkor az éjszakai élet is szinte végtelen lehetőséget biztosít, legalábbis kocsmázáshoz mindenképpen, a clubok látogatása viszont meglehetősen drága. A tömegközlekedés drága, de a 2 villamos-, 7 metró- és a számtalan buszvonal jól behálózza a várost. A busz menetrend azonban a gyakorlatban leginkább csak tájékoztató jellegű, nem érdemes pontosságot várni.
Mivel a szoba, amit béreltem jó előre lefoglalásra került, illetve egy kis méretű szobáról van szó, 228 euróba került, mely rendkívül jónak számít. De általában 300 eurótól kezdődnek az elérhető szobák. Mivel kerékpárra háromszor is kellett költenem, így a közlekedés összege a vártnál jóval magasabbra kúszott. Összesen kb. 400 eurót költöttem kerékpárokra és szervizre. A tömegközlekedésre havi kb. 15-20 euró ment el, hiszen nem tudtam minden esetben kerékpározni. Az élelmiszer árak nem voltak magasak egy nagyváros viszonylatában, havi 150-200 eurót költöttem étkezésre.
Nehéz a legjobbat kiválasztani. A kialakult kis baráti társasággal néhány hetente kibéreltünk pár kocsit és elmentünk egy messzebbi helyre kirándulni, várost nézni. Ezek az élmények mindig intenzívek voltak. Habár esetemben a szociális szorongás olykor kissé korlátozó, így is nagy élményt, szabadságérzetet nyújtott minden ilyen kaland.
Szívből tudom ajánlani. Rengeteg eddig új helyzetbe kerülhetsz. Sokszor lesz küzdelmes, sőt érezheted magad olykor mély pontokon is. Azonban megtapasztalhatod, milyen nemzetközileg színes társaságba kerülni, milyen, amikor új barátaiddal ismerőseiddel csak egymásra vagytok utalva. Mind önismereti téren, kalandok szerzése szempontjából és nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez egy végtelen lehetőséget kínáló program
Pázmándi-Plander Lili - Anglisztika
2022/2023 - Oviedo
Universidad de Oviedo
Szeptember elején érkeztem Spanyolországba, Oviedoba, az Erasmus félévemre, és január végéig maradtam kint. Izgatott voltam az új kalandok miatt, amik tudtam hogy várnak rám, de féltem is, hiszen egyedül kellett ezekkel szembe néznem, egy idegen országban, ahol a nyelvet sem beszélem. Kijutni nem volt nehéz, bár picit hosszú – Budapestről nem megy közvetlen repülőgép Oviedoba, én Madridba repültem a Liszt Ferenc reptérről, majd onnan busszal utaztam 5 órát, de el lehet jutni repülővel is Asturiasba, ahol a reptér Oviedo-tól körülbelül 1,5 órányira van. A spanyol nyelv hamar rám ragadt, habár egy alap szintnél tovább nem fejlődtem, azért ha bármikor vissza jönnék Spanyolországba, könnyen el tudnék igazodni.
Albérletet nem foglaltam előre, mivel sok embertől hallottam, hogy átverték őket. Én egy Airbnb-t foglaltam először, egy hétre, és pár nap alatt találtam is egy albérletet, a belvárosban, az egyetemtől 10-15 sétányira, ahol 1 szobám volt, és a lakáson 3 másik spanyol diákkal osztoztam. Én egyben kifizettem az albérletet, ez 1200 euró volt, a rezsit pedig havonta fizettem, ami fixen mindig 40 euró volt, összesen 200 euró volt 5 hónapra. Ez összesen 1400 euróra jön ki csak a lakhatás, ami már az ösztöndíj fele. Mivel Oviedo és Budapest között csak átszállással lehet utazni, ezért a repjegyek nem olcsóak. Én 4x utaztam oda-vissza – szeptember elején ki, karácsony előtt haza, január elején ki, majd január végén újra vissza -, egy-egy utazás körülbelül mindig 100 euróra jött ki, úgyhogy kb. 400 euró volt összesen. A kinti árak hasonlóak a magyar árakhoz, az infláció azért ott is meglátszódott, így nekem az ösztöndíj nem volt elég, és a családom segített, ők küldtek nekem minden két hetente pénzt, hogy ne fogyjon el teljesen a pénzem, és mindig legyen nálam valamennyi.
A kedvenc dolgaim a spanyol kultúrában: a siesta, az olcsó kávé és a sobremesa. A sobremesa az a hagyomány, amikor étkezés után az asztalnál pihen a társaság, és beszélgetnek, iszogatnak. Sok közös vacsorában volt részem az itteni barátaimmal (nagyon jó éttermek vannak a városban), ami után tartottunk egy sobramesa-t, ami nagyon hiányozni fog. Egy gyönyörű hagyománynak tartom – senki nem rohan sehova és mindenki élvezi a másik társaságát. A második kedvencem a Martes de Tapas volt, minden keddenként a helyi bárokban ingyen tapast osztogattak, és mindenki összeült a barátaival iszogatni és beszélgetni. Nekünk erasmusokoknak a helyi ESN ezt minden héten külön megszervezte, ami egy kihagyhatatlan program volt.
A helyi ESN mentorai nagyon segítőkészek voltak, mindig lehetett rájuk számítani, és nagyon jó programokat szerveztek, nekem az egyik kedvencem az volt, amikor szerveztek egy pár napos utazást Bilbao-ba, egy pár órányira lévő nagyvárosba.
Az elmúlt 5 hónap nem volt könnyű. Sokszor haza szerettem volna menni, éreztem egyedül magam, hiába ismertem meg sok-sok különleges embert, akiket büszkén hívok a barátaimnak, és akik örökké megmaradnak. A sok nehézség ellenére viszont nem bántam meg egy percét sem ennek a kalandnak, mert nagyon sokat tanultam belőle. Habár Pécsen egyedül laktam, a családom mindig 3 órányi utazásra volt tőlem, így sosem éreztem magam igazán egyedül – ha bármi volt, amit egyedül nem tudtam megoldani, jöttek és segítettek. Oviedoban viszont egyedül voltam, rá voltam kényszerítve, hogy felnőjek, hogy megtudjam oldani a saját problémáimat, egyedül, amiért örökké hálás leszek. Megtanultam, hogyan illeszkedjek be egy másik kultúrába, és hogy hogyan csináljak otthont egy először teljesen idegen helyből. Emlékszem, amikor megérkeztem, az első hetekben mindenhova Google Térképpel mentem, mostanra pedig fejből tudom az útvonalakat, hova hogy jutok el, ismerem a kis utcákat, amik lerövidítik a távot. Az óváros közepén van egy nagy katedrális, ami mellett mindennap elsétáltam iskolába menet, és az utolsó napokban tűnt fel, hogy már nem álltam meg mellette, hogy megcsodáljam, hiszen ismerem minden kis részletét. Második otthonommá vált ez a kisváros Spanyolország északi részén, amit jobban ismerek, mint önmagam.
A búcsúzás keserédes volt. Egyrészt vártam, hogy hazamenjek, és újra lássam a családom és barátaim, másrészt viszont hiányzik ez a város és a kint megismert barátaim. Azt mondogattam magamnak, hogy ez egy „Hasta luego”, nem pedig egy „Adiós”, hiszen mindenképpen vissza kell még térnem Spanyolországba. Habár az északi és közép részét az országnak sikerült felfedeznem, kíváncsi vagyok a déli részre is, hogy milyen ott az élet – nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem visszajönni, de remélem minél előbb. Spanyolországon kívül eljutottam Portugáliába is, még november végén, ahova pár barátommal utaztam, a szülinapom alkalmából. Gyönyörű helyekre jutottam el, az Erasmusnak köszönhetően.
Az kint töltött időm alatt nem csak magamról és Spanyolországról volt szerencsém tanulni, hanem a szakomról is. Nagyon jó tanáraim voltak az itteni egyetemen, akiknek köszönhetően nagyon sok olyan klasszikus művet ismerhettem meg, olyanokat, amelyekről még nem hallottam. Ha éppen nem egy órára kellett elolvasni valamit, akkor sokféle ajánlásuk is volt, és alig várom, hogy elolvashassam őket. Persze itt is voltak nehézségek a nyelvvel – hiába voltak angol nyelven az óráim, néha spanyolul magyaráztak el dolgokat az órán. Viszont bármi problémám volt, mindig segítőkészek voltak, és kerestünk közösen egy megoldást. Szerencsémre érdekes tárgyakat választottam, így élvezetes volt az egyetemre járni.
Örök emlék marad számomra az itt töltött pár hónapom. Ha lesz lehetőségem a jövőben, mindenképp ösztönözni fogom az ismerőseimet, hogy próbálják meg, mert úgy gondolom, a sok nehézség ellenére megéri minden pillanata az Erasmusnak. Sajnálatosan hallottam, hogy sok magyar diáknak nem lesz lehetősége a jövőben erre az élményre – remélem megoldódik a helyzet, és ez nem lesz így, mert sokan nem is tudják, hogy mit vesztenek azzal, ha nem mennek el Erasmusra. Ha mégis lesz lehetőségük, és megoldódik a helyzet, én mindenképpen ajánlani fogom annak, aki szeretne menni, mert a sok nehézség ellenére is teljesen megéri, nem csak az új kultúra és barátok megismerése miatt, de amiatt is, mert kevés ennél jobb lehetőség van, hogy az ember megismerje önmagát.
Lovászy Gréta - Anglisztika
2021/2022 - A Coruña
Universidade da Coruña (University of A Coruña)
Az Erasmus+ programról a középiskolában hallottam először. Sokan ajánlották és többször láttam róla plakátokat, ezért utánanéztem az interneten, hogy mit is takar pontosan. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet és el is határoztam, hogy majd szeretnék részt venni rajta, amikor egyetemista leszek. Elsősorban azt vártam a programtól, hogy magabiztosabbá váljak és nyitottabb legyek az új dolgokra. Továbbá, hogy fejlődjön az angol és a spanyol tudásom, illetve, hogy új embereket és kultúrákat ismerjek meg.
Mikor eljött az idő, hogy választani kelljen, a célországom, végül több tényező miatt is, Spanyolország lett. Mindig is érdekesnek tartottam a spanyol nyelvet és a kultúrát, ezért az Anglisztika szak mellé spanyol minort választottam, mert szerettem volna megtanulni egy új nyelvet. Emellett szerettem volna egy kicsit távolabb kerülni Magyarországtól és megismerni egy teljesen más életstílust.
Egy szaktársammal együtt mentünk ki Spanyolországba, ami sokszor megkönnyítette dolgokat, azonban így is akadt bőven nehézség, amivel szembe kellett néznünk. A rengeteg papírmunkát nem nevezném kifejezetten nehézségnek, de ez volt az első jelentősebb akadály, amivel meg kellett küzdenünk, ugyanis a vírus miatt mindent e-mailben kellett elintéznünk. Ez sokszor bosszantó volt, mert megesett, hogy napokat kellett várnunk egy-egy egyszerű válaszra miközben szorítottak minket a határidők.
Az utazástól egy kicsit tartottam, hiszen most először utaztam ilyen messzire, ráadásul úgy, hogy nekem kellett figyelnem mindenre és ha bármi probléma adódott, akkor azt nekem kellett megoldanom. Szerencsére az utazás zökkenőmentes volt és mára már bátran kijelenthetem, hogy ezentúl bármikor hezitálás nélkül ülök repülőre, akár egyedül is. Bécsből indult a repülő, majd Barcelonai átszállással jutottunk el A Coruña-ba. Mivel mindkét alkalommal ugyanazzal a légitársasággal utaztunk, ezért tudtunk úgy jegyet venni, hogy Barcelonában nem kellett foglalkoznunk a bőröndjeinkkel, ugyanis azokat átrakták a következő repülőre.
A mellénk kirendelt ESN koordinátor, az úgynevezett „Buddy” már másnap reggel segített nekünk lakást keresni, ami nagy segítség volt, ugyanis A Coruña-ban a felnőttek nem nagyon beszélnek angolul. Szerencsére még aznap találtunk egy albérletet, ami tetszett, és másnap már be is költöztünk. A szoba havi díja 205 euró volt, amiben benne volt az internet ára is, azonban a rezsit külön kellett fizetnünk. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy a régi lakásokban nincs beépített fűtés, mert ez nem divat Spanyolországban. Elektromos radiátorok voltak a lakásban, amik sokat fogyasztanak, ráadásul Spanyolországban drága az áram is, ez pedig meg is látszott a decemberi és januári számláinkon. Az ösztöndíj havi 520 euró volt, azonban ezenfelül én megpályáztam és meg is kaptam a szociális kiegészítő támogatást is, ami plusz havi 200 euró volt. Ez az összeg számomra elegendő volt a lakhatásra, megélhetésre, szórakozásra és az utazásra is.
Az egyetem a város központjától messzebb található, ezért a diákok többsége busszal jár. Nehéz rossz buszra szállni, ugyanis a központ és az egyetem között ingázó buszokon nagy betűkkel olvasható az „UDC” jelzés. A városban nincs buszbérlet, hanem egy utazásra alkalmas busz-kártyát kell kiváltani a bankban, amit az automatánál lehet készpénzzel feltölteni. A sofőr mellett elhelyezett terminálhoz kell hozzáérinteni a kártyát, ami 75 eurócentet von le minden utazásnál.
A BTK a busz legutolsó megállója, A Coruña egy magas pontján található, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Az órákkal kapcsolatban számomra az volt megdöbbentő, hogy egy 6 kredites kurzushoz 3 tanóra tartozott: egy egészcsoportos előadás, egy félcsoportos óra, és egy szeminárium, amin csak a csoport negyede vett részt. Az évközi órai munka, beadandók és prezentációk fontosak, mert ezek teszik ki általában a jegy felét. A vizsgaidőszak januárban volt és minden tárgyból egy vizsgaalkalom volt csak meghirdetve. Ami nekem még furcsa volt, hogy az egyetemen 10-es skálán osztályoztak.
A helyi ESN rendkívül segítőkész volt, rengeteg programot, bulit és kirándulást szerveztek nekünk. A kedd esti program mindig az úgynevezett „Tapas Night” volt, ahol megismerkedhettünk a többi Erasmusos diákkal. A „tapas” apró falatkákat jelent, amiket az italfogyasztás mellé ingyen szolgálnak fel. Rendkívül jó megoldásnak találtam, hogy az egyik szórakozóhelyre (Grietax) a hét bármelyik napján ingyenes volt a belépés az ESN carddal. Ezenkívül a kedvenc programjaim a belföldi utazások, illetve a szörfoktatás volt.
A Coruña nagyon szép helyen van, közvetlenül az Atlanti-óceán partján terül el. Spanyolország északnyugati részén, Galíciában található. A város egy része egy kisebb félszigetként benyúlik az óceánba, melynek egyik felén kikötőt, a másikon pedig homokos strandot építettek ki. A város jelképe a Herkules torony, aminek a tetejére mindenképp érdemes fellépcsőzni, ugyanis gyönyörű a kilátás a városra és az óceánra is.
Az Erasmus+ program rengeteg mindent adott számomra. Alkalmazkodóbb, nyitottabb és elfogadóbb lettem más emberekkel és kultúrákkal kapcsolatban. Magabiztosabbá és önállóbbá váltam, illetve a problémamegoldó képességem is jelentősen javult. Az Erasmust bátran ajánlom mindenkinek, mert egy életre szóló élmény, rengeteget lehet fejlődni ezalatt az idő alatt, ráadásul összességében elmondható, hogy jobb emberré tesz.
Pirkó Boglárka - Anglisztika
2021/2022 - A Coruña
Universidade da Coruña (UDC)
Az Erasmus programról olyan sok helyen, olyan sok ember mesélt nekem kiutazásom előtt, hogy nem is tudnám megmondani melyik volt ezek közül az első. Az biztos, hogy már középiskola alatt is hallottam róla, és egyetemre kerülés után az összes félévben kacérkodtam a gondolattal, aztán a 4. félévben vettem a bátorságot leadni a jelentkezésemet.
A legfőbb motivációm a nyelvtanulás, az új emberekkel és kultúrákkal való megismerkedés, és egy nagyobb fokú önállóság volt – és szerencsére mindhárom kitűzött területen, változó mértékben ugyan, de sikerült fejlődnöm.
Természetesen az ösztöndíjprogram során rengeteg kisebb-nagyobb nehézséggel is szembe találtam magam. De ezeket egyáltalán nem bánom, sőt: talán pont emiatt is fejlődtem ennyit. Az első akadály rögtön megérkezés után adódott, amikor a rengeteg csomaggal a reptérről a belváros felé vettük volna az irányt, de a taxisofőrünk egy szót nem beszélt angolul. Erre nagyon hamar rá kellett döbbennünk, hogy Spanyolországban hihetetlenül kevés emberrel lehet angolul szót érteni, így nagyon gyorsan rá lettünk kényszerítve, hogy az alapvető hétköznapi kifejezéseket beépítsük az aktív spanyol szókincsünkbe. Mindezek mellett muszáj megjegyeznem, hogy a legtöbben Spanyolországban hihetetlenül segítőkészek. Még a nyelvi akadályok ellenére is inkább mutogatnak és rászánják az időt az Activity-re, minthogy magukra hagyják az elveszett külföldieket, és ez nagyon pozitív élmény volt számomra.
Én egy PTE-s hallgatótársammal utaztam Coruñába, repülővel mentünk Bécstől Barcelonáig, majd átszállással a coruñai reptérig. Az első pár napot egy belvárosi szállodában töltöttük ESN-es buddynk javaslata szerint, és rögtön az első teljes kinti napunkon neki is vágtunk az albérletkeresésnek. Segítőnk végigjárta velünk az albérleteket és hamar találtunk is egy lakást. Ez nem teljesen a belvárosban helyezkedett el, cserébe maximálisan felszerelt és takaros volt. Fejenként 205 € volt a havi bérleti díj, emellett az áram- és vízfogyasztásért kellett fizetnünk. Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy Spanyolországban nem elterjedt a központi fűtés és nagyon drága az áramfogyasztás. Mivel télen csak villanyradiátoraink voltak, sajnos fel kellett készülnünk a néha többszáz (!) Eurós villanyszámlára, ha nem akartunk hidegben aludni. Ebbe beletartozott az is, hogy a ház szigetelése és a nyílászárók nem voltak tökéletesek, így hamar kihűlt (vagy sajnos akár bepenészesedett) a lakásunk, ha pár napig nem voltunk ott. Így ha újra nekivághatnék a spanyolországi Erasmusnak, lakásválasztáskor biztosan jobban odafigyelnék ezekre a szempontokra is.
Az egyetem eléggé a külvárosban helyezkedik el, és busszal lehet megközelíteni – létezik egy UDC-járat, ami a belvárosból indul és az összes egyetemi kar épülete előtt megáll. Ez a körjárat minden nap reggeltől késő estig 5-10 percenként közlekedik, így nem szükséges figyelni a buszmenetrendet (ami igazság szerint nagyon nincs is), csak ki kell állni a buszmegállóba, és hamarosan „úgyis jön valami”. Ez igaz a többi járatra is, azokat is beleértve, amik 20-30 percenként járnak: menetrend helyett csak annyi van feltüntetve a buszmegállókban, hogy „frec. aprox 30 min”. Számomra ez volt az egyik legmeglepőbb észrevétel a mediterrán mentalitással kapcsolatban.
A fogadó intézményünkkel teljesen meg voltam elégedve. Az egyetemi épület egyszerű, de teljesen korrekt. A PTE-hez viszonyítva kisebb, háromemeletes épület termekkel, könyvtárral és étkezdével ellátva. A legtöbb tanár rendes, segítőkész, és az órák hasonlóak voltak a pécsi egyetemen megszokott előadásokhoz. A különbség, hogy a ’filoloxíán’ jellemzően egyetlen kurzushoz három óra tartozik: egy másfél órás előadás, egy egyórás, kisebb csoportos óra és egy szeminárium minden második héten. Nekünk szerencsére csak három kurzusunk volt, így a tanulmányaink mellett bőven volt időnk felfedezni a várost és Galíciát.
Több gyönyörű tengerpartja is van a városnak, és rengeteg múzeum, kiállítás, művelődési központ található a közelben. A legtöbbe UDC-s diákként ingyenes a belépés. A városban említésre méltó látványosságok a Herkules-torony, az Akvárium, San Antón bástyája, Tudományok Háza, San Pedro-hegy, a környéken pedig mindenképp érdemes felkeresni – a teljesség igénye nélkül – Santiago de Compostela-t, a Cíes szigeteket, Combarro-t, Vigo-t, a Santa Cruz kastélyt…. Rengeteg csodálatos, felfedezésre váró hely található Galíciában. Amivel viszont számolni kell, hogy az utazgatás és a megélhetés általánosságban drágább, esetenként jóval drágább, mint Magyarországon. Az alapvető megélhetési cikkek másfélszer drágábbak és a szórakozóhelyi fogyasztások, vonatutak jellemzően többszörösei az itthon megszokottaknak.
Amihez még hozzá kellett szoknom, azok a teljesen eltérő vásárlási szokások – például a péksüteményekről 5 hónapra lemondtam, cserébe a tél közepén is roskadásig voltak a boltok eperrel, áfonyával, mangóval és mindenféle egyéb gyümölcsökkel, zöldségekkel. Halat, tengeri herkentyűket rengeteget esznek Spanyolországban, minden üzletben halpultról válogathatunk a friss fogásból. Tejfölt, vörösbabot és zsemlét fél év alatt nem sikerült találnom, cserébe elfogadóbb, kíváncsibb és nyitottabb lettem a helyi konyha ízeire.
Összességében az Erasmus program egy csodálatos lehetőség volt. A néhai nehezebb időszakok ellenére sem cserélném el ezt az élményt semmire. Az emberek, akikkel megismerkedtem (legfőképp az erőteljesen eltérő kultúrából, Tunéziából és Iránból származó lakótársaim) annyi mindent tanítottak, mutattak, osztottak meg az ő világukból, hogy az elképesztő mértékben befolyásolta a gondolkodásmódomat. Úgy gondolom, hogy már alapvetően nyitott emberként mentem ki, de nagyon sokat segítettek abban, hogy globálisan tudjak gondolkozni és szociálisan érzékenyebb ember legyek. Rengeteget nőtt az önbizalmam, önállósodtam, bátrabban vágok bele az ismeretlenbe és könnyebben feltalálom magam nehéz helyzetekben. Pontosan ezek miatt bátran ajánlanám bárkinek az Erasmus programot – úgy gondolom, ezt minden hallgatónak érdemes megtapasztalnia.
Németh Ábel - Osztatlan tanárképzés; angol nyelv és kultúra, testnevelés
2021/2022 - Alicante
University of Alicante
Az Erasmus programról már a tanulmányaim megkezdése előtt hallottam. Az unokatestvérem 6 évvel ezelőtt fél évet töltött el Erasmus ösztöndíjjal Aachenben, Németországban. Személyes bevallása szerint élete egyik legszebb időszaka volt, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodott, főként én is ezt vártam az ösztöndíjtól. Bár Németország gyönyörű ország, én mégis egy kicsit távolibb és melegebb helyet választottam utazásom úti céljaként. Spanyolország egyik legszebb tengerpartja a híres Costa Blanca (nyers fordításban ’Fehér Tengerpart’). Alicante ezen a több mint 100 kilométer hosszú szakaszon helyezkedik el. A strandokon a legjellemzőbb az apró szemű és nagyon finom fehér homok, de néhol sziklás rész is előfordul. Alicante könnyen és gyorsan megközelíthető Budapestről, a közvetlen járat menetideje 3 óra. A száraz adatok után bele is vágnék a dolgok közepébe. Már a megérkezésem előtt belekóstolhattam milyen az élet Spanyolországban. Előzetesen foglaltam a ’spotahome.com’ weboldalon egy szobát, amelyet utazásom előtt 2 nappal a landlord visszamondott, mert az előző bérlő tovább maradt. Egyébként a weboldalt ajánlom, az ügyintézés gyors és precíz volt. Szeptemberben lakás nélkül és 2 hatalmas táskával álltam értetlenül a sétálóutcában, reménykedve, hogy minden rendben lesz. Rendben is lett, de nem az angoltudásom miatt. Annak ellenére, hogy Alicante egy üdülőváros az emberek nem beszélnek angolul, de még a pincérek is kevés helyen és ez jellemző egész Spanyországra. Az új szállás, amit találtam 270 euró volt havonta rezsivel, ez egy átlagos árnak mondható és véleményem szerint olcsóbb szállások is megtalálhatóak. Az egyetem a külvárosi részen található (San Vicente), ami busszal és villamossal is egyaránt megközelíthető. Aki itt töltené az Erasmust, annak azt javaslom, hogy inkább a belvárosban keressen szállást. Az árak a helyi Aldiban nem sokkal magasabbak, mint itthon, viszont, mint a legtöbb nyugati országban a szolgáltatás drága. Egy átlagos belvárosi kocsmában egy korsó sör 3-4 euró. Az egyetemen a kurzusok nagy kreditértékűek, az én összes választott kurzusom 6 kredites volt. Az órák tömbösítettek, ami azt jelenti, hogy minden nap 1 kurzusnak az óráit látogatja a hallgató, mai magába foglalja az elméleti és gyakorlati órákat. A spanyol kurzust mindenképpen ajánlom felvenni, nagyon hasznos, de nem túl megterhelő és a követelmények is reálisak. A helyi ESN az orientációs napokon túl heti rendszerességgel szervez utakat, megfizethető áron. Az utak során önkéntes egyetemi koordinátorok segítik a hallgatókat. Az utazás során buszt bérel az egyetem, az egy napos programok ára 10-20 euró. A spanyol nyelvkurzuson könnyű szocializálódni, az óra tematikája a kötetlen beszélgetésekre is alapoz. A belvárosban a belvárosi szórakozóhelyeken nagy számban megfordulnak Erasmuson hallgatók. Aki szeretne az Erasmusos hallgatótársakon kívül is új emberekkel megismerkedni, ajánlanám figyelmébe az esti Salsa és Bachata bulikat a strand túlsó végében megtalálható táncparketten (Postiguet). A novembertől áprilisig tartó holtidő kivételével itt minden nap 11-től kifulladásig (4-5 óra) tart a buli. Nehéz megfogalmazni mit adott az elmúlt fél év. Látni más kultúrákat, új embereket mindig egy nagy élmény és az ingergazdag környezet sokat hozzáad az ember személyiségéhez. Azt gondolom, hogy ritkán van lehetősége az embereknek arra, hogy pénzt kapjon azért, hogy -kis túlzással- a tengerparton sörözzön, gyakorolja a nyelvet és különböző új helyzetekben próbálhassa ki magát.
Mészáros Barbara - Újlatin nyelvek és kultúrák (spanyol)
2021/2022 - Huelva
Universidad Huelva
Már nem emlékszem pontosan, hogy hol hallottam az Erasmusról. Valahogy mindig is tudtam róla és a terveim között szerepelt, már csak azért is, mert gimnáziumban is spanyol szakos voltam, így mindenféleképpen szerettem volna használni a nyelvtudásomat; már akkoriban arról álmodoztam, hogy milyen lenne megnyerni az ösztöndíjat. Korábban már két másik egyhetes Erasmus programon is részt vettem, azokat nagyon élveztem.
Sajnos az évekig tartó álmodozás miatt talán túl sokat vártam tőle. Úgy képzeltem, hogy egy igazi „Ízek, imák, szerelmek”-típusú kalandban lesz részem, ahol rengeteg emberrel fogok barátságot kötni és teljesen más szemlélettel térek haza. Abban is reménykedtem, hogy az óráim által olyan ismereteket szerzek, melyekhez itthon nem feltétlen tudnék hozzájutni.
Az utazás szerencsére zökkenőmentesen zajlott, Budapestről Sevillába indult Ryanair repülőjárat csütörtökönként és vasárnaponként, majd Sevillából óránként voltak buszok Huelvába. Sokat segített a lakásom tulaja is, lépésről lépésre leírta nekem, hogy mire kell felszállnom, mennyibe fog kerülni, mennyi idő lesz az út, stb.
A szállásom egy lakás volt a belvárosban, amin négyen osztoztunk külön szobákban. Havonta 250 euró volt plusz a rezsi, ami tulajdonképpen elég jó ár. Szokatlan volt, hogy mivel az épület régi volt, nem vezették be a gázt, így gázpalackkal kellett főzni és vizet melegíteni, tehát párszor előfordult, hogy zuhanyzás közben fogyott ki a palack és hirtelen jéghideg víz zúdult az ember nyakába. Habár középiskolában tanultam róla, mégis meglepett a tény, hogy fűtés sem volt a lakásban, csak egy kis hősugárzó tartotta a frontot a januári „hidegben” (hajnalban kint talán plusz 3 fok volt a legalacsonyabb hőfok, egyébként viszonylag meleg volt).
A fogadó intézménnyel egyáltalán nem voltam megelégedve, kezdve a hihetetlenül lassú és körülményes ügyintézéssel; hogy számtalan olyan még októberben írt e-mailem volt, amikre azóta is várom a választ. Az egyetem részéről nem éreztem azt, hogy mint külföldi diákot, próbálnának integrálni, segíteni. Az egész szemeszter során borzasztóan idegennek éreztem magam egy teljesen új rendszerben. Ez a tanácstalanság főleg az első 2 hónapban rá is nyomta a bélyegét a kint tartózkodásomra, habár a végére beletanultam a helyiek megfigyelésével és a hihetetlenül butának tűnő kérdések feltevésével. Talán abból a szempontból segített ez a tapasztalat, hogy itthon sem félek kérdezni, ha éppen nem értek valamit.
A felvett tárgyaim tulajdonképpen csak abban járultak hozzá az itthoni tanulmányaimhoz, hogy spanyolul voltak, ezáltal gyakorolhattam a nyelvet (például nyelvészként valószínűleg sosem fogom használni az ott szerzett neuroanatómiai ismereteimet, viszont a szókincsem bővült ezen a területen). Mivel az ottani egyetemen az összes tárgy teljesítésének a feltételei közé tartozott egy prezentáció tartása a félév végén, szembenézhettem a legrosszabb rémálmommal is, ami adott egy kis önbizalmat.
Két Erasmusos szervezet is működött a városban, ez a két szervezet rendszeresen szervezett bulikat és kirándulásokat. Én személy szerint örültem volna esetleg valamilyen lazább, ismerkedősebb jellegű eseménynek is, de ahhoz képest, hogy éppen kifelé lábaltunk a vírushelyzetből, a körülményekhez képest kitettek magukért a szervezők.
A város viszonylag kicsi, minden gyalogos távolságra van, kivéve a két kampusz közül az el Carmen kampuszt, ami gyalog kb. 40 percre volt a lakásomtól (a központtól), így bérletet kellett vennem, aminek az ára elsőre sokkolt a magyar helyijáratos bérletárakhoz képest, ám látszólag más európai országokban is kb. 8000 forint egy hónapra. Sokan biciklit vettek, ami a helyi kaotikus közlekedés miatt nekem túl veszélyesnek tűnt. A belvárosban egymást érték a klubok, bárok, éttermek, kávézók, zöld területek, rengeteg lehetőség volt a szórakozásra.
Összességében Huelva az olcsóbb városok közé tartozik, a boltokban az élelmiszer megfizethető árban van. Az éttermi fogások is jó árban voltak, esetleg a bárokban kapható italok voltak jóval drágábbak, mint Magyarországon. Egyébként a hétköznapok során kb. ugyanannyit költöttem magamra, mint amennyit Pécsen.
Határozottan nem olyan volt az Erasmus, mint ahogy elképzeltem. Sok tényező pont nem a legideálisabban alakult, emiatt nem tudtam teljesen élvezni. Azt határozottan kiemelném az előnyök közül, hogy eljuthattam olyan helyekre, ahová egyébként nem biztos, hogy eljutottam volna (Sevilla, Madrid), emiatt hálás vagyok a programnak. Az Erasmusnak köszönhető, hogy el tudtam utazni Madridba a kedvenc együttesem koncertjére, ami egy életre meghatározó élmény lesz számomra. Igaz, hogy általában szörnyen egyedül éreztem magam, de nagyban hozzájárultak a kint szerzett tapasztalataim ahhoz, hogy kiszakadva az itthoni életemből, kicsit jobban megismerjem magamat és tisztábban lássam a helyzetemet, a céljaimat.
Mint már említettem, egyáltalán nem alakultak olyan jól a dolgok, mint azt reméltem, de még így is egy olyan élményben volt részem, ami nem sokaknak adatik meg. Azért ajánlom az Erasmust másoknak, mert még a legrosszabb körülmények, a legmagányosabb napok is hozzáadnak az ember jelleméhez, minden ott szerzett tapasztalat előnyt jelent azokkal szemben, akik nem vágnak bele egy ilyen jellegű kalandba.
Lajó Odil - Újlatin nyelvek és kultúrák (spanyol)
2021/2022 - Salamanca
Universidad de Salamanca
Nagyon sokáig gondoltam úgy, hogy az alapképzésem alatt már nem fogok Erasmusra menni. Sokat hirdették a karon és szívesen olvasgattam más hallgatók beszámolóit, de egy ideig egyszerűen nem láttam úgy, mint valódi megragadható lehetőséget, aztán a hosszú covid-hónapok alatt teljesen elvetettem az erről való gondolkodást. 4. félévemben megtudtam, hogy egyik szaktársam is tervez menni, ez pedig valahogy adott egy eddig hiányzó inspirációt, és habár későn álltam neki a jelentkezési folyamatnak, szerencsére mindennel végeztem éppen időben. Sok tapasztalatot hallottam arról, milyen bonyodalmas az adminisztráció, de szerintem egyébként nem volt vészes.
Rosszabb volt a szorongás, ami a nyár folyamán a kiutazás dátumának közeledtével egyre erősödött. Ha nem találom meg a szállásomat és fizetek kauciót már június elején, talán megkísértett volna a visszalépés gondolata, de nem akartam pénzt veszíteni. Így augusztus végén Nyugat-Spanyolországban, Kasztília és León autonóm község második legnagyobb városában, Salamancában találtam magam. Nagyon nehéz volt az elején. A spanyolok kényelmesen álltak a beiratkozási teendőkhöz, miközben én szétaggódtam magam, hogy minden meglegyen időben. Félelmetes volt egyedül egy teljesen idegen környezetben, a tudattal, hogy csak hónapok múlva térek haza. Még nem volt önbizalmam a nyelvi készségeimben, alig mertem pl. bemenni a boltba, nehogy valaki hozzám szóljon. Ez nevetségesnek tűnik most már, de akkor ez egy komoly nehézség volt, amin át kellett esnem. Valójában visszanézve minden jól és simán ment, amennyire csak lehetett, és a problémáim egyedül a szorongásomból fakadtak.
Persze aztán hamar jobb lett a helyzet, megvoltak az első közös Erasmusos programok, elkezdődtek az órák – szerencsére jelenléti formában, ami akkor nem volt magától értetődő –, megszoktam a környezetet, kialakult, hova járok bevásárolni vagy a többiekkel meginni egy sört, szóval két-három héten belül szépen berendezkedtem. Egy kicsi, de nagyon jól felszerelt lakásban laktam négy másik külföldi – egy orosz, két olasz és egy ír – lánnyal, mindennel együtt 200 euró per hó ellenében, ami a főtértől 4-5 perc sétatávolságban nagyon jó ár egy kis szobáért. Kedvesek voltak a lakótársak, habár nem olyan sok időt töltöttünk együtt, mert különböző szakokra jártunk és különbözött a napirendünk. Barátkoztam spanyol diákokkal is az óráimról (vagy inkább ők barátkoztak velem), de ottani legközelebbi barátaim szintén Erasmusosok voltak, akikkel az év eleji programokon ismerkedtünk össze.
Hogy magáról az egyetemről is szóljak, kevés órát vettem fel, és ezt jól tettem. Ha valaki nem siet a tanulmányaival, annak ezt a megoldást javasolnám, mert valószínűleg eleve megterhelő lesz egy idegen országban idegen nyelven tanulni, ráadásul kell az idő és energia elmerülni a kinti kultúrában, hiszen ez az élménynek egy nagyon fontos része. Volt egy spanyol nyelvi órám, ahol jól írni és fogalmazni tanultunk, egy fordítástudományi, ami a vártnál sokkal elméletibb volt, de így is hasznos és érdekes, egy fotográfiai kurzus, amit a film minorom miatt vettem fel, egy spanyol-amerikai irodalom óra és egy neveléstudományi tárgy. Sok különbséget nem tapasztaltam az oktatásban, ugyanúgy voltak előadásosabb és szemináriumi jellegű tárgyak, talán annyi a fontos eltérés, hogy nem egyetlen vizsgán múlik minden, hanem félév közben is vannak feladatok, folyamatosan kell a tárgyakkal foglalkozni. Az értékelés sem 1-től 5-ig terjed, hanem mindenki százalékban kapja meg az eredményét, ami egy árnyaltabb képet ad a teljesítményről.
Salamanca kifejezetten egyetemváros, és nagyon népszerű Erasmus-célpont is. Ennek megfelelően nem csak ESN működik a városban, hanem több szervezet is szervez programokat, utazásokat kifejezetten diákoknak. Minden hétre jutott néhány kulturális és/vagy közösségi program (városnézés, kocsmatúra, piknik, közös főzés stb.) és minden hétvégére egy kirándulás vagy utazás. Ezek egészen jó áron vannak, és már csak azért is megéri menni, mert ezek a környező látnivalók sosem lesznek kényelmesebben elérhetőek, mint amikor amúgy is ott lakik az ember a közelben.
Anyagilag is egész jól kijöttem. Ebben rengeteget számít, hogy nem nagyvárosba mentem, mert főleg albérlet-árakban hatalmas különbségek lehetnek. Viszont hozzá kell tenni, hogy ez az utazási költségeken sokat lendített. A repülőjegyen kívül – aminek rendkívül változékony ára volt, így jó előre meg kellett venni – Madridból Salamancába és vissza kellett közlekedni, ez utanként egy átlagban 20 eurós vonat- vagy buszjegyet jelentett, időben pedig kb. 3 órát, plusz jó negyven perc metrózgatást a fővárosban. Az élelmiszer-árak hasonlóak az itthoniakhoz, ez előnyös annak, aki szeret főzőcskézni, de egy éttermi étkezés jóval drágábbra jön ki, még ha napi ebédmenüt veszünk is. Tapast enni viszont megéri, személy szerint ez volt a kedvenc elfoglaltságom: összeülni egy pohár borra és eszegetni mellé egy kis adag bármit, pl. tortillát, ibériai sonkás pirítóst, apró sült halat. Összességében az útiköltségeken kívül majdnem mindenre elég volt az ösztöndíjam, de persze ehhez sok odafigyelés és előre tervezés kellett.
Amit vártam az Erasmus-programtól, azt megkaptam: utazást, új nézőpontokat, új barátságokat, szoros ismeretséget egy másik kultúrával, lehetőséget a nyelvgyakorlásra, önbizalmat és egy csomó jó emléket. Ez egy ténylegesen megismételhetetlen tapasztalat, és ha nem is felhőtlenül boldog és problémamentes ez a néhány hónap külföldön, rengeteget ad az embernek. Ráadásul pénzügyi szempontból se nagyon van kedvezőbb lehetőség világot látni: ha nem is lehet annyira sokat utazgatni csak az ösztöndíjból, a fogadó város jó bázis legalább a közeli helyek meglátogatására. Salamanca amúgy is önmagában is megér néhány hónapot. Az óváros gyönyörű, tele felfedeznivalóval, és annyi kocsma, étterem és tapas bár van, hogy egy életbe telne mindet kipróbálni.
Szívből ajánlom ezt a programot bárkinek, akiben egy kicsi kíváncsiság is van más kultúrák iránt, és szeretné jobban megismerni a világot és önmagát.
Mislyenácz Márkó - Újlatin nyelvek és kultúrák (spanyol)
2021/2022 - Salamanca
Universidad de Salamanca
Mislyenácz Márkó vagyok, másodéves spanyol szakos hallgató nemzetközi tanulmányok minor képzéssel. Ezt a jelenlegi tanévet külföldön töltöm Erasmus ösztöndíjjal. A következő néhány sorban az első féléves élményeimet fogom megosztani. Magáról a programról legelőször a gimnáziumban hallottam, ahol a program gimis változatával sok társam el tudott jutni külföldre. Aztan utolsó évben egyszer beszéltem jelenlegi tanszékvezetőmmel, Lilón Domingo Tanár Úrral, hogy mennyi lehetőség van a PTE-n. Mivel elsődleges célom a 3 éves alapképzés során, hogy folyékonyan tudjak spanyolul, így a cél érdekében a leghasznosabb eszköz a nyelvet anyanyelvi környezetben tanulni — így jött a jelentkezés ötlete egy személyes célból, elvárásból. Mint ahogy mindenhol, itt is voltak nehézségek: először is, az Erasmusssl járó adminisztraciós bürokratikus eljárás. Sajnos én személy szerint ezekben nem vagyok a legjobb, így sokszor akadályba ütköztem — ezuttal is szeretném a PTE Erasmus koordinátorai segítségét megköszönni. A legnagyobb nehézség — a már kint létben —, az a fűtés volt. Sajnos a spanyolok nem a fűtési hajlamukról híresek, ráadásul az én régiómban az időjárás olykor egy igazi angliaihoz hasonlít. Utazás repülővel és vonattal történt — mostmár felfedeztem a belső járatok egyszerűségét és pénztárcabarátabb jellegét, így a legtöbb esetben a vonatot vagy buszt felváltotta a repülő. A szállásom egy kicsit érdekesebb, mint társaimé. A hegyen egy nagy kétszintes házban lakok — medencével (habár nem használtuk ugyanis a ,,medencetakarítás” mint fogalom kevésbbé ismert), csodás kilátással Galicia tartomány legszebb városára. A havi bér 230 euró, és egy havi kaució volt. Az egyetem része is érdekes volt. Első félévben 4 tárgyat vettem fel (magyar fordításban): Spanyol nyelvtan 1: Szócsoportok, A 17. századi spanyol líra, Nemzetközi kapcsolatok, Galicia - Lusofón kapcsolatok. Első kettő a spanyol szakos tantervemből, a harmadik a minoros tantervemből, az utolsó meg egy szabadon választható tárgyból van. Sajnos az irodalom tárgyból megbuktam, ugyanis ez már nagyon nehéz volt nekem — nem vagyok rá büszke, félreértések elkerüléseérdekében, de nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megbukott Spanyolországban :). Az órák 50 percesek 10 perc szünettel. Egy tantárgyból általában 2 vagy több elméleto óra és egy gyakorlati óra szokott lenni. A gyakorlati órákon általában feladatokat oldunk meg, forrást elemzünk, fontos alapművek sorait olvassuk. A beadandók szerepe igen lényeges ezen az egyetemen — gyakorlatilag minden héten kell valamit csinálni (nyelvtan tárgyból 5-6 feladatból álló feladatsor hetente, irodalomból verselemzés, nemzetközi kapcsolatokból meg csoportmunka illetve 4 nagy beadandó kutatómunkával egybekötve). Ezen kívűl mindenkinek jár 3-4 óra “tutoría” ami fogadóórát jelent leegyszerüsítve. Sajnos mivel sok PTE-s tárgyamat is teljesítenem kellett (sajnos 2 tanár kevés hajlandóságot mutat/mutatott hogy segítsen), így többet kellett tanulnom mint a társaimnak — ám ez nem azt jelenti, hogy kimaradtam az Erasmus életből. Annak ellenére, hogy nehéz volt, meg tudtam találni az egyensúlyt a tanulás és a szociális élet között. A városban két szervezet működik, ami a külföldi diákokat segíti illetve szervez nekik programokat, utazásokat: a helyi ESN, illetve egy SharingGalicia nevű magánvállalkozás. Én és a barátaim inkább az ESN programjain vettünk részt. Azt kell hogy mondjam, hogy bár nem ismerem az összes ESN működését a városban, de szerintem az egyik legaktívabb az itt van az országban. Gyakorlatilag egy két vasárnap kivételével minden nap van valami program — hétközben kulturális vacsorák, workshopok, szervezett bulik, sport események szoktak lenni. Ezen kívűl az egyik legjobb része azok az utazások: hatalmas hála és köszönet az ESN Santiagonak, ugyanis miattuk rengeteg helyre tudtam eljutni: Galicia egész területe, Salamanca, Porto, Lisszabon, Coimbra — következő félévben még vár rám egy Granada, Ibiza, Baszkföld és Marokkó. Ezekhez az utazásokhoz szügséges egy ESN kártyát kiváltani, aminek a díja 20 euró. Ezzel a kártyával rengeteg kedvezményt is kapunk (kocsmákban, Ryanairnél, Alsa-nál stb.) — így ezek az utazások személyes tapasztalat alapján igen jó áron vannak (pl.: Porto, két nap egy éjszaka, 4 csillagos szálloda, idegenvezetés, szervezett buli, busz: 70 euró). A város maga szerintem Pécs rokona lehetne: nagyságrendileg egy kicsit nagyobb Pécsnél, ám megtalálható alapvetően a nyugodtság — ami a galiciaiakra jellemző —, de a pezsgést is. Gyakorlatilag a fontosabb dolgok gyalog elérhetőek maximum busszal, amik ritkábban járnak mint Pécsen, de egy alkalmazás segítségével ez is kiküszöbölhető (érdekesség: tipikus latin mentalitás látszódik a buszokon is: ha nem inted le a buszt, nem áll meg - sajnos tapasztalat alapján, illetve képesek ugy elindulni, hogy még nyitva vannak az ajtók. Étkezés ügyileg vannak szuper helyek, ahova alkalom adtán be szoktunk ülni barátokkal, ám én például a hétköznapokban az otthon főzés híve vagyok. Természetesen a szórakozóhelyek is fantasztikusak a városban. A megélhetés valahol középszinten mozog: nem madridi árak vannak, de azért Pécshez képest drága. A kapott ösztöndíjból meg lehet élni, bár egy picit többel még jobban és nyugodtabban lehetne beosztani. Legjobb élményt nem tudok kiemelni — az egész lehetőség annyira fantasztikus önmagában. Helyinek érezhettem magam, rengeteg életre szóló barátságot kötöttem, és tapasztaltam, minden téren. Legjobb — ha egyet ki kell emelni —, az a fő célomhoz köthető: a nyelvtanuláshoz. Van egy szint az élőnyelvben, amikor már nem gondolkodsz és bármit el tudsz magyarázni, mégha hibásan is — ezen kívűl amire legbüszkébb vagyok, hogy három mondat után egy helyi megkérdezte, hogy spanyol vagyok-e. Ezt a lehetőséget mindenkinek ajánlom sőt, egy-két hónapot kötelezővé is tennék. Szerintem ami a legfontosabb, hogy itt nem csak szaktudást lehet elsajátítani — olyan élettapasztalatot, kapcsolati hálót lehet szerezni, amit soha máshol. Ezen kívűl a kulturális toleranciaszintet 100%-ban fejleszti. Köszönet mindenkinek, akik hozzásegítettek ehhez a lehetőséghez.