Hallgatóink Erasmus+ beszámolói Spanyolországról

Konkoly Sándor KPVK, szociális és ifjúsági munka

2016/17

Spanyolország, El Hornillo

Arteria Sociocultural Asociación ONG

 

 

Az ERASMUS+ programról több fórumon is hallottam, hiszen rendkívül jól promotált pályázati lehetőségről van szó, amely folyamatosan jelen van a hallgatókat érintő hagyományos és virtuális színtereken, médiafelületeken. A programmal kapcsolatban nem voltak különleges elvárásaim, de abban biztos voltam, hogy maradandó élményben lesz részem, hiszen számos beszámolót hallottam már korábbi résztvevőktől, így nagyjából tudtam, mire számíthatok.

Külföldi szakmai gyakorlatom során szerencsére nem tapasztaltam különösebb nehézségeket, hacsak az egész mobilitási programot végigkísérő adminisztrációs terhet nem sorolom ide, amely gyakran megkeseríti a hallgatók életét, bár ez a pályázatok többségére ugyanúgy jellemző.

 

Kisebb félreértések a kulturális különbségekből fakadóan olykor előfordultak, de ezeket könnyű helyreigazítani, hiszen a spanyol társadalom sokszínű, talán éppen emiatt rendkívül toleráns, közvetlen és mindig barátságos. Bizalmatlansággal a legváratlanabb helyzetekben sem találkoztam. Engem különösen meglepett, hogy a spanyol hivatalnokok, köztisztviselők, ügyintézők, de még a rendvédelmi szervek tagjai is úgy gondolják, hogy nem az előírások, szabályzatok szigorú betartatása, hanem az emberek mindennapi életének könnyebbé tétele, a felmerült problémák felszámolása szolgálatuk fő célja, és ennek baráti hangnemben mindig igyekeznek is eleget tenni. Ez itthon sem ártana.

 

A hatékonyság már más kérdés, a pontosság és a fontosság nem erényük, de nem is halnak meg annyian agyérkatasztrófában. A „mañana” (holnap) gyakori varázsszó, amely minden kommunikáció során elhangzik egyszer-kétszer, de nem szabad túl komolyan venni, többnyire azt jelenti, hogy „majd valamikor”, vagyis a dolgok előbb-utóbb maguktól is megoldódnak – és láss csodát, ott valóban megoldódnak! A praktikum és racionalitás harmonikusan vegyül a mediterrán lazasággal, és lépten-nyomon találkozhatunk vele: pl. a piros lámpánál mindig csak én várakoztam, amikor nem jött semmi, és a figyelmeztető táblákkal elzárt közterületeket, vagy a bekerített katonai objektumokat is csak a gyanakvó turista kerüli el, a helybéliek számára ezek a szabadidős tevékenység zavartalan színterei. Megható empátiával viszonyulnak az elesettek, a hajléktalanok, vagy akár a kóbor állatok iránt. Mindig gondolnak a rászorulókra. Kiderült, hogy a mellékutcák, terek padjaira látványosan kihelyezett, vagy a kerítésekre zacskóban felaggatott és gondosan becsomagolt élelmiszerek, illetve a működőképes, olykor rövid útmutatóval is ellátott használati eszközök is ezt a célt szolgálják.

 

Az utazást repülőgéppel, illetve autóbusszal oldottam meg, majd baráti áron szereztem egy túrakerékpárt, és leginkább azzal közlekedtem. A terepi munkára is többnyire bicajjal jártam, de a nagyobb távolságok leküzdéséhez a fogadó szervezetem által biztosított „szolgálati autót” is igénybe vehettem, amely igen nagy segítség volt számomra. A megfelelő szállás felkutatását a legnagyobb kihívásnak gondoltam, de szerencsére a fogadó szervezetem ebben is segített. Végül egy egész takaros kis szobáért 300 eurót fizettem egy hónapra, amely már a rezsiköltségeket is magában foglalta, és a környező turistaárakkal összehasonlítva egyáltalán nem számított soknak.

Próbáltam a napi költségeimet átlagosan 10 euró alá szorítani, de ez nem mindig sikerült, főleg az utazások és az egész napos terepi munka miatt, amikor napi szinten kellet bevásárolnom, általában útközben. Az étel és ital árak egyébként még a turisztikai szempontból frekventált helyeken sem drágábbak, mint nálunk, ez alól legfeljebb csak az éttermek kivételek, de ott ritka vendég voltam. Paella és tapas: két nemzeti étel, amely mindenhol kapható szerte spanyolhonban, és igen változatos formában tudják elkészíteni. Kihagyni vétek! A sangríát pedig illik megkóstolni, nagyon finom, kellemesen lágy, gyümölcsös bor, könnyű ételekhez, vagy csak baráti beszélgetésekhez mindenkinek ajánlom. Vannak élelmiszerek, (mák, tejföl, kefir, paprikakrémek) amelyeket nem kapni az országban, erre érdemes felkészülni.

 

 

A ruházkodásra senkinek ne legyen gondja. Mint kiderült, teljesen felesleges volt egy bőröndöt telepakolni az itthoni holmikkal – cipelni és külön fizetni érte a fapadoson – amikor mindent meg lehet venni olcsón odakint. Spanyolország tapasztalatom szerint többek között „turkáló nagyhatalom”, folyton belebotlik az ember mindenféle akciókba, használtruha kereskedésekbe, ahol 1-2 euróért bármilyen ruhanemű megvásárolható. Ez főleg a gyakorlatos terepi munkát végzőknek, vagy a természetjáró utazóknak lehet előny, ahol gyakran fogyó eszköz a könnyű felsőruházat – vagy nincs mód a rendszeres mosásra.

Kikapcsolódásra, szórakozásra rengeteg a lehetőség, én, amikor csak tehettem utaztam, túráztam, szabadidőmet a kulturális és természeti látnivalók megismerésének szenteltem. Szerencsére ez szervesen kapcsolódott a szakmai tevékenységemhez, mivel a fogadó intézményem egy spanyolországi székhellyel rendelkező nemzetközi természet- és környezetvédő non-profit szervezet, amely más ONG egyesületek menedzselését is segíti. Örömmel vették érdeklődésemet a természeti környezet védelme, kutatása iránt. Megérkezésem után elsőként a szervezet felépítését, működését és tevékenységi körét tanulmányoztam, miközben megismerkedtem az önkéntes tagokkal. Fő feladatom adminisztrációs tevékenységekből és terepi munkálatokból állt. Önállóan dolgozhattam kutatási területemen, ahol egy nemzetközi turisztikai desztináció példáján a tömegturizmus természeti környezetre gyakorolt káros hatásait tanulmányoztam és a geoturizmus lehetőségeit mértem fel. Különleges földtani képződményeket, formacsoportokat kutattam és dokumentáltam, geoturisztikai vonzerőleltárt készítettem, valamint egy geológiai tanösvény kiépítésének tervezetében is részt vállaltam.

 

Spanyolországban rendkívül jól kiépített és karbantartott túraútvonalak vannak, amelyek látványosak, igényesek, de kevés információtartalmat hordoznak. Ugyanakkor a Magyarországon népszerű tematikus tanösvények – ahol az ismeretterjesztés és oktatási célú bemutatás a fő szempont – kevésbé ismertek. A szervezet nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, és fejlesztési lehetőségeket kutat a fenntartható turizmus területén is. A gyakorlati munkám eredményeit saját kutatási területemen is tudom a jövőben hasznosítani, és olyan általános, illetve szakmai tapasztalatokkal lettem gazdagabb, melyek a mobilitási program nélkül talán örökre hiányoznának életemből. Összességében elmondhatom, hogy rendkívül gyümölcsöző volt számomra az ERASMUS programban töltött időszak, de nem csak a megszerzett tudás, az új ismeretek, a kitágult látókör, vagy az új kapcsolatok révén, hanem amiatt a rengeteg élményt adó sajátos hangulat miatt is, amit sokan – joggal – „Erasmus életérzésnek” neveznek.

 

Mindenkinek ajánlom hát, hogy ne csak gondolkodjon pályázata beadásán, hanem nyugodtan vágjon bele. Ez egy nagyszerű lehetőség, és a megtapasztalt élmények, a megszerzett ismeretek, a kialakított szakmai és baráti kapcsolatok mind-mind olyan útravalóként fognak szolgálni, amelyből egész életed során táplálkozni fogsz! Hogy mi a legjobb az Erasmusban? Hát, minden! És mi a legrosszabb? Az, ha nem jelentkezel rá!

 

 

 

Kulcsár Gréta TTK, Sportszervező

2017/18

Spanyolország, La Coruña

Facultad de Ciencias del Deporte y la Educación Física

 

Az Erasmus+ programról először nővéremtől hallottam, aki alapképzéses tanulmányai alatt az Erasmus mobilitási program keretein belül töltött öt hónapot Spanyolországban. Az ő Erasmus tapasztalata, pozitív élménybeszámolója, olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy már akkor eldöntöttem, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor én is mindenképpen szeretném átélni ezt az élményt.

Magától a külföldön töltött időtől azt vártam, hogy rengeteg különböző nemzetiségű emberrel fogok megismerkedni, barátságokra teszek szert, valamint fejlődik a nyelvtudásom, és mindezek által nyitottabb, rugalmasabb legyek.

 

Az öt hónap alatt a sok jó mellett azért nehézségek is akadtak, melyek megoldásra vártak. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az életben majd spanyolul kell ügyeket intéznem egy bankban, de kijelenthetem, hogy most már az sem jelent gondot, hogy feltöltsem a buszkártyámat vagy pedig átutaljam a havi bérleti díj árát egy olyan ATM-en keresztül, ahol csak spanyol nyelvhasználatra van lehetőség, de ezen akadályokat is sikeresen vettem.

Erasmus kalandomnak január 23-án vágtam neki repülővel, mely során barcelonai átszállással érkeztem meg Coruñaba. A repülőtéren már az ESN koordinátorom várt rám, aki rögtön el is vitt egy ingatlanügynökséghez, aminek a segítségével még aznap meg is találtam az otthonomat a következő 5 hónapra.

 

 

A szállásom a város központjában, az óceánparton volt. Egy lengyel és egy spanyol diákkal laktam együtt egy tágas albérletben, ahol fejenként 300 eurót fizettünk havonta, mely árban már a rezsi is benne volt. A lakással teljesen meg voltam elégedve, hiszen fűtésünk is volt, amely Coruñaban nem alapszükséglete egy lakásnak, mert számukra az idő még télen sem számít olyan hidegnek.

La Coruña Spanyolország északnyugati részén, Galíciában található gyönyörű város, mely rengeteg programot kínál az ide érkezőknek. Ha már La Coruñaban vagyunk, mindenképpen érdemes ellátogatni a Herkules toronyhoz, ami a város jelképe és 2009 óta UNESCO világörökség része is,  a toronyból gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az egyetemen igényelhető diákigazolvánnyal ingyenesen vagy legalább is jelentős kedvezménnyel látogatható a város összes múzeuma. Révén, hogy az egyetem a városközponttól messzebb található, a közlekedést busszal oldottam meg, azonban nincsen buszbérlet, a kijelölt bankokban lehet kiváltani egy utazásra alkalmas busz-kártyát, melyet készpénzzel kell feltölteni az automatáknál, ezt követően pedig minden utazás során 85 euró cent kerül levonásra a kártyáról.

 

A megélhetési költségek ára úgy gondolom, hogy nagyjából teljesen megegyezik az otthoni árakkal. A szórakozóhelyek, éttermek drágának mondhatóak egy átlagos diák számára az itthoni árakhoz képest, de természetesen mindig lehet találni diákbarát helyeket is, mint például az 1 eurós pizzázó, valamint a szórakozóhelyek többségébe is ingyenes a belépés (3 óra előtt), vagy legalább is a belépődíj egy része lefogyasztható.

Az ESN Coruña folyamatosan programokat biztosított számunkra. Minden kedden Tapas Est került megrendezésre, amikor is a többi Erasmus diákkal ismerkedhettünk meg, miközben az italunk mellé tapast (apró falaltok) szolgáltak fel nekünk. Lehetőség volt szörfoktatáson való részvételre, a nemzetközi esten a különböző nemzetek által készített ételeket kóstolhattuk meg. Ezen kívül pedig különböző kirándulásokat szerveztek nekünk, mely által jobban megismerkedhettünk Spanyolországgal.

 

 

A Sporttudományi Kar a többi kartól elkülönülten, az óceánparttól 300 m-re található, mely azt jelenti, hogy jó idő esetén egyes órák a parton zajlanak. Az oktatás spanyol nyelven zajlott, azonban az oktatók nagyon kedvesek voltak és figyelembe vették többnyire, hogy Erasmusos hallgató vagyok. A végső jegy kialakításában szerepet játszott az órákon történő folyamatos, aktív részvétel, valamint különböző beadandók készítése is. A vizsgáim írásban zajlottak, azonban révén, hogy gyakorlati jellegű tantárgyakat vettem fel, így külön gyakorlati vizsgára is sor került, ahol a félév folyamán elsajátított tananyagot kellett bemutatni.

Számomra a külföldön eltöltött időben az volt a legjobb, hogy különböző nemzetiségű emberekkel találkozhattam, barátságokra tehettem szert a világ majdnem minden részéről és ez által más kultúrákat, hagyományokat is megismerhettem. Magabiztosabb és önállóbb lettem, nyitottabb a világra, jobban megismertem magamat, alkalmazkodó és toleránsabb ember vált belőlem. Fejlődött a személyiségem, határozottabb lettem és azok után, hogy öt hónapon keresztül egy idegen országban, idegen nyelven kellett leküzdenem az elém gördülő problémákat úgy gondolom, hogy most már nincs olyan akadály előttem, ami megállíthat.

 

Összességében ez a félév volt eddigi életem talán legjobb időszaka. A város, a barátok egy életre szóló emléket adtak számomra, mely által mindenkit csak bátorítani tudok, hogy merjen belevágni ebbe a kalandba, mert nem fogja megbánni.

 

 

 

Laki Benjámin MIK, Építőművészet

2018/19

Spanyolország, Valencia

Universitat Politècnica de València

 

Az egyetemi képzés alatt sokszor hallottam már az Erasmus és Campus Mundi programról hallgatótársaimtól, volt mobilitásban résztvevő hallgatóktól, tanárainktól és minden évben találkoztam vele a kari információs napokon. Szerintem mindenkinek életében eljön az a pillanat, az az időszak, amikor szabadulni akar a megszokottól, kilépni a komfortzónából, világot látni és új kultúrákat megismerni. Számomra ezt a pillanatot a felhalmozódott stresszhelyzetek által okozott szorongás váltotta ki, amikor úgy gondoltam, muszáj változást elérnem, megismerni önmagam, és elindulni egy teljesen új úton.

 

Az előkészületeket már jóval a kiutazás előtt elkezdtem. A rengeteg papírmunka, biztosításkötés, a szűkséges dolgok beszerzése mellett felkerestem a közösségi oldalakon különböző csoportokat, ahol megismerkedhettem a leendő társaimmal, ízelítőt kaptam a ránk váró eseményekből, és segítséget kaptam a szálláskeresésben. Ennek a csoportnak köszönhetem, hogy megtalált egy magyar lány, aki egy kint működő, az oda érkező hallgatókkal foglalkozó ügynökségnél dolgozik. Rajta keresztül pár napon belül megtaláltam a számomra kedvező szállást. A szállás 270 euró volt havonta. Ez magába foglalta a lakbért, a rezsit és kötelező alapon havonta kétszer takarító szolgálatot. Az albérletben 4-en laktunk, mindenkinek külön szobája volt, emellett 2 fürdőszoba, egy tágas nappaliétkező és konyha állt rendelkezésünkre.

 

A kiutazás napját nagyon vártam, életemben előszőr utaztam külföldre, előszőr ültem repülőn, viszont előszőr kerültem ilyen távol a családomtól, a barátaimtól. Visszahúzódó, csendes fiú vagyok, aki mindig is tartott a változásoktól, így tudtam, nehéz lesz az első időszak. A teljesen új környezet, az új kultúra és az új közeg, amibe hirtelen belecsöppentem, eleinte megrémisztett. A kiérkezés után azonnal elkezdtem felfedezni a várost. Valenciában rendkívül jól kialakított bicikli úthálózat van, amihez a Valenbisi állomásai biztosítják a közhasználatú bicikliket. A bicikliket többféle módon is lehet használni, én egy LongTerm (1 év) bérletet vásároltam, ami 30 euró volt. A kint töltött idő alatt mindennapos sport tevékenységgé alakítottam a biciklik használatát, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Az első hetekben voltak kisebb-nagyobb problémák a tervezett kurzusokkal, de ezekre gyorsan megtaláltam a számomra kedvező megoldásokat. Sajnos nem minden kurzus indult a meghirdetett nyelven, és voltak kurzusok, ahol az Erasmusos hallgatókat várólistára tették, nehéz volt bekerülni. Ezt leszámítva a fogadó egyetememmel teljes mértékben elégedett vagyok, a tanáraink nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, minden felvett kurzusom sikeren teljesítettem.

 

Valencia sosem alszik. A spanyol kultúrában ismert siestának köszönhetően az ott élők nappal többet pihennek és este kezdenek el „élni”. Amíg itthon 9 óra környékén lefekvéshez készülünk, ott akkor indul el mindenki a városba sétálni, sportolni, kikapcsolódni. A város gyönyörű. Az óváros szűk utcái őrzik a múlt épületeit, amik nagyrésze nagyon jó állapotban még a mai napig használatban van. A modern városrészt a hatalmas sugárutak szelik át, amik mentén az itthon megszokottól eltérően ott citrom-, mandarin-, narancs- és pálmafák sora teszi csodálatossá a járművekkel tömött utcákat. A várost két részre osztva halad végig az egykori Túria folyó medre, ami a megmaradt hidak alatt különböző parkokkal, rengeteg rekreációs tevékenységgel fogadja az oda érkezőket. Továbbá itt található Santiago Calatrava, spanyol építész által tervezett City of Art and Science központ is. A város rengeteg szórakozási lehetőséget biztosít, minden érdeklődő számára.

 

Spanyolország megélhetés szempontjából hasonló, mint Magyarország, talán minimálisan drágább. Az elnyert Campus Mundi támogatásnak köszönhetően nem volt gondom a megélhetést, kikapcsolódást illetően. A külföldön töltött mobilitás alatt mindenkinek ajánlom a helyi ESN-hez való csatlakozást. A tagság igénylése pár ezer forint, de rengeteg programot, kedvezményt /például: Ryanair – 8 alkalommal 1 free check in és 15% kedvezmény a repülő jegyből/ biztosít. A valenciai ESN nagyon jól működik, minden héten több programot is szerveztek: beer pong versenyek, táncestek, közös vacsorák, ahol a nemzetiségek különlegességét lehetett kipróbálni, tengerparti programok, sport programok, reggeltől estig tartó kirándulások, és a több napon át tartó távolabb helyekre való kirándulás.

 

A Campus Mundinak köszönhetően, a félév végén lehetőségem volt egy 1 hetes körutat szervezni, ahol eljutottam Barcelonába, Bilbaoba és Sevillába is. Ez az út volt az, ahol igazán megismertem önmagam, ahol előszőr éreztem mennyit változott a magabiztosságam és a megoldóképességem. A teljesen egyedül megtett közel 3000 km-es út alatt, utaztam buszon, repülőn, jártam 3 különböző városban és olyan építészeti emlékeket látogathattam meg, amikről eddig csak álmodtam. A Valenciában töltött 5 hónap alatt rengeteg új embert ismerhettem meg a világ különböző pontjairól, akiknek nagyon köszönöm ezt a felejthetetlen időszakot !

 

A alapszakom elvégzése után, mindenképp szeretnék újabb mobilitásban részt venni az ezt követő mesterszakon. Köszönöm szépen az Erasmus és Campus Mundi programnak hogy ezt az 5 hónapot lehetővé tették számomra, hogy szakmailag és emberileg is fejlődhettem.

 

 

 

Oláh Fanni BTK, Szlavisztika, orosz szakirány

2017/18

Spanyolország, Kanári szigetek, Lanzarote, Playa Blanca

HL Paradise Island Hotel

 

Az Erasmus+ szakmai gyakorlatról a tanáraimtól hallottam. Miután többször is konzultáltam a Tanszékvezető oktatóval, felkerestem az egyetemi Erasmus koordinátort is segítségért. Mindezeket követően interneten is olvastam az Erasmus szakmai gyakorlatról, majd olyan cégeket próbáltam keresni, melyek szerepelnek a programban és befogadnak diákokat. Amit az Erasmus programtól vártam, azt mind meg is kaptam. Új barátok a Világ számos területéről, egy szakma elsajátítása, nyelvtanulás. Habár Spanyolországban voltam Erasmuson az ott megismert embereknek köszönhetően nem csak spanyolul sikerült megtanulnom jópár kifejezést, hanem hollandul is. Az Erasmusnak köszönhetően felfedeztem egy fantasztikus szigetet, megismertem új kultúrát és új embereket. Valamint állást is kaptam a fogadó intézménynél, melybe visszatértem az Erasmust követően.

 

Számomra nem voltak nehézségek az Erasmus ideje alatt. Mindenki azt mondja, hogy a családtól távol lenni nagyon nehéz és mindenki honvággyal küszködik. Ilyen társaság mellett és élményszerzés mellett nem gondoltam egyszer sem arra, hogy nagyon szívesen felülnék a repülőre és hazamennék, mert honvágyam van. Szereztem egy itteni családot, akik nagyon fontosak a számomra és elfeledtetik minden problémámat és itthon érzem magam velük. A szigetre repülővel érkeztem, amely nem volt nagyon kellemes, mert igen hosszú (5 óra) a repülő út. A repülőtérről transzferrel érkeztem meg a fogadó intézményhez. Lanzarote sziget nagyon közel található egy másik szigethez, melynek neve Fuerteventura. Számos alkalommal áthajóztunk arra a szigetre is és kicsit sikerült megismerni az ottani létet. Lanzarote sziget igen kicsi, 1 óra alatt el lehet jutni a legdélebbi ponttól a legészakibb pontig, így hát sokszor béreltünk autót, hogy körbeautózzuk az egész szigetet. Minden alkalommal lehet találna valami újat és szebbnél szebb dolgokat a szigeten.

 

A szállásom költségeit a fogadóintézmény állta, így azzal nekem nem kellett foglalkoznom. A szállásomat egy apartmanhoz tudnám hasonlítani, melyben van egy szoba három, illetve négy ággyal, egy konyhával, egy fürdőszobával és több gardrób szekrénnyel a ruháinknak. Több apartman található egymás mellett, ami azért is jó, mert így nem vagyunk elszeparálva egymástól. A szállásunkhoz tartozik egy nagy grillterasz, melyet többször is igénybe veszünk kártyapartykhoz, valamint társalgáshoz és evéshez is kiváló hely. Van egy számunkra fenntartott és tisztított medence is, melyet a nap bármely szakában igénybe vehetünk.

 

A város, amiben élek, elég picike, de sok mindenre van lehetőség. Vannak vásárlási lehetőségek, autóbérlésre, biciklibérlésre lehetőség, éttermek sora az óceánparton, tánctanulási lehetőség, valamint, ha bulizni támad kedvünk, arra is megvannak a megfelelő klubok. A helyi közlekedés nagyon egyszerű: vagy busz vagy taxi vagy gyaloglás. A megélhetési költségeimet az Erasmus programtól kapott pénz teljesen fedezte. Nem kellett saját pénzt belefektetnem sem a repülőjegyembe, sem az itteni utazgatásokba, sem az étkezésbe. Erasmusos programokkal idekint nem találkoztam, de a koordinátoromnak köszönhetően sok mindent megismertem a szigeten. Ezért nagyon hálás is vagyok neki.

 

A fogadóintézmény által nyújtott szakmai gyakorlat volt életem egyik legjobb élménye. Ezt nem tudnám jobban kifejteni, ezért is maradtam a fogadóintézménynél az Erasmus program után. Életem egyik legjobb döntése volt kihasználni az Erasmus+ által nyújtott lehetőséget. Ha értékelnem kellene, minden 5 csillagos lenne. Szakmai gyakorlatom egy 4 csillagos szállodában zajlott, melyben animátorként dolgoztam. Az animátor az a személy, aki azért felelős, hogy a vendég jól érezze magát a hotelben, ne unatkozzon és sokat nevessen. Szakmai gyakorlatom alatt megtanultam csapatban dolgozni, tolerálni dolgokat, melyek mindig zavartak, közönség előtt színpadon beszélni nem az anyanyelvemen, valamint élvezni azt, amit csinálok. Szervezünk programokat a hotel vendégei számára, gyerekekkel foglalkozunk, kapcsolatot építünk a vendégekkel. Heti 40 órát dolgozunk. A beosztás kicsit szokatlan, de az első hét után bele lehet rázódni. A beosztásunk: 10:00-13:00 óra 15:00-17:00 óra valamint 20:00-23:00 óra.

 

Számomra a legjobb az Erasmus programban az volt, hogy szereztem új barátokat, tanultam nyelveket, új kultúrákat ismertem meg és feledhetetlen élményeket szereztem. Mindenkinek ajánlanám az Erasmus programot, mert nekem egy munkalehetőséget adott, amelyet imádok, barátságokat kötöttem, amelyek örökre szólnak, elsajátítottam egy új nyelvet és egy gyönyörű szigeten élek, ahol télen is 28 fok van.

 

 

 

Reisz Jérôme TTK, Sportszervező

2018/19

Spanyolország, Barcelona

Institut Nacional d'Educació Física de Catalunya

 

Reisz Jérome vagyok, a PTE TTK sportszervező szakos hallgatója. A 2018-as tavaszi félévben tanulmányaimat Barcelonában folytattam az INEFC hallgatójaként. Az Erasmusról először a gimnáziumban hallottam, már akkoriban elhatároztam, hogy a későbbiekben mindenképp ki szeretném használni az ösztöndíj lehetőségét.

 

Kiutazásom fő célja a spanyol nyelv elsajátítása volt, vagy legalább az alapok lefektetése…, ezért 3 hónapos tanfolyamon vettem részt, ami nagy segítséget nyújtott. A problémamegoldás ebben az idegen közegben napi szinten feladta a leckét, a katalán nyelv ugyanis nem egyezik a spanyollal. Úgy gondolom nem árt, ha az ember néha mély vízbe dobja magát és megpróbál kiúszni. A problémákból és megpróbáltatásokból csak profitálhatunk a későbbiekben. Az Erasmus több szempontból kihívás… Nehézségekbe ütköztem, több problémát is meg kellett oldanom, mint a szálláskeresés, katalán nyelv, papírmunka, és hát a távkapcsolat… Tudniillik, Barcelona egyben a zsebtolvajok városa is, úgyhogy erősen javaslom az odafigyelést a tömegekben, metrón és a parton, mert sajnos engem is megloptak. A szálláskeresésnél pedig nem ajánlom az “ajánlott” szálláskereső oldalakat, mert jóval drágábbak és nem valami pontosak. Viszont ajánlom a külön erre a célra kialakított Erasmusos Facebook csoportokat.

 

Utazásom időpontja február 19-re esett, a Wizzair légitársasággal repültem. Zökkenőmentesen 2:30 óra alatt meg is érkeztem Barcelonában. A reptérről javaslom, hogy ne a reptéri transzfert használjátok (mert az kész rablás) hanem a 3 perc távolságra lévő vonatállomást, ahol meg is tudjátok venni a 3 havi diákbérletet (T-Joven), ami nagyon megéri. A városban és városon kívül 1 használjátok a Google Mapset a közlekedéshez, nagyon pontosan mutatja a járatok indulását. A tömegközlekedés kész csoda a városban, a metróhálózat nagyon jól kiépített és könnyen átlátható.

 

A szállásom a Sagrada Familiatol 10 méterre volt, rálátással az erkélyünkről, igen…nem panaszkodhatok. 375 euróval egy hónapban a középárkatekóriába sorolható. Aki Barcelonában tervezi az Erasmusát tölteni, számoljon azzal, hogy a pénze jó részét a szállásra kell költenie. A város centruma felé a lakások ára 400-500 euró, persze találhatóak 350 ért is, de azokat hónapokkal előtte le kell foglalni. A város peremvidékén 250-300 euróért bérelhetőek. Ha a Facebook csoportokban nem találtok megfelelőt, még ajánlom az “Idealista” alkalmazást.

 

Szóval Barcelona…hát igen, nehéz lenne a város nyújtotta összes lehetőséget felsorolni. Egyszerűen mindennek otthont nyújt, kezdve a kultúrától, építészettől, divattól egészen a sportokig és a természeti adottságokig. Naponta több száz esemény közül lehet választani, mindenki számára jut valami. Az éjszakai élet nagyon mozgalmas a belvárosban található különböző bároktól a partmentén lévő zsúfolt helyekig. A Barceloneta partszakaszon egymás mellett helyezkednek el ezek az éjszakai klubok. A legpopulárisabbak a Shoko, Opium, Pacha és a Razmataz. Nemcsak helyiekkel lehet itt találkozni, rengeteg a külföldi. A Guestlisteket használva a Shokoba és hasonló klubokba ingyenes a belépés és ezen felül vendégül látnak nemzetközi és helyi specialitásokkal.

 

Az általánosabb bulikon felül különböző fesztiválokat is szerevnek, mind a parton, mind a város központjában. Ilyenek például a reggie vagy electro fesztiválok, de mindeki megtalálja a kedvencét, a legkülönböző fajták közül lehet válogatni. Nappal a partokon elég forgalmas az élet, edzőpark, éttermek, bárok sora található végig. Aki jártas gördeszkázásban, biciklizésben, görkorizásban, mindenképp használja a partmentén kialakitott sétányt. Barcelona a szórakozás és a sport mellett rengeteg kultúrális helynek, épületnek, eseménynek nyújt otthont. Érdemes ellátogatni a Güell Parkba, megnézni a Picasso Múzeumot, Sagrada Família-t, Tibidabo-t, Güell Palotát, Montjuic hegyet, Arc de Triumfo-t a központban, melyek nem csak kultúra szempontjából 2 érdekesek, a legtöbb kilátást nyújt a városra. Túrista helynek számítanak, de tényleg megéri a látvány. Vannak rejtettebb helyek is, amiket talán kevés ember fedez fel. Ilyen például a Bunkers del Carmel, ami egy kilátónak felel meg leginkább. Gasztronómiai szempontból kihagyhatatlan a Mercat de la Boqueria, ahol különféle egzotikus ételek közül lehet válogatni. Hangulat szempontjából pedig a Vintage marketek azok, melyeken legalább egyszer érdemes részt venni. Tele régiségekkel, ételekkel, ruhákkal, amit az élő zene és a vintage környezet fokoz.

 

A fogadó intézményem, az INEFC (Institut Nacional d'Educació Física de Catalunya) , amely anno az 1992-es nyári olimpia miatt lett teljesen felújítva. A létesítmény teljes egészében világos kőből, márványból és óriási ablakokból áll, ami egy barátságos környezetet biztosít. Az épületben 2 óriási csarnok, edzőtermek, előadótermek és gimnasztikaterem található, kívül pedig egy műfüves, tenisz, kosárlabda és több homokos röplabda pálya. A szabadidőben a sportlétesítmények nyitottak mindenki számára. Sportok szempontjából nagyon sok kurzust hirdetnek meg, a rögbitől kezdve a judon és víváson keresztül egészen a szörfözésig. A tanárok és az egyetem munkatársai nagyon segítőkészek, viszont a legtöbb órán a katalán nyelvet használják, ami nehézséget okozhat a tanulásban. Ezért a katalán nyelvet nem beszélőknek javasolt, hogy kizárólag gyakorlati tantárgyakat vegyenek fel. Az oktatók többnyire híres edzők, sportolók és volt olimpikonok, ez biztosítja a kellő motiváltságot és részvételt az órákon. A beilleszkedés nagyon könnyű volt, az emberek nyitottak és barátságosak, ahogy az egész városban is.

 

Az Erasmus többek között egy olyan érzést/képességet ad, amely azt sugallja, hogy a világ bármely részén, bármilyen nyelvi környezetben, bármilyen kultúrában feltalálja magát és megállja a helyét. Ez pedig nagyon jó érzés…

 

 

 

Tóth Ákos Szak MIK, Gépészmérnöki

2017/18

Spanyolország, Gijón

Universidad de Oviedo

 

Az Erasmus+ programról már néhány évvel ezelőtt hallottam, mikor bekerültem a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai karának Gépészmérnöki szakára, de mélyebb ismereteim nem voltak a programmal kapcsolatban. Tudtam, hogy ez egy nagyon jó lehetőség az egyetemi hallgatók számára, hogy belekóstoljanak egy külföldi egyetem életébe, képzésébe, megismerjenek új kultúrákat, embereket. Ahogy haladtam előre a tanulmányaimmal úgy kezdtem el egyre jobban érdeklődni a külföldi tanulás iránt. Mindig kíváncsi voltam, hogy más országokban milyen módszerekkel oktatják a hallgatókat. A gondolat a hetedik szemeszterem kezdetére céllá érett. Minden tantárgyamat sikeresen teljesítettem itthon, már a szakdolgozatom felénél jártam, amikor elhatároztam, hogy szeretném magam kipróbálni egy külföldi egyetemen is. Ezután a MIK-en lévő Erasmus irodánál és a weboldalon érdeklődtem, ahol minden információt megkaptam, ami a jelentkezéshez szükséges. A karunkon tartott nyílt napon is részt vettem, mivel szerettem volna hallani korábbi Erasmusos hallgatók élménybeszámolóit és tanácsait. Ezután már nem maradt bennem semmi kétség, mindenképp szerettem volna részt venni a programban. Akkor még nem is sejtettem, hogy életem legnagyobb élményére jelentkeztem.

 

Előzetesen hatalmas elvárásaim nem voltak. Egy teljesen más kultúrába készültem, nem tudtam, hogy mire számítsak. Korábban már kétszer nyaraltam az országban, de tisztában voltam vele, hogy teljesen más lesz ott élni és tanulni, mint nyaralni. Rengeteg nehézségre számítottam, mivel egyáltalán nem beszéltem spanyolul és az angol nyelvtudásom sem volt nagyon erős, továbbá az indulás előtt megtudtam, hogy egész Asztúriában az egyetlen magyar én leszek, így az első gondolatom az volt, hogy ez egy hatalmas próbatétel lesz számomra az élet minden területén, mert kint már csak magamra számíthatok. Mindig is kíváncsi voltam, hogyan állnám meg a helyem egyedül, egy teljesen idegen környezetben, idegen nyelven. Az ismerőseim közül mindenki azt mondta az indulásom előtt, hogy ők így biztos, hogy nem mennének ki, de én ezt egy hatalmas kihívásnak éreztem, amiből csak profitálhattam. Vágytam rá, hogy kilépjek az itthoni megszokott életemből, a szokásos mókuskerékből. Az igazán jó dolgok a komfort zónán túl vannak, így teljesen nyugodtan vágtam neki ennek a kalandnak.

 

Ugyanakkor nemcsak nehézségekre számítottam a félév során, hanem biztos voltam benne, hogy számos új élményben lesz részem. Személyes célom volt, hogy fejlesszem az angol nyelvtudásom és megtanuljak alap szinten spanyolul, illetve, hogy minél több embert megismerjek a világ különböző pontjairól, ezáltal bepillanthassak az ő kultúrájukba, életükbe. Mivel Spanyolország volt mindig is az én ’’álomországom”, ezért előzetesen úgy terveztem, hogy rengeteget fogok utazni, kirándulni, ezáltal felfedezni Spanyolország csodálatos vidékeit és városait.

 

A legtöbb problémám egyértelműen a spanyol nyelvtudás hiányából származott. A spanyol emberek 90%-a egyáltalán nem beszél angolul, így egy egyszerű bevásárlás is hatalmas nehézséget okozott a kezdetekben. Az egyetemen a tanárok és a diákok többsége nagyon jól beszélt angolul, de pár hétre szükségem volt, amíg megszoktam az akcentusukat. Az előadásokat angolul tartották, aminek nagyon örültem, mert indulás előtt attól tartottam, hogy csak elméletileg lesz angol az oktatás, a valóságban pedig spanyolul tartják az előadásokat, de az oktatók és az egyetem is nagyon szigorúan vette ezt és a diákoktól is az angolt várták el az órákon. A tananyag megértése viszont még így is nehéz volt számomra, mert rengeteg új ismerttel találkoztam az előadások során. Ha a spanyol hallgatók nem értettek valamit, akkor a tanár elmagyarázta spanyolul is, de az én esetemben nem volt más opció a megértésre, csak az angol nyelv. Ebből kifolyólag nagyon sokat kellett készülnöm az órákra, rengeteg éjszakát töltöttem szótárazással. Az oktatás nagyon intenzív volt, óráról órára, hétről hétre folyamatosan kellett készülni. Ezek ellenére minden felvett tárgyamat nagyon jó eredménnyel sikerült teljesítenem.

 

A hétköznapi emberek nem beszéltek idegen nyelveket, ami Magyarországra is nagyon jellemző, viszont az emberekhez való hozzáállásuk teljesen más. Minden problémámat, ami a félév során felmerült sikeresen megoldottam, ami a spanyol emberek mentalitásának köszönhető. Mindig a probléma megoldásán gondolkodtak és azon, hogy segítsenek, ezáltal a nehézségek sem tűntek megoldhatatlan akadályoknak. Volt, hogy beteg voltam és orvoshoz kellett mennem, vagy az önkormányzaton elintéznem az ügyeimet, ahol szintén nem beszéltek angolul, de egyszer sem éreztem azt, hogy bármiféle problémát jelentene számukra, hogy nem beszéltünk egyetlen egy közös nyelvet sem. A spanyol emberek mentalitása, az emberekhez és a problémákhoz való hozzáállása volt a legnagyobb hatással rám a félév során.

 

Az Oviedoi Egyetem műszaki kara a tőle 30 km-re fekvő Gijon városában van kihelyezve. A város Spanyolország legészakibb városa, Madridtól 460 km-re és 6,5 óra buszozásra található. A város mellett, nyugati irányban, 20 km-re található az Asztúriai repülőtér, illetve keleti irányban, 180 km-re a Santanderi repülőtér, de sajnos egyik repülőtérrel sincs Magyarországnak közvetlen légi forgalma. Ezen repülőterekre csak közvetett járattal lehet eljutni, ami így 10-15 órás várakozást jelent a Londoni vagy a Lisszaboni repülőtéren. A harmadik lehetőség a városba való eljutásra Madrid. Én ezt a lehetőséget választottam. Budapestről közvetlen járattal el lehet repülni Madridba, ami körülbelül 4 órát vesz igénybe, onnan pedig busszal vagy vonattal könnyedén eljuthatunk Gijonba. A vonat a Madridi Chamartin vasútállomásról indul, ami a város közepén található. A vonat egy kicsit drágább, de kényelmesebb és gyorsabb. 240 km/óra sebességgel robog keresztül az ország egyik legszebb vidékén. Spanyolországban az Alsa cég jelent mindent, ami a buszozással kapcsolatos. Elképesztően jól kidolgozott rendszerrel és kiépítettséggel rendelkezik. A buszok mind kiváló állapotúak és nagyon kényelmesek. Különféle osztályú buszokat biztosítanak, és ami nagyon jó, közvetlenül a repülőtérről is indul buszjárat Gijon városába. A jegyet meg lehet vásárolni előre neten is, amit ki lehet nyomtatni vagy az alkalmazásuk segítségével akár telefonon is be lehet mutatni. A félév során többször is közlekedtem Gijon és Madrid között, hol busszal, hol pedig vonattal. Az út nem rövid, körülbelül 6-7 órát vesz igénybe, de a táj, amin keresztül utaztam, az mindenért kárpótolt.

 

Gijonban sajnos nincsen kollégium, így a külföldi hallgatók számára az albérlet az egyetlen lehetőség. Számomra nehézkes volt a megfelelő szállás megtalálása, mivel nem ismertem senkit a városban, aki tudott volna segíteni. Sokan úgy utaznak ki, hogy előzetesen nem keresnek albérletet és az első néhány éjszakát szállodában töltik, napközben pedig albérletet keresnek. Én nem szerettem volna úgy kiutazni, hogy előzetesen nem foglaltam le a szállásom. Indulás előtt a Facebookon és a különböző hirdetős oldalakon próbáltam lakást találni, így jutottam el Susannahoz, aki kapcsolattartóként dolgozik a gijoni lakástulajdonosok és a külföldi diákok között. Rengeteg lehetséges albérletet tudott ajánlani, amik között megtaláltam a számomra legmegfelelőbbet, a homokos tengerparttól 10 méterre. Mint később kiderült minden külföldi diák Susannán keresztül talált lakást. Én január elején utaztam ki, de akkor az előző félév még tartott, így az általam választott albérletben január végéig még lakott egy Erasmusos diák, ezért erre a hónapra szükségem volt egy másik szobára. Azt tudni kell, hogy a spanyol lakástulajdonosok hosszú távra szeretik kiadni a lakásokat, legalább 3-4 hónapra, így csak az airbnb.com weboldalon találtam szállást januárra, de az ár így a kétszerese volt (450 euró/25 nap). Az albérletárak 220- 240 euró/hónap között változnak, ami egy szobát jelent egy nagyobb lakásban. Én 240 eurót fizettem, továbbá a rezsit külön kellett fizetni, ami körülbelül 30-50 euró volt havonta. Több Erasmusos barátomnál is voltam a félév során és azt tapasztaltam, hogy a lakások mind nagyon jó állapotúak és teljesen felszereltek, így semmit sem kellett utólag vásárolnunk.

 

Asztúria Spanyolország 17 autonóm közösségének az egyike. Az ország északi részén található, aminek a fővárosa Oviedo, de a legnagyobb városa Gijón, a maga 275 ezres népességével. Oviedotól körülbelül 30 km-re fekszik és az ország egyik legészakibb pontja. A kiutazás előtt az interneten keresgélve nem sok információt találtam Asztúriáról, Gijónról pedig még annyit sem. Úgy tűnt, ez a tartomány egy kevésbé érdekes része Spanyolországnak, de később beláttam, hogy hatalmasat tévedtem. Asztúria Spanyolország egyik legérdekesebb és legsokszínűbb tartománya, Gijon pedig a központja. A város elképesztően élhető, minden megtalálható benne, amire az embernek szüksége van. A város lelke a Playa de San Lorenzo, ami egy 2 km hosszú homokos part, ezen kívül pedig még 9 másik tengerpart várja a városban a pihenni vágyókat. Minden nap rengeteg ember látogatja ezeket a partokat, sportolás vagy pihenés céljából. A boltok 9 órakor nyitnak és a többségük a szieszta idejére (14:00-17:00) bezárnak, majd utána este 10-ig várják a vásárlókat. A város reggel 9 óra előtt teljesen kihalt, viszont utána beindul az élet és egészen másnap hajnali 1-ig pörög. A munka befejeztével mindenki a temérdek helyi pub egyikében találkozik a barátaival, kollégáival és egy focimeccs közben, közösen sört fogyasztanak vagy a helyi különlegességet, a Sidrát.

 

Magyar szemmel nagyon furcsa volt megszokni a város utcáinak tisztaságát és azt, hogy mennyire vigyáznak is erre. Rengeteg hulladékgyűjtő van minden felé és mindenki használja is őket. A városi közlekedés nagyon jól szervezett, sosincsenek dugók és az emberek is jóval türelmesebbek egymással. Én az egyetemre busszal vagy biciklivel jártam. A buszok makulátlan tiszták, nincs egyetlen firka sem az üléseken és szemetet sem lehet találni rajtuk. A legújabb típusú buszokkal lehet közlekedni a tökéletesen kiépített hálózaton az egész városon keresztül. A buszmegállókban digitális kijelzőn láthatjuk, hogy a következő buszok mikor érkeznek. A buszjegy ára 1,25 euró, de ki lehet váltani a Gijón lakossági kártyát az önkormányzatnál, ami után pedig már csak 0,85 euró a jegy. A kártya kiváltásához egy fényképre van szükség és egy szerződésre az albérletről, amivel igazolni tudjuk, hogy a városban lakunk. Ezek a kártyák jelentik magát a bérletet is. A város több pontján kihelyezett automatákban lehet rájuk pénzt feltölteni, ami után csak felszállunk a buszra és a sofőr mellett található leolvasóhoz érintjük a kártyánkat, ezután a gép leveszi a megfelelő összeget és kijelzi, hogy mennyi pénz van még a kártyán. Fontos szabály a buszoknál, hogy ha a buszmegállóban várakozunk és látjuk jönni a buszt, akkor a kézfeltartással jelezni kell, hogy fel szeretnénk szállni, különben a busz nem áll meg, ha nincs leszálló utas, még akkor sem, ha látja a sofőr, hogy ott várakozunk. Ezt az első pár alkalommal én is megtapasztaltam, amikor ott maradtam a megállóban, mire a csoporttársaim közölték, hogy máskor tegyem ki a kezem. Nagyon érdekes volt számomra, hogy minden egyes busz mozgáskorlátozott-barát, ezáltal a kerekesszékes lakosok könnyedén tudnak közlekedni a városban. A másik megdöbbentő dolog az volt, hogy a buszokon minden szék piros, kivéve 4- et, 5-öt, amelyek kék színűek voltak. Eleinte nem értettem mi a különbség közöttük, aztán felvilágosítottak, hogy azok az ülések az időseknek és a kismamáknak vannak fenntartva. A lakosság annyira betartotta ezt a szabályt, hogy még akkor is üresen hagyták a helyet, ha tele volt a busz.

 

Amikor nagyon szép napos idő volt, akkor általában biciklivel jártam az egyetemre. A városban több mint 50 km bicikli út van kiépítve, aminek köszönhetően a város minden pontja könnyen és biztonságosan elérhető két keréken is. Nagyon nagy élmény ezeken az utakon tekerni, a város legcsodálatosabb helyein vezetnek keresztül. Nagyon egyszerűen lehet használtan kerékpárt venni, mivel az előző szemeszterben végzett diákok folyamatosan árulják a számukra már feleslegessé vált kerékpárokat, így ezek szinte kézről-kézre járnak a diákok között már több éve. A városban rengeteg étterem és pub található. Mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő ételeket. Az emberek a reggeleket a kávézókban indítják egy chocolate con churros-al. A tartomány tradícionális étele a Fabada és a Chachopo, amiket nem lehet kihagyni, illetve ami Katalóniának a Sangria, az Asztúriának a Sidra, ami egy almabor és elképzelhetetlen az élet nélküle Gijonban. Az éttermek a magyar pénztárcának eléggé drágák, ezért én főztem magamra, de persze a barátaimmal többször is kimentünk a városba megkóstolni valamelyik helyi különlegességet.

 

A magyar árakhoz képest szinte minden drágább. Körülbelül 1000-1100 eurót költöttem havonta, így a támogatásként kapott összegen felül a saját megtakarításaimra is szükségem volt. Természetesen kevesebből is meg lehet élni, szerintem az átlagos megélhetési költség körülbelül 700-750 euró. Az albérletek rezsivel együtt körülbelül 280 euró/hó, az étkezés 200 euró/hó és ehhez adódnak még az egyéb költségek, mint a városi bérlet vagy a szórakozásra fordított kiadások. Az én költségem azért volt magasabb, mert rengeteget utaztam az országban. Nekem Spanyolország volt mindig is a nagy álom, ezért kapva az alkalmon minden lehetőséget kihasználtam az utazásra, illetve a bakancslistámon lévő dolgok kipipálására, továbbá a külföldi barátaimmal is rengeteg közös programon vettem részt, ami eléggé megemelte a költségeket.

 

Az Erasmusos élet fantasztikus volt az egész szemeszter során. A helyi ESN nagyon sok utazást és programot szervezett a hallgatóknak, illetve minden csütörtökön megrendezték a ’’Jueves de Tapast”, ami magyarul a csütörtöki tapast jelenti, ahol minden külföldi és sok spanyol diák együtt szórakozott péntek hajnalig. A spanyol éjszakai élet semmihez sem hasonlítható, még azokat is magával ragadta, akik egyébként nem szeretnek bulizni. Hétfőtől vasárnapig hatalmas élet volt a városban. Minden este szerveztek valami programot, úgy, mint közös focikat, kosármeccseket, karaoke partit vagy a legnépszerűbb beer pongot. Oviedónak és Gijónnak is volt egy ESN csapata külön, de nagyon szorosan együttműködtek, így rengeteg közös programon részt vettünk, így a másik városban tanuló diákokat is megismerhettük. A mentorprogram nagyon jól működött, már a kiutazásom előtt sikerült a mentorommal felvennem a kapcsolatot, aki az egész félév során mindig segített, ha szükségem volt rá és végül nagyon jó barátok is lettünk. Az egész ESN csapat végig összefogta a társaságot, mindenki ismert mindenkit, olyanok voltunk, mint egy család. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a városban tölthettem az Erasmusos félévemet.

 

Az Oviedoi Egyetem műszaki kara Gijonban, festői környezetben található, egyik oldalról pálmafák, a másik oldalról egy gyönyörű erdő határolja. Az egyetem épületei teljesen felújítottak, az előadótermek, laborok és műhelyek pedig teljesen felszereltek és korszerűek. A nemzetközi irodában nagyon jól beszéltek angolul, így az ügyintézéssel nem akadtak problémáim. Az órafelvétel papíralapon működött, ami eléggé különbözik a mi rendszerünktől, így ezzel adódtak nehézségeim, de természetesen ebben is segítettek. Az oktatási rendszer is nagyon eltérő a mienkhez képest. A szorgalmi időszak feladatait, dolgozatait, tehát minden kötelezettséget csak egyszer lehetett teljesíteni, pótlásra nem volt lehetőség, ezért a félév számomra nagyon intenzív volt. Naprólnapra, hétről-hétre folyamatosan kellett készülni. Az oktatás nagyon színvonalas volt, sok előadással és gyakorlati órákkal. Az előadások, laborok és gyakorlatok 1 órásak voltak és nem volt közöttük szünet, így sokszor rohanni kellett a következő órára, de a spanyolokra jellemzően semmi sem kezdődött el időben, így szerencsére sosem maradtam le ezekről. A sikeres szorgalmi időszak után következett az első vizsgaidőszak, ahol minden tárgyból egyszer lehet vizsgázni, és ha ez nem sikerült volna, akkor a második vizsgaidőszakban, szigorúbb feltételek mellett újra meg lehetett volna próbálni, de szerencsére számomra nem volt erre szükség, mert már az első alkalommal mindent sikerült teljesítenem.

 

Három tantárgyam volt a félév során, de sokszor azt éreztem, hogy annyit kell készülnöm és tanulnom, mint amikor itthon 9-10 tantárgyam volt egy félévben. Egy szemeszterben a diákoknak körülbelül 4-5 tantárgyuk van egy félévben maximum, mivel itt ezek sokkal összetettebbek, mint otthon és rengeteg órában oktatják, ezért többet nem is lehet berakni az órarendbe. A tanárok nagyon felkészültek és magasan képzettek, jól beszéltek angolul és bármiféle problémával lehetett hozzájuk fordulni. Az első 3-4 hétben szinte semmit sem értettem az órákból, mert nagyon furcsa volt számomra az akcentusuk, de idővel teljesen megszoktam és ezután ebből már nem adódott különösebb nehézség. A csoporttársaim mind spanyolok voltak, mivel Gijonba leginkább spanyol nyelvterületről érkeztek külföldi diákok, mint például Mexikóból vagy Kolumbiából, így ők a spanyol órákat hallgatták. Nagyon élveztem minden órát, csoportmunkát vagy közös tanulást, amit velük tölthettem. Nagyon szoros barátságokat sikerült kötnöm, és egy pillanatig sem éreztem azt közöttük, hogy külföldi lennék. Nagyon könnyen befogadtak közéjük és mindig tiszteletben tartották, hogy én nem beszéltem spanyolul, így ha ott voltam közöttük, akkor angolul beszéltek, hogy én is értsem.

 

Az egyetlen negatív dolgot is szeretném megemlíteni, ami a szemeszter során ért. Sajnos nem volt lehetőségem, hogy a spanyol nyelvet iskolai keretek között tanulhassam, pedig az egyik célkitűzésem a kiutazás előtt az volt, hogy szeretném megtanulni a nyelvet. A szemeszter kezdete előtt 3 héttel már kiutaztam Gijonba, mert az egyetem azt mondta, hogy indítanak egy teljesen kezdő spanyol nyelvi kurzust a felzárkóztatásra. Ennek nagyon örültem, de sajnos a kiérkezésem után közölték, hogy én vagyok az egyetlen külföldi diák az egész városban, aki nem beszél spanyolul, így egy ember kedvéért nem indítják el a tanfolyamot. Így iskolai keretek között nem sikerült a nyelvet megtanulnom, de a barátaim számos spanyol szót, kifejezést és mondatot megtanítottak, így egy alap szintre sikerült eljutnom, amit itthon mindenképp szeretnék tovább fejleszteni. Ha az Erasmusos félévemnek a tanulmányi részét kellene jellemeznem pár szóval, akkor úgy fogalmaznék, hogy ez volt a legizgalmasabb, amit valaha teljesítettem. Elképesztően sok élménnyel és szakmai tudással gazdagodtam az egyetemi élet során, amit sosem fogok elfelejteni, és amik hatalmas motivációt jelentenek számomra a további tanulmányaim során. Iszonyatosan nehéz félév volt, mivel először tanultam idegen nyelven, így sok erőfeszítés kellett a teljesítéséhez, de minden pillanatát élveztem és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy egy idegen országban, egy idegen oktatási rendszerben is ilyen sikeres tudtam lenni.

 

Nagyon frissek az élmények, így nagyon nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, amire azt tudnám mondani, hogy biztosan ez volt a legjobb a félévben. Annyi élménnyel gazdagodtam ebben a félévben, mint az eddigi életem során összesen. Egy álmom vált valóra azzal, hogy Spanyolországban élhettem és tanulhattam, ami alatt rengeteg barátságot kötöttem, szinte a világ minden országából. A program révén lehetőségem nyílt még jobban megismerni Spanyolországot. Nyaraltam Barcelonában, Madridban, valamint eljutottam 1 hétre Ibizára is, a bulik szigetére, ami életem legjobb nyaralása volt. A családom és a barátaim is meglátogattak a félév során, így 1-1 hetet velük is eltölthettem, ami alatt egész Asztúriát bejártuk. Azóta is azokat a nyaralásokat emlegetjük. Sikerült megvalósítanom egy 20 éves álmomat is, mivel gyerekkorom óta a Real Madrid focicsapatának nagy szurkolója vagyok és eddig még nem nyílt alkalmam őket élőben is megnézni, amit a tavasz során végre sikerült kipipálnom azon a bizonyos bakancslistán. Továbbá a program tette lehetővé számomra azt, hogy teljesen egyedül kipróbálhassam magam egy teljesen idegen környezetben. Önállóan élhettem, amire eddig otthon nem volt lehetőségem. Minden nehézségét és minden jó pillanatát élveztem a félévnek, ami most még mindig úgy tűnik mintha csak egy álom lett volna.

 

Számomra rengeteg dolgot adott a program. Az angol nyelvtudásom hatalmas fejlődésen ment keresztül, rengeteg új szakmai ismerettel gazdagodtam. Továbbá kinyitotta előttem a világot, megismerhettem rengeteg értékes embert a világ különböző pontjairól, akikkel nagyon szoros kapcsolatot sikerült kialakítanom. Megszámlálhatatlan élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, amiket soha nem fogok elfelejteni, és amik mind hozzájárultak ahhoz, hogy máshogy lássam a világot. Teljesen más emberként tértem haza, mint amikor elindultam. Hatalmas motivációt jelent számomra ez a félév a további tanulmányaimhoz is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy megtapasztalhattam a spanyol emberek mindig pozitív mentalitását, az emberekhez való viszonyulását. Ha tehetném, akkor azt kérném, hogy bárcsak sose ért volna véget, de az élet ilyen, a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. Ahogy a mondás is tartja: „Ne bánkódj, mert vége, légy boldog, hogy megtörtént”.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt a programban, és hozzám hasonló élményekben legyen része, amiket nem lehet pénzzel megvenni és lehet, hogy valaki életében csak egyszer adódik egy ilyen lehetőség, ezért érdemes ezt megragadni. A program során megtapasztalhatjuk, hogy milyen külföldön élni, gyakorolhatjuk a nyelvet, megismerhetünk különböző kultúrákat és nagyon szoros kapcsolatokat alakíthatunk ki.

 

 

 

Varga Kristóf ÁJK, Jogász

2016/17

Spanyolország, Valencia

Universidad de Valencia

 

Az Erasmus+ programról az egyik barátomtól hallottam. Amikor hazajött, utána találkoztunk és elmesélte az élményeit, és már akkor elhatároztam, hogy szeretnék részt venni a programban. Teljesen megváltozott a jó értelemben, boldogabb és kiegyensúlyozottabb lett, és olyan élményekkel gazdagodott, amik tényleg egy életre szólnak. Ezek után én is hasonlókat vártam a programtól.

 

Szerencsére sok nehézséggel nem kellett szembenéznem, talán a szálláskeresés volt egy kicsit nehéz, de szerintem, csak azért mert nem tudtam kiutazni időben egyéb okok miatt, így a végén csak lefoglaltam egy szobát pár kép alapján, olyan „lesz, ami lesz” alapon és szerencsére jól jöttem ki belőle. Sajnos Valenciába nincs közvetlen repülőjárat, így odafelé Barcelonába repültem és onnan vonatoztam, visszafelé másképp jöttem és egy kicsit kalandosabbra is sikerült. Az eredeti terv az volt, hogy egy düsseldorfi átszállással Budapestre repülök, de az időjárás nem így gondolta, mert lefagyott a kifutópálya Budapesten így törölték a járatot. Talán az Erasmus előtt ezt rosszul éltem volna meg, viszont a program megtanított az ilyen helyzeteket könnyen kezelni, így a gyorsan kialakult magyar társasággal elfoglaltuk a hotelszobát és együtt vacsoráztunk az étteremben, amit a légitársaság biztosított. Őszintén bevallva kicsit örültem is neki, mert nem akartam, hogy vége legyen az Erasmusnak és így kaptam egy extra napot. Egyedül azt bántam, hogy melegítve nem ugyanolyan az otthoni ebéd, mint frissen. De végül szerencsésen hazaértem. 

 

Egy négyszobás lakásban béreltem ki az egyik kisebb szobát, ami 250 euróba került havonta. Valencia viszonylag nagy város, de abból a szempontból tökéletes, hogy egyszerre nyugalmas, és ha az ember pezsgésre vágyik, azt is könnyen megtalálja. A helyi közlekedés tökéletes, sűrű metró és buszhálózat van, de van kiépített kerékpárhálózat és mindenki azt használja, mert könnyen és gyorsan el lehet vele jutni bárhova, ráadásul sokkal olcsóbb, mint a többi közlekedési eszköz.

Az étkezést általában úgy oldottam, meg hogy saját magamnak főztem, sütöttem, mert anyagilag sokkal jobban megérte, persze sokszor előfordult, hogy étteremben ettünk vagy csak beültünk egy „tapas” bárba. Szórakozási lehetőségek terén a város verhetetlen. Nincs olyan dolog, amit Valenciában ne lehetne csinálni. Az megélhetési költségek hasonlók, mint Magyarországon, egy kicsit drágább csak, illetve ami drágább, az a szállás. 

 

Az Erasmus-élet fantasztikus, a hét minden napjára szerveztek nekünk programokat, és nem az unalmas fajtából, hanem amire tényleg szívesen elmegy az ember. Ezen kívül utazásokat szerveztek minden hétvégére, vagy ha szünet volt, akkor akár egy egész hétre például Portugáliába vagy Marokkóba. A mentorhálózat remekül ki volt építve, mindenkinek volt egy mentora, akihez bátran fordulhatott minden kérdésben.

A fogadó intézményem egy jól felszerelt modern létesítmény volt. Tanulmányaimat két nyelven, spanyolul és angolul végeztem. Összesen 7 tárgyat vettem fel. Az angolul tartott óráimon általában az Erasmus hallgatók voltak többségben, viszont a spanyol nyelvűeken alig voltak Erasmus hallgatók, ami nagy kihívást jelentett, mert nem volt megkülönböztetés a helyi és a külföldi hallgatók között, ugyanúgy ki kellett állnunk a hallgatótársak elé és meg kellett tartani az előadást egy környezetjogi témából spanyolul, mint a többieknek, ami nagy feladat volt. Az előadások többsége színvonalas és érdekes volt számomra.

 

Legjobb dolgot nem tudnék kiemelni, mert minden nagyszerű volt, talán úgy fogalmaznék, hogy a legjobb 5 hónap az életemben. A programnak hála sok élménnyel gazdagodtam, rengetek új barátságot kötöttem, bejártam Spanyolországot és kicsit máshogy is látom a világot. Magabiztosabb és talpraesettebb lettem a hónapok alatt. Mindenkinek ajánlom az Erasmus+ programot, mert aki belevág, az garantáltan életre szóló élményekkel gazdagodik.

 

 

 

Vejtey Kinga BTK, anglisztika

2016/17

Sevilla, Spanyolország

Universidad de Sevilla

 

Mikor elhatároztam, hogy részt veszek az Erasmus+ programban, már évek óta érdekelt a lehetőség. Gimnáziumi éveim alatt többször is találkoztam a hirdetéssel a faliújságokon, majd egyetemi felsőbb éves ismerőseimtől hallottam róla, mivel ők is megtapasztalhatták ezt a bizonyos Erasmus élményt. Így tehát egyetemi éveimre is úgy készültem, hogy biztos voltam benne, egyszer mindenképpen jelentkezem a programra.

 

Spanyolországra konkrétan azért esett a választásom, mert egy valamivel távolabbi kultúrát szerettem volna megismerni, de az is fontos volt a döntésemben, hogy anglisztika mellé minoromnak a spanyol szakot választottam. Ennek következtében, teljesen ésszerűnek tűnt e választás. Amit vártam magától a programtól, de az országtól is, az többek között az önfelfedezés olyan értelemben, hogy egy új és idegen környezetben valami teljesen ismeretlen dolog kerül felszínre bennem. Ezen kívül természetesen hasznos élettapasztalatokban reménykedtem, például új világnézet kialakításában, hogy más szemszögből lássam a dolgokat, mint eddig. Izgatottan vártam még az új kultúra felfedezését és az új ismeretségek kialakítását, de maga a szórakozás és pihenés sem voltak utolsó szempontok diplomám megszerzése előtt. Összességében egy örökre szóló élményre készültem azzal, hogy jelentkeztem Erasmus+-ra.

 

Persze, minden nagy lépéshez nehézségek is járulnak. Ez a félév pedig kétségkívül nagy lépésnek számított. Bár nem egyedül mentem ki, félévig elszakadni az otthoniaktól, nem könnyű dolog. Ezután hozzá kellett szokni egy teljesen új, idegen környezethez, kultúrához, ami szintén okozott kisebb megakadásokat. Kezelni kellett a számunkra új szokásokat, el kellett fogadni az addig elfogadhatatlant és bátorságot kellett gyűjteni az ismerkedéshez. Voltak nehézségeink még a lakáskereséssel, anyagiak beosztásával, a papírmunka rendezésével és többek között még azzal is, hogy megértessük magunkat az emberekkel, ugyanis angolul nem sokan beszélnek az országban, a spanyol nyelvet pedig nem beszéltük folyékonyan a félév elején.

 

 

A kiutazással nem adódtak problémák, könnyen megoldottuk a repülőjegy foglalását Malagába, majd onnan busszal is egyszerűen eljutottunk célvárosunkba, Sevillába. A visszaút ugyanilyen egyszerűen történt, egyedül a lelkiállapot nehezítette a többórás utat. Szállással elég szerencsések voltunk, hiszen tökéletes elhelyezkedése volt, a központhoz közel, de nem annyira közel, hogy horribilis ára legyen. Így fejenként havonta 250 euró költséggel járt a tágas szoba egy társasházban. A lakás 4 szobát foglalt magába, egy nappalit, konyhát és egy közös fürdőt, WC-t. A főbérlő időközben olyan közeli kapcsolatot alakított ki velünk, hogy a félév végére nagyjából második anyánkként tekintettünk rá. Az egyedüli problémát a zajos utca jelentette, ami a félév közepéig megnehezítette az alvást számomra.

 

Sevilla gyönyörű város, rengeteg programot kínál, akár városnézés, pihenés, kulturális program, gasztronómiai élmény, akár szórakozás szempontjából is. Gyönyörű parkokban lehetőség van sportolni, pikniket tartani, de vannak ingyenes fesztiválok is. A sport Sevillában nagy népszerűségnek örvend, meglepően sokan futnak és bicikliznek, de sok konditerem is rendelkezésre áll a város minden pontján. A közlekedés egyszerű volt, a bicikli utak mindenhol szépen ki vannak építve, a biciklizés így elég népszerű. A város rendelkezik egy metró- és egy villamosvonallal, egyedül a busszal való közlekedés tűnt bonyolultnak, ugyanis Sevilla utcarendszere néhol érthetetlen volt számomra. Én a gyaloglást preferáltam, néha még gyorsabb is volt úgy, mint tömegközlekedéssel. Ami nehézséget okozott, az az árak megszokása volt. Nagyjából kétszer olyan drága a város, mint Magyarország. Főleg élelmiszerre kellett sokat költeni az utazásokon kívül. Szerencsére lehetett olcsóbb éttermeket találni, mikor barátokkal szerettünk volna enni valahol, de az itthoni árakhoz képest, azok is drágák voltak.

 

A helyi ESN fantasztikus volt. Azon kívül, hogy segítőkészek voltak bármivel kapcsolatban, rengeteg utazást szerveztek. Nekik és az Erasmus Club Sevillának köszönhetően eljutottam Cádizba a karnevál idején, majd a félév végén a tengerpartra is. Ezen kívül Rondába, Valenciába, Barcelonába az Erasmus International Event-re és Portugáliába több tengerpartra is. Utazások szervezése mellett Sevillában is több programra volt lehetőség. Az Erasmus diákoknak szervezett éjszakai ingyenes bulikon kívül, városnézést, ismerkedésre alkalmas eseményeket és túrákat szerveztek nekünk. Rengeteg élményt biztosított számomra a két szervezet.

 

Az egyetemünk épülete az egyik fő látványosság Sevillában. Gyönyörű volt. Az oktatás sokban különbözik a magyarországitól, így értek meglepetések a félév folyamán. Úgy gondolom, az itthoni professzorok jobban elsajátították az angol nyelvet, ahogy a diákok is. Bár érthetően magyaráztak a spanyol egyetemen, más módszereket alkalmaztak, amik kicsit szokatlanok voltak a számunkra. Az egyetem színvonala nem alakított ki teljesen pozitív véleményt bennem, de ez valószínűleg a sok különbözőség miatt volt így. Az ügyintézés, az online rendszer bonyolultsága miatt sokszor lassan folyt le, de végül mindig sikeresen megoldottuk, így nem volt nagyobb probléma belőle.

 

 

Mindent összefoglalva, életem legjobb élményét tudhatom magaménak. Értékes és remélhetőleg örök barátságokat kötöttem, kapcsolatokat szereztem a világ különböző tájairól. A különböző kultúrák találkozása egy helyen tágabb világlátást biztosított számomra, emellett megtanultam az eddiginél is elfogadóbb lenni a számomra szokatlan dolgok iránt. Megtanultam, hogy lehet valami más, furcsa, az nem azt jelenti, hogy az helytelen, elfogadhatatlan. Új élettapasztalatokkal gazdagodtam, nagyobb talpraesettséget szereztem magamnak. Boldog pillanatok, időtöltés értékes emberekkel, gyönyörű helyek látogatása áll mögöttem. Mindemellett lett egy hely, amit második otthonomnak nevezhetek.

 

Ha valaki nyitott új kultúrákra, élményekre, mindenképpen ki kell próbálnia az Erasmus+-t. Ha valaki, épp ellenkezőleg, zárkózott, de valamennyire vakmerő, szintén vágjon bele. A program által megtapasztalt kaland után senki nem akar majd egyhelyben ülni. Világot akar látni, felfedezni. TV előtt ülést felváltja a tettre készség, utazás, barátokkal való időtöltés, új kapcsolatok kialakítása, folyamatos pörgés és több információra vágyás a világról. Egy pillanatát sem bánom. Amit vártam, megtörtént. Egy életre szóló kalandot kaptam.