BTK
Szentgyörgyváry Rebeka- Kommunikáció és Média
2022/2023 - Porto
Universida de Portucalense
Ez már a második Erasmus utam volt ezért már nem csak, hogy hallottam a programról de ki is próbáltam magam benne egyszer. :) Annyira jó volt az első, hogy amikor megtudtam, hogy van lehetőségem még egy félévet külföldön tölteni azonnal jelentkeztem.
Az előző tapasztalataim alapján mondhatni felső polcra helyeztem az Erasmus élményt. Tudtam, hogy hatalmas élmény lesz még akkor is ha csak fele annyira érzem jól magam mint az előző Erasmusomon Angliában.
Az első nehézséget a megfelelő szállás megtalálása jelentette. Nem volt saját kollégiuma a kinti egyetemnek ezért az iskola segítsége nélkül kellett intéznem a szállást. Sajnos nem is kezdtem el időben körülnézni, ezért a legjobb szálások már elkeltek mire én nekiálltam keresni. Először egy ablaktalan padlástéri szobában kötöttem ki mert az a szoba amit végül szerettem volna, nem tudtam szeptembertől elfoglalni. Novembertől költöztem csak abba a szobába amibe eredetileg szerettem volna. Az addigi időszak, finoman szólva nem a legjobb volt. A lakótársaim sem voltak kedvesek és próbáltam minél kevesebb időt ott tölteni. Másik nehézség volt, hogy az egyik tanárom kizárólag portugálul beszélt. Annak ellenére, hogy azt mondták nem lesz gond abból ha "csak" angolul beszélek ez okozott némi kellemetlenséget. Az összes órára így is be kellett járnom, pedig egy szót sem értettem. Az osztálytársaim segítettek de az az információ amit tőlük kaptam szerintem csak töredéke volt annak amit a tanár nekik mondott. Így elég nehéz volt a teljesítés de szerencsére sikerült.
Repülővel utaztam Budapestről, Ryanair közvetlen járattal Portoba. A reptérről közvetlenül megy egy metró a belvárosba ami nagyon praktikus és megkönnyítette a bejutást. A szállást egy a kinti egyetem által ajánlott weboldalon találtam. Sajnos későn kezdtem el keresni így a legjobb ár-érték arányúak már foglaltak voltak. A legköltséghatékonyabb opció a szoba bérlés volt egy közös házban. Láttam olyanokat amik 270EURO/hó áron bérelhetőek lettek volna. Én először 300EURO/hó -ért béreltem egy elég rossz és pici szobát, padlás térben, ablak nélkül. Ez nem a legjobb időszaka volt az Erasmusomnak, de mivel későn álltam neki szobát keresni, nem találtam olyat ami szeptembertől elérhető lett volna. Novemberben költöztem egy másik szobába, ugyan azon a házon belül. Ez a szoba tökéletes volt, bár kicsit drága. 360EURO/hó. Egyébként az általános, hogy annak ellenére, hogy Portugália nem egy drága ország, a szállások ára drágább, főleg Portoban mert ott több egyetem is van. Ha most újra kéne kezdenem az biztos, hogy időben állnék neki szállást keresni. Ráadásul az is egy hibám volt, hogy az egyetemhez közel kerestem szobát, pedig a belvároshoz vagy legalább egy metró állomáshoz közeli szállás jobb lett volna.
Az egyetem területe nem túl nagy, így hamar kiismertük magunkat. A legtöbb kar egy nagy épületben van elhelyezve. Ahova én jártam, a Média szak egy melléképületbe volt kihelyezve. Nagyon nagyon pici volt a "Media and Arts" szak. Velem együtt 7 diák volt és 4 tanár. Az jó volt, hogy névről minden tanár és a koordinátorom is ismert személyesen. Az egyetem hangulata így nagyon családias volt. Az előző bekezdésben említettem a tanáromat aki nem beszélt angolul. Ez volt a legnagyobb nehézségem. Ezen kívül miután hozzászoktam a portugál "rendszerhez" már nem volt semmi gondom. Azonban abba bele kellett szokni, hogy az embereket mintha nem érdekelné az ügyintézés és a határidők sem. Annyira lazán vesznek mindent, hogy szinte semmin nem idegeskednek. Vannak fontos dolgok amiket elfelejtenek elmondani, vagy azt mondják, hogy nem fontos aztán hirtelen mégis fontos lesz. :D Érdemes többször, több irányból utánajárni a dolgoknak. :D
Az egyetemen minden héten szerveztek külön programokat az Erasmusos diákoknak. Az első hetet pedig teljesen arra áldozták, hogy programokat szervezzenek nekünk minden napra. Welcome week :) Mivel több egyetem is van a városban a diákélet nagyon aktív. A város minden este tele van egyetemistákkal és bulikkal. Van ESN is viszont annyira sok az egyetemista, hogy az ESN szinte nem bírja el. Jelentkezni és ESN kártyát venni mindenkinek van lehetősége és ez szuper mert több helyen is adnak kedvezményt a kártya felmutatásával. Viszont a programokra szinte lehetetlen jelentkezni mert az után, hogy meghirdetik őket 5 perc alatt elfogynak a helyek. Ezt tudják a helyiek is ezért már működik egy ESN-hez hasonló ERASMUS PORTO nevű szervezet. Ezt szivesen ajánlom mert ők is hasonló programokat szerveznek mint az ESN . Az ErasmusFUN szervezetet is mindenkinek nagyon ajánlom. Ők pár napos utakat terveznek nagyon szuper helyekre. Én Marokkóba utaztam velük 5 napra. Az egy életreszóló élmény volt. A Sahara közepén aludtunk a sivatagba, tevegeltünk, sandboard-oztunk. Nagyon nagy kaland volt!
Az egyik legszebb város amiben eddig valaha jártam. Nagyon nagyon hangulatos nem csak a belváros de a külváros része is. Az elrendezése mondjuk egy kicsit káoszos de ez is cask a portugál életérzéshez tartozik. Nagyon pezsgő a város. A rengeteg egyetemista megtölti a várost élettel. A tömegközlekedés nem rossz. Busz és metro is van a városban. A Metro vonalak sokáig csak egy vonalon közlekednek és a város külső része felé haladva válnak szét, így van egy elég nagy rész a városban ami nincs lefedve. Ezekre a helyekre busszal érdemes menni, viszont a busz szerintem katasztrófa. :D SOSE jön időben és minden sofőr úgy vezet mintha autóversenyző lenne.
A szállásom nem volt túl olcsó de az ösztöndíj bőven fedezte. A maradék szűkösen jó volt a mindennapokra de az utazásokat és szórakozást már félretett pénzből kellett finanszírozni. Az élelmiszerek bőven olcsóbbak mint itthon és a tömegközlekedésre is van kedvezmény 25 év alatti diákoknak. Az ösztöndíj mellett azért érdemes spórolt pénzzel készülni mert 4-5 hónap alatt azért el lehet szaladni anyagilag a bulikkal, programokkal és utazásokkal :)) Portugália alapvetően nem drága ország, aminek nagyon örültem főleg, mert az előző Erasmus utamról bármit elmondhatok csak azt nem, hogy olcsó volt. (Anglia)
Nem tudok csak egy valamit kiemelni ami a legjobb volt. Az egész programban való részvétel egy óriási élmény és rengeteg mindent foglal magába. A legértékesebb talán, amit magammal viszek majd az életben, hogy 100x átléptem a komfortzónám. Mindig nagyon jó volt szembesülni azzal, hogy olyan dolgokat is meg tudok csinálni amiket korábban nem néztem volna ki magamból. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem egy igazi mediterrán országban, laza, kedves emberekkel együtt élni. Megtapasztalni a portugál életérzést. :)))) Bárki akinek csak egyszer is megfordult a fejében, hogy külföldön szeretne élni, ez egy nagyon jó próba lehetőség, rengeteg élménnyel és kalanddal megfűszerezve. Az is biztos ha belevágsz az Erasmus majd kimozdít a komfortzónádból
ETK
Aradi Hedvig - Dietetika
2021/2022 - Porto
Universidade Católica Portuguesa
Aradi Hedvig vagyok, utolsó éves dieteikus hallgató, legnagyobb örömömet más kultúrák megismerésében lelem. Szerencsémre, pár évvel ezelőtt részt vehettem egy ilyen tematikájú egyetemi tanulmányi úton, a sikeres kínai szóbeli és írásbeli vizsgámat követően. A Konfuciusz intézet által szervezett utazáson mindamellett, hogy intenzív nyelvi tanfolyamon vettünk részt a csoporttal, Pekingben helyi családokkal tölthettük el időnk egy szerves részét, mely által beleláthattunk mindennapjaikba. Ezalatt a kettő hét alatt, nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, olyan kalandokat élhettem át, amit túristaként képtelenség lett volna. Az út során megismert barátaimtól érdeklődtem, tudnak-e esetleg valami ehhez hasonló jellegű egyetemi programról. Az egyik kedves ottani barát rögtön említette az Erasmust, ahol ő egy évet töltött el, Portugáliában és hasonló lelkesedéssel beszélt róla, mint ahogy most én fogok. Ekkor csillant fel először a szemem, hogy belevágjak. A második impulzus, másfél évvel később egy újonnan megsimert cimbora által történt, aki az Erasmus szervezésében vett részt, így sokat segített, hogy objektív képet kapjak annak felépítéséről is. Féltem ugyanis tőle, hogy nagyon komplikált lenne a jelentkezés módja, azonban ő ezzel kapcsolatban felvilágosított. Itt már fékezthetetlen vágyat éreztem a jelentkezésre, hiszen hogyha azonos értékrendű, közeli barátid ajánlanak valamit, az sokkal autentikusabb forrás lesz. Végül is jelentkeztem (és valóban, még nekem sem okozott gondot a menete, pedig nem erősségem a papírmunkák menedzselése). Életem egyik legjobb döntésie közé tartozott ez az elhatározás, amiért nagyon hálás vagyok, a fent említett embereknek. Szeretnék én is ilyen pozitív belátással lenni másokra, ezen döntés meghozatalában. Mindenkit bátorítani fogok, a külföldi tanulásra. Az egész Erasmus egy terápia, egy önismereti tréning, egy rehab a negatív felelmektől.Alapvetően egy nagyon extroveltrált emberek tartom magam, így ezen téren nem vártam drasztikus változást a személyiségemben. Sokat utaztam külföldre egyedül, illetve dolgoztam is Franciaországban pár hónap erejéig, így a problémamegoldásom is szerintem kifinomultnak mondható. Azonban azt most biztosan megtanultam magammal kapcsolatban, mindig minden lehetséges eshetőségre fel kell készülnöm. Zártam én is temérdekszer ki magamat a lakásból, aludtam reptéren, mert nem volt friss PCR tesztem, foglaltam rossz távolsági buszra helyet, tévedtem el esőerdőben az Azori szigetes túrázásunk során, csapott arcon a surfdeszka első tanulásom során, találkoztam félreértésből más emberekkel, persze szencsésen alkultak a dolgok és végül ők is a barátaim lettek, ültem be rossz órára az egyetemen, szálltam fel ellentétes irányba közlekedő helyközibuszra, indultam le a lépcsőn ebédelni egy étteremnek vélt helyre, ami később kiderült egy családi ház, meghitt vacsorázása. Úgyhogy rengeteg ilyen helyzetben találtam magam, amikre gyorsan és logikusan kellett reagálnom. Persze mostmár az összes egy vicces történet, amit mindenki nagyon szeret hallgatni, mert felettébb szórakozatóak, de akkor megoldásra váró szituációk voltak. Így a jónak vélt problémamegoldó készségemet, szinte mindennap tudtam fejleszteni, színesebbnél-színesebb helyzetekben. Általános dolgoka vártam az utamtól, mint minden jól organizált nyarálástól, kulturális, lexikális tudást és pár új barátot. Nem szerettem volna egy túlidealizát utat elképzelni, hogy nehogy másképp alakuljanak a dolgok. Nem aggódtam semmi felől, viszont pár dologra nagyon kívácsi voltam, mint például a közösségre. Sokat költöztem életem során, így a beilleszkedéssel szerencsére nem szokott problémám lenni. Az egyetemet is epekedve vártam, hogy milyen lesz az oktatás struktúrája. Talán kijelenthetem, hogy nem vártam erőszakosan semmit, azonban nagyon szerettem volna, hogyha kicsit másképp jövök haza, mint ahogy elmentem. Valóban teljesen más emberenk érzem magam, mint előtte, úgyhogy ezt az elvárásomat teljes mértékben sikerült teljesítenie az utazásnak. Ami talán az egyik legértékesebb dolog, amit továbbá még kaptam, az az olyan mély baráti kötelékek, amik ott kialakultak. Az első pár napban a közös Erasmusos csoportba, írt egy (már akkor szimpatikus) magyar lány, hogy utitársat keres dél-portugáliai vakációjához. Egyből jeleztem neki szándékomat, majd pár órával később már együtt kávéztunk, tervezgetve közös utazásunkat, melyhez később még csatlakozott két nemzetközi lány is. Én teljesen egyedül vágtam neki az Erasmusnak, szerintem sokkal nyitottabb mások felé az ember, ha egyedül van, hiszen hogyha már alapból egy baráttal mentem volna ki, nem feltétlenül lett volna nálam prioritáa még több barátság kialakítása. Erasmusos körökben nagyon könnyedén megy az ismerkedés, hiszen azonos beállítottságú, nyitott szemléletű emberek és már mindenkiben alapból van egy nagy közös vonás, az Erasmus. A mélyebb baráti kapcsolatok híve vagyok, így végig ennek kialakítására törekedtem, mondanom sem kell, hogy a lányokkal akikkel első héten együtt eluaztunk, az utam végéig legjobb barátként voltak mellettem. Jártunk kerámia tanfolyamon, portugália híres az egyedi kézműves kerámiáiról, így esett erre a válalsztásunk. Szinte minden hétvégén kinéztünk egy híresebb portugál várost (Braga, Aveiro, Coimbra, Liszabon, Geres) amelyet együtt meg is látogattunk, a helyi távolsági buszok szerencsére nagyon kedvező áron vannak ( akár 10 euró alatt lehet retúr jegyeket találni, illetve FlixBushoz szintén van ESN kedvezmény) Emellett a sok csoportmunka miatt az egyetemen, szintén rengeteg barátot ismerhettem meg könnyedén. Egyik csoportársam tervezett éppen egy Azori szigetes utazást, melyre a repülőjegyek alacsony árát látva, azonnal igent mondtam (40 euró volt odavissza) Azt a tényt később realizátam, hogy tizenöt teljesen általam idegen emberrel fogunk együtt utazni, lakni, túrázni.. Nagyon örülök, hogy ez nem tántorított el, hiszen ezalatt az öt nap alatt született meg az egyik legkedvesebb társaságom. Sok nemzet, rengeteg kultúrából eredő szokást osztottunk meg egymással. Megtanultunk a népi Jordán táncot, számos holland sajtos receptet, én pedig megmutattam a különböző kiemelkedő magyar zenei előadóinkat és híresebb fesztiváljainkat is a többieknek. (egyébként a Gulyást, örömömre majdnem mindenki ismerte és kérték is készítsem el a közeljövőben valamikor) Azért jó szerintem mélyebb baráti viszonyra szert tenni, mert nem csak az Erasmusos időt teszi színesebbé, hanem a későbbiekben is nagyon hasznos tud lenni. Hiszen innentől kezdve bárhova utazom el Európában, szinte kivétel nélkül minden országból lettek értékes barátaim, így bárhol keresek egy tradicionális kávézót, társaságot a reggelim elfogyasztásához vagy éppen szállásra lenne szükségem a nagyvilágban, mert (megint) lekéstem a repülőgépet, nekik bátran mernék írni. Ahogy természetesen nagyon szívesen fogadom én is őket Budapesten. Jelenleg Isztanbulba töltöm gyakorlatomat, írták is többen, hogy jönnek majd meglátogatni, hiszek abban, hogy egy barátság fenntartása nem a távolság vagy idő függvénye, szimplán csak a saját döntésünk tovább ápoljuk-e. A kezdeti nehézségek talán mind a nyelvbeli különbségből fakadtak. Nagyon sok vicces félreértés alakult ki, a legegyszerűbb bolti szituációtól (mikor már inkább lerajzoltam mit szeretnék), a diák tömegközlekedési kártya igénylésétől (ahol teljesen másik kép került rá az igazolványképemre, az általam választott helyett). Ezt a nehézséget úgy láttam konzekvensen kezelni, hogy elkezdtem portugálul tanulni. Szerencsére az egyetemünkön volt lehetőségem beiratkozni nyelvi képzésre, így már kezdtem hamar elsajátítani a portugát. Anyanyelvi tanároktól könyedén ment a nyelvtanulás, ezt is ajánlanám mindenkinek Erasmuson, hogy próbálja meg az adott ország nyelvét, egy helyi kurzuson elsajátítani. Könnyebben megy, ha hallja az ember a tömegközlekedési eszközökön, a szupermarketekben és szinte egyből élesben gyakorolhatja is az első órán hallottakat a nyílt utcai terepen. Az egyetemen is adódtak nehézségek az első héten, én az online térben feltüntett órarendem szerint kerestem az óráimat, majd furcsán konstatáltam, hogy sosem akkor tartják őket, amikor azok a leírásban szerepelnek. Fel is kerestem a nagyon segítőkész ersamus koordinátorom, aki elmagyarázta, hogy rossz helyen keresgéltem, mert sajnos az nem a frissített verzió volt. Így nevetve állapítottuk meg, ez volt az ok, amiért nem találtam az óráimat. Ez méginkább megerősített abban, hogy merjek kérdezni, bemenni hozzá, hiszen mindenben segítenek és nem kell mindent egyedül megoldanom. (Bármennyire is szeretném) Sokszor önállóságra tanít az Erasmus, de mindamellett arra is, hogy legyünk annyira nyitottak, hogy minden körülmények között merjünk kérdezni, legyen az egy egyetemi tanár, aki felé intézzük a kérdést, vagy az utcáról egy járókelő. A repülőgép árak elég gyakorta váltakoznak, ezért én a tőzsde részvényeihez hasonlóan rápillantottam különböző napszakokban, majd mikor megfelelőnek találtam, azon nyomban meg is vettem a jegyeket. Így lehet találni akár négy-ötezer forintokért is és persze aki nem szentel erre ennyi időt vagy szimplán kényelmesebb ennél, az akár negyvenezer forintos árakba is belebotolhat. Nekem diák státuszom révén fontosak az árak, így én a Ryanair légitársaságot választottam a közel három és fél órás utazásra, nekem megfelel a fapados légitársaság, melynek ülései, (talán folytonos panaszleveleim által) kicserélődtek az idő során és kényelmesebbek lettek. Természetesen indulásomkor még nem tudtam erről a lehetőségről, pedig jól jött volna, de az ESN kártya kedvezményeivel a Ryanair ingyenes feladott poggyászt biztosít a diáktársak megsegítésére. (Ez egyébként egy több tízezer forintos tétel is lehet, így ez igen nagy engedmény a részükről.) Sajnos én még nem tudtam kihasználni, de a jövőben ajánlani fogom mindenkinek. Kicsit eltévelyedve, de megérkeztem a repülőtérre, a szállásadóm azonnal hívott, hogy hogyan segítsen és egyből kérdezte is, hogy kijöjjön-e értem a reptérre. Számomra meglepő volt, hogy ennyire kedvesek és eleinte furcsálltam is kicsit a dolgot. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy a portugálok ilyenek roppant segítőkészek és egy nagyon melegszívű nemzet. Aztán ahogy beértem a városba, mert szerencsére ott találtam egy parányi szobát a történelmi óvárosban, így testközelből megtapasztalhattam, hogyan nézhettek ki a tipikus portugál házak és szűk folyosóik, illetve mindennap felfedezhettem egy új típusú gyönyörű azuleju csempét a házak falán.
Próbáltam a legjobb ajánlat megtalálására törekedni, nekem a legfontosabb szempont a lokáció volt. Itt a ház elhelyezkedésével nem volt probléma, azonban a felszereltsége nem éppen volt modernek mondható. Ez amolyan régebbi eklektikus stílusban épült, szűk lépcsőházas és hat szintes keskeny szobácskás lakás volt, ahol öt ember tudott egyszerre egymás mellett még kényelmesen elférni. Ár-érték arányban nekem megfelelt. A szobám ugyan arányi volt, de a város szívében lakhattam, amely nekem mindent kárpótolt. Az árak igen eltérőek Portugáliában a helyszíntől, szobamérettől függően, újabban inkább a perifériára építkeznek, így ott lehet nagyon szép, frissen épült lakásokat találni. Én 270 eurót fizettem, illetve a rezsi költségét (téli hónapban akár 90 eurót is), ami sajnos elég magasnak számít Portugáliában. A legtöbb lakásban ugyanis nincs központi fűtés beépítve, ezt egy hősugárzóval próbálják jóvátenni. Én eleinte próbáltam ezen is spórolni, mellőztem a használatát, majd mikor lefekvés előtt láttam a saját lehelletem a fagyos szobámban, elhatároztam, hogy itt az idő a használatára. Az utcákon egyénként télen sincsen hideg, 10-13 fok körül van az éghajlat, a régi házakban, azonban könnyedén bent reked a hideg. Így én sokszor inkább kiültem kedvenc kávézóimba vagy az egyetem campusára tanulni. Rengeteg hangulatos vendéglő és kávézó van, sokszor saját kávépörkölőivel, amit látni önmagában is egyedi élmény. Mivel gyakran odalátogatott vendég voltam, sokszor számomra egyedi kedvezményeket biztosítottak. Három szintén Erasmusuon lévő fiatallal laktam együtt, aminek kimondottan örültem, mert például az olasz lakótársam mutatta meg az igazi Carbonara elkészítésének fortélyait. Nagyon szeretem, ha egy városnak van jellegzetessége, Portónak pedig abszolút van, az állandó sirálytömeg nesze, a csempékkel díszített házak, antik villamosok sora és a pasztell de nata minden kirakatban, amit a helyiek portugál krémesének nevezünk itthon. Ami viszont kimondottan boldoggá tesz, hogy az ezzel kapcsolatos felmerülő kérdéseimre (miért használnak annyi csempét a házak falára, miért esznek tőkehalat hogyha Norvégiából származik, ki volt a Ribeira hercege, honnan származott a pasztell de nata stb.) mind-mind választ kaptam a Portugál nyelv és kultúra egyetemi kurzusok végett. Így, amikor elsétáltam a szűkös lankás utcáin és megláttam azokat a helyeket, amelyekről tanultam, azonnal eszembe jutott a történelmi múltjuk, amitől sokkal mélyebbnek éreztem a kapcsolatom a várossal. Megismertük a nemzet történelmét, gazdaságát, továbbá jellegzetes szokásait, hagyományait. A kurzuson továbbá olyan izgalmas feladatokban is részünk volt, hogy csoportokba szerveződve kellett nevezetességeket meglátogatni, összefüggéseket keresni a helyszínek között és csoportképeket készíteni. Mint említettem, dietetikusnak tanulok, így sajnos egy ideje már nem tanultam történelmet és más hasonló jellegű humán tantárgyat. Kicsit mégis volt lehetőségem nosztalgiázni, hogy milyen is volt, a különböző diverz kurzusok által, újra más területeken is edukálhattam magam. Emellett olyan tárgyaim voltak még, mint például az Élelmiszerfejlesztés, innováció és marketing. Sosem tanultam korábban ilyet, pedig szerintem mindenki számára elengedhetetlen lenne, hiszen minden területhez kapcsolódik, főleg egy kezdő vállalkozás elindításához, amelyen manapság egyre többen gondolkodnak. Tetszett, hogy a többi tantárgyam keretein belül egy kicsit más aspektusban ismerhettem meg a szakmámat. Mivel az egyetemnek a Biotechnológiai képzési területén tanultam, sokkal inkább élelmiszeripari, élelmiszerkémiai, mikrobiológiai szempontból közelítettük meg a dietetika tantárgyát. Nagyon érdekes ez, hogy minden nemzet árnyalatnyit másképpen közelít meg adott szakmákat, persze vannak alappanelek és szabvány követelmények, amik megegyeznek, de nagyon jól szélesítheti az ember a nézőpontját, hogyha különböző egyetemeken tanul, más országokban. Mindenkinek ajánlanám, hogy más aspektusokból is tanuljon. Ami még teljesen eltérő volt, az otthoni egyetemünktől, hogy a miénk sajnos nem az óceán partja mentén helyezkedik el. Minden nap lenyűgözött, hogy ilyen szerencsés vagyok, igyekeztem óráim után a partra sétálni és onnan hazamenni az ötszázas emeletes busszal, amely végig a part mentén halad végig, be a történelmi óváros epicentrumába. Preferáltam a hibrid oktatást is, személyesen is megtapasztalhattuk a gyakorlatokat, így találkoztam az osztálytársaimmal, azonban mikor elméleti oktatás volt online, akár a Cristal de Palace parkból is hallgathattam a tananyagot vagy a Rota de Chá nevezetű kedvenc teázómból vagy akár éppen az óceánpartról is bejelentkezhettem. A közösségi élet nagyon jól konstruált, rengeteg fiatal van a belvárosban, melyhez rengeteg különböző hangulatú vendéglő, kávéház és szórakozóhely biztosítja a helyszínt. Könnyen erasmusos csoportokra találhatunk egy hétvégi átlagos sörözés során is, ajánlom a Superbocot, helyi portugál sörmárka és nekem kevéssé sörfogyasztónak is nagyon kedvemre való volt. Számtalan ilyen elhíresült erasmus gyülekező hely található a város központi szinterein, így az ember akár egyedül, akár társaságban érkezik, biztosan nem egyedül távozik. Az ESN programok kreatívan megválogatottak, a nagy érdeklődésre való tekintet miatt, sajnos elég hamar betelnek a helyek, így érdemes figyelemmel kísérni, mikor kerül ki újabb bejegyzés. Az árak tekintetében elég erős eltérés van, szerintem mindenki talál a maga számára barátságos helyet, vannak eldugottabb helyi vendéglők, ahol hét euróért több fogásos helyi ételeket fogyaszthatunk, Portói borral, mely szintén kötelező eleme az útnak. Én általában főztem magamnak, sok bevásárlóközpont van, az árak azért kicsivel magasabbak az otthoniaknál. Függ attól is persze, mit vásárolunk, a banán meg bizonyos gyümölcsök például kedvezőbb áron vannak, mint otthon mivel a közeli, szintén Portugáliához tartozó Madeiráról érkezik az áru. A halas konzervekhez is jó áron hozzájuthatunk, ami viszont nem jellemző azok a drogériák, pár termék a szupermarketekben érhető el, illetve vannak ilyen fodrászkellékeshez hasonló üzletek. Hogyha valakinek speciálisabb termékek kellenek, szerintem érdemes vinnie magával. Az ivóvíz iható, illetve remélem, hogy iható én mindvégig azt fogyasztottam, illetve erős kicsit espresszóhoz hasonló kávét isznak főleg, amit kedvező áron, szinte mindenhol megízlelhetünk. Sajátos péksüteményeik vannak, legfőbbképp, mert egy édesebb tésztába töltik a sósabb tölteléket is. Ez kissé megosztó népszerűségnek örvend. Én így, hogy leginkább főztem, igyekeztem sokszor halas ételeket, mivel minden bolt hatalmas friss áruval kínálkozik, étteremben inkább barátokkal nagyobb eseményekkor jártunk. Voltak kimondottan kedvenc helyeim, a daTerra, ahol büférendszer működött és a befizetett összegért bármennyi ízletes vegán ételt elfogyaszthattunk. Én az ösztöndíjam nagy részét, a szállásra, a tömegközlekedésre (sajnos ez a magyar viszonylatokhoz képes drágának mondható, diákigazolvánnyal is harminc euró havonta az összes zónába) és az étkezésre költöttem. Az utóbbi persze nagyon változatos lehet árfekvésben, amire törekedtem, hogy leginkább otthon főzzek vagy pedig az egyetemi Campuson ebédeljek, ahol szintén nagyon jó ételeket kínáltak barátságos áron. Helyi éttermekben voltak kedvező ajánlatok, azonban a napi kettőszöri pastel de nata fogyasztásomat sajnos nem tudtam elengedni. (pastel de nata átlagos ára 1,2 euró) Ezen felül persze, hogyha az ember odafigyel ezekre az apróságokra, hogy ne mindennap étteremben egyen és ne Portói bort fogyasszon minden adandó alkalommal, szerintem féle tud tenni kulturális utazásokra vagy tanfolyamokra. Ezek a dolgok, mind attól függnek, ki milyen életszínvonal szeretne élni, én a szállásomon és a repülőmön sokat spóroltam, ahogy az étkezéseimen szintén próbáltam, persze minden tradicionális fogást megkóstoltam, mert ez elengedhetetlen része. Így viszont megengedhettem magamnak, hogy majdnem minden hétvégén elutazhassak valamelyik portugál városba. Illetve a kerámia tanfolyamon való részvételt, továbbá barátokkal az összes nevezetességet megnéztük, sok helyre szerencsére van egyébként diák kedvezmény, illetve a múzeumok is bizonyos napokon ingyenesen megtekinthetőek. Ellátogattunk egy football mérkőzésre is, amiről szintén híresek a portugálok, nagyon büszkék a madeirai származású Cristiano Ronaldóra. Én ezeket ajánlanám, hogy élménybe fektessük az ösztöndíjnak azon részét, amit ki tudunk gazdálkodni a létfenntartás mellett. Ez mind-mind befektetés, a személyiségünkbe. Az ESN programokat inkább azoknak ajánlanám, akik barátokat szeretnének szerezni és főleg az aktívabb részvételt igénylőeket. Első jelenlétem nekem a mini-golfos eseményen volt, ahol már az elején csapatokba kellett rendeződni és együtt játszani, ilyen helyzetekben még azok az emberek is könnyen szocializálódhatnak, akik introvertáltabbak. Egy városnézés során szerintem kicsit nehezebb ismerkedni, de egy kezdő-haladó extrovertáltnak, ez sem okozhat nehézséget. Az ESN események akkor is nagyon megérik, ha egy múzeumba, komolyzenei koncertre, kiállításra szeretnénk ellátogatni, hiszen a csoportos látogatás miatt, sokszor kedvezőbbek a belépőárak. Sok programon részt vettem, azonban sajnos, mint említettem én sem voltam mindig elég gyors és hamar beteltek a helyek, viszont inspiráció szempontjából is érdemes gyakran látogatni az oldalt. Rengeteg programlehetőség van a városban, a sok nevezetességen túl, surftanfolyamot is kínált a mi egyetemünk, ingyenes első órával. Nem feltétlenül érzem, hogy híres hullámlovas leszek vagy ebből fogok megélni (elég puritán életem lenne) az mégis biztosan kijelenthető, sosem fogom elfelejteni. Számos lehetőség van modern és klasszikus zenei esemény látogatására a híres Casa de Musica kortárs épületében, nagyon sok túrázási alternatíva akad a környéken, az észak-portugál nemzeti parkba, Geresben vagy a kicsit távolabb elhelyezkedő, kettő órás repülőúttal elérhető Madeira és Azoriszigetcsoportokon is.A konklúzióm tehát, az Erasmus során rengeteget tapasztalhatsz az adott országról, ezzel egyidejűleg a többi diáktárs miatt, további más nemzetek kultúrájával is megismerkedsz, de a legtöbb leckét talán mégis magadról fogod megtanulni. Nehézséget okoz összefoglalni félév Erasmus alatti történéseit, hiszen sokszor kint egy nap impulzusokkal telibben történik, mint otthon egy teljes hét. Azonban örülök, hogy kellett írnom egy ilyen összefoglalót, mert amellett, hogy remélem ezzel segítségére leszek valakinek, jó érzéssel töltött el, hogy visszaemlékezhettem mit is adott igazán nekem ez a program
MIK
Nagy Rebeka Klára - Építész MSC
2021/2022- I. - Lisszabon
Universidade de Lisboa, Faculdade de Arquitetura
Már korábban, Bsc képzésem alatt is részt vettem az Erasmus+ programban, ekkor Angliában, Liverpoolban voltam. Arról a lehetőségről, hogy egyetem alatt részben külföldön is lehet tanulni, már szüleimtől gimnazista koromban hallottam, mivel ők is részt vettek mobilitási programban (ugyan, akkor még nem Erasmus+ -nak hívták). Majd később, az egyetemi népszerűsítő program keretében, a kari tájékoztatón tudtam meg pontosabb információkat a program menetéről.
Fontos elmondanom magamról, hogy szívem szerint, már gimnáziumba is külföldre jártam volna, aztán egyetemre is, de ezt sajnos valami mindig megakadályozta. Így mikor az Erasmus, mint lehetőség „felbukkant” előttem tudtam, ezt nem szabad elszalasztanom. Hosszú távú életcéljaim között szerepel, időszakosan, külföldön élni, dolgozni, így mindkét mobilitásom alkalmával ehhez kerestem megfelelő helyet. ( Úgy tűnik, másodikra sikerült megtalálnom a megfelelőt J)
Számomra a kiutazásban a kezdeti legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem igazán tudtam semmit arról, hová is megyek. Nem jártam még Portugáliában, és ugyan megnéztem néhány képet az internetem, ez korántsem jelenti, hogy sokat tudtam volna a népszokásokról, az ételekről, stb. Beszélek néhány nyelvet alap szinten, és az angolt magasabb szinten, azonban az első pár napban egy szót sem értettem a portugál nyelvből. Szokásosan, a Google fordító segítségével próbáltam megértetni magam, vagy pantomim mozdulatokkal meséltem el, melyik süteményt szeretném kérni. Szerencsére mivel a fővárosban voltam, túlnyomó többségben mindenhol beszélt valaki angolul. De ennek a nehézségnek a felülkerekedésén a saját alkalmazkodó készségem is segített, mert már a nyelvtanfolyam elkezdése előtt elkezdtem tanulni a nyelvet. Persze ha valaki nem akarja, a nyelv ismerete nélkül is túl lehet élni az utazást, például egy finn barátnőm egy évig volt kint úgy, hogy a köszönéseknél többet nem nagyon tud a mai napig.
Másik nagy nehézség számomra a boltokban való vásárlás volt, amelyre egyáltalán nem is számítottam. Számos alkalommal volt, hogy a spanyol lakótársammal közösen mentünk el vásárolni, és míg ő a heti bevásárlást elintézte, nekem 4 terméket sikerült a kosárba tennem, mire értelmezni tudtam, hogy mi is van a dobozra írva, és az vajon otthon minek felelhet meg. J
Az utazással számomra nem volt semmi probléma, egy kicsit megijedtem a 4 órás repülő úttól, de valójában gyorsan eltelt. A szállásfoglalás kissé nehézkes volt, Lisszabonban nagyon drágák az albérletek, és nagyon oda kell figyelni, hogy legyen ablaka a szobának, és az ne egy mini közbenső udvarra nézzen, ahonnan nem jön be fény. Én végül az iskola honlapján megbízhatóként felsorolt szállások egyikével vettem fel a kapcsolatot, illetve a kollégiumra is beadtam a jelentkezésemet, de sajnos az nagyon későn derült ki, és nekem addigra már ki kellett költöznöm Lisszabonba. Az én szállásom a The Housing Concept egyik lakása volt. Ők egy cég, akik a város több részén rendelkeznek teljes házakkal, és ezek szobáit adják ki diákok számára. Az 5 szintes házból 4 szinten diákok laktak, vegyesen portugálok és külföldiek. A szoba szép volt mindenkinek saját erkéllyel. Az ára kissé több volt, mint szerettem volna, 420 eurót fizettem havonta, amiben a közös területek takarítása benne volt, illetve, ha bármi elromlott megjavították. Kicsit kollégium jellegű volt számomra, mint albérlet, de alapvetően szerencsésen sikerült minden.
Lisszabon egyik hatalmas előnye, a csodálatos tömegközlekedés. Ez alatt nem azt értem, hogy a buszok pontosan járnak, vagy hogy csúcstechnológiás közlekedési járműveik vannak, de nagyon nagy lefedettségű és gyakori járatokat indítanak. Továbbá szerintem az egész kint tartózkodás alatt legjobb vásárlásom a 30 eurós bérlet volt, amivel korlátlan számban használhattam hajót, villamost, metrót, buszt és még a Santa Justa liftet is. Illetve olyan nagy hatósugárban ilyenesen utazhattam vele, hogy Sintrát, Cabo de Roca-t, de még Setúbalt is csak a metrókártyámmal (így mondhatni ingyen) látogattam meg.
A város maga számomra teljesen magával ragadó volt, régi és új épületeivel, megannyi apró és nagy parkjával, valamint a számos miraduro-val ahonnan a naplementét nézhetjük. Nagyon finom ételeket ettem, a portugál konyha maga nagyon finom, számomra sok étel hasonlított, valami hazaira, amit én pozitívumként éltem meg. Abból a szempontból is nagyon szerencsés voltam, hogy tökéletesen időzítettem az érkezést, ahogy telt az idő, egyre enyhítettek a Covid szigorításokon, így még bulizni is volt alkalmunk elmenni számos alkalommal. Nagyon sok kültéri koncert, rendezvény volt, és még télen sem volt olyan hideg, hogy ezeket ne lehessen élvezni.
A helyi ESN is rengeteg programot szervez, két szervezet is van Lisszabonban az ESN és az ELL (Erasmus Life Lisboa) mindkettő szervez napközbeni és esti programokat hét közben és hétvégén is. A covid miatt most sajnos csökkentett létszámmal indultak a rendezvényeik, így nagyon nehéz volt bejutni rájuk, és nekem például egy véletlen folyamán már 2. estétől fogva egy elég nagy baráti társaságom lett, így én ezeken a programokon nem vettem részt, azonban számos barátom, iskolatársam elmeséléséből tudom, hogy nagyon jó hangulatú rendezvényeket szerveztek.
Az építész kar kissé kívül esik a városközponttól, ez volt az egyetlen negatívum az iskolával kapcsolatban, meg az hogy nem volt fűtés a tantermekben. Itt is nagyon jó közösség van, a hallgatói önkormányzat nagyon sok programot szervez a diákok számára, a tanárok kedvesek, segítőkészek és többnyire beszélnek angolul. Nagyon sok tantárgy van angolul az egyetemen. Az oktatás színvonala számomra nem különbözött az otthonitól, az elvárások néha még talán kicsit nehezebbek is voltak. Nagyobb hangsúlyt fektettek a csapatmunkára, ami fontos az építészetben.
Számomra ebben az Erasmusban a megismert emberek, a város, és a természet közelsége volt a legjobb. Amíg ott voltunk számos alkalommal álltunk meg, és nem hittük el, hogy ilyen gyönyörű természeti csodát láthatunk csupán 1 órára a fővárostól, és ilyen csodálatos emberekkel együtt lehetünk itt. Néha kissé olyan volt, mintha álomban lennénk, amelyikből egyikünk sem akart felébredni.
Azt hiszem az egész beszámoló összbenyomásából látható, hogy Lisszabon és ez a félév mennyit jelentett számomra. Ma már világszerte vannak barátaim, és ha tehetném, újraélném az egészet. Így hát ahelyett, hogy miért is ajánlom, inkább azt mondanám, hogy az egyetlen dolog, amiért nem ajánlom, mert túlságosan fog hiányozni utána a város, a barátok, az az életforma, amit ott kialakítasz.
MK
Takács Zsófia Erzsébet - Festőművész 4. évfolyam
2021/2022/2 - Porto
University of Porto, Porto
Takács Zsófia vagyok, festőművész hallgató, és Portoban töltöttem a negyedik félévem második felét. Már középiskolában hallottam az Erasmus programról, mivel sokat beszélgettünk róla idősebb barátaimmal, akik már felsőoktatásban voltak, így mikor egyetemre jöttem, már a gólyatáborban is részt vettem az Erasmus „kedvhozó” tájékoztatón. Másodévben már jelentkeztem is, ugyanígy Portoba, mint ahová most mentem, viszont a koronavírus két évre sajnos felülírta a terveim. De utólag nem bánom, sőt, azt gondolom a legjobb időben mentem ki, és a legjobb emberekkel ismerkedhettem meg. Portugáliát szerettem volna mindenképpen célba venni, mert bizonyos szakmai kutatásokhoz úgy gondoltam ott találok választ, valamint a szakdolgozatom is egy portugál képzőművészről szeretném írni, így kézenfekvő választás volt, azon felül, hogy gyönyörű és barátságos ország. Szerettem volna mindezekbe a szakmai kutatásokba beleásni magam, mind pedig elmerülni a kultúrában, és minél több élménnyel gazdagodni. Szerencsére tényleg komolyan vettem a szakmai fejlődést és ezt a lehetőséget, így valóban sok hasznos tudással is gazdagodtam a kintlétem alatt, és persze élményekkel. A kintlétem alatt persze voltak nehézségek is, Portugáliában, mint persze minden mediterrán országban, szörnyű a papírmunka, és a bürokrácia. Persze hozzá lehet szokni, ha az embert ez veszi körül már hosszabb ideje, de akár hivatalos ügyről legyen szó, vagy akár egy jegyvásárlásról, eszméletlen variációkat kaphatunk nap mint nap, különböző kifogásokat keresve. Igazából sokszor tudnak ezek a helyzetek bosszantóak lenni, de szerencsére az ember mindig talál kiskapukat, vagy megtanulja esetleg azt, hogy hogyan közelítsen meg bizonyos személyeket, az ügy gördülékeny lefolyása érdekében. Szerintem jelentősen fejlődött a problémamegoldó képességem a kintlétem alatt, és ezeken a történeteken is már most mosolygok.
Repülőgéppel utaztam ki, és hála az ESN-nek, a Ryanair-nél a 10%-os kedvezmény és az ingyenes 20 kilós bőröndnek, egészen jó áron tudtam kiutazni. Én a belváros egyik csücskében Bonfim-ban laktam, 4 társammal együtt. Két cseh lány, egy lengyel fiú, és egy magyar fiú voltak a lakótársaim. Én a saját szobámért 320 eurót fizettem, ezen felül volt a rezsi, ami elég változatos volt, de általában olyan 60 euró körül mozgott. Lehet olcsóbban is találni, ha az ember kifogja, nekem kevés időm volt viszonylag a szálláskeresésre, mert későn tudtam meg, hogy jóváhagyták a jelentkezésem.
A Portoi Egyetemen nagyon kedves diákokkal ismerkedtem meg, mindenki nagyon segítőkész és a diákok 80-90%-a beszél angolul. Összesen 4 tanárom volt a félévben, de a sok műterem miatt nem mindegyikükkel találkoztam olyan sűrűn. Legfőképpen a Technological Studies in Painting órákat élveztem a szabad műhelymunka után, mert a tanárom, Arlindo Silva, mindig nagy érdeklődést mutatott a munkáim iránt, és mindig fordított rám energiát és időt. Ő volt az, aki a szakmai kutatásaimban sokat segített, egész pontosan a pasztellhasználat és annak fixálhatósága és problémája volt, ami engem érdekelt. Kint teljesen másfajta anyaghasználattal ismerkedtem meg őáltala, valamint a saját pasztellkrétáim elkészítésére is ösztönzött. Ezenkívül volt a műhelymunkám, amely a Painting Studio óra volt, minden óra heti egyszer. Itt sokszor volt házi feladat, akár beszámolók és esszék írása, és évvégi prezentálás. A Drawing & Performativity órát is felvettem, de évközben túlvállaltam magam a kinti és itthoni óráimmal, így végül azt a tárgyat nem tettem le. Összességében a tanáraim hagyták a magam útját járni, amire nagy szükségem is volt, viszont mindig tanácsokkal láttak el, és mindig bátorítottak a munkámban az év folyamán.
A város csodálatos volt, minden színes és élettel teli, a legfinomabb ételekkel és italokkal. Közel volt az óceán, így nagyon gyakran jártam ki úszni, de nagyon sokat kirándultunk a barátaimmal, egyedül Lisszabontól délre nem mentünk, de úgy érzem a közeljövőben úgy is sort kerítek rá. A városban van egy OKNA nevű Közép-Európai kulturális tér/ közösségi tér / kocsma, ahová nagyon sokat jártunk, minden vasárnap surprise cinema volt, rengeteg művészfilmmel, sokszor pedig adománygyűjtéseknek és kiállításoknak adott teret – mi ide jártunk majdnem hetente. Ezen kívül sok kiállítás és a portugálokhoz hűen sok ünnepség veszi körül a várost, ami látszik is az emberek jókedvén és életvidámságán, ami egy pillanat alatt ráragad az emberre.
Én szerettem gyalog közlekedni mindenhová, a műtermem 3 kilóméterre volt, de a város annyira gyönyörű, hogy szerintem a napi minimum 6 kilométer fel sem tűnik. Persze van tömegközlekedés, a metróhálózat nagyon ki van építve Portóban, akár a reptérre is közvetlenül kimetrózhatunk. Ha jól emlékszem, a havi bérlet 30 euró körül van 2-3 vonalra, de van összvonalas bérlet is, persze drágábban. Ha az ember vegetáriánus, készüljön fel, hogy kint kicsit drágábban lehet az étteremben étkezni húsmentesen, de így is teljesen megfizethető áron lehet beülni valahova meginni valamit vagy enni valamit. Általában 8-10 euró egy vacsora, akár hal, vagy hús, de könnyen ki lehet tapasztalni a kedves helyi nénik által működtetett éttermeket is, ahol 6 euróért 3 fogásos ebédet és kávét kapunk. Portugália nem a legdrágább nyugati ország ezek tekintetében, de az országon belüli utazás kifejezetten drága, ezért csak a Flixbust ajánlom, ami megfizethető.
Az Erasmust én mindenkinek ajánlanám, hiszen ez egy roppant jó lehetőség a más kultúrákkal való ismerkedésre, és a problémamegoldókészség fejlesztésére is. Nagyon jó önismereti tapasztalat, sokkal inkább rákényszerülsz arra, hogy higgy magadban, legyen az egy szimpla élethelyzet, vagy nyelvtudás. Én, ha nem a végzős évem kezdeném most, biztos beadnám még egy ösztöndíjra a jelentkezésem, hiszen életem egyik legjobb élménye volt, így viszont megvárom a diplomát, és majd a szakmai gyakorlatnál újra találkozunk
