Barnaki Bernadett KPVK, turizmus-vendéglátás
2016/17
Porto, Portugália
Universidade Portucalnse Infante D. Henrique
Először gimnazista koromban hallottam az Erasmusról, már akkor elhatároztam, hogy az egyetemi éveim alatt jelentkezek a programra. Így 2016 szeptemberében Portugália lett az úti célom. És hogy miért Portugália? Közel áll hozzám a spanyol-portugál nyelv, illetve a kultúrájuk is megfogott, de mivel spanyolul már beszéltem, úgy gondoltam Portugália egy kicsit nagyobb kihívás lesz és amellett döntöttem. Sok jót hallottam Portóról, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire bele fogok szeretni ebbe a városba. És körülbelül ugyanezt tudom elmondani Portugáliáról is.
Rossz szokásomhoz híven az Erasmusos ügyek intézését az utolsó pillanatokra hagytam, ahogy a lakásnézést is, így három nappal kiutazás előtt foglaltam le az albérletet. Portóban egyébként is elég nehéz jó albérletet találni, talán egy vagy esetleg két embert tudok felsorolni az ismeretségi körömben, akik egyből megfelelő szállást találtak. Én az uniplaces.com oldalon találtam egy szép albérletet elérhető áron és közel az egyetememhez. Egy kis félreértés volt az albérlettel kapcsolatban, egy anyuka a lányával lakott ott és a lány nem is tudott arról, hogy az egyik szoba ki lesz adva. Mivel ez nem az én hibám volt, megengedték, hogy maradjak pár napot, amíg nem találok másik szállást. Öt napig maradtam a házban, ez idő alatt nagyon megszerettek és a későbbiekben is többször hívtak meg vacsorára, sőt még Karácsonyra is. Végül egy Erasmus házra esett a választásom, ami hét percre volt az egyetemtől. A szállás ára sem volt rossz, 270 euró plusz rezsi. Tizenhárom Erasmusos diákkal laktam együtt, spanyol, holland, lengyel, brazil, olasz és román nemzetiségűek. Akikkel nagyon jól kijöttem, jókat főztünk és izgalmas programokat csináltunk együtt.
közlekedés egyébként zónás rendszerben működik, két zóna 27 euró, nekem ezt kellett vásárolnom, hogy a központba könnyen bejussak, de én sokszor gyaloglással váltottam fel a metrózást. A metró bérlet egyébként a buszokra is jó, ami igen hasznos tud lenni éjszaka, amikor a metrók nem, csak a buszok járnak, így egy-egy buli után könnyen haza lehet jutni.
„Monday Ribeira!”- hangzott el sokszor a felszólítás. A Douro folyó partján, a borospincékkel szemben terül el egy kis pub, ahol hétfőnként az Erasmusos diákok összegyűlnek. Az ESN kártyát érdemes kiváltani, mivel a legtöbb szórakozóhelyre így ingyenes a belépés (ezen a helyen pedig hétfőnként fél áron van az ital), de ezen felül az ESN csapata több érdekes programot, kirándulást szervez, melyhez a kártya is szükséges. Részt vehetünk különböző ismerkedős és csapatépítő programon, esteken és városnéző túrákon is.
Az egyetemen fel lehetett venni egy Portugália kultúrája nevű órát, aminek köszönhetően jobban megismerhettük a várost. Templomokba, múzeumokba, borospincékbe és különböző közeli városba látogattunk el az óra keretein belül. A portugál diákokkal viszont nem sokat találkoztam, mivel az Erasmusos diákoknak az egyetemen külön órákat tartottak, de én olykor meglátogattam a portugál órákat is, hogy kicsit tanuljam a nyelvet is. Egyébként az egyetemen heti kétszer két órában tartottak nekünk, Erasmusosoknak külön portugál nyelvórát is. Az egyetemmel kapcsolatban az egyetlen nehézséget az adta, hogy a portugál egyetemen felvett órák mellett a magyar egyetemi órákat is teljesítenem kellett.
A rengeteg utazás mellett az egyik legnagyobb élményem egy novemberi naphoz kötődik, amikor délután kettőkor az egyetemi óráink után pár barátommal pizsamába visszaöltözve karácsonyi reggelit készítettünk. Természetesen minden volt, karácsonyi zene, karácsonyfa, mikulás sapkák…
Amikor megkérdezi valaki, hogy hogy tetszett az Erasmus, egyszerűen nem tudok rá egy mondattal válaszolni. Aki már volt kint, az szerintem nagyon jól tudja mire is gondolok… Hirtelen talán nem is tudunk egy bizonyos dolgot kiemelni a félévből, de egy szimpla „jó volt” nem elég kifejező. Európa másik felén rátalálni olyan barátokra, akik egy félév erejéig a családodnak tekinthetőek, szörfözés, piknik az óceánparton decemberben, egy finom francesinha, egy kis séta a gyönyörű városban, kirándulás, borkóstoló, utazás, egy spontán ötletből jött karaoke… és még kérdés, hogy miért vágj bele?
Bali Dániel KTK, Gazdálkodási és menedzsment
2018/19
Portugália, Lisszabon
Da Company Lda.
Az Erasmus program azt gondolom, hogy minden PTE-s hallgató számára többé-kevésbé ismert. Arról, hogy az Erasmus+ program keretében akár szakmai gyakorlatot is lehet külföldön végezni, már kevesebben hallottak. Nekem erre Kolos Lilla, a Pécsiközgáz Erasmus koordinátora hívta fel a figyelmemet. Közgazdasági tanulmányaim megkezdésével egyidőben kezdtem portugálul tanulni a PTE Campus Kredit óráinak keretében. Ezért szerettem volna Portugáliában tölteni egy félévet. Sajnálatomra a KTK-nak portugál egyetemmel nem volt tanulmányi kapcsolata. A szakmai gyakorlat lehetősége még mindig ott volt, már csak találni kellett egy szakmai gyakorlati helyet… Bár Európa talán legtávolabbi országába készültem kiutazni, szerencsére a repülőjegyárak Lisszabonba nem mondhatók túl drágának hála a fapados légitársaságoknak. Tapasztalt utazóként a kiutazás gördülékenyen, problémamentesen zajlott.
Mind a szakmai gyakorlati hely, mint az albérlet keresése tartogatott nehézségeket. A nagyobb cégek gyakornoki posztjaira rengeteg jelentkező és hosszadalmas felvételi eljárások jellemzőek, a kisebb cégeket pedig nehéz megtalálni, elérni, és általában nem engedhetik meg maguknak, hogy fizetést adjanak gyakornokaiknak. Mivel kint praktikus értelemben nem egyetemi hallgatóként éltem, hanem dolgoztam, ezért az olcsóbb kollégiumi ellátásban nem részesülhettem. A lisszaboni albérletek piacán hatalmas pezsgés van, nem könnyű szabad szobákat találni, és azok jóval drágábbak, mint itthon, átlagosan 500 eurós havi bérleti díjjal kell számolni egy saját szobára, ami persze 2-5 lakótársat is jelent. Ez a kettő dolog tehát több hónapos előkészületet igényelt, végül rengeteg keresgélés és néhány megannyi ‘feladom’ pillanat után rátaláltam a tökéletes munkára és szobára is.
Lisszabon kétség kívül egy nagyon élhető város. Bár magában hordozza egy európai főváros pezsgését, lélekszámra mégis jóval kisebb az átlagnál, az alig félmillió lakosával közel sem olyan zsúfolt, mint a legtöbb főváros. Nagyon változatos, az egészen falusias, szinte csak helyiek által lakott részektől a nagyvárosias, teljesen nemzetköziesedett környékekig mindent viszonylag közel meg lehet találni. A belvárostól mindössze 20 kilóméterre, kb. 30 perc vonatozásra van az óceánpart, és az időjárás akár október végéig is megengedi a strandolást.
Főváros révén temérdek étterem, szórakozási lehetőség áll rendelkezésére lényegében a nap bármely órájában. A város bármely pontján csillapíthatjuk étvágyunkat egy tőkehalas (bacalhau) fogással, vagy egy isteni finom, de cukrot közel halálos dózisban tartalmazó tojáskrémes süteménnyel (Pastel de Nata). Ha a vacsorát le is öblítenénk valamivel, meglátogathatjuk a lényegében csak kocsmákból álló környéket, Bairro Altot, ami a belváros közvetlen közelében található. Itt van egyébként az Erasmus Corner névre hallgató hely is, ami a külföldi hallgatók egyik legkedveltebb találkozóhelye és a helyi ESN szervezet irodájaként is funkcionál napközben. Emellett számos klubbot, szabadtéri koncertet, parkot tartogat még a város. A város tömegközlekedése jó, mindenhova belátható időn belül el lehet jutni, emellett a jellegzetes sárga villamosoknak és siklóknak köszönhetően kifejezetten hangulatos is. Olcsónak viszont nem mondható, és diákkedvezményt is csak az kaphat, aki kinti egyetemen tanul, így én a teljes árú bérletet kellett megvegyem. A helyi közlekedést nagyban megkönnyíti az Uber jelenléte is, rengeteg sofőr van, általában 3-4 percen belül felvesznek a város bármely pontján, és olcsó.
A számtalan Erasmus hallgatónak köszönhetően a helyi Erasmus Student Network nagyon aktív. Sok érdekes programot szerveznek az ország nevezetességeinek bejárásától a surf és egyéb sportolási lehetőségeken keresztül a koncertekig. Ezeket mindig nagyon jó árakon kínálják, megéri kipróbálni őket! Fogadószervezetem a Da Company egy helyi kisvállalkozás volt, mely sok (látszólag nem kapcsolódó) projektet futtat egymás mellet, ezek akár külön cégek is lehetnének. Legnagyobb projektjük – mely számomra is az elsődleges tevekénységi kör volt – a We Hate Tourism Tours, mely alternatív szemléletű városnéző utakat szervez. Ennek megfelelően a világ minden pontjáról érkező ügyfelekkel kellett dolgoznom, amit nagyon élveztem. Emellett a Lisbon Crooks márkájuk egyedi tervezésű Surfdeszkák gyártására specializálódott, ennek kapcsolódó projektje a Lisbon Surf Club is. A Mal Amados (rosszul szerethetők) egy nehezen behatárolható művészeti projekt, amely a portugál lét árnyoldalait és szépségeit tabuk nélkül világítja meg, mottója: Home of Portuguese Pessimism.
A céget Bruno Gomes vállalkozó indította be kezdetben a WHTT tevékenységkörével, majd ahogy az alkalmazottak száma növekedett lehetőséget adott nekik, hogy kibontakoztassák saját kisebb projektjeiket, együttműködjenek ezekben, promotálják egymást, és mindeközben hódoljanak közös szenvedélyüknek, a hullámlovaglásnak. Nagyon érdekes koncepciónak találom, ahogy ez a cég összefogja ezt a sok tehetséges embert, teret enged nekik, hogy kipróbálják magukat saját ötleteik megvalósításában. A vállalti kultúrát talán a nagy baráti társaság, vagy a család szavak jellemeznék a legjobban, és ebbe nagyon hamar integráltak engem is, ami felemelően jó érzés volt. Elgondolkodtató volt látni, hogy ezek az emberek hogyan mennek szembe a kapitalista életfelfogással és élnek anyagi szempontból szerény, de bizonyos értelemben nagyon gazdag életet. Munkám során mindig egyenértékű félként tekintettek rám, oldott és kellemes atmoszférában dolgoztunk együtt, munka után közös programokat szerveztünk. A szakmai gyakorlatom utolsó hetében az én feladatom volt betanítani az utánam következő gyakornokot, átadni minden, a céggel kapcsolatos tudásomat, tapasztalatomat a skót lánynak. Ezt is nagyon élveztem!
Azt gondolom, hogy a 21. században az Erasmus (illetve az utazás, más kultúrák megismerése) lassan a felnőtté válás részét fogják képezni. A globalizációnak köszönhetően a világ kitárult a fiatalok előtt, nekünk is ki kell tárnunk magunkat, hogy beengedjük a világot; nekem ezt jelenti az Erasmus.
Galicz Kamilla Zsuzsanna ÁJK, jogász
2017/18
Portugália, Lisszabon
Universidade Nova de Lisboa
Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek, hogy mondjam el, ez egy portugál dolog… - énekli PalyaBeja, a közkedvelt énekesnő egyik dalában. Portugália… apró ország az Öreg Kontinens másik végében, ismeretlen nép, ismeretlen történelem, ismeretlen kultúra, amelynek annyi közös vonása van kis hazánkkal. Nyugat felé sóvárgó tekintet, a szomszédos országokkal szemben érzett kisebbségi komplexus, nagy katonai vereségek és a lassú feltápászkodás. Hangos mediterrán testvéreikre oly jellemző nyíltság messze áll tőlük, szemükből inkább a múlton való csöndes bánkódás tükröződik, de azért mulatni is tudnak, ha annak van ideje. Rokonaink? Ki tudja… Miért is Lisszabon? Korábbi olasz-portugál szakos tanulmányaim során az egyik neves budapesti bölcsészettudományi kar falai között nem csak kosz ragadt rám, de ez a gyönyörű nyelv is, amely hangzásra sokkal inkább az oroszhoz hasonlít, mint a dallamos olaszhoz vagy az apiko-alveoláris – igen, ilyen szó ékes anyanyelvünkön létezik! – sziszegésekkel teletűzdelt spanyolhoz. (Ezt a jelzőt már nagyon régóta akartam használni egy szövegben, hiába, kutyából nem lesz szalonna – bölcsészből még lehet jogász?)
Portugál diszciplináris és tanári minor ide, felsőfokú nyelvvizsga oda, sosem volt szerencsém ellátogatni ebbe az országba, így – mielőtt kiléptem volna a munka nagybetűs világába – úgy döntöttem, itt az idő, most vagy soha! Életem egyik, ha nem a legjobb döntésének bizonyult. Sok barátom nyüstölt már, menj ki, menj ki, különben meg fogod bánni, éveken át ők mentek, én maradtam, mesélték a fantasztikus kalandjaikat, amiket én csak szemlesütve hallgattam, egyre csak a Quimby-dalon rágódva, vigyél el innen kicsi eső, vigyél messze innen el… Aztán jött a negyedszázadosokra jellemző kapunyitási pánik, hadd legyek még egy kicsit szabad, ez volt az egyetlen elvárás a programmal kapcsolatban, a magasztos ideák, mint nyelvfejlesztés, továbbképzés, világjárás, mind-mind fontosak, de pusztán kiegészíthetik vagy igazolhatják a kalandvágyat. Számvetésként pedig elmondhatom, ez a félév méltó zárása volt a „gondtalan” egyetemista éveknek (kinek gondtalan, aki Neptunt használ?!), jöhet a munka, jöhet a felelősség, jöhet a negyven évnyi mókuskerék. Nehézségek? Voltak bőven… első számú akadály: erasmukrácia, azaz lot of papírmunka, hála Istennek mindenhol kedves és profi koordinátorok segítettek, de így is számtalanszor belegabalyodtam a hivatalos dokumentumok hálójába. Talán ez volt a legnagyobb akadály, utána a gyakorlati kérdések, mint szállás, szociális élet, tájékozódás már olyan könnyen mentek, mint az egyszeregy. Aki hozzám hasonlóan érdekérvényesítésből (is) a maximalizmusra törekszik, annak nem lesz gondja a megfelelő szállás felkutatásával, egy teljesen más környezetbe való integrálódással. Rengeteg oldal működik, Facebookcsoportokban is érdemes kutakodni, de érdemes korán elkezdeni a keresgélést, nehogy a Tejo partján kelljen az első éjszakákat töltenünk a kamaszlányokként vihogó sirályok társaságában.
Hamar eljön az indulás ideje is, kettőt alszunk és hipp-hopp már (örömtől vagy bánattól) zokogva búcsúzunk Ferihegyen, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Előbb-utóbb azonban el kell kezdeni egyedül utazni, ami sokakat elriaszthat, és valóban mellbevágó kilépni egy idegen ország idegen repülőteréről teljesen egyedül, főleg fiatal nőként, de ezzel is erősödik az ember. Az utazásba pedig úgy belejöhetünk, mint kiskutya az ugatásba, Lisszabon, Sintra, Porto, Coimbra, Leiria, Batalha, Tomar, Alcobaça, Arrábida, Lisszabon Szentendréjének titulált Cascais, majd megint Cascais, és harmadszor is Cascais, a félév megkoronázásaként pedig São Miguel, az Azori-szigetek legnagyobbika. Trás-os-Montes hegyvidéke, Alentejo végtelen pusztasága és az algarvei strandok már nem is fértek bele – így hát van miért visszamenni! Lisszabon föníciai nyelven biztos kikötőt jelent, és valóban az, bátran ajánlom mindenkinek – és nemcsak a decemberi kellemes napsütés, a friss levegő, a végtelen csempetenger vagy az ínycsiklandozó halas ételek miatt! Nyelvileg óriásit fejlődtem, nemcsak luzitánul, de a gyerekkorom óta imádott Csizma és Shakespeare kénytelen-kelletlen elsajátított nyelvén is. Nyelvfejlesztésből állt a nap, amit egy magamfajta ex-bölcsész kifejezetten tudott értékelni: egy portugál családnál laktam, így már a szobám ajtajából való kilépéssel megkezdődött a portugálban (és brazil sorstársam révén annak újvilági verziójában) való elmerülés. Sajnos az albérlet árak az utóbbi években az Ezeréves Sólyom sebességével szöktek felfelé csak úgy, mint székes fővárosunkban, így 300 euróért már csak egy egérlyukat kap az ember, ahova egy A/4-es papírt tehet le szőnyegnek. Az átlagárak 4-600 euró körül mozognak, a tömegközlekedés rendszeressége egy elkényeztetett budapesti szemszögéből siralmas, pécsiként nem akkora sokk, de csak 23 éves korig van diákbérlet, utána a fővárosi felnőttbérlet áráért (kb. 36 euróért) kapunk egy Tükebusz-jellegű (olykor azt is alulmúló) szolgáltatást.
Az „UnivNován” (ami a lisszaboni Új Egyetem, mert van Clássica is, ami a régebbi, mi a kettő között a különbség? A Clássicán egy ismerősöm elmondása szerint nincs légkondicionáló rendszer, így vagy tikkadó hőség vagy csontig hatoló nyálkás hideg honol az épület komor falai között) színvonalas az oktatás – és talján minőséget megközelítően jó a kávé 50 egész centért! Komolyra fordítva a szót: két tárgyat is vettem fel ékes portugál nyelven, és míg olykor a pultos motyogását sem voltam képes megérteni, az oktatók olyan artikuláltan beszéltek, hogy egészen jól ki lehetett bogozni akár a nemzetközi magánjog egymásba gabalyodó szálait is. Ezentúl a saját szakállamra is bújtam a portugál jogtudomány írott forrásait, különösen jog- és államtörténeti témában, kutatásaim eredménye pedig egy 40 oldalas dolgozat, ami remélhetőleg kiválóan fog szerepelni a 2019. évi OTDK-n. Angolul is vettem fel egy tárgyat, így meggyőződhettem az oktatók magas szintű nyelvtudásáról, amit még egy „echteangol” is megirigyelt volna. Egyébként a portugálok meglepően jól beszélnek „inglisül”, ami déli szomszédaikról nem feltétlenül mondható el – meglepő módon olasz és spanyol Erasmusos diákokkal elsősorban portugál órákon találkoztam. Az előadások érdekfeszítőek és interaktívak voltak, portugál csoporttársaink pedig lelkesen alakították az óra menetét. Látszik, hogy az UnivNova jogi karán a gyakorlati oktatásra helyezik a hangsúlyt, ami nagyon meglepett – pozitív értelemben.
Az erasmusos szociális élet szempontjából én kicsit kakukktojásnak számítottam; egyrészt voltak kinn régi magyar ismerőseim, akikhez újak csatlakoztak, másrészt sokan is jöttek meglátogatni, hiába, az Erasmus a barátoknak és családtagoknak is jó ürügy, hogy kiruccanjanak külföldre – készüljünk hát fel a folyamatos vendégjárásra! Az ESN Lisboa egyébként rengeteg programot szervezett (zenés, táncos programok, szörfnapok, piknikek, önkénteskedések, európai nemzeti kultúrákat bemutató estek), én a fent említett okokból főleg az egynapos utazásokra voltam rápörögve, amelyek során rengeteg új embert ismertem meg, nyilván mély barátságok nem szövődtek, de új arcokat, új élettörténeteket ismertem meg, új tanulságok vontam le – hazaérve pedig a régi barátok viszontlátásának öröme várt. Egyébként a lisszaboni magyar közösség tagjai is nagyon barátságosak és segítőkészek, hétről hétre szerveznek programokat, amelyekre a vándormadár Erasmusos diákokat is szívesen várják.
Összességében miért éri meg egy külföldön eltöltött félév? Az ember rengeteget fejlődik, olyan dolgokra lesz képes, amit eddig el sem tudott magáról képzelni, túlélésből szinteket ugorhat, például megtanulhat az Azori-szigeteken, trópusi zivatarban egy brazil GPS utasítására autót vezetni. Mélyen legbelül azonban az marad, aki volt, csak több tudással és tapasztalattal felvértezve – és az életet talán jobban értékelve.
Gál Cintia ETK, Gyógytornász
2018/19
Portugália, Porto
CESPU - Cooperativa de Ensino Superior Politécnico e Universitário
Gál Cintiának hívnak, PTE ETK ZKK-n végeztem gyógytornászként 2018 májusában. Őszintén bevallva egyetemi éveim alatt nem is gondolkodtam azon, hogy Erasmusra jelentkezzek és egy teljes félévet más országban tanuljak, hiszen gyógytornász hallgatóként rengeteg gyakorlati tantárgyat kell teljesíteni és semmiképpen sem szerettem volna egy évet halasztani. De januárban jött a felismerés, hogy posztgraduális szakmai gyakorlatra is lehet jelentkezni Erasmus+ program keretein belül. Tökéletes időpontnak tűnt, hogy az egyetem befejezése után és munkába állás előtt kicsit világot lássak. Eddigi életem egyik legjobb döntése volt, hiszen amellett, hogy hatalmas pluszt adott az önéletrajzomhoz, rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.
Portugáliára esett a választásom és így a CESPU egyetem „hallgatója” lettem még egy utolsó utáni félévre. Ez a magánegyetem Portótól kb. 20 kilométerre lévő kisvárosban, Gandra-ban található. Sara, az Erasmus koordinátor rendkívül segítőkész, így a papírmunkával nekem nem volt gondolom. A kinti egyetem szellemiségét tükrözi, hogy szerveztek Erasmusos hallgatók számára egy „welcome week”-et. Első nap körbe vezettek bennünket az egyetemen (itt jött az első sokk: „De dónde es usted?” – hangzott el a kérdés spanyolul. Valencia, Barcelona, Madrid, aztán még több Valencia és Barcelona, majd egyetlen egy Hungary - kiderült, hogy én voltam az egyedüli hallgató az egyetemen, aki nem Spanyolországból jött), illetve négy napos portugál gyorstalpalón lehetett részt venni. Portóba szerveztek nekünk játékos városnézést, ahol feladatok megoldásával jutottunk el a város nevezetesebb helyeihez, kipróbálhattuk a híres Francesinha-t és Pastel de Nata-t is, miközben megismertük egymást.
Portói Mefirea klinikán töltöttem a 12 hetes szakmai gyakorlatomat. Ez egy nagymúltú klinika, 1984 óta kezelik itt az egészségügyi dolgozókat, tanárokat, de rengeteg üzletember, ügyvéd is megfordul nap mit nap. Egyik félelmem volt, hogy hogyan fogok portugál betegekkel kommunikálni – de szerencsémre nagyrészük jól beszélt angolul, így a kommunikáció sem jelentett gondot. Munkatársaim nagyon kedvesek voltak, mondhatom, hogy hamar beilleszkedtem. Érdekes, hogy a portugál gyógytornászképzés sokkal gyakorlatiasabb, nálunk hatalmas hangsúlyt fektetnek az elméleti oktatásra. Több esettanulmányt kell írniuk, amiben kitérnek a patológiára, betegvizsgálatra, teljes, részletes kezelési tervre, ezért rengeteget kutatnak, hiszen mindent releváns szakirodalommal kell alátámasztaniuk.
Először furcsa minden, de pár hét után már a világ legtermészetesebb dolgának érzed, hogy te itt élsz, egy számodra már nem teljesen vadidegen városban. Aztán a kint eltöltött hetek után hazaérsz és jön a kérdés, amit mindenki feltesz: „Na, és milyen volt?” … a város? Porto egyszerűen gyönyörű a szűk utcáival, kicsempézett, keskeny házaival. Közlekedés egész jónak mondható, zónás rendszerben működik, van metró és rengeteg busz is, a legtöbb hivatalosan 20 percenként jár. A reggeli és a koraesti csúcsban azonban nagy ritkaságnak számít, hogyha a busz pontosan érkezik, és ilyenkor elgondolkodsz azon, hogy vajon az előző busz késett-e ennyit, vagy végre valami pontos Portugáliában?! Nemegyszer előfordult, hogy egy-egy busz kimaradt, vagy annyira tele volt, hogy a buszsofőr ki sem nyitotta az ajtót, nehogy megpróbáld magad felgyömöszölni – de kint ezen nem mérgelődik senki, hiszen ez mindennapos dolog. Az első hetekben Google maps jelenti majd a mindent – aztán a hetek múlásával azon kapod magad, hogy már nincs szükséged rá, hiszen tudod, hogy az 508-as busszal a gyakorlati helyre, a 602-sel a városközpontba, vagy éppen a 3M-mel jutsz haza éjjel (vagy inkább hajnalban) a buliból.
… a nyelv? Talán attól mindenki fél, hogy hogy fog tudni kommunikálni, eligazodni egy teljesen idegen országban, ahol az angol nem anyanyelv. Portóban nem volt ezzel probléma, az emberek nagyrésze beszél angolul. Jelentkeztem portugál nyelvtanfolyamra is az Aprender Portugues nyelviskolába, ahol próbáltam megismerkedni az alapokkal.
… a közösség? Első benyomásom az volt, hogy mennyivel kedvesebbek és közvetlenebbek, mint mi vagyunk. Egy betegem fogalmazta meg tökéletesen: „A magyarok is kedvesek, csak nem elég nyitottak az idegenekkel”. Elmosolyodtam, amikor ezt mondta, mert ez tényleg így van. Náluk teljesen természetes, hogy amikor a pénztáros megtudja, hogy nem portugál vagy, elkezd érdeklődni rólad: honnan jöttél, mit csinálsz és élvezed-e a várost, annak ellenére, hogy mögötted még öten állnak sorban. Ha egy kicsit elvesztél és segítségre van szükséged, biztos, hogy segíteni fognak – legyél az utcán, buszon vagy a boltban. Nagyon élik a szieszta-fieszta életet. Reggel fél kilenc előtt nem sok minden van nyitva, két órás ebédszünetet tartanak, a buli nem kezdődik két óra előtt és előfordul, hogy reggel hétig is a klubban vannak – majd onnan mennek dolgozni. Porto soha nem alszik, éjjel rengeteg ember van a hét minden napján, leginkább a tipikus Erasmus-helyek körül gyülekezve.
… az időjárás? Az egyik legmelegebb ősz volt, eső sem nagyon esett (Portóban télen átlagosan 12 fok van, rengeteg csapadékkal). Volt, hogy november közepén 21 fokban lebarnultam a napon. Vicces, hogy 14 fokban, decemberben meg akarnak fagyni, de mégis „milyen jó lenne, ha ott is esne hó”. Haha, hát persze.
… az ételek? Portugálok nagyon büszkék az ételeikre és érzékenyen érinti őket, ha azt mondod, hogy nem nagyon ízlik a Francesinha vagy a Pastel de nata. Egyik kedvenc ételem a Bacalhau à Brás lett, amit Lisszabonban ettem először. Az én ízlésemnek túl édesen főznek, a hús legfurcsább formáival. Kóstoltam olyan péksüteményt, amiben három féle hús volt, de a tésztája mégis édes. Nagyon szeretik a süteményeket, ahogy én is, így talán nem meglepő, hogy több féle portugál süteményt próbáltam, mint ételt (a betegek itt is szeretik elkényeztetni a gyógytornászokat finomságokkal). Igazi magyarként hiányzott a tejföl, a kifli, a kakaóscsiga na meg persze a túró rúdi. Ha szeretsz főzőcskézni és szoktál ételízesítőt használni, akkor jobb, ha viszel magaddal, mert kint nem fogsz találni egy boltban sem.
… a szállásom? Természetesen (sokakhoz hasonlóan) halogattam a szálláskeresést, kiutazásom előtt másfél héttel sikerült uniplaces.com oldalon találnom albérletet (275 euró volt egy hónapra számlákkal együtt). CESPU-n próbálnak gyakorlati helyet találni Portón belül, de előfordulhat, hogy valamelyik közeli kisvárosban lesz csak hely. Szakmai gyakorlatosként célszerűbb abban a városban szobát keresni, mert a hét minden napján be kell járnunk dolgozni, így szálláskeresésnek akkor állj neki, ha már biztos vagy benne, hogy hol leszel gyakorlaton.
… a lakótársaim? Egy lengyel lánnyal, két szlovén és egy magyar fiúval laktam együtt. Tudom, közhely, de tényleg úgy gondolom, hogy életre szóló barátságokat kötöttem kint. Három hete már, hogy itthon vagyok, de már most nagyon hiányoznak a konyhában töltött jó hangulatú esték, a közös bulik, a hajnali buszozások hazafele vagy éppen a hétvégi közös vacsorafőzések. Mert amikor kikerülsz, nem csak Erasmus-országod kultúráját ismered meg, hanem a lakótársaidét, barátaidét is. Már tudják, hogy a gulyás gulyás, a pörkölt meg pörkölt. Már ismerik a kakaóscsigát, a piskótatekercset, a kakaóskalácsot, az aranygaluskát és a pogácsát. Már ismerem az ő pogácsájukat, piskótájukat. Már tudom, hogy w nélkül egy lengyel mondat sincs és hogy mi a különbség a č és a ć között (jó, ezt még mindig nem). Már tudjuk, hogy lehet úgy barátságot kötni és megismerni, megszeretni a másikat, hogy nem egy országból jöttetek. És hiányolni őket három hónap ismeretség után.
Megbántam-e, hogy jelentkeztem? Nem hiszem, hogy ezt bárki is megbánná. Azt talán egy kicsit mégis, hogy nem több időt töltöttem kint és nem használtam ki az egy teljes évet. Néha már nézegetem, hogy mesterszakról merre tudnék menni. Veled is ez lesz, túllépsz a post-Erasmus depressziódon és már tervezgeted a következő úticélod. Vágj bele, megéri!
Miklós Laura MK, zongoratanár
2016/17
Porto, Portugália
Instituto Poétinico do Porto
Az Erasmus+ programot azt hiszem, egy egyetemistának sem kell bemutatni. Lépten-nyomon belefutunk a plakátokba, hirdetésekbe, egy-egy Erasmusos külföldi diákba. Én mégsem terveztem pályázni egészen addig, amíg a pécsi Erasmus Student Network mentorprogramban részt nem vettem egy évvel ezelőtt. Ott láttam, hogy az Erasmusosok nem csak tanulni mennek és nincsenek elszeparálva, a helyi ENS nagyon sok közös programot szervez, ahol lehetőség adódik ismerkedni, szórakozni, kirándulni, kulturálódni. Ezért amikor országot és várost választottam, a helyi ESN aktivitása nagyon nagy szerepet játszott. A célom elsősorban az volt, hogy világot lássak, megismerjek közelebbről egy másik országot, kultúrát, és más országok fiataljaival is találkozhassak.
A szállásomat az uniplaces.com oldalon keresztül foglaltam, igazán segítőkészek voltak, egy 4 szobás albérletben laktam saját szobában 200 Euró plusz rezsiért (250 körül volt a számlákkal együtt). Portugáliában jellemzően nincsen fűtés a lakásokban, télen viszont elég hideg tud lenni a magyar viszonyokhoz szokottaknak. Egy elektromos melegítő takaró vagy egy olajradiátor nagy segítség, a hazaindulás előtt pedig meg lehet hirdetni Facebookon az akkor érkezőknek.
Az utazást nagyban megkönnyítette, hogy szeptember elején indították újra a fapados járatokat Budapest és Portó között. A jegyet érdemes kb. 2 hónappal előtte megvenni, így poggyász nélkül 20 Euró körüli összegre jön ki. Portóban a reptérről metróval lehet eljutni a belvárosba, ez a jegy 1,95. Zonás rendszer működik, lehet havi bérletet venni, a diák 2 zónás 27 euró, de én alapvetően inkább sétáltam 1-2 megállónyi távolságokat.
Általánosságban a magyar árakhoz képest nincs nagy különbség, a nagyobb boltokban elég olcsón be lehet vásárolni. 5 euróért menüs kézműves burgert lehet enni, „all you can eat” sushi étteremben 7,50-ért lehet ebédelni. Az ESN kártyával több szórakozóhelyre ingyen lehet bemenni, az italok bent nem olcsók, de megvannak a bejáratott „alapozó” helyek, ahová az Erasmusosok előszeretettel járnak. A portói ENS nagyon aktív, „welcome month”-al vártak minket, minden nap legalább egy programmal, de sokszor egy délutáni városnézés, hajó kirándulás, boros pince látogatás és egy buli is jutott egy napra. A félév többi részében is szerveztek kirándulásokat, városnéző túrákat, bált, bulikat. Mentort is lehetett kérni, néhány diáknak az ESN és a saját egyetemi kara is szervezett mentort.
Az egyetemen én csak néhány kurzust vettem fel, mivel nem beszélek portugálul, ezek az órák viszont nagyon élvezetesek voltak. A zongoratanárom román származású, de már több mint 20 éve ott él, nagyon kedves, segítőkész, és szakmailag is rendkívül felkészült, át is tudta adni a tudását. Az egyetemen a gyakorlási lehetőség volt egyedül problémás, mivel csak 2 órát lehetett foglalni egy nap, ami egyértelműen kevés, viszont hétvégén szerencsére több idő is jutott egy-egy embernek.
A legnagyobb félelmem a kiutazás előtt az volt, hogy hogyan fogok barátokat találni, ebben viszont az ENS által szervezett programok nagyon sokat segítettek és ez lett a legnagyobb pozitívuma a kint töltött időnek. Az Erasmuson mindenki ugyan abban a cipőben jár, senki nem ismer senkit, emiatt mindenki nyitott és próbál minél több barátot/ismerőst szerezni. Természetesen vannak, akik inkább a saját nemzetiségéből valókat keres, de én szerettem volna minél többet angolul beszélni és minél több különböző kultúrájú embert megismerni. Végül egy 8 fős baráti társaságban kötöttem ki, két spanyol, két török, egy svéd, egy lengyel és egy holland lánnyal. Velük már most tervezzük, hogy kinél találkozunk először.
Az Erasmust szerintem senkinek sem kéne kihagyni, akár nyelvtanulás, akár szociális háló építése céljából, vagy, mert világot szeretne látni és beírni az önéletrajzába a külföldi tanulámnyokat.
Molnár Fruzsina ÁJK, jogász
2016/17
Portugália, Lisszabon
Universidade de Nova de Lisboa
Amikor elsőévesként, egy nyílt nap folyamán először hallottam az Erasmus+ programról, tudtam, hogy biztosan ki fogom használni ezt a páratlan lehetőséget. Mintha egyenesen nekem találták volna ki, hiszen egyik hobbim az utazás, és bakancslistámon előkelő helyen szerepelt a ,,külföldön tanulni” pont. Lisszabonra esett a választásom, hiszen apukám rengeteget mesélt egy régi nyaralásról, mennyire nyitottak és kedvesek az emberek, és milyen kulturális kincsekkel rendelkezik ez az apróbb, mediterrán főváros. Így hát nagy reményekkel vágtam neki a kalandnak, reméltem, hogy türelmet és pozitívabb hozzáállást tanulhatok majd a helyiektől, és sikerül megismernem szokásaikat.
Szerencsémre, a Wizzair légitársaság már indít közvetlen járatokat Lisszabonba, így könnyebb dolgom volt, mint anno a szüleimnek, nyaralásuk során, nem kellett az átszállással bajlódnom. Szállásomat előre foglaltam, egy erasmusu.com nevezetű közvetítő oldalon, sajnos rögtön nehézségeket is okoztak számomra, így az egyetlen rossz élményemet nekik köszönhetem, kint tartózkodásom során. Ágyi poloskák laktak az ágyamban, a főbérlő nem működött együtt, így segítséget kértem a Magyar Nagykövetségtől, és elköltöztem. Következő szállásommal végig meg voltam elégedve, öten osztoztunk egy nagy lakáson, melyhez kert is tartozott, kicsit borsosabb áron jutottam hozzá, de a környék és a minőség arányos volt a 400 euró/hónap árhoz. Ezt a rossz élményt is fejlődésnek fogom fel, hiszen megoldottam egy viszonylag nehezebb feladatot egy teljesen idegen országban, rögtön kezdésként.
A várost gyorsan megismertem, megszoktam, majd nagyon-nagyon megszerettem. A tömegközlekedés a logikusan felépített metróhálózaton alapszik, így gyorsan belerázódtam. A környéken, ahol laktam szerencsére piac, kisboltok, szupermarket egyaránt volt, így a bevásárlással sem akadt gondom.
Rengeteget kirándultam, minden Erasmusosnak, aki Lisszabont választja, melegen ajánlom az Erasmus Life Lisboa szervezetet, akik nemcsak, hogy segítenek a kezdeti indulásban, (pl: SIM kártya beszerzése, tömegközlekedés bérlet csináltatása, stb.) hanem remek kirándulásokat, bulikat szerveznek diákbarát áron. A fent említett diákszervezeten kívül, az Universidade Nova de Lisboa koordinátorai, diákjai is minden segítséget megadtak, bármikor lehetett hozzájuk fordulni, akár egy óra ütközésről, vagy egy könyvtári könyv kölcsönzéséről volt szó.
Kinti tanulmányaim során egy sokkal gyakorlatiasabb oktatásmóddal találkoztam, sokszor dolgoztunk csoportokban, a számonkérés típusa a számomra megszokott szóbeli vizsga helyett, írásban, beadandók és prezentációk formájában történt.
Önállóságot, bátorságot, de főképp türelmet kaptam az Erasmus+ programtól, a rengeget új barátomon kívül. Megtanultam alkalmazkodni, és büszke vagyok magamra, hogy helyt tudtam állni, és ki tudtam lépni a komfortzónámból. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni magát, és a képességeit próbára tenni, vagy csak belevágni élete legnagyobb kalandjába!
Papp Miklós MIK, építész
2016/17
Lisszabon, Portugália
Faculdade de Arauitectura UT Lisboa
Portugália egy nagyon szép ország, mely az építészetéről is híres, ezért nagyon ideális hely a kiutazó építész hallgatóknak. A sok nevezetesség közül mindenféleképpen érdemes meglátogatni: Belém, Nemzetek parkja, ahol a híres 1998-as építészeti Expo kiállítás zajlott, Sinta, Porto, Madeira, Algarve tartomány, a csodálatos óceánpartjaival, Cascais, Costa de Caparica, Portinho de Arrabida, Fatima, és még sorolhatnám tovább. Éjszakai szórakozásra Bairro Alto-t javaslom, ahol a sok bár és park közül biztos megtalálod a kedvenc helyedet. Gasztronómiában is jeleskednek, nagyon jó éttermeket lehet találni, ahol Portugál különlegességeket lehet kipróbálni (halkedvelők előnyben), illetve kötelező kipróbálni a Pastéis de Belém-et. Aki vigyáz az alakjára, az nagy ívben kerülje el a pékségeket, mert gyorsan a rabjukká lehet válni. Lisszabonban a városközpontban zajlik a szórakozás, viszont az egyetem ezen kívül található. Jó hír, hogy a tömegközlekedés jól ki van építve, ezért ajánlom, hogy szerezz be egy bérletet.
A mindennapi megélhetéshez szükséges dolgok költsége a magyarországihoz hasonló, ezért havonta 450 Euróból szűkösen, de meg lehet élni. Ha már turisztikai dolgokra is kezdesz el költeni, akkor ott már magasra szökhetnek az árak. Érdemes kiutazás elött felvenni a kapcsolatot a kinti Erasmus szervezetekkel, mert sokat tudnak segíteni. Három olyan szervezet van, amelyik a kiutazó diákokkal foglalkozik, ezeknek az elérhetőségét az interneten megtalálhatod:
Erasmus Lisboa:
Kedvezményesen vehetsz náluk bérletet, viszont nem szolgálnak sok érdekes programmal. (http://www.erasmuslisboa.com/)
Erasmus Life Lisboa (ELL):
Sok érdekes programot szerveznek, segítségükkel nyitottam bankszámlát kedvező feltételekkel. (http://erasmuslifelisboa.com/)
ESN:
Megelégedtem az első kettő kínálatával, ezért hozzájuk már nem fordultam. (http://esnlisboa.org/)
+1. FA International:
Az egyetemnek van egy olyan szervezete, mely az Erasmus hallgatókkal foglalkozik (https://www.facebook.com/pg/fainternational/about/?ref=page_internal). Velük mentem el Portóba, ami sokkal jobb volt mintha az EEL-el mentem volna, mert kevesebben voltunk, és kifejezetten az építészeknek érdekes részeken mentünk végig.
A Wizz Air közvetlen járatával repültem Budapestről Lisszabonba. A repülőtérről a piros metró segítségével könnyen bejutottam a városba. A metró állomásnál található automata jegypénztárnál lehet ideiglenes tömegközlekedési kártyát venni, ami egy évig érvényes, és mindig újratölthető. A bérlet beszerzése után is érdemest ezt megtartani, hiszen ha hajóval vagy vonattal szeretnél Lisszabonon kívülre utazni, akkor ezt az ideiglenes kártyát kell használnod.
Lisszabonban kezdtem el szállást keresni, ami nehézkesen indult. Eleinte a Uniplaces-t néztem, amit nem ajánlok ilyen esetben. (Nem nézheted meg a lakást, más emberek rád licitálhatnak, sok jó szállás már ki van adva.) Végül az egyetem környékén található plakátok egyikén találtam meg leendő szállásadómat. Ajuda térségében laktam havi 300 Euróért, (minden költséggel és wifi-vel együtt). Volt egy jól felszerelt hálószobám erkéllyel, gyönyörű kilátással a folyóra, és egy közös konyhánk a főbérlővel, valamint két másik diákkal. A főbérlő egy nagyon kedves ember volt, és előszeretettel hívott meg vacsorázni, ahol tipikus Portugál ételekkel, és portói borral kínált.
Jó tanácsok:
- Ne izgulj, ha nem találsz kapásból szállást. Az első 1-2 hónapban még mindenki keres, viszont egy emberrel sem találkoztam, aki az utcán, vagy hostelban volt kénytelen aludni egy szemeszteren át. J A lényeg, hogy állandóan hívjál fel embereket, nézz szállásokat, s kérj segítséget, ha szükséged van rá. Én szeptemberben hostelban laktam, és csak októberben tudtam elfoglalni a végleges szállásomat.
- Aki az egyetemhez közel akar lakni, annak Ajuda-t vagy Belém-et ajánlom. Aki sokat akar szórakozni, de keveset aludni, annak Bairro Alto-t. Marques Pompal-ból pedig könnyen el lehet jutni mindkét részre.
- A tél a magyar viszonyokhoz képest enyhe, viszont így is elkelhet a téli kabát. A helyiek nem ismerik a hőszigetelés, vagy a két rétegű üvegezés fogalmát. Egy jól tájolt épülettel még ilyenkor sincs gond, ellenkező esetben a hősugárzóra szükség lehet. (A tipikus portugál lakásokban nincs radiátor, a külföldi diákokra specializálódott szálláshelyeken már előfordul.)
- A már említett szervezetek sokat tudnak segíteni a szállás keresésben. Vannak személyes kapcsolataik, ahol kipróbált, jó szállásadókhoz kerülhetsz, de internetes honlapokkal kapcsolatban is tudnak segíteni.
- A repülőgépek a városba érve alacsonyan szállnak. Akit este zavar a zaj, annak azt tanácsolják, hogy a leszállópálya irányát meghosszabbítva megkapja azt a sávot, amit célszerű elkerülni a szállás keresés során.
- Portugáliában van egy turisztikai adó (napi 1 euró, amit legfeljebb 7 napig kérhetnek el az egész ott tartózkodásra), amit diákoknak nem kell kifizetniük. Ennek ellenére találkoztam egy olyan szállásadóval, aki előszeretettel kéri el a 7 eurót minden hónap elején. (Megjegyzem, hogy ez törvényellenes, de szerencsére ő volt az egyedüli ilyen személy, akivel találkoztam.)
A lakáskiadók nem szeretnek szerződést kötni.
A papírügyeket nálam „mediterrános” mentalitással kezelték. Az aláírt Learning Agreement-et októberben tudtam megszerezni (szeptemberben kezdtem). Ez annyiban jelentett jót, hogy addigra már volt bankszámlám az Activo Bank-nál, ami sokkal jobb feltételeket biztosít, mint a magyar bankok (Erasmus Life Lisboa segítségével tudtok gyorsan számlát nyitni náluk). Az utánam érkező hallgatónak viszont ilyenekkel nem volt gondja, és minden papírt időben megkapott. Számíts arra, hogy korábban kell megjelenni az egyetemen, mint ahogy a tanév elkezdődik (nekem aug.30-szept.15 között kellett megjelennem).
Az egyetemmel meg voltam elégedve. Régi építészeti múlttal rendelkezik, hiszen az alapjait az 1755-ös nagy földrengést követően rakták le, amikor is az építkezések többségén kötelező volt építészeti oktatást végezni, később ezeket a helyeket sűrítették össze egy egyetemmé.
A felvehető tantárgyak általában 3,5 kredit pontot érnek, a tervezés 12-t. Emiatt nem kell olyan sok tantárgyat felvenni, mint Magyarországon, viszont mindegyik kurzushoz tartozik előadás és gyakorlati óra is. A kinti tantárgyfelvétel személyesen történik, papír alapon. Ilyenkor segítenek a külföldi diákoknak a tájékozódásban (elmondják, hogy melyik tantárgy miről szól, várhatóan mi lesz a feladat, stb.).
Nincsenek külön angol nyelvű órák az Erasmus hallgatóknak. Minden óra a portugálokkal együtt van megtartva. Előnye, hogy jobban megismerheted a portugál építészetet, az ottani hallgatók, akik általában nagyon kedvesek és segítőkészek, segíteni tudnak a portugál nyelvű dokumentumok lefordításában. Hátránya, hogy nem minden tanár tudja helyén kezelni a dolgot. Elvileg mindegyik tud angolul, és a többségük nagyon jó tanár, akik tekintettel vannak a külföldi hallgatókra. Azonban akad köztük egy-kettő olyan, aki inkább a portugál diákokra fókuszál. A vizsgák minden esetben angolul voltak, illetve kaptunk jegyzeteket. Legcélszerűbb a 4. évfolyamos tárgyakat felvenni, mert ott a legtöbb az Erasmusos hallgató, és emiatt majdnem minden órát angolul tartanak meg.
Bárkit, akit érdekel a külföldi tanulás, más kultúrák megismerése, vagy csak szakmai tapasztalatot szeretne szerezni egy más építészeti hagyományokkal rendelkező országban, amit aztán otthon, vagy megint csak külföldön akar hasznosítani, annak teljes szívemből ajánlom az Erasmust, és azon belül Lisszabont!
Sipos Nóra KPVK, Emberi erőforrás tanácsadó (angol nyelven)
2017/18
Portugália, Porto
Universidade Portucalense
Sipos Nóri vagyok, a PTE-KPVK mesterszakos Emberi erőforrás tanácsadás szakos hallgatója és még időben, a mesterszak harmadik félévében ütött szöget a fejembe, hogy nem fejezhetem be az egyetemet anélkül, hogy kipróbáltam volna az Erasmust. Következtetésem az Erasmus félév után: szerintem egy diák sem léphetne ki anélkül az egyetem kapui közül, hogy nem használta ki ezt a zseniális lehetőséget. Ennek számtalan okát alább hosszan is igyekszem kifejteni, és sok társammal együtt mindenkit buzdítani arra, hogy tegye túl magát azon a rengeteg érven, amit eddig össze tudott gyűjteni azt erősítve, hogy ezt nem nekik találták ki. Biztosíthatlak, hogy fél év múlva Te is egy lelkes beszámolót írsz majd visszacsöppenve Magyarországra, miközben nosztalgiázva fotókat és videókat nézegetsz a kint töltött időről, és épp a reunion-t tervezed Erasmusos kis barátaiddal a világ minden tájáról.
Egyik tanárom, karunk Erasmus koordinátora vendégoktatóként töltött kint pár napot Portóban, Portugália északi ékszerdobozában. Az ő buzdító ajánlására szerettünk bele csoporttársammal a lehetőségbe és utójelentkezéssel megpályáztuk az ösztöndíjat. Gyorsan eldőlt az eredmény, elnyertük, minden kétségünket félretéve (voltak ilyenek, feleslegesen) ugrálva örültünk és kezdtük el tervezni kint tartózkodásunkat. Persze korábban már százszor hallottam az ösztöndíjról, tanultam már külföldön nyári, téli egyetemen egy-egy hetet, de én tényleg abba a kategóriába tartoztam, aki még így is félt egy darabig a külföldön éléstől. Ennek okát már csak egy felesleges rögeszmének tartottam az első ott töltött napom után és most is alig várom, hogy megint megismétlődjön minden fázisa egy hasonló élménynek!
Repjegy vásárlás, papírmunka, kurzusok böngészése és választása, hipp-hopp elrepült az a pár hónap. Nem mondanám magam az adminisztráció koronázatlan királynőjének, tartottam a kurzusfelvételtől, de szerencsére nagyon könnyű dolgom volt. A küldő és fogadó egyetem koordinátora, rugalmas segítségük átlendített minden adminisztratív akadályon. Külön felhívnám mindenki figyelmét az Erasmus-szal párhuzamosan pályázható Campus Mundi ösztöndíjra! A pár fokkal több energiát igénylő pályázat leadása járt egy kevés utánjárással, de megérte. Szinte dupla annyi ösztöndíjjal, számolgatás nélkül koncentrálhattunk a sulira, utazgatásra, élmények gyűjtésére. Én, aki végig dolgozta az egyetemet úgy éreztem, fél év nyaralásra mentem. Persze volt dolgom kint is, csak annyira élveztem az ott létet, hogy minden kötelezettség a kellemes időtöltés kategóriájába tartozott.
Igyekeztem kevés elvárással kimenni és megfogadni, hogy minden bíztató lehetőséggel megpróbálok élni majd. Készítettem bakancslistát a helyekről, amiket tudtam, hogy meg szeretnék nézni, de hagytam magam úszni az árral. Végül eljött a február negyedike, egy itthon havazós nap nem is lehetett volna alkalmasabb a repülésre egy ígéretesebb időjárással kecsegtető országba. (Mint kiderült, Portugália utolsó tíz évének leghidegebb és rendkívül szeles tavaszát töltöttem kint, de a repüléskor érzett izgatottságomat ez akkor még nem befolyásolta, és különben is, meg lehet szeretni az esőt.)
Rendkívül egyszerű volt az utam a szállásig, mivel a három lakásból álló apartman ház egyik lakását pár héttel indulás előtt lefoglaltuk. A kari Erasmus koordinátorunk megadta egy korábban Portóban tanuló lány elérhetőségét, és csodával határos módon a barátai által bérelt belvárosi, felújított házban érkezésemkor készült el az egyik lakás, nem mellesleg a város egyik legszebb panorámáját tőlünk három perc sétára találhattuk. Az egész szemeszter ideje alatt ezt szerettem a legjobban, hogy pár perc séta alatt ott találtam magam a történelmi belvárosban, rögtön találkozhattam a barátaimmal, és a hazamenetelt gyakran gyalogosan tettem meg, mert a Ponte Luis kilátását soha nem lehet megunni.
Az ösztöndíj beosztása nem biztos, hogy fog menni a kezdeti élményáradatok miatt, de amint megnézed a számlatörténetedet az első hónap után, újra értelmezed az kulináris élmények áthelyezhetőségét otthonodba. Az ösztöndíjam utazásokkal kiegészítve, szűkölés nélkül kielégítette minden igényemet az öt hónap során, amiért tényleg rendkívül hálás vagyok. Alapvető költségeim kimerültek a szállás (kb. 300 EUR/hó), tömegközlekedés (zónákra van osztva a város, attól függően, hányat használsz, 30-60 EUR/hó átlagosan) és a bevásárlás, szórakozás témáiban. Utóbbit viszont hónapokra bontva nem számoltam át, mert teljesen változó volt. A városi menük 5-10 EUR között mozogtak. Mivel az egész félév alatt kísérletezgettem különböző receptek elkészítésével a barátaim számára, az étel alapanyagokat igyekeztem zöldségestől beszerezni, ami elképesztő, mennyivel olcsóbb az utca túloldalán, ha nem a szemben levő boltban vesszük.
Az egyetem, ahova jártam, egy modern magánegyetem volt; Universidade Portucalense. A kávézójában kapható ínycsiklandó péksütemények, frissen facsart narancslé után sokkal jobban esett a portugálul hallgatott óra, amiből kezdetben semmit nem értettem és bíztam benne, hogy angolul is meg lesznek tartva. Miután rájöttem, hogy tévedtem, angolul olvastam a diasorokat és a segítőkész tanárnőnek hála könnyen felzárkóztam, angolul vizsgáztam. Alapvetően rugalmasak a tanárok és Susana, az egyetem Erasmus koordinátora az erre a munkakörre legalkalmasabb személy. A nap bármely szakaszában segített eligazodni kurzuscsere, utazás, tanárokkal való kapcsolattartás kérdésében. Jó tanács! Ha úgy érzitek, nehéz egy kurzus, nem nektek való, magas a követelmény, az első hónapban nyugodtak leadhatjátok és könnyen felvehettek helyette egy másikat. Ezt érdemes meglépni, hogy ne kelljen a tárgy teljesítésén stresszelni a félév végén.
Nehéz lenne kiemelni egy élményt a félévből, minden hiányozna, ha nem így történt volna, és csak úgy repült az egész. A heti rendszerességgel megtartott portugál kultúra óra, ahol minden héten egy új helyre utaztunk. Az esti séták a hazavezető hídon a gyönyörű naplementével. Az óceánparti piknikezések. A jó idő megérkeztével egyre többször megtartott kerti mozizás a barátaim házában, miközben a grill illat járja át a kertet. A család és barátok látogatása, akikkel életem legjobb nyaralásait töltöttem felváltva és láthattam a csodás Cabo da Roca-t, Európa legnyugatibb pontját, Sintrát, és a gyönyörű Miramar strandján sétálgattunk, Aveiroban hajókáztunk. A túrázások az Azoriszigeteken. A sátrazás Geres nemzeti parkjában, ahonnan a vízesésről ugráltunk és egész éjjel a melegvízű folyóban fürödtünk és buliztunk, sátraztunk a fák között. A kedvenc éttermem, az A Sandeira szendvicsei és helyi bora. Így volt tökéletes, minden élményével és tapasztalatával együtt, és ezúton köszönöm a segítséget kiemelve Várnagy Péter tanár úrnak, Buda Rékának, és Susananak. Meg persze az összes remek embernek, akit az utazásom során megismerhettem és hozzátettünk egymás életéhez. A legtöbb, amit kaphattam Portugáliától, az érzés, hogy minél előbb szeretnék újra úton lenni!