ÁJK
Benke Boglárka - Jogász
2022/2023 - Bologna
Alma Mater Studiorum - Università di Bologna
Az Erasmus+ programról még az egyetem megkezdése előtt olvastam a PTE holnapján és tudtam, hogy ki szeretném majd használni ezt a vissza nem térő lehetőséget, így belevágtam 2019-ben az első Erasmusos kalandomba Franciaországban, ami annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, hogy az egyetem utolsó évében még egyszer részt szeretnék venni a programban, ezúttal máshol. Elég nagy reményeim voltak az egyetemmel kapcsolatban, hiszen európa első egyeteméről van szó. A felvett óráim alapján nem csalódtam benne, az oktatás színvonalas, az oktatók segítőkészek, az egyetem épülete pedig csodálatos. A Palazzo Malvezzi-ben (Malvezzi palota) volt a jogi kar fő épülete, amely egy gyönyörű épület kazettás mennyezettel, szobrokkal, freskókkal. Egyetlen egy nehézséget emelnék ki, ami pedig a check-in volt. Mivel rengeteg külföldi diák tanul az egyetemen, így hamar elfogytak az időpontok szeptemberre és csak október közepére kaptam időpontot, ami szerencsére nem volt probléma az otthoni egyetemnek. Sokszor utaztam Olaszországba ezelőtt is, így szerencsére nem akadt sok ismeretlen vagy váratlan nehézség számomra. Flixbusszal utaztam ki és haza is, átszállással ez 15-16 óra utazást jelent. Sajnos át kellett szállni Velencében, ami egy nagy bőrönddel elég macerás, valamint várni is kellett két órát a csatlakozásra, de magával a buszúttal egyik útnál sem volt probléma, ha valaki hozzá van szokva a buszos utakhoz, akkor kibírható. Egy háromszobás apartmanban laktam két olasz lánnyal, mindketten mesterképzésen voltak a bolognai egyetemen. Mindhármunknak saját szobája volt. Így fejeként 450 eurót fizettünk havonta. Sajnos a bérleti díjak az egekben vannak Bolognában, így ezt a szobát nagyon jó áron fogtam ki, de a többség 500-600 eurónál kezdődik. A kollégiumok nagyon szépen felszereltek és kiépítettek, azonban az alsó határ egy megosztott szobáért 600 euró. Bolognában egy nagyon jól kiépített ESN szervezet működik. Hetente bulikat szerveztek, rengeteg kirándulást, főzőtanfolyamot, közös programot. Én is részt vettem két útjukon szeptemberben, Cinque Terrén és Parmában voltam. Nagyon szervezettek és ha feliratkozunk a hírlevelükre akkor hetente küldik az új programokat. Az ESN kártyáért 10 eurót kell fizetni és minden útnál be kell mutatni, valamint az utak előtt egy Google űrlapot kell kitölteni és ott is fel kell tüntetni a kártya számát. Bologna tipikus egyetemi város. Péntek estétől hétfőig a városközpont le van zárva és tele van hallgatókkal, akik beszélgetnek, isznak-esznek hajnalba nyúlóan, melyhez a bárok nyitvatartási ideje is alkalmazkodik. A tömegközlekedés egy kicsit kaotikus, rengeteg busz van a városban és sűrűn is jönnek, azonban a buszmegállók nem a megszokott rendben vannak elhelyezve (bal és jobboldalt ugyanabban az utcában) mivel vannak nagyon szűk utcák, így néha a visszaúthoz egy másik utcában található meg a buszmegálló. Összességében az infláció Olaszországot is elérte, azonban nem mondanám, hogy az alapvető élelmiszerek és a havi egyéb alapkiadásaim sokkal többek lettek volna az otthoniaknál, de nyilván ez egyénfüggő is. Az ösztöndíj, valamint a kiegészítő támogatás majdnem egészében fedezte a kint töltött időt. Mindenkinek ajánlom az Erasmust, hiszen ez egy vissza nem térő lehetőség és véleményem szerint kár lenne kihagyni. Nekem ez volt a második alkalom, hogy részt vettem a programban és még gondolkodom egy szakmai gyakorlaton is az egyetem befejezte után (amennyiben még lesz lehetőségem rá). Felejthetetlen élményeket ad egy ilyen külföldi élmény, úgy érzem, hogy személyiségemben és az önismeret terén is rengeteget fejlődtem. Csodálatos embereket ismertem meg ismét és az olasz hangulat minden percét élveztem
BTK
Megyeri Bianka Júlia - Pszichológia
2022/2023 - Padova
Universitá Degli Studi di Padova
A Padovai Erasmusom úgy indult, hogy a program már ismerős volt számomra, mivel előző félévben is Erasmuson vettem részt, akkor még Walesben, Aberystwyth-ben. Mivel az az élmény nagyon pozitív és meghatározó volt számomra, ezért gondoltam, hogy nem jövök egyből haza, hanem kipróbálom magam máshol is. Sajnos Padova nem az első és nem is a második hely volt a listámon (Valencia vagy Keele lett volna az eredeti úticél), végül harmadik helyezettként rá került a sor. Szóval így elmondhatom, hogy egyáltalán nem terv szerint alakultak a dolgok, de úgy voltam vele, hogy azért belevágok és meglátjuk mi lesz belőle.
A felvételi utáni szálláskeresés nem hozta meg jobban a kedvem hozzá, Padovában elképesztően nehéz szállást találni, túl sok diákra túl kevés a lakás és azt a keveset is nagyon hamar elkapkodják. Júniusban kezdtem el szállást keresni, júliusban már igazán intenzíven, de nem sok sikerrel. Az Erasmusos oldalakon, például housinganywhere vagy spotahome-on kb. semmi nem volt, ezért maradtak a facebook oldalak, ahol rengeteg a scammer és a valódi hirdetéseknél pedig a hirdetők 80%-ban nem írnak vissza, vagy ha vissza is írnak, akkor azt, hogy minimum egy évre adják ki a lakást/szobát, ami egy szemeszteres Erasmusosként nem igazán éri meg. 3 hónap folyamatos keresés után augusztus végén sikerült egy szobát találnom, aminek nagyon örültem, de hogy még egyszer végig csinálnám-e ezt az intenzív keresést, abban nem vagyok biztos.
Az utazás ennél könnyebben valósult meg, autóval egy körülbelül 7 órás út volt Szigetvárról Padovába. Az első nap miután lepakoltunk a szüleimmel egyből körbesétálgattunk a városban, ami gyönyörű volt, bár ennyi utazás után annyira nem tudtam befogadni. Még nem voltam előtte Olaszországban, ezért elsőnek úgy odamenni, hogy be is költözök és az lesz az otthonom a következő fél évre még érdekesebbé tette és bár Aberben is ez volt, most valahogy kissé ijesztőbb volt a gondolat.
Az egyetem Padovában októberben kezdődik és az őszi félév február végéig tart. Október első hetén különböző Erasmus események voltak megtartva minden nap, illetve az egyetemen is az első héten lehetett megnézni a különböző kurzusokat, hogy döntsünk változtatunk-e a learning agreementünkön. Őszintén a Padovai ESN-t nem találtam olyan jónak, mint Aberben, igaz több programot szerveztek, de olyan sok Erasmusos diák volt ott, hogy vagy egy perc alatt beteltek a helyek rájuk vagy ha bárki mehetett, akkor meg olyan zsúfolt volt és annyit kellett várni, hogy ettől nem lehetett annyira élvezni őket.
Az óráim közepesen tetszettek. Padovának nagyon jó híre van a pszichológia képzéséről, de sajnos az órák, amiken részt vettem ezt nem tükrözték, bár hozzá kell tenni, hogy Erasmusosként 2-3 tárgyat kell felvenni, ami a szerencsén múlik épp a jobbakat vagy kevésbé izgalmasakat találjuk-e meg. Az elején változtattam is a learning agreementemen, mivel az egyik órám (Psychology of inclusion and social sustainability) az izgalmas nevével ellentétben szörnyen unalmas volt, így keresnem kellett mást. A végső tárgyaim a Psychology of Health and Stress és a Risk Prevention and wellness promotion among youth voltak, amik közül az elsőt kevésbé, de a másodikat kifejezetten élveztem, azt mindenképp ajánlanám. Ezen kívül olasz A2-es kurzusom volt, amit kiderült, hogy olaszul is tartanak, ami az elején elég elrémisztő volt, mivel akkor még csak pár hónapja kezdtem el olaszt tanulni, de meglepő módon nagyon hamar hozzá szoktam és megértettem a tanárnőt.
Az Erasmusom legjobb része kétség kívül az utazások voltak. Így, hogy még sosem voltam Olaszországban sok minden volt a kis bakancslistámon, amik közül rengeteg gyönyörű helyre el is jutottam, kezdve Veronától, Bolognán keresztül Rómáig. Emellett persze az olasz konyha is jó élményekkel szolgált, a gelato, panettone és a pisztáciakrémmel töltött cornetto-nál nincs jobb.
Padovában kissé nehezebbnek találtam a barátkozást, de a végére nagyon jó barátokat szereztem más országokból, akikkel nagyon közel kerültünk egymáshoz és már most nagyon hiányoznak. Szerintem az nagyon nehéz az Erasmusban, hogy mindig úgy érzem, mire már tényleg sikerül igazán közel kerülni emberekhez és már az érződik a megszokott életnek, akkor elérkezik a vége és el kell búcsúzni.
Ez a félév nagyon érdekesre sikerült, volt mikor jóra, volt mikor rosszra, de mindenképp sokat tanultam belőle és hálás vagyok ezért az élményért. Azt mondanám számomra óriási nehézségnek, hogy mivel egyből az előző Erasmusom után jöttem, ami nagyon különleges volt számomra, ezért végig ott volt bennem, hogy mennyire hiányzik az első hely és folyamatosan egy hasonlítgatás volt Padova és Aber között, amiből Padova nem mindig jött ki a legjobban, ezért ez megnehezítette, hogy teljesen beleéljem magam ebbe az Erasmusba. Ez az érzés végig kísért az első 3 hónapban, a végére sikerült inkább feloldani és végre teljesen élvezni ezt is. Így kettőt egymás után nem biztos, hogy újra végig csinálnék, de legalább kipróbáltam és így elsőkézből bizonyosodhattam meg róla milyen élmény ez számomra.
Borbándi Attila - Anglisztika MA
2021/2022- Cagliari
Universitá di Cagliari
Az Erasmus+ programról korábban hallottam már rengeteg barátomtól is, de a legtöbb információt a programmal kapcsolatban a PTE támogató szolgálatától kaptam. A programmal kapcsolatos legnagyobb elvárásom az volt, hogy könnyű és gördülékeny szervezéssel, megfelelő mennyiségű támogatással, mind pénzügyileg, mind fizikailag, nagyobb kockázat nélkül még sérültként is lehetőségem legyen egy félévet tölteni a célországban.
A legnagyobb nehézséget eleinte a megfelelő szállás megtalálása nyújtotta, de a partner egyetem segítőkész volt és találtak számomra megfelelő szállást először egy albérlet, majd egy kollégium formájában. Számomra a közlekedés is akadály volt, hiszen egy teljesen idegen helyen voltam, de az egyetem segítséget nyújtott ebben amikor órákra mentem és a kint szerzett barátaim is nagyon segítőkészek voltak amikor valami egyetemen kívüli eseményen vettünk részt.
Az utazás ijesztőnek tűnt és stresszeltem a repülést megelőző órákban, de a reptéren nyújtott személyi segítségnek köszönhetően gond nélkül érkeztem meg Cagliari repterére ahol a partner intézmény ESN-es diákjai már vártak és elvittek az új lakhelyemre. Az első pár percben féltem amikor elindult a repülő, mert életemben először repültem, de utána már élveztem az élményt.
Az első szállásom egy albérlet volt a belvárosban nem egész 5 perc sétára a város főterétől és 10-15 perc sétára az egyetem Aresu kampuszától, ahol az óráim voltak. Itt 2 olasz lakótársam volt. Először kicsit nehéz volt a kommunikáció, de ahogy egyre bátrabban tudtam használni az olasz nyelvtudásomat, úgy egyre egyszerűbb lett megértenünk egymást és ezen nehézségek ellenére is segítőkészek voltak. Később az egyetem Erasmus-szal foglalkozó munkatársai találtak egy számomra jobb lehetőséget, egy kollégiumot. Sérültként a kollégium sokkal jobb szállásnak bizonyult, mert akadálymentes az épülete és helyben van menza is a bentlakók számára. Az itteni diákok nagyon befogadóak voltak és bármiben segítettek az itt dolgozó emberekkel együtt. A kollégium pénzügyi szempontból is jobban megérte számomra, mert az albérlet 300 Euró és rezsi volt egy hónapra, de amikor nem volt lehetőségem menzán enni az egyetemen, rendelnem kellett ami jelentősen drágább. Emellett a kollégium 350 Euró volt egy hónapra, de ebben minden költség, mint a víz, áram és légkondicionáló is benne volt és a helyi menza is nagyon jó áron biztosított napi 3 étkezést.
A fogadó intézménynél 3 kurzuson vettem részt, ezekből 1 zajlott angol nyelven míg a másik 2 olasz nyelven volt tartva. Az órákat tartó professzorok érdekes témákat hoztak az óráikra, melyeket professzionális módon, rutinnal, érthetően adtak elő és a diákokkal is segítőkészen, kedvesen bántak a legtöbb esetben. Egy olasz nyelvi kurzuson is részt vettem ahol több barátot is szereztem. Ezen a kurzuson a világ minden részéről érkeztek hallgatók, így sok számomra addig ismeretlen kultúrába nyertem betekintést. Velük sokszor szerveztünk programokat a városban, szerencsére volt is lehetőség sok mindenre, mert a belváros tömve van változatos éttermekkel és szórakozó helyekkel.
A félév során különféle területeken szereztem nagyobb tudást. Számomra a legérdekesebb az olasz nyelvészetbe való belelátás volt, ez nagyon sokat segített magának a nyelvnek a megértésében, illetve a más kultúrák megismerése is egy hatalmas élmény volt. Számomra ezek voltak a legjobb dolgok az Erasmus alatt és pontosan ezek voltak a fő céljaim is és ezek teljesítése egy felejthetetlen élménnyé tette a kint töltött félévemet.
Orbán Fanni - Pszichológia 3. évfolyam
2021/2022 - Padova
Università degli Studi di Padova
Hol is kezdhetném? Az élmények sora végtelen. Már azóta készültem erre a félévemre, mióta először betettem a lábam Olaszországba és magával ragadott az olasz kultúra. Ennek már nyolc éve; egy gimnáziumi cserekapcsolat után más emberként tértem haza, kinyílt a világ és számtalan lehetőség talált meg engem, illetve jön velem szembe a mai napig is, legyen szó Erasmus+-os olasz ifjúsági cserékről (Youth Exchange), tréningekről (Training Course), és alapszakos éveim csúcspontjaként, a legfrissebb Erasmus+-os szemeszterről.
Igyekszem összefoglalva átadni az élményeket, bár tisztában vagyok vele, hogy amit egy ösztöndíjas átél, az szavakba nem önthető, képekkel be nem mutatható, hiszen az egész folyamat az, ami megteremti a légkört, az „Erasmus feeling”-et, ami a szerencsések számára megadatik. Én azon kevesek közé tartozom, akiknek sikerült valóra váltani az álmukat, s jó néhány pontot kipipálni a képzeletbeli bakancslistán; ezekből szeretnék megosztani néhányat.
A tanulmányi mobilitás lehetőségéről már a gimnáziumi évek alatt tudtam, és az ott szerzett tapasztalatoknak köszönhetően már akkor eldöntöttem, hogy az egyetemen legalább egyszer élni is fogok vele. A várakozásaim ennek megfelelően alakultak, tudtam, ha sikerül elnyernem a pályázatot, átküzdenem magam az adminisztrációs teendők rengetegén, akkor az út végén (mely valójában az eleje) ott vár majd engem a szívem csücske, Olaszország, ahol egy másik dimenzióban élhetek, ahol megtapasztalhatom azt a pezsgést, befogadó légkört, vendégszeretetet, melyet minden alkalommal átélek, akár csak pár napos látogatásaim során is. Elsősorban az utazások álltak a félévem középpontjában, és ha nem is jártam be az egész országot, de a korábbi látogatásokat is összevetve, mára már csak öt olyan régió maradt a húszból, ami még felfedezésemre vár. Nos, mindig van miért visszamenni.
Ha nehézségeket kellene említenem, inkább a megoldásfókuszt választanám, így bizton állíthatom, hogy hazatérve tapasztalt utazásszervező, túra- és idegenvezető, korrepetítor, marketing-szakember, lelki segélyszolgálatos, szerelő és duguláselhárító lettem, az általános problémamegoldó képességeim művészi szintre emelésével; mindemellett főállású egyetemi hallgató és utazó nagykövet. Számomra a „lehetetlen” nem létezik, ha ezt hallom, olyankor átkattan valami bennem és azonnal a lehetséges megoldásokon töröm a fejem.
Így volt ez a szálláskeresés kapcsán is. Elég későn derült ki, hogy a kollégiumi kérelmemet elutasították, így az amúgy is túlzsúfolt vizsgaidőszakban kényszerültem albérletkeresésre. A volt erasmusos hallgatóktól azt hallottam, hogy a padovai lakhatás egy rémálom, valaki több hónap elteltével sem talál magának szállást. Ehhez képest én 1/1 próbálkozásra sikerrel jártam, hatalmas szerencsém volt! Egy olasz nyelvű Facebook csoportban akadtam rá a hirdetésre, és a lakótársaimmal való videohívás, majd pár napos válogató után vissza is jeleztek, hogy engem szeretnének új lakónak. Két olasz lánnyal osztoztam egy társasház egyik első emeleti lakóegységén, havi 260 euró+rezsiért. Már az első héttől kezdve otthon éreztem magam és a lányokkal is jól kijöttünk egymással; nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy rájuk találtam!
A kiköltözést egyedül oldottam meg, az egyetlen társam egy nagy bőrönd és egy utazótáska volt. Flixbust választottam a repülés helyett, mert kevésbé szigorú súlykorlátozás érvényes a buszokon, és így ráadásul az egész útnak volt egy ráhangolódási jellege, főleg, amikor észrevettem, ahogy megváltozik a táj és enyhén mediterrán növényzet váltja fel a szlovén hegyvidéket.
A soha véget nem érő 11 órás út után (de Barcsról számolva van az 15 is!) sokáig nem is ültem tömegközlekedésre, és nem azért, mert ennyi elég is volt belőle, hanem mert megvettem az új járgányomat, egy gyönyörűséges biciklit. A város egyébként abszolút alkalmas a kerékpározásra, szinte mindenhol felfestett sávokban lehet közlekedni, amit sokan ki is használnak. Ennek ellenére, az óráimra legtöbbször gyalog jártam be, mert így 30-40 perces sétával élvezhettem az óváros macskaköves utcáit, a kedvenc parkomat, a folyópartot és végül a campus környékét.
A Padovai Egyetemen olaszul hallgattam a tárgyaimat, egy angol kurzust kivéve. Az elfogadtatni kívánt kurzusokon túl igyekeztem olyasmit is felvenni, amire itthon nem lenne lehetőségem, mert nem szerepel az órarendben. Volt például egy kötődéssel kapcsolatos kurzusom, aminek az anyagát itthon maximum pár órába sűrítve tanulnánk, de semmiképp nem egy különálló kurzusként, amin részletesen elmerülhettünk a témában. Vizsgabeugróként egy kreatív feladatot is teljesítenünk kellett, ami az esetemben egy szintén olasz nyelvű kötődési mintázat elemzés sorozatszereplőket bemutatva. Azaz, tudományos igényű szövegírás olasz nyelven, pipa! Egy másik példa az órákra a filozófia kurzusom, ahol alapkövetelmény volt a megadott kötetek feldolgozása, mondanom sem kell, hogy olaszul, így hát abba a kiváltságos helyzetbe kerültem, hogy többek között Descartes-ot, Kantot, Thomas Kuhn-t is olvashattam, s nem mellesleg maximum pontszámmal és cum laude minősítéssel zártam a félévet. Így visszagondolva, azt hiszem, elmondhatom, hogy büszke vagyok magamra.
Sikerült úgy felvennem az óráimat, hogy a héten egy plusz napom maradt, így három napos hétvégékkel számolhattam, ha épp utazgatni támadt kedvem. Márpedig támadt, de mennyire! Az első hétvégémen Velencébe vezetett az utam, ahol még tartott a karnevál, így ez egy szinte kötelező jellegű program volt számomra. Egy-egy könyvet lehetne írni akár minden egyes városról, ahol megfordultam; erre sajnos a beszámoló keretében nincs lehetőségem, így csak megemlítem a bebarangolt helyeket: Ferrara, Colli Euganei (Padova környékén elterülő nemzeti park dombsága), Bologna, Pisa, Cinque Terre, Genova, Portofino, Perugia, Assisi, Firenze, Verona, Roma, Vaticano, Vicenza, Mantova, Chioggia, Sottomarina, Trieste, Siena, Lucca, Murano-Burano-Torcello, Sardegna: Cagliari, Chia, Villasimius. Számomra felfoghatatlan még mind a mai napig, hogy valóban megjártam ezeket a csoda városokat, némelyiket többször is. Ki is emelnék közülük párat, mert a hozzájuk kötődő élmények a félévem csúcspontjait jelentik.
A Cinque Terre túrára három magyar barátnőmmel indultunk, és valójában velük tapasztaltam meg azt, mennyire más, ha az ember csoportosan kirándul, és hogy mennyire jó élmény válhat belőle. A lélegzetelállító kilátásokon túl, a túrázás szépsége, a köztünk lévő összhang és jó hangulat az, ami felejthetetlenné tette ezt a pár napot.
Perugia és Assisi látogatása egyetlen hétvégén valósult meg, az egyetem Emberi Jogok Központja szervezésében. Egy nemzeti szintű eseményen vettünk részt padovai hallgatókkal és Perugiaból Assisiig meneteltünk a békéért. Több mint 50.000 ember vonult együtt jó hangulatban, de a célt egy pillanatra sem tévesztve szem elől: békével tüntetni a háború ellen. Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyetem zászlóvivője lehettem, így akkor először éreztem, hogy igazán padovai hallgató vagyok én is; felemelő, megható és nagy energiákat mozgósító élmény volt.
Firenzébe a garagErasmus egyesület által kaptam meghívást. Ehhez egy online olasz kultúrás kurzuson kellett részt vennünk, mint külföldi hallgató, majd pályázhattunk az Európa-nap alkalmából megrendezett Festival d’Europa elnevezésű firenzei eseményre. Összesen 15 erasmusos hallgatót választottak ki a félévüket akkor éppen Olaszországban töltő diák közül, és én egyike voltam a szerencséseknek. A rendezvényen több EU-s képviselő, a firenzei polgármester, volt Erasmus hallgatók is részt vettek, illetve rajtunk kívül még 15 olyan erasmusos alumni, akik kapcsolatban álltak az egyesülettel. Ők viszont már a világ minden tájáról érkeztek, volt közöttük például argentínai, kolumbiai vagy indonéz alumni is. Minden programon együtt vettünk részt, így lehetőségünk volt összeismerkedni és tapasztalatokat megosztani. Közösen felvázoltuk Európa jövőjét, illetve az egyesület szerepét a nagy keretben. Velük máig is tartom a kapcsolatot, időnként megkeresik újabb projekt-lehetőségekkel azokat az erasmusos hallgatókat, akiket kiválasztottak a firenzei programra.
Szintén egy firenzei ismeretségemből származik az a cserekapcsolat, amire meghívott az egyik egyesület képviselője. Ide már sikerült beszerveznem az egyik barátnőmet és egyben szaktársamat is, így ketten indultunk el a Verona szomszédságában, a hegyekben elterülő pici falucskába, Bosco Chiesanuova-ba, hogy négy másik országból érkező fiatalokkal együtt megvitassunk olyan globális problémákat, mint a hatalommal való visszaélés, a nőkkel szembeni erőszak és az LGBTQ-ügyek.
Hogy más típusú szórakozási lehetőségeket is említsek, maradva Veronánál, kétszer voltam nézőközönsége az Arena-nak, Il Volo és KISS koncerteken; Ferraraban Ermal Meta koncerten, Rómában pedig Maneskin koncerten tomboltam, utóbbin az első cserepartneremmel, a Circo Massimoban, 70.000-es tömeggel együtt. Persze írhatnék még számtalan olyan programról, melyeken itthon nincs lehetőségem részt venni, például nekem már az élménynek számít, ha rendszeresen beülhetek olasz nyelvű színházi előadásokra, és megértem az ott elhangzottakat. A teljesség igénye nélkül kiemelek még pár emlékezetes eseményt, melyekre mindig jólesik majd visszagondolni: szabadtéri jóga a kedvenc parkomban, salsa estek, Silent Party, Vintage turi, a Giro d’Italia nemzetközi kerékpárverseny zárónapja, egy rövid grafológia tréning, ami után ősszel meghívást kaptam a képzés elvégzésére, mert annyira lelkesített a dolog; vagy a művészeti kiállítások és múzeum túrák, melyek közül néhány az olasz kultúra szerelmeseként kihagyhatatlan program: Uffizi Képtár, Pitti Palota, Galleria dell’Accademia, hogy csak a legjelentősebbeket említsem Firenzeből.
Szardínián egy hetet töltöttem, az International Summer Week keretében, ahová minden évben várják a 18 és 30 év közötti fiatalokat, hogy felpezsdítsék a várost, és a nemzetközi értékek mellett a szárd világ hagyományait, természeti szépségeit és konyhaművészetét is megismerjük. A Summer Week keretében olyan programokon vettem részt, mint borkóstolás, nemzetközi felvonulás, interkulturális est, tavi kajakozás, tematikus party, egész napos hajókázás szigetcsoportok körül, a fedélzeten felszolgált tenger gyümölcsei lakomával, éjszakai kincsvadászat, piac és tipikus szárd finomságok kóstolása, művészetek éjszakája, kilátói túra, természetesen strandolás, és még sorolhatnám. Biztosan állítom, hogy nem utolsó alkalommal képviseltem ott Magyarországot, és ez ad egyfajta megnyugvást, hogy a szardíniai földi paradicsomba bármikor visszatérhetek.
Nincs megállás, tervezek további külföldi tanulmányokat, akár önkéntességet és szakmai gyakorlatot is, hiszen az Erasmus nyújtotta lehetőségek olyan világba repítenek, ahol az álmaim teljesülnek, és amelyek segítenek a személyiségem olyan aspektusait feltárni előttem, melyekről korábban csak homályos elképzeléseim voltak. Így arra buzdítanék mindenkit, hogy éljen a lehetőségekkel, melyeket az egyetem, az ösztöndíjak nyújtanak, hiszen mi vagyunk az új Erasmus generáció, használjuk fel utazásra, kapcsolatépítésre, a világ és önmagunk felfedezésére a fiatalságunkat, garantáltan nem fogjuk megbánni, mert ez a lendület és az élményeink elkísérnek majd egész életünkön át. Buttatevi (ugorjatok, vágjatok bele)! És ha kételyetek támadna, tegyétek fel a kérdést: mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Az élmény mellett minden ellene szóló érv el fog törpülni.
Zárásul engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy félálomban alkotott mottómat az Erasmus félévről, ami hűen tükrözi az egész élmény esszenciáját: Erasmus - a csoda, ami nem csak három napig tart, hanem legalább egy félévig, s elkísér egy életen át.
Sümegi Klaudia - Pszichológia
2021/2022 - Padova
Università degli Studi di Padova
Az Erasmus programról már középiskolában hallottam, egy egyetemista lány mesélt az olaszországi élményeiről, úgyhogy már akkor eldöntöttem, ha lehetőségem lesz rá, én is szeretném kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyetem alatt több ismerősöm és barátom is külföldön töltött egy félévet/évet, amelyek tovább motiváltak abban, hogy én is jelentkezzek. Így 2021 tavaszán jelentkeztem, első helyen Padovába, majd Valenciát és Lisszabont jelöltem meg. Egy kevés aggodalomra adott okot a vírushelyzet, de bíztam abban, hogy őszre javulni fog a helyzet. Végül, a reményeimnek megfelelően jelenléti oktatással kezdődött a félév Padovában, így kiutazhattam.
Alapvetően azért esett Padovára a választásom, mert sok jót hallottam az ottani pszichológiaképzésről, illetve nagyon szeretem az olasz kultúrát és magát az országot! Talán Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvéből ered ez a lelkesedés... J A félévvel szemben az volt az elvárásom, hogy érezzem jól magam, használjak ki minden lehetőséget utazás és ismerkedés szempontjából. Emellett fejleszteni szerettem volna az angoltudásomat, illetve megtapasztalni, milyen az egyetemi élet egy másik egyetemen.
Az Erasmus kiutazásom előtt volt néhány nehézség, amelyek inkább a papírmunka részével voltak összefüggésben, úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy azt a részt sosem lehet elég korán elkezdeni! Emellett a világjárvánnyal kapcsolatban is voltak nehézségek, hogy ott milyen szabályok vannak hatályban, az oltással kapcsolatban is merültek fel kérdések, úgyhogy ezeknek utána kellett járni és kérdezni, de végül minden rendben ment. Szerintem a kulcs itt is az, hogy időben kezdjük el utánajárni a szabályoknak, folyamatosan figyelni, hogy mi változik. A konzuli honlap, illetve a hivatalos olasz források voltak a legnagyobb segítség, de az egyetem is gyakran küldött információt a változásokkal kapcsolatban. Illetve, ami számomra elsőre kissé ijesztő volt, az az, hogy hirtelen egy olyan országban találtam magam, amiben nem értettem, miről beszélnek körülöttem. Mivel nem beszéltem olaszul, ezért az első néhány hétben még kicsit furcsa volt, hogy mindenfelől olasz párbeszédeket hallok, de egy kis idő elteltével abszolút megszoktam, sőt megszerettem. J
Az utazással kapcsolatban nagyon szerencsésnek mondhatom magam, apukám szívesen vállalkozott arra, hogy kiköltöztessen Olaszországba. Kicsivel több, mint 8 óra alatt megjártuk az utat, oda is és vissza is. A másik, s egyben legnagyobb szerencsém az az volt, hogy felvettek kollégiumba. A Residenza Nievo-ban laktam, ahol körülbelül 80-an laktunk, illetve körülbelül 10 Erasmus-os hallgatónak adott otthont a kollégium. A szobatársam egy belga lány volt, Kaatje, akivel nagyon szoros kapcsolatot alakítottunk ki, a mai napig beszélünk. Az érdekes egyébként, hogy az általa ismert 9 Padovába érkező belga hallgatóból egyedül ő került be, valószínűleg azért voltunk ilyen szerencsések, mert a legelső nap leadtuk a jelentkezésünket. Nagyon hálás vagyok utólag, hogy azzal ennyire gyors voltam, ugyanis az albérletkeresés nagyon hálátlan dolog Padovában. Egyrészt túl kevés az albérlet, másrészt nagyon sok a csaló, így nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lenni. Sokan az első néhány hétre Airbnb-t vagy hotelszobát foglaltak, hogy élőben meg tudják nézni az albérleteket, de sajnos, volt olyan is, aki végül nem talált megfelelő (vagy bármilyen) albérletet. Emellett nagyon jó helyen volt a kollégium, közel volt a városközpont, biciklivel (amit érdemes bérelni/venni) pedig minden közel volt. A közösség is szuper volt, végül a legszorosabb barátságaim az ottlakókkal alakult, közösen utaztunk, főztünk, szórakoztunk. A költsége pedig 205 euró volt havonta.
A félév során 3 pszichológiai, illetve egy nyelvi kurzusom volt. Mindegyik kurzushoz heti 2x90/120 perces óra tartozott. A pszichológiai kurzusok közül kettőt nagyon szerettem, az egyik egy humángenetikával, a másik egy személyiségpszichológiával foglalkozó kurzus volt. Az órák sokkal interaktívabbak voltak, több évközi feladatot osztottak ki az oktatók, legtöbbjük pedig szorgalmi volt, mégis mindenki szívesen vállalta őket. Engem nagyon meglepett a diákok motiváltsága és elhivatottsága, ami nagy motivációt adott számomra is. Tetszett, hogy az egyetem épülete nagyon modern volt, a tantermekben külön mikrofonok voltak beépítve a tanári asztalokhoz (a tanárok ültek!) és hangszórók voltak elhelyezve a terem több pontján, így a hátul ülők is jól hallották az órákat. Minden óra egyébként online is megtartásra került, ami például betegség esetén nagyon jól jött. Volt egy applikáció, amibe minden óra elején be kellett ’jelentkeznünk’ az órai kóddal, illetve a helyünk számával, erre pedig a járvány miatt volt szükség. Úgyhogy technikailag és szervezettségileg nagyon szimpatikus volt a padovai rendszer. Az személyiségpszichológiai kurzuson volt csoportmunka is, illetve a tanár úr sok érdekes plusz anyagot adott, videókat, filmeket, blogokat, amelyek segítettek az anyag elmélyítésében, illetve az azon való gondolkozásban. Illetve egy WAIS intelligenciatesztet is láttunk és nézegettünk, ami azért elég menő. J Követtem az itthoni tananyagot is, a két egyetem anyaga pedig részben különbözött, úgyhogy úgy érzem, hogy néhány dolgot jobban átlátok és megértek. Az olasz nyelvkurzust is rendkívül élveztem, ugyanakkor ezzel kellett heti szinten a legtöbbet foglalkozni. Kicsit azt éreztem, hogy ’végig kellett rohannunk’ az anyagon, így sok esetben az olasz barátaim magyaráztak el egy-egy szabályt. Ennek ellenére a kurzus végére a koliban egyre több mindent értettem, illetve már tudtam kávét kérni, boltban minimális szinten beszélgetni az eladókkal, úgyhogy tényleg hasznos volt, de néha kicsit túl intenzív is. A harmadik pszichológiai kurzusom a ’Psychology of language’ címet viselte, amivel kapcsolatban nagyon úgy éreztük, hogy igazából semmi köze a pszichológiához. Nyelvileg is ez volt a legnagyobb kihívás, sok grammatikai fogalom volt, amiknek a jelentésére hosszas keresgélés után jöttünk rá, emellett sajnos, úgy érzem, hogy szakmailag sem fejlődtem vele, mert tényleg nem tudom mihez kapcsolni.
Az első hónapban több ESN programon vettem részt, megismerkedtem német, romániai, belga stb. hallgatókkal, azonban végül többségében olasz barátaim lettek, így velük töltöttem az időm nagyrészét. Az ESN amúgy havi néhány programot szervezett, illetve havi egy utazást, viszont ezekre az utazásokra másodpercek alatt beteltek a helyek. A római kirándulásra ennek tudatában készültem, 14:00-kor indult a foglalás, ami 30 másodperc alatt telt be, úgyhogy sajnos, lecsúsztam róla. Illetve decembertől törölték az összes programjukat, valamint a szórakozóhelyek is bezártak, úgyhogy kicsit leszűkültek a szórakozási lehetőségek, bár így is feltaláltuk magunkat. J
Padova egyébként egy gyönyörű város, mindenhol macskaköves utcákkal, színes házakkal, kis piazzákkal, ahol, ha fúj, ha esik, kint ülnek és kávéznak/Aperoloznak az emberek. Méretben tökéletes, minden elérhető volt városon belül, sok lehetőséggel. Ami meglepő volt, hogy rengeteg sushi étterem volt, ahol amúgy általában all-you-can-eat menü volt, napközben 14-15 euróért elérhető volt, ami nagyon jó ajánlat, érdemes kipróbálni legalább egyszer! Erre korábban már utaltam, de érdemes venni vagy bérelni biciklit, mert Padovában mindenki biciklivel jár, s erre a város és az autósok is maximálisan fel vannak készülve. 15-20 percnél szinte semmi sincs messzebb biciklivel. Csak arra kell figyelni, hogy lehetőleg minél csúnyább biciklit vegyél és/vagy legyen egy jó bicikliláncod, mert gyakran történtek lopások. Tömegközlekedés szempontjából a villamost igen, a buszt egyáltalán nem ajánlom. A buszok általában sokkal hamarabb/később érkeztek, illetve volt olyan is, hogy a buszsofőr megállt több percre vagy útvonalat módosított, ami akár 30 perc késést is jelenthetett. A villamosok jóval kiszámíthatóbbak, illetve pontosabbak, úgyhogy, ha valahova nem tudtam biciklivel menni, akkor mindig a villamost választottam. Illetve érdemes vonattal ellátogatni a környező városokban (Velence, Trevizo, Bologna, Verona), mert gyorsan és viszonylag olcsón lehet eljutni csodálatos helyekre!
Az anyagiak tekintetében szerintem Olaszország egy magyar árakhoz hasonló(bb) hely. Ugyanakkor a havi 520 euró önmagában nem biztos, hogy elég, nálam nagyon jól jött a szociális támogatás, amivel együtt már kényelmesen meg lehetett élni. Ha az ember inkább albérletet keres, akkor 350-500 euró között érdemes számolni, attól függően, hogy akarsz-e valakivel szobán osztozni vagy mennyire fullextrás szobát szeretnél. Volt a városban LILD, ami elég hasonló árakon mozgott, mint itthon, emellett én általában főztem, úgyhogy éttermekre ritkán költöttem. Azok talán egy kicsit drágábbak, mint itthon, de tervezéssel szerintem abszolút kihozható! Az Aperol Spritz és a kávé azonban olcsóbb. J
Az Erasmus nekem rengeteg élményt és barátságot adott, szerintem ez egy olyan időszak, amire mindig nagyon szívesen fogok visszaemlékezni. Szerintem ez egy olyan különleges élmény, amit nehéz más körülmények között megtapasztalni, úgyhogy azóta is arra bátorítom a barátaimat, hogy próbálják ki. J Vannak nagyon szuper élményeim, amikor a barátaimmal Velencében gondoláztunk vagy amikor az itthoni barátaim megleptek karácsonykor Padovában, de talán az egész kint töltött időszak ’A legjobb élmény’: ücsörögni a macskaköves tereken egy finom kávé mellett beszélgetve, biciklivel hazamenni a gyönyörű patakparton, pizzát enni egy buli után, olasz számokat énekelni az olasz barátaimmal, ezek mind olyan élmények, amik összegzik ezt a néhány hónapot. Emellett nagyon sokat fejlődött az angoltudásom, már bátran szólalok meg, nem ijedek meg egy angol nyelvű szakszövegtől, sőt, nagyon szívesen tanultam angolul. Magabiztosabb lettem, hogy egy idegen országban, idegen nyelven és egyedül is megállom a helyem, úgyhogy minden tekintetben sokat fejlődtem és tapasztaltam. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem.
KTK
Bögyös Zsófia - Gazdálkodási és menedzsment, 2. Évfolyam
2021/2022 - Padova
Università degli Studi di Padova
Mindig is tudtam, hogy részt szeretnék venni Erasmus+ pályázatban. Rengeteg jó élményt hallottam róla ismerősöktől és barátoktól. Amikor a Pécsi Tudományegyetemen is hallottam az Erasmusról tudtam, hogy itt a lehetőségem, hogy részese legyek ennek az élménynek. A választásom azért esett Olaszországra, mert már a középiskolában is tanultam olaszul és ezt a nyelvtudást szerettem volna továbbfejleszteni az angollal együtt, továbbá szerettem volna megtapasztalni Olaszország kultúráját és új embereket megismerni.
Egy pár nappal korábban a tanévkezdés előtt Budapestről Flixbusszal mentem Padovába, de Budapestről Trevisoba repülővel is el lehet jutni, ami sokkal gyorsabb, innen busszal, vagy vonattal el lehet jutni könnyedén Padovába. Nagyon tetszett, hogy applikációkon minden jegyet meg lehet venni, akár a helyi buszra is, így nem kell sorban állni a bőrönddel. Nekem az a tapasztalatom, hogy a buszok olcsóbbak Olaszországban, viszont nem mindig kiszámíthatóak, a vonatok sokkal pontosabbak és gyorsabbak.
A Padovai Egyetem 1222-ben alakult a világon a 6., Olaszországban pedig a 2. legrégebbi egyetem a Bolognai Egyetem után. 1545-ben az Università di Padova létrehozta a padovai botanikus kertet, amely ma a világ egyik legrégebbi akadémiai kertje. Kilenc múzeum is működik az egyetemen. A híres emberek közül Galileo Galilei is dolgozott ezen az egyetemen. Padova Észak-Olaszországban található ősi város, mely fontos gazdasági központ szerepét is betölti, emiatt is választottam itt a gazdasági kart. A kar épületei modernek és rendkívül felszereltek. Az egyetemen előre készítettek nekünk tájékoztató és segéd dokumentumokat a weblap használatáról, valamint biztosítottak listát az angolul beszélő orvosokról is. Lehetett jelentkezni buddy programba, ahol kapunk egy önkéntes segítő diákot, akihez fordulhattunk, ha problémánk akadt volna. Sokféle kurzus közül lehetett választani, a tárgyfelvétel nagyon egyszerűen ment és sok angol nyelvű tárgy választható, azonban ezek többsége mesterdiplomás tárgy, nagyon kevés alapdiplomás tárgy van angolul. Szerintem teljesíthetőek a mesterdiplomás tárgyak alapdiplomásként is. A professzorok nagyon segítőkészek, elvárásaik teljesíthetőek, mindig voltak vendégelőadóink az órákon. A nyelvi központban lehetőségünk volt ingyenesen részt venni 1 nyelvi kurzuson. Duális rendszer volt a koronavírusra való tekintettel egész tanévben, ami nagy segítség volt, ha le is betegedtünk, tudtuk online követni az órát.
Rengeteg Erasmusos és nemzetközi diák jött Padovába tanulni, azonban a szállás nagyon nagy probléma volt sokak számára. Sajnos a kollégiumban nem volt nekem sem hely és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy albérletet találtam még júliusban, mert akkorra már a megbízható szállások nagyrésze foglalt volt. Azt javaslom azoknak, akik Padovába szeretnének menni, hogy időben kezdjenek el szállást keresni, mert később szinte semmit sem lehet találni. Az én szállásom 325 euró volt havonta, általában a szállások árai 250-500 euróig terjedtek. A gazdasági kartól 20 perc sétára, biciklivel 5 percre laktam, a központtól pedig 30 perc sétára. A városban jól ki van építve a tömegközlekedés, nagyon sok megállóhely van, ezért 10 perc alatt beértem a központba busszal, körülbelül ennyi idő biciklivel is. A helyi buszok éjfélig közlekednek. Nagy hagyománya van a biciklizésnek Padovában, a bicikliutak is teljesen ki vannak építve, azonban a biciklilopás sajnos mindennapos, emiatt én inkább kölcsönöztem biciklit, ha szükségem volt rá.
Az egyetemi élet pezsgett, hála az ESN-nek, ami rengeteg csodás programot és utazást szervezett nekünk és mindent megtett, hogy a koronavírus korlátozásokat betartva élvezhessük az Erasmusos évünket. A programokon ők is részt vettek nemcsak mint szervezők, így könnyebben összekovácsolódott a csapat. Nagyon jól vegyítették a szórakozást a kulturálódással, emiatt soha senki sem unatkozott, rendkívül jól éreztük magunkat. A programok között volt barbecue délután, aperitif kóstolás, karaoke est, síelés, opera koncert, közös vacsora, ismerkedős est és rengeteg egyéb program, amikkel az olasz kultúrába és gasztronómiába is beláthattunk, miközben nagyon jól éreztük magunkat. A különböző nemzetiségi bulik segítségével egyéb kultúrákba is bepillanthattunk, miközben remekül szórakoztunk. Az ESN nemcsak Padovába szervezett programokat, hanem más városokba és régiókba is, például Dolomitokhoz, Velencébe, Veronába, Cinque Terrébe és Toszkánába. Az ESN programok alatt sok új barátot szereztem és velük külön is felfedeztük Olaszországot.
Padova hangulatos és energikus város, rengeteg kávézó, étterem és bár van tele emberekkel, amelyek reggeltől késő estig nyitva vannak. Sok szórakozási lehetőség van, ahova az ESN is szervezte a programokat. Az ESN kártyával kedvezményeket kaphattunk sok pizzériába, bárba, bicikli boltba, de még Flix buszra és Ryanairre is volt kedvezmény. Szerintem a támogatásból körülbelül meglehetett élni, az árak kicsit drágábbak voltak, mint itthon. Padovától Velence fél órára van vonattal, így bármikor át tudtunk menni a tengerpartra. A helyi emberek nem mindig beszéltek angolul, de az eladók, vendéglátósok és az egyetemen szinte mindenki beszélt valamennyire angolul, ezért bárki elboldogul olasz nyelvtudás nélkül is kint.
A jövőben biztos, hogy vissza fogok látogatni, annyira szívemhez nőtt a város. Ha tehetném, akkor is újra Padovát választanám úticélnak a minőségi oktatás, gyönyörű város és az olasz életérzés miatt. Nagyon sokat tanulhattam az Erasmus+ alatt. Sokat fejlődött problémamegoldó képességem, megtapasztalhattam egy új kultúrát és oktatási rendszert, valamint segített még nyitottabbá válnom a világ új ismeretlen dolgaira. Számomra a legjobb az Erasmusban az új életre szóló barátságok és a velük közös élmények voltak. Az Erasmus+ programot egy kihagyhatatlan, ritkán adódó és nagyszerű élménynek tartom, amit mindenkinek csak javasolni tudok.
MK
Nagy Éda Csenge - Festő szak, Harmadik évfolyam
2022/23 - Nápoly
Accademia di Belle Arti di Napoli
Az Erasmus + program segítségével 5 hónapot tölthettem az egyik legszínesebb olasz városban, Nápolyban. A ragyogó kék tenger és csodálatos, hatalmas hegyek veszik körbe ezt a várost, kedves kis kanyonokkal, citrusültetvényekkel és picike falvakkal. A művészeti karon minden szemeszter végén szokott lenni egy prezentáció az aktuális munkáinkról. Mikor elsős voltam az egyetemen, volt szerencsém két felsőbb éves prezentációjához, akik épp Erasmusról tértek vissza és a külföldön készült munkáikat mutatták be. Meséltek magáról az ösztöndíj programról is és azt hiszem ott döntöttem el, hogy majd harmadéves koromban én is jelentkezni fogok. Tudatosan készültem rá, másodévben sok tárgyat elvégeztem előre, hogy egyszerűbb legyen majd, ha kint leszek. Mindenképp olyan úticélt szerettem volna választani, ahol tutira lesz részem kultúrosokban, illetve a meleg, a pálmafák és a tenger is fontos szerepet játszottak. Sokat gondolkoztam a lehetséges városok között, majd mikor oda került a sor, hogy döntenem kellett, végül Nápolyt választottam. Különben sem jártam még ott és még a környéken sem, illetve már régóta szerettem volna megcsodálni a reneszánsz emlékeket, templomokat Olaszország különböző városaiban. Szerencsére páromnak olyan munkahelye van, ahol tud otthonról dolgozni, így ketten együtt vágtunk neki a nagy kalandnak egy autóval. Már az odautat is úgy terveztük meg, hogy lehetőleg jó sok helyen és városban meg tudjunk állni szétnézni. Egy igazán hosszú és csodálatos road trip lett az odaútból. Aludtunk falu szélén, hegy tetején, patak mellett és hasonlók. Rengeteget kirándultunk, ettünk, fagyiztunk és fürödtünk random tavakban és patakokban. Már régóta vágytam egy ilyen kalandra és ez olyan különösen jól sikerült, hogy közben még a nápolyi szálláson való aggódásról is megfeledkeztem. Elég nehéz ugyanis csupán 5 hónapra albérletet találni úgy, hogyha nem tud eléggé olaszul az ember. Sokat nézegettem szobákat különböző weboldalakon, amik pont hasonló esetekre vannak kitalálva (erasmusu.com, housinganywhere.com), de végül ezekben nem volt annyi bizalmam, hogy hónapokkal korábban foglaljak és fizessek is. Próbáltunk lakást keresni olasz weboldalakon, illetve Facebook marketplace-en, de végül egy hét őrlődés elteltével úgy döntöttünk, hogy különböző Airbnb lakásokat fogunk lefoglalni. Legalább nincsen kaució, alapvető eszközöket biztosítanak (vécépapír, szappan, konyhai eszközök stb.), benne van a rezsi az árban és ami a legfontosabb, nagyon megbízható. Ha átlagot számolunk, összesen 800 euró/hó-ra jött ki, ami teljesen jó árnak számít két fő részére, főleg teljes apartmanokért. Így négy különböző helyen laktunk, ami végső soron nagyon szuper volt, mert így sokkal egyszerűbb volt megismerni különböző városrészeket. Ráadásul decemberben egy hónapra kiköltöztünk teljesen a városból, így ki tudtuk pihenni azt a hatalmas nyüzsgést és hangzavart, ami Nápoly esszenciáját képezi. A kint lét első hónapja szinte csak kirándulással és a környék felfedezésével telt el (ekkor épp Pompei városrészben laktunk), mert az eredetileg kijelölt iskolakezdés előtt pár nappal küldtek egy e-mailt, amiben tájékoztattak arról, hogy az iskola még egy hónapig nem fog elkezdődni, bizonyos adminisztrációs problémák okán. Ez azt hiszem elég olaszos… :) Az egyetem hasonlóan laza volt, mint ez a kezdeti egy hónap. Festészet és xilográfia kurzusokat vettem fel, amik hétfő-kedden, illetve csütörtök-pénteken voltak megtartva. Festészeten kedves spanyol Erasmus-os diákokkal voltam együtt. Ez a kurzus elég laza volt, kaptunk egy projektet, amivel szabadon dolgozhattunk, akár otthon is és ha úgy éreztük, hogy szeretnénk modellről rajzolni, vagy konzultálni a tanárral, bármikor bemehettünk az órára. A xilográfia (fametszés) kurzuson először csapatban dolgoztunk, majd el kellett készítenünk egy személyes projektet, ami számomra elég nagy élmény volt. Nápolyban egyébként szuperolcsón lehet művészeti eszközökhöz hozzáférni, szóval be is vásároltam magamnak festékeket, vásznakat, ecseteket metszőkéseket, meg hasonlókat. Maga a város, az emberek mentalitása és a hangulat nagyon sokat oldott bennem, ami nagyban kihatott a szakmai tevekénységemre, illetve a gazdag növényvilág és a rengeteg művészeti emlék is jócskán inspirált. Nápolyban inkább éjszakai élet van, mintsem nappali. Sok bolt van, ami délben bezár és csak délután 5 körül nyit ki újra, viszont onnantól kezdve egészen késő estig várják a vásárlókat. Éttermek, szórakozóhelyek szinte mind csak este 5-6-tól nyitnak ki. Rengeteg szórakozási lehetőséget kínál a város, illetve a helyi Erasmus Szervezet is számos éjszakai programot szervez az Erasmusos diákoknak (karaoke est, beerpong, club estek stb.). Egyébként rengeteg túrát is szerveznek, közelebbi, messzebbi városokba egyaránt. Ha az ember sokat jár el bulizni, azt gondolom akkor azért elég hamar el tudja költeni az ösztöndíját. Én főként kirándulásra és ételre költöttem, illetve vettem pár tárgyat/ruhát is piacokon, mivel igazi kincsekre lehetett találni. Nekem pont elegendő volt az ösztöndíj (szociálissal együtt 850EUR/hó), talán csak pár 100 euróval költöttem többet, de ez inkább csak azért van, mert hazafelé rendesen bevásároltam borokból és tésztákból. Nekem hatalmas élmény volt megtapasztalni a dél olasz mentalitást és életet, ami eléggé más, mint amivel Közép-Európában találkozni lehet. Sose felejtem el az ablakba kiteregetett színes lepedőket, a háztetőkön ülő sirályokat, a rengeteg pálmafát, az isteni finom pizzákat és a sós párás levegőt, ami a pezsgő élet zaját és illatát viszi magával minden utcán. Persze néha nyilván voltak mélypontjaim, amikor nagyon kifáradtam és amikor nagyon hiányoztak barátaim, vagy a pécsi élet lágysága, de összességében azt gondolom, hogy rengeteget ad egy ilyen utazás mind önismereti, mind szociális és szakmai téren is. Én nagyon hálás vagyok a lehetőségért és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek, mivel ez egy olyan kihívás, ami nagyon pozitívan képes formálni a lelket
Urbanics Tamás - Ének-zene tanár, zeneismeret-tanár; 7. szemeszter
2022/2023 - Firenze
Conservatorio di Musica „Luigi Cherubini”
Már az egyetemi tanulmányaim kezdetén nagy nyitottsággal voltam külföldi tanulmányi/utazási lehetőségek irányában. Érdeklődve kerestem ennek a vágyamnak a beteljesítéséhez kínálkozó lehetőségeket.
Sok elvárás fogalmazódott meg bennem egy külföldi mobilitással kapcsolatban, egy szép elképzelésem volt az egészről. Azonban a kiutazást megelőző néhány hónapban számos elvárásomat újra fogalmaztam, vagy teljesen el is engedtem. Rájöttem, hogy lehetnek elképzeléseim, melyeket odakint szeretnék beteljesíteni, de sokkal értékesebb lehet, ha teljes nyitottsággal maximálisan a kinti lehetőségek, a másik kultúra megismerésére törekszem. Ezt ugyanis nem tudtam olyanformán elképzelni, mint ahogy odakint tapasztaltam. A teljes nyitottságra és az olasz világ befogadására törekedtem.
A nehézségeket lehetőségként próbáltam felfogni. Minden egyes ilyen kihívásból rengeteget tanultam, legyen az a nyelvek ismerete, vagy a szálláskeresés. Az utazással minden rendben volt, a busz mellett tettem le a voksom, ugyanis a 14 óra hosszú út alatt a lelkemmel együtt utazom, s nem egy néhány órás repülőút szakított ki az itthoni életemből. Így bőven volt időm átszellemülni – formálódni a kinti életre. A szálláskeresés tekintetében igazán nagy kihívásokkal szembesültem, ugyanis a firenzei megérkezésem pillanatában sem volt még szállásom. Ezt egy jó, kellően nagy feladatnak éreztem, kénytelen voltam megoldani a helyzetet. Több szállásadó szeretett volna átverni, de az alaposságomnak köszönhetően nem dőltem be az ilyesfajta csábításoknak. Az első kilenc éjszakát plébánián, motelben és családoknál töltöttem, ahol óriási befogadó, emberi szeretetet tapasztaltam. A fix szállásom a kilencedik napra lett meg, Firenze szélén egy családnál kaptam apartmant, nagyon kedvező áron!
A fogadó intézmény az októberi érkezésemkor is tükrözte az olasz mentalitást: rugalmasságra tanított. Meg kellett tanulnom, hogy időpontokban és szervezésben egyaránt rugalmasnak kell lennem. A tanárok és diáktársak nagyon befogadók és közvetlenek, minden találkozás, együttlét és közös munka nagy öröm volt. Izgalmas volt megtapasztalni egy más szemléletmódot, gondolok az abszolút szolmizációra (az itthoni relatív helyett), a kóruséneklési szokásokra vagy akár az elméleti és orgonás kurzusokra egyaránt. Úgy látom, hogy a különbségekből fakadóan is rengeteget tanultam, nem beszélve a rengeteg pozitív meglátásukról. Külön izgalmas volt számomra, hogy az egész mobilitás alatt az olasz volt az első nyelvem, tehát minden találkozás során ezen a nyelven beszélgettük, a tanórákon is olaszul kommunikáltunk, illetve a szóbeli vizsgák nyelve is ez volt. Így lehet igazán jól megtanulni egy nyelvet!
Több Erasmus hallgatóval alakult ki jó kapcsolat, sok új embert ismertem meg ennek révén. Mivel a Firenzei Konzervatórium nem az ottani egyetemnek a része, így az Erasmus hálózatba kevésbé tudtam társaimmal bekapcsolódni. Ettől függetlenül számos közös programot, utazást szerveztünk mi magunk is. Ez is az önállóságunkat serkentette.
Firenze egy nagyon szép város! Több alkalommal jártam már Olaszországban, de Firenzében csak az Erasmus alatt. Számos felfedezőutat tettem a nevezetességekkel teli városban, szinte minden utcában van egy tucat látnivaló, templom, múzeum vagy bármi más váratlan érték. A közlekedés nagyon sajátos, olyan olaszos: mindenki csak megy. A piros lámpák sokhelyütt csak tájékoztató jelleggel vannak kint, úgyhogy fontosnak tartottam megkötni a biztosításom. De emellett nagyon jól vezetnek az olaszok. Hihetetlen volt számomra, hogy a legkisebb utcákban is nagy magabiztossággal közlekednek motorokkal, autókkal és buszokkal egyaránt.
A szórakozást is a közös programok meghatározó pillanatai közé sorolom. Ekkor ugyanis a legegyedibb olasz lokálokban a kötetlen beszélgetések és a helyi szeszkultúra megismerése volt a jellemző. Zenészek között szakmai dolgokról, és a legkülönfélébb témákról (pl. űrkutatás) is beszélgettünk, amik a nyelvi tudásomat nagyon nagy mértékben fejlesztették. Nagyon hálás vagyok azért a rengeteg barátomért, akiket ott megismerhettem. Óriási segítséget, támaszt és színt adnak az ember életében.
Firenze egy drága város a hazai tapasztalatokhoz mérten. Bár fontosnak tartom hozzátenni, hogy a hazaérkezést követően nem látok ebben számottevően nagy különbséget, ugyanis a magyar árak is az egekben járnak. Ehhez kellett minden megélhetési költséget igazítani, hogy a szállás, étkezés, egyetemi szükségletek, illetve a kultúra és szórakozás lehetőség szerint mind az ösztöndíjból fedezésre kerüljön.
Sok barát és ismerős kérdezi idehaza, hogy „na milyen volt?” Talán az a legkifejezőbb, ha azt mondom: tartalmas! 5 hónap élményét, tapasztalatát, érzését nehéz összefoglalni néhány mondatban. Emberileg, szakmailag rengeteget fejlődtem. Számtalanszor léptem ki a komfortzónámból, amik rengeteg területen fejlesztettek. A nyelvtudás, a nyitottság, a szakmai tudások, kapcsolatok, közös élmények mind az építésemre szolgálnak. Fontosnak tartom, hogy nem csak az ottani dolgokat tanultam meg, hanem a hiány által a magyar értékeket is felfrissítettem. Olyan életre szóló tapasztalatot gyűjtöttem, melyre valahol mindig is vágytam, de átélve biztosan mondhatom: na ez az én utam! Ezt kívánom szívből mindenkinek, ki szeretne hasonló élettapasztalatokat gyűjteni: bátorság, menjetek!
Sediánszky Nóra - Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola, 2. évfolyam
2022/2023 - Firenze
Università degli Studi di Firenze
Több, mint húsz év aktív szakmai élet után (2000-ben diplomáztam másodszor, jelenleg színházi „szakmunkás”, dramaturg, fordító író vagyok, emellett tanítottam/tanítok több felsőoktatási intézményben, publikálok kisebb cikkeket) 2021 őszén „csöppentem vissza” az egyetemi életbe, irodalomtudományi doktorandusz hallgatóként, ekkor hallottam komolyabban az Erasmus+ programról is. Mivel több idegen nyelvet beszélek, olasz szakos bölcsész az első diplomám, és a doktori témám is olasz vonatkozású, így szerettem volna kihasználni a külföldi tartózkodás/tanulás lehetőségét, és az anyagom sem igazán kutatható itthon, lefeljebb internetes források segítségével. Mivel doktori témám alapvetően Velencéhez kötődik – női alkotók és gondolkodók a reneszánsztól a 19. század elejéig – elsődlegesen oda, illetve a környékre (Padova, Trieszt) szerettem volna utazni, végül azonban a firenzei egyetem tudott fogadni. Ezt is elfogadtam, mert készülő dolgozatomnak egyrészt van firenzei szegmense is (a Mediciek kora, illetve Artemisia Gentileschi munkássága), másrészt a nyelv gyakorlása, a könyvtárak, múzeumok látogatása, illetve a lehetőség, hogy a kint tartózkodás alatt többször ellátogathatok Velencébe, és ott is kutathatok, nagyon fontos volt a további kutatásaim szempontjából, ahogy az is, hogy szakmai kapcsolatokat építhetek ki, melyek jövőm szempontjából fontosak lehetnek. Az Erasmustól tehát azt vártam, hogy új ismereteket szerezhessek, gyakorolhassam magam az irodalmi, választékos, tudományos jellegű olasz nyelvben, tanulmányírásban, a helyszínen kutathassak, és próbáljam megérteni a gazdag múltat, és némiképp feldolgozni azt az információs anyagot, mely ott szinte korlátlanul áll rendelkezésemre.
A legnagyobb nehézséget kezdettől fogva az olasz egyetemi rendszer megértése – illetve a firenzei rendszeré, mert nem vagyok biztos benne, hogy minden olasz egyetemi szisztéma egyforma, hiszen már maguk az egyes tartományok is nagyon eltérőek lehetnek társadalmi, közigazgatási szempontból – a digitális platformok használata jelentette, és még most is rengeteg akadállyal szembesülök (pl. a megszerzett vizsgajegy véglegesítése, digitális aláírások, stb.). A másik komoly nehézség emellett (hiszen Firenzéről van szó), a lakhatás jelentette; nagyon nehezen találtam megfelelő lakást, és csak nagyon komoly anyagi áldozattal, gyakorlatilag erre költöttem a kapott ösztöndíj legnagyobb részét. Igaz, Velencében jártam eddig legtöbbször, és mivel Velence sem kifejezetten olcsó város, úgy voltam vele, hogy hasonló árkategóriában (két hétig általában tudok szobát bérelni 600 euróért) szerezhetek itt is lakást, de valószínűleg túl későn is kezdtem keresni, augusztus folyamán (októberben utaztam ki), ekkorra szinte már elfogytak a jobb helyen lévő, normál árú lakások, vagy a kollégiumi helyek. Próbáltam szobát is keresni eleinte, de mivel – már csak koromnál fogva is – vágytam egy kis önállóságra, valamint szakmai tevékenységem miatt is szükségem volt erre (online folytattam az oktatói tevékenységet is, illetve részt vettem két, egy angol és egy magyar nyelvű konferencián is), végül az első időkben egy kis lakást béreltem Firenze központjában, ahonnan az egyetem is, a Zeffirelli Alapítvány, és az Uffizi is könnyen elérhető volt, ahol gyakran kutattam, mert sok értékes anyagot találtam a munkámhoz. Második tartózkodásomat (szakmai és családi okokból ugyanis egy időre meg kellett szakítanom a mobilitást, ezért lett végül december 17. a képzés vége) már sikerült olcsóbban megoldanom, ekkor szobát béreltem az egyetem közelében lévő Sant’Annunziatánál.
Első alkalommal repülővel utaztam oda, majd vissza (pontosabban Budapestről fapados járattal repültem Pisába, és onnan egy tranzitéjszaka után másnap vonattal mentem Firenzébe, ugyanígy haza is, de már tranzitszállás nélkül); második alkalommal távolsági busszal érkeztem, éjszaka utaztam nagyrészt (ez megerőltető volt, de amúgy mint utazási forma nagyon kellemes), és decemberben szintén távolsági busszal érkeztem haza. A távolsági busz egy külső buszpályaudvaron tesz le Firenze környékén (pontosabban egy külvárosban, Villa Costanza megállónál), ahonnan villamossal lehet bejutni a belvárosba – ez kicsit zsúfolt, de az egész úgy általában véve gyors és jól szervezett.
Mivel későn kezdtem el keresgélni, lakáskörülményeim kissé kalandosan, és a mobilitásnak megfelelően alakultak. Eleinte tehát egy lakást béreltem, a via della Vigna Vecchián, ott 1450 eurót fizettem, majd egy szobát vettem ki a Piazza della Sant’Annunziata sarkán, közel az egyetemhez. Az első önálló kis lakás volt, a másik egy szálloda- és apartmanházban egy kis szoba, reggelivel; itt 600 eurót fizettem. A kettő között laktam egy ismerősnél is, szintén az egyetem környékén, a via degli Alfanin, itt csak a rezsibe kellett beszállnom; illetve a végén, egy magyarországi ismerősnek köszönhetően Fiesoléban laktam, szintén szoba-, fürdőszobahasználattal, jelképes összegért. Ekkor busszal jártam a központhoz, illetve az egyetemre, de ez önmagában nem jelentett nagy költséget – a buszvégállomás Fiesoléban és a via Capponi (a bölcsészkar, ahová én jártam) kb. negyedóra-húsz percre volt egymástól, és a jegy sem került sokba.
Én a firenzei Università degli Studin voltam vendég, az ottani BTK-n hallgattam órákat (Scuola di. Studi Umanistici e della Formazione). Doktorandusz hallgatóként kissé nehezen találtam olyan órákat, melyek nekem és kutatási tárgyamnak megfeleltek (az olasz egyetemi szisztéma kicsit más, másképpen épül, félévenként csoportosítják tematika és kor szerint a tárgyakat); érdeklődésképpen hallgattam újlatin filológiát és színházzal kapcsolatos irodalmat (letteratura teatrale italiana, filologia medievale), de igazából a színháztörténeti stúdium volt hasznomra, ahol a témámmal kapcsolatosan is szerezhettem új és értékes információkat (ebből a tárgyból vizsgát is tettem, illetve beadtam egy-egy esszét Caterina Pagnini és Renzo Guardenti docenseknek, teljesítményemet mindketten 28 pontra értékelték az elérhető maximális 30-ból, így végül a vizsgajegyem is 28 lett – dokumentumot mellékelek.) Mindkét tanáromat nagy tudású, nagyszerű előadó, segítőkész és empatikus oktatónak ismertem meg, Pagnini tanárnővel különösen meleg, együttműködő kapcsolatot tudtunk kialakítani. A téma, amit együtt dolgoztunk ki – Alfred de Musset Lorenzacciója, és annak 1998-as temesvári előadása – annyira közel került hozzám, hogy most, március 24-én is ezt viszem a Pázmány Péter Tudományegyetem romanisztika konferenciára.
Az órákon és a konzultációkon kívül az egyetemi életben különösebben nem vettem részt, doktoranduszként inkább az önálló kutatásra összpontosítottam; mivel az átlagos egyetemi társaimnál kb. 15-20 évvel vagyok idősebb, és tanulmányaim is máshol tartanak már, nehezen találtunk komolyabb közös pontokat. Élveztem nagyon az egyetem struktúráját, az épületrendszer klasszikus, a miénktől eltérő szerkezetét, nagyszerű érzés volt órák után a SS. Annunziata reneszánsz terén lazítani, kávézni több száz társammal együtt. De ami a legtöbbet adta a tanáraimmal való kapcsolaton és közös munkán túl (Pagnini tanárnőnek a reneszánsz színház, azon belül is a Medici korszak, Guardenti tanár úrnak a Settecento a fő profilja), az a nagy firenzei gyűjtemények megismerése, az ottani olvasás, elmélyülés, figyelem volt. Sok időt töltöttem a Palazzo Medici-Ricciardi gyűjteményében, ahogy már említettem, az Uffizi Képtárban (Artemisia Gentileschi, Caravaggio munkássága), valamint a Zeffirelli Alapítványnál, melynek első sorban audiovizuális gyűjteménye és kosztüm-díszletkiállítása segítette munkámat.
Szórakozási lehetőséget leginkább a fenti alkalmak (múzeumok, könyvtárak, kiállítóterek) jelentették számomra, illetve egy-egy kirándulás Fiesole, Collodi, Siena vidékére; estéimet legtöbbször sétákkal, esetleg kávézókban töltöttem, vagy otthon írtam, olvastam. Étkezésemre, utazásra hetente átlag 350 euró költöttem – amikor önállóan laktam, főztem, illetve éltem a város adta olcsóbb étkezési lehetőségekkel (menza, kifőzdék, tavola calda). A városban, mivel a legtöbb helyhez szerencsére közel laktam, legtöbbször gyalog jártam, néha használtam villamost, buszt, illetve a kirándulások, és a velencei „tranzitok” miatt gyakran vonatot, ezekről vegyes tapasztalatokat szereztem (késések, kényelem – széles a skála). Kifejezett diákigazolványt az intézményben nem kaptunk, a beiratkozó emailt tudtam használni ezen a módon – széles volt a skála, hogy mire, mennyi kedvezményt adtak, a 0-tól a 100 százalékig terjedt. A diákkedvezmény Olaszországban amúgy is meglehetősen egyedi, sok helyen – pl. Velencében – 26 évig adják meg, beiratkozástól függetlenül, Firenzében is leginkább múzeumokban, könyvtárban tudtam használni, közlekedésben nem (ebben mi itthon szerencsésebbek vagyunk.)
Ami számomra az ösztöndíjban és ebben a lehetőségben a legértékesebb volt, hogy hosszan tartózkodhattam a városban, hétköznapi életet élhettem, rengeteg új helyet és dolgot fedezhettem fel, megismerhettem a tanáraimat, és – nem utolsó sorban – a hatalmas gyűjtemények, az olvasás, kutatás mámorának felfedezése. Ülni egy hatalmas reneszánsz könyvtárban, beszívni a régi könyvek illatát, elmélyedni egy csak ott meglévő anyagban, kéziratban – a magamfajta lelkes bibliofilnek hatalmas élmény.
Én, a magam 52 évével nyilván nem vagyok/voltam tipikus Erasmusos hallgatónak mondható – már más igények lévén (bár természetesen az ösztöndíj nagyon jó lehetőséget, kiindulásai alapot jelentett), többet költöttem mindösszesen az utazásra (kb. talán a dupláját), mint az így kapott összeg, de ezzel eleinte is így kalkuláltam. Számomra fontos volt, hogy lehetőség szerint önállóan, jó helyen lakhassak, ezért többet is áldoztam – huszonévesen az embert még más szempontok vezérlik, nagyobb a kalandvágy, a vagányság, ebben az értelemben.
Mindenkinek szívesen ajánlom a programot, akit érdekel a külföldi egyetemi élet, szeretné megtapasztalni a kinti tanulási lehetőségeket, szeretne új ismeretségeket, kapcsolatokat szerezni, elmélyülni a témájában, szélesíteni a látókörét, nyelvismeretét. Sok lehetőséget lehet kiaknázni általa, az ember közelebb kerülhet ily módon is a tanulmányaihoz, kollégáihoz, s végső soron önmagához is – az új helyzetek, az új nyelvi közeg folytonos megújulást és önmegismerést igényel, ami nagyon jó dolog.
Pincés Dorottya Kitti - Festőművész szak, 4. évfolyam
2021/2022 - Róma
Accademia di Belle Arti di Roma
Először az Erasmus+ programról még 2019-ben hallottam a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának nyári Gólyatáborában ahol, ha jól emlékszem, Seres Beáta beszélt a mobilitási programról. Már akkor eldöntöttem, hogy ezen részt szeretnék venni és elkezdtem tervezni melyik félév, év lenne legmegfelelőbb erre. Ezután leginkább az egyetemi e-mailek emlékeztettek és a karon belül sok ember mesélt a tapasztalatairól.
Mindig érdekeltek más országok, a nyelv, a kultúra és hogy szimplán másként gondolkoznak kicsit dolgokról, mint én. Amikor Rómába jelentkeztem, a nagy művészettörténeti múltja volt a fő ok, hogy ezt az egyetemet választottam. Suli mellett meg szerettem volna nézni a múzeumokat, templomokat és mindent, amiről művészettörténet órán tanultunk, hiszen élőben látni ezeket a többezeréves épületeket, tárgyakat nem ugyanaz, mint csak képeken.
Egy szaktársammal sikerült felvételt nyernem az egyetemre, ezért az utazást is együtt oldottuk meg repülővel. Persze a repülőtérre külön vittek fel minket autóval a családunk még egy utolsó elköszönésre. A RyanAir társaságnál utaztunk, mert ESN kártya igénylésével egy 20 kilós bőröndöt ingyen lehetett feladni náluk, illetve még 10%-kal olcsóbb volt a repülőjegy.
Az egyetemnek nincs kollégiuma, így szállás szempontjából teljesen magunkra voltunk utalva. Uniplaces oldalon keresztül találtunk végül egy szobát külön fürdőszobával, ami nem volt túl messze az egyetemtől és a konyhát is szabadon használhattuk. Sajnos mosógép nem volt, de negyedóra sétára volt tőlünk egy mosoda, ahol egy nagyon kedves nő segített nekünk mindig. Az albérlet kettőnknek összesen 700 euró (550€ + 150€ rezsi) volt havonta, emellett még 550 euró volt a deposit, amit a végén vissza is kaptunk.
A fogadó intézménynél az elején kicsit nehezen indultak a dolgok. Volt egy üdvözlő nap, amit tartottak nekünk, azt diákok szervezték és egy játékos kincskeresést, múzeumlátogatást és Aperitivót foglalt magába. Viszont sajnos orientációs napot nem tartottak, ami miatt nem nagyon tudtunk semmit arról, hogy órákat hogyan tudnánk felvenni, mit lehet, mit nem és egyáltalán milyenek vannak. Ott is több szak van, mint nálunk, köztük grafika, szobrászat és divat dizájn és ezekhez kötődő órák. Amikor leadtuk a jelentkezést kaptunk egy listát az órákról, de később, már az órafelvétel lejárta után kiderült, hogy több órára is lett volna lehetőség, amikről nem értesítettek és a felsoroltak között sem szerepeltek. Így sajnos végül csak Festészetet és egy olasz nyelvi kurzust vettem fel. A nyelvóra online zajlott, ahol témakörökre bontva tanított minket egy hölgy az olasz nyelv alapjaira, szavaira és nyelvtanára. Heti kétszer másfél óra volt a kurzus. A vizsgán mindenki választhatott egy témát, amiben össze kellett hasonlítani az országot, ahonnan jöttünk Olaszországgal, Rómával és egy ppt kíséretében folyamatos beszéd mellett előadni azt. Az első festészet órán bemutatkozásként egy portfóliót kellett csinálni korábbi munkáinkból és arról beszélgettek velünk, elmondták szerintük min kéne dolgozni és melyik vonalat érné meg folytatni. Kicsit másképp voltak ott az órák, mint itthon. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán minden nap bemehetsz festeni nyitástól, zárásig. A Római Accademian pedig heti háromszor volt óra, akkor is időhöz volt kötve és nem egész nap. A harmadik napon pedig mindent el kellett vinni, hogy ne legyen útban az utánunk jövő embereknek. Az év végi vizsgán is egy portfóliót kellett készíteni, ahol a féléves munkáidat mutatod be és az alapján értékeltek. A szemeszter alatt egy kis útmutatást adtak a festményekhez, de nagyrészt hagyták, hogy a saját dolgunkat csináljuk pont, mint itthon is.
Rengeteg ESN és Erasmus program volt. Minden vasárnap szerveztek délutánra Aperitivot és hét közben is mindig más tematika alatt voltak bulik. Ahogy közeledett a nyár egyre többször szerveztek strandra programot és kirándulásokat az országban. Szerdánként a Forum Romanum közelében egy ír kocsmában volt karaoke, ahova többször is mentünk. A szervezők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amikor kérdeztük őket valamiről.
Róma, mint város a régi épületeivel és történelmi múltjával csodálatos, de persze érezhető rajta, hogy egy turisztikai központ egész évben. Tömegközlekedést nem nagyon használtam, mert majdnem minden gyalog megközelíthető távolságra volt. Az egyetem is csak egy óra séta volt, de a Colosseum és Forum Romanum mellett elhaladva megérte a fáradtságot. Metróval közlekedtem néha, ha valami nagyon messze volt, de ezen kívül voltak buszok és villamosok is. Enni vagy főztem, vagy pedig pizzát ettem, amiket szinte mindenhol szeletben lehet kapni. Ami nekem a legmeglepőbb volt, hogy Rómában a pizzán megszokott feltét a krumpli és kevesebb olyan pizzájuk van, amin paradicsomszósz van. Ha barátokkal mész valahova lehetőség van Aperitivóra, ami egy olasz szokás. Általában 17:00-20:00 között van az éttermekben és egy kis bruschettát, vagy pizzát és egy koktélt jelent, viszonylag kedvező áron.
Megélhetés természetesen drágább volt, mint itthon, de mivel ketten voltunk, ezért tudtunk azon is spórolni, hogy például magunknak főztünk és ugye a séta miatt a bérlet ára is megmaradt. Körülbelül 250 eurót adtunk ki fejenként havonta ételre és egyéb dolgokra az albérlet díja mellett.
Az Erasmus program nekem egy nagy lehetőséget és élményt adott, amit mindig szerettem volna, ugyanis az utazgatás, az új dolgok megismerése kicsi koromtól kezdve érdekelt. Rengeteg épületet és műalkotást láttam, amikhez nem is reméltem, hogy valaha eljutok. Ha az Erasmus program nem lett volna, nem biztos, hogy elmentem volna Rómába. Ezen kívül, mivel a szüleim közel laknak Pécshez és otthon élek, így az Erasmus nekem arra is jó volt, hogy kicsit önállósodjak és kipróbáljam milyen, amikor teljesen külön vagyok.
Az Erasmus+ programot azért ajánlanám másoknak, mert szerintem akármennyire is „ijesztő” először, megéri az egész végeredményben. Ha művészettel foglalkozol, akkor azért, mert a tapasztalatok, amiket gyűjtesz és formálják a személyiséged, rögtön meglátszódnak a munkáidban is. Ha pedig nem, akkor is egy kaland, ami főleg így egy karanténos bezártság után, nekem kifejezetten jót tett.