Barna Bianka Angelika MIK, Gitár MA
2017/18
Olaszország, Firenze
Conservatorio di Musica Luigi Cherubini
Barna Bianka Angelika vagyok, a PTE Művészeti Kar gitár szakos hallgatója. Az előző félévem Erasmus+ ösztöndíjjal Firenzében töltöttem. Olaszország szerelmeseként számomra egyértelmű volt, hogy ebben az országban szeretnék tanulni. Firenze pedig a legjobb választás volt. A két intézmény közti kapcsolat velem alakult ki, és remélem még sokáig élni is fog. Gitárművész mester szakos hallgatóként, egy ilyen kulturális fellegvárba csöppeni hihetetlen érzés. Már középiskolában hallottam erről a lehetőségről, és egy napon a térképem nézegetve azt éreztem most jött el az idő,hogy ezt kihasználjam. A kari koordinátorom mindenben a segítségemre volt, sokat segített az új kapcsolat megteremtésében is. Ami sajnos nem volt gördülékeny, olaszok … viszont megérte. Az utazáshoz közeledve kiderült, hogy más is jelentkezett a karunkról, így nem egyedül mentem. Azt hiszem ez az izgulás és idegesség faktorból sokat levett.
Már az itthoni készülődés sok kalandot rejtett magában. Minden papírt elintézni, jegyet foglalni- és megjegyzem hangszerrel repülni nem is, olyan egyszerű…- de a legnagyobb próbatétel számomra a szálláskeresés volt. Csak böngésztem, és böngésztem, ekkor rá kellett ébrednem, hogy nem egy olcsó várost választottam. Majd pár hét keresgélés után, csak úgy az ölembe hullott egy szállás. A lányok WhatsAppos csoportban találták a lakást, én itt nem kerestem. Minden Erasmusos szervezetnek volt ilyen csoportja, ezen keresztül értesítettek minket a friss infókról. Ezt ajánlom mindenkinek. Február 21-én utaztunk, reménykedve abban, hogy magunk mögött hagyjuk a telet, ez sajnos nem sikerült. Elég fagyos fogadtatásban volt részünk, ami úgy is maradt pár hétig. Ebben is volt azért valami jó, mert olyannak lehettünk szemtanúi, amit az olaszok sem láttak már hosszú évek óta, Firenze csodálatos épületei és hegyei hóval fedve. Természetesen ezután megkaptuk azt az igazi napsütötte Toszkánát is, amire vágytunk.
A lakásunk a belváros szívében volt. Már az első napokban igyekeztünk felfedezni a várost, ami azonnal rabul ejtett minket. Múzeumok, szűk utcák, nyitott emberek, kedves szomszédok, finom illatok és ízek tárultak elénk. Firenze hangulatát, színét nem tudnám ennyiben megmutatni. Ezt mindenkinek látnia kell! A felfedezésben segítettek a helyi Erasmusos szervezetek. Több közül is válogathattunk: ESN, Erasmusland, ISF, AGEE. Számunkra az Erasmusland szervezet volt az, ami a legszimpatikusabb programokat kínálta. Velük részvettünk olaszórákon,pizzasütő órán, utazásokon, bulikon és jó kapcsolatokra találhattunk. Együtt bejártuk Genova és Nizza környékét, Monacot, Nápolyt, Pompeit, a Capri szigetet,különleges kis városokat, melyeket magamtól nem is fedeztem volna fel. Ezek mellett pedig sok saját szervezésű kirándulásra is elmentünk. Igyekeztünk mindent megnézni, és persze mindent végig kóstolni. A félév végére harminc várossal gyarapodott az utazólistám. Nagy élmény volt felfedezni az országot, a saját bőrömön tapasztalni milyenek is az olaszok. Az iskola nehézkesen indult, pontosabban olaszosan. Viszont mikor elkezdődtek az órák, minden várakozást megértek. Életre szóló zenei élményekben volt részem, az óráktól kezdve a koncertekig. Nagyon jó kapcsolatokra tettem szert, szakmai és baráti szempontból is. Zenészként Olaszországban tanulni hatalmas szakmai fejlődést jelentett számomra. Olyan helyeken zenélhettem, olyan koncertélményekben volt részem és olyan emberekkel dolgozhattam, melyektől hatalmas lendületet kaptam. Ezeket igyekszem beépíteni majd a diplomamunkámba is.
Mindenkit buzdítok arra, hogy éljen ezzel a lehetőséggel! Kapcsolatok, barátok, kalandok, tudás, önismeret, tapasztalat, magabiztosság és sok boldogság. Ez csak pár dolog, amit kaptam ettől a félévtől. Próbáld ki!
Biró Klaudia KTK, Gazdálkodási és menedzsment
2016/17
Olaszország, Genova
Universitá degli studi di Genova Facoltá di Economia
Már gimnazista éveim során hallottam az Erasmus + programról, így évek óta terveztem, hogy egyetemi éveim során kihasználom ezt a remek lehetőséget. Az egyetem alatt több Erasmusos tájékoztatóra is elmentem, hogy minél több információt gyűjtsek a programról, és alig vártam, hogy másodéves legyek, és jelentkezhessek.
Mindenképpen Olaszországba szerettem volna kiutazni, így más országot nem is jelöltem meg. Egy szaktársammal jelentkeztünk közösen, Gáspár Ákossal, akinek szintén nagy szenvedélye ez az ország.
Októberben kaptuk meg az értesítést, hogy elnyertük a pályázatot és kezdhetjük tervezgetni az utazást, illetve felvettük a kapcsolatot a kinti egyetemmel. Ezután következett a legnehezebb feladat, a lakáskeresés. Hosszú órákat töltöttünk olasz oldalak és lakáshirdetések böngészésével, végül egy olasz ismerősöm segítségével sikerült megtalálni a megfelelő albérletet. Számos papírmunka után már csak a pakolás volt hátra.
A szemeszter február 27-én kezdődött, mi egy héttel előbb mentünk, hogy legyen egy kis időnk berendezkedni és megszokni a környezetet. Az úticél Genova volt. A szüleim kivittek minket autóval, így az utazást egyszerűen és kényelmesen megoldottuk. Az első benyomások a városról fantasztikusak voltak. Genova egy észak-olasz kikötőváros, hegyekkel, tengerrel és végtelen látnivalóval. Február 19-én elbúcsúztam a szüleimtől és indulhatott a kaland.
A lakásunk az egyetemtől kicsit távolabb helyezkedett el, viszont a városnak egy nagyon nyugodt és biztonságos részén. Két másik olasszal laktunk egy tágas albérletben, a duplaágyas szobáért fejenként 220 eurot fizettünk havonta, ami elég jó árnak számít. Szerencsére teljesen meg voltunk elégedve mind a lakással, mind a lakótársakkal, illetve a környékkel, azonban több Erasmusos ismerősünknek időközben lakást kellett váltania különböző okok miatt. Jó tudni, hogy Genovaban a Centro Storicot (történelmi városközpontot) nem tartják a legbiztonságosabb környéknek, illetve a mi egyetemünk (Facoltá di Economia) környékét sem, ezért szerintem megéri inkább többet buszozni reggelente, és nyugodtabb városrészen lakni.
A helyi közlekedés napközben teljesen megfelelő, buszok, metrók, vonatok, felvonók közlekednek a város teljes területén. Én busszal közlekedtem általában, a buszhálózat a város teljes területét lefedi, így könnyedén el lehetett jutni egyik helyről a másikra. Azonban ahhoz, hogy térkép nélkül tudjak tájékozódni beletelt egy kis időbe. Az egyetem kb. 20-25 perces buszútra, a városközpont kb. 10 percre volt az albérletünktől. Viszont az éjszakai közlekedés nem a legjobb. Hajnali 1 után nem igazán közlekednek buszok, ami elég kellemetlen, ha szórakozni megy az ember, így minden alkalommal sétáltunk hazafele.
Az étkezést próbáltuk a leggazdaságosabb módon megoldani, így sokat főztünk otthon, azonban a város tele van lehetőségekkel. Ha napközben megéheztünk, szinte minden sarkon megtalálhatók a híres Focacceria-k, ahol rengeteg féle focaccia, pizzaszelet és szendvics közül választhattunk. Az egyetemünknek menzája is volt, de azt nem olyan gyakran látogattuk. Inkább reggelente iskolába menet beugrottunk egy pizzaszeletért, vagy szünetben vettünk egy szendvicset, este pedig otthon főztünk.
A város számtalan szórakozási lehetőséget nyújt, bárok, disco-k, mozik, színház, múzeumok, mindenfajta program megtalálható. A híres Aquario, ami Európa 2. legnagyobb aquáriuma engem teljesen lenyűgözött, a pezsgő éjszakai élet, mely főként a vicolikban, a belváros szűk sikátoraiban zajlik, valamint a tengerparti discokban.
Már az első héten felkerestük a helyi ESN irodát, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, csináltattunk ESN kártyát, mellyel számos kedvezményhez hozzájutottunk. A helyi Erasmusos élet nagyon jól szervezett volt. Hétről hétre szerveztek nekünk különböző sport és kulturális programokat, illetve végtelen számú szórakozási és ismerkedési lehetőséget biztosítottak számunkra. Nagyon hasznosnak találtam ezeket a programokat, hiszen amellett, hogy fantasztikus hangulatban teltek, segítségükkel sokkal közelebb kerültünk a többi Erasmusos diákhoz, illetve az olasz szervezőkhöz, akikkel szintén jó kapcsolatot alakítottunk ki.
Az egyetemen is kedvesen fogadtak minket, a kari Erasmus iroda készégesen segített bármilyen kérdésünk akadt. Az első hetekben szerzett ismerősöktől kaptunk több tanácsot is, mely tárgyakat érdemes felvennünk. Az oktatás olasz nyelven folyt, így eleinte nem volt egyszerű dolgunk. Kellett pár hét mire sikerült belerázódnom, és tudtam jegyzeteket készíteni az órákon, de mire jöttek a vizsgák, már bőven akadtak olasz barátaink, akik szívesen megosztották velünk a jegyzeteiket, ami hatalmas segítség volt. A tanárok többségben segítőkészek voltak, azonban nem mindenki vette figyelembe, hogy Erasmusos diákok vagyunk, és nehézségeink akadnak a tárggyal, esetleg a nyelvvel. Szerencsére összességében jól sikerültek a vizsgáim, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Jó pár végigtanult nap, és átvirrasztott éjszaka áll a sikeres vizsgák mögött.
A szemeszter alatt a szórakozás és a tanulás mellett utazni is volt időnk. Voltunk Rómában, Nápolyban, Portofinoban, átmentünk Monte Carloba és Nizzába. Részt vettünk az olasz ESN által szervezett országos Erasmus találkozón Dél- Olaszországban.
Összességében ez a szemeszter eddigi életem talán legszebb időszaka volt. Rengeteg új ismerőst és barátot szereztem különböző országokból. Sokat fejlődött az olasz nyelvtudásom, hiszen a baráti társaságunkban mindenki ezt a nyelvet használta, nem pedig az angolt, illetve az egyetemen is ezen a nyelven folyt az oktatás. Emellett magamat is jobban megismertem, magabiztosabb lettem, nyitottabb, rugalmasabb, önállóbb. Mielőtt kimentem volna már akkor is nagyon szerettem ezt az országot, de az ott töltött idő után el tudnám képzelni, hogy később ott éljek.
Számomra ez egy hihetetlen pozitív élmény volt, főként az ott szerzett barátok, az ország, a város, a tenger miatt. Bárki, aki egy kis késztetést is érez, hogy belevágjon, csak ajánlani tudom, hiszen ez a pár hónap semmihez sem fogható, ezt tényleg mindenkinek magának kell megtapasztalnia, hogy megértse mi is az az Erasmus élmény :)
Borbás Réka MIK BMDI doktorandusz
2016/17
Olaszország, Cagliari
Università degli Studi di Cagliari
Az Erasmus programban való részvétel megerősítéséhez nagyban hozzájárult a testvérem Erasmus tapasztalata Dániában, illetve az élménybeszámolók olvasása és az egyetemen rendezett koordinátori előadás. Fő célom volt a megszokott, hétköznapi életből való kiszakadás egy időre, új emberek megismerése a kínálkozó lehetőségekkel való élés, mely hozzásegít nyitottabb, kommunikatívabb emberré válni. Szintén szerettem volna megismerni egy másik ország egyetemének működését, oktatási rendszerét. Fontos szempont volt az idegen nyelv gyakorlása is. Az utazás előtt inkább izgatott voltam, úgy gondoltam, hogy rajtam múlik, hogy mennyit hozok ki a félévemből Cagliraiban. A kiutazás zökkenőmentesen alakult, minden egyértelműnek bizonyult a reptereken (kiírások, kapuk, várakozás).
A szállásom a város központjában volt, hatan laktunk együtt: 3 lengyel, 1 litván és két magyar diák. A lakás teljesen megfelelő volt, pontosan olyan, amilyenre számítottam, hiszen képeket már az utazás előtt is küldött a főbérlőnk. A havidíj 215 euro volt, az én szobám volt a legkisebb. Ezen felül szükséges volt fizetni néhány plusz számlát a téli időszakban. A félév során az összes barátunk minket irigyelt, tényleg szuper jó helyen laktunk! A város kellően nyüzsgő és élményekkel gazdag, ám csendes, természeti adottságú tájjal körülvéve. Felfedezésre kiváló egy egész félév során. A Sella del Diavolon tett hosszú séták felfrissülést adtak minden alkalommal.
A közlekedés viszonylag egyértelmű, hamar megszokható, nagy különbség nincs a hazai tömegközlekedéshez képest és a buszok is meglepően pontosan járnak. A helyi olasz ételek, a tradicionális éttermek viszonylag drágák a diákok számára, de egyszer-egyszer érdemes kipróbálni ételkülönlegességeket. Természetesen Cagliariban is található néhány gyorsétterem, melyek pénztárcakímélők, ennek ellenére az étel ott is kiváló. A szorgalmi időszak alatt javarészt a menzát látogattam illetve főztem, ha időm engedte. Ha Olaszországot választjátok Erasmus félévetek helyéül, mindenképp próbáljátok ki a tradicionális Aperol spritz italt, melynek fogyasztása vacsora előtt történik, 7 óra körül. Az olasz életérzés könnyen elsajátítható, reggelente kávé, délután egy kis szieszta, 1-1 aperol esténként és pizza vacsorára is jöhet.
A helyi ESN hálózat szuper módon működik, nagyon segítőkészek és minden héten szerveztek nekünk programokat. Bármi kérdésem adódott a félév során, bátran fordultam hozzájuk. Létrehoztak online közös csoportokat, melyekben minden tájékoztatást megadtak a külföldi diákok számára. A tanórák olaszul folytak, azonban a tanárokkal mi, Erasmusosok angolul beszéltünk. A követelmény azonos volt a helyi diákokéval. A professzorok végig segítőkészek voltak velünk. Természetesen voltak különbségek a megszokott, magyar tanórákhoz képest, például, amikor 5 óra hosszú volt a tanóra az egyik tantárgyból. A késés alapvető, érdemes hozzászokni.
A Cagliariban töltött félévem felejthetetlen emlékeket adott. Megtapasztalhattam, hogy milyen idegen környezetben boldogulni. Furcsa, mivel az első pillanattól „otthonomnak” éreztem a várost és annak lakóit, ennél fogva a boldogulás adott volt. Olyan barátokat szereztem, akikkel tudom, hogy tartani fogom a kapcsolatot. Az olasz utazások szintén csodálatosak voltak! Bátran ajánlom az Erasmus tanulmányi utat mindenkinek! Éljetek a lehetőséggel, szuper lesz!
Dömös Mariann BTK, politológia
2016/17
Róma, Olaszország
Immáron második alkalommal volt szerencsém részt venni az Erasmus szakmai gyakorlatán. Az úticélom ezúttal is Olaszország, azon belül is Róma volt. A fogadó intézményem sem változott, ugyanaz a non-profit „közösségi tér” vagyis centro sociale fogadott, amely a doktori kutatásom homlokterében is áll. Mivel a szakmai gyakorlatot többször is meg lehet pályázni és az előző utam során öt hónapot használtam fel, ezért a tavalyi hazaérkezésem után, eldöntöttem, hogy újra megpróbálom. A pályázat beadásában már rutinom volt és ezúttal a fogadólevélről is időben gondoskodtam, így nem kellett azon izgulnom, hogy mikor fogják elküldeni. A fogadó szervezetem ezúttal is örömmel fogadta jelentkezésemet, nem érte őket váratlanul, hiszen úgy váltunk el, hogy valószínűleg ismét megpróbálom az Erasmus szakmai gyakorlatot. Ettől az újabb lehetőségtől elsősorban azt vártam, hogy az eddig megszerzett tudásomat kibővíthetem, árnyalhatom és újabb utakat nyit a doktori kutatásom számára. A gyakorlat alatt sikerült mélyebben bele látnom ezen szervezetek működésébe, részt vehettem az órák előkészítésében és lebonyolításában – mindezt a tavalyi évhez képest sokkal nagyobb önállósággal. Ismét találkozhattam bevándorlókkal, megismerhettem újabb történeteket, vagyis primer tapasztalatokkal szolgált, amely a doktori kutatási témámhoz is elengedhetetlen. A szakmai gyakorlat mellett készítettem interjúkat is a centroban dolgozókkal és újabb civil szervezetekkel is sikerült kapcsolatba kerülnöm a különböző rendezvényeknek köszönhetően. A szakmai gyakorlatom helyszínén a CSOA eXSnia centroban szervezett fesztiválokon, eseményeken is részt vettem. Valamint az egyéb civil szervezetek által tartott konferenciákra, kerekasztal beszélgetésekre vagy éppen flash mobokra is eljuthattam. Ezek közül kiemelkedik a menekültek világnapja alkalmából tartott rendezvénysorozat Róma szerte, amelynek köszönhetően például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egy rendezvényére is eljutottam, ahol igen értékes forrásokat sikerült összegyűjtenem. Mindezek pedig új perspektívákat adtak a kutatásomhoz.
Róma világváros és ennek megfelelően az árak is magasak. Ezzel tisztában voltam a korábbi tapasztalataim révén, tudtam, hogy mire számíthatok. Az ösztöndíj számomra legnehezebb pontja mindig a szálláskeresés. Szerintem ez Rómában felér egy extrémsporttal, elképesztően drágák az albérlet árak és szinte bármit ki lehet adni. Láttam én félig a föld alatt lévő „szobát” is. Szerencsére tavalyi szállásadóm ismét tudott fogadni, így ismét központi helyen laktam, az első időkben egyedül, majd pedig szállásadóm lakrészében, egy szobában. Számomra fontos volt, hogy legyen külön szobám, külön életterem, hiszen a szakmai gyakorlat, kutatás és ennek dokumentálása sok otthoni munkát is igényelt. Így inkább költöttem erre többet, a tömegközlekedésen viszont spórolni tudtam, hiszen a szállás annyira központi helyen volt, hogy kis sétával nagyon sok helyre el tudtam jutni. Ez azért is jó döntés volt, mivel Róma tömegközlekedési hálózata nem működik a legjobban. Két teljes metróhálózat van és egy, ami félig elkészült. A villamosok között sok a régi, így sok a meghibásodás. A buszközlekedés van döntő többségben, de ez teljesen kiszámíthatatlan. Egyik megállóban sem találunk menetrendet, nyilván nem véletlenül. Ráadásul nyáron a nagy hőségben számtalan busz is lerobbant, kigyulladt vagy éppen semmi légkondicionálás nem működött, ami a 39 fokban a buszon elviselhetetlen. A sztrájkok pedig havi szintűek, amikor megáll a tömegközlekedés az egész városban. Nem véletlen, hogy az olaszul tanulóknak a közlekedés témában az egyik legfontosabb elsajátítandó szó a sciopero, a sztrájk. A megélhetési költségeket úgy kell kalkulálni, hogy a szállásra az ösztöndíj nagy része elmegy, vagy az összes, ha drágább, központibb esetleg privát szobás vagy konyhás lakhelyt választunk, a többi pedig az étkezésre. Az ételek picit drágábbak a magyar átlagnál, de lehet olcsó diszkontokat találni, ahol az árak igencsak barátiak és a minőség ettől függetlenül magas.
A szakmai gyakorlat számtalan új lehetőséget adott számomra, sikerült kibővítenem és elmélyítenem a tudásomat a kutatási területemen, ezzel párhuzamosan pedig gyakorlati tudást, újabb kompetenciák megszerzését is lehetővé tette azzal, hogy részt vehettem tanári asszisztensként a CSOA eXSnia életében. Nem utolsó sorban pedig a nyelvgyakorlásnak is egy kiváló módja volt, amelynek a későbbiekben is nagy hasznát fogom venni. Első szakmai gyakorlatom után sikerült letennem a felsőfokú nyelvvizsgát, most pedig távolabbi terveim között szerepel az olasz nyelv további fejlesztése, akár egy fordítói kiegészítő képzés elvégzésével.
Összességében azt mondhatom, hogy az Erasmus programot – akár a tanulmányi, akár a szakmai ösztöndíjat, – ajánlom mindenkinek. Nem csupán a tanulmányok, későbbi karrier szempontjából meghatározó, nem csupán saját magunkról tanulhatunk meg számtalan dolgot, hanem emellett életre szóló élményeket és kapcsolatokat, barátságokat szerezhetünk, nyitottabbá, a világot be- és elfogadóvá válhatunk.
Mészáros Fanni BTK, Romanisztika, olasz
2016/17
Italia, Siena
Università degli Studi di Siena
Az Erasmus+ programról először a barátaimtól hallottam. Utánajártam, hogyan működik, mik a feltételek, majd kompromisszumot kötve magammal jelentkeztem az egyetemre, hogy egy évet eltöltsek Itália bármely részén. Igen, az egyetemre jelentkezésem oka az Erasmus+ program volt.
Amellett, hogy Itália nekem A Szerelem, ki akartam használni ezt a lehetőséget, ezt az egy évet arra is, hogy magammal legyek és kitaláljam a „hogyan továbbokat”.
Rengeteg élményben volt részem, mind negatív, mind pozitív értelemben. Nagyon sok mindent újra gondoltam, átértékeltem. Sokszor estem el, majd álltam fel. A magammal töltött idő –amiből előtte nem sok jutott - teljesen átformált. Megváltoztam. Nehéz volt egyedül szembe menni egy-két feladattal, de azt gondolom, hogy mindent maximálisan megoldottam.
Az utazás, mivel egy évre mentem, a szüleim segítségével történt. Ők vittek ki és hoztak is haza autóval. Erről most nem kívánnék többet mondani.
A szállásomat magam intéztem. Nyár elején elkezdtem albérleteket keresni a városban, interneten keresztül, ahol több e-mailváltás után egy hónap alatt sikerült a tökéletes szobát megtalálnom. Felvettem a kapcsolatot a sráccal, aki mammajaval kellett kint az anyagiakat minden hónapban intéznem. Roberta volt a kinti anyukám, aki az első pillanatban közölte a lakás bemutatása közben, hogy bármiféle baj, fogfájás, rosszat álmodás történik, mindig elérhető és bármikor zaklathatom bármivel… A részletekbe most nem mennék bele, de volt egy két érdekes dolog, amiért a segítségére volt szükségem, és ő azonnal, habozás nélkül ott állt az ajtóban. <3
A központhoz közel laktam, minden 10-20 percre gyalog elérhető volt, egyetem, edzőterem, bar, Conad J, így buszon talán, ha háromszor ültem.
A lakásban két másik lánnyal éltem együtt. Egy milánóival és egy nápolyival. Öt év önálló élet, egyedüllét után, ez okozott némi problémát, és a komfortérzetem többször megszűnt létezni, de igyekeztünk mindannyian alkalmazkodni a másikhoz. Mindenki a maga módján…
Az apró szobámért havonta 250 eurot kellett fizessek plusz kéthavonta érkeztek a számlák. A megélhetési költségek kissé magasak. Siena nem egy olcsó város, főleg, ha még a központban is lakik az ember. A bárban a reggeli péksüti tele nutellával vagy pisztáciakrémmel, de a vaníliás fánk is nyálcsorgatós, kerül 1 euroba, amihez iszol egy cappuccinot 1,25 euroért. Egy közepes fagyiért elkérnek 2-3 eurót is, egy pizza szelet kerül kb. 2,5 euroba és, ha alkalomadtán étteremben is kipróbálnánk egy két helyi ételt, mélyen bele kell nyúljunk a pénztárcánkba.
Hogy ezekre is jusson Erasmusos diákként, érdemes beszerezni minden adott helynek a „bón kártyáját”, amivel (pl Conad, Coop, Ipersoap) sokat lehet spórolni.
Ha shoppingolni támadna kedvünk és több ruhát, cipőt szeretnénk venni normális kereteken belül, érdemes elmenni szerdánként a helyi piacra, ami hatalmas, tele szuper dolgokkal, áron alul. Olyan álomszandit vettem 5 euroért, hogy gyorsan vettem mellé szintén 5 euroért egy fekete, gyönyörű, elegáns ruhát, amit előző nap otthagytam a firenzei butikban akciósan 16 euroért mert félre volt varrva.
Tehát, Siena drága, de, ha valaki szeret enni és/vagy shoppingolni, vannak kiskapuk.
A város 0-24 órában él, egyazon úton haladó emberekkel, buszokkal, motorokkal, biciklikkel zsúfolt. Minden utcában található egy turistacsoport, és Siena szinte összes fő műemlékeinél tömegek vannak.
Maga a város először hatalmasnak tűnik, egy nagy labarintusnak, ami az első pár hétben maga a rémálom, de idővel minden tisztul, így a méret is csökken, míg végül rájön az ember, hogy minden út a főtérhez vezet, hogy minden bárnak megvannak a törzsvendégei, hogy minden lakosnak az alatta lévő zöldséges a kedvence, hogy idős nénik lógnak kint az ablakban azt várva, hogy valaki integessen nekik és, hogy mennyire király összességében a vita senese.
Az Erasmusos életről (ESN) annyit tudok írni, amennyit hallottam róla egy idősebb személytől, egy tavaly Erasmus+ programban részt vett barátnőmtől és az év szeptemberi szemeszterében szintén Sienaban Erasmus+ programmal tanult hallgatótól. Maradjunk annyiban, hogy kimenetelem előtt eldöntöttem már, hogy nem szeretnék regisztrálni az ESN-be, és kimaradok Erasmusos diákként az Erasmusos életből. Nem bántam meg.
A fogadó egyetemtől amennyire féltem, annyira kellemesen csalódtam. Az első szemeszter kurzusain rengetegen voltunk. Elvesztem a tömegben. A második szemeszterben olyan órákat sikerült választanom, ahol családiasabb volt a hangulat, mindenki ismert mindenkit.
Az összes vizsgámat letettem, ahol az összes tanár olyan kedvesen és udvariasan és érdeklődően beszélt velem, hogy sokszor nem is tudtam, mit kezdeni ezzel a sok jóval, amit kaptam. Imádtam az egyetemen az óráimat, a tanáraimat, és ahogy leadták az anyagot. Szerettem bejárni. Az óra a tananyagról szólt, az ismereteink bővítéséről, a diákok kérdéseiről, véleményeiről és azoknak megválaszolásairól. Én, Erasmusos diákként is fontosnak éreztem magam és nem egy lábtörlőnek... Szóval egyszerűen imádtam és jó volt látni, hogy így is működhet…
Tehát, Siena minden egyes percét élveztem. Mikor reggelente, a város ébredése előtt futottam, mikor kikértem az írtó helyes bárostól a cappuccinom és megehettem a nutellatól szétfolyt croassaintomat, mikor elmentem egyetemre és végigültem az órákat 100%-os figyelemmel, mikor a két lakótársammal főztem akár északi, akár déli ételeket, mikor spinningeltem a Gold Gymben majd benyomtam kb. 5 gombócnak megfelelő közepes méretű fagyit a kinti barátaimmal.
Mindenkinek ajánlani tudom. Siena élményekben gazdag város, ahol én megpróbáltam minden lehetőséget kihasználni, hogy igazán magaménak érezzem.
Az éjjeli városban bandázgatások és „mozi” (kb. mint egy templom, benne székekkel és egy vászonlepedővel, amire vetítik a filmet :D Jah, és pop-corn sincs :D) mellett, sikerült eljutnom színházba (Teatro dei Rozzi), majdnem az összes „contradas” múzeumba így megismerve a város kerületeinek rivalizálásait, ami alapján megértettem a Palió értelmét is. Nem hagytam ki természetesen a Museo Civico-t sem, a Santa Maria della Scala-t, Santa Caterina történetét, felmentem a Torrel del Mangia-ba, ahol egész Siena látható felülről, stb…
Minden reggel integettem a tabacchi-ban dolgozó Luciano bácsinak, nekem is lett kedvenc zöldségesem, és úgy jártam keltem pár hét elteltével az ottani Conadban, mintha egész életemben mindenkit ismerve ott vásároltam volna.
És végül elmentem körülnézni a közeli városokba is, Pisaba, Firenzebe és párszor voltam Follonican is a tengernél.
Életem legjobb, legszebb, legeseménydúsabb, a legek legje éve volt.
Italia, A szerelem…
Mészáros Gyöngyvér BTK, olasztanári
2016/17
Bari & Firenze, Olaszország
Universitá degli Studi di Bari, Universitá degli Studi di Firenze
Már előző egyetemi képzésem alatt, amelyet az ELTÉ-n folytattam, részt vettem Erasmus programban. Úgy gondolom, hogy az egyetemeken általában ismerik a programot a diákok, nehéz róla nem hallani. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy az ösztöndíjra második egyetemi képzésem során, sőt, levelezősként is pályázhatok. Amin csodálkoztam, az az olasz tanszéki oktatómtól hallott információ volt, miszerint a tanszéken nagyon kevesen pályáznak Erasmusra. Az ember azt gondolná, hogy egy pénzzel támogatott külföldi lehetőséget – ráadásul nyelvszakon – minél többen szeretnének igénybe venni.
Mindezek után pályázatom könnyen ért el sikert, sőt, olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy nemcsak Erasmus tanulmányi, hanem egy évvel később Erasmus szakmai gyakorlatos ösztöndíjat is nyertem. Ez a kettő nem zárja ki egymást, a gyakorlat megkezdése pedig eshet a diploma megszerzése utáni félévre is – ahogy ez nálam is történt.
Mindkét program nagyon hasznos volt számomra. Tanulmányi ösztöndíjam Bari városába vitt, amelynek egyeteme nem olyan híres-neves, mint például Bolognáé, de kis odafigyeléssel kiváló kurzusokat tudtam magamnak kiválasztani. Megengedtem magamnak azt a „luxust”, hogy csak olyan órákat vettem fel, amelyek tényleg érdekeltek, és szívesen jártam be rájuk. Az itt szerzett jegyeket (előzetes megbeszélés alapján) otthon elismertettem, a félév többi tanegységét pedig otthon abszolváltam, az Erasmusotoknak engedélyezett vizsgaidőszak-meghosszabbítást igénybe véve. Így nemcsak nyelvtudásom fejlődött a kurzusok során, de nagyon hasznos ismeretekre, élményekre, képességekre is szert tettem.
Firenzében szakmai gyakorlatot végeztem. A firenzei egyetem magyar tanszékével sok évvel ezelőtt, első, ELTÉ-s Erasmusom során kerültem kapcsolatba. (Igen, én összesen 3-szor mentem Erasmusra, minden lehetőséget kihasználtam! J) Az ottani magyar tanszék vezetője mindig szívesen fogad gyakornokokat, mindig van feladat, amelyet leginkább az önállóan dolgozni szerető embereknek ajánlanék. Feladatom, másik gyakornoktársammal, egy magyar-olasz kétnyelvű gyerekeknek kitalált hétvégi iskola megtartása volt, amelyet mi indítottunk el a gyakorlatban. A gyakornokok számára mindig adódnak fő tevékenységükhöz nem kapcsolódó, „rájuk sózott” munkák, én azonban szerencsés helyzetben voltam, mert munkám legnagyobb részt a foglalkozásokhoz volt köthető. Oktatási élmény volt, azonban mégsem a megszokott, iskolai körülmények között; lehetett kísérletezni, tapasztalatot szerezni. A tevékenységhez meg volt teremtve a háttér, de rajtunk múlott, hogy az adott keretek között mennyit hozunk ki belőle. És, bár mindig voltak nehézségek, sikerült olyan foglalkozásokat tartani, amelyekkel mindenki elégedett volt.
A nehézségekkel kapcsolatban fontos elmondanom, hogy azok – néhány csodás kivételtől eltekintve – mindig vannak. Külföldre költözni mindig nehéz. Különösen az a nehéz, amikor az ember csak rövid időre költözik ki, és mindent pár hónap alatt kell megteremtenie. És ez a „minden” pont az élethez szükséges legfontosabb dolgok: otthon, étkezés, barátok, szociális kapcsolatok. Nehéz, hogy az elején nincsenek barátaink, nekem Bariban két hónapot kellett várnom, mire alakultak a dolgok, pedig eléggé nyitott, ismerkedős vagyok. De nincs mindig szerencsénk, hogy pont olyan emberekkel találkozzunk össze, akikkel igazán megtaláljuk a közös hangot. Ha belegondolunk, itthon sem találunk pár hét alatt barátokat, csak kint jobban rá vagyunk szorulva, azért vagyunk türelmetlenek. Ha nincsenek barátok, magányosnak érezzük magunkat, és a kedves ismerősöktől, azoktól a személyektől, akikkel elkezdtünk barátkozni nem várható el, hogy mindig ráérjenek. Hiszen nekik megvan a saját „otthoni” életük, és általában nincs annyi idejük, mint nekünk. Ezért türelmesnek kell lenni, és elfogadni, ha éppen kutyául érezzük magunkat a magánytól vagy bármi mástól, mert ez is a küldetés része, és ebből is nagyon sokat fogunk tanulni. (Persze vannak pont ezért az Erasmusotok számára szervezett programok, bulik, találkozók, amik jó alkalmak a szocializálódásra. Én ezeken kevésbé találtam a helyem, illetve a nyelvtanulás miatt igyekeztem helyiekkel barátkozni.)
Aztán kell rengeteg TÜRELEM. Egy új városban, amit még nem ismerünk, még egy-egy hely megtalálása, a közlekedés is rendkívüli türelmet igényel. Én már másodszor éltem Firenzében, de még mindig gyakran eltévedtem a centro szűk utcáin, vagy akárhol máshol, és, bár budapesti kerékpárosként edződtem, napi szintű harcot folytattam a rengeteg autóval, motorral, na és persze a turisták tömegeivel. Próbáltam megérteni az olasz közlekedés rendszerét, amely számomra abból áll, hogy átlag európai szemmel átláthatatlan szabályok között próbálunk túlélni egy cserébe rugalmas szisztémában, ahol nagyon odafigyelünk egymásra. Én, aki egyébként nem vágyódom Németországba, biciklin ülve megjelent álmaimban a Rend és a Nyugalom, amelyet például egy hamburgi kerékpáros élvezhet. De minden ilyen idegesítő különbség a megszokott életünkhöz képest egy élmény, egy tapasztalat, egy pici rész, amelyből jobban megismerünk egy kultúrát, egy életérzést, egy másfajta gondolkodásmódot. És, ha valamit nagyon élvezünk a másik országban – Itáliában például az ételeket, a gyönyörű tájakat, a történelmi és művészeti gazdagságot –, azt élvezzük, ha meg valami ott rosszabb, akkor az itthonit jobban fogjuk értékelni!
Szállás és költségek. Én nem vagyok egyszerű eset, különféle igényeim vannak a szállásommal kapcsolatban, emellett az étkezésben is nagyon igényes vagyok. Sokat eszem és jó ételekre vágyom. Ez már két hátrány is egy olyan programban, ahol az ember jó, ha spórol. Ennek ellensúlyozásaként az időmmel fizettem, és minden nap főztem, nem is akármilyen ételeket. Főleg Bariban voltak fantasztikus hozzávalók – és mellé a kisboltokban fantasztikusan kedves kiszolgálók –, és ezek eredményeképpen szívesen főztem, nagyon finomakat. Akinek nincsenek ilyen magas igényei, mindezt az időbefektetést meg tudja spórolni.J Bariban így némi kiegészítéssel kijöttem az ösztöndíjamból (500 euro), Firenzében azonban, ahol minden nagyon-nagyon drága, még a szakmai gyakorlatra kapott 600 eurós keret sem volt elég. Itt vállaltam plusz munkákat, nem volt nehéz szórólapozós, és egyik tanárnőm segítségével gyerekvigyázós munkát találnom, időm is maradt rájuk a program mellett. De még így is adódtak nehézségek. Ennek fő oka a szállástalálás problémája volt, illetve a talált szállásom drágasága (drágaszágaJ). Mivel csak néhány hónapra mentem ki, és Firenzében nagyon sokan keresnek lakást és szobát, nemigen adtak ki nekem szobát 6 hónapnál kevesebb időtartamra. (Két lehetőségem lett volna, ahol az egyiknél megbántam, hogy nemet mondtam.) Végül egy – egyébként színvonalas – kollégiumban laktam, ami azonban drágább volt, mintha egy lakásban béreltem volna egy külön szobát. 430 eurót fizettem végül egy másik lánnyal megosztott szobáért, amely viszont egy külön apartmanban volt; olcsó albérleti szobát pedig már 350 euróért is kaphattam volna. Egyébként van Firenzében olyan kollégium is, ahol 290 euróból is kijön egy külön szoba, ott azonban nincs főzési lehetőség. Akinek nincs külön szobára igénye, és kevesebbet eszik, az nagyobb eséllyel jöhet ki az ösztöndíjból. Jó azért, ha marad némi pénz arra is, hogy beutazzuk a környéket, és megkóstolhassunk pár helyi finomságot.
Minden efféle és egyéb nehézséggel együtt én nagyon örülök, hogy volt lehetőségem ezekre az élményekre, hogy megismerhettem még több részét Olaszországnak, szerezhettem olasz barátokat, és, ami számomra a legfontosabb volt, hogy sokkal jobban megtanulhattam olaszul, mert a kint szerzett, élő nyelvtudás nem hasonlítható ahhoz, amit itthon sajátítunk el. Ha tudtok, mindenképpen használjátok ki ezt a lehetőséget, mert a kint élés szervezett háttérrel, ösztöndíjjal, és némi segítséggel sokkal-sokkal egyszerűbb, mint később bármikor. És, ha még nem éltél külföldön, akkor kötelező!
Novák Nóra TTK, Geográfus, Msc
2015/16
Olaszország, Catania
University of Catania
Az Erasmus lehetőségéről már Bsc első évfolyamában is sokat hallottam, főként az oktatóktól. Mindig is nagyszerű lehetőségként tekintettem rá, hogy egy idegen országban élhessek és tanulhassak, ezáltal megismerve más kultúrákat és embereket egyaránt. Továbbá egy, vagy akár több idegen nyelv gyakorlása, új nyelv elsajátítása mindenképpen az egyik legvonzóbb tényezője számomra az ösztöndíjnak. Célországnak Olaszországot választottam, azon belül is a Szicílián található Catania városát. Mindig is megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem az olasz kultúra és életérzés iránt, így nem volt kérdés, hogy ha lehetséges, akkor oda menjek. Első nehézségként azzal kerültem szembe, hogy az olasz nyelvet mindezek ellenére nem beszéltem, viszont az adott tanszéken nem volt lehetőség angol nyelvű órákat felvenni. Számos utána járás után végül megerősítette a fogadó intézmény, hogy bár az órák olasz nyelven fognak folyni, tudnak biztosítani angol nyelvű szakirodalmakat és az oktatók is kommunikálnak angolul. A további dokumentációk lényegében gördülékenyek zajlottak, már amennyire az ilyesfajta hivatalos ügyintézések történhetnek.
Kiutazás tekintetében a Wizz Air közvetlen járatával olcsón és egyszerűen eljuthatunk Cataniaba, de a repülőjegyet mindenképpen sokkal korábban érdemes már megvenni. Az első 2-3 napra szobát béreltem ki, amíg nem találtam albérletet. Az ESN és AEGEE Erasmusos szervezetek tagjai lakás keresés tekintetében nagyon segítőkészek és mindent megtesznek, hogy végül mindenki találjon magának megfelelő szállást. Szerencsére nagyon hamar be tudtam költözni egy két szobás albérletbe, amit egy német lánnyal osztottam meg. A lakás a belváros szívében volt található, ahol a hét minden napján, minden órájában hatalmas zajt kellett elviselni. Havidíjként 215 euró + elektromos áramot fizettünk fejenként, és bár a lakás nem ért ennyit, még is inkább az albérletet ajánlom, mint sem a rosszul működő, hiányosan felszerelt kollégiumokat. Költségek tekintetében azt kell, hogy mondjam, egy kis odafigyeléssel az ösztöndíj akár 100%-osan fedezheti a kinti költségeket annak ellenére is, hogy a magyarországi áraknál minden jóval magasabb.
A várost hatalmas nyüzsgés uralja, tele üzletekkel, éttermekkel, bárokkal, így bármit is szeretnénk, minden megtalálunk. A közlekedést káosz jellemzi, mint ahogyan szinte minden mást is. De ez Olaszország tekintetében nem meglepő, és amíg kezdetben néha dühítő volt, addig az öt hónap végére sokkal inkább megmosolyogtató volt látni külföldiként. A buszjáratok közlekedése jó és sűrűnek mondható, bár a menetrend sokkal inkább csak dísznek van. A buszok nagyjából akkor jönnek, amikor kedvük tartja, vagy legalább is ezt a benyomást kelti. A helyi ESN, valamint az AEGEE tagjai is folyamatos programokat biztosítanak. Az első két hónapban utazásokat is „szerveznek”, bár a szervezés kissé túlzás, mert nem az erősségük. Ennek ellenére viszont mindenben szívesen segítenek bármire is van szükségünk, közvetlenek és senkit nem hagynak magára a problémáival.
Tanulmányaimat a Cataniai Egyetem geológia tanszékén töltöttem. Annak ellenére, hogy itthon földrajzosoknak írták ki a szabad helyeket, én kifejezetten csakis környezetföldrajzosoknak ajánlom, hiszen a kinti egyetemen olyan, hogy földrajz, mint külön szak nincsen, ezáltal nem feltétlen a társadalomtudományos tárgyakat előnyben részesítő diákoknak való. Összességében az egyetemmel kapcsolatos egy-két negatív élményt szerencsére ellensúlyozza maga az Erasmusos lét, a hely atmoszférája, a tagadhatatlan életszeretetük, a folyamatos nyüzsgés, az ételeik, na és persze a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájak. A program által – bár eddig is tudtam – még biztosabb lettem a jövőmet illetően, miszerint Olaszországban dolgozzak és éljek a későbbiekben. Mindenképpen egy kihagyhatatlan lehetőség, és minden bizonnyal sokak életét változtatja meg alapjaiban, köztük az enyémet is.
Petrinovics Petra KTK, BABA
2018/19
Olaszország, Milánó
Sognando Casa srls
Az Erasmus+ programról őszintén szólva már nem is emlékszem, hogy mikor és hol hallottam először. A gimnáziumot Barcson végeztem, angol két tanítási nyelvű tagozaton. Iskolánkban nagy népszerűségnek örvendtek és hagyománnyal bírtak az egy hetes cserediák programok, az 5 év alatt négy programban volt szerencsém részt venni és így már az egyetemi éveim előtt tudtam, hogy mindenképpen szeretnék majd egy félévet külföldön tölteni, ösztöndíjjal. Az alapképzésem megkezdését követően, a tavaszi félévben részt vettem a Kar Erasmusos tájékoztató napján és talán itt hallottam először bővebben a szakmai gyakorlat külföldön történő teljesítéséről. Hamarosan lehetőségem adódott a Hallgatói Önkormányzati Testület megválasztásán induló egyik csapat tagjának lenni, és 2017. január 1-jén kezdtem meg a mandátumomat, mint tanulmányi referens, 2018. január 1-től pedig a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának hallgatói munkaerő-közvetítésért felelős referenseként is tevékenykedtem. A mandátumaimat mindenképpen szerettem volna befejezni, így gyakorlatilag nem volt időm a tanulmányi féléveim alatt Erasmusra menni, így jött a döntés, hogy egy plusz, 8. félévben a szakmai gyakorlatomat teljesítsem külföldön.
El tudom képzelni, hogy a jövőben egy multinacionális vállalatnál helyezkedjek el, így fontos volt számomra, hogy a gyakornokságom alatt nemzetközi környezetben, valós tapasztalatot szerezzek egy cégnél, valós feladatokkal és felelősséggel, nem utolsó sorban pedig, az önéletrajzban sem mutat rosszul egy külföldi szakmai gyakorlat. A cég hirdetését az erasmusintern.org oldalon találtam és az egész folyamat nagyon gyorsan és egyszerűen zajlott. A jelentkezésemet követő napon már vissza is jeleztek, következő nap megvolt a videóinterjú és még aznap este visszajeleztek, hogy várnak szeretettel. A jelentkezésemet több helyre is beadtam, de mivel szorított az idő, és egyébként is szimpatikus volt a cég, illetve Olaszország és azon belül is Milánó, nem vártam tovább.
A szállás megtalálása elég nagy nehézséget okozott, mert alapvetően drágák az albérletek Milánóban, így a saját szoba bérlését hamar elengedtem. Az ingatlanokat közvetítő oldalaknál általában még egy szolgáltatási díj is rájön a költségekre, ezért leginkább Facebook csoportokban böngésztem a hirdetéseket. Végül egy 2 szobás lakás, 3 ágyas szobájában béreltem egy ágyat, havi 370 €-ért (320 € + 50 € rezsi), Milánó észak-keleti részében. Az iroda teljesen másik városrészben helyezkedett el, így naponta kétszer 1,5 órát kellett tömegközlekednem metróval és villamossal, ez egy kicsit kellemetlen volt. A kiutazásom autóval történt, kivitt a családom és hazafelé is eljött értem apukám.
A fogadó cég egy burkolatokat forgalmazó webshopot üzemeltet (https://sognandocasashop.it/en/), valamint portfóliójukat folyamatosan bővítik bútorokkal, berendezési tárgyakkal, design elemekkel. Amikor megérkeztem, 5-en voltunk gyakornokok, rajtam kívül egy másik magyar lány, egy horvát, és két török, a csapat viszont cserélődött a hónapok során, érkezett még görög, norvég, és litván gyakornok is. Az én fő feladataim közé a social media marketing tartozott (tartalomgyártás, felületek kezelése, fizetett hirdetések), valamint több területen kellett kutatást végeznem, kontaktokat gyűjtenem, potenciális partnerekkel felvennem és tartanom a kapcsolatot. A munkavégzés angol és olasz nyelveken egyaránt folyt, az utóbbiban sokat tudtam fejlődni is.
A nagyvároshoz viszonylag gyorsan hozzászoktam és hamar otthon éreztem magamat, viszont mivel nagyon társaságközpontú ember vagyok, az elején nehézséget okozott, hogy távol vagyok a barátaimtól, szeretteimtől. Rájöttem azonban, hogy ahhoz, hogy jól érezzem magamat, nem feltétlenül kell, hogy velem legyen valaki, és egy idő után már nem éreztem magamat kellemetlenül, amikor egyedül mentem egy kávézóba, múzeumba, vagy éppen fedeztem fel a város különböző negyedeit. Milánóban nem csak az albérletek drágák, de a megélhetés is, a szórakozásról ne is beszéljünk. Az éttermekben főételt nem nagyon lehet 20 € alatt találni, és a legtöbb esetben egy 3-4 €-s coperto (kiszolgálási díj) is felszámolásra kerül. Lehet persze 4 €- ért is pizzát kapni, de a helyiek elmondása szerint, nem akarjuk tudni, hogy az miből készül. A szórakozási lehetőségekről többnyire az IW Card telefonos applikáción keresztül tájékozódtunk, mert ezen keresztül az Erasmusos hallgatók kedvezményesen tudtak belépni egy-egy szórakozóhelyre a hét különböző napjain. Viszonylag olcsó kiruccanási lehetőség volt az ”aperitivo”, ami azt jelentette, hogy 11-2 €-ért választhattunk magunknak egy koktélt és indulhatott az all you can eat a büféasztalokon kínált ételekből.
A kint töltött 4 hónapom alatt ellátogattam néhány környező városba, jártam Veronában, Bergamoban, Sirmionéban a Garda-tónál, Como-ban a Comói-tónál, ezekre a napokra különösen jó szívvel gondolok vissza.A program által sok új embert ismertem meg, akikkel nagyon jó viszonyt sikerült kialakítanom és ha nem is tartjuk napi szinten a kapcsolatot, tudom, hogy bármikor egymás országaiban járunk, szívesen vendégül látjuk a másikat. Szerintem mindenképpen érdemes belevágni ebbe a kalandba, mert emberileg is sokat formálódhatunk a során, a határaink feszegetése pedig igen nagy valószínűséggel az előnyünkre válik. Fontos az egymás iránti nyitottság, hogy a világot és a benne élő embereket meg akarjuk ismerni, megtapasztalni és megszokni a kulturális különbségeket és ott hagyni magunkból egy kis darabot minden helyen, ami több-kevesebb ideig az otthonunkat jelenti.
Rácz Enikő MIK, Belsőépítész környezettervező Művész MA
2016/17
Olaszország, Róma
La Sapienza Universitá di Roma
Erről az ösztöndíj programról már évekkel korábban hallottam, olvastam róla neten és mindig is vágytam rá, hogy egyszer én is részese legyek és átélhessem, de nem mertem belevágni, mert nem voltam valami jó idegen nyelvből (angol). Ahogy teltek az évek egyre nagyobb „szerelem” lett Olaszország. 2014-ben, amikor a szakdolgozatomat írtam, fontos volt egy röpke tanulmányi utazás Rómába. Akkor, ez volt az első önálló egyéni utazásom és felfedező utam. Ahogy megérkeztem és a főváros történelmi központjában sétáltam éreztem egy egyfajta bizsergést. Ekkor még nem tudtam ezt az érzést mire vélni, de tudtam, hogy valami nagyon jó. Természetesen haza indulás előtt dobtam a Fontana di Trevi kútba a megfelelő „szabályok” szerint apró centeseket, mely szerint így biztosan visszatérünk. Hazaérve nagy lelkesedéssel elkezdtem az olasz nyelv tanulását. Nagyon lelkes voltam, hogy egy olyan nyelvet tanulhatok, amit én akarok és minden kötöttség nélkül építhetem a tudásom.
Két évvel ezelőtt, amikor megkaptam az értesítőt, hogy felvettek a két éves mesterszakra, akkor fogalmazódott meg bennem egy Erasmusos gondolat, mely szerint itt az idő bebizonyítani önmagamnak, hogy igen is képes vagyok rá. Így elkezdtem olvasni blogokat és minden információt kezdtem kigyűjteni mi minden kell hozzá. Az első mesterszakos évben és utána is folyamatosan tanultam az olaszt, de miután kijártam a nyelviskolák nyújtottan lehetőségeket, hogy a középszintig eljussak, úgy éreztem valami hiányzik…hát persze.. az anyanyelvi olasz környezet, ahol kamatoztathatom a már megszerzett tudásomat. Így hát elkezdődött a kaland…
Azt határozottan tudtam, hogy tavaszi félévben szeretnék kimenni, vagyis az őszi jelentkezési határidőt kellett figyelnem. Szeptember vége október elején be is adtam a jelentkezést. Pár héttel később kaptam az értesítést, melyben az állt, hogy indulhatok és részt vehetek az Erasmus+ ösztöndíj programban. Szakmailag, ami nem csak az építészet, hanem formatervezést is kínáló egyetem a La Sapienza Rómában. Építész kar választható még Calabriában és Ferrarában. Én nem is gondolkodtam abban, hogy melyik egyetemet és várost fogom választani. Előzőleg, mint „turista” már bejártam Rómát, de így lehetőségem nyílt egy félévre szinte helyi lakossá asszimilálódjak. Attól a pillanattól kezdve, mikortól a fogadó egyetem is felvette velem a kapcsolatot tudtam, hogy tényleg megyek és másról sem tudtam beszélni csak a programról és, hogy tényleg megyek.
Kiutazásom repülővel a Wizzair légitársaság közvetlen járatával történt. Apró nehézséget talán a szálláskeresés okozott, amit egyénileg kellett intézni, így én már decemberben elkezdtem nézelődni, keresgélni, mert az indulásom februárban volt. Ami nekem fontos volt, hogy nem szerettem volna sok szobás mindenhonnan a távoli messzeségből érkezett hallgatókkal lakni. Jobban szerettem volna például egy családnál lakni anyanyelvi környezetben. Aztán találtam 2 olyan oldalt facebookon, ahova bejelentkezés után lehet írni -ki vagyok, -mit tanulok, helyileg hol milyen szállást keresek és mennyi a havi rászánt ár. Mikor már az összes szállásos oldalt újra és újra végig böngésztem sikertelenül, akkor a *Magyarok Rómában és az *Olasz keres-kínál facebook csoportokba is írtam hátha valaki tud segíteni. Végül sikerül.
A szállásom egy kedves olasz hölgynél, Stefániánál volt, aki a Piazza Bailduinán lakik egy tetőtéri lakásban. Neki van egy kicsi szobája, amit szívesen kiad, de nem hirdeti, mert amúgy vendégszoba. A januári hónapot végig emaileztük, így szinte barátian köszöntünk mikor februárban találkoztunk, hogy megnézzem a szobát, amit addig csak fényképen láttam és hát leesett az állam. A szoba igazából nem volt kicsi. Közvetlen kapcsolattal volt egy fedett, ablakokkal körbezárt terasz és még onnan egy nyitott kis/nagy terasz, majd egy kilépővel összekötve egy hatalmas terasz, ami viszont az egész házé - bárki használhatja. (a félév alatt nem jött fel senki) A szobámban volt egy nagy ágyam, aminek galériája volt. Ez igazából csak rakodó volt, mert állítólag nem biztonságos… volt egy nagy asztalom rajta egy kis (monitor)tvvel, két falon nagy tükör, ami tudományosan nagyítja a teret, a szekrényem nem a szobában volt, hanem a lakás másik részén, de az is elég nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjek. A lakás többi része közös volt. Egy fürdőszoba egy konyha és a konyhából is, mint a szobámból itt is nyílt először egy fedett majd egy nyitott terasz . Nem kellett semmit magammal vigyek. Minden konyhai és egyéb dolgot nyugodtan használhattam. Még ágyneműt is kaptam. A házhoz 2 percre volt 3 élelmiszerbolt és közvetlenül oda-vissza irányban ott volt a buszmegálló, aminek egyik végállomása közvetlen a belvárosba vitt. Viszont ez volt az egyetlen busz, ami ezen a környéken járt és haza vitt. Egy igen csak neves környéknek számított ez a része a városnak, így a busz mindííííg tele volt. De szőőőőőrnyen tele. Bármelyik járatot is használtuk bármelyik napszakban. Rómában a tömegközlekedés olyan, mint egy kalandpark. Nincs normális menetrendjük, ami letölthető applikációjuk van az is vagy pontos, vagy nem, de így is ritka a járatsűrűség, ami hatalmas tömeget eredményez. Mindezen felül nem a hosszított csuklós buszok járnak, hanem csak a rövidek.
Ezekre ugye bár nem fér fel mindenki, de mindenki szeretne sőt, inkább akar, vagyis tolakodnak és képesek saját magukat olyan szinten felpréselni a buszra, hogy levegőt nem kap az ember. Ahogy néztem őket és napi szinten átéltem ezt az érzést igazából ez nekik nem is olyan szörnyű. Annyira nyitott személyiségűek az olaszok, hogy szinte nincs is intim zónájuk. Zavarba ejtően közel tudnak állni a másik emberhez. Ez megfigyelhető a strandon, éttermekben és a szórakozó helyeken, de akár csak az utcán is. A városról többet nem is írok, mert azt további sok oldalon keresztül tudnám írni így röviden csak annyit róla, hogy aki csak teheti legalább egyszer, amiből úgy is legalább kettő lesz utazzon ki és elvezze minden egyes macskakövét még ha meg is botlik benne (ilyenkor visszakell fordulni és még egyszer átlépni a botlott részt). Na de most a lényeg jön..
A fogadóintézmény annyira kedves volt, hogy még kiutazás előtt volt egy jelentkezési lehetőség nyelvi előkészítő kurzusra. Intenzívre, ami 3 hétig mindennap vagy Extenzivre, ami 3 hónapig hetente 2 nap. Én az intenzívet választottam így már február 5.én indultam, mert 6.án már kezdődött is a kurzus. Ennek végén volt egy záró teszt, amit sikeresen teljesítve kaptam +3 kreditet és így volt egy bónusz hónapom a mélyvíz előtt. De szerencsémre vált, mert már ekkor sok új barátság kezdődött. Az egyetem? Olaszosan kabarés :) volt még februárban egy nagy La Sapienza-s nyílt nap majd egy külön karonkénti is. Építészkar…? imádom :) kicsit szervezetlennek tűnt még is megkaptam minden fontos információt, amire szükség volt. Ahhoz, hogy a kurzusokat fel tudjam venni és választani tudjak kb egész márciusban fölöslegesen mentem de, mert ki volt írva, hogy majd csak 1- 2-3 hét múlva vagy csak hónap végén kezdődik. Végül a hivatalos március 1-ei kezdés hónap végén sínre állt és indulhatott a várva várt hallgatói élet olaszul. A tanárok nagyon kedvesek és türelmesek, de nincs kivételezés csak mert valaki Erasmusos. Nagy szerencse, mert nekem pont ez a jó. De azért bevallom voltak pillanatok, amikor a frász jött rá, hogy nekem olaszul kell a tervezésem prezentálni. A csoporttársak nagyon kis aranyosak voltak. Először, mint egy új dolgot csak kerülgettek és miután én is megszoktam a környezetem akkor lettünk igazán jóban. A kurzusok mind nagyon érdekesek és izgalmasak voltak. Bevallom nem vállaltam nagyon sok kurzust. Úgy voltam vele, hogy inkább legyen csak a minimum, de akkor az 100%-os legyen, amikor a vizsgán leszek. Szerencsére így is lett.
Két kurzust vettem fel. Az egyik egy elég komplexen felépített tematikájú tárgytervezés volt. Minden óra elején volt egy előadás, mint pl.: eco design, ergonómia design, energia design stb. Ezután az előző órai előadás témájából kellett csinálni egy framwork-t, ami egy képekkel és szöveggel illusztrált montázs volt. Ezután egy könnyed ebédszünet, majd folytatódott az óra. Következett a tárgytervezés. 4-5 fős csoportmunka volt így valamelyest könnyebb volt az élet és a kommunikáció is ugyebár fontos volt, de ezt az akadályt is sikeresen átugrottam, mert a tanár nő és a csoporttársak is segítettek és az Activity is velünk volt :) . A másik kurzus egy grafikai óra volt, ahol szintén kis csoportokban dolgoztunk. Kezdésként minden csoportnak egy logót kellett tervezni, ami megjelenik egy névjegykártyán, levélpapíron, kitűzőn stb. A további feladat a magazin és napilap különböző oldalainak szerkesztése. Per esempio címlap, tartalomjegyzék, horoszkóp és egyéb rovat, ami egy (pletyka)magazinban vagy egy (politikai)napilapban szerepel. Mindkét kurzus hozzá tett az eddigi tanulmányaimhoz egy kis pluszt, amit majd a jövőben biztosan kamatoztatni tudok. A kötelező iskola mellett természetesen voltak szuper programok, mint a városnézés(de nem a megszokott turista útvonal, hanem a város más híres részein), piknik, biliárdozás vagy csak egy spontán találkozás, amiket a helyi ESN szervezett. Mindenhéten volt legalább 2-3 buli és a félév alatt kb 4-5 nagyobb utazás Olaszország más városaiba. Általában péntek reggeltől vasárnap estig. Bármilyen kérdés, gond, baj adódott az ESN srácok tudtak segíteni(a maguk olaszos módjukon) :D
Amit ettől a programtól vártam azt mind átélhettem. Nem csak azt, hogy önállóság, haverok buli fanta – vagyis Aperol Spritz, hanem a saját magam megtalálása. Na jó ez nagyon prózai szöveg.. igazából nem tudom szavakba önteni mekkora élmény volt ez a félév. Tulajdonképpen és leginkább a nyelvtanulás miatt szerettem volna és vágytam kimenni nagyon. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen ha őszinte vagyok akkor a nyelvtudásom egy szintet ugrott. Amit ez a félév adott nekem az a magabiztosság, bátorság és nyitottság, ami eddig is jellemző volt rám, de nem ennyire. Sokkal nyugodtabban és higgadtabban kezelek szituációkat. Nem ítélek elsőre, hanem előbb megismerem és csak aztán alkotok véleményt bármiről és bárkiről.
Két nagyon jó dolog is történt ez idő alatt. Az egyik, amikor összeszámolva kb 10en voltunk magyarok és egy nagyon cuki társaságot alkottunk. A másik, amikor a Római Magyar Akadémián egy programon találkoztam egy olasz lánnyal, aki anyai ágon magyar. 3év tanulás után tökéletesen beszél magyarul. Én szinte eldobtam az agyam, mikor jobban megismertem és mondta, hogy Ő segít nekem olaszul és én tudok neki segíteni magyarul. Június óta nagyon jó barátnők vagyunk. Még egy 5 napos nyaralásra is elvittek a családi nyaralóba Lizzanóba (Puglia) :) Ez az 5 nap nagyon sokat számított és csak hozzá tett a magabiztos nyelvtudásomhoz.
Zárásként annyi, hogy aki csak teheti és érez magában ekkora bátorságot és *csak_azért_is_bebizonyítom_Magamnak* érzést akkor vágjon bele, mert egy életre szóló élményt fog átélni. Olaszországot és Rómát azoknak ajánlom, aki imád enni, inni és képes egy nap legalább 3x fagyizni :D és aki rajong a történelmi város adta lenyűgöző látványért bármelyik napszakban. De minden móka és kacagás mellett csak óvatosan, mert kint kicsit drágább az élet, mint itthon. De én azt mondom, hogy aki a tésztát a paradicsomot a bazsalikomot és a parmezánt szereti éhen már nem hal.Ez a menü luxusnak számít, pedig ez a legolcsóbb és legtakarékosabb akár egy héten keresztül. ;) nade ha az olyan szuper társakkal sodor össze az idő, akikkel teljes szívből jóban lesztek és még főzni is tudtok akkor megfogtátok az isten lábait.. és ezt a barátságot ne engedjétek el, mert nem tudhatjátok mit hoz a jövő :)
Reitz Kinga BTK, Pszichológia (angol nyelven)
2016/17
Olaszország, Padova
Universitá degli studi di Padova
Az Erasmus+ programról egyetemi éveim során többször hallottam. Leginkább barátaim, ismerőseim által ismertem meg, mivel ők már részt vettek a programban és kivétel nélkül csakis pozitív élményekkel, rengeteg új baráti kapcsolattal gazdagodtak. Így, amint alkalmam adódott, megpályáztam ezt a lehetőséget.
A programtól új látásmódot vártam. Kíváncsi voltam az olasz életvitelre, mentalitásra és oktatásra. Korábban már jártam Olaszországban, bíztam benne, hogy hosszútávon legalább annyira tetszeni fog, mint nyaralásaim során és reméltem, hogy az ott szerzett ismeretek, illetve új baráti kapcsolatok későbbi életemre pozitívan kihatnak. Választásomban, illetve döntésemben fontos szempont volt az is, hogy kilépjek komfortzónámból és ezáltal önismeretem, valamint problémamegoldóképességem fejlődjön.
Nehezen sikerült megfelelő célországot találnom, mert a legtöbb egyetem elvárta az adott ország nyelvének magasszintű ismeretét és csak néhány egyetem biztosított angolnyelvű kurzusokat az általam tanult szaknak. A legtöbb olasz egyetem is elvárta az olasz nyelv alapos ismeretét, de az idei évtől a Padovai Egyetem angol nyelven pszichológia BA programot indított, így akadály nélkül jelentkeztem és szerencsémre könnyen találtam nekem tetsző kurzusokat is.
2017 februárjában, pár nappal a szemeszter megkezdése előtt érkeztem. A kiutazásomat repülővel oldottam meg, Budapestről Velencébe az út kb. másfél óra volt, Velencéből Padovába kb. fél óra alatt busszal pedig könnyen eljutottam. Előzőleg nem kerestem albérletet, mert baráti vélemények és tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy mindenképpen kollégiumban szeretnék lakni. Miután megtudtam, hogy a programban részt vehetek és a Padovai Egyetem tájékoztatott, hogy lehetőség van a kollégiumi elhelyezésre, de ahhoz mihamarabb jelentkeznem kell, így azonnal visszaküldtem az általuk küldött nyomtatványt. Szerencsés voltam, mert jelentkezésemet elfogadták így kiérkezésemkor rögtön egy „fantasztikus” közösségbe kerültem.
A ’Residenza Nievo’ kollégiumban biztosítottak szállást számomram ahol kb. hetvenen laktunk. A kollégium nagyon jó helyen volt, kb. tíz perc bicikliútra a városközponttól és kb. harminc percre az egyetemtől. Egy kétágyas szobában laktam, a fürdő és a konyha közös volt, a szállás havi 205 Euróba került. A program 500 eurót biztosított egy hónapra, ebből fizettem a kollégiumot és a megmaradó összeg többé-kevésbé fedezte költségeimet. Megjegyzem, hogy a városban ugyan ez volt a legolcsóbb kollégium, mégis itt volt a legjobb közösség és itt volt a legjobb a hangulat, így más kollégiumokból többen próbáltak átkerülni hozzánk.
Ha mégis valami negatívumot kéne mondanom, csak annyit tudnék, hogy a kollégium konyhájából sokszor loptak ételt és evőeszközt és a tisztaság sem volt mindig megfelelő. Akadtak gondok a fűtéssel is de ezt egy elektromos hősugárzóval könnyen megoldottuk. Tudni kell azt is, hogy Padovában hatalmas kultúrája van - legfőképp a diákok körében- a biciklizésnek, a biciklilopás pedig mindennapos jelenség volt.
A Padovai Egyetem Európa egyik első egyeteme, ahol több mint hatvankétezer diák tanul. Számtalan képzésre van lehetőség, különösen híres a színvonalas pszichológiaoktatásról, Olaszország második legjobb egyeteme e téren. A kar épületei modernek és rendkívül felszereltek. Sokféle kurzus közül lehetett választani, viszont mivel olyan kurzust nem találtam, amit az itthoni egyetem elfogadna, így olyanokat választottam, amelyeket érdekesnek találtam. Különösen felkeltette érdeklődésemet a klinikai pszichológia, amit nagy örömömre hetente háromszor három órában hallgathattam.
Az egyetemen a közösségi élet is színvonalas volt és nagy szerencsénk volt a Padovai ESN-nel is, mert gyakran különböző programokat, utazásokat szervezett nekünk, melyek révén jobban megismertük Olaszországot és egymást. Voltunk borkóstolón, BBQ esten, voltunk opera előadáson Veronában, és jártunk Bolognába, Firenzébe és Nápoly környékén is. Szimpatikus volt, hogy ez alkalmakkal a szórakozást igyekeztek ötvözni a kultúrával, emellett közvetlenek voltak és gyakran „vegyültek velünk” így jobban összehozták a csapatot. A szervezett utak mellett sokat utaztam a program során megismert emberekkel is, így rengeteg élménnyel és szoros barátságokkal gazdagodtam.
Nagyon megszerettem magát a várost is, Padova fantasztikusan szép és hangulatos, az idő során hihetetlenül a szívemhez nőtt. A helybéliek nemigazán beszélik az angol nyelvet, de mosolygósak, segítőkészek és vidámak, emellett a város tele van egyetemistákkal és a nekik szervezett programokkal. Rengeteg az étterem, a kávézó, a beülős-kiülős hely, melyek kora reggeltől egészen hajnalig tele vannak és az árak sem térnek el lényegesen a magyar áraktól. Nagyon sok szórakozási lehetőség volt, gyakran jártunk pl. a Factory-be valamint a Fishmarket-be, ami az Erasmusosok törzshelye is volt.
Az Erasmus+ programot nagyon jó lehetőségnek és egyben olyan alkalomnak tartom, ami nagyon ritkán adódik az ember életében. Boldog vagyok, hogy részt vehettem a programban, mert rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Azt gondolom, hogy nyelvtudás fejlesztése mellett az ember önmagáról is rengeteg dolgot megtudhat. Megtudhatja többek közt, hogy hogyan reagál idegen környezetben, megtudhatja, hogy oldja meg problémáit, ha teljesen egyedül van, illetve hogyan találja meg a hangot olyan emberekkel, akik teljesen más kultúrából jöttek. Úgy gondolom, hogy az ott tapasztaltak egyfajta általános elfogadást is elősegíthetnek a társadalomban, hisz ha az ember megtanul másokkal, külföldiekkel együtt élni, az megtaníthatja elfogadni azt is, hogy amellett, hogy mennyire különbözünk, egyben hasonlítunk is.
A programot csak ajánlani tudom mindenkinek, hatalmas élmény.
Ha mégis valami negatívumot kéne mondanom, csak annyit tudnék, hogy a kollégium konyhájából sokszor loptak ételt és evőeszközt és a tisztaság sem volt mindig megfelelő. Akadtak gondok a fűtéssel is de ezt egy elektromos hősugárzóval könnyen megoldottuk. Tudni kell azt is, hogy Padovában hatalmas kultúrája van - legfőképp a diákok körében- a biciklizésnek, a biciklilopás pedig mindennapos jelenség volt.
Szabó Tamás ÁOK, általános orvos
Pavia, Olaszország
Fondazione Policlinico San Matteo
Szabó Tamás, hatodéves orvostanhallgató vagyok. Január közepétől március végéig volt lehetőségem az Erasmus keretein belül 2,5 hónap szakmai gyakorlatot Olaszországban, Paviaban elvégezni. 2014 tavaszán került meghirdetésre az Erasmus pályázat, egyedül jelentkeztem Olaszországba, követelmény volt az olasz nyelvtudás, mint utólag kiderült nem alaptalanul. Mivel van olasz középfokú nyelvvizsgám elnyerhettem a pályázatot. Elég sok a hivatalos tennivaló, papírmunka mind a pályázat kezdete előtt, alatt és után, viszont mindenben készségesen segített a kari koordinátor, a pécsi erasmus koordinátor és az olaszországi koordinátor is.
A szállást el kell intézni jó előre, úgy nem is engednek kiutazni, ha nincs lefixált szállás. Az olaszországi szervezet ajánlott fel különböző lehetőségeket, melyek elég drágák voltak, az olcsóbb kollégiumi helyek főként csak a teljes vagy fél évig kint tartózkodóknak elérhetőek. Albérletet egyedüli kiutazóként és ismeretség híján meg se próbáltam keresni, így a felajánlott lehetőségek közül a Green Campust választottam, ott tudtam foglalni egy 2 szobás lakásban egy helyet havi 385 euróért (+8 euró internet költség). Maga a Green Campus új építésű, korszerű épületegyüttes, 1 és 2 szobás külön lakások vannak, nem olyan, mint egy kollégium, nincsenek közös folyosók, vagy terek. Az épületek között van zöld terület ahova jó idő esetén kiülnek az emberek, de január, februárban minden volt, csak jó idő nem. A városközponttól nagyon messze van, az épületen túl már csak a szántóföldek következnek. Gyalog 1 óra az út a központból, buszok járnak fél óránként, vagy gyakrabban, de csak este fél 10ig. Amúgy a lakások berendezésére nem lehetett panasz, de ha még egyszer mennék, inkább keresnék egy albérletet a városban, 4-500 euró/hó-ért már lehet találni. Számomra egyetlen előnye, hogy közel volt a kórházhoz, ahol a gyakorlatot csináltam, gyalog 15 perc volt ajtótól ajtóig.
A Fondazione Policlinico San Matteo elnevezésű klinika-együttesben csináltam a gyakorlatot, kb. egy helyre koncentrálták az összes helyi klinikát, így nincsenek nagy távolságok. A szülészet-nőgyógyászattal kezdtem, 6 hetet kellett teljesítenem, itt jött képbe az elengedhetetlen olasz nyelvtudás, ugyanis angolul a frissen végzett orvosok sem szívesen beszélnek. Szóval csak olaszul beszélt hozzám mindenki, pláne amint megtudták, hogy megértem őket többé-kevésbé. Viszont ez egy nagyon jó lehetőség a nyelv gyakorlására, így lehet a legjobban elsajátítani, megtanulni. Az első pár napban főleg csak azokat értettem meg akik lassan, érthetően beszéltek, de hát ez a ritkább, idővel a gyorsan, artikulálatlanul beszélőket is egész jól megértettem. Maga a szülészet-nőgyógyászat gyakorlat nem volt annyira kimerítő, ottani mentalitás alapján főleg a nők lesznek nőgyógyászok, így mint férfival nem sokat foglalkoztak, de ez is teljesen emberfüggő, volt aki nagyon kedves volt és oktatott, volt aki tudomást se vett a jelenlétemről. A második gyakorlatom a gyerekgyógyászat volt, csak 4 hetet töltöttem kint, de sokkal pozitívabb volt az összkép, többet oktattak, foglalkoztak velem.
Pécsnél kisebb város, Milánó alatt, vonattal fél óra a távolság. Maga a belváros rendkívül szép, tipikusan, amit elképzel az ember egy olasz kisvárosról, sőt nem gondoltam, hogy egy észak-olasz város lehet ilyen szép. Sétálóutcák tömkelege, drágábbnál drágább boltokkal. Rengeteg bár, fagyizó, étterem. Van kertváros-szerű része is az kb. olyan, mint Pécs. A peremterület viszont nem valami meggyőző, modernebb épületek, szemetes környezet, és síkság. Az időjárás úgy 5 fokkal melegebb általában, mint Pécsen, de köd nagyon sokszor van. Autóval odamenni csak akkor érdemes, ha sokat akar kirándulni az ember Olaszországban, amúgy a benzin drágább, mint itthon, az autópálya végképp, és minden kocsi meg van húzva, érintőre parkol mindenki. Buszközlekedés teljesen jó, gyakran járnak, plusz erasmusosoknak, a kinti iroda 10 euró befizetésével biztosít buszbérletet fél évre. Vonatállomás is van, Milánóba fél óra alatt el lehet jutni, onnan meg tényleg mindenfele mennek a vonatok. Egyszer taxiztam kb. 3 km-t az volt 8 euró, úgyhogy még az se olyan vészes. A rossz idő miatt nem álltam neki biciklit vásárolni, jó időben sokan használják, használt bicikliket lehet kapni olyan 40-50 euróért már, de alapvető egy kutyalánc is hozzá, a legrondábbakat is ellopják, minden rosszindulat nélkül, csak mint helyi szokást emlegetik az olaszok.
Mint erasmusosnak a kinti iroda biztosít menza-kártyát is, amivel a város több pontján lévő menzákban lehet ebédelni, én a kórház menzán ebédeltem, oda más kártya kellett, teljesen meg voltam elégedve a felhozatallal, és a minőségével is, 3 euró volt egy étkezés, tészta vagy rizsféle első fogásnak, mindenféle húsok körettel második fogásnak, plusz gyümölcsök, kiflik közül lehetett válogatni. Jól jött, ugyanis elég drága az élelmiszer is. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a telefonálás megoldható elérhető áron, 10 euró volt az olasz sim-kártya, további 10 euróért adtak 250 perc hívást, 250 smst és 1GB netet. Plusz 5 euróért 120 perc külföldi hívás is kérhető. Ez a Wind nevű cégnél volt elérhető, de érdemes körülnézni máshol is.
Az ESN nevű diákszervezet kártyáját is hasznos megszerezni, a paviai erasmus irodában lehet ezt is intézni, 10 euróba kerül, bulikba belépés olcsóbb, bárokban kedvezményeket biztosít. A Facebookon az ESN Pavia Erasmus csoportba is érdemes belépni, ide rakják fel a programokat, amiből általában egy héten több is van, nagyon jók szoktak lenni, a világ minden tájáról érkeznek Paviába hallgatók (törökök, lengyelek, csehek, spanyolok, portugálok, németek, brazilok, amerikaiak, oroszok), a lakótársam örmény volt, szóval ezer féle embert lehet megismerni. Ha már Olaszországban voltam, sokfele kirándultam, haverok látogattak meg itthonról, sok szép helyet néztünk meg, mint Velence, Pisa, La Spezia, Sirmione, Maranello, Bologna, Milano, Parma.
Véleményem szerint, aki csak teheti, használja ki az erasmus adta lehetőséget, maradandó élmény lesz, akárhova is megy, számomra az volt. Paviát meg különösen ajánlom azoknak, akik olaszul akarnak tanulni, és megismerkedni az olasz szokásokkal, egy életteli diákváros.
Szakál Katalin BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola
2016/17
Olaszország, Firenze
Universita’ degli Studi di Firenze, Finnugor Intézet
Hogy idén részt vehettem az Erasmus+ programban, azt a tavalyi szintén Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjamnak köszönhetem, hiszen akkor ismerkedtem meg mostani fogadótanárommal, aki visszahívott szakmai gyakorlatra. A tavalyi tanulmányi ösztöndíjat pedig olasz tanszéken keresztül kaptam meg. Már olasz minorosként terveztem kimenni, és Olaszországban tanulni, ám akkor erre nem volt lehetőségem, viszont most szerencsére úgy alakultak a dolgok, hogy egy évet is kint tölthettem.
Mivel a tavalyi tanulmányi ösztöndíjamnak köszönhetően tapasztaltabb voltam, így úgy tértem vissza, mintha hazajönnék. Persze teljesen más kihívások is voltak, hiszen itt most idegen nyelvi terepen, tudományos közegben dolgoztam, amit nagyon vártam, mivel úgy gondolom, egy hatalmas lehetőség doktoranduszként egy külföldi egyetemen segíteni, oktatni, illetve – mivel magyar tanszékről van szó –, a magyar kultúrát erősíteni, és részt venni az olasz-magyar gyerekek oktatásában, magyar kultúrára való nevelésében.
Mivel némiképp tapasztaltabb voltam idén, ezért elkerültem azokat a buktatókat, amikkel tavaly találkoztam, sőt e tapasztalatnak köszönhetően tudtam segíteni azoknak, akik először jöttek ki Firenzébe. Ugyanott szálltam meg, mint előző évben. Már – mivel tudtam, hogy jövőre megkaptam a szakmai ösztöndíjat – az előző félévben megbeszéltem a főbérlőmmel, hogy ide jönnék vissza. Egy kis szobát béreltem 350 € +rezsi/hóért, közel a központhoz. Nagyon kényelmes volt. Bár egy kicsit sajnáltam, hogy nem olaszokkal, hanem kínaiakkal, koreaiakkal és irániakkal laktam együtt. De legalább más kultúrát is megismertem. Többségében otthon angolul beszéltünk, mert azon a nyelven értett mindenki. Habár ezt is élveztem, hiszen mind a három nyelvet használhattam: az angolt az albérletben, a magyart a tanszéken és az olaszt a kutatáskor és barátaimmal.
A város csodálatos volt, olyan, mint egy ékszerdoboz, bárhová ment az ember olyan érzése volt, mintha múzeumba járna. Mivel közel laktam a centrumhoz, ezért szinte mindenhova gyalog jártam, szerencsére nagyon ritkán kellett buszra költeni.
Mivel tavaly már kialakult a kapcsolati tőkém és a baráti társaságom, így nem használtam ki az ott szervezett Erasmusos programokat, hanem velük voltam aperitivozni, kirándulni, korcsolyázni, mozizni, és mindenfélét, ami a valódi olasz élethez hozzátartozik. Szerencsére, úgy, hogy kaptam a doktori ösztöndíjamat is, így ki lehetett jönni a pénzből, bár figyelni kellett, hogy mire és hol költök, hiszen az élelmiszer és a szórakozás is elég drága kint.
A fogadóintézményemben nagyon sok mindent segítettem, de legfőbb feladatunk egy hétvégi magyar iskola kialakítása és lebonyolítása volt. Azonban ezt szakmailag is elő kellett készíteni a nulláról finanszírozás nélkül, így nagyon sok előkészületet, felkészülést, utánajárást, tárgyalást igényelt, viszont a végén sikerült, ami hatalmas élmény, hiszen teremtettünk valami értékeset közösen. Tanárok, diákok, gyakornokok.
Ezen kívül az ösztöndíjat a doktorim előkészítésére is kihasználtam, hisz rendszeresen jártam a Pisai Egyetemre konzultálni a témám szakértőjével és a könyvtárakba kutatni.
Mindemellett amennyire csak tehettem, utaztam, így voltam Milánóban, Velencében, Padovában, Siénában, Luccában, Torinóban, Alessandriában, Tortonában és Rómában. Mindegyik gyönyörű város. És remek érzés volt megismerni jobban Olaszországot.
Nagyon sok mindent köszönhetek ennek az ösztöndíjprogramnak: nyitottabb lettem, jobban beleláttam az olasz életbe, a doktorimat tényleg a kutatási területem országában kutathattam, és még szakértőkkel is találkozhattam, lettek külföldi barátaim, így én is egy kicsit nemzetközibbnek érzem magam. Szerintem ezt az érzést mindenkinek ki kell próbálnia egyszer, hisz teljesen másképp néz majd a világra.
Szarvas Richárd Zoltán MIK BMDI, Építőművész
2016/17
Olaszország (Szardínia), Cagliari
Universitá Degli Studi di Cagliari
Az Erasmus+ programról elsőként barátaimtól, kollégáimtól hallottam, akik korábban a program keretében töltötték valamely félévüket külföldi tanintézményben. A gondolat, hogy pályázzak az ösztöndíjra, akkor körvonalazódott bennem, amikor egy szaktársam említést tett a lehetőségről, hogy megpróbálhatnánk együtt kimenni a következő félévre. A közeledő leadási határidő és a tény, miszerint lassan, de biztosan tanulmányaim vége felé tartok, így a lehetőségek száma igen korlátozott, megerősített az elhatározásban: ’Igen, Erasmusos akarok lenni!’. Természetesen további információkra volt szükségünk, így részt vettünk a karon szervezett tájékoztató napon, ahol a pályázás feltételeinek, a külföldi félév lebonyolításának ismertetése mellett, korábban a programban részt vett hallgatók élménybeszámolóival is gazdagodtunk.
Több tényező is szerepet játszott abban, hogy pályáztam az ösztöndíjra. Ettől a félévtől vártam, hogy kizökkentsen az elmúlt évek megszokott iskolai-munkahelyi ritmusából, hirtelen elhatározásból szerettem volna kilépni abból a komfortzónából, ami tulajdonképpen nem is volt olyan kényelmes számomra, a jól-lét érzése inkább a megszokásból táplálkozott. Természetesen ez utóbbit főként visszatekintve tudom ilyen módon értelmezni, a pályázat elnyerése után, a kiutazási határidőhöz közeledve, majd elérve azt, egyre inkább szimpatikusnak tűnt abban a bizonyos biztonságos és fix zónában maradni, amit az itthoni életemnek neveztem. A kezdeti kétségeim - melyek közül a legfőbb szerepet a vélt nyelvi hiányosságok miatt érzett bizonytalanság és az addig ismeretlen szituációkkal szembeni félelem játszották - egészen gyorsan eloszlottak, az ismeretlen emberek, a nyelv, a kultúra, a mentalitás, így a teljesen idegen közeg által rövid időn belül egy újfajta függetlenség-érzés kerített hatalmába. A korábban bizonytalannak, ezáltal veszélyesnek és nemkívánatosnak bélyegzett szituációkra az első két-három hét után már, mint megoldandó és megoldható feladatokra tekintettem. Minél több ilyen kísérlet végződött sikerrel, annál nagyobb önbizalommal léptem tovább, így végeredményben egy idő után már fel sem merült bennem, hogy előfordulhat, hogy valamit nem sikerül záros határidőn belül megoldani. Alapvetően nem vagyok egy beszédes ember, ami egyértelműen hátráltatta a nyelvi kibontakozást és a fejlődésemet, valamint nyilvánvalóvá vált, hogy az átlagnál lassabban tanulok nyelveket, amit csak tetézett, hogy idegen nyelven kellett elsajátítani egy másikat (angolul olaszt). Ez adott szituációban természetesen tudott kellemetlen lenni, de végeredményben, ha az ember nem iskolai keretek között, kötött időbeosztás és programterv mellett, hanem önmagáért a nyelv megismeréséért tanul, tulajdonképpen nem kimondottan számít.
A kiutazás 2016. szeptember közepén volt esedékes, életem első repülőútja igazából egy dupla repülés volt, hiszen Budapestről nincs közvetlen járat Cagliariba, így szükség volt egy átszállásra Milánóban. Az utazás minden nehézség nélkül lezajlott, de a kevesebb, mint két és fél órás tiszta repülési idő ellenére a várakozással, bejelentkezéssel, csomagfeladással együtt mégis majdnem fél napot tett ki, így mire megérkeztünk, igencsak elfáradtunk. A repülőjegyeket már három-négy hónappal az indulás előtt lefoglaltuk, ennek ellenére, miként a szeptember Szardínián még szezonnak számít, a csupán egy hónappal a hazaút előtt lefoglalt jegyhez képest az ár ekkor kétszeres volt. A hazaút ugyancsak zökkenőmentesen, az odaúttal azonos repülőterek érintésével játszódott le. A különbség az ellentétes irányon kívül, de azzal összefüggésben, a hazaérkezés ténye felett érzett öröm mellett abban a keserédes érzésben nyilvánult meg, hogy életünk egy fontos darabját kint hagytuk egy csinos ’kis’ szigeten, valahol a Földközi-tengeren.
A szállás kiemelten jó pozícióban, a város legfőbb központjához közel - mely egyben annak kulturális, közlekedési és egyetemi centruma is - helyezkedett el. Egy öt szobás, első emeleti lakásban laktunk kezdetben hatan, majd néhány hónap elteltével már csak öten. A foglalást egy a megelőző félévben kint tartózkodó ismerősünkön keresztül intéztük. A lakás, annak ellenére, hogy csak nagyon kis részben volt felújítva és fűtéssel sem rendelkezett, tulajdonképpen minden igényünket kielégítette; elegendően nagy volt ahhoz, hogy újonnan megismert barátainkat vendégül láthassuk és kellően szeparált ahhoz, hogy mindannyian el tudjunk vonulni saját szobánkba, amennyiben arra volt szükség. A szoba normál méretű, körülbelül 16-18 négyzetméteres volt, azzal a furcsasággal, hogy az utcára nem, csupán a lichthofba nyílt egy kisméretű ablak, ezen keresztül jutott be némi fény a helyiségbe . Bérleti díjként a szobáért havonta 215 Euro-t fizettem, melyhez további 30 Euro fix rezsi, és változó, körülbelül 35 Euro összegű egyéb költség tartozott, így a tényleges lakhatás a felhasználás függvényében összesen havi 280 euro-ba került.
Cagliari, noha lakosságát tekintve szinte teljesen megegyezik Péccsel, a laksűrűség jelentősen nagyobb, a kulturális programok, szórakozási lehetőségek igen nagy számban vannak jelen a városban. A belváros minden utcájában és kis teresedésében találunk legalább egy kávézót, vagy cukrászdát, de legtöbb esetben éttermet is, a főtér (Piazza Yenne) közvetlen környezetében pedig szinte kivétel nélkül minden földszinti, utcára, térre nyitható helyiség vendéglátó funkciójú.
A tömegközlekedés alapvetően jól szervezett, a főtér közelében található a közlekedési centrum (Piazza Matteotti), ahonnan indul és ahova beérkezik az összes vonat, helyi és távolsági buszjárat. Kezdetben nehézséget okozott a jegyek megvásárlása, ugyanis azokat automatákból lehet beszerezni, amik nem minden esetben működnek, nem feltétlenül van angol nyelvű menüjük és nem mindig tudnak készpénzt elfogadni, vagy visszaadni. Újságárusnál, valamint in situ a buszvezetőtől is vásárolhatunk, de utóbbi esetben ugyanarra a menetidőre feljogosító jegy többe kerül. Szinte kivétel nélkül minden helyi járatos buszmegálló el van látva elektronikus, GPS alapú információs rendszerrel, mely állandóan frissülő adatokat szolgáltat a buszok érkezési idejéről. Sok vonalon, a kiépítés adottságai szerint troli-buszok, valamint tisztán elektronikus meghajtású járművek is közlekednek. A távolsági buszközlekedés kissé kaotikusabb képet mutat, a nagy központokban a jegyeket ugyancsak automatákból lehet megvásárolni, azonban kisebb megállókban semmiféle információ nincs a jegyvásárlás lehetőségeiről - a buszvezetőnél lehet venni -, valamint a menetrendről sem. A helyi jegyek árai körülbelül megfelelnek az itthoniaknak, azonban minden esetben időtartamhoz vannak kötve és nem vonalra korlátozottak, így biztosítják az átszállás lehetőségét, használatuk gazdaságosabb. Az autós közlekedés egyértelműen kaotikus, a belvárosban rengeteg autó van, melyet az úthálózat és a parkolók nem képesek elvezetni és tárolni. A közlekedési szabályok egészen képlékenyek, az úttesten és a járdán akármilyen szituációban számítanunk kell áthajtó, elénk vágó, vagy tilosban parkoló autókra, így érdemes mindig nyitott szemmel járnunk és nyugalmunk megőrzése érdekében figyelmen kívül hagyni a folytonos kürtölést. Kiemelném, hogy egyéni tapasztalatom alapján Cagliari belvárosában és külterületein egyaránt kifejezetten csak tapasztalt kerékpárosoknak ajánlott két keréken közlekedni és nekik is lehetőség szerint a buszsávban, mely összességében viszonylagosan biztonságos zónának mondható.
A megélhetési költségek tekintetében általánosan elmondható, hogy az élelmiszer, háztartási- és egyéb szükséges cikkek ára az itthoni átlaghoz képest jó közelítéssel másfél-kétszeres, egy hónapra levetítve körülbelül 420 Euro fedezte a szükségleteimet, ami tartalmazta a szórakozás, az éttermi fogyasztás, a közlekedés, a szervezett utazásokon való részvétel és az iskolai feladatokhoz szükséges anyagok beszerzésének költségét is.
A helyi, Erasmus hallgatókat támogató szervezetek, mint az ESN és az ISAWO számos kirándulást és összejövetelt rendezett segítve a beilleszkedést és támogatva a más-más országokból érkezett hallgatók találkozását, biztosítva a megismerés lehetőségét. Én személy szerint nem kaptam kifejezetten mellém kinevezett ún. ’buddy’-t, aki segített volna megoldani a felmerülő problémáimat, de minden kérdésemre megkaptam a választ a fent nevezett szervezetek önkénteseinek, illetve az ISMOKA iroda munkatársainak köszönhetően. Emellett az egyik kirándulás alkalmával megismertem az egyik szervezet néhány helyi, olasz tagját, akikkel igen jó barátságot kötöttem, a későbbiekben többször szerveztünk közös programokat; a csapat tagjainak kedvessége, segítőkészsége, a velük együtt töltött idő kiemelten fontos szerepet játszott abban, hogy jól éreztem magam a félév során.
A megérkezés utáni két hétben intenzív olasz nyelvtanfolyamon vettünk részt az ESN szervezésében, mely - ahogy korábban említettem - kihívást jelentett a gyors tempó miatt, de a programterv, a lebonyolítás és az oktatók felkészültsége tekintetében a kurzussal elégedett voltam. Kisebb szervezési, továbbá - noha korábban regisztráltunk az elektronikus tanulmányi rendszerbe - információáramlási probléma okán nem értesültünk arról, hogy a nyelvkurzus második hete egybeesik a félév kezdő hetével. Ezen információ hiányában egy kurzus első két óráján önhibánkon kívül nem jelentünk meg, de miként igazolásunk volt a nyelvkurzuson való részvételről, az oktató eltekintett ettől az aspektustól, a következő órákon lehetőségünk volt pótolni a kihagyott alkalmakat. Az első órák után szembesültünk azzal a helyzettel, hogy noha a prospektusban - melyből kiválasztottuk a fogadó intézményt -, zárójelben feltüntetve szerepelt az angol képzési nyelv, az órák olasz nyelven zajlottak. Az oktatókkal természetesen tudtunk angolul kommunikálni, de mint a helyi kari koordinátortól megtudtuk, a mérnöki- és építész karon a képzés kizárólag olaszul folyik, tehát az Erasmusos diákok nem az itthonihoz hasonló rendszer szerint, külön a számukra kialakított angol csoportban, hanem a helyi diákokkal közösen vettek részt a kurzusokon. (A meglepetések elkerülése érdekében előzetesen érdemes karok szerint megkeresni a kapcsolattartókat és érdeklődni.)
Összességében ebből a körülményből csak előnyünk származott, hiszen nagy segítséget jelentett az olasz nyelv értő tanulásához, még ha kezdetben tanácstalanul és értetlenkedve ültünk is végig néhány órát. Az oktatókkal előre leegyeztetett módon, a vizsgáztatás angol nyelven folyt, így ebben a tekintetben sem szenvedtünk hátrányt a helyiekkel szemben. Lényeges különbség az itthoni képzéshez hasonlítva a tanórák hossza, hiszen a felvett tantárgyak alkalmanként nézve 3, illetve 5 óra hosszúságúak voltak, melyeket ugyan általában megszakított egy szabad időkorlátok között értelmezett, legalább 15 perces szünet, de egészében nézve ez a beosztás igen fárasztó és olykor monoton napokat eredményezett. A képzésben fontos szerepet kap a tanóra keretei között történő egyéni, vagy csoportos feladatmegoldás, egyfajta műhelymunka, de arra a kérdésre, miszerint a lehetőség megteremtése miatt növelték meg az órák hosszúságát, vagy a meglévő, nagy időtartam által nyílt lehetőségük ennek a rendszernek a kialakítására, végül nem kaptunk választ. A tervezési és grafikai ábrázolási órák lebonyolítása az itthonitól kissé eltérő tematika szerint működik, az egyes órák sok esetben több, itthon külön, egymástól függetlenül oktatott tárgyat fognak össze. A program jellemzően többlépcsős, a megszerzett elméleti tudást elsőként egyszerű, sematizált gyakorlati feladatokon keresztül rögzítik, majd bemutatják a valós szakmai alkalmazási területeket és ezután - az iskolai kereteken túlmenően - valós, komplex, szakmai gyakorlati feladatok megoldásával zárják a témát (példa: ábrázoló-geometriai szerkesztési alapelvek felhasználása az építészeti tervek alkalmazott grafikai és szerkezeti bemutatásában). Összességében elmondható, hogy az itthonitól különböző képzési rendszer és tematika megismerése révén az intézményben eltöltött félévben új, alternatív módját ismertem meg az oktatás, a tudás átadás módszerének, saját bőrömön érzékelve annak előnyös és kevésbé előnyös oldalait.
Az Erasmus program elsősorban magabiztosságot adott a különböző szituációk megoldásához, úgy nyelvi, mint gyakorlati értelemben, melyre őszintén szólva igazán nagy szükségem volt. A program végeztével sokkal gyakorlatiasabbnak érzem magam, nyitottabbá váltam az emberekre és véleményükre egyaránt. Korábban úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes kapcsolatot létesíteni olyan emberekkel, akik nem az anyanyelvemet beszélik, pláne nem viszonylag rövid idő alatt, de mindkét berögződött elgondolásomat megcáfolta ez a félév, hiszen számos barátot szereztem, akikre pont olyan szeretettel és megbecsüléssel gondolok, mint itthoni ismerőseimre. Úgy érzem a szerzett nyelvi kompetencia képessé tesz arra, hogy részt vegyek az idegen nyelvű oktatásban is, továbbá ismeretséget alakítsak ki olyan emberekkel, akik külföldi diákként pontosan olyan szituációba kerülnek, mint én kerültem előzőleg, és úgy segítsek nekik, ahogy nekem segítettek kezdetben ismeretlen emberek, akiket ma már barátaimnak nevezhetek.
Meg kell jegyeznem, korábban nem tudtam elképzelni, milyen lehet Erasmusosnak lenni. Az itthon látottak alapján inkább ellenérzésem volt ezzel az intézményesített, folyton szórakozó és látszólag semmittevő csoport-életmóddal szemben, azonban a külföldön töltött félév teljesen megváltoztatta a véleményemet, hiszen beleláttam a működésbe. Hasonlóan abban az esetben, amikor a társadalom egészét vizsgáljuk, természetesen ezen csoportban is találhatunk szélsőértékeket viselkedés, hozzáállás és szorgalom tekintetében, de a közvélekedéssel szemben a résztvevőkre nem egyértelműen jellemző a külső szemlélők által látott - vagy látni vélt - szélsőséges, nemtörődöm viselkedés. A program valójában arra ad lehetőséget, hogy az ember szórakozva tanuljon. Nyelvet, kultúrát, viselkedést, önértékelést. Máshogy, mint azelőtt.
Bátran ajánlom a programot minden hallgatónak, olyan, hozzám hasonló embereknek is, akik bizonytalanságuk, vagy az Erasmus sztereotípiák miatt ódzkodnak csak rágondolni is a programban való részvételre, de fejleszteni szeretnék nyelvi és feladatmegoldó készségeiket, fejlődni kívánnak önállóság terén, illetve érzésük szerint valamilyen váltásra van szükségük, hogy megtalálják az igazi útjukat; akár bevallottan, akár titkon.
Sziva Edina KTK, pénzügy
2016/17
Trento, Olaszország
University of Trento
Az Erasmus+ programról elsőként az egyetemi csoporttársaimtól, barátaimtól hallottam. Többen közülük már részt is vettek a programban és kivétel nélkül pozitív véleménnyel voltak róla. Engem személy szerint mindig is érdekelt, hogy milyen lehet egy külföldi országban élni, így hát úgy gondoltam, hogy mindenképpen érdemes lenne kipróbálni legalább egy félév erejéig. A mesterképzés végéhez közeledve éreztem, hogy itt van úgymond az utolsó lehetőség, így most vagy soha alapon jelentkeztem. Nem utolsó sorban persze az angol nyelvtudásomat is szerettem volna fejleszteni a munkaerőpiacra való kilépés előtt.
Mindig is érdekelt az olasz kultúra, nyelv, gasztronómia, szerintem elsősorban azért, mert teljesen más, mint a magyar. A programban való részvétel előtt már egyszer jártam Olaszország déli részén és teljesen magával ragadtak a csodaszép tájak és az a tipikus olaszos életérzés (azt hiszem, hogy mindenki sejti, hogy miről beszélek). Így, hát úgy döntöttem, hogy a célállomásnak mindenképp Itáliát szeretném. El is kezdtem keresni és mivel a kiutazás előtt sajnos egyáltalán nem tanultam olaszul, így a felkínált egyetemek közül csakis Trentó volt számomra megfelelő, ugyanis csak ezen az olasz egyetemen volt lehetőség angol nyelvű tárgyak felvételére.
Előzetesen nem túl sok mindent tudtam Trentóról, aztán kisebb utánajárást követően kiderült, hogy az ország legészakibb részén helyezkedik el, Dél-Tirol tartomány egyik központi városaként, megközelítőleg pedig egy Pécs nagyságú település. Mivel a fényképek, leírások alapján szimpatikusnak tűnt, beadtam a pályázatot az első helyen Trentót megjelölve. Az elbírálást követően kiderült, hogy az egyik csoporttársammal együtt mindketten felvételt nyertünk Trentóba, így hát együtt kezdünk el szállást keresni. Az olasz albérlet árakat elnézve mindenképp úgy gondoltuk, hogy gazdaságosabb lenne, ha ketten bérelnénk egy szobát. Mivel nem igazán találtunk ideális lakást előzetesen az interneten, így felvettük a kapcsolatot az ottani egyetem által javasolt szervezettel, akik a kiérkező diákok elszállásolásával foglalkoznak. Ők kétfajta szálláslehetőséget biztosítanak, van egy nagy kollégium komplexum vagy pedig a városban elszórva, lakásaikban helyezik el az embereket. Az árak egységesek 250 euró/hó a kétágyas szobáért, illetve ezen felül még egy 360 eurós kauciót is szükséges volt befizetni. Sajnos a két opció közül nem lehetett választani, így a kiutazás előtt pár nappal tudtuk meg, hogy bennünket egy lakásba osztottak be.
A kiutazásban szerencsére a szüleim nagy segítségemre voltak, ugyanis kivittek autóval, másképp nem tudom, hogy ennyi csomagot hogyan tudtam volna kivinni. A kiérkezést követően a szállás megtalálása igazi kihívást jelentett, hiszen egy teljesen külvárosi részen volt. Meglehetősen hűvös lakás fogadott bennünket, a gázkazán beüzemelése nem ment könnyedén. Próbáltunk más diákokat keresni, akik szintén itt laknak, esetleg tudnak segíteni, de nem találtunk senkit. Így, tehát nem indult zökkenőmentesen a kalandunk. Maga a város egyébként nagyon szép környezetben helyezkedik el hegyekkel körülvéve, a hangulatos belvárosában, kis utcácskáiban pedig érezhető volt az olasz hangulat.
Az oktatási időszak Olaszországban kicsit el van tolódva a magyarhoz képest, csak február végén kezdődött az egyetemi tanítás. Ennek ellenére mi már kiutaztunk február elején, ugyanis jelentkeztünk egy az ottani egyetem által biztosított ingyenes intenzív olasz nyelvtanfolyamra, amit mindenkinek ajánlok, aki esteleg a jövőben tervezi a kiutazást, hiszen az ingyenes nyelvtanuláson kívül lehetőség nyílt a többi Erasmusos megismerésére is. Kicsit szomorú lettem, azonban a nyelvtanfolyam kezdetekor, mert a többiek nagy része mind a kollégiumban kapott szállást, így már ismerték egymást a tanfolyam előtt is, amíg a mi szállásunkon és a környékén továbbra sem volt senki rajtunk kívül. A városközpont, (ahol az egyetem, nyelviskola voltak) egyébként nagyjából egy 20 perces helyijáratos buszúttal volt elérhető. A havi diákbérlet ára 26 euró volt, amellyel nemcsak a buszt, hanem a helyi vonatjáratokat, illetve felvonót is lehetett használni. Napközben nem volt probléma, hiszen körülbelül negyed óránként jártak a buszok, a legnagyobb negatívum az éjszakai tömegközlekedés hiánya volt, ugyanis éjfél után nem volt semmilyen tömegközlekedési lehetőség, a taxi ára pedig eléggé borsos volt.
Egy hét elteltével a fűtés még mindig nem működött teljesen megfelelően, így jelentettük a helyi karbantartóknak, akik kiküldtek egy hivatásos szerelőt, aki teljesen tönkretette az egész készüléket. Így számos e-mail váltást és személyes találkozót követően belátták, hogy nem maradhatunk a tél közepén fűtetlen lakásban, így végre mi is átköltözhettünk a kollégiumba. Maga a költözködés folyamata kicsit sem volt egyszerű, ugyanis a város egyik végéből a másikba kellett egyedül minden cuccunkat átpakolni, de teljesen megérte, mondhatnám, hogy az átköltözés után teljesen új időszámítás kezdődött az Erasmusos félévemben. Egyre több embert megismertem, barátokat szereztem, szerencsére a kollégiumban egy nagyon jó szintre kerültünk, olyanok voltunk, mint egy nagy 20 fős család. A konyhán ugyan osztozni kellett a többi emelettársunkkal, de ez nem jelentett problémát, hiszen a konyha úgy működött az esetünkben, mint egy nagy nappali, esténként gyakran összeültünk kártyázni, beszélgetni és persze a koli bulikból sem volt hiány.
A kollégium természetesen tömegközlekedési szempontból is sokkal frekventáltabb helyen helyezkedett el, vonattal 5-6 perc alatt megközelíthető volt a belváros. Egy másik nagyon népszerű közlekedési eszköznek számított a bicikli, amit ingyenesen lehetett igénybe venni a szállásbiztosító szervezettől, azonban nagyon kellett vigyázni, mert, ha esetleg ellopják 140 eurót kell fizetni. Április, májusban már, amikor jobb volt az idő nem is kellett buszbérletre költenem, hiszen kerékpárral könnyedén elérhető volt a belváros.
Az egyetememen angolul oktatott tárgyak nagy része menedzsment témájú kurzus volt, így sajnos nem tudtam a szakirányomnak megfelelő tárgyakat felvenni, de ez kicsit sem bántott, hiszen legalább bővíthettem a gazdasági látókörömet. A gazdasági tárgyak mellett felvettem egy szakmai angolnyelvi kurzust is, illetve az olasz tanulmányaimat is igyekeztem elmélyíteni, hiszen az egyetem mellett végig jártam olasz nyelvtanfolyamra is. Trentó olasz viszonylatban nem számít egy igazi nagyvárosnak, így azt mondanám, hogy az országon belül nem is mondható drága környéknek, a magyar árakhoz képest természetesen a tésztán és a szószokon kívül szinte minden drágább. Ha valaki nem szeretne utazni, kirándulni, akkor ki lehet jönni az ösztöndíjból, de mivel annyi csodálatos hely van a környéken mindenkinek ajánlom, hogy próbáljon valamennyit spórolni félretenni a kiutazást megelőzően. Mint már említettem Trentóra a pezsgő éjszakai élet többnyire nem jellemző, itt Olaszország északi részén inkább a beülős bárokat, éttermeket részesítik előnyben. Persze volt néhány program azért, például az úgynevezett Notte Bianca júniusban, amikor is az egyhetes városfesztivál keretében egy éjszakán át minden bolt, butik, étterem nyitva tartott, a tereken koncertek, dj-k voltak és mindenki az utcán együtt várta a napfelkeltét.
A helyi ESN is szervezett néhány programot a félév folyamán, melyek közül a raftingolás volt az egyik kedvencem, amikor is egy hétvégén kivonultunk együtt a hegyekbe és az evezést követően együtt sütögettünk, buliztunk a többiekkel, majd pedig sátorban éjszakáztunk. A másik ilyen program pedig a Eurodinner volt, ahol amellett, hogy megkóstolhattunk más nemzeti étleteket, a saját magyar lángosunk olyan jól sikerült, hogy elhozhattuk a legjobb csapatnak járó helyezést. Az ESN egyébként működtet egy úgynevezett mentor programot is, ennek keretében helyi diákokat bíznak meg, hogy segítsenek az érkező Erasmusos hallgatóknak. Ezt ajánlanám mindenkinek, hiszen nekem is rengeteget segített a mentorom főleg a kiutazásom előtt. Olaszországban a vasúthálózat rendkívül jól működik, és az országon belül szinte minden elérhető a segítségével. Ezen kívül még megemlíteném a Flixbus-t is, ami nagyon népszerű Olaszországban, és meglehetősen olcsó is, Erasmusos diákoknak pedig kedvezményeket is biztosítanak, én többnyire ezt használtam, ha utaztam, hiszen Trentóban is van megálló.
Összességében szerintem nagyon megéri részt venni az Erasmus programban, hiszen a nyelvtudás fejlesztése mellett, rengeteg új emberrel lehet találkozni, rengeteg új helyet lehet felfedezni, mindezek mellett pedig úgy érzem, hogy nekem segített nyitottabbá válni, illetve jobban megismerni önmagam.
Turcsák Dorina TTK, geográfus
2015/16
Catania, Olaszország
A többiekkel, ellentéttel nekem nem a maffia jutott eszembe először Szicília hallatán. Azért választottam a várost mivel korábban már jártam a szigeten, és az első látásra szerelem volt, valamint mindenképpen olasz nyelvterületre szerettem volna menni. Nyelvi akadályokat nem, csak a saját kezdeti bizonytalanságomat kellett legyőznöm. Íme az én történetem, néhány jó tanáccsal! Az egész procedúra legutálatosabb része, de ezen át kell esni. Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel nekem 2 hétén belül minden szükséges papírt elküldtek, olyan is volt hogy egy órán belül válaszoltak az e-mailre, pedig magam is ismerem, és ott is megtapasztalhattam az olasz munkamorált. Aki Erasmusra adja a fejét annak érdemes az egyetem honlapját böngészni, ahol megtalálható az aktuális kurzuslista, koordinátorok stb, valamint külön oldal a bejövő Erasmus diákoknak Hivatalos honlap: www.unict.it Kurzuslista (2015-2016) Didattica Offerta formativa, Laurea triennale (L) = BSc Laurea Magistrale (LM) = MSc kurzusok http://unict.it/content/offerta-formativa-2015-2016 Eramus oldal: Internazionale Staff Incoming Erasmus study/ traineeships http://www.unict.it/en/international-mobility Itt megtalálható minden fontos dátum, és határidő, kitöltendő papírok koordinátorok listája, stb. Az oktatás nyelve 90%-ban az olasz, az egyetem minden esetben min. A2-es olasz nyelvtudást vár el, ez papíron elég, élőben kevés, ennél magabiztosabb olasz tudást javaslok, az ügyintézés miatt, mivel az angol nyelv használata nem minden esetben megoldott. A legkényelmesebb megoldás a repülőút, Budapestről a WizzAir-nek van közvetlen járat van Cataniába, az út mindössze 2 óra, illetve római átszállással lehet még menni, az Alitalia járataival. A reptérről a városba a legkényelmesebben az Alibus járataival lehet eljutni, a jegy ára 4 €. Bővebb infó: http://www.amt.ct.it/?page_id=2610 Egy kis segítség a városhoz, térkép: http://i1.wp.com/images.catania.liveuniversity.it/sites/2/2015/05/mappa-...
Én kollégiumot kértem és kaptam, a város központjában frekventált helyen, aminek megvoltak előnyei és hátrányai. Előny hogy közel volt a belvároshoz, hátrány hogy a főutcára néz, így elég forgalmas, a sziréna és a dudaszó mindennapos, szinte éjjel-nappal, valamint a kollégium közelében 3 templom is volt, napi 3x harangozással. Az Erasmusos diákok jelenleg 2 kollégium közül választhatnak, a Toscano Scuderi-t, ahol én laktam, ahol saját konyha, fürdőszoba, wifi, mosógép volt. Másik lehetőség a Caracciolo, a városközponttól kicsit távolabb, konyha és saját fürdő nélkül. Az utóbbit a 2016 év végén bezárják és új kollégium lesz kijelölve. A díjak az ottlétem alatt egyágyas szobáért 180, kétágyas szobáért 120 € volt. Úgy tudom, a 2016-os év tavaszi szemeszterében emelték az árakat, 210 és 160 €-ra. Az albérletek felszereltség, valamint közös vagy saját szoba függvényében havi 150-250 € között mozognak, plusz 30-50 € rezsiköltséggel. Albérletkeresésben a helyi diákszervezetek tudnak segíteni, azt tanácsolják otthonról nem érdemes foglalni, sem előrefizetni. Kollégiumi helyigényléshez az ERSU irodával kell felvenni a kapcsolatot, az ügyintézőt Signora Ranno-nak hívják, a fogadóleveledet kell csatolni az e-mailhez, a további teendőket te is e-mailben kapod.
Geográfus hallgató vagyok, a catania-i egyetem kínálatából a környezetvédelem szakot választottam, ahol környezetértékelést, és környezeti hatásvizsgálati módszerekről szóló kurzust hallgattam. Az oktatás olasz nyelven folyt, a tanárok nagyon segítőkészek és lelkesek voltak, összesen 2-en voltunk Erasmus diákok, én és egy spanyol lány. Az órák érdekes voltak, sok gyakorlati példával, még egy terepgyakorlaton is részt vettem. Catanián kívül érdemes más várost is meglátogatni, mint Acireale, Siracusa, vagy akár messzebb is merészkedhetünk Palermo vagy Lipari irányába. A legtöbb busz a főpályaudvarról (Stazione Centrale) vagy a Piazza Borsellino (Alcalá) –ról indul. Jegyet a buszon, vagy a trafikokban (Tabaccheria) vehetsz, 1€-ért .
A helyi diákszervezetek nem hagynak egyedül szórakozni, folyamatosan ellátnak programokkal, kirándulásokkal. Az unalom szó nem szerepel a szótárukban. A városban amerre csak mész kávézók, cukrászdák várnak finomabbnál finomabb dolgokkal. A fiatalok legnépszerűbb találkozóhelye, és a legnépszerűbb bárok, éttermek a Piazza Teatro Massimo környékén van, mint például a Lollipop, vagy a Panecaldo. Tipp: Ezen a téren kapható a város legjobb fagyijai is, az Ice Comis Caffé-ban, mindenképpen próbáld ki a Sette Veli di pistacchio-t.
Ebben a városban néha olyan érzésed lesz, hogy itt az emberek mást sem csinálnak csak vásárolnak. Teljesen mindegy milyen napszak van, akárki jön szembe veled, 5ből 5nek van kezébe szatyor a legújabb szerzeményeivel, amire a város főutcáján ( Via Etnea) található márkák (H&M, Benetton, Zara, stb.) nyomós okot adnak. Sajnos az árak nem egyetemi pénztárcához vannak szabva, de érdemes nézelődni, jó akciókat is ki lehet fogni. Tipp: Ajánlom a Terranova ruhaüzletet és a Primadonna cipőket A finom ebédhez, vagy vacsorához a hozzávalókat érdemes a piacról, vagyis a Fiera-ról (Fiera luni, Piazza Carlo Alberto) beszerezni. Itt nagyon jutányos áron bevásárolhatsz a friss zöldségekből és gyümölcsökből, ezen kívül itt bolhapiac is működik. Bármire van szükséged, először itt nézz körül, és biztos, hogy megtalálod, amit keresel. A piac reggel 9től olyan 13 óráig tart. A tömeg miatt a zsebesekkel nem árt vigyázni. További zöldség, gyümölcs és halpiac működik a Dóm tértől nem messze, ez a Pescheria, ide is érdemes ellátogatni. A spórolásban az eurós boltok segítenek, itt minden egyéb dolgot beszerezhetsz, ami a háztartáshoz kellene, például itt: Via Matteo Renato Imbriani (a sarkon) vagy itt: Punto Shopping, Via Delle Medaglie D'oro. Élelmiszer: Eurospin, Decó,Simply
Sok sikert és kellemes időtöltést Cataniaban, kívánom, hogy olyan jól érezd magad mint ahogy én éreztem magam, utazz, láss, barátkozz, (egyél jókat), mivel erről szól az Erasmus !
Varga Péter MIK, Építész
2017/18
Olaszország, Palermo
Istud Design srl.
Az Erasmus + programról még második évfolyamos koromban hallottam. Mivel én 4.-es évfolyamhoz csatlakoztam a Pécsi Tudományegyetemre, így már tudtam, hogy minden felsőoktatási intézményben lehetőség van Erasmus+ szakmai gyakorlat tevékenységre. Azonban én anno az előző egyetemről (BME) semmilyen tájékoztató jellegű információt nem kaptam, csupán a testvérem által szereztem tudomást a programról, aki egy másik egyetem hallgatójaként került ki. Azonban meggyőződésem szerint a PTE Erasmus koordinátorai és munkatársai megfelelő információt biztosítanak a hallgatóság felé, valamint rendszeresen hirdetik ösztönző szerűen a programban való részvételt a kari épületben kihelyezett plakátok, valamint a szervezett előadások által.
Először is szeretném az elsődleges motivációm megosztani: önképzés egy idegen szakmai környezetben, valamint a célországban új szakmai kapcsolatok kialakítása. Ebből kifolyólag az elvárásaim is ehhez igazodtak. Másrészről természetesen az új barátok, egy kultúra felfedezésének a lehetőségét is elvártam ettől a „kalandtól”. Úgy gondoltam, ez egy remek lehetőség arra, hogy nemzetközi szinten kipróbáljam magam, mind szakmai oldalról, mind pedig szociális oldalról (új barátok stb.)
Az első nehézség, mely a program egyik hiánya egyben, a szállás keresés önálló megoldása. Ez nagy gondokat okozott, hiszen az ösztöndíj budget-ban is szerettem volna bőven benne maradni, hogy akár más forrás nélkül sikerüljön kihoznom a mindennapokat. A szálláskeresés nem egyszerű, főleg nem Olaszországban, hiszen ezekben a városokban nem teljesen mindegy ,hogy a város melyik részén kell élnünk. Itt gondolok a közbiztonság jóval rosszabb minőségére, mint amit Magyarországon megtapasztalhatunk. Ezért fontos volt, hogy lehetőleg a belváros, vagyis jobban kifejezve a turisztikai körzetek környékén szerettem volna lakni. A szálláskeresésnél különböző „social media” platformokat használtam, mint a Facebook, de kerestem olasz albérlet kereső oldalokon is , mint pl. a Subito.it. A probléma leküzdésében a legnagyobb szerepet az adta, hogy jól beszélek olaszul, így szinte helyikén tudtam keresgélni az oldalakon. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki Olaszországba szeretne menni, hogy szállást pl. a www.subito.it oldalon keressen, hiszen a Facebook csoportokban külföldi ,főleg Erasmusos diákokra koncentrálnak, melyeknél nagyon gyakran a piaci ár többszörösét kérik el, tudván, hogy egy külföldi diák nem igazán van képben, mennyibe kerül egy albérlet pl. Palermoban. Ez azért is fontos, mert nagy különbségek vannak városok között. Pl. Palermo – Nápoly – Róma tengely mentén az árak szinte feleződnek.
Az utazás nagyon egyszerű, hiszen Budapestről rengeteg járat van Olaszország bármelyik részére. Így tehát én is a két legismertebb Low-cost légitársaság egyikével utaztam közvetlenül Szicíliába. Egyébként Szicíliában Palermoba és Cataniaba is indítanak járatokat, tehát ha esetleg nem is a célvárosba utazom közvetlenül, akkor is könnyedén el lehet jutni Cataniaból Palermoba. Hazafelé pontosan így volt, Palermoból utaztam Cataniaba 3 órás vonatúttal, majd Cataniaból Budapestre. A szállásom egy külön szoba volt egy 4 szobás lakásban, melyet többi helyi olasz diákkal, friss diplomásokkal osztottam meg. Ez a legjobb módja szerintem, hogy komfortteljesen töltsük el a napokat, hiszen ne feledjük, nekünk itt dolgozni kellett, időben beérni az irodába, tehát, fontos volt számomra a kellő diszkréció. Az ára Palermoban egy külön szobának a belvárosi környéken 300 euro volt. Ez azonban pl. Rómában 580 euro egy ki szoba, és nem a belvárosban, csupán saját hálószoba viszonylag közelebb a belvárosi intézményekhez. Ezért ha valaki szakmai gyakorlatra szeretne menni és az ösztöndíjból gazdálkodni, ajánlom Dél-Olaszországot, hiszen olcsóbb, „lazább”, közvetlenebb és persze mindig süt a nap.
Palermo rendkívül mozgalmas város, szinte vibrál teljes egészében. A helyi közlekedés nem túl szervezett, nincs menetrend, „majd csak jön a busz” elven funkcionál. Ha vidékre szeretnénk kiutazni, akkor szinte lehetetlen eljutni olyan helyekre, ahol nincs vasút, márpedig Szicília hegységei miatt elég sok településre (turisztikai városokba) nem tudunk eljutni, csak autóval, vagy a közkedvelt Vespákon. Az étkezés, de főleg a palermoi street-food volt az életem legjobb tapasztalata, nem túl drága, bárhol elérhető és nagyon finom. Valamint minden este 8 körül az utcán kezdenek el halakat és húsokat sütni, tehát ha a séta közben megéheztem, a következő sarkon már kaptam is egy cuopo di pesci fritti-t vagyis kis calamari polipokat kisütve. A szórakozás kissé más kultúrát visel, mint idehaza. Palermoban a fiatalok nem bárokban ülnek, hanem többnyire kint az utcákon, tereken beszélgetnek, boroznak, spritzeznek, miközben valakik mindig zenélnek önszorgalomból.
A megélhetési költségek szerintem a világon mindenhol ugyanazt jelentik, kivéve, ha kivonultuk független életet élni a szibériai tundrára . Természetesen a lakbér havi összegén túl az étkezés és a helyi tömegközlekedésre vásárolt bérletek. A lakbér 300 euro volt rezsivel együtt, a bérlet 30 euro, továbbá az étkezés nagyban függ a személyek igényeitől. Az élelmiszer árak teljesen azonosak a magyarországi szupermarket árakhoz, viszont Palermoban rengeteg a piac, ahol még olcsóbban lehet zöldség és gyümölcsöt beszerezni. Sajnos egy Erasmusos diákkal sem találkoztam, hiszen nyáron még nem nagyon vannak kint, valamint a helyi Erasmus programokról ,helyi ESN-ről semmilyen információt nem kaptam, így erről nem tudok véleményt formálni.
A fogadó intézmény az Istud design SRL. volt, mely egy építész-tervező iroda Palermo belvárosában. Palermo egyik legtekintélyesebb építészének az irodája, számomra ez volt az elsődleges szempont a jelentkezés benyújtásánál. A szakmai gyakorlatom során több munkát is végeztem, ilyen többek között a felmérések és rajzok elkészítése. Az egyik legérdekesebb projektem Palermo belvárosában található Via Emerico Amari zónájának a rehabilitációja volt. Ez ugyanis már urbanisztika, így örültem, hogy kicsit más feladatom van, mint az eddig megszokottak. A projekt részeként több konferencián is részt vettünk az irodával, melyen még a polgármester is részt vett. Továbbá részt vettem az irodát képviselve az 5th Summer School Urban Mobility eseményen, melyen angolul kellett előadást tartanom Palermo urbanisztikai rehabilitációiról, melyeket az iroda tervezett. Ez az esemény rendkívül hasznos volt, hiszen Európából szerte érkeztek szakemberek és egyéb mérnökök, diákok. A gyakorlat során szerencsém volt jó kapcsolatot kialakítani mind a partner építésszel, mind a kollégákkal. A 3 hónapos szakmai gyakorlat alatt azonban 2 hónapig tartott a tervezése a városi beavatkozásnak, hiszen ez egy rendkívül érzékeny zóna, érintve a Politema színházat, a tengerpartot és több örökségvédelem alatt álló Normann-Bizánci emlékművet, mint templomok, bazilikák.
Számomra a legjobb a programban az volt, hogy megtapasztalhattam ,milyen egy teljesen más kultúrközegben részt venni projektekben, dolgozni és élni mint egy helyinek. A program során rengeteget tanultam urbanisztikából, hiszen a fő feladatom is ez volt, valamint mint azt említettem, a program által szereztem új sok-sok kapcsolatot, mind szakmai részről, mind baráti részről. Megismerni a szicíliai kultúrát nagyon nagy élmény volt. Kijelenthetem, hogy nem találkoztam kismacskát simogató Don Corleonét megtestesítő személyekkel és nagy utcai maffia lövöldözések szemtanúja sem voltam, viszont rengeteg finom helyi ételt ettem, hétvégente a gyönyörű, kristálytiszta tenger frissítő szomszédságában pihentem és természetesen rengeteg kedves, nyitott embert ismertem meg, akikkel esténként néha egy „Negronit” is elfogyasztottunk.
Úgy gondolom, ez egy remek lehetőség arra, hogy kipróbáljuk magunkat nemzetközi viszonyok között, idegen nyelven és egy másik európai kultúrában. Fontosnak tartom, mint európai polgár, hogy az unión belül ugyanolyan felszabadultan mozogjunk és éljünk, mint az anyaországban. Ehhez viszont nagyon fontos, hogy minél több időt, minél többször vegyünk részt hasonló európai unió által finanszírozott projektekben. Ez esetben az Erasmus adja meg ezt a lehetőséget. Azért ajánlanám másoknak, hogy mások is megismerjék Önmagukat, önmaguk képességét és legyőzzék Önmagukat, oly értelemben, hogy a bennük rejlő tehetséget és képességeket a felszínre hozzák és kamatoztassák. Véleményem szerint ehhez ki kell szakadnunk olykor a megszokott komfortzónából és vállalkozni kell az Új megismerésére, elsajátítására. Számomra ez jelentette azt, hogy legyőztem Önmagam. Bevállalni bármilyen nemzetközi projektet, konferenciát, Erasmus-t sosem hátrány és csak tanulságos lehet. Nem feltétlen minden esetben szakmai értelemben, de abban biztos vagyok, hogy valamit tanulni fogunk. Nyitottan kell hozzáállni és szembe kell menni a nehézségeknek, ami elsőre annak tűnhet, viszont a döntés/elhatározás után megkönnyebbülünk ,hogy valójában nem is nehéz ott hagyni a megszokott dolgainkat…