Hallgatóink Erasmus+ beszámolói Norvégiáról

1_5.png                                                   

6_4.png                                                                                                                                                                                                                                   
2_6.png

2_7.png

 

Tanulmányi ösztöndíj

KTK

Lovasi Gergő - Gazdálkodási és menedzsment, 2. évfolyam

2022/2023 -  Kristiansand

University of Agder

Az Erasmus+ programról a barátnőmtől hallottam legelőször. Az ő nővére is részt vett egy Erasmus programon, amiről csupa pozitív élményekkel tért vissza, így egy kis információ gyűjtés után számomra sem volt kérdéses, hogy szeretnék-e élni ezzel a lehetőséggel.

Mindenképpen azt vártam ettől a programtól, hogy sokkal önállóbbá és talpraesettebbé váljak, megismerhessek más kultúrákat, valamint az angol tudásomat is szerettem volna fejleszteni a mobilitásom alatt. Fél év elteltével úgy vélem, hogy minden kitűzött célom teljesült.

Az első időszakban a legnehezebb dolog talán az volt, hogy a honvágyamat legyőzzem, ami szerencsére sikerült. Az angol tudásom is hiányosságokban szenvedett, nagyon sok kifejezést kellett megtanulnom, hogy tudjam követni az órákat, továbbá, hogy tudjak beszélgetni a többi Erasmus-os diákkal.

Repülővel utaztam ki Kristiansandbe és hazafele is egyaránt. Először Budapestről repültem Osloba, majd onnan átszállással mentem Kristiansandbe, visszafele is ugyanígy jöttem, csak fordított sorrendben (KristiansandàOslo, OsloàBudapest).

Az egyetem biztosított számomra kollégiumot, ahol a barátnőmmel egy saját blokkunk volt, saját fürdőszobánk, konyhánk, nappalink és hálószobánk volt. Havi szinten nagyjából 6500 norvég koronát (kb. 260 000 forint) kellett fizetünk kettőnknek, ami magában foglalta a rezsiköltségeket is. Szerencsére nem került sor rá, de bármilyen meghibásodás vagy kár esetén jeleznünk kellett volna a kollégiumvezetőség felé a kárt, akik szakembereket küldve díjmentesen megoldották volna a problémánkat. A kollégiumban található volt egy jól berendezett, igényes közösségi szoba, 3 mosógép és egy szárítógép is (1 adag mosás ára kb. 800 forint, 1 adag szárítás ára kb. 400 forint volt). Egy szimpatikus része volt a kollégiumnak a „Swap room”, ahová minden olyan konyhai vagy egyéb eszközt ki lehet pakolni, aminek már a tulajdonosa nem veszi hasznát, és akinek igénye van rá, az mindenféle felár nélkül elvihette és használhatta.

Tanulmányaimat a Kristiansand-i egyetemen, a University of Agder-en végeztem, ahol 4 tárgyat vettem fel: International Political Economy-t, Consumer Behaviour-t, Business English-t és Entrepreneurship and Innovation-t. Véleményem szerint a kurzusok jól felépítettek voltak, külön-külön minden tárgy anyaga logikusan van felépítve és összeköthetőek voltak itthoni tanulmányaimmal. Az itteni rendszer rengeteg otthoni munkát igényelt (az előadásokon kívül rengeteg plusz munkát kellett hozzátenni a tárgy sikeres teljesítése érdekében), sok csoportos projektmunkát kellett készítenünk, melynek köszönhetően több országból ismerhettem meg embereket. Az egyetem véleményem szerint korszerű, minden szempontból biztosítja a hallgatók számára a zökkenőmentes tanulást, valamint az oktatók számára a megfelelő minőségű munkakörnyezetet is. Az egyetem rendelkezik saját menzával, ahol a norvég árakhoz képest „olcsóbban” tudtam étkezni és kipróbálni helyi jellegzetességeket. Az egyetemen megtalálható továbbá egy többszintes könyvtár is, amelyhez minden hallgatónak hozzáférése van, valamint minden hallgató számára biztosítva van a diákigazolványához kapcsolva 50 norvég korona értékű nyomtatási kredit, amely számomra is nagyon hasznosnak bizonyult.

A helyi ESN tagok nagyon lelkesek voltak, nem csak a szemeszter elején, hanem közben is számos programot szerveztek. Az egyik legnagyobb programon én is részt vettem, ahol megmásztuk Norvégia egyik leghíresebb szikláját, a Preikestolen-t. Ezt leszámítva rengeteg tanáccsal láttak el bennünket és bármi problémám volt, bátran fordulhattam hozzájuk.

Kristiansand bár több, mint 90 000 lakossal rendelkezik, mivel hatalmas területen fekszik, a város inkább egy kisvárosi hangulatot kelt az emberben. Nagyon jól kiépített kerékpárutakkal rendelkezik, nagyon jó állapotú helyi járatok közlekednek a városban, mellyel szerintem minden fontosabb helyre el lehetett jutni. Összességében egy nagyon tiszta, nyugodt, de mégis élettel teli város, gyönyörű tengerparttal.

Megélhetési költségeim legnagyobb részét a kollégiumi díj, valamint az utazás emésztette fel, azonban tudatos vásárlással és azzal, hogy saját magamra főztem sikeresen be tudtam osztani az Erasmusra kapott ösztöndíjamat a magyar árakhoz képest átlagosan 4-szeresen drágább norvég árakkal is.

Az Erasmus program fénypontja számomra a Tromso-ba való kirándulásom volt, ahol kipipálhattam a bakancslistámról a rénszarvas etetést, valamint a sarki fényt is sikerült látnom. Számos tapasztalattal lettem gazdagabb, sokkal önállóbbá és talpraesettebbé váltam, valamint rengeteg új embert, kultúrát ismerhettem meg.

Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani, hogy használja ki ezt a lehetőséget, mert garantáltan egy életre szóló élményt szerezhet, amit sosem fog elfeledni. Ezen belül is tudom ajánlani Norvégiát, hiszen egy természeti kincsekben bővelkedő, változatos, modern, biztonságos és egyedi országot ismertem meg benne, ahová még biztosan visszalátogatok életem során.

lovasi.jpg


Lovászy Alexa - Gazdálkodási és menedzsment, 2. évf.

2022/2023 - Kristiansand

University of Agder

Az Erasmus+ programról nővéremtől hallottam, aki szintén részt vett egy Erasmus+ féléven Spanyolországban. Már akkor is gondolkodtam, hogy én is mindenképpen meg szeretném ragadni ezt a lehetőséget, mert tőle csak jót hallottam róla.

Nagyon sokat vártam tőle, hiszen régi vágyam volt egy skandináv országba eljutni, és most lehetőségem volt nem csak eljutni, hanem ott élni is. Azt teljesen esélytelennek láttam, hogy norvégul megtanulok pár hónap alatt, hiszen előtte sose tanultam norvégul, de így is ragadt rám pár szó. Mindenképpen szerettem volna megismerni sok új embert és egy másik kultúrát.

Az első nehézség volt, hogy el kellett köszönnöm a családtagjaimtól és a barátaimtól. Ezelőtt még sose töltöttem ennyi időt nélkülük, így ez nehéz volt. Szerencsére a családom meg tudta oldani, hogy egyszer kilátogassanak a félév közepén. Másik nehézség volt az elején, a pénz beosztása. Nehéz volt megszokni, hogy minden drágább volt, mint Magyarországon és ehhez kellett igazítanom az ösztöndíjat.

Az utazás kifele és hazafele is gördülékenyen zajlott. Repülőgéppel utaztunk a barátommal Budapestről. Osloban át kellett szállnunk, hiszen nem indul innen közvetlen járat Kristiansandbe. Az út időtartama kicsit több mint 3 óra volt, ha az átszállási és várakozási időket nem nézzük. Szerencsére a csomagunk se veszett el, szóval az utazás rendben ment.

Miután kiderült, hogy felvettek minket az egyetemre, azután küldtek emailt, hogyha szeretnénk tudunk kollégiumi férőhelyet igényelni. Ahogy említettem a barátommal mentem, így egyrészt nagy segítség volt, hogy nem egyedül voltam és tudtunk olyan kollégiumi szobát foglalni, ahol csak ketten voltunk. A szoba úgy nézett ki, hogy volt benne saját konyhánk, fürdőnk, nappalink és egy hálószoba, tehát szinte olyan volt, mint egy albérlet, így nagyon szerencsénk volt. Havonta egy főnek 130 000 forint volt. Norvégiában ez volt a legkedvezőbb megoldás. Voltak olyan kollégiumi szobák is, ahol több ember élt együtt, így azok olcsóbbak voltak.

Amikor megérkeztünk Norvégiába, akkor nagyon nagy segítség volt, hogy a reptérre külön buszt küldtek az Erasmusos diákokért, így nem kellett azzal bajlódnunk, hogy hogy jutunk be a városba. Megérkeztünk az egyetemhez és az Erasmus buddyk mindenkinek segítettek megtalálni a saját kollégiumát. Minket is elkísértek és még a csomagjainkkal is segítettek. Az út alatt rengeteget meséltek, hogy mi hogy működik ott Norvégiában. Ez első pár napban közösségépítő programokat szerveztek. Volt sütögetés, megmutatták a várost és a polgármester is személyesen fogadott minket.  A sok program mellett, minden héten kedden megrendezték a „Waffle hourt”. Ez azt takarta, hogy délután 3-tól 4-ig ingyen gofrit csináltak az Erasmusos diákoknak. Ennek nagyon nagy sikere volt. A kint töltött idő alatt kettő kirándulást szerveztek, sajnos csak az egyiken tudtam részt venni, de az örök élmény marad. Stravanger városát néztük meg, majd másnap pedig megmásztuk Preikestolent, azaz a Szószék-sziklát. Az nagyon meglepő volt, hogy Norvégiában mindenki tud angolul szinte kivétel nélkül, így azzal semmi nehézség nem volt, hogy megértessük magunkat.

Az ottani egyetemen az összes kar egy helyen helyezkedik el, így egy nap a campuson több ezer diák van jelen, hiszen összesen 10 000-ren járnak oda. Mivel nagyon nagy területen van, így féltünk az elején, hogy nem fogjuk a termeinket megtalálni. De aztán csak letöltöttünk egy applikációt telefonra, amibe csak be kellett írni a terem számát és megmutatta az egyetem térképén, hogy hol van a terem és útvonaltervet is lehet készíteni. Volt egy hasonló rendszerük, mint a Moodle. A tanárok itt jeleztek minden beadandót, feladatot vagy ha épp elmaradt az óra. Én 4 tárgyat vettem fel kint. A félévközi számonkérések általában beadandó formájában voltak. Volt azonban kettő olyan tárgy, amire prezentációt kellett készíteni csapatban. Ezáltal volt lehetőségünk több norvég diákot is megismerni. Ezek a félévközi számonkérések csak egy tárgy esetén számítottak bele a végső jegybe, a többi esetén csak követelmény volt, hogy vizsgázni tudjunk menni. Az órák többnyire nem gyakorlatiasok voltak, de mégis úgy érzem, hogy olyan tudásra tettem szert, amit hasznosíthatok a későbbiekben.

A város nagyon nagy területen helyezkedik el teljesen az Északi-tenger partján. Inkább kisebb város érzete van, de nagyon sok étterem és szórakozási lehetőség, köztük mozi és több múzeum is található. Az erdőkbe ki vannak építve az utak és nem kell 10-20 percnél többet sétálni, hogy egy tóra bukkanjunk, amibe szabadon lehet fürdeni. A helyi közlekedés is nagyon jó. Pár percenként jönnek buszok és applikációval könnyen meg is vásárolható a jegy. Az emberek távolságtartónak tűnhetnek először, de amúgy nagyon kedvesek, főleg a boltokba az eladók.

Már említettem, hogy általában minden élelmiszer drágább, mint Magyarországon, és oda kellett figyelni, hogy miket veszünk meg. Mi próbáltuk mindig nézni az akciókat és akkor megvenni a dolgokat, amik kellettek.

A legjobb dolog az Erasmusban a sok utazás volt, amiken részt tudtam venni. Említettem Preikestolent, de ezen kívül sikerült még több helyre is eljutnunk. Köztük volt Dánia is, ahova komppal mentünk át és onnan még tovább vonattal Dánián belül Aalborgba. A családjaink nem Kristiansandbe látogattak meg minket, hanem Bergenbe találkoztunk, így volt lehetőségünk nekünk is látni még egy várost. Azonban a legjobb élményem az volt, amikor Tromsoba mentünk. Ez Kristiansandből olyan távolságra volt körülbelül, mint amikor Budapestről utaztunk ki Norvégiába. Láthattunk itt rénszarvasokat és az északi fényt is, ami örökké az egyik legjobb élményem marad. A program által megismerhettem embereket más kultúrákból és sikerült még önállóbbá válnom. 

Másoknak azért ajánlanám, mert ez egy olyan lehetőség, ami nem valószínű, hogy lesz meg az életükben. Akik szeretnek utazni, új embereket megismerni, nyelveket tanulni azok semmiképp se hagyják ki.

lovaszy.jpg


Jász Máté - Gazdálkodási és menedzsment szak, 3. évfolyam

2022/2023 - Oslo

BI Norwegian Business School

Az Erasmus+ programról először még gimnazista koromban hallottam és azóta érdekelt a gondolat, hogy egy hosszabb időszakra egy másik országban lakhassak és tanulhassak. A programtól kevés elvárásom volt alapvetően, a fő célom egy új, számomra nagyrészt ismeretlen és idegen kultúra megismerése és ezáltal megértése volt. Ezt az elvárást a program teljes mértékben teljesítette, emellett a nemzetközi diákok által az ő kultúrájukat is sikerült jobban megismernem. A nehézségek, amikkel szembe kellett néznem főleg az időjárásból és az árkülönbségekből adódtak. A szórakozási lehetőségeket a norvég árak megnehezítették, de szerencsére így is sok ingyenes és megengedhető lehetőség maradt. Ezen lehetőségek közé tartoztak a számtalan túraútvonalak és tavak, amelyekből egy pár itt látható:

jasz.jpg

Emellett az Oslofjordban található szigetek közül 5 elérhető volt hajókkal, amik ingyenesek voltak a tömegközlekedési bérlettel, a legtöbb szigeteken strandok és túraútvonalak is megtalálhatóak voltak.

Az időjárással adódó nehézségek főleg a napfényhiányból és az őszi szinte folyamatos esőzésekből adódtak, szerencsére erre az időjárásra a tömegközlekedéssel fel voltak készülve és még a 25-30 cm-es hóban is viszonylag kevés késéssel közlekedtek. A ki- és hazautazás viszonylag könnyen megoldható volt a közvetlen Oslo-Budapest repülőjáratoknak köszönhetően. A szállásom az SIO szervezet által biztosított kollégiuman volt. Egy nagyon kicsi konyhán és egy fürdőszobán osztoztunk ketten a lakótársammal, külön szobákkal és hűtővel. A szoba az egyik legolcsóbb lehetőségek közé tartozott így havonta 4810 korona volt, ami nagyjából 480 eurónak felel meg. A fogadó intézmény épülete nagyon modern felszereltséggel rendelkezett a diákoknak online és személyesen is biztosítottak segítséget és korrepetálást a különböző tárgyakkal kapcsolatban. A kurzusok nagy hangsúlyt fektettek az önálló munkára, a legtöbb tárgyhoz tartozó jegy egy bizonyos százaléka az év közbeni beadandó papíron alapult. Emellett a csoportmunka is nagy szerepet játszott az oktatásban, mivel ezen beadandók nagy része csoportos volt ezáltal javítva a csoporton belüli kommunikációt és problémamegoldást. A kurzusok nagy része hangsúlyt fektetett a nemzetközi kapcsolatok létrehozására és ápolására is. Az Erasmusos életet befolyásolta a helyi ESN, akik rendszeresen rendeztek programokat a nemzetközi diákoknak, emellett az egyetem is szervezett számos programot, a bemutató hét az egyik legnagyobb eseménysorozat volt, minden nap más programmal segítve a nemzetközi diákok beilleszkedését Osloba. A város is rendezett programokat a diákoknak, egy külön nemzetközi diákoknak szervezett héten ingyenes múzeumlátogatásokra és különböző sportolási lehetőségekre volt alkalom.  A városban a helyi közlekedés nagyon egyszerű és megbízható volt, minimális késésekkel van lehetőség közlekedni buszokkal, metróval, villamossal, vonattal és hajóval is. Mindez egy telefonos applikáció segítségével megvásárolható jegyekkel vehető igénybe. A város területének 2/3-a zöldterület, a városban nagyon sok park található és a várost különböző erdők veszik körbe. A szórakozási lehetőségek sajnos többszörösei a magyar áraknak, beleértve az éttermeket is, ezért a megélhetés után a legnagyobb költség az élelmiszervásárlás. Az éjszakai élet viszonylag visszafogott, az államnak monopóliuma van az alkoholeladás terén, ezért nagyon magas adót szabtak ki rá, ami meglátszik az éjszakai életen is, mivel a legtöbb bár éjfélkor már bezár hétvégén is. Az Erasmus program egy teljesen új nézőpontot adott a nemzetközi kapcsolatokkal és a külföldi élettel kapcsolatban, a program megmutatta a külföldi élet nehézségeit, de egyben azt is, hogy könnyebb kint élni, mint ahogy gondoltam. A program betekintést adott több kultúrába, mint gondoltam volna, megmutatta a különböző szociális normákkal rendelkező emberek együttélését.

Az Erasmus programot ajánlanám bárkinek, akiben van egy minimális kíváncsiság egy másik kultúra megismerésére, mivel a program egy életre szóló élményt, barátságokat és kapcsolatokat is eredményezhet.


Berecz Olivér - Vezetés és szervezés MSc, 2. évfolyam

2021/2022/1 - Kristiansand

University of Agder

            Az Erasmus+ programról korábban mindig a tanáraimtól hallottam. Többször is előfordult, hogy óra közben nyomatékosították, ez egy olyan lehetőség, amit mindenképpen ki kell használni, úgyhogy irány utazni és hasznos tapasztalatokat gyűjteni. Később néhány ismerősöm is beszámolt külföldi kalandjairól, amit az ösztöndíj segítségével valósítottak meg, így a sok nagyszerű történet után én is döntöttem, mindenképp szeretnék megismerni egy másik országot. A pandémia okozta bezártság közben éreztem, hogy itt az idő a külföldi túrára, jelentkeztem az ösztöndíjra. Mit vártam a programtól? Elsősorban az angol nyelvtudásomat szerettem volna fejleszteni, továbbá önállósodni, megtapasztalni azt az élethelyzetet, hogy nincs semmilyen (magyar) segítség az ügyeim intézésében, mindent nekem kell megoldani idegen nyelven (ennél nincs jobb módszer felnőni :D). Életem során rengeteg országot szeretnék felfedezni, így már a szervezés elején komoly problémákba ütköztem a kiválasztandó országgal kapcsolatban. Hosszas huzavona után végül Norvégia mellett döntöttem, Skandinávia ugyanis mindig a top célpontjaim között szerepelt. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy rendkívül drága megélhetésű országról beszélünk, azonban a szüleimtől sok támogatást kaptam, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Mivel ez volt az első viszonylag hosszan eltöltött időszakom külföldön, ezért úgy gondoltam, hogy a terveimnek leginkább egy kisebb város felelne meg, mint úti cél, és a nagyjából Székesfehérvár méretű Kristiansand erre felettébb alkalmasnak bizonyult.

            Augusztus elején utaztam ki Norvégiába, természetesen repülőgéppel (KLM). Mind az utazás, mind az érkezés zökkenőmentes volt, így már aznap este be tudtam rendezkedni a szállásomra. Több korábbi beszámolóban olvastam, hogy a diákok az Erasmus során csak nehezen jutottak hozzá kollégiumi szálláshoz vagy albérlethez. Nos, az Agderi Egyetemen ehhez hasonló probléma egyáltalán nem fordult elő. Az egyetemmel szoros kapcsolatban működik egy cég, amely diákoknak ad ki szállásokat az adott szemeszterre. Így, aki foglalt szobát magának, annak gyakorlatilag azonnal biztosítva volt a helye. Kaptam saját szobát és fürdőt, egyedül a konyha volt közös. Norvég árakhoz mérten a szállás ára diákbarát volt, hiszen havi 3570 koronát kellett „csak” fizetnem (nagyjából  107 000 Ft).

            Az egyetemmel kapcsolatban azt érdemes megemlítenem, hogy maguk az órák és kurzusok oktatása rendkívül hasonló az itthon tapasztaltakhoz, sok különbséget nem vettem észre. A félévek lebonyolítása azonban kissé furcsa volt első benyomásra. Például egy augusztus végén elkezdett tantárgyból legtöbbször már október közepén vizsgázni kell, majd az évközi vizsgaidőszak után lehet felvenni a következő tárgyat, amelyből később majd karácsony előtt lehet levizsgázni. Tehát az adott tárgyakból több órám is van egy héten, azonban nem egész félévben, hanem csak körülbelül 2 hónapig tart a kurzus. A vizsgák általában 4 órások, saját gépen vizsgáznak a diákok, és a csalás elkerülése végett egy egyetem által létrehozott biztonsági programot kell gépünkre telepíteni. Az egyetemi épület rendkívül modern, a norvég előadótermeket sajnos nem lehet az itthoniakkal összehasonlítani. Az egyetemnek van egy külön high-tech szobája is, ahol tanároknak mutatnak be vadiúj dolgokat, melyek után ismereteiket átadhatják általános- és középsulis diákoknak. Volt szerencsém kipróbálni a szobát, nagy élmény volt.

            A helyi ESN rendkívül segítőkész volt, a cserediákoknak nem volt sok idejük unatkozni. A Global Lounge várójában heti több alkalommal össze lehetett gyűlni a külföldi diákoknak egy kisebb beszélgetésre és gofrizásra. A mentorok többször szerveztek túrát is, melyeken bejártuk a festői norvég tájakat. Több kirándulásra is velük tartottam, azonban a Trolltungára sajnos nem tudtam velük utazni, mert a vizsgáim pont aznap voltak. A város egy tipikus északi település. Csendes, nyugodt, tiszta és hatalmas zöld területekkel van tarkítva. Sokadik benyomásra inkább tűnik egy óriási falunak, mint városnak, egy fiatalnak szinte már túlságosan nyugodt hely :D. Az egyik norvég ismerősöm (ráadásul bergeni származású!), akivel kint összebarátkoztam, bátran kijelentette, hogy az országukban a városok nagyjából ugyanolyanok, turisztikailag nem látványosak, Norvégiába a gyönyörű természetért érdemes utazni – ebbe az állításba véleményem szerint nem lehet belekötni. A megélhetés rész egy elég kényes téma a skandináv országba vágyóknak. A szállás mellett nagyjából 7000 koronát költöttem el havonta, ami 210 000 forintnak felel meg. Aki szereti a halat, itt nyugodtan ehet, amennyi csak belefér, filléres árucikknek számít (egy konzerv tonhal vagy hering annyiba kerül csak, mint otthon). A zöldségek és különböző húsok viszont aranyáron mozognak, 6 főnek majdnem 15 000 forintból tudtam lecsót készíteni. Az alkohol még ennél is drágább cikk, szóval akinek a sör például napi betevő, annak nem biztos, hogy ajánlott a viking túra. Az ösztöndíj összege azonban kielégítő, nagyon nagy segítség. A kapott támogatásból nagyjából lehet fedezni a szállást és mondjuk egy havi egyéb költséget.

Mi volt a legjobb az Erasmusban és mit adott leginkább a program? Elsősorban úgy érzem, sikerült nagymértékben önállósodnom, fejlődött az angolom és eltölthettem egy szemeszternyi időt egy olyan helyen, amelyről eddig csak álmodni mertem. Annyira megváltozott a gondolkodásmódom, hogy a program segítségével sokkal nyitottabb lettem, és ha utazásról van szó, az már nem aggodalommal tölt el, hanem érdekfeszítő várakozással, így alig várom a következő kalandot. A legjobb dolog, ami történt velem az azonban az, hogy szoros barátságot kötöttem 5 társsal kint tartózkodásom során. Mindannyian máshonnan érkeztünk, mégis szinte egyből közös nevezőre jutottunk. Gyakorlatilag együtt éltük meg a kint eltöltött időszakot, nélkülük nem lett volna teljes az Erasmus. Már alig várom, hogy újra összefusson a csapat valahol a nagyvilágban! Éppen az előbb felsoroltakért erősen ajánlom az Erasmus+ programot minden egyetemistának, menjetek (akárhova), próbáljatok ki új dolgokat, lépjetek ki a komfortzónátokból, ismerjetek meg egy másik kultúrát. Higgyétek el, utána más szemmel néztek majd a világra. Hajrá!

berecz.jpg


Németh Natália - Turizmus vendéglátás, 3.évfolyam

2021-2022  - Oslo

BI Norwegian Business School

A nevem Németh Natália, A PTE Közgazdaságtudományi Karának harmadéves hallgatója vagyok turizmus-vendéglátás szakon. Ezt a tanévet Norvégiában töltöttem Erasmuson, főleg a második félév élményeit szeretném megosztani veletek. Az Erasmus programról még gimnáziumban hallottam, ugyanis a program keretében több ismerősöm és tanárom is tanult külföldön. Emellett a testvérem is arra biztatott, ha lehetőségem nyílik rá, menjek ki tanulni egy fél évet, mert ő sajnálja, hogy egyetemistaként ezt nem tette meg. A programhoz nagy reményeket fűztem. Új barátok, skandináv oktatás, szakmai fejlődés, végre megtanulhatok norvégul. Az elvárásaim az egekben voltak, az izgatottság miatt nem tudtam kontrollálni őket, így az első félév kihívásokban gazdagra sikeredett. Nem volt különb a második sem, hiszem az első félév nehézségei után a másodikban teljesen más küzdelmeket kellett folytatnom. A program során rengeteg nehézséggel kellett megküzdenem. A honvágy és magány voltak talán a legnagyobb ellenségeim az elmúlt egy évben, nem tudtam olyan jól beilleszkedni az új közegbe, mint ahogy másoktól hallottam, így ez hatalmas nyomást helyezett rám lelkileg. A második félév során óriási könnyebbség volt, hogy egy Corvinusos lány felvette velem a kapcsolatot még januári kiutazása előtt, vele sikerült nagyon gyorsan megtalálni a közös hangot. A másik hatalmas nehézség a tavaszi félévben a csoportmunkák lebonyolítása volt. Nehezen ment a közös munka, valahogy nem voltak összeillőek a csoporttársak. Az egyik vizsgamunka folyamán a csoporttársam többszöri kérésem ellenére csak a leadási határidő előtti éjjel, illetve a leadás előtt egy órával fejezte be és küldte el a munkáját és a referenciái. Ráadásul - mint utóbb kiderült - plagizált, amiről nekem nem volt tudomásom, így annak az ügynek a kibogozása jelenleg is zajlik. Mivel közös munka volt, közös felelősség, annak ellenére, hogy én vétlen vagyok az ügyben. Ez hatalmas stresszt okozott nekem az elmúlt másfél hónapban folyamatosan. Főleg, hogy mindig különösen odafigyeltem a referenciáim feltüntetésére, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Önhibámon kívül mégis megtörtént. Nyomatékosan kérlek titeket, hogy hívjátok fel a hallgatók figyelmét arra, kiket válasszanak  csoportmunka partnernek, ők ne kerüljenek ilyen lehetetlen helyzetbe. Ezen ügy miatt a transcript kiadása várat még magára, akadályozva a félévem lezárását. Az utazás Norvégiába repülővel történt. A nyári kiutazás maga zökkenőmentesen zajlott. A kihívást anno Oslo jelentette, mert a vasútállomáson nem (és a norvégokhoz méltóan nagyjából máshol sem) írnak ki semmit angolul. Télen a karácsonyi szünet után, amit itthon töltöttem, már rutinosan szálltam fel a repülőgépre, utazás tekintetében a helyismeret megléte miatt már nem volt probléma. Itt a legnagyobb kihívást a honvágy jelentette, úgymond előzetesen, mivel nagyon nehéz volt elválni az otthoniaktól az étel-mámoros karácsonyi ünnepek után. Januárban, az Osloba történő visszatérés után már ezt nem tapasztaltam ezt az érzést, inkább az utolsó otthon töltött hétre nyomta rá a bélyegét. A szállásom a Diakonhjemmet nevű kórház, iskola és diákszállás komplexumban volt, amit a BI regisztrációs díj ellenében elintézett, 2021. május elején. A szállásom a legolcsóbb lehetőség volt, havi 4650 korona, ami egy 10 négyzetméteres bútorozott szobát, 8 emberrel közös konyhát és fürdőszobát jelentett. A konyhánk nemrég felújított, tágas és jól felszerelt volt (a diákok rendszeresen hagynak ott dolgokat), a fürdőszobák pedig nem szerint osztottak, egyszerre csak egy ember használhatta őket. Minden egy proxival nyitható folyosóról nyílt. Külön érdekesség, hogy a folyosón 4 franciával laktam együtt, ez megnehezítette a mindennapokat. A BI egy elképesztően modern épület. Csupa üveg és fa, hatalmas nyitott terek, fény. Az épületben található Norvégia leghosszabb mozgólépcsője, ami a könyvtárhoz vezet fel. Tanulmányi szempontból is más a BI, mint a Pécsi Tudományegyetem. Az órák kisebb létszámúak, sokkal több a megoldandó feladat, gyakorlati projekt. Az órán a tanár aktívan kérdez, beszélgetünk, szavazást csinálunk. Minden órai anyag fel van töltve a BI saját felületére. Az órákat a tanteremből streamelik, a felvételt a tanárok általában megosztják velünk annak érdekében, hogy a covid miatt otthon maradók is lépést tarthassanak a tananyaggal. Komolyabb academic papert várnak el, jobb minőségben, ehhez rengeteg kutatási anyag áll rendelkezésünkre. A BI nagyon sok online kutatás megosztó felületre fizet elő a diákjainak és tanárainak. Új ismeretek, készségek tömkelegével gazdagodtam az elmúlt évben. A leginkább szembetűnő az angol folyékony használata. Magabiztosabb lettem, ami a tanulmányokat illetően főleg prezentálás közben érzékelhető. Megtanultam értelmezni és elemezni a kutatásokban leírtakat, így már sokkal jobban megy az anyaggyűjtés a különböző projektekhez, csoportmunkákhoz.   Az értékelésnél az 5 helyett 6-os skálán osztályoznak, betűkkel. Az Erasmusos élet Osloban pezsgő. A városi diákszervezet (SIO) folyamatosan szervezett az első félévben programokat, ám a másodikban ezt jelentősen csökkentették. A BISO, A BI saját diák szövetkezete viszont nagyon aktív volt a félév folyamán, mindig volt mit csinálni, akár mozizásról, akár csak egy kávézásról legyen szó az egyetemi bárban. A mentorhálózat is egész jó, bár ezt nem volt lehetőségem igazán kipróbálni, de nyújtanak pszichológiai, illetve akadémiai segítséget bárkinek, aki igényli. A Faderullan az egyik nagy beilleszkedésre szolgáló eseménysorozat a külföldről érkezőknek, ahol rengeteg programlehetőség és versenyek voltak az őszi félév során, általában norvég, vagy már sok éve ott élő diákok a buddy-k, akik rengeteget segítettek a kezdeti időszakban. Oslo nagyon hasonlít Budapestre, csak sokkal kisebb és vegyíti az építészeti stílust a modern és a (nálunk) tradicionális között. 40 perc alatt szinte mindenhol ott tudsz lenni. A tömegközlekedés jól kiépített, okosan megoldott, norvégosan helykihasználós. A bérletrendszer is jól működik, a diákbérlet 488 korona egy hónapra. Használható kártya formátumban, de a legtöbben a mobilos verziót preferálják. Minden elektronikusan megy, készpénzhasználat gyakorlatilag alig van, mindent (még a nyilvános WC-ket is) kártyával fizetik, amit nem a covid helyzet idézett elő, egyszerűen csak ilyen szintre fejlődtek. Az időjárás nem befolyásolja a közlekedést, és a téli korcsolyázás is ingyen van, az utakra fagyott tükörjeget annyira nem tudják takarítani. A városban sok a szórakozóhely, étterem, de a múzeumokon kívül minden szolgáltatás rendkívül drága. A tenger nagyon szép, a parton vannak szaunák, ahonnan a felhevülést a jeges vízbe ugrással lehet enyhíteni a merülőmedence helyett. Sok a strand, illetve a közlekedési bérlettel át lehet hajózni a fjordon a szigetekre, ahol kellemeset lehet sétálni, túrázni és fürdeni. A túraútvonalak szépen ki vannak építve és rendben vannak tartva, mert a norvég kultúra esszenciális eleme a túrázás. A környéken vannak tavak és hegyek, kilátópontok, ahova érdemes felmászni. A dohányzás itt nem szokás, nagy divat viszont a snüssz. Mindenki titokban tömködi a szájába a kis tasakot, mint egy kis pocok. Erre bárhol képesek, akár tömegközlekedésen vagy órán is. Az alkohol vásárlás nagyon korlátozott, ugyanis sörnél töményebb alkoholt csak a megfelelő életkort elérők vehetnek, az erre kijelölt üzletekben és időpontban. A megélhetési költségek elképesztően magasak, háromszorosa az otthoni áraknak. A korona általában 37 forint körül mozog/mozgott a kiérkezésem idején (jelenleg 41), és a boltban nem nagyon kapsz semmit 30 korona alatt. Az állati eredetű élelmiszerek elég drágák, ahogy az ételek nagy többsége is, a zöldségeket kivéve. A legmegdöbbentőbb dolog az átszámítva 1600 forintos 750g-os kenyér volt. Az ösztöndíj a megélhetési költségeknek kb. a felét fedezi. Utazni meglepően nem kerül annyira sokba belföldön, legalábbis a többi szolgáltatást figyelembe véve, a repjegyek tudnak kedvező árúak is lenni. Az Erasmusban az egyik legnagyobb tapasztalat az volt, hogy amit a fejembe veszek, azt meg fogom tudni csinálni. Habár voltak érdekes kihívások az év folyamán, mint a honvágy, magány, nyelvi nehézségek és rossz csoporttárs választás, amiket korábban még nem tapasztaltam meg, úgy érzem, most már itthon biztosabban állok ki magamért. Meg merek szólalni gond nélkül angolul, és elkezdtem értékelni olyan egyszerű dolgokat is, mint a tejföl. ssA programot hasonló okokból ajánlanám másoknak, mint a vidéki egyetem választását fővárosiként: teljesen más élmény lesz kint élni, nem lesz ott a komfortzónából származó háló, ami elkap, ha nagyot esel. Rengeteg mindent megtanul az ember akár csak fél év alatt is egy másik kultúráról, és legfőképpen önmagáról, amit eddig vagy nem fedezett fel, vagy nem foglalkozott vele. Ez egy mentálisan is megterhelő utazás tud lenni, de erről valahogy a népszerűsítő programban nem sokat hall az ember. Nekem nem volt filmbe illő Erasmus élményem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam, nagyon sokat tanultam belőle, legfőképpen magamról

kepernyokep_12-3-2024_14198_.jpeg


Szakmai gyakorlat

ÁOK


Steffen Meiler - General medicine, 6th year

2022/2023 - Førde

Førde Hospital, Helse Førde

I was informed about the Earsmus+ program from Norwegian friends that previously studied at the university In Pécs. I also talked with other international friends that was going to apply for the same program at the same time as me. We helped each other throughout the process.

- Before starting the trainee, I was hoping to meet other foreign medical students and make new friends, to share knowledge with each other and to get to know the Norwegian health system better. As I had a lot of my practical subjects during the pandemic period it’s nice to get the opportunity to improve my medical skills at a hospital I would like to work at in the future. - In the first couple of weeks, I was stressed about the responsibility that the doctors gave me. I could sometimes feel that my medical knowledge was not good enough and it was challenging to solve the tasks I was given. However, this period did not last very long and after a short period I was able to solve most of the tasks with confidence. I learned a lot during these rotations.

- The journey from Pécs to Budapest Airport started with train and bus. From the airport I took the plane to Bergen Lufthavn with a short stop in Amsterdam.

- In Førde I stayed in an apartment owned by the hospital. I payed approximately 850 euros and this did not include the utilities that was about 100 euros a month.

- The receiving institution was Førde Hospital. It’s a medium sized hospital but will be even bigger by the end of 2023. Most of the departments can be found, but they don’t have specialties such as neurosurgery.

• During the period as a trainee in Førde Hospital I was able to work independent and I had to trust my own observations and examinations in the emergency unit and at the wards. I had to discuss all my findings with my supervisor after examination and taking the anamnesis from the patients. We discussed both the case history and relevant findings at the physical examination. Together we chose the potential diagnosis and treatment. Around 15’ clock each day I had to present the new patients to the other students and doctors at the hospital. This trainee period has given me the chance to compare my knowledge acquired in Hungary at University of Pécs, to the other students and doctors that I worked with. I’m very happy that I got to the opportunity to experience a health system of a foreign country and that I got to make new friends. I was also allowed to perform advanced procedures and take part in surgeries as an assistant.

• Skills and competences acquired at the Department of gynecology.

o I was very satisfied with my rotation at the gynaecological department. Due to the COVID-19 pandemic I lost a lot of opportunities to practice the important gynaecological examination at Pécs University. During the time spent at Førde Hospital I was able to participate in preoperative management, postoperative care, give injections, taking medical history and examine cervical dilation during labour. I learned different methods of obstetrical analgesia and anaesthesia. I was also able to monitor and understand the foetal-well-being during labour as well as the routine examination of the new born. Taking part in the in – and outpatient clinic and do vaginal examinations – and ultrasounds was also a part of my daily practice in Førde.

• Skills and competences acquired at the Department of neurology.

o During this rotation at the neurology department, I was able to take part in diagnostic and therapeutic management, take medical history of various patients, perform neurological examination and get familiar with CT/MRI, EEG, EMG/ENG, ultrasound, CSF and peripheral nerve biopsy. I took part in both neurological patients in the emergency unit as well as the out-patient clinic. I followed different doctors at different fields of expertise at the neurological department. I got to see rare diseases I have only read about in books. During this rotation I was also able to do a lumbar puncture for CSF testing. I would say I really enjoyed this rotation and the options it gave me.

• Skills and competences acquired at the Department of Surgery.

o During the rotation at the surgery department, I was able to take part in both gastroenterological and urological surgeries. The superior consultant let me assist in both open and laparoscopically operations as gastrectomy, thyroidectomy, appendectomies, and bowel resections. I received information about preoperative large bowel preparation and stoma care. I also assisted in procedures such as drainage of cysts and wounds, wound debridement, and biopsies. The attendance to daily rounds, pre-operative consultation, and post-operative follow-up was also a part of my rotation. I earned new skills in placing of NG tube, venous cannula and urinary catheter. All patients received postoperative painkillers and sometimes antibiotics and laxatives. I also took part in the emergency department with the admission of new patients

– I took patient history, completed physical examination, and consulted with the responsible doctor.

- I wasn’t really informed about any Erasmus life in my trainee in Førde. I did not meet other Erasmus students either. Even though I did not attend any Erasmus events, I made new friends with people working in the hospital and spent a lot of time with them in my spare time. - Førde is a small city. It is surrounded by high mountains, the Førde fjord and a lake that runs through it. There is no other public transport than bus and airplane in this area. In the city center there is a shopping mall and a few restaurants. As previously mentioned, I made new friends in the hospital. We went skiing in Sogndal which is a small village close to Førde. I also played indoor football and we often gathered in the evenings to make dinner and play games together.

- The best part of my trainee in Førde must be the knowledge I got to achieve, and that the hospital gave me a lot of responsibility from the first day. I got to work independently and share my experiences with other students, doctors, and nurses. I also got to meet new people and friends for life. I liked that I got to know the health system of a foreign country.

- I would like to recommend Erasmus+ program to other students because it will give them the opportunity to compare knowledge and share experiences with people from other countries and cities. It will also give them friends for life and the chance to know a new country and different cultures