Adravetz Zsófia ÁOK, általános orvos
2016/17
Würzburg, Németország
Universität Würzburg
2016 októberétől 10 hetet töltöttem Würzburgban. A kari Erasmus Iroda szervezésében tarott előadáson szereztem tudomást, arról, hogy van lehetőség az Erasmus+ program segítségével külföldön tanulni vagy gyakorlatot végezni.
A hallottak alapján mindenképpen részt szerettem volna venni a programban, hiszen óriási lehetőség arra, hogy az ember kipróbálhassa magát egy teljesen idegen környezetben és szituációkban. Emellett szerettem volna a német nyelvet gyakorolni, amiben a program megint csak segítségemre volt.
Kezdetben nehezen ment, hogy a megértsem a német anyanyelvű orvosokat és diáktársakat, de szerencsére nagyon hamar bele tudtam jönni, hiszen rá voltam kényszerítve arra, hogy megszólaljak. Nagyon hasznos volt, úgy gondolom, hogy sokat fejlődött a nyelvtudásom. Igyekeztem minél több emberrel megismerkedni, beszélgetni, hogy minél gyorsabban le tudjam küzdeni a nyelvi nehézségeket. Holott csak 10 hetet töltöttem Németországban, mégis a gyakorlat végére teljesen hozzá tudtam szokni az új környezethez, könnyebben megértettem a szakmai magyarázatokat és bátran kérdeztem, ha valami érdekelt.
Szüleimmel utaztam ki Würzburgba autóval. Zalaegerszegről az út 8 és fél óráig tartott, de az izgatottság miatt ez szinte fel sem tűnt. Egyik csoporttársam is velünk jött ki, mert teljesen véletlenül úgy alakult, hogy ő is ott csinálta a gyakorlatait Würzburgban, csak másik kórházi osztályon. Emellett az autó nagyon praktikus volt, hiszen így nagyon sok csomagot tudtam magammal vinni.
A külföldi Erasmusos koordinátor egy magyar professzor Solymosi László, ő segített abban, hogy szállást kaphassak a kórházhoz tartozó nővérszállóban. Ez azért volt nagyon nagy segítség, mert így annyit kellett fizetnem a szállásért, amennyit kint voltam. Sajnos 10 hétre nagyon nehezen lehetett volna szállást találni, emellett a többi diákszállóban is csak egy egész szemeszternek megfelelő összegért lehetett volna lakni. A nővérszállóért 245 euró/hó + 40 euró takarítási díjat kellett fizetnem. A megérkezésemkor már kint volt a nevem a postaládámon és a szobaajtómon. Egy tágas szobát kaptam fürdővel és rengeteg szekrénnyel, így nagyon könnyen és kényelmesen elfért minden hozott dolgom. A folyosó végén volt egy közös konyha, tűzhellyel és hűtővel. A hűtőben mindenkinek volt egy saját zárható fiókja.
Würzburg a Majna folyó partján fekszik Észak-Bajorországban. Gyönyörű, barátságos kb. Pécs nagyságú város, ahol nagyon hamar otthonosan érzi magát az ember. Az egyetemre való beiratkozás után kaptam diákigazolványt, amivel a városon belül ingyen utazhattam mind a villamoson, mind a buszon. 5-10 percenként mindig jött vagy busz, vagy villamos, így nagyon hamar el tudtam jutni a városon belül bárhová. Würzburg kifejezetten diákváros, 30.000 diákkal. Esténként a főtér még tele volt emberrel, hétvégén igyekezni kellett, ha az ember valami jó helyre szeretett volna beülni sörözni. Lehetőségekből nem volt hiány, számos kocsma, diszkó, bár várta a szórakozni vágyókat. Külön említést érdemel a szerdán és szombaton megrendezett Language Exchange nevezetű program, ami a Würzburgban élő, dolgozó vagy tanuló külföldi embereknek szólt. Itt mindig volt lehetőség új, érdekes, különböző országokból érkezett emberekkel megismerkedni. A városban számos különleges étterem is volt, így, ha időnk engedte mindig kipróbáltunk valami új helyet.
Szerencsére a nőgyógyászat gyakorlatom során kaptam a kórházban ingyen ebédet, így ezzel nagyon sokat tudtam spórolni. A kapott havi 550 euró ösztöndíj így elég volt a gyakorlatom végéig. Az árak a kinti bevásárló központokban hasonlóak voltak, mint itthon.
Számos Erasmusos program közül lehetett választani. Október elején egy nagy rendezvényen üdvözölték a diákokat és felvázolták a félév alatt megrendezésre kerülő eseményeket. Rengetek Erasmusos diák volt, nagyon könnyen lehetett új barátságokat kötni. Szinte minden hétvégén lehetett menni valamelyik városba kirándulni és számos Erasmusos bulin, múzeumlátogatáson lehetett részt venni a többi diákkal. A helyi Erasmusos koordinátor hölgy mindig készségesen válaszolt a felmerülő kérdésekre és segített megoldani az esetleges problémákat.
Kint 4 hetet töltöttem sebészet, 5 hetet nőgyógyászat és 1 hetet traumatológia osztályokon. Összességében elmondhatom, hogy nagyon hasznos volt mindegyik gyakorlat. Rengeteg érdekes dolgot láthattam és részt vehettem a kórházi osztály életében. Az orvosok nagyon barátságosan fogadtak mindenhol és bármikor nagyon szívesen magyaráztak és tanítottak nekem új dolgokat. Különösen a nőgyógyászat tetszett, ahol saját telefont kaptam, amin elértek, ha volt valami teendő az osztályon. Emellett a reggeli vérvétel is az én feladataim közé tartozott. Nagyon örülök, hogy kint töltöttem ezeket a gyakorlatokat, mert így lehetőségem nyílt arra, hogy megismerjem a kinti körülményeket és felszereltséget.
A legjobban az tetszett az Erasmusban, hogy kipróbálhattam magam új szituációkban. Úgy érzem, magabiztosabban beszélem a nyelvet és talán könnyebben küzdök meg majd a jövőben a rám váró feladatokkal. Nagyon örülök, hogy megismerhettem a többi diákot, nagyon sok szép emléket gyűjtöttünk együtt. Mindenkinek ajánlom, hogy legyen Erasmusos diák, hiszen ez egy vissza nem térő alkalom arra, hogy tanulj, utazz és fejleszd a nyelvtudásodat. Nagyon örülök, hogy nem hagytam ki, azt sajnálom csak, hogy ilyen hamar véget ért a kaland.
Árva Dávid Osztatlan tanári, angol nyelv, informatika
2018/19
Németország, Bamberg
Otto-Friedrich-Universität Bamberg
Az Erasmus programról rengeteget hallottam már ismerősöktől, a kari Hallgatói Önkormányzattól és az egyetem rendezvényein keresztül. Nagyon érdekesnek találtam az ötletet és végül tavaly „most vagy soha” alapon a barátnőmmel együtt beadtam a pályázatom az utolsó héten. Utólag a Campus Mundi ösztöndíjat is megpályáztuk mindketten. Németországba szerettünk volna menni, így kiválasztottunk egy kisebb egyetemvárost a bajor térségben. Bamberg már akkor megfogott minket. Nem túl nagy, de közel van a nagyvárosokhoz (pl. Nürnberg, München), a világörökség része a gyönyörű történelmi belvárosa, és az egyetem is nagyon jól nézett ki. Bár németül nem beszéltem, úgy gondoltam nem lesz problémám a kommunikációval, különösen nem az egyetemen. Az angol tanszéken keresztül jelentkeztem és kizárólag angol nyelvű órákat kerestem már a tényleges jelentkezés előtt is. Úgy terveztem, hogy amennyi német tudásra szükségem lesz, azt megszerzem majd odakint külföldön. Minimális szinten meg biztos tud angolul a legtöbb ember Németországban.
Hamar kiderült, hogy azért ez nem teljesen igaz. A beköltözésnél, boltokban, órafelvételnél és hivatalos ügyeknél is sokszor nagyon nehéz volt boldogulni német tudás nélkül. Az Erasmus eleve sok papírmunkával jár, de az legalább angolul is elég. Viszont a bankszámlám kezelése, a kollégiumi ügyintézés, a biztosító, a beiratkozás, az adózás, a munkalehetőségek és rengeteg egyéb hivatalos ügy szinte kizárólag németül történt. Szerencsére az egyetem Erasmus irodája a legtöbb ilyen problémában tudott segíteni nekünk, valamint a többi ottani Erasmusos magyar is sokat segített nekem. A tanítás kezdete előtt tartottak nekünk egy felkészítő német nyelvkurzust, ahol véletlenül pont egy magyar anyanyelvű tanárnő csoportjába kerültem. Ő már sok éve Bambergben élt és többször külön megkeresett minket, hogy segítsen az elhelyezkedésben, vagy adjon ezt-azt, ami jól jöhet a koliszobában.
Elsőre még a magas árak és a közlekedés is komoly nehézségeknek bizonyultak, de hamar rájöttünk, hogy ezekkel közel sem lesz annyi baj. Az ösztöndíj viszonylag magas volt a Campus Mundi miatt, a bolti árak és a kollégium pedig különösen olcsó volt német viszonylatban. Csak a szolgáltatások voltak nagyon drágák, mint például az utazás, a mozi, az éttermek többsége, vagy a fodrászok.
A kiutazásnál a repülő a rengeteg csomagunk miatt drága lett volna és még a cipekedést sem úsztuk volna meg, mivel Bambergben nincs reptér. Nem mertünk bonyolítani a dolgokon, hiszen nem ismertük akkor még a kinti közlekedést. Végül a buszozást választottuk, Pestről indultunk éjszaka és másnap reggelre értünk Németországba. A busz is legközelebb csak Nürnbergben állt meg, de szerencsére pont a vasútállomásnál. Hosszas fejtegetés és egy-két jó tanács után sikerült kiigazodnunk a vonatjegy automatákon és sikerült megvennünk a 2 fős napijegyet 19,5 euróért (ahogy mondtam, a kinti utazás nagyon drága). Csak az a baj, hogy véletlenül nem 2 főre vettük, hanem 2 darabot, összesen 4 főre közel 40 euróért…
Bambergen belül már sokkal jobb a helyzet: bárhova el lehet jutni busszal, amit ingyen használhattunk az egyetemi igazolványunkkal. Németországban nincs egységes diákigazolvány, így diákkedvezmény sem. Az ingyenes helyi járat csak az adott egyetem térségében érvényes, így másik városban már nem használhattuk. Nagyjából 40 eurót kellett befizetnünk a félév elején az ingyenes utazásért cserébe. 6 hónapig érvényes a diák és alapból 2 euró egy buszjegy, szóval nagyon megérte.
A kollégiumot az egyetem Erasmus irodáján keresztül tudtuk megigényelni. Az ottaniszemlélet az, hogy minden diáknak jár egy saját, önálló lakóhely, ahol bármikor tud csendben tanulni, ha akar. Pontosan ezért a koli épületek szinte kizárólag egy fős apartmanokból állnak. Külön konyha, fürdőszoba, telefonvonal és internet van minden lakásban. Portásokat nem alkalmaznak sehol, csak egy-egy házmester jut az adott épületekre, akik kizárólag hétköznap, normál munkaidőben dolgoznak, ezért nagyon kellett vigyázni a szobakulcsra. A szobák már kissé lelakottak voltak és elég kényelmetlenek minden szempontból. Ez volt igazán az egyetlen nagy csalódás odakint. Cserébe legalább csak havi 245 euró volt, ez ott nagyon olcsónak számít. A koli kint volt a kertvárosban, így mindig busszal mentünk a központba. Mivel a belváros jelentős része történelmi örökség, ezért a többség a külvárosban lakik, de a központba jár mindenért. Ott voltak a vásárok, a rengeteg szórakozóhely, az éttermek, az egyetem és a sok-sok gyönyörű látnivaló.
A kinti Erasmus iroda egész évben változatos programokat szervezett nekünk, amikkel rengeteg másik városba eljuthattunk. A karácsonyi időszakban különböző híres vásárhelyekre is elvittek minket, mint például a világhírű nürnbergi Christkindlmarkt, ami az egyik legrégebbi karácsonyi vásár. A felkészítő kurzus alatt a mentoraink is szerveztek nekünk pár közös programot. Volt ”nemzetközi piknik”, ahol mindenki bemutatta a saját országa konyháját, elmentünk túrázni a vidéki sörfőzdékhez és idegenvezetést kaptunk Bambergben és Nürnbergben is.
Az egyetemen mindenki végtelenül segítőkész volt és igyekeztek minél inkább hozzánk alkalmazkodni a tanárok. Több tanár is biztosított egyedi teljesítési feltételeket vagy épp egyedi kreditösszeget az Erasmusos hallgatóknak. Az angol tanszéken kiváló professzorokat ismertem meg, mind nagyon közvetlenek és barátságosak voltak. Az ottani kurzusok részletesebbek és sokkal több kreditet érnek így nem volt olyan sűrű az órarendünk. A hátránya viszont az volt, hogy kisebb választék van a kurzusok között és nehezebb az otthoni tárgyakkal összeegyeztetni.
Nagyon sokat adott nekem ez a pár hónap Németországban. Ez előtt soha nem voltam még pár napnál tovább külföldön, főleg nem ilyen messze. Megismerhettem egy nagyszerű kultúrát testközelből is és persze még rengeteg másikat az ott szerzett Erasmusos barátaimon keresztül is. Mindenképp szeretnék még többet utazni a jövőben és most már nem tartok úgy a környezetváltozástól. Sok tapasztalatot és barátot szereztem ebben a pár hónapban és visszatekintve már látom, feleslegesen aggódtam annyi mindenen a kinti élettel kapcsolatban.
Bartók Tímea BTK-TTK, német-földrajz tanár
2017/18
Potsdam, Németország
Universität Potsdam
Amikor először hallottam az Erasmus+ program adta lehetőségekről, nem volt kérdés számomra, hogy részt akarok venni rajta. Több ismerősöm is töltött már hosszabb, rövidebb időszakot külföldön, az Erasmus+ segítségével. Mindannyian különböző országokban jártak, más-más kultúrákkal ismerkedtek meg, egy dolog azonban közös volt, mindenki számára ez az időszak volt élete egyik legmaghatározóbb élménye.
Ezek után persze többet meg szerettem volna tudni a programról. Sok mindennek utána néztem az Erasmus+ honlapján, elolvastam több diák beszámolóját, majd az Erasmus+ nyílt napon érdeklődtem a további részletekről. Ezt követően nem telt el sok idő és már le is adtam a jelentkezésemet. Az egyetlen nehézséget az egyetem kiválasztása jelentette. Leendő német szakos tanárként a célország nem volt kérdéses, azonban a város már annál inkább. Németországon belül több intézmény közül is volt lehetőségem válogatni. Fontos kritérium volt számomra, hogy az egyetem rendelkezzen kollégiummal. Valamint nehéz volt eldönteni, mi lenne számomra a legjobb, egy nagyobb városba költözni, ami mindig tele van élettel, vagy inkább egy kisebb, nyugodtabb városba. Így aztán a választásom Potsdamra esett, mely egy kisebb város, azonban csupán 30 km-re van a német fővárostól, Berlintől.
A jelentkezés után következett a hónapokig tartó izgatott várakozás, hogy elindulhassak életem egyik legnagyobb kalandjára. A kiutazás szerencsére nem okozott nagyobb fejtörést, hiszen szüleim segítségemre voltak, és autóval kiutaztak velem, hogy a költözés nehézségeit részben megkönnyítsék nekem. A városba érve a szállásomat még aznap elfoglalhattam, mely egy egyszemélyes kollégiumi szoba volt, közvetlenül az egyetem mellett.
Különösebb nehézséget nem okozott a kollégium lefoglalása. Mindössze egy jelentkezési lapot kellett kitöltenem és 300 euro kauciót befizetnem. A kollégium díja 160 Euro volt havonta, mely nagyon kedvezőnek számít.
A közlekedés diákigazolvánnyal teljesen ingyen volt egész Brandenburg területén, mely azt jelentette, hogy Berlinbe is ingyenesen utazhattunk. Az étkezésre se kellett sokat költeni, mivel az egyetemen megtalálható menza nagy támogatást kap az államtól, ami azt jelentette, hogy 2-3 euro közötti értékben lehetett étkezni.
Jelentkezésemkor bejelöltem, hogy részt szeretnék venni az Erasmus mentor programjába, így kaptam magam mellé egy Erasmus mentort, akivel mindennapi kontaktban álltam és bármilyen kérdéssel fordulhattam hozzá. Az ESN is segítségünkre volt sok mindenben, de főleg a többi Erasmusos megismerésében. Rengeteg programot szerveztek nekünk a városnézéstől kezdve a bulizásig. Általuk valóban sikerült közelebb kerülnünk a különböző országok tanulóival.
Az egyetemen magunk választhattuk ki, milyen órákon szeretnénk részt venni. Természetesen voltak külön Erasmusosoknak meghirdetett kurzusok, ahol a német nyelvtudásunkat tudtuk fejleszteni. Ezen kívül az egyetemen megtalálható volt a tanárképzés is, ezért kihasználva a lehetőséget, több szakmódszertani órát is felvettem. Leginkább a német nyelvű oktatás módszertanai közül válogattam, de földrajz módszertan is szerepelt az órarendemben. Ezek a kurzusok nagyban hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez, hiszen betekintést nyerhettem a németországi oktatás módszereibe. A különböző órák látogatásánál nagyon tetszett, hogy mindegy volt, milyen típusú óra volt, előadás vagy gyakorlat, a diákok ugyanúgy elmondhatták, és el is mondták véleményüket az órai anyaggal kapcsolatban. A tanárok nem a tudás forrásai voltak, hanem segítségként szolgáltak a tudás megszerzésében. Sosem ment át az óra monoton diktálásba és esztelen jegyzetelésbe. Remélem, a rengeteg, kint megszerzett tapasztalatot a későbbiekben tanárként alkalmazni tudom.
Az egyetem látogatása mellett szerencsére bőven jutott időnk egymásra, a különböző országokból érkező Erasmusosokra. Ez volt talán a legjobb a félévben. Szinte mindent együtt csináltunk és így sosem voltunk egyedül. A legtöbben közel laktunk egymáshoz, ezért minden napra kitaláltunk valami közös programot. Ezek a közös programok által rengeteget tanultunk egymástól. Nem csak nyelveket, hanem kultúrákat, szokásokat és elfogadást is. Fantasztikus élmény volt megismerni különböző kultúrával rendelkező embereket, akikkel nagyon hamar szoros barátságokat alakítottam ki. Ugyan az Erasmusnak már sajnos vége, de sokan már tervezzük is a viszontlátást. Közösen tervezgetjük, mely országokba utazzunk a közeljövőben közösen.
A külföldön eltöltött időszak mindenképpen egy maghatározó élmény marad örökké, melyet sosem tudnék elfelejteni, hiszen ez volt az eddigi életem során eltöltött legszebb pár hónap.
Budavári Adrienn Osztatlan tanári, angol-német
2018/19
Frankfurt am Main, Németország
Johann Wolfgang Goethe-Universität Frankfurt am Main
Az Erasmus+ programról viszonylag korán, középiskolás koromban hallottam először, mikor is több alkalommal vettem részt ifjúsági cseréken, 1-1 hét keretén belül különböző középeurópai országokban. A csereprogramok is – úgy, mint az Erasmus+ tanulmányi mobilitás – az európai sokszínűséget, multikulturalizmust, az általános látókör szélesítését, a nyelvi fejlődést, a kommunikációs készségek fejlesztését, toleranciát, az önállóságot, valamint megannyi intra – és interperszonális képességet hivatott elősegíteni, fejleszteni, promotálni és megismertetni a fiatalokkal. Hosszabb-rövidebb külföldön, különböző nemzetek fiataljai között való tartózkodásom után kisebb mértékben ért az ún. „kultúrsokk”, mint esetleg több egyetemista társamat. Ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy „nagyképűen”, rezignáltam fogadtam a német valóságot, az ott kialakult életemet, de talán egy fokkal könnyebb volt felkészülni rá, szembenézni azzal, mi vár rám. Persze a tanulmányi mobilitás – a nevéből adódóan – egy nagy adag „plusszal” is szolgál, illetve magasabb elvárásokat támaszt a hallgatóval szemben, mint az ifjúsági cserék, nevezetesen az egyetemen való tanulást, vizsgázást csakúgy, mint a hazai intézményben. Németországra elsősorban a nyelv miatt esett a választásom, a német nyelv szerelmeseként szerettem volna hosszabb időt anyanyelvi környezetben eltölteni és a nyelvtudásomat fejleszteni.
A Budapest-Frankfurt között húzódó mintegy 1000 km-es távolságot könnyedén le lehet gyűrni a MÁV járatával; naponta 3 járat közül választhat az ember, melyek közül egy közvetlenül, átszállás nélkül „repít” a német „Mainhattan”-be, ahogy a várost tréfásan emlegetik. Hétvégente kedvezményes jegyet válthatunk, így 15.000 Ft alatt megúszhatjuk az utat; kényelem szempontjából mindenképp ajánlom a vonatot. Bár minimum 12 órás menetidővel kell számolni, a sok csomag és vaskos bőröndök miatt nem biztos, hogy anyagilag megéri a repülőt választani, ám kinek, mi.
A beszámolót eddig egész jól megúsztam „nehézségek” nélkül, ám a szállás témában ezt nem kerülhetem ki. Sajnos nem kaptam férőhelyet a kollégiumban – indoklást sem ezzel kapcsolatban…–, így szállás után kellett néznem. Már a helyszínen kaptam a figyelmeztetést helyiektől és külföldi hallgatóktól egyaránt, hogy Frankfurtban még németországi viszonylatban is nehéz a lakáskeresés, elsősorban a borsos árak miatt. Előzetesen az interneten kerestem szállást, és egy kedves külföldi fiatalember szeméjében meg is találtam a főbérlőmet. A problémát csak az jelentette, hogy többszöri kérés után sem volt hajlandó engem bejelenti, számomra ismeretlen okok miatt… (csak találgatni tudok, ám azt itt nem szeretnék), így aztán villámgyorsan új szállás után kellett néznem. Nem részletezem a nehézségeket, legyen elég annyi, hogy egy ép körmöm sem maradt az egyheti lázas keresgélés után, amikor is Frankfurt elő – avagy kertvárosában, Offenbachban találtam helyet egy három szobás lakásban, egy kedves, nyugodt környéken. Két lakótársam egyike egy mesterszakos német lány, aki sokat segített a helyi dolgok intézésében és a nyelvgyakorlásban is „partnernek” bizonyult, a másikuk pedig egy fiatal indiai lány volt, aki lelkesen megosztotta velünk főzőtudományát és a finom indiai ételek elkészítésének módját…
Frankfurtot először vegyes érzelmekkel fogadtam. A mediterrán, kifejezetten otthonos és hamar befogadó Pécs után szokatlan volt visszakerülni – korábban tanultam Budapesten is – a kissé személytelen, mini metropoliszba, s megszokni a nagyváros minden előnyét és hátrányát. Csalóka dolog ez, Frankfurt ugyanis csak az első „pillanatban” tűnik hatalmasnak. (Valójában csak az 5. legnagyobb város Németországban.) Budapesthez képest jóval kisebb és – tapasztalatom szerint – jóval élhetőbb, könnyebben átlátható, egyszerűbben bejárható. Persze hozzá is, mint minden nagyvároshoz, hatalmas agglomerációs terület tartozik, ám maga a város magja nagyon könnyen, gyalogosan is felfedezhető. Megérkezésem 2. napján rögtön csatlakoztam is egy turistáknak szervezett városvezetésen, ahol első ízben tapasztalhattam meg a város legszembeötlőbb tulajdonságát, a hihetetlen kontrasztosságát. Történelem és modernizmus, régmúlt és jelen, háború és béke találkozik a belváros szívében. Frankfurt városát a második világháború során szinte teljes mértékben lebombázták, így az eredeti épületek – német favázas házak, különféle stílusjegyeket magukon viselő, szemet gyönyörködtető építményekről van szó – töredéke maradt fenn, azok is inkább csak részeiben. Restaurációs munkák eredményeként ma az embernek az az érzése, mintha az eredeti, történelmi környezetben sétálna, a látszat azonban csalóka. Az említett kontraszt másik felét a hipermodern, hatalmas felhőkarcolók, üvegépületek, bankházak képviselik, melyről Frankfurt manapság annyira ismert. Furcsa érzés volt az elején, hogy amíg előbb a „történelmi” belvárosban sétálok, a következő sarkon már nyakamat tekergetve bámulom a 20 emeletesnél is magasabb üvegmonstrumokat.
A város egyébként – ahogy említettem – rendkívül élhető és egyetemistabarát; rengeteg szórakozóhely, kisebb-nagyobb kávézó, étterem, szórakozási lehetőség adott, a kulturális életről már nem is beszélve. Nem csak az időszakos kiállítások és fesztiválok (Frankfurter Buchmesse – Könyvfesztivál, Museumsuferfest – a Majna partján sorakozó „Múzeumok Éjszakája”, Weihnachtsmarkt – hagyományos karácsonyi vásár) vonzzák az embereket, a mindennapokban is számos koncert, könyvbemutató, kiállítás nyújt kikapcsolódást, a töméntelen utcazenészről és az egyetem kínálta programokról már nem is beszélve.
Néhány praktikus információ a városról és a frankfurti életről általában: az albérletárak – mint már jeleztem – igen magasak, az embernek a zsebébe kell nyúlnia, vagy pedig időben nekiállnia szállás után nézni. Egyáltalán nem ritka, hogy egy szobáért annyit elkérnek, mint itthon egy egész albérlet havi díja. A közlekedés viszont elsőosztályú, sűrű és jól kiépített vonalak szelik át a várost, metró, villamos, busz és S-Bahn (zónázó vonat / HÉV-nek megfelelő tömegközlekedési eszköz) hozza-viszi az utasokat szinte éjjel-nappal, hétvégén és ünnepnapokon is. Egy-egy hosszabb buli után sem gond hazajutni. Az árakról általánosságban: a lakhatáson és szolgáltatásokon kívül az élelmiszerárakat kifejezetten megfizethetőnek, a magyarországival hasonló kategóriájúnak találtam. Németországban vezető üzletlánc a REWE, mely az itthoni Sparnak felel meg; a legtöbb áru kedvező áron érhető el; ugyanez igaz a KiK és a hasonló háztartási üzletekre is, ahol az alap konyhafelszerelést, ágyneműt, apróbb dolgok is abszolút megfizethetők.
A Goethe Egyetem több kampusszal rendelkezik, ezek közül a Campus Westend a legnagyobb, melyen én is tanultam. A pécsi BTK-nak többszöröse, hiszen nem is csak egy vagy két épület, hanem legalább 8, hatalmas „komplexum” alkotja a kampuszt, széles sétányokkal, szökőkúttal, egy nagy parkkal és sok-sok zöld területtel. Az Erasmuskoordinátorokkal előzetesen e-mailben tartottuk a kapcsolatot, nagyon segítőkésznek bizonyultak. Maga az egyetem bár kívülről patinás, ódivatú hatást kelt, belül nagyon is modern, a hagyományos fekete iskolai táblák már sehol nincsenek; számítógépek, kivetítők, fóliatáblák és nagy-nagy tisztaság van mindenhol, ugyanakkor a folyosókat a millió plakát, eseményre való felhívás, adok-veszek, különböző hirdetések teszik színessé és barátságossá. Az engem tanító tanárok kedvesek, segítőkészek voltak; ami a leginkább meghökkentett, az az órai „fegyelemhez”, „lazasághoz” való hozzáállás és bevett gyakorlat. Teljesen normálisnak számít az óráról való „kimászkálás” (szigorúan mosdó-ügyben), a tanár nem veszi ezt személyes sértésnek, nem néz rád ferde szemmel. Ugyanilyen alapon működik a késés is, ezzel nem azt mondom, hogy illendő és rendben van, de senki nem akad fenn, ha valaki 10-15 perccel az óra kezdete után „esik be” a terembe. Az órák egyébként papír szerint 120 percesek, ám az első héten tapasztalhattam, hogy valójában ugyanúgy másfél óráig tart egy-egy előadás / szeminárium, mint itthon. Érdekesség még, hogy a német diákok modulrendszerben tanulnak; egy modulhoz adott számú kurzus tartozik, amelyek közül bizonyos mennyiségűből vizsgát kell tenni, a többire viszont elég, ha bejár az ember, esetleg egy-két házi feladatot elkészít, ezekről az órákról pedig egy ún. „részvételi igazolást” kap.
Akik pedig a külföldi hallgatók szociális életéről gondoskodnak, azt felpezsdítik, nem mások, mint a helyi ESN (Erasmus Student Network) tagjai. A frankfurti szekció kiterjedt, tényleg rengeteg számú és nagyon változatos programot kínál az egész év során. A „Welcome Day”- től kezdve a rendszeres hétfői Pub Quiz-eken át a helyi, illetve hosszabb kirándulások, városlátogatások, sportnap, jégkorcsolyázás, International Evening, „Mikulás-buli”, karaoke este, karácsonyi parti és egyéb programokig bezárólag minden adva van az erasmusos hallgatónak, hogy egy percig se unatkozzon, illetve, hogy minél hamarabb barátokra leljen. A Goethe Egyetem egyébként is széles hallgatói palettával büszkélkedhet és ezt az Erasmus program is elmondhatja magáról: mind az 5 kontinensről érkeznek / érkeztek diákok, így a legkülönfélébb tapasztalatokkal, (élet)történetekkel, kulturális és gasztronómiai érdekességekkel lehet gazdagabb a szocializálódó egyén.
No, de vissza az ESN-hez: az említett eseményeken belül számomra a hosszabb-rövidebb kirándulások alkotják a legmaradandóbb emlékeket. Jártunk Berlinben (a német főváros szépségeit, történelmi gazdagságát talán nem szükséges részleteznem), Münchenben az Oktoberfest-en, sok kis közeli településen, például Nürnbergben, Bambergben, Marburgban, Würzburgban, Wiesbadenben, Fuldában, Stuttgartban, Heidelbergben és persze Frankfurtban is akadt egy-két városvezetés és „Treasure Hunt” még a szemeszter elején. Egy-egy Pub Quiz vagy lazábban eltöltött estén megismertettek minket a német, s azon belül a frankfurti konyha jellegzetességeivel is: kolbászt kolbásszal, sör minden mennyiségben, na meg a tradicionális Apfelwein (almabor) sem maradhatott ki a sorból. Nagyon szimpatikus volt az ESN szervezettsége és a tagok közvetlensége, illetve hálás vagyok a kialakult barátságoknak és a később önerejű kezdeményezéseknek, ami a közös utazásokat, programokat illeti.
Hosszú, terjedelmes zárógondolatok helyett a következőket szeretném megosztani veletek: ha gondolkodtok az Erasmuson, ne tegyétek! Informálódjatok, menjetek el az infónapokra, kérdezzetek meg volt Erasmussal külföldön tanuló diákokat és lépjetek! Talán az elhatározáshoz kell a legtöbb bátorság, onnantól már minden menni fog, mint a karikacsapás. Nehézségek lesznek, honvágy lesz, szemöldökhúzogatás a kinti „furcsaságok” miatt és rengeteg papírmunka – lesz. De a koordinátorok itthon és külföldön egyaránt mind azért dolgoznak, hogy megkönnyítsék a dolgunkat; forduljatok hozzájuk bizalommal! Egy kinti barátom a következőképpen foglalta szavakba az Erasmus esszenciáját, melyet most megosztok veletek: „Elvenni nem vesz el semmit, adni viszont ad – nagyon is sokat.”
Buni Zoltán BTK, nemzetközi kapcsolatok
Berlin, Németország
Hét hónapra szóló szakmai gyakorlatomat Németország fővárosában, Berlinben töltöttem. Sem az ország sem pedig Berlin nem voltak ismeretlenek számomra, mivel EVS és Erasmus tanulmányi félév formájában szintén ezen a környéken mozogtam, bár akkoriban még Potsdam „központtal“, így az úgynevezett kultúrsokk már évekkel ezelőtt megvolt és a „függetlenül a nagyvilágban“ érzés is inkább a mindennapok általános velejárója, sem mint egy minél gyorsabban, minél hamarabb és őrültebben kiélvezendő cél volt. Bár az újdonság érzése vissza nem hozható, de a rutin érzete is sok előnyt hordoz magában. Számomra ez elsősorban a munkámra való maximális koncentrációt és a minőség mennyiséggel szembeni preferálását jelentette az élet valamennyi területén.
A munkám a Pécsi Tudományegyetem Politikai Tanulmányok Tanszékén folytatott tanulmányaim és érdeklődésem keretében természetesen a politikai körökre „korlátozódott”, azon belül is migrációs-, integrációsés menekültpolitikával foglalkoztam. A mindennapi munka során új megoldásokat kerestünk az ezen a terület(ek)en belül felmerülő problémák feloldására, melyet participációs politikának neveztünk és helyeztük előtérbe a korábban említett három fogalom felváltására. A helyszín ahol mindebben közreműködhettem egy alapítvány, a Rosa Luxemburg Stiftung volt. A kutatások geográfiai súlypontja Németország volt, azon belül is Berlin várostartomány, persze mellettük a témában aktuális német, európai és világesemények sem maradtak figyelmen kívül.
A munkám során szerzett ismereteket szakdolgozatomban is kamatoztatni tudtam, és az elméleti ismeretek letisztázásával és az egyéni kutatások dolgozatban való ismertetésével is nagyobb minőségi értéket kölcsönözve a diplomamunkámnak. A szervezet, a Rosa Luxemburg Stiftung egyike a jelenleg hat párt közeli alapítványnak melyek jelenleg Németországban és külképviseleteiken keresztül szerte a világban képviseltetik magukat. Bár ez az alapítvány is, csak úgy, mint a többi egy párt vonzáskörében, nevezetesen a DIE LINKE áll, a munka melyet végeznek nem egy előre megszabott irányban működik. Leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogy csupán az alapítvány működéséhez szükséges pénzösszeg származik az adott párttól. Ez engem is megnyugtatott, mert munkámat nem a pártpolitika szintjén volt célom végezni. Az én székhelyem az alapítványon belül a migrációs osztály, a Referat für Migration volt. Az alapítvány struktúrájából adódóan ez az Akademie für politische Bildung (AFPB) azaz a Politikai Képzés Akadémiáján belül helyezkedett el.
Utolsó bekezdésként a városról és egyben tartományról, Berlinről. Címerállat a medve, a Berliner Bär, aminek megfelelően belőle, a „Berlini Medvéből” ilyen-olyan formában, de minden rendes háztartásban van legalább egy, az utcákról, hivatalokról vagy egyéb más köz- vagy magánintézményről nem is beszélve. A legfrissebb felmérés szerint egy picivel több, mint 3 és fél millió ember lakja a várost, amihez egy viszonylag nagy, körülbelül 1800 négyzetkilométeres terület párosul. Számos park, rengetek víz és még ’rengetegebb’ aszfalt adja a város alapdimenzióját, alaphangulata pedig egyetlen szóval fejezhető ki a legegyszerűbben és leglényegretörőbben: Szabadság. Az éjszakai életről csak annyit: NEM unalmas (!!!). A világ gyakorlatilag minden nációja megtalálható benne, pezsgő, lüktető 24 órás városról van szó.
Csontos Mónika Tamara MIK építész osztatlan
2017/18
Németország, Nürnberg
Benjamin Wimmer Architekt
A diplomámhoz közeledve 2017 októberében fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy pályafutásomat külföldön szeretném elkezdeni. Épületszerkezetek tervezése gyakorlaton beszélgettem csoporttársaimmal az ötletemről, hogy szeretnék Németországban munkát keresni, a mélyvízbe ugrani. A monológomat türelmesen végighallgatva egyikőjük egy remek ötlettel állt elő: nem kell feltétlenül ennek a víznek annyira mélynek lennie, ugyanis az egyetemnek diploma utánra vonatkozóan is van Erasmus programja. Nem sokat tanakodtam a dolgon, egyből fel is kerestem a programmal foglalkozó titkárságot. Az Erasmus koordinátortól minden tájékoztatást megkaptam, mi szerint mit várhatok el a pályázattól: nyelvi és pénzügyi támogatást, felkészítő foglalkozásokat, segítséget a szakmai gyakorlat kereséséhez. Éppen ezeknek a támogatásoknak köszönhetően nem érzem úgy, hogy sok nehézséggel kellett szembenéznem, a dolgok gördülékenyen követték egymást. Elkészítettem a német nyelvű önéletrajzomat és portfóliómat, novemberben már el is küldtem őket a számomra szimpatikus helyekre Nürnberg városán belül. Az e-mailjeimre hamar pozitív választ is kaptam, januárban a vizsgáim után repültem is állásinterjúra, ahonnan már álláslehetőséggel utaztam vissza befejezni tanulmányaimat.
Hamar eltelt a fél év, lediplomáztam, és már pakoltunk is össze párommal a költözésre. Az autónk minden rését kitöltöttük a cuccainkkal, mondhatni majdnem az egész életünket begyűrtük egy személyautóba. Sikerült még kiutazás előtt albérletet találnunk a munkahelyemtől 200 méterre, ami hatalmas szerencsének mondható a nyugati nagyvárosokban uralkodó lakáshiány miatt. Ráadásul egész jó áron: 670 eurót fizettünk egy részben felújított, egy szoba plusz nappalis lakásért. Ez németországi viszonyokhoz képest nagyon jónak mondható. Azzal a ténnyel, hogy a lakásokat teljesen üresen, bútor nélkül adják ki, itt kellett szembesülnünk, de szerencsére fél év alatt összegyűjtöttünk annyi tartalékot, hogy az alapvető bútorokat meg tudjuk magunknak venni. Erre mindenkit figyelmeztetnék, aki szeretne nekivágni a külföldi szakmai gyakorlatnak. A boltokban az élelmiszerek ára egyáltalán nem drágább, mint Magyarországon, sőt van, ami olcsóbb is. A szolgáltatások, mint a mozi, fodrász, étterem viszont drágábbak, viszont az emberek az itteni fizetésekből ezeket megengedhetik maguknak
Nürnbergbe nagyon hamar beilleszkedtünk, a város csodálatos, tele lehetőségekkel. Villamos és metró mindenhova közlekedik, ahová mégsem, oda helyi busszal tudtunk eljutni. Különösen szép a belváros karácsony idején, nem gondoltam volna, hogy az ünnepi hangulatot ennyire maximálisan fel lehet fokozni. A bajor kis falvak igazi idilli német kisváros látványát keltik, ilyen helyen élve nem csodálkozunk már, hogy mindenki kedves, akivel csak találkozunk. A belvárosban mindig hatalmas pezsgés van, a kávézók és éttermek terasza egyből megtelik még tél közepén is, ha kibújik pár napsugár a felhők mögül. Az Erasmus életből én kimaradtam, hisz szakmai gyakorlatra érkeztem, nem pedig egy egyetemre. Ettől függetlenül multikulti barátságokat kötöttem, spanyol munkatársammal jobban megértjük egymást, mint sok magyar anyanyelvű ismerősömmel. Itt jöttem rá, hogy a származás, a nyelv nem igazán számít egy barátság kialakulása esetén.
A munkahelyemre szinte csak jót tudok mondani. Hihetetlenül toleránsak, mindenben kapok segítséget, megbecsülik a munkámat. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha nem értek valamit, de ebből egyáltalán nem csinálnak problémát. Egy kis építészmérnöki cégnél dolgozom, ahol összesen négyen vagyunk, az ügyintézővel együtt. A feladataim a tervezés első szakaszától a kivitelezés végéig tartanak, ezért rendkívül komplex készségeket igénylő munkakör. Rengeteget kell még tanulnom, de úgy érzem, jól veszem az akadályokat. Fél évre visszatekintve egyáltalán nem bántam meg a döntésem, hogy Németországban helyezkedtem el építészmérnökként. Az Erasmus program segítségével egy biztos, hosszú távú munkát találtam magamnak. Megismerhettem egy teljesen más világot, ahol az emberek toleránsabbak, nyitottabbak az új lehetőségek iránt. A német nyelvi készségeim fejlődésével úgy érzem új gondolkodásmódra tettem szert, a személyiségem több rétűvé vált. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy lépjen ki a komfortzónájából és vállaljon munkát külföldön, mert az élet rövid a világ pedig hatalmas ahhoz, hogy az életünket egyetlen egy országban töltsük el.
Dobrás Eszter KTK Gazdálkodási és menedzsment
2016/17
Németország, Berlin
Freie Universität Berlin
Az Erasmus programról még középiskolás koromban hallottam, és már akkor tudtam, hogy ki szeretném próbálni. Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy a PTE-vel mennyi helyre mehetek. Mindenki mondogatta, hogy ez lesz életem legjobb féléve, ami végül be is igazolódott.
Németországot elsősorban a nyelv miatt választottam. Középiskolában tanultam németül, és nem akartam, hogy ez kárba vesszen. A közelség és a megélhetés sem volt utolsó. Berlin egyáltalán nem tartozik a drága német városok közé. Az élelmiszerek ára akörüli, mint itthon, a sör még talán olcsóbb is. A lakhatással szerencsém volt, kaptam helyet kollégiumban, amiért havi 210 eurót kellett csak fizetnem. Volt külön szobám, a fürdőt osztottam meg egy magyar lánnyal. A folyosónkon volt két konyha, kb. 6 ember használt egyet. A kollégiumnak volt egy bárja is, ahol könnyen összeismerkedhettünk a többi külföldi diákkal. A közlekedésre volt egy úgynevezett ’Semesterticket’-ünk, ami diákigazolvány is egyben. Ez hat hónapig érvényes minden közlekedésfajtára, a város egész területén, beleértve a vonzáskörzeteket is (repülőterek, Potsdam), kb. 200 euró. Az esti szórakozás ára változó, ha az ember nem sört iszik, akkor drágára is kijöhet. Szerencsére péntekenként és szombatonként egész nap járt a metró, a közlekedéssel szinte sosem volt probléma.
Úgy mentem ki, hogy nem ismertem senkit, aki velem hasonló helyzetben lett volna. Az első napok nehezek voltak, de mindenki hasonlóan félt az elején, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Én egy hónappal előbb kiutaztam, mert az egyetem kínált egy nyelvi előkészítő kurzust. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy részt vegyen ilyenen, mert egy hónappal előbb elkezdi megszokni a nyelvet, megismerni a várost, és mire a legtöbb külföldi hallgató megérkezik tanévkezdésre, szinte már ő vezeti körbe őket. Nem utolsó sorban új barátokat szerez, és már nem egyedül fog az órákra bejárni!
Féltem, hogy nem fogom megérteni az óráimat németül. Kellett pár hét, mire hozzászoktam, de fokozatosan jobban ment, egyre többet tudtam jegyzetelni. A németek tényleg nagyon precízek, mindent nagyon könnyen meg lehetett találni és nyomon követni az online tanulmányi rendszerekben, a levetített diák is nagyon szépen szerkesztettek voltak. Sokat kellett pluszba olvasnunk, valahol több könyvből is tanítottak, illetve rengeteg esettanulmányt olvastunk, amik alapján szemléltették a gazdasági fogalmakat, problémákat. Nekem szerencsére csak írásbeli vizsgáim voltak, bár ezekben is megkövetelték rendesen a tananyagot. Valahol megengedték, hogy angolul fejtsünk ki kérdést, de ahol nem, ott sikerült gyorsan és folyékonyan németül válaszolnom, amit mindenképp nagy fejlődésnek tekintek.
Sajnos nincs egy összefogó ESN a városban, ami csoportos programokat szervezzen, túl nagy a város ahhoz. Az egyetemen viszont elárasztott minket minden héten programokkal az Erasmus részleg, illetve külön klub is volt a külföldi hallgatóknak. Itt több nagyon olcsó utazást (például Hamburg 15 euróért) és ismerkedős esteket szerveztek nekünk. Jó társaság alakult ki a kollégiumban is, nem csak a közvetlen szomszédainkból.
Nekem azért jelentett sokat az Erasmus, mert sokkal önállóbb lettem. Most laktam először egyedül, és felüdítő érzés volt minden nap megtervezni a teendőket, az elején különösen sok hivatalos dolgot kellett intézni. Nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom – mind a német, mind az angol. Talán ami még fontosabb, hogy sok új barátot szereztem a világ minden tájáról, akikkel tartjuk a kapcsolatot, és valahol a világban találkozunk majd.
Endeli Orsolya KPVK, Kulturális mediáció MA
2016/2017, 2017/2018
Németország, Görlitz
Hochschule Zittau/Görlitz
Mivel a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara a Hochschule Zittau/Görlitz közös Dual Degree Programot folytat, ezért 2016. szeptember és 2017. július közötti időszakot sikeres felvételi után Németországban, Görlitzben tölthettem, az ERASMUS+ mobilitási program keretében.
Németországba 2016 szeptemberében érkeztem, mivel a Hochschule Zittau/Görlitz főiskolán, egyetemen a szorgalmi időszak októberben kezdődött, ezért lehetőségem volt egy hónap alatt a város megismerésére, valamint a hivatalos ügyek intézésére is, mint például - a lakás elfoglalásra, amelyet béreltem, a lakcímre való bejelentkezésre. A lakás, amelyet Görlitzben a KommWohnen Service GMH-tól béreltem, az óvárosban – az Altstadt egyik nyugodt kis utcájában volt található, a Vogtshof szomszédságában. A lakás bérleti díja, a kollégiumi lakbér körülbelül duplájára jött ki rezsivel és internettel együtt. A lakás bérlése mellett azért döntöttem, mert már korábban, a gimnáziumi időszak alatt belekóstolhattam a kollégiumi életbe, amely sajnos azzal az eredménnyel járt, hogy nem tudtam kellőképpen a tanulmányaimra koncentrálni, így jobb megoldásnak láttam a saját lakás bérlését. Imádtam abban a kis lakásban lakni, a nyugalom szigete volt számomra, egy hosszú egyetemen töltött nap után.
Görlitz városának óvárosi és belvárosi része számomra nagyon tetszett, főként, hogy egy hídon keresztül átsétálhattunk Lengyelországba is, mivel a két ország közötti határt a Neisse folyó képezi. Személy szerint a közlekedést gyalog vagy autóval oldottam meg, azonban a városban lehetőség van a villamos és a helyijárat használatára is, a közlekedési útvonalak könnyen áttekinthetőek, valamint a közlekedési csomópontok probléma nélkül megközelíthetőek. A programban való részvételre 2012 óta vágytam – a programról az KPVK oktatóitól hallottam, valamint azoktól az egyetemi hallgatóktól, akik az előző években sikeresen részt vettek a programban és az előnyeikről meséltek. A programba való bekerülés nem igazán volt számomra zökkenőmentes, de végre négy év várakozás után sikerült.
A Hochschule Zittau/Görlitz Auslandsamtban dolgozó, adminisztratív munkatársai minden kérdésben szívélyesen segítettek, az esetleges akadályok felmerülése esetén a külföldi hallgatók segítségére siettek. Az első szemeszter kezdetekor sikerült megismerkednem a csoporttársakkal. Egyedüli külföldi hallgatóként, némi nehézségbe ütköztem az első félévben, némileg a kirekesztettség érzésével találkoztam, mivel a csoporttársak eléggé távolságtartók voltak velem szemben, mindez a második félévben javuló tendenciát mutatott. Az egyetem menzáján lehetőség volt egy finom kávé, tea, valamint egy szendvics és főtt étel elfogyasztására is – mivel ebédidőben két menü között is választhattunk és az ételek nagyon finomak, valamint egészségesek voltak; átszámolva egy magyar menü árába kerültek, így csak ajánlani tudom.
Az egyetemen oktató professzorok segítőkészek és barátságosak voltak, így az általuk tartott kurzusokon sikerült a feszült légkört elkerülni, amely hozzájárult, hogy sikeresen tágítsuk a tudásunkat, oltsák tudásszomjunkat. Minden oktató az egyetemen szépen beszélte az irodalmi német nyelvet, a Hochdeutsch-ot, így a tananyag megértése nem jelentett problémát számomra. A Hochschule Zittau/Görlitz által kínált kurzusok és szeminárok több nézőpontból világítottak meg egy-egy témakört, erre a legjobb példa az Ost-West Kolleg, ahol nemzetközi vendégelőadók tartottak előadást - például az „urbanitás” témakörében.
A két szemeszter alatt, amelyet Görlitzben töltöttem, sikerült a városban munkát vállalnom, ezért a hétvégéimet a munkahelyen munkával töltöttem, míg a csoporttársak egyre közelebb kerültek egymáshoz, a sok közös programnak köszönhetően, melyet a csoport számára szerveztek. A munkahelyen természetesen ez a távolságtartó magatartás már annyira nem volt jellemző. A második félév vége felé sikerült közelebb kerülnöm a csoporttársakhoz, néhányukkal barátságot kialakítanom, velük a mai napig sikeresen tartom a kapcsolatot.
Szórakozási lehetőségek bőven akadnak a városban, több kisebb étterem és „kocsma” is kikapcsolódási programokat kínál, valamint a város honlapján is csemegézhetünk az éppen aktuális kulturális programokról. Én személy szerint főként a múzeumokra, múzeumi programokra fókuszáltam, mivel érdeklődési körömhöz ez áll a legközelebb, de aki egy jó kis szemeszternyitó-folytató-záró bulira vágyik, az elmehet a MAUS nevezetű clubba, ahol az egyetem hallgatói minden héten közösen kapcsolódhatnak ki.
Németországban töltött időszak alatt sikerült megismerkednem a német kultúrával, kulturális trendekkel, valamint olyan tudásra tettem szert, amely Magyarországon lehetetlen lett volna, így nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a programban. Remélem a sikeres államvizsga után, egy magyar és egy német mester diploma boldog, büszke tulajdonosává avanzsálhatok.
Horváth Eszter MIK, szerkezettervező
2015/16
Drezda, Németország
HTW Dresden
Amióta csak tudomást szereztem arról az egyetemen, hogy van lehetőség külföldön hallgatni egy szemeszter, ki akartam próbálni. Mindig is vonzottak az ilyesfajta programok, megismerkedni más országok, városok kultúrájával, történelmével és lakóival. Korábban gimnazistaként már vettem részt pár hetes csereprogramban és azt is nagyon élveztem. Sajnos csak az MSc-s tanulmányaim alatt sikerült megvalósítani, hogy kijuthassak, de így sem ment minden zökkenőmentesen. Az első helyen Írországot jelöltem meg, ahová sajnos nem mehettem, mert csak BSc-s képzésük volt. A második Dortmundban volt, de itt sem tudtak fogadni, mert a mesterképzésük egy adott témával foglalkozik és nekem nem volt megfelelőek az előtanulmányaim. Ide ráadásul már a felvételi eljárást is elindítottuk és ez a probléma csak menet közben derült ki. Hát igen… ki hinné, hogy ilyen nehéz kijutni?
A jelentkezési határidőket rég lecsúszva írtunk a 3. helyen megjelölt drezdai egyetemnek (HTW Dresden). Szinte azonnal válaszoltak, szívesen fogadnak, semmi akadálya, hogy mehessek! Nagyon boldog voltam, végre sikerült, akkor talán még fel se fogtam, hogy tényleg kiutazhatok. Elindítottuk a jelentkezési folyamatot, kitöltöttem a papírokat és már számoltam vissza a napokat az indulásig. 2015.09.25.-én délután érkeztem Drezdába repülővel. Az egyetemtől küldtek elém egy tutort aki fogadott és segített eljutni a szállásomra. Most először kellett hosszú idő után egy komolyabb társalgást lebonyolítanom egy külföldivel. Bevallom először elég nehezen ment, beszéltünk kicsit angolul, kicsit németül is. Németül elméletileg jobban beszélek, de a médiának köszönhetően az angolt sokkal gyakrabban használtam. Nagyjából azért megértettük egymást kísérőmmel, aki miután odaadta a kulcsokat, kicsit körbevezetett a környéken és még vacsorára is meghívott. A későbbiekben sajnos csak ritkán találkoztam vele, pedig igazán segítőkész fiatalember.
Elsőre idegennek és ridegnek tűnt a kollégiumom. A szobámban csak pár bútor és csupasz falak fogadtak, első dolgaim között volt átrendezni és otthonosabbá tenni. Természetesen a negyediken laktam ahová csak lépcsőn lehetett feljutni. Az első lakó, akivel megismerkedtem épp költözött ki és csak azért kopogtatott be hozzám, mert tükrének keresett új tulajdonost, nem volt szíve kidobni. Én meglepődtem, de örültem a furcsa ajándéknak. Milyen kedvesek itt az emberek! Érkezésem másnapján egyedül nyakamba vettem a várost. Gyönyörű volt! A kollégium közvetlenül az Altstadt mellett van, gyalog bárhová el lehet jutni. Ez a város egyszerűen gyönyörű, van benne valami, amit az ember egy pillanat alatt megszeret. Az emberek, az épületek… megmagyarázhatatlan, varázslatos!
Korábban már e-mail-ben kaptam egy füzetet arról, hogy milyen programok lesznek a héten. Az egészet a faranto nevezetű diákcsoport intézte, akik külföldi hallgatókkal foglalkoznak. Így ezen a „beiratkozó” héten együtt elintéztük a regisztrációt az egyetemen és a városházán, nyitottunk német bankszámlát, megkaptuk a diákigazolványunkat, amivel ingyenesen használhattuk a helyi és a tartománybeli tömegközlekedési eszközöket. Hasznosnak találtam, hogy így kollektíven foglalkoznak velünk és nem nekünk kellett egyesével külön-külön mindenhova futkosni, főleg úgy hogy még alig ismertük a várost. A közös programok közé tartozott egy gyors városmegismerő túra, vicces feladatokkal. Drezdának rengeteg gyönyörű többszáz éves épületei vannak. Az 1945-ös bombázást és tűzvészt követően a város több mint fele elpusztult és jelentős károkat szenvedett. A felújítások azóta is zajlanak. Így amikor később megcsodálhattam a híres-neves Frauen Kirche-t és felmentem a kupolájába és körbenéztem, daruk tömkelegét láttam, ahogy egy-egy épületet felújítanak, vagy éppen újakat emelnek. A kilátás igazán pazar volt, és egy brosúra segítségével meg lehetett állapítani, hogy melyik épület hol és milyen irányban található a városban.
Az első héten kellett az óráimat is felvennem. Melanie Humann, a helyi Erasmusos koordinátor foglalkozott velem. Én a LA-ben első körben a harmadéves órákat jelöltem meg, mert azok érdekeltek jobban. Viszont amikor beléptem az irodába, Melanie már egy kész órarenddel várt és azt mondta, látogassak el minden órára és akkor együtt kiválasztjuk, hogy melyikek a legszimpatikusabbak. Ez az órarend pedig az elsősök órarendje volt. Utólag visszatekintve kicsit bánom, hogy nem ellenkeztem. Az órák érdekesek voltak, de semmi újat nem tanultam. A HTW-n, az MSc-n az elsőéves építészhallgatóknak, tervezéses, művészeti óráik voltak túlnyomórészt. Engem viszont a technológiai, szerkezeti dolgok jobban érdekelnek. A második héten meglátogattam a számomra kijelölt órákat. A tanrendszerük egy kicsit eltér a pécsitől. Vannak kötelező alaptárgyak és mellette van 2 modul. Egy modulon belül két kurzus van és csak az egyet lehet választani modulonként, de mindkét modulból kell választani. Miután végighallgattam minden órát, arra jutottam, hogy csak kettőt veszek fel ezek közül.
Az első a tervezés volt, az fő, kötelező tárgy, 10 kreditért és német nyelven zajlott. Prof. Lux és Prof. Isfort voltak a tanáraim. Ezt a tárgyat annyira nem szerettem. A tervezési folyamat és a konzultációk kicsit másképp zajlottak, mint itthon és ezért és a nyelvi problémák miatt is csak lassan tudtam haladni. De végül sikeresen teljesítettem és egész jó osztályzattal zártam. A másik tantárgyam ideiglenes lakhatásra szolgáló épületek, ez 5 kredit volt, az egyik modulon belül és angol nyelven zajlott. A tanárunk Amerikából érkezett, Mary Pepchinski-nek hívják. Nagyon kedves és megértő tanárnő volt. Ezt az órát nagyon élveztem. Először két fős csapatban két épületet kellett összehasonlítani, majd a saját épületünket elhelyezni a városban és kitalálni hozzá egy történetet. Bevallom ez a kurzus volt szerintem a legjobb, a tanárnő segített korábbi betokosodott gondolkodásmódomat felnyitni. Néha csak el kell felejteni mindent és teret adni az őrültebbnél őrültebb ötleteknek. Azért csak ezt a kettőt választottam a szakomról, mert a többi kurzus egyáltalán nem tartozott az érdeklődési körömbe, valamint olyan szintű német nyelvtudást igényeltek, amivel én nem rendelkeztem és nem tudtam volna teljesíteni őket.
Az Erasmushoz kötelező harmadik szakmabeli tárgyamat 3 héttel később vettem fel, ahol már voltak ismerőseim és egy rokonszakhoz tartozott, ez pedig az AutoCAD. Az oktatóm Prof. Walter volt és az oktatás angol nyelven zajlott. Mindig is érdekelt ez a program, hiszen olyan sokat szokták emlegetni, de eddig nem igazán volt rá szükségem. Most viszont itt volt a remek alkalom, hogy kipróbálhassam. Ezen a három kurzuson kívül volt még két német nyelvi órám is. Az egyik szókincsfejlesztés és nyelvtan, a másik pedig üzleti kommunikáció. Ezeket nagyon hasznosnak találtam, ráadásul a némettanárnőnk magyar származású volt, bár már nem beszélt magyarul, Monika Ruszónak hívják. A nyelvi labor alaposan felkészült, modern eszközökkel van felszerelve. Kör alakú asztaloknál ültünk a padba süllyesztett monitorokkal, fejhallgatókkal. Nekem ez újdonság volt, előtte nem láttam élőben ilyesmit. A tanárnő nagyon segítőkész volt, ha valamit nem értettünk, akkor elmagyarázta, ha kellett még mutogatott is. Úgy láttam élvezi a munkáját. Az egyik utolsó előtti órán közösen elmentünk a csoporttal a karácsonyi vásárba még forralt borozni is. Ezen a kurzuson csak külföldi diákok voltak és mindig azt mondta, hogy „multikulti!”, vagyis nem engedte, hogy azonos nemzetiségű hallgatók egy csoportban legyenek.
A német hallgatókkal sajnos nem sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanom. Ez részben annak köszönhető, hogy olyan órákra jártam ahol mindig csak a csapat felével találkoztam, de szinte mindig másokkal, csak pár csoporttársam volt állandó. Ráadásul kicsit tájszólással is beszélnek, és nagyon sokszor nem értettem, hogy mit mondanak. Ebben az évfolyamban amúgy volt még másik két külföldi hallgató is, de ők teljes képzésben voltak, az egyik orosz a másikuk pedig francia nemzetiségű. Az iskolai élettel ellentétben a kollégiumban töltött idő sokkal gazdagabb volt. Itt csak külföldi diákok voltak, köztük meglepően sok magyarral. Csak az én kollégiumomban 7-en voltunk magyarok, és az egyik lány velem egy szinten is lakott. Ez egy kicsit csalódás volt nekem, mert így nagyon sokat beszéltem magyarul, nem voltam rákényszerítve a többi nyelvre.
A világ legkülönbözőbb pontjairól érkező diákokkal laktam együtt. Volt köztük, orosz, kolumbiai, olasz, francia, lengyel… Nagyon hasznosak voltak azok az esték, amikor együtt vacsoráztuk és egymás nyelvét és kultúráját tanultuk, hogy mik a különbségek, miben vagyunk hasonlóak. Közös főzések alkalmával pedig új ételekkel ismerkedtem meg és természetesen mi is megmutattuk a magyar ételeket. Néha még kísérleteztünk is, bár én sose fogom túltenni magam azon, hogy az egyik kolumbiai srác a konzerves gulyáslevest rizzsel összekeverve ette. Egy egész jó kis csapat kovácsolódott össze és rengeteg utazást csináltunk együtt. Mivel a szász tartományban ingyen utazhattunk, sok várost felkerestünk és meglátogattunk. De nem csak Németországban voltunk. Ellátogattunk Cseh- és Lengyelországba is.
Amikor megérkeztem a kollégiumba először mindenkivel angolul beszéltem, ez egy kicsit megdöbbentett, mert azt hittem a beszélgetések németül fognak zajlani, de volt olyan, aki egy szót se szólt németül. Aztán szép lassan kialakult egy Erasmusos német nyelv, lassan beszéltük, nem hadartunk és néha egy-egy angol szót belefűztünk. De akadt olyan is akivel továbbra is csak angolul beszéltem. A külföldieknek minden héten megrendezésre került egy ún. „országmegismerő” este, ahol mindig más-más ország mutatkozhatott be. Készítettek prezentációt, helyi ételeket, italokat és még zenét is mutattak nekünk. Ezt nagyon hasznosnak találtam, mert így kaphattunk egy általános összefogó képet más nemzetekről. Természetesen nekünk is volt ilyen esténk és pörköltet készítettünk és szilvásgombócot meg pogácsát. Mindenkinek nagyon ízlett.
Összességében azt tudom elmondani, hogy szakmai szempontból sajnos nem tanultam újat, inkább csak a kreativitásomat fejleszthettem, viszont rengeteg külföldi diákkal megismerkedtem. Tanultam egy kicsit a nyelvükből, kultúrájukból, gasztronómiájukból. Ha tehetném és lenne rá lehetőségem, visszamennék. Nemcsak a társaság miatt. Drezda egy gyönyörű város! Sose hittem volna, hogy ennyire meg fogom szeretni. Végső soron örülök, hogy ide kerültem Drezdába, fontos barátságok kötettek úgy érzem, és remélem, fogok még velük újra találkozni. A jövőben, ha bárki kérdezi, csak ajánlani fogom az Erasmus programot, sőt szerintem kötelezővé kéne tenni. A búcsúzás ugyan fájdalmas, de az élmények, az emlékek örökre megmaradnak.
Kada Melinda MK klasszikus hegedűművész, MA
2017/18
Németország, Kassel
kasseli Operazenekar
2016 szeptemberében az utolsó egyetemi tanévem megkezdésekor egy érzés kezdett mind inkább felerősödni bennem: annak a vágya, hogy valamilyen formában „megkoronázzam” az elmúlt tizennyolc év kemény tanulásának hosszú útját a zárásához közel. Habár zenészként több alkalommal is lehetőségem nyílt heteket tölteni külföldön mégis úgy éreztem, hogy tanulmányaim és leendő szakmai önéletrajzom akkor válna kerek egésszé, ha sikerülne még valahol hosszabb időre betekintést nyernem egy külföldi felsőoktatási intézmény vagy egy professzionális zenekar mindennapjaiba. Tudtam, hogy ez nagyszerű tapasztalatszerzési lehetőségnek bizonyulna, és arra is módot adna, hogy kapcsolatot építsek külföldön dolgozó zenész kollégákkal a jövő tágabb lehetőségei érdekében.
Ebből következően még a tanév elején bementem a nemzetközi kapcsolatokért felelős irodába, és egy kedves munkatárs, Seres Beáta, széleskörű felvilágosítást nyújtott számomra az aktuális pályázási lehetőségeimet illetően. Itt hallottam először az Erasmus program diploma utáni ösztöndíjáról, ami egyértelmű válaszként szolgált az imáimra.
Természetesen ezek után nem minden úgy alakult, amint vártam. Szerettem volna Skóciába menni, elsősorban az angolom fejlesztése céljából, és nem utolsó sorban abból a motivációból fakadóan, miszerint nagyon pozitív visszajelzéseket hallottam a Glasgow-i Királyi Konzervatóriumról. Ide volt is kapcsolódásom egy itt tanító magyar tanár által, aki – miután októberben küldtem hanganyagot a játékomról, és egy angol nyelvű szakmai önéletrajzot az eddigi eredményeimről –, habozás nélkül fogadott volna engem. A félreértések sorozata akkor kezdődött, amikor a külügyisek helyett a HR-es munkatársak próbálták kezükbe venni az ügyemet, és habár a zenészek mind igent mondtak a fogadásomra, ők újra és újra leakadtak azon a ponton, hogy ha már nem leszek diák, mire kimegyek, de még tanárként sem „működök”, akkor mégis melyik kategóriába helyezzenek be engem. Végül addig tartott a „vita”, hogy 2017 márciusában maga a BREXIT tett pontot Skóciára (legalább is számomra), mivel ennek a lehetőségére hivatkozva kijelentették a HR-esek, hogy szeptembertől egy darab külföldi cserediákot sem tudnak majd fogadni az intézményükbe. Ekkor egyértelművé vált bennem, hogy mostantól fogva kizárólag zenekarok jöhetnek számításba, hiszen március közepén lejárt az összes európai egyetemen a jelentkezési határidő erre az ösztöndíjra.
Tehát elkezdtem professzionális zenekaroknak írni, melyek közül a legtöbben vagy nem jeleztek vissza, vagy pedig nem tudták elfogadni (csúnyán fogalmazva „felfogni”), hogy irányomban semmiféle anyagi és egyéb kötelezettséget nem kell vállalniuk, ha hallgatom a próbáikat, vagy alkalmanként hangszeresen is közreműködök néhány projektben, hiszen az ösztöndíjam mindent fedezne a számomra. De nyilvánvalóan érthető, hogy mindenkinek „furcsa” volt ez a helyzet, hiszen mindezidáig nem volt tudomásuk erről az ösztöndíj lehetőségről. Viszont nem sokkal később visszajelzést kaptam a berni Operazenekartól, miszerint szívesen fogadnának, viszont hangszeresen nem játszhatok a próbáikon. Ennek természetesen még ilyen formában is nagyon örültem, hiszen úgy éreztem, végre ajtó nyílt előttem. De hamarosan kiderült, hogy mivel Svájc nem tartozik az Európai Unióhoz, ezért oda nem tudom igénybe venni az elnyert ösztöndíjamat. E hír hallatán már komolyan kezdett eluralkodni rajtam a csüggedés, és azzal a gondolattal való megbarátkozás, hogy talán tényleg nem sikerül majd időben fogadóhelyet találnom… Végül viszont július közepén eszembe jutott egy kedves ismerősöm, Oláh Vilmos hegedűművész, akinek részt vettem a kurzusán a megelőző tanévben, és úgy döntöttem, írok neki a helyzetemről. Vili készségesen válaszolt, és nem sokkal később felvette a kapcsolatot egy régi ismerősével Hercegh Katalinnal az érdekemben, aki nem más, mint a kasseli Operazenekar első koncertmestere. Ekkor hirtelen felpörögtek az események, és hamarosan választ kaptam Katalintól, miszerint szívesen vállalja a mentorálásomat, három héttel az október másodikára tervezett kiutazásom előtt pedig egy aláírt és lepecsételt szerződést a kasseli Operazenekartól. Az örömöm a megkapott szerződés láttán nem volt szavakba önthető!
A kiutazással alapvetően minden rendben volt: repülővel mentem Hannoverig, onnan pedig vonattal tovább Kasselig. Viszont anyagilag visszatekintve egyáltalán nem érte meg „erőltetni” a repülést, hiszen a hangszerem miatt - amit nem mellesleg a jegy foglalásakor semmilyen felületen nem tudtam feltüntetni -, rá kellett fizetnem 10.000 Ft-ot a jegyre a reptéren. Ez bizony nem esett jól, így még akkor eldöntöttem, hogy hazafelé biztosan vonattal megyek majd, vállalva inkább a két átszállással járó cipekedést. És a vonatozás mellett szólt annak a ténye is, hogy a vonatjegyem a két hónappal korábban történő lefoglalása révén 50.000 Ft-tal kevesebbe került, mint az oda útért fizetett repülő-, illetve vonatjegy összeadva.
A kasseli szállásomat több okból kifolyólag is nagyon megszerettem a kint töltött idő alatt. Először is egy jól felszerelt, gyönyörű lakás volt, aminek az egyik szobáját sikerült kivennem külön fürdőszobával. Itt gyakorolni is volt lehetőségem, ami nálam elsődleges szempontnak bizonyult a szállás megválasztásakor. Másodszor a lakásban én és a fiatal főbérlő Bettina laktunk együtt, jó kapcsolat alakult ki közöttünk a közös séták és filmezések során. Harmadszor pedig külön öröm volt számomra, hogy Kassel zöldövezeti városrészében, Vellmarban volt található a lakás, parkokkal és erdőkkel körülölelve, de mégis egy villamossal beértem a városközpontba 20 perc alatt. Röviden szólva az albérleti díjról olyan 460 euro/hóra jött ki, ami németországi viszonylatban elfogadható árnak tekinthető.
A városi tömegközlekedés véleményem szerint igen jól szervezett volt, kiemelten a villamoshálózat, mely által minden számomra esedékes helyszínre könnyedén eljutottam. Az ehhez szükséges havi bérlet árát viszont különösen drágának tartottam, mert magyar forintba átszámítva közel 24.000 Ft-ba került. De egyfajta „kárpótlásként” éltem meg azt, hogy a bérlet drágaságához képest az élelmiszert olcsón meg lehetett vásárolni, így szabadjon megjegyeznem, mily nagy élvezetet jelentett számomra kedvenc sajt-, és tejtermékeim végig kóstolása német minőségben! Kassel más városokhoz hasonlóan a szórakozási lehetőségek széles skálájának adott otthont, melyeket főként plakátokon hirdetett a lakosok, vagy épp a turistaként szemlélődő emberek felé. Mivel a zenekar, ahol mindennapjaimat éltem maga is a „szórakoztatóipar” egyik ágát képviselte, ennél fogva főleg színházi előadásokat és koncerteket hallgattam a tanulás, s egyben a szórakozás céljából. Ráadásul ezekre az eseményekre ingyen jegyet is tudtam igényelni, mint zenekari gyakornok.
Mint a megérkezésemkor kiderült, a zenekarnak nem volt még „dolga” Erasmus ösztöndíjas gyakornokkal, amiből következően lehetőségem sem adódott kapcsolódni más hozzám hasonló fiatalokkal a zenekar tagjain kívül, legfeljebb zenei középiskolába járó diákokkal találkoztam, akik szintén hallgatták időnként a próbákat eleget téve ezzel az iskola elvárásainak. Véleményem szerint viszont bizonyára jelen lehetett az egyetemen az ESN, illetve egy kiépített mentorhálózat is, mert az utcán sok külföldről érkezett hallgatóval futottam össze nap mint nap. De én valahogy sosem kerültem a kint töltött idő során abba a helyzetbe, hogy felkeressem ezeket a kapcsolódási pontokat, talán abból fakadóan sem, hogy nem az egyetem, hanem a munka világában forogtam már.
Mivel a zenekarnak nem volt korábbról tapasztalata arról, hogy hogyan kezeljen egy külföldről érkező gyakornokot, ezért adódott néhány „gubanc” a kint létem ideje alatt, amelyek főként a hiányos kommunikációból fakadtak. Például megtiszteltetés volt számomra, hogy már az első próbán bizalmat szavaztak nekem, és felajánlották a hangszeres közreműködésem lehetőségét a próbákon. Viszont egy hónappal később (!) kiderült, miszerint többen a zenekar tagjai közül „furcsán” tekintettek arra, hogy velük együtt hegedülök a próbákon, mert senki nem tájékoztatta őket arról, hogy ki vagyok, mi vagyok… Ezt a problémát pedig úgy próbálták orvosolni, hogy rendeztek számomra egy belső meghallgatást, amire pusztán öt napom volt felkészülni egy Mozart hegedűversennyel. Finoman fogalmazva megsemmisítő élmény volt ilyen rövid felkészülési idő után kiállni harminc német perfektcionista mentalitással bíró hegedűs elé! Soha nem voltam előtte annyira lámpalázas, mint akkor. Az eljátszás során valami jól sikerült, más pedig a nagyfokú izgalom miatt sajnos nem a tudásomhoz mérten került bemutatásra. A meghallgatás után vádló gondolatok kezdtek „beforgatni”, és nagyon fájt, hogy nem tudtam rajta úgy hegedülni, ahogyan egyébként tudok. Ez az önvádlás akkor kezdett csillapodni bennem, amikor a zenekar egyik koncertmestere néhány hegedűssel együtt odajött hozzám nem sokkal a játékom után, és őszintén bocsánatot kértek tőlem, hogy ilyen „megsemmisítő” (így fogalmaztak!) helyzetbe hoztak engem ezzel a szituációval, nem beszélve a rövid felkészülési időről. Továbbá azt is megosztották velem, hogy ez most számukra is komoly tanulság volt arra nézve, hogy a jövőben még mielőtt megérkezne hozzájuk a gyakornok már tűzzenek ki számára kint egy meghallgatást, amire van ideje felkészülni, és bemutatkozni általa a zenekar tagjai felé. A meghallgatás nehéz pillanatai ellenére sok segítő szándékot és jóindulatot tapasztaltam a kollégák részéről, ami minden szempontból bátorítólag hatott az ott létemre. És nagyszerű élmény volt számomra a kint tartózkodásom befejezéseként közreműködnöm mint hegedűs a Louis Spohr Kamarazenekar magyar műveket bemutató koncertjén, eleget téve ezzel a mentorom felkérésének.
Az élménybeszámolóm végéhez közeledve szeretnék arról beszélni, hogy mit adott nekem ez az ösztöndíj lehetőség. Mivel a művész diplomakoncertemet szeptemberben tartottam Budapesten, ezért a nyaram nem éppen a pihenésről, hanem annál inkább a gyakorlásról szólt. Pszichésen nagyon kimerültem szeptemberre, amiből következően valódi feltöltődést jelentett számomra az átgyakorolt nyár után kimenni egy gyönyörű városba, hosszú sétákat tenni az ősz változatos színeit szemlélvén annak csodálatos parkjaiban, valamint elszakadni kicsit a megszokott arcoktól és kerékvágástól. Emellett pedig nem várt ajándék volt az életemben, hogy épp annak az országnak a zenészeihez kerülhettem mind szakmailag, mind pedig emberileg közel, amelyet a legkiválóbbak közé sorolnak a komolyzene területén (ha nem a legkiválóbb is!). Egyszóval bárkit szívesen bátorítanék erre a lehetőségre, mert olyan megtapasztalásokat rejt magában, melyek visszanézve kincsekké válnak az ember életében! És ami a kint töltött hónapok minden bizonnyal legszebb zárásának minősült, hogy a Kedvesem a Kasselben töltött utolsó napomon titokban kiutazott hozzám, és megkérte a kezemet! Így haza már Menyasszonyként érkeztem a szívemnek legkedvesebb ember oldalán…
Karsai Dániel KTK, management
2016/17
Frankfurt, Németország
European Unersity Viadrina
Az Erasmus+ programról még első félévemben hallottam a Pécsi Tudományegyetemen, mint kiutazási lehetőségről egyetemistáknak. Jelentősebb elvárásaim hasonló programokon szerzett tapasztalatok hiányában nem voltak, viszont arra számítottam, hogy valóban bármelyik intézménybe jelentkezhetek az unión belül, ma sem tudom, miért.
A problémák a megfelelő intézméy és célország kiválasztásával kezdődtek, hiszen nem csupán képzés nyelve, de a megélhetési költségek is számításba kerülnek egy ilyen választáskor. Ezt követte az adminisztrációs útvesztő, rengeteg féle-fajta dokumentumot kellett kitölteni és nagyon hálás vagyok az informatív felkészítő prezentációik és végig segítőkész hozzáállásuk miatt a mobilitási osztálynak. A partneregyetemen szintén sokat segítettek, rengeteg üzenetet kaptam a teendőket illetően.
Ezek után a kiutazás volt még a legkönnyebb-kellemesebb része az egésznek. Berlinbe egy repjegy nem kerül sokba, és közvetlen gyorsvonat indul a repülőtérről FFO-ba, ami általában egy-másfél óra vonatút. Megérkezést követően egyből a Studentenwerk szálláspartner helyi irodájába indultam, ahol megkérdeztek, hogy a város 5 kollégiuma közül melyiket szeretném. Minthogy a többségüket nem ismertem, őket kértem, hogy válasszanak. Így kerültem mind közül a legjobb diákszállóba, ami a rendszeres bulik miatt igen erős nimbusszal rendelkezik az itteni egyetemisták szemében. Gyakorlatilag egy felújított kisebb panelsor, egytől ötfős lakásokig, mindenkinek saját szobával, egy közös helyiséggel, ami egyben konyha is, és egy, vagy két fürdőszobával. Minthogy a többi szállóval ellentétben ez a város nyugati végén található, így a rendőröket is ritkábban hívják ki buli után.
Frankfurt (Oder) (FFO) a legkeletibb német egyetemváros, amit az egyetem miatti diáktömeg tart életben mind anyagilag, mind kulturálisan. Tipikus, a szocializmus véget érte óta lassan fogyatkozó kelet-európai város, egyszerre ismerős és nyugatias. Nem lehet lengyel szomszédja, Slubice városa nélkül említeni, ami bár kisváros, és nem különösebben érdekes, bevásárláskor az árfolyam-különbségek miatt nem kevés eurómat spórolta már meg. FFO rendkívűl élhető, a buszok mellett 5 villamos vonal jelenti a tömegközlekedést városon belül. A kampuszt és a szállásokat a főbb vonalak mentén helyezték el, így pédlául szállásomtól közvetlen villamos indul az egyetemhez és a vasútállomáshoz is, mindkettő csupán 15 percnyi út.
Havonta négyszáz euróból meg lehet élni, bár nagy életre nem érdemes készülni, mivel egy takarékos hónap után is körülbelül 40-50 eurót lehet félretenni. A város nyugati mércével olcsó, viszont a közeli Berlinben, aki nem figyel, hamar búcsút mondhat a pénzének akár pár átmulatott este után is. A szállásért 300 euró kauciót kérnek, a rezsi 200 euró körül mozog, emellett a tandíj is 200 euró, továbbá az intenzív nyelvi kurzusokra is be kell fizetni egyszer 200 eurót. Ha valaki extra költőpénzt, vagy utazni szeretne, érdemes diákmunkát keresni minél hamarabb, ami viszont némettudás hiányában nem könnyű, főleg FFO-ban. Érdekességképpen említendő, hogy az önkormányzattól mindenki 200 eurót kap ajándékba ”Welcome Money” gyanánt. Programokat folyamatosan rendezett az egyetem, természetesen inkább német nyelven, az erasmusos hallgatókkal az ESN Interstudies szervezete foglalkozott, például pub crawl-ok, utazások aprópénzért a környező német nagyvárosokba (Berlin, Drezda, Neuzelle, Lipcse), illetve segítség a vállalkozó szellemű hallgatóknak saját ”nemzeti estjük” szervezésében, a legemlékezetebb program számomra az őszi International Day volt.
A Viadrina egyetemnek jogi, közgazdaságtudományi, és bölcsész karjai vannak. A félévek két blokkra vannak bontva, mindegyikben egy-egy minifélév, saját tárgyakkal és a blokkok végén vizsgákkal is, tehát gyakorlatilag negyedévente lehet vizsgát tenni. Erasmus hallgatóknak lehetőségük van kartól függetlenül bármilyen tantárgyat választani. A tanárok rendkívűl jól beszélnek angolul, az órák érdekesek, fent tartják az érdeklődést. Midterm vizsgák közgázon nem mindegyik tárgynál vannak. A nyelvi kurzusokot egy külön erőd-Roxfortszerű épületegyüttesben tartják, A1-től C2-ig, 6 nyelvből.
Számomra a program legmaradandóbb része a tanulók, akiket megismertem, és akik közül nem egy maradandó baráttá vált. Bár Frankfurt meglehetősen unalmas, mint város, a tény, hogy nem futnak innen az egyetemisták, és a most távozók mind nosztalgiával emlékeznek vissza az eltöltött fél évre, magáért beszél. Rengeteget tanultam magamról, más kultúrákról, Németországról, Brandenburg-Berlinről, és általában az itteni életről.
Nyugati mércével igen olcsó, élhető város, rengeteg egyetemi program, zseniális diákszálló (ha időben kéred, hogy a jobbakba tegyenek), hetven percre lévő Potsdam-Berlin, büntetően olcsó repjegyárakkal, melegebb hónapokban majdnem napi szinten bulik, és a nem véletlenül az ország ”legnemzetközibb” egyetemeként számon tartott Viadrina, kiváló színvonallal és szolgáltatásokkal (és mindezért még 200 euró is jár ajándékba).
Kókai Noémi MIK Építőművész
2018/19
Németország, Braunschweig
Technische Universität Braunschweig
Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miért is szerettem volna külföldön tölteni egy félévet. Valahogy mindig bennem motoszkált egy érzés, hogy mennem kell. Már kicsi koromtól kezdve kalandvágyó voltam, új élményeket, helyeket, embereket szerettem volna megismerni. Folyamatosan aktívkodtam, különböző szervezetek tagjai voltam, amelyek mind lehetőséget adtak az új megismerésére. Vajdaságban születtem és nőttem is fel egészen az egyetem elkezdéséig. A multikulturális közegnek köszönhetően, ami folyamatosan körülvett úgy a hétköznapi élet, mint az iskola terén, sokkal nyitottabbnak éreztem magam más kultúrák befogadására. Megszoktam, hogy akármerre megyek az anyanyelvemen kívül más nyelvet is használnom kell napi szinten. Még általános iskolás koromban ismerőseink egyik látogatása alkalmával hallottam az Erasmus programról. Már akkor elhatároztam, hogy a jövőben cserediák leszek. Ez a döntésem mellett a későbbiekben is kitartottam. A középiskolai éveim alatt olvasgattam mások élménybeszámolóit, keresgettem a lehetőségeket. Az egyetemre kerülésem alkalmával az egész közelebb került hozzám. A kar által nyújtott tájékoztatók, különböző reklámfelületek által már csak egy karnyújtásnyira volt, hogy belevágjak. Annak ellenére, hogy egész életemben erről álmodoztam, mindig kicsit halogattam a dolgot, mígnem 2018 tavaszán a jelentkezési idő lejártát nem sokkal megelőzőleg, erőt vettem és elhatároztam: Most belevágok, Erasmusos leszek!
Az új kultúra megismerése mellett, szerettem volna meglátni, más intézmények működési elveit, építész hallgatóként sokat utazni, illetve a legfontosabb cél, melyet kitűztem magamnak az idegen nyelvtanulás és annak fejlesztése volt. Az ország valamint intézményválasztásnál, figyelembe vettem mind az oktatási nyelvet, a fogadó intézmény által kínált lehetőségeket, valamint az utazási lehetőségeket az adott helyről. Célom volt, hogy ezt a félévet arra is használjam, hogy minél több épületet, helyet megnézzek, melyek fontosak számomra a tanulmányaim szempontjából. Így esett a választásom Németországra. Az általános és középiskolai tanulmányaim alatt 12 éven keresztül 4 kötelező (magyar, szerb, angol és német) nyelvet oktattak iskolai kereteken belül. Bár az angol nyelvtudásom jelentősen erősebb, mint a német, mégis német nyelvből is már egy alap tudással rendelkeztem, melyet a kint létem alatt egy magasabb szintre szerettem volna fejleszteni. Az intézmény kiválasztása során érdeklődtem más Németországból visszatért hallgatótól, mely végén Braunschweigra esett a választásom. Braunschweig Németország északnyugati részén helyezkedik el. Nem egy kimondottam nagyvárosról van szó. Nagyobb, mint addigi városom, Pécs, ahol a tanulmányaimat végzem, viszont maga a település egy otthonos, nem túlzsúfolt mégis városi életérzést ad.
Kiutazás előtt alaposan felkészültem, tanulmányoztam a teendőimet, a kinti oktatási tervet, összegyűjtöttem a szükséges papírokat. Felkészültségem ellenére is adódtak némi problémák, melyekkel nem számoltam előzetesen és a kiutazást éppen csak megelőzőleg vagy a megérkezést követően kellett velük szembenéznem. A kiutazást megelőző papírügyekkel kapcsolatosan minden aránylag zökkenő mentesen ment, egyetlen nagyobb gondom, melyet kiemelnék, az a szálláskereséssel volt. A Studentenwerk nevű szervezet, mely egyidejűleg több kollégium irányítását végzi, nem tud kellő mértékben kollégiumi férőhelyet biztosítani a félév megkezdésétől számítva. Ez annak köszönhető, hogy az egész felvételi és eljárási rendszer merőben másként működik az itt megszokottnál. A döntés nem tanulmányi vagy szociális alapon születik, hanem egy formanyomtatványt kitöltve adhatjuk meg szükségleteinket, választhatunk szállás típusok közül és határolhatjuk be az általunk megengedhető árkategóriát, majd a szervezet ez alapján keres számunkra opcionális szálláshelyet. A kollégiumi férőhely, nem egy félévre vagy évre pályázható. Az egész év folyamán lehetséges a pályázatok benyújtása. A szerződés aláírását követően, pedig amíg a hallgatói jogviszonyunk fennáll, jogosultak vagyunk ott tartózkodni. Ebből adódóan én és még sok más külföldi hallgató, akikkel már előzetesen felvettem a kapcsolatot, csak kiutazás után pár héttel kaptunk kollégiumi férőhelyet.
A kinti egyetemi élethez szükséges papírügyek viszonylag egyszerűen elintézhetőek, viszont az adott szakaszok egymásra épülnek, így számomra, körülbelül 1 hónapot vett igénybe mire minden a helyére került. Számos ismerősömnek a banki és egészségügyi ügyintézést akár 2 hónapig is eltartott. Az irodákban a megbízott személyek felettébb segítőkészek, és akármiben szívesen a rendelkezésre állnak, viszont ez egy elkerülhetetlen folyamatnak bizonyult, melynek sajnos minden lépcsőfokát végig kellett járni. Utólag visszagondolva már nem érzem, hogy ez bármiben is befolyásolta volna a kint töltött időszakom minőségét. Amikor Magyarországra kerültem az egyetemi tanulmányaim végett, ugyanezen a folyamaton végig kellett mennem, mint külföldi lakos, így már egyfajta tapasztalatom és türelmem is volt hozzá.
Braunschweig Hannovertől körülbelül 40 km-re fekszik. Hannover könnyedén elérhető repülővel, mind Budapestről, mind Belgrádból. A repülőjegyek, főleg ha időben vásároljuk kimondottan olcsóak, már akár 11.000 ft-ból is megúszhatjuk az oda-vissza utat, az utazási idő pedig csak kb. 1,5 órát vesz mindössze igénybe. Én a repülőt részesítettem előnyben, vonattal is megoldható a kiutazás, sőt autóbusszal is, viszont így 12-13 órás útra kell számítani, illetve a vonatjegy is drágább, mintha a repülést választanánk.
A megérkezést követően 3 hétig egy ideiglenes lakásban laktam, melyet Airbnb-n foglaltam és osztottuk meg egy Oroszországból érkezett egyetemista lánnyal, aki hasonló cipőben járt, mint én. Ez az időszak bizonyult a legköltségesebbnek minden szempontból. A 20 nap körülbelül 150.000 Ft-ba került. Kint tartózkodásom 4. hetén költöztem be a kollégiumba. Az épület a városközponttól és az egyetemtől kissé kijjebb helyezkedett el, viszont az összeköttetés kiváló volt. 2 villamosmegálló is található az épület előtt, melyekkel átszállás nélkül szinte bárhova el lehet jutni rövid időn belül. Az egyetem villamossal kb. 20 percnyi távolságra volt. Ez, a Weststadtban lévő kollégium a legolcsóbb a lehetséges 7 kollégium közül, viszont ennek ellenére nagyon rendezett és otthonos volt. A braunschweigi kollégiumok a Magyarországon megszokott (egy szobában több személy lakik) rendszer helyett inkább lakás számba vehetők. A kollégiumi lakások általában 4 személyesek. A mi lakásunk 4 hálószobából, konyha+étkezőből, fürdőszobából és wc-ből állt. A kollégiumi díj költsége fejenként 250 euró volt havonta. A városban lévő többi kollégium viszont ettől drágább, körülbelül 350 euró/hónap körül mozog.
Braunschweigot nagyon megszerettem a kint töltött idő alatt. Nem túl nagy, mindenhova könnyedén el lehet jutni, és bőven gazdálkodik programokban. A hét bármely napján könnyedén találhatunk elfoglaltságot magunknak. Az egyetemen a beiratkozáskor 280 euró tandíjat kell fizetni. Cserébe viszont egy olyan diákigazolvány kártyát kapunk, ami egyben több dologra is használható. A kártya tömegközlekedési bérletként is funkcionál, amellyel korlátlanul utazhatunk a városban minden tömegközlekedési eszközön a félév során. Ezen kívül az egész régióban ingyenesen vehetőek igénybe a vonatok, így eljuthatunk Hannoverbe, Brémába vagy akár Hamburgba is díjmentesen.
A kártyára pénzt is tölthetünk. Ezáltal ezzel tudunk fizetni a kollégiumban a mosásért, valamint az egyetemen a nyomtatásért, szkennelésért stb. A menzán is ezzel a kártyával lehetséges a fizetés. 3 menza található a városban. Személy szerint én főként a főkampuszon lévő központi menzát látogattam. Minden nap hatalmas kínálattal rendelkeznek. Kedvünkre válogathatunk a húsételek, tészták, levesek, köretek, desszertek, közül. Egy részleg kimondottan vegetáriánusok és vegánok részére van kialakítva. Egy étkezés átlagosan 3,5 euróba kerül, de ez függ attól, hogy hogyan párosítjuk össze ételeinket. A menzán ebédet és vacsorát is felszolgálnak, így az egész nap folyamán nyüzsgő egyetemi élet alakul ott ki. A városközpontban számos további étkezési lehetőség közül válogathatunk, viszont egyetemi hallgatók számára mindenképp a menza jelenti a leggazdaságosabb megoldást. A kártya egyben a könyvtári tagkártya is. Az egyetemi könyvtár 3 emeletes, rengeteg dolgozó résszel ellátott. A nap folyamán a diákok főként itt töltik idejüket. Nem igazán találunk olyan napszakot, amikor ne lenne telis-tele diákokkal. Rendkívül jól felszerelt számítógépekkel, nyomtatókkal és szkennerekkel. Braunschweig, mint afféle tipikus német város, bőven gazdálkodik sörben. Az este közeledtével, de akár már napközben is nem igazán tudunk huzamosabb távot megtenni úgy a városban, hogy ne találkozzunk utcán sörözgető társaságokkal, a fiataloktól kezdve az idősekig. Számos söröző, kocsma és kávézó található szerte a városban. Szórakozóhelyekben is kedvünkre válogathatunk, attól függően, hogy milyen zenei stílusnak megfelelőt keresünk. A nagyobb szórakozóhelyek csütörtöktől vasárnapig általában reggelig nyitva vannak.
Az egyetem honlapján található egy költségszámítás az átlagos havi kiadásokat illetően. Ez alapján a havi megélhetés körülbelül 800 euróban van meghatározva, beleszámítva az egészségbiztosítás, étkezés, szállás, szórakozás és egyéb kiadások költségeit. A kint töltött idő tapasztalatait tekintve egyezem ezzel a kalkulálással. Arra számítani kell, hogy mindenképp drágább ország, mint Magyarország, viszont a még nyugatabbi, északabbi európai országokat tekintve mindenképp közepes kategóriába sorolgató. A tömegközlekedést kimondottan költségesnek találtam. A vonat az elsődleges tömegközlekedési forma, autóbuszokat meglehetősen kevesen veszik igénybe, viszont mindkettő rendszer felettébb jól működő és kényelmes, élvezhető utazást biztosít minden utas számára.
Braunschweig nem igazán nevezhető egy központi Erasmus városnak. Elég kisszámú közösségről van szó, ezáltal viszont egy sokkal összetartóbb barátiabb közösség alakul ki a félévek során. A helyi Erasmus szervezők programokat, italozgatásokat, számos kisebbnagyobb kirándulást, túrázást, sportolási lehetőségeket, mint pl. a falmászás szerveznek. A karácsony közeledtével különböző városokba látogattunk el megcsodálni a karácsonyi vásárokat, melyeknek külön tradíciója van Németországban. Ajándékozást, ajándék készítési, forraltborozgatást szerveztek. Az ESN hálózaton kívül egy szintén helyi, interkulturális, internacionális szervezet a Gauss-Friends. A Gauss-Friends nem kifejezetten diákok számára létrehozott egyesület. Minden külföldi és helyi érdeklődőt tárt karokkal várnak. A szervezet a hét majdnem minden napjára szervez programokat, amilyenek például a különböző országok bemutatása, ezt minden héten a soron következő ország ételeit elkészítő főző-workshop előzi meg, majd pedig a bemutató végeztével táncoktatás zajlik. A Gauss-Hauss messzemenően az egyik legcsodálatosabb szervezet, fantasztikus emberekkel, akikkel egész életemben találkoztam. Az az aktív élet mellett, amelyet nyújtanak, akkora szeretetet és törődést adnak tagjainak, amely felbecsülhetetlen. A világ bármely pontjáról érkezett személlyel találkozhatunk itt, beszélgethetünk, szórakozhatunk. Egy fantasztikus összetartó közösség részesei lehetünk. A Gauss-Friends és az ESN együttesen is szervez közös programokat.
A Braunschweigi egyetem szakmai fejlettsége, valamint az egyetemi kampusz felszereltsége mindenképp példamutató. Számos olyan lehetőséget nyújtott számomra tanulmányaimhoz, melyek nem voltak előtte elérhetőek, vagy legalábbis nem ilyen mértékben, nem ilyen könnyedén. A kampusz számos épületet foglal magába, melyek tökéletes teret nyújtanak az egyetemi oktatás számára. Az oktatás németül folyik, viszont angolul is gond nélkül kommunikálhatunk mindenkivel. Maga az oktatási módszer eltér a hazai oktatási rendszertől, egy sokkal kötetlenebb, gyakorlatorientáltabb képzésben vehettem részt. A tárgyak nagyobb blokkokra osztottak, melyek keretén belül így egy sokkal összetettebb folyamat tud kialakulni. Ahelyett, hogy sok kisebb tárgyra kell koncentrálni, melyek nincsenek kapcsolatban egymással, itt több tárgy összevonásával hozzák létre a nagyobb blokkokat, melyeken belül a részek mind 1 feladat kidolgozására összpontosulnak. Nagyon örültem, hogy végre betekintést nyerhettem egy másfajta gondolkodásmódba, és hazaérve, értékelve a 2 intézmény által nyújtottakat, tudok tapasztaltabban továbblépni.
Fő célomnak a nyelvtanulást tartottam. A kint töltött idő alatt hatalmas mértékben fejlődött az angol és a német nyelvtudásom, valamint még a szerb nyelvet is módomban állt gyakorolni. Új kapcsolatokat építettem ki, és komoly barátságok alakultak kint. Egy fantasztikus félévvel gazdagodtam, ami az Erasmus nélkül nem jöhetett volna létre. Kiskorom óta erre vágytam és minden elvárásomnak eleget tett, sőt túlszárnyalta azokat többszörösen. Az érzelmek, melyek elragadnak, amikor visszagondolok erre a csodálatos félévre, bizonyítják, hogy mennyire megérte belevágni. Az Erasmus egy olyan lehetőség, mely egyedi és életre szóló élményt nyújt mindazok számára, akik mernek belevágni, felfedezni és megismerni az újat. Egy karnyújtásnyira van mindenki számára, csak meg kell ragadni, és ezáltal feltárul előttünk az ismeretlen. Számos kultúrával, nyelvvel, világnézettel találkozhatunk, melyek által úgy érezzük, hogy nem csak az adott országot ismertük meg jobban, ahová kilátogattunk, hanem mindből kapunk egy kis szeletet, ami valamiféleképpen kapcsolatba került velünk a kint létünk alatt. Sokkal inkább részesének érzem magam a világ társadalmának. Kitárult előttem számtalan ajtó és én is kitárultam a világ felé.
Kondor Kata ÁOK, Általános orvos
2016/17
Németország, Münster
Westfälischen Wilhelms-Universität Münster
Már mikor elkezdtem az egyetemet, akkor tudtam, hogy ha lehetőségem lesz rá, akkor szeretnék Erasmussal utazni. A barátaim és ismerőseim, akik részt vettek a programba, csak pozitív élményekről számoltak be, ez is csak megerősített az elhatározásomban. Mikor végre elértem az ötöd évbe, lehetőségem volt pályázni, hogy a hatod évből valamennyit külföldön csináljak. Nem is volt kérdés, hogy német nyelvterületre szeretnék menni, és szerencsére sok város közül választhattam. A jelentkezés nem volt nehéz, szerencsére abba a városba kerültem, amit elsőre megjelöltem, Münsterbe.
A legnehezebb a szállás keresés volt. Kollégiumba nem jutottam be sajnos, sokan vissza sem írtak a jelentkezésemre. Aztán az egyik német barátnőm mondta a tippet, hogy nézzem meg a http://www.wg-gesucht.de -t, ami hasznos tanács volt. Ez egy német lakás kiadó portál, ahol városokra lebontva lehet keresni. Lehet lakást, vagy csak szobát keresni, minden infót meg lehet egy helyen találni, képpel együtt. De még így is több mint 100 emailt írtam, körülbelül 15-20-an válaszoltak, és küldtek időpontot, hogy mikor nézhetem meg a szobát. Mivel én itthon voltam még Magyarországon, ezért még nehezebb volt, mert skypon ment az interjú, Aztán több hónapnyi keresgélés után, végre egy kedves lány igent mondott nekem, és lett szállásom. J 370 eurót fizettem érte egy hónapban. Volt külön szobám, a lakótársamnak szintén, ezen kívül egy fürdőszoba, egy hatalmas nappali-étkező és egy konyha, alapvetően elég nagy lakás két embernek. Szinte teljesen a városközpontba volt.
Az utazást én autóval oldottam meg, de csak mert sok dolgot vittem a 4 hónapra. 1200 kilóméterre kellett utaznom, azt nem mertem egy nap bevállalni, így Würzburgba éjszakáztam és onnan másnap tovább, de még így is olcsóbb volt, mint repülőgéppel.
A beköltözés után másnap, pénteken a lakótársammal elmentünk az Erasmusos papírokat elintézni, voltunk a kórházba, mindent elintéztünk, ami a hétfői munkába álláshoz kellett. Mivel hivatalosan is a Münsteri Egyetem diákja lettem, ezért be kellett fizetnem a „Semesterbeitrag”-ot, ami 266 euró, ezt minden diáknak kötelező befizetni, de cserébe kaptunk diákigazolványt és „Semester Ticket”-et, amivel az egész szemeszterben ingyen használhattuk az Észak-Rajnai-Vesztfáliai tartomány összes tömegközlekedési eszközét, minden vonatot és buszt, és kaptunk még mellé „Kultur Semester Ticket”-et, amivel ingyen mehettünk be a színházba és a különböző kulturális eseményekre.
Münster egy igazán élhető város, nem túl nagy, de nem is kicsi, nekem pont tökéletes volt. Mivel én a belvárosban laktam, így minden gyorsan megközelíthető volt, bolt 5 perc, szórakozó helyek és kávézók szintén 5 percre. Erasmus programok voltak, havonta egy-kettő, általában közös kirándulások. Minden kedden Ersamus est volt az egyik helyi klubban. Mindenkinek volt „buddy”-ja, az enyém sajnos nagyon későn jött vissza az egyetemre, mikor én már ott voltam több mint egy hónapja, nem kerültünk szorosabb barátságba, csak néhányszor találkoztunk. Az első két hétben részt vettem egy intenzív nyelvkurzuson a munka mellett, ahol megismerkedtem egy csomó emberrel, akikkel a későbbiekben sokat jártunk együtt kirándulni.
Én végzős orvostanhallgatóként, a hatod éves gyakorlataimat csináltam kint. nem voltak előadások és szemináriumok sem, „csak” a kórházba kellett dolgoznom. Nem kaptam különleges bánásmódot, mert külföldi vagyok. Mivel már az elején is jól beszéltem a nyelvet, ezért rögtön mertek rám bízni feladatokat. Sokat kellett dolgozni, de nem bántam, mert emiatt rengeteget tanultam. Az összes gyakorlatomat az egyetemi kórházba töltöttem (Universiätsklinikum Münster). Bátram merem ajánlani a helyet, mert minden orvos nagyon segítőkész és nagyon sokat tanítanak. A kórházba minden végzős orvostanhallgató ingyen ebédet kapott.
Belgyógyászat: infektológia/ gasztroenterológia (4 hét): Nagyon jó volt itt kezdeni, mert kicsi osztály volt, kedves dolgozókkal. Minden nap érdekes és izgalmas új esetek jöttek, sose unatkoztam.
Neurológia (3 hét): Gyakorlatban itt tanultam a legtöbbet, minden neurológia vizsgálatot megtanítottak, engedtem lumbál punkcóciót végezni már az első napon és hasonló izgalmas dolgokat.
Gyerekgyógyászat (5 hét): Klein- und Schulkinder Station-on voltam, engedték, hogy más osztályra is menjek, de végül itt ragadtam, mert ezen az osztályon a csecsemőtől a 18 éves gyerekig voltak betegek és a betegségek is nagyon változatosak voltak. Itt is teljes értékű tagja voltam az orvosi csapatnak, az első perctől számítottak a munkámra.
Szülészet-Nőgyógyászat (5 hét): Az első napon derült ki, hogy a főorvos magyar, egyből behívatott magához, mondván alig tudja itt használni a magyar nyelvet, nagyon örült nekem. Igyekeztek ebben az öt hétben mindent megmutatni, amit csak lehet, minden nap érdekes volt, sokszor voltam műtőbe, szülőszobán, de az osztályos munkába is mindig besegítettem.
Összegezve, életem egyik legnagyobb kihívása volt, helytállni egy másik országba orvostanhallgatóként, de úgy gondolom, hogy sikerült. Magabiztosabb lettem, és szakmailag is hihetetlenül sokat fejlődtem. Remélem, életre szóló barátságokat is sikerült kötnöm. Nem haboznék visszamenni. Mindenkinek, akiben van elég kalandvágy csak ajánlani tudom, próbáljátok ki ti is.
Kovács Olivér Béla KTK, pénzügy
2016/17
Regensburg, Németország
Universität Regensburg
Számos különböző forrásból (barátok, szaktársak beszámolói, online felhívások, kari hirdetések) hallottam az Erasmus+ programról és 2016-ban úgy határoztam, végre én is beadom a jelentkezésem. Csak és kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptam a korábbi Erasmusos ismerőseimtől, így alig vártam, hogy végre részt vehessek a programban. A célország kiválasztásánál számomra az elsődleges szempont a beszélt nyelvek, valamint a megélhetési költségek voltak. Az egyes karok weboldalainak áttanulmányozását követően végül a Németországban található Regensburgi Egyetem mellett döntöttem. (Hozzáteszem számos ismerősöm tanult itt korábban, ami nagyban befolyásolta a választásom.) Reméltem, hogy hasonló élményekkel térek majd haza én is a program végeztével.
A pályázat elnyerését követően szinte azonnal sikerült felvenni a kapcsolatot a kinti egyetemmel és rögtön meg is kezdődhetett a papírmunka. Minden formanyomtatványt kézhez kaptam, azok feldolgozása időben megtörtént, még a kollégiumra vonatkozó külön kérésemnek is sikerült eleget tenniük. A téli szemeszter október közepén kezdődik Németországban, viszont lehetőségem volt jelentkezni egy egyhónapos intenzív nyelvi kurzusra szeptemberi kezdéssel. Ezt erősen ajánlom mindenkinek, aki Regensburg mellett teszi le a voksát annak ellenére, hogy külön fizetni kell a kurzusért. Viszonylag könnyen teljesíthető, rengeteg kreditet ér és a legjobb arcokat itt lehet megismerni. Persze nem jelent problémát, ha valaki kihagyja, arra viszont számítani kell, hogy így valamivel nehezebb lesz a későbbi beilleszkedés.
Autóval utaztam ki a Pécs – Budapest – Bécs – Linz – Passau – Regensburg útvonalon. Pályán ez 850 km-t jelent, amit viszonylag gyorsan, 8-10 óra alatt meg lehet tenni kisebb-nagyobb pihenőkkel megszakítva. A Friedrich-Ebert-Straße-n található kollégiumban sikerült egy egyágyas szobát foglalnom havi 212 euróért. Regensburgban számos kollégium közül lehet választani, melyek felépítése merőben eltér egymástól. Az általam választott inkább hasonlított egy hagyományos lakóházhoz, ahol nincs porta, egy lakásban öt szoba található, egy erkélyhez pedig kettő lakás tartozik. Az épületegyüttes közvetlen közelében buszmegálló és szupermarket is van, nem messze bevásárlóközpont, bank, gyorséttermek és számos park. A kollégiumhoz tarozik még egy ingyenesen használható mosoda, zárt parkoló és kerékpártároló.
A város egyszerűen gyönyörű, elképesztően tiszta és rendezett. Busszal vagy kerékpárral rendkívül könnyen és gyorsan bejárhatók még az egyes külvárosi területek is. A történelmi belváros régi stílusú épületei, a dóm, a szűk, sikátoros utcák, valamint a tradicionális sörkertek igazi bajor hangulatot árasztanak. Számos helyi specialitást kínáló étterem és sörfőzde közül választhatunk (Kneitinger, Hofbräuhaus, Thurn und Taxis, Wurstkuchl), de beülhetünk egy olasz étterembe, pizzeriába (AlCamino, L’Osteria), esetleg egy hagyományos amerikai „diner”-be (Sam Kullman’s), felkereshetünk egy japán sushibart (Tokyo Running Sushi, Kyoto Running Sushi) vagy csak simán a sarki dönerest. Az árszínvonal mindenhol megegyezik függetlenül a hely jellegétől, egy búzasör 3-4 euro, egy főétel pedig 12-16 euro körül mozog. Amennyiben nem szeretnénk ennyit kiadni rendszeresen, viszonylag olcsón bevásárolhatunk számos nagyobb szupermarketben (Kaufland, Netto, Edeka, Aldi, Lidl).
Az egyetem hatalmas területen fekszik, minden kar egy helyen van, egy igazi labirintus. A campuson található buszmegálló, központi könyvtár, külön olvasótermek karonként, sportcentrum, botanikus kert, menza, éttermek, kávézók, kisbolt, és még egy fodrászszalon is. A menza teljesen elfogadható, több fajta étel közül lehet választani diákbarát árakon, így nem kell bajlódni az otthoni főzéssel. Az egyetemet megközelítőleg 50 évvel ezelőtt építették és az azóta eltelt időben sajnálatos módon nem sokat fordítottak a modernizálására. A letisztult, egyszerű stílusjegyek kedvelőinek talán tetszeni fog, számomra azonban túlzottan puritánnak hatott az összkép. Egyébiránt minden modern technikai felszerelés megtalálható, talán az írásvetítők és a kréta látványa lehet egy kissé szokatlan. A lényeges problémát a közös online tanulmányi rendszer hiánya, valamint az egyes tanszékek decentralizált és merev működése jelenti. A technikával egyszerűen hadilábon állnak, ami valljuk be, roppant zavaró tud lenni mind a vizsgákra történő jelentkezésnél, mind a félév közbeni munka során. Személyesen természetesen mindent el lehet intézni, gyors ügyintézésre viszont ne nagyon számítsunk. Pozitívumként elmondható, hogy igen színvonalas oktatási tevékenység zajlik az egyes karokon. A tantárgyak kiválasztásánál érdemes előzetesen áttanulmányozni a követelményeket; könnyen belefuthatunk egy-egy igen nehezen teljesíthetőbe. A vizsgarendszer valamelyest eltér az itthonitól; a kollokviummal végződő tárgyak esetében általában csak egy vizsgalehetőség van; javítóvizsgát csak a következő szemeszter közepén tehetünk.
Az Erasmus természetesen nem csak a tanulásról szól. Szórakozóhely bőven akad a bulizni vágyóknak (Café Picasso, Irish Pub, Gatsby), tavasszal és ősszel pedig ott a Dult, egy mini októberfeszt, amit nagyon ajánlatos nem kihagyni. A sportolni vágyók sem fognak unatkozni, Regensburg egészét kerékpárutak hálózzák be, futhatunk parkokban vagy a Duna partján is. Az utazás szerelmesei rendkívül olcsó megoldások közül választhatnak (FlixBus, Bayern ticket). Kint tartózkodásom alatt több más bajor városba is eljutottam; ezeket ajánlom mindenkinek: Passau, Nürnberg, Bamberg, München, Ingolstadt, Neuschwanstein. Megélhetési költségeimet folyamatosan vezettem. Átlagosan napi 10 eurót költöttem, ami magában foglalta az étkezést, a szórakozást, valamint az összes utazásomat is. Regensburg tehát egy meglehetősen olcsó és rendkívül élhető városnak bizonyult számomra.
Összességében mindenkinek javaslom, hogy bátran vágjon bele és jelentkezzen az Erasmus+ programra még, ha nem is Bajorország lesz a választott úti cél. Egy életre szóló élménnyel leszel gazdagabb, barátokat fogsz szerezni a világ minden részéről, ami pedig a legfontosabb, jóval magabiztosabbá és nyitottabbá válsz az élet minden területén.
Kőszegi Emese ETK, gyógytornász
Berlin, Németország
Alice Salomon Hochschule
Kíváncsiság, kihívás, kaland, szórakozás, tapasztalatszerzés, szakmai fejlődés, új barátságok születése és persze egy életre szóló élmény. Szavak, gondolatok, amik mindenkinek a fejében megfordulnak az Erasmus hallatán és melyekben jelentkezés folyamán talán bele se gondolunk igazán. Majd kiderül, hogy megkaptad az ösztöndíjat, utazhatsz… nagy az örömmámor. Szervezés, papírmunka, adminisztráció, határidők és jön a bosszankodás. Egy két szempillantás, pánikroham, félelem, izgulás és izgatottság. Egyszer csak 360 fokos fordulat és érezzük megfordult velünk a világ! Már nincs kiszállás és egyszer csak azon kapod magad, hogy az elején semmitmondó elcsépelt szavak értelmet nyernek. Igen… bármennyire is borzongató érzés (jó értelemben véve) ez veled történik. Élvezd és éld meg minden egyes pillanatát. Az olykor előforduló megpróbáltatások mellett készülj fel, hogy az Erasmus a legjobb dolog, ami történhetett veled!
Berlin, ha lehet ilyet mondani a kultúrák olvasztó tégelye. A különböző nemzetiségek, kultúrák, vallások együtt élése teszi épp oly különlegessé. Egy igazi „multikultival” rendelkező főváros, aminek igazán az atmoszférája fog első perctől kezdve magával ragadni. Én budapesti vagyok és sokkal szebbnek tartom Budapestet, mint Berlint, de a berlini város hangulat semmihez sem hasonlítható…egyszerűen csak van és úgy tökéletes, ahogy van. Minden terem mi szem szájnak ingerre. Megtalálhatók a legkülönb fajta éttermek, kávézók, romkocsmák, buli helyek (a 90-es évek zenéitől elkezdve egészen az elektro partykig), BOLHA PIACOK, koncertek, kiállítások, múzeumok és színházi előadások. Unatkozni sose fogsz, ha csak egy sétára mész is ki, biztos lehetsz benne, hogy valaki szóba fog veled elegyedni, a ritmust meg az utca zenészek adják.
A berlini időjárástól nem kell nagy meglepetésekre várni, szinte pont olyan, mint itthon +/- pár fok. Nem árulok el azzal sem nagy titkot, ha azt mondom, hogy a tavaszi szemeszterben kiutazók több szabadidős lehetőségekkel rendelkeznek, ami nyilván pozitívum, hiszen Berlin rengeteg parkkal, szép zöld külső kerülettel rendelkezik. Viszont személyes tapasztalatból mondom, hogy egy szép őszi nap is tökéletes kirándulásra, felfedezésekre. A tél már akaraterő kérdése, de higgyétek el, hogy van, amikor a hideg nem akadály, úgyhogy én az őszi szemesztert is csak ajánlani tudom. A legkedvezőbb és pénztárca kímélőbb alternatíva a kollégiumi megoldás (ami a magyar árakhoz képest még így se kevés). Felszereltségtől és felújítástól függően árban vannak különbségek, de olyan 170-250 euro között mozognak tapasztalataim szerint. Amúgy én is egy kollégiumban laktam két másik lánnyal együtt. Külön szobám volt, közös fürdővel, konyhával és folyosóval. A külön szoba és a felszereltség jó volt, viszont őszintén szólva a németektől és az anno oldalon látott fotók alapján magasabb színvonalra számítottam. Az internetet magamnak kellett intézni és külön fizetnem érte, de ez változó majd a szobatársaiddal kell megbeszélned. Az albérletek (WG) magasabb árkategóriákban mozognak 350 eurotól kezdve igénytől függően felfelé.
Az Alice Salomon Hochschule-ba jártam, ahol a leendő szociális munkások, a pedagógusok, egészségmanagerek, gyógytornászok és ergoterapeuták járnak egy fedél alá. Az iskola fő profilját, amúgy a szociális munkás képzés adja. A kinti koordinátorunk jóvoltából már az első pár orientációs nap alkalmával felvilágosítást kaptunk az egyetem környékéről, felépítéséről, hogy mit hol találunk. Így az egyetemen belüli tájékozódással nem igen volt gondunk. Viszont, ami nehézséget okozott, hogy kiderült a gyógytornászoknak van egy külön épületük a város másik oldalán a Wannseenél (a két egyetem másfél órára volt egymástól és mindkét helyen volt óránk). Az információ kiderülése után az órarendünk több tervezést igényelt, de igazából nem bántam a Wannseebe való átjárást, mert az ottani fizió és ergoterápiás központ nagyon jól felszerelt volt pl.: saját úszó medencéje van a balneoterápiás gyakorlatokhoz. A tanárok és a diákok is nagyon türelmesek és segítőkészek voltak velünk kapcsolatban. Minden iskolai programban minket is bevontak és tényleg a csoport részeként kezeltek. Emellett mindkét épületben nagyon jó menza üzemelt, hangsúlyt fordítva az egészséges táplálkozásra. A sportolási lehetőségek is számottevőek voltak.
A berliniek bár magukról nem ezt mondják, de tapasztalataim szerint nyitottak és segítőkészek mind a boltokban mind az utcákon. A közlekedés egy kicsit kaotikus, elég sokat sztrájkolt az S-bahn mialatt kint voltam. A metrókban minden ki van rendesen táblázva, de sokszor előfordulnak menetrendi változások. Annak ellenére, hogy nem vagyok a technika ördöge, hasznos volt a berlini közlekedési alkalmazást letölteni a telefonomra, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Az egyetemen kívül az Erasmusos diákokból összeverődött kis társaság volt az életünk, a kinti családunk. Ugyanabban a szituációban voltunk ugyan azokkal a problémákkal és örömökkel, így valamelyest sorstársakká is váltunk. Remélem irományommal sikerült mindenkinek kedvet csinálni vagy a bátortalanokat felbátorítanom egy kis „erasmuskodásra”. Ne habozzatok, egyszerűen csak vágjatok bele és hagyjátok hadd történjen, aminek történnie kell.
László Nóra Lilla KTK, kereskedelem és marketing
2016/17
Regensburg, Németország
Universität Regensburg
Az Erasmus+ programról először szaktársaimtól és barátaimtól hallottam. Többen közülük már az alapképzés alatt részt vettek a programban, és az ő hatásukra kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy én is kipróbáljam magam egy külföldi szemeszter keretében. Végül a mesterképzés utolsó előtti félévében utaztam ki a program keretében, amikor is több ismerősöm jött haza arról az egyetemről, ahová később én is kiutaztam (Universität Regensburg).
A programra azért jelentkeztem, mert mindenképp szerettem volna kipróbálni magam egy teljesen idegen környezetben, mindemellett pedig remek nyelvgyakorlásnak gondoltam. Reméltem, hogy a külföldön töltött félévem alatt a nyelvtudásomat nagyban fejleszteni tudom, legyen szó a németről vagy épp az angolról. Továbbá reméltem, hogy a külföldön töltött félév segít abban, hogy minél mobilisebb és alkalmazkodóbb legyek.
Én a németországi Regensburgban tanultam egy félévet, ahová autóval érkeztem. Szerencsére Németországba igen könnyű eljutni, legyen szó autóról, buszról, vonatról vagy épp repülőről. Minden módon könnyen megközelíthető maga Regensburg városa is, azonban a környék felfedezése miatt én úgy döntöttem, hogy autóval kényelmesebb lesz az utazás. Regensburgban rengeteg jó kollégium van, én a Friedrich-Ebert Straße-n található kollégiumban kaptam helyet, ami inkább hasonlít egy lakóházhoz, mint kollégiumhoz. Nagyon tetszett, hogy külön szobák álltak a rendelkezésünkre, és emellett közösségi életet élhettünk a többi ott lakóval is a közös helyiségekben, mint a konyha, vagy épp az erkély, ahová jó időben előszeretettel ültünk ki beszélgetni és ismerkedni. Ennek költsége havonta 218 euró volt, azonban ehhez jött még hozzá a Rundfunkbeitrag nevezetű adó, amelyet mindenki köteles fizetni egész Németország területén.
A város igazán jó hangulatú és gyönyörű szép. Rengeteg park található elszórva a városban, amik szuper lehetőséget adnak a kikapcsolódásra és a sportolásra. Azonban a város igazi báját a történelmi belváros és a híres „Kőhíd” adja, ami átível a Duna felett. A közlekedés egyáltalán nem nehéz vagy épp bonyolult, és bárhova el lehet jutni a helyi járatos buszokkal, amiket „ingyenesen” vehettünk igénybe a diákigazolványunk bemutatásával (azért idézőjeles az ingyen, mert korábban, a jelentkezéskor ki kellett fizetni az árát az egyetem számára). A város egyébként igazi egyetemváros, akárcsak Pécs. Nagyon hangulatos, és rengeteg klub és pub van, nem beszélve a Dult nevű eseményről, ami minden tavasszal és ősszel megtalálható a városban. Ez egy mini Oktoberfest, ami ugyanolyan jó, mint az eredeti, ha nem még jobb – hatalmas egy literes söröskorsókkal, pereccel és persze az elmaradhatatlan tradicionális öltözékekkel.
A megélhetést tekintve egyáltalán nem voltak problémáim, nagyon sokat segített a kapott ösztöndíj, azt csak kis mértékben kellett kipótolnom, és mindezt úgy, hogy semmit nem hagytam ki, és nem nélkülöztem, ez pedig igazán sokat segített abban, hogy élvezni tudjam az Erasmust. Rengeteg program volt – főként az első két hónapban, amik segítettek abban, hogy megismerjük a többi országból származó hallgatókat, és felfedezzük Bajorországot. Ezeknek köszönhetően kedvező áron látogattunk el a híres neuschwansteini kastélyba vagy épp Nürnbergbe. Emellett a különböző eseményeken, mint a bajor est vagy épp a halloweeni beöltözős buli jól szórakoztunk a többi Erasmusos hallgatóval.
Maga az egyetem nagyon hangulatos, bár tény, hogy az épületek annyira nem ragadtak magukkal, de igazán jó, hogy egy hatalmas kampusz van, ami parkos, sok-sok fával, egy kis tóval, és jó időben kint ülő, beszélgető hallgatókkal. Jó érzés volt napos időben kiülni és beszélgetni az ott megismert emberekkel, ami pedig számomra külön öröm volt, hogy található ott egy hatalmas sportcentrum, amit nagyon kedvezménye áron (mindössze 17 euró/félév) vehettünk igénybe. A sportcentrumban rengeteg csoportos órát tartanak, amelyek nagy részére még feliratkozni sem szükséges, egyszerűen csak be kell járni. De emellett van konditerem, uszoda és falmászás is. Én például kipróbáltam a trambulint, sőt az akrobatikát is. A legtöbb óra ugyanis olyan, hogy kezdők is bármikor jelentkezhetnek rá, mert nem követel előképzettséget.
A képzés maga is nagyon magas szintű, mert szinte kivétel nélkül nagyban épít a gyakorlatra, így nem csak elméleti oktatásban részesülünk, hanem azt mindjárt a gyakorlatban is használnunk kell. Ami meglepő volt számomra, hogy Németországban a marketing szakirányon sokkal inkább építenek a módszertanokra és a matematikai/statisztikai számításokra, mint a hazai oktatás keretében. Egyáltalán nem volt könnyű teljesíteni az ottani kurzusokat, de igazán sokat számított, hogy idegen nyelven volt alkalmam órákat felvenni. Emellett kiváló nyelvkurzusokat is volt lehetőségem felvenni, amik sokat segítettek abban, hogy már az első pillanattól kezdve merjem használni a nyelvtudásomat. Az intenzív nyelvi kurzus, ami a szemeszter kezdetekor választható volt (igaz körülbelül 200 euróba került), kiemelten jó volt. Nagyon sokat segített a kezdetekben, és nagyon jó közösség alakult ki az órák alkalmával.
Szerintem igazán megéri kihasználni ezt a lehetőséget, és ellátogatni egy másik országba. Rengeteget javult a nyelvtudásom ez alatt az idő alatt, és ha lehet, még önállóbbá váltam.
Ouma Linda Bella Atieno Hungarian Studies Department, Specialization in Language and Culture
2017/18
Germany, Stuttgart
Christliche Gemeinde der Erstgeborenen in Stuttgart e.V.
I knew about the Erasmus+ program in March 2014 from a presentation in the main hall of the University of Pécs on Ifjúság street 6. I was not allowed to apply for Erasmus before this as a non-EU student, but in March 2014 the rules changed and I was happy to get a one year Erasmus+ scholarship to study in INALCO Paris in 2014-2015.
I was interested in getting experience on professional translation work through Erasmus+ Traineeship program. I asked at the Erasmus office for the Humanities Faculty about it and I was informed about the 2 months remaining that I could use for Erasmus+ Traineeship program. I choose Germany because I expected to have German lessons and professional work experience in an organisation. I also wanted to have the experience of working 8 hours a day every week day. I went for the traineeship program from early August to early October 2017.
It was a bit difficult to translate publications from English to Hungarian since normally it is better to translate to one’s native language. But I like a challenge so I decided to read the Bible in Hungarian everyday since the publications I was translating were for a Christian organisation. I also wrote down all the new words I learnt as I translated and asked for a review from the supervisor every week. Sometimes I worked overtime since I worked from home and I wanted to keep the deadlines. This made me realise that translation work is not as easy as I thought.
I travelled to Stuttgart by Flixbus since it is one of the cheapest means of travel. While in Stuttgart, I did not travel to the other cities in Germany because the Erasmus+ scholarship was not enough and I did not have a regular part-time job. I lived with a family from the church I worked for for 3 weeks and then stayed in a guest room for 5 weeks which I found through www.urbanbnb.de The guest room was around 500 euros for the 5 weeks. It had a private bathroom and WC. It also had a small kitchen area with a fridge, but cooking was not allowed.
The public transport works very well in Stuttgart. There are many zones. The city centre is zone 10 and the zone surrounding it is zone 20. The ticket for one zone is 2.40 euros. One can use this ticket for 2 hours, but only in one direction. One has to buy another ticket for the return journey. I lived on zone 20 and worked in this same zone. So I bought a monthly ticket for students for one zone which cost me about 48 euros. For just one week, it costs 22euros. Tickets are valid for all forms of VVS transport. This includes the S-Bahn, regional trains, city trains (U-bahn) or buses in the Stuttgart region. You can buy your ticket at the vending machine at the respective station and by pressing the national flag, you can select another language. You have to consider how many zones your route is so as to buy the right ticket. If you don’t have the right ticket, a controller will ask you to pay 60 euros on the spot.
The cost of living is not too expensive since there are supermarkets like Lidl and Netto where one can buy cheap food. Cloth stores like Kik offer affordable clothes. I did not look for the Erasmus programs, local ESN or buddy system. The receiving institution was a church in Stuttgart. I concentrated more on the church life since there were many meetings and invitations for lunch, dinner or sports with the church members. Sometimes we ate out and my supervisor paid for me. One can eat a very good meal in a vietnamese restaurant for 5 euros. I ate so much potato salad with sausages and cheese noodles which in German is called ’käsespätzle’. These are German specialities. Stuttgart is located in the Baden-Württemberg state in Germany located in the southwest , east of the Upper Rhine that forms the border with France. In this state, the most popular food is maul bag or in German ’Maultasche’. It is delicious. I liked working for this organisation because they took me to hospital when I was sick and had bought my health insurance. They were flexible when it came to work ethics and I could travel with someone from the church who is driving to Heilbronn, Pforzheim or the Black Forest.
The best thing about my Erasmus traineeship is that I gained professional experience in translating for an organisation and could speak German. The church members spoke to me in German and after one month I did not need someone to interpret for me from German to English. I could even interpret for a Hungarian man who came to the church meeting from German to Hungarian. I also translated a publication in the church from German to English then to Hungarian. I was interested in the political discussions preceding the presidential elections in Germany which took place on the 24th of September 2017. I watched the German TV and improved my listening comprehension of the German language. The church meetings were also in German. At the end of my traineeship I could understand and speak German in B1 level.
I would recommend the Erasmus+ program to other students because you can learn another language in a country where it is spoken and learn another way of living. It is important to keep in touch with your Erasmus coordinator in case of questions or problems. The Erasmus+ buddy system or local ESN can be found in many countries and cities.
I would ask the Erasmus+ program to help students to find a place to live which is affordable to them. I would suggest a partnership with organisations that could provide housing for students so that one can be sure to have a place to live in. I think this is important.
Pető Judit ÁOK, Általános Orvos
2017/18
Németország, Münster
Westfälische Wilhelms-Universität
Egyetemi tanulmányaim során több alkalommal vettem részt nyári külföldi gyakorlatokon. Ezen gyakorlatok nemcsak szakmai szempontból bizonyultak hasznosnak, de életre szóló élményekkel gazdagodtam a kinn töltött idő alatt. Korábbi pozitív tapasztalataimnak köszönhetően határoztam el, hogy amennyiben lehetőségem lesz rá hatod évben, szeretnék egy hosszabb időszakot eltölteni külföldi egyetemi klinikán.
Az Erasmus+ programról ismerőseim, barátaim meséltek illetve a Nemzetközi Kapcsolatok Irodája által meghirdetett nyílt napon is tájékozódhattunk a lehetőségekről. Az iroda honlapján meghirdetett lehetőségek közül, választásom Németországra, azon belül Münsterre esett. Nagy örömömre sikerült is elnyernem ezt a gyakorlati helyet. Jártam már korábban Münsterben, amely nemcsak gyönyörű város, de az egyeteme rendkívül jó hírű, kiváló egyetem európai viszonylatban is.
A Németországban töltött közel három hónaptól elsősorban megfelelő szakmai, gyakorlati képzést vártam, amely felkészít a rezidensként rám váró, nagy felelősséggel járó feladatokra. Fontos volt számomra, hogy megtanuljak idegen környezetben boldogulni, nehéz helyzeteket kezelni, akkor is, amikor csak magamra számíthatok. Szakmai képzés szempontjából az egyetemi klinika teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az orvosi team tagjaként kezeltek az első naptól kezdve.
Ha nehézséget kellene említenem, akkor egyrészt az Erasmus program kapcsán ránk háruló papírmunkát, dokumentumok beszerzését, másrészt a szálláskeresést emelném ki. Rengeteg időmbe és energiámba került szobát találni, hiszen Münster nagyon népszerű város. Hónapokkal a gyakorlat megkezdése előtt kezdtünk szállást keresni és még így sem ment minden zökkenőmentesen. A kollégiumokba pályázni kellett, hatalmas volt a túljelentkezés, de nagy szerencsémre nyár végén kaptam e-mailt, hogy felvételt nyertem az egyik belvárosi kollégiumba. Szeptemberben az egyetem részére át kellett utalnom 270 eurót, mely az ottani tandíj költsége. Aki a tandíjat befizette, az kapott egy egész szemeszterre szóló bérletet, mely érvényes volt Nordrhein-Westfalen megyében.
Október 1-jén utaztam ki Németországba autóval. Három hónapra, számos bőrönddel jobb opciónak bizonyult, mint a repülő. Korán reggel indultunk Magyarországról és késő este érkeztem meg Münsterbe. A városban szinte minden diák biciklivel közlekedik, így nagyon hasznos az első napokban beszerezni egyet.
Az aneszteziológia, a gyermekgyógyászat gyakorlatokat illetve a belgyógyászat gyakorlatból négy hetet töltöttem a Münsteri Egyetemi Klinikán. Az egyetemi klinika 4,50 EUR-t biztosított minden nap nekünk, mely az ott dolgozó diákok ebédjét fedezte. Münster rendkívül drága város, azonban az egyetemi klinikán kifejezetten jó áron lehet étkezni.
A német rendszerben az orvostanhallgatóknak hatod évben nincsenek szigorlataik, egyedül az államvizsgára kell készülniük, sőt szakdolgozatot sem kötelező leadniuk. A hatodév nagyon gyakorlat orientált náluk, rendkívül magas színvonalú gyakorlati képzés folyik. Mint korábban említettem, nagy pozitívum, hogy a németek a végzős orvostanhallgatókat teljes mértékben az orvosi csapat tagjaként kezelik, így rengeteget lehet tanulni a kinn töltött hetek alatt, azonban a gyakorlatokban és a sokszor estig tartó munkában nagyon el lehet fáradni.
Én németből és angolból is felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezem, évek óta aktívan használom mindkét nyelvet. Ebből kifolyólag nyelvi nehézségeim nem voltak. A professzorok illetve az ottani orvosok azt gondolták, hogy Németországban végzem az egyetemet, így nemcsak sokat magyaráztak nekem, de napi szinten rengeteg kérdést tettek fel a betegekkel kapcsolatban, illetve ugyan azoknak a követelményeknek, elvárásoknak kellett megfelelnem, mint a német orvostanhallgatóknak. Saját betegeket, sőt hozzáférést az ottani rendszerhez is kaptam, így átláttam az osztályon lévő összes beteget.
Belgyógyászaton reggel 7:45-kor vérvételekkel, branülök berakásával kezdtük a napot. Ezután következett a vizit az osztályos főorvossal. Az új betegeket nekünk kellett felvenni (német orvostanhallgatókkal dolgoztam együtt), megvizsgálni, majd referáltuk és átbeszéltük a szakorvosokkal az adott betegség tünettanát, kezelését. Több kisebb beavatkozásnál asszisztálhattam (vesebiopszia, mellkaspunctio, ZVK behelyezése), heti egyszer pedig a patológián volt megbeszélésünk, ahol a biopsziás mintákat elemeztük. Heti kétszer továbbképzésen vettünk részt, mely 17:00-ig tartott. Ide az összes belgyógyászati osztályról érkeztek végzős hallgatók. Interaktív jellegű volt, bátran kérdezhettünk, de az előadó is tett fel kérdéseket nekünk.
Aneszteziológián az első munkanapon, hétfőn 6:30-ra kellett érkeznem a megbeszélésre, amelynek végén mindkét héten más témakörben hallgathattam meg egy-egy előadást. A nap a műtőben folytatódott, betegek altatásánál segédkeztem. Bátran kérdezhettem, sokat magyaráztak nekem, az orvosok is tettek fel nekem kérdéseket. Nagyon hasznos gyakorlatnak bizonyult.
Gyermekgyógyászaton szintén kedvesen fogadtak. Sokat lehetett tanulni, egy kedves rezidens lány mindenben a segítségemre volt, habár nem volt könnyű dolga az osztályos munka során. Sajnos sok súlyos beteg kisgyerek feküdt itt. Láttam többek között leukémiás, Ewing sarcomás, cisztás fibrosisban de glioblastomaban szenvedő kisbeteget is.
Néhány mondatot írnék Münsterről és a német diákok által szervezett programokról. A város gyönyörű, Németország egyik, ha nem a legszebb városa, számos nevezetességgel (Prinzipalmarkt, Rathaus, Lamberti-kirche, St. Paulus Dom). Nagyon kedvező helyen fekszik, számos nevezetességekkel teli nagyobb várost találunk a közelben, de Hollandia és Belgium sincs messze.
Az ottani Erasmus csapat számos eseménnyel igyekezett feldobni a kinn töltött hónapokat. Én általában a hétvégi és az esti programokon tudtam részt venni. Ezek keretében ellátogattunk Hollandiába. Egy alkalommal Amszterdamban, egy másik nap pedig Enschedében jártunk. Minden héten nagyon kedvezményes áron tudtunk jegyet venni az Unikino-ban, ahol színvonalas filmeket vetítettek nekünk. Kedd esténként rendezték a „Stammtisch” nevű eseményt, ahol az Erasmus hallgatók találkoztak, minden héten a város különböző pontjain. Az első hetekben így rengeteg külföldi cserediákot (olasz, spanyol, belga, osztrák, francia, cseh, svájci) ismertem meg, a későbbiekben pedig velük utaztam hétvégenként. Jártunk Bonnban, Aachenben, Kölnben, Düsseldorfban, Bremenben, de a barátommal még egy hosszú hétvégére Belgiumba is el tudtunk látogatni. A hosszú hétvége során megnéztük Brüsszel, Brügge és Gent nevezetességeit. Minden egyes hétvége óriási élmény volt, gyönyörű városokban jártunk. Nagyon segítőkészek voltak a német szervező diákok is, bármiben fordulhattam hozzájuk. Mind a külföldi mind a német hallgatókkal életre szóló barátságokat kötöttem.
Összességében azt tudom mondani, a gyakorlatok nagyon fárasztóak, a németek aktív részvételt várnak az összes végzős hallgatótól. Annak ajánlom Münstert, aki magas szinten beszéli a német nyelvet és nemcsak világot látni szeretne, de rendkívül hasznosan szeretné tölteni a hatod évet, sok gyakorlati munkával, tapasztalatot szerezve. Amellett, hogy életre szóló élmény, szakmailag is nagyon sokat lehet fejlődni. Nekem nagy önbizalmat adott, hogy egy idegen környezetben helyt tudtam állni és úgy gondolom, a nehézségek és a fárasztó munka ellenére, nagyon sokat profitáltam a kinn eltöltött hónapokból.
Ezúton is szeretném megköszönni a Nemzetközi Kapcsolatok Irodájának a lehetőséget és a segítséget.
Ripp Adrienn BTK, nemzetközi tanulmányok
2016/17
Németország, Regensburg
Universität Regensburg
Véleményem szerint nem létezik olyan hallgató Európában, de legalábbis az EU-s országokban, aki ne hallott volna az Erasmus + programról. Éppen ezért nem is emlékszem tisztán, hogy hol és mikor hallottam először erről a lehetőségről. Az viszont biztos, hogy az egyetem első évének már első óráján ajánlották a tanárok. Ezen kívül rengeteg plakáttal lehet találkozni az egyetem egész területén, továbbá felsőbb éves ismerősök beszámolói során is beletekinthettem az Erasmus nyújtotta lehetőségekbe.
Az Erasmus+ programtól elsősorban életre szóló élményt vártam, amit meg is kaptam. Továbbá reménykedtem abban is, hogy fejleszteni tudom a nyelvtudásomat, ami szintén maradéktalanul megvalósult. Természetesen az sem egy utolsó szempont, hogy sokan ilyen idősen még nem éltek távol az otthonuktól, barátoktól, családtól. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül jó lehetőség arra, hogy felnőtté váljunk, vagy legalábbis, hogy elinduljunk a felnőtté válás rögös útján.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találkoztam nehézségekkel. Az elején azt hittem, sosem lesz vége a kitöltendő dokumentumoknak, elintézendő feladatoknak. Aztán megérkeztem Németországba, és rájöttem, hogy ez még csak a kezdet. Ugyan az elején rendkívül segítőkészek voltak kint, mégis nehéz volt eligazodni a teendők sűrűjében, minden papírt elintézni, tárgyakat felvenni stb. Végül inkább mindenhova csoportosan mentünk intézkedni, így jóval kevesebb stresszel járt a feladatok megoldása, közben pedig jobban meg is ismerhettük egymást.
Az utazás terén szerencsém volt, hiszen Regensburg nincs olyan messze Pécstől, autóval átlagosan 9 óra. Az oda-és visszautat így meg tudtam oldani kocsival, ahova minden cuccom befért. Ezen kívül rendkívül sok telekocsi jár Németország-Magyarország útvonalon, illetve a vonatjegyeket is gyakran akciózzák. Repülővel is lehet utazni Budapest-Nürnberg útvonalon, ami pedig csupán egy órára van Regensburgtól. Összességében úgy gondolom, hogy Regensburgnak rendkívül jó elhelyezkedése van a magyarok szempontjából.
A szállásról majdnem kizárólag csak pozitív dolgokat tudok említeni. Hatalmas segítség, hogy jelentkezésnél jelezni lehet, amennyiben igényt tartunk kollégiumi szobára. Ebben az esetben a kinti egyetem lefoglal egyet azon az árkategórián belül, amit megadtunk, nekünk pedig nem kell otthonról bajlódni a szálláskereséssel. Az én kollégiumom helyezkedett el a legközelebb az egyetemhez, csupán 5-10 percet kellett sétálnom. Egyágyas szobát kaptam (Németországban nem divat a két-vagy többágyas szoba), saját fürdővel, erkéllyel, a nagy konyhán pedig 13 emberrel kellett osztozni, ami elsőre kicsit soknak tűnhet, valójában azonban a legtöbben nem használták a konyhát, így sosem volt túl sok ember egyszerre bent. Ha bármi javításra szorult, csak egy e-mailt kellett írnunk, vagy személyesen odamennünk a házmesterhez, és még aznap, de legkésőbb másnap elhárították a hibát. A mosó- és szárítógépet ingyenesen használhattunk, továbbá volt egy terem, ahol minden hét kedden bulikat rendeztek. Összesen 212 eurót kellett havonta fizetnem, ami látva az albérlet árakat Németországban, egyáltalán nem számított magasnak. Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék, az az, hogy ugyan az egyetem szerzett nekünk szobát, azonban nem adtak ki semmilyen információt arról, hogy hol, és mennyibe fog kerülni, ezt csak akkor tudtuk meg, amikor kiutaztunk, és kezünkbe kaptuk a kulcsot. Ezen mindenképpen változtatnék, számomra ez a bizonytalanság elég sok stressz okozója volt.
Regensburg gyönyörű város, rendkívül nagy belvárossal és sok kocsmával. Szórakozási lehetőségekben és éttermekben nincs hiány, bár utóbbit nem látogattuk túl sokszor, hiszen elég drágán lehet csak jóllakni. Ha ki akartunk kapcsolódni, leginkább bárokba, kávézókba ültünk be, ahol az esetek nagy részében sört ittunk, hiszen a sör nemhogy a koktélnál olcsóbb, de sok helyen még a víznél is… Éjszakai tömegközlekedés csak pénteken és szombaton van, ezért a hétköznapi bulik nemigen tartottak éjfélnél tovább, hiszen akkor ment az utolsó busz. Néha összeálltunk többen, és hazasétáltunk, vagy fogtunk egy taxit, ami viszont nem olcsó mulatság. Ezért ha az ember nem a sárga földig akarja leinni magát, bulikba is érdemes biciklivel menni, időt és pénzt megspórolva. A közlekedés egyébként napközben sem a legjobb. Az egyetem és a belváros között sokszor járnak buszok, de vannak olyan részei is a városnak, ami nem a legjobb a tömegközlekedés szempontjából.
Mint már korábban említettem, a kollégium havi díja 212 Euró volt. Erre jött még a bevásárlás, ebéd az egyetemen, szórakozás, kötelező TV-és rádióadó (amit itt még akkor is fizetni kell, ha nincs TV-nk és rádiónk). Ha az ember a kötelező dolgokat körültekintéssel veszi meg, például bevásárlásnál saját márkás termékeket vesz, ami jóval olcsóbb, illetve nem bio-boltban vásárol, akkor ki lehet jönni havi 600 Euróból, úgy, hogy jut még a szórakozásra, napi kávéra is.
Tetszett a helyi Erasmusos élet is. Azért sem akartam fővárosban tölteni az Erasmusos félévemet, hiszen egy kisebb városban sokkal jobban koncentrálódik a társaság. A szemeszter során nagyon sok programon részt vettünk, és saját magunknak is sokszor szerveztünk találkákat. A kedvenc programom az alpesi túra volt, amikor három napot töltöttünk el egy hüttében fent az Alpokban, közben pedig elzárva a civilizációtól túráztunk és buliztunk. A szervezőcsapat néhány tagjával jó barátságot kötöttünk, biztos vagyok benne, hogy később is össze fogunk járni. A mentorhálózaton viszont lehetne javítani. Regensburgban nincsen (vagy legalábbis nekünk nem ajánlották fel) Buddy program, ami pedig jóval megkönnyítette volna az első heteket, hónapokat.
Az itteni egyetemi rendszert az itt töltött öt hónap alatt sem tudtam kiismerni. Minden teljesen másképp működik, mint otthon, amely rendszer bizonyos szempontból hallgatóbarátabb, más szempontból pedig mégsem annyira szimpatikus. Mindenesetre a csoporttársaim kedvesek és segítőkészek voltak, így nem éreztem magam annyira elveszettnek, holott én voltam az egyedüli Erasmusos, aki politikatudományt hallgatott…
Az Erasmus program valóban egy életre szóló élményt nyújtott számomra, mely során sok barátra tettem szert, akik mind különböző országból, kultúrából érkeztek. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a világ, de saját magunk megismerése szempontjából is fontos tényező. Toleránsabb, magabiztosabb és nyitottabb lettem. A jövőben pedig biztosan könnyebben veszem majd az akadályokat.
Az Erasmus programot mindenkinek ajánlom. Azoknak, akik fel szeretnének fedezni egy új környezetet, és azoknak is, akik nem, hiszen igenis néha ki kell lépni a komfortzónánkból. Biztos vagyok benne, hogy mindenki élvezni fogja. Remek lehetőség, amelyre az egyetem után már nem lesz alkalom, így mindenkinek ki kéne használnia.
Abbasova Ruslana Ruslan BA International Relations
2016/17
Germany, Giessen
Justus Liebig University
I feel glad to write this short report about my fourth semester i.e. summer semester 2016/2017, which I spent in Justus Liebig University, Germany as an Erasmus Exchange student. I will write a short summary of different stages or steps involved for making sure in gaining this wonderful experience. I will divide the process in following phases:
I will say selecting the country and University is a challenging and at the same time exciting task as there are so many well-known partner universities and one has to select the best suited for him/her. The main reason for my choice was that I wanted to improve my knowledge in German language, which I learned years ago but never had a good chance to practice it. Therefore, I went for Germany. The next step was to choose the University most suitable for me according to its location, position in the ranking list and the offered courses. The decision would have not been possible without the Erasmus Coordinator in my home University. Ms. Vanda Sirkeci provided me with all the important information which were crucial in making this decision. I selected Justus Liebig University for myself. Once I did the selection then the application phase came which the International Student Office who is responsible for the task undoubtedly organized very well. I was provided with the list of requirements very well in time and hence there was enough time to manage the required documents to complete the application package.
The accommodation part was very well managed by the host university. I was given an option of staying in the dormitory. The dormitories are usually located in a calm, green area. All the nearby bus stops and shops were 10 minutes walk away. The dorm itself was divided into floors. Every floor has two sections with 7-11 rooms in every section. In each section there were up to eleven people living, who shared one common kitchen, two toilets and two bathrooms. The rooms in the dormitory were private. It was a good experience to be a part of host culture and learn things in better way and although there is a possibility to rent a flat (a university agency will assist you with that), I chose to take the accommodation in dormitory (250 euro/month). The dormitory administration was very cooperative and was always there to help, be it contract time frame or be it other legalities. The rooms were cleaned and provided with all basic necessities i.e. furniture, internet, bed-sheets, blankets and etc. The dormitory environment was a unique experience in itself as there were people from so many different cultures and countries living all together in one building. There were shelves, fridges and private lockers in kitchen to keep the stuff so it was not problematic to store your products. My dorm was a place where I could always find nice people to talk to and to learn new traditional dishes from. Students always gather up for sport activities like playing football or volleyball in the garden or make barbecue. One other advantage of the dormitory was that one was already aware of and part of all the happenings and gatherings especially the ones related to Erasmus students. And the disadvantage was that because there are 7-11 people sharing one kitchen, it is very hard to compromise on the cleaning duties. However, if you have a strong will and you are confident enough, you can try to find the ‘common language’ with your neighbors and at least half of them will agree with you on improving the hygienic side of the question. Other than that is was an interesting experience which had its pros and contras, but still I will suggest, to others also, to go for the option of dormitory instead of private accommodation at least because it is always cheaper. And for students cheaper means more practical.
As mentioned, one of my main reasons of selecting the Justus Liebig University was the courses offered there. I could register for many of them. However, most of the courses are taught in German language, so before starting your mobility in JLU, you have to make sure you have a strong knowledge in German to be able to follow the classes. All the reading materials were also in German. There were only three courses offered in English and those were block seminars, which means one lecture duration can be from 6 to 9 hours and usually they take place on Saturdays. However as these block seminars are intensive, they take place only 4-5 times in the whole semester, which means you have almost the whole month to go through the reading material. This curriculum is offered for both Undergraduate and Graduate students of different specializations, therefore class discussions were always very interesting and actual.
The teaching staff was competent enough and was equipped with the required skills to teach or explain something in English language if a student faced difficulties with understanding. Apart from the curriculum, the environment of the class in itself provided a platform to learn a lot. Being in class along with so many international people from different countries of the world, having discussions, presentations and listening different perceptive and ways of thinking was an experience worth. The assessment method varies from course to course and teacher to teacher. Normally the assessment method was a ‘Referat’ a 12-15 pages essay at a chosen topic from the syllabus. This essay has to be submitted at the end of the course. German students usually get two months for their essays, but Erasmus students have to make sure they submit them as early as possible, for the professors to have enough time to evaluate it and for the Erasmus coordinator to have enough time to write your Transcript of Records. Some professors require a presentation along with an essay and some teachers used the method of final written test as a part of the assessment. I will suggest that new students should first attend at least one lecture of every course and then register for that course as else they may not like the course structure or the way of teaching of professor.
Giessen is a small city in Germany with a very high student population. There is not lot to do in the city; luckily, it is 45 minutes (by train) away from Frankfurt am Main. All the students receive a semester ticket (ca. 230 euro) which can be used as a transport pass, cafeteria and laundry card. With the semester ticket, every student can explore the whole federal land and travel to other cities free. But be careful with your card, in case if it is lost, you have to apply for a new one and pay extra 50 euro. From Frankfurt am Main train station, you can travel to any destination in Germany or abroad. Tickets are usually not very expensive and if you want to travel somewhere beyond your federal land, you can get a student discount when you purchase a ticket. Giessen’s transportation system is not bad in general, but buses go every 15 minutes before 6 p.m. and every 30 minutes after 6 p.m. , hence making life a bit difficult, as you can come somewhere either too late or too early. On Sundays some buses do not go at all, so be ready to walk to your campus if you have a weekend class. Bicycle is a way out. Usually not expensive but also not always comfortable transport as in Giessen it rains all the time. They city has something to offer for free time and weekends. There is a museum, theatre, exposition hall some old monuments, lake, parks, cinemas, pool, shopping malls, nightclubs, bars etc. There were a few local festivals with a lot of street food and live music. But my advice: if you want to go for something bigger, travel to Frankfurt. The city also has some traditional, continental, Asian and fast food restaurants. The prices are usually varying from 10-15 euro for a meal. Apart from the happenings in city, the Erasmus Student Network also organizes many trips, picnics, events and parties that are always cheap and crowdie.
I will conclude by stating that this was undoubtedly a unique and life changing experience for me. Every moment was full of learning and fun. I consider myself lucky to get such an opportunity of meeting a lot of people, comparing the studying programs, the teaching methods, to study the questions of migration which is so actual in Germany now. I will thank you very much for providing me with this opportunity and will highly recommend Justus Liebig University as one of the best places to go for an exchange program.
Szintén Bianka MK, Építőművész MA
2016/17
Németország, Braunschweig
Technische Universität Braunschweig
Az Erasmus+ programról már alapképzésem során hallottam különböző cikkekből, hallgatótársaimtól. A kint töltött időszakokról megoszlottak a vélemények, de alapvetően pozitív élményeket meséltek és abban erősítettek meg, hogy ha lehetőség adódik, akkor meg kell ragadni. Ami miatt én nekivágtam, az főként a német nyelv mélyebb elsajátítási szándéka és más egyetem képzésébe való betekintés lehetőségének kihasználása volt. Ezen felül természetesen dolgozott bennem a kalandvágy, szakmámból adódóan szeretek utazni, városokat, épületeket megismerni.
A félelmek, amikkel mindenki nekivág, bennem is megvoltak. Idegen ország, város, emberek, megfelelés egy idegen egyetemen, papírhalmazok tömkelege és még sorolhatnám. Nem mondom, hogy az első pár nap nem nehéz, amikor magadra maradsz, távol vagy a szeretteidtől. Azonban ezek az érzések, félelmek szinte az első egy-két hét alatt eloszlanak. Hamar rájön az ember, hogy nem kell első pillanattól kezdve profin beszélni az idegen nyelvet, ez az idő során úgy is kialakul. A legfontosabb, hogy merj beszélni. Amint megismerkedsz az első barátokkal, már nem is vagy egyedül és közösen a nehézségek sem tűnnek nagynak. Mindenki nagyon kedves, segítőkész, így a papírok elintézése is gördülékeny. Építészhallgatóként számos más nehézséggel is szembe kellett néznem, mivel a képzés ott máshogy működik mint az otthoni egyetemen. A prezentációk, a leadások, a konzultációk, a feladatrészek kidolgozása mind máshogy épültek fel. Nem kivételeznek a külföldi diákokkal, elvárják, hogy ugyanúgy teljesítsen, emiatt a rendszert hamar meg kell tanulni és alkalmazkodni. Szerencsés helyzetben voltam, mert a helyiek hamar befogadtak és segítették az utamat. Építészhallgatóként érdemes bekerülni egy Zeichensaalba. Ez egy olyan, az egyetem által biztosított műhely, ahol mérettől függően 6-8 vagy akár több építészhallgató közösen dolgozik. Lényegében egy munkahely, amely számos munkaeszközzel van felszerelve, ami segíti az ott dolgozó hallgatók munkáját. Nekem sokat segített a rendszer megismerésében és rengeteg új baráttal lettem gazdagabb.
Braunschweig egy olyan város, ahol az ember szinte az első pillanattól kezdve otthon érzi magát. Egy kisvárosi hangulat, ahol mindenki biciklivel közlekedik és rengeteg külföldi hallgató tanul. Sok kisebb nagyobb park van, ahol sokan időznek, illetve egy folyó veszi körbe a belvárost, amin lehet kajakozni vagy csónakázni. A belvárosban több kisebb romkocsma és étterem található. Rengeteg szabadidős és szórakozási lehetőséget nyújt. Sokszor rendeznek házibulikat egy-egy kollégiumi apartmanban, ahol a jó hangulat garantált. A tömegközlekedés fejlett, villamossal vagy busszal szinte bárhova eljut az ember rövid idő alatt és ezt a hallgatók ingyen igénybe vehetik a fogadó egyetemen kiváltott kártyájukkal. Az éttermeken kívül van két menza is a városban, ahol kedvezményesen lehet enni, illetve két előadás között kitűnő találkozóhely, hogy megosszátok az aznapi élményeket a barátokkal.
Braunschweigban több szálláslehetőség van. Aki teheti, próbáljon meg a STUDENTWERK rendszer nélkül szállást találni, mert sokkal olcsóbban lehet lakhatást találni és a szabályok sem olyan kötöttek. Minden esetben fontos, hogy már időben neki kell állni a szálláskeresésnek, mivel augusztusban szinte senkit sem lehet elérni Németországban. Én a Rebenring utcán található kollégiumban kaptam helyet, egy egyszemélyes mini apartmanban, mini konyhával és mini fürdővel kb. 14 négyzetméteren. Nagyon szerettem ott lakni, mivel jól frekventált helyen található, megfelelően felszerelt és a barátok többsége is ott lakott, így a házibulik szervezése nem jelentett nagy akadályt. A bérleti díj meglehetősen drága, 356 Euró/ hó, ami a megélhetési költségek nagy hányadát kitette, de még így is akadt olyan hallgató, akinek csak jóval drágábban sikerült lakhatáshoz jutni. A többi kollégiumban is hasonló áron mozogtak a mini apartmanok. Az élelmiszer és a háztartási termékek árai olyanok, mint otthon. Ami drágább az a szolgáltatás és a szórakozás, illetve építészhallgatóként a modell építéshez szükséges anyagok és a nyomtatás, akár négyszeres áron is lehet az otthoni viszonylatokhoz képest. Az ESN és mentorhálózat jól szervezett Braunschweigban is, folyamatosan kirándulási és szórakozási lehetőségeket nyújt, érdemes részt venni rajtuk.
Véleményem szerint Braunschweig egy olyan központi helyen helyezkedik el, ami lehetőséget ad különböző utazások szervezésére, mert sok ismert város elérhető távolságban van tőle, és sok helyre érvényes a diákigazolvány, amivel ingyen lehet utazni. Ilyen város például, Wolfsburg ahol a híres épületeken túl, meg lehet nézni a Volkswagen gyárat, az Autoweltet, a planetáriumot és a Phaeno interaktív kiállítást, ami akár egy napos elfoglaltságot is nyújthat. A többi ilyen nagyobb város, ahova ingyen utazhat az ember, Hannover, Bréma, Hamburg, Goslar. Ezen felül több európai várost sikerült meglátogatnom, ezek között voltak: Berlin, Amszterdam, Rotterdam, Utrecht, Dessau,Prága és Cuxhaven. A német nyelv elsajátításán felül azért is szerettem volna Braunschweigban eltölteni az Erasmus félévemet, mert sok olyan épületet, helyet tudtam megnézni, ami régóta szerepelt a bakancslistámon.
Építész hallgatóként úgy gondolom, hogy Németország hatalmas lehetőség az ismeretek bővítésére. Mind a képzés, mind pedig az utazások által kapott tudás, tapasztalat és élmény, rengeteget adott hozzá szakmai fejlődésemhez. A város és az ott megismert barátok egy életre szóló emléket adtak számomra, amiért nem lehetek elég hálás. Sokkal többet kaptam ettől a félévtől, mint gondoltam és úgy gondolom, ha kapunk erre lehetőséget, élni kell vele. Utólag már bánom, hogy az alapképzésen nem tettem meg ezt a lépést. Az ember belecsöppen egy más világba, megtanul benne élni és olyan kihívásokat küzd le, amitől abszolút pozitív irányba változik a látásmódja. Megtanultam, hogy meg kell élni a momentumokat, amik nap mint nap történnek velünk, mert ha abban a pillanatban nem élünk át, lehet hogy többet nem lesz rá lehetőségünk. Észrevettem, hogy milyen fontos az idegen nyelv ismerete. Különböző embereket összeköt a világ minden pontjáról. Nagyon jó, amikor közösen csinálunk valamit, mindenki más nemzetiségű és csak az idegen nyelv –amit közösen beszélünk– köt össze minket és mégis nagyon jól érezzük magunkat. Sok kultúrát megismerünk és rájövünk, hogy milyen nagy a világ, amit a jövőben minél jobban meg szeretnék ismerni.
Ha van bennetek egy kis szikrányi kíváncsiság és kalandvágy, akkor mindenképp vágjatok bele, higgyétek el megéri. Ha német nyelvterületre gondoltatok, ne féljetek Németországtól, nagyon befogadóak és segítőkészek. A pontosságra ügyeljetek, a késés megbocsáthatatlan bűn náluk. Bármennyire is jól beszélitek a nyelvet, ha lehetőség van, akkor még félév kezdete előtt végezzetek el kint egy nyelvkurzust, az ismereteken felül, sok barátot is szerezhettek ott. Csak bátran, mindenkinek sok kalandot és új barátokat kívánok!
Dong Wang BTK, Anglisztika
2017/18
Germany, Marburg
Philipps-Univerisitat Marburg
I am a PhD student in English studies. In October, 2016, I was in the beginning of my third year. In light of the course requirement, I have to fulfill one compulsory course which is “study abroad”. Coincidentally, when I went to attend the lectures in Faculty of Humanities, Mrs Vanda Bőczin-Sirkeci was doing on - site consultation and promotion on Erasmus program with a few students. Before that, I have heard some information about the program from other peers. Actually, I was curious about it. Since I majored in English studies, I meant to go to America for exchange program. However, Mrs Vanda was so passionate to answer my questions that I decided to follow her ideas to go to Germany, university of Marburg to fulfill my course in the following semester, which is the Spring semester in university of Marburg from April, 2017 to August, 2017.
Definitely, I know that Erasmus is the most popular exchange program for students in Europe. The program was launched in 1987 and since then it has existed to grant European students the opportunity to experience student life in one of the 33 program countries. Most of European universities offer students a broad spectrum of courses and study programs to choose from.
In Hungary, English is now widely used outside classrooms. I could only speak English with my international peers or my Chinese friends. Otherwise, I have no other ways to communicate. Therefore, one of my expectations I knew from the very beginning that I wanted to be fluent after I completed the program. I know the common people’s overall English level is pretty high in Germany, which made me change my idea from going to America to going to Germany. When I came back home, I looked back at those four months spent there and realized it was the best thing I had done so far as a student, and a truly inspiring experience.
I am a 34 years old doctoral student. I am so strong in solving problems, so I don’t think I have met some difficulties during the process of the program, including application, preparation and travelling to receiving university. Fortunately, University of Marburg prepares well for my trip. Before travelling, University of Marburg has a perfect solution. You only need to tell them something about yourself and they will find your special BFF (Buddy for Foreigners). The special BFF basically will be your living Marburg encyclopedia and you can ask him/her any questions you might have. By the time you arrive in Marburg you will know your new friend very well, your BFF will wait for you at the airport and then guide you to your new room. Your buddy can help you out with almost anything you might need to get your life in Marburg starting.
I travelled directly from China to Frankfurt Germany by Lufthansa Airline on 3rd April, 2017. After arrival, I took a train to Marburg. Similar to Pécs, Marburg is a university town in the German federal state (Bundesland) of Hesse, capital of the Marburg-Biedenkopfdistrict (Landkreis). The town area spreads along the valley of the river Lahn and has a population of approximately 72,000. The University of Marburg was founded in 1527 and dominates the public life in the town to this day.
Different faculties scatter in different places. I took part in the orientation program on the first day. The reception buddies there are enthusiastic and passionate. I was definitely sure that I was very warmly welcomed by them.
After the orientation program, I was assigned to a dormitory in which accommodate the short-term international exchange students. The university arranged a bus driver to take us there with our package. I felt so good about the service provided by them. I lived in Wehdra, Marburg, which is about 30 minutes’ bus away from university. With the help of the coordinators, we loaded 230 euros to the local bank to get the monthly bus tickets and also for deposit for the dormitory. Then, I was issued a ticket valid from 1 April to 30 September. The ticket is so powerful that it authorizes us the free access to bus, subway, train, tram and metro in the whole state of Hessen.
I appreciate my university, University of Pécs and the coordinators who helped me with the whole application process. My sending university supports my study in Marburg financially. Each month the university provided me 450 euros which is enough for my cost in Marburg. The cost of living includes 240 euros dorm fee and also the everyday groceries stuff. Usually, I shopped in market and cooked in the kitchen. That amount of scholarship is adequate to support my life there.
Erasmus Life in Marburg organizes all kinds of trips around the country from north to south, check the amazing places you can visit and choose the ones you like more or just go to every, from Frankfurt to Munich, Kolon, etc. Regarding our local activities you can choose from sports, culture and gastronomic. For example, a boat party along the Lahn River, a football tournament, a wine and cheese tasting or a lovely walking tour to get to know Marburg.
I was accepted by Insititut für Anglistik und Amerikanistik in Philipps-Univerisitat Marburg. Since there is no doctoral program in that department, as required and after discussion with my thesis advisor Prof. Marianne, I registered for three master degree program courses. They are “Foreign Language Teaching”, “UE Linguistic Data Analysis/ Analyzing Languages” and “The New Media in Linguistics: Corpus Linguistics”. I experienced new courses and topics, alternative methods of teaching and learning. Every country has a different system, and being abroad means continuously learning and adapting. Every teacher gave me feedback on strengths and weakness. For example, I did presentations on language analysis “Lithuanian-Time & Numbers”. Sabrina Zealter commented on my presentations and work as follows:
On strengths part, incorporation of sound files into PPT, encourage students to try out their transcription with informant, discussion of proposed transcriptions on the board, encourage students to use prior information and good incorporation of in-class results into solution sheet.
On weakness part, first round of observations not emphasized/ discussion not really concluded, time management issues (+13 minutes), audio quality varying (loudness differs, quality between very high and very low, some popping sounds, muffled sounds).
Also, she gave me some improvement options, add slides for observation documentation to my ppt, normalize sound & make sure sound quality stays on high level and take actions, when students stray too much of topic & when too many small discussions make class hard to manage.
Overall, through four months with those three teachers, I was surprised by their professional knowledge on their own field and personalities. They set great example for me in my future teaching career and inspire me a lot on my teaching skills.
Studying abroad in Germany is a life changing experience. Every day was a new adventure that was completely different from my life at home. After I came back from Germany to China, my family and my friends often ask me what the best thing is during your Erasmus studies. To be honest, that is so hard to answer because there are so many! However, experience new education system, witness the most advanced technology in the world in person and camping out, an excursion to the huge forest near my dormitory, and getting the opportunity to visit with Syrian refugees are at the top of my ‘favorites list’. The environment was completely different from anything I had ever experienced in China, which attracts me so much. Although China is becoming the second biggest rich country in the world, China is a third world country, and because of this I was able to learn so much and get more out of my study aboard experience by being immersed in such a unique culture.
One of my favorite parts of the trip was being able to interact with an old couple in the forest that spoke absolutely no English. They have retired for years. They built a small wooden house in the deep forest. We met by chance. One day, when that aged man was mowing the lawn, I saw it and offered to help him with that. Then, he invited me to drink beer with him and his wife. He is 75 years old and can speak very little English. “Smile” is the best medium between us. We do not need to communicate through languages. We speak and talk via body gestures. We met three times and became very close. The host old lady, his wife, was a former chef and owner of her own restaurant. I was very lucky to have the opportunity to try a variety of traditional German dishes. I was astounded by the generosity and kindness of them, and that is what made my experience so amazing. Having that time away from home, I learned that developing strong relationships with people is one of the most important and rewarding things in life. Although language was a challenge, overcoming that barrier led to relationships and experiences that I will have forever and I can't wait to go back and visit them.
My recommendation for students studying abroad is to go to a country that is completely different from any culture you have experienced before and to stay as long as you can. Studying abroad gave me a new outlook and perception on life and other cultures around me. I hope everyone gets the opportunity to experience a unique education abroad experience, too.
Zengővári Vivien KTK, pénzügy
Emden, Németország
Szeretnék néhány szót írni neked Emdenben töltött külföldi félévemről. Igyekszem neked mindent leírni, amit tapasztaltam, jót is „rosszat” is. Azért tettem a rosszat idézőjelben, mert lehetetlenség rosszat tapasztalni az Erasmus alatt, maximum kellemetlenségről lehet szó. Akkor vágjunk is bele, annak minden részletével:
Sosem késő! Bennem is felmerült a kérdés, hogy 27 évesen miért is akarok kimenni külföldre, hiszen évek óta dolgozom Magyarországon, biztos állásom van, miért akarom feladni…. Nem kell feladnod. Beszélj a munkáltatóddal, és szinte biztos vagyok benne, hogy erre a néhány hónapra el fog engedni fizetés nélküli szabadságra. Manapság a nyelvtudás kincs, így nekik is érdekük, hogy a munkavállalójuk minél magasabb szinten beszélje a kívánt nyelvet. Amennyiben nem dolgozol, hanem tanulsz, akkor kérlek, ne gondolkozz ezen a lehetőségen, hiszen az állam támogat téged, cserébe csak az a dolgod, hogy felejthetetlen élményeket szerezz és örökre szóló barátságokat.
Nagyon fontos! Amint biztossá válik a helyed, ne habozz, add be a kollégiumi igényedet, mert nagyon szoros határidőkkel dolgoznak! Én is lecsúsztam a férőhelyekről és albérlet után kellett néznem. Nem válaszolt senki, teljes kétségbeesésemben felhívtam az Internationale Officet akik szerencsére nagyon készségesek voltak velem és segítettek Szóval legyél gyors és szemfüles, de ha nem sikerül, akkor se keseredj el, mindig van segítség. Minden évben az International Office kiküld a leendő hallgatóknak egy listát, azon albérleti helyekről, melyeket a diákok rendszerint igénybe szoktak venni. Érdemes tudni, hogy a mi esetünkben csak márciustól lehetett kollégiumra pályázni, de az orientációs program február első felében kezdődött…
Nem tudom mennyi a repülőjegy, sem a vonat vagy buszjegy, én autóval mentem ki, de már most szólok, hogy Pécsről ez 16 óra. Ne indulj neki tervezés nélkül, embertelenül hosszú tud lenni némi dugóval spékelve! Én azért vállaltam be az autóutat, mert családi látogatásokat tettem közben, 2x is megálltam napokra, mire Emdenbe értem. Érdemes lehet autóval menni, ha társul az ember más hallgatóval. Azt kell mondjam, mit sem ér az Erasmus a csapat nélkül. Minden az orientációs héten kezdődik el. Ott találkozik mindenki mindenkivel, és 30 perc múlva már cimborák vagytok, annyira, hogy soha többé nem feleded el ezeket az embereket és igencsak könnyes szemmel engeded majd el az utolsó nap a kezüket. A buddyk már kiutazás előtt írnak, egyszerűen tünemények, mindenben segítenek, nekem még az autóm ajtaját is kinyitották. Hihetetlen rokonszenv, szimpátia és barátság van bennük. Kísérőink, akik megmutatnak mindent az első hetekben, roppant közlékenyek, nyíltak és törődőek. Ezek a fiatalok nem ismernek semmilyen negatív életérzést, csak pozitívan gondolkodnak, mosolyognak és ha nem értesz valamit hát akkor mutogatnak. A szállás megszerzésében a buddyk nem tudnak még segíteni, de a szállás átvételénél már igen. Az orientációs hét nagyon szervezett, minden papíron le van írva, olyan németes :D Bejárjuk 3 hét alatt Brémát, Oldenburgot, Hamburgot, Norddeich-t.
Minden hétfőn irány Einstein, a söröző, ahol csak 2 Euro a sör. Minden szerdán Mozo-ban a helyed, ez a helyi szórakozóhely. Szerdánként vannak az internationale esték, a részvétel nem is kérdés, ezek a legnagyobb partyk. Ezeket leszámítva folyamatosan találka Steinwegben a kollégiumban, illetve kint a városi sörözőkben, mint például a Sams vagy a Piccolo. Emden elég kis város, de nagyon szép környezetben található. Mindenki biciklizik, tanácsolom, hogy vegyél egyet, olcsó és gyors megoldás, én 40 Eurórért vettem. Van mozijuk, illetve bowling pályájuk is. Próbálj ki mindent! Jó idő esetén érdemes vízi biciklit vagy kenut bérelni és körbehajókázni a város csatornáin. Érdemes ellátogatni a szomszéd faluba, ahol a világ legferdébb tornya található (Surhuusen).
A tanárok nagyon kedvesek és előzékenyek a külföldi diákokkal. Menj és mutatkozz be az első órán és hidd el, megjegyzik még a nevedet is. Vegyél fel több tantárgyat, hogy biztos legyen a 12 kredited! Egyébként simán teljesíthető, ha ott vagy figyelsz és jegyzetelsz. A neten minden fent van online, nincs az órákon katalógus, de ajánlott ott lenned, hisz a nyelvtudás a cél. A diákok szlengben sokszor beszélnek, ha rájuk szólsz, akkor lassabban és érthetőbben beszélnek, egyébként mindenki a hochdeutschot beszéli. Angolul és/vagy franciául szinte mindenki tud. Náluk kötelező a külföldi szemeszter, azt hiszem, tudnak valamit ezek a németek. Az egyetem olyan, mint egy kis labirintus. Sok folyosó, sok kanyarral, sok teremmel. Egy-két hét alatt még én is kiismertem magam. Van az iskolának menzája, ahol 3 euro körül meg is lehet ebédelni (leves, második).
Ne félj megvalósítani az álmaidat! Amióta hazajöttem és feltöltöttem az önéletrajzomat, azóta folyamat csörög a telefonom állásajánlatok miatt.