Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Olakunri Esther Oluwakanoyinsola - Media and Communication Science
2022/2023 Winter Semester - Giessen
University of Giessen
The Erasmus program has been one of the most exciting parts of my pursuit for a bachelors degree. As a student of the humanities faculty, an exchange program in a different country had been a dream of mine- the new experience, culture and change of academic environment was one I looked forward to - my motivating force to apply for the program. I had always known about the Erasmus exchange program for a while, as I had a few acquaintances on same/similar exchange programs in my faculty. They spoke highly of the experience. However, I was able to learn more about the program and then apply after I had gotten an email from the International office of the faculty. I learned the requirements, Universities which could be applied to, courses available and scholarship funds from the links provided in the emails. Additionally, I read online blogs and forums, which gave me insight into the Erasmus program and what to expect. Before arriving in Germany, I had certain expectations of what my Erasmus experience would be like. I looked forward to improving my German language skills, learn about a different way of life, be introduced to a new academic system and environment and meet new people. I aimed to gain more knowledge and confidence in the theatre space as that was the faculty I was assigned to - so I was excited for this fresh hands-on experience. Further more, I expected some form of clarity, to further develop independence, and adapt to a new space. The challenges faced were exhausting, it almost soaked up the joy of a new experience. There were a lot of confusing paper work and processes, both from moving to settling and studying. I had to navigate the course exchange, to the visa process, which involved acquiring and then submitting various documents- the paper work was a nightmare. Additionally, I had to figure out most convenient and affordable means of transport and accommodation, which was expected. In all honesty, I would say the only means of overcoming this challenges for me was patience, trial and error and asking questions. My accommodation experience wasn’t great as well, I opted to stay in the dormitory because I had no energy to find an apartment and so decided to go with the easiest option; the student dormitory. Like every other dormitory, it was filled with everyone trying to navigate the academic system and life in general- you could just feel it in the air, hear it in the conversations and see it on the faces. My dormitory, in terms of cleanliness was shocking to say the least- just my luck, I guess. I was told the rooms in shared apartments with similar rent prices was a better option but moving out was an option with costs I was not able to afford. I would not recommend the dormitory in Giessen to anyone who is particular about hygiene. The city of Giessen was peaceful, really. It had a calming vibe to it despite being a University city; not too big to feel overwhelmed and not too small to see familiar faces at every turn. It is well connected by public transport, like every other city in Germany, I presume. The buses and trains to the centrum and nearby cities, including Frankfurt and Wiesbaden, the capital of the Hesse state literally ran at least every thirty minutes. There were a generous amount of cafés, pubs, restaurants offering different cuisines, to pick from. The city centre was full of several historic landmarks, including the Giessen Castle and the Botanical Gardens. There were many opportunities for entertainment, including theatre shows, concerts and cultural festivals in nearby cities. The cost of living in Germany was definitely higher than in Hungary and was a bit difficult to adjust to. However, the scholarship fund was a big help! The city also offered various affordable options for food, transportation and entertainment. The University had a mandatory semester fee with a student card that offered various discounts and free transportation throughout the Hesse state. The Erasmus Student Network (ESN) at the University was filled with super helpful and fun people. They had events like hiking, pub crawling to visiting nearby cities organised almost every weekend. Some covered the costs for the students and other times only very little amount was required. The buddy system also provided me with a local student to help me settle in. The University of Giessen is a renowned institution for international studies, so it was a great experience. The professors were knowledgeable and incredibly passionate about their subjects, and the courses were engaging. The University offered a wide range of modules, and I was able to tailor my academic needs to suit my interests and goals. The best thing about my experience was the opportunity to meet people from different parts of the world and learn about cultures and backgrounds. The academic system was always a dream. The practical courses of sound and lights remain my favourite ! The experience of living independently in a new country also helped develop my personal and professional skills, including time management, communication and adaptability. The Erasmus program offered me numerous benefits, including improving my language skills, a broader perspective on my academic field of study, and improvement of the ability to adapt to new environments. I also gained valuable life skills, including problem-solving and cultural sensitivity. The program has enhanced my academic and personal growth and I am grateful for the opportunity to participate. I would highly recommend the program to other students, as it offers a unique experience and a fresh perspective on the academic pursuit. The program provides students with the opportunity to study and live in a new country, learn a new language and make life-long connections with people from different cultural backgrounds, all whilst covering a huge part of the costs. Overall, the exchange program is an excellent opportunity for students to broaden their horizons and gain new perspectives on the world
Tánczos Eszter - Anglisztika, másodév, negyedik félév
2021/2022 - Bamberg
Otto-Friedrich-Universität
Kissé megkésve, de le nem csillapodott lelkesedéssel írom most ezt az élménybeszámolót, nagyjából három hónappal a hazaérkezésem után, letudva a sok papírmunkát és kipihenve a hazaérkezés fáradalmait és melankóliáját.
Mint sokan mások, én is gimiben hallottam először az Erasmus programról. Akkoriban kijuthattam Olaszországba egy fiatalabbaknak szóló verzió keretében, bár az csupán egy hét volt, aminek az egyetemi Erasmus-os élményhez nem sok köze van azon kívül, hogy használhatod a nyelvtudásodat. De akkor és ott tudtam, hogy ezt mindenképpen szeretném hosszabb időre is megtapasztalni. Amikor leküzdöttem a honvágyamat akkor nagyjából már jöhettem is haza, nehéz volt élvezni a kint töltött időt. Többek között ez is motivált arra, hogy másodévesként belevágjak egy külföldi félévbe.
Szerettem volna megtudni milyen is kint élni, hiszen régóta vágyam volt, hogy elköltözzek innen (hosszabb vagy rövidebb időre) és ez a lehetőség választ adott olyasmi kérdéseimre, hogy hogyan birkózok meg a távolság okozta nehézségekkel. Szerettem volna külföldi, más kultúrából jövő barátokat és megnézni, hogy milyen lehetőségeket kínál egy ilyesmi ország. Kamasz koromban a kéttannyelvű gimis élményeim elrontották a német nyelvvel és kultúrával a kapcsolatomat, így úgy döntöttem nekimegyek ennek és megpróbálom ezzel az élménnyel átalakítani a rossz tapasztalataimat.
Nehézségekben viszont nem szűkölködött ez a négy és fél hónap… A rengeteg papírmunkára szerintem a valaha volt összes erasmusos panaszkodott, úgyhogy én ezt nem tenném meg újra, ez sajnos ezzel együtt jár. Amire viszont egyáltalán nem számítottam azok az extra kiadások, amiket az ottani koli közel sem közölt időben, valamint egy a hihetetlen mennyiségű felesleges bürokratizmus és kinyomtatandó papír. Más elvárások voltak az esszékkel kapcsolatban is, amiket a szemináriumaim zárásaként kellett beadnom, és mivel ott az egész szorgalmi-és vizsgaidőszak későbbre csúszik, ezért borazasztó nehéz volt osztályozás miatt időben elérni a tanárokat (hiszen mindenki nyaralt még).
A kurzusok csak némileg térnek el az itthoniaktól, de én szerettem volna más dolgokba is belekóstolni, így igyekeztem a németnyelvű kurzusok mellett érdekesebb anglisztikás kurzusoka választani. Például volt egy órám, ami csak abban a félévben lett megtartva és az LMBTQ+ történelmet ismertette, ami szerintem egy nagyon jó téma, viszont mivel szeminárium ezért sok volt a diákok előadása és én jobban élveztem amikor a professzor mondott el dolgokat.
A rendszerük elég bonyolult és a végéig sem sikerült teljesen átlátnom, de az alapja az, hogy egy órát fel lehet venni gyakorlatnak, szemináriumnak vagy előadásnak. Eltérés igazából a végkövetelményekben van.
A nehézségek leküzdésére nem sok tanácsom van azon kívül, hogy túl kell élni. Ahogy a papírmunka, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az ember egy más ország rendszerében próbál boldogulni, minden szépségével és nehézségével együtt. Egy tanácsom van viszont az összes Németországba utazó számára: mindig tarts be a határidőket és nem lesz probléma.
A kiutazásomat én kisbusszal oldottam meg, mert nem szerettem volna, hogy a csomagom súlya limitált legyen, illetve szerettem volna átélni az egész hosszú utazást a repülő helyett. Az út nagyjából 13-14 óra, ha nem számoljuk a pihenőket, ami rengeteg, így annak, aki nem bírja a nagyobb igénybevételt én nem ajánlanám. Ráadásul mivel (péntek) koraeste értem oda ezért már nem volt alkalmam elkérni a kulcsokat a Hausmeister-től és nem tudtam sehogy elérni, így a hétvégére a Tandem partnerem fogadott be, aki egy segítő ember, akit kérhetsz magad mellé. Szerencsére az utca végén lakott egy WG(Wohngemeinschaft)-ban, így volt hol aludnom. De ha tehetitek akkor előre kéressétek el vele a kulcsotokat, hogy ne járjatok így. (Engem, mint a többi bölcsészt a Judenstraße 2-ben szállásoltak el.)
Maga a város gyönyörű, van egy hatalmas parkjuk, amitől volt szerencsém 10 percre lakni, így rengeteg időt töltöttem ott. Az egész város olyan mintha egy bajor mesekönyv lenne, a belvárosban az összes épület nagyon régi, vannak hidjaik, amik még a középkorban épültek. Engem elvarázsolt és majdnem 5 hónap után sem untam meg.
Programok terén nagyjából teljesen ránk volt bízva a dolog. Egy Whatsapp groupchat-en kívül, ahol egy helyi Erasmus-felelős srác szervez kocsmázós programokat csütörtökre, más Erasmus rendezvény nem igazán van, legalábbis nem értesültem róla, ha volt is. Erről is, ha nem szól az egyik barátnőm akkor nem tudtam volna. Néhány hetente (legalábbis nyáron) vannak bor-és sörfesztiválok, ami ez a sörpados-kicsi színpados feeling. Szórakozóhelyekből igazából szintén nincs sok, van három klub: Live Club (ami nagyrészt tele van erasmusosokkal és belülről nagyon kicsi és furcsa lépcsőzetes kialakítása van), Ludwig (ez olyan, mint egy nagyon apró átlagos klub, kivéve hogy itt a legtöbb épületben meghagyták az ikonikus bajor fagerendákat), és egy harmadik aminek nem emlékszem a nevére, de relatív új volt amikor én ott voltam. Ott minden héten más zene van, a többi két helyen pedig szokásos bulizenét hallhatsz, a Live Clubban helyenként keverve egy kis német zenével, ami zenére finnyás emberként eléggé elszomorított engem. Szóval, ha az ember rendesen klubozni szeretne akkor Nürnberget ajánlom, bár csak hírből hallottam, hogy több hely van, és ezért vonatozni egy órát nem tudom mennyire éri meg. Néhány sráctól hallottam, hogy jó techno helyeik vannak.
Az italok, ételek nagyjából egy budapesti átlagárban mennek, bár a bárokban nyílván nagyon drága az alkohol, úgyhogy én sokszor éreztem azt, hogy semmire sem elég a pénzem (főleg amikor 18 eurómba került kettő koktél). A koli sem egy olcsó dolog, bár mindegyiknek (összesen négy) más áraik vannak, az enyém nagyjából középárkategóriájú volt. 300 euró egy hónapra, 400 euró előleg, és a Rundfunkbeitrag ami 18 euró. Utóbbival kapcsolatban be kell valljam nagyon mérges voltam, mert ez gyakorlatilag egy tévé-és rádióadó, amiből bár egyiket sem használtam kötelező volt befizetni, és ahogy a német barátom mondta „a német maffia megtalál”, úgyhogy nem érdemes megpróbálni kimászni alóla.
Megélhetési költségek már egyáltalán nem jönnek ki az ösztöndíjból, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki Erasmusra szeretne menni, hogy spóroljon előtte össze egy kis pénzt mert brutális összegek mennek el, még ha az ember spórolni is próbál. Nekem nagyjából 100 euró körül jött ki egy hónapban az étkezés, de ez csak az az összeg, amit nem költöttem éttermezésre és street foodra, valamint az infláció miatt ez az összeg valószínű sokkal nagyobb lenne most már. Az utazás nagyon drága, ha teheted erre kifejezetten spórolj, bár nekem szerencsém volt mert 2022 nyarán az összes egyetemista ingyen utazhatott a regionális vonatokkal, ami azt jelentette, hogy bár a 100 fokban, 8 órán keresztül mentem Berlinbe, de meg tudtam nézni a várost.
A nehézségek ellenére nagyon sok mindent kaptam a félévtől, amiket semmilyen más tapasztalat nem tudott volna megadni nekem. Lett egy igazán közeli barátom, akivel tartjuk a kapcsolatot, rengeteget tanultam magamról, utat mutatott, hogy mire vagyok képes és mennyi mindent csinálhatok még az életben, mennyiféleképpen élhetek és kaptam egy hatalmas adag önbizalmat és kezdő löketet az életem további részére.
Kovács-Csincsák Mercédesz - Kommunikáció- és Médiatudomány, MSc
2021-2022/1 - Regensburg
Universität Regensburg
Az Erasmus programról már középiskolás koromban hallottam. Mindig is úgy gondoltam, hogy biztos jó élmény lehet egy idegen ország intézményében kipróbálnia magát az embernek. BSc vége fele egyik barátnőm fogta magát és elment Erasmussal Hollandiába, igazából ő adta az erőt, hogy én is belevágjak.
A legjobban azt vártam a programtól, hogy fejlesszem a nyelvtudásom, hiszen anyanyelvi környezetben az emberre szinte ragad a tudás. Nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy elnyertem az ösztöndíjat! Telekocsival mentem ki két bőrönddel, mivel a vonatút vagy 13 órát vett volna igénybe, három átszállással, így a telekocsi volt a legjobb megoldás, mivel háztól házig vittek.
Szállást egy kollégiumban kaptam. Igazából nem volt kolesz feelingje, hiszen inkább egy apartmanhoz hasonlított, mintsem kollégiumra. Hárman laktunk egy apartmanban. Volt egy közös konyha (mikró nélkül), fürdőszoba, külön WC és a privát szobáink. A lakótársaim nagyon kedvesek voltak. Jól jártam velük, mivel nem igazán zavartuk egymást. Az ára is megfelelő volt, mivel 235 €-t fizettem érte, így maradt még az ösztöndíjamból is valamennyi, de természetesen nem fedi le a költségeket az ösztöndíj összege. Kb. olyan 850 vagy inkább 1000 €-ból lehet megélni, az élelmiszer elég drága, főleg, ha minden nap főz és 3x étkezik az ember, így amíg ott voltam alig ettem húst, a vegán kaják olcsóbbak voltak. Az inzulinrezisztenciám miatt nem engedhettem meg magamnak, hogy ne főzzek sajnos. Az ösztöndíjból nem tudtam megélni, ki kellett pótolnom ezt az összeget. Gondolkoztam azon is, hogy elmegyek közben valahova dolgozni, de az egyetemmel nem tudtam összeegyeztetni, mivel volt, hogy még szombaton is volt órám. Szerencsémre 20 perc sétára volt tőlem az egyetem kampusza (szombaton nem mentek arrafelé a buszok), 8 perc busszal.
A buszmegálló konkrétan a kolesz előtt volt és a kolesz udvarában pedig volt egy Netto, ahol el tudtam intézni a mindennapi bevásárlást. Regensburgban könnyű volt a közlekedés, nem olyan nagy város, viszont a belváros elég kacifántos a kis, szűk, középkori utcái miatt. Az egyetemtől kaptunk (vagyis vettünk vagy 197 €-ért) egész szemeszterre bérletet, ami még a 20 km-rel odébb lévő városokba is érvényes volt.
Sok bár és étterem van Regensburgban, nagy az éjszakai élet, mivel rengeteg fiatal van a városban az egyetemnek és a főiskolának köszönhetően. Sajnos a Covid-19 világjárvány ezt az éjszakai életet hatalmas szigorításokkal és regulációkkal korlátozta. Volt olyan időszak, amikor este 9 után nem lehetett kapni semmi alkoholt, még az automatákból sem, valamint az éttermeknek, bároknak be kellett zárniuk este 10-kor. Éttermekbe és bárokba csakis védettségi igazolvánnyal lehetett bemenni, valamint az egyetem területére is! A kampuszon konkrétan biztonsági őrök ellenőrizték, hogy mindenki be van-e oltva. Aki nem volt, annak az egyetem online biztosította a tanulási lehetőséget.
Az egyetem területe hatalmas, minden egy helyen található. Van három étterem, egy kisbolt, egy könyvesbolt és egy tejbár a kampuszon. Ezeken kívül pedig számos snackautomata biztosítja a diákok éhségérzetének csillapítását. Sőt, két sörautomatát is találtam, mivel Bajoroszágban a közösségi élet egyik fő eleme a sörivás. Nagy szerencsémre nekem csak három különböző épületet kellett látogatnom az ott tartózkodásom alatt.
A német Erasmus iroda előtt le a kalappal! Mindig nagyon segítőkészek, hamar válaszolnak az emailre, ha problémám van azonnal keresnek rá megoldást! Például egyik hétvégén sajnos eltörtem az egyik fogam, írtam emailt, hogy melyik fogászatot javasolják, kb. fél órával később jött a válasz. Soha sem éreztem azt, hogy nem figyelnek oda rám! Amikor a kurzusaimmal volt valami gondom, akkor is azonnal már keresték a kurzust tanító tanárt, hogy megbeszéljék vele a dolgokat. A szemeszter végére pedig már szó nélkül tudták ki is az ember.
Kommunikáció- és médiatudomány szakra járok, így felvettem olyan kurzusokat is, valamint volt egy olyan lehetőség is, ahol a virtuális bajor egyetemen tanulhattam - igaz autodidakta módon – de ott is adnak ECTS pontokat, így megéri – viszont nekem azokat nem fogadták el itthon. A felvett órim:
- Intercultural Communication,
- Sociological and Political Perspectives on Modern Germany,
- Perspectives on Contemporary German Popular Culture,
- Branding in Marketing,
- Academical and Professioanl English,
- Everyday Business Communication.
A virtuális egyetemen pedig a következőket:
- International Marketing, Leadership and Communication in Global Business,
- Profiting from Ideas and Inventions. An introduction to Intellectual Property Rights,
- Sponsorship-liked Marketing.
Viszont ezekből nem mindegyikből vizsgáztam le, mivel úgysem fogadják el itthon alapon, de a tudás megmarad. Az Intercultural Communication nevű óra nagyon interaktív volt, mindig kellett valami új csoporttal csoportmunkát csinálni, nagyon internacionális közeg volt reprezentálva ezen az órán, így nagyon sok mindent tudhattam meg más országok kommunikációs szokásairól. A Branding in Marketing kurzuson pedig életszerű, saját projektet kellett elvégezni, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A többi kurzus kis létszámban zajlott, előadás formában. Véleményem szerint elég jó kurzusokat biztosított az egyetem, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy az angol nyelvű kurzusok száma igen limitált, így mindenki nagyon nézzen utána, milyen kurzust vesz fel. Hiába van angolul meghirdetve, sajnos a németek nagyon hajlamosak arra, hogy németül beszéljenek, tartsák az órát még akkor is, ha angolul lett meghirdetve a kurzus.
Az oktatás színvonala közepes az én értékelésem szerint. Nagyon látszott, hogy egy séma szerint tanítanak, amelytől nem lehetett eltérni egy kicsit sem. Ha valami be volt írva az ütemtervbe, akkor az úgy volt, nem engedélyeztették újra.
Erről jut eszembe, az egyetem nagyon bürokratikusan működik, vagy 4 különböző rendszert alkalmaznak, amelyet mi Magyarországon 2 rendszerben megoldunk. Pozitívum, hogy saját, egyetemi email címet is kaptunk, aminek hatalmas névjegyzéke volt. Nem kellett mást csinálni, csak begépelni a tanár/diák nevét és ki is adta az email címét. Ez nagyon hasznos volt! Nem kód alapú email címet kaptunk, hanem név szerintit, ami nagyon színpatikus volt.
Mikor megérkeztem, akkor az orientációs héten voltak mentoraink, de utána azt mondták ne is keressük őket…szép…ESN nincs. Olyan viszont van, ami csak kirándulásokat szervez, de a pandémia miatt ez is elmaradt. Az orientációs hét alatt viszont elvittek várost nézni, piknikezni, valamint egy Walhalla nevű turisztikai látványossághoz. Volt olyan, amikor az International Office meghívott minket egy sörre. Ez addig volt szép és jó, míg be nem ütött az újabb hullám és az Omicron.
A legjobb dolog az egész Erasmusban az volt, hogy új barátokra tehettem szert a világ minden tájáról. Konkrétan Kanadától Algérián át Japánig mindenhol lett egy barátom. Az a kapcsolatháló, amelyet egy Erasmus során meg lehet szerezni, kincset érhet a közeljövőben. Egyszerűen imádtam, hogy nemzetközi volt a környezet, imádtam, hogy egyszerre a német- és angoltudásomat is használni tudtam! Mondhatom azt, hogy az Erasmus után úgy érzem, kinyílt előttem a világ! Ezért mindenkinek ajánlom, aki anyagilag meg tudja magának engedni! Véleményem szerint, a magas költségek ellenére is megéri elmenni, ha utána valaki tudja kamatoztatni az ott megszerzett tudást és kapcsolati tőkét!
Chaudry Fatima Mehmood - International Relations – Bachelors
2021/2022 - Wuerzburg
Julius Maximilian’s University of Wuerzburg
With immense pleasure, I am writing this Erasmus Report following the completion of my Erasmus mobility - Winter semester 2021/2022 at the Julius Maximillians University of Wurzburg Germany. Being on Erasmus mobility has been an incredible experience that provided me with amazing opportunities and learning outcomes that wouldn’t have been possible otherwise. I am glad that I had been informed of this fantastic opportunity by my home institution, University of Pecs. I was initially informed by my Professors and Administration of my Faculty at the university about the Erasmus+ program. The program appealed me as it promised studies abroad providing many options to choose a destination of my own choice. Moreover, it sounded very promising in terms of meeting new people, getting to know about multiple cultures, practicing freedom and independent lifestyle, learning about my course from different perspectives and dimensions. These were the expectations that I had from my course, and I am happy that all of them were met. In fact, the program was such a success in the first semester of my mobility that I decided to extend it and thus I applied for extension of my mobility. In this way, I was able to gain all these amazing experiences for another semester, collectively a year basically.
Although the program was great, but it accompanied some hard challenges. There were points when I questioned myself if I made the right decision or not by coming abroad. Definitely, going to an entirely new country and city all by yourself and settling down there all alone is never easy. Moreover, the mobility was more challenging because of the peak of the ongoing pandemic. When my mobility period started, Covid-19 was at its peak. Everything was usually closed; you could hardly see people around. There was zero socializing and no social life at all. This made it even more difficult and depressing. But as soon as things started getting back to normal, it became smoother and I had a chance to explore the city, meet some amazing people, gain remarkable experience and what not.
Travelling from Pecs to Wuerzburg was not very hard and the public transport was easily accessible. Moreover, we are provided with a student card for the whole semester that works for the public transport in Wurzburg and nearby districts. This was a relief and there were no travel complications during the mobility period.
About my accommodation, I was living in one of the student dorms of the university in one of the perfect locations of the city. My monthly rent of the single apartment I was living in was 241 euros. Everything was easily accessible and public transport was easy to find from my place. The city is extremely student friendly with all sorts of options of nearly all cuisine restaurants, cafes, bars, and other various entertainment options. The cost of living per month including everything (rent, bills etc) is around 800-900 euros depending upon your lifestyle.
The Erasmus life in the city is quite friendly, open and great as there are thousands of international students, including Erasmus students which makes it an amazing experience as you get a chance to know people who are on the similar program as you. The challenges are similar, the solutions are similar and thus you can connect better with them. Although there is no ESN in Wuerzburg, but you can connect to ESN Frankfurt as it is the closest ESN section to Wuerzburg. It’s an amazing and very helpful network.
The receiving institution, JMU, is one of the most prestigious universities of Germany. The campuses are enormous and beautiful. The administration is extremely helpful and welcoming. There are several huge libraries you can go to. The cafeterias are easily accessible and are very affordable. Moreover, the evaluation of my courses is something I am rather satisfied with. Some of the course requirements for a few courses were really hard to fulfill as an exchange student. Also, the academic calendar of JMU is different than that of my home institution because of which I experienced a lot of distress to finish the mobility semester and start the new semester timely. I would like to request the administrative authorities to look upon this issue and provide flexible deadlines to students who are on their mobility to submit their transcript of records as the academic calendars and dates differ of both the universities.
The best thing about my mobility was that I was given the opportunity to explore a new country and city that I always dreamt of living into. Moreover, I got the chance to be a part of this amazing and huge Erasmus Network and I will cherish this forever. I gained fantastic experiences, made some amazing friends and really improved my knowledge of German language.
I would always love to recommend this to other fellow students as they will benefit from the experiences, they will gain from Erasmus+ program, meet great people from all cultural backgrounds and learn about their degree programs from a new perspective as well.
KTK
Ungár Dániel - Vezetés és szervezés
2022/2023 ősz - München
Ludwig Maximilian University of Munich
Az Erasmus+ programról először egy barátom mesélt nekem, aki korábban részt vett a programban, ezen kívül volt osztálytársaim közül is többen részt vettek már és úgy éreztem, ezt a lehetőséget nem szabad kihagynom.
Az Erasmus+ programra azért jelentkeztem, mert szerettem volna kipróbálni magam egy külföldi egyetemen. Az is vonzott, hogy lehetőségem lesz új embereket megismerni, és kultúrákat felfedezni. Emellett szerettem volna javítani a német nyelvtudásomat is.
Az egyik legnagyobb kihívás az egyetem színvonala volt. A Ludwig Maximilian egyetem Németország második, és a világ 33. helyezettje a World University Rankings 2023 szerint. Nehéz volt maga az adminisztráció is, mivel rengeteg papírmunka és előkészület szükséges volt, de a pécsi karrier iroda mindig készségesen állt segítségemre. Emellett nehéz volt megtalálni a megfelelő szállást is, München még Németországon belül is az egyik legdrágább városok közé tartozik, így oda kellett figyelnem a költekezésemre. Azonban az egyetem segített ebben, és sikerült helyet kapnom az egyetemhez tartozó kollégiumban, amely a müncheni volt olimpiai faluban helyezkedik el.
Az utazás elég hosszú és fárasztó volt, de végül minden simán ment. Vonattal mentem és jöttem haza is, az út maga 7,5 óra volt, de szinte percre pontosan közlekedett. Kifelé menet megnehezítette a dolgomat, hogy az út végére lemerült a telefonom így Bahnhof-tól a szállásomig az előre megtervezett útvonalra kellett hagyatkoznom a memóriám alapján.
A szállásom egy kis apartman volt, amelyben egy hálószoba, egy konyha és egy fürdőszoba volt. A havi díja körülbelül 390 euró volt, amivel tényleg nagyon jól jártam, mert többi Erasmus programban résztvevő társaim közül néhányuknak a dupláját kellett kifizetniük müncheni szállásukért. A szállás elhelyezkedése rendkívül jó volt, ablakomból ráláttam a teljes olimpiai falura, sőt még a stadiont is láttam. Sok sportolási lehetőség és hatalmas zöld övezet öleli körül a parkot. Az egyetememtől mindössze 20 percre laktam, U3-as metróval tényleg szinte percek alatt jutottam be a belvárosba.
A fogadó intézményem a Ludwig Maximilian Egyetem volt, amely egy nagyon jó hírnévnek örvendő egyetem Németországban. A kurzusok nagyon érdekesek és interaktívak voltak. Az oktatási módszerek modern és korszerűek voltak. Természetes volt, hogy a hallgatók több szakmai cikkel készülnek az órákra és azokról szóban is érkeznek egymással. Nem tagadom, fel kellett venni a ritmust, de nagyon jó érzés volt megtapasztalni egy valóban nagyon magas színvonalú képzést. A tanárok és a diákok is elképesztően jól beszéltek angolul, így ilyen téren is fejlődhettem. Rengeteg új tudásra és szakmai tapasztalatra tettem szert, ami nagyon hasznos lesz a jövőbeni karrierem szempontjából.
Az Erasmus programon belül az életem legjobb élményeit éltem át. Nagyon sok lehetőséget kaptam arra, hogy új barátokat szerezzek és más kultúrákkal ismerkedjek meg. Portugál és francia barátaim már tervezik, hogy meglátogatnak majd engem Budapesten. A program számos szervezett eseményt és programot kínál, amelyek révén könnyedén be lehet illeszkedni az új környezetbe, mint például flunkyball játék az Englischer Gartenben, városnéző túra a Marienplatzról indulva, karaoke night vagy helyi sörfőzde látogatás. Emellett a helyi ESN MESA Munich szervezet is kiváló támogatást nyújt a temérdek programmal, amit kifejezetten az Erasmus+ programban résztvevő diákok számára szerveznek.
München városa nekem elképesztően tetszett és nagyon a szívemhez nőtt. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek majd még a jövőben. A helyi közlekedési rendszer a 12 különböző metró vonallal rendkívül jól működött, így könnyen eljuthattam az egyetemre és a város különböző pontjaira. Az étkezési lehetőségek változatosak voltak, azonban oda kell figyelni a kiadásokra ha sokat járunk ki a városba, de természetesen azért vannak diák barát helyek, ahol az ételek megfizethető áron voltak. A városban számos kulturális program, sportesemény és szórakozási lehetőség volt, tényleg egy nagyon sokoldalú várost ismerhettem meg, ahol egy helyen megfér a sörkert, a nagyon díszes Rezidencia, a kastélypark és a techno klub is.
A programot mindenkinek ajánlom, mert kint tartózkodása alatt nem csak a tanulmányaiban fejlődhet az ember, hanem rengeteget tudhat meg saját magáról is és egy olyan kalanddal gazdagodhat, amit majd tényleg érdemes lesz elmesélni az unokáinak.
Török Bálint
2022/2023 - Regensburg
Universität Regensburg
Először magáról a programról olyan 2017-2018 körül hallottam, amikor a Nagy Lajos Gimnázium tanulója voltam. Akkor még nem sejtettem, hogy ilyen lehetőséggel én valaha élni fogok. Akkor emlékezetem szerint tahiti és japán diákok érkeztek a gimnáziumunkba, nem is gondoltam, hogy egyetemistáknak is adott a lehetőség, illetve nem nagyon értettem az egész mögött a mechanizmust. Az ötlet, hogy én is részt vennék egy csereféléven 2022 januárjában jött, amikor egy családtagot látogattam Türingiában, ahova a vonatút a hangulatos bajor vidéken hajtott keresztül. Itt eldőlt, hogy a 2022-23 őszi félévet nem itthon töltöm. A hely erősen kérdéses volt, ugyanis eleinte nem találtam osztrák vagy bajor fogadó intézményt mert egy elavult mobilitási oldalt böngésztem. Ott a 2 lehetőség, ami szóba jött az Emden volt Hamburg és Hollandia között félúton, vagy Freiberg szász Svájctól, és Csehországtól nem messze. Egy jó tipp mindenkinek, aki egy ilyesmi programon részt venne: NE válassz vidéki intézményt hogyha nincs saját autód, nem tervezel csak nagyon ritkán hazamenni vagy ismerőst kihívni. A német országos tömegközlekedés erősen foghíjas, még egy Pécs méretű városból sem könnyű sok helyre (akár a közelben) elutazni. Hogyha van autód (mint ott mindenkinek) akkor irány az autobahn, úgy lehet igazából probléma mentesen Németországban utazni. Végül Regensburgra esett a választásom mert szimpatikus a bajor mentalítás, gyönyörűnek tűnt a város (az is) és a megélhetés egy Pécs méretű városban nem olyan rémes, mint mondjuk Münchenben vagy Hamburgban. Cserében a közlekedés néha trükkös volt, a kimeneteleim kizárólag átszállással voltak megoldhatóak. Ilyen szituációkban kapóra jött az adott ország nyelvének az ismerete, de ha valaki nem jó abban semmi probléma, a félév kezdete előtt el lehet végezni intenzív kurzust a Regensburgi Egyetemen. A kollégiumból a legolcsóbban választottam, sejtettem, hogy a háború minden árat fel fog nyomni, kint az élelmiszer árak nem drágultak sokat, de a szállás igen. A kezdeti havi 230 euró után 280-at kellett fizetni januártól. Rengetegszer figyelmeztettek minket, hogy spóroljunk a vízzel és a fűtéssel. A jó hír az volt, hogy a boltok olcsóbbak, mint itthon. Ez azt jelentette, hogy a maradék 320-370 eurómból nagyon kényelmesen elvoltam. Nem tudtam sokat fölöslegesen költeni, de ennyi pénzből egy diák egész jól el van Németországban. Főleg, hogy a tömegközlekedés Regensburgban minden diáknak ingyenes. Maga az iskola rengeteg külföldi diákot fogad, sok tárgy oktatása zajlik angolul, emellett angol-német kevert nyelven (órák angolul, írásbeli szóbankérés németül). Jó hír az angolul beszélő tanulóknak, hogy hamarosan angol nyelvű mesterképzés is indul, prof. Michael Dowling jóvoltából. Az oktatás meglehetősen színvonalas, ehhez az is hozzá járult, hogy olykor sokáig kellett a könyvtárban lenni, de semmi sem volt teljesíthetetlen. Sok volt a csapat munka viszont, ilyenkor ügyelnek a tanárok arra, hogy külföldieket külföldiekkel tegyenek össze. Ha valakinek nem lenne ismerőse, aki oda tartana cserefélévre, aggodalomra nincs ok mert az orientáció időszakában koordinátoraink csoportos programokat szerveznek, ahol könnyű a többi külföldivel megismerkedni. Cserediákoknak eseményeket rendszeresen szerveznek, hol bárest van valamelyik kollégiumban, de egy kis klubházat is kapnak a diákok a belvárosban esti/ délutáni programokhoz. Ezek általában belepések, de az ár szerencsére csekély, a fogyasztás bent sem drága, sőt a normál városi árakhoz viszonyítva kimondottan olcsó. A félév előtt kihasználtam a lehetőséget, hogy egy intenzív nyelvkurzuson részt vegyek. Ennek az ára ugyan 200 euró körül van, de korai kiutazásra ad lehetőséget, így sokkal könnyebb megismerkedni a hellyel, nyelvtudás is fejlődik, illetve 12 ECTS kredit jár ennek a teljesítéséért. A nyelvtanárok nagyon jó munkát végeznek, ha érdekes órák összeállításáról van szó. Ugyanez igaz a legtöbb tanárra. A kint eltöltött félév egy nagyon pozitív tapasztalat volt számomra. Érdekes volt látni ahogy más intézményekben zajlik a felsőoktatás. Örülök, hogy könnyen sikerült felvennem mindent, amit terveztem, és a tárgyakat sikeresen megcsinálni. Jót tesz mindenkinek, ha szép környék veszi körül, ezért ajánlom mindenkinek, aki új helyen tanulna, hogy Regensburgot vegye mindenképp számításba
Huynh Ngoc Xuanthanh - Business Administration and Management, 3. évfolyam
2021/2022/2 - Berlin
Business and Law School Berlin
Az egyetemem többször is ajánlotta a programot, illetve ismerősöktől, barátoktól hallottam róla. Érdekelt az, hogy egy szemesztert külföldön töltsek és hogy szerezzek tapasztalatot e téren. A honlapon a beszámolók alapján jó lehetőségnek tűnt, így úgy gondoltam megpróbálom megpályázni.
Így egészébe abban reménykedtem, hogy majd önállóbb leszek és hogy sok tapasztalatot szerzek majd a program során.
A legnagyobb nehézséget nekem a szállás találása okozta, mivel az egyetem nem biztosított kollégiumot a hallgatóinak. Továbbá abban az időben pont volt egy Németországban így nagyon nehéz volt szállást találni egyáltalán nem is beszélve az árakról. Volt olyan hallgató, aki a tartózkodása alatt is keresett mert nem talált helyet magának. Én egy lakást béreltem, havi 600 euróért, de legalább csak 20 percre volt az egyetemtől busszal. Én szerintem még jobban jöttem ki mert volt olyan külföldi diák, aki shared house-ba volt 800 euróért/hónap és mindennap 1 órás utat kellett megtennie az egyetemhez.
Berlinbe repülőgépen utaztam, számomra ez nagyon izgalmas volt mivel ez volt az első alkalom, hogy egyedül repültem a családom nélkül.
Én a Business and Law School Berlin intézményébe nyertem felvételt. A szemeszter kezdete előtt az egyetem szervezett egy orientációs napot a cserediákoknak, hogy jobban megismerjük az egyetemet és egymást is. Én felvettem egy számviteles órát, ami elsőre száraznak tűnhet, de a tanár kompetens volt a tárgyában hiszen ő ilyen területen is dolgozott mielőtt tanítani kezdett volna, így sokszor hozott fel példákat arról, hogy az anyag, amit tanultunk hogyan működik valós helyzetben, meg érdekességeket is említett gyakran. A többi órám hasonló jellegű volt, sok volt a csoportmunka meg prezentációkat kellett tartani. Érdekes volt az, hogy voltak olyan óráim, amiket blokkokba tanítottak úgy, hogy 5nap * 8 órában toltuk le a tárgyat. Nekem nagyon tetszett a tanáraim oktatásában, hogy mind inkább azt akarták megmutatni, hogy hogyan van alkalmazva a tudás minthogy magoljuk be a könyvet. Mivel a tanáraimnak volt munka tapasztalata a területén ezért sok jó sztorit meg példákat meséltek, ugyanakkor volt olyan professor, aki filmen keresztül magyarázta az anyagot.
Én Berlinbe szerettem a helyi tömegközeledést mert annyi lehetőség van (metró, helyi vonat, villamos, busz), hogy ha az egyiket lekésed akkor máshogyan is eljuthatsz a célállomásodra. Ugyanakkor nagyrészt pontosan is jöttek. Mivel Berlinbe elég sokszínű a kultúrákban így étkezés szempontjából nagyon sok fajta étterem, street food, gyors kaja közül lehetett választani. Voltak ott török, vietnámi, koreai, kínai stb. ételek. Az éjszakai élet se unalmas Berlinbe, nagyon sok szórakozó hely van, itt mindig van valami, amit lehet csinálni.Szerintem a megélhetési költségek a szálláson kívül nem voltak olyan vészesek. Nagyon sok szupermarket van (Rewe, Kaufland, Aldi) ahol olcsóbban be lehet szerezni élelmiszert, ami szerintem magyar ár arányban nem volt annyira vészes. Mivel az én egyetememen nem volt lehetőség kollégiumra pályázni ezért fel kell készülni arra, ha valaki ezt az egyetemet szeretné megpályázni, hogy ösztöndíj mellett saját forrásból is kell majd finanszírozni a megélhetést.
Nekem a legjobb dolog az Erasmusban az volt, találkozhattam olyan emberekkel, akik teljesen más kultúrában nőttek fel hozzám képest, és hogy volt lehetőségem Németország pár északi városát felfedezni az ott töltött időm alatt. Számomra ez a program egy szélesebb látókört adott arról, hogy milyen más kultúrában élni, például vannak jobb lehetőséget. Mindemellett egy kihívást is nyújtott nekem mivel az élet ott teljesen más, mint amihez már hozzá voltam szokva.
Az Erasmus + programot azért ajánlanám mert mindenképpen tud valami újat adni akárkinek. Illetve a jövőre nézve is jól jöhet az, hogy neked már volt egyetem alatt egy külföldi tapasztalatod, munkáltatók szempontjában.
Büki Bernadett - Kereskedelem és marketing, 3. évfolyam
2021/2022 - München
Ludwig Maximilian University
A programról először nővérem mesélt nekem, aki fél évet töltött Lisszabonban. Ekkor még csak gimnazista volta, de élménybeszámolója alapján már akkor tudtam, hogy ezen mobilitási ösztöndíjat én is meg szeretném majd pályázni a jövőben. Később természetesen az egyetemen információim bővültek az ösztöndíjjal kapcsolatban, hiszen tájékoztató hirdetések hívták fel a figyelmünket, illetve Erasmus+ Roadshow-n is volt lehetőségünk részt venni. Pályázatomat közgazdaságtudományi tanulmányaim második évében nyújtottam be az Erasmus+ ösztöndíjra, azonban a Covid nevezetű világjárvány következtében mobilitásom meghiúsult, mivel korlátozásokat vezettek be az általam megpályázott Németországba. A korlátozó intézkedések miatt újra pályáztam az ösztöndíjat, bízva abban, hogy elnyerem a 2021/22. első szemeszterére. A kezdeti nehézségek ellenére kiutazásom az őszi félévben sikeresen megvalósult és bátran állíthatom, hogy életem eddig legjobb időszaka volt.
A programon elsősorban azért szerettem volna részt venni, hogy fejlesszem német és angol nyelvtudásomat, valamint, hogy megismerjem Németország gyönyörű városait és kultúráját. A német az első idegennyelvem, melyet már általános iskolás korom óta tanulok, azonban szerettem volna fejleszteni önmagam, elmélyíteni tudásomat. Célom az volt, hogy hazaérkezésemet követően egy felsőfokú nyelvvizsgát tegyek le német nyelvből. Münchenbe érkezésemet követően részt vettem egy német nyelvi kurzuson, mely rendkívül jó lehetőség volt arra, hogy az egyetem megkezdése előtt felkészüljek az idegennyelvű oktatásra. A nyelvi kurzus során szintenként csoportokra osztottak minket, így kisebb csoportokban hatékonyabban tudtunk tanulni. A kurzus 1 hónapon keresztül tartott, heti 5 alkalommal. A tanórák reggel 8 órakkor kezdődtek és általában délután 4-kor értek véget. Ez időszak alatt természetesen voltak szüneteink, amikor lehetőségünk adódott megenni a reggel csomagolt szendvicseinket vagy elsétálni a nyelvi kurzus mellett található pékségbe. A nemzetközi tapasztalatok gyűjtése és az internacionális kapcsolatok kiépítése is fontos szerepet játszott pályázatom során. Bíztam benne, hogy életre szóló barátságokat fogok kötni és felejthetetlen élményben, valamint programokban lesz részem, aminek eredményeként én is bátran ajánlhatom majd az Erasmus+ programot barátaimnak, ismerőseimnek. Sok kedves emberrel találkoztam a kurzus folyamán, akikkel délutánonként a jó időnek köszönhetően parkokban töltöttük szabadidőnket. Hamar szoros barátságokat kötöttem csoporttársaimmal, így szerencsére egyre otthonosabban éreztem magam a városban. A beilleszkedéssel nem volt problémám, hiszen mindenki nagyon barátságos és befogadó volt. A várost hamar az otthonomnak tekintettem, melyhez véleményem szerint az is nagyban hozzájárult, hogy barátnőmmel ketten utaztunk ki Münchenbe, így volt számomra egy személy, akire mindig számíthattam. A program során szerettem volna felfedezni Németország tájait, városait, kirándulásokon részt venni, helyi vagy Erasmuson tartózkodó diákokkal.
A legnagyobb nehézség, amivel meg kellett küzdenem a szálláshely keresés volt. Ezt rendkívül nehezen éltem meg, hiszen a kiutazásom előtti hetekben még nem tudtam, hol fogok lakni Németországban. A Covid világjárvány végett későn kezdtem el a szálláshely keresését, mivel nem tudtam biztosan, hogy ki fogok-e utazni vagy sem. Azon az állásponton voltam, hogyha további korlátozó intézkedéseket vezetnek be, akkor nem utazom ki Münchenbe, mert az Erasmus+ ösztöndíjat úgy szerettem volna megélni, hogy programokon vehetek részt, illetve jelenléti oktatás zajlik az egyetemen. Kiutazásom előtti hetekben az egyetem arról tájékoztatott minket, hogy szeptember közepén fognak csak arról dönteni, hogy az egyetemen online vagy személyes oktatás fog-e zajlani. A nyelvi kurzust azonban már előre kifizettem, mely szeptember elején kezdődött el, így nehéz választási helyzetbe kerültem. Feltettem magamnak a kérdést, hogy az esetleges korlátozó intézkedések bevezetését követően is szeretnék- e félévet külföldön tartózkodni? Végül úgy döntöttem, hogy elkezdek szálláshelyet keresni 1 hónapra, a nyelvi kurzus idejére és Münchenben tartózkodásom alatt, miután az egyetem, illetve a bajor kormány bővebb információkat szolgáltat az intézkedésekről, döntést hozok arról, hogy megkezdem- e a tanulmányaimat a Ludwig Maximilian egyetemen vagy visszamondom az Erasmus+ mobilitási ösztöndíjamat. Az első albérletem megtalálásával szerencsésnek mondhattam magam, hiszen viszonylag könnyedén találtam rá egy lakásra, melyet barátnőmmel ki tudtunk bérelni 1 hónapra. Ezt a 2 szobás lakás havi 900Euro-ért béreltük, melybe benne volt minden egyéb költség ára is. Ez Münchenben rendkívül jó árnak számít. Összehasonlításképp, egy szoba ára egy olyan albérletben, ahol 5-6 szoba van, tehát számodra idegenekkel laksz havi 600 Euroba kerül. A lakás közel volt a nyelvi kurzus helyszínéhez, valamint a városközponthoz. Nagyon elégedettek voltunk a lokációjával a lakásnak, valamint a felszereltségével. Szerencsére szeptember közepén a Covid világjárvánnyal kapcsolatos intézkedések enyhülni látszottak, így azt a döntést hoztam, hogy megkezdem az egyetemet Münchenben. Szeptemberben Münchenből próbáltam szállást keresni magamnak, segítséget kértem az egyetemtől, valamint az Erasmuson tartózkodó barátaimtól kérdezősködtem, hogy merre érdemes keresgélni. Abban reménykedtem, hogy ismét szerencsém lesz és könnyedén találni fogok egy megfelelő lakást egy nagy városban. Ez azonban sajnos nem így volt. Naponta 4-5 órákat töltöttem kétségbeesetten szálláshely kereséssel. E-mailek százait írtam meg és a sokadig lakást néztem. A fogadó egyetemtől sajnos sok segítséget nem kaptam, néhány linket küldtek csak nekem, ahol érdemes keresgélnem. Münchenben sajnos nagyon nehéz szállást találni, amire senki nem készített fel. Erasmuson lévő diáktársaim arról tájékoztattak, hogy kiutazás előtt minimum 4 hónappal kezdték meg a szálláshelyek keresését és lefoglalását, mivel nagyon sok diák érkezik Münchenbe a szemeszter kezdetekor és szinte lehetetlen kiadó szobát, lakást találni ekkor. Nekem azonban nem volt arra lehetőségem, hogy kiutazásom előtt 4 hónappal lakást keressek magamnak, hiszen a Covid világjárvány bizonytalan helyzetet eredményezett mindenkinek. A kollégiumi jelentkezésemet sajnálatos módon elutasították, arra hivatkozva, hogy kiadták az összes szobát, így nagyon csalódott voltam. Az idő egyre sürgetett és még mindig nem volt hol laknom októbertől. Az érdeklődés a kiadó lakások iránt nagyon nagy, így amint feltesznek egy hirdetést az internetre több száz ember jelentkezik rá és szeretné megnézni. A lakáskiadás úgy működik Münchenben, hogy a hirdető személynek általában el kell küldeni egy „motivációs levelet”, hogy miért lennél megfelelő bérlője a lakásnak. A tulajdonosok legtöbb esetben igazolást kérnek az utolsó 3 havi bevételedről, hogy biztosan tudják, hogy finanszírozni fogod tudni az albérletet. Amennyiben nem te fogod fizetni, a szüleid bevételéről kell igazolást küldeni. Ezeket a dokumentumokat mindenkitől kérik, aki érdeklődik a lakás iránt. Ezt követően a tulajdonos mérlegeli, hogy melyik érdeklődők szimpatikusak neki. Ők lehetőséget kapnak arra, hogy személyesen megnézzék a lakást. Olyan esettel is találkoztam, hogy a dokumentumok elküldését követően a tulajdonos videókamerán keresztül személyes beszélgetésre invitált, illve arra is volt példa, hogy meghirdetett a tulajdonos egy időpontot a héten, amikor minden érdeklődő személyesen megtekinthette a lakást. Ami nagyban megnehezítette a lakástalálást, hogy az albérleteket az esetek többségében bútorozatlanul adják ki. Én mindenképpen bútorozott lakást vagy szobát kerestem barátnőmmel, ugyanis nem szerettünk volna néhány hónapra bútorokat (pl.: kanapé, ágy) vásárolni. Szeptember végén még mindig nem találtunk lakást/ szobát, így az egyik kedves ismerősünk befogadott minket Münchenben átmenetileg, amíg találunk magunkat szállást, ugyanis az első albérletünk szerződése lejárt szeptember végén. Meghosszabbítani a szerződést nem volt lehetőségünk, mivel a tulajdonosok külföldi utazás végett adták ki nekünk a lakásukat és október elején hazatértek vakációjukból. Hosszas keresgélést követően rátaláltunk egy nagyon barátságos lakásra, melyet a Facebook oldalon találtam. A tulajdonosok nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak. A lakás megtekintését követően egyből meg is írtuk a szerződést és néhány napra rá be is költözhettük a lakásba. Sajnos a bérleti díj igen magas volt, 1200 euró két főre, de nem volt más lehetőségünk. Rendkívül sok lakást/ szobát néztünk meg előtte, azonban hiába szerettük volna kibérelni őket, másoknak adták ki azokat. örültünk, hogy 1 hónap keresgélést követően rátaláltunk erre a lakásra és a tulajdonosok is minket választottak leendő bérlőnek.
A Covid világjárvány következtében néhány korlátozást vezettek be Münchenbe, mely megnehezítette a mindennapokat. Két oltással utaztam ki az országba, azonban idő közben bevezették a 2+ nevezetű szabályt, mely azt tartalmazta, hogy két oltással kötelező elmenni tesztet csináltatni, amennyiben szeretnél részt venni kulturális programokon, elmenni étterembe vagy szórakozóhelyre. A teszt 24 órán keresztül volt érvényes, így volt olyan hét, amikor 3 akár 4 tesztet is csináltattunk. Tesztet csináltatni nem egy kellemes dolog, mint tudjuk, azonban mindenképp szerettünk volna kulturális programokon részt venni annak érdekében, hogy jobban megismerhessük Németország értékeit. Sajnálatos módon november elején bezárták a szórakozóhelyeket, mivel a járvány erősödni látszott, illetve bevezették, hogy az éttermeknek, bároknak este 10 órakkor be kell zárniuk. Mivel a járványügyi helyzet Bajorországban még mindig kritikus tartományban számított, így decemberben bevezették, hogy maximum 10 fő találkozhat, olyan személyek, akiknek van oltásuk. A tömegközlekedést is csak olyan emberek vehették igénybe, akiknek volt oltásuk, vagy csináltattak előzetesen tesztet, mely negatív lett. Februártól Németországban be szerették volna vezetni a kötelező oltást, mely tüntetést váltott ki számos országban, aminek következtében e korlátozás bevezetését elhalasztották. A kötelező FFP2 maszk viselése zárt térben sem könnyítette meg az életünket, azonban a maszknak köszönhetően megoldható volt, hogy néhány órát az egyetemen jelenléti oktatásban tartsanak meg.
Az elején sajnos nem ment minden gördülékenyen. Először is, nagyon sok, főleg adminisztratív jellegű dologra kellett odafigyelnem, annak érdekében, hogy mindben rendben menjen, ami őszintén megvallva kicsit szokatlan volt. Talpraesettnek gondolom magam és jól tudom koordinálni a dolgaimat, azonban egy számomra idegen országban a dolgok nem mentek olyan egyszerűen, mint azt korábban elképzeltem. Egyszerre nagyon sok problémával kellett megküzdenem és nehezen ismertem fel a dolgok prioritását. Azonban rendkívül jó tanulási lehetőség volt ez számomra, hiszen megtanultam, hogyan kell felállítani egy fontossági sorrendet, valamint megtanultam kezelni a stresszhelyzeteket. Koordinátoraim szerencsére segítettek nekem, ahol csak tudtak, így e nehézségeket is átvészeltem az ő segítségükkel.
A kiutazásommal szerencsére minden rendben zajlott. Pécsről Budapestre vonattal utaztam, ahol felszálltam egy direkt Münchenbe tartó vonatra. Az út hossza Budapestről Münchenbe 7 óra volt, mely először soknak tűnhet, azonban barátnőmmel utaztam, így szerencsére volt társaság, akivel beszélgethettem az út során. Ezen kívül a vonaton jól működő Wifi volt, illetve konnektorral és asztalokkal felszerelt vagonok. Természetesen az idegen környezetet, a folyamatos angolul beszélő társalgási beszédeket meg kellett szoknom, azonban szerencsére ezzel nem volt különösebb problémám. Eleinte kis honvágyat éreztem magamban, illetve felmerült bennem a kérdés, hogy biztosan képes vagyok-e erre? Teljesíteni fogom tudni a tárgyakat? azonban e kérdések leküzdése viszonylag hamar sikerült nekem, hiszen valahol mélyen éreztem, hogy képes vagyok rá. Németország összességében nem tekinthető olcsó országnak. A legnagyobb költséget a lakhatás finanszírozása jelentette, melyet a program által biztosított havi 600 Euro támogatás a megélhetési költségeket fedezte. Egyéb kiadásokban, a mindennapjaim finanszírozásában szüleim segítségét kértem, illetve kiutazásom előtt itthon munkát vállaltam, melyből volt lehetőségem félretenni a kiutazásomra. Szintén nagy kiadást jelentett a tömegközlekedési bérlet megvásárlása, mely körülbelül 70 Euró kiadást jelentett számomra. A bérlet októbertől-márciusig érvényes és lehetőséget biztosít arra, hogy minden tömegközlekedési eszközt igénybe vegyünk. Ide tartozik a metró, villamos és a busz. München rendkívül szép, nagyon hangulatos és pezsgő nagyváros, ahol az emberek 80%-a jó időben biciklivel közlekednek. A bicikli utak nagyon jól ki vannak építve, biztonságos kerékpárral közlekedni. Körülbelül két hetente tartanak bolhapiacokat, ahol használt bicikliket lehet vásárolni néhány Euróért. Én is szerettem volna egyet vásárolni, azonban október végétől az időjárási viszonyok miatt nem tudtam volna kihasználni, így a tömegközlekedési bérlet vásárlása mellett döntöttem.
Münchenben nagyon sok jó étteremet találhatunk. A kisebb gyorsétkezdétől kezdve a különböző országok saját ételeit felszolgáló éttermeken át egészen az exkluzív éttermekig megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. Az egyetemistáknak a város különböző pontjain diákbarát étteremláncokat létesítettek, így az étkezést volt lehetőségem megoldani az egyetem menzáján, ahol 2-3 Euroért választhattunk számunkra szimpatikus ételt. A menza kiváló lehetőséget adott arra, hogy új embereket ismerjek meg. Az egyetemisták előszeretettel jártak a Ludwig Maximilian egyetem közelében található menzára, ugyanis rendkívül kedvező áron kínál étkezési lehetőséget a diákoknak, valamint bő ételkínálattal rendelkezik, naponta körülbelül húsz különféle ételt készítettek a konyhán. A menzán az egyetem által kiállított diákigazolványodra tudtál pénzt feltölteni és fizetni, miután kiválasztottad a számodra legmegfelelőbb ételt. A rendszer nagyon praktikus volt, a fizetés könnyen ment, így nem kellett hosszas percekig várakozni.
München szuper egyetemi város, ami pont elég nagy ahhoz, hogy minden meglegyen benne, amire vágyik egy egyetemista, viszont elég kicsi ahhoz, hogy könnyedén bejárható legyen. München, Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. Abban adódóan, hogy világváros, a magyar jövedelmi viszonyokhoz képest a megélhetési költségek magasnak tekinthetők. Ezzel kiutazásom előtt tisztában voltam, tudtam, hogy mire számíthatok. Az ösztöndíj program által biztosított támogatás sajnos nem fedezte a mindennapi életvitelemhez szükséges költségeket, ebből adódóan a kirándulások költségét sem. Egy kis odafigyeléssel természetesen sok pénzt lehet spórolni, fe összességében elmondható, hogy mindenképpen szükséges saját zsebpénzzel készülni az útra, főleg abban az esetben, ha nem nyeri el az ember a pályázatát a kollégiumi szálláshelyre.
A város rendkívül hangulatos, rendezett és biztonságos. Az ott élő emberek nagyon segítőkészek és figyelmesek.
A Ludwig Maximilian Egyetem Európa egyik neves egyeteme, ahol negyvennégyezer diák tanul. A bajor főváros, München, legnagyobb és Németország második legnagyobb egyeteme. Számtalan képzésre van lehetőség, különösen híres az üzlet és adminisztráció oktatásról. Sokféle kurzus közül lehetett választani, azonban csak kettő olyan kurzust találtam, melyet küldő egyetemem elfogadna, így olyanon tárgyakat választottam, amelyeket érdekesnek találtam és melyek hozzájárulnának a szakmai fejlődésemhez. Tapasztalataim szerint és a különböző értékelések alapján az egyetem oktatásának a színvonala nagyon magas. Az oktatók rendkívül képzettek, több nyelven beszélnek kiválóan. Az órákat tapasztalt professzorok tartják, akik kellőképpen gyakorlatiasok és releváns, hasznos tudásanyagot biztosítanak. Ami nekem eleinte furcsa volt, hogy az órák nagyon interaktívak voltak, szigorúan figyelték a hiányzásokat és sok, otthon elolvasandó tananyagot kértek tőlünk, melyeket a következő órákra kellett feldolgoznunk. Hetente átlagosan 3-4 napon voltak óráim. Az oktatók változatos és érdekes előadásokat tartottak és mindenkinek a véleményére, hozzászólására kíváncsi volt a tanár. Prezentációkat is kellett készítenünk és tartanunk személyesen, illetve online is, valamint csoportokban együttműködve kellett egy adott esettanulmányokat feldolgoznunk. A vizsgajegyünk egy részét néhány tárgynál az általunk tartott előadás tette ki. Kint tartózkodásom során 5 tárgyat vettem fel, melyek 4, illetve 6 kreditet értek. Az előadásokon elhangzott anyag töredéke volt csak a vizsgaanyagnak, éppen ezért nagyon sokat kellett önállóan készülni az órákra és a vizsgákra is. A tanórák németül, illetve angolul folytak, azonban mi, Erasmusos diákok csak angolul beszéltünk egymás között. Az általam felvett német kurzusokon helyi diákokkal voltam együtt, rajtam kívül csak 2 Erasmusos diák volt, így a követelmény azonos volt a helyi diákokéval. A szemeszter az itthonihoz képest kicsit másként van kialakítva. Németországban téli és nyári szemeszterről beszélhetünk, míg itthon, Magyarországon ősziről és tavasziről. Így a szemeszter kint október közepén kezdődött és január végén ért véget. A vizsgaidőszak pedig csak ez után kezdődött meg. Voltak azonban olyan tárgyaim, melyek rövidebb ideig tartottak. A tanórák 1,5 óráig tartottak kint is, azonban idegen nyelven hallgatni az előadást és részt venni a csoportmunkákban nem egyszerű dolog. Azt vettem észre magamon, hogy sokkal hamarabb elfáradok, a koncentrációm az óra végére már nehézkesen ment. Szerencsére idővel belerázódtam az oktatás rendszerébe és sikeres vizsgákat tettem a tárgyakból. Meglepő volt azonban számomra, hogy a tárgyakból egyszer volt csak lehetőségem vizsgát tenni, melyet korábban nem tudtam, így nagy nyomás nehezedett rám a teljesítéssel kapcsolatban. Szerencsére a tanárok segítőkészek voltak, illetve diáktársaimmal is jól együtt tudtam működni a csoportos feladatok alkalmával. Az egyetem épülete nagyon nagy volt, még egy térkép is helyet kapott benne, hogy a termek merre találhatóak. A folyosók tágasak voltak és díszes szobrok díszitették a falakat. Az egyetem épületében helyet kapott több könyvtári szoba is és számítógéptermek. Az egyetem sportolási lehetőségeket is kínált a diákoknak. Délutánonként úszás órán, tánc oktatáson, különböző labdás sportágakban volt alkalmuk részt venni a diákoknak.
A helyi ESN nagyon sok programot szervezett nekünk. Érkezésünket követő napokban Whatsapp csoportot hoztak nekünk létre, ahol megismerhettük a többi Erasmusos diákot. Facebook oldalukon a szemeszter elején létre is hozták az első eseményt, mely egy piknik volt egy gyönyörű parkban. Szerencsére az időjárás is csodálatos volt és elképesztően sok diák jött el az eseményre. Hamar barátságokat is kötöttem és elhatároztam, hogy amikor csak tehetem részt fogok venni az ESN által kínált programokon. Az ESN hálózat szuper módon működött, nagyon segítőkészek voltak és minden héten szerveztek nekünk programokat, ameddig a Covid járványügyi korlátozások engedték. Amint kérdésem adódott a félév során bátran fordultam hozzájuk. Az általuk létrehozott csoportokban hasznos információkat szolgáltattak nekünk, külföldi diákok számára. Az egyetemen a közösségi élet színvonalas volt és a külföldi diákkal és remek közösséget alkottunk. A szemeszter elején nagyon sok ESN által szervezett eseményen, kiránduláson vettünk részt, melyek révén jobban megismertük Németországot és egymást. Jártunk Berlinben, ami fantasztikus élmény marad számomra. Busszal utaztunk, körülbelül ötvenen és 3 napot töltöttünk ott. Ezen kívül jártunk Regensburgban és Nürnbergben. Korcsolyázást, kirándulást, sörkostolást, múzeum látogatást, bowlingot és falmászást is szerveztek nekünk. A szervezett utak mellett sok programban volt részem, melyek során sok új emberrel ismerkedtem meg, így rengeteg élménnyel és szoros barátságokkal gazdagodtam. A városban nagyon sok szórakozási lehetőség volt, gyakran jártunk az egyetem mellett található Lost weekend nevezetű helyre, mely napközbe kávézóként üzemelt és szorgalmasan tanuló diákokkal volt tele, este azonban átalakult a hely egy zenés-táncos hellyé, ahol koktélokat árultak. Az Erasmusosok egyik törzshelye a Beerstube nevezetű hely volt, ahol finom sörök mellett élvezhettük a hely hangulatát. Jó idő esetén sokat jártunk parkokba és szerveztünk sütögetéseket a kollégiumot teraszán. Szórakozóhelyeken, bárokban is voltam néha, de a Covid végett főként házibulikat szerveztünk. Szerveztünk közös főzéseket, ahol mindenki elkészíthette a saját nemzetének általa tartott legfinomabb ételét. Társasjátékokkal, kártyával is előszeretettel játszottunk, valamint néha elmentünk moziba vagy vacsorázni.
Az Erasmus+ program úgy gondolom, hogy egy olyan kivételes lehetőség, mely ritkán adatik meg az ember életében. Boldogság tölt el, mikor visszanézem a képeket, amiket ott készítettem, hiszen egy felejthetetlen kalandban volt részem. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy részt vehettem a programban, mert rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Úgy gondolom, hogy a nyelvtudás fejlesztése mellett az ember önmagáról is olyan dolgokat tud meg a program során, melyeket korábban nem is feltételezett volna. Az Erasmus+ mobilitási ösztöndíj elsősorban magabiztosságot adott számomra a különböző szituációk megoldásához. A program végeztével sokkal gyakorlatiasabbnak éreztem magam, mint korábban, valamint nyitottabbá váltam az emberekre és a véleményükre egyaránt. A program segítségével kiléptem a komfortzónámból és ezáltal jobban megismertem önmagamat, fejlődött a problémamegoldó képességem. Bátrabban merek megszólalni angolul és felszólalni diáktársaim előtt az egyetemen egy előadás alkalmával. Úgy gondolom, hogy talpraesettebb lettem miközben megismerhettem Németország csodálatos kultúráját. A várost bátran ajánlom mindenkinek, hiszen az emberek nagyon pozitívan viszonyulnak hozzád, mindenki jól beszél angolul, így nem okoz nehézséget beilleszkedni. A programnak köszönhetően egy álmom vált valóra, mely felülmúlta az elképzeléseimet. Egy örök emlékkel távozhattam Münchenből, melyet már senki nem vehet el tőlem. Összességében azt mondhatom, hogy életem eddig legjobb időszaka volt, melynek köszönhetően életre szóló barátságokat kötöttem.
Juhász Míra Vanda - Turizmus-vendéglátás szak, 3. évfolyam
2021/2022 - München
Ludwig Maximilian University of Munich
Az Erasmus+ program adta lehetőségekkel már az egyetemre való jelentkezésem előtt tisztában voltam, tudtam, hogy az egyetemi éveim alatt minimum egy szemesztert szeretnék majd külföldön eltölteni. Azt még akkor pontosan nem tudtam, mikor és hova szeretnék menni, először még enyhe félelmet éreztem magamban, tartva az ismeretlentől, de szerencsére családom és barátaim meggyőztek arról, hogy ez egy kihagyhatatlan lehetőség és úgy gondolom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem. Legjobb barátnőmmel, Dettivel közösen pályáztuk meg az Erasmus+-t Münchenbe, hogy együtt vághassunk bele egy felejthetetlen kalandba. Miután megtudtuk, hogy mindketten elnyertük a pályázatot, nagyon izgatottak lettünk és azonnal elkezdtük tervezni a kiutazásunk.
Tudtuk, hogy a legtöbbet kell kihoznunk majd a program adta lehetőségekből. Tanulmányaink teljesítésén kívül célunk volt a nyelvtudásunk fejlesztése, München erre kiváló célpont volt, hiszen angol és egyben német nyelvtudásunkat is tudtuk kamatoztatni. Nyitott, barátságos személynek tartom magam, így alig vártam, hogy minél több embert megismerhessek. Szakomból adódóan nagy érdeklődéssel rendelkezem a gasztronómia és az utazás terén, így azonnal elkezdtem felfedezni München és környékét, kirándulás, gasztronómia és kultúra szempontjából.
Kiutazásunkat már szeptember elején megvalósítottuk, ugyanis részt vettünk egy intenzív egy hónapos német nyelvi kurzuson. Szeptember 7-én vonatra szálltunk fejenként két óriási bőrönddel, illetve kézitáskákkal, ez szó szerint nagy nehézséget jelentett mindkettőnknek. Szerencsére a Münchenbe tartó vonat nem volt egyenlő kategória a MÁV-val, így a vonatutat kényelmesen tudtuk eltölteni, akkor már izgatottan, hiszen tudtuk, hogy valami új következik. A vonatjegy ára (11.500 – 18.500 Ft közötti mozog, függ attól mennyire időben veszi meg az ember) sajnos nem az olcsó kategóriába esik bele, mivel nemzetközi járatról van szó, így diákkedvezményben sem részesültünk, de számunkra ez volt a legalkalmasabb utazási eszköz. A 7 órás vonatút után megérkeztünk Münchenbe. Szerencsére talpraesetteknek mondhatjuk magunkat, így könnyedén odataláltunk a szállásunkra. Ehhez először az UBER bizonyult a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásnak, mivel akkor még nem rendelkeztünk helyi diákbérlettel. Mivel Németországban az itthoni egyetemekkel ellentétben téli és nyári szemeszter van, így a szemeszterbérletünket csak a félév kezdetekor, október közepén tudtuk megigényelni. Ez 210 Euro volt 6 hónapra, mely a városon belül minden tömegközlekedési eszközön használható volt, minden zónában. Addig egy felnőtt havi bérletet vásároltunk, mely fejenként körülbelül 57 Euro volt.
Sajnos először csak szeptemberre tudtunk lakást találni, mivel Münchenben szinte lehetetlenség lakást bérelni, annyira nagy a kereslet és sajnos a kollégiumokkal ugyanez a helyzet. A lakásunkat egy fiatal pártól béreltük, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert jó áron és jó helyen lévő, fiatalos, jól felszerelt lakásba költözhettünk be. A lakás minden költséggel együtt 900 Euro volt egy hónapra, illetve kauciót kellett fizetnünk, ami 500 euronak felelt meg.
Németországban nagy hangsúlyt fektetnek a lakásbérléssel kapcsolatos dokumentumokra, így a bérleti szerződésen kívül még arról is fel kellett mutatnunk egy igazolást, hogy miből fogjuk diákként finanszírozni a lakbért és a további költségeket. Ehhez nagy segítség volt a Campus Mundi ösztöndíj is, mely nagyban hozzájárult a költségeink fedezéséhez.
Másnap reggel már kezdődött is a nyelvi kurzus, mely nekem személy szerint nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen az érettségi óta nem igazán volt alkalmam használni a német nyelvtudásom. Délelőtt egy kis csoporttal folyt az oktatás, főleg nyelvtani feladatokat oldottunk meg, délután pedig egy projektmunkán vettünk részt, ahol csapatokban kellett nekiállni egy prezentáció készítésének. Itt már szembe kellett néznem olyan nehézségekkel, mint az angol és német nyelvtudásom használata, hiszen csak külföldi osztálytársaink voltak a kurzuson. Most már azt tudom mondani, hogy szerencse, hogy nem egy csapatba osztottak be minket, mert így nem volt lehetőségünk egymással magyarul beszélgetni, csak angolul, illetve németül. Igyekeztünk minél több időt a többiekkel tölteni, számomra nagy meglepetés volt, milyen nyitott volt mindenki, illetve mindig akadt valami program, amit egymás között szerveztünk. Kezdetben még sok olyan programon vettünk részt, amit az ESN (Erasmus Student Network) szervezett, például bowling-est, hagyományos bajor-est, berlini, regensburgi kirándulások, melyekről majd a későbbiekben részletesebben fogtok olvasni.
Összességében az első hónapunkat a város felfedezésével töltöttük, elsősorban a legfőbb látványosságok megtekintésével, melyek közé tartozott a Nymphenburgi kastély, Marienplatz, Odeonsplatz és az Englischer Garten. Erről láthattok most pár fényképet.
Mivel a nyelvi kurzus csak egy hónapos volt, így a kurzus vége után hazautaztunk Pécsre. Itthon 2 hetet töltöttünk el, arra jöttünk rá, hogy nagyon gyorsan telik az idő és már alig vártuk, hogy visszamehessünk.
Ahogy korábban említettem, kezdetben csak szeptemberre sikerült albérletet találnunk, így ezalatt az egy hónap alatt nem túlzás, ha azt mondom, hogy minimum napi 2 órát töltöttünk lakáskereséssel. Ez borzasztó kimerítő volt, mivel ahogy meghirdetésre került egy lakás, 2 perc kellett, hogy el is keljen. Több olyan lakásba is belefutottunk, amely nem létezett. Erre nagyon kell vigyázni, hiszen elég kellemetlen szituáció lehet, ha fél órát vársz a leírásban megadott ház előtt, majd közlik veled, hogy itt soha nem lakott a keresett személy.
A hónap végére már nagyon el voltunk keseredve, mert nem tudtuk mihez kezdjünk, ha nem találunk október közepétől (félév kezdete) albérletet. Óriási szerencsénk volt, mert vagy 200 darab érdeklődés után sikerült felvenni a kapcsolatot egy indiai párral, akik ideiglenesen külföldön való tartózkodás végett adták ki lakásukat. Az időpont is tökéletes volt számunkra, mert október közepétől február közepéig kerestünk albérletet és az ő külföldi tartózkodásuk pont lefedte ezt az időtartamot. Nagyon kedves emberekkel ismerkedtünk meg, rendkívül készségesek voltak, mindenben segítettek, amíg be nem költöztünk. A lakbér 1200 Euro volt havonta, mely tartalmazta az extra költségeket is. Ez fejenként így 600 Euro volt, melyet pont lefedett a Campus Mundi által kapott ösztöndíj havonta. Emellett kauciót is kellet fizetnünk, mely 1500 Euro volt. Ez szüleink támogatása nélkül nem tudott volna megvalósulni, ezért nekik nagyon hálás vagyok. Nem könnyítette meg az életünket az euro árfolyam megugrása sem, átváltva havi 210.000 Ft helyett volt, hogy 220.000 Ft körüli havi lakbért fizettünk fejenként, amely számomra brutális albérletárnak számított. Hiába kaptuk az ösztöndíjat, ez édes kevés volt, hiszen az albérletáron kívül élelmiszerre, közlekedésre, háztartási dolgokra is költenünk kellett. A lakás szerencsére igényes volt, teljesen felszerelt, 2 szobával rendelkezett, egy tágas amerikai konyhás nappalival és egy hálószobával. Az elhelyezkedés és szinte tökéletesnek bizonyult, mert a metrómegálló 5 perc sétára volt a lakástól, metróval pedig átszállás nélkül 17 perc alatt már az egyetemnél is voltunk. A lakás a belváros szélén egy csendes, családias lakóparkban helyezkedett el, így a környék is biztonságosnak mondható volt. Elég menő volt, hogy a metrómegálló szó szerint az egyetemen belül volt, tehát kb. csak a teremhez kellett eljutni, miután leszálltunk.
Október 18-án kezdődött hivatalosan a félév, szerencsére az egyetem a jelenléti oktatás mellett online lehetőséget is kínált. Természetesen örültünk, hogy lehetőségünk van személyesen részt venni az órákon, hiszen ez volt az egyik célunk a kiutazással. Elsőre nagy nehézséget jelentett, hogy nem az anyanyelvünkön hallgatjuk az órákat, de tudtuk, hogy ez csak a kezdeti nehézség és félelem. Az egyetem igen szigorúan vette a koronavírussal kapcsolatos szabályozásokat, az egyetem teljes területén kötelező volt az FFP2-es maszk viselése, ami kifejezetten zavaró volt. Későbbiekben sajnos már azt a szabályt is bevezették, hogy csak oltott, illetve gyógyult személy léphetett be az egyetem területére és vehetett részt az órákon.
Az órák után igyekeztünk mindennap tanulni, felvenni a fonalat. Nagy segítség volt, hogy a legtöbb kurzusról teljes online videóanyagot találtunk, melyben az adott tárgy oktatói mutatták be az adott témakört. Volt olyan óránk, ahol a videóhoz még felirat is elérhető volt, pechünkre magyar nyelvű felirat nem volt, bár ez még talán előny is lehetett, hiszen rá voltunk kényszerülve az angol nyelv használatára. Megtapasztalhattuk, hogy ezek az oktatóanyagok vérprofi módon vannak megoldva, a videók mellett kvízek, példafeladatok, levezetett megoldások, tutorialok álltak rendelkezésünkre. Itt meglátszott a német és a magyar oktatási rendszer közötti különbség.
Az oktatási módszer is nagyban eltért az itthon megszokottól, hiszen a legtöbb kurzus esettanulmányok elemzésére épült. Számomra ez még idegen, ismeretlen volt, mivel eddigi tanulmányaim alatt kis hangsúlyt fektettek az esettanulmányokra. Őszintén bevallom, nem igazán kedveltem ezeket az esettanulmányokat. Nem éreztem azt, hogy ezek segítségével jobban megérteném az adott témakör lényegét, szenvedésként éltem meg. Volt olyan kurzusom, melyben nem is volt konkrét diasor a tananyagról, hanem csak esettanulmányok elemzésével és megértésével sajátíthattuk el az anyagot. Mindenesetre igyekeztem minden kurzussal többet foglalkozni a megszokottnál, hiszen tudtam, hogy a teljesítésemnek tétje van. Erre majd később szeretnék kitérni.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert még a koronavírus újra berobbanása előtt utaztunk ki, tehát még lehetőségünk volt részt venni a már említett helyi ESN színes programjain. Mindenképp szerettem volna új embereket megismerni, ezért ez tökéletes alkalom volt erre. Szinte minden programra ketten mentünk Dettivel. A legjelentősebb program egy 4 napos kirándulás volt Berlinbe.
Nagyon izgatottak voltunk hiszen ez volt az első nagyobb volumenű kirándulás, ahol még csak pár embert ismertünk. Busszal vágtunk neki Berlinnek, ez Münchenből kb. 10 óra volt. A hostel elfoglalása után az ESN-es csoportvezetőinkkel rögtön megkezdtük a város felfedezését. Itt már szerencsére több emberrel sikerült összebarátkozni, így a szabadidőt együtt töltöttük. Mivel Halloween időszakában zajlott a kirándulás, így belecsöppentünk egy buliba a hosteltől nem messze. Zseniális volt a hangulat, életem egyik legjobb bulijában vettem részt. A reggel már kevésbé volt zseniális, hiszen a társaság nagy része másnapossággal küzdött.
Hazaérkezésünk után próbáltuk kihasználni az időt, hiszen újabb szigorítások voltak kilátásban a koronavírus következtében. Ez azt jelentette, hogy bezárták a szórakozóhelyeket, 2G vagy 2G+ szabályt vezettek be, ami azt jelenti, hogy az alapvető szükségleti cikkek vásárlására alkalmas boltokon kívül minden üzlet, vendéglátóegység, kulturális program védettségi igazolványhoz, illetve teszthez volt kötve. Első dolgunk az volt, hogy igyekeztünk felfedezni a gasztronómia nyújtotta színes kínálatot, illetve a környék szépségeit. Természetesen a bajor reggeli mellett a curry wurstot is kötelező volt megkóstolnunk, illetve nem utolsó sorban a sört. Megmondom őszintén én soha nem voltam egy nagy sör rajongó, de egy Radlert most már ha tetszett, ha nem, illett meginnom. A végére talán még sikerült is hozzászoknom.
Amit sajnáltam, hogy az Oktoberfesten nem tudtam részt venni, hiszen ez egy világraszóló esemény lett volna, ami szintén a koronavírus miatt nem került megrendezésre. Ettől eltekintve sokat kirándultunk, főleg még az időjárás is engedte. Szerencsére München rengeteg parkkal és zöldterülettel rendelkezik, kezdve az Isar-folyóval, ami átszeli a várost. Az Isar partján, a város közepén nagy meglepetésünkre rengetegen szörföztek a jó időben. Jó volt látni, hogy mennyi ember csodálja őket és hogy milyen menő lehet munka után csak lemenni a partra egy szörfdeszkával és meglovagolni a hullámokat. Igazi „életérzés”. Még volt szerencsénk ellátogatni a híres sörkertekbe is, melyek akár 5000-8000 ember befogadására is képesek. Jó érzés volt ránézni az emberekre, maga a hangulat, ahogy kinn ül mindenki a napsütésben egy igazi bajor pereccel és egy korsó sörrel. A mosolygás az emberek arcán, a segítőkészségük számomra kellemes csalódás volt az itthoni mentalitáshoz képest.
Idővel beköszöntött a tél is a városba, amit már nagyon vártunk. Egyre közelebb kerültünk az ünnepi hangulathoz is, ekkor kezdtem érezni egy kis honvágyat, de nagyon jól éreztem magam ennek ellenére. Nagyon szerencsésnek és boldognak mondhatom magam, mert ez volt az az időszak, amikor kialakult a „kis társaságunk”. Arra törekedtünk, hogy minél több programot szervezzünk együtt és hála istennek mindenki rugalmas volt, nem voltak kifogások, hogy miért nem ér rá valaki. Itthon ehhez képest a legtöbb barátomat nyaggatni kell, hogy hadd csináljunk már valami programot. A lányok felfogása egyszerűen óriási meglepetés volt. Szintén pozitív dolognak éltem meg azt, hogy nagyon színes volt a társaságunk. Nyolcan lányok, Greta, Giorgia, Giulia Olaszországból, Neli Moldovából, Benedict Franciaországból, Seana Thaiföldről és mi ketten Magyarországról. Annyi kultúra, annyi felfogás, csodálatos volt megismerni mindenkit. Reggelig sorolhatnám hány programon vettünk részt a korcsolyázástól kezdve a kirándulásokig, házibulikig.
Kedvenc közös programjaim közé tartozott az egy napos túránk az Eibsee-hez. Ez egy tó nem messze Münchentől, csodálatos hegyekkel és erdőkkel. Vonatra szálltunk és két óra alatt már ott is voltunk. Körbejártuk az egész környéket, csupa hó volt minden, tiszta meseország.
Természetesen a tanulás részéről sem feledkeztünk meg, legendás kérdéssé vált egymás között a „1pm Mensa?”, ami annyit takar, hogy „1-kor Menza?”. Ha már közösen csináltunk szinte mindent, a tanulás sem volt kivétel. Nagyon motiválóan hatott rám, hogy a lányok mindannyian komolyan vették a tanulást, így húztak engem is magukkal. Már észre se vettem, ha egy napot a könyvtárban töltöttünk, úgy rohant az idő. Itthon nem volt szokásom könyvtárba járni tanulni, de azóta ez is megváltozott bennem. Az ebédidőt, ahogy említettem szinte mindig a menzán töltöttük. Itthon az embert általában a menza szó hallatán nem a legjobb érzés fogja el. Nem véletlenül. Kint ez egészen más. Pozitív csalódás volt a kinti menza számomra. Nem gondoltam volna, hogy ezt így is lehet csinálni. Nagy hangsúlyt fektettek az emberek sokszínűségére, így mindennap legalább 10 fajta nemzetközi menüből tudtunk válogatni. Húsos ételek, vegetáriánus ételek, több köret, tészták, saláták, desszertek. Egy itthoni menzán erről még álmodni se mer az ember, főleg nem ilyen áron.
A rendszer úgy működött, hogy telepakolhattad a tányérod minden finomsággal, amit a végén egy mérlegre kellett raknod és megadni, hogy melyik főtétel dominál a tányérodon. Ennek alapján került számításra az ár, melyek 2 és 5 Euro között mozogtak, nyilván ez attól függött mennyire volt éhes az ember. Szerintem ez egy olyan szuper rendszer volt, melyet érdemes lenne itthon is bevezetni, mert kint óriási volt rá a kereslet, persze meghatározó volt az étel minősége is, melyre nem mondom azt, hogy tökéletes volt, hiszen mégiscsak egy menzáról beszélünk, de kifejezetten finom ételeket készítettek.
Az ünnepek előtt azért szerettük volna még jól érezni magunkat, illetve lezárni az évet a többiekkel, így egy évzáró bulit szerveztünk. Elég bátor elhatározás volt ez részünkről, hiszen itthon ezt nem mertük megcsinálni, főleg mivel szüleinkkel élünk, de hát kinn egy saját lakásunk volt. Tehát azt gondoltuk, miért ne?
Ahogy minden rendes albérlő, tekintettel a szomszédokra, mi is szűk körben terveztük megvalósítani ezt a kis házibulit, mivel a lakásunk mérete sok embert nem bírt volna el. Szokásos kis társaságunkkal bele is vágtunk a társasozásba, italozásba, beszélgetésbe. De hát fiúk nélkül nem ugyanolyan egy házibuli, nincs igazam? Nem sokkal később értesítettük is a többieket, hogy házibulit tartunk, várunk mindenkit sok szeretettel. Nem gondoltuk volna, hogy később megtelik a lakás. Őszintén? Isteni érzés volt végre egy jó házibuliban részt venni. Az már kevésbé, hogy mi voltunk a házigazdák, tehát a rendért mi voltunk felelősek.
Azzal nem nagyon számoltunk, hogy a zene hangereje, illetve az emberek hangja együtt már lehet kicsit sok lesz egy társasházban. Sajnos így volt szerencsénk a rendőrökkel is összefutni, akik figyelmeztettek, hogy nem szeretnének még egyszer visszajönni, szóval halkuljunk el. Ezt azért kellett komolyan venni, mert második figyelmeztetés után több ezer euro is lehet a büntetés. Na ez nem hiányzott nekünk. Itt sajnos vége is lett a bulinak, de ettől független nagyon jól éreztük magunkat.
Az ünnepeket mindketten otthon töltöttük, jó érzés volt végre a családdal lenni. A téli szünet viszonylag hosszú volt, mert csak január közepén kezdődött újra az oktatás. Itt már el kellett kezdenünk felkészülni a vizsgaidőszakra is. Több tantárgyat vettünk fel az előírtnál, hiszen tudtuk, hogy a vizsgaidőszakban minden tárgyból csak egy lehetőségünk van vizsgázni, így azzal is számoltunk, hogy lehet lesz olyan kurzusunk, amit nem sikerül majd teljesíteni. Ez félelemmel töltött el az itthoni vizsgázási szabályokkal ellentétben, hiszen itthon minimum háromszor van lehetőség vizsgát tenni. Ennek tudatában még elszántabbak voltunk tanulás téren, emellett tudtuk, hogy ha nem érjük el az előírt 20 kreditszámot, akkor arányosan vissza kell fizetünk az ösztöndíjunkat. Ez tudtuk, hogy nem történhet meg. Gőzerővel tanultunk a vizsgákra, fel voltunk készülve arra, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen Németország egyik legjobb egyetemének vizsgaidőszaka állt előttünk. Bevallom őszintén, szerintem még soha nem tanultam ennyit, mint most. Angolul és németül egyaránt voltak felvett kurzusaink és ez volt az első alkalom, amikor más nyelven kellett megmérettetni magunkat. Az első vizsgánk január 31-én került lebonyolításra online keretek között. Az egyetem egyéni vizsgázási felületet biztosított a zavartalan vizsgázás érdekében. Ez számunkra idegen volt, alapvetően take-home-exam formában valósult meg a vizsgázás. Ez azt jelenti, hogy a vizsga napján egy órával a kezdés előtt elküldték a személyre szóló feladatsort, melyet csak a kezdés időpontjában volt lehetőség megnyitni. A dokumentumot a kitöltés során folyamatosan mentei kellett, annak érdekében, hogy ne vesszenek el az addigi adatok, illetve elektronikus aláírással kellett ellátni, és megadott idő múlva feltölteni a dokumentumot az egyetem kijelölt felületére. Az utóbbi számomra valamiért nem akart sikerülni, természetesen majdnem elájultam, mikor az utolsó percekben még az elektronikus aláírásom hozzáadásával küszködtem. Szerencsére a soron következő vizsgákon már nem ütköztem bele ebbe a problémába.
A vizsgák nehézsége háromszorosa volt az itthoniaknak. Azt mindenki elfelejthette, hogy majd a diasorból nemes egyszerűséggel Ctrl + F-fel kikeresi a válaszokat. Csak kifejtős kérdésekre lehetett számítani az összes kurzuson belül, így nagyon képben kellett lennie az embernek az anyaggal kapcsolatban. Nem túlzás, ha azt mondom, vért izzadtam a végére.
Az eredményeket 6-8 hét elteltével tudhattuk meg, melyekről ma már büszkén tudok nyilatkozni, hiszen több, mint 20 kreditet értem el. Így azt tudom mondani, hogy megérte a sok fáradozás.
A vizsgák nagyrészének teljesítése után tudtuk, hogy nemsokára véget ér számunkra ez a kaland és már nem sok időnk van hátra. Így csak arra törekedtünk, hogy emlékezetesen, boldogan zárjuk ezt a kint töltött félévet. A hazautazásunk előtti két hétben szinte mindennapra szerveztünk magunknak valami kis programot.
Egyik kedvencem a Bierstube látogatása volt, ami egy egyetemi kocsma. Majdnem minden szerda esténket ott töltöttük, egyszerűen leírhatatlan volt a hangulat. A sörözés mellett táncoltunk, énekeltünk. Az estének sajnos a szabályozás akart véget vetni, ami azt jelentette, hogy este 10 órakor minden vendéglátóegységnek be kellett zárnia. Természetesen nekünk még fiatal volt az este, így szinte mindig találtunk utána helyet arra, hogy tovább élvezhessük az estét, általában valakinek a bungalowjában kötöttünk ki és egy házibulival zártuk a napot.
Felejthetetlen félévben volt részem. Olyan gyorsan eltelt ez az idő, hogy még most is felfoghatatlan számomra. Fájó szívvel búcsúztunk a többiektől, de megígértük, hogy tartani fogjuk egymással a kapcsolatot, amit azóta szerencsére tartunk is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd őket. Úgy gondolom, egy előny is meg egy hátrány is egyben, ha részt veszel egy ilyen kalandban, hiszen a sok jó mellett, borzasztó érzés mikor véget ér az addigi „rutinod”, könnyes szemmel búcsúzol azoktól az emberektől, akik fél évig a mindennapjaid része voltak. Ettől eltekintve az egyik legjobb félévemnek mondhatom az egyetemi éveim alatt. A kezdetleges félelemérzet után, úgy gondolom, hogy 100%-ban megérte részt venni ebben a felejthetetlen élményben. Már most érzem, hogy sokkal magabiztosabb lettem, bátrabb, máshogy látom a világot. Megtanultam nyitottnak lenni és megragadni az élet adta lehetőségeket. Leküzdöttem a félelmem, hiszen idegennyelven sikerült teljesítenem egy félévet az ország egyik legjobb egyetemén. Megtanultam önállósodni, megtapasztalni a „felnőtt” életet. Köszönöm szépen a PTE-KTK-nak és a Campus Mundinak, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy részt vegyek az Erasmus+ Programban. Arra szeretnék bíztatni mindenkit, hogy ne féljen. Ne féljen attól, hogy nem tud majd helyt állni egyedül, hogy nem fog tudni egy más nyelven magabiztosan beszélni. Ehhez mind idő kell és türelmesnek kell lenni. Életem egyik legjobb élménye, kalandja volt, amit tudtam, hogy csak az egyetemi éveim alatt tudok majd megvalósítani és azt hiszem, jól döntöttem, hogy belevágtam! Köszönöm!
MIK
Fütty Mietta - Építészmérnök 6.félév
2021/2022 - Braunschweig
TU Braunschweig
Erasmus + élménybeszámoló Már gimnazista koromban vonzott a külföldön való tanulás / elhelyezkedés lehetősége. A középiskolai Edukáció kiállításon figyeltem fel először az Erasmus pályázatokra. Nyelvtudásomat soha nem éreztem annyira erősnek, hogy az egész felsőoktatási tanulmányaimat külföldön tudjam elvégezni, ezért az Erasmus + számomra mindig tökéletes lehetőségnek tűnt. Egyetemen ez a vágy erősödött bennem és a tanáraim, professzoraim tanácsait, tapasztalatait megfogadva a 6. félévemet Németországban, Braunschweigban töltöttem. A német nyelvismeretem és az építészet miatt nem volt kérdés, hogy Németország a cél. Több város között gondolkodtam, de tanáraim ajánlása miatt döntöttem Braunschweig mellett. Célom, az Erasmus során nem volt más, mint a nyelv fejlesztése, új emberek megismerése és utazás. Mikor kimentem, nem gondoltam, hogy ennél sokkal többet fog nyújtani ez a félév. Pár fontos pontot érintenék, amit mindenképpen érdemes tudni, ha Németországban (Braunschweigban) töltöd az Erasmusodat: Egyetem: Technische Universität Braunschweig Az egyetem épületei elszórtan (kb. 5km-es körzetben) helyezkednek el a városban. Az egyetemen majdnem minden szak megtalálható. A kurzusok hasonló kreditszámban vannak, mint Magyarországon. Az építész képzés elég hasonlóan zajlik Németországban, mint itthon. Intim, kiscsoportos tanórák mellett időt szánnak az egyéni konzultálásokra, akárcsak itthon a PTE-n. A vizsgázások száma elenyésző, mivel inkább prezentációkból, beadandókból áll össze a félév végi jegy. A beadandók általában csoportmunkák, amiket 2-3 fős csoportokban végeztünk. Nagyon segítőkész és megértő mindenki, akár a tanárokról vagy diákokról beszélünk. Rendkívül sok mindent tanultam a németek figyelemreméltó gondolkodásmódjukról, ami mindenki számára tanulandó. Az egyetem nagyon külföldiorientált. Több száz külföldinek segítenek és szerveznek programokat egyész évben. Fontos megemlíteni, hogy Németországban van féléves tandíj a felsőoktatásban. Ez nekem 340- 370 Euró körül volt egy félévre. De a diákigazolvánnyal számos kedvezményben részesülnek a tanulók. (Ingyen tömegközlekedés a tartományon belül, menzakártya, könyvtári belépés, internet a városban stb.) A másik fontos dolog, hogy az építészmérnöki szakon a legtöbb óra csak németül hallgatható. Vannak professzorok, akik rugalmasak, és ha kell, lefordítják angolra a fontosabb dolgokat, de az óra 80 % -a németül zajlik. Szállás: Az egyetem kollégiumi lakhatást ajánlott fel a félév megkezdése előtt. A város számos egyetemi kollégiummal rendelkezik, mindegyiknek vannak előnyei, hátrányai. Egyik az egyetemhez, másik a belvároshoz van közelebb. Valamelyiknek van saját szórakozóhelye, másik viszont edzőteremmel rendelkezik. Én az első lehetőségre/felajánlásra igent mondtam, és a számomra legmegfelelőbb kollégiumban foglaltam szobát. Az épület 600 fős kollégium volt, 2 perc sétára az egyetemtől és 15 perc sétára a belvárostól. A kollégiumban volt kocsma, biciklitároló és mosoda is, amit a diákigazolványon tartott pénzzel lehetett használni. Itt főleg egy nagy kétszemélyes "lakások" voltak. Én egy 14 m2 -es teakonyhával, fürdővel rendelkező 11. emeleti szobát kaptam 370 Euróért / hónap. A kollégium mellett a legtöbb diák a városban, úgy nevezett Wohngemeinschaft-ban lakik. Ami arról szól, hogy 8-10 diák bérel egy 8-10 halószobás házat és albérletben laknak ott. Ilyen lehetőséget az újonnan érkező külföldieknek nehezebb szerezni. Megélhetés: Németország a drágább országok közé tartozik megélhetés szempontjából. A tandíj és a szállás mellett nem elhanyagolható kiadás az élelmiszervásárlás, ami nagy meglepetésemre árban nem nagyon tér el a Magyarországi áraktól. Ami sok kiadást jelentett, az a szórakozás. A kávézók, kocsmák, éttermek mellett az utazás is nagyon drága Németországban. Szerencsémre a nyári hónapokban a németeknél van egy úgy nevezett "9 Euro Ticket", aminek a havi egyszeri megvásárlásával ingyen lehet használni bizonyos tömegközlekedéseket az egész országban. Ha ez nincsen, akkor nagyon előre meg kell venni a vonatjegyet, mivel a Magyarországi áraknál 5 -10-szer drágább, ha az utolsó pillanatban vesszük meg. Amit még fontos tudni, mielőtt valaki Németországba utazik, hogy a magyar bankszámlás bankkártyákat nem mindenhol, minden esetben lehet használni az országban. A németeknek van egy saját bankkártya fajtájuk, amit Giro kártyának neveznek. Ez a kártya az üzletek és a bankok számára egy ideálisabb fizetést biztosít, így vannak üzletek, ahol csak ezt a fajta kártyás fizetést engedik, illetve a diákigazolvány feltöltéséhez, konditeremhez is csak ezt a fajta fizetést lehet használni. A diákigazolványra való pénz feltöltésére sem alkalmas a magyar bankkártya.A város nagyobb, mint Pécs, de Németországban nem számít nagyvárosnak. Mivel egyetemváros nem csak fiatalos, de internacionális is. Számos szórakozási lehetőség mellett kulturális örökségekben is gazdag. Sok szórakozóhely, kocsma, színház, múzeum mellett a város / egyetem számos programot, beilleszkedési lehetőséget kínál külföldieknek. Igyekeztem minden alkalmat megragadni, hogy megismerkedjek németekkel vagy külföldiekkel, hogy megismerjek kultúrákat, más gondolkodásmódokat. 3 olyan programsorozatban vettem részt, amit kifejezetten külföldieknek hoztak létre: Welcome Week: Az iskolakezdés előtti héten programokat szervezett az egyetem, amik segítették a városba és az iskolába való beilleszkedésünket. Ilyenek például: tömegközlekedés, kerékpár használata a városban, városnézés, bowling, kocsmázás, karaoke, speed friending (barátkozós játékok) stb. Hasznos és megnyugtató volt az első hét előtt már megismerni olyan embereket, akikkel egy cipőben járunk, ugyanazokkal a nehézségekkel, újdonságokkal nézünk szembe. ESN: Nagy jelentősége volt az ESN közösségnek, hogy fantasztikus Erasmust tudjak a hátam mögött. Az ESN-t mindig az aktuális város egyetem anyanyelvi diákjai alkotják. Feladatuk, hogy felkarolják a városban tanuló / élő külföldi diákokat. Számos programban részt vettem, amiket ők rendeztek és ezek programok által ismertem meg más külföldieket, akik később barátaim lettek. A félév során folyamatosan részt lehetett venni programokon (pl.: túrázás, biciklizés, piknik...), de fixen minden hét csütörtökjén, egy kocsmában beszéltük át a két aktuális történéseit. A programok által megismert társaságommal a szórakozás, bulizás mellett több városba elutaztunk a 9 eurós bérlettel. A környező városok mellett kihagyhatatlan volt Hamburg, Berlin, Bréma, Lipcse és Hannover is. Az egyetemen indult egy óra, ami arról szólt, hogy mindenkinek volt egy tandem partnere, akivel programokat kellett szervezni, megismerni egymás kultúráját, barátságot kötni, nyelvet gyakorolni. Minden külföldi kapott maga mellé egy helyi német diákot, akivel a félév során megismerkedett. Jó volt látni a németek nyitottságát, kedvességét más nemzetek iránt. Számtalan közös bulin vettünk részt együtt. De a barátságunkat közös főzéssel, kávézással, beszélgetéssel mélyítettük el. Kiváló lehetőség a beilleszkedésre, barátkozásra. Az Erasmus + számomra egy életre szóló élmény volt. A sok kezdeti papírmunka és nehézségek ellenére se hagytam volna ki ezt a lehetőséget. Nehéz szavakba foglalni, mit is nyertem én ezzel a félévvel külföldön. A megszámlálhatatlan élmény, impulzus mellett, nagyban hozzájárul a személyiségfejlődéshez egy ilyen kaland. Ezek a szavak jutnak eszembe, ha a Németországban töltött félévemre gondolok vissza: utazás, élmények, új barátok, nemzetközi, impulzusok, világlátottság, nyitottság, problémamegoldó képesség, látószög tágítás, gondolkodásmód fejlesztés, új kultúrák, személyiségfejlődés. Az Erasmus egy olyan impulzus, amire mindenkinek szüksége van, még ha nem is tudja. És tényleg igaz, aki egyszer elkezdi az nem tudja abbahagyni. :)
TTK
Geresdi Bence - Programtervező Informatikus
2012/2022 - Mainz
Johannes Gutenberg Universität Mainz
Az Erasmus programról már az egyetem megkezdését követő első héten értesültem, ugyanis részt vettem a HÖOK által szervezett mentor programban. A Vadkerti Tóth Viktor mentoráltja voltam, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy mekkora lehetőségeket rejt az Erasmus program. Rengeteg nagyszerű történet hallottam tőle és biztos voltam benne, hogy a tanulmányaim során én is meg fogom pályázni az ösztöndíjat. Az utazás előtt terveim között szerepelt, hogy tovább fejlesztem a német nyelvtudásom és szakmai tapasztalatot szerzek, amit a későbbiekben majd kamatoztatni tudok a munkaerőpiacon. Természetesen a személyes fejlődési szempontok mellett vonzott az is, hogy az Erasmus segítségével egy nagy utazás részese lehetek és egy új kultúrát ismerhetek meg, kvázi ezáltal egy összehasonlítási alapot kaphatok az otthoni életemre nézve. Mindenképpen Németországban szerettem volna tanulni, mert korábban nagyon megkedveltem a német nyelvet és régebbi utazásaim során csak pozitív tapasztalataim voltak a német mentalitással kapcsolatban. A terveim között szerepelt, hogy a jövőben távmunkában tudnék dolgozni informatikusként Németországba és ehhez rendkívül jó alapot szolgálna az egyetemen eltöltött félévem. A PTE-vel szerződött célegyetemek listáján kezdetben nem szerepelt Németország, de nem keseredtem el. Elhatároztam, hogy felkeresek néhány szimpatikus egyetemet és valamelyik majd biztosan nyitott lesz. Körülnéztem a Németországi egyetemek között és a mainzi egyetem nagyon szimpatikusnak bizonyult. A koordinátorom segítségével felvettem a kapcsolatot az egyetemmel és nagy örömömre nyitottak voltak a szerződés megkötésére. Elsőként október 4-én utaztam ki Németországba vonattal, ami egy 11 órás út volt. Egy éjszakát Frankfurtban töltöttem, mivel a beköltözés a kollégiumba csak meghatározott órákban volt lehetőség és így tudtam elkerülni az éjszakai utazást. Az itt található összes kollégiumban mindenki privát szobával rendelkezik, azonban a kedvezőbb költségek végett lehetőség van közös konyhával, fürdőszobával rendelkező lakhelyet bérelni. Én egy Vietnámból érkező lakótársat kaptam, akivel nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. A kollégiumi költség havonta 320 Eurót tett ki így számomra, ami a különböző privát apartmanokhoz 700-1000 Eurós árához képest nagyon kedvező Mainzban. A lakhatás ára mellett minden hónapban kötelező telekommunikációs díjat fizetni, ami megközelítőleg 18 Euró havonta. Közös lakhely esetén ez az összeg több részre oszlik. Az oktatási módszerek nagyon eltérnek az otthon tapasztaltaktól. Szinte minden órán csoportokban dolgoztunk és közösen ötleteltünk egy valós alapokra épülő problémán. Sokszor kellett beadandókat készíteni a csoporttagokkal közösen vagy egyéni prezentációt előadni a teljes csoport előtt. Minden óra és egyetemi foglalkozás kivétel nélkül pontos időpontban kezdődött és nagyon szigorúan vették a jelenlétet és teljesítési feltételeket. A szervezettség, pontosság, megbízhatóság általában a német mentalitásra nézve jellemző minden területen és ezt az ide érkező hallgatóktól is elvárják. Kezdetben teljesen egyedül érkeztem a városba, viszont az itteni helyi ESN rengeteg rendezvényt szervezett az első néhány hét alkalmával, amelyek elősegítették a beilleszkedésemet. Részt vettem egy német családokkal történő úgynevezett „Fremde werden Freunde” programban, ezáltal megismerkedtem egy szimpatikus német családdal. Az itteni emberekre összességében igaz, hogy Németországon belül is nagyon barátságosak és vendégszeretőek. A német családom minden vasárnap szívesen fogadott egy közös ebédre. Biciklitúrákat, borkóstolásokat, főzéseket csináltunk közösen és volt, hogy elvittek magukkal lakóautózni is. Rengetek apró útmutatás és segítséget kaptam tőlük, amiért nagyon hálás vagyok és úgy gondolom egy életre szóló barátság alakult ki ezáltal közöttünk. A helyi közlekedés nagyon fejlett és teljesen ingyenes egyetemistaként nem csak Mainzban, hanem az egészrégióban, ezért lehetőség van rengeteg új környéket meglátogatni. Az étkezés az egyetemi menzán tanulói kártyával 4-7 euróba kerül. A fizetős egyetemi rendezvényekre és bulikra az 5-10 eurós belépőárak jellemzőek. Havonta az 520 eurós támogatásból nem igazán lehet kijönni, ezért érdemes inkább +200-300 euróval számolni Mainzban, de ez nyilván személytől függően változó lehet. Összességében nagyon hálás vagyok, mivel az Erasmusnak köszönhetően elértem az összes tervezett célomat. Négy hónap után informatikusként dolgozok egy Startup cégnél, ahol rengeteg szakami tapasztalatot szerzek és napról napra tovább fejlesztem a nyelvtudásomat. Nagyon értékes baráti és szakmai kapcsolatokra tettem szert, amiket a későbbiekben is kamatoztatni tudok majd. Úgy gondolom minden egyetemistának ki kellene használnia az Erasmus adta lehetőségeket.
Szakmai gyakorlat
ÁOK
Kerbeche Aida Ágnes - Általános orvos, 6.évfolyam
2022/2023 - Arnsberg
Klinikum Hochsauerland
Az Erasmus+ programról az egyetem honlapján, illetve különböző rendezvények standjainál hallottam. Már régóta terveztem, hogy a hatodévem egy részét külföldön töltöm, amit ez a hallgatói program lehetővé is tett számomra. Az Erasmus+-tól egy betekintést, talán egy kissé más szemléletet vártam, hiszen egy teljesen másik országban, egészségügyi rendszerben töltöttem a gyakorlataimat, mint Magyarország.
A saját szervezésű Erasmus keretein belül lehetőségem nyílt, bármely európai városban eltölteni a gyakorlataimat. Nekem a választásom végül egy németországi kisvárosra, Arnsberg-re esett. Arnsbeg az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban helyezkedik el. Lakosainak száma kb. 73 000 fő, és nagyságát tekintve Győrhöz hasonló. Budapestről, illetve a nyári hónapokban Hévízről is közvetlen repülőjárat van Dortmundba, mely vonattal 1 órára, míg autóval fél órára fekszik Arnsberg-től.
A városban nagyon sok kirándulási lehetőség, gyönyörű erdők vannak, ahol többször volt alkalmam sétálni. Ősszel különösen szép látványt nyújt a lehulló falevelek látványa. A tömegközlekedést tekintve a buszok általában 15 percenként járnak, azonban a havi jegy kissé drága, 61 euróba kerül (2022.ősz). Kirándulási és utazgatási lehetőségre azonban nemcsak a városon belül van lehetőség. Arnsberg-hez közel jó pár nagyvárost találunk. 2-3 órás vonatútra helyezkedik el Düsseldorf, Köln, Bonn. Belgium és Hollandia is megér egy látogatást egy hosszú hétvégén.
A kórház minden hallgatónak ingyenes szállást biztosított a kórház nővérszállóján. Az apartman rendelkezett saját konyhával, fürdőszobával, és egy nagy szobával. Felszerelését tekintve, szinte minden volt, amire a hétköznapokban a háztartásban szükség lehet, pl. edények, evőeszközök, de paplan, párna és törölköző is megtalálható volt. Az apartman a főutca melletti egyik csendes kisutcában található, így a bevásárló központ is 5 perces sétával elérhető.
A szállás rendkívül sokat segített pénzügyi szempontból. Mivel nem kellett lakásra költenem,illetve napi egyszeri étkezést is a kórház állt, így csak a bevásárlásra és a saját utazgatásaimra adtam ki pénzt.
Németországban szerencsére nyelvi akadályaim nem voltak, hiszen korábban Ausztriában éltem, ugyanakkor nehézségeim így is adódtak. A német egyetemi orvosi oktatás rendkívül gyakorlatias, így voltak olyan feladatok, amik számomra teljesen újak voltak, míg a német hallgatók rutinszerűen végezték már. Az egyik ilyen feladat a hasi ultrahang volt. A német hallgatók azonban próbáltak nekem is megtanítani az ultrahang alapjait.
A gyakorlatom első 5 hetét a gyerekosztályon töltöttem, amit nagyon élveztem. Mind a nővérek, mind az orvosok a csapat tagjának tekintettek az első naptól kezdve. Önállóan tudtam vért venni, betegeket felvenni és vizsgálni, és bármilyen kérdésemre készségesen válaszoltak. Az önálló munka által önbizalmat, gyakorlatot szereztem, ahogy teltek a hetek egyre kevésbé éreztem magam diáknak, és jobban a csapat tagjának, egy kezdő orvosnak.
A kint töltött gyakorlatom második felét a szülészet-nőgyógyászaton végeztem. Itt főként a műtéteken való asszisztálás volt a dolgom, de sok időt töltöttem az ambulancián is. Kedvenc feladataim közé tartozott a betegvizsgálat és a terhességi ultrahang, melyeket az orvos jelenlétében egyedül is végezhettem. Úgy érzem, hogy az osztályokon szakmailag, illetve szaknyelvi szempontból is sokat fejlődtem. A kórház napi egyszeri étkezést, munkaruhát, névtáblát biztosított. Az első munkanapomon még egy ajándék kiscsomagot is kaptam, mely olyan apróságokat tartalmazott, mint pl. a ragtapasz, jegyzettömb, toll stb. Egy átlagos munkanap a reggeli 8 órás megbeszéléssel kezdődött, és egy másik megbeszéléssel délután fél 5-kor ért végett.
Tudomásom szerint a kórházban én voltam az egyedüli erasmusos hallgató. Mivel a gyakorlatom saját szervezésű volt, így nem voltak szervezett programok.
Összességében nagyon jól éreztem magam Arnsberg-ben, sok gyakorlati tudásra tettem szert az osztályokon, de ami emellett még nagyobb pozitívum volt, hogy önmagamról is sokat tanultam egy idegen országban, ahol mindent magamnak kellett egyedül megoldani. Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmus+ programot, biztos vagyok benne, hogy az ember egy ilyen „utazásról” csak úgy jön haza, hogy több lett tőle.
Anne Sophie Heyne - General medicine
2022/2023 - Aschersleben
Ameos Klinikum Aschersleben
The first time I heard about the possibility of an ERASMUS section was from a friend from a higher semester, who had opened up the advantages of it for my PJ. Then I started to inform myself at the ERASMUS office of my faculty, which then helped me through the application process. My requirements for the program included the opportunity for me to have medical experience away from my home and familiar surroundings, in addition to not being a further burden on my family as a result. However, the short-term closure of the ERASMUS office at the medical faculty turned out to be problematic in this process because I lost my contact persons and the overview in the application process. However, a new person in charge was found a short time later, who supported me with quick advice. I would always recommend the ERASMUS program because it gives you the opportunity to get to know other countries or cities and benefit from their academic experiences. You get the opportunity to deepen and expand what you have learned and without the dependence on your parents. The Ameos hospital in Aschersleben is a medium-sized hospital in a small town in Saxony-Anhalt. The specialties are broadly diversified and especially in internal medicine, many invasive measures are available for learning. The interesting thing was the two differently managed intensive care units. One from anesthesia and the other from internal medicine. Since I had the opportunity to observe in both departments, I got different important insights.
I started looking for a suitable position for my practical year 1 year in advance. However, many hospitals had the problem that the PJ in Hungary is divided differently than in Germany. As a result, I was often only offered an internship position without the benefits of being a PJ. On the contrary, Aschersleben entered into a cooperation with the University of Pécs and gave us the opportunity to do our PJ there. In addition, we were offered an apartment as well as food and salary.
I did not prepare myself very much. Linguistically, the stay in Aschersleben was no hurdle for me, as I was allowed to work and learn in my native language. However, there are many colleagues with a foreign background, so knowledge of English was not nonsensical. Furthermore, I was asked many questions on the day regarding different treatment options to test my knowledge. Especially in the Internal medicine it was very easy for me and showed me where my strengths and weaknesses are. The way to the clinic was wonderfully accessible by car, as it was located near a major highway.
We were offered the possibility of accommodation near the clinic. This was an absolute plus, because it saved us extra time looking for an apartment in the peak vacation season and we were at the clinic in 3 minutes. This apartment was fully equipped with a small bathroom, a living room, kitchen, bedroom and a terrace where you could have breakfast in the morning. In addition, we were given the opportunity to have free lunch as well as dinner and breakfast in the clinic, which was always brought to the respective ward. We were also paid a monthly salary of 600 euros.
The day in internal medicine began at 7:35 a.m. with a meeting of new admits with all internal medicine specialties. This was followed by a separate meeting for cardiology, where I worked. There, all new arrivals were discussed again and it was clarified for whom a discharge would be imminent. After that, I went to the ward and started taking blood samples or placing a new venous line. When this was finished, the assistant and senior physicians would get ready for their rounds. From the 3rd week on, I had the opportunity to take over and present some patients myself. At 1:30 p.m., we all met in the radiology department for X-ray review. Furthermore, various letters were dictated or written until 3:30 p.m., when the last ward round in the intensive care unit was completed. In the anesthesia department, the day also began at 7:30 am. Only in contrast to the internal department, it started comfortably with a cup of coffee and a discussion of today's operations. I was then assigned to an anesthesiologist and followed him to the OR. There I usually had the final talk with the patients and induced the anesthesia. My day usually ended with the last surgery.
During my rotation in internal medicine I got to know the life in the ward and my future tasks as a resident, because I would like to specialize as an internist. I also learned how to deal with critical patients in the intensive care unit. This included emergency access, airway control and bronchoscopic examinations. In anesthesia, I was also able to refine my airway management skills and additionally learn proper anesthesia management.
The city of Aschersleben is not the largest city in the east but has a special old town charm. The city center is characterized by many half-timbered houses which was just charming for me. In addition, I was lucky to have three large shopping stores and a train station right on my doorstep, which made everything much easier. In addition, at the end of November, the Christmas market was set up and the city was festively decorated, which brought up Christmas feelings. Furthermore, there were small restaurants and bakeries where you could get sih small delicacies in between. In addition, the city has several city parks with a small stream through it, which made the little walks special. A big plus is the low cost of living. Since I got food in the hospital and my apartment was also provided for me, my monthly expenses amounted to 200-300 euros and the fuel prices were also significantly lower compared to the surrounding area.
In conclusion, I am very happy with my choice. The hospital and especially the staff welcomed me so warmly and were always willing to teach me. Furthermore, there was something to laugh about every day and it was just fun. In addition, the location is unbeatable and a true dream, especially for people who are not so inclined to city life
Clara Schwirtz - Gerenal medicine 6th year
2022/2023 - Berlin
St. Hedwig Krankenhaus Berlin
Since many year the Erasmus Program + was a chance for students to get to know new environments and cultures. I heard the first time from this program thanks to a good friend of mine who used this chance to go to Spain a practice her skills there. She told me how much she learned and that it was one of the best times of her life.
So I decided to apply for the pogramm as well for my last year of med school – the rotational year. I was hoping to get to know new people, learn from one of the best hospitals in Germany and explore and get to know Berlin.
At the beginning it felt scary – leaving a well known environment and go life in such a big city and work at a ‘real’ hospital. But is was the best decision I could make! Once you are in a new city and do the things you love like going to art galleries, to little cafes or vintage markets you will find easily people who like to do the same things and make friends faster than you think.
Also working at the hospital was amazing. I was lucky to be part of a young, motivated team that wanted to teach me a lot and helped wherever they could. Not only the interns, also the senior doctors were very helpful. Once per week, they made a presentation about interesting topics like ‘How to survive the ER’. I got a lot of useful tips for the future.
A little problem was to find a place to stay during the mobility program. Therefor I looked in facebook groups and also on other social media like Instagram. Actually I was lucky at the end and got a flat from a friend that just finishes med school and wanted to travel. But I would highly recommend to look for a flat of dorm in time!
The rent in Berlin in unfortunately pretty high (between 500 and 900 Euros) but if you take your time you cand find a place that is not too expensive. Also make sure to get a place (if you want to go to Berlin) that is not to far outside. It is a huge city and when you don’t look out you have to drive 1 ½ hours each day to work.
The good thing is, that all the rest is pretty cheap. You can get your groceries at markets or all the well known supermarkets. Also here are a lot of free activities you can enjoy. Sometimes you can go to free concerts or city tours- I would highly recommend that!
I have to admit that I did not expect Erasmus + to bet this good. I learned a lot: how the clinical routine will look like, that you can always ask someone and a good teamwork is everything. Also that if you want to grow, you have to work for it. And at the end you will be proud of how far you can go!
Getting to know a new city, different cultures and finding new friends is one of the nicest things you can do while studying. So if you have the chance- go and sign in for this amazing opportunity! You wont regret it!
Marc Schwend - neurology, pediatrics and anaesthesiology
2022/2023 - Chemnitz
Klinikum Chemnitz gGmbH
Last year in April, I learned that you can also participate in the Erasmus programme during your PJ. Since I wanted to do the rotations in Germany anyway, this seemed like a good opportunity.
After finishing the 5th year, I first vacated my room in the shared apartment, as my next PJ stays will be exclusively in Germany. I then drove the distance to Chemnitz by car. Since all routes are in the EU, this is not a problem.
On Sunday 08.01.23 I finally reached Chemnitz. The Klinikum Chemnitz gGmbH offers students the opportunity to rent a room in the in-house hall of residence. Part of the building is also used by the administration.
Chemnitz is an independent city in the southwest of the Free State of Saxony and its third largest major city after Leipzig and Dresden. The river that gives it its name runs through the city, which lies on the northern edge of the Ore Mountains in the Erzgebirge basin.
Chemnitz Hospital is a maximum care hospital. The non-profit company has 1,785 beds at three locations in Chemnitz. It is thus the third largest hospital in Germany under municipal sponsorship. At three sites, 25 clinics and institutes work on the holistic and individual care of our patients.
In 2021, around 61,000 patients were treated as full and partial inpatients and around 75,000 patients as outpatients at Chemnitz Hospital. Currently, Klinikum Chemnitz and its subsidiaries and affiliates employ around 6,800 people. In 2021, the Klinikum Chemnitz Group realized annual sales of approximately € 555 million.
Klinikum Chemnitz gGmbH (KC) is wholly owned by the city of Chemnitz and emerged from Städtische Kliniken Chemnitz in 1994. The company's historical roots lie in the 14th century, particularly with the hospital outside the city gates, which is mentioned in documents around 1350, and the Hospital St. Georg, which is recorded in a source from 1395.
Chemnitz Hospital is an academic teaching hospital of the universities in Dresden and Leipzig. The TU Dresden and Chemnitz Hospital jointly offer the medical model course MEDiC.
On 09.01.2023 I finally started the last sections of my PJ, first in neurology. On the first day, we were met at the entrance by the head medical secretary and guided through the various areas of the clinic. Afterwards, we changed and were escorted to our designated areas. The first place I started was the stroke unit. There was a high throughput of patients there day after day, who usually stayed there for at least three days and were often transferred from the neurointensive care unit. Here I was able to apply and improve the practical skills of the examination. There was also lively interdisciplinary exchange with the cardiologists on this ward.
The next week of my three-week neurology section, I was assigned to the emergency department. Of course, there is a completely different volume of patients there every day. So there were days when the work was almost impossible to do and some days when I had time to study without any problems. The spectrum of the neurological emergency room in Chemnitz is very broad, because the hospital is not only very large in the region, but also in a Germany-wide comparison.
The last week in neurology I had the chance to spend in the neurological intensive care unit. Here, too, the focus was on daily status surveys and documentation. However, I was also able to learn other things during this time, such as performing bronchoscopies or placing a CVC. I also had the opportunity to discuss various clinical pictures with the residents.
Overall, the time in neurology passed very quickly and I had the opportunity to learn a lot.
I completed the next section in pediatrics. Here, too, I received a very friendly welcome and was initially assigned to the admission room. This place works like a kind of emergency room, which is separate from the large central emergency room. This is where non-life-threatening cases are cared for and planned inpatient admissions are done. As in neurology, I mainly had the opportunity to improve and refine my handling of young patients during this time. My tasks included triaging, taking medical histories, physical examinations and drawing up treatment plans, always under the supervision of a qualified physician.
I spent the remaining three weeks in the acute care unit F240. Mainly infectious children are treated there, and if they are up to 12 years old, one parent is usually admitted as an inpatient as well. Daily rounds, taking daily statuses, taking blood samples, iv therapies, catheterizing, talking to parents, creating therapy regimens, dictating doctors' letters, and much more fell into my responsibilities. Here I had the opportunity to learn a lot and also to make eye diagnoses. This ward had a very large throughput every week and so I was able to see a huge collective of patients.
I was finally allowed to complete the last section in anesthesiology. Unfortunately, only 2 weeks are scheduled in our curriculum. Overall, it's a shame that we don't have any options in the PJ. This system is not good. In addition, once again the dichotomy between practical learning and theoretical learning is a huge obstacle! The preparation for the upcoming midterms were killer (in the negative sense!).
Back to anesthesiology...
I imagine this subject as a career starter. Therefore, I am very glad to have the opportunity to gain my experience at such a large hospital. In the short time I could unfortunately only work in the surgical unit and unfortunately not still in intensive care. My daily tasks included the induction of anesthesia, as well as maintenance and discharge. Depending on which doctor I was assigned to, I was allowed to take on more or less activities. Nevertheless, the time in anesthesia was very valuable for me, as it allowed me to get to know my favorite workplace.
Finally, I would like to report a few general things about the Chemnitz location that determine the life of a PJ student. In principle, the normal working hours apply like those of the doctors. In addition to the apartment, a meal allowance is also provided. Every week, there are about one or two advanced training courses for PJ students, which once again shed light on various areas of medicine that are usually lost in the daily routine of studies. This gave us an additional good insight into areas of medicine.
Felicitas Wahner - General medicine
2022/2023 - Cologne
Heilig Geist Krankenhaus, Köln
The First Time I heard about Erasmus plus was in Pécs. A friend of mine just told me about the great experiences she made, living in another country and getting to know everything by doing practicals. I just thought I want to do the same!
So my expectations were kind of high from all the great stories I heard about it. I choose Cologne for my Erasmus plus, because there is the famous „Karneval“ every season, which the people call „the fifth season “.
My first problem was finding a flat or a room because especially at this time everyone comes to Cologne to get in touch which this special mood. Finally, I found a girl from an internet platform who was searching for a roommate. We first met online, but quickly figured out, that we are vibing. So I was lucky to find a shared flat with someone who is born in Cologne. The fee was quite high at 540 euros per month, but the accommodation prices in Cologne are normally that high. Maybe that could be my only negative point about Cologne because this city is very expensive.
My first day in the hospital was very exciting because I needed to find the way through Cologne by public transport. In Germany there were a lot of strikes at this time, so my way to the hospital changed from time to time.
My daily routine in the hospital was taking part in the daily medical rounds, and learning how to write medical reports. In the station, I was able to „have my own patients“ (always with a supervisor of course) and to follow the patients in the hospital routine. I even was able to be at the intensive care unit for two weeks, where I got to know a lot of different diseases, especially in combination with the still ongoing pandemic covid situation there were a lot of life-threatening situations. In my last three weeks, I was in the ambulance, which was at first very tough, but later I got to know all the working steps and organizations so I could do the patient admission by myself, which was probably the most important skill I learned in my Erasmus plus. In addition, there were always clinical courses from other departments for students, so we had lessons twice a week, which was very interesting because I got to know other subjects on the one hand. On the other hand, I met other Erasmus plus students from other universities and we were joining beside the work, too. One highlight in the hospital was the congress, which the chief of my department was organizing. So the whole team could take part and we heard a lot of interesting medical lectures about the newest updates of internal medicine.
Sometimes I had difficulties because even if the people talked in my mother language, there was this kind of dialect, that was difficult to understand. Also in my Erasmus plus practica, there were a lot of changes in the medical team, which was nice because I got to know a lot of people, but sometimes I was missing the continuity.
The best thing about my Erasmus plus was probably the „Karneval“ in Cologne. It already started in the hospital, because there was a big party with the whole employees with a band and a buffet. Everyone was dressed up and the different departures were dressed up in themes. So my team was dressed as butterflies. This experience was very new for me and it was so much fun to be part of it. After the Karneval Party from the hospital, the peak days of the Karneval began. I went to a lot of processions and discovered the so-called „Strassen-Karneval“, for which cologne is so famous. Everyone sings the famous Kaneval songs and the atmosphere was super nice.
All in all, I would really recommend the Erasmus plus because I think that you even can get more experience from a country when you work in a country instead of studying. You get to know the people very easily and could have a great time. I am very thankful for these ten weeks!
Justus Dög - Medical School, 6th year
2022/2023 - Cottbus
Carl-Thiem-Klinikum Cottbus gGmbH
I first heard about Erasmus+ from my classmates last year. I then registered for the information session and received the necessary information about the mobility programme.
My expectation was that the programme would make it easier for me to complete my practical year in Germany.
I faced the challenge of getting from my home in Germany to the hospital at a reasonable price, as fuel prices had risen drastically. Unfortunately, as of September, there was no longer a "9€ ticket" in Germany, so I had to drive every day, because driving is actually cheaper than taking the train between two states in Germany (especially if you can get petrol in Poland). I still took advantage of the offer to move into free accommodation right next to the clinic so I didn't have to drive home every day.
As I wrote, I currently have free accommodation at the clinic, but my main residence is with my fiancée upstairs with her grandmother. This means that I pay a very low monthly rent of 175€ at the moment, including all utilities - but even these are likely to increase significantly in the near future.
In the receiving facility (hereafter referred to as CTK for Carl-Thiem-Klinikum Cottbus gGmbH), I had a hard time finding my way around, even with a map and over five months of work experience, due to the size of the hospital (the largest in the state of Brandenburg). I would also have liked a bit more individual instruction from the specialists and senior doctors. Nevertheless, I really enjoyed all five clinics (the psychiatry department, the 1st Medical Clinic (cardiology, rhythmology, angiology), the 4th Medical Clinic (gastroenterology, rheumatology) and the department of nephrology and diabetology).
I did not experience Erasmus+ life in the actual sense, as it was a self-organised mobility, but a young doctor at CTK organised an exchange between all the students who were doing their practical year at the clinic (hereafter referred to as students). She coordinated regular meetings once a month at her home via a WhatsApp group and cooked delicious Indonesian food for us (as she has Indonesian roots). I also found the weekly case puzzles for students (every Wednesday in the central emergency room with a solution in the afternoon) and further education (every Thursday with lectures from different departments) cool, as well as the possibility to look into an interesting area at any time (e.g. at a 24-hour emergency doctor on-call service). There was also a suture course for us.
Since my accommodation is about 40 km away from the city of Cottbus, I didn't get to see much of the city life, but as I already wrote in my last report, there is rather less of that here. However, one of the meetings I described earlier took place in a restaurant.
My living expenses are mainly made up of travel costs, rent and food. Travel costs were a lot more expensive than the time before last due to the discontinuation of the "9€ ticket" - I had to pay about 60€/week just for petrol (and that was still a lot cheaper than taking the train). Public transport in Germany is usually only for the rich, and I think that has to do with the strong car lobby here. However, there will soon be a 49€ ticket that will allow you to use public transport for an entire month. Unfortunately, too late for this part of the practical year. I've already mentioned my rent costs, and food is unfortunately - like everywhere - getting much more expensive, even if you cook for yourself. Luckily, at least lunch at CTK is free for students.
I have already talked about the best thing about my Erasmus placement: the close exchange with other students. This made it much easier and faster for me to learn some things. It also helped me develop my social skills.
I would recommend Erasmus+ to everyone, because the financial support frees your mind to concentrate on your actual education. Also, we now have a six-month-old son - the money I get from the Erasmus+ funding helps us a lot.
Linda Blecker - General Medicine
2022/2023 - Hamburg
University of Hamburg
A friend of mine told me his positive experience about the ERAMUS+ program and got me advice to apply for this program too. I was totally convinced with his idea, because I wanted to do my practical year in my old hometown Düsseldorf. So I hoped that this program could give me the financial support I needed to do my practical year in my birth town.
With the help of this program, I was able to get an apartment which I shared with a really nice medical student and had a financial support for the daily drive to the hospital. I worked in one of the biggest and best hospitals in Düsseldorf, in the Florence-Nightingale-Krankenhaus. It showed and taught me the stressful daily life in a big hospital in one of the most popular cities in Germany.
The first weeks I worked in the surgery department. I needed worked the whole day in the operating room, at least 8 hours, because a lot of the surgeons got sick because of COVID. So I got a main position there and learned a lot about the daily life as a surgeon, so after a while I would be able to do small operations by my own. After 5 weeks I changed to the anesthesia department and they showed me the other side of the operation day. They allowed me to do the narcosis by my own (of course with a supervision) and taught me a lot of the different pharmacies and emergency treatments.
My last department was the pediatrics. I learned a lot about how to deals with children and infants. After a few days I had my own patients that I took care of, independently under the supervision of the doctors. I conducted and documented rounds, requested and performed blood draws and examinations. Besides that’s I worked a lot in the
I spent every day in the emergency room, where I took the medical history of the sick children and examined them. I also had to document everything in detail. After consulting with my supervisor, I was also allowed to treat the children independently.
I learned a lot during this time and now I know the most important diseases and treatment options for children. The doctors were always a big help, they even helped me during quiet working hours to study for my pediatric exam and discussed with me difficult topics.
It was very helpful to complete the different departments in the same clinic. Not only did I get to know many doctors through this, but I also got to know the process and structure of the hospital very well.
All in all, I can say that the time in Düsseldorf was very nice and educational. I saw many new things, but also special and rare cases and was able to broaden my horizons and acquire new practical skills. The financial support from the ERASMUS+ program was especially helpful in the current times of inflation. I can totally recommend this program to any student who wants to do a self-organized internship abroad.
I would like to thank the staff of the Erasmus Office and the University of Pécs for their help and support and for making this program possible.
Lucas Müller-Haude - General medicine 6th year
2022/2023- Cologne
Universitätsklinikum Köln
My Erasmus student+ mobility programme in Cologne was the second of this kind for me. I chose Cologne because I had already done a short summer practice in Internal medicine after my 3rd year of medical school and really enjoyed the time there. Last time I did my internship at the St. Franziskus hospital in Ehrenfeld which is a rather small hospital. This time I chose a different hospital though because I wanted to experience something new. Besides my time in Pécs I had never worked at a university hospital before so I thought this would be the perfect opportunity for me to do so. From what I experienced the working life at a university hospital is very different from the one at smaller hospitals. Everything is very fast paced and well organized. Also, the amount of people you work with – patients and colleagues – is much higher than in the smaller hospitals. This can sometimes make things a bit more challenging but also fun. It really helps you with improving your social as well as work skills. I was able to learn a lot of these skills from the motivated doctors on the ward I was working at. They taught me how to do different procedures such as renal biopsies, pleural or ascites punctures. Another benefit of working in a big hospital is that you get see rare disease and complex cases. For example I never saw a patient with Systemic Lupus Erytematodes (SLE) before. During my time at the university hospital I saw 3 patients with SLE in just about 2 months. This really helped me to memorize important features of this complex disease. The level of medicine is very high and challenges you to improve your knowledge and skills every day. Surprisingly I really like this way of working even though it might mean that you have to put in some extra hours at work. Before my time at the university hospital I always thought that I would prefer to work at a smaller one. After my stay I am not so sure about this anymore. Therefor I am very grateful that the Erasmus programme gave me this opportunity to make this experience. It really helped me extending my horizon and seeing options I hadn’t really thought of before. Besides the working life I also got to know the city very well. Cologne is a big and dense populated city in the center of Nordrhein-Westfalen. It has a great variety of culinary and cultural offers which makes the quality of life very high. There are a lot of different restaurant, bars and cafes you can spend and enjoy your free time at. One of my highlights was the famous “Kölner Karneval”. The Kölner Karneval is a vibrant celebration that brings people from all over the world together to enjoy music, dance, and colorful costumes. The festive atmosphere is contagious, with locals and visitors spreading joy throughout the city. Above all, the Kölner Karneval is a celebration of life, love, and community, and it is this spirit of togetherness and solidarity that makes it so beautiful and unforgettable. The spirit of Karneval continues throughout the whole year and can be felt in every single situation which makes life in Cologne very enjoyable. To summarize, I am really thankful for all the wonderful experiences I made during my time in cologne. I would even go as far as to say that it is now one of my favorite if not my most favorite city in Germany. I would highly recommend anybody to do an internship there and make similar experiences as I did. My plan is to apply for a job at the university hospital when I am done studying general medicine this year. Hopefully, my Erasmus+ studenty mobility programme will help me realize these dreams.
Michael Roland Köhn - General medicine
2022/2023 - Mittweida
Landkreis Mittweida Krankenhaus gGmbH, Deutschland
I was informed about the Erasmus programme by other students and some Flyers such as a presentation at my university. Therefore, I thought that this was a nice opportunity to learn some extra content and skills while getting extra money for the work at the hospital.
The expectations of my internship were to get an insight of the clinical subjects and to improve my skills in taking medical histories, physical examination especially in children of all ages and women, diagnosis, and ultrasound in a country where I could imagine working later.
Especially gynacology has ever been on the shortlist of my career choices. The goal of my internship was to discover, if this would be the job were I want to work in for the rest of my life.
I worked in the paediatric clinic and the gynaecologist clinic of Mittweida in Saxony, Germany. Each clinical part had a duration of five weeks.
In the first five weeks I've learned about the examination of children, especially some tricks and skills which are required to get the most information in a nonverbal way. Furthermore, I've trained my communication skills to get therefore in medical history from the parents.
My favourite part of the paediatric internship were the hip ultrasounds of the new-born. At first, my colleagues showed me the technique and requirement, so that I was able to conduct the investigation on my own under the supervision. In the following I was able to do abdominal ultrasounds in children of any ages too.
Furthermore it was interesting to see the EEG examination of a child, since I had only seen this on adults.
Challenging was the placing of a venous access on children, because of their reduced compliance. Fortunately, the mothers were able to distract and calm down their children, so that I could easily get done with my work.
The second section of five weeks I was honoured to work in the clinic of gynaecology and obstetrics. Since the beginning of my studies, I knew that I want to choose a medical profession involving surgery, and before I started my internship in Mittweida, I was convinced to become a urologist.
Therefore, I was looking forward to work in gynaecology, but I did not expect to be so enthusiastic about this specialization, that I am rethinking my career choice.
My colleagues in the clinic of gynaecology and obstetrics were professional, kind, and supportive. Therefore, I was encouraged to take the medical history, examinate and do ultrasound on pregnant women as well as on women after childbirth or before or after an operation.
Furthermore, I was allowed to assist with operations, like curettage, hysterectomy, ovarian cyst removal, caesarean section and breast-conserving and breast-non-conserving mammary removal because of breast cancer.
The biggest problem I faced with was the number of documents I had to fill out to get into the programme. I got help from my girlfriend because she had the same issues at the same time and was in good contact with the Erasmus office. So, we filled out the documents together.
Because I'm studying in Hungary and completing my practical year in my native land Germany, I have no issues with travelling at all. For my exams I drive to Hungary and after I finished them, I drive back home. To save rent, I lived in an own flat at the House of my relatives and did not have to pay rent.
Mittweida is a small town in the middle of Saxony. It is known for its historical part of the town and its proximity to the Kriebstein dam. Therefore, it is pastoral, which is great in a stressful everyday work. Particularly it is a pleasure to enjoy the beautiful nature around the dam and go kayaking in summer.
Another advantage of the city is the existence of an university. Therefore, it is easy to meet students from other degrees, even though there is no medical school. Because of that, I had no need to use any more Erasmus life programs.
I would recommend the Erasmus+ program to other students because it gives the opportunity and financial support to do an internship nearly wherever in the world you want which provides you with great skills and great new colleagues who teach you lessons for life.
Julian Schlager - Neurology, Oxyology and Paediatrics
2022/2023 - Nürnberg
Klinikum Nürnberg Süd
My Erasmus+ program in Nürnberg began on 10.10.2022. In the following weeks, I was to pass through the wards of neurology, as well as those of oxyology and paediatrics in one of the largest university hospitals in Europe. I expected a lot from this time, as I am very interested in both subjects and would like to continue my education in one of these specialties in my later professional life. With great anticipation, my time in my dream city of Nürnberg finally began. I became aware of the Erasmus+ program very early on, as many of my fellow students from the University of Pécs had participated in the program in previous years and told me about a unique opportunity in which, in addition to practical training, I can also make many new friends and thus get to know a new city from a different block angle. The most difficult part for me was organizing my trip and finding a room in Nürnberg. In Germany, Nürnberg is one of the most livable cities in the south. I decided to find a room in a shared flat because I already had good experiences with it here in Pécs. To find a room, I searched various websites, posted on social media, and contacted friends and family who live in Nürnberg and the surrounding area. Fortunately, I found a nice room in a large apartment that I rented for the entire duration of my internship. The apartment was in the "Zerzabelshof" district, so it was even close to my workplace. In Nürnberg there are many beautiful old buildings and a large selection of restaurants and bars. Especially the offer of soccer court and other sports facilities was very diverse in my neighborhood - so I took full advantage of this during my Erasmus time. During the 10 weeks of the internship, I learned many new skills and met many people. I started with simple tasks such as drawing blood, peripheral venous cannulation, and participating in daily rounds. After my first week, I started seeing patients more and more on my own. Even though it felt a little strange at first, I began to enjoy examining patients myself more and more. During this time, I gained a lot of confidence in my clinical skills and improved my communication skills. Especially during my oxyology internship, I felt more and more confident during surgeries and was allowed to take on more and more hands-on tasks. My personal highlight was when I was allowed to place a central venous catheter. Here I learned that the central venous catheter is a thin plastic tube that is inserted into the venous system via a vein in the upper half of the body and whose end lies in the superior or inferior vena cava in front of the right atrium of the heart. This can then be used to deliver intravenous drugs and infusions or to measure central venous pressure, which has been done during many of our operations. Besides all the practical things I learned, I also had a lot of other experiences. During my practice I got to know many other medical students from different regions of Germany. Most of them were also in their final year of study. It was nice to share experiences, talk about difficulties and just enjoy life outside the hospital with them as well. The cohesion we built up helped us a lot to cope with stressful situations that we sometimes had in the hospital. In the end, we became so close that we even met on weekends and became good friends. Nürnberg really offers many opportunities for leisure activities. Especially the proximity to the mountains, as well as the forest called as “Nürnberger Reichswald” in the surrounding area are of course a real dream in the autumn and winter. The walks through the forest with the fresh air to breathe and the time with my new friends was a great way to forget the stressful workday at the clinic. Nürnberg also has a famous soccer club with a great club history that currently plays in the 2nd Bundesliga. On the weekends, I enjoyed visiting the 1. FC Nürnberg stadium and watching the soccer events with new friends. When the first snow fell, I also decided to go to the mountains with friends for a weekend. In GarmischPartenkirchen, which was about 3 hours away by train, we enjoyed a few beautiful days of skiing and did something good for our health through the sporting activity. When the weather is good, a lot of Nürnberg citizens meet in the medieval old town and enjoy the nice weather and the nice company. Especially the people and their friendly manner have influenced my time in Nürnberg so much that I can now even imagine starting my working life there. Since I only had positive experiences, I can only recommend everyone to also do an Erasmus program. You get to know many interesting people and at the same time improve your knowledge and skills. It really helps to develop as a person and prepare for the future. I would like to take this opportunity to thank you once again for this wonderful and, above all, educational time during my Erasmus program.
BTK
Stecina Diána Tünde - Pszichológia doktori képzés, 3. évfolyam
2021/2022 tavaszi félév - Hildesheim
University of Hildesheim
Az én külföldi kalandjaim motivációja talán kicsit eltér az átlagtól. Az ötlet ugyan már régóta motoszkált valahol a tudattalanomban, az elhatározás csak akkor született meg, amikor vőlegényem egy németországi cégnek kezdett dolgozni. A tanulmányaimat semmiképp sem szerettem volna abbahagyni, a tudattalanomból pedig feltört a már régóta ott motoszkáló gondolat: próbáld ki, milyen külföldön! Az Erasmusról a PTE honlapján tájékozódtam, illetve olyan barátoktól és ismerősöktől kértem élménybeszámolót és tanácsot, akik már részt vettek korábban a programban. Ezek után nem kellett sokat gondolkoznom a dolgon, beadtam a pályázatom és reménykedve vártam az eredményre. A tervek szerint egy pszichológus-kutatócsoporthoz csatlakoztam Hildesheimben, ahol a saját kutatásomon túl rengeteget tanulhatok a többiek munkájából is.
Az eltérő motivációval eltérő nehézségek is jártak: ugyan az első ösztöndíjat csak öt hónapra nyertem el, mi ennél több ideig terveztünk Németországban élni. Így hát fogtuk magunkat macskástól és mindenestől, és egy költöztető segítségével, 26 órás autóút alatt megérkeztünk új otthonunkba. Németországban többféle lehetőség is van lakhatásra, arra viszont készülni kell, hogy minden lehetőség drágább, mint otthon. A legolcsóbb opció itt is a kollégium vagy a WG (albérlet lakótársakkal), mi azonban mivel hosszú távra terveztünk, saját albérletet vettünk ki. Ebben az esetben pedig arra kell számítani, hogy az albérletek nagy része bútorozatlan – mi pl. szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a beépített konyhát meg tudtuk vásárolni az előző lakótól. Az utazás és költözés része kevésbé macerás, ha a kint tartózkodás tervezett ideje határozott, és nincs olyan kisállat útitárs, akit nem mer magára hagyni az ember. Minden kényelmetlenség és fáradalom ellenére még a kiutazásra is jó szívvel gondolok vissza: nem mindenki mondhatja el magáról, hogy max. 90km/h sebességgel átszelte fél Európát úgy, hogy hét órát „aludt” egy transporter első ülésén azon aggódva, hogy a kiskedvence idegösszeroppanást kap-e. (Egyébként nem kapott, Poppy nagyon ügyes volt, mi aggódtuk túl.)
A másik, talán általánosabb nehézség a nyelv volt. Annak ellenére, hogy B2-es nyelvvizsgával rendelkezem német nyelvből, az első néhány héten szinte semmit sem értettem abból, amit az emberek beszéltek körülöttem. Jól bevált módszer: ha a pénztáros mond valamit, csak mosolyogj és bólogass! Azonban egy idő után meg lehet szokni, ahogy beszélnek, és abban is biztos vagyok, hogy ennyi új szót sosem tanultam meg még ilyen rövid idő alatt. Szerencsére a kutatócsoportom nyelve angol, mivel nem én vagyok az egyetlen külföldi tag, így a munkában nem lépett fel nyelvi akadály.
Németországban még a téli és kora tavaszi hónapokban sokkal szigorúbbak voltak a Covid-szabályok, így talán a legkellemetlenebb nehézség az volt, hogy sokáig főleg online dolgoztunk az egyetemen. Külföldön barátok nélkül ez mentálisan megterhelő volt – szerencsére azonban a járvány szelídült és el tudtuk kezdeni a jelenléti munkát. Online és személyesen is rendszeres megbeszélésen vettünk részt a kutatócsoport tagjaival, ahol vagy egy-egy projekt állapotát beszéltük át, vagy közösen dolgoztunk fel olyan anyagokat, melyek mindenki hasznára lehetnek (pl. tudományos cikkek írása, előadása konferencián). A tavaszi hónapok második felétől megkezdődött a jelenléti oktatás, így mi is visszatérhettünk a laborokba, hogy folytassuk vagy elkezdjünk új viselkedéses vizsgálatokhoz adatot felvenni. Ezek mellett rendeztünk olyan nyílt workshopot, ahol a saját kutatásaink eredményeiről beszéltünk egymásnak és pszichológus hallgatóknak. Ez jó alkalom volt arra, hogy visszajelzéseket, konstruktív kritikát kapjunk és adjunk egymásnak.
A közvetlen munkakörnyezeten túl pedig az egyetem nemzetközi irodája is szervezett programokat az Erasmusos hallgatók részére. Eleinte online workshopokon lehetett részt venni, hogy jobban megismerjük egymást, majd személyesen is tudtunk találkozni pl. városnézésen, workshopokon. Továbbá mindenkivel felvette a kapcsolatot egy Erasmus-buddy, akihez bármilyen kérdéssel fordulhattunk az ügyintézésekkel, vagy csak úgy általánosságban a németországi élettel kapcsolatban.
Számomra például több kérdés is felmerült az utazással kapcsolatban, amiben nagyon sokat segített a buddym. Mivel nem az egyetemem városába, hanem egy közeli nagyobb városba, Braunschweigba költöztünk, valahogy meg kellett oldanom az ingázást. A tömegközlekedés Németországban alapvetően elég drágának mondható, de az egyetemisták megvásárolhatnak egy féléves kártyát, amellyel az egyetem városában, illetve regionális vonatokon az egész országban közlekedhetnek. A féléves kártya megvásárlásával rengeteget lehet spórolni, hiszen az utazáson túl kulturális jegynek is számít, és pl. mozikban, múzeumokban stb. kedvezményre jogosít fel, de az egyetemi étkezőben is jóval olcsóbban vásárolható vele meleg étel. Amire véleményem szerint a legjobban megéri használni, az mindenképpen az utazás – és nem csak az otthon és munkahely közötti ingázásra gondolok. Braunschweig és Hildesheim Alsó-Szászországban található, és már a közelben is rengeteg látnivaló van. Mi szeretjük az aktív pihenést, így sokszor meglátogatjuk a Harz hegységet akár túrázáshoz, akár városnézéshez van kedvünk. Érdemes megnézni Brémát is, illetve számos várost a közelben, ami még a bakancslistánkon várakozik (pl. Hamburg, Berlin, Lipcse, Göttingen stb.).
Sok felfedezni való vár még ránk, így nagyon örülök, hogy sikerült további ösztöndíjas hónapokat megpályáznom, illetve, hogy az Erasmusos időszak után a DAAD-dal folytathatom majd a munkát Hildesheimban. Egy teljesen új nyelvi közegbe, illetve kultúrába nem könnyű belecsöppenni, de egy kis nyitottsággal és kalandvággyal életünk egyik legmeghatározóbb élménye lehet. Számomra az Erasmus+ tökéletes kezdete volt egy új élethelyzetnek, már az eddig eltöltött idő alatt is rengeteget tanultam és fejlődtem, új barátságokat és munkakapcsolatokat kötöttem, sztereotípiákat romboltam le magamban és másokban. Ha eddig Neked is csak a tudattalanodban motoszkált a gondolat, talán ideje, hogy szerencsét próbálj! :)
Kovács Gréta - Kommunikáció és médiatudomány BA
2021/2022 tavaszi szemeszter - Regensburg
University of Regensburg
Emlékszem még gimis voltam, amikor egy előadó fiatal egyetemista srác jött el hozzánk mesélni az Erasmus+ programról. Ő akkor már töltött kint egy félévet külföldön, és mindenki, köztük én is, izgatottan hallgattuk a történeteit. Valamikor ott döntöttem el én is, hogy igen, ez az a lehetőség, amivel mindenképpen élni szeretnék az egyetemi éveim során. Igaz, ez 2017-ben volt, azóta sok idő eltelt. Elkezdtem az egyetemet, majd rá fél évre már csatlakoztam is a pécsi Erasmus Student Network-höz, ahol másfél év önkéntes munkát végeztem, és segítettem a beérkező Erasmusos diákok életét. Nagyon izgalmas volt, és láttam, hogy ez az egész mennyi boldogsággal és kalanddal jár együtt. Majd jött egy szakváltás, és utána egy hosszú covid időszak, így a jelentkezésem mondhatni éveket csúszott. Idén, 2022-ben végül összejött, és a mesés bajor városban, Regensburgban találtam magam.
Németországra esett a választásam, mivel szeretettem volna többet használni a német nyelvtudásom, ami az elmúlt években erősen visszaszorult, illetve továbbtanulni is kint tervezek, úgyhogy érdekelt a német egyetemista élet. Hatalmas várakozással és hetekkel azelőtti tervezésekkel telt a kiutazás előtti időszak. Igazából tudtam, hogy jó lesz, nem igazán voltak félelmeim, hiszen már volt tapasztalatom Erasmusos körökkel, és külföldön is éltem már egyedül. A várakozásaim nem voltak hiába, hiszen egy nagyszerű és csodálatos félévet tudhatok a hátam mögött.
Ami a legfurcsább volt számomra az az, hogy kint jóval később kezdődik a félév, mint itthon, és tovább is tart emiatt. Így érdekes helyzetben találtam magam. Februárban elkezdtem a félévet Pécsett, bejártam órákra, részt vettem a feladatokban, majd április 4-én kiutaztam, hogy megkezdjem a német félévet is. Ezzel eleinte nem volt baj, hiszen nem egyből kezdődtek a kurzusok, volt 2 hét pihenő. Az igazi nehézség viszont a vizsgaidőszakban következett. Itthon elkezdődött májusban a vizsgaidőszak, miközben kint még csak pár hete folytak a tanulmányok. Kicsit ez időleg megkavart és nehéz volt összeegyeztetni az óráimat és az itthoni beadandókat/ vizsgákat, de szerencsére mindennel végeztem eredményesen.
A kiutazásom repülővel történt, Budapestről repültem Nürnbergbe, majd onnan vonattal mentem tovább Regensburgba. Mint utólag megtudtam, jöhettem volna vonattal is, de persze ezzel az opcióval nagyon gyorsan ott voltam. Egy kollégiumban laktam, amik teljesen máshogy működnek, mint itthon, és nagyon sokféle van. Mindenkinek saját szobája van, és kollégiumonként változó, de bizonyos szobákhoz jár saját fürdőszoba és konyha is. Nekem saját fürdőszobám volt, és az emeleten lakókkal osztoztunk egy nagy konyhán. A havi díja nagyon kedvező volt, 214 eurót fizettem.
Németországban nem csak egyetemek, hanem főiskolák is vannak, így Regensburgban az egyetem mellett megtalálható az OTH is, ami egy műszaki főiskola, és a két intézmény egy hatalmas campuson helyezkedik el. A brutalista stílusban épült komplexum elsőre kicsit meghökkentő, és számomra kicsit szocialista időket idéz, de mégis tetszik a letisztult és egyszerű megjelenése. Nagyon sokféle épület van, hatalmas könyvtár, kávézók, menza, ahol minden nap ettünk, és egy sport centrum, amit a féléves díj ellenében lehet igénybe venni. Egyik érdekesség, hogy a campuson még fodrászat is van, ha valaki két óra között vágyna egy hajvágásra. Az óráim más-más épületekben voltak. Az egyetem nagyon felszerelt, a kurzusok interaktívak voltak. Egyik kedvenc kurzusom a tárgyfotózás volt, ahol használhattuk az egyetem fotóstúdióját is. Mivel az itthoni tárgyaimat is csináltam, ezért kint 4 tárgyat vettem fel, 2 szakos és 2 német nyelvi tárgyat, hogy fejlesszem a nyelvtudásom.
A város igazán elragadó és gyönyörű. Megőrizte középkori belvárosát, ami az UNESCO Világörökség része lett. Számomra nagyon élhető, természetközeli hely, amibe azonnal beleszerettem. A pasztell épületek és a Duna-part harmonikus összképet ad a városnak. Regensburg kb. egy 200 000 fős település, és rengeteg szórakozási lehetőséggel rendelkezik, így aki igazi éjszakai életre vágyik, az nem fog itt hiányt érezni. A helyi tömegközlekedést a diákigazolványunkkal tudtuk igénybe venni, az érvényes igazolvány bérletként szolgál. Emellett Regensburg vonzáskörzetéig a vonatot is ingyenesen lehet igénybe venni. Nyáron behozták a 9 eurós jegyet, aminek megváltásával egy hónapig az egész országban ezzel lehet vonatozni és a városokban a helyi tömegközlekedést használni bármilyen más jegy váltása nélkül. Mi diákok még szerencsésebben jártunk, mert a diákigazolvány már eleve tartalmazza ezt a jegyet, és egy hónap helyett 3 hónapon keresztül lehet használni. Ez egy szuper kezdeményezés volt, amit teljes mértékben kihasználtunk, hogy felfedezzük Németországot. Szerintem még sosem vonatoztam ennyit, mint idén. Azzal persze számolni kell, hogy Bajorország a legdrágább német régió, de szerencsére diákként meg lehet találni a spórolási módszereket, így nem voltak különösebb anyagi gondjaim. Az egyetemi kirándulások is nagyon kedvező áron voltak meghirdetve.
A város adta lehetőségek mellett számos programot szervezett a helyi Erasmus Student Network, azaz az ESN Regensburg. Nagyon hálás vagyok a csapatnak, igazán színvonalas munkát végeztek, és persze megteremtetették azt az igazi Erasmusos hangulatot, amire mind vágytunk, legyen szó bulikról vagy nemzetközi estekről. Emellett számos egyetemi szervezet segít a nemzetközi diákoknak beilleszkedni és színes programokkal várják az oda érkezőket. Sosem éreztem magam egyedül egy percre sem.
Ez a program számomra olyan élményeket és barátságokat adott, amikért nem tudok elégszer hálás lenni. A közös vacsorák, a koli bulik, az utazások mind-mind felejthetetlen élmények maradnak. Olyan emberek vettek körül, akik igazán szeretnek és elfogadnak, ezért mondhatni sose voltam még ennyire önmagam, mint az Erasmuson kint töltött időszakban. Nem véletlen, hogy még egy félévet kint fogok tölteni, és még több mindennel gazdagodni.
Én csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy vágjon bele! Elsőre lehet ijesztően hangzik egy másik országban élni, de igazából 1-2 hét alatt bele lehet szokni az ottani életbe. Plusz ez egy olyan lehetőség, ami nekem emberileg nagyon sokat adott, és felnyitotta előttem a világot. Az Erasmus az a program, amiért érdemes elhagyni azt a bizonyos komfort zónát!
TTK
Geresdi Bence - Programtervező Informatikus
2022/2023 - Mainz
LRN digital GmbH
Először is szeretnék köszönetet mondani az Erasmus programnak, ami lehetővé tette számomra, hogy elutazzak Németországba és részt vegyek a szakmai gyakorlatomon az LRN digital GmbH-nál. A Erasmus-os tanulmányi félévem után döntöttem el, hogy egy szakmai gyakorlatot is elvégzek Mainzban, mivel továbbra is nagyon jól éreztem magam Németországban és közben lehetőségem nyílt egy startup cégnél dolgozni fejlesztőként. Már az első napokban megtapasztaltam a cégnél, hogy mennyire nyitottak és segítőkészek az emberek. Mindenki kedvességgel állt rendelkezésemre, hogy segítsen nekem beilleszkedni a csapatba és elsajátítani a munkafolyamatokat. Az első néhány napban a vezetők bemutatták a cég működését, valamint megismerkedtem az általam használt eszközökkel és technológiákkal. Meghatározott webfejlesztői feladatokat kezdtem végezni, és részt vettem a cég weboldalának folyamatos fejlesztésében és karbantartásában. Azonban hamar rájöttem, hogy a kis startup cégnél sokkal több munkával kell foglalkoznom, mint ahogy azt előzetesen gondoltam. A startup korlátozott volt munkatársakban, így mindenkinek viszonylag sok mindennel kellett hogy foglalkozzon az ismétlődő specifikus feladatok végrehajtása helyett, éppen ezért a web fejlesztésen kívül részt vettem a UX/UI tervezésben, szoftvertesztelésben, design feladatokban és adatbázis kezelésben is. Emellett backend fejlesztői feladatokat is elláttam. Mindezek miatt nagyon sok új tapasztalatot szereztem a szakmai gyakorlat alatt, és megtanultam, hogy a webfejlesztői munka sokkal több, mint csak kódolás. Rájöttem, hogy a sikeres webfejlesztés nem csak a technológiai ismeretekre, hanem a design-ra, a felhasználói élményre és a vállalati folyamatokra is épül. A gyakorlat alatt rengeteg új technológiát tanultam meg és sokat fejlődtem a webfejlesztés területén. A cégnél számos kihívást kellett megoldanom, ami nagyon izgalmas volt számomra és segített abban, hogy tovább fejlesszem a képességeimet. Különösen élveztem a közös munkát a csapattal, mert mindenki nagyon lelkes volt és szívesen osztotta meg a személyes tapasztalatait velem, így a munkatársak mellett egyúttal barátokra is szert tettem. Az alkalmazás fejlesztése nagyon érdekes és kihívást jelentő feladat volt. A szakmai gyakorlatom során sokat dolgoztam a Vue.js el, amely egy könnyen kezelhető JavaScript keretrendszer a frontend fejlesztésben. A munkába járást biciklivel oldottam meg, mint ahogyan azt a legtöbben tették. A biciklis útvonalak Mainzban rendkívül jól kiépítettek, és külön a biciklisek számára kijelölt sávokat lehet használni. Ezek az útvonalak a forgalmasabb utak mellett futnak, így a bicikliseknek nem kell a forgalomban küzdeniük magukat. Emellett sok helyen látni biciklis-ösvényeket is, amelyek teljesen elkülönítettek az autós forgalomtól, így még biztonságosabbá teszik a biciklizést. A biciklis parkolók és zárt kerékpártárolók Németországban nagyon elterjedtek, így az ember nyugodtan le tudja zárni a biciklijét, ha el kell mennie valahová. Az iroda elképesztő modern volt és rengeteg új berendezésekkel volt ellátva, ami segített abban, hogy hatékonyan dolgozzak. A munkaidő beosztása nagyon rugalmas volt, ami lehetővé tette, hogy a saját tempódban dolgozzak. Gyakran csináltunk sétákat a munkatársakkal a napsütésben, ami segített abban, hogy a friss levegőn kikapcsolódjak, majd újult erővel folytassam a munkát. Délutánonként sportoltunk együtt a többiekkel. Tollaslabdáztunk, teniszeztünk és cross fit edzéseken vettünk részt, ami segített abban, hogy testileg és lelkileg is fitt maradjak. Nagyon élveztem, hogy a munkát úgy alakíthattam ki, ahogy én akartam és hogy olyan munkatársakkal dolgozhattam, akikkel jól éreztem magam. Tapasztalataim szerint általánosságban elmondható, hogy a német munkahelyi kultúra nagyon precíz és szabálykövető. Mindezek mellett a német munkahelyeken általában nagyon kellemes a légkör, és az emberek nagyon barátságosak, tisztelettudóak és segítőkészek egymással. A munkáltatók általában nagyon odafigyelnek a munkatársaik egészségére és jólétére, és sok cégnél van lehetőség a távmunkára és az önálló munkavégzésre is. Összességében elmondható, hogy a német munkamorál és munkahelyi kultúra nagyon magas színvonalú. Az Erasmus szakmai gyakorlat során nem csak szakmailag, de személyesen is rengeteget fejlődtem. A gyakorlat alatt rengeteget dolgoztam és tanultam, de azért volt időm szórakozni és kikapcsolódni is. A helyi Erasmus csoportban rengeteg olyan emberrel találkoztam, akikkel hasonló érdeklődési körökkel rendelkeztünk, így sokat utaztunk és kirándultunk a környéken. Különösen emlékezetes volt számomra a Rajna menti borutazás, ahol megismerkedtünk a helyi borkultúrával és kóstoltunk néhány finom bort. A térség nagyon gyönyörű volt és nagyon élveztem, hogy részt vehettem egy ilyen különleges programon. Az Erasmus program segítségével egy új kultúrába kerültem és megismertem olyan embereket, akikkel másképp nem találkoztam volna. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem egy ilyen értékes programon és biztos vagyok benne, hogy ez a gyakorlat segített abban, hogy tovább fejlődjek szakmailag és személyesen is. Hálás vagyok azoknak a lehetőségeknek, amelyeket kaptam. Remélem, hogy továbbra is hasznos lesz a tudás, amelyet itt szereztem, és hogy hasonló lehetőségek jönnek majd számomra a jövőben