Baksa Veronika & Petrus Karola ÁOK, általános orvos
2015/16
Lengyelország, Lublin
Hatodéves gyakorlataink egy részét Lengyelországban, Lublinban tölthettük az Erasmus+ programnak köszönhetően. Beszámolónkkal szeretnénk elmesélni élményeinket, és segíteni a következő kiutazóknak. Utazás Szeptember 4-én, csütörtökön indultunk el otthonról. Mi a vonatot választottuk, mivel jóval olcsóbbnak bizonyult, mint a repülő (Budapest-Varsó 9150 Ft, Varsóban pedig átszámolva 2000 Ft körül tudtunk diákjegyet venni Lublinig). A vonatunk este nyolckor indult volna a Keleti pályaudvarról, ám az akkor fennálló menekülthelyzet miatt végül Szobra irányították át a vonatokat – ez csak indulás előtt két órával derült ki… Végül sikerült megtalálni a kabinunkat, felpakolni a mázsás bőröndöket, és indulhatott a 12 órás vonatút. A varsói átszállástól nagyon féltünk, mivel a csomagjaink elég nehezek voltak, illetve mert a kinézett csatlakozást lekéstük az átirányítás miatt. Szerencsére az emberek nagyon kedvesek voltak, a le- és felszállásnál is segítettek a bőröndökkel. Varsó és Lublin között pedig 2 óránként járnak a vonatok, úgyhogy várnunk sem kellett sokat. Lublinba megérkezve taxit fogtunk és így jutottunk el a szállásunkra, az orvosi kollégiumba.
Amint megkaptuk az értesítést az elnyert lublini helyekről, az első gondolatunk az volt, hogy mindenképpen kollégiumban szeretnénk megszállni (hiszen Pécsen is koliban lakunk már 6 éve, amit nem cserélnénk el semmire). Az egyetem honlapján hamar megtaláltuk a lehetőségeket, írtunk a megadott elérhetőségre. Itt négy nagy orvosi kollégium van egy helyen, és meg is kaptuk a kért szobát az egyesben. Összességében megszoktuk a kollégiumot, de legközelebb nem ezt választanánk szállásként. A facebookon érdemes minél hamarabb csatlakozni az aktuális erasmusos csoporthoz (Lublin 2015/16-os csoportból legalább három működött), ahol szinte mindennap lehetett újabb és újabb kiadó albérlet és szobahirdetéseket találni, néha a kollégiumi díjnak megfelelő áron.
Három gyakorlatot töltöttünk Lublinban: a neurológiát, a sürgősségi orvostant és a szülészetnőgyógyászatot. Szerencsénkre, mind a három osztály a kollégiumunktól öt percre lévő kórházban működött. A neurológián kezdtük meg a gyakorlatunkat, ahol három hétig voltunk. Mindegyik héten másmás orvoshoz osztottak be minket. Mivel az egyetemen angol program is működik, az Lublin, 2015. november 09. oktatásban nem voltak nyelvi nehézségek. Reggelente egy-egy órás előadást hallgathattunk végig különböző témákban, utána kezdődött a napunk az osztályon. A kisvizitek során az orvosunk elmagyarázta a saját eseteit, megvizsgálhattuk a betegeit, megnéztük a CT és MR felvételeiket, ezáltal teljes képet kaptunk a betegellátás menetéről. Az orvosok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, így nemcsak szakmai, hanem személyes kapcsolatot is sikerült kialakítani velük.
A sürgősségi osztályon két hetet töltöttünk. Az első napunkon az osztályvezető főorvos kalauzolt minket végig az épületben. Megmutatta, hogy mit hol találunk és bemutatott a gyakorlatvezetőnknek. Nagyon vártuk ezt a gyakorlatot, izgalmasnak ígérkezett, ám sajnos egy fertőzés miatt a kórház számos osztályát le kellett zárni, így jóval kevesebb beteget fogadtak, mint egyébként.
Az utolsó gyakorlatunk a szülészet-nőgyógyászat volt. Első nap jelentkeztünk az osztályvezető professzornál, aki igaz, hogy kevéssé tudott angolul, de végtelenül kedves és jóindulatú volt, és minden nap megtalálta az alkalmat, hogy pár szót váltson velünk. Az osztályon szinte minden orvost megismertünk, mivel az angol programos csoportokhoz voltunk beosztva, mindennap más és más gyakorlatvezetőhöz. Mindig figyeltek arra, hogy a lehetőségekhez képest változatos legyen a gyakorlat. Az anamnézis felvétel és a beteg vizsgálat a mindennapok része volt, emellett számos UH vizsgálatot nézhettünk és végezhettünk. Több alkalommal lehettünk jelen természetes szülésnél, részt vehettünk számos császármetszésen, illetve egyéb nőgyógyászati műtéteket is megfigyelhettünk. Az orvosok közül többen is jártak már Magyarországon, amiről szívesen meséltek nekünk-még a Piramis együttes és Presser Gábor is szóba került…
Lublin igazán kedves és barátságos város. Az első néhány hétben csendesnek és nyugodtnak tűnt, ám amint elkezdődött a szemeszter, megtelt diákokkal, és igazán nyüzsgővé vált. A városban számos látnivaló várja az érdeklődőket. A lublini kastélytól indulva 5 perces sétával elérhető a történelmi belváros, amit rengeteg gyönyörű épület, templom, hangulatos étterem és pub színesít. A sétáló utca végén található számos szórakozóhely, amelyek közül a kedvencünk a Riviéra Club volt. Nemcsak Lublint sikerült felfedeznünk a két és fél hónap alatt, hanem egy-egy hétvége alkalmával eljutottunk Varsóba és Krakkóba is. Mindkét város igazán gyönyörű.
Az árakról is írnánk néhány szót: az élelmiszer boltokban nagyjából a magyarországiaknak megfelelőek. Éttermet szintén, mint Magyarországon mindenféle árkategóriában találhat az ember. A diákjegy árak igazán kedvezőek, kb. 150 Ft-ba kerülnek. Igazán felejthetetlen két és fél hónap volt. Nagyon megszerettük a várost, a kórházat, az embereket. Könnyen beleszoktunk az itteni mindennapokba, amiben sokat segített a lengyelek közvetlensége és vendégszeretete. Lublint csak ajánlani tudjuk minden leendő Erasmusos hallgatónak! (: Köszönjük a fantasztikus lehetőséget és a sok segítséget az Erasmus programnak és koordinátorainknak!
Both Barbara TTK, geográfus
2016/17
Lengyelország, Varsó
University of Warsaw
Az Erasmus+ programról már a gimnáziumi éveim során értesültem és ott határoztam el, hogy egyik fő motivációm az egyetemen az Erasmus programban való részvétel lesz. Bővebb információt az Erasmus+ programról az egyetemen tartott Erasmus+ információs napon kaptam. Természetesen számos egyéb csatornán keresztül is értesültem a programról, például az egyetem Erasmus honlapja igen sok információval szolgált számomra.
A szakmai gyakorlatom előtt tartózkodtam külföldön Erasmus tanulmányi ösztöndíjjal, így már némileg tapasztaltként veselkedtem neki a 3 hónapos szakmai gyakorlatom eltöltéséhez. A tanulmányi ösztöndíjas időszakom során szintén Lengyelországban voltam, Krakkóban a Jagelló Egyetemen. Ott már szereztem megfelelő mennyiségű tapasztalatot az Erasmusos életformával kapcsolatban és az ezt megelőző és követő ügyintézéssel kapcsolatban, szóval a szakmai gyakorlatom során már könnyebben mentek az adminisztratív dolgok és a dokumentumok intézése.
A szakmai gyakorlatom intézése során viszont a nehézség abból fakadt, hogy egyedül kellett kapcsolatot létesíteni a fogadó intézménnyel. A tanulmányi ösztöndíj intézése során a partnerintézménnyel való kapcsolatbalépés könnyebb volt, hiszen már meglévő kiépített kapcsolatok álltak rendelkezésre, nem kellett önállóan megkeresni a lehetőségeket. Úgy döntöttem, hogy a Varsói Egyetem Földrajz Karának a Turizmus Tanszékével lépek kapcsolatba szakmai gyakorlatomat illetően. Addig írtam az e-maileket a turizmusban érintett oktatóknak, amíg az egyik nagyon kedves és segítőkész oktató nem válaszolt. Szakmai gyakorlatos időszakom során ő volt végig a mentorom, ő osztotta ki a feladatokat nekem, melyeket el kellett végeznem. Még az őszi félév során felvettem a kapcsolatot ezzel az illetővel és onnantól kezdve végig kapcsolatban álltunk. Az egész szakmai gyakorlatom során végtelen vendégszeretettel és segítőkészséggel találkoztam az összes oktató részéről, akikkel kapcsolatba léptem. Mentor-oktatómnak köszönhetem kollégiumi elhelyezésemet is.
Kiutazásom az egyik legnépszerűbb lengyel buszvállalat, a Polskibus segítségével jött létre, mellyel már számos pozitív tapasztalatom volt Lengyelországban tett utazásaim során. A buszvállalat kínálta utazások legnagyobb pozitívuma az ára. Ha időben foglal az ember, hasonló összegből jut el Varsóba Budapestről, mint például diákkedvezménnyel Pécsre Budapestről. Egyedül, ami elriaszthatja a vállalkozó kedvű utazókat az az út hossza Budapest és Varsó között. Sajnos bele kell számolni mindig, hogy ilyen távolságon a járat késik és így több mint 12 órát tölthet a buszon. Én mindenesetre mindig ezt az utazási módot vettem igénybe, mert az alacsony árak mindig elcsábítottak.
Szállásom a Varsói Egyetem egyik kollégiuma volt. 3 ágyas szobában helyeztek el, szobatársaim egy lengyel és egy orosz diáklány voltak. A kollégiumi díj igen kedvező volt, emlékeim szerint havonta 350 zlotyt fizettem.
Varsó Budapest méretű főváros, igen pezsgő élettel, metropolisz jelleggel. A város közlekedése szerintem nagyon jó, számos busz- és villamoshálózat segíti a városon belüli közlekedést, továbbá 2 metróvonal is igénybe vehető. Varsó egy igen érdekes és izgalmas nagyváros, számos kulturális látnivalóval és épített örökséggel, melyeket abszolút ajánlott meglátogatni és melyeket meg is látogattam a szakmai gyakorlatom során.
Lengyelországban az mindig is szimpatikus volt, hogy a megélhetési költségek nagyjából megegyeznek a magyar költségekkel. A szállás, az étel és szolgáltatások költségei megegyeznek, viszont ami igen pozitív, hogy a közlekedés szerintem sokkal olcsóbb, mint Magyarországon és a díjszabás is sokkal ésszerűbb.
Szakmai gyakorlatos hallgatóként sok időm és lehetőségem nem volt az Erasmusos programokban való részvételhez, viszont elégedett vagyok azokkal kapcsolatban melyeken részt vettem. A Varsói Egyetem Erasmusos szervezőbrigádja szerintem megfelelő munkát végez.
A gyakorlatom során a Turizmus Tanszéken lévő oktatókkal volt kapcsolatom, ezek között is egy oktatóval, aki a mentorom volt. A 3 hónap alatt ő adta nekem a feladatokat és vele konzultáltam rendszeresen eredményeimről. A szakmai gyakorlatom során 4 prezentációt kellett készítenem és előadnom a mentorom javaslatára. Az elsőt a Berlinben lezajlott ITB Turisztikai Világkiállításról kellett tartanom, melyet személyesen is megtekintettem a mentorom jóvoltából, aki egy kb. 25 fős diákcsoportot toborzott a kiállítás meglátogatására. A második prezentációmat Pécs városáról és a Pécsi Tudományegyetemről kellett tartanom. A harmadik prezentációm során a turizmus intézményrendszerét kellett ismertetnem Magyarországon az egyetem földrajz szakos diákjainak a mentorom egyik szemináriumán. Az utolsó prezentációt pedig a kutatási témámról kellett tartani, melyben összefoglaltam diplomamunkám eredményeit. Ezeken az előadásokon kívül még voltak egyéb feladataim is. Az oktatók mindvégig figyelmesek voltak és segítőkészek munkálkodásaim során.
Szakmai gyakorlatomban és úgy általában az egész Erasmus programban véleményem szerint az a legjobb, hogy úgy érzed még sose voltál ilyen szabad azelőtt. Kinyílik a világ előtted a program jóvoltából, számos szakmai és baráti kapcsolatra tehetsz szert a programnak köszönhetően és a világ minden tájáról érkező diákokkal köthetsz barátságokat. Természetesen a bulizáson és az utazásokon kívül pedig megismerkedhetsz egy másik kultúrával és megfigyelheted azokat az apró különbségeket az otthonod és a célország között, melyek lehetővé teszik azt, hogy újraértékeld addigi környezetedet és a külföldön tanultakat, és a tapasztalatokat itthon hasznosítsd és beépítsd az életedbe. Mindenképpen ajánlanám mindenkinek ezt az élményt.
Dancsik Adél BTK pszichológia
2016/17
Lengyelország, Varsó
Cardinal Stefan Wysynski University in Warsaw
Az Erasmus+ programról elsősorban barátaimtól, ismerőseimtől hallottam, illetve az egyetemen található plakátókból és az egyetemtől kapott e-mailekből értesültem bővebben.
Elsősorban, mivel pszichológiát tanulok, számomra fontos volt, hogy mélyebb önismeretet szerezzek a külföldi tanulmányaim alatt. Másik célom az angol nyelv elmélyítése volt, hogy később sikeres nyelvvizsgát tehessek.
Nehézségekkel a kiutazásom előtt, közben és utána is szembe kellett néznem. Kiutazásom előtt a kreditek megfelelő elfogadtatásával, és a rengeteg papírmunkával, amely mennyiséggel még nem találkoztam az életem során. Ettől eltérőn mind a lengyel, mind a magyar egyetem kari koordinátorai és tanárai készségesen segítettek. Kinn tartózkodásom ideje alatt, a papírmunkával csak kisebb késések merültek fel, de nem volt nagyobb akadály. Ami nagy csalódást okozott számomra, hogy a saját szakomról csak 4 tantárgyat vehettem fel, ezeknek is a minősége elég változó volt. Volt olyan tanár, aki kevésbé beszélte az angol nyelvet, így nehezebben értettük meg. Így szakmailag nem fejlődtem annyit, mint amennyit szerettem volna.
Utazás Magyarországról nagyon egyszerűen és olcsón megoldható Varsóba, szinte bármikor haza lehetett volna jönnöm Magyarországra, ha gondom lett volna. A repülő egy óra hosszát vesz igénybe, a busz és a vonat jóval többet, de cserébe nagyon olcsó. Én a vonatot választottam, megéri első osztályon utazni, 3000 ft-tal több, és még a csomagom is elfért.
Én kollégiumban laktam, amit mindenkinek teljes szívből ajánlok, még azoknak is, akik sokszor szeretnek egyedül lenni. Hihetetlenül jó csapat verődött össze, és nagyon könnyű volt programokat szervezni, mivel mindenki azonnal mozdítható volt. Az albérletek nyilván változatosak, bár Varsóban elég drágák. A kollégiumot sem mondhatnám olcsónak, havi 500 zloty-ba került, ami átszámítva kb. 40.000 ft, de még így is olcsóbb, mint az albérlet. Az élelmiszeráruk Magyarországhoz képest olcsóbban, viszont a kozmetikai és luxustermékek (fodrász, műköröm, barbershop, masszázs) kifejezetten drágábbak, még talán Pestet is meghaladja. A tömegközlekedés Pesthez képest véleményem szerint lassú, ugyanis csak másfél(!) metro vonaluk van, így a föld felett kell megoldani a közlekedést, ami sokszor forgalmi dugókat von maga után. Az ára viszont átlagos.
Mint már említettem, mindenkinek ajánlom a kollégiumi életet, több programban lehet így részt venni. Az ottani ESN-nek én nagyon hálás vagyok, sok szuper programot szerveztek nekünk az egész félév alatt, mindig az évszaknak megfelelően, érdemes rájuk elmenni!
Bár az angoltudásomon nem sokat bírtam fejleszteni (én alapból erős angoltudással mentem ki), önismereti szempontból viszont nem is gondoltam volna, hogy ennyit kapok az Erasmustól. Különböző mindennapi problémákkal és talán nagyobb magánéleti gondokkal kellett megbirkóznom, melyekben csak magamra vagy az ottani barátaimra számíthattam. Mindemellett csodálatos érzésnek tartom, ahogy a kultúrák közti különbségek keverednek, és szépen lassan elfogadjuk a másikat, és minél jobban kíváncsiak vagyunk rájuk. Mindenkinek érdemes lenne külföldön eltölteni egy pár hónapot, hogy az a sok bennünk lévő előítélet megszűnjön, és lássuk, hogy mennyire ugyanolyanok is vagyunk igazából.
Hihetetlen élmény volt, ahogy egy szobában ült 6 nemzet és mindenki megértette egymást, és TÉNYLEG számíthattál rájuk, sokan igaz barátaid lettek. Aki el akarja felejteni a félelmeit az életében (nem csak más kultúrákkal kapcsolatban) annak teljes szívemből ajánlom az Erasmust. Segít neked, hogy képes légy a felszínre hozni olyan képességeidet és ismereteidet, amik eddig mélyen benned voltak, nem használtad őket, de mégis a tieid.
Kovács Attila MIK Mérnök informatikus
2017/18
Lengyelország, Lodz
Fujitsu Technology Solutions SP Z. O. O.
Túl a harmadik Erasmus szakmai gyakorlaton, megannyi kalandon és szakmai kihíváson, bizton állthatom, hogy talán itt sikerült az elképzelésem zömét véghez vinnem. Friss diplomásként újra belevágtam utolsó BSc-s Erasmus szakmai gyakorlatomba, a régi helyen viszont részben új kollégákkal.
Mielőtt belekezdek az élménybeszámolóba, meg szeretném ragadni az alkalmat és köszönetet mondani Buda Rékának, Somfai Rékának, Medvegy Gabriellának és a PTE Erasmus iroda többi dolgozójának, hogy segítségükkel harmadszor is lehetőségem volt részt venni a programban.
Az Erasmus programról röviden. Jelenleg a PTE hallgatói két különböző programban vehetnek részt, szakmai gyakorlat és cserediák programban. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, esetemben a szakmai gyakorlat volt mindannyiszor a mérvadó, hisz egyetemről „kikerülve” megfelelő tudással szerettem volna belepottyanni a munka világába. De ugyanúgy opció lehet a cserediák programban részt venni, hisz ez esetben a tárgyakat nagy eséllyel lehet akkreditálni és ízelítőt kaphatunk a külföldi létből. Személy szerint nagy elvárásokat támasztottam a programmal szemben és szerencsére pozitív emlékként sikerült magamba zárni, avagy lezárni.
Maga a program egyáltalán nem volt ismeretlen számomra, így tisztában voltam a teendőkkel. Természetesen idő előtt Somfai Rékával felvettem a kapcsolatot, aki segített elkezdeni az ügyintézést, majd miután minden papírt leadtam Buda Rékával folytattuk tovább a szervezést. Habár harmadszorra is volt némi fennakadás, közel sem volt olyan tragikus, mint előzőleg. Előző mobilitás periódushoz képest most lengyelországi biztosítót választottam, hisz 6 hónapra kedvezőbb és jobban fedező csomagokkal rendelkeznek. Természetesen rövidebb időintervallum esetén lehetőség van speciális Erasmusos biztosítást is igénybe venni, ez esetben az Egyetem által elérhető csomagot is nyugodtan lehet választani.
Az előzőekben betekintést nyerhettem a külföldi létbe, hogy hol és mit érdemes keresni, így ezúttal felkészülve vágtam neki és szakmai képességeim fejlesztésére fokuszáltam. Így a kérdésre a válasz, hogy olyan tudást tudjak magamba szívni a mobilitási időtartam alatt, ami a későbbiekben ténylegesen a szakmai karrierem alappillére tud lenni. Kezdeti nehézségek ellenére, és sok gyakorlás árán végül sikerült az elképzelésemet maximálisan véghez vinnem.
Lengyel nyelv: Fejlődtem az eddigiekhez képest, viszont még mindig nem eleget. Sajnos Cambridge nyelvvizsgára készülés mellett nagyon nehéz időt szakitani egy harmadik nyelvre. A kiejtésem sokat fejlődött, legalábbis a környezetem ezt a visszajelzést adta, ellenben kifejeznem magam még mindig nehézkes. Van, hogy kifejezések, szavak nem jutnak eszembe, vagy szimplán automatikusan angolul válaszolok. Erre egy gyógyír van, még pedig, hogy gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. Kezdéshez sokat tud segíteni egy jó forrás, így aki lengyel nyelvtanuláson töri a fejét, nyugodt szívvel ajánlom a „Polish doesn’t bite” című alkotást.
Idegen nyelv, hajlandóság: Sajnos ez a mai napig aktuális, márpedig a lengyelek hadilábon állnak a külföldi nyelvekkel, igy akár németül akár angolul próbálunk meg kommunikálni körülbelül 30-35%-nyi esélyünk van a sikerre. Bár ez az arány fiatalabb korosztályok esetén sokkal magasabb, valamelyest ez szomorú is. Ezt kézzel-lábbal mutogatás helyett némileg szofisztikáltabban, Google Translate segítségével (átmenetileg) át lehet hidalni, bár a fordítások nem minden esetben érik el a kívánt hatást.
Egyetlen probléma, hogy minden alkalommal a fele szobámmal karöltve szeretnék nekivágni a nagy útnak, így újra buszos utazást választottam Polskibus-szal. Árban ugyanúgy 70 zlotyi, a busz felszereltsége sem lett több/jobb, ellenben ha sok poggyászt szeretne magával vinni valaki, akkor nem igen marad más választása. Repülővel akkoriban 8.000 Ft lett volna, viszont ez csak a laptoptáskámat tartalmazta volna, ami a „fél szobányi berendezéshez” képest nem kielégítő. Csak viccelek természetesen. Sajnos olyan opció nem volt, ami számomra tökéletes lett volna, vagy csak 63.000 Ft-ért Varsóig, így inkább maradtam a kényelmetlenebb, de a helyzethez mérten jobb megoldásnál.
Országok közötti vasút járatok is elérhetőek, 20 eurótól egészen 200 euróig. Természetesen előbbi a kedvezményes jegyárat jelenti, amely csak bizonyos ideig és meghatározott kocsiosztályra vonatkozik. Országon belül viszont mondhatni elég jó a helyzet, az itteni Intercity relatíve olcsón és megbízhatóan közlekedik.
Ez esetben is Łódźra esett a választásom, amit egyáltalán nem bántam meg, hisz itt érzem igazán jól magam. Számomra a helyi Pécset képviseli, kicsit fagyosabb és nagyobb köntösben. A nyár közepesen meleg (18-25 fok), így aki fázósabb érdemes egy pulóvert is bepakolni hisz akár már augusztusra képes 13 fokra lecsökkenni a hőmérséklet. Ez eleinte nem okozott gondot, ám később igen, mivel nem számítottam ilyen hideg időjárásra, de a ruhakollekció méret növelése (melegebb darabokkal) mindenképp segített a probléma orvoslásában.
December és január környékén viszont a város hóval takaródzik, így aki egy remek képet szeretne lőni, vagy csak ámulni a körülötte lévő épületeken mindenképp érdemes reggel 7.00-7.30 körül a leghosszabb sétálóutcára ellátogatni.
A közlekedés kicsit hektikusan működik, avagy nem működik. Sajnos többször is megtörtént, hogy a busz/troli szimplán nem jött, és habár ez egy melegebb hónapban egyáltalán nem zavaró, télen kicsit zavaró tud lenni. Ugyancsak idetartozik, hogy sokszor a városban élők is a helyszínen szembesülnek a változásokról, ami ugyancsak felejthetővé teszi a szolgáltatást.
Utolsó ittlétem óta az árak nem változtak drasztikus mértékben, így az előző alkalommal említett 800 zlotyi ételre több mint elegendőnek bizonyult (havi szinten természetesen). Amennyiben lakást szeretnénk bérelni akár egyedül, akár cserediák sorstárssal, érdemes a város külső(bb) peremén nézelődni. Ezek az ajánlatok álltalában 1000 (alapdíj)+300 (város díj) + 250-400 (rezsi) körül mozognak, amiért egy két személyes lakást már ki lehet venni. Természetesen ez esetben a kiadások is feleződnek, viszont érdemes odafigyelni, esetleg előre félretenni, hisz álltalában két havi kauciót kell fizetni (2000zl). Ugyancsak előző beszámolóm során jegyeztem meg, hogy érdemes hosszabb időre bérelni lakást, ez még mindig aktuális. Persze egyéb kiadásokkal is lehet, sőt kell is számolni, így tömegközlekedésre 200zlotyi (3 hónapra), mobil szolgáltatásokra viszont (meghökkentő módon) csak 50zl-t kell költeni. Ha valaki érdekelt a különböző ESN által szervezett programokban, akkor viszont érdemes jobban felkészülni anyagilag.
Kint létem alatt nem vettem részt ESN szervezésű eseményen, jobban preferáltam a kollégák javaslatait vagy a barátokkal közösen szervezett programokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyáltatlán nem követtem az aktuális programkínálatot az erre szakosodott Facebookos csoportban, szimplán nem voltak vonzók számomra.
Az előző gyakorlati helyet választottam újra, Łódź egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) IT cégét, a Fujitsu Technology Solutiont. Maga a cég a városban három helyszínen is képviselteti magát, én a műszaki egyetem mellett lévő IT központban végeztem a szakmai gyakorlatom. Az előző csapattal jó kapcsolatot ápoltunk, így jó hangulatban váltunk el áprilisban, és szerencsére a közös munka mondhatni ugyanott folytatódott. Jelentkezésnél fontos szempont volt, hogy olyan helyre essen a választás, ami a szakmai továbbképzésem nagyban elősegíti, és szerencsére a projekt passzolt a víziómhoz. Sajnos titoktartási szerződés miatt nem oszthatok meg belső információkat, ellenben nagyvonalakban vázolnám a gyakorlatot.
Az R&D, avagy kutatás és fejlesztés részlegen több projekt fut párhuzamosan, így olyan projekthez szerettem volna csatlakozni, amely kapcsolódik a mobil alkalmazás fejlesztéshez. Ezelőtt a Microsoft új keretrendszerében,- UWP (Universal Windows Platform)-ban készítettem különböző alkalmazásokat, viszont ez esetben Xamarinra esett a választás. Amit a technológiáról tudni kell, míg a UWP a Windows termékcsaládon belüli eszközöket célozta meg, addig Xamarinnal lehetőségünk van úgynevezett Cross Platform (keresztplatformos) applikációfejlesztésre Android, iOS és Windowsos készülékekre egyetlen kódbázist felhasználva. Természetesen ez így ebben a formában nem igaz, de a valóság elég közel áll hozzá.
Kint, egy külföldi városban élni, szakmailag fejlődni és feltérképezni a rejtett zugait a városnak. Számomra egyértelműen ez a három a legmaradandóbb hozadéka volt az itt töltött időnek. Habár a helyi ESN szervezésében különböző rendezvényeken lehet részt venni, különböző emberekkel megismerkedni, az Erasmus program lehetőséget ad az egyéni tervezésre. Talán pont az a legjobb, hogy magunk döntjük el, formáljuk azt, hogy milyen élményekkel szeretnénk a program végére gazdagodni. Már előzőekben is megjegyeztem, de nehéz betelni a tudattal, hogy egy másik nyelven lehet végezni egy adott szakmát. A világnézetem nem változott drasztikusan, ellenben sokkal nyitottabb lettem különböző dolgokra és sokkalta könnyebben tudok hozzáigazodni új helyzetekhez.
Úgy gondolom akár részvétel egy külföldi cserediák programban, akár felelősségteljes munkakörben dolgozni gyakornokként, az illető mindkét esetben felejthetetlen élményben fog részesülni. Természetesen ebbe beletartozik a világlátás, önállósodás, más kultúrák (lokális és cserediákok) megismerése és a nyelv gyakorlása. Egy külföldi nyelvet elsajátítani nem egyszerű, de gyakorlással, kellő elhivatottsággal és nyitottsággal egy ilyen programban véghez lehet vinni.
Mákos Orsolya ÁOK, általános orvos
2017/18
Lengyelország, Krakkó
Jagiellonian University Medical College
Az Erasmus programról előző évfolyamok hallgatóitól hallottam és az ő általunk elmesélt élmények alapján szerettem volna én is megpályázni egy kiutazást. Az országokat és városokat végignézve Krakkóra esett a választásom. Már az Erasmus út előtt is volt szerencsém lengyel ismeretségekre szert tenni és a tapasztalataim nagyon pozitívak voltak ezzel kapcsolatban. Ezek után pedig Krakkóban is igazolást nyert, hogy a „lengyel-magyar barátság” még mindig egy létező fogalom. Az út előtt sem volt kétely bennem azzal kapcsoltban, hogy remekül fog telni a két hónapom. Előre sejtettem, hogy nem lesz nehéz beilleszkednünk az ország és a város kultúrájába, hiszen nagyon közel áll a sajátunkhoz. Több ember véleményét meghallgatva az út előtt már felkészültem arra is, hogy egy gyönyörű városba indulok, és valóban beigazolódott, hogy a város hangulata magával ragadó.
Mindezek mellett azonban arra a „negatívumra” is számítottam, hogy valószínűleg még angolul beszélve is lesznek nyelvi akadályok. Sajnos ez be is igazolódott és később ez jelentette a legnagyobb nehézséget. A kórházi gyakorlatok alatt ugyan a minket igazgató orvosokkal gond nélkül megértettük magunkat, de voltak a kórházakon belül is orvosok/asszisztensek/más munkatársak, akikkel nem csak, hogy nem tudtunk szóba elegyedni, de emellett azt is tapasztaltuk, hogy kerülik a társaságunkat és ezzel együtt a kínos helyzeteket, amelyekben ez a nyelvi akadály előkerül. Természetesen erre már a kiutazás előtt is számítottam, és ezt beleszámítva is mindenképpen Krakkóba szerettem volna utazni, de mégis sokszor fordult elő, hogy a nyelv miatt kicsit kívülállóként éreztük magunkat a kórházi munkák tekintetében. Összességében azonban ezt nem értem meg csalódásnak. Azok az orvosok, akik beszéltek angolul rengeteget segítettek nekünk. Számomra remek élmény volt, hogy mindenki igyekezett olyan betegeket keríteni nekünk, akikkel elbeszélgethettünk angolul. Egy idő után pedig, ahogy a kinti külföldi programos hallgatókkal összebarátkoztunk egyre könnyebben tudtunk integrálódni, ha nem is a lengyel diákéletbe, de az orvosi egyetem „külföldi diák körébe".
A szállásunk egy kollégiumban volt, kissé messze a belvárostól, körülbelül 105 Euró volt a havi összeg, amit fizetnünk kellett érte. A távolság a várostól nem jelentett gondot, mivel a helyi villamosok és buszok 10-20 perces időközönként jártak, valamint éjszakai járatokkal is tudtunk utazni. A kollégium pedig remekül fel volt szerelve, nagyon kényelmes volt, minden elérhető volt benne, amire a mindennapokban szükségünk volt (mosókonyha, vasaló, saját hűtő, saját konyhai szekrény, sütő, takarító- felszerelés, stb.). A városban mindenféle program elérhető volt. Szórakozóhelyek, éttermek, múzeumok, kulturális látványosságok, kirándulásra alkalmas helyek a közelben. A programok/ a termékek/ az ételek árai mind megfeleltek a magyar áraknak, ezáltal nagyon könnyű volt kigazdálkodni az ott töltött időt.
Összességében azt mondanám, hogy soha nem cserélném el semmire ezt az élményt. Nagyon szerettem Krakkóban lenni. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, nagyon sok új dolgot láttam. Pihentem, szórakoztam és tanultam is. Ajánlom ezt a várost, mert nem okoz nagy nehézséget beilleszkedni, nagyon pozitívan viszonyultak hozzánk az emberek. Tanulmányilag sok új dolgot tanultam, és azt éreztem, hogy nagyon szívesen tanítanak és magyaráznak nekünk, ha látják a kellő érdeklődést. A város lenyűgöző és nagyon alkalmas arra, hogy egy végzős diák még az utolsó egyetemista évében „kiszórakozhassa” magát. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Krakkóban jártam, de abban is biztos vagyok, hogy már soha nem lesz ugyanaz az élmény, mint amilyen volt abban a két hónapban.
Ördög Borbála BTK, szabad bölcsész
2017/18
Lengyelország, Poznan
Adam Mickiewitz University
Az Erasmus+ programról már középiskolás koromban is hallottam, de konkrét információkhoz csak egyetemi tanulmányaim idején jutottam. A PTE-n Wolosz Robert tanár úr ajánlotta figyelmembe az Erasmust, mivel nála kezdtem lengyelül tanulni. Eleinte tartózkodó voltam az ötlettel kapcsolatban, de szerencsére végül hallgattam a tanácsára, és jelentkeztem a 2017-es év őszi szemeszterére a poznańi egyetemre.
Természetesen mindenki hatalmas, ha nem élete legnagyobb kalandjaként készül az Erasmusra, így én is nagy elvárásokkal telve indultam útnak. Első sorban a nyelvtanulást tűztem ki legfőbb célomnak, hiszen az otthoni heti egyszeri alkalom nagyban korlátozott mennyiségű és minőségű nyelvtanulást kínál, ezért elhatároztam, hogy a lehető legtöbb nyelvi órára járni fogok. Az első pár hétben elsajátított alap kifejezésekkel már olykor-olykor, például vásárlások alkalmával képesek voltunk (nagyon minimális szinten persze) kommunikálni a helyiekkel, ami elképzelhetetlen sikerélményt jelentett, már gyakorlatilag az első hónap végén! A kinti kurzusokkal illetve csoporttársaimmal mondhatni nem voltak elvárásaim – csak bíztam benne, hogy minden a legjobban alakul.
Nehézséget az Erasmus ideje alatt egyedül a papírmunka elvégzése okozott – véleményem szerint rengeteg felesleges dokumentummal kell foglalkozni, ráadásul általában minddel egyszerre. Szerencsére, a kari koordinátorok és Buda Réka mindig segítőkészek voltak, amikor problémám akadt az ügyintézéssel, így mindent sikerült elintézni.
Személyes kapcsolataimnak köszönhetően korábban már több ízben is utaztam Poznańba, így nem volt kifejezetten problematikus az utazás, csupán hosszúságából eredően kényelmetlen és fárasztó, de ezt minden tízen-sok órás utazásról elmondhatjuk. Kiutazáskor Árvai Attila csoporttársaimmal ketten utaztunk, hiszen Ő is ugyanazt az egyetemet választotta céljául, mint én, így az utazás bár rövidebb nem, de sokkal szórakoztatóbb lett, mint mikor azt egyedül tettem meg.
Poznań egyik régebbi városrészében, Wildában volt a lakásom, egy több, mint száz éves épületben. Az egész utca hasonló régies épületekkel beépített, aki kedveli ezt a fajta látványt, annak egészen elbűvölő a város képe. Mivel lakótársakkal közösen fizettük a lakás bérlési díját illetve a számlákat, szerencsére olcsón, havonta kb. 30 ezer forintból fedeztem a lakhatást, ami gyakorlatilag megegyezett a pécsi albérletem havidíjával. Barátaimat többször látogattam meg a kollégiumban, ahol laktak, így bátran kijelenthetem, hogy a lakásom sokkal kényelmesebb, tisztább és otthonosabb volt, mint a kollégiumi szobák, ahol sok esetben nem egy, hanem két szobára (négy fő) jutott egy apró fürdő, melyről csak rémtörténeteket hallottam.
Poznań Lengyelország első 6 legnagyobb és legnépesebb városa közé tartozik. Pécshez hasonlóan egyetemváros, így a rengeteg helyi és Erasmus-sal vagy egyéb csereprogrammal érkező diák igényeit nagyban szem előtt tartják; rengetek a diákoknak kínált program (színház, mozi, kiállítások, sportolási lehetőségek pl.: uszodák, korcsolyapályák, edzőtermek, illetve egyéb szórakozási lehetőségek, mint bowling, billiárd, és természetesen éttermek és pub-ok), melyek mind kedvezményekkel várják az egyetemistákat. Természetesen a tömegközlekedésben is jár kedvezmény a tanulóknak, így szinte mindenki nap, mint nap használja a villamosokat és buszokat, melyek nagyszerűen kialakított rendszerben hálózzák be a várost, így gyorsan és biztonságosan utazhatunk akár este is. A helyi éttermek ajánlatában megtalálhatóak Európa szerte ismert és kedvelt fogások is, de mindig találunk pár kifejezetten helyi, vagy általában lengyel ételt; külön „pierogi”-ra specializálódott étterembe is mehetünk, ha a legjobbat akarjuk kóstolni, bár ezek nyilván drágábbak, mint a hétköznapi társaik. Érdekes meglepetésként szolgált számomra a mozi Poznańban. A lengyel TV-ben sem szokás szinkronizált filmeket adni, így a moziban vászonra kerülő újdonságokat szinte kivétel nélkül megnézhetjük eredeti nyelven, aminek nagyon örültem, hiszen magyar vonzatban erre nincs sokszor lehetőség.
Számomra a havi 400 eurós (kb. 1600 złoty) Erasmus támogatás mindenre elegendő volt; a lakhatás költségein kívül fedezte a mindennapos kiadásaimat (étkezés), egyszeri programokat, utazást; ha esetleg váratlanabb kiadás merült fel (például téli ruházat a meglepően hideg lengyel télre), akkor sem adódott problémám.
Személy szerint meglehetősen korlátozottan vettem részt az úgynevezett „Erasmusos programokon”, mivel nem vagyok híve a megszervezett, csoportos utazásnak vagy múzeumlátogatásoknak, így inkább egy-egy zártabb körben tervezett programba csatlakoztam be újonnan megismert Erasmusos barátaimmal, ebből eredően sem az ESN-ről, sem a mentorhálozatról nem tudok véleményt nyilvánítani.
A fogadó intézményről csak pozitívumokat tudok említeni: mindig nyitottan és megértően fogadtak, ha kérdésem volt, vagy akárcsak a legkisebb kételyem merült fel. Az órákat nagyon élveztem, végre vártam, hogy hétről hétre halljak újabb dolgokat a tanáraimtól, akik mindig felkészültek és segítőkészek voltak, valamint összességében nagy tudású és szimpatikus emberek benyomását keltették. A vizsgáimon nagyon hamar túl voltam, és bár egy minimális vizsgadrukk mindig volt bennem, sosem féltem attól, hogy bárki rosszindulatú lenne a vizsgán, hiszen mindenkinek érdeke és célja volt, hogy jól érezzük magunkat az Erasmus ideje alatt. Emellett úgy érzem, ha nem is világmegváltó, de új, érdekes dolgokat tanultam, melyeket nem ismerhettem volna meg otthon.
Számomra a legjobb és legfontosabb dolog az Erasmusban a nyelvtanulás volt. Máskor is tartózkodtam külföldön hosszabb időtartamra, így nem éreztem elveszettnek magam, ugyanakkor most napról napra éreztem, hogy több dolgot tudok, egyre több szót értek meg, tagadhatatlan volt a fejlődés, ráadásul olyan hihetetlen tempóban, amire csak az Erasmusos nyelvtanfolyam volt képes. Úgy érzem, ha kihagytam volna az Erasmust, életem végéig bánhatnám, hiszen a támogatással és a rengeteg segítséggel, amit az egyetemektől (a küldő és fogadó oldalról egyaránt) kaptunk, egy nagyon biztonságos, mégis hihetetlenül szabad környezetben ismerkedhettünk a kultúrával és a nyelvvel. És nem csak a fogadó országéval, hiszen nem csupán európai országokból, hanem például Kínából, Indiából, Indonéziából és Mexikóból is érkeztek diákok, akik egy felejthetetlenül színes és vidám csapatot alkottak; nem a különbözőségek ellenére, hanem éppen arra építve. Erre semmilyen más program nem képes, csak az Erasmus. Mindenkinek ajánlom, aminek lehetősége van rá, hiszen ezzel csak nyerni lehet. Bármikor szívesen belevágnék újra!
Páros Alexandra ÁOK általános orvos
2017/2018
Lengyelország, Lublin
Medical University of Lublin
Az Erasmus + szakmai gyakorlat elnyerésével 2 nagyszerű hónapot tölthettünk Lengyelország keleti fekvésű városában, Lublinban.
Erről az ösztöndíj programról már sok ismerősömtől, barátomtól hallottam, hiszen már korábban is foglalkoztatott a gyakorlatok külföldi eltöltésének lehetősége. A beszámolóik alapján mindannyian élményektől feltöltve tértek haza a kinti tartózkodásukból, ezért már fiatalabb medikaként eldöntöttem, hogy hatodévesen pár gyakorlatot külföldön szeretnék tölteni. Így hát mikor eljött az idő, leadtam jelentkezésem az Erasmus irodában.
A rangsorolást követően végül a lengyelországi helyet sikerült elnyernem, melynek örültem, hiszen mindannyian ismerjük a mondást, hogy „lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Kezdetben nem gondoltam, hogy ennek a mondásnak nagy jelentősége lesz a kinti tartózkodásom során, de végül pozitívan csalódtam. Őszintén szólva a kiindulást megelőzően elgondolkoztam rajta, hogy tényleg jó döntés volt-e egy olyan országba menni és 2 hónapot ott eltölteni, melynek a nyelvét nem beszélem, illetve ha meg is tanulnám, a jövőben akkor sem tudnám felettébb hasznosítani. Azonban hamar eljött az indulás napja, amikor már nem is gondolkoztam ezen, s legfőképp csak azt vártam, hogy vége legyen a 15 órás vonatozásnak. A hosszú út nehézsége mellett némi aggodalommal töltött el a hivatalos intéznivalók sora is, mely az első héten várt ránk. A kinti kapcsolattartónk néha megkésve válaszolt az üzeneteinkre, illetve a feltétlenül szükséges tanulmányi szerződést, melyet még májusban küldünk el neki, a kiutazás előtt 2 héttel, augusztus közepén kaptuk vissza aláírva a megfelelő személy által. Így augusztus elején még egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy az egész szakmai ösztöndíj valóban megvalósul-e vagy sem. Ezen okból kifolyólag repülőjegyet se volt lehetőségünk foglalni, így maradt a hosszú, hosszú vonatút. Szeptember 2-án, a Budapest-Varsó, majd átszállást követően a Varsó-Lublin útvonal megtételét követően, meglehetősen fáradtan este 11 óra tájban érkeztünk meg az egyetemi kollégiumba, ahol megkaptuk a kollégiumi szobánkat (havi 30 ezer Ft körüli áron). A kommunikáció a portással sajnos nem volt olyan egyszerű, s mint később kiderült, egyik portással sem az. A lengyelen kívül más nyelvet nem ismertek, így néha egy-egy helyi diák segítségét kértük, illetve internetes segítségként a fordítót használtuk (általában megértették, mit szeretnénk). Az utazás után fáradtan estünk be az ágyba, hogy másnap felderítsük Lublin szépségeit.
Első vasárnapunk a város körbejárásával telt, illetve berendezkedtünk a szobáinkban, amit mint másnap megtudtunk, felesleges volt, ugyanis valami okból kifolyólag, melyet még máig sem derítettünk ki, át kellett költöznünk egy másik blokkba. Így kezdődött a hétfő reggelünk, mely nem túl fényesen folytatódott a kinti Erasmus irodában. A kapcsolattartónk sajnos összekeverte a gyakorlataink időpontját, illetve magát a gyakorlatokat is, így rendeznünk kellett sorainkat vele. Nagy nehezen, de végül összeállt a kép, hogy ki hova megy és pontosan mikor. Ott tudtuk meg, hogy kaphatunk ideiglenes diákigazolványt (mely a helyijárat használatához is fontos volt), azonban fényképet kell csináltatnunk, illetve várnunk is kell rá. Utólag belegondolva kedvezőbb lett volna, ha erről előre értesítenek, így vihettünk volna magunkkal fényképet, esetleg előre el is küldhettük volna és mire kiérünk, már kezünkben is az igazolvány.
Végül sikerült mindent elintézni, és megkezdhettük gyakorlatainkat klinikákon. 5 hetet töltöttem a sebészeten, majd 4 hetet a neurológián. Mellette szerencsére akadt időnk a várost, illetve magát Lengyelországot felfedezni, utazgatni. Szakmailag elmondhatom, hogy a sebészeten sajnos nem engedtek sok dolgot csinálni, legfőképp a nyelvi nehézségek miatt, ugyanis nem minden alkalmazott, orvos beszélt angolul. Igyekeztem megtalálni mindig azt, akivel esetleg tudok kommunikálni, és tanít is. Neurológián más volt a helyzet, nagyon összeszedett oktatás volt, tényleg foglalkoztak velünk, beteget vizsgálhattunk, részt vehettünk a klinika életében, így meglehetősen pozitívan zárult a kinti gyakorlatom. A Neurológiai Klinikát bárkinek javasolni tudnám, hogy a gyakorlatát kint töltse.
Lublin, a városunk gyönyörű volt, felettébb élveztem a sétákat az óvárosban, illetve szórakozási lehetőségek terén is meglehetősen felfegyverkezett város. Megannyi étterem (némileg még olcsóbb árakon is, mint itthon), pub, club, ahol az ember lazíthat, jól érezheti magát. Szeptemberben még kissé kihalt volt a város, mivel az egyetem náluk októbertől kezdődik, de amint eljött az egyetem ideje, a kollégium illetve a szórakozóhelyek is megteltek érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Nagyon jó barátságokat kötöttünk a lengyelekkel illetve a külföldi hallgatókkal egyaránt, melyet úgy gondolom még sokáig ápolni is fogunk.
Számomra az Erasmus program két nagyszerű hónapot adott, melyet sose fogok elfelejteni. Voltak kezdeti nehézségek, de hamar megszoktuk a helyet és végül haza se akartunk jönni. Remélhetőleg életre szóló barátságokat kötöttünk, mely számomra mindennél többet jelent. Bárkinek meleg szívvel ajánlom és ajánlani fogom, hogy jelentkezzen.
Kiemelném az Eramus + program nevéből a plusz jel jelentését, ugyanis számomra ez a lehetőség sok pluszt adott. Megtanulja az ember, hogy hogyan éljen egy teljesen idegen környezetben, hogyan alkalmazkodjon, értesse meg illetve érvényesítse saját magát.
Simon Júlia ÁOK
2018/2019
Krakkó, Lengyelország
Jagellonian University
Az Erasmusról először felsőbb évesektől hallottam, még évekkel ezelőtt. Bárki, akivel találkoztam és volt már Erasmusszal külföldön, csak bíztatott, hogy éljek a lehetőséggel, jelentkezzek a programra. Később az egyetemen is voltak tájékoztató előadások, ahol a részleteket is megismertem. A külföldön végzett szakmai gyakorlat nem volt ismeretlen számomra, már többször végeztem nyári gyakorlatot Magyarországon kívül. Ennek ellenére az Erasmust mégis egy különleges lehetőségnek tekintettem, hiszen ennyi időt még nem töltöttem egyhuzamban külföldön.
Abban teljesen biztos voltam, hogy jól fogom magam érezni és ez egy remek időszak lesz, viszont a nyelvi nehézségektől tartottam, ami be is igazolódott. Főleg a kórházi gyakorlat során akadtak nehézségeim. Az orvosokkal általában megértettem magam, viszont az ápolónők, kórházi asszisztensek gyakran nem beszéltek angolul, így sok kínos helyzet adódott a nyelvi nehézségek miatt. Ennek ellenére az orvosok, akikhez be voltam osztva, mindig igyekeztek mindent elmagyarázni a betegekkel kapcsolatban, és próbáltak minél több angolul beszélő pácienst keríteni, akikkel el tudtam beszélgetni. Az angol programos hallgatókkal is egyre jobb viszonyba kerültem, így egyre jobban be tudtam illeszkedni a kórházi életbe. Emellett abszolút pozitív élmény volt számomra, hogy mindenki nagyon érdeklődő és kedves volt velem. Amint meghallották, hogy Magyarországról jöttem, mindenki előállt a magyar tudásával. A legismertebb mindenképpen a „köszönöm” és az „egészségedre” volt, de akadt aki, a „paradicsom”-ot és a „kürtőskalács”-ot is tudta.
Az utazással szerencsém volt, hiszen Krakkó nincs annyira messze, szüleim ki tudtak vinni autóval. Így nem kellett aggódnom a poggyász-súlyok miatt, mindent magammal tudtam vinni, amit szerettem volna. A szállásom az egyetemi orvosi kollégiumban volt. Az albérlet nagyon drága lett volna, a kollégium ára viszont csak 550 zloty (kb. 40.000 Ft) volt, emellett nagyon jó ismerkedési lehetőséget nyújtott, hiszen rengeteg diák lakott ott. Habár a városközponttól távolabb épült a kollégium, rengeteg plusz lehetőséget kínált. Voltak sportpályák, teniszoktatás, edzőterem, aerobik és zumba órák, amiket a diákok ingyenesen vehettek igénybe.
Krakkó a nagyobb lengyel városok közé tartozik, így minden téren széleskörűek voltak a lehetőségeim. A tömegközlekedés és az utazás tekintetében nagyon jól szervezetten működik a rendszer, így gyakorlatilag bárhova el lehetett jutni egy átszállással. A villamosok és a buszok pedig 10-20 percenként közlekedtek. Rengeteg a szórakozóhely, étterem, kávézó, múzeum és kulturális látványosság Krakkóban, így sohasem unatkoztam. A szervezett programok nagyon sokszínűek voltak. Minden hétfőn rendeztek egy „Tandem language meeting”-et, ahol minden héten más ország mutatkozott be. Részt vehettünk táncórákon, sporteseményeken, moziesteken is. Sok utazást szerveztek, főleg a környékbeli látogatóhelyekre (pl. Wieliczka-i sóbánya, Auschwitz-Birkenau).
Összességében soha nem cserélném el ezt az élményt, hogy Krakkóban tölthettem három hónapot. Rengeteget új dolgot tanultam, sok emberrel ismerkedtem meg és sok szép színes élménnyel lettem gazdagabb. Pihentem, jól éreztem magam, de emellett sokat tanultam és fejlődtem, mind személyes, mind szakmai téren. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy a „lengyel-magyar barátság” tényleg létezik, és mennyire nyitottak felém az emberek. Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy nem hosszabb időre mentem Krakkóba. Nagyon megszerettem azt a várost, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még visszatérek oda