Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Faryal Iftikhar - MA International Relations
2021/2022 - Krakow
Jagiellonian University
My name is Faryal Iftikhar student of MA International Relations (Last Year). I have completed my ERASMUS winter semester (October to February 21/22) at Jagiellonian University, Krakow Poland. I have done my third semester of my degree in the host university. I got to know about the ERASMUS from the University of Pecs on the email. I have applied for two universities one in Poland and other one in Czech Republic.
I got selected in Jagiellonian University. I have registered 5 courses there but as the student portal named USOS of Jagiellonian University was totally new for me and I have faced so many problems in registration of courses.
I have used the Flix Bus for my journey as I had the extra luggage with me. I have started my semester in Oct 21 and as mentioned above had to struggle for registration. My accommodation there was good and cheap, but they had extra charges for laundry and other services. I had to pay 450PLN for dormitory fee each month.
My purpose of doing the ERASMUS is to know different cultures and to meet new people from different countries. I have made many friends from Italy, Poland, Slovenia, Portugal, and Turkey. All of them were so friendly and I got a chance to learn different things about their countries.
The teaching method of the University was totally different from the University of Pecs.
Because of that I had to face problems to adjust in the educational atmosphere.
Krakow city is full of historical buildings, and I have seen so many good paintings on the walls which expressed the talents of the people. I like the main square of the Krakow very much as during my ERASMUS one of my favourite activities was just to sit in the centre and see around. Usually in the evening, one Church which was in the centre always had the ceremony which was totally new for me.
If I talk about transportation, the transportation system is very good there. They have trams, buses in the city and the best thing about their transport is that they have discounts for students. So that they must pay half price.
ESN services are so good, and I have received many gifts from them. ESN provided every information timely. The welcome gifts i have received included the notebooks, stationary along with city maps. As I was there on the Christmas, so I liked their Christmas ceremony very much.
Their market is one of the best Christmas market in Poland and most probably in Europe.
They had the concert on the open market ceremony and the best thing about that they have very good cuisine which presented their culture.
Krakow is cheap city in terms of food (grocery) as compared to Hungary. And the store was on the walking distance. The good thing about my dormitory in Krakow was that the location.
Everything was on the walking distance. Centre, store as well as university campus.
The hurdles I have faced there those professors are not that much actively participate or respond on emails. Because of this I couldn’t communicate with them whenever I had the problem.
The international office of the university in this matter is so active and helped me in every matter.
The grading system is different from university of pecs and because of that in my one course I got 4.5 and when I gave my transcript to UP it became hurdle for me to convert it and ended up considering it to 4.
I will recommend other students jo join ERASMUS as it enhances your ability and allow you to adjust yourself in other country withing short period of time. ERASMUS grant allows student to live the life independently and helped them to look at their expenses sharply.
Apart from all the hurdles I have learnt a lot from the ERASMUS program and made many friends as well.
Horváth Rebeka - Politikatudományok (BA), 2. évfolyam
2021/2022, tavaszi szemeszter - Krakkó
Jagelló Egyetem
Az Erasmus+ programról először apukámtól hallottam, aki valószínűleg a tv-ben látott hirdetést vagy valamelyik újságban olvasott róla. Már gimnáziumban is mondogatta, hogy ha egyetemre mész, akkor mindenképp menj, tanulj külföldön és láss világot. Aztán láttam szóróanyagot az egyetem folyosóján és hazahoztam, beszélgettünk róla és közös döntés alapján kiválasztottuk Krakkót.
Kiutazásom előtt, a programtól azt vártam, hogy fejlessze az angoltudásomat és szélesítse a látókörömet. Szerettem volna új barátokat szerezni, akikkel akár életre szóló barátságot tudok kötni.
Talán a legnagyobb problémám az étkezés volt, mert a kollégiumban nem tudtam főzni. A kollégiumhoz tartozó menzán pedig nem beszéltek angolul, én nem beszélek lengyelül, így elég nehezen tudtunk kommunikálni, ezért jobbnak láttam, ha éttermet váltok. Életemben először laktam kollégiumban és a szobatársam szinte mindig ott volt, így nem volt magánszférám, amit nagyon hiányoltam. Sajnos ezt a problémát nem tudtam megoldani, mert a szobatársam is pont úgy fizetett a szobáért, mint én, ezért nem küldhettem el. Illetve néha elmentem én inkább a szobából, ha egyedüllétre vágytam.
Vonattal utaztam ki, átlagosan 9 óráig tartott. Azért választottam ezt a formát, mert olyan sok cuccal indultam neki az útnak, hogy ez a megoldás volt a leggazdaságosabb.
Kollégiumban laktam, az elején 450 zloty volt, később felemelték 495 zlotyra. Két személyes szoba volt saját fürdőszobával, konyha viszont szintenként kettő. A szobában csak alap bútorok voltak és még a hűtőt is bérelni kellett havonta 20 zlotyért. Mi mini hűtőt béreltünk, ami csak arra volt elég, hogy a kettőnk heti élelmiszere éppen belefért.
A fogadó intézményben a kiutazókkal foglalkozó dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Az oktatókat könnyű volt érteni és a vizsgákra is rendesen felkészítettek bennünket. Ami számomra meglepő volt, hogy nagyon sok prezentációt kellett csinálni főleg csoportosan. Úgy érzem, hogy a csoportban való munkában fejlődtem a legtöbbet.
Már kiutazásom előtt volt WhatsApp az erasmusos diákoknak, illetve azoknak, akik ugyanazt fogják tanulni kint. Nagyon sok ESN által szervezett program volt, illetve bulik. Nekem olyan mentorom volt, aki még lengyelül is tanított és tényleg mindenben segített. Igyekeztünk hetente vagy kéthetente találkozni. Sajnos hallottam olyan eseteket is, amikor a mentor egyáltalán nem foglalkozott a mentoráltjával, szóval úgy érzem, én szerencsés voltam. Hétfő esténként volt egy Tandemnek nevezett esemény egy klubban, ott 8-10-ig beszélgetés/ismerkedés volt, 10-től pedig buli.
Krakkóban a villamos a legnépszerűbb, de sok busz is van. A legtöbben telefon applikációt használnak, amin keresztül lehet venni 20 perces diákjegyet 2 zloty-ért, ami átszámítva 170 Ft. Egy fontos tanácsot kaptam, hogy ha van lehetőségem, akkor inkább a villamost használjam, mert az soha nem késik, míg a busz igen. Viszont 15 perc sétára laktam a belvárostól, az egyetemtől pedig 7 percre, így nem sokszor kellett használnom tömegközlekedést. Maga a város nagyon szép, nekem nagyon tetszett, hogy egy folyó folyik keresztül az egész városon. Az egyik legjobb élményem talán az volt, amikor kajakoztunk a Visztulán, közben pedig láttuk a Wawel palotát. Az éttermekben az árak nagyon hasonlóak, mint itthon. Nagyon sok fajta étterem található, én nem próbáltam ki sokat, mert nem szeretek kísérletezni, ha ételről van szó. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a lengyelek nem hajlandóak kiadni 10 zloty-t sem (850Ft) a belépőjegyre a klubokba. A legtöbb szórakozóhelyre ingyen lehetett bemenni, szinte minden nap talált az ember bulit. Nagyon tetszett, hogy minden este volt élet a városban, soha nem volt üres vagy kihalt.
Nekem elég volt az ösztöndíj, még utazni is tudtam és nem kellett minden fillért a fogamhoz verni. Viszont azt gondolom, hogy ez azért volt, mert sikerült a kollégium, ha albérletben kellett volna laknom, akkor sokkal jobban kellett volna spórolnom.
Talán a legjobb az volt, hogy angolul kellett kommunikálni mindenkivel. Azt gondolom, hogy új barátokat adott nekem a program és sokkal nyitottabb, spontánabb lettem. Még az utolsó hónapban is megesett, hogy csak néztem bele a tükörben és nem hittem el, hogy ott vagyok. Visszagondolva nagyon büszke vagyok magamra, hogy képes voltam kimenni egyedül az ismeretlenbe. Önbizalmat és magabiztosságat kaptam a programtól, illetve a kint töltött időm alatti hullámvölgyekben. Egy pécsi oktatóm azt mondta, Erasmus után két féle ember jön haza, az egyik aki eldönti, hogy soha többet, a másik pedig, mindig utazna. Én úgy érzem a második lettem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem a programra és, hogy Krakkót választottam.
Kiutazásom előtt sem értettem az embereket, hogy miért hagyják ki ezt a lehetőséget, most hogy részt vettem benne főleg nem értem őket. Azért ajánlom ezt a programot másoknak, mert mindenképp egy életre szóló kaland, még akkor is, ha nem minden perce felhőtlen. Olyan dolgokat tapasztal meg az ember ilyenkor, amiket előtte soha. Azt gondolom, hogy mindenki, aki ebbe belevág sokkal bátrabb, magabiztosabb és nyitottabb lesz.
Nagy Sára Anna- angol nyelv és kultúra tanára - média-, mozgókép- és kommunikációtanár
2021/2022/1 - Varsó
University of Warsaw
Az Erasmus program létezéséről már régóta tudtam, ismerősöktől, barátoktól is sokszor hallottam róla. Közeli ismerősöm nem volt, aki részt vett volna benne, de barátaim nagyon sokszor mondták, hogy próbáljam ki, hiszen nagyon szeretek utazni. Valamiért eleinte nem volt túl pozitív a hozzáállásom a programhoz, magam sem tudom miért. A 9. félévemet csináltam éppen, amikor a barátom rábeszélt, hogy menjünk el ketten Erasmusra (ilyet is lehet!!). Így tehát az 5. egyetemi évem első félévét Erasmuson töltöttem- életem egyik legjobb döntése volt.
Amikor leadtuk az Erasmus jelentkezést, én még mindig nem vártam sokat ettől az egésztől, szkeptikus voltam, hogy egyáltalán elfogadják e, ha igen akkor mehetünk e mind ketten ugyan abba a városba… Legnagyobb meglepetésemre, nagyon hamar meg is kaptam a választ, hogy igen, elfogadták a jelentkezést. Első körben Bordeauxba jelentkeztünk, ahova mindkettőnket fel is vettek, majd 1 hónapra rá kiderült, hogy ott Erasmusosok csak francia nyelvű órákra járhatnak. Nekünk a francia tudásunk egyenlő a nullával, így tudtuk, hogy ez esélytelen. Nagyon elszomorodtunk, mert eddigre már beleéltük magunkat, hogy utazunk, így írtunk a koordinátoroknak, akik igazán segítőkészek voltak és mindent megtettek, hogy a másodikként jelölt helyre, Varsóba elmehessünk. A fogadóegyetem dolgozói is maximálisan együttműködtek velük, így a jelentkezési időszakról lekésve, felvettek minket. Úgy gondolom ez az utolsó pillanatban történő változtatás a sors keze volt - nagyon örülök neki, hogy végül Lengyelországba mentünk, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk - mindenkinek csak ajánlani tudom az országot.
A kezdeti problémák és pánik után egy újabb nehézség a megfelelő tárgyak megtalálása volt. Nekem nagyon fontos volt, hogy minél több olyan tárgyat tudjak kint teljesíteni, amit az itthoni tanulmányaimba be lehet fogadtatni. A Varsói egyetem hatalmas, az angol tanszéknek rengetek meghirdetett kurzusa van, így igazán nehéz volt 4-5 nekem megfelelőnek a megtalálása. A tanszéki titkárságok nem mondanám, hogy a legsegítőkészebbek voltak, de azért valamiféle segítséget nyújtottak. A nyaram nagy részét a kurzusok böngészésével töltöttem, de végül sikerült 5 olyan kurzust is találnom, amit az itthoni tanszékvezető is elfogadott.
A kiutazás nem okozott különös problémát, mi kocsival mentünk mert még az országon belül és a Baltikumba is terveztünk road tripeket. Pécsiek vagyunk, így innen indultunk, először elmentünk Pestre egy barátunkhoz, majd onnan Krakkóba, ahol eltöltöttünk pár napot, onnan pedig indultunk Varsóba. Lengyelország nincs annyira messze, így egy-két nap alatt simán oda lehet érni autóval is. Több barátunk és családtagunk is meglátogatott minket, amíg kint voltunk, ők mind repülővel jöttek - a jegyek ára nagyon változó és a téli időszakban közvetlen Budapest-Varsó járat nincs, így csak átszállással lehet a két város között utazni. Van közvetlen vonat és buszjárat is, szintén Varsó-Budapest között, ezek az utak hosszadalmasok, viszont itt is ki lehet fogni nagyon kedvező jegyeket. Összegészében úgy gondolom, hogy könnyű Lengyelországba eljutni itthonról.
Egy kicsit a szállásunkról, mi egy stúdió lakást béreltünk, közel a központhoz egy üzleties negyedben. Jó környéken lévő, új lakás volt, közel a metró-, villamos-, buszmegállókhoz. Egy internetes közvetítőn keresztül találtuk a lakást. A lakáskeresés is egy hosszadalmas folyamat volt, mivel a legtöbb lakást minimum egy évre szeretnék kiadni, így 4-5 hónap szóba sem jöhetett. Végül sikerült megtalálni ezt a lakást, ahol nem volt probléma, hogy mennyi ideig béreljük, a főbérlő is nagyon segítőkész és kedves volt. Ahogy már említettem, ez egy modern stúdiólakás volt, ami mellé béreltünk egy parkolóhelyet is a ház mélygarázsában, így fizettünk havonta 2379 PLN-t ami körülbelül 190 ezer forint. Persze a lakhatást olcsóbban is meg lehet úszni, mert az egyetemnek vannak kollégiumai is.
A fogadóintézményem a University of Warsaw volt. Ez az ország legjobb egyeteme. Én az American Studies Centerhez kerültem, bár ahhoz nem sok közöm van, hiszen angol tanári szakra járok. De természetesen volt lehetőségem másik angol intézet óráit is felvenni, például az angol tanárin és a sima anglisztikán is volt órám. A tárgyaim, mint már említettem olyanok voltak, amik itthoni kötelező tárgyaimnak megfeleltethetők. Mindegyik tárgy gyakorlatias volt abból a szempontból, hogy beadandókat kellett írni, kreatív feladatokat kitalálni. Egy tárgyam volt, ami fixen online (zoomon) volt megtartva, a többi alapvetően élőben volt, de hetente, két hetente változtatások voltak, az esetszámok függvényében. Maga a diákélet nem igazán tért el az itthonitól, azt mondanám, hogy a színvonal hasonló, nem kell megszakadni, de azért volt elvárás. Egy gyakorlatias (Didaktika) órámat szeretném kiemelni, amit különösen hasznosnak
éreztem, mert olyan dolgokról volt rajta szó, amiket mindenképp fel fogok tudni használni a későbbiekben tanárként.
Az Erasmusos élet véleményem szerint az adott embertől, az ő személyiségétől függ. Egy nyitott, barátkozó embernek biztos, hogy nem lesz problémája az ismerkedéssel. Egy zárkózottabb, magányos farkas is jól érezheti magát, hisz tulajdonképpen a szokásos mindennapi éltét élheti csak egy másik országban, városban. Az egyetemnek saját ESN szekciója van, amivel mi nagyon elégedetlenek voltunk. Nem voltak az események rendesen megszervezve, sokszor fejetlenség volt és kevés ’kultúrprogram’, a legtöbb esemény inkább buli volt, mi pedig azt pont nem annyira kedveljük. Azt gondolom ez a szervezetlenség is a Covid utóhatása lehetett - kevés emberük volt, a félév közben toboroztak új tagokat és azért lehetett érezni, hogy még újraéledőben volt az egyetemi élet. Mentorprogramja is van az egyetemnek - minden Erasmusos bejelölheti, hogy igényt tart-e mentorra. Én elég hamar össze is lettem kötve a mentorommal, viszont a barátom egy hónap várakozás után újra kellett, hogy mentort igényeljen, ekkor kapott csak. Mi legtöbb időnket a mentorainkkal töltöttük, nagyon nyitott, aranyos lányokat kaptunk. Azt is figyelembe veszik, hogy valamiféle kapcsolat legyen az Erasmusos és a mentora között, így mi például magyar szakos hallgatókat kaptunk, akikkel végig magyarul beszélgettünk. Annyira kicsi a világ, hogy az én mentorom kiderült Pécsen volt Erasmuson két évvel ezelőtt.
Varsóról azt kell tudni, hogy egy hatalmas főváros, nagyon modern, tele felhőkarcolókkal (folyamatosan épülnek az újak). A várost teljesen lebombázták, így az egészet újra kellett építeni, de ettől függetlenül az óváros régi pompájában látható. Végtelen vásárlási és szórakozási lehetőség van - múzeumok, minigolf, sörpong, trambulin park, rengeteg kocsma, étterem, kávézó. A tömegközlekedés is nagyon jól kiépített, van metró, villamos, busz, vonat is. Mindegyik gyakran jár, többnyire pontosan. Ami nagyon tetszett, hogy minden közlekedési járművön van lehetőség az automatás jegy és bérlet vásárlásra, ami megkönnyíti az utazást. A klímáról csak annyit mondanék, hogy valóban hidegebb van. Én nem hittem el, hogy érezhető lesz a különbség, de a tél valóban nagyon hideg, viszont minden rosszban van valami jó, sokat havazik, ami általában meg is marad.
A megélhetési költségek hasonlóak, mint Pesten - a lakás árak, éttermek, kocsmák árlistái körülbelül megegyeznek. A boltokban is hasonlóak az árak, mint itthon, néhány élelmiszer még olcsóbb is.
Az Erasmusban az volt a legjobb, hogy kipróbálhattam milyen huzamosabb ideig külföldön élni, miközben nem kellett azon aggódnom, hogy passziváltatnom kell az egyetemen, vagy miből finanszírozom a kint létemet. Hatalmas élmény volt majdnem fél évre kiszakadni a megszokott rendből és helyből, nagyon örülök, hogy úgy döntöttem belevágok ebbe a kalandba. Új barátokat, tapasztalatokat és tudást is szereztem ez alatt a néhány hónap alatt, ez itthon nem történt volna meg.
Ajánlom mindenkinek, aki szeret utazni, aki úgy érzi unalmasok a hétköznapjai, unja az egyetemet, éppen rossz élethelyzetben van, vagy csak szimplán kihívásra, kalandra vágyik! Azoknak ajánlom leginkább, akik már régóta szemezgetnek vele, de sosem jelentkeztek és azoknak, akik nagyon ellenzik a dolgot!
Remete Csanád - Pszichológia, MA I.
2021/2022 első félév - Varsó
Cardinal Stefan Wyszinszki University of Warsaw
Az Erasmus+ már régóta érdekelt és mindenképpen ki akartam próbálni. Már gimnáziumban hallottam a programról, ahol a tanáraim meséltek róla. Ezután az egyetemi gólya táborban meséltek a tanáraink az Erasmusról. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ki akarom próbálni azt, hogy önállóan helytálljak külföldön. Az elhatározásomat nagyban segítették azon hallgatótársaim, akik már jártak előttem kint külföldön ilyen ösztöndíjjal.
Mikor kiderült a felvételem Varsóban, nagyon izgatott voltam, és rengeteg elvárással álltam elébe. Nagyon kíváncsi voltam először is saját magamra, mivel úgy gondoltam, hogy nincs olyan helyzet, amiben nem állnám meg a helyem, viszont ilyen emberpróbáló feladattal sem találtam magam szembe soha. Nagyon vártam, hogy külföldi barátaim lehessenek, mivel nagyon szeretek emberek között lenni, és érdekelt, hogy milyen lehet egy „multikulti” csoporton belül működni. Nagyon vártam a közös bulikat, közös utazásokat és azt a sok-sok élményt, amit majd közösen átélhetünk. Az egyetemmel kapcsolatban az volt az elvárásom, hogy egy színvonalas angol nyelvű oktatásban vehessek rész, ami egy picit más aspektusából fogja majd megvilágítani számomra a pszichológiát. Úgy érzem, ezek az elvárásaim egytől-egyig teljesültek.
Úgy gondolom, hogy senki se vágjon bele úgy egy Erasmusba, hogy azt gondolja, hogy ez egy tündérporos mese. Nagyon-nagyon sok élmény van benne, viszont úgy érzem, hogy meg kell említeni a nehézségeket is. Számomra az első nehézség a kurzuselfogadtatás volt, ami sajnos nem ment gördülékenyen, a tanrendi különbségek miatt. Ezen kívül, ami igazán nehéz volt, az főleg az elején az abszolút egyedüllét érzése. Az első napokban iszonyú honvágyam volt és úgy éreztem, hogy rossz döntést hoztam. Ez az érzés szinte el is tűnt, amikor megismertem az első barátaimat. Személy szerint nekem talán végig a magányosság érzése és az, hogy egy idegen országban, legyen az bármilyen biztonságos is, nem tudtam magam annyira elengedni.
Az utazásom körülményei voltak talán az egyik legegyszerűbben. Mivel Varsó főváros és rendelkezik reptérrel, ezért a kiutazásomat egyszerűen repülővel bonyolítottam. Sajnos a WizzAir olcsó járata télen nem üzemelt, így karácsonyra és a periódus végén is vonattal jöttem haza, ami attól függetlenül, hogy hosszú volt (11 óra) olcsó volt és meglepően kényelmes.
A szállásomat egy Facebook csoportban találtam. Ez egy albérlet volt, és mivel későn kezdtem el keresni, ezért csak a külvárosban volt már csak. A szállás maga frissen felújított volt szóval a körülményeim teljesen rendben voltak, egyedül a lokáció volt az, amivel meggyűlt a bajom. A szállás havi díja 330 euró volt, ami nagyrész mindenhol ennyi volt Varsóban.
A fogadó intézménnyel meg voltam elégedve. Pécshez képest egy sokkal kisebb intézmény, ezt az elején nehéz volt megszokni. A kurzusaim nagyon érdekesek voltak, úgy érzem sok olyan tudást tudtam elsajátítani, amit az itthoni képzésben nem. Az oktatás mivoltja nagyon hasonló a magyar rendszerhez a kulturális hasonlóságok lévén.
Ami miatt szerintem igazán megéri az Erasmus az az erasmusos élet. Az első héten az ESN szervezett nekünk egy bulisorozatot a hét minden napjára, ami nagyon intenzív volt, viszont nagyon jól összerázta a társaságot. Az ESN ezen kívül egész félév során nyújtott lehetőségeket különböző programokra, legyen ez egy társas est, utazás, vagy múzeumlátogatás. Én igényeltem egy mentort a kiutazás előtt, aki mindenben készséggel segített, és mondhatom, hogy jó barátok lettünk.
Varsó szerintem Erasmus szempontjából nagyon jó célpont lehet, mert egy nagyon élhető és biztonságos város és nagyon jó a tömegközlekedés. Az árak igazából a magyar szinten mozogtak, szóval aki ezt választja az erre tud számítani. A gasztronómia szempontjából a lengyel konyha szerintem szörnyű, de mivel ez egy igazi metropolis ezért könnyen talál magának az ember valami finomat. A város maga elég érdekes, mert egymás mellett állnak a felhőkarcolók meg a panel tízesek, de van egy bája. Ami nagyon érdekes, hogy mondjuk Budapesttel ellentétben nagyon nagy terek vannak. Buli szempontjából kifogástalan volt Varsó. Minden nap van lehetősége az embernek menni valahova, nagyrészt ingyen, vagy olcsón.
Számomra az Erasmusban az volt talán a legnagyobb élmény, hogy nagyon sokat tanultam magamról, és nagyon sokat fejlődtem, emellett lettek olyan barátaim, akikkel nap mint nap azóta beszélek, és már tervezzük is, hogy meglátogatjuk egymást.
Mindenképpen ajánlom mindenkinek az Erasmust, mert amennyire félelmetes lehet annyira nagy élmény szerintem és ezek olyan élmények, amiket szerintem máshol nem lehet átélni, és csak most van rá lehetőségünk.
Tavasz Petra- harmadéves nemzetközi tanulmányok hallgató angolul (PTE BTK)
2022/2023 őszi szemeszter -Varsó
University of Warsaw
Nos… hol is kezdődött az én Erasmus történetem? Ha emlékezetem nem csal, még gimnáziumban a legjobb barátnőmmel, Jankával kezdtünk el külföldi tanulmányi utakról és ösztöndíjakról beszélni, többek közt az Erasmus+ program is szóba jött. Évekkel később azon kaptam magam, hogy én Varsóból felhőkarcolók tetejéről vacogva hívom fel, ő pedig a tengerpart mellől Montpellierben veszi fel a telefont. Na de tekerjük is vissza az idő kerekét egészen a kezdetekig.
Hogy őszinte legyek, én elég magas elvárásokkal vágtam neki az Erasmusomnak és bennem is volt a félsz, hogy ezek miatt csalódni fogok. Már Pécsen is egy nemzetközi környezetben tengetem napjaim, hiszen angolul tanulok és egy nemzetközi diákokat segítő irodában dolgoztam, szóval ez az aspektus kevésbé játszott nálam akkora szerepet, mint másoknál. Ki szerettem volna próbálni magam egy új környezetben, tesztelni magam, hogy mennyire tudok egyedül, magamra utalva boldogulni és élményeket szerezni, illetve megismerni önmagam picit jobban.
Nehézségek. A kiküszöbölhetetlen, de nem megoldhatatlan akadályok az úton. Összepakolni egy bőröndbe és egyedül elköltözni egy idegen országba. Eleinte nem beszélni az adott ország nyelvét. Lakhatást találni. Rosszabb napok, hiszen azok mindenkinek vannak. Tárgyfelvétel egy teljesen új rendszerben. Hogyan is küzdöttem le őket? Megtanultam, hogy nem szabad félni a kérdezéstől. Ha jól informált vagy, ritkán érhet kellemetlen meglepetés. A szüleim és a barátaim pedig villám gyorsan átlendítettek egy rosszabb és nehezebb napon.
Varsó egy rendkívül egyszerűen és viszonylag olcsón megközelíthető desztináció. 2 reptérrel rendelkezik (Chopin, Modlin), én ezek közül Pestről a Chopin reptérre repültem Wizzairrel, hiszen az közelebb helyezkedik el a belvároshoz, ahova költöztem. A repülőút kb. egy óra hosszú. A reptérről egy helyi járatos busszal bejutottam a belvárosba, szóval nekem az utazás zökkenőmentesen telt, legalábbis amennyire az tud lenni egy 32 és egy10 kilós bőrönddel.:)
Jelentkeztem koliba, viszont csak egy olyanba nyertem felvételt, ami nagyon messze volt a sulimtól, így más alternatívák után néztem. Így kerültem egy belvárosi 4 szobás albérletbe 3 olasszal, ami egyértelműen az Erasmusom egyik legjobb döntése volt. Az 5 hónap végére egy kis család lettünk és nagyon szerencsés vagyok, hogy megismerhettem őket. A szobát Spotahome-on keresztül vettem ki egy ügynökségtől 330 eurós havi bérleti díjért. Az elhelyezkedése szuper volt, 10 perc sétatávolságra volt a campusomtól és a felhőkarcolórengetegtől is.
A fogadóintézményem a University of Warsaw és ennek Politikatudományok tanszéke volt. Az óráim tematikájában nem igazán különböztek az itthoniaktól, így könnyen vettem az akadályokat. A tanárok jól beszéltek angolul így ez sem okozott problémát. Amit kiemelnék, az a 2 hetes intenzív ingyenes lengyel tanfolyam volt sulikezdés előtt, ami nekem annyira elnyerte a tetszésem, hogy felvettem a lengyelt egész szemeszterben és a tanárnő miatt a kedvenc tárgyam lett. Nem beszélve arról, hogy ez által ismertem meg az ottani legjobb barátaim egy részét.
Az ottani ESN volt talán az első olyan dolog, amit egy picit máshogy képzeltem el. Varsó pezsgő fővárosként rengeteg egyetemmel és így rengeteg ESN-nel rendelkezik. Így programlehetőségekből nem volt hiány, viszont ezek általában bulisorozatok és városon belüli tevékenységek voltak, pl: turitúra, görkorizás, társasest, stb. Őszintén a szervezett utazásokat hiányoltam, hisz ebből nem sokat biztosítottak, de szerencsére egy olyan baráti társaságot sikerült ezeken a bulikon és nyelvkurzuson megismernem, akikkel ezeket megvalósítottuk egyénileg. Mentorprogramra is volt lehetőség jelentkezni, amit meg is tettem, viszont elég jól elboldogultam egyedül, így nem igazán kellett segítséget kérnem.
A város. Európa egyik legjobban alul értékelt fővárosa. A legtöbb ember agyában egy kommunizmusból visszamaradt tipikus szláv kép él Varsóról. Ezek a vonások is megtalálhatóak, a blokkházak szemléletesen állítanak erről emléket. De Varsó ennél sokkal több. Sok cikk nevezi Európa New Yorkjának, illetve emlegetik Főnix városnak is, hisz a második világháború során porig bombázták és a romok helyén mostanra felhőkarcolók állnak. Egy pörgős nagyvárosról beszélhetünk gazdag kultúrával, finom ételekkel, tele szórakozási lehetőségekkel és pezsgő éjszakai élettel. Emellett pedig rendkívül tiszta és biztonságos, illetve jó elhelyezkedésű országon belüli és kívüli utazások szempontjából. Jómagam is bejártam számos lengyel várost, illetve megfordultam Ausztriában, Szlovéniában, Csehországban és Franciaországban is. A Baltikum országai is népszerű és könnyen megközelíthető úticélok Varsóból. A vonathálózat országon belül, pedig jó áron van és jól kiépített. A városon belüli tömegközlekedés egyszerű, a diákigazolványra teszik rá a tömegközlekedési bérletet.
A megélhetési költségek szempontjából is jó választás Varsó, hisz a magyar áraktól nem nagyban különböznek az ottaniak. Ami szembetűnő az az alacsonyabb áfa a boltokban, így a bevásárlások akár olcsóbbra is kijöhettek, mint itthon. Az éttermek és kávézók, illetve a bárok pedig hasonló, picit magasabb árakkal operáltak. A lakhatás főváros létéből ítélve magas árakkal rendelkezett, de a kollégium, vagy akár egy jól kifogott szoba elérhető áron van. A tömegközlekedés olcsóbb, mint Pécsen, illetve az Uber is nagyon népszerű ott, hisz elérhető áron mozog.
Mit adott nekem ez az 5 hónap? Klisé ide vagy oda, rengeteg mindent hoztam haza magammal. Felejthetetlen emlékeket, életre szóló barátságokat, egy másabb életszemléletet és egy halomnyi önbizalmat. Legjobb pillanatokat nem tudok és nem is szeretnék kiemelni. Erre egy egészként szeretnék tekinteni, beleértve minden jót és az összes megpróbáltatást. Hisz nem lett volna teljes az utam ezek nélkül és ezek tették egy olyan élménnyé ezt az egészet, ami csak az enyém és amit feledni sosem fogok.
Mindent összevetve, minden leendő Erasmusosnak ajánlom Varsót, de főleg azoknak, akik szeretik a rohanó, élettel teli nagyvárosokat. Nekem mindig is különleges helye lesz a szívemben.
TTK
Lénárd Álmos - Osztatlan földrajz-testnevelés tanári szak, 5. évfolyam
2021/2022 -Varsó
University of Warsaw
Magáról az Erasmusról talán 3. éves lehettem, amikor először hallottam. Valószínűleg egy tanárom ejthette el, hogy van ilyen lehetőség. Érdekelt, hogy mi lehet, elkezdtem utána járni, de ez az utánajárás kimerült abban, hogy megtudtam, hogy Trócsányi Balázsnak hívják az Erasmus koordinátort a TTK-n, és ha jól emlékszem talán még kétszer el is mentem egy csoporttársammal az irodájához megnézni, hogy ott van-e. Nem volt ott. Nagyjából itt majdnem le is zárult a történet, amíg egy egyetemi szabadon választható órán Erasmusos hallgatók közé nem keveredtem, akik által bekeveredtem az ESN pécsi szekciójába. Az ESN-es önkénteskedésem során még több Erasmusossal találkoztam, és szinte egytől egyig megígértették velem, hogy én is jelentkezem és elmegyek Erasmusra.
Amikor Erasmusra jelentkeztem, az volt az elképzelésem, hogy egy olyan bulis folyamatos kocsmázós félévem lesz, mint amikor a Pécsre jövő Erasmusosokkal éltem 2019-ben. Az az év fantasztikus volt – persze csak az első lezárásig – minden este hatalmas társasággal, vagy csak a 4-5 külföldi baráttal megjelentünk a Csinosban, egész zárásig ott voltunk, 3 körül hazaértünk, majd 7 körül keltem, hogy menjek dolgozni vagy az egyetemre. Aztán kezdődött elölről az egész szinte minden nap! Egy nagyon pörgős, élményekkel teli félév volt. Azt gondoltam, hogy a félévem Varsóban hasonló lesz; sok kocsmázás kevés buli és rengeteg élmény. Utóbbi teljes mértékben beteljesedett, előző kettő nem annyira. Az ESN-től valami olyasmire számítottam, mint amit az ESN Pécs ad az idejövőknek. Sajnos ebben csalódnom kellett, ami egy édessavanyú szájízt adott. Savanyú, mert tudom, hogy lehetett volna „Erasmusosabb” viszont édes is, mert hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy mi itt Baranya szívében ilyen fantasztikus programokat nyújtunk az ideérkezőknek!
Az első pár hónapban kicsit bántam, hogy a varsói ESN annyira nem volt aktív – vagy egyáltalán nem volt aktív – és ezáltal nem alakultak ki azok a nemzetközi barátságok, mint Pécsett alakultak ki anno, ugyanakkor rengeteget találkoztunk a mentorjainkkal – akik magyart(!) tanultak lengyel létükre – és velük egy nagyon jó barátság kialakult, ami lehet nem alakult volna ki, ha a „nemzetköziekkel” barátkozunk. Azt hiszem, hogy azért, mert a többi Erasmusossal nem volt igazi kapcsolatunk több időnk és energiánk volt a helyiekkel kapcsolódni, ami egy olyan fantasztikus élmény, amit egy millió kocsmázós este se tudna megadni.
Szerencsénkre a lengyel és a magyar kultúra nagyon hasonló, így a beilleszkedésben nem volt semmi nehézségünk. Az, hogy én teljesen beleilleszkedem a lengyel világba már akkor éreztem, amikor nagyjából 45 perce utaztunk Lengyelország területén és észrevettem, hogy az úton kialakult kocsisor az összes falun 70-nel megy át, pont úgy, ahogy én szeretnék. Ettől a ponttól viszont csak közelebb és közelebb éreztem magam a lengyel kultúrához; az első lengyel söröm – Okocim – valami fantasztikus volt, az első lengyel ételem – Bigos – szintén elképesztően finom volt, valahogy az volt az érzésem, hogy megérkeztünk. Tisztán emlékszem az első esténkre Lengyelországban, pontosabban Krakkóban, amikor lenyeltem az első korty Okocim-omat és az jutott eszembe, „mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!” Szerencse, hogy nem rajtam múlt a honfoglalás, mert ez az Álmos a Kárpát-medence helyett egy jelentősen rosszabbul védhető Kelet-Európai-síkságon állította volna meg csapatát. Ehhez hozzájött még a lengyel emberek barátságos érdeklődése és én teljesen kész voltam. Magyarként Magyarország körül utazni, nem mindig a legjobb élmény, sokszor bennem volt a félsz, hogy a román vagy szerb nacionalisták megdobálják az autónkat a magyar rendszám miatt. Ha kilépünk a Kárpát-medencéből, akkor se feltétlenül lesznek a különböző népek annyira oda a tudattól, hogy magyarokkal találkozhatnak. Nem úgy, mint a lengyelek, akik megtudják, hogy magyar vagy és rögtön elkezdik mesélni, hogy mikor és hol jártak legutoljára Magyarországon. Egyszerűen fantasztikus érzés! Még meg sem szólaltál és máris szeretnek!
Az utunk Lengyelországba a Balti államokon át vezetett, még, amikor csak álmodoztam arról, hogy Erasmusra megyek, az volt az elképzelésem, hogy autóval megyek. Eredetileg Lapföldre szerettem volna menni Erasmusra, ahová ugyan megy repülő is, de ha repültem volna, akkor 6-7 ország felett átrepültem volna, és ahelyett, hogy azokat a kultúrákat is megtapasztalhattam volna, csak átsiklottam volna felettük. Mire odajutottam végül, hogy tényleg Erasmusra mehettem, az úticélom megváltozott, viszont a mentalitásom nem; minél lassabban akartam eljutni az új otthonomba, hogy addig is minél több új dolgot láthassak. És ez a mentalitás vitt el minket végül egészen Észtország fővárosáig, Tallinnig.
Az úti költségeket tekintve, drágább volt autóval eljutni Varsóba, mint vonattal lett volna; amíg vonattal 10,000 és 15,000 HUF/fő körül lett volna az út, autóval összesen 32,067 HUF értékben tankoltam – ami meglepően kevés, de egy 6.2 l/100km körüli fogyasztásnál, 530 HUF körüli diesel árnál, kb. 1000 kilométeren még reális is lehet. Azt a 10,000 HUF felárat viszont nagyon is megérte az autózás, ugyanis plafonig volt pakolva szegény autó odafelé is, de visszafelé pedig végképp!
Amikor megérkeztünk Varsóba, gyorsan kipakoltuk a felesleges bőröndöket és folytattuk utunkat tovább. Ott volt egy pici sokk, hogy egy maximum 20 négyzetméteres szobában fogjuk leélni Erasmusos napjainkat, de mivel az út már hívott minket, nem igazán problémáztunk ezen. Tíz napnyi utazás és 6-7 különböző fajta szállás után tértünk csak vissza a varsói lakásunkba, ami akkor még mindig kicsinek hatot, viszont egy darabig még nem fogtuk fel, hogy itt fogunk lakni, a lakásunk is csak egy szállásnak tűnt, amit kétnapon belül úgyis elhagyunk, mert megyünk a következő városba. Ez volt az egyik legérdekesebb érzés az Erasmusom során, hogy az ember tud immunissá válni a szállására. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó árat fizettük-e a szállásunkért vagy sem. 2,129 PLN volt a szoba, ami átszámítva 171,000 HUF körüli érték lehet. Nekem ez egy kicsit soknak tűnik, bár benne volt a rezsi (víz villany, fűtés és internet, amikor T-Home éppen úgy döntött, hogy netezhetünk). A 171,000 forinton felül fizettünk meg 250 PLN-t, tehát kb. 20,000 forintot az autó tárolásáért, ami a ház alatti fűtött garázsban történt. Fűtött garázsban. Már csak ezért is lehet, hogy igazából simán megérte a pénzét a lakás. A fűtött garázs mellett a lokáció sem volt rossz, Łucka utcában laktunk, félóra volt gyalog az egyetem – mint Pécsett a Tettyéről is, habár Pécsett 1,850,000-rel kevesebb ember él – de nagyjából bármelyik irányba akartam menni a lakástól, max. 10 percre volt egy busz, villamos vagy metró megálló, ahol szintén max. 10 percenként jöttek a járatok, és szinte úri könnyedséggel eljuthattam bárhova. Alapvetően nem vagyok nagy híve a tömegközlekedésnek, gyalogolni sokkal jobban szeretek, de az első három hónapban sokszor használtam tömegközlekedést csak azért, mert élveztem, hogy ennyire jól meg volt szervezve.
Az egyetemre is sokszor mentem busszal, bár az óráim többsége sajnos online volt. Három órám volt, amit úgy vettem fel, hogy határozottan érdekelt; Geography of the World, Natural Environment of Poland és Global Problems in Contemporary Wolrd és Current Issues in Tourism. A Geography of the World olyan szempontból volt csalódás, hogy inkább volt társadalomföldrajz, mint természetföldrajz és valahogy pont nem azokat a témákat hozták elő az órák többségén, amik engem érdekeltek, valahogy ugyanígy voltam a Global Problems in Contemprary World-et illetően; a tantárgyfelelős néni, aki ugyan szigorú volt, de nagyon kedves, egyszerűen nem tudott elszakadni a Galápagos-szigetektől, ami köztudottan egy túlárazott sziget, ahova akkor se szívesen mennék, ha Ecuadorban élnék. A Natural Environment of Poland órám nagyon érdekes lett volna, de az a tanár, aki fantasztikusan magyarázott, sajnos Covid-os lett, ami következtében elmaradtak az órák, viszont elfelejtettek szólni, hogy újra kezdődtek az órák, ami miatt a csoport fele teljesen lemaradt a földtörténetről. A turizmussal foglalkozó órám, viszont egy pozitív csalódás volt, a tanárnő fantasztikusan beszélt angolul, minden szavát kristálytisztán értettem, és könnyű volt vele szót érteni. Annak ellenére is tetszett az óra, hogy már az elején bejelentette, hogy a Coviddal és annak hatásaival nem fogunk foglalkozni, mert az elmúlt két évben mindig erről szólt az óra. Szerintem azért is tetszhetett annyira ez az utóbbi óra, mert ez végre személyesen zajlott, ahol emberek között lehettem! Valószínűleg a többi óra is sokkal pozitívabbnak maradt volna meg, ha nem az akadozó-szakadozó interneten kellett volna végig hallgatnom őket.
Az online órák mellett a helyi ESN szervezetlensége sem sokat segített a többi Erasmusos megismerésében – ahogy már írtam – viszont ez, már az utánunk jövő Erasmusosoknak is más volt, ha most megnézem az ESN UW Instagram oldalát, látom, hogy mennyi király programot csinálnak a bejövő hallgatóiknak – kicsit irigykedem, de ennek ellenére azt gondolom, hogy úgy volt tökéletes az Erasmusom, ahogy volt! Annak ellenére, hogy az én félévemben az ESN nem teljesített valami fényesen, az egyetem mentorhálózata jobban működött – bár itt is háromszor kellett regisztrálnom egy mentorért, mire kaptam. (Kezd úgy tűnni az írásomból, hogy nagyon negatív élmény volt ez az Erasmus, pedig hangsúlyozni szeretném, hogy egyáltalán nem volt az, csak másképpen volt fantasztikus, mint azt gondoltam!)
Az első bevásárlásunk egy hatalmas traumaként maradt meg, egyfelől azért, mert a 1PLN = 78 HUF váltás helyett én 1 PLN-t 100 forintnak váltottam, így minden sokkal drágábbnak hatott, mint valójában volt, másfelől pedig azért, mert én eddig élelmiszerboltban nem vettem mást, mint kakaós csigát, így szinte fizikai fájdalmaim voltak, miután nem 100 forintot kellett fizetnem, hanem 20,000 felett… Itt is szeretném leszögezni, hogy nem Lengyelország elrugaszkodottan drága, hanem én voltam hihetetlenül tájékozatlan az árakat tekintve. Főleg azért, mert életem másik szívhalálát akkor kaptam, amikor Erasmus után itthon először mentem el a Tescoba és ugyanúgy 20,000 forint körül költöttünk, de kb. egy nappal kevesebb ételt vettünk, és minden kicsit rosszabb minőségűnek tűnt, mint az áruk a lengyel boltokban voltak. Meg merném kockáztatni, hogy a lengyel boltok olcsóbbak, mint a magyarok, ennek ellenére így is havi 260,000 HUF körül költöttünk fejenként, amiből, ha levonjuk a közel 200,000 forintos lakbért még mindig elég sok – bár ebben benne van a Balti túránk ára is. Lengyelországban meglepő módon olcsóbb a benzin – boldog békeidőben – az alkohol, talán még a zöldség gyümölcsök is. Volt, hogy 500 forint alatt vettem paradicsomot; télen!
Itt jön a fordulat a fogalmazásomban, az 500 forint/kilós paradicsomnál, ugyanis végre elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi volt az, ami tetszett. A válasz pofon egyszerű és már a bevezetésben is utaltam rá; az emberek. Sok német barátom, úgy írta le a lengyeleket, mint mogorva barátságtalan emberek – azt hiszem, csak a németekkel és az oroszokkal ilyenek a lengyelek és ha történelmi tanulmányaim nem csalnak, akkor van rá okuk bőven. Ugyanakkor nagymamám testvére a lengyeleket imádja, már 14 éves koromban tudnom kellett a magyar-lengyel két jó barát verset elmondani neki, ő teljesen biztosan állította, hogy a lengyel egy nagyon kedves nép. És láss csodát; neki lett igaza!
Egyik kedvenc történetem, Bialystok és Lublin közötti 19-es úton történt, ahol a Fehéroroszországba csalogatott menekülteket akarták a fehéroroszok Lengyelországba kényszeríteni, és ezért az ország keleti határa mentén 30 kilométerenként rendőri ellenőrzőpontok voltak, ahol meg kellett állnia az egész kocsisornak, mindegyik autóba benéztek csomagtartót ellenőriztek és csak utána engedtek tovább. Egy ilyen checkpointnál történt az is, hogy egy mogorva rendőr mondott nekünk valamit lengyelül. Megkérdeztem lengyelül, hogy beszél-e angolul, azt mondta, hogy igen, és pont. Megkértem, hogy akkor mondja el angolul, hogy mit szeretne, erre nagyon mogorván mondta, hogy szálljak ki és nyissam ki a csomagtartót. Kiszálltam. Kinyitottam, mondta, hogy oké, és becsuktam az ajtót. Emberünk ebben a pillanatban vette észre a rendszám bal alsó sarkán a kicsi H betűt, ekkor kihúzta magát, állát felemelte és azt mondta „Jó napot kívánok!” Amíg visszaültem az autóba hangosan elszámolt magyarul 10-ig, majd behajolt az autóba és azt mondta „viszont látásra!” A mogorvasága azon nyomban elszállt, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk! És nem Ő volt az egyetlen. A garázsunkban is volt egy karbantartó bácsi, aki csak lengyelül beszélt, de amint meglátta a rendszámot, elkezdett kiabálni, hogy Magyarszka-magyarszka, majd elkezdte sorolni, hogy Balatonon volt kétszer, és Budapesten is járt. Neki búcsúzólag vettünk két Pécsi sört – igen lehetett Varsóban Pécsi sört venni! – és a lengyel barátainkat megkértük, hogy fordítsanak le neki egy búcsúlevelet, amiben elköszöntünk a bácsitól és megköszöntük a kedvességét. De a rendőrhöz hasonlóan több hajléktalan bácsiról is kiderül, hogy ismernek magyar szavakat, és hogy ők is hisznek még a magyar-lengyel barátságban.
Ez a három eset mind idősebb emberekkel történt, úgyhogy joggal merül fel az olvasómban a kérdés, hogy ez a barátság csak az idősebb korosztályban van meg vagy a fiatalabban is? Örömmel mondhatom, hogy a velem egyidősek – húszon X évesek – is ismerik a lengyel verzióját a magyar-lengyel baráti versnek, egyszer egy kocsma vécéjére várva bizonyosodtam meg erről, amikor is kiderült, hogy magyar vagyok, és amíg álltam a WC mellett, mindenki tovább adta a hírt a frissen WC-be érkezőknek, hogy van egy magyar közöttünk, és mindenki nagyon elismerően és barátságosan nézett rám – igen a WC-ben, így leírva sokkal furcsább, mint akkor volt, becsület szavamra!
Arra a kérdésre, hogy mit adott nekem az Erasmus, valahogy a fent leírtakat kellene egy értelmes mondattá varázsolnom, ami biztosan nem fog menni, de megpróbálom… Az Erasmus nekem hitet adott, a nemzetek közötti barátságban, egy olyan országot ismertetett meg velem, ahová akármikor, akármennyi időre szívesen elmennék. Az Erasmus megmutatta nekem, hogy igenis számít az, hogy mennyire állsz ki egy nép mellett, és ők ezt örökre megháláljak.
Ha bárki megkérdezne engem, hogy hova menjen Erasmusra, arra a válaszom valószínűleg úgy kezdődne, hogy „attól függ…” mert tényleg attól függ! Kérdés, hogy az adott személy mire vágyik. Ha bulira és napsütésre, akkor Spanyolország vagy Olaszország kiváló választás. Ha viszont nem a buli az első, és inkább a helyiekkel szeretnél ismerkedni, akkor Lengyelország. Szerintem minden magyarnak meg kellene tapasztalnia milyen az, amikor szeretik, és milyen az, amikor egy nép befogadja, minden magyarnak kellene élni legalább három hónapot Lengyelországban. Jómagam is nagyon gondolkozom rajta, hogy vissza kellene menni még egy félévre – legalább egy félévre – Lengyelországba, mert tényleg annyira tetszett! Ha nem is feltétlen maga Varsó, a hihetetlen modernségével, hatalmas felhőkarcolóival – tényleg olyan volt, mint egy budget-es New York – de maga a „népért” biztos.
Hatalmas köszönetet szeretnék mondani a PTE csapatának, főleg Buda Rékának, aki folyamatosan segített nekem és kedvesemnek, abban, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki az Erasmus lehetőségeinkből, nélküle, és rengeteg munkája nélkül, most valószínűleg nem írnám ezt a beszámolót.
Összegezve; az Erasmus valóban a legjobb dolog, amit diákként tehetsz magaddal, rengeteg nemzetközi barátot ad, emellett rálátást ad arra is, hogy nem csak Magyarországon nincs kolbászból a kerítés, és kinyitja a szemedet! Ha teheted mindenképpen menj el egy félév Erasmusra oda, ahova van rá lehetőséged – és szeretnél – és egy félévre valahova Lengyelországba is!
Szakmai gyakorlat
ÁOK
Zinat Abubakar Jimada - General Medicine 6th year
2022/2023 - Lublin
University of Lublin, Faculty of Medicine
I was first informed by Erasmus+ program by the outgoing 6th year last year. I had friends who went on Erasmus to university of Osijek and since then I developed interest on it. I inquired from them the process and I was told to keep an eye on my emails that Erasmus body will send an invitation on the information day around February, and I will get all the information I need.
I applied and got nominated to the University of Lublin, faculty of medicine on 04/02/2022. I was so excited; I got the email address of the contact person for the university of Lublin on 12/05/2022 which I supposed was the Erasmus coordinator on how to proceed and what to do next.
I first contacted the host institute on the 13/05/2022 requesting what to do next. Unfortunately, that was the beginning of my frustrations. I sent a reminder after 5 days and then multiple emails followed but I did not get a single reply. Days turned into weeks, time was going, I became so frustrated as I needed to know my stand. I kept on disturbing the Pecs Erasmus coordinator who was very helpful all through, as she was also trying to reach the receiving institute on numerous emails was also unsuccessful. At this point I started losing hope.
Finally, our Erasmus coordinator got another email address of the contact person from Lublin university, and we finally got a response which was not a positive one.
Firstly, we were told they do not have they capacity to organize SMP beyond the summer months, so they only accept 2months which was less than the minimum required duration for the Erasmus program. Secondly, that their 6th year medical practice is closed to external students, but they might consider is to enroll me as their student for practical courses available in their medical curriculum, they will manage the mix and match approach and lastly, I need to wait for their timetable to be out in August to get full information on their availability of the departments and my proposed practices.
I was perplexed after reading that email, I had so many questions, luckily there was contact number at the end of the email. So, I put a call through, the lady further explained what was written in the email and agreed to proceed with the application process. Meanwhile I started some of my practices in Pecs while waiting for their final. After a lot of back and forth, the learning agreement was finally signed on 17/08/2022 with duration from 29/08/2022- 03/02/2023. I sent them the acceptance letters for my different practices to be signed so that I can upload them on Neptune. They were hesitant in signing the acceptance letter, which means my practice will not be accepted in Pecs. I was so worried, after numerous calls and emails they finally signed them 07/09/2022.
I traveled with Flixbus from Budapest on Saturday morning 9;15am, which was a total of 14 hours. I was so exhausted, I arrived Lublin on Saturday night 27/08/2022 at around 10:20pm. I booked a taxi to the for-rest hostel I booked temporarily as I could not find an accommodation yet. I stayed there for 6days and paid almost 30,000Huf. I finally secured a shared apartment of 4 and signed the agreement with monthly rent of 900pln.
I started Surgery practice on Monday 29/08/2022. The hospital has a 20-minute distance from my apartment. I was together with the American and Asian program. They operate a block system which was totally different from our system of learning here in Pecs.
We watched live surgeries from the lecture rooms and joined some surgeries in person. There were practical classes on suturing, NG tube placement, laparoscopic surgeries which we also have here in pecs. I was lots of patients with different diagnoses. I was opportune to see a lot of endoscopy procedures like endoscopic ballooning of esophageal strictures, ambulatory pH monitoring test and manometry and we evaluated the function of the LES in patient with hiatal hernia and achalasia. I also saw colonoscopy of a patient who had colectomy due to adenocarcinoma and a lot more, but I think the highlight of my surgery rotation was the case of an elderly woman who diagnosed with a right colon cancer and right kidney cancer, the decision of right colectomy and nephrectomy was taken. It turned out that her left kidney function was not optimal, so a partial nephrectomy was decided. The curative surgery with R0 margin was done. Patient was doing well and is said to be cured. We saw the patient when she came for follow up and surgical site cleaning. She was so lively, you could tell she is happy, she gave us a warm smile and a thumbs up, that genuinely warmed my heart. I did 1 week trauma practice where I observed different surgeries and assisted in knee arthroscopy of a patient with degeneration of the knee joint due to previous injury who developed a cyst in the knee, after the drainage the Dr gave me an arthroscope to orient myself in the knee joint which I was happy to do.
I moved on internal medicine where I enjoyed the Gulf program. The departments I enjoyed the most are hematology and cardiology. I enjoyed hematology because of the vivid explanation of the doctor on anemia, leukemia, and lymphoma, we interpreted a lot of lab results which made me understood these topics well and could easily make I diagnoses from the lab result. Cardiology was fun all thanks to Dr Michal Trojnar who helped me to better understand pacemaker programs, ICD, CRT, cardioversion, arrythmias, we observed several pacemaker implantations, with preop, postop evaluation of patients, we also observed ablation therapy. We also saw echocardiography, the Dr showed us biological prosthetic valve and mechanical heart valves, prosthetic aortic arch, amplatze closure device for treatment of ASD or PDA using a transcatheter approach, percutaneous mitral commissurotomy which is a balloon for treating mitral stenosis among others. I learnt a lot in cardiology.
Psychiatry rotation was normal nothing special, we saw patients, took history, discussed diagnosis and treatment with our Dr.
Pediatrics was interesting as well, we took patient history, discussed the cases, diagnosis, differentials, treatment plan and follow up. I saw some childhood malignancies, GI, rheumatology, and nephrology related cases.
My last rotation was Obstetrics and gynecology rotation which was full of practices. For the first time I was able to do speculum exams on a patient, we practiced a lot of vaginal examination, bimanual examination. We were also allowed to do a transvaginal examination on patients and try to interpret what we see on the ultrasound.
We also tried prenatal ultrasound on pregnant mothers and try to identify the placenta, baby’s lie and presentation, baby parts and organs. We also saw amniocentesis. We interpreted a lot of CTG results, we observed labor, cervical dilation, and numerous CS operations. It was indeed a refreshing feeling. I practical wise I enjoyed obstetrics and gynecology the most.
Lublin is a home of 9 universities with large population of international students. Regarding the cost of living, I would say it’s on the less expensive side, however, the amount of money you spend also depends on your scale of preferences. Everything is easy to find thanks to google. There are mostly shops nearby, restaurants are quite affordable depending on preferences as well. The old town has a lot of historical places, shops, and restaurants.
There are numerous transportation options ranging from trolley buses to taxi, bolt, uber to bikes and scooters and cars for rent. Depending on where you stay, most places are walkable. Bus fare for 15 minutes’ drive cost 1.5pln and for 40 minutes’ drive cost 2pln with option of bus transfer.
Polish is a difficult language indeed, but I managed to learn to say “przepraszam” which means excuse me, “dziękuje” which means thank you, “dzień dobry” which is good morning and “dobra” which means okay.
Erasmus life was indeed fun, I met a lot of people from different countries, I met very nice people that we are still in touch, most importantly I gained friends that felt like family. I really had fun which compared to the difficulties I encountered before commencing the program I would say it’s worth it.
I would recommend the Erasmus program to anyone willing to explore a different world, it’s an opportunity to meet and interact with different people, you get to learn different language, try new food, explore cities and historical places, make life connections, and widen your knowledge on people and culture. It’s a whole different experience.
Simon Júlia
2018/2019 - Krakkó
Jagellonian University
Az Erasmusról először felsőbb évesektől hallottam, még évekkel ezelőtt. Bárki, akivel találkoztam és volt már Erasmusszal külföldön, csak bíztatott, hogy éljek a lehetőséggel, jelentkezzek a programra. Később az egyetemen is voltak tájékoztató előadások, ahol a részleteket is megismertem. A külföldön végzett szakmai gyakorlat nem volt ismeretlen számomra, már többször végeztem nyári gyakorlatot Magyarországon kívül. Ennek ellenére az Erasmust mégis egy különleges lehetőségnek tekintettem, hiszen ennyi időt még nem töltöttem egyhuzamban külföldön.
Abban teljesen biztos voltam, hogy jól fogom magam érezni és ez egy remek időszak lesz, viszont a nyelvi nehézségektől tartottam, ami be is igazolódott. Főleg a kórházi gyakorlat során akadtak nehézségeim. Az orvosokkal általában megértettem magam, viszont az ápolónők, kórházi asszisztensek gyakran nem beszéltek angolul, így sok kínos helyzet adódott a nyelvi nehézségek miatt. Ennek ellenére az orvosok, akikhez be voltam osztva, mindig igyekeztek mindent elmagyarázni a betegekkel kapcsolatban, és próbáltak minél több angolul beszélő pácienst keríteni, akikkel el tudtam beszélgetni. Az angol programos hallgatókkal is egyre jobb viszonyba kerültem, így egyre jobban be tudtam illeszkedni a kórházi életbe. Emellett abszolút pozitív élmény volt számomra, hogy mindenki nagyon érdeklődő és kedves volt velem. Amint meghallották, hogy Magyarországról jöttem, mindenki előállt a magyar tudásával. A legismertebb mindenképpen a „köszönöm” és az „egészségedre” volt, de akadt aki, a „paradicsom”-ot és a „kürtőskalács”-ot is tudta.
Az utazással szerencsém volt, hiszen Krakkó nincs annyira messze, szüleim ki tudtak vinni autóval. Így nem kellett aggódnom a poggyász-súlyok miatt, mindent magammal tudtam vinni, amit szerettem volna. A szállásom az egyetemi orvosi kollégiumban volt. Az albérlet nagyon drága lett volna, a kollégium ára viszont csak 550 zloty (kb. 40.000 Ft) volt, emellett nagyon jó ismerkedési lehetőséget nyújtott, hiszen rengeteg diák lakott ott. Habár a városközponttól távolabb épült a kollégium, rengeteg plusz lehetőséget kínált. Voltak sportpályák, teniszoktatás, edzőterem, aerobik és zumba órák, amiket a diákok ingyenesen vehettek igénybe.
Krakkó a nagyobb lengyel városok közé tartozik, így minden téren széleskörűek voltak a lehetőségeim. A tömegközlekedés és az utazás tekintetében nagyon jól szervezetten működik a rendszer, így gyakorlatilag bárhova el lehetett jutni egy átszállással. A villamosok és a buszok pedig 10-20 percenként közlekedtek. Rengeteg a szórakozóhely, étterem, kávézó, múzeum és kulturális látványosság Krakkóban, így sohasem unatkoztam. A szervezett programok nagyon sokszínűek voltak. Minden hétfőn rendeztek egy „Tandem language meeting”-et, ahol minden héten más ország mutatkozott be. Részt vehettünk táncórákon, sporteseményeken, moziesteken is. Sok utazást szerveztek, főleg a környékbeli látogatóhelyekre (pl. Wieliczka-i sóbánya, Auschwitz-Birkenau).
Összességében soha nem cserélném el ezt az élményt, hogy Krakkóban tölthettem három hónapot. Rengeteget új dolgot tanultam, sok emberrel ismerkedtem meg és sok szép színes élménnyel lettem gazdagabb. Pihentem, jól éreztem magam, de emellett sokat tanultam és fejlődtem, mind személyes, mind szakmai téren. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy a „lengyel-magyar barátság” tényleg létezik, és mennyire nyitottak felém az emberek. Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy nem hosszabb időre mentem Krakkóba. Nagyon megszerettem azt a várost, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még visszatérek oda