Zöldhegyi Zoltán MIK Építész
2014/15
Zágráb (Horvátország)
Katušić Kocbek Arhitekti
Régóta szerettem volna élni az Erasmus program, azon belül is a szakmai Erasmus nyújtotta lehetőségekkel. Egy éven át kutattam a megfelelő iroda után, ahol tanulhatok is és hajlandóak foglalkoztatni is. 2014 őszén sikerült megtalálnom a megfelelő helyet Zágrábban. Nem volt kimondott elhatározásom a célországot illetően, mivel elsődleges szempontként az iroda minősége foglalkoztatott, ahol dolgozni fogok. Ettől eltekintve örülök, hogy egy Zágrábi irodában sikerült elhelyezkedni, mivel a családomban és a lakhelyemen is igen mély a horvát kultúra tisztelete és hagyományőrzése.
Katušić Kocbek Arhitekti, Davor Katušić és Jana Kocbek építészek által vezetett kimagasló teljesítményű horvát iroda. Kimondottan fontosnak tartom megemlíteni az iroda profiljával kapcsolatba azt, hogy a fix megbízások mellett rengeteg pályázaton is indul és ezek közül nem egyet meg is nyer az iroda. Az itt töltött három hónap alatt a fix megbízások mindennapi rutin feladatai mellett két igen nagy volumenű pályázat elkészülésében is szerepet játszhattam. Davor és Jana a kezdetektől fogva mindenben a segítségemre voltak és partnerként tekintettek rám, kikérték a véleményemet tervezési kérdésekkel kapcsolatban és nem egyszer az én megoldásaimat tekintették helyesnek. A két pályázat két egyetemi kampusz teljes körű megtervezését célozta. A tervezési és rajzolási feladatok mellett az iroda maximálisan kihasználta a látványtervezői tudásom a pályázatok kapcsán és az üresjáratok alatt régi projektjeikhez készítettem látványokat. Az itt töltött idő lehetőséget biztosított az angol nyelv készségszintű használatának gyakorlására, a horvát nyelvben és kultúrában való elmélyedésre, szakmai tudásom és szoftver ismeretem bővítésére és természetesen számos barát és emlék szerzésére.
A szállás kapcsán érdemes megjegyeznem, hogy mivel senki nem volt hajlandó három hónapra kiadni se szobát se lakást (hozzáteszem az anyanyelvükön, telefonon egyeztetve sem), így alternatív megoldáshoz folyamodtam. Mindenkinek javaslom, aki hasonló problémával küzd, hogy használja az airbnb.hu - t. Ez az oldal főleg pár napra biztosít szállást, de akár pár hónap is bepipálható. Ugyan az ár valamivel, több mint egy sima lakbérlet esetén, de cserében sokszor ez tartalmazza a rezsit és egy készséges házigazda esetén a takarítást és egyéb teendőket is, tehát jóformán egy szállodában érezhettem magam.
Zágráb a maga körülbelül nyolcszázezer lakosával, gyönyörű épületeivel és rendkívül jól szervezett tömegközlekedésével, igen élhető és szép város, különösen az adventi időszak alatt. Rengeteg kulturális és szórakozási lehetőséget biztosít, és magától értetődően ezek nagy részét ki is használtuk gyakornoktársaimmal együtt. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy fele ennyire se lett volna élvezetes a kint töltött idő, ha nem egy ilyen munkaközegben tölthetem el. A tömegközlekedési diák bérlet igénylés horvát nyelvű ügyintézési bonyodalmain túl a mindennapi ebéd megszervezéséig mindenben nagyon nagy segítségemre volt az iroda két vezetője, és az együtt töltött munkaórák és munkakörnyezet is felettébb élvezetesek voltak. Különösen élveztem a sokszor hajnalig tartó munkát és közös étkezéseket a deadline-ok napjain, mivel ezeken a napokon éreztem azt igazán, hogy ez a nagy család befogadott. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind Zágrábot, mind a Katušić Kocbek Arhitekti építész irodát.
Csengő Zoltán KTK Gazdálkodás és Menedzsment
2016/17
Split, Horvátország
University of Split
Az Erasmus programról már egyetemi tanulmányaim előtt hallottam. Igazából részben ez is vezérelt az egyetemen való tanulásra, mivel tudtam, hogy lesz lehetőségem a világ nagyon sok pontján tapasztalatot szereznem. Tudtam, hogy ez lesz a legnagyobb kalandom az egyetemen, és ez így is lett. Az Erasmus programról valamikor régen, lehet még általános iskolában, illetve az első gimis évemben hallottam a szüleimtől, mikor egyszer összeültek a barátaikkal beszélni a gyerekeik jövőjéről.
Azt vártam a programtól, hogy sok nemzetközi tapasztalatot és sok új barátot szerezzek. Nagyon szeretem megismerni a különböző kultúrákat és különböző nyelveket. Elsősorban azért utaztam Horvátországba, mert meg szerettem volna tanulni a horvát nyelvet, azért, hogy ha majd suli utáni karrierre tekintek, fontosnak tartom, hogy egy szláv nyelvet megtanuljak, minimum hogy tudjak alapszinten kommunikálni.
Nem volt sok nehézség, legalább is törnöm kell a fejem, mi volt olyan, ami akadályozta volna a kint létemet. Esetleg a közlekedés, ha kocsival jársz. Sokan akik részt vesznek a közlekedésben nagyon ráérősek, és teljesen normális például megállni az út közepén egy főúton, mert valakit ki kell engedni a kocsiból, illetve várnak valakire, aki beszáll.
Utaztam sokat, főleg az Erasmus Network Split szervezte ezeket. Utaztam Montenegróba, Szarajevóba és Boszniában, meg sok belföldi városba utaztunk. Ezek például Zadar, Sibenik, Zágráb, és a nemzeti parkok mint a Plitvice Tavak Nemzeti Parkja, Krka Nemzeti Park. Ami nagyon jó, hogy a helyi komp rengeteg szigetre visz, amik nagyon gyönyörűek. A spliti egyetem biztosít helyeket 2 kollégiumban, amire ha később jelentkezel, várólistára kerülsz. 2 kollégium van, a Hotel Spinut és a Kampus Dormitory. Ami nagy pluszpont, hogy úgy szervezik a szobákat, hogy az összes külföldi hallgató egymás mellett él.
Tehát mindkét kollégiumban egy folyosón csak Erasmus hallgatók vannak, és ez nagyon jó, mivel így az egész Erasmus közönségen belül kialakult egy úgymond „KoliErasmusGroup”, akik szorosabb kapcsolatot ápoltak egymással, a többiekkel szemben. Sőt, a két kollégium Erasmus hallgatói között kialakult egy rivalizálás, az egyik volt a Spinut mafia, a másik a Kampus mafia. Mert amikor volt egy hivatalos Erasmus esemény, mindig csoportosan jelentünk meg. Én a Kampus Dormitoryban laktam, ott 146 Eurót fizettem havonta, és csekkben. Spinut Hotelben meg úgy emlékszem 130 Euró volt a havi díj, de nekik nem volt szobánként hűtőjük, hanem csak emeletenként. Persze a Kampusban lévő szobai hűtők kicsi hűtők voltak. Előnye a Kampus Kollégiumnak az, hogy a tengerészeti kar és a közgazdaságtudományi kar épületei és a könyvtár közvetlen a kollégium mellett vannak.
A város helyi közlekedésre visszatérve, üzemeltetnek városi buszokat, Promet a cég neve. Sajnos a buszok menetrendjét nehéz megérteni, mivel a buszok körökben mennek a városban. Nincs végállomás, csak az van megadva, mikor kezdi meg a busz a járatkörét a városban. Őszintén nem is néztem már a menetrendet, mivel úgy is teljesen véletlenszerűen jönnek, a forgalom nagyságától függően.
Étkezési lehetőségek mindenhol vannak, iszonyatosan sok pékség van, szerte a városban, és mivel turisztikai központ Split városa, nagyon sok étterem van a belvárosban. Azon kívül a legjobb dolog, amit az egyetem nyújt a diákoknak, az a menza. A szemeszter elején megkapod a diákigazolványod, amin van 100 Euró kredit, amivel fizetheted az ételedet. Ez azt jelenti, hogy csak adót fizetsz a kasszánál, mikor kiválasztottad mit eszel, illetve iszol. Átlagosan 7 Kunát fizettem étkezésként, ami körülbelül 300 Forint. Szinte mindenki járt az egyetemi menzákba. Az is előnyös volt, hogy mind a kettő kollégiumban volt menza, így lustább napokon mackónadrágban és otthoni ruhákban + papucsban mentem az ebédemért.
Szórakozási lehetőség van sokféle. Lehet menni gokartozni, színházba menni, illetve hajótúrákban részt venni a szigetek körül. Split nagyon sportos város, és nagyon sok lehetőség van sportolni. Vannak éjjel kivilágított futsal pályák, teniszpályák, de lehet benti pályát is bérelni. Még moziba is be lehet menni szinte bármelyik filmre, mivel nem szinkronizálják, és ha jól megérted az angolt, nem okoz az sem problémát. Éjszakai életben is gazdag Split, viszont ha clubokba akarsz menni, akkor nézni kell a helyi eseményleírást, hogy international music megy-e, vagy sem. Splitben több olyan klub van, ahol úgynevezett Serbo-Croatian Turbofolk zenestílusban játszanak zenét, ami nem igazán élvezetes, ha nem érted mit énekelnek. Ha nem szereted a cigarettafüstöt, sajnos rossz hírem van, mert szinte mindenhol lehet bent cigizni. A klubokban és a kocsmákban, ha nem jó az elszívó rendszer, vagy túl sokan vannak bent, akik dohányoznak, nagyon kellemetlen lehet a levegő. Klubok a lányoknak ingyenesek, a fiúknak fizetni kell. A leghíresebb és legjobb klub, a Club Central, itt általában 100 Kunát kell fizetned, de sokszor adnak kedvezményt, ha alkudozol egy kicsit a jegyárus hölggyel.
Megélhetési költségeim alacsonyak voltak, sokat tudtam spórolni azzal, hogy menzában étkeztem, így átlagosan havi 180 Euróból fizettem az élelmiszert, és a kollégium havi díja 146 Euro, így nem voltam anyagi hiányban.
A helyi ESN nagyon sok fun Erasmus programot szervezett nekünk, hasonló témákban, mint a Pécsi ESN. Ott is volt dinner in the dark, language tandem, ország prezentációk, és közös bulizások. Ahogy már említettem az összes nevezetes helyre utaztunk a Spliti ESN-el, tehát a fővárosba, a nemzeti parkokba és a tengermelletti régi kikötő városokba
Splitben 3 közgázos tantárgyat vettem fel és egy nyelvi kurzust. Mind a 4 tárgyammal meg voltam elégedve, mivel a tanárok barátságosak, nyitottak, és energikusak voltak. Ami iszonyatosan plusz pont, hogy az oktatók figyelik a diákokat, hogy megértik-e a tananyagot, amit épp tanulnak, folytonos kérdezéssel. Így gyorsabban haladtunk azoknál a részeknél, amiket gyorsan megértettünk, és ismételtük vagy lassabban elemeztük azt, amit nehezebben lehetett érteni. Így sokszor elméleti részeknél gyorsan végeztünk a tananyaggal, és másfél óra helyett csak 1 órát tartott meg az oktató. Nagyon boldog voltam emiatt, mivel nálunk a KTK-n sokszor az a helyzet, hogy az oktatók ki szeretnék tölteni a másfél órát. Mondjuk az is igaz, hogy Splitben 20 fős órákon ültünk, így a tanár sokkal hatékonyabban tudta leadni a tananyagot, és volt ideje külön foglakozni némely diákkal, akinek szüksége volt rá.
A nyelvi kurzusom nagyon intenzív volt, 3 alkalom volt egy héten, ami összesen 7 óra tömény nyelvtanulás. De meg is lett az eredménye, mivel megkaptam a horvát alapfokú nyelvvizsgámat. Attól hogy azt mondom, hogy tömény nyelvtanulás, nem azt mondom, hogy nem volt élvezetes. Ez volt a legjobb tantárgyam, mivel nagyon interaktív és szórakoztató másokkal nyelvet tanulni, akik máshonnan jöttek. Az oktatónk is nagyon életvidám volt és boldogan tanított nekünk. Érdeklődő volt, és arra tanította bennünket, hogyan mutassuk be magunkat és saját országainkat, és annak nevezetességeit.
A legjobb az Erasmusban a hangulat, a folyamatos pozitivitás, mindenki érdeklődő a másik iránt, lehetett mindenen nevetni egymás sztereotípiájával gúnyolódni, és sokat utazni ezekkel az emberekkel. Bármikor volt valaki, akit kerestél, hogy menj egy sörre, vagy egy kávéra a tengerpartra, jött veled. Spontán bulikat szerveztünk a koliban, a születésnapomat is ott ünnepeltem a kollégiumban, ami iszonyatosan nagy buli volt. Voltak törökök, németek, litvánok, írek, lengyelek, hollandok és dél-amerikaiak, és hatalmas bulikat csaptunk velük. A program nekem azt adta, hogy nagyon sok új és értékes barátságokat kötöttem, Európa sok pontjáról, meg óceánon túl is, és megismertem a kultúrájukat, a melegségüket. A program maga adta életem legjobb 5 hónapját, és azt biztosan kijelenthetem.
Ajánlom bárkinek, azért, mert ezzel bővül a látása az emberekről, akik határon túl élnek. Ezzel lehet megérteni, ha eddig nem, miért is olyan nagyszerű dolog az EU. Minden miatt ajánlom minden diáknak, hogy egyszer kimenjen, ne hezitálj, ne félj attól a pár tantárgytól, amit majd később teljesítesz, vagy, hogy attól félj, hogy lemaradsz a többiektől! Ők maradnak le egy iszonyat lehetőségről, és ők bánhatják, ha nem mennek ki. Megér mindent, hogy elmenj Erasmus+ ösztöndíjjal. Egyébként külön ajánlom azon KTK-s hallgatóknak a figyelmébe, akik üzleti irányba szeretnének továbbmenni, mert nagyon hatékonyan ki lehet építeni a nemzetközi kapcsolati hálózatodat. És ez egyértelműen fontos egy potenciális sikeres üzletembernek ebben a globalizált világban. Ezzel szeretném zárni az élménybeszámolómat, és még egyszer megköszönném a Pécsi Tudományegyetem és a University of Splitnek, hogy megvalósították a külföldi tanulmányi félévemet. A legjobb félévemet éltem át.
Kovácsevics Ivett BTK Szlavisztika orosz szak
2015/16
Horvátország, Osijek
Josip Juraj Strossmayer University of Osijek
Az Erasmus + programról a tanszékvezetőnktől hallottam először, mikor elkezdődött 2013- ban a tanítás az egyetemen. Wolosz Róbert tanár úr beszélt a program előnyeiről. A tanár úr nagyon lelkesen beszélt a programról, és nem értette miért nem tette fel senki a kezét, arra a kérdésre, hogy szeretne e valaki kimenni külföldre tanulni. Fontolóra vettem a dolgot, de csak végzősként kezdtem komolyabban foglalkozni ezzel a lehetőséggel. Főleg azt vártam a programtól, hogy fejlődjön a nyelvtudásom, megismerjem az emberek kultúráját, betekintést nyerhessek egy külföldi egyetem rendszerébe, oktatásába. A várost egyáltalán nem ismertem, így elsőre nehéz volt megtalálni mindent, kezdetekben még az egyetemet se tudtam pontosan merre is keressem. A kinti segítőim megmutatták a fontosabb helyeket, épületeket, de utána magamra voltam utalva, a nyelvtudás birtokában nem okozott komolyabb gondot semmilyen ügy elintézése, magam intéztem mindent kint. Természetesen mikor már megismertem pár helyi embert, csoporttársat tudtam tőlük is tanácsot kérni.
Az utazást egyszerűen meg tudtam oldani, hiszen Harkányból megy közvetlen járat Eszékre. A szállás nem volt olyan jó minőségű, mint a pécsi felújított kollégiumok, de teljesen elfogadható volt, ami problémát okozott az az volt, hogy nem volt saját hűtő, egy folyosóra egy jutott, amiben gyakran nem volt hely, továbbá a mosógéppel is hasonló volt a helyzet. Ezeket leszámítva jól felszerelt volt, és az új kollégiumban helyeztek el, mint Erasmusost. A közlekedést kezdetben villamossal és busszal oldottam meg, de a második hónaptól gyalogoltam, 2,5 km-re volt a szállás az egyetemtől. Az egyetem egy kártya segítségével lehetővé tette, a menük fogyasztását, olcsóbban, ilyen étkezde volt az egyetemen is és a kollégiumnál is. A szórakozóhelyekhez is intéztek olcsóbb belépőket a mentorjaink, különböző programokat is szerveztek. Sokszor előfordult, hogy nem csak a saját mentorom segített, hanem más karokról is kaptam segítséget. A kollégium 35.000. Ft volt/hónap. A bárok és kávézók általában kicsit drágábbak, mint Magyarországon.
A fogadó intézményben mindenki kedves, segítőkész volt, minden téren úgy kezeltek, mint saját diákjukat, nem ért semmiféle megkülönböztetés. A legemlékezetesebb talán az a kurzus volt számomra, amelyen több terepgyakorlaton is részt vettünk, így pl. betekintést nyertem a média világába, filmeztünk, megnéztük hogy kerül adásba egy műsor, hogyan vágják, hogyan veszik fel, én magam is adtam riportot, és felolvastam a súgógép segítségével.
Összefoglalva a legjobb ebben a programban mégis a nyelvtudás fejlődése, továbbá az, hogy hatalmas nagy önállóságot igényel, és felkészíti az embert az életre. Mindent magamnak kell elintéznem egy idegen országban, ismerősök és családtagok nélkül. Nagyon nagy fejlődésen mentem keresztül ezen a téren. Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmus programot, hiszen támogatással lehet eljutni a különböző országok egyetemeire, ami nagy ajándék. Nagyon sok család nem engedhetné meg magának, hogy külföldön taníttassa gyermekét, mindenképp ki kell használni az összes olyan lehetőséget, ami hozzátesz egy adott ember fejlődéséhez.
Olyan kapcsolatokra tettem szert ez idő alatt, amely talán tartósan fenntartható, és ki tudja, lehet egyszer még ki is költözöm. A barátnőm Barcelonában vett részt Erasmus programon, kimentem hozzá 4 napra meglátogatni, hatalmas élmény volt az is, csodálatos, hogy ennyi egyetemista tanul külföldön és kihasználja ezt a lehetőséget. Mindenki nagyon befogadó és mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne féljen belevágni. Sokan attól félnek, hogy az Erasmus csúszással jár, de ez mind csak attól függ, hogy melyik szemeszterben megy ki külföldre valaki, és hogy mennyire szorgalmas.
Fülöp Barbara ÁOK Általános Orvos
2018/19
Horvátország, Split
University Hospital Centre Split
Kicsit speciálisabb családi állapotomból kifolyólag egy-két dologban eltértem a ’normál’ Erasmusos diákoktól. A gyakorlatom alatt kisfiam és férjem (aki később is érkezett, korábban ment haza és közben hazaugrott kötelezettségei miatt) a gyakorlat nagy részében velem tudtak lenni. Férjem a szabadságait nyáron tudta kivenni, így nem volt kérdés, hogyha Splitben szívesen fogadnak, akkor július-augusztusban megyünk. Diáktársaim beszámolóiból már tisztában voltam vele, hogy nyáron mind anyagilag, mind szervezésileg szerencsétlenebb, mint az év bármely másik szakában. Split Horvátország egyik fontos turisztikai központja, az árak a nyár folyamán, főbérlőm elmondása szerint is, jóval magasabbak, mint szezonon kívül; valamint az Erasmus szervezet sem működik olyan intenzitással, mint a tanév folyamán. Illetve ami még (főleg utólag belegondolva) a nyár ellen szólt, az a meleg volt. Gondoltuk, hogy meleg lesz, de azt, hogy a horvátoknak külön szavuk van arra az állapotra, amikor annyira meleg van, hogy létezni is nehezünkre esik, azt nem gondoltuk volna…
Így tehát nekiláttunk a szálláskeresésnek. A kollégiumi szoba nem csak nekünk, mint családnak nem volt opció, de rendkívül kevés férőhelyük van, és azokat is az egész évre érkezőknek adják ki, így más úton kellett keresgélnünk. Felkerestem a kinti Erasmus Student Network-öt, akik ajánlottak horvát honlapokat, ahol albérlet után nézhettünk. Több Facebookon fellelhető albérletkiadós csoport is van, ahol fel is adtunk hirdetést. Többen meg is kerestek bennünket, de legnagyobb szerencsénkre az itthoni, és a kinti kari koordinátor hölgyek segítségével sikerült egy egyetemi dolgozó éppen nyárra kiadó albérletét kibérelnünk. Óriási szerencsénk volt, gyönyörű, kórházközeli lakást tudtunk bérelni a hölgytől, aki megbízva a kapcsolatokon keresztül jelentkező családos diáklányban, ráadásul még igen jutányos áron is kínálta az ingatlant a két hónapra. Egy garzon ára a gyakorlatom ideje alatt a beérkező ajánlatok alapján olyan 700-900 euro/hó lett volna, Sandra, a főbérlőnk pedig 530 euróért bocsátotta rendelkezésünkre az egész lakását, teljesen berendezve! Ráadásul a kint létünk alatt sikerült megkedvelnünk egymást, több alkalommal is csináltunk közös programot. Ő a Spliti Egyetemen kapcsolattartó munkakörben dolgozik, úgyhogy (ahogy ő fogalmazott) a nyáron úgy sincsen akkora Erasmus body élet, ő segített minden adminisztrációs dologban, idegenvezetőnk volt Splitben is, és programötletekkel is ellátott minket.
Az első hétre, hogy felderítsem a terepet, egyedül érkeztem, vonattal. A nyár folyamán közvetlen Adria expressz jár Split és Budapest között, hálókocsival, ami külön élmény, főleg ha sikerül ebben is olyan szerencsével járni, mint én jártam. Egy Semmelweises lánnyal kerültünk össze egy hálókocsiba, aki a hatodéves sebészet gyakorlatára indult Splitbe. Úgyhogy nagyon kellemes vonatút volt. Este 7 órakor felszállunk, és reggel 9 órakor Splitben keltünk (szép tiszta volt a hálókocsi, de azért jóízű alvásra 2 utam során nem sikerült használni). Split közelében egyébként van egy repülőtér, és Budapestről el is lehet jutni, de a kaland kedvéért, és anyagilag is, ez a megoldás tűnt szimpatikusnak.
Ideiglenes új otthonunktól a kórház gyalogszerrel is 10 perc alatt elérhető volt, a tengerpart csak pár méterrel távolabb. A belvárosba pedig egy fél órás kellemes sétával lehetett eljutni végig lejtőn, úgyhogy a visszaúton gyakran vettük igénybe a buszközlekedést. A buszon vásárolva kb. 11, elővétellel 9 kunába került egy jegy, de a buszon töltött utazási idővel arányosan számolják az árakat. Ami még nagyon jó lehetőség, hogy közösségi felhasználású elektromos motorokat is lehet bérelni, egy alkalmazást letöltve látod, hol vannak szabad motorok a közeledben. Használat után pedig ott parkolod le, ahol akarod a város határain belül. A megélhetés árai egyébként (ha nincsenek extra turista igények) a magyar árakhoz hasonló körül mozognak, pl. a Lidlben egyedül a valutaváltásból adódó kisebb-nagyobb eltérések voltak felfedezhetőek. Természetesen egy belvárosi part-menti horvát vacsoráért igen mélyen kell az ösztöndíjas zsebbe nyúlni, de egy alkalommal azért érdemes egy finom tradicionális fogás elfogyasztása a naplementében.
A gyakorlatomat a gyermekgyógyászati klinikán kezdtem. Az osztályvezető főorvos vett a szárnyai alá, és mindig kérésemnek, érdeklődésemnek megfelelően kerített mellém lelkes szárnysegédet az adott szakterülettel kapcsolatban. Így egy-két osztály kivételével mindenütt jártam a gyakorlat 5 hete alatt, és mindenhol az izgalmasabb vagy éppen tipikusabb betegekkel tudtam találkozni, akiket általában át is tudtunk beszélni az adott szakorvossal. A belgyógyászat gyakorlatom során szintén sikerült egy nagyon segítőkész tutort találnom. Itt már kicsit nehezebb dolgom volt, mert ahogy kivettem az intézetvezető asszony szavaiból az általa vezetett endokrinológia tanszék nincs a legjobb kapcsolatban a kardiológiával, úgyhogy ahogy kimerítettem a doktornő felügyelete alá tartozó osztályokat, az engedélyével 2 hétre át tudtam menni a kardiológia-nefrológia osztályra is. Így sikerült az összes belgyógyászati osztályra legalább pár nap időtartamra belenéznem az ottani rendszerbe.
Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a programon, életre szóló élmény volt, és nem csak testi és lelki feltöltődést jelentett ez a pár hét, de szakmailag is úgy érzem sokat adott! Nagy önállóságra tettem szert a két hónap alatt, és az angolom is úgy érzem, sokat fejlődött, főleg a szakmai része. Ha valaki szereti a tengerpartot, a mediterrán mentalitást, és a vendégszerető országokat, Split pont az a hely, ahova érdemes Erasmus ösztöndíjjal ellátogatni. Főleg ha az ország csapata éppen ezüstérmet szerez a foci vb-n…
Farkas Gergely ÁOK Általános Orvos
2016/17
Horvátország, Eszék
Josip Juraj Strossmayer University of Osijek
Korábbi években sok jó tapasztalatot hallottam a külföldön töltött gyakorlatokkal kapcsolatban, és sokáig az is volt a tervem, hogy a hatodév egy részét külföldön teljesítsem. Ettől a tervemtől majdnem eltántorítottak az olyan gondolatok, mint például a klasszikus: „Úgy sem kapok majd helyet.” vagy a szintén gyakori „Túl sok macera/Túl sok pénz” párosítás. Ha nem jelentkeztem volna az Erasmus program által felkínált lehetőségre, örökké bántam volna.
Eszék egy 100.000 fős kisváros, mely méretéhez képest a jelentős méretű egyetem számtalan szakjának köszönhetően rengeteg programlehetőséget és pezsgő éjszakai életet kínál. Itt töltöttem 10 hét gyakorlatot a városi kórházban (5 hét szülészet-nőgyógyászat, 5 hét sebészet-traumatológia). Eszék egy hosszú város, ami azt jelenti, hogy a fő közlekedését két párhuzamos villamosvonal adja, ezekkel könnyedén el lehet jutni a város bármelyik fontosabb részére, reggelente én is az egyik villamossal jártam a kórházba. A tömegközlekedésre a havi bérlet elég olcsónak mondható (82 kuna), megszerzése a következő képpen zajlik: az első héten a helyi erasmus irodában kell jelentkezni, ahol pár formanyomtatvány aláírása után mehetünk a rendőrségre, ahol a helyi albérletünk tulajával bejelenthetjük magunkat ideiglenes tartózkodónak, amiről az igazolással az önkormányzatnál kérhetünk személyazonosító számot, amit az egyetemnek bemutatva kaphatunk egy hallgatói igazolást, amit egy igazolványfényképpel és egy helyben kitöltött nyomtatvánnyal ha leadunk a tömegközlekedés irodájában, már meg is kapjuk a kártyánkat. Ez a megközelítőleg egy hetes folyamat remek alkalom arra, hogy szoros barátságokat építsünk ki a helyi erasmus önkéntesekkel, akik tolmácsolása nélkül horvát nyelvtudás híján nem boldogultam volna.
A helyi kollégiumok túltelítettsége miatt a szállásom egy családi házban volt 10 másik diákkal. Ezt én egyáltalán nem bántam, kétszemélyes szobában kb. 25.000 Ft-nak megegyező kunáért laktam, ami még itthon sem lett volna rossz, és emellett egy egész interkontinentális pótcsaládot is kaptam. Mindannyian akik együtt laktunk különböző országokból érkeztünk, különböző karokra/gyakorlatra jártunk, és nagyon jól kijöttünk. Mivel Eszék megközelítőleg 100km-re van Pécstől, így én autóval érkeztem, ami remek utazási lehetőségeket teremtett. Kint tartózkodásom alatt csak egy hétvégét töltöttem ténylegesen Eszéken, a többi hétvége során bejártam Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, valamint Budapesten is tartottam idegenvezetést barátaimnak (és így szerzett tapasztalatból mondom, hogy aki mexikói, argentín és török utasokkal kel át a határon az jelentős várakozási időre számítson). Az Erasmus+ ösztöndíj által biztosított költőpénz még az utazásokkal együtt is fedezte a kiadásaim nagyrészét.
A gyakorlatokat nagyon élveztem. Nőgyógyászaton a mentorom egy fiatal szakorvos volt, aki végig maga mellett tartott és egész nap magyarázott és oktatott. Neki köszönhetően számtalan szülést, császármetszést, nőgyógyászati műtétet és vizsgálatot láttam, csináltam vagy asszisztáltam. A helyi kórház összes műtője a nőgyógyászatin kívül egy blokkban található, így a sebészet gyakorlatom alatt lehetőségem volt a szívsebészettől az általános sebészeten keresztül a traumatológiáig bezárólag mindenféle beavatkozást látni és asszisztálni. A dolgozók (mind az orvosok mind az egyéb személyzet) nagyon rendes és segítőkész volt, minden kérdésemre válaszoltak és bár kötelezővé nem tettek számomra semmit, de ha csak egy picit is leültem pihenni máris megjelent valaki, hogy felajánljon lehetőségeket, amikben részt vehetek.
A kórház egyetlen negatívuma az étkezde volt, ahol minden nap két menüből lehetett választani (az egyik menü mindig káposzta volt valami oknál fogva). Sajnos a választási lehetőségek sem kiírva, sem látható helyre előrakva nem voltak, valamint ez volt az egyetlen része a kórháznak, ahol a dolgozók nem beszéltek angolul. Ennek eredményeként mindennap, amikor megjelentem, és angolul érdeklődtem a menük iránt egy nagy mosollyal a káposztás menüt tették elém. Mindenkinek ajánlom a „Nema kupus!” kifejezés memorizálását (semmi káposztát!), mely az esetek felében a finomabb ételt eredményezi.
A gyakorlatom alatt rengeteg élménnyel, baráttal és hasznos tudással gazdagodtam, egyetlen rossz emlékem sincs. Akinek lehetősége van, az mindenképp menjen és éljen a külföldi gyakorlatok által felkínált lehetőségekkel és kalandokkal!
Gerendai Zsófia ÁOK, általános orvos
2017/18
Horvátország, Split
University of Split
Azok közé a szerencsés hallgatók közé tartozom, akik a pályázatukkal elnyerték az általuk kiválasztott Erasmus helyek egyikét. Számomra ez Horvátország második legnagyobb városát jelentette, Splitet. 2017. szeptember 17-én érkeztem és december 1-jéig maradtam.
Split a horvát dalmáciai régióhoz tartozik és egy kis félszigeten helyezkedik el az ország hosszanti tengelyének közepén. Sokan úgy gondolhatják, hogy a nyaralásuk alatt volt alkalmuk rengeteget megtudni a horvát kultúráról és szokásokról, de azt kell mondanom, ha egy kicsit kilépünk a nyaraló régióból és kényelemből, akkor ezeknek az embereknek egy teljesen más oldalát ismerhetjük meg.
Az Erasmus programról az egyetemen hallottam felsőbb éves hallgatóktól. Új emberekkel és az ő kultúrájukkal szerettem volna megismerkedni. Fejleszteni a nyelvtudásomat és megtapasztalni, hogy képes vagyok-e alkalmazkodni egy új, külföldi rendszerhez.
Természetesen nem volt minden fenékig tejfel. Nehézséget okozott a sok papírmunka és adminisztráció, mind a kiutazás előtt, mind a kiutazás után. A szállás keresése sem volt egyszerű, de végül az is megoldódott.
Az utazást saját szervezésben kellett megoldani, de mivel viszonylag közel van Horvátország, így több járművel (busz, vonat, repülő, autó) könnyen kivitelezhető az odautazás. Nyáron vannak direkt járatok, de a szezonon kívül egyszer biztos át kell szállni utazás közben.
A szálláskeresés nagyon körülményes és nem egyszerű dolog, mert szeptember még javában turista szezon Splitben, úgyhogy nehéz ennyi időre, jó áron albérletet találni. Kollégiumot már a kiutazás előtt tudtuk, hogy nem kaphatunk, mert összesen 10 férőhely van az Erasmus hallgatók számára és azt is főleg olyan hallgatók kapják, akik egész évben maradnak.
A város csodaszép, gyönyörű helyekkel, tengerrel és hegyvidékkel egy helyen. Egyik része a történelmi belváros, ami kezdetektől rabul ejti az embert. Nagyon gyorsan bejárható, de sosem lehet betelni vele. Látványosságból nincs hiány és aki a Trónok harca szerelmese, az rosszul már nem érezheti magát.
Szerencsére az itteni mentalitás megengedte, hogy jó cél érdekében meghosszabbíthassuk hétvégéinket, illetve az időjárásra sem volt panaszunk. Így mindig volt idő utazást tervezni akár hosszabb időre is. A buszközlekedést ajánlom inkább, mert minden nap többször megy busz szinte minden távoli városba, illetve közeli látványosságokhoz is. A vonatot nem próbáltam, de elvileg annyira nem is ajánlott.
A város dugig van éttermekkel, ahol a finomabbnál finomabb és friss tengeri finomságokat szolgálják fel, illetve a hagyományos horvát ételeket, köztük a chevapot és a dalmát sonkát is.
Van lehetőség az itt töltött időre X-card igénylésére (kb. 80kn) amivel a város több pontján működő menzákon nagyon kedvezményes áron napi 3x-i étkezésre használható, kb. 5-10kn (=200-400ft)/étkezés. És nem! Az ár nem egyenesen arányos a minőséggel. Én személy szerint nem igényeltem X-cardot, mert nem a campuson töltöttem a minden napjaimat, a kórházakban pedig nem volt ilyen menza sajnos.
Szórakozóhelyből sincs hiány, de ott többnyire horvát zenéket játszanak és kevés az international buli. Az alkohol, koktélok nagyon drágák, többszöröse az itthoni áraknak, de a sör minőségében és árában is jó. Ezen kívül rengeteg a presszó, van mozi (minden filmet angolul vetítenek, horvát felirattal), homokos és sziklás strand.
Az bolti árak hasonlóak az otthoniakhoz és minőségében is ugyanolyan termékeket kapni, szóval nem sokban tér el az itthoni alap élelmiszer kiadás a többitől. Ami a legköltségesebb az a szállás és az egyéni utazás volt.
Az ESN-től kiutazás előtt mindenki kap egy Buddy-t. Ki jobbat, ki egy kicsit kevésbé aktívat, de mindentől függetlenül, bárkit meg lehet keresni a problémákkal, ötletekkel, kérésekkel, igényekkel és mindannyian nyitottak egy jó bulira. Az én Buddy-m egy gyógyszerész hallgató lány volt és azt kell mondanom, hogy sajnos összesen 1x találkoztam vele, pedig nagyon próbálkoztam :). Többször szerveztek utazásokat, illetve bulikat, amiken kedvezményes áron lehetett részt venni, csak sajnos korlátozott számban jelentkezhettünk, így sokan lecsúsztunk a programokról. Ennek okán jobban preferáltuk az egyénileg leszervezett utazásokat, ami igaz, hogy valamivel drágábban jött ki, de mégis értékes időt lehetett egy-egy helyen saját igény szerint eltölteni.
Végül, de nem utolsó sorban, a 11 hét gyakorlatról, ami magába foglalta az anaeszteziológiát (2 hét), a belgyógyászatot (4 hét) és a sebészetet (5 hét), ebben a sorrendben. A kapcsolattartónk Natalia egy nagyon fiatalos és hallgató centrikus hölgy volt, aki mindenben szívesen segített. Minden osztályon volt egy mentorom, aki felelős volt az én oktatási rendemért. Vagy személyesen ő oktatott vagy leszervezte, hogy ki oktasson az alatt az idő alatt, amit ott töltök. Ha extra kérésem volt vagy invazív beavatkozás, mindig részt vehettem és készséggel, nagy lelkesedéssel segítettek
Legjobban a sebészet tetszett, ahol egy igazán jó sebész volt a mentorom. Nagyon jól beszélt angolul és minden műtéten folyamatosan magyarázott. Nem csak az oktatási részről, de az egészségügyi rendszerről és finanszírozásról, illetve a tapasztalatairól is beszámolt. Ezzel nem csak vizsgára, de a diploma utáni éltre is kaptunk tippeket bőven.
Az Erasmus alatt szélesedett a látóköröm és sokkal nyitottabban állok a külföldi emberekhez is. Horvátországban mindenki örömmel vette, hogy Magyarországról jöttem és ha pár szót, ha nem is angolul, de mindenki próbált valami kedveset mondani és kontaktusba kerülni velem.
Ha az utolsó évben jó élményt szeretnél és kicsit kiszakadnál a szigorú egyetemi környezetből, de tanulni is szeretnél, akkor mindenképpen ajánlom Splitet és az Erasmust is. Ha egy szóval kellene leírnom a horvát mentalitást és Erasmust, akkor az a Pomalo lenne, amit úgy írnék körül, hogy: minden rendben van, nem kell rohanni, idegeskedni és mindig van idő egy kávéra és beszélgetésre. A kávé mindenekelőtt. Aki hosszú nyarat szeretne, annak mondanám, hogy az idő annyira jó, hogy november végén egyszál pulcsiban és napszemüvegben mentem boltba. A bátrabbak még a tengerben is fürödtek ilyenkor. Tipp: Hatodéves gyakorlatra bármikor lehet menni, de az egyetemen csak októberben kezdődik a szemeszter, így előtte se ESN program, se egyetemi élet nincs a városban, az árak magasabbak és a turisták is rengetegen vannak. Szezonon kívül albérletet is könnyebb találni.
Úgyhogy Pomalo! És jelöljétek Splitet.
Lovas Eldina BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola
2017/18
Horvátország, Eszék
Eszéki Állami Levéltár
Az Erasmus+ program pályázat nyújtotta lehetőségről a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának honlapján olvastam. Mivel harmad éves doktorandusz hallgató vagyok, az ösztöndíjak közül a szakmai gyakorlatot pályáztam meg. Időközben, a képzés során, megismerkedtem olyan hallgatókkal, akik már abban a szerencsében részesülhettek, hogy Erasmus ösztöndíjasként részt vehettek külföldi szakmai gyakorlaton. A beszámolójukat hallván, úgy döntöttem, hogy én is megpályázom az ösztöndíjat. Mivel a pályázati feltételeknek megfeleltem, beadtam a szükséges dokumentációt. Fogadó intézménynek az Eszéki Állami Levéltárat jelöltem meg hiszem történészként, úgy gondoltam, hogy ebben az intézményben szakmai tudásomat gyarapíthatom, és új tudásra is szert tehetek. Az ösztöndíjtól elsősorban azt vártam, hogy segítségével a megszerzett tudásomat, és szakmai kompetenciámat növelhetem, hogy új szakmai kapcsolatokra tehetek szert, illetve érdekelt az is, hogy egy új közegben, más emberekkel együttműködve, hogyan boldogulok.
A szakmai gyakorlat ösztöndíjra való jelentkezés és a kint tartózkodás teljes ideje alatt egyetlen nehézséggel sem szembesültem. A pályázati időszak alatt nagy segítségemre volt a kari Erasmus koordinátor, aki minden kérdésemre készségesen válaszolt és akihez mindig bizalommal fordulhattam. Az ösztöndíj elnyerése utáni időszakban nagyon sokat segített az intézményi Erasmus asszisztens, aki minden kötelezettségemről időben értesített, illetve felhívta a figyelmemet az ütemezési feladatokra is. Nagy segítségemre volt a kötelező biztosítás megkötésével kapcsolatos kérdéseimnél, és a beszámolók elkészítésénél egyaránt. A kint tartózkodás alatt sem szembesültem egyetlen nehézséggel sem. Lehet, hogy ez annak is tudható, hogy anyanyelvi szinten beszélem a horvát nyelvet és a levéltár munkatársai is igen barátságosak, segítőkészek voltak. Véleményem szerint a fent felsoroltak összessége járult hozzá a „zökkenőmentes” kint tartózkodásomhoz.
Eszékre személyautóval mentem. Az elmúlt évek során a két város közötti tömegközlekedés megszűnt. Először a vonatközlekedés szüntették meg. Ezt egy heti egyszeri buszjárattal próbálták pótolni, de idővel sajnos ez is leállt. Annak ellenére, hogy a két megyeszékhely közötti távolság körülbelül 100 kilométert tesz ki, a megközelítésük minden olyan személy számár, aki nem rendelkezik személyautóval, problematikus. Sok olyan személlyel beszélgettem a határ mindkét oldalán, aki szívesen ellátogatna a két városba, de ezt a rossz összeköttetés miatt nem teheti meg. A Pécsről utazók Eszékre két határátkelőn keresztül is eljuthatnak: Drávaszabolcson vagy Udvaron keresztül. Én Udvaron keresztül menten, mert Pécs és Mohács között az M60-as autópálya, a közutaktól eltérően, lerövidíti az utazási időt. A határon való várakozási időtől függően, körülbelül 1,5 óra alatt Eszékre lehet érni.
Eszéken az egyetemisták elszállásolására két kollégium biztosított. Annak ellenére, hogy a város egyetemi városnak minősül, a hallgatók többségének nem sikerül férőhelyet kapnia a kollégiumokban és lakások bérlésére kényszerülnek. A kollégium havidíja kb. 70 euró, míg egy lakás bérlése fejenként elérheti a 250 eurót is (a lakások bérleti díja lokációtól függő). A hallgatók a kollégiumokban két ágyas szobákban vannak elszállásolva. Az úgynevezett új kollégiumban minden szobához fürdőszoba is tartozik, míg az öregben a hallgatók szintenként közösen használják a mosdót és a fürdőszobát. Mivel az eszéki kollégiumok megteltek, lakást pedig két hónapra nem tudtam bérelni, a szakmai gyakorlat alatt, naponta beutaztam Eszékre.
Eszék egy nyugodt, békés és igen élhető város. A Dráva-folyó partján fekszik, és Eszék-Baranya megye székhelye. Egy közepes megélhetésű város (Magyarországhoz viszonyítva drágább). Jelenleg körülbelül 80 ezer lakosa van. A gazdasági válság a városra is hatással volt/van, így napról-napra egyre több fiatal dönt a külföldi munkavállalás mellett. Ennek egyik következménye a város lakosságának a folyamatos csökkenése. Eszék egy egyetemi város. Több egyetemmel és karral is rendelkezik, így a hallgatók számára igen vonzó és kedvelt. A város a tanév során él igazán, amikor az utcáit, a tereit ellepik az egyetemisták. A városi közlekedés igen jó. A város helyi buszokkal, és villamosokkal is rendelkezik, amelyek napközben 10 percenként közlekednek. A kultúra és a sport kedvelői is találnak maguknak valót. A város egy nagy központi városi könyvtárral, három múzeummal, és egy galériával is rendelkezik. Eszéken több sportpálya, egy stadion, egy uszoda, és több konditerem is található. A város területén több étterem is van, amelyek étlapjain a hazai konyha mellett, a nemzetközi ételek (magyar, olasz, amerikai, mexikói) is helyet kapnak. Az éttermek ára változó. A legtöbb helyen már 2000-2500 forintért jól lehet lakni. A fiatalok számára több szórakozóhely biztosított. Többségük az Óvárosban helyezkedik el. Eszéken a hagyományos kimenőnap a csütörtök. Ennek egyik oka, hogy hétvégenként a hallgatók többsége hazautazik.
Az utóbbi évek során a város is része lett az Erasmus+ programnak. Egyre több hallgató látogat el Eszékre. Többségük cserediákként érkezik és valamelyik tanszék egyetemistájaként tölt el néhány hónapot a városban. Mivel én szakmai gyakorlaton voltam, az Erasmus hallgatókkal nem igazán voltam kapcsolatban. A szabadidőmet a levéltár munkatársaival töltöttem. Ennek egyik oka, hogy a mentorom is az intézményben dolgozott, és mindig hozzá fordultam.
A szakmai gyakorlatot az Eszéki Állami Levéltárban töltöttem. Az intézmény több mint 50 éves múltra tekint vissza. Szlavónia, Baranya és Szerémség különböző típusú forrásait őrzi. A levéltárban dolgozók száma nem haladja meg a 30-at. Az intézmény különböző osztályokra van felosztva. A két hónapos szakmai gyakorlat alatt (novembertől januárig) a városi magisztrátus iratanyagával foglalkoztam. Feladatom egy olyan adatbázis elkészítése volt, amely a jövőben megkönnyíti majd a történeti demográfiával foglalkozó kutatók munkáját. Az adatbázis a levéltár munkatársainak a munkáját is megkönnyíti, hiszen segítségével könnyebben ki tudják keresni az adatokat. A város első népességösszeírását vittem be egy Excel-adatbázisba. Mivel a rám bízott feladattal előbb végeztem, ezért adatbázisba „ültettem” a város polgárkönyveit is, továbbá átnéztem a magisztrátus összes olyan iratanyagát, amely a népesség kutatásához szolgál adalékul. A levéltárban eltöltött idő alatt, megismerkedtem a források szisztematizációjával, a fond jegyzékek felépítésével, a levéltári jelzetek létrejöttével, illetve egy levéltári osztály munkájával. A szakmai gyakorlat alatt nagyon jó kapcsolatot létesítettem a levéltár munkatársaival, akikhez mindig bizalommal fordulhattam. Abban a szerencsében is részesülhettem, hogy velük egy két napos bécsi tanulmányúton is részt vehettem. A bécsi út célja Mária Terézia életének és uralkodásának a megismerése volt, levéltári források és múzeumi kiállítások által. A levéltárban eltöltött két hónapos időintervallumot igen pozitívan értékelem, és ha lehetőségem lenne rá, újból visszatérnék oda.
Az ösztöndíjnak köszönhetően két hónapot az eszéki levéltárban tölthettem és közelebbről megismerkedhettem a levéltárosok munkájával, és fő feladataival. A kint töltött hónapok alatt új tudásra, barátságokra és szakmai kapcsolatokra tehettem szert. Sok új emberrel ismerkedhettem meg, akikre a jövőben is számíthatok majd. Szakmai szempontból, örülök, hogy az adatbázis elkészítésével én is hozzájárulhattam a levéltárosok és a kutatók munkájának a megkönnyítéséhez. A kint szerzett tapasztalatokat a tanulmányaim során is hasznosíthatom, hiszen történész PhD-hallgatóként én is levéltári forrásokkal dolgozom.
Az Erasmus+ programot minden hallgatónak ajánlom, hiszen a program keretein belül különböző intézmények látogathatók meg. Továbbá, a hallgatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy egy más kultúrával és nyelvvel rendelkező országba látogathassanak és ott tudásukat, kompetenciájukat, szakmai képességeiket gyarapíthassák.
A beszámoló végén még egyszer köszönetet szeretnék mondani a kari koordinátornak és az intézményi Erasmus asszisztensnek, akik mindig a segítségemre voltak, és akikhez kérdésseimmel mindig bizalommal fordulhattam.
Molnár Zsuzsanna MIK Építészmérnök
Horvátország, Eszék
PROJEKTUM – NEKRETNINE D.O.O.
Olyan érzéssel gondolok az Erasmusra, mintha egész életemben ismertem volna. Édesanyám is sok Erasmusos projektben vesz részt, így már egy ideje a tudatomba ivódott a fogalom. Talán konkrétan jobban az egyetemen ismerhettem meg. Lehetséges, hogy valamiféle hirdetőtáblán találkoztam vele. De visszagondolva tényleg olyan, mintha egészen kis korom óta ismert fogalom lenn.
Az Erasmus+ program segítségével én haza tudtam jönni, Horvátországba, szakmai gyakorlatot végezni egy építészirodába. Mivel későbbi életemet is itt képzelem el, ezért azt vártam tőle, hogy bizonyos szakmai nyelvtudást szerezhetek általa és az itthoni építész ismeretségi köreim tudom majd vele bővíteni.
Felsőfokú tanulmányaimat hat éve Magyarországon végzem. Ez idő alatt átlagosan két hetente jártam haza hétvégékre, így az itthoni környezetemtől már meglehetősen elszoktam. Nehézségnek számított a hazaköltözés, hogy újra megtaláljam itthon a helyem, akár a családról, akár a baráti társaságaimat illetően. Igazából ezzel a problémával így négy hónap elteltével még mindig küzdök, de talán elmondhatom, hogy mára már kicsit egyszerűbben tudom kezelni ezeket a nehézségeket és talán egyre sikeresebb a visszailleszkedés is.
Párhuzamosan a szakmai gyakorlatommal próbálom befejezni az építész alapképzésemet is a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán. Utazás szempontjából ez egy kicsit körülményes, ugyanis nincs közvetlen járat, amely összekötné a magyar és horvát Baranyát. Jobb híján testvérem autójával oldom meg az ingázást.
A szállást illetően én otthon éltem, a saját szobámban, így a szállás költségeivel nem kellett számolnom. Különben legjobb tudomásom szerint az albérletek ára Eszéken nagyjából 100 – 250 € + rezsi/hó. Pár évvel ezelőtt készült el az új campus is, ahol kollégium is épült az egyetemisták részére. Ennek ára szintén nagyjából 100 €/hó.
Eszéket nagyszerű városnak tartom. Fiatalként rengeteg szórakozási lehetőséget lehet találni. Rengeteg hangulatos kávézó és kocsma akad a város teljes területén és lévén, hogy egy egyetemvárosról beszélünk, ezekben folyton pezseg az élet. A hétvégi bulihelyek főleg az Óvárosba, a „Tvrđaba“ összpontosulnak. Itt mindenki megtalálhatja a számára megfelelő klubbot, diszkót.
Sportolás szempontjából is akadnak lehetőségek. A város közepén található egy nyitott és mindenki számára elérhető sportpálya, amit egész évben lehet használni. Nyáron a „Copacabana“ nevű városi strandon lehet lubickolni, illetve a Dráva folyóban is csobbanhatunk. Télen pedig a Városi medencékben úszkálhatunk.
Eszék egy síkságon fekszik így a bicikli nagyon jól használható közlekedési eszköz. A városban a bicikliutak is már teljesen jól ki vannak építve. Ezen felül villamosok és buszok is közlekednek a város több pontját összekötve. Különben területileg nem mondanám túl nagynak a várost, gyalogszerrel is egy óra alatt el tudunk jutni bárhova.
Egyetemistaként az étkezés az egyetemi éttermekben, büfékben, kantinokban van megoldva. Ez egy nagyon költséghatékony megoldás, ugyanis minden egyetemista rendelkezik egy „Xica“ nevű kártyával, amelyre havonta kap pénzt az államtól, amelyet csak élelemre lehet elkölteni. Szóval ezzel a kártyával tudjuk fizetni az étlezéseink nagyobb százalékát és a fennmaradó összeget kell készpénzzel kifizetni. Ezen kívül szívesen ajánlanám még a pékségeket, ahol jó minőségű és nagyon finom pákárukat lehet beszerezni. Alapvetően azt gondolom, hogy Horvátországban nem sokkal drágább az élet, mint Magyarországon, ami az élelmiszereket illeti. Viszont a szórakozás, szóval egy hétvégi kiruccanas, talán nagyobb anyagi vonzattal jár.
Az eszéki Projektum – nekretnine d.o.o. cégnél töltöm pont az utolsó napjaimat. Alapvetően a munkakörnyezettel teljesen meg vagyok elégedve. Az emberek kedvesek, segítőkészek. Szakmai szempontból is értékes tapasztalatokat szereztem. A munkatársaim segítsgével végig vezethettem egy hétvégi szálló teljes átalakításának megtervezését. Ezen a gyakorlati tapasztalaton keresztül megismerkedhettem a horvát építészeti regulációkkal, betekintést nyerhettem az engedélyezési folyamatokba. Rengeteget fejlődött a horvát szakmai nyelvtudásom is. Ezt a részét a szakmai gyakorlatomnak nagyon élveztem. Ezenfelül még legalizációs feladatokat bíztak rám az irodában, így sokat jártam terepen, házakat felmérni. Magát a felmérés folyamatát izgalmasnak találtam. Viszont ezeknek a felméréseknek a digitalizációjával kellett a legtöbbet foglalkoznom, így egy idő után kicsit monotonná és unalmassá váltak.
A legjobb dolog az Erasmusban az volt, hogy végre itthon tölthettem egy kis időt a családommal és az itthoni barátaimmal. Sokat használhattam a horvát nyelvtudásom és ez a javára szolgált.
Eszék véleményem szerint remek város, mindenkinek szeretettel tudom ajánlani. A méretét tekintve nem túl nagy és nem is túl kicsi, de az egyetemisták által igazán élettel telítettnek mondanám és alapvetően mindenkinek ajánlok egy kis balkáni életérzést, lazaságot, vendéglátást és kedvességet!