Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Hullay Viktória - Emberi Erőforrás Tanácsadó MA, 3. évfolyam
2022/2023 őszi szemeszter - Thessaloniki
Aristotle University of Thessaloniki
Az Erasmus+ programról először gólya koromban hallottam a senioromtól, aki akkor ment ki egy félévre, mikor mi kezdtük az egyetemet. Az ő beszámolója után már szinte biztos voltam, hogy ezt én is ki akarom próbálni, de féltem attól, hogy mi lesz, ha nem tudom teljesíteni a félévet odakint, nem elég jó az angolom, illetve, ha az Erasmusos félév miatt csúszok, akkor elszakadok a szaktársaimtól. Ezért alapképzésen végül nem is pályáztam, de a mesterképzésem utolsó évében rájöttem arra, hogy ha kihagyom ezt a lehetőséget, életem végéig bánni fogom. Így amellett döntöttem, hogy csúszok egy évet direkt, nem teljesítem egy tárgyamat, ezáltal lehetőségem lesz kimenni külföldre egy félévet és attól sem kell tartanom, hogy elszakadok a szaktársaimtól. Így végül barátnőmmel kimentem a 22/23-as tanév őszi szemeszterében Thessalonikibe.
Nem igazán voltak elvárásaim a programmal, illetve a kint töltött félévemmel kapcsolatban. Nagyon izgultam, de próbáltam nem állítani elvárásokat, hogy ezzel is kikerüljem az esetleges csalódásokat.
Az első nagy nehézség talán a pályázáshoz és az egyetem elkezdéséhez kellő végtelen mennyiségű papírmunka volt. A papírmunka végzése közbe egyszer-kétszer végig is futott az agyamon a gondolat, hogy én tényleg akarom ezt? Emellett, ami nehézséget okozott még az a szállástalálás odakintre, mivel kollégiumok nem voltak. Ezt egy ismerősi szálon kapott segítség és kontakt személy közbenjárása segítette, oldotta meg számunkra.
Mi repülővel utaztunk ki. Nagyon izgalmas és mellette stresszes is volt, hogy egy bőröndbe, egy kisebb utazótáskába és a hátizsákomba kell bepakolnom egy fél évre, hogy kiköltözzek egy idegen országba, ahol nem lesz az opció, hogy ha otthon hagyok valamit, akkor azt majd a következő héten elhozom.
Mi egy három szobás lakásban laktunk albérletben, ahol 340 €-t fizettünk szobánkként havonta rezsivel együtt.
Az egyetemen annak ellenére, hogy meg voltak hirdetve a tantárgyak angol nyelven és a jelentkezésnél nem volt követelmény a görög nyelvtudás, nem voltak angol nyelvű óráink. Ezért órákra nem kellett járnunk, a tantárgyainkat 5-6000 szavas beadandókkal kellett teljesítenünk.
Az Erasmusos élet Thessalonikiben nagyon jó volt. Rengeteg programot szervezett nekünk a helyi ESN. Ritka volt az olyan hét, hogy ne legyen valami, ha más nem is legalább egy buli. Ezen felül rengeteg utazást szerveztek nekünk. Ezek között voltak kisebb, egy naposak és nagyobb, több napos kirándulások. Ebben a félévben két 3-4 napos kirándulás volt, az egyik Corfura, a másik pedig Athénba. De arra is figyeltek az ESN-esek, hogy a várost, a kultúrát, ételeket, italokat és a szokásokat, hagyományokat is megismerjük. Szerveztek nekünk városismereti túrát és csapatvetélkedőt, tavernákat, kocsma és étterem túrát, ahol a helyi italokat ételeket volt lehetőségünk megkóstolni.
Thessaloniki az a város, ami sohasem alszik. De tényleg! Mindegy, hogy éjszaka vagy hajnali ötkor sétálsz az utcán lesznek ott rajtad kívül emberek és autók, sosem leszel egyedül. A közlekedést a kaotikus szóval tudnám a leginkább jellemezni. És ezt értem a kreszt csak javaslatnak tekintő sofőrökre, illetve a folyamatosan csurig lévő buszokra egyaránt. Ennek ellenére a belvárosban szinte minden megközelíthető távolságban van gyalog is. A városban rengeteg étterem és családias taverna van, ahova mindig szívesen ül be az ember megenni a rengeteg féle képen elkészített fetás ételek egyikét. Étteremnél több csak kávézó van a városban, legalább minden utcasarkon egy, ahova akár késő este is be tudsz ülni egy kávéra, de az se zavar senkit, ha egész nap ott ülsz bent a laptopod előtt és tanulsz, vagy éppen dolgozol. És mint már említettem ez a város sosem alszik, így a szórakozóhelyekből sincs hiány, mindig talál az ember egy jó bulit, ahova el lehet menni.
Mivel az egyetemi menzán napi háromszori étkezést biztosítanak, heti hét nap ingyen, így a lakbéren kívül csak a szórakozásra és utazásra költöttünk, illetve a mindennapi élethez kellő dolgokra. Általánosságban azért Görögországban kicsit magasabbak az árak, mint itthon.
Számomra az Erasmusban a rengeteg utazás, egy új ország megismerése volt az egyik legnagyobb élmény. Illetve, hogy kipróbálhattam magam, hogy hogyan boldogulok egy idegen országban egyedül. De a leges legfontosabb, hogy kaptam egy új családot, akik hirtelen, de nagyon közel kerültek hozzám, olyan barátaim lettek, akik remélem, hogy sokáig velem lesznek és általuk rengeteg új dolgot tanultam, tanulok a mai napig. És mivel ezek a barátok különböző országokból érkeztek lehetőséget adnak arra, hogy különböző országokat látogassak meg miattuk a jövőben, illetve, hogy használjam az angol nyelvet az Erasmus után is.
De az Erasmusnak van egy nagyon rossz, fájdalmas oldala is, amiről senki nem mesél neked, mielőtt kimész. Ez pedig az, hogy milyen nehéz lesz majd elbúcsúzni azoktól az emberektől, akik a barátaid lettek, akikkel odakint élted a mindennapjaidat, együtt mentetek bulizni, kirándulni vagy éppen csak a mindennapi menzás étkezésekre. Hogy milyen nehéz lesz majd búcsút inteni az ott kinti életednek, a lakásnak, ami az otthonod volt fél évig, az ágyadnak, amiben minden nap aludtál.
Kovács Dóra - Emberi Erőforrás Tanácsadó MA, 2. évfolyam
2022/2023 - őszi félév - Thessaloniki
Aristotle University of Thessaloniki
Az Erasmus+ programról még középiskolában hallottam először, viszont családi okok miatt nem tudtam részt venni a programban egészen a mesterképzésemig, amikor is egy barátnőmmel közösen vállaltuk be ezt a félévnyi kalandot. A kiutazás előtt nem voltak nagy elvárásaink: tanulni, angol nyelvtudást fejleszteni, ismerkedni, bulizni és természetesen utazni szerettünk volna.
Az Erasmussal kapcsolatban a legnagyobb nehézség mindenképpen a papírmunka volt. Sokszor a magyar oldala se volt egyszerű, de a görögök nem egy kapkodós nép így, a válasz e-mailek és az ügyintézés sokszor nehezebben és lassabban ment, mint mi azt szerettük volna. Számomra sokat segített, hogy nem voltam egyedül, voltak olyan pillanatok, amikor a papírmunka miatt elgondolkoztam, hogy én biztos bele szeretnék-e ebbe vágni. (Türelemmel és alapos utánajárással ki lehet bírni és így utólag azt mondom, hogy az élmény megérte, azt a pár napnyi fejfájást, mikor a papírmunkával küzdöttünk…)
A kinti félév egy hónappal később kezdődik, mint itthon, így szeptember végén utaztunk ki repülővel, ahol az első hetünket egy Airbnb-ben töltöttük. Thessalonikiben nagyon nehéz jó lakást találni, ha nem vagy elég gyors és nem is igazán olcsó, ugyanis itt nincsenek kollégiumok, így a jó szálláshelyek gyorsan fogytak a rengeteg erasmusos hallgató miatt, aki a városba jött tanulni. Mi egy ismerős ismerősén keresztül találtuk meg a kis otthonunkat, arra a félévre, amit ott töltöttünk. Nagyon szerencsések voltunk, ugyanis a tengerparttól mindössze 2 utcányira, az egyetemtől egy 15-20 perc sétára sikerült találnunk egy háromszobás lakást, amin rajtunk kívül, még egy német erasmusos lánnyal osztoztunk, így fizettünk fejenként 340 €-t havonta.
A görögök oktatási és előadási módszereiről sajnos nagy bemutatással nem tudok szolgálni, ugyanis az egyetemnek az az intézete, ahova mi mentünk ki tanulni (School of Philosophy and Education), nem kínált angol oktatási nyelvű kurzusokat. Az erasmusos hallgatok a kurzuslista alapján választhatták ki a számukra releváns és érdekes kurzusokat, amelyeket aztán a professzorokkal egyeztetve 5-6 ezer szavas beadandókkal teljesítettünk.
Azáltal, hogy nem kellett rendszeresen előadásokra járnunk, volt időnk, hogy kihasználjuk azt a rengeteg lehetőséget, amit a helyi ESN nyújtott a számunkra. Több évben, például tavaly (2022) is elnyerték az “Erasmus Destination of the Year” díjat, mindezt teljesen megérdemelten. Thessalonikiben az erasmusos élet nagyon pezsgő, mindig lehet mit csinálni, mindig van hova menni. Megérkezésünkkor vette kezdetét a “Welcome Month” kezdetű programsorozat, aminek köszönhetően egész októberben 2-3 naponta, hetente körülbelül 3 programmal készültek az erasmusos hallgatók számára, majd novemberben és decemberben is szinte minden héten volt egy buli és egy kirándulás is, valamint persze januárban a félévzáró, búcsú bulik is. A programok és kirándulások változatosak voltak: óvárosi séta, városi vetélkedő, vitorlázás, túrázás, strandolás, társasjáték estek, nemzetközi vacsorák, karácsonyi mozizás és karácsonyi vásár látogatás, valamint sok tavernázás, ahol megismerkedhettünk Görögország ételeivel. Thessaloniki mellett sok más várost is meglátogattunk nekik köszönhetően: Chalkidiki, Kavala, Pozar, Edessa, Drama, valamint egy négy napos kiránduláson is részt vettünk Corfu szigetén. A bulikat is folyamatosan tematikákkal dobják fel, teszik kreatívvá, ilyenek például: Famous Couple Party, Flag Party, Pyjama Party, Halloween Party, Toga Party, Black Light Party, Erasmus Oscar Party, vagy pedig az utolsó, búcsúbuli, az Erasmus Farewell Party, ahol mindenki fehér pólóban ment aláírásokat és búcsúüzeneteket gyűjteni emlékül.
Thessaloniki Görögország legfontosabb kikötővárosa, így természetesen a város egyik legemlítésre méltóbb látványossága a tenger, valamint a legtöbbször csak naplementekor látható Olümposz hegyvonulat, amely a tenger túloldalán, a várossal szemben helyezkedik el. Szűk, általában egyirányú utcáitól, a kaotikus és botrányos közlekedésétől és tömegközlekedésétől, a világos épületeitől, valamint a rengeteg erkélytől egyértelmű, hogy egy mediterrán országban van az ember. Rengeteg étterem, azaz taverna van a városban, ahol akár este tízkor is nyugodtan beülhet az ember élvezni a görög konyha csodáit. (Meglepő módon amúgy, nem lehet minden második kis bódéban gyrost kapni, mint ahogy elsőre feltételezné az ember…)
Tavernánál csak kávézó van több a városban, szinte minden sarkon talál egyet az ember, ahová akár este is be lehet ugrani egy finom kávéra, de az sem meglepő dolog, ha valaki órákra leül egy asztalhoz tanulni.
Annak ellenére, hogy a város nagyon nagy területen helyezkedik el, a fontosabb látnivalók gyalogosan is könnyen megközelíthetőek, így, ha csak nem a külső városrészekbe szeretne menni az ember, akkor ajánlatosabb is kerülni a túlzsúfolt és többségében kiszámíthatatlan tömegközlekedést. (Fun fact: közel 20 éve épül a metro a városban, de az építkezést nagyban lassítja, hogy folyamatosan régészeti leletekbe ütköznek, melyeket aztán a régészeknek fel kell tárniuk.)
Thessalonikit hamar a szívébe zárja az ember, megvan egy olyan hangulata, amely akaratlanul is magával ragad. A város sose alszik, nem tudsz úgy kimenni az utcára vagy a tengerpartra, hogy ne jöjjenek veled szembe emberek, legyen akár hétvége délután vagy hajnali négy egy szerdai nap.
Az Aristoteles Egyetem a hallgatói számára heti hét nap, napi háromszori étkezést biztosít ingyenesen az egyetem menzáján, ami az elején sokszor fura volt számunkra, megesett, hogy azt se tudtuk biztosan, hogy mit is eszünk először, de igazából hamar hozzászokik az ember az ottani menzás koszthoz és már itthon lesz fura az, hogy nem teljesen természetes a lencseleves vagy a bolognai mellé salátát enni.
A menzának köszönhetően - annak ellenére, hogy Görögország nem a legolcsóbb megélhetésű ország -, körülbelül teljesen ki lehet jönni az ösztöndíjból, még a programok és kirándulások mellett is. A lakhatás a lakás méretétől, elhelyezkedésétől és állapotától függően körülbelül 250-500 €/hó közt mozog, az élelmiszer árak nagyjából másfélszeresei az itthoniaknak a boltokban, egy kávé 1,80 €-tól 4 €-ig terjed, egy gyros 1,80-4 €, egy étkezés egy tavernában 8-15 €/fő, míg egy sör 3-5 €-ba kerül.
Mindent összevetve rendkívül hálás vagyok, azért a négy és fél hónapért, amit Thessalonikiben tölthettem. Nagyon sok mindent csináltam és nagyon sok helyen jártam (például először fürödtem tengerben, voltam az Olümposzon), magabiztosabb lett az angol nyelvű kommunikációm, azonban leginkább mégis inkább az embereket és a barátságokat emelném ki, arra a kérdésre, hogy mit adott nekem a program. Rengeteg különböző hátterű és kultúrájú emberrel volt lehetőségem megismerkedni, volt, akikkel nagyon szoros, már-már családi lett a kapcsolatunk, a hónapokon keresztüli közös programok és menzázások alatt.
Az Erasmus egy olyan élmény, amit teljes szívvel ajánlanék mindenkinek, van, hogy nem egyszerű, van, hogy fájdalmas (arra a részre, amikor el kell búcsúzni az új otthonodtól és az új barátaidtól, akik szinte családtagnak érződnek, nem készít fel semmi és senki), de ugyanakkor csodálatos és egy életre szóló élmény. Valami megváltozik, kinyílik az emberben és nem ugyanúgy jön haza, mint ahogy pár hónappal azelőtt kiment.
Köszönöm Thessaloniki!❤️
Békési Eszter - angoltanár
Görögország, Thessaloniki
Aristotle University of Thessaloniki
A Campus Mundi ösztöndíjnak köszönhetően öt hónapig Görögország legnagyobb egyetemén tanulhattam, Thessalonikiben. Az egyetem kiválasztásában két fő motivációm játszott szerepet: az egyetem kurzuskínálata és a görög nyelvtanulási lehetőség. Számos egyetem honlapjának végigböngészése után hoztam meg a döntést, hogy ezen az egyetemen szeretnék tanulni. Az egyetem több kara kínál pedagógiai témájú kurzusokat, és az angol tanszék is bőséges választási lehetőséget nyújt a nyelvoktatással kapcsolatos előadások látogatására. Emellett az otthoni tanszékem oktatóival folytatott beszélgetések is megerősítettek a választásomban. Továbbá már évekkel ezelőtt szerettem volna anyanyelvi környezetben továbbfejleszteni a görög nyelvtudásom, ami szintén befolyásolta a fogadó intézmény kiválasztását.
A kiutazás előtti tanévben igyekeztem minél több kurzust elvégezni, hogy kevesebb maradjon a kint töltött időszakra, hogy a lehető legjobban kihasználhassam a fogadó egyetem által kínált lehetőségeket.
Régóta vártam erre a lehetőségre, és amennyire lehetett még otthonról igyekeztem mindenről előre tájékozódni. A szálláslehetőségek közül többet megfontoltam, több helyen érdeklődtem, végül sikerült felvennem a kapcsolatot volt Erasmusos hallhatókkal, akik tudtak szállást ajánlani. Kiutazás előtt egyeztettem a tulajdonossal, így már az első naptól kezdve biztos szállásom volt. 300 euró + rezsit fizettünk közösen a lakótársammal, egy török lánnyal. Sok lakástulajdonos kínál Thessalonikiben albérletet kizárólag Erasmus-hallgatóknak, ami sok tekintetben egyszerűbbé teheti a szálláskeresés bonyodalmait, viszont árkategóriában szerintem nem a legelőnyösebb ez a megoldás.
A félév eleji (majd a félév végi) ügyintézés nagyon nehezen és lassan ment. Ki kellett ismerni, hogy hol miben tudnak segíteni. Itt sürgős dolog nem létezik, csak utolsó pillanat utáni. Emellett volt néhány dolog, amire nem számítottam. Az egyetem honlapján meglepően sok kurzust lehet találni, félévekre lebontva, kötelező illetve szabadon választható címkékkel illetve. Sajnos hiába követtem az egyetem honlapján található információkat, az általam választott kurzusok közül – előre nem kiszámítható okok miatt – egy sem került meghirdetésre az adott félévben, így a félév kezdetekor kellett új kurzusokat keresnem. Azt javasolnám más cserediákoknak, hogy minden oktatóval próbálják felvenni a kapcsolatot, akiknek a kurzusát szeretnék elvégezni, így talán elkerülhető az ilyen kellemetlenség, bár a görögöknél sose lehet tudni. Szerencsére sikerült olyan tantárgyakat találnom, amelyek megfeleltek az érdeklődési köreimnek, egyúttal a szakmai előmenetelemet szolgálták, és amelyek jól kiegészítették a PTE tanárképzésében felkínált lehetőségeket.
Két angol (The Classroom: Principles and Practices és Evaluation and Organization of Teaching Materials) és két görög nyelvű (Building and Inclusive Learning Environment for Second Language Teaching és Educational Issues on the Introduction of Information and Communication Technologies in the School Praxis) kurzust végeztem el, emellett az egyetem külföldi hallgatóinak szóló görög nyelvórákra is jártam. Lehetőségem volt részt venni az egyetem nyári online görög tanfolyamán is. Ez sajnos csak A1 és A2 szinten volt elérhető, de ismétlésnek jó volt. A leghasznosabb az Evaluation and Organization of Teaching Materials című tantárgy volt, amely a nyelvkönyvekben található feladatok tudatos alkalmazására, a tanulók igényeinek megfelelő módosítására, kibővítésére és a nyelvi készségek fejlesztését célzó tevékenységek metodológiailag alátámasztott megtervezésére készített fel. Sok olyan téma előkerült ezen és a többi kurzuson, ami szerintem nagyon hiányzik a PTE tanárképzéséből. Ilyen például az autonóm tanulásra nevelő tevékenységek tanórába integrálása, a heterogén csoportok oktatására alkalmas feladatok tervezése, a tanulócsoportunk számára legalkalmasabb tankönyv kiválasztásának kritériumai, adaptáció és perszonalizáció, a magasabb rendű kognitív tevékenységek szerepe a nyelvórán, az IKT eszközök tanórai alkalmazásának fontossága, és sok más.
A görög nyelvű előadások látogatása nagy kihívást jelentett, mert gyenge B1 szintű nyelvtudással kezdtem a félévet, ami a folyékony, tudományos témájú beszédek megértéséhez még nem elegendő. Viszont a szemeszter közepétől már egyre többet értenem, és egyre könnyebb volt követni az előadásokat. A szaktársak és az oktatók támogatása rendkívül sokat segített a nyelvelsajátítás folyamatában. Szerettem volna görögül beszélgetni, görög barátokat szerezni és minél mélyebben megismeri azt a kultúrát, amely körülvett. Sokan kíváncsiak voltak, hogy hol tanultam a nyelvüket és kérés nélkül ajánlották fel a segítségüket. A diáktársak mindvégig nagyon barátságosak és nyitottak voltak velem. Leginkább a helyi diákok társaságát kerestem, és hamar sikerült nagyon jó barátokra találnom, akik végigkísérték és sok szép élménnyel gazdagították a kint töltött félévemet.
Az egyik legszebb élményem az volt, amikor egy táncos csapattal együtt töltöttem egy hétvégét Kozániban, egy görög család vendégszeretetében, és részt vettem az általuk szervezett táncos rendezvényen. Szintén kivételes élményem, hogy találkoztam egy krétai népzenésszel, aki megtanított egy népdalt eljátszani a krétai líra nevű hangszerükön. Sajnos idő híján fel kellett adnom a líratanulást. Talán lesz még rá alkalmam.
Thessaloniki Görögország egyik legnagyobb Erasmus fogadó városa. Nagyon sok hallgató érkezett Európa határain túlról is, így az Erasmus-összejöveteleken számos kultúra képviseltette magát. Rendszeresen szerveztek kirándulásokat a cserediákoknak, ami szintén ideális tere volt a más országokból, kultúrákból érkező hallgatók megismerésére, és Görögország felfedezésére is. Ezeken viszont én nem vettem részt, nem mindenre jutott a szabadidőből. Ha tehettem, inkább a helyiek társaságát kerestem. Ennek köszönhetően rengeteget tanultam az itt élő emberek életviteléről, értékeikről és gondolkodásmódjáról. A gasztronómiájuk fantasztikus, igazi kulturális kincs.
Az egyetemi campus számomra egy város kicsinyített mása volt. Amire szüksége lehet egy hallgatónak, hogy a napját produktívan töltse, az itt megtalálható. Szinte minden szaknak külön könyvtára van, számítógépekkel, olvasóteremmel, és az egyetem minden épületében található büfé/kávézó is, amely egyben közösségi teret is biztosít a hallgatóknak. Az egyetem sportlétesítménye (a ‘gimnastirio’) rengeteg féle sportolási és tánctanulási lehetőséget biztosít. A szemeszter első felében jártam görög néptánc-oktatásra. Egészen különös hangulatban teltek ezek az órák. Sajnos a szemeszter közepétől már kevesebb idő jutott az ilyen kedvtelésekre.
A tanulás mellett persze sikerült felfedeznem Thessaloniki nagy nevezetességeit és néhány hangulatos tavernáját is. A város legismertebb nevezetességei a Fehér Torony, Rotonda és Galériusz császár diadalíve, a Kamara. Gyönyörű a kilátás a városra az Ano Poli nevű városrészből, ahol laktam.
A közeli Kastro nevű középkori vár a város legmagasabb pontja, fiatalok szabadtéri beszélgetős összejöveteleinek egyik színhelye. Utcai vásárosok portékáit is sokszor meglestem. Ha mást nem, egy-két görög mesekönyvet mindig sikerült találnom, amiket szép emlékekként fogok hazavinni. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy megpályáztam a Campus Mundi ösztöndjat, hiszen felejthetetlen élményekre tehettem szert. A szakmai és személyes fejlődésemet is szolgálta a kint töltött időszak.
Szakmai gyakorlat
ÁOK
Tóth Kata Viktória - általános orvos
Thessaloniki
Thessaloniki egy Álom. Ez lenne a nagyon rövid beszámoló. De azért igyekszem kicsit többet is mesélni róla. Annyit kezdésnek megjegyeznék, hogy ugyan elfogult és őrült szerelmese lettem a városnak, a görögöknek és úgy, ahogy van annak a leírhatatlan fogalomnak, amit úgy hívunk ThessErasmus. Gyanúsan ez lesz életed legnagyobb élménye. Nekem eddig is nagyon jó életem volt, ezért mikor mások ezt mondták, fenntartásokkal kezeltem a kijelentést, de hát igaznak bizonyult, ez az igazság! Kívánom, hogy utólag Te is egyetérts majd velem.
Kezdem az elejéről. Thessalonikibe repülővel mentünk (vacilláltunk a buszon is, mert ilyen opció is van, de drágább és szerintem problémásabb). Ez azért sorolható az első nehézségek közé, mert 3 hónapra nem könnyű keveset pakolni. Itt annyit tudnék okoskodni, hogy még november-decemberben is sokkal jobb idő volt, mint ahogy én pakoltam, szóval kellemes őszi viselet leginkább, amire szükség van, illetve a kórházba köpeny-papucson kívül semmi mást nem kell majd vinni! A reptérről busz visz közvetlenül a városba nagyon olcsón, de érkezéskor a taxit (vagy épp egy segítőkész buddyt) javaslom. Aztán, az érkezés, a vele járó mindenség, és az első pár nap döccenői ne tévesszenek meg senkit. Bevallom én nagyon bőgtem úgy a második este környékén, mert valahogy hirtelen teljesen elveszettnek éreztem magam. Persze ez több tényezős dolog volt, de a lényeg az, hogy félrevezető lehet ez „levegőbenlógásérzés” a legelején, de aztán minden a helyére kerül. Ez biztos. Sokat „külföldező” ismerősömre tudok hivatkozni, akinek én sem hittem, amikor azt mondta, hogy néhány nap, de maximum egy hét, és minden rendben lesz. Megtalálod a boltot, ahol majd rendszeresen bevásárolsz, a pékséget a közelben, megismersz 1-2 embert, túléled a papírmunkát, és elkezded a gyakorlatot, ami rendszert hoz az életedbe. (Ez így mind nagyon rövid idő alatt történik.) És hirtelen minden csodás lesz és megy magától.
A szállás szempontjából tökéletes választásnak bizonyult pécsi elődeink tanácsára a Kyriakou Matsi 7. szám alatti Academic House. Icipici szobák saját fürdővel, amiket végül nagyon-nagyon megszeret az ember, koli hangulattal, és a ház elhelyezkedése is tökéletes, mind a tengerpart, mind a menza, (igen, menza, napi 3 étkezéssel a hét minden egyes napján, térítésmentesen, csak mert egyetemista vagy!) és igazából még a központ szempontjából is, sőt, mi az egyik gyakorlatot az AHEPA kórházban töltöttük (a gyakorlat helyszíne sajnos előre nem kiszámítható, több kórház is van), és az is 10 percen belül volt. Amúgy Thessalonikiben a tömegközlekedés rendkívül olcsó, és gyalog is azért be lehet járni a város nagy részét! Következő lépés a „papírozás”. Bejelentkezés a Központi Erasmus irodában, aztán a helyi TO az orvosin, a diákigazolvány (PASO) igénylése (ide érdemes úgy menni, hogy már meg tudsz adni egy görög mobilszámot – ezzel kapcsolatban részleteket az érdekeltnek szívesen mondok), és végül a saját koordinátor, akinek a nevét, elérhetőségét utóbbi helyen adják meg. Ő pedig majd tovább fog küldeni a kórházba, ahol az adott gyakorlat lesz. Annyit tudnék javasolni, hogy türelem, nyugalom, végül minden rendben lesz! (És bőven megéri ez a kis macera.) Na meg, hogy az időpontokra nagyon figyelni, a szerződés dátumok a be – és kijelentkezés dátumai legyenek!
A gyakorlat mindkét helyen nagyon tetszett (a fentebb említett kórházakban), pont az arany középút – van lehetőséged tanulni, és ténylegesen csinálni is valamit, de azért nem is veszik túlságosan szigorúan, hogy mikor és hol vagy éppen. Igazából a hozzáálláson múlik, hogy Te hogy állsz hozzá, mert ha érdeklődő vagy, azonnal próbálkoznak ők is fordítani, hogy mi történik, oktatni, segíteni.
A városról egyelőre keveset írtam – talán mert alig találok rá szavakat. Első ránézésre persze csöppet sem szép. Magas panelek, rettenetes népsűrűség, semmi „romantika”. De valahogy már az első pillanatokban beszippantja az embert egy olyan atmoszféra, ami utána örökre hiányozni fog – legalábbis a hazatérés után egy héttel én most sajgó szívvel így érzem. Próbáld elképzelni a következőt: Pécs-Budapest előnyei összegyurmázva tengerparttal, görög mentalitással és mediterrán életérzéssel, mellé valami megmagyarázhatatlan „eu-balkán” hangulattal. Imádtam. Az igazi görög családi tavernákat, a görög kávézókat, pékségeket, lépten-nyomon felbukkanó történelmi jelentőséggel bíró épületeket, templomokat, emlékműveket benn a betonrengeteg közepén. Ha csak rá gondolok mosolyognom kell, és boldog vagyok, hogy ennek a városnak a lakója lehetettem 3 hónapig. Jaj és a naplementék, és az az egészen elképesztő éjjeli nyüzsgés. Soha hasonlót nem tapasztaltam korábban. Egy hét után ráadásul már annyi új ismerős van, hogy sehova sem kell egyedül menni.
Itt jegyezném meg, hogy ugyan kinek így jó, kinek úgy, és ez csak személyes tapasztalat, de én nagyon hálás vagyok, hogy az élet úgy alakította, hogy nem egyedül utaztam, hanem ugyanazt a szemesztert választottuk mindketten a másik szerencsés Thessalonikibe utazó pécsi sorstárssal. Boldog Thessaloniki hónapokat! Mostantól a kedvenc közhelyem a világon: Once Erasmus, always Erasmus!
KTK
Csordás Imola - Gazdálkodási és Menedzsment Szak
2022/2023 - Korfu, Mesongi
Aquarius Beach Hotel
Három hónapot töltöttem Korfu szigetén, szakmai gyakorlaton, egy kis, családias hotelben, az Erasmus+ segítségével, amely élményeimet-tapasztalataimat szeretném most megosztani. Mindig is vonzott a külföldi élet gondolata, így amikor az órákon az oktatóktól, vagy éppen az iskolai népszerűsítő programok keretein belül hallottam az Erasmus+ lehetőségről, rögtön tudtam, hogy én ebben szeretnék belevágni. Sajnos a koronavírus nehezítette ezt így a tanulmányi félév helyett a szakmai gyakorlati lehetőséget választottam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, hiszen ez az első alkalom, hogy ennyi időre távol vagyok a családomtól, ráadásul külföldön, így mindenképpen azt vártam ettől az élménytől, hogy sokkal önállóbb leszek, amit már az első ott töltött héten is tapasztaltam.
Az első nehézség, amivel szembe találtam magamat, hogy nem tudok görögül, ami alapvetően nem akkora probléma, hiszen a főnököm kifogástalanul beszél angolul (az angol volt a kommunikációs nyelv a gyakornokok és a főnökünk között). Azonban a többi munkatársam, akik nem gyakornokok voltak, hanem állandó tagjai a hotel csapatának, már kevesebbet tudtak angolul. Ez az első egy-két hétben még zavart, mert sokszor nem tudtam mit szeretnének kérni tőlem vagy milyen információt szeretnének átadni nekem, azonban a hetek elteltével megtanultam gondolkozni az ő fejükkel és sikerült megértenem őket, sőt még néhány görög szót is megtanítottak nekem, amiket bele is építettem a velük való mindennapos beszélgetéseinkbe. Továbbá az is nehézséget okozott, hogy a szezon közepén érkeztem (júliusban közepén), amikor már nagy volt a pörgés, szinte állandó jelleggel az összes hotelszoba foglalt volt, így rengeteg információt kellett rövid időn belül befogadnom, ahhoz, hogy jól tudjam elvégezni a munkámat. Szerencsére a munkatársaim a segítségemre voltak, egy francia lány tanított be engem, akinek a helyére jöttem, az egész három hónap alatt, pedig egy spanyol fiúval dolgozhattam együtt, aki szintén segített mindenben, hiszen átérezték a helyzetemet, mivel ők is mindketten gyakornokok voltak ott, ráadásul az Erasmus+ segítségével.
A szállásom a hotelben volt, ahol dolgoztam, a többi gyakornok kollégámmal egy szobában, így ezért fizetnem nem kellett. A szálloda egy kisvárosban, Mesongiban található, ahol van néhány bolt, számos étterem, bár, na és persze a gyönyörű tengerpart. Azonban, ha a fővárosba, Corfu Town-ba szerettem volna bemenni, akkor buszra kellett ülnöm, amelynek a költsége oda-vissza kb. 5euró volt, időtartama 40perc és 1óra között, forgalomtól függően. Úgy kell elképzelni, mint itthon a távolsági buszokat, csak ott ’Green Bus’-nak hívták a hosszabb távot megtevő járműveket, ’Blue Bus’-nak pedig a városi buszokat. A fővárosban sokkal több üzlet volt megtalálható, parkok, kávézók, valamint nagyobb szupermarketek (lidl), ahol hetente egyszer bevásároltam, mert olcsóbb volt (kb. 50euró értékben vásároltam egy héten), valamint nagyobb kínálattal is rendelkezett. Szórakozási lehetőségként a sziget bulivárosát nevezném meg, Kavos-t, ahol a nyár minden napján voltak bulik, pörgés és fiatalok. Néhányszor ellátogattunk oda a gyakornoktársaimmal.
A fogadó intézmény egy családias apart-hotel (ételt nem szolgáltunk fel a hotelben) volt, 20-22 szobával, 15méterre a tengerparttól. Én a recepción dolgoztam, jellemzően a délutáni-esti műszakban, ami 15.30-tól 23óráig tartott. Itt a vendégek be és kijelentkezését kellett kezelnem, amennyiben valakinek ez volt az első látogatási a környéken (ugyanis rengeteg visszajáró vendégünk volt), bemutatni nekik a környéket, ismertetni a programlehetőségeket, tömegközlekedés működését stb. Ezen programlehetőségekre való jegyvétel lebonyolításával is foglalkoztam, hajótúrára, buszos túrákra, gépjármű bérlés ügyeit is intéztem. Továbbá, ha a vendégeknek problémája volt, nem tetszett a szobájuk, elromlott valami, vagy csak szükségük volt egy plusz törölközőre, én a rendelkezésükre állta. Emellett fizettetéssel, számlázással, a social média feladatokkal, panaszok kezelésével is foglalkoztam. Nagyon élveztem, hiszen minden nap más volt, más kihívásokkal kellett szembenéznem, valamint nagyon pozitívan éltem meg, hogy a hotel egészének működésébe, minden feladatkörbe betekintést nyerhettem.
A legjobb dologok az Erasmusban, a remek munkatapasztalat, az életreszóló barátságok, az önállósodás és a gyönyörű helyek amiket láttam, amikor a szabadnapjaimon bejárhattam a szigetet. A problémamegoldó készségem hatalmasat fejlődött, hiszen minden egyes nap kisebb-nagyobb problémákat kellett megoldanom. Ezen felül az emberi kapcsolatok, amiket kialakítottam a hotel vendégeivel, rengeteg élettörténetet hallottam, ami kinyitotta előttem a világot, sokkal több rálátásom van egyes kultúrákra, nemzetiségekre. Pontosan ezen tapasztalatok miatt ajánlanám mindenkinek az Erasmus+-t, hiszen ez valamilyen szinten megváltoztatja az embert, hozzáad a személyiségéhez egy ilyesféle tapasztalat.
