Flach Richard BTK Pszichológia
2016/7
Finnország, Helsinki
University of Helsinki
Az Erasmus+ programról a PTE BTK Pszichológia Intézet folyosóin elhelyezett plakátokon olvastam. Mivel már volt némi tapasztalatom a külföldi utakkal kapcsolatban (Ceepus, Youth exchange programok) úgy gondoltam a hosszabb külföldi tanulmányokat a legjobban ezzel a lehetőséggel lehet megalapozni.
Szerettem volna tapasztalatot szerezni arról, hogy milyen hosszabb ideig külföldön élni. Hogyan boldogulok távol a barátaimtól, ismerőseimtől, a megszokott szociális hálóm támogatása nélkül. Vajon milyen fokára vagyok képes az integrációnak? Mit élhet át egy immigráns? Igyekeztem megfelelően felkészülni a kiutazásra, hogy a lehető legtöbb váratlan feladatra is legyen valami alternatívám. Vajon lesznek-e barátaim? Ki tudok-e alakítani, be tudok-e épülni valamilyen szociális hálóba? Támogatni fogják-e a kutatási ötleteimet? Az ösztöndíjat kihívásnak tekintettem és jó referenciának a későbbi munkavállaláshoz, kutatói életpályához. Elsősorban szakmai fejlődést vártam. Azt már tudtam, hogy a finnek kimagasló eredményeket mutatnak fel a szuicidológia kutatások területén. A betegségszemléletük és a szociális ellátó rendszerük is eltér az otthonitól. A finn oktatást sokan dicsérik, összemérik magukat az eredményeikkel. Erről a nemzetközi iskolai oktatás felmérések szolgáltatnak adatokat. Kíváncsi voltam, vajon hogyan és mi módon folyik az oktatás és az élet Finnországban.
A legnagyobb nehézséget az anyagiak jelentették. Finnország Erasmus hallgatóként egy „zsebbenyúlós” történet. Nagyon oda kell figyelni, hogy az ember mire költ, hiszen szinte minden háromszor annyiba kerül, mint otthon. Az ösztöndíjam a szállást sem tudta fedezni. Így egyéni források után kellett néznem. Az Erasmusos ismerősök némelyike valahogy el tudta intézni, hogy részmunkaidősként dolgozzon a finneknél, de ez volt a ritkább.
Az anyagiakat én családi támogatásból és egyéb ösztöndíjakból fedeztem. Hiába utaztam ki január 11-én, megérkezéskor nehéz volt elviselni, hogy reggel kilenckor még mindig sötét van. Emiatt megborult a napi ritmusom. A jelenségre már fel voltam készülve, ezért döntöttem úgy, hogy a tavaszi szemesztert nézem ki magamnak, ahol a sötétből a világosságba megyünk át és napról napra több lesz a napsütéses órák száma. Ősszel/télen Finnország elég lehangoló tud lenni. Persze van, akit a sötétség és a hideg annyira talán nem riaszt. Mindenesetre ajánlatos betenni a csomagba a meleg ruhák mellé némi D-vitamint is. A finn emberek kedvesek, segítőkészek, felkészültek, pontosak, megbízhatóak és türelmesek. Mivel a svéd is állami nyelv, ezért szinte mindenki legalább három nyelvet beszél. A legtöbb film angolul van, felirattal. A skandináv országokra jellemzően szinte mindenki, mindenhol kitűnő angolt beszél. Persze csak akkor, ha van mondanivalója. A finnek ugyanis inkább szótlanok. Történelmi múltjukból fakadóan nagy területeken éltek, egymástól, nagy távolságban. Egy „új jelenség” számukra, hogy a nagyvárosokban (mint amilyen Helsinki) „egymáshoz közelebb” kerültek. Az afféle „small talk” csak nyáron jellemző rájuk (nyáron a finnek szinte teljesen átalakulnak). Ez talán a világlátott, fiatalabb generációra már kevésbé igaz.
Szállást találni Helsinkiben mindenki számára nagyon bonyolult és költséges tud lenni. Január 10-én még minden energiámat lekötötte az itthoni vizsgaidőszak, de a Helsinki Egyetem már január 12-én orientációs napokat tartott. Ebből a szempontból igen megterhelő lett volna az, ha a vizsgák, beadandók és a plusz papírmunkák, utazásszervezés, stb. mellett még önállóan lakást keressek a HOAS nevű vállalaton keresztül, aki a diákszállásokat intézi. Létezik azonban egy másik cég is, az Unihome. A regisztráció alkalmával már leadható (és erősen javasolt) az igény a szállásra. Szerencsés esetben a kiutazás előtti pár hétben az ember kap egy ajánlatot az egyetemtől, amit ajánlott elfogadni, mert a lakhatás az egyik legbonyolultabb kérdés a fővárosban. Az Unihome szervezete ajánlott egy Domus Academica nevű hostelt, egy olyan szobával ami havi 600 euróba került.
Ez az összeg tartalmazta a heti egyszeri szobatakarítást és egyéb apró szolgáltatásokat. A szobában egyedül voltam és tartozott hozzá külön konyha és fürdőszoba is. A magam ura lehettem. Nagy előny volt, hogy ebben az épületben gyűlik össze szinte az összes külföldi diák. A közösségi helységben mindig jó társaság verődött össze. Az egyetemi ajánlaton kívül persze lehet próbálkozni és alternatívákat keresni de, az idő szűke, az ismerőseim és kollégáim javaslatára úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok. Ez az épület Helsinki centrumában van, közel mindenhez. Több barátomnak a városon kívül sikerült elhelyezkedni, ami miatt naponta be kellett utazniuk a városba.
A „Domus” a svéd és finn bérházakhoz hasonlóan működik. Közös a mosószoba és a szauna. A közös szaunát a hölgyek és az urak külön napokon vehették igénybe. A mi alagsorunkban rengeteg nagyteljesítményű ipari mosógép, centrifuga és szárítógép volt, közös szárítóhelyiséggel, ahol egy gép meleg levegő cirkuláltatásával segíti a ruhák száradását. A szaunába (nemcsak!) a finnek meztelenül járnak. „A finnek azok, akik nem beszélnek veled, de hajlandóak meztelenül ülni veled a szaunában.” A szaunázás egy társasági élmény, tradíció.
Egyik kedves emlékem is ide kötődik. Volt, hogy vasárnaponként néhány finn is bejött a szaunába. Ők rendszerint szinte megállás nélkül öntötték a vizet a forró kövekre, ami miatt csakhamar elviselhetetlenül égetővé válik bent a forró gőz. Ez valahol szórakozás nekik, hiszen a legtöbb külföldi igen hamar kiszalad a hideg zuhany alá. Egyszer, amikor egy finn és egy német úrral ültünk ketten, a finn úr megkérdezte, hogy „tehet-e a tűzre”? Provokálni akartam és kíváncsi voltam, hogy ki fogom-e bírni a „finn poklot”. Mondtam, hogy mehet az egész vödörrel (kb. 3 liter volt benne). Ráborította. Nemsokára égető gőzpára lepte el a kis szaunát. Mindenki tűrte a melegséget. Aztán a német úr hamarosan megadta magát. Erre a finn kolléga kedves szavakat intézve megkérdezte, honnan jöttem (a legtöbb finn fejében még él a finn-magyar barátság) és hozzátette, hogy a legtöbb olasz és egyéb náció sírva szokott kiszaladni egy ilyen akció után Ez volt talán az egyetlen alkalom, amikor ilyen közel kerülhettem egy finnhez. Talán ki kellet érdemelnem a bizalmát…
Helsinkiben nehéz a díszlettervező dolga! Néhány kivételtől eltekintve minden az utóbbi negyven évben épült fel. Pécshez képest a város szegényes a művészeti stílusok terén (az Art déco építészeti stílus, valamint a Bauhaus elemei gyakoriak). A Szovjetunió széthullott, de az épületei nem. Azt hiszem, ha valaki látott egy finn várost, akkor látta az összeset. Helsinki impozáns és rendezett. Az utcák nem szemetesek és alig találni grafitit a falakon.
A tömegközlekedést, mivel a centrumban laktam csak ritkán vettem igénybe. Helsinki egy metróvonallal rendelkezik (vö: London, Budapest, Madrid). A tömegközlekedés is rendezett és jól lehet tájékozódni (mobil applikációk). A körülmények ellenére sokan kerékpároznak. A tavasz beköszöntével pedig még többen. Ilyenkor bérelni is lehet az utazókártyánkkal egy kétkerekűt. A kártya kiváltásához diákkedvezmény is jár. Mindenről kitűnően lehet tájékozódni angolul a HSL (Helsingin Seudun Liikenne) felületein. Ne hagyjuk ki a Suomenlinna katonai erődítmény meglátogatását! Suomenlinna Helsinki egyik városrésze, amely közvetlenül a Helsinki előtti szigeteken található. Ide hajóval juthatunk el, akár a bérletünkkel.
Az ebédeket legjobb az UnicCafe éttermeiben megoldani, ahol a diákoknak kedvezmény jár. Így 2,6 euróért bőségesen meg lehet oldani a főétkezéseket. Változatos a menü, sok a friss halétel és a zöldségből és salátákból, a különböző barnakenyerekből öntetekből és fűszerekből korlátlanul lehet fogyasztani. Nagyon barátságos és diákbarát hely.
A szórakozási lehetőségek (az egyéni szerveződéstől eltekintve) a szórakozóhelyek (klubok, mozik) és az éttermek többsége nagyon költséges az itthoni árakhoz képest. A diákoknak bizonyos helyeken biztosítanak némi ármérséklést (átlagosan 10 euro) és havonta két alkalommal kedvezményesen lehet moziba és múzeumba is ellátogatni. Hétvégenként nem ritka, hogy 24 év a korhatár egyes szórakozóhelyeken. Két érdekesség: (1) a legtöbb szórakozóhelyen van ruhatár, aminek a használata kötelező. Ez pedig szinte mindenhol 3 euróba kerül (van, ahol a táska után is fizetni kell) és ha az ember ki szeretné venni a ruháját, mert mondjuk bennfelejtett valamit a zsebébe, elkérnek tőle plusz 1 eurót. Ez néha az egyetemi szervezésű bulikra is igaz. (2) A finnek a sorban állás mesterei. Szinte mindenhol komoly sorok kígyóznak szombat este a szórakozóhelyek előtt. Helsinkiben érdemesebb inkább a könyvtárakat, múzeumokat, valamint egy remek helyet az ’Arkadia International Bookshop’ épületét látogatni. Érdemes betérni az egyetem mellett lévő Magyar Kulturális és Tudományos Központba is. Remek lehetőség nyílik sportolni az UniSport edzőtermeiben. A kurzusaikat is érdemes látogatni, bérletet váltani. Helsinki közel van a természethez, nagyon élvezetes futni a tengerparton, erdőkben.
Az egyetem különböző szervezetei (mint a CISSI – Organization of International Social Scientists) rengeteg szórakozási lehetőséget kínál. Remek lehetőségeket kínálnak, hogy bekapcsolódhassunk az egyetemi életbe. Interkulturális eseményeket szerveznek, ahol jobban meg lehet ismerni a helyieket is. A rendezvényeikre a jegyek rendszerint egy nap alatt elfogynak.
Ahogy azt bemutattam, Finnország drága hely. Erre fel kell készülni. A szállásom napi 20 euro, a heti kiadás pedig jó közelítéssel 40 euro. Ezen felül az alkohol és dohánytermékek is nagyon drágák. Az alkohol árusítása állami monopólium.
A legtöbb boltban gyenge sört vagy cidert lehet kapni, este kilencig. Italdiszkontban (Alko) lehet töményszeszt és bort venni. Az áruházak közül a Lidl és a Tokmanni a legmegfelelőbb a szükséges holmik beszerzésére. A többi áruház, mint a Prisma, Alepa, S-market, K-market a drágábbak közé tartoznak, viszont minőségi árukat forgalmaznak.
A mentorhálozat kifogástalanul működött, nagy segítség volt. Mentoraink a kiutazás előtt Facebook csoportot szerveztek nekünk és minden fontosabb eseményről értesítettek bennünket. Segítettek a papírmunkában, az orientációs nap lebonyolításában is. Helsinkiben pezsgő diákélet van. Az overallos (minden karnak külön szín, megannyi falvarróval, stb.) diákok a fehér sapkáikkal állandó jelenség.
Az Erasmusos bulik egy idő után unalmassá és céltalanná váltak számomra. Meg lehet ismerkedni sok érdekes személyiséggel. Akár barátságokat, párkapcsolatot is meg lehet alapozni. Interregnum helyzet ez a létforma. Mindenki tudja, hogy 5-10 hónap múlva hazamegy folytatni a „rendes” életét. Így a kapcsolatok, kötődések is felvesznek egy sajátos mintázatot.
A tanulmányaim ügyében a következőket szeretném megjegyezni. Összességében csalódás volt, hogy átszervezések, leépítések és még ki tudja milyen okok miatt viszonylag kevés angol kurzus volt meghirdetve. Saját képzésemhez szinte egy kurzusom sem köthető szorosan. Általánosságban igaz, hogy a legtöbb kurzus intenzíven involválja a diákokat. Sok készülést, otthoni munkát igényel az egyes részfeladatok határidős elvégzése, előtesztek megírása, stb.
Az itteni pszichológiaképzés nagyon érdekesen alakult. A pletykák szerint Finnországban évtizedekkel ezelőtt azért vált ketté a pszichológus és szociálpszichológus képzés, mert összeveszett két nagy vezető kutató, egy pszichológus és egy szociálpszichológus, és jobbnak látták külön utakon folytatni. Van egy úgynevezett Social Science blokk, amin belül van elszeparálva a pszichológiától (ugyanis az már az orvostudományokhoz tartozik) a Szociálpszichológia fakultás. A legtöbb kurzusom a Svéd Főiskolán (Soc&kom) volt, ami egy jól felszerelt könyvtárral és sok vendégoktatóval várja a hallgatókat. Itt svéd nyelven is folyik képzés. Többek között itt tanít két kitűnő magyar kolléga Dr. Szabó Zsolt Péter, valamint Dr. Vincze László. Fejlett az infrastruktúra (egyetemi intranet, segédanyagok).
A tanításhoz szükséges eszközállomány hálózata kifogástalan. Ezt ellensúlyozza a Helsinki Egyetem pénzügyi problémái miatt elküldtek nagyon sok, az adminisztratív feladatok elvégzéséért felelős kollégákat. Így ezen feladatok ellátása (is) a tanárokra hárult.
Figyelmet érdemel még, hogy az oktatás periódusokban zajlik. A tavaszi szemeszterben három periódus is van. A kurzusok és vizsgák, beadandók is eszerint oszlanak meg. Ez az elején sok bonyodalmat okozhat. Nem könnyű összeszedni az órarendet (ráadásul háromszor egy félév alatt), nagyon észnél kell lenni. Van, hogy egy óra 3 órán át tart, közte fél óra szünettel.
Sokszor úgy hirdetik meg a kurzust, hogy pl. 12:00, de a tanár csak 12:15-kor kezdi meg az oktatást az akadémiai negyedóra miatt, és később is fejezi be. Az előadók megértőek és nem bánják, ha hiányzunk itt-ott. Átlagosan egy periódusban 7 alkalommal találkozunk a tanárral. A hétre pedig van önálló munka, rezümé, vagy egyéb iromány elkészítése, cikkek feldolgozása. Bele lehet szokni és nagyon hasznos, hogy az önálló munkára ösztönöznek. A periódusok miatt a szemeszter is hamarabb fejeződik be
Nagy átjárási lehetőség van a karok között (itt sikerült adaptálni a Bologna-rendszert). Az oktatás színvonala igen magas. Nincsenek nyelvi nehézségek. Nagyon szívesen fogadják a kritikát, kommentet, polémiát. Otthoni dolgozatainkra igényes, személyre szóló értékelést kaptunk. Van lehetőség kibontakozni. Kíváncsiak az emberre és ha tudják, segítik. Az osztályzás átlátható és következetes.
Személyesen tapasztalhattam meg azt az öt dolgot, amit Ilkka és Vappu Taipale (2017) Finnország sikerének, zálogaként említ:
1. ingyenes oktatás
2. az önkormányzatok függetlensége
3. civil társadalom
4. a férfiak és nők egyenjogúsága
5. társadalmi konszenzus és bizalom
Elsősorban BA-s pszichológusoknak, Társadalom és Szervezetpszichológia MA szakosoknak, vagy doktori programban résztvevő hallgatóknak ajánlom az ösztöndíjat. Egészen más hangulatú nyáron Finnország, érdemes lenne egy nyári egyetem alkalmával meglátogatni a finneket.
Püsök Péter ETK Gyógytornász
2016/7
Finnország, Pori
Satakunta University of Applied Sciences
Az Erasmus+ lehetőségről elsősorban barátoktól hallottam. Kivétel nélkül mindenki csak jót mondott róla, így az évek során egyre többet gondolkoztam azon, hogy egyszer én is kipróbálom magam valahol. Eleinte hezitáltam, hogy belevágjak-e, de pár barátom (egyben évfolyamtársam) akik ugyanúgy jöttek Finnországba, és a nővérem, aki szintén Erasmusra készült, lökdöstek, hogy menjek, jó lesz. Meggyőztek. És nem bántam meg. Úgy igazából nem vártam az egész programtól semmit. Tudtam, hogy jól fogom érezni magam, sok érdekes emberrel találkozok, teljesen különböző oktatási rendszerben fogok tanulni és más kultúrát ismerek meg.
A kiutazás igen korai dátumra (december 29.) esett, mert értesülést kaptunk, hogy a tavaszi szemeszter idén korábban kezdődik a campus új helyre költözése miatt. A légi összeköttetés jó Finnország és Magyarország között, heti több járat is közlekedik Budapest – Tampere és Budapest – Helsinki között. Mi az utóbbit választottuk, melyet követően három és fél óra buszozás után megérkeztünk Poriba. Országon belüli utazásokra, diák szemmel nézve, a buszutazás a legkedvezőbb az igen alacsony (1-15 EUR) árak miatt.
A szállást egy, az egyetemmel szerződésben álló cég biztosítja a cserediákok számára, így kiutazás előtt nagy könnyedség volt, hogy nem kellett még azt is keresni. Ezek az apartmanok átlagosan 311 euróba kerülnek, ami kifejezetten olcsónak számít Finnországhoz viszonyítva. Az ár az egyébként elég gyors internetelérést és a heti egy, az épületben lévő szaunalehetőséget is tartalmazta.
A finnekről alkotott sztereotípiák (miszerint visszahúzódóak és nem túl barátságosak) ellentétével találkoztam már az első nap. Nagyon is nyitottak, barátságosak és segítőkészek voltak. Mindenki nagyon jól beszél angolul, így különösebb nyelvi korlát nem volt. Az egyetlen nehézséget, amivel meg kellett küzdeni a tükörjégen való biciklizés adta. A szokás Poriban azt diktálja, hogy az emberek több mint 50%-a biciklivel közlekedik, különösen a diákok. Évszaktól függetlenül a suli előtti tárolókban biciklik serege parkol.
Maga a város nem túl nagy, körülbelül 85000 lakossal rendelkezik. Diákoknak a legtöbb étteremben jár a kedvezmény, így 2.60 euróért lehet ebédelni. Mindenhol önkiszolgálás van, a jobb helyeken annyit lehet enni, amennyit nem szégyell az ember. Rengeteg bár, pub, disco és snookerszoba nyújt esténként szórakozási lehetőséget. Többnyire ezeken a helyeken is érvényesek a különféle diákkedvezmények. Van egy, az egyetem által működtetett úgynevezett „Saikku” (diákház), ahol minden harmadik szerdán van buli, szauna és egyéb szórakozási lehetőség. Személy szerint nekem a többi Erasmusos hallgatóval töltött közös programok, zenélések és biciklitúrák nyújtották a móka nagyrészét. A város közel fekszik a Balti tengerhez, így rengeteg félszigethez 1-2 óra alatt el lehet jutni biciklivel. Az órarend is nekünk kedvezett, ugyanis péntekenként nem volt tantárgyunk, ezáltal élvezhettük a hosszú hétvége adta lehetőségeket. Így megnyílt az út hosszabb biciklitúrák kivitelezésére és a messzebb lévő városok felfedezésére.
Havi 500 euró ösztöndíjat kaptunk, ami már kiutazás előtt egyben átutalásra került. Ha nem utazgattunk volna a kínt lét alatt, még csak-csak elég lett volna, de hát... húz a kalandvágy. Az élelmiszer árak nagyjából megegyeznek az itthonival. Egy-két termék van, ami picivel drágább, így nem kellett sokkal többet költeni. Mivel a kint tartózkodás alatt sok helyre ellátogattunk, ezért saját forrásból is ki kellett egészíteni a büdzsét. Az, hogy a kirándulásokra ki mennyit költ, az teljes mértékben az igényektől és az alternatív utazásformától függ.
A Porihoz közel lévő Turkuból és Helsinkiből rengeteg kompjárat indul, így a környező helyekre, mint például Stockholm, Tallinn vagy Szentpétervár könnyedén el lehet jutni egy-egy kiruccanás alkalmával.
A fogadó intézményben az első perctől kezdve nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Körbevezettek az épületben, segítettek az órarend összeállításban és megmutattak hasznos dolgokat, amiket a tanulmányaink során használhattunk. Az egyetemnek van egy úgynevezett 24 órás része, ahova az intézménytől kapott chippel bármikor be lehet menni. Itt egy informatika- és egy edzőterem található. A tanárok is egytől egyig a diákok készséges szolgálatára állnak. Segítőkészek és motiváltak a tudás átadásában. A tanórák felépítése eltér az itthonitól, főleg az évfolyamok létszámát és az interaktívabb oktatásformát tekintve. Az ott kapott tudást nagyra értékelem és maximálisan elégedett vagyok vele.
A helyi ESN és mentorhálózat magas szinten működik, rengeteg programot kínálva a cserediákoknak. Az Erasmusos hallgatókat a korábban említett apartmanokban szállásolják el, elősegítve egy összetartó közösség formálódását. A mentorok segítőkészek és szinte napi szinten találkoznak velünk, külföldről érkezőkkel.
Összességében nagyon megérte ez a mobilitás mind szakmai tapasztalat, mind szórakozás terén. Azt hiszem nem találkoztam, még olyannal, akinek ne tetszett volna eme lehetőség. Bárkinek tudom ajánlani, aki közelebbről meg szeretné ismerni a színvonalavas finn oktatást, szeret utazni, könnyen barátkozik, fűt a kalandvágy, kíváncsi az északi fényre, szereti a természetet és a hideg éghajlatot preferálja.
Asbóth Rita KTK Pénzügy
2016/7
Finnország, Turku
Turku University of Applied Sciences
Az Erasmus programnak köszönhetően az elmúlt félévet Turkuban, Finnországban töltöttem. Már tavaly nyáron volt szerencsém ehhez a csodaszép országhoz, ott született meg anno az elhatározás, hogy ide jöjjek. FinnAir-rel utaztam január 1-én, először Helsinkibe, majd egy hosszabb várakozás után Turkuban is szerencsésen földet értünk. A hajnali időpont ellenére tutorom várt rám a reptéren, és mivel szállásom csak másnaptól volt, az Omena Hotelben töltöttem az éjszakát. (Ezt ilyen 1-2 éjszakára tudom ajánlani- tiszta, kóddal lehet közlekedni, kényelmes.) Másnap - szintén a tutorral- elmentünk a kulcsért illetve a starting package-ért.
Alapvetően két lehetőség van, a Retrodorm, ami egy kollégium (nekem nem volt szerencsém hozzá, de több negatív kritikát is hallottam róla- egyrészről hideg, másrészről nagyon kórházi a hangulata; amiért nem ezt választottam az az volt, hogy nincs benne szauna, viszont ha itt laksz nem fontos bérletet venned, mert viszonylag közel van az egyetemekhez, illetve a társaság elég jól összeszokott ahogy láttam+ ők látták a sarkifényt az ablakból...) A másik a TYS, ami egy hálózat, és minimum 3 helyen vannak épületei. Övék a student village- aki nagy partiarc, hacsak teheti, ide kérje magát, mert itt vannak a legnagyobb bulik. Illetve a Varrisou nevű városrészben két helyen, én itt voltam. Ennek a városrésznek kb. hasonló a híre, mint Miskolc- Avasi lakótelepnek.. Fehérbőrű ember ritka, illetve azt mondták a közbiztonság sem teljesen jó, szerencsére én ebből nem érzékeltem semmit. Maga az épület tavaly lett felújítva, kifogástalan volt, a földszinten volt a szauna, amit egy hónappal korábban le kell foglalni, és ha szeretnél hívsz másokat, de egyedül is elvonulhatsz. Szárítószoba is volt a szauna mellett, a mosoda pedig a szomszédos épületben. Ezt is ugyanabban a rendszerben lehet foglalni, és 1,5-2 euró/mosás. (Ja a szauna pénteken és szombaton van, és havi 4x mehetsz.) Az apartamanok 2 illetve 3 szobásak- én 2 orosz lánnyal osztoztam egy 3 szobáson. Havi 296 euróba került- amibe benne volt a bútorbérlés is- ágy matraccal, asztal, szék, polcok és nagy szekrény. Internet kábelt ajánlom, hogy vigyetek, mert nem része a szobának.
Mivel ez a városrész messze van a sulitól és központtól mindenképp kelleni fog bérlet. Az egyetem ad igazolást, amivel a diákbérlet 33 euró/hó. A buszok amúgy meglehetősen gyakran közlekednek, először kicsit furcsa, de gyorsan hozzá lehet szokni a föli.fi oldalhoz. Itt tudod megnézni a menetrendeket, útvonalat tervezni, nézni, hogy merre mennek a buszok, illetve, bérletet venni. Még fontos infó a buszközlekedésről, hogy a buszokat külön le kell inteni, ha csak állsz a megállóban nem fog megállni. Illetve érdekesség, hogy az összes busz megáll a Market Square-en (finnül Kauppatori) ez a központ, itt vannak a nagy bevásárlóközpontok, illetve az iroda, ahol a finn id számot kell igényelni. Persze vannak taxik is, de a mi pénztárcánkhoz ezek nagyon borsos árúak. Pénteken és szombaton éjszaka is járnak a buszok.A környező részekre el lehet jutni a föli járataival, pl. Ruissalo-ra mindenképp érdemes többször is kilátogatni- nyáron a vizibusszal is lehetőség van rá. Ha az ország többi pontját is szeretnétek meglátogatni OnniBus.com. Nagyon jó áron lehet vele a nagyobb városokba eljutni. Természetesen a helyi diákszervezetek pl. ESN nagyon jó programokat szervez, érdemes figyelni a fb-oldalaikat. Turkunak kikötője is van, aki teheti Stockholmba mindenképp látogasson el. Két lehetőség van- a Viking Line és a Silja Line, én az előbbivel utaztam. Extra tipp, hogy ha igénylitek az ingyenes klubkártyát, akkor olcsóbban tudtok utazni (ez csak a finn nyelvű oldalon van, de google fordító, vagy tutor segíthet). Kétféle opció van, amikor odamész eltöltesz pár napot és visszajössz, illetve a körút. (Ez nekem nagyon furcsa volt, hogy mi a jó abban, hogy egy hajón töltök egy napot, és nem nézem meg a másik várost. És a válasz, hogy egyrészről az Archipelago=szigetvilág, ami mellett megy a hajó, gyönyörű, illetve kisebb az adó mértéke az alkoholon, és bizony ez vonzza a lakosságot.
A Turku University of Applied Sciences (TUAS) Business szakára jártam. Sajnos csalódnom kellett, kicsit többet vártam volna a nagynevű finn oktatástól. Aki ebben szocializálódik biztos könnyebben veszi, én itthon se vagyok oda a csoportmunkákért, de kint csoportmunka és beadandó a tanárok kedvence. Erre lelkileg készüljetek. A kinti Neptun nem egy hanem 3 rendszer, a SoleOps-ban felveszed az órákat, illetve oda írják be a jegyeket, a Messiben a hasznos infók, órarend és menza menü van például. Az Optima pedig a fájlmegosztó, ide rakják fel a diasorokat, és ide kell feltölteni a beadandókat- olyasmi, mint a MeetStreet. Illetve saját levelezési hálózat is van. Az órarend nekem nagyon furcsa volt, itthon hozzá vagyunk szolva, hogy hétről hétre ugyanakkor ugyanoda kell menni. Itt nem így van- egyszer 3 óra egymás után, utána hetekig nincs az az óra, igazából teljesen random ránézésre, de ezek természetesen nem véletlenül vannak így. A menza. Ez nagyon király dolog, egyrészről olcsó 2,6 euró, másrészről önkiszolgáló, így annyit veszel, amennyi jólesik, ráadásul a választék is megvan, és finom.
Turku az egyik legrégebbi városa Finnországnak, egy időben főváros is volt. Viszont el kell mondani, hogy amennyire szép a természeti környezet, az épített környezet -számomra legalábbiselég sivár ebben az országban. Nem igazán érdekli őket, hogy csicsázzák az épületeket, nagyon letisztult az építészetük. A múzeumokat érdemes végigjárni, főleg a várat és a Forum Marinumot ajánlom (diákkedvezménnyel olcsóbban lehet kijönni, mint a múzeumbérlettel). A finnek kedvenc mesefigurái a Muuminok. Amit csak el lehet képzelni kapható ezzel a díszitéssel, és Turku mellett Naantalinál van egy picike sziget, ami be van rendezve ezeknek a mesefiguráknak. Február végén egy hétre kinyitnak, illetve nyáron, ide is érdemes ellátogatni, bár a célközönség inkább a kisgyerekek.
Sajnos sikerült kicsit közelebbről megismerkednem vele, mint szerettem volna. Ha valakinek szintén sikerül valami nyavalyát elkapnia a menet a következő: először a student nurse-höz kell elmenni. Ő, ha komolyabb a baj, elirányít a körzeti orvoshoz (ez fizetős 21 euró) ide reggel 8-kor telefonon vagy személyesen időpontot kell kérni. Aztán van egy beszélgetés egy nurse-szel és ha úgy ítéli meg csak akkor lát orvos. Itt jegyezném meg, hogy kb. mindenki perfekt beszél angolul, viszont az első orvos akihez kerültem pont nem beszélte, de jöttek tolmácsolni, szóval nagyon segítőkészek. A CampusSport kártyával olcsón nyílik sportolási lehetőség, de egy-egy alkalomra lehet menni pl. a TFC-hez.
Elsőre nagyon drágának fog tűnni minden, de így utólag visszaszámolva nem annyival drágább, csak tudni kell, hogy hova érdemes menni. A Prisma a hely, ahol minden van, viszonylag jó áron, illetve a Tokmanni- itt nagyon jó ajánlatok szoktak lenni. Van Lidl is, ide is érdemes ellátogatni, mert legalább lesz egy-két ismerős dolog, és nem kell a szótár. Érdekesség ugyanis, hogy nagyon sok terméken csak finnül és svédül van rajta hogy micsoda. Némi angol és nyelvtudással a svédből valamicskét ki lehet hámozni ;-). A ruhaboltokban az akciós termékek nagyon jó áron szoktak lenni, illetve vannak turik, pl. az UFF-ban szezon végén 1 euróig lemennek az árak.Rengeteg bár és egyéb szórakozóhely van, viszont ahogy korábban utaltam rá, az alkohol nem olcsó, sőt… Egy ilyen este 20 eurónál kezdődik. A mozi a központban van, és külön érdekesség, hogy a finnek általában nem szinkronizálják a filmeket, így ha pont akkor van a premierje a várva várt filmeteknek nyugodtan menjetek, de készüljetek fel, hogy a felirat kicsit zavaró lesz, nemcsak finnül hanem svédül is menni fog a szöveg.
Katolikusként szerettem volna misére járni, és van is rá mód, van egy katolikus templom a városban (a finnek zöme evangélikus). Külön érdekesség volt számomra, hogy milyen sok nyelven tartanak szentmiséket. Finnül és angolul minden ünnepnap, de havi rendszerességgel előfordul latin, svéd, lengyel, vietnámi és még euroeallai is. Mivel a papok ez utóbbi 3 nemzetiséghez tartoznak, és bár beszélnek finnül, mégse anyanyelvük, az esti angolt preferáltam általában. A legfelejthetetlenebb napok Lappföldhöz kapcsolódnak. Akinek lehetősége adódik- nagyon megéri elmenni. Többen szerveztek autós túrákat, én az esnes szervezéssel voltam. És csak dióhéjban, találkoztam a Mikulással, jártam egy hókastélyban, fürödtem a Jeges-tengerben (természetesen szaunázás után), láttam a sarkifényt háromszor is, szánkóztam fekete-pályán és olyan is volt hogy husky húzták a szánt. Mindezt 5 nap alatt, 400 euróért.
Kollarics Attila ETK Gyógytornász
2016/7
Finnország, Pori
Satakunta University of Applied Sciences
Az egyetemen hallottam először az Erasmus programról, és először még nagyon távolinak tűnt, de ahogy másodéves lettem, már gondoltam, hogy utánajárok a dolognak még idejében. Mivel egy évvel előtte kell jelentkezni, ezért be is adtam a szükséges dokumentumokat tavasszal. Azt hallottam mindenkitől, hogy életük legjobb élménye volt. Úgy voltam vele, hogy nem számít mennyi intéznivaló van vele, egy ilyen lehetőséggel muszáj élni.
Többek között azért jelentkeztem, hogy magabiztossá váljak az angolban, továbbá megismerjek sok remek embert a világ minden tájáról, és a kinti szakmai módszereket, amelyek aztán a későbbi munkám során a segítségemre lehetnek. Biztos voltam benne, hogy még esetleges plusz anyagi ráfordítás és az itthoni tantervtől való lemaradás ellenére is bőven meg fogja érni ez a „befektetés”. De nem volt olyan vészes a papírmunka, mint ahogy azt megjósolták, inkább el volt osztva hónapokra, mindig volt egy kicsi, amit intézni kellett. Itthon csináltattam devizaszámlát, de sajnos félretájékoztattak az OTP-nél, miszerint nem kell külön kártya, hogy használni tudjam az eurót kint. Ez olyan szempontból problémát jelentett, hogy kérnem kellett forintot otthonról a vásárlásokhoz, mivel devizával csak utalni tudtam, és emiatt nem tudtam pontosan látni, hogy mennyit költök, számolni meg se erőm, se időm nem volt, annyi teendő és program volt.
Ketten mentünk az itthoni kolis szobatársammal. Először repültem, éjszaka megérkeztünk Helsinkibe, kalandos volt az egy óra alvás két főre lebontva a reptéren. Reggel buszoztunk Poriba, ahol a mentorunk kijött elénk. Némi meglepetésre külön szobába kerültünk, de jó ötlet, hogy jobban rá legyünk utalva az angolunkra. Egy tágas, két hálószobás apartmanba léptem be, amely 311 euróba került havonta, de a suli intézte, szóval plusz teendő nem volt vele. Az volt jó benne leginkább, hogy az egymás mellett lévő több szintes épületekben lakott a legtöbb Erasmusos diák, így minden héten itt voltak az összejövetelek, közös zenélések, kártyázások, bulik. A suli és a városközpont 30 percre volt gyalog. Busz/taxi túl drága volt, hogy akárcsak szóba kerüljön. Egy hét után azonban megvásároltam egy nemrég hazarepült
diák kerékpárját, amivel az utazási idő a harmadára csökkent. Első kihívás ekkor vette kezdetét: társam térdsérülést szenvedett 1 hét után, és az volt az egyetlen közlekedési mód, ha felül a 30 éves bicajom hátuljára a lefagyott úton. Első tanítási napra menet mindössze egyszer estünk el, de egészen profik lettünk ebben a páros versenyszámban, csak a bicaj nem bírta. Egy családi barát ki tudott segíteni egy strapabíróbb járgánnyal. Ő már 16 éve kint él, és ekkor találkoztunk először.
Ahogyan arra fölkészültünk, a szórakozóhelyek, bárok, étkezőhelyek magyar viszonylatban elég drágák. Ami nagyon jó volt, hogy a diákok nagyon olcsón kapnak nagyon bőséges menüt. Emellett sokat főztünk, az International Cafén gyorsan elfogyott a csirkepaprikás és a baracklekváros gombóc.
Poriban volt egy Student House nevű hely, amit ki lehetett bérelni, és nagyon jó hangulatú bulikat szerveztek mindig. A bemutatkozó esemény a szilveszteri összejövetel volt, amikor láttuk a tűzijátékot a folyó felett, és sok későbbi jóbaráttal, osztálytárssal ismerkedtünk itt meg. Valamint az utolsó buli is itt volt a nemzeti ünnepük, a Vappu alkalmából. Jó közösség alakult ki, a társaságban lévő régebb óta itt élő hallgatókat és mentorokat bármikor megkérdezhettük, ha kérdésünk merült fel. Az ESN szervezett túrákat, de sajnos amelyikről értesültünk, már be volt telve. Én egy másik szervezett kirándulás révén jutottam el Lappföldre, ahol a tiszta időjárás lehetővé tette, hogy lássuk az északi fényt. Emellett magunknak szerveztünk egy hetes kiruccanást a balti országokba, ami szintén életre szóló élmény volt.
A tárgyfelvételnél nem akartuk túlvállalni magunkat, de végül 5 tárgyat is fölvettünk, és tetszett mind, ezért meghagytuk. Jó tapasztalat volt, hogy nem volt nehéz megérteni az órákat. A finnek nagyon jól, és érthetően beszélnek angolul. Tetszett, hogy praktikusan van a tanterv összeállítva. Kevesebb volt a tantárgy, de a lényeg jól össze volt foglalva. Jobban éreztem kint, hogy a tanárok tényleg át akarnak adni valamit, és nem pusztán kötelességből teszik. Jó volt, hogy voltak olyan tárgyak, amelyek célja közvetlenül nem a lexikális tudás bővítése volt, hanem magunk, társaink és környezetünk megismerése volt. Nagyszerű volt tapasztalni, hogy például neurológián mindig jöttek hozzánk az éppen tanult betegségben szenvedő vendégek, akiktől egy órán keresztül kérdezhettünk akármit. Emellett a kutatási témámat is úgy találtam ki, hogy a kint töltött időszakot hasznosítsam. Méréseket végeztem utánpótlás játékosoknál, és összehasonlítom a két országbeli eredményeket.
Amiben a legtöbbet tanultam, az mégsem a sulihoz köthető. Rengeteg olyan helyzet volt kint, amikor egy váratlan helyzetben kellett valamit reagálni, hirtelen döntést hozni. Mindezt angolul, ami a gondolkodásomat, döntéshozó képességemet erőteljesen serkentette.
Mindenkinek ajánlom, hogy legyen bátor, és jelentkezzen, mert ez egy egyedülálló lehetőség, hogy külföldön élhess úgy, hogy szinte az egészet kifizeti a suli. Ahogy már írtam is: új barátok a világ minden tájáról, egy összetettebb gondolkodásmód, új szemlélet megismerése a kinti egyetemen…stb. És garantáltan meg fogsz a jég hátán is élni, még akkor is, ha nem Finnországba mész!
Egy történet még idekívánkozik.Megérkezésem utáni második este körbesétáltam a környéket. Az egyik ház ablakán be lehetett látni, és egy nagybetűs feliratot olvastam: Happiness is not a destination, it is a way of life/A boldogság nem egy cél, hanem egy életforma. Általában foglalkoztatja az embereket ez a kérdés, engem akkortájt különösen is. Leírva elcsépeltnek hangzik talán, de akkor, ott komoly bizonyságnak éreztem. A Gondviselés első konkrét megnyilvánulása volt ez. Már az év első napján.
Kovács Dorina ETK Gyógytornász
2016/7
Finnország
Jyväskylän Yliopisto
Az Erasmus programról az egyetemi éveim során hallottam, legelőször talán Müller Ágnes tanárnő által tartott anatómia I. tantárgy keretén belül; részesei lehettünk nagyon motiváló élménybeszámolójának. Ezt követően legjobb barátnőim, szaktársaim osztották meg tapasztalataikat, illetve konkrétan az Erasmus+-ról is tőlük, továbbá a programban egy már korábban résztvevő személytől értesültem.
Úgy véltem a program segítségével betekintést nyerhetek a külföldi, finnországi gyógytorna világába, a rehabilitáció folyamatába, illetve tudásomat kamatoztathatom az újonnan tanultak és látottak által. Ily módon nemzetközi kapcsolatok, barátságok is kialakíthatók, melyek segítségre lehetnek további tapasztalatszerzés céljából.
Az első nehézségek már kiutazás előtt kezdődtek a kötelező dokumentumok beszerzésével. Sok nehézségbe ütköztem és rengeteg szenvedéssel járt, de végül sikerült mindent megoldani. A kiutazást követően az ismeretlen város fogadott, mely először kis félelemmel, ugyanakkor az új felfedezésének izgalmával töltött el. Szerencsére Jyväskylä feltérképezésében nagy segítségemre volt Zsófi, aki már jártas volt a terepen. A gyakorlat során kevésbé tanult területre is tévedtünk, de ez a kihívás csak még jobban felvillanyozott. Ahogy mondani is szokták, utánanézel a dolgoknak, belemerülsz jobban és maradandó tapasztalatot szerzel. Úgy gondoltam az idegen nyelv használata diktálás során nehézséget okoz majd, de szinte egyből ráérez az ember.
A repülőúton minden a legnagyobb rendben volt, szerencsésen megérkeztem. A szállásom szintén tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Az iskolai éveim során mindig kollégista voltam, de az itteni élet talán egy lakótelepi panelnak felelt meg, ahol a diákok átjárnak egymáshoz, közösen főznek, na és persze buliznak. Szóval egy három szobás lakásban éltem, két fiú lakótárssal, mindenkinek külön szoba, ha éppen egyedüllétre vágyik, de a közös terek és klub szobák, konditerem ugyanúgy rendelkezésre álltak a társasági élet kedvelőinek. Az épületben szauna adott helyet egy kis relaxálásnak és mosókonyha is volt, szárogatógéppel. Mindez havi 230 euróba került, ami rendkívül jó árnak számít, főleg azért is, mert minden elérhető távolságban volt a kollégiumtól.
Jyväskylä egy kellemes város. A helyi közlekedés megoldható helyijáratos busszal, mely diákoknak olcsóbb, de így utazni egész idő alatt, költséges lenne. Diákok tömkelege és persze felnőttek is biciklivel járnak. Én is mindvégig bicikliztem. Kíváncsian vártam, vajon a tél közeledtével váltanom kell-e, de a gondos úttakarításoknak köszönhetően nagy hóban is vígan lehet tekerni, no persze óvatosan a jég miatt! Az étkezés volt a legjobb! Bármelyik egyetemen fogyaszthattuk ebédünket diák áron, több finom étel közül választva, állandó saláta körettel és frissen sütött kenyérrel. A város több lehetőséget is kínált a szórakozásra, bárok, klubok és a kollégiumi élet.
Az egyetem számos rendezvényt szervezett, különböző témákban, illetve utazásokat pl.: Lapföldre. A mentorhálózat jól működött, ha segítségre volt szükség elérhetőek és segítőkészek voltak.
A megélhetés nem okozott nehézséget. Ha tudja az ember, hol lehet jót jó áron venni, illetve nem nagyon költekezős fajta, ki tud jönni anyagilag, persze az utazást és a szórakozást itt is meg kell fizetni.
A szakmai gyakorlat idején leginkább sportolókkal foglalkoztam, úszókkal, focistákkal és atlétákkal. Sérülést követő rehabilitációban, a tréningek bemelegítésében, levezetésében vettem részt, stretching, balance és izomerősítő gyakorlatok vezetésében. Az elit úszócsapat körében izomrendszerüket vizsgáló felmérést végeztünk, majd személyre szabott gyakorlatanyagot állítottunk össze. A központi kórházban (Keski-Suomen Keskussairaala, Jyväskylä) töltött időszak folyamán elsajátíthattam a finn gyógytorna rehabilitációban alkalmazott módszereit és összevethettem a Magyarországon tanultakkal. Utrecht –ből (Hollandia) érkező oktatók által vezetett három napos, intenzív váll továbbképzésen vettem részt. A gyakorlat ideje alatt egyértelműen sok tapasztalatot szereztem. Különösen hasznomra vált, hogy önállóan kellett megoldani a különféle helyzeteket és számomra új szakterületen dolgozhattam. Az edzők és tanárok, akikkel kapcsolatban álltunk rendkívül segítőkészek és kedvesek voltak, öröm volt együtt dolgozni.
Szívemből ajánlom másoknak, hogy használják ki ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy támogatással és vezetéssel az egyetemi éveket követően még gyakorlatra tegyenek szert. Még több mindent láthat és tapasztalhat az ember, kamatoztathatja tudását és viheti még tovább! Szerintem ez nagyon fontos és képes átformálni a világról alkotott képet, mert megtapasztalhatja, mennyi lehetőség rejlik még.
Nagy Délia ETK Ápolás és betegellátás
2017/18
Finnország, Lahti
University of Applied Sciences
Erasmus+ program, hogy hol is kezdjem. Először is mielőtt fejest mertem volna ugrani ebbe a csodás és tényleg fantasztikus részébe az életemnek, bevallom egészen izgultam miatta. Láttam Facebookon meg különféle plakátokon, hogy esetleg mennyire sok élménnyel gazdagodhatnék általa, de bevállalni picit más helyzet volt. Hallottam sok mindent az Erasmus+ programról, de leginkább egy csoporttársam ajánlása miatt mertem meglépni ezt az igencsak nem kis lépést. Igaz, hogy több helyen hirdették, de minden információhoz magamnak kellett hozzájutnom.
De mit is vártam ettől az egésztől? (Persze azonkívül, hogy fenekestől felfordítja az életem) Hát, amit mindenki mond, hogy mennyi élmény, kaland és sok-sok idegen ember egy helyen (mely idővel persze szoros barátságok kialakulásának kedvez). Mennyi önfeledt pillanat az egyetemi életben és persze külföldön mindentől távol. Pasi, barátok, család mindenki otthon marad és csak te egyedül mész felfedezni a világot. Persze ezáltal tényleg más emberré válsz és rájössz, hogy mennyi mindenre vagy képes és mi az, ami igazán számít otthon (mert ugye ezt nem is vesszük észre, annyira természetes).
Na, azért szögezzük le nehézségek is voltak, de tényleg minden lépéssel csak fejlődni lehet. Eleinte a szükséges információkhoz hozzájutni nem volt könnyű. Meg persze az a rettenetes papírmunka halom, amin át kell jutni, hogy minden a hivatalos terv szerint haladjon. De ez még az indulás előtti kisebb nehézségek része. Kint is volt pár elintéznivaló, de szerintem ott valahogy egyszerűbb volt, mert mindenki kedves, segítőkész és figyelmes volt. Talán csak mert külföldiek vagyunk, vagy a finnek alapból is ilyenek nem tudom.
Akkor az utazásról is ejtsünk pár szót... Rengeteg cucc fel tud halmozódni, ha a pakolásról van szó, de nem elfelejtendő, hogy ott is vannak ám boltok, szóval tényleg csak a legszükségesebb dolgokat szükséges vinni. Meg a bőrönd hazajövetelkor úgy is hatalmasabb lesz, szóval nem célszerű telepakolni indulásból. A repülőút nem volt vészes, de utána onnan eljutni a városba és rájönni, hogy nem minden van kiírva angolul az egész problémás. De ez még csak a kaland kezdete volt. Amikor eljutottam a városunkba ott egy tutor várt rám és elvitt a leendő kollégiumba. Először is ő nagyon kedves volt bár azt vártam volna, hogy egy helyi finn diák lesz, erre ő is egy külföldi, pontosabban vietnámi csajszi volt (aki csak az egyetemi tanulmányai miatt volt kinnt). De vissza a koleszhoz. Előre megszervezték a szállást szóval választásunk az nem volt, hogy hol szeretnénk lakni. Amikor oda értem egy picit megijedtem. Kint voltunk egy fenyőerdő szélében mindentől távol és a legközelebbi épület egy pszichiátria volt. De az egészségtudományi kar sem volt messze. Ezt nem kell részleteznem mekkora előny volt, amikor az óráinkra kellett bejárni. A szállás 250 euróba került havonta, de ez az ottani viszonylatban nem is drága.
A város lényegi része kb. 20 perc buszutazásra volt tőlünk. Bejártunk az edzések, vásárlás, bulik és az egyetem miatt (mert nem csak a saját karunkon voltak óráink). Az étkezést meg lehetett oldani a menzán, ami egész jó mennyiség-ár arányban, persze aki szereti a menzás kosztot. De többször csináltunk vacsorapartit is és akkor mindenki főzött, sütött valamit. Ezek után annyi kaja gyűlt össze, hogy volt pár napra való ennivalónk. És amit a leginkább imádtam, azok az edzések voltak. Megvettünk egy kártyát, ami 50 euró körül volt és azzal a félév alatt mehettünk akármennyi edzésre, méghozzá három különböző fitneszterembe. A személyes kedvencem a boksz és a pilates volt.
Szerencsére programok hiányában nem volt részünk. Szerveztek nekünk és szerveztünk mi magunknak is eleget. Voltunk Tallinban, és felfedeztünk jó néhány finn várost is együtt. Nem akarom részletezni, de az utazás mindig is nagy szerelmem volt.
Természetesen Finnország hallatán eszünkbe juthat a szauna és az utána való megfürdés a jéghideg vízben. Kipróbáltuk és igazán élmény volt.
Ooo, de azért a rengeteg kaland mellett a tanulásról is ejtsünk pár szót. Az egyetem az otthonihoz képest tényleg nagyon felszerelt. Láttunk olyan bábut, ami lélegzett, izzadt, pislogott és még pulzust is érezhettünk nála. És még vagy számtalan vitális paramétert lehetett beállítani rajta. Voltunk egy kórház látogatáson is, onnan nem is tudom felsorolni az összes különbséget, mert ezt tényleg látni kell, hogy hihető legyen. Rengeteg beadandó feladatunk volt, de nem volt annyi kötelező óránk. Szóval kibírható és tényleg nem a tanulmányok, ami miatt a legérdemesebb eljönni.
Én leginkább azért vagyok hálás, mert megismerhettem a szobatársamat, egy csodás katalán csajszit. Ezen kívül pedig az összes élmény és utazás egy felejthetetlen emlékkel gazdagított. A kulturális különbségeket pedig nem lehet a könyvekből és pár napos utakból megtanulni, ehhez világot kell látni és akár több hónap is kell, hogy jobban beleláthass egy-egy nép gondolatai és szokásai közé. Én egyedül voltam magyar kint és Finnországban nem is találkoztam egyetlen magyarral sem, de így is szuper volt. Rá voltam kényszerítve az angolra és szerintem többet is ért, mint a rengeteg különóra. Itt mindenki tudott angolul tehát a nyelvvel nem volt baj.
Ha valaki ezek után szeretne elmenni, ne hezitáljon és vágjon bele, mert nem fogja megbánni élete egyik legjobb döntését.
Ofella Edit ETK Gyógytornász
2017/18
Finnország, Pori
Satakunta University of Applied Sciences
Az Erasmus+ programról először a bátyámtól hallottam, aki szintén Finnországban tanult. Nagyon sok jót mesélt az országról, az oktatási rendszerről, a finn emberek kedves vendégszeretetéről és mindig is vonzott az északi kultúra, a skandináv élet. Az első félévemtől kezdve érlelődött bennem a gondolat, hogy meg kéne ugrani ezt a hatalmas szakadékot, az Erasmust. Mielőtt valami csodásat tapasztalunk meg, természetes, hogy összekeverhető bennünk vágy és félelem ambivalens érzése. Megértettem, hogy csak elrugaszkodni nehéz. Mindig minden segítség megadódik, ha az ember nagyon akar valamit, és ezt még jóval a kiutazásom előtt is megtapasztalhattam. Egy Facebookos csoportban találtam rá egy frissen hazatért fiú írásaira, amik nagyon elragadtak. Megkeresve őt minden lelkesedésével arra bíztatott, hogy adjam be a jelentkezésemet. Nem bántam meg.
Különösebb várakozások nélkül indultam neki az útnak, bár a finnországi oktatási rendszerről már itthon is jókat hallottam, és nagyon érdekelt az északi kultúra, de elsősorban a város helyrajza volt vonzó számomra. Sosem láttam addig a befagyott tengert. Persze volt róla elképzelésem, hogy az angoltudásomnak is erős alapot adhatok, mivel nem az első tanult nyelvem, de érezni akartam a hely atmoszféráját és vonzó volt számomra egy teljesen más iskolai rendszerben fizioterápiát tanulni. Szakmailag is nagyon fejlesztő volt az út, a finnek gyakorlatorientált képzése és kiscsoportos oktatása minden tekintetben hozzáadott a szakmaszeretetemhez, és fizioterápia mélyebb aspektusaiban való elmélyedéshez. A nehézségeim tetőfokát a kiutazásom előtt éltem meg, mert nagyon korán kezdődött a félévem (jan.8.) és az orientációs időszakot így is lekéstem, mert bár minden vizsgámat igyekeztem decemberben letenni, mégis január 4-én, a kiutazás előtti napon is volt még 3. Persze ez a tanulmányaimat nem, csak talán a ráhangolódásomat sínylette meg. Bár a finnek híresen pontosak és pedánsak, szerencsére a határidőkben rugalmasságot tartottak, pont ezekben a kezdeti nehézségekben segítve. Hullámvölgyek persze végigkísérték az utamat, a nyelvi nehézséggel az elején alaposan megküzdöttem. Erre kaptunk segítséget az OLS nyelvtanfolyammal és persze minden nap rá voltam szorulva, hogy ragadjon rám valami új.
Megérkezésemet követően sajnos kellett egy finn bankszámlát nyitnom egy rosszul időzített telefonszámcsere miatt. A finn folyószámla nyitása diákoknak ingyenes és nagyon egyszerű és biztonságos a rendszer. A banki kontakt igényelte a finn telefonszámot is, úgyhogy fél évre szerződést kötöttem, de ezzel a mobilnet is meg volt oldva. Azt tudom tanácsolni, a bonyodalmak elkerülése végett, hogy ne felejtsétek el egy hozzátartozótokat is hivatalosan bevonni az esetleges ügyintézés engedélyezésébe, mert egyébként csak konzuli engedéllyel lehetséges ezt kintről megtenni. Szerencsére nem az első alkalmam volt, hogy egyedül repültem valahová, de ennyire északon sohasem jártam. A közel 3 órás repülőúttal közvetlenül Helsinkiig jutottam, ahonnan egy 4 és fél órát utaztam busszal Poriig. Ajánlatos előre megvenni a buszjegyet, mert elég különbözőek a busztársaságok árai (Onnibus a legolcsóbb.) Már itthon megbeszéltem a mentorommal, hogy kint biciklit fogok bérelni, és ő segített ebben. Finnországban akkora távolságok vannak, hogy a biciklis kultúra nagyon elterjedt és az ezzel való közlekedés megoldott és megszokott. (Rengeteg tároló, széles járdák, figyelmes autósok.) Külön pozitívum, hogy az extrém időjárásban is kipróbálhattam és még jobban megszerethettem a kerékpározást. Az iskola és az albérlet távolsága gyalog 35 perc lett volna, autóbusszal szintén ennyi (a kerülők miatt), kerékpárral viszont csak 10 perc. Az első nagy kerékpártúránk a 17 km-re lévő Yyteri parthoz vezetett.
Amikor megérkeztem Poriba, a mentorom a buszegállóban várt és körbevezetett az egyetemen. Átvettük a szállás kulcsait és bevásároltunk. A szállásom egy többszintes apartmanházban volt a város végén. 1 hétig egyedül voltam, majd egy spanyol lány lett a lakótársam. Külön szobánk volt, közös konyha, nappali és fürdőszoba használattal. A helyiségek világosak és tágasak voltak. A finnek az egyszerűség és a praktikumok kedvelői. A havidíj 311 euró volt, heti egyszeri szauna használattal. Itt találkoztam a többi cserediákkal is az iskolámból. A routerem a szobámban nem működött, és hogy legyen netem, vennem kellett egyet. Legnagyobb meglepetésemre a tutorom bemutatott egy 3 emelettel feljebb lakó magyar fiúnak, aki attól kezdve szárnyai alá vett, és átsegített a kezdeti nehézségeken.
Az első hétvégémen körbesétáltam az egész várost, amíg nem volt kerékpárom, hogy minden időmet hasznosítsam. Bár Pori iparváros, mégis hangulatos; a központban lévő gyönyörű evangélikus templomában gyakran rendeztek hangversenyeket, a várost folyó szeli ketté, benne egy kis szigettel, melyet előszeretettel látogattunk. Az ország első sétálóutcája Pori központjában található. Az uszodája jól felszerelt (jakuzzi, szauna, gőzkabin, csúzda, hidegmerülő és hideg-meleg medencék), diákoknak finn viszonylatban rendkívül kedvező. Érdemes bérletet váltani. A sport egyébként is nagyon támogatottak Finnországban. Havi 500euró ösztöndíjat kaptam, ami elég volt a szállásra és az élelemre, de az utazásokat saját költségeimből álltam. Iskolai szervezéssel is eljutottunk néhány közeli városba, de többek között érdemes megnézni Helsinkit, Turkut, Tamperét, Raumát és Lappföldet. Minden szerdán és szombaton mulatozás volt a helyi szórakozóhelyeken, a fiatalabbak számára a Cabaret, a 22 év felettieknek a PK és mindenki részére az idő közben nyílt Magic adott lehetőséget. Ezek mellett heti 1-2-szer összegyűlt egy kisebb vagy nagyobb társaság egy közös vacsorára, kártyázásra vagy társasjátékra, ami nekem különösen tetszett.
Az iskolán belül meglepett a kivételes felszereltség, a tanárok felkészültsége és a diákok felé forduló segítőkészség. Az intézményt 2017 szeptemberében adták át, minden nagyon komfortos, és újszerű, a könyvtár hangulatos, megtalálható benne társalgó hely és szeparált, hangszigetelt fotel is, kinek mi az igénye. Minden nap volt egy óra ebédszünet tanítási idő alatt. Az emberek viszont nem rohantak haza tanórák után sem, volt lehetőség hétfőnként sportolásra a tornateremben (röplabda, kosárlabda vagy foci) Az iskola alagsorában lévő ingyenes konditermet is használhattuk reggel 7-től este 9-ig. Azt már meg sem említem, hogy az iskola egyik részlegében biliárdasztal, babzsákfotelek és kávégép múlattatta az esetleges lyukasórák unalmas perceit. Az iskolában ugyanakkor volt kedvezményes étkezési lehetőség, kefetéria, bolt, gyógyszertár és még a finneknél elmaradhatatlan játékgépek is. A tananyag otthon is követhető volt. Minden fontos dokumentum megtalálható az iskola honlapján a moodle-rendszerben, amit az első nap alkalmával megtanítottak használni a koordinátoraink. A 20 fős csoportunkat több órán is csoportbontással segítették, ami azt jelenti, hogy a legtöbb gyakorlati órán, relaxáción, vízitornán csak 10 főre oszlott a figyelem. Így az oktatók szinte személyre szabottan tudtak foglalkozni velünk. Ez nagyban segítette a munkánkat. A másik csoportba „áthallgatni”, vagy skype-on figyelemmel kísérni az előadást szintén volt lehetőség, ami több szabad teret adott pl. utazásra, kirándulásra vagy betegség esetén sem maradtunk le. Így a Student Card szervezése által eljutottam Lappföldre, a gyönyörű Oroszországba, Szentpétervárra, komppal Észtországba, Tallinba valamint sok gyönyörű finn városba. Alkalmam volt hószánozni, kutyaszánozni, husky farmot és rénszarvas farmot nézni, az igazi Mikulással találkozni, snowboardozni, sífutást kipróbálni, méteres hóban az erdőben lovagolni és életem első Aurora Borealisát (északi fényét) megpillantani.
Mindezt kihagytam volna, ha nem lépek ki a komfortzónámból és nem pályázom meg az ösztöndíjat. Kialakultak nemzetközi kapcsolataim és megmelengette a szívemet az a sok szeretet, ami az utazásom során körbevett. Az egyedüllét során az ember sokkal intenzívebben él meg érzéseket. A közös élmények és érzések elmélyítették a rövid idő alatt köttetett kapcsolatokat. Életem egyik legnagyobb kihívása volt ez az utazás. Ajánlom azoknak, akik kedvelik a kihívásokat, kalandvágyóak, jó hidegtűrőek, szeretnék a híresen jó finn oktatási rendszert kipróbálni vagy feszegetni a saját határaikat. Bátran merném ajánlani azoknak is, akik nem bíznak abban, hogy minden téren önállóak, vagy nem megfelelő a nyelvtudásuk, mert ebben fejlődni fognak. Egy régi álmom vált valóra az utazás során, és a sok felejthetetlen helyszín- és emberismerettel, élményekkel lettem gazdagabb.
Zámbor Marietta Kitti MIK Gépészmérnök
2017/18
Finnország, Mikkeli
South-Eastern Finland University of Applied Sciences
Az Erasmus programról akkor hallottam először, amikor az egyik barátnőm kiutazott a programmal Franciaországba, akit sikerült is meglátogatnom a félév során, az a pár nap annyira inspiráló volt számomra, hogy már akkor eldöntöttem, én is jelentkezni fogok a következő évben. A legfontosabb szempont az angol nyelvtudásom fejlesztése volt, valamint hogy kipróbáljam magam egy interkulturális környezetben.
A jelentkezési folyamat viszonylag egyszerűen ment, a fogadó intézmény részére egy motivációs levelet is kellett írni angolul. Miután elnyertem az ösztöndíjat, a külföldi iskola már tavasszal elküldte a szálláslehetőségeket az őszi félévre. Én egy olyan apartmant választottam, ahol három tanuló osztozik a közösségi helyeken, de mindenkinek saját szobája van.
A kiutazás időpontja hamar eljött, amikor a repülőtéren álltam a bőröndjeimmel, akkor tudatosult bennem, hogy tényleg egy szemesztert Finnországban fogok eltölteni. A nyár folyamán foglaltam le a repülőjegyemet Helsinkibe, ahonnét csak másnap kora reggel indultam tovább. A 3 órás buszút után szerencsésen megérkeztem az Erasmus városomba, Mikkelibe.
Mikkeli egy viszonylag kis egyetemváros, ahol minden megtalálható, ami egy cserediák számára szükséges. Az egyetemista apartmanok mind egy utcában helyezkednek el, az én szállásom a legutolsó tömbben volt. Egy holland és egy finn lánnyal laktam együtt, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A szállás havi díja 290 euró volt. Mivel a szállástól messze volt az iskola, ezért mindannyian vásároltunk biciklit. Ez jó befektetés volt, mivel így nem kellett a helyi tömegközlekedést használni, amíg a nagyobb hó le nem esett.
Az első nehézséggel a bevásárlás során találkoztam, mivel a termékeken semmi sem volt angolul feltüntetve, ezért párszor olyan dolgot vettem, amit nem is akartam. Ezzel ellentétben nagyon megörültem, amikor láttam, hogy kb. mindenből árulnak laktózmentes változatot is, valamint széles választékban megtalálhatóak náluk az egészségesebb pékáruk és a különböző halfélék.
Az első héten, miután mindenki megérkezett a helyi mentorok szerveztek nekünk egy üdvözlő partyt, ahol megismerkedtem a többi külföldi hallgatóval. Mindenki nagyon nyitott és befogadó személyiségű volt, sikerült is szorosabb barátságot kialakítani egy francia és egy vietnámi lánnyal, valamint a lakótársaimmal. Az ősz folyamán több alkalommal is szerveztek nekünk különféle kirándulásokat, például: elmentünk a közeli nemzeti parkba vagy a szomszédos kis városkába.
A fogadó intézménytől a beiratkozás során mindenki kapott egy kártyát, amivel az iskolai menzán kedvezményesen ebédelhetett. Ez nagy segítség volt a megélhetési költségeim csökkentésére, mivel Finnországban jóval drágábbak az élelmiszerek, mint Magyarországon. Különösképpen a hústermékek, amik jelentősen megnövelték a kiadásaimat, ezért a megélhetési költségeimhez az ösztöndíjon kívül a szüleim is hozzájárultak.
A finn iskolában a csoporttársaim többségében oroszok és litvánok voltak, akik a dupla diplomaképzésen vettek részt. Erasmusos hallgatók mindössze csak 3-an voltunk a szakon, de ennek ellenére hamar egy összetartó kis csoporttá verődtünk össze. A felvett kurzusaim összességében érdekesek voltak, azt az órát szerettem a legjobban, ahol csoportokra lettünk osztva és különböző méréseket készítettünk a félév során. A félév végén közösen ellátogattunk a helyi víztisztító telepre is.
Minden héten valaki a csoportból készített a saját országára jellemző ételt, amit közösen fogyasztottunk el, ezáltal jobban megismerhettem a különféle országok ízlés világát.
A helyi szervezet programjain kívül is sikerült egy rövid utazást szervezünk magunk között, szerencsém volt áthajózni a szomszédos Észtországba, ahol a középkori hangulatú Tallin nevű várost jártam be pár Erasmusod hallgatóval. November végén egy hétvégét töltöttünk el Lapföldön a francia barátnőmmel, ahol megkóstoltuk a helyi különlegességeket, mint például a lapföldi rénszarvast áfonyával és a rénszarvasburgert, valamint találkozhattunk az igazi lapföldi télapóval is. Itt megtapasztaltam milyen érzés a mínusz 20 fokban várni az éjszakai buszt. Végül pedig egymagam fedeztem fel Helsinki utcáit, mielőtt hazaindultam volna.
A programot leginkább olyanoknak ajánlanám, akik eddig féltek kilépni az otthoni megszokott környezetből, hogy kipróbáljanak valami újat. Számomra a program magabiztosságot és önbizalmat adott, hogy egy idegen országban is meg tudom állni a helyem, valamint a nyelvtudásomat is sikerült fejleszteni. Ezután már bátran meg merek szólalni angolul, akárhol is vagyok a világban. Valamint a legfontosabb, hogy életre szóló barátságokat kötöttem pár Erasmusod társammal. Az egyik legnagyobb vágyamat nem sikerült kipipálnom, mivel a sarki fényt sajnos nem láttam, de még egy ok, hogy visszamenjek Finnországba.