Csernela Zsófia PTE-ÁOK,
általános orvos szak, VI. évfolyam 2
016/2017
Belgium, Leuven
Catholic University of Leuven
Az Erasmus programról csoporttársaimtól hallottam, akik régóta tervezték, hogy hatodéves gyakorlataink közül néhányat külföldön fognak végezni. Szerettem volna én is kipróbálni magam, hogyan tudok helyt állni egy idegen környezetben egyedül, illetve a legfőbb motivációm az volt, hogy bepillantást nyerhessek egy másik ország kultúrájába, új embereket ismerhessek meg a világ minden tájáról, valamint gyakorolhassam az angol nyelvet.
Az első nehézség, amivel szembesültem, az maga az ügyintézés volt. Sokféle dokumentumot kellett beszerezni, és mindez a vizsgaidőszakban zajlott, így sokszor elbizonytalanodtam, jó döntés volt-e belevágni. De utólag úgy gondolom, minden papírmunkával töltött percet megért ez az utazás, mert életem legjobb élménye volt. A szálláskeresés sem volt egyszerű, mivel Leuven alapvetően egyetemváros, közel 50000 diákkal, és a szállásadók előnyben részesítik azokat, akik egy szemeszterre vagy teljes tanévre akarják kivenni a szobájukat. Végül egy családi ház második emeletén kialakított kis stúdiót találtam az egyetem honlapján, saját konyharésszel és fürdőszobával, ami 420 euróba került havonta. Ez magyar szemmel hatalmas összegnek tűnik, de a kinti árakhoz viszonyítva ezért a fajta szállásért jó árnak minősül. Belgiumban a megélhetési költségek sokkal magasabbak, mint Magyarországon, ezzel az első bevásárlásom alkalmával én is szembesültem. Nem érdemes a magyar árakhoz viszonyítani, és állandóan számolgatni.
Az utazás legegyszerűbb és leggyorsabb módja Leuvenbe a repülés. Én Charleroi-ba repültem Budapestről, majd busszal utaztam be a reptérről Brüsszelbe, ahonnan vonattal jutottam el Leuvenbe. A buszok közvetlenül a reptérről indulnak és Brussels-Midi vasútállomás mellett állnak meg. Neten keresztül előre lefoglalható rá a jegy, így egy kis pénzt lehet megspórolni ezzel is.
Leuven egy gyönyörű kis város Brüsszeltől kb. fél órás vonatútra. Igazi egyetemváros, a lakosság közel felét a diákok teszik ki. Mivel nagyon jó hírű egyetem, nemcsak rengeteg belga, hanem mindenféle nemzetiségű diákkal találkozhat az ember, ami óriási élmény, és remek lehetőség az ismerkedésre.
Szerintem Leuvenben nincsenek túl nagy távolságok, én sétáltam mindenhova, ritkán vettem igénybe a tömegközlekedést, bár az egyetemi regisztrációkor megvettem a buszbérletet, amihez a diákok 20 euróért juthatnak hozzá. Ez talán drágának tűnik, de ők ezt egész évben használhatják, tehát hazai árakhoz viszonyítva ez rendkívül olcsó volt. Egyébként a diákok nagy része, sőt a felnőtteké is biciklivel közlekedik, ami mind Belgiumban mind Hollandiában rendkívül népszerű. Leuvenben is nagyon jó minőségű bicikli utak vannak, és számos helyen kölcsönözhető kerékpár.
Rengeteg típusú étterem és szórakozóhely van a városban. Az Oude Markt-on, melyet a világ leghosszabb bárjának is neveznek, egymást érik a különböző pub-ok, több ezer fajta sörrel, így az ember sosem unatkozhat.
Az étkezést magamnak kellett megoldanom, viszont remek lehetőség a diákoknak, hogy a kórházi menzán 3 euróért három fogásos ebédet lehet enni, ami hihetetlen jó ár, és nagyon finoman főznek. Ehhez annyit kell tenni, hogy aktiválni kell a kórházban a diákigazolványunkat, és pénzt tölteni rá valamelyik automatánál.
A gyakorlatomat pont az őszi szemeszter indulásakor kezdtem, aminek az volt az előnye, hogy az egyetem által szervezett orientációs héten rengeteg érdekes programon tudtam részt venni, és ezek lehetőséget teremtettek az ismerkedésre is. A programok száma a későbbiekben sem csökkent, nagyon aktív a kinti egyetemi élet, és a leuveni ESN is számos programot, pl. városlátogatásokat, bulikat szervez a külföldi hallgatóknak. Emellett az egyetem lehetővé teszi a kiutazás előtt (illetve akár a kint tartózkodás alatt is) „buddy” igénylését, aki (ha szerencséd van, és nekem az volt) bármiben segít, és ez már az utazásra való felkészülést is nagyban megkönnyítheti.
A hatodéves sebészet és nőgyógyászat-szülészet gyakorlatomat végeztem az egyetemi klinikán, a Gasthuisberg Kórházban, mely Belgium egyik legmodernebb intézménye. Ennek megfelelően olyan műtéti eljárásokat tekinthettem meg, amiket itthon még nem alkalmaznak (pl. DaVinci robot). Néha nehézséget jelentett, hogy csak angolul beszéltem, mivel így a gyakorlati munkában nem igazán engedtek részt venni, de volt néhány nagyon kedves orvos, aki szívesen magyarázott nekem vagy éppen bevont a munkájába, így asszisztálhattam is a műtőben.
Leuvenből, elhelyezkedéséből adódóan, remek városnéző túrákat lehet szervezni. Valamennyi híres belga város (Antwerpen, Gent, Brugge, Oostende, Brüsszel, Liege), de pl. Amsterdam vagy Luxembourg is egy-két órás vonatozással elérhető, így ezek meglátogatását mindenképpen ajánlom! Érdemes a facebook-on nyomon követni a különböző egyetemi szervezetek csoportjait, mert olcsó utakat szerveznek az említett helyekre. Én többek között az indiai diákok helyi egyesületével jutottam el Amsterdamba és Luxembourgba is, ami már csak azért is nagy élmény volt, mert nagyon barátságos emberekkel találkozhattam.
Nagy bánatomra ez a tíz hét nagyon gyorsan elrepült. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, akikkel remélhetőleg a jövőben is tartani fogjuk a kapcsolatot, és életre szóló élményeket szereztem. Az Erasmus programban való részvételt így mindenkinek csak ajánlani tudom, remek lehetőség arra, hogy az ember önállósodjon és világot lásson.
Kopasz Kristóf PTE KPVK
Emberi erőforrás tanácsadó,
MA II. évf. 2017/2018
Belgium, Leuven
KU Leuven
Az Erasmus+ programról nagyon sok helyről hallottam már azelőtt is, hogy ténylegesen pályáztam volna rá. Rengeteg plakátot láttam az egyetem különböző karainak épületeiben vagy épp a könyvtárakban, illetve több hirdetéssel találkoztam az interneten is - az egyetemi oldalakon és a Facebook-on egyaránt. Ezek mellett - ami a legnagyobb hatással volt rám - sok ismerőstől, baráttól hallgattam meg a jobbnál jobb történeteket, amelyek az ő Erasmus-os élményeikhez kötődtek. Végül a 2017/18-as tanév őszi szemeszterére én is elhatároztam, hogy szeretnék külföldi tapasztalatot szerezni és szerencsére meg is kaptam ehhez a lehetőséget. Mielőtt kimentem volna nagyon sokat gondolkoztam, jó ötlet-e egyáltalán? Biztos, hogy itthon fogok tudni hagyni mindent és mindenkit fél évre? Vajon hogyan fogok elboldogulni egyedül egy teljesen idegen országban? Ezek mellett azonban rengeteg dolgot vártam is az utazástól. Első sorban abban bíztam, hogy jól fogom magam érezni odakint és nagyon sokat fogok tanulni, fejlődni. Azt vártam tőle, hogy egy kicsit más, egy kicsit talán érettebb, de biztosan egy tapasztaltabb emberként fogok visszatérni és összességében pozitív hatással lesz rám. Talán nem árulok el óriási titkot, ha röviden azt mondom, úgy érzem, ez így is lett.
Persze azért nem ment minden teljesen gördülékenyen, rögtön elsőre. Először is, elég sok, főként adminisztratív jellegű dologra kellett odafigyelnem, hogy minden rendben menjen, ami az igazat megvallva kicsit szokatlan volt. Szerencsére ebben is, amint szükségem volt rá, azonnal kaptam segítséget. Ha kellett a kari -, ha kellett a külföldi Erasmus koordinátoromtól, vagy ha épp arra volt szükség, az Erasmus irodától. Éppen ezért ezeket a nehézségeket könnyen átvészeltem. A kiutazásom és a kinti elhelyezkedésemmel kapcsolatban minden rendben zajlott, nem igazán ütköztem akadályba. Szerencsére ezt követően aztán, a kint létem alatt sem igazán botlottam komolyabb nehézségbe. Persze meg kellett szoknom az idegen környezetet, a folyamatos angolul társalgást, a kinti egyetemi rendszert és működést, illetve a kis honvágyat, amit, ha csak valahol mélyen is, de néha azért éreztem. Már a nyár közepe táján, még itthonról sikerült magamnak állandó szállást találnom, a leuveni egyetem honlapján keresztül, aminek kifejezetten örültem. Egy az egyetem által is beregisztrált kollégiumi szobában laktam, egyedül. Eleinte kicsit tartottam tőle, milyen lesz a szállásom, de mint utóbb kiderült, nagyon jó helyet találtam. A belga átlaghoz képest kicsit olcsóbban, havi 300€-ért béreltem az ún. “kot”-ot. A kollégiumban mindenem megvolt, amire csak szükségem lehetett: állandó Wi-Fi hozzáférés, külön szoba, szintenként közös, igényes és rendszeresen takarított fürdőszoba és konyha, ezeken felül közös helyiség, tanulószoba, mosó- és szárítógép, egyszóval lényegében tényleg minden. Belgium összességében nem tekinthető olcsó országnak. A legnagyobb költséget a lakhatás finanszírozása jelenti.
Az Erasmus+ program által biztosított havi 450€ támogatás a megélhetési költségeket fedezi, esetemben még egy kicsi meg is maradt belőle egy-két hónapban. A kollégium, ahol laktam havi 300€-ba került, így tehát 150€ maradt havonta étkezésre. Ez az összeg általában nagyjából el is fogyott, de ez persze már egyénenként változó lehet. Ezen felül egy két egyetemi jellegű kiadásom volt, néhány jegyzet beszerzése érdekében, illetve egy két apróság, amire szükségem volt odakint, de itthonról nem vittem magammal. Az összes többi dolog, amire pluszban költöttem extra kiadásnak tekinthető - az összes utazás, kikapcsolódás és szórakozás. Ami pedig a várost illeti, egy gyönyörű, nagyon hangulatos és pezsgő városban laktam és jártam egyetemre. Szinte mindenki, de az egyetemisták legalább 90%-a biciklivel közlekedik a városban. Leuven nagyságát tekintve ugyanis csak nagyjából egyharmada Pécs területének. Ettől függetlenül nagyon jól kialakított, éjjel- nappali helyi buszos közlekedése van. Ezeken túl a város nagyon jól ellátott, minden tekintetben. Rengeteg bevásárlási lehetőség (kisboltok és szupermarketek egyaránt), külön vásárló utca a legnagyobb divatmárkák üzleteivel és egyéb szaküzletekkel, illetve megszámlálhatatlan szórakozási és kikapcsolódási lehetőség lelhető fel a városban (mozi, bowling, lasertag, múzeum, színház, bárok, stb.). Nagyon sok jó étterem van szerte a városban. A kisebb gyorsétkezdéktől kezdve, a különböző országok saját ételeit felszolgáló éttermeken át egészen az exkluzív éttermekig minden. Illetve ami nekünk, hallgatóknak fontos, van egy kifejezetten diákbarát étteremlánc is, ami diákbarát árakon, menüs étkezési lehetőséget biztosít, összesen három helyen a városban. Leuven mindent egybe vetve egy szuper egyetemi város, ami pont elég nagy ahhoz, hogy minden meglegyen benne, amire csak vágyik egy egyetemista, viszont éppen elég kicsi ahhoz, hogy családias hangulatú és könnyedén bejárható legyen. A város tulajdonképpen egy 2 km átmérőjű, a helyiek által csak “gyűrű”-nek nevezett területen helyezkedik el, ezen kívül már csak a kertvárosi rész van. Leuven belvárosa tehát ezen a gyűrűn belül maximum 10 perc sétával bárhonnan elérhető, ami nagyon kényelmes dolog.
Ezen a viszonylag kis körön belül megtalálható majdnem az összes kar saját épülete, illetve a könyvtárak, tehát az egyetemi elfoglaltságok helyszínei is könnyen megközelíthetőek. Tapasztalataim szerint és a különböző értékelések szerint egyaránt, nagyon magas színvonalú az oktatás a leuveni egyetemen. Magasan képzett, több nyelvet beszélő, tapasztalt professzorok tartják az órákat, amelyek kellőképp gyakorlatiasak és releváns, erős tudásanyagot biztosítanak. Ami nekem eleinte furcsa volt, hogy Belgiumban tovább tartottak az előadások. Általában három órás volt egy előadás, egy esetleg két szünettel. Illetve az előadásokon elhangzott anyag csak töredéke volt a teljes vizsgaanyagnak, éppen ezért nagyon sokat kellett önállóan készülni az órákra és a vizsgákra is. De ami talán a legérdekesebb különbség volt, az az osztályzási rendszer. Belgiumban ugyanis nem egytől ötig osztályoznak, hanem egytől egészen húszig. Nekem a félév során négy tárgyam volt, mindegyik hat kreditért. Első körben úgy gondoltam nem is lesz majd olyan sok dolgom, hiszen csak négy tárgyból kell majd készülnöm, illetve vizsgáznom, de ez azért nem teljesen volt igaz. Sok érdekes dolgot csináltunk a négy kurzuson, különböző előadásokat kellett készítenünk, általában csoportban dolgoztunk és a vizsgajegyünk egy részét is a csoportmunkánk minősége adta.
Az egyik legérdekesebb feladat, amivel a kint töltött idő alatt találkoztam, egy speciális csoportmunka elkészítése volt. Két csapat kapott egy megosztó és releváns témát, az egyik csapat a téma mellett, a másik pedig a téma ellen kellett, hogy érveljen. Ezt egy beadandó formájában kellett elkészítenünk, viszont volt egy másik része is a feladatnak és az adta igazán az érdekes részét. Ez ugyanis az volt, hogy az érveléseinket egy vita formájában egymásnak ütköztetve elő is kellett adnunk. A közösen előre kidolgozott érveink felsorakoztatásával meg kellett győznünk a hallgatókból és professzorokból álló közönséget az igazunkról, míg a vita másik részt vevő csapata ugyanezt igyekezett elérni. Ez egy számomra teljesen új, nagyon érdekes és tanulságos helyzet volt. Összességében tehát nagyon elégedett vagyok a kint szerzett egyetemi tapasztalataimmal. Úgy érzem sok új dologgal találkoztam, rengeteget tanultam és jól megálltam a helyem egy külföldi egyetemen, ami nagyon jó érzéssel tölt el.
Szerencsére a sok egyéni felkészülés és az egyetemi teendők mellett azért jutott elég idő a szórakozásra és az utazásra, a kalandokra is. Programok terén pedig egyszerűen elképesztő mennyi lehetőség jött szembe a kint töltött idő alatt. Ilyen pezsgő egyetemi élettel és ennyi szórakozási, kikapcsolódási és sportolási lehetőséggel még sehol sem találkoztam. A helyi ESN csapat hetente legalább 4 különböző eseményt szervezett. Ezek közt akadtak délutáni ismerkedős programok, társas játékos kikapcsolódás, karaoke est, számtalan buli, vagy épp sörkóstoló, és rengeteg utazás, nem csak Belgium határain belül. Emellett mindig akadtak bőven a különböző karok által szervezett programok is. Egy szóval tehát nem nagyon hagyták unatkozni az egyetemistákat. Néha olyan sok jó program volt szervezve, hogy jóformán nem is tudtunk választani, melyiken szeretnénk a leginkább részt venni.
Ezeken felül van egy ún. Buddy program, ami annyit jelent, hogy helyi, már régebb óta Leuvenben tanuló egyetemistákat összehoznak újonnan érkező egyetemistákkal, hogy segítsék őket, amiben csak tudják. Legyen az egyetemi dolog, a város bemutatása, közös szórakozás, vagy bármi, ami a mindennapok során felmerül. Ha pedig mindez nem lenne elég, a külföldről érkező hallgatóknak van még egy plusz helyszín az ismerkedésre, kikapcsolódásra, szórakozásra - a Pangea. Ez a hely tulajdonképpen egy kávézó, de a tagság kiváltásáért cserébe - amihez még egy bögre is jár - az egész tanév során ingyen teát vagy épp kávét lehet fogyasztani. Összegezve tehát azt mondanám, hogy egy szenzációs és utánozhatatlan élménynek voltam a részese, amit más úton biztosan nem lehet megtapasztalni. A legjobb dolog az Erasmusban nekem az volt, hogy nagyon sokat fejlődtem, önállósodtam, jobban kezelem a felmerülő problémákat, és ami talán a legfontosabb, sokkal nyitottabbá váltam a világra. Rengeteg embert ismertem meg a világ minden pontjáról, nagyon sok barátot szereztem, akik szívesen látnak a saját országukban, saját maguknál, és akiket én is bármikor szívesen vendégül látnék.
Őszintén mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran vegyen részt, legyen Erasmus-os, mert annyi élménnyel, tapasztalattal és baráttal lesz gazdagabb, ami minden befektetett pénzt, energiát és időt megér. Illetve azt gondolom, ha nem tettem volna meg az első nagyon nehéz lépést, a jelentkezést és nem jutottam volna ki, pedig megvolt rá a lehetőségem, egy életen át bánnám. Addig kell élni az ilyen lehetőségekkel, amíg van rá lehetőségünk és biztos vagyok benne, hogy aki Erasmus-os hallgatóként kimegy külföldre, mindig boldog lesz tőle, hogy megtette.
Oroszlány Anita Gabriella
2014. november 12.
KU LEUVEN
Campus Gasthuisberg
Másodéves koromban döntöttem el, hogy szigorló gyakorlataim egy részét Leuvenben szeretném eltölteni az Erasmus programon keresztül. Izgatottan vágtam bele a készülődésbe, és próbáltam nem megfáradni a rengeteg papírmunkában, de örömmel jelenthetem, minden egyes lépés és nehészség megérte azt, amit ez a gyakorlat adott számomra. 5 hetet töltöttem el a kórház szülészet-nőgyógyászat osztályán, ami minden várakozásomat felülmúlta. 2 hétig az ambulanncián voltam, ahol az orvosok magyon kedvesen fogadtak, mindenki szívesen foglalkozott velem, nagyon sokat tanulhattam. A legtöbb beteg természetesen hollandul (flamandul) beszélt, de akadt franciául, sőt nagyon sok angolul beszélő páciens is. Szerencsémre a holland orvosi szaknyelv nem sokban tér el a német nomenclaturáktól, így elég sokat lehetett érteni az orvos-beteg kommunikációból is, de minden páciens után összefoglalták nekem, hogy mi is történt, mi volt a baj, mit javasoltak a továbbiakban. Külön élmény volt számomra a nagyon színes beteganyag, és az orvosok hozzáállása a problémákhoz-pl.egy HIV pozitív kismama várandósságának menedzselése rutin feladatnak számított.
Engedtek vizsgálni is, amitől a páciensek sem ijedtek meg, sőt rögtön angolra váltottak, hogy könnyebb legyen nekem. Volt, hogy elakadtam az adminisztrálásban(nem értettema a holland programot) de akkor is rögtön segítettek, és fordítottak mindent. A két hét ambulancia után a műtőkbe kerultem, ahol rögtön az első nap elvarázsoltak a technikáik. Nagyon sok onkológiai műtéten vehettem részt, de akadtak laseres endometriosis, inkontinencia, és egyéb jóindulatú műtétek is. A laparaszkópos onkosebészetük teljesen levett a lábamról, erre már csak egy ráadás volt a Da Vinci robotsebészetbe való bepillantás. A professzorok is kedvesen álltak hozzám, mindenben segítettek, és mindenki próbálta velem megszerettetni a saját kis terültetét-azt hiszem túlzott sikerrel is... Hivatalosan nem kötötték meg, hogy mennyit kell óraszámban benn lennem, én a helyi szokásokhaoz alkalmazkodtam, és napi 10-12 órát biztosan a kórházban töltöttem.
A második gyakorlatom 2 hét aneszteziológia volt, ahol a supervisorom már várt rám, hisz ahogy említette, mindig nagyon örül a magyar hallgatóknak. Ez a két hét volt talán a legjobban összeszedettebb, az aneszteziológia szinte minden részébe bepillantást nyerhettem. Megtanítottak intubálni, videolaryngoscopot használni, az altatógépet kezelni, beteget monitorozni, az egyszerű szedációtól a mély anesztéziáig mindent megmutattak. Itt szerencsém volt nagyon sok műtétet végigkövetni, többek között májtranszplantáción, laparaszkópos colontumorsebészeten, és idegsebészeti beavatkozásokon részt venni, ahol igaz, hogy aneszteziológi gyakorlaton voltam, de az adott diszciplina orvosai szintén szívesen bevontak a munkájukba, elmagyarázták a képalkotókon látható eltéréseket, műtét közben mindent megmutattak, hogy mi-hol van, sőt egy DBS programozásban is részt vehettem. De volt a spalettán gyermekszívsebészet, ortopédia, urológia, és fül-orr-gégészet is, amik között szabad átjárásom volt, és ezt az orvosok előszeretettel ki is használták, és mindenki megmutogatta a saját kis szakterületét. Mondjuk az összes műtőjük egy blokkban van, így nem volt nehéz az átjárás... Ez a szerencsés körülmény okozta a másik nagy kedvencemet: a multidiszciplináris teamekben való műtéteket. Ahol egy nőgyógyász, egy urológus,egy hasi sebész és egy radiológus közösen műti a beteget, ki-ki a saját kompetenciájának megfelelően és nem szégyelték egymás segítségét kérni.
Az utolsó két hetemet pulmonologia gyakorlatra szántam. Sajnos a bürokrácia valahol elcsúszott, így az osztályon nem tudtak az érkezésemről, de szerencsére nagyon szővesem fogadtak ennek ellenére is. Itt a tüdőtranszplantációs osztályon voltam, majd a COPD-asthma-pneumonia-CF osztályon , és egy kicsit betekinthettem az onkológiai részébe is. Mindegyik osztályon egy-egy Assistentarzt-ot követtem, amikor pedig az osztályon nem votl semmi külön, akkor az ambulancián csatlakoztam valamelyik orvoshoz. A témareferálókon többször volt vendégelőadó, aki angolul tartotta meg az előadását nagy örömömre, de ha hollandul volt is az előadás a diákon a szöveg akkor is angolul volt. A belgyógyászat-gyakorlatomhoz szükséges eset megírásában is lelkesen segítettek. Összességében nagyon sokat tanultam az itt töltött idő alatt. Igazán megszerettem a rengeteg lehetőséget, amit ők tudnak nyújtani, nyíltabb lettem a problémák felé, és a prblémamegoldó képességem is sokat fejlődött, nem beszélve a nyelvi biztonságról.
Szállás:
Elég merész voltam, és facebookra írtam ki pár leuveni csoportba, hogy 2 hónapra keresek szobát, tud-e valaki segíteni ebben. Sokan írtak vissza,bár nagyrészük drága volt számomra. De így végülis sikerült 290 €/hóért találnom egy szuper szállást a belvárosban... Amúgy a studenthousing sem rossz, és ne félj kotot bérelni Heverleeben sem, ez van a kórházhoz a legközelebb, és kicsit olcsóbb, mint a belváros(Kaszer-lo egy kicsit messzebb van, de ott is sok diák lakik még).
Közlekedés:
Belgiumba repülővel mentem, WizzAir jegyek nem túl drágák. Brüsszelben meg kellett tanulnom, hogy Louivan és Leuven egy és ugyanaz. Csak hát vallon meg flamand.... Amúgy érdemes Go-Passt venni, ez 51€ és 10 egyiranyú utazásra érvényes. Abszolút megéri, minden nagyváros megközelíthető vonattal,és ugye Brugge-t, Ghentet, Antwerpent és Ostendet, meg persze Brüsszelt nem érdemes kihagyni.
Sajnos először nem igazán tudtam, hogy hol találok társaságot,de aztán találtam pár jó doglot. Íme: • Buddy program: már kiindulás előtt érdemes az egyetem honlapján buddyt igényelni. Ő egy személyi cimbi lesz, aki segít Neked beilleszkedni, normális tejet venni a boltban, megmutatja az olcsó menzákat, és bármi problémád akad segít. • ESN Leuven: facebook csoport. Csatlakozz, és minden programot látsz. Kirándulások minden felé-Lille, Ghent, Brüsszel, Hasselt. Voltam velük színházban, de jenever fesztiválon is, szombati partyk, remek nemzetközi társaság. Az irodájuk a Pangeaban van, 10€ a tagsági díj, amiért kapsz egy nagy csomagot minden jóval, meg egy tagsági kártyát a későbbi programokon való részvételig. Egy Cantust se hagyj ki! • Pangea: az első hely amit meg kell keresned. A nemzetközi diákok fóruma.Nem a legnagyobb durranás, de kezdetnek nem rossz, és van ingyen kávé és tea. Mellette az Agora, a tanulás fóruma.
De tényleg csak a gyakorlatról szólt minden?
A napi 10-12 órás munkarend mellett majdnem minden nap este hét-nyolc óra volt mire hazaértem. E mellett azért mégis akadt idő egy kicsit megtapasztalni az Erasmus életérzést, életem első mosoda-élményét megszerezni, nekivágni a nagyvilágnak és kirándulgatni a hétvégéken, és nagyon sok érdekes emberrel megismerkedni, és igazi barátokat szerezni. Mivel szeptember elsejével kezdtem a gyakorlatot, ezért kezdetben nem volt sok lehetőségem társaságot keresni, mivel az egyetemi év Belgiumba idén szeptember 22-én kezdődött, és így az orientációs napok is csak akkor voltak amikor már két hete a gyakorlatomat csináltam. Igazából annyira ezt nem bántam,mert kicsit magabiztosabban tudtam a programokra menni, és már kiépítettem magamnak egy napi rutint a gyakorlathoz, csak abba kellett beillesztenem a friss programokat. Az orientációs napokon megkaptam a diákigazolványom, amihez járt egy helyi buszbérlet, kultúrkártya, amivel a helyi múzeumokban, koncerteken jelentős kedvezményt kaptam, sportkártya, amivel számtalan sportlehetőség közül választhattam,a vívástól a squashon át, az uszodai bérletig. Biciklit a VELO nevű hely ingyen kínál minden diáknak, 70€ a kaució, de ezt amikor visszaviszed a biciklit visszakapod. Ugyanez a helyzet a kórházi kártyával, azért is kell 25€-t kaucióba fizetned, amit a végén visszakapsz.
Összességében egy szuperül leszervezett egyetemi strukturábba csöppentem bele, rengeteg kalanddal lettem gazdagabb. Ugyan az orvosokkal-orvostanhallgatókkal nem nagyon sikerült kiépítenem kórházon túli kapcsolatokat, de külön élmény volt egy olyan társaságban lenni, ahol a filozófia hallgatón át az atomfizikusig, de a szociális munkáson át a mérnökökön keresztül együtt vagyunk, és akár nem is egy kontinensen születteünk, de képesek vagyunk örülni egymásnak, és globális problémákat megbeszélni, megmutatni egymásnak a kultúránkat, ország- tematikus vacsorákat szervezni, vagy éppen csak a himnuszunkat elénekelni egymásnak, és rácsodálkozni arra mennyire csodálatos és sokszínű ez a világ. Rengeteget tanultam, nagyon sok olyan lehetőséget láttam, ami itthon sajnos nem elérhető, új diagnosztikus és terápiás utakat ismertem meg. Megtanultam, hogy tudnom kell a határaimat, és nem kell félnem segítséget kérnem, ugyanakkor magabiztosan kiállhatok egy-egy gondolatomért. Mert egy csapatban dolgozunk, és orvosként mindannyiunk közös céljának a betegek gyógyulását kell tekintenünk. Köszönöm az Erasmus+-nak ezt a felejthetetlen lehetőséget!
Nagy András
Nemzetközi Tanulmányok Mesterszak
2016/2017
Belgium, Brüsszel
ULB Université libre de Bruxelles
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően részt vehettem az Erasmus+, illetve a Campus Mundi felsőoktatási mobilitási programokban. Az Erasmus programról már középiskolában hallottam, egyetemi tanulmányaim megkezdése óta terveim között szerepelt, hogy éljek ezzel a kiváló lehetőséggel, hogy új embereket, kultúrákat, nyelveket ismerhessek meg, szélesítve látókörömet. Az Erasmus+ program biztosította a feltételeit annak, hogy olyan egyedi ismeretekre tehessek szert, melyeket később az emberi kapcsolataimban és a munka világában is hasznosítani tudok.
A fogadó és a küldő intézmény segítőkész és felkészült koordinátorainak köszönhetően minden információnak idejében birtokába jutottam, így megfelelően meg tudtam tervezni az utazást, beleértve az indulás és az érkezés időpontjait, valamint a szálláskeresést. Az utazás könnyen és gyorsan megoldható, a repülőjegy olcsó, de a csomagok számától és méretétől függően változik. A szállás havidíja rezsivel együtt 420 euró volt, ami átlagosnak mondható. A megélhetési költségek kalkulálása okozhat csak nehézséget, hiszen az Erasmus+ és a Campus Mundi is közepes megélhetésű országnak tekinti Belgiumot, ami az egész országra nézve lehet, hogy igaz, de Brüsszelre nézve nem, Brüsszel magas megélhetési költségű város.
A város igazi diplomáciai központ, az Európai Unió intézményeinek többsége is itt található. A helyi közlekedés az intézmények környékén csúcsidőben problémás, viszont az egyetem tőlük távolabb van, tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető. Megéri hosszabb sétákat tenni a belvárosban (Grand-Place), vagy a város számos pontján fellelhető parkokban. A gyalogos közlekedést illetően fontos megjegyezni, hogy az autósok néha udvariasak, néha nem.
Ha egy hosszú, tanulással töltött nap után szeretnénk betérni egy étterembe (ami nem McDonalds vagy Burger King), vastag pénztárcát vigyünk magunkkal. Az egyetem területén is található étterem, ahol belga specialitásokat is megkóstolhatunk, bár rövid időn belül meg fogjuk unni, és a mennyiség sem túl sok az árhoz viszonyítva, ami 5-8 euró körül van, attól függően, hogy mit választunk.
Az Erasmus, illetve egyéb csereprogramokon keresztül érkező hallgatókat „felkaroló” szervezet neve Express Erasmus ULB, melynek mottója „We take care of you.” Segítenek eligazodni az egyetemen, alapvető információkat adnak, programokat, utazásokat szerveznek főleg Belgiumon belül, de néha a határokon túl is. Az egyetemen működik egy úgynevezett buddy network, mely arra hivatott, hogy egy mentor, egy ottani hallgató segítségével felfedezzük az egyetemet és a város pezsgését, minél hamarabb felvegyük a ritmust.
Ami az oktatást és tanulást illeti, az ULB az Európai Bizottság által megszabott szigorú szabályok alapján működik, mely egy letisztult, egyértelmű rendszert teremt. Minden hallgatóra ugyanazon kötelezettségek vonatkoznak, függetlenül attól, hogy Erasmus programban vesz részt vagy sem. Ezt világosan közlik is tájékoztató füzeteikben, melyeket a mobilitás megkezdése előtt kézhez kapnak a hallgatók, minden fontos tudnivalóval. Az oktatókat éppolyan szigorú szabályok kötik, mint a hallgatókat, az elmaradt órákat a lehető leghamarabb pótolni kell. Nincs kurzusonként 3 vizsgaidőpont, van egy időpont januárban, amit nem az oktató jelöl ki, majd sikertelen vizsga esetén újra lehet próbálkozni augusztusban. Bár első ránézésre elrettentő lehet ez a megközelítés, de a rendszer átláthatósága jobban tervezhetővé teszi az egyetemi életet, a szabadidő beosztását is. Az ULB számos sportolási lehetőséget biztosít, táncok, labdajátékok, sakk stb. formájában.
Számomra az Erasmus+ program az ULB-n versenyképes tudást, nyelvismeretet (angol, francia, spanyol), és sok új ismerőst, barátot adott, számos országból (Peru, Kolumbia, Németország, Japán stb.) Az ULB-hez tartozó világhírű Solvay Business School, melyen én is hallgattam néhány kurzust, mérföldkő lehet mindazoknak, akik az üzleti életben szeretnének helytállni. Az egyetem politikatudományi tanszék kurzusait, nemzetközi tanulmányok mesterszakját mindenképpen ajánlanám azoknak, akik később az Európai Unió intézményeiben szeretnének elhelyezkedni. Sok érvem lenne amellett, hogy ezt az egyetemet válasszák utazásuk céljaként a PTE hallgatói, de sajnálatos módon a PTE és az ULB közti bilaterális kapcsolatok már nem élnek, így én voltam ott az utolsó PTE-s hallgató az intézményben.
Vilmányi Gábor ÁOK, ÁOSZ
Kathoilieke Universiteit Leuven (KU Leuven)
Universitair Ziekenhuis Leuven (UZ Leuven)
2018/2019
Leuven, Belgium
Amikor Leuvent megjelöltem első helyen nem is igazán tudtam, hol van ez a város. Tudtam, hogy Belgiumban (mert oda volt írva a választható országok listájának oldalán), tudtam, hogy jó az egyetem, mert lecsekkoltam és azt is tudtam, hogy a témavezetőm itt volt PhD gyakorlaton és jól érezte magát. Azt is tudtam, hogy népszerű hely, ezért álmodtam egy nagyot és első helyen megjelöltem Flandria első számú egyetemét. Az itt eltöltött tíz hét alatt pedig bátran mondhatom, hogy a második otthonom lett ez a kis belga város minden szépségével és hibájával.
Utazás
Belgiumnak két, Magyarországról is elérhető reptere van: a kisebb, Brussel-Charleloi reptér csak nevében Brüsszel, hiszen a fővárostól mintegy hetven kilométerre van. Brussel-Zaventem repülőtér közvetlenül Brüsszel mellett van (bár ez sem a fővárosi régióban, hanem már Flandriában). Zaventemből pár percenként indul vonat Brüsszelbe és Leuvenbe is. Én a Brussels Airlines gépével érkeztem, mivel csomaggal együtt közel egy árban volt a fapados légitársaságok áraival, és nagyon csábító volt a rövid transzfer Leuven felé.
Szállás:
Leuvenben szállást találni nagyon nehéz rövid időre, a vendéghallgatók jelentős része úgy érkezik meg, hogy nincs lefoglalt szállása. A szeptember eleje különösen nehéz, hiszen Leuven egyetemváros, és a vendéghallgatókon kívül rengeteg helyi diák is szállást keres. Rengeteg KOT (így nevezik a kiadó
szobákat) van a városban, azonban fontos, hogy csak olyan bérbeadóval szerződj, akit az egyetem és a rendőrség is ellenőrzött (ezt egy fehér tábla jelzi a bejárat mellett). Nekem a kiutazás előtti két hétben sikerült elintézni a lakhatást egy magyar kollégiumban: a Collegium Hungaricum árai 320-360 EUR között mozognak egy hónapra (ez magyar viszonylatban soknak tűnik, de az épület felszereltségét és elhelyezkedését tekintve rendkívül jó árnak bizonyult itt Leuvenben). Itt a kollégiumban saját szoba, emeletenként közös fürdő, hatalmas konyha és közösségi terek várnak, mindössze 1 percre van a Lauzdeplatztól (ahol a vásárokat rendezik), és három percen belül a belvárosban vagy.
Közlekedés:
Aki Belgiumba jön, annak sok dolog furcsa lesz a közlekedéssel kapcsolatban, de nagyon hamar megtalálja a hasonlóságot a hazai viszonyokkal. A vonatok rendszerint mindig késnek, viszont diákoknak többféle kedvezményt is kínálnak, így rendkívül jó áron lehet utazni az országon belül. Az egyetlen kivétel a Zaventem-Leuven vasútvonal, ahol a negyed órás út több, mint 9 EUR-ba kerül. Mivel az ország nem nagy, ezért két órán belül szinte bárhova el lehet jutni vonattal, Brüsszel belvárosa mindössze 20 percre fekszik a leuveni vasútállomástól.
Leuven alapvetően kerékpáros város, azonban bicikliutak nem nagyon vannak, van olyan út, amit a gyalogos, a busz és a kerékpáros egyszerre használ. Biciklit kb. 10 EUR/hó összegért lehet bérelni. Azt azonban tudni kell, hogy a kerékpározáshoz ajánlott felelősségbiztosítást kötni, mivel minden okozott kárért felelősségre vagy vonható.
Bár gyalog minden elérhető, a kórház távol van a belvárostól, a „ringen túl” helyezkedik el Gasthuisberg városrészben. Beiratkozásnál lehet igényelni helyi buszbérletet, melynek ára 20 EUR (+5 EUR az elektronikus kártya), mely Leuven régióban korlátlan utazást biztosít a De Lijn járatain. Egy menetjegy 1,8-3 EUR között mozog. A helyi buszokról azt kell tudni, hogy a menetrendet csak irányelvként használják (két hét után már tudomást sem veszel a létezéséről), a buszok mindig másfele mennek és a leuveniek sem tudják sokszor, hogy az adott busz éppen merre tart.
Mivel Belgium nem az Egyenlítőn fekszik, és a gyakorlathoz nem egyszer hatkor kell kelni, amikor az idő nem túl barátságos (főleg ha esik, ami errefelé nem ritka), egyértelműen az utóbbi lehetőséget ajánlom.
Élet Leuvenben:
Az Erasmus ösztöndíj Belgiumot a közepes megélhetésű országok közé sorolja, viszont ha nem figyelsz, könnyen repülhetnek az eurók. Aki Leuvenbe érkezik, annak tudnia kell, hogy a helyi magas bérleti díjak majdnem teljesen felemésztik az Erasmus ösztöndíjat, tehát neked is hozzá kell raknod ehhez a gyakorlathoz. Az egyetem nagyon segítőkész, az orientációs napokon tájékoztatnak minden fontos tudnivalóról, elmondják hol érdemes vásárolni, mit merre talál az ember. Olyan heti 50 EUR már elég a vásárlásra, de a felső határ persze tőled függ (a sörrel vigyázni kell nagyon, mert az igazán megdobja a költségeidet!!!).
Belgium a WAFFEL a FRITES és a SÖR országa (szigorúan nagybetűkkel). Leuven a világban a Stella Artois nevű söréről lett híres, azonban ha ide jössz, akkor kötelességed végig kóstolni a több száz belga sört (ahol a Stella az a belépő kategória alja). Az Oude Markton sorra találod a különböző kocsmákat, egy a közös bennük: szinte lehetetlen átlátni a söröket, akkora a kínálat. Nem véletlenül hívják a világ legnagyobb kocsmájának ezt a teret. Számos étterem van a városközpontban, nem éppen diákbarát áron, de ha figyelsz, akkor ki lehet fogni diáknapokat, illetve sok helyen van diákkedvezmény.
Ha Pécsre azt mondjuk, hogy diákváros, akkor ez Leuvenre halmozottan igaz: nem telik el nap valamilyen program vagy buli nélkül. Van külön rendezvény a vendéghallgatóknak, az orvosisoknak, akik rendszerint saját „fakbarjukban” szerveznek programokat.
Bürokrácia:
Belgium az a hely, ahol az ember visszasírja a Kormányablakot és a Tanulmányi Osztályt; a belgák hatalmas magasságokba emelték fel a bürokráciát. A beiratkozás során épületek között kell szaladgálnod, hogy minden matricát és aláírást megszerezz, lefotóznak, aláíratnak, nyilvántartásba vesznek, számlát írnak, tovább küldenek, váratnak (ebben a legjobbak!) de ha minden jól megy, akkor egy délelőtt alatt túl vagy a nehezén, és kezedbe adják a diákigazolványodat és a papírt, amivel kezdődik az egész játék előröl. Minden külföldinek regisztrálnia kell a városházán (előzetes időpont regisztrációt követően), ahol nyilvántartásba vesznek. Az egész történet lényege, hogy valamikor (remélhetőleg nem az éjszaka közepén) felbukkan egy rendőr, aki ellenőrzi, hogy valóban te laksz-e ott és biztosítva vannak-e a lakhatásod feltételei. Hogy ennek az egésznek mi értelme van, azt nem sikerült megtudnom, de gyönyörűen bemutatja, hogy itt Belgiumban a bürokrácia szinte állampolgári jog. A kórház pedig bemutatja, hogyan lehet ezt még tovább bonyolítani, de ezzel (ha nem betegként mész oda) szerencsére nem kell foglalkoznod.
Campus Gasthuisberg:
Leuvenben több kórház is működött, azonban minden egészségügyi szolgáltatást Gasthuisbergbe költöztettek át az utóbbi években. A kórház Belgium egyik legnagyobb kórháza. A csupasz betonfalak és a retro megjelenés azonban megtévesztő: belül minden megtalálható, ami a 21. századi egészségügyben elérhető. A kórházi munkát világszínvonalú laborok, diagnosztikai eszközök segítik, hatalmas élmény ennek a „kórház-városnak” a részévé válni. Gasthuisberg egy igazi labirintus, és mellé még hatalmas is, úgyhogy mindenképpen időt igényel a titkos útvonalak és a folyosók feltérképezése. A tájékozódást színes nyilak próbálják segíteni (sajnos tényleg csak próbálják, mert lehetetlen hogy az első héten ne tévedj el legalább tízszer), de pár hét alatt kiismeri az ember a helyet. Nem szégyen az utolsó héten eltévedni, nekem is sikerült!
Gyakorlatok:
Szeretném leszögezni, hogy aki nyaralni jön Leuvenben annak csalódnia kell: sokat kell benn lenni a kórházban, aktívan részt kell venni a különböző folyamatokban, de az a rengeteg újdonság, amivel itt találkozik az ember, kárpótol mindenért. A személyzet nagy része nagyon jól beszél angolul, segítőkészek, magyaráznak is és ami a legfontosabb: türelmesek. Mindig van valaki, aki segít, ha elakadsz vagy megmutatja a dolgokat, valaki mindig ott áll, ha magyarázni kell és nem szidnak le ha valamit nem tudsz vagy rosszul csinálsz.
Az itt eltöltött 10 hét alatt a Sebészet-Traumatológia és Szülészet-Nőgyógyászat gyakorlatokat teljesítettem. Sebészeten két osztályra osztanak be, de lehetőség van egy-egy napon más sebészeti részlegekre is ellátogatni. Hatalmas élmény látni egy DaVinci robotot működés közben, 3D laparoszkópián vagy műtét közbeni chemotherapiás kezelésen részt venni. Rendkívül sokszínű és mozgalmas öt hetet tölthettem el a sebészeten, de a legnagyobb élmény az volt, amikor Belgium leghíresebb gyerek szívsebésze állt velem szemben a műtőben, és asszisztálhattam neki a műtéthez. Bár jövőbeli belgyógyászként mindig is próbáltam magam távol tartani a műtőktől, az itt eltöltött idő alatt rengeteget tanultam és egészen megszerettem ezt a szakterületet is.
A szülészet-nőgyógyászat gyakorlat még a sebészetet is felülmúlta: nem volt két egyforma nap, minden nap más részterületet mutattak be. Kenetvétellel és fizikális nőgyógyászati vizsgálattal,
kisnőgyógyászati műtétekkel, és ultrahang diagnosztikával kezdtünk, de később jöttek a nagyobb lélegzetvételű beavatkozások, a robotasszisztált onkológiai műtétek, az endometriosis lézeres kezelése, in utero műtétek vagy éppen a fertilizációs központban történt látogatás. Nagyon jó volt, hogy rengeteg olyan dolgot sikerült megértenem, ami eddig lógott a levegőben, és mentorom is partner volt abban, hogy az én kéréseimnek és érdeklődésemnek megfelelő beosztást alakítson ki. Az öt hét nagyon hasznos volt a vizsgában való felkészülésben, és az egyik legizgalmasabb gyakorlatként fogok rá emlékezni, különösképpen a szülőszobai gyakorlatokra.
Utazások:
Kár, hogy a „Klinikai Készségek Leckekönyve” mellett nincs az utazások leckekönyve, mert a 10 hét során rengeteg helyre sikerült eljutnom. Ahogy korábban említettem, Belgiumban nagyon gyorsan lehet utazni: meglátogattuk az Északi-tengert Oostendénél, waffeleztünk Brugge-ben, hajóztunk Gentben, söröztünk Antwerpenben és természetesen nem maradhatott ki Brüsszel sem. A többi kolilakóval elmentünk Luxemburgba is, ahol egy csodálatos napot töltöttünk el, hazafele pedig Németországon keresztül vezetett az utunk. A hosszú hétvégén eljutottam Párizsba is, ahol igazi turistaként órákat álltam sorban az Eiffel-torony előtt, beálltam a Diadalív árnyékába, átverekedtem magam több száz ázsiain hogy egy rövid pillantást vethessek a Mona Lisára, hagytam hogy a párizsi zsebesek kiraboljanak (nektek legyen több szerencsétek!!!), de összességében fantasztikusan éreztem magam. Hollandia sajnos most kimaradt, de nagyon jó lehetőségek vannak akár magán, akár egyetemi szervezésben.
Zárójelentés:
Nehéz volt szállást találni? Igen. Átkoztam a jelentkezés pillanatát, amikor este nyolckor már 12 órája álltam a műtőben? Igen. Gyűlöltem a holland nyelvű megbeszéléseket reggel fél nyolckor? Igen. Féltem, amikor késő este át kellett gyalogolnom Brussel-Noord állomáson? Igen. Lepergett az életem, amikor két órával a repülő indulása előtt a vasútállomáson realizáltam, hogy minden járatot töröltek? Igen. Ez volt életem legizgalmasabb és leghasznosabb 10 hete? IGEN!!!
Nagyon jól éreztem magam itt Leuvenben és szívből ajánlom mindenkinek. Ne ijedjetek meg a kezdeti nehézségektől, mert az itt eltöltött idő és a tengernyi lehetőség kárpótol. Én egy dolgot sajnálok igazán (az ellopott tárgyaimon és pénzemen kívül): hogy nem hosszabb időre jöttem.