Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Lengyel Ábel Gyula - Pszichológia (angol nyelven), 3. szemeszter
2022/2023- Aberystwyth
Aberystwyth University
Az Erasmus+ program olyan mértékben része a köztudatnak az európai egyetemeken, hogy arról a legtöbb diák már hallott valahonnan. Éppen ezért már pontosan nem emlékszem, honnan szereztem tudomást az Erasmusról, de talán először akkor keltette fel az érdeklődésem, amikor a nővérem utazott Hollandiába cserediákként néhány évvel ezelőtt. Rendkívül élménydús, tanulságos és érzelmekkel telített élmény volt számára az a fél év Leeuwardenben, így én is hasonlóra számítottam. Olyan országba akartam menni, amelyben az angol a hivatalos nyelv, hogy tovább fejleszthessem a nyelvtudásom anyanyelvűek megismerésével, illetve a környék esztétikai értéke is elsődleges volt számomra. Aberystwyth-ben mindkettő tényező jelen van, nem beszélve számos más előnyről, így arra számítottam, hogy sokkal jobb nyelvtudással, számos élménnyel, és kellemes belvárosi sétákkal, túrákkal magam mögött fogok visszatérni Magyarországra.
Visszatekintve teljes mértékben teljesültek az imént említettek, de természetesen nehézségekkel is szembesültem a kint töltött négy hónap során. Az első néhány héten erős honvágyat éreztem, illetve az akkori kapcsolatomat is nehéz volt távolról fenntartani, továbbá a későbbiekben a vizsgákra tanulás és élmények közötti egyensúly megtalálása is sok stresszt és szorongást okozott. Szerencsére viszont már kiutazásom előtt elterveztem, hogy úgy fogok tekinteni erre a tanulmányi útra, mint kétoldalú érmére; egyik fele a szórakozást, a flow élményt és a hedonista életmódot tükrözi, míg a másik a nehéz időszakokból való tanulás jelképe lesz. Természetesen egy ilyen gondolkozásmódot nem könnyű fenntartani, de úgy gondolom, egészen jól sikerült, és bátran ajánlom másoknak is, hiszen az biztos, hogy nem csupán felhőtlen élmények sokasága less az Erasmus. Ez nem lenne reális elvárás, és ilyen formában nem is nyújtaná a maximumot. Az önállósodás, javult önismeret, jobb kommunikáció és még számos más pozitív készség és tulajdonság csak nehézségek árán érhetők el.
Aberbe (Aberystwyth rövidítése) eljutni Pécsről elég hosszú, és általában drága út. A budapesti reptérről több brit városba is repülhetünk, ahonnan megközelíthető busszal és vonattal. A legtöbben Birminghambe szoktak repülni, amely nagyjából 3 órát vesz igénybe, ahonnan egy szintén 3 órás vonatúttal eljuthatunk Aberbe. A birminghami vonatállomás és a reptér szerencsére 5 percre van egymástól, az aberystwythi megállótól pedig a szállásunk elhelyezkedésétől függően 10-20 perc odasétálni, de busszal és taxival is közlekedhetünk. A repjegy nekem csomaggal együtt kb. 70 ezer Ft volt oda, vissza nagyjából 50 a Jet2 légitársasággal. A vonatút Aberbe Birminghamből 15-20 Font (7500-10000 Ft) kedvezménnyel (RailCarddal, amelyet az egyetemnél lehet ingyenesen igényelni 1 évre).
Számos helyen meg lehet szállni Aberben, a legtöbben egyetemi diákszállást választanak (student accommodation). Én is így tettem, a Pentre Jane Morgan nevű, lényegében családi házakkal kialakított környéken. Fél év 1950 Font volt (850-900 ezer Ft), vagyis pont nagyjából a támogatás mértéke. Összességében elégedett voltam a szállással, főképp a lakótársakkal; a magyar kollégiumoknál egyértelműen sokkal jobb volt, de persze jóval drágább is.
Az Aberystwyth Egyetem rengeteg lehetőséget biztosít a diákok számára. Száz százalékban elégedett voltam a tanárok hozzáértésével, hozzáállásával, módszereivel és segítőkészségével. A campus jól felszerelt, tiszta, igényes, minden jól működik és tele van kényelmes helyekkel, ahol lehet tanulni, beszélgetni, pihenni. Mindkét kint felvett modulom (Psychology of Language és Psych of Counselling, Coaching and Mentoring) lehetőséget nyújtott a szakmai fejlődésre, tudásom bővítésére, és kellően gyakorlatiasak is voltak. Fejlődtek a kommunikációs készségeim, tudásom a konkrét területeken, javultam a csapatmunkában, és magabiztosabban, pontosabban kommunikálok angolul. Teljes őszinteséggel tudom azt mondani, hogy minden szempontból szinte tökéletes vagy tökéletes volt a kint felvett két modulom.
A helyi ESN society számos eseményt és lehetőséget biztosított számunkra: különböző programokon vettünk részt, túráztunk, buliztunk és várost néztünk, segítettek, ha bármilyen kérdésünk volt, és ami a legfontosabb, hogy megismertük egymást, helyieket beleértve. Természetesen izgalmas élményt nyújt más Erasmusokkal együtt lenni, de a helyi kultúrát és nyelvet csak úgy ismerhetjük meg igazán, ha ottaniakkal is létesítünk és lehetőleg fenn is tartunk kapcsolatot. A mentorhálózatról kevés tudomásom van, mivel összesen egyszer találkoztam a kinti mentorommal. Az az egy találkozás viszont igen hasznos volt, a mentorom pedig nagyon segítőkész.
Nagyon szeretek várost nézni, így igyekeztem Aber belvárosában minél több időt tölteni, annak ellenére, hogy a kollégiumomhoz nem volt annyira közel (pontosabban lefele igen, de hazafele hegymászást igényelt). Napközben viszont közlekednek buszok, kb. másfél fontért utazhatunk A-ból B-be, és persze taxizni is lehet, amik éjjel-nappal működnek. Aber nem nagy város, de rendkívül sok lehetőséget rejt: rengeteg kocsmát, ahol finom helyi söröket ihatunk, kávézókat, mozit, kisebb és nagyobb boltokat, néhány szórakozóhelyet, és ami a legfontosabb: lenyűgöző látványosságokat, belvárost és tengerpartot.
Ha Magyarországhoz hasonlítjuk a megélhetési költségeket, összességében elmondható, hogy kint drágábbak a dolgok, de az élelmiszerek hasonló áron, gyakran olcsóbban is kaphatók. A közlekedés, mosás, az alkohol, a dohánytermékek és a szórakozás általánosságban borsos áron vannak, viszont az alapvető élelmiszerek a megfelelő boltban megvásárolva abszolút megfizethetők (Lidl, Tesco).
Összességében elmondható, hogy rendkívül meghatározó élmény volt számomra az Erasmus, és bátran ajánlom bárkinek, de legfőképp azoknak, akik szeretnék jobban megismerni önmagukat, önállósodni, tanulni mind elméleti és gyakorlati értelemben, illetve fejleszteni akarják a nyelvtudásukat és kommunikációs készségeiket, mindezt egy olykor nehéz, de rendkívül izgalmas és tanulságos élmény során.
Ui.: további képek és információ Aberről és a kint töltött félévem tanulságairól a blogomon és Google Photos-on megtalálhatók: https://abeljulian.com/category/wales/. Link képekhez: https://photos.app.goo.gl/PS4UtNSWM3EMa58T9
Lantay Lúcia - Pszichológia MA
2021/2022 - Aberystwyth
Aberystwyth University
Az Erasmus+ programról az egyetemen hallottam, már alapképzésem során szerettem volna részt venni benne, azonban erre csak mesterképzésem első félévében került sor.
Eleinte Spanyolországba, Valenciába szerettem volna menni, azonban a hely népszerűsége miatt, erre nem volt lehetőségem, így esett a választásom végül Wales egy kis városára, Aberystwyth-re. Sosem hallottam róla ezelőtt, illetve Walesben sem jártam akkor még.
Életem eddigi legnagyobb kalandjába egyedül vágtam bele, hiszen az egyetemről, illetve Magyarországról kizárólag én érkeztem. Pontosan emiatt sok mindentől tartottam eleinte. Legnagyobb félelmem az angol nyelv használata volt. Természetesen rendelkeztem a walesi egyetem által kért nyelvvizsga szinttel, azonban évek óta nem használtam a nyelvet, a gimnáziumban is német specializációra jártam, sokat felejtettem. Talán ez volt az egyetlen ok, ami miatt ijesztő volt számomra, hogy egyedül megyek. Másrészről viszont ez volt az egyik legnagyobb hajtóerőm is, hogy aktív és magabiztos használójává válhassak az angol nyelvnek.
2021. szeptember 14.-én nekivágtam a nagy utazásnak, azonban nem indult gondtalanul, hiszen a repülőjáratom törlése miatt, korábban el kellett utaznom Birminghambe. További nehézségeket okozott az utazásom alatt a fennálló járvány helyzet, hiszen Magyarországon és Angliában is PCR tesztekkel kellett igazolnom, hogy nem vagyok fertőzött, amelyek ára £50-£68-ig terjed. Továbbá a Brexit helyzete miatt, látogatói vízummal léphettem csak az országba. Birminghamből az egyetem által szervezett busz csak 17.-én vitt tovább Walesbe, Aberystwythba. Így apukám elkísért és négy napot közösen eltöltöttünk Birminghamban.
Szeptember 17.-én elváltunk és megérkeztem ’új otthonba’, a kollégiumba. Az egyetem campusán számos, különböző kollégium található. Én a Cwrt Mawr (Price band 2) kollégiumban lettem elhelyezve, amelynek heti ára £85.40, ez a legolcsóbb kollégium itt. Egy blokkban nyolcan éltünk együtt, mindenkinek volt egy egyszemélyes szobája, alapfelszereltséggel, mint ágy, íróasztal, ruhásszekrény és egy mosdókagyló. A konyhát közösen használtuk, ezenkívül még két WC-t és két zuhanykabint tartalmazott a blokkunk. A blokkban 7 nemzetközi diákkal éltem együtt (olasz, francia, hongkongi, német, amerikai, dél-koreai és egy norvég). Négyen voltunk cserediákok, de mindannyian 2021 szeptemberében kezdtük az egyetemet Aberystwythban.
Kezdetekkor úgy éreztem mindenki jobban beszél nálam angolul, legtöbben egyetemi tanulmányaik során folyamatosan használták már a nyelvet. Emellett én voltam egyedül Magyarországról, míg más országokból általában többen érkeztek. Teljesen rá voltam utalva az angol képességeimre, amelynek frusztráló hatása ellenére, elhatároztam, hogy minden programban részt fogok venni, akármennyire félek is beszélni. Ezt az akadályt egész gyorsan leküzdöttem, pár hét alatt már nem foglalkoztam az esetleges hibáimmal, és mindenkivel megértettem magam, illetve a lakótársaimmal igen jó kapcsolatba kerültem.
Az Erasmus ösztöndíj mellett, megpályáztam egy kiegészítő támogatást, hiszen glutén- és tejfehérje allergiával rendelkezem. A diétás termékek lényegesen drágábbak, emiatt a pályázati pénzt el is nyertem, 800 euróval hozzájárultak a mobilitásomhoz. Az összes ételvásárlásomról készült blokkot meg kellett őriznem és az általam vásárolt tételeket egy Excel táblázatban vezetnem. Végezetül a pályázati pénz elég volt az 5 hónapnyi étkezésem fedezésére. Így saját zsebből csak szórakozásom és további utazásaim finanszíroztam.
Aberystwyth egy nagyon kicsi város és annak lakosságát javarészt az egyetemisták adják, emiatt nagyon sok hangulatos bárral, szórakozóhellyel rendelkezik. Az egyetemi kampusz fent található a hegyen, míg a boltok, szórakozási lehetőségek a tengerpart mellett. Hetente többször lementünk a városba, azonban az itteni közlekedésről nem igazán tudok nyilatkozni, hiszen a város méretének köszönhetően én mindenhova gyalogosan közlekedtem. Azonban három nagyobb utazást is beiktattam, több napot töltöttem Cardiffban, Londonban és Liverpool-Manchesterben a lakótársaimmal. Ezek mind egyéni szervezésű utazások voltak, amelyeket próbáltunk a legolcsóbban kihozni szállás és étkezés tekintetében.
Az egyetemben két modulom volt, bűnügyi- és humor pszichológiát tanultam, amelyek nagyon távol állnak az eddig általam tanult pszichológiai területektől, de pont ezért kifejezetten élveztem. Betekintést nyerhettem valami egészen új dologba. Az oktatás lényegesen különbözik az otthonitől, itt egy modul magába foglalja az előadást és a szemináriumot is, illetve az esszékre fektetik a legnagyobb hangsúlyt, amelyeken hosszasan kellett dolgoznunk. Az osztályozás is más elven működik. Munkánkat elősegítette az egyetem könyvtára, az időm zömét ott töltöttem. A modulok teljesítését illetően nehéz nyilatkoznom, hiszen számomra az angol jelentette a legnagyobb kihívást, de a témák érdekessége miatt rendkívül motivált voltam azok megértésére. Az otthoni egyetemen 5 tárgyat vettem fel, amelyből kettőt online folyamatosan követni tudtam, illetve különböző feladatokat kaptam.
Az egyetem legnagyobb lehetőségének a különböző diákköröket tartom. Nagyon sok érdeklődési körben alakítanak diákköröket, amelyek heti rendszerességgel programokat szerveznek a tagoknak. A tagsági díj £5 - £20-ig terjed, és az első tanítási hét előtt, mindegyik bemutatásra került, ezután a diákok választani és jelentkezni tudnak az általuk leginkább kedvelt csoporthoz. Én a Hiking és a Street-dance diákkörhöz csatlakoztam. Az előbbivel minden hétvégen elmentünk Wales különböző pontjaira hegyet mászni, ezáltal megismerhettem az ország számos, nevezetes és gyönyörű pontját, biztosan mondhatom, hogy nekik köszönhetem az itt szerzett legszebb élményeim. A második pedig heti kettő street-dance órával színesítette a hétköznapjaim. Emellett a konditerem használat ingyen van a kampuszon élő diákoknak, amely rendkívül felszerelt, még úszómedencével, szaunával is rendelkezik, illetve szintén ingyenesen látogatható fitnesz órákkal. Mindezek mellett eljutottam szörfözni is, amely a hideg tenger és folyamatosan esős, tipikus angol időjárási körülmény mellett abszolút nem a meleg tengerparti szörfözős élményt nyújtotta, de pont emiatt marad egy felejthetetlen kaland.
Az ESN is rendezett programokat a diákoknak, azonban ezekben nem vettem részt, hiszen nagyon sok programom volt a diákkörök által, továbbá inkább magunk szerveztünk mindent az új barátaimmal.
Összességében az Erasmus+ programnak köszönhetően számos új kultúrát ismerhettem meg, új barátságokat köthettem, kipróbálhattam magam egyedül egy ’új világban’ és leküzdhettem a nyelv okozta félelmeim. Ezen tapasztalatok megszerzése miatt javaslom mindenkinek a programban való részvételt, mert véleményem szerint ez egy jelentős személyiségfejlődést, nyitottságot és világlátást eredményezhet, lényegesen akkor, ha egyedül megy az ember.
Csenki Bálint - Angol nyelv és kultúra – testnevelő tanár; 3. évfolyam
2021/22/2 - Keele
University of Keele
Régóta ismertem a programot, szerintem a legtöbb egyetemistában van egy homályos kép arról, hogy így lehet külföldön is tanulni. Én először akkor kezdtem róla reális opcióként gondolkodni, amikor a nővérem egy évet Olaszországban tanult. Megjegyezném, hogy neki annyira megtetszett a fogadó város, hogy a mobilitás végeztével kiköltözött, és már 3 éve külföldön él.
Nem igazán voltak elvárásaim, csak élvezni akartam. A magyar rendszer alatt egy csöppet megfáradtam, és úgy éreztem szükségem van valamilyen környezetváltásra. A szakpárom miatt prioritás volt, hogy angol nyelvű országba kerüljek, és így fejlesszem a nyelvtudásom, de ezen kívül nem igazán számítottam semmi másra.
A pécsi koordinátorok őszintén megmondták, hogy a kiutazás előtti kitöltendő dokumentumok áradata meglehetősen nyomasztó tud lenni. Én, mint a bürokrácia legnagyobb ellensége, ezt alá tudom támasztani, viszont egy kis odafigyeléssel teljesen megoldható. A mobilitás alatt, a legnagyobb problémát a tavaszi szünet jelentette. Az angol koordinátorunk igazából egy hét után eltűnt, és nem is igazán hallottunk felőle a mobilitás végéig, így nálunk nem alakult ki egy túlságosan erős Erasmusos csapat. Én ennek következtében főleg az angol szaktársaimmal barátkoztam, akik a szünetben elutaztak. A tavaszi szünet Angliában 3 hét, így ez alatt az idő alatt meglehetősen magányosan éreztem magamat, és az időm nagy részét tanulással és edzéssel töltöttem. Így utólag visszatekintve, akármennyire is nehéz volt ez az időszak, a legtöbbet ez alatt fejlődtem mentálisan.
Repülővel utaztam Manchesterbe, és a Keele-i egyetem hihetetlenül segítőkész volt a Manchesterből Newcastle under Lyme-ba történő utazásommal kapcsolatban. Minden megérkező diáknak küldtek egy taxit, ami elvitt minket a kiutazás előtt megadott szállásra. Ennek az elintézése, és maga az utazás is teljesen zökkenőmentesen történt.
Talán a legproblémásabb ügyintézés, aminek valaha részese lehettem. Keele-ről érdemes tudni, hogy az egész város maga az egyetem. Stoke on Trent és Newcastle under Lyme közelében van, de a diákok túlnyomó része az egyetemen él. Én szintén kollégiumba jelentkeztem, viszont kiutazás előtt 1 hónappal kaptam választ, miszerint egy olyan kollégiumba vettek föl, aminek az egy szemeszteri ára többe került volna, mint a mobilitásra kapott teljes ösztöndíjam. Így kénytelen voltam utolsó pillanatos albérletet keresni, ami érdekes módon jóval olcsóbb volt, mint bármelyik kollégium. Így heti 90£ volt a szállásom, illetve gyalog is viszonylag könnyen megközelíthető volt az egyetem.
Sejtettem, hogy az oktatás minősége valamivel jobb lehet külföldön, viszont nem gondoltam, hogy ekkora szintkülönbség van a kinti egyetemi lét, illetve az otthoni élvezhetősége között. Az első dolog, ami feltűnt, hogy hihetetlenül diákcentrikus. Rengeteg társaság, avagy ’societies’ létezik, amelyekbe kisebb összegért lehet csatlakozni (körülbelül 5-10£, de voltak ingyenesek, valamint jóval drágább klubok is). Ez a lehetőség meglehetősen megkönnyítette a beilleszkedést, valamint a diákok identitása is jobban egy síkba kerül az egyetemmel. Az órarend jóval barátságosabb, mint amit a PTE-n tapasztaltam. Angliában szintén elvárják, hogy szabad idejében a tárgyakkal foglalkozzon az ember, viszont ami kifejezetten pozitív, hogy hagynak is szabadidőt. A szemináriumok és előadások mind hihetetlenül érdekesek, de mégis könnyen megemészthetőek voltak. Minden tanterem remekül fel volt szerelve, és bennem végre olyan érzést keltettek a tárgyak és tanárok, hogy mindent, amit tanulok, képes leszek használni. Ilyen hozzáállással sokkal könnyebben ment a tanulás is. Összességében egy remekül összerakott tantervem volt, ami az elméletet részesítette előnyben, de a tanárok segítségével úgy érzem, könnyen át tudom helyezni gyakorlatba is a megszerzett tudást.
Könnyen lehet, hogy az én figyelmetlenségem miatt, de nem igazán tapasztaltam, hogy bármilyen Erasmusos program történt volna kint létem alatt. ESN-ről én személy szerint egyszer sem hallottam, és mentorokról sem tudtam. Ennek ellenére mi Erasmusos diákok készítettünk egy közös csoportot, amiben közösen szerveztünk programokat, kirándulásokat, tehát az igény megvolt rá.
Habár Keele-ben volt az egyetem, ami a maga kis külön egyetemvárosa, én Newcastle under Lyme-ban éltem, ami gyakorlatilag Stoke on Trent egyik nagyobb városrésze, de papíron egy külön város. Körülbelül Szeged, Pécs méretű városról beszélhetünk, és hasonló kaliberű, mint egy magyar nagyváros szórakozási lehetőségek tekintetében. Közlekedés szempontjából zavaró volt, hogy mindenki a rossz oldalon vezet, de pár hét alatt hozzá lehetett szokni. Tömegközlekedés szempontjából is korrekt, 20 percenként mentek buszok a városon belül mindenhova. Véleményem szerint remek vonathálózattal rendelkezik az ország, szinte bárhova el lehetett jutni az országon belül 2-3 óra alatt. Az angol étkezéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a sztereotípiák igazak, nem egy nagy szám az angol konyha. Ennek ellenére a környék jellegzetessége, az oatcake, egy kifejezetten finom palacsintaszerű tápanyag, amit mindenkinek ajánlani tudok leginkább azért, mert nem csak sóval és ecettel van fűszerezve.
A pénzem túlnyomó részét a szállásra költöttem, amit nem neveznék olcsónak, de meglepő módon a boltokban hasonló árakkal találkoztam, mint amikhez Magyarországon hozzászoktam. A szolgáltatások drágábbak, így például egy buszjegy is 3 fontba került, de én ezt kikerültem egy kerékpár megvásárlásával, ami 30 fontomba került. (Ez később rossz befektetésnek bizonyult, mivel 2 hét után ellopták a biciklit, és amikor vettem még egyet, azt szintén ellopták.) Habár ahhoz, hogy utazni is tudjak, szükségem volt saját pénzre is, magához a megélhetéshez és egyetemre járáshoz elegendő volt az Erasmusos ösztöndíj is.
Számomra a legnagyobb érték, amit az Erasmus program nyújtott az, hogy ráéreztem mekkora örömforrás a saját passzívitásomnak a legyőzése. Nem értek egyet olyan állításokkal, amik úgy állítják be a programot, mint életed legboldogabb időszaka, amikor mintha minden klikkelne, és gondok nélkül zajlik az élet. Szerintem rengeteg nehézséggel járt, de úgy gondolom, pont ezek miatt volt annyira élvezhető. Sokkal érettebbnek és nyugodtabbnak érzem magam, a magabiztosságom soha nem látott magasságokban szárnyal, és sokkal több programra, lehetőségre lettem nyitott. Úgy érzem, a program segített kitágítani körülöttem a világot.
Hutson Krisztina - Nemzetközi tanulmányok 2. évfolyam
2021/2022 - Keele
University of Keele
Az Erasmus ösztöndíjról már biztosan minden egyetemre készülő diák hallott. Ha mégsem, akkor az egyetemre belépve szinte elkerülhetetlen, hogy ne figyeljen fel rá az ember, ugyanis nem csak plakátok és szórólapok hirdetik a külföldi tanulás lehetőségét, de tájékoztató jellegű előadások is megrendezésre kerülnek, hogy az érdeklődők többet megtudhassanak az Erasmus pályázatról. Ezen kívül az oktatók közül is többen szóba hozzák, biztatják a hallgatókat a jelentkezésre.
Nekem is felkeltette az érdeklődésemet a külföldön töltött félév lehetősége, így én is beadtam a pályázatomat egy félévre a Keele-i Egyetemre. Természetesen az utazás előtt felmerültek kételyek, hogy mi vár majd rám, jó döntést hoztam-e, lehet, hogy nem fog tetszeni, de emellett reménykedtem is, hogy élményekben gazdag és hasznos lesz majd az Angliában töltött idő. Bíztam benne, hogy sok új barátot szerzek majd, hogy megismerkedhetek más kultúrákkal és nem utolsósorban, hogy a szülőktől és az otthon kényelmétől távol is megküzdök az esetleges problémákkal. Szerettem volna, hogy a tapasztalatszerzésen túl nyitottabban és önállóbban, talpraesettebben jöjjek haza. Ezek mellett vártam azt is, hogy más közegben, más módszereket elsajátítva tanulhassak. Ezek a remények mind-mind teljesültek is, megismertem rengeteg embert, akivel sok közös élményben volt részünk, a tudásom és a kreativitásom is bővült, fejlődött és könnyebben veszem az elém gördülő akadályokat is.
Természetesen sehol sem fenékig tejfel az élet, problémák, kulturális nehézségek mindenhol felmerülhetnek, főleg, ha először van külföldön egyedül az ember. Szerencsére ezek általában csak elsőre tűnnek ijesztőnek és megoldhatatlannak a helyzet újdonsága miatt, de többségében nem igazán komoly gondok. Angliában az egyik nehézség a bürokrácia és a hivatalos intézni valók várakozási ideje volt. Ott ugyanis nagyon komolyan veszik a munkavállaló szabadnapjait és a munkaidő lejártát, így csak bizonyos időpontban elérhetőek az ügyintézők. Ez önmagában még nem minősül különösebb nehézségnek, azonban a hivatali rendszerek leterheltsége miatt gyakran nagyon hosszúra nyúlik a várakozási idő. Az egyetemen is másképpen értékelnek, sokkal inkább a beadandó dolgozatokat, esszéket részesítik előnyben, mintsem a vizsgákat. Ezekhez azonban komoly követelmények is társulnak - az esszéknek pontosnak, tudományosnak kell lenniük és a plagizálás elkerülésére is nagy figyelmet kell fordítani.
Az utazás elején nyelvi akadályok is előfordulhatnak, ugyanis a Keele-i Egyetem Anglia középső térségében fekszik, ahol már az észak-angol akcentus dominál, ami a Queen’s English-hez szokott hallgatóknak elsőre furcsa lehet. Ez azonban mind olyan dolog, amit aránylag gyorsan meg lehet szokni, az akadályok elhárításához pedig van az egyetemen segítség.
Az utazást teljes egészében nekünk kellett megoldani (én a repülést választottam a gyorsaság miatt), azonban a fogadó egyetem biztosított ingyenes taxit, ami a reptérről egyenesen a kollégiumhoz vitt minket. Mivel meg van adva, hogy melyik napon kell érkezni az egyetemre, ezért szűkülnek a választási lehetőségek a járatok szempontjából. Így én csak átszállással tudtam eljutni Manchesterbe, a legközelebbi reptérre. Ezt nem ajánlom senkinek, az alapvetően nagy izgalmakkal járó úthoz még több stresszt rak az átszállás, idegen reptéren való bolyongás stb., főleg, ha elsőre, vagy egyedül utazik a hallgató. A Brexitből adódó szigorítások pedig okozhatnak nehézségeket a határátkelésnél, vagy a reptéren, ezért különösen oda kell figyelni, hogy a vízum, útlevél és minden más dokumentum is naprakész és érvényes legyen.
A szállást szintén magunknak kellett elintézni, de a Keele-i Egyetemen a pályázat elnyerését követően szinte azonnal kaptunk részletes emailt a kollégiumi jelentkezés menetéről, illetve az egyéb lehetőségekről. Én is egy kis kollégiumi szobában laktam a félév során, ami nagyon hasonló volt az itthoni szobákhoz, annyi különbséggel, hogy nem kellett osztozkodni senkivel, mindenki saját szobát kapott. A szoba típusától függ, hogy a közös helyiségeket (konyha, mosdó, fürdő) hányan használják. Mi 12-en osztoztunk, ami néha elég szűkös volt, de mivel mindenki máskor szeretett volna főzni és tusolni, így egy kis idő után beállt a napi rutinja mindenkinek. Azonban az alapfelszereltségű szobák (pl. az én szobámban egy íróasztal, szekrény, ágy, mosdókagyló és könyvespolc volt, mindezt £120,75/hét áron) is elég drágák, az Erasmus ösztöndíj nagy részét erre kellett fordítani. Persze ha valaki szeretne, vannak jóval tágasabb szobák is franciaággyal, saját fürdőszobával, ezek ára nagyjából £176/hét. Ezekben a blokkokban kevesebben is osztoznak a közös helyiségeken.
Az oktatás jellege is más, 9 óra előtt nem is tartható előadás, így a diákok is kipihentebbek, jobb a teljesítményük az órán. Minden előadást legkésőbb másnap egy kiscsoportos szeminárium követ, amely során átbeszéljük az előadás anyagát, feladatokat oldunk meg és lehetőség nyílik kérdéseket feltenni. Rengeteg a projektmunka, főleg csoportokban kell dolgozni. Azonban, ha a csoport egyik tagja nem veszi ki a részét a feladatokból, akkor egyéni teljesítmény alapján értékelik az oktatók a munkát. Ha valaki nehezebb időszakon megy keresztül és emiatt nem tudja határidőre teljesíteni a beadandókat, akkor van lehetőség 5 munkanapos hosszabbítást kérni. Tudományos alapokra helyezik az oktatást és ehhez minden forrás biztosítva van. A campus centrumában hatalmas könyvtár áll a hallgatók rendelkezésére napi 24 órában. Összességében kiváló minőségű az oktatás és a hallgatók támogatására kiépült hálózatot is nagyon hasznosnak tartom. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy ha a küldő egyetem nem fogadja el a kinti egyetemen felvett tárgyakat, akkor hosszabbított vizsgaidőszak keretében az otthoni vizsgákat a hazaérkezés után, a beadandó esszéket pedig a kint tartózkodás során kell teljesíteni.
Természetesen az egyetem külföldön sem csak a tanulásról szól, rengeteg szórakozási és kikapcsolódási lehetőség áll rendelkezésre. Különféle tematikus estek, rendszeres kvízek, zenés bingo, társas est és különböző klubok is mind nyitottak a nemzetközi hallgatókra. Minden szerdán van buli is, gyakran vendégelőadókat is hívnak. A több, mint száz klubból mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Ebbe beletartoznak a sportegyesületek, filmklubok, vallásos gyülekezetek és vitakörök is. Sok lehetőség van a helyiekkel ismerkedni, barátkozni, illetve a kollégiumokban és az órákon is gyorsan összekovácsolódnak a diákok.
Az egyetem Keele faluban van, ami közigazgatási szempontból Newcastle-under-Lyme-hoz tartozik. A falu maga nagyon kicsi, de annál hangulatosabb. Newcastle egy kisváros, a többség ide jár bevásárolni, bár a campuson is van kisbolt. Megtalálható minden, amire szükség lehet, élelmiszerboltok, cukrászdák, éttermek, bárok, minden adott a kikapcsolódáshoz. Newcastle a campusról busszal 15 perc alatt megközelíthető és a busz minden kollégium előtt megáll. A következő nagyobb város Stoke-on-Trent, ami kevésbé hangulatos, de nagyobb bevásárlóközpontokat és több üzletet is magába foglal. A környéken vidámpark, élményfürdő, majomszafari, bowling, golf, mozi és sok egyéb program is fellelhető, illetve Stoke-on-Trent vasútállomásáról szinte mindenhova el lehet jutni, még Skóciába is megy innen vonat.
Természetesen a kinti árakat az ottani bérezésekhez mérik elsősorban, így a megélhetés nem mondható olcsónak. Azonban egy kis odafigyeléssel ki lehet fogni a jó ajánlatokat, fel lehet lelni az olcsóbb árakat (pl. a Poundland üzlet erre tökéletes, az itthoni Euro Familyhez tudnám leginkább hasonlítani - ugyanazok a márkák, csak kevesebbért) és a piacon is lehet alkudozni. Az Erasmus program által kiszámított ösztöndíj nekem a kollégiumra volt elég, az utat, megélhetést, utazgatást és szórakozást, vagy egyéb felmerülő költségeket a saját megtakarításaimból és a szüleim segítségével fedeztem. A kinn tartózkodás alatt nyilvánvalóan érdemes minél több mindent kipróbálni és sokfelé utazgatni, a közlekedés azonban igencsak borsos árú. A tömegközlekedés sehol nincs állami vagy önkormányzati kézben, így az árakat magáncégek szabják meg, és ez társaságonként változik. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy nincs minden járatra érvényes menetjegy, hanem csak az adott társaság járműveire lehet azt felhasználni. Ha egy másik céggel utaznánk tovább, az ő járatukra külön jegyet kell venni. Szerencsére a legtöbb helyen van diákkedvezmény és ha sokat utazik az ember, érdemes buszbérletet vagy Railcardot kiváltani. Ez utóbbival kedvezőbb áron lehet utazni vonaton. Összegezve, ha az ember tudja, hogy hol lehet kifogni kedvezményeket és hol érdemes vásárolni, megkönnyíti az életet, azonban a legnagyobb spórolás mellett is nyugati árakra kell számítani és kizárólag az ösztöndíjból sajnos egyáltalán nem lehet fél évig megélni.
Számomra a legnagyobb élményt az önállósodás és az új kapcsolatok kialakítása jelentette, de az utazgatás és szórakozás, újdonságok felfedezése, más közegben tanulás szintén fontos volt. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem, szoros barátságokat kötöttem és a szakmai előremenetelemhez is sokat hozzáadott a kint töltött félév. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit kitekintene a hazai közegből, kipróbálná magát külföldön, de főleg azoknak, akik a későbbiekben külföldi munkán és életen gondolkoznak. Ehhez különösen hasznos próbaidő az Erasmus, kiderül, hogy mennyire állja meg az ember a helyét egy idegen országban, a családtól távol, meg lehet ismerkedni a külföldi életvitellel, adminisztrációs rendszerrel, egyetemmel, pozitív-negatív dolgokkal egyaránt, mielőtt végérvényesen elkötelezik magukat a kiköltözés mellett. Összességében mindenkinek javaslom, próbálja ki, nagyon sokat lehet ezáltal fejlődni és tanulni önmagunkról is és más kultúrákról is.
Kiss Zsófia - Anglisztika 3. évfolyam
2021/2022 - Keele
University of Keele
A programról először a középiskolai tanulmányaim során hallottam továbbtanulási lehetőségek kapcsán. Idővel a bátyám és barátai is jelentkeztek rá, tehát közvetlen közelből hallhattam élménybeszámolókat egy így eltöltött szemeszterről. Ekkor fogott meg igazán az ötlet, hogy nekem is bele kéne vágnom idővel.
Új barátokat, olyan egyetemi élményeket melyeket a koronavírus miatt sajnálatos módon eddig nem tudtam megtapasztalni (társasjáték estek, közös városnézés, bulik stb.). Mivel nem csak anglisztikás tárgyak felvételére volt lehetőségem ezért a más tudományterületekbe történő betekintést is kíváncsian vártam.
Néhány tantárgy felvételével akadtak problémák. Eleinte a kötelező tárgyaim egyikére nem tudtak feljelentkezni Keele-ben így itthon fennállt a félévcsúszás esélye. Emellett az egyik előadásomhoz tartozott egy szeminárium is, ahova szintén elfelejtettek beírni. Szerencsére számos e-mail váltás után orvosolni tudtuk mindkét problémát.
Kétszer elment a fűtés és a melegvíz a kollégiumban. Be kellett jelenteni a ’self-service’ portálon keresztül és másnap reggelre meg is javítottak őket mindkét alkalommal.
’Shared Flats and Houses’ kollégium típusba kerültem be, azaz közös házban laktam három szintén Erasmus-os diákkal. Ez alatt egy (kulccsal zárható) külön szobát kell érteni, ahol csak én voltam, illetve egy méretes konyhát, egy vécét és egy fürdőszobát négyünkre. A közös helyiségeket hetente egy megadott időpontban takarították. Az egész féléves (négyhónapos) szállásdíj 1900£ körül volt, amit egyben fizettem ki, az előleg 300£ első befizetést és 150£ kauciót jelentett. Ezen kívül a Barnes kollégium rendelkezett egy közös helyiséggel (common room) ahol csocsó- és billiárdasztal, illetve egy tévé és kanapék társaságában gyűlhettünk kedv szerint a többi diákkal.
Keele egy egyetemváros (méretét tekintve inkább település). Körülbelül kilencezren lakják, a kampusz fedi le a lakott területek 90%-át, a többi pedig füves puszta vagy lakóházak Keele peremén. Kétféle busszal lehet eljutni közeli városokba vásárlási vagy további utazási célból. A Stoke-i és Crew-i vasútállomások könnyen elérhetőek ezekkel a buszokkal és innen további metropoliszokba juthatunk el. A kampusz gócpontjai minden kollégiumból maximum 15 perc alatt megközelíthetőek. Séta távolságra van az összes egyetemi épület, a Student Union (egy bálteremmel, bárral, étkezdével, kávézóval és Keele egyetemi bolttal) a templom, a Co-op, a gyógyszertár és a helyi kocsma a KPA is. Nagybevásárlásra nem igen van lehetőség, de a közeli városokba érdemes kéthetente eljárni pár esszenciálisabb hozzávalót megvenni. Az egyetem területén három helyen lehetséges melegételt beszerezni, ezek nem annyira megterhelőek anyagilag.
A már említett SU-ban hetente 2-3 bulit tartanak átlagosan. Hétfőnkét zene bingo várja a diákokat, a hét többi napján pedig szakkörök, kézműves foglalkozások akár hobbi sportesemények, csütörtöki karaoke vagy a vasárnapi pub quiz. A KPA-t szintén mindenki előszeretettel frekventálja, társasjátékozás, alkohol vagy forrócsoki fogyasztás végett. A hangulat itt mindig fenomenális, pezsgő, élettel teli közeget nyújt a félhangos zene és a baráti társaságok tereferéje.
A Campus Mundi ösztöndíj támogatta a kint létemet, ami körülbelül 2/3-át fedezte a havi költségeimnek. 60-70 £-ból ki lehetett jönni hetente; természetesen akadtak alkalmak amikor lényegesen kevesebb is elég volt, viszont olyanok is (főként városnézéskor) amikor egy kicsivel több kellett.
Vonattal a legtöbb nagyváros könnyedén és viszonylag gyorsan elérhető, ha az ember eljut Keele-ből Stoke-ig vagy Crewe-ig. Retúrjegyet érdemes venni az átlagosan nem egetverően drága – kivéve a karácsonyi periódusban. Közép-Anglia közepén helyezkedik el Keele így Manchester, Liverpool és Birmingham a legközelebbi városok melyeket érdemes megnézni. Esteleg Nottingham-et és Chester-t is ajánlatos meglátogatni, ha belefér az időnkbe. A visszafele utat mindenesetre nagyon tüzetesen meg kell tervezni az indulás előtt mivel a buszok átlagosan nem éjszakába nyúlóan közlekednek.
Én személy szerint nyugati cserediákokkal laktam együtt (svájci, holland, és német származásúakkal) viszont ezen felül más Erasmus-ossal (a magyar diáktársaimon és rajtuk kívül) nem igen tartottam a kapcsolatot. ESN helyileg nem volt, de a beérkező külföldi tanulóknak volt egy Microsoft Teams csoportja, ahol a helyi koordinátor arra buzdított minket, hogy ismerkedjünk egymással. Habár tartottak két üdvözlő bulit az internacionális diákoknak más ilyen összetartásra nem igen volt lehetőség és vagy igény.
Az egyetem épületei modern, látszólag új, jól karbantartottak. Az órarendem jól szervezett volt, olyan tárgyakat is hallgathattam melyeket itthon témailag el sem tudnék képzelni. Film, média (brit irodalom és kultúra sávom miatt részben megfeletek az otthon elvártaknak) és spanyol nyelvi óráim is voltak – mind még jobban kitágították érdeklődési körömet, teljesen másfajta tudást adtak, mint egy átlagos itthoni tárgy. Az órák hossza is máshogy volt beosztva, mint itthon (átlagosan egy órás előadások és kétórás szemináriumok tíz perces szünettel).
Szoros baráti kapcsolatokra tettem szert, amikről akár élethosszig tartó kapcsolatot tudok elképzelni. Új városokat ismertem meg, olyan kulturális különbségeket, amiket egy pár napos látogatás alatt észre sem vesz az ember, illetve örök emlékeket szereztem. Nyelvet is tanulhattam, az angolomat pedig még jobban csiszolhattam anyanyelvi beszélők előtt.
Az Erasmus elsősorban a teljes önállósodás segíti elő. Bár a program eleje mélyvíz szerű élmény lehet, de mivel az ember rá van kényszerítve különböző dolgokra így hamar megszokja az olyan helyzeteket is melyektől korábban tarthatott. Ismerkedést, tudásbővítést, végtelensok nevetést és pozitív emlékeket kreál a program.
Sas Zsófia - Pszichológia angol nyelven, 2. évfolyam
2021/2022 - Keele
University of Keele
Az Erasmus programról először a nővéremtől hallottam, aki szintén ezzel a programmal jutott ki Spanyolországba és nagyon élvezte, majd anyukám is bíztatott, hogy én is menjek erre a programra. Utána már a legelső félévemben utánanéztem a PTE honlapján milyen lehetőségeim vannak, hova tudok utazni.
A legfontosabb elvárásom a programot illetően talán az volt, hogy tapasztaljak. Egy teljesen más ország kultúráját és mindennapi életét szerettem volna saját magam átélni és összehasonlítani azzal, amilyen életet éltem eddig. Egyedül egy idegen országban az embernek teljesen másképp kell gondolkodni, mint otthon, ahol ott vannak a barátok és rokonok, hogy segítsenek. Itt magadnak kell megoldanod a problémáidat és pontosan ezt is szerettem volna. Azt vártam, hogy majd önállóbbá tesz, mindamellett persze hogy a nyelvtudásom is fejlődni fog, valamint láthatom, hogyan oktatnak egy külföldi egyetemen.
Első és legnagyobb nehézség a vízum igénylése volt. Rengeteg problémám volt vele, valamint az egyetem ügyintézésével, de szerencsére megoldódott a probléma. Valamint bele kellett szoknom egy másmilyen kultúrába és életbe, ahol sokszor teljesen normális volt, hogy az utolsó pillanatban lemondják a vonatodat, vagy nem tudsz bejutni a saját szállásodra, mert elromlott a kártyarendszer és ezért fel-alá kell rohangálnod, hogy még aznap hazajuss egyáltalán. Legtöbb esetben sehogy másképp nem tudtam legyőzni ezeket a gondokat, minthogy végig gondoltam mindent előről, ha kellett a teljes napomat és útvonalat újraszerveztem egy kimaradt vonat miatt, vagy addig telefonáltam és jártam irodáról irodára, amíg valaki nem tudott segíteni megoldani a problémámat. A tipp, amit adhatok az az, hogy minden követ meg kell mozgatni, ha valami akadályba ütközöl. Olyan nincs, hogy ne lenne megoldás, maximum az út, amin eljutsz odáig kicsit „kalandosabb”, mint elsőre gondolnánk.
Utazás: Az utazás maga teljesen kényelmes volt. Repülőgéppel, közvetlen járattal eljutottam Londonba, ahol a kinti egyetem által intézett ingyenes taxim várt. Ez egyenesen a kollégiumomba vitt, így lényegében semmilyen probléma nem volt vele.
Szállás: Én az egyetem kapuszán lévő egyik kollégiumban laktam. Kellemes kis hely, bár messze nem olyan jellegűek, mint az otthoniak. Sokkal drágábbak és messze nem kapni annyi mindent érte. Én olyan helyen laktam, ahol a szobában egyedül aludtam, volt egy mosdókagyló, egy íróasztal, faliújság, pár polc és egy szekrény, ellenben a fürdőn 6-an a konyhán pedig 10-en osztozkodtunk. A konyhában fiúk és lányok vegyesen főzhettek, az elég nagy tér volt, igazából semmilyen különösebb gondom nem volt. A takarító szolgálat heti egyszer mindent kitakarított, kivéve a saját szobánkat, így meg voltam vele elégedve, csak a pénzt sokalltam rá.
Nekem heti öt darab órám volt, ebből négy darab 2 órás szeminárium és egy darab 1 órás előadás. A tanárok szerintem összességében nagyon jók voltak, izgalmas órákat tartottak, valamint nagyon gyakorlatiasan tanítottak. Szituációkat adtak nekünk, ahol gondolkodnunk kellett a megoldáson, hogy pszichológusként mit tennénk. Vizsgáim egyáltalán nem voltak, csak beadandókat kellett írnom, egy-két tárgyból volt csupán olyan, hogy egy 10 perces tesztet kellett írnom. De elsősorban a beadandókra fektették a hangsúlyt, ahol szintén az volt a lényeg, hogy egy problémát kellett megoldanunk azok alapján, amiket tanultunk. Természetesen rengeteget kell olvasni órán kívül, de én mindig találtam olyan témakört, amiről lehetett írni és érdekelt is. Az elméleti oktatás sokkal kevésbé van jelen, mint otthon, ezt sajnálom, mert én szeretek mélyebben belemenni az elméletbe, ugyanakkor nagyon tetszett, hogy ennyire gyakorlat orientáltak voltak az órák, ahol inkább az szerették volna látni, hogy értjük a lényeget és képesek vagyunk-e magunktól megoldani egy feladatot.
Erasmusos élet: Az iskola rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt. A kampusz területén egy nightclub van, ahol minden este van legalább egy party, ha nem kettő. Napközben is vannak programok, időről időre szerveznek teadélutánokat, közös sütögetéseket, borkóstolókat és még számtalan ilyen jellegű programot. Fontos kiemelnem, hogy rengeteg klub is van, ahova lehet csatlakozni, én kettőnek is a tagja voltam. Heti rendszerességgel gyűlnek össze, vagy csak elmennek közösen valahova a tagok, akár egy étterembe, vagy egy 24 órás játék maratonra jönnek össze.
Nehéz lenne egy dolgot kiemelni. Az Erasmus új barátokat adott nekem, akiket nagyon megszerettem, és akikkel rengeteg időt tölthettem Angliában, de bízom benne, hogy otthon is tartjuk majd a kapcsolatot. Az iskolai rendszer új nézőpont alapján mutatta meg nekem hogyan lehet még tanítani a pszichológiát, hogy mennyire mást tartanak fontosnak a tanárok az oktatás során és kiválóan be tudtam gyakorolni a beadandó írást. Bár klisésnek hangzik, de a problémamegoldást is fejleszti. Sőt inkább megtanít felelősségteljesnek lenni. Elvégre itt egyedül vagy, nincs más, aki megoldja helyetted a problémáidat. Magadra kell figyelned és neked kell szembenézned minden akadállyal. Én saját magamon látom, mennyire másképp állok most már hozzá, ha valami gondom akad, mint az Erasmus előtt. Meg nyilvánvalóan a tájak, amiket láttam is egy új élményt adtak. Ha Angliáról beszélünk, nekem mindig London jutott eszembe. Az Erasmus után sokkal előbb fogok Liverpool-ra, Birmingham-re vagy leginkább Manchester-re gondolni, ami különösen a szívemhez nőtt a program alatt és bármikor el tudok ott tölteni egy napot.
Az Erasmus egy jó buli. Bár nem csak erről szól, szerintem van egy aranyközépút, ahol ténylegesen tud az ember a tanulmányaira koncentrálni, amellett, hogy jól is érzi magát. Azért ajánlanám a programot, hogy az emberek ténylegesen érezzék és maguk is megtapasztalják ezt. Az Erasmus alatt sok más képességünk fejlődik, mint otthon egy biztonságos és megszokott környezetben, ahogy ezeket már említettem, így szerintem ez azon túlmenően, hogy szórakozás egy lehetőség a tanulásra is. És nem csak a tényleges tanulmányokra értem. A program során sok olyan helyre is eljutottam, ahova nem hittem volna, hogy magamtól elmennék. Hanley, Newcastle-under-Lyme, Chester és még sok más település, amiről talán az emberek még nem is hallottak. Az ilyen tapasztalatok miatt érdemes Erasmusra menni szerintem.
Szentgyörgyváry Rebeka - Kommunikáció és média, 2. évfolyam
2021/2022 - Newcastle Under Lyme
Keele University
Még gimnáziumba jártam amikor először hallottam az Eramusról. Az egyik osztálytársam mesélt arról, hogy a testvére részt vesz ebben a programban és külföldre utazott tanulni. Ez előtt nem is tudtam, hogy van ilyemire lehetőség de nagyon megtetszett az ötlet és elhatároztam, hogy ezt én is ki szeretném próbálni. Kis túlzással mondhatom, hogy én csak azért kezdtem el egyetemre járni, hogy ebbe a programba jelentkezhessek. Nem bántam meg, életem eddigi legjobb döntése volt. Nem tudom, hogy vártam-e bármi konkrét élményt azon kívül, hogy szerettem volna jobban megtanulni angolul. Biztos, voltam benne, hogy nagyon nagy lehetőség ebben a programban részt venni hiszen mindenkitől ezt hallottam. Nem hittem el teljesen és voltak is kételyeim, de visszanézve még 1000x jobb is volt mint ahogy elképzeltem. A kiutazás technikailag teljesen rendben ment hiszen nagyon sok segítséget kaptunk a fogadó egyetemtől. (ingyen taxit küldtek elénk a reptérre) Érzelmileg viszont nekem elég nehéz volt. Egészen az indulásig semmilyen kétségem nem volt afelől, hogy az előttem álló négy hónap milyen jó lesz. Az utazás előtti napokban azonban ahogy kezdett az egész valóságossá és megfoghatóvá válni, azért elkezdtem félni. Bár mire oda értem kiderült, hogy felesleges volt. Életemben először utaztam teljesen egyedül egy másik országba. Minden percét élveztem. Már ez az élmény is hatalmas önbizalmat adott. Nem volt olyan “kultúrsokk” ami megviselt volna, nekem minden újdonság nagyon tetszett és minden helyzetet sikerült jól megoldanom. A kiutazás előtt elhatároztam, hogy mindenre nagyon nyitott leszek és profitálni próbálok minden elém kerülő helyzetből. Ezt a hozzáállást és elhatározást csak javasolni tudom mindenkinek aki külföldre tervez menni.A Keele kampuszon négy nagy kollégiumi épület is van, számomra ezért egyértelmű volt, hogy valamelyik kollégiumba fogok költözni, hogy minél közelebb legyek az egyetemi élethez. Ez jó döntés volt, tényleg minden könnyen elérhető volt a kampusz területén. Nagyon sok féle szoba küzül lehetett választani és az áruk is különböző volt. Nyilván a komfort fokozat és az ár egyenesen arányosan változtak. Nekem sikerült az egyik legdrágább szobát kiválasztani (Holly Cross) ami nagyon nagyon kényelmes volt és szerettem ott lakni, viszont többe került mint az egész ösztöndíjjam. Az egyetlen dolog amit máshogy csinálnék az a szállás választás. (csak az ára miatt) Az egyetem egész területe nagyon modern. Az kampuszon megtalálni mindent ami kellhet. (gyógyszertár, éttermek, boltok, templom, kávézó, könyvtár stb.) Az egész olyan volt mint egy mini város. Nekem nagyon nagyon tetszett. A kinti diákönkormányzat nagyon aktív és rengeteg programot szerveztek. Nagyon odafigyelnek a hallgatók véleméyére és igényeire. Rengeteg buli és rendezvény került megrendezésre. Nem lehetett unatkozni. Az először meglepővolt, hogy csak 4 tanórát vehettünk fel (nem tudom pontosan miért) de így több időnk maradt másra a tanulás mellett. Bármilyen tantárgyat fel lehetett venni bármelyik karról, függetlenül attől, hogy egyébként itthon mit tanultunk. Könnyebbség volt, hogy minden órához meg volt adva az összes olvasmány, forrás és a teljesítés követelménye is már az első pillanattól kezdve. Ha kicsit okosabb lettem volna akkor már szinte októberben vagy novemberben is leadhattam volna a teljesítéshez szükséges esszéket, hogy később ne legyen rá gondom. Szerencsére én nagyon jó órákat vettem fel, az összes nagyon érdekes volt szmomra. Az egyetemhez legközelebb lévő város Newcastle Under Lyme. Nem túl nagy és nincs is benne sok minden. Nem Anglia legérdekesebb városa. Viszont az ottani vasútállomásról bárhova könnyedén el lehetett jutni. A tömegközlekedés nagyon jól meg van oldva az egész országban. Én sokszor mentem Londonba ami messzebb van az egyetemtől mint Pécs Budapesttől mégis a vonat út csak 1óra20-30perc volt. Mi volt a legjobb az erasmusban?Végre megismertem magam. Láttam, hogy hogyan működök teljesen egyedül, önállóan. Ráadásul egy idegen országban. Hatalmas önbizalmat adott és teljesen megváltoztatta a szemléletemet. Még a saját magamról alkotott véleményem is teljesen más lett. Egy igazi önismereti túra volt ez a négy hónap. Mindig is szerettem volna külföldön élni. Egy álmom vált valóra az Erasmussal. Hab a tortán, hogy rengeteg emberrel találkoztam és nagyon jó barátságokat kötöttem.Nem is tudom leírni, hogy tényleg mennyire jó volt az Erasmus. De hihetetlenül boldog vagyok, hogy volt bátorságom belevágni és megcsinálni. Akinek csak egyszer is megfordult a fejében, hogy kipróbálná az Erasmust mindenképpen pályázza meg! Ez egy életre szóló lehetőség ami csak a javára válik az embernek. Lehet, hogy a jelentkezés nagyon sok szervezéssel és papírmunkával jár de abszolut megéri.
Kardos Anna - Kommunikáció- és Médiatudomány MA 4. Félév
2021/2022 - Keele
Keele University
Azt hiszem az Erasmus programról gyerekkoromban hallottam először, amikor anyukám akkor egyetemista keresztlánya mesélt róla valamilyen családi összejövetelen. Később ahogy a szüleim látták a hatalmas utazás iránti érdeklődésemet, azt mondták, hogy nekem is el kellene mennem Erasmusra ha egyetemista leszek. Ehhez képest eléggé az egyetemi karrierem végére hagytam a jelentkezést, mivel BA alatt féltem tőle, majd amikor az ESN-hez csatlakoztam és láttam, hogy milyen is egy Erasmus közösség, az meghozta a bátorságomat. Így az ezredik Covid hullám után, a mesterképzés utolsó évében jelentkeztem. Úgy gondolom nagyon jól is tettem, hogy kiutaztam mert valóban az egyetemi éveim megkoronázása volt. Őszintén szólva nem vártam túl sok különleges dolgot az Erasmustól. Azt hiszem leginkább arra vágytam, hogy próbára tegyem magamat, hogy hogyan működök majd egy idegen országban szociálisan és tanulmányi szempontból. Nagyon szerettem volna megélni azt az életérzést illetve az Erasmus közösséghez való tartozást, amit láttam az itteni cserehallgatókon. Amikor jelentkeztem, főként az adminisztráció és szálláskeresés miatt aggódtam, mert főként ezekről panaszkodtak az ismerőseim akik korábban már részt vettek a programban. Ezen a területen nekem szerencsém volt, mert itthon a tanszéken minden tanárom nagyon támogató volt és a kinti egyetem is laza és reszponzív volt az utazás előtti időszakban. Két dolog volt ami viszont megijesztett az elején. Az egyik az volt, hogy rájöttem, hogy nincsen ESN a Keele egyetemen így egy kicsit megszeppentem, hogy nem lesznek mentoraink, sem pedig események a külföldi hallgatóknak és ennek hiányában nehezebb lesz ismerkedni a többi Erasmusossal. Ez sajnos igaznak is bizonyult, ugyanis a kinti egyetem nem szervezett semmilyen külön eseményt ahol egyszer is találkozhatott volna személyesen az összes cserehallgató. Az egyetlen szociális platformunk egy Teams felület volt. Szerencsére az egyik lány csinált egy Whatsapp csoportot, ahova mindenki csatlakozhatott aki szeretett volna. Itt kérdeztünk és osztottunk meg információkat egymással, illetve itt beszéltük meg az első találkozóinkat. Sajnos az cserehallgatók felével sikerült csak találkoznom a félév során, pedig nem voltunk sokan. Minden nehézség ellenére igen széles baráti körre sikerült szert tennem. Nagyon hálás vagyok a közeli barátaimért akiket kint szereztem. Egy csapat nagyon jó fej, törődő, belevaló embert ismertem meg. Igazából ez lehetett a jó hozadéka a nehézkes ismerkedésnek, hogy a találkozókra azok az emberek jöttek el, akik valóban kíváncsiak voltak ránk és nyitottak voltak a közös kalandozásra. A szállással kapcsolatban is voltak nehézségek, noha nem járt annyi fejfájással mint másoknál, akik meséltek az Erasmus utazásukkal kapcsolatban. A Keelen nagyon egyszerű volt kollégiumi szálláshoz jutni, az egyetem kifejezetten büszke arra, hogy minden diákjuknak, aki jelentkezik campus szállásra, tudnak helyet biztosítani. Ennek rengeteg előnye volt, például az egyszerű jelentkezés és nem kellett albérlet kereséssel és problémás főbérlőkkel sem bajlódni. Így egy saját szobám lett a camus egyik Residence Halljában. Extra előny volt, hogy mivel a Keele egy campus egyetem, nem kellett napi 30 percet buszozom rengeteg pénzért. Mindent el tudtam érni gyalog maximum 20 percen belül. Egyetlen problémám volt a szállással, mégpedig az, hogy nem kerültem be egyetlen kolesz típusba sem, ahova jelentkeztem. Egy shared flats and houses nevezetű egységben kaptam szobát, aminek két ok miatt nem örültem. A kisebbik gondom az volt, hogy itt egy különálló lakásban kell élnem három másik diákkal. Ennek rengeteg kényelmi előnye van, viszont sokkal kevesebb embert ismerhetünk így meg, például konyha használat közben, illetve kicsit terheltebb a lakótársi kapcsolat az alacsony létszám miatt. A másik problémám pedig azzal volt, hogy ez az egyik legdrágább szállástípus volt, amit a teljes erasmus ösztöndíjam sem tudott fedezni, rá kellett fizetni egy csomó pénzt pluszban. Ezzel szorosan kapcsolódik a másik problémám, amit a pénzügyek jelentettek. Sajnos nagyon nehezen jöttem ki a pénzemből így, hogy az ösztöndíjamból szinte sem maradt. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy mire költök. A családom szerencsére tudott támogatni, így nem kellett sok programról és utazásról lemondanom. Így nem mondanám, hogy nélkülöznöm kellett, inkább mentálisan volt megterhelő állandóan pénzt kérni a szüleimtől. Ebben is volt valami jó, mivel megtanultam igazán jól beosztani a pénzt, és ez itthon is nagyon jól jön. Egyébként a havonta körülbelül 120 000 Ft-ból tudtam nagyon szűkösen kijönni szállás nélkül, mivel azt előre egyben kellett fizetni. Ezen felül extra kiadások voltak a nagyobb utazások, amikre külön kaptam pénzt a családomtól. Az utazás jól ment, szerencsére az ESN tagságom miatt már volt ESN kártyám, így kedvezményesen tudtam Manchesterbe repülni. Ez volt a legközelebbi reptér, ahonnan szerencsére az egyetem biztosított taxit, aki egyenesen a kollégiumi szállásunkhoz vitt minket. A Keele egyetem egy campus egyetem, ami Keele faluban van, Newcastle-Under-Lyme kis városhoz van közel. Ide jártunk nagybevásárolni. Az elhelyezkedés és az egész egyetemi koncepció nagyon tetszett, a természetközeliség és az angol vidéki egyetem hangulata miatt kicsit a Roxfortra emlékeztetett, más szempontok miatt viszont az amerikai filmekben látható egyetemeket idézte. Nagyon élveztem, hogy a campus olyan volt mint egy kis város. Volt élelmiszerbolt, szórakozóhelyek, posta, templom sőt még egy zero waist üzlet is. Az egyik kedvenc dolgom a campuson a 0/24-es nyitvatartású könyvtár volt, mivel én bagoly típus vagyok és nehezen koncentrálok otthon, nagyon nagy segítség volt, hogy a magam ritmusa szerint tanulhattam. Az oktatás nagyon diák barát. Egy modul egy előadásból és egy gyakorlatból áll egy héten. Az előadás 50 perces, a gyakorlat 40. Az elméleti kurzusokon nincs hatalmas különbség az itthoni és a kinti órák között, leginkább a tanárok szemlélete más. A elméleti oktatásban is rendszeresen gyakorlati példákkal mutattak be egy egy jelenséget. Inkább az volt a fontos, hogy értsünk és alkalmazzunk elméleteket, minthogy szó szerint idézzük őket. Az én kedvenc óráim a kreatív labor nevezetű modulok voltak. Ezeken csoportmunkában kellett média projekteket kitalálnunk és megvalósítanunk. Nagyon izgalmas volt, itt az elméleti órán szerzett tudásunkat kellett önállóan alkalmaznunk. Az egyik órán magazint kellett készítenünk, egy másikon pedig awareness campaign-t. Itt a témánktól kezdve a dizájnig és a fogyaszthatóságig mindent a csoportoknak kellett kitalálni és megvalósítani. Ezek megvalósításában segítettek a modulhoz kapcsolt workshopok, ahol megtanítottak minket Adobe programokat alap szinten használni. A Keele média képzése a gyakorlati szemlélet mellett azért volt kiváló, mert a Média Intézet mindennel el volt látva. A diákok rendelkezésére állt egy szerkesztő szoftverekkel felszerelt számítógép terem, fotó stúdió, hangstúdió,moziterem, green screen szoba, sötét szoba illetve mindenféle kamerák, lencsék és adathordozók. Mindenhez ingyen hozzá lehetett férni, csupán online le kellett foglalni. A hab a tortán a Sam nevű alkalmazott volt, akit arra foglalkoztattak,, hogy a projektek kivitelezésében, például a Photoshop használatban, illetve a különböző eszközök használatában segítsen. Sam volt felelős továbbá a jó hangulatért az intézetben. A vizsgaidőszakban a stressz oldására a mozi teremben nagy képernyőn lehetett videójátékozni és beszélgetni vele. Nagyon tetszett ezen az egyetemen, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektettek a diákok mentális egészségére. Minden beadandós időszakban ingyen jóga órák voltak, kézműves - beszélgetős - sütizős foglalkozásokat tartottak, amit egy szociális munkás vezetett. Mindemellett a könyvtárban ingyen teát, kávét, kekszet, gyümölcsöt, vizet osztottak és stresszoldó ajándékcsomagot nyugtató teával, színező készlettel és stresszlabdával. Az egyetemen a hét minden napján volt valamilyen program vagy buli. Ezek általában fizetősek voltak. Önmagukban nem voltak drágák (kb. 3000 Ft / buli), viszont sok kicsi sokra megy alapon azt mondanám, hogy elég költséges volt a szocializálódni. Amikor nem szervezett eseményeken vettünk részt, nagyon szerettünk a KPA nevű Pub-ba járni és sétálni az egyetemi erdőben vagy piknikezni a Keele Hall parkjában. Ez egyébként elképesztő volt, hogy az egyetemnek volt egy kis kastélya ahová ingyen bármikor bemehettünk. A baráti társaságunkkal a félév nagy részében hétvégente felfedeztük a környékbeli városokat, mint Liverpool, Manchester és Nottingham. A rendkívül hosszú tavaszi szünetben pedig a csapatunkból szinte senki sem utazott haza, így be tudtunk szervezni két nagyobb utazást is. A szünet elején Délre utaztunk, meglátogattuk Bath városát és Cornwallt, ahol Newquay-ben szálltunk meg, ami mint kiderült egy angliai szörfparadicsom. Húsvét előtt még éppen nem volt tömeg, csak az igazán elvetemült sportolók voltak a városkában. Csodálatos volt ilyen autentikus formában felfedezni ezeket a varázslatos angol tengerpartokat. Még az időjárással is szerencsések voltunk, az ottlétünk nagy részében szinte kabát sem kellett és ez
nagy szó, mert az angol tavasz és nyár annyira meleg, hogy júniusban esténként még a legmelegebb télikabátomban kellett járnom. A húsvétot az egyetemen töltöttük. Részt vettünk tojás vadászaton és az egyetemi pub-ban ebédeltünk tradicionális angol húsvéti ebédet, mentás bárányhúst. Ezután Északra utaztunk, és igyekeztünk effektíven felfedezni Skóciát. Edinburgh-ben szálltunk meg, itt töltöttünk három napot. Innen kirándultunk Glasgowba, utolsó előtti nap pedig részt vettünk egy egynapos buszos kiránduláson a skót felföldre, ahol a túra fő célpontja Loch Ness volt. Itt hajókáztunk egyet a tavon is, igyekeztünk meglesni Nessit. Ennek a kirándulásnak az adta a különleges bukéját, hogy amikor reggel megérkeztünk a gyülekezési pontra, kiderült, hogy egy spanyol nyelvű túrára kerültünk… mert audioguide túrát foglaltunk ezért egy rendes idegenvezetős Spanyol buszra ültettek minket. Ez egyébként elég vicces helyzeteket eredményezett. A tanév végén, mikor minden vizsgánkat le tudtunk, elmentünk Londonba is pár napra, ami nekem a harmadik alkalmam volt, viszont ez az Erasmusos csapattal tett utazás volt a legjobb élményem az összes közül. Azt nem is tudom egy konkrét dologra leszűkíteni, hogy mi volt a legjobb az Erasmuson. Egyrészt persze jó volt rengeteg buli és utazás, viszont azt hiszem segített felnőni olyan értelemben, hogy a rengeteg Covid hullám után azt éreztem,hogy nem tudtam kihasználni az egyetemi éveimet. Mindezek miatt nehezen fogadtam el mentálisan, hogy kilépjek az egyetemi közegből, és teljesen felnőtt életet kezdjek. Az Erasmus minden nehézségével együtt segített önállósodni érzelmileg és praktikus szempontból is. A felfedezett függetlenségem és az önmagamat meglepő helytállásom egy idegen környezetben nagyobb önbizalmat is adott nekem. Nagyon hálás vagyok a kint szerzett barátaimért is és remélem, hogy évekkel később azt is állíthatom, hogy életre szóló barátságokat is kötöttem az Erasmus+ programon. Azt hiszem bárkinek tudnám ajánlani a részvételt és mindenkinek más miatt. Aki szintén kapunyitási pánikkal küzd, annak azért ajánlanám, mert bár nem oldja meg teljesen, de segít továbblépni ezen a görcsös lelkiállapoton. Annak is ajánlanám az Erasmust aki fél kiszakadni a megszokott környezetéből, vagy nem bízik a saját talpraesettségében, de a szíve mélyén próbára tenné magát, mert szeretne fejlődni és érzi, hogy többre képes mint amit el tud hinni magáról jelen állapotában. Annak is jól eshet egy ilyen váltás aki megcsömörlött az egyetemi tanulmányaitól. Lehet, hogy nehéznek tűnik egy ilyen csereprogram, viszont ha már kint van az ember, olyan mint egy nagy levegővétel az itthoni hétköznapi rohanáshoz képest. Szerintem mindenkinek jót tesz a környezetváltozás és az új emberekkel való érintkezés. Ha minden jól megy, önismereti válaszokkal, nagyobb önbizalommal és egy olyan élménnyel térhet haza, amit örökre a szívébe zárhat, ahogyan én is tettem.
ETK
Hodics Virág - Gyógytornász, 3. évfolyam
2022/2023 őszi félév - Newcastle-under-Lyme
Keele University
Először akkor hallottam az Erasmus+ programról, amikor még gimnáziumba jártam és már akkor nagyon vonzott a külföldön tanulás gondolata. Miután egyre több ismerősöm vett részt a programban és láttam, hogy mennyi élménnyel és baráttal gazdagodtak, úgy döntöttem, hogy én is belevágok. A pályázathoz szükséges papírmunka eleinte hosszadalmas munkának tűnt, viszont meglepően könnyen és gördülékenyen ment, mert gyors volt a kommunikáció a fogadó intézménnyel. De az is lehet, hogy azért tűnt ilyen egyszerűnek, mert izgatottan vártam a leendő külföldi tapasztalatokat.
A programot illetően azt reméltem, hogy lesz pár ember, akivel jól kijövök és esetleg együtt is utazhatunk, de nem számítottam arra, hogy életre szóló barátságokat kötök. Viszont ezek a kötelékek lassabban alakultak ki, mint gondoltam. Eleinte a legtöbb azonos országból érkező hallgató klikkekbe rendeződött, melyeket sokan a félév végéig nem is hagytak el. Amikor megpróbáltam beilleszkedni a társaságukba, akkor szomorúan tapasztaltam, hogy ők nem nyitottak felém és körülöttem is az angol helyett az anyanyelvüket használták. Ez meglepő volt számomra, hiszen úgy gondolom, hogy a csereprogram egyik legfontosabb része a külföldi barátságok kialakítása. Szerencsére idővel megtaláltam a helyem egy olyan sokszínű társaságban, ahol a kulturális különbségek ellenére mély barátságok alakultak ki.
A repülőutat egy hónappal korábban lefoglaltam Budapestről Manchesterbe. Amikor a mobilitásom felénél a nővérem meglátogatott, akkor jöttünk rá, hogy a Bécsből induló közvetlen járat anyagilag jobban megéri. Így a visszafele utat már ezen a vonalon tettem meg.
Ami a szállást illeti, az egyetem számos kollégiumi férőhelyet biztosít a kampuszon a leendő külföldi hallgatók számára. Úgy tapasztaltam, hogy a kollégium és az albérlet árak között nincsenek nagy eltérések. A kolik esetében ki lehet választani, hogy melyikben és milyen felszereltségű szobában szertnénk lakni.
Érdekes volt belelátni egy teljesen más szemléletű oktatási rendszerbe. Kevesebb volt az óra az egyetemen és több időt kellett az egyéni tanulásra szánni, gyakran kellett a könyvtárba menni további tananyagért. Írásbeli vizsgák helyett több volt az egyéni vagy csoportos prezentáció és több esszét kellett írni. A tanárok nagyon segítőkészek voltak és lehetett külön időpontot foglalni velük, ha valaki úgy érezte, hogy le van maradva a tananyaggal.
Arra számítani kell, hogy az angliai megélhetési költségek magasabbak mint Magyarországon. Az én esetemben, az Erasmus programból származó ösztöndíjam csak a kollégium költségeit fedezte. Az étkezés és a szórakozás is többe kerül mint itthon, viszont az utazást illetően nem tapasztaltam különbséget.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egyetem elhelyezkedése rendkívül kedvező, hiszen Anglia szívében található, így a legtöbb nevezetes nagyváros rövid időn belül megközelíthető. Ezeket a lehetőségeket gyakran ki is használtuk, nappal várost néztünk, este pedig éveztük az éjszakai életet. Szórakozásra nem csak a nagyvárosokban van lehetőség, hiszen az egyetem területén lévő hallgatói egyesületben a héten többször is szerveznek bulikat vagy egyéb szórakoztató programokat.
Összességében rengeteg barátot szereztem és sokat fejlődött az angol kommunikációs készségem és a szókincsem. Bátrabban kezelem a váratlan helyzeteket és magabiztosabban beszélek az emberekkel. Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert gyönyörű helyekre lehet eljutni és nagyon sok fejlődést nyújt az ember személyiségét és önismeretét illetően.
Ruff Vivien - Gyógytornász 2. évfolyam
2022/2023 - Keele
University of Keele
Az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjának köszönhetően 5 hónapot tölthettem Anglia csodálatos vidéki környezetében, Keele-ben. Ki merem jelenteni, hogy életem egyik legjobb döntése volt.
Az Erasmus+ programmal még az egyetemista éveim előtt találkoztam. Egy magyar lány Norvégiában töltött hónapjairól szóló dokumentálás keltette fel a figyelmemet. Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen élni fogok ezzel a hatalmas lehetőséggel.
Egyáltalán nem voltak különösebb elvárásaim a programmal szembe. Szimplán csak meg szerettem volna ismerkedni más kultúrákból származó emberekkel. Illetve fejleszteni szerettem volna az angol nyelvtudásom, belelátni egy másik ország oktatási rendszerébe. Visszagondolva nem mondanám, hogy bármilyen nehézséggel szembe kellett volna néznem ezen időszak alatt. Inkább időigényesnek mondható dolgokkal gyűlt meg néha a bajom, mint például a mobilitást megelőző, illetve ezen időszak alatti és utáni papírmunka. Valamint az e-mailekkel kapcsolatos dolgok sem mentek mindig gördülékenyen. A kezdeti időszakban minden nagyon zökkenőmentesen ment, a külföldi koordinátor szinte azonnal válaszolt minden kérdésemre és minden helyzetben számíthattam a segítségére. Viszont megérkezésünk után, pár hónap elteltével egyre nehezebben tudtam vele felvenni a kapcsolatot. Egyszerűen e-maileken keresztül sem tudtam őt elérni, illetve sokszor az irodájában sem találtam meg. Néhány oktatóval sem volt ez másképp, hetek is elteltek mire választ kaptam bizonyos kérdésekre. De a legfontosabb, hogy ezek ellenére is sűrű bocsánatkérések közepette megérkeztek a válaszok. Így ezen szituációk által egyre jobban kezdtem én is könnyedebben venni a dolgokat, nem idegeskedni azon, hogy másnap még nem érkezett válasz az adott e-mailekre. Rájöttem ezalatt az idő alatt, hogy: Valahogy majd lesz, nincs olyan, hogy ne lenne sehogy!
Az utazás gördülékenyen ment minden esetben. Mivel az őszi szemesztert töltöttem kint, így szeptember közepén utaztam ki repülővel, mégpedig Manchester-be. A repülőút időtartalma így 2 óra 30 perc volt. Majd a repülőtéren az egyetem által biztosított busz várt ránk, amivel körülbelül 1 óra alatt meg is érkeztünk a végső úticélhoz. Véleményem szerint a legkedvezőbb és legkönnyebb opció, ha a repülőjegyet Manchester-be vesszük meg. A repülőtéren található egy vasútállomás, innen el kell vonatozni a Manchester Piccadilly állomáshoz, ahonnan vagy Stoke-on-Trent városába, vagy Stafford városába megyünk tovább vonattal. Ez attól függ éppen hova megy vonat. Majd ezekből a városokból busszal tudunk tovább menni Keele-be. Lehet, hogy bonyolultnak hangzik így elsőre, de hamar belejöttök majd a tömegközlekedésbe, egyáltalán nem bonyolult és bármikor tudtok bárkitől útbaigazítást kérni.
A kint töltött idő alatt szinte minden meglátogatott települést vonat segítségével közelítettem meg. Viszont Angliában teljesen máshogy működnek a dolgok ezzel kapcsolatban (is). Ajánlom a Trainline applikációt, és ezen belül érdemes megvenni a saját Railcard-od, amivel kedvezményesebben hozzá tudsz jutni a vonatjegyekhez. Illetve érdemes előre gondolkozni, és időben megvenni az adott útra a jegyet, mivel hihetetlen milyen gyorsan el tudnak fogyni (például, ha aznap szeretnél vonatra pattanni és elutazni valahova, lehetséges, hogy nem lesz rá esélyed). Megérkezésünkkor már izgatottan vártak minket a campuson. Először átvettük a kollégiumi szobánkhoz tartozó kulcsokat, melyek mellé térképet is kaptunk (nehogy eltévedjünk a campus területén). Ebből kiderül, hogy én kollégiumban éltem ezalatt a pár hónap alatt. Barnes hall, Lindsay hall, Horwood hall, Holly Cross and The Oaks – azaz 4 darab kollégium közül tudtál választani, illetve ezen belül is voltak választási lehetőségek. Választhattál olyan szobát, amelyhez saját fürdőszoba is tartozott vagy maradhattál a legegyszerűbb szobánál és a fürdőszobán 8 másik személlyel osztozhattál. Én személy szerint a Lindsay hall-ban kerültem, ahonnan a campus különböző pontjai nagyon könnyen és gyorsan megközelíthetőek voltak. Így a szállásom költsége (ha jól emlékszem) körülbelül 1630£ volt. Sajnos Angliában jóval drágább volt a kollégium díja, mint itthon. Viszont én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kollégiumba költözzön, mivel csodálatos környezetben találhatja magát, illetve nagyon jó közösségekbe is kerülhet ezáltal.
Mikor első körben felvettem a kinti kurzusokat az volt a célom, hogy minél többet el tudjak itthon fogadtatni. Viszont a probléma az volt, hogy ezen az egyetemen a gyógytornász szakirányt csakis MsC képzés keretein belül lehet tanulni, így sajnos egy teljesen más szakról tudtam csak felvenni tárgyakat. De így is nagyon jól meg lehetett oldani ezt a „problémát”. Kiérkezésem után véglegesíteni kellett a kurzusokat, és hiába szerettem volna 5-6 darab tárgyat kint teljesíteni, mint kiderült csak 3 darab órát lehet felvenni a program keretein belül. Így első körben 3 darab olyan tantárgyam volt, ami kapcsolódott a tanulmányaimhoz. Ámde, miután beültem ezekre az előadásokra rájöttem, hogy lehet mégsem lesz olyan egyszerű idegen nyelven végig vinni ezeket a kurzusokat. Így maradtak a végére ezek a kurzusok: Anatomy, Physiology and Movement Science – Musculoskeletal; British Cultural Studies; Academic English for Science Students.
Az Anatomy, Physiology and Movement Science – Musculoskeletal kurzus kissé csalódás volt számomra, mivel online felületen volt leadva a tananyag, ezen belül is az adott weboldalra feltöltött videók által, amiket igazából akkor néztél meg amikor kedved volt hozzá. Viszont, aminek nagyon örültem, hogy volt lehetőségem boncoláson részt venni, amely nagyon érdekes volt számomra. De nagyon hiányzott, hogy személyes oktatásban vegyek részt ezen kurzus keretein belül. Az oktatók viszont nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, viszont mindvégig kaotikus volt a helyzet ezzel a kurzussal kapcsolatban, a vizsga pillanatáig nem tudtuk pontosan, hogyan is fog zajlani az egész, ami kissé frusztrált, de próbáltam sodródni az árral.
A British Cultural Studies és az Academic English for Science Students kurzusok viszont jelenléti oktatásban voltak. Mindkettőt nagyon élveztem, jó volt belelátni az angol kultúrába, illetve a mindennapokba, és közelebbről is megismertem hogyan is áll össze egy igazi angol esszé, ami bevallom őszintén nem a legegyszerűbb.
Tapasztalataim alapján nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a csoportos és egyéni munkákra, ebből következtetve fontos számukra a gyakorlatiasság. Valamint, ahogy észrevettem nagyon kedvelik a beadandókat, hogy a hallgató saját maga végezzen kutatómunkát az adott témával kapcsolatban és ezt egy esszé keretein belül összefoglalja. Illetve a prezentációk is nagy szerepet kapnak. Ebből kifolyólag sokaknak volt olyan tantárgyuk, amelyekhez nem társult a félév végén vizsga, hanem az évközben kapott értékelések alapján szerezték meg a végső jegyeket.
Sajnos ezen az egyetemen nem volt helyi ENS, ami összekovácsolta volna az Erasmus hallgatóit, és sajnos ehhez hasonló kezdeményezés sem volt jelen, amely megint csak elszomorított. Ezáltal teljesen önmagunkra maradtunk, és azt éreztem így sokkal nehezebb kialakítani baráti kapcsolatokat. Zárkózottnak éreztem néhány nemzetiséget, valamint voltak olyan nemzetiségek, akik inkább csak egymás felé nyitottak. Viszont így is találkoztam hihetetlen kedves és pozitív kisugárzású emberekkel, akik nap mint nap feldobták a hangulatomat.
A település, ahol voltam igazából egy kis falu volt, amely mellett közvetlenül megtalálható volt a campus területe. Gyönyörű környezettel voltam körülvéve, rengeteg fa, amelyeken mókusok szaladgáltak fel és le, illetve egy hatalmas tó is társult a campushoz, amely mellett egy erdő is lapult. Mindezek mellett a gyönyörű Keele Hall látványa mesebeli volt számomra. A kedvencem pedig a tehenek voltak, akiknek a legelőjük szomszédos volt a campus adott részeivel, például a szobámból a kilátás rájuk nézett, mondanom sem kell nem egyszer ültem órákat az ablakban őket lesve.Az egyetem területén található volt egy Co-op kisbolt, 2 darab Costa kávézó, egy gyógyszertár, egy Greggs pékség. Valamint 2 darab hely is akadt, ahol lehetőség volt étkezésre, véleményem szerint barátságos áron tudtál elfogyasztani egy reggelit vagy ebédet. Viszont a Co-op kisbolt drága volt, de ha hétvégén kifogtad a jobbnál jobb akciókat, akkor nagy volt az öröm. Nekem személy szerint a Greggs volt a kedvencem, ahol nagyon finom süteményeket ettem és jobbnál jobb kávékat és forró csokoládékat ittam. Illetve a hagyományos English breakfast kihagyhatatlan. Valamint nagyon tetszett, hogy amikor közeledett a Halloween az egész campus ehhez kötődő jelmezbe bújt, a kávézókba ijesztő kis süteményeket lehetett venni. Viszont amint eltelt Halloween napja éles váltás következett és mindenhol karácsonyi édességek sorakoztak, a kávézókban a sütemények is már karácsonyi ízekben pompáztak, valamint a Pumpkin Spice Latte-t felváltotta a Gingerbread Latte. A félév elején az első 1-2 hónapban szinte mindennap volt valamilyen kisebb rendezvény a hallgatók számára, ahol mindig osztogattak kisebb ajándékokat, ételt és italt, különféle standoknál lehetett érdeklődni a sportklubok felé. Volt olyan hét amikor például növény vásár volt a campus közepén vagy éppen szebbnél szebb posztereket lehetett venni nagyon jó áron. Volt arra is példa, hogy utánunk kiabáltak igyunk egy forró csokoládét ebben a hidegben, és ezek az aprócska dolgok annyira feldobták a napomat.
Az egyetem saját szórakozó hellyel is rendelkezett, amely a Keele US épületében volt megtalálható. Itt a félév elején az első 1-2 hétben szinte mindennap volt valamilyen welcome party, viszont november végétől szinte megállt az élet és érzékelni lehetett, hogy mindenki készül a vizsgákra, már nem volt annyi rendezvény sem, illetve csak a karácsony előtti bálok jöhettek szóba, amelyek nagyon hangulatosak voltak a Keele Hall épületében megrendezve. A
A könyvtár remek hely volt a tanulásra, mint a filmekben is látni a hallgatók sorra telepedtek le hosszú órákra itt. Személy szerint nekem is előbb hozta meg a kedvem a tanuláshoz, mint a kollégiumi szobám, ahol nem mellesleg néha megfagytam. Mivel számomra érthetetlen módon a fűtés időszakos volt, tehát bekapcsolták délelőtt, délután és este 2-2 órára majd utána lekapcsolták, és ezek alatt az idők alatt nem tudta felmelegíteni a kis radiátor a helyiséget. Valamint a szobám falán volt egy szellőző nyílás, amin természetesen a hatalmas szelek mindig beköszöntek.
A legközelebbi város Newcastle-under-Lyme volt, amit busszal közelítettünk meg, amely egy 10-15 perces út volt. Jegyet lehetett venni a buszsofőrnél is, amely így (ha jól emlékszem) 2.30£ volt, viszont érdemes letölteni a Firstbus applikációt, ahol lehet venni oda-vissza jegyet 3.10£-ért. Ebben a viszonylag kis városban található egy Aldi, egy Morrisons, egy Poundland (amit nagyon ajánlok), illetve egy Lidl is felfedezhető. Amit mindenképpen ki kell próbálni ebben a városban az a Fish&Chips, ami isteni finom és egy tipikus angol kis helyen található meg. A különféle pubok is egymás hegyén hátán sorakoznak, ahol viszont a 25 év alattiakat nem szolgálják ki.
Valamint busszal még jól megközelíthető volt Stoke-on-Trent, ahol található volt egy Primark illetve egy vasútállomás is. Stafford úgyszintén 1 órás busz útra volt Keele-től, ahol megint csak található egy vasútállomás, illetve egy csodálatos angol városról beszélünk.
Úgy gondolom a megélhetés nem volt eget rengetően magas az itthoni megélhetéshez képest. Igaz, az ösztöndíj, amit a program által kaptam, nagyjából fedte a kollégiumi díjamat és a 4 darab repülőjegyemet, tehát a többi kiadás önköltséges formában történt. Sajnos a tömegközlekedés sokkal drágábbnak bizonyult, mint itthon. Viszont annyival másabb is, az emberek leszállásnál megköszönték a buszsofőrnek az utat, egyáltalán nem lökdösődnek az utasok, és nem mellesleg környezetbarátabb buszok járnak az utakon. Viszont nincsen lehetőség diákkedvezményekre.
A heti nagy bevásárlásokat körülbelül 20£-ból hoztam ki, valamint hétközben még 1-1 kávéra adtam ki pénzt és 1-1 étkezést a campus területén található helyeken ejtettem meg. A legolcsóbb kávé került 2.30£-ba, illetve a legolcsóbb étkezés volt 4.50-5.50£. A legkedvezőbb party jegy 1£ volt, de volt olyan is, ami közel 17£-ba került.
Az Erasmus+ programnak az egyik szaktársammal vágtam neki, aki egyben a barátnőm is. Hatalmas nagy biztonságot adott, hogy tudtam ott van velem.
Így együtt sok városba ellátogattunk: Stafford-ba, Liverpool-ba, Chester-be, Birmingham-be.
Valamint a kedvenc utam Londonba vezetett, ahol 4 napot töltöttünk el. Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti ugyanúgy tegye meg ezt a pár napos kiruccanást. A karácsonyi időszakban még csodálatosabb, hangulatosabb. Vonattal nagyon egyszerű megközelíteni és a nagy városban nagyon könnyű használni a tömegközlekedést, teljesen egyértelműen ki van minden írva, illetve az emberek nagyon szívesen segítenek, ha elakadsz valahol.
Számítani kell a hatalmas nagy embertömegekre, főleg a turista látványosságoknál, viszont emiatt kár kihagyni őket. Hozzáteszem mi pont a FIFA-világbajnokság alatt voltunk Londonban, így megtapasztalhattuk milyen szenvedélyesen állnak a labdarúgáshoz és főleg a saját országuk támogatásához, a különböző pubokba ülve izgultak a csapatért.
Valamint ajánlom még a szebbnél szebb múzeumokat is, amelyek közül a legtöbb ingyenesen meglátogatható. Ezen időszakban a Winter Wonderland kihagyhatatlan program, amely a Hyde Park-ban található meg. Ajánlott előre megvenni a jegyet, mivel nagyon hamar elfogynak.
London sosem alszik, egy folyamatosan pörgő városról beszélünk. Örültem, hogy megtapasztalhattam milyen egy vidéki városban élni és milyen belecsöppeni az ország fővárosába, egy igazi világvárosba.
Az egyik legjobb dolog számomra az Erasmus utam során az volt, hogy szinte mindennap feszegettem a saját határaimat, folyamatosan kiléptem a saját komfortzónámból, amely hatalmas nagy löketet adott különböző helyzetekben. Sokkal magabiztosabbnak érzem magam ezáltal az út által és rájöttem, hogy semmi sem lehetetlen. Nem mellesleg kedvet kaptam, hogy körbe utazzam az egész világot és még többet lássak belőle, hihetetlen mennyire csodálatos emberek élnek körülöttünk szebbnél szebb kultúrákkal. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek milyen boldogsággal élik mindennapjaikat és mennyi kedvesség van bennük, amiket a másikkal is megosztanak. Mennyivel másabb az életfelfogásuk, a nézőpontjuk. Az, hogy szó nélkül a segítségedre vannak, és érte semmit nem várnak el, hihetetlen.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele ebbe a hatalmas nagy kalandba. Rengeteg tapasztalattal tértem haza, amit soha senki nem tud már elvenni tőlem. A szívem egy kis darabja kint maradt ezen a csodálatos helyen és minden egyes pillanatban visszavágyik oda.
Szűcs Rita - Gyógytornász 2. évfolyam
2022/2023 - Keele
University of Keele
Az Erasmus+ pályázati lehetőségről az előző egyetemen hallottam egy előadás keretin belül. Akkor még nem voltam elég bátor ahhoz, hogy jelentkezzek is, azonban nem bántam meg, mert a Pécsi Egyetemnél sokkal több célország közül lehet választani. Hatalmas elvárásokkal indultam el, mert rengeteg beszámolót olvastam más diákoktól, valamint körbe is kérdezősködtem azoktól a hallgatóktól, akik már voltak Erasmuson. Azért gondoltam első Erasmusnak, jó ötletnek Angliát, mert nem volt még tapasztalatom külföldi egyetemekkel, tanórákkal és alapvetően, hogy hogyan boldoguljak el más nyelven. Mivel angol tudomásom volt, ezért arra jutottam, hogy így lesz talán a legegyszerűbb megoldanom mindent, ahol az angol az anyanyelv.
Úgy gondolom, hogy szerencsém volt, mert nem egyedül vágtam bele ebbe az útba, hanem az egyik barátnőmmel, akivel ugyan azon a szakon is tanulunk. Így, kicsit könnyedebben vettük az akadályokat, mert tudtuk, hogy nem vagyunk vele egyedül. Talán első ’nehézség’ a sok papír munka, amibe néha kicsit belezavarodtam, de bele lehet jönni és abszolút meg is éri. Azonban már a kezdetektől fogva viszonylag gördülékenyen ment minden, a kinti egyetem is minden információval időben ellátott bennünket.
A kiutazásunk repülővel volt a legjobban megoldható. Budapestről indultunk és Manchesterben szálltunk le. Onnan pedig egy busz vitt minket be az egyetemre. Mielőtt kiutaztunk, volt rá lehetőségünk, hogy igényeljünk egy transzfert, amit az iskola biztosított, úgyhogy minden nagyon jól meg is volt szervezve. Egy percre sem éreztük azt, hogy elveszettek lennénk, mert mindenki nagyon segítőkész volt. Először a lakhatás miatt kezdtem el izgulni, azonban az is nagyon egyértelmű és könnyű jelentkezni. Rengeteg kollégium közül lehet választani, és mind attól függ, hogy mennyire nagyok az igényeink és mennyi pénzt szeretnénk rászánni. Én a második legolcsóbb koliba kerültem be, annak ellenére, hogy az első helyre a legolcsóbbat jelöltem. Ez azt jelentette számomra, hogy összesen 1900 font körüli díja volt a lakhatásomnak. Ami szerintem nem a legkedvezőbb, mert átszámítva euróra majdnem az összes ösztöndíjat lefedi. De más választási lehetőség nagyon nincsen, mivel a város nagyon kieső helyen van és nem lenne nagyon albérlet. Mindegyik kollégium egy ágyas. Amiben én voltam, az egy négy emeletes blokk volt, ahol az alsó két szinten fiúk laktak és a felső kettő szinten a lányok. Minden szinten volt egy wc és zuhanyzó blokk. Valamint 2 szintenként egy konyha. Szerintem teljesen megfelelő volt minden a kollégiumban, és tisztaság is volt. A University of Keele egy magas rangú egyetem angliai körökben. Gyógytornász szakról azonban egyáltalán nem olyan könnyű jó órákat találni. Kint, a gyógytornász szak mesterképzés formájában indul, így nem is tudunk sok óra közül választani. Ami alternatívaként szolgál, az az úgynevezett Rehabilitaton and Exercise Science. Erről a szakról lehet válogatni órákat. Azonban mi azt tapasztaltuk, hogy maga a tananyag nem olyan nehéz és itthon sokkal többet követelnek, azonban maga a nyelv miatt a szakmai része kicsit nehezebb. Minden oktató nagyon kedves, azonban nekünk az anatómia sajnálatos módon online volt, így nem nagyon tudtunk segítséget kérni. Ami másfelől nagyon jó volt, hogy tartozott a tantárgyhoz egy boncolás rész, ami szerintem főleg a mi szakunknál nagyon hasznos volt. De a többi része ennek az órának annyira nem nyerte el a tetszésemet. Én próbáltam több helyről segítséget kérni főleg a nyelv miatt, azonban azt tapasztaltam, hogy nem nagyon lehet elérni ezeket az embereket. A kinti koordinátor is nagyon aranyos volt, azonban pár hét után nagyon eltűnt és emailben sem valamint személyesen sem tudtuk elérni. Az Erasmusos élet Angliában nincsen nagyon kiépülve, így ilyen téren eléggé magunkra hagytak a többi diák beszámolója alapján más országokhoz képest. Csak azok a programok voltak, amiket az ottani diákoknak is szerveznek. Ami összességében nagyon jó volt, csak szívesen részt vettem volna valami szervezett utazáson vagy programon a többi nemzetközi diákkal.
Keele város egy nagyon picike hely, ahol jóformán csak az egyetem területe található. Ez egy felől nagyon jó is, azonban ha nagyobb bevásárlást szeretnénk csinálni, akkor muszáj elutaznunk a legközelebbi nagyobb városba, ami ez esetben Newcastle volt. Én nagyon imádtam ezt a környezetet, ezért is választottam ezt a helyet. Láttam képeket, hogy milyen gyönyörű természetes közeg veszi körül az egyetemet. Mindenhol mókusok rohangálnak, valamint egy hatalmas legelő, amin késő őszig legelésznek a tehenek. Számomra nagyon megnyugtató hely volt, és nagyon szerettem, hogy volt egy ilyen hely, ahova el tudtam menni sétálni és minden egyes alkalommal amikor ott jártam, elcsodálkoztam a szépségén. A Campus területén található egy Central Kitchen nevű étkezde, ahol viszonylag jó áron lehet étkezni, 5-6 font körüli. Sok kávézó és egy Coop is megtalálható még, ahol jóformán minden kapható, azonban drágább, mint a többi szupermarket. Közvetlen buszárat megy Newcastlebe, ami körülbelül 10 percre van. Egy menetjegy oda vissza 4 font körüli. A tömegközlekedési eszközökön nincsen diákkedvezmény, ezért elég drágák az otthoni árakhoz viszonyítva. Ezzel ellentétben egy Lidl vagy Aldi sokkal olcsóbb, mint itthon. Egy bevásárlást jóval kedvezőbb áron tudtunk lebonyolítani.
A tömegközlekedésnél szerintem még fontos megemlíteni, hogy vonattal a legtöbb helyre el lehet jutni. Mi megvettünk egy kedvezményre jogosító jegyet, aminek éves díja 20 font volt, azonban amennyiszer mi vonatoztunk sokkal jobban jöttünk ki árban a kedvezmények miatt. Minden utazásunkat mi szerveztük le. Amennyiben messzebbre utaztunk, időben kellett megvennünk a vonatjegyet, mert akkor sokkal olcsóbb volt. Arra is figyelni kell, hogy milyen előre bejelentett sztrájkok vannak, ugyanis decemberben több hetes vonatleállások voltak, ami sajnos keresztül húzta a skóciai utunkat.
Számomra egy olyan kaland volt, amit szerintem mindenkinek meg kell tapasztalnia. Kinyílt előttem a világ, és sokkal több önbizalmat is szereztem azáltal, hogy tudom, hogy képes vagyok helyt állni egy másik országban. Megtapasztaltam, hogy nem minden fekete-fehér és az emberek sokkal kedvesebbek is tudnak lenni egymással. Hogy rengeteget számít az, ha csak egy boltba bemegyünk és mindenki köszön nekünk, vagy, hogy az eladók mindenkire mosolyognak, és megkérdezik, hogy hogy vagyunk. Ezek az apró gesztusok rengeteget jelentenek, és erre nem is jöttem rá egészen eddig. Sok beszámolót láttam másoktól, amik kedvet csináltak nekem is. Azonban arról nem láttam senkit sem beszélni, hogy milyen érzés hazajönni. Mert persze nagyon hiányzik a családunk és a barátaink, azonban egy olyan űrt hagy maga után, amit nehéz megmagyarázni azoknak, akik nem élték át. Mintha eddig csak egy kis kulcslyukon keresztül próbáltam volna a világot szemlélni, azonban ez a tapasztalat ajtókat nyitott ki előttem.
Én nagyon szívesen belevágnék bármikor egy új ilyen kalandba. Ha csak egy mondattal kéne összefoglalnom vagy elmondanom másnak, az az lenne, hogy ez a program csak ad. Elvenni nem vesz el semmit, ettől csak kapunk és mindenki olyan képességekre tehet szert, amire itthon nem feltétlenül van, lenne lehetőségünk megszerezni.
MIK
Szabó Dorottya - Építészmérnök BSC
2021-2022/2 - Liverpool
Liverpool John Moores University
Az Erasmusról már az egyetem elkezdése előtt is hallottam ismerősöktől. Nagyon szeretek utazni így úgy gondoltam az Erasmus egy jó élmény lehet, hogy egy másik országba juthassak illetve még tanulhatok is ott. Építész hallgatóként meg végképp fontosnak találom, hogy minél több építészeti stílussal találkozzunk, így mindenképp jelentkezni akartam a programra. Miután sikeresen megnyertem a pályázatot, elkezdtem megszervezni a kiköltözést. Korábban érkeztem mint, hogy az egyetem kezdődne, hogy rendesen be tudjak költözni és kicsit megismerkedjek a környékkel. Repülővel érkeztem Manchesterbe ahonnan közvetlenül a reptérről ment egy vonat Liverpoolba. Az állomásról taxival mentem az irodába felvenni a kulcsokat majd mehettem is a házhoz. A szállást online találtam egy weboldalon. Végül egy szobát béreltem ami körülbelül egy 22 perc sétára volt az egyetem karától. Hatan laktunk együtt, mindenkinek saját szobája volt. Közös volt a konyha, nappali és két fürdő. A szoba be volt bútorozva így csak ágyneműt kellett beszereznem. Havonta £300 kellett fizetni, ennél olcsóbban nem nagyon volt lehetőség. Ez nem egy diák szállás volt, de velem egykorúak voltak a többiek. A diák szállások és a kollégium is jóval drágábbak voltak mint az albérletek. Az egyetem körülbelül másfél héttel később kezdődött mint ahogy érkeztem. Volt lehetőség hamarabb is odamenni, megnézni a többi diák munkáját. Mikor odamentem, eléggé el volt foglalva mindenki így nem maradtam ott sokáig. A nyitó napon bemutatkoztam az oktatóknak és kiderült, én vagyok az egyetlen külföldi hallgató az évfolyamban. Sejtettem, hogy lesznek olyan diákok akik már az előző félévben együtt tanultak így már ismerik egymást, és esetleg így kicsit nehezebb lesz össze barátkozni másokkal, de nem pont arra gondoltam mint ami a valóság volt. Közölte velem a tanár, hogy én vagyok az egyedüli külföldi a félévben. Kicsit csalódott lettem, meg izgultam, hogy milyen lesz a félév, egyedüli külföldiként. Szerencsére nagyon kedvesek és nyitottak voltak a többiek így nem volt ebből probléma. Bármikor ha segítségre volt szükségem mindig szívesen segítettek. Amihez kellett még egy kis idő hozzászokni az a tanulási módszer volt. Míg nálunk minden tantárgy külön van, addig itt egyesítve van szinte az összes. Mindkét rendszernek megvan az előnye és hátránya. Nálunk jobban belemegyünk a részletekbe, viszont alkalmazni vagy hasznosítani nem mindenképpen tudjuk pontosan. Itt többet kellett magunktól utána nézni dolgoknak de talán jobban megértjük a működésüket ahogy a saját épületünkre igazítjuk. Az egyetem ezen kívül biztosított számítógép termet ahol bármilyen programot elérhető volt amire szükségünk lehetett. Illetve az alagsorban egy barkács terem is volt ahol a modell készítéshez tudtunk használni különböző gépeket. Például különböző fűrészgépek, 3d nyomtató és még lézer vágó is. A szemeszter elég intenzív volt, mivel a többieknek ez volt az utolsó félévük, vagyis ez volt a diploma munkájuk. Belecsöppeni a dolgok közepébe, utolérni a többieket, és haladni a tanulmányokkal nem volt egyszerű. Mivel más volt a rendszer, így eléggé komplexnek éreztem, és nem volt túl sok időnk se, így folyamatosan készülni kellett óráról órára. Heti háromszor volt előadás vagy konzultáció de a többiekkel igyekeztünk ezeken a napokon kívül is bemenni, hogy ha már egyetemen kívül nem tudunk találkozni akkor legalább tanuljunk együtt. Mivel az egyetem sok időt igényelt, így nem igazán volt idő programokra menni. Online megkerestem a Liverpooli Erasmus csoportot de nem nagyon voltak programok szervezve. Még a félév elején volt egy nagyobb találkozó amire el lehetett volna menni, de akkor voltunk az évfolyammal Edinburgh-ben így nem tudtam rá elmenni. Valószínűleg ha el is tudtam volna menni később nem lett volna időm elmenni a találkozókra. Liverpool különben nem egy nagyon különleges város, de ahogy telt az idő egyre otthonosabban éreztem magam. Nem túl tiszta a város bár a legtöbb angol város az általában az. Viszont míg Pécsről hiányzott a víz közelsége (mivel Budapesten élek) addig ez Liverpoolnál nem volt probléma. Ha sikerült bejutni a központba, akkor mindig lementem a kikötőbe. Busszal könnyen lehet közlekedni a városban, de én mindig sétáltam. Liverpool, ahogy számítottam rá, jóval drágább, mint Magyarország. Egy általános bevásárlás az £8-15 között mozgott attól függően mennyi mindenre volt szükség. Sok minden csak nagyobb kiszerelésben volt elérhető, így nem kellett azokat sűrűn vásárolni. Bár voltak dolgok, amiket nem lehetett venni, de mivel Anglia egy multikulturális ország így sok más dolgot lehetett kapni. Elmenni, ebédelni minimum £10 fog kerülni, ha nem gyors kaját szeretnénk enni, és hát az italok meg aztán végképp nem Kiskorsó árban van. Míg itthon mondjuk, 5000 Ft-ból már elég sokat tud inni addig itt az 1 vagy maximum 2 pohár italt jelent. Nem tudom melyik a jobb helyzet, de mivel nem volt időm kimozdulni így nem kellett annyira aggódnom amiatt, hogy túl sokat költenék. Nagyon élveztem azért a nehézségek ellenére az időmet Liverpoolba. A filozofikus beszélgetések hajnali 3-kor a lakótársaimmal, közös tanulások az egyetemen, kávék és séták a városban, ezek mind jó emlékek maradnak. Talán azért mégis a legjobb élményem még az egész elején volt, amikor Edinburgh-be mentünk. Közösen felfedezni a várost, szórakozni, menni este, finomakat enni. Meg hát, azért amikor végre befejeztük a tervezést és felraktuk a falra rajzokat és láttuk, hogy megérte az a sok óra munka, és végre túl vagyunk rajta, nagy megkönnyebbülés volt. Nem tudom, hogy azért volt kicsit nehezebb az élményem, mint amiket általában hall az ember mert, hogy nehéz időszakban mentem oda, vagy mert én voltam az egyedüli külföldi de ezek ellenére is ajánlanám az Erasmust. Bár valószínűleg más helyeken könnyebb lehet, itt Angliába nem biztos, hogy egy B2 szintű angol elegendő ahhoz, hogy könnyen végig csinálja az ember a szemesztert. Megfogják érteni amit, mondasz, de sok olyan dolog elhangozhat, amit nehezebb lesz megérteni, akár csak az akcentusok miatt is. De ha magabiztos az ember a tudásába, akkor nem lesz gond. Már csak azért is ajánlanám, hogy megtapasztalja az ember a külföldi életét. Nagyon sokat ad a program a jövőre tekintve. Sok érdekes emberrel lehet találkozni akik új dolgokat, taníthatnak meg. Ezek a szituációk mondhatni kényszerítik az embert, hogy kilépjen a komfort zónájából de úgy gondolom ez fontos ahhoz, hogy fejlődjünk bármilyen szempontból is. Olyanoknak ajánlom az Erasmust, akik szeretnének új, ismeretlen helyzetbe kerülni, ahol sok barátot és emléket tud szerezni.
MK
Kovács Petra - Festőművész szak, VI. évfolyam
2021/2022 őszi szemeszter - Hatfield
University of Hertfordshire
Az Erasmus+ tanulmányi programról az egyetem falain belül, az egyetemi professzoromtól hallottam először. Az Erasmus programot mindenki egy fantasztikus lehetőségként mesélte, amellyel mindenképpen élni kell. Tudtam, hogy igazán nagy kihívásra vállalkozom, amikor jelentkeztem. A nyelvtudás fejlesztése és a szakmai, művészeti látásmód és gyakorlat elmélyítése volt a cél. Új kapcsolatok, barátságok, ismeretségek szerzése mellett a különböző kultúrák, az emberek mentalitásának sokféleségének megismerése miatt jelentkeztem a programra, remélve, hogy ezek az új impulzusok valahol mélyen a zsigerekbe befészkelődnek és jótékony hatásukat kifejtve fellelhetőek lesznek az új alkotásaimban emelve ezzel a kortárs magyar művészeti szcéna értékét. Az utazás 5 nappal a szemeszter kezdete előtt történt, repülővel. Az utazás a jelenlegi covid helyzet miatt kissé költségesebbnek és bonyolultabbnak bizonyult. A repülő a ferihegyi repülőtérről indult és a London Luton reptérre érkezett, amely hozzávetőlegesen 40 kilométerre terül el a képzés helyétől, Hatfieldtől. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam a lakótársaim miatt, egyikük eljött értem a saját gépjárműjével a reptérre és elvitt az új otthonomba. A szállásom egy emeletes ház második emeletén található kis háromszobás lakás legkisebb szobája volt. Ennek összege havi 400 font volt, amely körülbelül 170 ezer forintnak felel meg. A lakásból három útvonalon lehetett eljutni gyalog az egyetemi kampuszra körülbelül húsz perc alatt. Az alábbi két kurzuson vettem részt: Fine Art in Context 2, Fine Art Practise. Másodéves BA szintű (Level 5) hallgatóként tanultam ebben a szemeszterben, ahol összesen három modul indult a félévben (a harmadik: C&Cs Debates and Values). A fő kurzus megfelel a pécsi egyetem művészeti karának fő tárgyával. Átszámítva a kredit értékek is megközelítőleg egyelőek (University of Hertfordshire 15 ETCL: Pécsi Tudományegyetem 12 ECTL). A szemeszter elején a központi regisztrációt követően mindenki kapott egy mágneses kártyát, amivel az egyetem épületeibe tudott bejutni. Két épület helyezkedett el egymásba építve. Az egyik az úgynevezett Todd Building, amely a képzőművész stúdióknak adott helyet a fashion design, és mindenféle egyéb kreatív szakoknak. Az épület másik oldalán az egyetemi galériába léphetünk be, melyben üzemelt egy kávézó, egy művészellátó/papírbolt, felette pedig a grafika szak termei találhatóak. A galéria szintjén nyílt egy folyosó, melyből különböző workshopok termei nyíltak, mint például az agyag, kerámia, acél, fém műhelyek. Az oktatás nagyon dinamikus és gyakorlatias volt. Rengeteget dolgoztunk csoportokra szeparálva és egyénileg is. A tanterv része a másodéves diákok minél többféle eszközzel való megismertetése. Minden héten másfajta technikák műhelymunkáira lehetett jelentkezni. Ebben a szemeszterben videó szerkesztő, kerámia és szobrász műhelyfoglalkozásokat tartottak. Részletes tájékoztatóval láttak el minket, konkrét feladat bemutatással és a teljesítéshez szükséges tennivalókkal és pontozási rendszerrel. A főtárgyhoz négy nagy projekt tartozott, melyeknek végén vagy személyesen kellett prezentációt tartani vagy online, viszont minden feladatról egy power point prezentációt kellett készíteni és a félév végén szintén az összes feladatról, tehát az egész szemeszteres munkáról kellett készíteni összefoglaló ppt előadást. A Fine Art in Context három feladatos modul, melynek utolsó feladata átcsúszott a B szemeszterre.
- feladat: Körülbelül október végén, november elején volt egy egy hetes prezentációs nap, ahol különböző csoportokra osztva, online feladatokat kellett megoldani, Egy megadott kategóriabehatározást kellett választani az érdeklődési körnek megfelelően, és erre kellett egy 5 perces előadást tartani. pl. A média és filmművészet – ezen belül pedig a művészeti stílusok bemutatása, elemzése. Az én választott témám Kovásznai György Habfürdője volt. A második feladat egy állásinterjú szimulációja volt, egyénileg. A harmadik pedig szintén egy új csoportra osztva egy arculattervezés a városban található Galleria nevű bevásárlóközpontba.
- feladat: egy kiállítás szervezése az iskola galériájába, amely a szemeszter végén meg is valósult. Szintén szimulálva a feladatköröket, az állásra való pályázást, a munkakörök pontos leírását és feladatait.
- B szemeszteri kötelező munkatapasztalat, ami egy öt napos gyakorlatból áll például: tanítási gyakorlat, múzeumi vagy galerista gyakornoki munkavégzés.
Hatfield egy kis kertváros Londontól északra. Busz és vonat egyaránt közlekedik Londonba. A városon belül vannak ingyenesen használható buszok diákok részére, valamint rendes (fizetős) távolsági buszok indulnak a kampusz melletti buszmegállóból a környező városokba. Az egyetemen lehetőség nyílik meleg étel fogyasztására a Fórumon, ahol egy standnál vásárolható táj étel, egy másiknál a klasszikus sült csirke és sült krumpli/rizs (5 font). Néha a helyi pizzéria standja is árul mini pizzákat (2 font). A városban található több nagy bevásárló áruház, mint a Tesco, Aldi, Asda. Nagyjából azonos árakkal, mint Magyarországon. Az egyetemen számtalan szórakozási lehetőség van a klubboktól kezdve a pub-okon, színjátszó körökön és mozi esteken át a minden héten megtartott különböző tematikájú partikig (csak bírja az ember szusszal meg pénztárcával). A kényelmes félig spórolós, de azért mindent szeretnék kipróbálni és megnézni minimum összege egy hónapra az albérleten kívül szerintem 150 ezer forint. A szórakozás igen költséges Angliában. A legjobb, hogy megtapasztalhattam, hogy az emberek hogyan segítik és gyógyítják egymást a hétköznapok során. Segített, hogy a problémákat és feladatokat más színben lássam és a program során erőt kaptam a művészeti munkásságom folytatásához. A külföldi tartózkodás időszaka egy nagyon felfokozott érzelmi állapot, amelyben az ember észre se veszi, hogy milyen nagy személyiségváltozáson megy át ilyen kevés idő alatt. És tulajdonképpen azt sem tudja, hogy milyen erősségekkel vágott neki az utazásnak. Ajánlom, ha valaki szeretne változni, ha szeretne új barátokat szerezni, új egyetemi rendszert megismerni vagy akár utazni egy nagyot.
Cibolja Stella - Grafikusművész szak, 4. évfolyam
2022/23 - Hatfield
University of Hertfordshire
Erasmus- Egy rövid szó, mégis oly sokat jelent sok embernek. Van, aki nevetve mesél róla, van, aki a könnyeivel küszködve. Az viszont biztos, aki a részese volt, abban nyomot hagyott. Nehéz lenne megfogalmaznom, hogy hol hallottam először az Erasmus programról, viszont azt tudom, hogy már az első évemet az egyetemen úgy kezdtem, biztos voltam benne: szeretnék pár hónapot külföldön tanulni. Így talán mondanom sem kell, egy régi vágyam vált valóra. Emlékszem mennyire izgatott voltam egy évvel ezelőtt, mikor a kari meghallgatásra mentem, szinte úgy éreztem, az életem múlik ezen a beszélgetésen. Szerencsére felesleges volt a sok izgulás, hiszen mindkét egyetem elfogadta a jelentkezésem, így pár hónappal később már repültem is Angliába. Az ismerőseimtől sok jót hallottam már a programról, mégis, az utazás előtt teljesen pánikba estem. Mi van akkor, ha mégsem lesz olyan jó, mint ahogy azt sokan mesélték? Féltem attól, hogy nem elég jó az angolom, vagy nem fogok tudni barátokat szerezni, meg úgy szinte már mindentől, ami gondolom nem egyedi eset (figyelem, spoiler következik: nem így lett). Viszont nem akartam magasra rakni a lécet az elvárásokkal, így talán a boldog pillanatokat sokkal jobban tudtam átélni. Szeptember végén, egy szombat délután repültem Angliába, és az egész olyan volt, mintha egy másik világba léptem volna. A Magyarországot beterítő szürke felhőkből megérkeztem egy igazi napsütötte, zöld kertbe. Egy nagy angol kertbe. Már az első pillanatban megtetszett az ország. A repülőtérről az angliai egyetem által ajánlott taxi szolgáltatást vettem igénybe, a sofőr pedig a kollégiumi recepció ajtaja előtt rakott ki. A kulcsok átvétele után a szobám felé vettem az irányt. Útközben egy diákszövettségi tag a segítségemre sietett, így még azzal sem volt problémám, hogy egyedül kellett felcipelni a lépcsőkön a nehéz bőröndöt. Egy négyemeletes épületben kaptam szállást, a földszinten a konyhával (sütő, főzőlap, vízforraló, kenyérpirító, mikrohullámú sütő) és a nappalival (TV és kanapék), majd egy-egy emeleten négy egyszemélyes szobával és két fürdőszobával, amin a két azonos nemű szomszéd osztozott. A havi kollégiumi bér nagyjából £800 volt, ami a pécsi kollégiumokhoz képest jóval drágább, viszont teljesen megérte. A hangulat mindig jó volt a lakásban (mi már csak így neveztük). A lakótársaim szintén külföldi hallgatók voltak, így a kulturális eltérések ellenére gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és barátokká formálódtunk. Szerencsére az egyetem rengeteg programot kínált, az ismerkedéstől kezdve a szimpla szórakozásig minden belefért, így mindig volt valaki, akit karon lehetett fogni, és részt venni az eseményekben. A második estémen Hatfieldben, az egyetem egy ismerkedős, közösen vacsorázós estét szervezett, amihez csak előre kellett jelentkezni, majd a helyszínen a sok lehetőség közül kiválasztani, hogy mit is szeretnénk enni. Tetszett, hogy az egyetem mennyire internacionális közegben mozgott, és ez az ételeken is meglátszott. Választhattunk az indiai konyha finomságai közül is akár, de aki szimplább dolgokat szeretett volna, annak ott volt a megunhatatlan amerikai hamburger is. Már azon az estén éreztem, hogy jó helyen vagyok, jó emberekkel körülvéve. Ekkor készült az egyik kedvenc képem is az ott tartózkodásom során. Itt még szinte alig ismertük egymást, mégis képesek voltunk őszintén nevetni együtt. Mondanom sem kell, a lakás tagjaival annyira összeszoktunk, hogy végül már mindenhova együtt mentünk. Ha valaki a heti nagybevásárlását intézte a boltban, akkor is akadt társasága a hosszú gyalogútra, de ha az egyik másik várost látogattuk meg, akkor is együtt indultunk útnak. Közösen fedeztük fel a vidéket, egymással megosztva a tapasztalatainkat, ezzel is segítve a másiknak. Furcsa volt lassan az idő teltével rájönnöm arra, hogy néhány emberrel sikerült olyan szoros kapcsolatot kialakítani, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Két külön világból jöttünk, sokszor nagyon különböző háttérrel és kultúrával, mégis valami közös volt bennünk. Adódtak néha nyelvi nehézségeink egymás között, de ha nem volt más opció, akkor a kezünkkel mutogattuk el egymásnak a mondandónk. Az egyetem több efféle ismerkedős programot ajánlott, ahol más külföldi diákokkal is meg tudtunk ismerkedni, így egy percig sem éreztem azt, hogy egyedül lennék. Az emberek nagyon közvetlenek voltak, így a társalgás megkezdése sem volt nehéz. Megismerkedtem emberekkel a világ minden tájáról, ami eszméletlen jó érzés volt. Például sosem gondoltam volna, hogy lesz egy barátom Ugandából, vagy épp Chiléből, esetleg Oroszországból. :)De az ott tartózkodásom nem csak a szórakozásból állt, hanem tanulásból is. Három órát kellett teljesítenem ahhoz, hogy meglegyen az elegendő kreditszám az angliai egyetemen, ami azt is jelentette, hogy csak három napot kellett az egyetemen töltenem. Az elején voltak nehézségek a tantárgyfelvétellel és az órarendek elérésével, viszont az ott dolgozó személyzet nagyon kedves volt, és igyekeztek a lehető leggyorsabban megoldani a problémát. Mindig volt valaki, akihez fordulni lehetett, ha problémám adódott. A félévre kiadott projekteket céltudatosan vezették a tanárok, és egy-egy órát két tanár tartott. A munka első felében inkább az elméleti részéről volt szó a különböző tervezőgrafikai projekteknek, ahol bemutatták az általános tudnivalókat az adott témáról, és ahol megalapoztuk a saját munkánk hátterét, majd a második felében jött a tényleges munka, ahol kisebb csoportokban konzultáltunk a tanárokkal, és a javítani való dolgokat beszéltük át. Nekem nagyon tetszett ez a folyamat, így én is sokkal tudatosabban tudtam a munkához hozzáállni. A félév folyamán sikerült egy új programmal is megismerkednem, ami véleményem szerint hozzátesz a szakmai tudásomhoz is. Némely feladathoz kellett végeznem kutatómunkát is, amiben a tanárok is segítőkészek voltak, valamit az egyetem két kampuszán lévő könyvtár is a rendelkezésünkre állt. Utóbbi hely nem csak a könyvek sokasága miatt volt nagyon kedvező, de a nyitvatartás miatt is. Ez a hely egyben volt egy tanulóközpont is, ahol a diákok 0-24-ben ki-be járkálhatnak, és az ott megtalálható számítógépeket is használhatják, a különböző specifikációknak megfelelően. Sok időt töltöttem itt, energiát adott az, ahogy láttam másokat is tanulni, így nekem is nagyobb motivációm volt a munkavégzésre. A város nagyon kellemes volt, az első pillanattól kezdve elvarázsoltak az angliai házak sokasága. Alapvetően egy kis várost kell elképzelni, viszont nagyjából minden megközelíthető volt gyalog is, de ha az embernek nem volt kedve sétálni, akkor a buszozás is ott volt egy opciónak. Az egyetem ingyenes buszozási lehetőséget biztosított a két kampusz között, így sokszor egy 20 perces sétát spóroltunk meg magunknak, vagy éppen a bevásárló túra nehéz szatyrainak cipelésétől mentett meg minket. Akik viszont két keréken járták volna be a környéket, azok könnyen kölcsönözhettek biciklit az egyetemtől. Itt volt egy megszabott időpont, amikorra vissza kellett szolgáltatni a járművet, de azon kívül szabadon lehetett használni. Tetszett, hogy a környező városok könnyen elérhetőek voltak busszal vagy vonattal, viszont az utazás költségeit messze nem nevezném költségbarátnak. Nyilván ha az ember ügyesen gazdálkodott, akkor mindenre jutott pénze, viszont a költségek miatt sajnos nem tudtam annyit utazni, amennyit szerettem volna. A városban megtalálható volt egy angliai pub láncolat kihelyezett étterme is, ahova az egyetem diákjai nagy előszeretettel jártak, és mi is szívesen megfordultunk ott az ismerőseimmel. Viszonylag olcsó helynek mondanám, ahol az ennivaló és a felszolgált ital is teljesen korrekt árban volt, ami tányéronként nagyjából £10-12 jelentett. Ezen kívül voltak még kisebb éttermek és gyorséttermek is a városban, viszont a leghatékonyabbnak az bizonyult, ha magunkra főzünk. Ezen kívül mindkét kampuszon lehetőség volt ebédidőben valamilyen ételt vásárolni (hasonló árkategóriában), és mint ahogy azt már említettem, itt is próbálták kielégíteni a különböző nemzetiségek szájízét, így tényleg mindenki meg tudta találni a magának megfelelőt. Próbáltam tudatosan költekezni, így szerintem a havi költésem is normális keretek között maradt, viszont igyekeztem nem megvonni magamtól az örömöket sem. Így egy átlagos havi költésem nagyjából £400-450 becsülöm. Nehéz lenne egyetlen dolgot mondani, hogy mi volt a legjobb az Erasmusban. Élveztem minden egyes percét, és örülök, amiért nekivágtam ennek az útnak. Az egyik kedvenc élményem, amikor decemberben mindenki nagy meglepetésére elkezdett havazni, és miután ezt észrevettük, felhúztuk a téli ruháinkat és közösen a kampusz nagy tisztására siettünk. A többi épület lakói is mind hasonlóképpen tettek, és nagyjából 500 ember együtt hógolyózott és nevetgélt a hóban, mint egy igazi nagy család. Felemelő érzés volt látni mindenki arcán az örömöt és azt a gyermeki csillogást a szemükben, hiszen voltak olyanok, akiknek ez volt az első hó, amit életében látott. Hogy mit adott nekem az Erasmus? Egy új közösséget, és egy új önmagamat. Talán klisé azt mondani, hogy más emberként tértem vissza, de hazudnék ha mást állítanék. :) Sokat tanultam magamról, és az engem körülvevő világról is. Az angol tudásom rengeteget fejlődött, már nem gyomorgörccsel kezdek neki egy beszélgetésnek, sőt, miután hazatértem kellett egy hét, hogy ismét értelmes magyar mondatokat tudjak összerakni. Az egyedüli dolog amit bánok, hogy nem sokkal előbb jelentkeztem erre a programra, viszont akkor nem azokat az embereket ismertem volna meg akiket, és őket már a szívembe zártam egy életre. Nehéz ezekről a dolgokról mesélni, mert aki nem élte át ezeket a dolgokat, az nem érti, hogy miért mesélek csillogó szemekkel még mindig az ott szerzett élményekről, vagy miért hasonlítom össze a dolgokat az ott történtekkel. Úgy érzem, egy részem örökre ottmaradt, de egyáltalán nem bánom. Sok barátom mondta, hogy milyen bátor vagyok, amiért ezt meg mertem lépni, és ha ez így van, akkor ajánlom mindenkinek, hogy legyen bátor, mert biztosan olyan élményekkel fog gazdagodni, ami aztán egész élete során kísérni fogja. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a programnak, és ennek hála egy olyan közösségben találhattam magam, ahol a lelkem megnyugodott. Sok mindent nem tudok még, hogy hogyan is szeretném alakítani a karrierem, vagy hasonlók, de pár dologban már biztos vagyok, amit ez a pár hónap adott az életemhez.