Molnár Tamás ÁJK, jogász
London
South Bank University
2011/12
Utazás
Ha az ember nem foglal időben repülőjegyet, akkor utolsó pillanatban az egyetlen gazdaságos megoldás a Népliget és Victoria Station között közlekedő EUROLINES busz, mely 30 óra alatt teszi meg az utat. Fárasztó, de 35 ezer forintért retúrjegyet lehet venni, lényegében csomagkorlátozás nélkül. Ajánlott ezt a megoldást választani karácsony környékére, amikor is mindenképpen a szokásos ár duplája a repülőjegynek, ami időben megvásárolva 25 ezer forint körül van. A londoni repülőtereket állandó buszjárat köti össze Victoria Stationnel, ahonnan busszal, vagy gyalog lehet eljutni az egyetemhez.
Szállás
Legkényelmesebb – és rövid tájékozódás után gazdaságosnak is mondható – módja a szállásnak, az egyetem által augusztusban felajánlott kollégiumi szoba elfogadása. A kollégium díja 122 font hetente, de hangsúlyozom, hogy rezsivel együtt ennyiért, vagy sokkal rosszabb minőségű albérletet lehet szerezni, vagy olyat, ami annyira messze van az egyetemtől, hogy a tömegközlekedésre költött összeg felemészti az esetlegesen megtakarított pénzt. A kollégium az egyetem épületétől 5 percre van, szó szerint az út túloldalán. A MacLaren House lakásokra van osztva. Minden lakásban 8 szoba van, és egy tágas, világos konyha hűtővel, sütőkkel és vízforralóval. A mi konyhánkból a Big Benre lehetett látni. A szobákhoz külön fürdő és vécé tartozik. Ágyneműt, konyhai felszerelést nekünk kell vinni, vagy a helyszínen vásárolni. Az épület teljesen biztonságos, 24 órás portaszolgálattal, ahol az éjjeli portás mindig férfi. Az épületbe csak biztonsági kártyával lehet bejutni, továbbá a lépcsőházba, és a lakásba is csak arra illetékesek léphetnek be. A zárt udvaron hangoskodó és hajnalig üvöltöző brit egyetemisták azonban nagyon megnehezíthetik az alvást. Persze, ha az ember maga is bulizik éppen, ez nem olyan zavaró. A kollégium előnye továbbá, hogy mindenképpen megismerkedik az ember legalább más erasmus diákokkal.
Elhelyezkedés
Az egyetem és a szállás London South Bank negyedében, lényegében a történelmi belváros szélén fekszik. Húsz perc sétával egyaránt elérhető a Szent Pál székesegyház, az Old Bailey büntetőbíróság, a bank-negyed City, Westminster és a Parlament, a Trafalgar Square és a Soho. Ez igaz, az összes nagyobb múzeumra is. A környéken színházak, koncerttermek, kocsmák bőséggel vannak. Élelmiszert a 10 percre lévő Elephant ad Castle téren lévő Tesco áruházban lehet olcsón venni. Ez a negyed már London másik arcát mutatja, de hamar hozzá lehet szokni a nagyváros árnyasabb oldalához, közbiztonsági szempontból sem tűnt veszélyesnek. Összességében elmondható, hogy aki Londonba jön, annak ideális helyen van a campus.
Egyetem
A South Bank University egy szolgáltató egyetem. Vagyis nem a tudományos munka, hanem a tandíj ellenében nyújtott szakképzés van előtérben. (Erasmus hallgatóknak természetesen nem kell tandíjat fizetniük.) A számunkra választható tárgyak köre meglehetően szűk. Egyetlen klasszikus tételes-jogi tárgyként cégjogot lehet felvenni, a többi alapozó ismeret, vagy kiegészítő jellegű. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az érdeklődő diák nem hallgathat önszorgalomból bármilyen, tetszés szerinti kurzust. A könyvtárban a szakirodalommal való ellátottság pedig semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Az egyetem épülete modern, tágas közösségi terek vannak. Az egyetem külön programokat is szervez, ennek a hirdetése azonban elég esetleges. Érdemes személyesen érdeklődni az oktatóknál a lehetőségek iránt, akik az ilyesmit igen jónéven veszik, és mindig mindenben igyekeznek maximális segítséget nyújtani. Nemtörődömséggel, elutasítással egyetlen oktató vagy adminisztrátor részéről sem találkoztam. A követelményi szint nem kimagasló, középfokú angol nyelvtudással és rendszeres óralátogatással (amit egyébként elvárnak és szigorúan regisztrálnak) kényelmesen teljesíthető. Összességében elmondható, hogy a diáknak magának kell megkeresni és kihasználni a lehetőségeket. Hogy csak egyetlen apróságot említsek, a könyvtár előterében minden reggel ingyenesen elhozható az aznapi Financial Times, így a pénzügyek iránt érdeklődő hallgató a világ vezető szaklapjával kezdheti a napot.
London
A város maga csodálatos, szerelem első látásra mindenkinek, akivel beszéltem. A híres londoni ködös, esős időjárásnak nyoma sem volt, rengeteget sütött a nap, az átlaghőmérséklet a magyarországi felett volt. Bíróságokra, parlamentbe a bejárás szabad (viszont szigorú biztonsági előírásokra kell készülni) a múzeumok többsége ingyenes, napi színházjegyet hajnali keléssel ugyan, de megfizethető áron lehet szerezni. A tömegközlekedés jól szervezett, viszont a jegyárak vállalhatatlanul magasak. A belvárosban hatalmas parkok vannak, az üzleti negyedek, luxusingatlanok és a művész negyedek észrevétlenül csúsznak át egymásba. A belváros rendezett, tiszta biztonságos. Összességében a londoni ösztöndíj ideális arra, ha valaki meg akar tanulni boldogulni és tájékozódni egy igazi, sokszínű és multikulturális metropoliszban.
Anyagi kérdések
Ha az olyan „luxuskiadásokat” is számolom, mint a belépők, vagy heti két sörözés, akkor szállással, és utazással együtt a havi költség 1200 euró körül van. Ennek valamivel több, mint egyharmadát fedezi az Erasmus ösztöndíj, tehát aki Londonba jelentkezik, annak mélyen bele kell majd nyúlnia a zsebébe. Én nem dolgoztam, de aki az ismerőseim közül munkát keresett, az talált is a kint tartózkodás időszakára. A rendkívül magas életköltségek miatt a fizetések is magasak Londonban. Hozzávetőlegesen, néhány költség angol fontban: 1. Kenyér: 1.25 2. Narancslé: 1.10 3. Buszjegy: 2.50 4. Korsó sör: 3.25 5. Egy menü a büfékben: 3.00 – 5.50 6. Kávé: 2.50 További költségként merül fel, hogy hiába nyit valaki deviza számlát itthon, a bank az euróban utalt ösztöndíjat forintra váltja, és a forintot számolja át angol fontra, így az árfolyam-ingadozás, illetve a kezelési költségek miatt eleve jelentős veszteséggel kell számolni.
Társasági élet
Ha kollégiumba kerül az ember, akkor „elkerülhetetlen”, hogy kapcsolatokat alakítson ki a többi Erasmus-hallgatóval, aminek előnye, hogy számos különböző nemzetiségű ismerősre tesz szert, és számos tapasztalatot szerez. A helyi diákokkal való kapcsolatépítés már korántsem ennyire egyértelmű. London rendkívül multikulturális város, és ez igaz az egyetem hallgatóira is. Sokszor nagyobb nehézségekbe ütközik ezért megérteni egy helyi diákot, mint egy német, vagy holland lakótársat.
Összefoglalás
Összességében azt gondolom, hogy az Erasmus ösztöndíj az egyik legnagyobb élmény, ami az egyetemi évek alatt ért, és hogy mindenkinek, aki teheti érdemes élnie a lehetőséggel. Az angol nyelvtudásnak nagyon sokat használ, olyan szakszavak válnak az ember aktív szókincsének a részévé, melyekről korábban nem is hallott. Az ügyintézésben előzékenyek, segítőkészek. A város biztonságos, és a szemfüles diáknak a megspórolhatatlan és sajnos magas létköltségek mellett számos elérhető szórakozási és ismeretszerzési lehetőséget is nyújt. Mindenképpen tágítja az intellektuális horizontot, és nem mellesleg az önéletrajzban is jól mutat.
Fekete Veronika MIK építész
Tanév:2016/2017
Egyesült Királyság, Liverpool
Liverpool John Moores University
Hol hallottál az Erasmus+ programról? Az Erasmus+ programról több helyen is hallottam. Sok ismerősöm élt a lehetőséggel, és sokan meséltek nekem a kint megélt tapasztalatokról. Barátok és rokonok egyaránt. Mielőtt eldöntöttem volna, hogy jelentkezem-e, előtte részt vettem a PTE MIK kari Erasmusos tájékoztatóján és ott a hallgatók maximálisan meggyőztek, hogy megéri belevágni.
Azt vártam, hogy egy új várost, országot ismerhetek meg, és sok új barátot szerezhetek. Az angol nyelvtudásom fejlődése is fontos szempont volt, ezért választottam Liverpoolt, hogy az angol anyanyelvű városban, a mindennapi életben is használhassam az angol nyelvet.
A legelső nehézség a kiköltözés volt. Mivel a családom maximálisan támogatott, így zökkenőmentesen ment minden. Az iskolában először nem értették, hogy melyik évfolyamhoz csatlakozom, mivel otthon osztatlan képzésen tanulok, de pár hét után kiderült, hogy melyik órákhoz is kell csatlakoznom. A legnehezebb időszak azonban karácsony után volt, amikor visszajöttem, akkor nagyon hiányzott a családom, de szerencsére akkorra már kialakult egy baráti társaság, akik átsegítettek ezen az időszakon.
Gyakorlott utazóként a repülés és annak leszervezése nem jelentett problémát. Az utazás legnehezebb feladata a pakolás volt. Mivel 8 hónapra készültem egy új országba, ezért ruhákat minden évszakra készítenem kellett. Így egy nagy csomaggal, egy kézipoggyásszal indultam, később pedig egy nagy csomagot még utánam küldtek otthonról.
A szállás keresésében nem kaptam segítséget az egyetemtől, habár nem is kértem, mivel a diáklakások, illetve kollégiumok sokkal drágábbak Angliában az otthoni árakhoz képest. Ezért olyan albérletet kerestem, ami nem a városközpontban van, de legalább megfizethető. Legközelebb azonban először biztos közösségi oldalakon érdeklődnék, ugyanis nagyon sok főbérlő kihasználja a külföldi diákok kiszolgáltatottságát.
Liverpool Angliában nem számít nagyvárosnak, azonban az én mércémmel, az eddigi lakóhelyeimhez képest igenis annak számít. Számtalan lehetőség van szórakozásra, kultúrára. Több színház van, illetve számos ingyenes program (pl. koncertek a pálmaházban vagy a művészeti galériában). Szerencsére sok kedvezményre jogosultak a diákok, bizonyos tömegközlekedésen és akár bizonyos kulturális eseményeken is.
Az albérlet drágább, azonban egy nagyobb bevásárlás hasonló áron jön ki mint otthon. A tömegközlekedés, szórakozás, éttermek szintén nagyon drágák, itteni keresetből viszont mindenki meg tudja engedni magának. Erasmusos élet (pl.: programok, helyi ESN, mentorhálózat) Sok programot szerveznek, több diákszervezet is odafigyel a nemzetközi kapcsolatokra. Heti rendszerességgel szerveznek találkozókat, illetve hétvégéken kirándulásokat diákkedvezménnyel vagy diákbarát árakon. Odafigyelnek a hallgatói igényre. A mentor program is jól működik, már az első héten felvették a kapcsolatot az összes diákkal.
A fogadó intézményben mindenki nagyon barátságosan fogadott. Már az első napokban nagyon közvetlenek voltak a diákok és a tanárok egyaránt. Az első héten a tanáraink grillezést szerveztek a közeli tengerparton. Pár osztálytársammal megvártuk a naplementét. Az egyik legemlékezetesebb program kerekedett ki belőle. Később minden egyes leadás után szerveztek valamit az iskolában. Volt forraltborozás, húsvéti tojás gyűjtés, karácsonyi bál és évvégén az építész bál, ami tökéletes zárása volt az évnek.
Azt hiszem, hogy egyetlen élményt nem lehet kiemelni a sok közül. Megtanultam milyen egyedül lenni egy új városban és mégis rengeteg barátot szerezni. Az igazi önállóságot és önálló életet most tapasztalhattam meg még úgyis, hogy 14 éves korom óta kollégiumban lakom. Egy nemzetközi családot kaptam, egy új otthont, és nem utolsó sorban szakmai és nyelvi fejlődést. Szerintem mindenki kétségekkel indul neki egy Erasmusos félévnek. Én sem voltam biztos magamban, hogy lesz-e honvágyam, vagy, hogy tudok-e majd barátokat szerezni. De bátran állíthatom, hogy a legemlékezetesebb és legszínesebb évet zártam, amire majd emlékezhetek, és amiből majd töltődhetek, amikor új kaland elé nézek.
Kollár Kornélia Pszichológia
2018/19
Egyesült Királyság, London
London South Bank University
Kollár Kornélia vagyok, harmadéves pszichológia szakos hallgató, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A képzést levelező munkarendben végzem. Az előző szemesztert az Erasmus+ keretein belül Londonban töltöttem, a London South Bank University-n. Az Erasmus+ programról e- mailben értesültem körülbelül egy évvel ezelőtt. Mivel nem Pécsett élek, a személyes tájékoztatókon sajnos nem tudtam részt venni, viszont telefonon, illetve e-mailen keresztül minden szükséges információt rendelkezésemre bocsátottak a program koordinátorai. Mindenekelőtt azt vártam az Erasmustól, hogy új élményekkel gazdagodjak, főként a komfortzónámon kívül. Hogy kilépjek a mindennapokból, s számomra ismeretlen, idegen környezetben, szituációkban kipróbálhassam magam. Nagyon fontos volt számomra az is, hogy az angol nyelvtudásomat fejlesszem, hiszen az első idegen nyelvem a német, angol nyelvterületen valójában sosem jártam korábban. Ezen kívül természetesen komoly motiváló erővel bírt, hogy szerettem volna bepillantást nyerni egy külföldi pszichológiai képzésbe.
A Londonban töltött idő tulajdonképpen zökkenőmentes volt. Arra számítottam, hogy sokkal nehezebb szituációkkal fogok szembesülni, de szerencsére nem így történt. Talán az egyetlen kihívást mégis az angol nyelv mindennapi használata jelentette, hiszen korábban sosem volt szükségem rá. Őszintén szólva sok türelemre volt szükségem saját magammal szemben, hogy ezt az akadályt leküzdjem, s ne feszengjek többé, ha meg kell szólalnom angolul. A Londonba utazás repülővel történt Budapestről. A repülőjegyet 5 héttel a kiutazás előtt foglaltam le, így 127 euróba került a feladott poggyásszal együtt, a Flybe nevű légitársaságnál. Az utazás előtt további 40 eurót fizettem online, hogy még egy feladott poggyászt vihessek magammal. A kb. 3 órás repülőút után a London Southend Airportra érkeztem, ahonnét további másfél órát vett igénybe, amíg a kollégiumba értem.
Az utazás előtt letöltöttem a "Citymapper" alkalmazást, aminek segítségével egyszerűen eljutottam a szállásra. Előzetes regisztráció után a campustól kb. 7 perc sétára lévő, Dante kollégiumban kaptam helyet. A kollégium díja 2300 euró volt, amit egy összegben, a kiutazás előtt kellett átutalnom. Egy kollégiumi lakásban 6-an laktunk együtt. Mindenkinek saját hálószobája volt, a konyhát és a 2 fürdőszobát közösen használtuk. Londonban a tömegközlekedés nagyon gyors és egyszerű. A buszjegy 1,50, míg a metró 2,40 fontba kerül. Az utazás távolságától függően a metró jegy ára emelkedik. Lehetőség van diák bérlet igénylésére, de ha nem utazik az ember túl sokat, kedvezőbb egyesével megvenni a jegyeket. A megélhetési költségek meglehetősen magasak, viszont nagyon sok lehetőség nyílik az egyetemisták számára, hogy részmunkaidőben munkát vállaljanak.
A London South Bank University minden szempontból jó választásnak bizonyult: nagyon barátságosak és segítőkészek voltak minden jellegű kérdéssel kapcsolatban. Az ügyintézés, a beiratkozás, a tárgyfelvétel, illetve a vizsgára jelentkezésis gyors és egyszerű volt. Az oktatók nagyon motiváltak és lelkesek, az előadások színvonalasak, a tantárgyteljesítés feltételei teljesen egyértelműek voltak. A vizsgákra való felkészülés célzottan, az egész félév során, interaktív órák keretében valósult meg. Az Erasmusban az volt a legjobb, hogy megismerhettem egy csodálatos országot, 4 hónapot egy elképesztő városban tölthettem és fantasztikus emberekkel találkozhattam. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy vágjon bele a programba, hiszen ez egy nem mindennapi lehetőség, amely rengeteget hozzáad az ember személyiségéhez és segít abban, hogy sokkal jobban megismerjük önmagunkat.
Kozma Luca BTK, pszichológia
2017/8
Egyesült Királyság, Glasgow
Institute of Neuroscience and Psychology, University of Glasgow
PTE-s tanulmányaim során már másodszor, most, mint PhD-hallgató, volt lehetőségem részt venni az Erasmus+ programban. Mivel már nem volt újdonság számomra az ösztöndíj, ezért folyamatosan figyeltem a PTE Erasmus honlapját, hogy megtudjam, mikor van a pályázati leadási határidő.
Az előző alkalommal ellentétben most egy állami oktatási központba, 2018 legjobb skót egyetemére (University of Glasgow) szerettem volna menni. Itt egy olyan kutatócsoport működik, amely a kutatási területemen igen meghatározó, sőt vezető, ezért reméltem, hogy sok mindent tanulhatok kinn, amit aztán majd „hazahozhatok”. Ebben nem is kellett csalódnom, hiszen megtanultam az R programozási nyelv alapjait, amit majd adatelemzésre hasznosítani tudok a disszertációm elkészítése során, valamit megkönnyíti az adatrendezést is a következő kutatásaim során. Ezen felül az Open Science mozgalomról is hallhattam, ami szerintem a kutatások megismételhetőségének elengedhetetlen része lehet majd. A kinti kutatócsoporttal pedig több közös projektet terveztünk, illetve kezdtünk el, amik még a következő években is futni fognak. Ez volt igazából a kiutazásom másik célja, hogy nemzetközi kapcsolatokat építhessek és együttműködhessek más nemzetek kutatóival.
Glasgowba itthonról eljutni nagyon egyszerű, szerencsére a WizzAirnek van közvetlen Budapest-Glasgow járata. Az egyetlen kellemetlenség, hogy hihetetlen korán indul a gép, így Pécsről már éjfél után útra kell kelni. Cserébe viszont kinti idő szerint 9-re már a belvárosban is van az ember!
Amikor 2017 szeptemberében megérkeztem a glasgow-i egyetemre, az adminisztrációs feladatok kicsit nehezen mentek, mert előtte nyáron helyeztek át embereket, így az újak nem igazán tudták, mit kell kezdeni egy – hozzájuk egyébként igen ritkán érkező – Erasmus hallgatóval. Aztán pár hét után szerencsére minden megoldódott.
Mivel nem hallgatói státusszal mentem, hanem mint Visiting Researcher, ezért albérletben laktam, lakótárssal, így pénzügyileg sem volt túl megterhelő a lakbér (fűtésszámlától függően 300-400 font havonta). Mivel az egyetemtől gyalogos távolságra volt a lakás, így leginkább gyalog mentem az egyetemre, de metróval is igen jól megközelíthető volt, ami pedig a belváros elérését is könnyítette. Az árak az itthoninál drágábbak, főleg, ha az ember étterembe megy vagy a belvárosi felkapottabb bárokba. Ezért én leginkább főztem magamnak, és a pénzemet inkább koncertekre, meg buszjegyre költöttem, hogy utazhassak és az országot is láthassam.
Glasgow maga egy pezsgő egyetemváros, Pécshez hasonló, de nagyobb és nemzetközibb. Az egyetem hihetetlen módon mindenféle társaságnak/társulásnak otthont ad, így a „szokásos” diákszervezetek, mint a különböző nemzetek csoportosulásai mellett van varrószakkör, Disney klub, de még quidditch-csapat is! Az edzőterem minden hallgatónak kedvezményes áron elérhető, uszodával, szaunával, fitnesz órákkal este 10 óráig bármikor. Én magam igyekeztem ezt kihasználni, éves bérletet váltottam, és a kutatócsoportom tagjaival jártam például aerial jógára! Ezenkívül pedig – szégyen szemre, hogy úgy mondjam – Glasgowig kellett elmennem, hogy egy magyar néptánccsoport része legyek, ugyanis a magyarok is képviseltetik magukat a nemzetiségi csoportok között. A Hungarian Society tánccsoportja a heti két próbán kívül részt vesz az évente megszervezett, az egyetem csoportjai által képviselt Kelet-Európai nemzetek táncbemutatóján! Illetve az országon belül élő magyar közösségek hívják őket ünnepekre táncbemutatóra!
Hogy őszinte legyek, amikor Glasgow-t választottam, mint Erasmus célhelyemet, nem gondoltam, hogy a szakmai dolgokon túl mást is kapok. De az egyetemen annyi minden egyéb program is van, hogy így mindig van valami, ami munka után szórakozást nyújt, és nagyon sok új embert meg lehet ismerni, így sosincs egyedül az ember. Rengeteg új barátot szereztem, érdekes előadásokat hallottam és szakmailag is fejlődtem.
Összességében hihetetlenül jó élmény volt ez az Erasmus is, amit pedig doktori hallgatóként abszolút nem vártam. Azt hittem, „kiöregedtem” már az Erasmus korból és most szigorúan csak munka lesz, de nem; egy ilyen élettel teli helyen, mint Glasgow, az ember akaratlanul is belebotlik valami olyan programba, amit szeret! Mindenkinek bátran ajánlom, aki szeretne egy színvonalas egyetemen, sok szociál programmal felvértezve, nemzetközi diákok között tanulni és élni egy félévig-évig!
Örkényi Petra KTK BABA
2016/7
UK, London
Middlesex University
Az Erasmus ösztöndíjprogramról még az egyetemista éveimet megelőzően hallottam. Bár részleteiről nem tájékoztatott senki korábban mégis tudtam, hogy muszáj kipróbálnom egyszer. Egyik szenvedélyem a síelés, ezért első számú uticélom Trento volt, azonban oda sajnos nem sikerült bekerülnöm, így pótjelentkezéssel megpályáztam Angliát. Mivel még általános iskolás koromban volt szerencsém hosszabb ideig az országban (Liverpoolban) élni és tanulni, Anglia iránt meglehetősen elfogult vagyok. Amikor tudomásomra jutott, hogy sikerült megkapnom az ösztöndíjat és a harmadévemet Londonban tölthetem a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam.
Rögtön kezdetét is vette az adminisztratív munkák intézése, mindenféle nyomtatvány és aláírás beszerzése. Sajnos ez a folyamat nagyon letört és volt idő, amikor azt kívántam, bár ne vágtam volna bele ebbe az egészbe. Egyszerű hallgatóként nagyon nehéz volt az ösztöndíjat érintő területek vezetőinek az aláírásait beszerezni Pécsről és természetesen Londonból is. Nagy meglepetésemre a londoni papírokat és aláírásokat sokkal egyszerűbb volt megszerezni még közel 2000km-ről is, mint a pécsi anyagokat. A tantárgyakat is előzetesen le kellett egyeztetni a fogadó intézménnyel és a tanulmányi szerződésben feltűntetni. Újabb nehézséget az okozta, hogy még itthon 2 szemeszter alatt 8 tárgyat kell teljesíteni, Londonban egy akadémiai tanév van és 4 tárgyat lehet maximum felvenni. Szerencsére én már másodévesként teljesítettem harmadéves tárgyakat előre, így kevesebb teher nehezedett rám ilyen téren.
Hosszú hónapok izgalmai és keserűségeit követően eljött az ősz és a költözés ideje. Számomra ez vízválasztó volt, ugyanis még sosem éltem a családomtól külön, főleg nem Európa majdnem másik felén. Sikerült bekerülni a londoni Middlesex Egyetem egyik kollégiumába, ami ráadásul az egyetemmel szemben található. Itt minden hallgatónak saját szobája volt hozzá tartozó kis fürdőszobával.
Sajnos az északi országoknak, így Angliának is megvan az a tulajdonsága, hogy a megélhetés, szállás, közlekedés átlag feletti. Ezáltal az 500 EUR Erasmus ösztöndíj önmagában csak a szállás kb 2/3át fedezte. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim támogattak ez idő alatt is, mint eddigi életem folyamán, így egy felejthetetlen évet töltöttem Anglia szívében.
Ami az oktatást illeti, a tanrend teljesen eltérő az itthoni megszokottól. Az egyetlen hasonlóság az előadások egyoldalú lefolyásában lelhető fel, ezen kívül minden tárgyból volt szeminárium is, ahol kisebb csoportokra lettek osztva a közel 200 fős társaságok. A szemináriumokon hatalmas hangsúlyt fektettek a csoportos és egyéni szerepvállalásra és előadásra, ezzel is kihangsúlyozva a gyakorlatiasság fontosságát, ami sajnos a magyar oktatási rendszerből nagyon hiányzik. Rengeteg évközi online tesztkitöltés és beadandó készítés mind összeadódott az év végi jegyben, így előfordult, hogy valamely tárgyból nem is volt vizsga. Emiatt elmondható, hogy az oktatás lazább, viszont sokkal gyakorlatiasabb és így a végzett hallgatók jobban tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon.
Mivel én a harmadévemet töltöttem kint, így a szakdolgozatomat is ez idő alatt kellett megírnom, ami újabb nehézségeknek adott teret. Sajnos a konzulensem nem volt túl együttműködő és nagyon sokszor, sok platformon kellett kérni, hogy segítsen az egyes részekben. Ellenben a Middlesex Egyetem hatalmas könyvtára segítséget nyújtott. A témám elég aktuális volt (Brexit), az egyetemi könyvtár számítógépei sok online portálhoz adnak hozzáférést, ami máshonnan csak pénzért elérhető. Az, hogy egydül kellett ennyi féle problémával megküzdeni és nem voltak ott folyton a szüleim, akik mindent elintéznek helyettem, sokkal jobban fejlesztette a problémamegoldó képességemet.
Végül a városról ejtenék néhány szót. Mint az bizonyára mindenki tudja, London egy folyamatosan pörgő világváros. Aki csak túristaként volt ott, annak is van valamilyen képe a városról, de ez szerintem közel sem olyan, mint ami 9 hónap alatt folyamatosan épül fel az emberben. Én is voltam már korábban Londonban és bár szép város, nem nyűgözött le. Viszont az elmúlt hónapok alatt annyi életre szóló tapasztalatot és élményt adott nekem, hogy teljesen a szívembe zártam. Ez az időszak akkora hatással volt az életemre, hogy sosem leszek teljes mértékben otthon sehol, mert a szívem egy része mindig vissza fog húzni oda. De mielőtt bárki is megrémülne ettől az elsőre furcsának tűnő megjegyzéstől, ez csak annak a rengeteg nehézségnek, élménynek és a szülőktől való függetlenedésnek az ára. Megismertem új embereket akik remélhetőleg egy életre mellettem maradnak és korábbi felszínes barátságok mélyültek el. Arról nem is beszélve, hogy mennyi csodálatos helyen jártam ez idő alatt. London egy mesésen gyönyörű város és minden napszakban, hónapban, évszakban tud mást és mást mutatni még annak is, aki ott lakik.
Összegezve az Erasmus egy hatalmas élmény, bár ezek a sorok többnyire csak számomra jelentenek sokat, azért remélem, hogy aki ezt olvassa, az kedvet kap ahhoz, hogy belevágjon élete egyik legnagyobb kalandjába. Hiszen bármi is történjen, ezeket a hónapokat senki sem veheti már el tőlem és rettenetesen hálás vagyok mindenkinek, aki bármennyit is közreműködött abban, hogy ezt átélhessem. Ha szeretnéd Te is átélni bármely országban az Erasmus élményt amiről oly sokan emelkedett hangnemben beszélnek akkor csak bátorítani tudlak, hogy ne habozz csak vágj bele!
Rudolf Alexandra BTK Andragógia
2016/7
Egyesült Királyság, Oxford
Nuffield Health The Manor Hospital
Mikor egyetemre jelentkeztem, nem titkolt szándékom volt, hogy ha nem is egy egész félévet, de pár hónapot külföldön töltsek az Erasmus+ segítségével. Több barátom is kihasználta ezt a lehetőséget és mindegyikük csodás élményekről számolt be.
Egyetemei éveim megkezdését követően többször vettem részt Erasmus+ nyílt napon és beszélgetéseken, azonban anyagi helyzetem miatt (mivel költségtérítéses képzésen veszek részt, családom nem tudott támogatni) sajnos nem tudtam jelentkezni. 2016 nyarán állást kaptam Oxfordban barátaim révén, így kerültem ki a szigetországba először, ahol kisebb utánajárás után lehetőséget kaptam, hogy elvégezzem a diplomámhoz szükséges gyakorlatot. Így jutottam el végül az Erasmus + program keretein belül Oxfordba. Az ügyintézés nagyon könnyen ment, rengeteg segítséget kaptam mind a kar koordinátorától, mind az Erasmus iroda munkatársaitól.
Maga a szakmai gyakorlat 2017 február és április között zajlott egy oxfordi magánkórház HR osztályán, ahol megismerkedhettem egy országos nagyvállalat mindennapjaival, betekintést nyerhettem a HR világába, illetve pár hét után már saját projektet kaptam, ahol a gyakorlatban is kipróbálhattam az egyetemi éveim alatt tanultakat. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam abban a két hónapban, amíg szakmai gyakorlatomat végeztem, sőt munkám eredményeként sikeresen megpályáztam a cégnél egy állást, melyet meg is kaptam, így jelenleg is Oxfordban dolgozom tanulányaim mellett.
Pécsről majdnem 12 óra volt, mire eljutottam a célállomáshoz. Pécsről transzferrel mentem a Ferihegyi reptérre, majd onnan repülőgéppel Londonban, ahonnét busszal folytattam utamat tovább Oxfordba. A megélhetés nem volt egyszerű, hiszen a kapott összeg éppen elég volt a szállásomra, illetve a havi buszbérlet kifizetésére. Mivel barátoknál, ismerőseimnél laktam, ezért szerencsésnek mondhattam magam, minimális költségem volt a szállásra. Mivel áltagosan 500-600 font körül lehet egy szobát bérelni, aki Angliába készül, annak mindenképpen ajánlom, hogy gyűjtsön előre, és keressen állást a célországban.
Maga a város nagyon szép, az étteremben való étkezés drága, egyetemi élet ugyan van, de mivel én főállásban dolgoztam és mellette a szakdolgozatomat készítettem, így nem vettem részt ebben az életben. Mivel én szakmai gyakorlaton vettem részt, nem volt Erasmus mentorom, nem ismerem a helyi hálózatot, ami olyan szempontból rossz, hogy bármennyire is egyetemi céllal jöttem ide, mégsem ugyanaz az élmény, mint hogyha egy szemesztert töltenék kinn.
A városban, illetve az egész országban, a közlekedés nagyon drága, jelenleg egy havi bérlet 55 fontba kerül, viszont sokkal minőségibb a tömegközlekedés! Amellett, hogy viszonylag pontosak a buszok, az emberek nem lökdösődnek, a buszok többsége környezetbarát és ingyenesen lehet rajtuk használni a wifit. Mivel Oxford ugyanúgy egyetemváros, mint Pécs, sok hasonlóságot lehet találni a kettő között. Rengeteg fiatal van a városban, rengeteg programot lehet találni a hétvégére, valamint mint minden angol városban, itt is rengeteg, idősebbnél idősebb kocsmát találhat az ember, ahol nem csak a finom helyi söröket, de a jobbnál jobb hagyományos ételeket is élvezheti.
Hogy miért is ajánlanám másoknak az Erasmus +-t? Leginkább azért, mert rengeteg tudást, ismeretet lehet összeszedni egy ilyen út során, rengeteg ismeretséget köthet az ember. Megismerhet egy más kultúrát, láthatja a világot és elsőkézből ismerheti meg azt. Minél több mindent tapasztalunk meg életünk során, annál nyitottabbak és elfogadóbbak leszünk másokkal szemben. Az Erasmus + így egy tökéletes lehetőség arra, hogy mindezt úgy tegyük meg, hogy támogatnak minket, és ha valami probléma van, mindig lesz hova fordulnunk.
Én személy szerint rengeteg önállóságot szereztem ebben az időszakban, hiszen egyedül kellett szembenéznem olyan problémákkal és kihívásokkal, melyekkel eddigi életem során még nem találkoztam. Olyan élményeket kaptam ettől a programtól, melyeket otthon nem tudtam volna megszerezni, valamint olyan kapcsolatokat tudtam kiépíteni, amikért mindig hálás leszek.
Urbán Kristóf Attila Sortszervező BSc
2015/16
Sunderland
University of Sunderland
Sunderland megközelítése a legegyszerűbben repülővel tehető meg: a KLM légitársaság indít napi szinten 3-szor közvetlen, amszterdami átszállásos, járatokat Budapestről. A reptértől (Newcastle International Airport) 60 percnyire van Sunderland metróval, taxival ez fél óra, de az érkező Erasmus diákokat az egyetemi HÖK ingyenesen beszállítja busszal a kollégiumig. Érdemes a lehető leghamarabb megvásárolni a jegyeket, hogy minél olcsóbban lehessen hozzájutni. Másik lehetőség, ami elég hosszadalmas és nem feltétlen olcsóbb a vonat jegyárak miatt, hogy Londonba kell először eljutni (vagy szintén repülővel vagy a Népligettől induló és Victoria Station-re érkező Eurolines busszal) ahonnan a King’s Cross vasútállomástól indul 2 óránként vonat Sunderland-be (3-4 órás az út). A legkényelmesebb, a leggazdaságosabb és a legegyszerűbb megoldás szállás szempontjából az egyetem által felajánlott kollégium, a Clanny House, választása, melynek díja 78-85 font, a szoba méretétől függően, hetente. Albérletek is akadnak a városban az egyetemhez közel, de ezek rezsi nélkül is sokkal többe kerülnek és nem biztos, hogy a minősége, állapota sem lesz jobb.
A kollégiumtól gyalog 25 percnyire van a City Campus, de a diákok által ingyenesen igénybe vehető busz pont a kollégium bejárata előtt áll meg és mind a két egyetemi campuszhoz, így a kicsit messzebbi St. Peter’s Campus-hoz is elvisz. A kollégium közvetlen közelében rengeteg étterem (főképp olyanok ahol csak „elvitelre” lehet vásárolni), kisbolt, Aldi, patika (a Royal Hospital konkrétan az utca másik oldalán) található. A kollégium blokkokra van osztva, egy blokkban lakásokra, amelyek 3-6 személynek adnak szállást. A lakáson belül mindenkinek van egy saját, kényelmes szobája, található még két fürdőszoba és egy étkezővel egybekötött konyha, ami tökéletesen fel van szerelve és bőven van hely a konyhabútorokban. Az Erasmus diákokat egy blokkba szokták elhelyezni, a recepció mellé.
A kollégium teljesen biztonságos, a területére csak személyre szóló belépőkártyával lehet belépni, 0-24 órás portaszolgálattal és mosodával van ellátva. Személy szerint ezt a megoldást ajánlom, hiszen így lehet a legjobban a többi Erasmus hallgatóval megismerkedni, különböző nemzetiségű kapcsolatokat kialakítani, tapasztalatokat szerezni és akár örökre szóló barátságokat kötni velük (a férfi harcostársaim számára jó tanács: egy szál virág nőnapon a spanyol és francia lányok szobái előtt, avagy egy magyaros meglepetés vacsora csodákra képes.)
A University of Sunderland egy folyamatosan növekvő, modern, minden igényt kielégítő, nagy közösségi terekkel rendelkező angol Tudományegyetem. A könyvtár 0-24 órában nyitva van a hét minden napján, szakirodalommal tökéletesen el van látva, a menza ár-érték arányban megfelelő, a HÖK nagyon sok programot szervez a hallgatóknak, amik nagy része ingyenes, a sportközpontban óriási edzőterem és egy sportcsarnok is megtalálható, az egyetem sportcsapataiba, 25 font ellenében lehet csatlakozni (óriási skálán lehet válogatni). A követelményi szint angol középfok és ajánlanak is ingyenesen felvehető angol nyelv kurzust (normál és üzleti nyelv is). A kezdeti esetleges nehézségek után az ember angol nyelvtudása a félév előre haladtával egyre jobb és jobb lesz.
A tantárgyak skálája rendkívül nagy, szinte biztos, hogy mindenki fog a kedvére valót, illetve olyat találni, amit otthoni tantárgyra el tud számoltatni (ezekről fontos a félévet megelőzően a tárgyfelelős oktatóval is egyeztetni). Az óralátogatást elég szigorún veszik és regisztrálják, ahogyan az órákon való figyelmet és fegyelmezettséget is elvárják. A tanárok nagyon segítőkészek a külföldi hallgatókkal, a csoporttársak szintén, de ugyanazt várják el tőlünk, mint a többi hallgatótól. A tárgyak teljesítése leginkább az órai csoportos munkára és az egyéni, vagy csoportos beadandókra épül. Néhány tárgy teljesítéséhez esszé jellegű vizsga is szükséges. A város maga egy tipikus angol, csendes kisváros, de amilyen kicsi, olyan pezsgő és vonzó is tud lenni. A belvárosban találhatók parkok, múzeumok, melyeknek legtöbbje ingyenes, mozi, színházak és számtalan „pub” ahol a helyiekkel, avagy a többi Erasmus diákkal lehet bulizni. Jó hétvégi program kilátogatni a Sunderland AFC labdarúgó mérkőzéseire (az angol Premier League szerelmeseinek kihagyhatatlan), amelyekre 30-40%-os diákkedvezménnyel lehet jegyet vásárolni, illetve sokszor az egyetem is osztogat ingyen jegyeket a diákoknak (ezekről emailben kaptunk értesítést, vagy a my.sunderland.ac.uk oldal hírfolyamán teszik közzé).
Newcastle kb. 30 percnyire van metróval, ahova szintén nagyon ajánlom, hogy ellátogasson az ember, hiszen egy csodálatos angol óváros tárul az ember szeme elé. A helyeik segítőkészek, barátságosak egy idő után már nem is fogunk meglepődni azon, hogy idegenekkel csevegünk egy pubban, vagy a mérkőzéseken. Hozzáteszem, hogy a két város komoly rivalizálásban áll a sport terén, szóval nem életbiztosítás Sunderland mezben sétálni Newcastle utcáin. A helyi akcentus megértése szokott problémákat okozni, de ebbe is bele rázódik az ember viszonylag hamar.
Összefoglalva azt mondhatom, hogy az Erasmus félév a legnagyobb élmény, ami egy egyetemi hallgatóval történhet, mindenkinek nagyon ajánlom, hogy éljen a lehetőséggel. A nyelvtudásban komoly mértékű javulást és fejlődést képes csinálni, nem is beszélve az ember problémamegoldó képességeivel. A város az Egyesült Királyság 10 legbiztonságosabb városa között van és az életköltségek is alacsonyabbak a londonihoz képest. Az időjárás az egyetlen, amit nehéz megszokni, nem ritka az olyan nap, amikor szélviharral kezdve, hóeséssel és ragyogó napsütéssel folytatva záporral fejeződik be. Ettől eltekintve hamar hozzá lehet szokni az ottani élethez és a város biztosan örökre belopja magát az ember szívébe.
Turi Márta Katalin KTK BABA
2016/7
Anglia, London
Middlesex University
Bár már magam sem tudnám megmondani, mikor, hol vagy kitől hallottam először az Erasmus programról, de azt tudom, hogy első pillanattól kezdve tudtam, hogy ha egyszer eljutok odáig, pályázni fogok az ösztöndíjra. Ez az idő akkor jött el, amikor másodévesként végre nekem is lehetőségem nyílt beadni a pályázatom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt kiválasztani a fogadó intézményt, vagy egyáltalán az országot. Végül kézenfekvőnek tűnt, hogy ha már adott a lehetőség, annak a szaknak a partnerintézményében végezzem el az utolsó tanévemet, ahol addig is tanultam. Ebben a döntésben persze Anglia iránti imádatom is szerepet játszott, illetve, hogy mielőtt elkezdtem volna az egyetemi képzést, egy teljes évet Angliában töltöttem kalandvágyból és persze hogy gyakoroljam az angol nyelvet.
Amint kiderültek az eredmények tűkön ültem, hogy kiköltözhessek újra Londonba és a teljes tanévet a Middlesex Egyetemen végezhessem el. Persze ez a folyamat nem volt ilyen egyszerű, hosszas levelezések előzték meg, mind a küldő mind a fogadó egyetemmel. Bár ezek nem a legkellemesebb részei a folyamatnak, a tudat, hogy cserébe mennyi új kaland vár rád mindenért kárpótol. Szerencsémre nem volt nehéz olyan tantárgyakat találni a fogadó intézmény kurzusai közül, amik teljes vagy legalábbis nagymértékben megegyeztek az otthoni szakom tárgyaival. Emellett viszont számolnom kellett azzal, hogy míg a PTE-n egy szemeszterre vettem fel a tárgyakat a MDX-en egy teljes tanévig tartottak a kurzusok, így természetesen nem tudtam annyi tárgyat felvenni amennyi kreditre lett volna szükségem, hogy ne csússzak a szakom elvégzésével. Ezt szerencsére viszonylag könnyen ki lehet küszöbölni. Míg volt olyan otthoni csoporttársam, aki előre teljesített krediteket, hogy az ösztöndíja alatt kevesebb teher legyen a vállán, én egyszerűen felvettem otthoni tárgyakat párhuzamosan és vizsgáztam belőlük vizsgaidőszakban. Ez persze kihívásnak hangzik, viszont mivel téli vizsgaidőszak nincs az MDX-en, a tavaszi pedig egy kicsivel hamarabb befejeződik, mint ahogy a PTE-s kezdődik, bár tényleg le voltam terhelve, mégis volt időm időben felkészülni mindenre és minden vállalásomnak eleget tenni.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert ismerős által volt segítségem a kiköltözésben, bár a szállást otthonról, magamnak találtam online. Sajnos Angliának, Londonnak főleg megvan az a sajátossága, hogy mind a szállás, a tömegközlekedés és a megélhetés az európai átlag felett van, így önmagában az Erasmus ösztöndíj nem tud fedezni mindent, viszont szerencsére vannak más ösztöndíjak, amik ezt kiegészítve sokat segítenek a hallgató helyzetén. Én az Erasmus mellé Campus Mundi ösztöndíjat pályáztam meg és sikeresen meg is nyertem, így bár eredetileg terveztem végül nem vállaltam részmunkaidős állást az egyetem mellett.
Az oktatás az MDX-en merőben eltér az otthon megszokottaktól. Míg az előadások hasonlóan a PTE-s előadásokhoz jellemzően egyoldalú kommunikációból álltak az előadó részéről, a szemináriumok kis csoportokra voltak osztva, gyakori csoportmunkával, csoportos vitákkal, hallgatói előadásokkal, online feladatokkal, illetve év közbeni beadandókkal. Az év végi értékelések nagy részét is az évközi munkák tették ki, kevés hangsúlyt fektetve az év végi vizsgákra. Megjegyzem, nem is minden tantárgyból volt a tanév végén vizsga.
Mivel a teljes utolsó évemet külföldön töltöttem, a szakdolgozatomat is közben írtam meg. Bár eleinte tartottam a távolság adta nehézségektől, a konzulensem nagyon megértő és segítőkész volt, így végül a távolság nem nehezítette meg az együttműködést. Ellenben a fogadó intézmény hatalmas és modern könyvtára hatalmas segítség volt, és rengeteg hasznos és aktuális mind papíralapú mind online forrást nyújtott, melyik nagyban hozzájárultak a kutató munkámhoz, majd végül a szakdolgozatom eredményéhez.
Bár London egy színes és megunhatatlan város mégis csak azoknak ajánlom, akik szeretik a pörgést, hiszen a város sosem áll meg, viszont az idegeik is kötélből vannak, mert egy akkora város, mint Pécs után megszokni azt, hogy a belváros egyes utcáin se éjjel se nappal lépni nem lehet a folyamatosan hömpölygő embertömegtől sem egyszerű. Én bár végig úgy éreztem, hogy London jó hozzám, az órákig tartó busz utakat a reggeli és a délutáni csúcsban mégis talán sosem tudnám megszokni. Bár egy ideig most nem tervezek visszamenni – legalábbis huzamosabb időre semmiképp sem – London már a lényem része, és a kinti egyetemen töltött időmet már senki és semmi nem veheti el, vagy múlhatja fölül. Biztos vagyok benne, hogy ez az érzés minden egyes volt Erasmusosban ott van, és csak bátorítani tudok bárkit, aki még csak most gondolkozik rajta, hogy vágjon bele mindenképpen.
