Imre Szilárd – sportszervező
2015. őszi szemeszter, Graz – Ausztria
Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően 5 hónapot tölthettem Ausztria zöld szívében, Grazban. Bátran állíthatom, hogy életem egyik, ha nem a legnagyobb kalandjáról beszélhetek. Rengeteg élmény és tapasztalat. Eleinte féltem, hogy sok lesz az 5 hónap, de most, a hazautazásomat követően úgy érzem, mintha most kezdődött volna az egész. Az idő pedig akkor repül, ha az ember jól érzi magát.
Elsőként szeretnék pár tanáccsal szolgálni. Miután elnyertétek az ösztöndíjat, minél előbb kezdjétek el intézni a szállást és a papírokat. Én kicsit megcsúsztam a szálláskereséssel és csak a szerencsének köszönhetem, hogy sikerült egy megfelelő albérletet találnom. Két helyi fiatallal laktam együtt, akikkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Olyan is előfordult, hogy egy grazi fesztivál idején 15 osztrákot vendégeltünk meg az albérletben. Óriási élmény volt. A jövőben pedig mindenképp szeretnénk fenntartani a kapcsolatot.
Kiutazásomat (szept. eleje) követően egy egyhónapos intenzív nyelvkurzuson vettem részt német nyelvből. Ezt a lehetőséget egyébként minden Erasmus ösztöndíjas hallgatónak felajánlják. A kurzusnak köszönhetően nem csak a nyelvet lehet fejleszteni, hanem barátságokat is lehet kötni. Ami a nyelvet illeti, azt meg kell jegyezni, hogy bele kell rázódni a stájer dialektusba, de meg lehet szokni. Ausztriában Magyarországgal ellentétben október elején kezdődik a tanítás és január végén vannak az első vizsgák. A tanárok nagyon kedvesek és megértők. Bármilyen probléma esetén szívesen segítenek. Higgyétek el, nem ti lesztek az egyedüli Erasmus ösztöndíjasok az egyetemen. Olyannyira nem, hogy szinte az összes európai országból találkoztam hallgatókkal. A kommunikáció pedig nem lehet probléma, csak bátornak kell lenni.
Graz igazi egyetemváros. Rengetek diák, rengeteg országból, nagyjából 300 000 lakóval. Igazából nem is túl nagy és nem is túl kicsi. A határ sincs messze, így adott esetben a hazautazás sem volt probléma és a költözést is meg tudtam oldani autóval. Mindenképp érdemes egy bicajt beszerezni. A tömegközlekedés jó, de sajnos nem a legolcsóbb, ezért a legtöbb egyetemista a kétkerekűt használja. A másik fő érv pedig a rengeteg túrázási lehetőség és látnivaló. Szinte tavaszi idő volt ősszel, így majdnem minden nap túráztam egyet. Lenyűgöző fekvésű a város. Fél órás tekerés után már zöld területre lehet érni. Fent a hegyekben pedig olyan a levegő, amit nem lehet leírni, azt érezni kell. Grazban rengeteg a látnivaló és a program. A bulik pedig fergetegesek!
Az Erasmusnak köszönhetően sokkal önállóbb, rugalmasabb, bátrabb lettem. Rengeteget javult a nyelvtudásom, gyönyörű helyeken jártam, rengeteg embert ismertem meg és életre szóló élményekkel lettem gazdagabb.
Összességében tehát csak ajánlani tudom az Erasmust.
Ha bármi kérdésetek van, keressetek nyugodtan az ismert közösségi portálon.
Rechtswissenschaftliche Fakultät / Juridicum
Berkes Fruzsina
Berkes Fruzsina vagyok, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának negyedéves, jogász szakos hallgatója. A 2016/17-es tanév őszi félévét az Erasmus+ Program keretében a Bécsi Egyetem jogi karának hallgatójaként töltöttem. Választásom azért esett a Bécsi Egyetemre, mert az egyetem jogi kara a nemzetközi ranglistákon előkelő helyen szerepel, valamint szerettem volna elmélyíteni és bővíteni szakmai ismereteimet, valamint nyelvtudásomat is.
A városról
Bécs Ausztria fővárosa, igazi multikulturális egyetemváros. Bécset egymás után többször is a világ legélhetőbb városának választották, rengeteg kikapcsolódási és kulturális programot kínál az egyetemistáknak. Bécs nekem személy szerint az egyik kedvenc városom.
Kiutazás, szállás
Bécs elhelyezkedése kedvező, ezért busszal, vonattal is megközelíthető. Mivel csupán pár órára van Magyarországtól, így mi autóval oldottuk meg a kiutazást, így több csomagot, holmit is magunkkal tudtunk vinni. Bécsben nem könnyű 4 hónapra szállást találni, mert a lakástulajdonosok általában 1-3 évre szeretnek szerződni. Továbbá Ausztriában érvényben van egy törvényi szabályozás, miszerint a lakásbérleti szerződéseket minimum 1 évre lehet megkötni, 3 hónapos felmondási idővel. Amennyiben valaki előbb fel akarja mondani a szerződést, úgy keresnie kell maga helyett bérlőt. Ha ez nem sikerül, úgy kénytelen tovább fizetni a szállást. A szálláskeresést fontos időben elkezdeni, mert a szálláshelyek nagyon hamar elfogynak. A diákok számára több lehetőség is rendelkezésükre áll: az egyetem még kiutazás előtt, e-mailben küld egy listát azokról a weboldalakról, intézményekről, ahol a diákok szállást kereshetnek. Az egyik legnépszerűbb a Milestone nevű diákszálló volt. Emellett az orientációs napon a welcome-kit részeként kaptunk egy 4 oldalas listát szállásokról (lakások és WG-k, azaz lakóközösségekben bérelhető szobák voltak a listán). Bécsben nincsenek egyetemi kollégiumok, a kollégiumokat cégek üzemeltetik. Az OEAD nevű cég az egyik legismertebb, diákszállásokat kínáló cég. A kinti lakhatás költsége átlagosan 250- 700 euro között mozog, attól függően, hogy egy lakóközösségben vesz ki egy szobát az ember, vagy egy saját fürdőszobás és konyhás apartmant bérel (pl: a bérleti díj egy 20m2-es apartman esetén 620 euro). A diákszállásokon is kell kauciót fizetni, amit előre kell elutalni. Az egyetemen és különböző weboldalakon, közösségi oldalakon rengeteg szobahirdetést lehet találni. Az ún. WG-k (Wohngemeinschaft = lakóközösség) előnye, hogy ott olcsóbb a lakhatás, kap egy szobát az ember, ugyanakkor közös használatú a konyha és a fürdő. Az erasmusos hallgatók nagy része ezt a megoldást választja. Mivel mi ketten mentünk ki, számunkra viszonylag egyszerűen megoldható volt egy apartman bérlése, havi 890 euroért.
Szükséges dokumentumok, Meldeamt
Ha megvan a szállás, a következő lépés, hogy 3 napon belül be kell jelentkezni a Meldeamt-on keresztül. Az ehhez szükséges dokumentum letölthető az egyetem vagy a Meldeamt weboldaláról. A mobilitási időszak végeztével pedig ki kell jelentkezni a Hauptwohnsitzként megjelölt címről.
Tantárgyak, tárgyfelvétel, vizsgák
A szemeszter kezdete előtt 1 hónappal lehetőség van részt venni intenzív német nyelvtanfolyamon kedvezményes áron. Ezen én nem vettem részt, de mindenkinek javaslom, akinek belefér az idejébe, mert jó felkészülési lehetőséget nyújt a szemeszterre. A tantárgyfelvétel úgy történt, hogy az egyetemtől kaptunk egy felhasználónevet és egy jelszót, mellyel be tudtunk jelentkezni egy U:Space nevű felületre. Ez a rendszer olyan, mint nálunk a Neptun: itt lehet felvenni a tantárgyakat, kiállíttatni a tanulmányokkal kapcsolatos dokumentumokat, vagy éppen ügyintézni. A rendszer jól átlátható, és felhasználóbarát, úgyhogy a tárgyfelvétel nem okozott semmiféle problémát. Tantárgyak széles választéka állt rendelkezésünkre, mind angol, mind német nyelven. Mivel célom a jogi nyelvtudásom fejlesztése volt,ezért zömében angol jogi szaknyelvű tárgyú kurzusokat vettem fel: Angloamerikanische Rechtssprache I-III, Cambridge International Legal English, Austrian Legal System. Ezek a tárgyak rendkívül hasznosnak bizonyultak, hisz nagymértékben gazdagították a szókincsem, és jó felkészülési alapot biztosítottak egy felsőfokú jogi szaknyelvvizsga letételére. Az oktatók elismertek, hallgatóbarátak, lehetőség volt velük órán kívül is beszélgetni, egyikük például karácsonyi partyt adott a hallgatóinak. A csoportok kis létszámúak voltak, az egyes kurzusokra nehéz bekerülni, mert sokszoros a túljelentkezés. Az első orientációs órán dől el, ki az, aki bejutott, és ki az, aki nem. Akadt olyan kurzus, amelyre 121-en jelentkeztünk, de csak 22 embernek volt hely. A tananyag színvonala magas, a számonkéréseknél egyáltalán nem tesznek különbséget cserediákok és rendes hallgatók között.
Campus
Nekem két helyen voltak óráim, a „régi egyetem” épületében, azaz a Hauptgebäude-ban, valamint a modern megjelenésű Juridicum elnevezésű épületben. A Hauptgebäude elég nagy, így a welcome week során ingyenes körbevezetést tartottak a hallgatóknak. Egyébként 5 euróba kerül a túra. Az egyetem épületében rendszeresen láttunk vezetett turistacsoportokat. A termek felszereltsége mindkét épületben megfelelő. A Juridicum épületében található a könyvtár is, valamint egy M-Cafe elnevezésű kávézó is, mely 11-14 óra között meleg ebédet is kínál. A kávézó árai hallgatóbarátak ( egy menü 5.90, és 2 féle menüből lehet választani), de jobban tesszük, ha nem számoljuk át egy kávé árát magyar forintra. A környező éttermekben 7-8 euronál kezdődnek az árak. A közelben néhány talponálló is található (kolbász, hotdog, sült gesztenye, sült burgonya kapható ezekben).
Közlekedés
Bécsben nem célszerű a mindennapokban autóval közlekedni, mert a parkolás elég drága (1 óra b. 5 euró), és az egyetem közelében amúgyis csak ún. Kurzzeit-parkplatzok vannak, tehát maximum 3 órát lehet ott parkolni. Bécs közlekedési hálózata jól kiépített, busszal, villamossal, U-Bahnnal szinte bárhova el lehet jutni, gyorsabban, mint kocsival. Egy 1 hetes jegy 48 euroba kerül, egy 72órás 16.50. Egyetemistaként a legcélszerűbb Semesterticket-et vásárolni, ami szeptember 1-től január 31-ig érvényes, és 75 euróba kerül. Természetesen szükség van hozzá bécsi lakcímre és egy érvényes diákigazolványra. A közlekedés tehát nagyon gyors, jól szervezett és kényelmes.
Szórakozás, programok
Bécs városa rendkívül sok programot kínál, egymást érik a hangulatos kávézók, éttermek. Minden héten van valamilyen kiállítás, akinek kedve van, múzemokat is látogathat. Még kiutazás előtt utánanéztem, milyen szervezetek vannak az egyetemen, így találtam rá az ESNre (Erasmus Student Network). Az ESN facebook-oldalán nyomonkövethetőek voltak mikor, hol, milyen programra kerül sor: szerveztek utat Mariazellbe, a karácsonyi vásárba, sítábort, kirándulást Budapestre, Márton napi lakomát, vagy például Schnaps-túrát. Szerintem érdemes belépni ebbe a szervezetbe, hiszen az ún. ESN Card felmutatásával sok helyen kedvezményekben részesülhetünk.
Az egyetem épületében szerdánként délután a Nemzetközi Kapcsolatok Iroda szervezésében egy International Café elnevezésű programon lehetett részt venni, ahol egy kávé mellett ismerhettünk meg osztrák, valamint más erasmusos vagy egyéb csereprogramban résztvevő diákokat, akik szintén az Uni Wien-en tanulnak. Szintén az egyetem szervezésében részt vettünk egy LL.M Career Fair elnevezésű eseményen is, ahol az USA-beli továbbtanulási lehetőségekről tájékozódhattunk.
Mivel az őszi szemeszterben tartózkodtam itt, természetesen nem hagytam ki a Rathausplatzon felállított karácsonyi vásár megtekintését sem. Emellett Bécs nevezetességeit, a Pratert, a Stephansdom-ot, Votiv templomot, stb. is megnéztük.
Megélhetés, pénzügyek
Bécs Magyarországhoz képest drága város, ezért költségkímélőbb ha az ember magának főz, és nem minden nap étteremben eszik. Az egyetemen 10-12 euróból lehet megreggelizni. A szórakozás nem feltétlenül kerül pénzbe, hiszen rengeteg programot kínál a város ingyen, pl ilyen volt a Parlament-látogatás, vagy egyes kiállítások megtekintése. Az Erasmusos hallgatóknak minden héten szerveztek egy beülős, beszélgetős/bulizós estét. Ez úgy működött, hogy kijelöltek egy szórakozóhelyet, és akkor az volt a törzshelye (Stammtisch) az ESNeseknek. Pénzügyekkel kapcsolatban említésre méltó, hogy lehet kint diákszámlát nyitni, például az Erste Banknál és a Raiffeisennél. Én nem nyitottam, mert nem tartottam szükségesnek.
Összegzés
Meglepően hamar elment ez a 4 hónap, én pedig rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy részt vegyen az Erasmus+ programban, és itthoni tanulmányaikat külföldi részképzéssel egészítsék ki. A program keretein belül rengeteg embert lehet megismerni, kipróbálhatja az ember, hogyan boldogul egyedül idegen nyelvű környezetben, szélesítheti a szakmai ismereteit, megismerheti egy másik ország egyetemi képzésének felépítését, tanítási módszereket, barátságot köthet a világ különböző pontjairól érkezett emberekkel, és kedvet kaphat ahhoz is, hogy hosszabbítson vagy külföldön tanuljon tovább. Erre jó példa vagyok én, és a párom is, hiszen következő szemeszterünket a graz-i Karl-Franzens-Universität jogi karán töltjük. Úgy gondolom, érdemes kihasználni az ösztöndíj nyújtotta lehetőségeket, hiszen az Erasmus programban való részvétel önéletrajzunkban is jól mutat, azon túl, hogy egy életre szóló élményt nyújt.
Ausztria, Graz
Karl-Franzens-Universität
Csajkás Márton
Pénzügy szak, II. évfolyam
2016/2017
A 2016/2017-es tanév őszi félévét Grazban töltöttem a Karl-Franzens-Universität Erasmusos diákjaként.
Az Erasmus pályázatról olyan ismerősökön keresztül értesültem először, akik már korábban részt vettek a programban, majd később, a pályázási időszak alatt a PTE honlapján tájékozódtam részletesebben a feltételekről.
A mobilitási időszak kezdete előtt elsősorban idegen nyelvi ismereteim fejlesztését tűztem ki célul. Mindenekelőtt a német nyelvtudásomat szerettem volna fejleszteni, ennek érdekében kizárólag német nyelvű tárgyakat vettem fel, illetve a félévet megelőzően részt vettem az egyetem által szervezet 3 hetes intenzív német nyelvi kurzuson, amely kiváló lehetőség volt a nyelvgyakorlásra, valamint megismerkedhettem a várossal és a többi cserediákkal. A nyelvgyakorlás mellett alapvetően szerettem volna hosszabb időt külföldön tölteni, abból a célból, hogy egy másik országot és annak kultúráját mélyebben megismerhessem.
A félév során több esetben nehézséget okozott a pályázattal kapcsolatos ügyintézés, de szerencsére az alábbi problémák hamar megoldódtak. Az egyetemen a külföldi diákokért felelős munkatársak rugalmasak és segítőkészek voltak. Tényleges nehézségek és kellemetlenségek inkább a szálláshelyem kifogásolható műszaki állapotából adódtak.
A szemeszter alatt több közlekedési eszközzel is utaztam Pécs és Graz között. Pécsről a város autóval könnyen megközelíthető, kb. 4 óra alatt. Busszal és vonattal is viszonylag egyszerű az utazás (1, illetve 2 átszállással.), valamint rendszeres, közvetlen telekocsi járatok is indulnak.
A szállásom egy egyágyas szobában volt egy 100 fős kollégiumban. A kollégiumi szobák 4 kategóriába voltak sorolva, melyek havi díja 290-310 euró között alakult, kategóriától függően (kaució: 580 euró). A szobám egy 6 fős blokk része volt, amihez 3 fürdőszoba tartozott, a konyha pedig 10 fő számára volt kialakítva. Grazban jellemzően egy-, illetve kétágyas szobákkal rendelkező kollégiumok vannak, havonta 200-450 euróért. Az albérleti szobák általában minimálisan drágábbak az egyágyas kollégiumi szobáknál.
A megélhetés egyértelműen költségesebb, elsősorban a szolgáltatásokért és a lakhatásért kell többet fizetni, viszont a hipermarketek csak minimálisan drágábbak. A tömegközeledés költségei is valamivel magasabbak, a szemeszter alatt érvényes diákbérlet ára 116, a vonaljegy pedig 2,20 euró.
Véleményem szerint Graz egy kimondottan élhető, barátságos, kiváló infrastruktúrával rendelkező város. A tömegközlekedés buszokkal és villamosokkal valósul meg, melyek modern állapotúak. A város egyik legnagyobb erényének tartom a nagy kiterjedésű kerékpár-hálózatot, melynek köszönhetően gyorsan és biztonságosan lehet közlekedni kerékpárral is.
A várost pezsgő kulturális- és éjszakai élet jellemzi, valamint számtalan egyéb programlehetőség kínálkozik. A helyi ESN további programokat, összejöveteleket szervez az Erasmusos diákok számára, illetve a szervezeten keresztül lehetőség nyílik csoportos bel- és külföldi utazásokra is.
Az egyetemmel kapcsolatban kizárólag pozitív élményeim és tapasztalataim vannak. Az épületek korszerűek, jól felszereltek. Az oktatók képzettek és felkészültek, valamint segítőkészek és türelmesek a külföldi diákokkal.
A kinti félévemre visszatekintve a környékbeli kirándulások mellett, a német nyelvi kurzusokra gondolok vissza a legszívesebben. Aki a német nyelvtudását szeretné fejleszteni, annak Graz kitűnő választás. Az intenzív nyelvi kurzus mellett a szemeszter alatt is több lehetőség nyílik a nyelv gyakorlására (Tandem program, nyelvkurzusok).
Összességében nagyon jól éreztem magam az Erasmus félévem alatt. Mindenkinek ajánlom, hogy használja ki az Erasmus-t, mert egy életre szóló élménnyel és barátságokkal lesz gazdagabb. A város pezsgő kulturális- és társasági életéből, illetve a nemzetközi jellegéből adódóan, Grazot kiváló Erasmusos célpontnak tartom.
2016/2017 tavaszi szemeszter, Ausztria Salzburg, Paris Lodron Universität Salzburg
Kovács Alex, földtudományi BSc, második évfolyam
Az Erasmus program keretein belül 4 hónapot tölthettem el Salzburgban, Ausztriában. Előre figyelmeztetek mindenkit, aki ezt olvassa, sem itt sem pedig a városban nem minden Wolfgang Amadeus Mozartról szól.
De elkezdem az elején. Magáról az Erasmus programról talán 2012-ben hallottam először. Ebben az évben két hetet tölthettem el, mint cserediák Németországban. A magyarországi kísérő tanárunk mesélt talán erről a programról. Aztán a középiskola utolsó évében rengeteg egyetem látogatott el hozzánk, rengeteg egyetem standját látogattuk meg az Educatio kiállításon, és rengeteg egyetemi tájékoztató füzettel gazdagodtunk ennek hála. Ezekben a füzetekben, akármiről is szóljon, akármelyik kar, akármelyik képzéséről legyen benne szó, rendre az utolsó oldalak egyikén az Erasmusról írtak egy keveset. Ekkor ismertem meg jobban ezt a programot és akkor még csak álmodoztam róla, hogy milyen jó is lenne külföldön x hónapot eltölteni, tanulni, világot látni.
Aztán a Pécsi Tudományegyetemen második félévben egyik oktatóm úgymond felnyitotta a szememet, azzal, hogy a Bécsi Egyetemet ajánlotta továbbtanulási célzattal. Ekkor gondoltam, hogy milyen jó lehetőség lenne, ha egy félévet Ausztriában, de legalábbis német nyelvterületén tanulhatnék, mivel célként tűztem ki magam elé a bécsi továbbtanulást. Ezért jelentkeztem 2016 szeptemberében az aktuális tanév tavaszi szemeszterére meghirdetett Erasmus pályázatára (ez már a pótpályázat volt).
A kint töltött időtől és az Erasmus programtól kimondott elvárásaim, melyek szerint élni szerettem volna, nem voltak. Mindenképpen fel szerettem volna javítani a német tudásomat, megismerni az echte osztrákokat, a német földtani szaknyelvet és más országbeli emberekkel megismerkedni. Nagyon sok ötletem, tervem a félévre ott kint jutott eszembe. Ezek nagy része a kirándulásaim voltak. Ezek közül, az előzetes és a félév alatti elvárásaim szinte mind be is váltak. Felfejlesztettem a német tudásomat, most már nem félek németül megszólalni. Nagyon sok földtani kifejezést tanultam meg, többek között a kirándulásaim alatt is. Rengeteg ország diákjaival kötöttem barátságot, és tartom velük a kapcsolatot. A közben eltervezett kirándulásaimból hármat nem sikerült megvalósítanom, de örülök, hogy legalább a többi sikerült.
Több nehézséggel kellett megküzdjek a kint tartózkodásom alatt. A legelső az, hogy ennyi időt soha nem töltöttem a családomtól távol. Ez az elején viselt meg a legjobban, amíg a kurzusok el nem kezdődtek. Utána már hozzászoktam igazából és már fel se figyeltem erre. Tudtam, hogy beszélni tudok velük, és júniusban hazatérek.
A második a főzés, illetve a bevásárlás naponta, hetente, havonta. Én ezeket a folyamatokat úgy fogom fel, mint szükséges időpazarlás. Ezek közben mást nem lehet csinálni, és csak megy velük az idő.
A harmadik nehézség maga az osztrák nyelv, illetve az ezen történő ügyintézés és maga az ügyintézés. Az osztrák attól az úgy nevezett Hochdeutschtól, amit a magyar középiskolákban tanítanak, nagyban eltér. Nyelvtanilag szinte aligha, szókincsben, kiejtésben viszont annál inkább. Gyorsabb, hadarósabb, és a tájszólás sokszor érthetetlen. Viszonyítani sem tudom mihez. Az ügyintézés ezen a nyelven egyszerűen borzalmas. Először is be kellett jelentkezni lakcímileg, mivel aki huzamosabb ideig szeretne Ausztriában tartózkodni, arról értelemszerűen szeretne tudni az osztrák illetékes hivatal is. Szerencsére nekem csak egy lapot kellett kitöltenem, mivel félévnél kevesebb ideig szándékoztam kint tartózkodni, illetve ideiglenes lakcímen jelentkeztem be. Ebben a hivatalban is annyira érthetetlenül beszélt az ügyintéző, hogy maga ajánlotta fel, hogy inkább angolul kommunikáljunk.
A második ügyintézési tortúra a bankban volt. Szükséges volt egy osztrák számla a szálláshely fizetéséhez, mert készpénzzel ők nem foglalkoztak. A bankban nagyon csalódott voltam. Szó szerint kinevetett az ügyintéző, amiért nem értettem mit kérdez, olyannyira tájszólása volt. Szerencsére a bankba nem kellett sokszor járnom.
Salzburgba februárban, másfél héttel a mobilitás kezdete előtt a szüleimmel, autóval utaztam ki. Nemcsak a kényelem miatt, hanem a rengeteg holmi miatt is, amit vittem. Elvégre, négy hónapig máshol kellett élnem, ezért is vittem magammal annyi mindent. Illetve azért is így utaztam, mert a szüleimnek meg akartam mutatni, hogy hol fogok lakni hosszú időn keresztül. Az út körül-belül hat és fél órán át tartott. Az ausztriai tavaszi szünet ideje alatt rövid időre hazalátogattam. Viszont ekkor tömegközlekedéssel. Győrig vonattal, onnan busszal Keszthelyig és onnan autóval haza. Mindez körül-belül kilenc órát vett igénybe. Visszafelé egy Balaton parti faluból utaztam Budapestre busszal. Ott helyi tömegközlekedéssel jutottam el a népligeti autóbusz állomásról a Keleti pályaudvarig. Onnan pedig egészen Salzburgig utaztam. Ez is az elejétől a végéig körül-belül kilenc órán át tartott. A szemeszter utolsó napján pedig szintén autóval utaztam haza, szüleimmel. Teljesen érdekes, hogy sokkal több holmival, mint februárban kifelé. A hazaút, több megállóval egy kis kitérővel, vacsorával mindent egybevetve kilenc óra volt. A salzburgi szálláshelyemtől, az otthoni garázsajtóig.
A félév során egy kollégiumban laktam, kétágyas szobában. Ez volt a legolcsóbb megoldás a pénztárcához mérten. Havonta 235 eurót fizettem érte, a kaució 220 euró volt, amit visszajuttattak a számomra. A sok negatívum ellenére tulajdonképpen nem panaszkodok a kollégiumra. A szobatársam egy nagyon jó szívű muzulmán bosnyák volt. Tőle rengeteget tanultam a délszláv háborúkról és magáról Boszniáról. Sokszor volt elviselhetetlen az élet egy fedél alatt vele, de rengetegszer kínálgatott étellel, ha dohányozni ment a folyosóra, akkor hívott, hogy beszélgessünk. Szóval nem panaszkodom rá.
A kollégiumban rengeteg dolog volt, ami nagyon tetszett. Ilyenek például a kétféle medence. Az egyik rendes úszómedence a másik egy kis napozós sekély medence. Volt hely bőven a kerékpárok letámasztásához külön kerékpártárolóban illetve a belső udvarban is volt erre alkalmas hely. A belső udvaron lehetett beszélgetni, kisebb partikat tartani, tanulni, sőt, még grillezni is. Volt egy külön kis házikó is, ahol a zenélni tudó lakók gyakorolhattak hangszereiken. Ami a legjobban tetszett az maga a kollégium elhelyezkedése volt. Az épületkomplexum egyik felén csendes lakótömbök, a másik oldalt kerékpárút és utána egy hatalmas park.
Ebből a szempontból a város egyébként is büszke lehet magára. Azok a helyek ahol én is jártam nagyon zöldek voltak, rengeteg volt a park és a növényzet. Helyi közlekedés szempontjából a kerékpár a legjobb megoldás. A városban szinte minden forgalmas út, vagy akár a folyó mellett is végig kiépített külön kerékpárút van. Az óvárosban pedig le van zárva az autós forgalom elől. Egyedül talán a taxik hajthatnak be. Autóval egyébként azért nehézkes a közlekedés, mert amikor Salzburgot építették, körül-belül 5-600 évvel ezelőtt, arra nem gondoltak, hogy lesz sokkal nagyobb forgalom, mint amit akkoriban elképzelni tudtak. Az utcák szűkek, és szinte egész nap araszolva lehet haladni a forgalmasabb részeken. A buszok is jó megoldást nyújthatnak, ha esetleg esik az eső. Viszont nagyon drágák és nem járnak későig. Én speciel mindegyik közlekedési formával közlekedtem a városban. Autóval csak februárban és júniusban, viszont busszal szinte minden hónapban közlekedtem.
A félév elején nem vettem szemeszterbérletet, mert spórolni akartam rajta, helyette vettem egy kerékpárt 80 euróért. Ezt a kerékpárt egyébként megtartottam és hazahoztuk Magyarországra. Amikor megvettem, arra nem gondoltam, hogy esni is fog az eső, és akkor nem kellemes kerékpárral közlekedni. Így körül-belül elköltöttem a bérlet árát, plusz a kerékpárt. Két keréken rengeteg helyre elmentem kirándulni. Emiatt nem bántam meg cseppet sem, hogy megvettem a biciklimet. Ahová elmentem vele, szinte mindenhol kerékpárúton haladtam, szóval tényleg jó ennek az infrastruktúrája a városban.
Korábban már említettem a főzést, a félév során én főztem magamnak, mivel ez volt a legolcsóbb megoldás. Nagy előnye a külföldi félévemnek, hogy megtanultam főzni. Bevásárolni rendszerint a Hoferba jártam, ami a magyar Aldi osztrák változata, vagy az Eurosparba. A Spar egyébként átlag egy euróval drágább, mint a Hofer, szóval inkább utóbbit részesítettem előnyben. Ha megvolt a bevásárlás, jöhetett a főzés. Ezt én rendszerint minden második nap tettem meg, hiszen a legtöbb adag, amit a receptekhez ajánlanak, az 4 főre elegendő, ebből én egy főre körül-belül négy evésre főztem meg. Reggelire és vacsorára fogyasztottam valami könnyűt és az ebéd volt a főétkezés.
Párszor voltam a barátaimmal pizzázni, vagy közösen főztünk, amik nagyon jól szoktak sikerülni. A legjobb az volt, amikor az olasz lányok főztek, előételnek csak kitettek az asztalra egy nagy tányér olíva bogyót és azt mindenki előszeretettel ette. Azóta szeretem én is az olíva bogyót. Két alkalommal ettem ebédet az egyetemen található étteremben. Nagyon kedvezményes áron adják a diákoknak, és nem diákoknak is az ételt. Mellesleg nagyon finom is.
Szórakozási lehetőség rengeteg van a városban. Egyszer egy szintén bosnyák, de másik ismerősömmel elkövettük azt, hogy csak úgy elindultunk a belvárosba, és minden előzetes terv nélkül megpróbáljuk jól érezni magunkat. Ez sikerült is, mivel rengeteg utcai zenész, kirakodóvásár, programok találhatók a városban. Van rengeteg múzeum is a belvárosban, ezek közül is meglátogattam párat a félév alatt. Illetve rengeteg hétvégi program és fesztivál volt ahova ellátogattunk. Az egyik ilyen a májusfaállítás volt. Ezt egy kisebb faluban Salzburgtól délre néztük meg. A fa állítása közben folyamatos élő zene szólt, folyamatosan ettük és ittuk az osztrák különlegességeket. A másik fesztivál, amit meglátogattam, az egy koncertféle esemény lehetett, viszont központi témája nem volt neki. Érdekes, hogy az összes fesztiválon a tradicionális osztrák népviseletet hordja mindenki, szó szerint mindenki. Ez az, ami nagyon tetszett, mert Magyarországon ilyet nem látni. Ez után a fesztivál után ellátogattunk egy bárba. Bárokból is rengeteg van Salzburgban. A belvárosban a folyó nyugati partján inkább csak a parton vannak, a folyó másik oldalán viszont mindenhol találni belőlük. Hétfőnként egy ilyen bárban rendszerint magyar estéket tartottak, de sajnos nem tudtam egyiken sem részt venni.
Megélhetési költségeket tekintve Salzburg körül-belül Bécs szintjén van. Ez az ár legfőképp a szálláshelyek árain és a szórakozóhelyek árain vehető ki legjobban. Az ételek, főleg a pék-, a húsáruk és a friss zöldségek is sokkal drágábbak eleve, mint Magyarországon, viszont a nagyáruházak árain nem oszt nem szoroz, hogy melyik tartományról van szó, hiszen egységesített áraik vannak. Csak összehasonlításképpen fél kiló sertés darált hús a salzburgi Hoferban átváltva ~1000 Ft-ba, míg ez itthon ~500 Ft-ért kapható bármely nagyáruházban. A banán kilója átváltva ~600 Ft kilója, ami itthon már extrém magas árnak számít.
A félévet tekintve, az Erasmus ösztöndíjból, a szüleimtől és a rokonoktól kapott összegből, ami úgy 2500 Euróra tehető bőven belefértem a keretbe. Nem is éltem nagylábon, de nem is a létminimumon mindig. Az utazások költségét nem számolva bele, ami a tanulmányi szerződés szerint mindenkinek a maga felelőssége. Ezért is csak az időtartamát írtam le.
Az Erasmusos életet semmire sem cserélném el. Ami a legjobb benne, hogy egy majdnem idegen országban élhettem közel fél évet, anyagi segítséggel. Ez mindent felülmúló élmény. A helyi ESN egy nagyon erős brigádot alkotó csapat. Nagyon határozottak, nagyon segítőkészek és mindig biztosak a dolgukban. Ami a legjobban tetszett, hogy a két legfőbb úgymond ’feje’ ennek a hálózatnak egy spanyol és egy német srác volt. Egyik sem igazi osztrák. Rengeteg programot szerveztek, amikre én javarészt inkább csak a félév elején és a tavaszi szünet végén mentem el. A félév elején szervezett az ESN a helyi Erasmus irodával együtt egy városi bemutató körutat és ez után egy „Coffee and cookies” esti csevegő programot. Itt ismerkedtem meg a későbbi baráti körrel, a három olasz lánnyal és egy bukaresti sráccal, akikkel ha csak lehetett, mindig együtt jártunk szórakozni. Az ESN még rengeteg programot szervezett, ezeket felsorolás szerűen csak leírom, mert egyébként órákat tudnék fröcsögni róluk. Szóval a programok: éjszakai erőd túra, úgynevezett „Stammtisch” ismerkedős sörözés egy helyi manufaktúránál, szemeszternyitó buli, kvíz este, nemzetközi kávézó délután.
Május 10-én pedig az Erasmus iroda szervezésében megünneplésre került maga az Erasmus program. Ezt egy néhai kastélyban, ma már egyetemi épületben ünnepeltük meg, Salzburgra nyíló panorámával. Az este nagyon jól sikerült. Talán egy hiányossága volt, hogy minden német nyelven hangzott el, ami azért baj, mert körül-belül az Erasmus hallgatók fele nem beszélt németül, csak angolul. Erre a hiányosságra a kari koordinátorom hívta fel a figyelmemet. A kari koordinátorommal többet szerettem volna találkozni, a szakterületéről beszélgetni. Ő nem geológus, hanem geográfus, és az egyetemi kar ahol oktatott nagyon messze helyezkedett el a kollégiumomtól és a helyi természettudományi kartól is. Ez az egyik oka annak, hogy kevésszer találkoztam vele, a másik pedig az, hogy ő csak keddenként déltől egy óráig ért rá.
Jelentkeztem a salzburgi Buddy Networkbe is. Februárban vagy még január végén kaptam is egy e-mailt, hogy kijelölték a „buddy”-mat mellém. E-mailen keresztül felvettem a kapcsolatot az illetővel, akiről a válaszlevélben kiderült, hogy nem tartózkodik a félév során Salzburgban. Ekkor az értesítő e-mailre válaszolva megírtam, hogy ez nem lesz jó, de semmi választ nem kaptam rá. Így buddy nélkül maradtam. Azért is jelentkeztem a pécsi Buddy Network hálózatába, hogy a csapatot erősítsem, és, hogy az ilyen eseteket, mint az enyém elkerüljem.
A fogadó intézményt Paris Lodron Universität Salzburgnak hívják. Paris Lodron Salzburg egyik néhai fejedelme és érseke is volt egyben. Az osztrák és a német egyetemek kissé szeparáltabbak, mint a magyar egyetemek. Összehasonlításban a PTE-hez képest, ennek az egyetemnek csak négy kara van, a bölcsészettudományi, a jogi, a teológiai és a természettudományi kar. A tanári képzés, a mérnöki képzés és az orvosi képzés is mind más egyetemeken folyik Salzburgban. Ezek közül az utóbbi kettő privát, és egyben fizetős egyetemeken folyik.
A helyi Természettudományi Kar a legnagyobb épülettel büszkélkedhet a városban. Olyannyira túlnőtték magukat a benne helyet foglaló geoinformatikai, kémia és fizika tanszék, hogy az elsőnek is külön és az utolsó kettőnek is külön épületet húztak fel az utóbbi körül-belül 10 évben. A földtani képzés a régi 1980-s években épült épületben zajlik, alap-, mester- és doktori fokozaton egyaránt. Aki ezen az egyetemen tanul nagyon szerencsés lehet szakmai szempontból. A só és annak bányászata mint mérnökgeológia, az Alpok mint általános földtan és őslénytan, a Salzach folyó mint vízföldtan mind-mind adottak egy sikeres geológus képesítéshez. A lehetőség adott és az egyetemen ezt ki is aknázzák. A tanulmányi rendszerben legalább 5-6 féle terepgyakorlati tárgyat láttam, sőt az én egyik kurzusom keretén belül is volt terepgyakorlat, de én nem tudtam részt venni rajta. Ezen kívül a geológus hallgatóknak külön labor áll rendelkezésükre, ahol őslényeket és kőzeteket vizsgálhatnak, illetve számítógépek is vannak ebben a teremben. Én is jártam itt jó párszor, mivel őslényeket kellett papírra vetnem egy kurzus keretein belül. Olyannyira családias a hangulat, hogy van, aki a könyveit, bögréjét, táskáját otthagyja, hihetetlenül meglepő és kellemes képet nyújtó látvány. Ezen kívül az, aki az úgynevezett földtani laborgyakorlatok tárgyat sikeresen teljesíti, az a kulcsot elkérve az illetékestől szabadon használhatja a földtani laborokat, amikből akad jócskán. Mivel én is kiválóra teljesítettem ezt a tárgyat, szabadon használhattam ezek után a termet.
Összesen 5 tárgyat vettem fel a félév alatt. Ezek közül egy sima középszintű német nyelvi kurzus; egy a kifejezetten osztrák nyelvre és kultúrára kihegyezett kurzus; egy a tudományos kutatás módszereit taglaló kurzus; egy őslénytani és földtörténeti kurzus; és egy földtani laborgyakorlatok nevű kurzus. Mindegyiket teljesítettem. A legtöbb heti rendszerességgel állt az órarendben, a földtani laborgyakorlatok mindig időpont egyeztetés alapján történt, de javarészt 2-3 hetente péntekenként voltak.
Az egyetemen és órán kívüli tevékenységeim a következőek voltak: körbevezetés a salzburgi színházi játékok színfalai mögött, körbevezetés a világ talán legrégebbi könyvtárában és kolostorában, és a fentebb említett őslények rajzolása a földtani hallgatói laborban. Ami a legjobban a hasznomra vált, az a tudományos kutatás módszerei, és a földtani laborgyakorlatok. Előbbi oktatója egyébként születését tekintve német, és szebben beszél magyarul, mint én németül, mivel előzetesen is tanult magyart, illetve ő is egy Erasmus hallgató volt Budapesten. Visszakanyarodva, ezek a tárgyak a szakdolgozatomhoz is hatalmas segítséget nyújtanak majd. A tudományos kutatás módszerei órán megtanultam, hogyan kell tudományos szakszöveget írni, hogyan kell idézni mástól, hogyan kell hatásos tudományos előadást tartani. Egyszóval mindent, ami a szakdolgozatomhoz és annak védéséhez, az államvizsgához szükséges tudás. A földtani laborgyakorlatokon megtanultam, hogyan kell kőzeteket különböző eljárásokkal, gépekkel és vegyszerekkel a további (műszeres) vizsgálatokhoz előkészíteni, illetve, hogy hogyan kell vékonycsiszolatot csinálni mikroszkópos vizsgálatokhoz.
Igazi tesztes vizsgám vizsgaidőponttal csak egy volt. Őslénytan és földtörténetből június másodikán. Ehhez a jegyhez szükséges volt még 8 őslényt papírra rajzolnom, ahhoz, hogy érdemjegyet kapjak a kurzusra. A két német kurzuson tesztek hadát kellet írnom és az egyiken egy híres osztrákról előadást kellett tartanom. A tudományos kutatás módszerei kurzuson a jegy több részből állt. Beadandókat kellett írnom, egy témát választanom és a tanultak alapján egy szemináriumi dolgozatot írnom, illetve egy előadást tartanom. Erre is kiválót kaptam, mivel nagyban élveztem az erre az órára való készülődést, és az oktatóm nagyon sokat segített minden egyes feladatnál. A földtani laborgyakorlatok kurzusra pedig előre megadott laborgyakorlatokat kellett végigvezetnem illetve ezeket részletezni egy beadandó dolgozat keretein belül. A laborgyakorlatoknál segítségemre volt az oktatóm, vagyis ha kérdésem volt, akkor segített benne. A dolgozatot a szemeszter vége után adtam le körül-belül július 15-én. Emiatt féltem is, hogy megkapom-e a jegyet időben aláíratásra és beküldésre a szerződésemhez.
Minden kurzusomat német nyelven hallgattam. Angollal csak akkor találkoztam, amikor angol nyelvű szakirodalmat olvastam a szemináriumi dolgozatomhoz. Ez, hogy németül hallgattam az óráim nagy részét, hozzájárult a német nyelvtudásom és a szakmai némettudásom javulásához.
Pár alkalommal ellátogattam az egyetemen tartott, egy helyi kurzus és az ÖGG, azaz az Osztrák Földtani Társulat által szervezett előadásokra. Nagyon inspirálóan hatottak rám ezek az előadások, mivel láttam, hogy a szomszédos Ausztriában erősen élnek a földtani tudományok, illetve van lehetőség a szakmai tudás bővítésére.
Hogy mit adott nekem az Erasmus, és mi volt benne a legjobb? Egy szóval meg tudom válaszolni a kettőt rögtön. Önállóság. Nem arra a fajta önállóságra gondolok, hogy a szülőktől távol minden rosszat el lehet követni, mert nem tudják meg. Az ilyenek előbb utóbb kiderülnek. Arra a fajta önállóságra gondolok, amit gyerekként felnőtt kornak elképzeltem. Minden egyes döntésem nagyban befolyásolta azt a személyi fejlődést, amin keresztül mentem. Sokkal nyitottabb és barátságosabb lettem, mint amikor a Pécsi Tudományegyetemre felvettek és elkezdtem ott tanulni. Megtanultam, hogy idegen nyelven beszélni nem kiváltság és nem is szupererő, hanem kulcs a lehetőségekre. Aki ezt használja, bármit elérhet vele. Akinek pedig több ilyen kulcsa van, az előtt bármi lehetséges. Ami nagyon meglepő egy Ausztriában eltöltött félév után, hogy az angol nyelvtudásom is javult. Ez annak köszönhető, hogy az ESN által szervezett programokon angolul kommunikáltunk általában, sőt, még a programok is angolul voltak meghirdetve.
Eleinte eléggé tartottam ettől a külföldön töltött félévtől. Ez a félelem körül-belül addig tartott, amíg a kurzusok el nem kezdődtek. A félév leteltével pedig úgy gondolom, hogy a további életemet el sem tudnám képzelni az Ausztriában töltött négy hónap nélkül.
Hogy miért ajánlanám másoknak? Ez egy hatalmas nagy löket és élmény egy hallgató életében. Illetve tapasztalatszerzésnek is tökéletes. Aki egyetemen tanul manapság, annak olyan egy vagy több Erasmusszal külföldön eltöltött félév, mint a középkorban az inasoknak egy vándorút, hogy mesterek lehessenek. Fontos még megjegyezni, hogy tényleg az ember életében nem lesz sok alkalom, hogy anyagi segítséggel külföldön tölthessen ilyen hosszú időt. Ez is megbecsülendő. A lehetőség mindenkinek adott, a 12 felhasználható hónappal mindenkinek ajánlom, hogy éljen, mert nem véletlenül kaptuk meg a lehetőséget!
Végezetül szeretnék köszönetet nyilvánítani mindazoknak, akik segítettek ez alatt a félév alatt. Általuk is másabb és önmegítélésem szerint jobb emberré váltam. Köszönöm, hogy elolvasta az élménybeszámolómat.
Ausztria, Graz
University of Graz / Karl-Franzens-Universität Graz
Komáromi Ágnes
jogász IV. évfolyam
2016/17 tavasz
Én a 2016/17 tavaszi félévét töltöttem kint Grazban, Erasmusos diákként a Karl-Franzens-Universitäten, jogász szakon.
A pályázati lehetőségről már évekkel korábban hallottam, a testvérem 2014-ben egy szemesztert töltött kint Lettországban és több barátom is részt vett már az Erasmus + programban. Azt hiszem, ez az egyik legnépszerűbb ösztöndíj, szinte minden egyetemista hallott már róla, volt ismerőse külföldön a pályázattal.
Számomra fontos volt, hogy egy olyan országban tanulhassak, ahol mind az angol, mind a német nyelvet is gyakorolhatom és a kiköltözés szempontjából is könnyen megközelíthető legyen, így esett a választásom Ausztriára. A szállás lehetőségek keresésénél nagy segítségemre volt egy barát, aki korábban Garzban tanult, az ő tapasztalatai alapján választottam ki az új „otthonomat”az OeAD kollégiumai közül. Mi négyen laktunk együtt egy blokkban, egy finn lány, egy spanyol, egy koszóvói és én, mindenki a saját szobájában, a blokkhoz tartozó konyhával és mosdókkal. Hetente egyszer járt hozzánk takarítónő, az alagsorban voltak mosó- és szárítógépeink és a technikai személyzet is könnyen elérhető volt, ha szükségünk volt rájuk. A havi díj 315 Euro volt, a depozit 900 Euro. A koli központ elhelyezkedése miatt, 10-15 perc sétával beértem a belvárosba és az egyetemre is. Beköltözésemkor a mentorom mutatta meg a várost és segített a kezdeti papírmunkáknál. Vele olyan jó barátságot kötöttem, hogy tavasszal közösen utaztunk át más országokba is.
A városban dinamikus és kényelmes a tömegközlekedés, a diákok számára kedvezményesen vehető igénybe bérlet. Könnyen és gyorsan jutottam el mindenhova, akár busszal, villamossal vagy biciklivel közlekedtem. Többségében érdemes a biciklit választani vagy gyalogolni, az utak jól ki vannak építve és nagyon figyelnek egymásra a közlekedés résztvevői.
Az étkezést tekintve mi nagyrész főztünk magunknak és egymásnak, de az egyetem közeli utcákon éttermek tucatjai sorakoznak és menza lehetőség is elérhető, egyetemistaként kedvezménnyel is.
Grazban folyamatosan rengeteg programlehetőség közül válogathattam, mindig volt valamilyen fesztivál, ünnepség, össznépi mulatozás. Az egyetemem pedig az ESN hetente két alkalommal kirándulást szervezett és heti egy alkalommal bulit vagy közösségépítő eseményt rendezett, szóval nem nagyon lehetett unatkozni.
Az egyetemen a kar modern épülete eltéveszthetetlen, jól felszerelt. A könyvtár mellett helyezkedik el és központi találkozóhely is volt számunkra. Az oktatóink felkészültek, közvetlenek és segítőkészek voltak, csak úgy, mint a tanulmányi felelőseink, ha bármi problémánk adódott, könnyen meg tudtuk oldani. Tantárgyfelvételnél én igyekeztem olyan tárgyakat válogatni, amit a PTE-n nem biztos, hogy fel tudok venni, bevállalva azt, hogy később talán nem tudom majd itthon elfogadtatni, de megérte! Konferenciákon vettünk részt, ahol nekünk is prezentálnunk kellett, tárgyalási technikákat tanultunk, amit különböző szituációkban hasznosítanunk kellett, ezt videókamerával rögzítette a tanárunk és visszanézéskor elemeztük a produkciókat. Nem csak tanultunk, de nagyon jól szórakoztunk mellette. A tanáraim között nem csak osztrák oktatóhoz volt szerencsém, de spanyol, olasz, angol, ausztrál oktatóktól is tanulhattam, így más-más oktatási módszert és szemléletet is megismerhettem.
Az Erasmus+ programot mindenkinek ajánlom, mert sokat tanulhatunk magunkról, másokról és másoktól, rengeteg új élménnyel gazdagodhatunk, csodás barátokra tehetünk szert. Sosem felejtem el ezt a csodás félévet. Örülök, hogy rengeteg új barátom lett, lenyűgöző helyeken kirándultam, új ételeket kóstolhattam, a nyelvtudásomat fejleszthettem, és …ugyan számításba kell venni, hogy más anyagi forrás is szükséges hozzá, de ha tehetném újra megpályáznám az Erasmus+ ösztöndíjat.
Diplomaszerzést követő szakmai gyakorlat:
Ausztria, Bécs
Wiener Hilfswerk
Terdik Nikolett
Pszichológia, MA
Azt gondolom, hogy az Erasmus név hallatán, a legtöbbünknek a tanulmányi ösztöndíj jut elsőként eszébe, mely lehetőséget ad arra, hogy hallgatóként egy meghatározott szemeszterben egy külföldi egyetemi élet részesévé váljunk. Sokáig nekem is ez a cél lebegett a szemeim előtt, amíg egy ismerősöm nem mesélt a szintén Erasmus program keretein belül töltött szakmai gyakorlatáról. Számomra mindig tervben volt a pécsi pszichológiai tanulmányaim külföldön történő folytatása, vagy az itthoni tanulmányaim befejeztével egy külföldi állás betöltése. Külföldi tapasztalatszerzés gyanánt remek lehetőségnek bizonyult az Erasmus ezen típusa, amelyet mindenképpen a diplomaszerzést követő időszakra céloztam meg.
A három hónapos ösztöndíj célállomása Ausztriára esett, ezen belül Bécs fejlődő városára. Az, hogy miért éppen erre a városra esett a választásom, erre egy pszichológiai megközelítéssel világítanék rá. Amikor a félelmeink tárgyaival szeretnénk szembenézni egy terápia keretein belül, akkor egy jó módszer lehet erre a lépésről lépésre történő, ingerrel való „barátkozás”. Amikor valaki fél a pókoktól, a pszichológus átlendíti ezen a szorongató élményen a fokozatosság betartásával. Először csak egy szőrös tárgyat kell simogatni, míg nem eljut a kliens a félelemmel teli céltárgyig. Hogy ez rám reflektálva mit is jelent? Mindig nagy álmokat tűztem ki magam elé, amely számomra egy remek távolabbi külföldi állás betöltésével valósulna meg. Azonban ez olykor a saját magam által állított akadályokba ütközik, amelyek kérdések formájában törnek a felszínre: Elég jól beszélem a nyelvet? Elegendő a tanulmányaim során szerzett tudás?
Bécs több szempontból is jó választásnak bizonyult. Egyrészt, mint szombathelyi lakos, a szülővárosom elérhető távolságban van tőle, továbbá kulcsfontosságú tényező volt az is, hogy Ausztria fővárosában ismerősök révén megoldhatóvá vált a szállás, amely jelentős mértékben csökkentette a rám zúduló költségeket. Másrészt – bár az ösztöndíjat angolul pályáztam meg – a német nyelv ismerete nagyban hozzájárult a pozitív tapasztalatok halmozásához. A szakmai gyakorlatom helyszíne és a lakóhely közötti távolság vállalható volt, s Bécs jól kiépült közlekedési hálózatának köszönhetően az utazás körülbelül egy órát vett igénybe oda-vissza naponta. Az anyagiakat tekintve, az ösztöndíj teljes mértékben fedezte az utazási költségeket, amely nem csak a munkahely és a lakóhely közötti ingázást jelenti, hanem a két hetente történő hazautazást is, Szombathely-Bécs távot illetően, emellett a megélhetésre szánt összeget. Külön kiemelném azt a számomra fontos információt, hogy általánosságban véve Ausztriában sokféle vegetáriánus étel kerül a bevásárlóközpontok polcaira, amely a húsmentes étkezésemet színesebbé varázsolta ebben az időszakban.
Mindezeket a tényezőket figyelembe véve Bécs a legjobb döntésnek bizonyult, amely lehetőséget adott arra, hogy friss diplomásként szakmai tapasztalatot szerezhessek egy külföldi országban, városban. A szakirányomat tekintve, kognitív pszichológusként végeztem. E terület kutatói ága a szakmai ösztöndíj ideje alatt teljes mértékben megvalósult. Azonban voltak olyan feladatok, amely ezen a szakmai irányvonalon túlmutattak, leginkább a klinikai pszichológia területe felé. Bár kihívással teli volt ez az időszak, mégis ezek voltak azok a tapasztalatok, amelyek a fejlődésemet előrelendítették. Egyrészt bebizonyosodott, hogy a pszichológia mennyire sokszínű, és a számomra nem elég jól ismert bugyraiban is helyt kell állnom, másrészt realizálódott bennem, hogy erre képes is vagyok.
Szerencsésnek érzem magam, hiszen a szakmai gyakorlat helyszínén olyan emberek kísérték végig ezt a három hónapot, akik fejlődésemhez készségesen hozzájárultak. A legkedveltebb szakmai tevékenységemhez az ismeretterjesztő prezentációk készítése tartozott, amely mindig nyitott fülekre talált a kliensek körében, illetve a csoportos kreatív délutáni elfoglaltságok (pl. zenélés), amelyeknek közösségformáló ereje mindig megmutatkozott. Ez a közösségformálás nemcsak a kliensek körében mutatkozott meg, hanem többször előfordult, hogy hétköznap este kimozdultunk a kollégákkal a szakmai közegből, például jó hangulatú tekézésre.
Továbbá nagy örömömre szolgált, hogy a kisebb távolságnak köszönhetően jó pár otthoni barátom is meg tudott látogatni hétvégente, akikkel felfedeztünk a populárisabb látnivalókat leszámítva számos távolabbi helyet Ausztrián belül, így például Tirolt. Mivel egyik legkedveltebb hobbijaim közé tartozik a túrázás a természetben, ezért remek választásnak bizonyult, hogy elszakadjunk kicsit a fővárosi nyüzsgéstől. Az már csak hab volt a tortán, hogy havat is láthattam 2700 méter magasan.
Összességében azt mondhatom, hogy rengeteg tapasztalattal gazdagodtam a szakmai gyakorlatom ideje alatt, amely a későbbiekben referenciaként szolgálhat, s amelyet a későbbiekben tovább gyarapíthatok. De amiben a legtöbbet nyújtott ez a program, hogy bátrabban és magabiztosabban állok hozzá a céljaim megvalósításához, tehát a kezdeti pszichológia metaforámmal élve; így lett nekem Bécs egy szőrös tárgy, amelyet már határozottan szeretek simogatni.
Ausztria, Salzburg, Universität Salzburg
NVarga Dénes
Földrajz BSc, 3.
2017/2018. tanév
Mint nagyon sok mindenre ebben a világban, úgy ez esetben is az egyik legnehezebb dolog a belekezdés (és a beszámolóra is igaz ez :) )!
Ezt a legőszintébben gondolom, különösen mivel ez előtt egyszer már erősen kacérkodtam a gondolattal és ugyanúgy Salzburgba akartam menni akkor is. Azonban, különösen visszatekintve, nemes egyszerűséggel megrémültem a lehetőség nagyságától. Először elképzelve minden csak egy hatalmas murinak tűnik és csak a pozitívat látja az egészben az ember, aztán jön a mellbevágó realizálása annak, hogy egy ilyen kaland milyen sok szervezéssel és felelősséggel jár. Első körben ez a feladat nagyobbnak bizonyult nálam, de újra nekivágtam és ezúttal nem hagytam senkinek és semminek, hogy kétséget ébresszen bennem aziránt, hogy meg tudom ezt csinálni… és sikerült!
1. Ábra: Untersberg, a városban szinte mindenhonnan látszik
Ha nagy általánosságban kéne megfogalmaznom egy jó tanácsot azoknak, akik szeretnének belevágni az ERASMUS-ba, akkor azt mondanám, hogy mindent időben és nem szabad várni semmire!
Eleinte naivan azt hittem, hogy ha leadtam a jelentkezéshez szükséges papírokat, már teljesen sínen vagyok, a valóság viszont az, hogy a neheze ez után következett. A jelentkezés nagyon jól meg van szervezve és a két egyetem között gördülékeny az együttműködés. A koordinátorok mind Pécsett, mind Salzburgban pont olyanok, ahogy az ember elképzel egy perfekt ügyintézőt, aki mindent megtesz azért, hogy te a legkönnyebben eligazodjál a bürokrácia útvesztőiben, ami az aláírandó papírokat olvasgatva nem tűnt túl lehetetlennek. Viszont legyünk őszinték, igen komoly anyagi támogatás jár ehhez az ösztöndíjhoz, így hát a tonnányi aláírandó, helyenként alig érthető jogilag precízen megfogalmazott dokumentum valahol indokoltnak tűnik. Visszakanyarodva az ügyintézőkhöz, amennyire vérmesen hangzanak a feljebb említett dokumentumok, ők pont annyira kezelik ezeket a szabályozásokat humánusan, én speciel ezt nagyon nagyra tudom értékelni, mert a hivatalos, sokszor szinte fenyegető papíroktól esetenként rémálmaim is vannak.
Az aranyélet ott szűnik meg, amikor ők leveszik a kezüket rólad! A szállást ugyanis, és ezt úgy is kihangsúlyozzák számotokra, nem az egyetemek intézik, ez a hallgatóra hárul teljes mértékben.
Szállás keresés
A szálláskeresésnél igen csak résen kell lenni, mert hamar fogynak a helyek és nem csak a kedvező árúak, hanem minden fajta, így tényleg időben neki kell állni a keresgélésnek (https://housing.oead.at/de/loginén ezen az oldalon keresgéltem nagyrészt, jól strukturált és viszonylag hamar válaszolnak is az e-mailekre tartalmas kielégítő válaszokkal). Én voltam annyira béna, hogy csak márciustól tudtam már csak szobát foglalni, viszont február közepén már kezdődött a program, amiről később majd részletesen. A kéthetet, ami vissza volt még márciusig, így egy hostelben töltöttem el, (https://www.meininger-hotels.com/de/hotels/salzburg/hotel-salzburg-zentrum/) megnyugtató volt azonban, amikor utólag kiderült, hogy nem teljesen egyedi az esetem.
A pénztárcámnak ez a malőr sajnos nem igazán tett jót, viszont bele se rokkantam anyagilag. Egy 6 fős szobában volt ágyam, amihez tartozott fürdő és mindenkinek volt kis zárható szekrénye. Ez a 6 fő elsőre marha soknak tűnik és kicsit el voltam keseredve, hogy hogyan is fogom én ezt a két hetet egy olyan helyen átvészelni, ahol mindenki maximum csak három napot marad. Mindezek után hatalmas meglepetésként ért, hogy rendkívül jól telt azott töltött idő, rengeteg emberrel ismerkedtem meg a világ minden tájáról és nagyon sok ismerettel gazdagodtam az ő szokásaikról és mindennapi életükről. Nyilván voltak kevésbé kellemes lakótársaim is, de szerencsére visszatekintve az általuk előidézett helyzeteken csak nevetek.
2. Ábra: Kilátás a szobámból
(igaz 250mm zoom-mal)
Ezt követően, a kollégiumi bekköltözés sem ment teljesen zökkenőmentesen és bár e-mailekben angolul kommunikáltunk, mikor beköltöztem senki nem volt, aki beszélt volna angolul, így a tört németemmel kellett elmagyaráznom, hogy lefoglaltam korábban egy szobát és szeretnék beköltözni, mert így lett megbeszélve, minden további részlet nélkül, sikerült végül a mutatvány. Tanulság az ügyből szerintem az lenne, hogy ha nem beszéltek jól németül, azért nem árt kicsit felfrissíteni a dolgokat.
Itt a link a kollégiumhoz: http://www.egger-lienzheim.at(amúgy nagyon szép, új a honlap, tavaly még nem volt az). Vannak kettő és egy fős szobák, valamint apartmanok is. A szobák kicsit régiesek de semmibe nem tudnék belekötni, még ha akarnék sem. Az apartmanok elképesztően gyönyörűek és modernek, ez az árukban is meglátszik. Az egyes szobáért havi 370 eurot fizettem.
Végtelenül nyugis helyen van, és mindezek ellenére minden könnyen és gyorsan megközelíthető. Közösségi terek jól felszereltek és modernek, és ugyanezek igazak a konyhákra is, amik az apartmanokat leszámítva emeletenként vannak, konyhai eszközökről azonban mindenkinek magának kell gondoskodnia. (Halkan jegyzem csak meg, hogy az emberek rengeteg cuccot felejtenek, vagy hagynak szándékosan ott miután hazamennek, így ha valamiről megfeledkezel csak nézz körül jól a konyhaszekrényekben.)
Közlekedés
Kezdjük az egészet a városba történő eljutással. Amikor én utaztam, akkoriban kezdte meg a MÁV a Pécs és Budapest közti vasútvonal felújítását és a menetidő így a sokszorosára nőtt, szóval én a vonatot nem próbáltam, viszont van Pestről közvetlen vonat naponta több is, tehát ha valakinek az imponál teljesen lehetséges utazni vele. Én a voksomat a telekocsi mellett tettem le, és igaz előtte még nem próbáltam, teljesen bevált. Aki igénybe vesz manapság telekocsi szolgáltatást, annak feltűnhetett, hogy nem csak az üres helyeiket felajánló autósok hirdetéseit találja, hanem már vannak direkt erre szakosodott vállalkozók, akik, kilenc személyes kisbuszokkal üzleti tevékenységként végzik a telekocsizást. Ők általában Németországig vagy Svájcig mennek és mindenhol ki lehet szállni. Az oda-vissza utat többször is megtettem a félév során, és mindig beváltak ezek a fuvarok. Ami miatt tudom ajánlani a vonattal szemben, az az, hogy címre megy és címre visz, ezáltal nem kell a félévre magaddal hozott összes cuccot át cipelni a városon, ebből kifolyólag viszont néha tovább is tud tartani az út, ha valaki korábban száll ki, mint te. (általában 60 EUR-t kérnek, a legszimpatikusabb nekem a Homan trans Kft. volt)
Városon belül létezik troli és sima busz közlekedés is, ezek a buszok mind modernek, jól karbantartottak és pontosan járnak. A jegyárak nem valami olcsók, de nem is kell belerokkanni azért. Szinte minden buszmegállóban van jegyautomata, (AMI KÁRTYÁT IS ELFOGAD!!!) itt kétféle jegyet lehet venni, egy órásat (2 EUR) és 24 órásat (4 EUR), ezek nem a megvételtől érvényesek, hanem a buszon történő érvényesítéstől számítva. Nagyon jó dolog még a szemeszter bérlet, ami igaz, 120 EUR, viszont onnantól nincsen gondja az embernek a jegyvásárlással.
https://play.google.com/store/apps/details?id=com.fluidtime.android.salz... helyi buszközlekedéshez egy app, az egyik legfejlettebb, amivel találkoztam (IOS-re is van, mivel a félév során kellett telefont cserélnem, mindkét verziót próbáltam és működnek).
A távolsági buszhálózat is elég jól ki van építve, azonban ezekre a járatokra jóval drágábbak a jegyek.
Amit azonban mindennél jobban tudok ajánlani, az a bringa! Nem vagyok egy rendkívül fitt ember, viszont itt eszméletlenül egyszerű eljutni A-ból B-be, esetenként még a busznál is gyorsabban, ezért szinte csak így közlekedtem (én a saját biciklimet használtam, viszont mindig vannak használtolcsó bringák a neten). A bicikliutak mindenhova elvezetnek biztonságosan, a forgalomtól jól elkülönítve és hát, ami sosem mellékes, hogy mindig gyönyörű helyeken megy az út!
Enni/Inni
Nagy általánosságban kijelenthető, hogy akkor jársz a legjobban, ha magadra főzöl és nagy adagokban, pár napra előre. Hűtő van a szobában, úgyhogy el lehet tartani a kaját pár napig, ehhez pár doboz beszerzése ajánlott, mivel az edények tárolásához nem elég nagy a hűtő.
A bevásárlásra nagyjából ugyanazok az opciók állnak rendelkezésre, mint itthon, a Tesco-t leszámítva. A leggyakoribbak a Spar valamilyen formája, valamint az Aldi, amit ők Hofer-nek hívnak. A Spar kicsit drágább, viszont egyes termékekből, pl: hentes áru jobb minőségűvel szolgálnak, mint a Hofer. A zöldségek viszont a Hoferben jobbak (gyakorlatilag pontosan ugyanazt kapod ott, mint itthon, még a magyar felirat is rajta van a termékeken). Ha esetleg néha napján akartok frissebb, jobb minőségű zöldségeket, akkor szombatonként a központban mindig van piac, ahol igaz drágábban, de nagyon klassz zöldségeket és gyümölcsöket kaptok.
Abban az esetben, ha éppen nem értek rá, vagy nincs energiátok főzni, meki és hasonló éttermek itt is vannak természetesen, nekem azonban a leginkább a MyIndigo éttermek jöttek be, (https://www.myindigo.com/) viszonylag olcsó, jó minőségű, és laktató.
Kocsmák tekintetében (és persze minden másról is) az ottani diákszervezet részletes ismertetőt fog közölni, de egy nevet jegyezzetek meg „O'Malley's bar” (szerdánként diák kedvezmény, valamint mindennap 8-9-ig happy hour, azaz minden féláron). Google maps, Tripadvisor, Lonely Planet mind jó barátok!!
Ügyintézés
Erről részletesen nem szeretnék beszélni, mert úgyis milliószor hallani fogja mindenki, viszont megjegyezném, hogy minden pofonegyszerű, mindenki segítőkész és nyugati színvonalon zajlik minden.
FONTOS!!! Ha valamit nem értetek teljesen, valami probléma van, mindig merjetek kérdezni és segítséget kérni, nem lesz olyan, hogy hülyének néznek, vagy elküldenek a problémátokkal (ugyanez igaz az oktatókra is)!
Ha módotokban áll, az orientációs héten mindenképpen vegyetek részt, mert egyrészt jó buli, másrészt mindent a szátokba rágnak az adminisztratív dolgokkal kapcsolatban.
Az Egyetem
A célváros kiválasztásában ez volt számomra a legmeghatározóbb talán,(meg még a hegyek… a hegyek jók) mivel több oktatótól is hallottam, hogy ha térinformatikát akarok tanulni,akkor itt érdemes körül nézni. Ez az állítás egyáltalán nem bizonyult hamisnak, azonban felvettem természetföldrajzi és gazdaságföldrajzi órákat is.
Magyarországon sűrűn hallani a frázist, miszerint, ha az anyagiak úgy állnának rendelkezésre, mint pl.: Ausztriában, akkor aztán sokkal magasabb szinten történhetne az oktatás. Teljes magabiztossággal jelenthetem ki, hogy élnek az „anyagi jobblét” nyújtotta előnyökkel, és nem csak az egyetem felszereltségében nyilvánul meg, hanem leginkább az oktatás mentalitásában.
Progresszív, előremutató gondolkodásmód a jellemző, a lexikálistudás elsajátítása is a gyakorlaton keresztül történik és az oktatók legfőbb célja a hallgatók bevonása a tudományos életbe. Ennél többet erről nem szeretnék mondani, mert szerintem innentől mindenki el tudja képzelni.
Még annyi, hogy e-mailezni bátran mindenkinek, az irodájukban nehéz utolérni őket, de az e-mailekre hamar válaszolnak és nem túlcizellált, érdemi kommunikációt gátló módon fogalmaznak, szóval könnyű velük is egyeztetni dolgokat.
Szabadidő
Röviden… annyi mindent csinálhattok, hogy össze fogtok zavarodni! Kulturális programok kifogyhatatlanok, minden hétre jut valami buli, továbbá sportolási lehetőségek is bőven akadnak.
A kollégiumok nagy része a város déli részén találhatók, innen gyalog is akár egy 15 perces sétával eljuthattok az erdőig. Innen annyit és olyan nehezet túrázhattok, amilyen éppen tetszik, (rengetegszer volt, hogy csak spontán kimentem egy másfél órára) (https://goo.gl/maps/szNxsT7PDMT2). Ez egy kemping, innen indul az út az erdőbe, minden ki van táblázva. eltévedni lehetetlen.
3. Ábra: 45 perc séta ezért a látványért? IGEN!!!
Egyszerű hétvégi program még elmenni az Untersbergre. Busz ide is megy (meg is áll a kollégiumokhoz közeli megállókban) kb. 25 perc a buszút és a hegytetőre menő felvonó aljában áll meg, amire jár a diák kedvezmény (http://www.untersbergbahn.at/).
Sportok közül én két dolgot próbáltam, a síelést (van Erasmus sítábor is) minden nap megy ingyenes busz Flachauba (természetesen akkor ingyenes, ha síelni megy az ember). https://www.skiamade.com/en/winter/skiresorts/salzburger-sportwelt/flachau
https://www.tripadvisor.co.za/Attraction_Review-g190441-d12064453-Review...
Valamint jártam falat mászni, erre több lehetőségi is van a városban, én ide jártam: http://www.boulderbar-sbg.at/
4. Ábra: Fentről
Általános javaslatok
Legyetek bátrak, mert megéri, ne féljetek attól, hogy kimaradtok a társaságokból mert, lehetetlen! Tényleg az, én szeretek nagyon egyedül lenni, de néha nagyon nehéz volt megoldani, mert minden ember, akit itt megismersz, tök egyedül van, messze otthonról és emiatt mindenki nagyon odafigyel a másikra és keresik a társaságot! Próbáljatok ki minél több mindent és utazzatok sokat! És vigyázzatok magatokra! (szükség esetén, nekem sajnos egyszer szükségem volt rá, de nektek nelegyen… doki: https://www.docfinder.at/arzt/allgemeinmedizin/5020-salzburg/dr-christia... van a kollégiumokhoz, korrekt,és EU-S EGÉSZSÉGÜGYI KÁRTYÁVAL INGYEN MEGVIZSGÁL)
Végül… Nekem talán a legjobb érzés az egészben az volt, amikor már úgy mentem az utcákon, hogy nem éreztem turistának magamat.
(A képek sajátok :) )