Tanulmányi ösztöndíj
BTK
Tomasev Rita - Földrajztanár – horvát nyelv és kultúra tanára, 3. évfolyam
2021/2022 - Zadar
University of Zadar
Az Erasmusról a közösségi médiaportáloknak köszönhetően az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt hallottam, ám részletesebben oktatóim jóvoltából ismerkedtem meg a programmal. Emlékszem, már az legelső félévem kezdetén csupa jót meséltek róla és bátorítottak, hogy én is vágjak bele, hiszen (félig) nyelvszakosként egy külföldön töltött szemeszter hihetetlenül hasznos és pótolhatatlan nyelvi és kulturális tapasztalatokkal szolgálhat. Így már előévesként biztos voltam benne, hogy pályázni fogok Erasmus+ ösztöndíjra. Ezt szerettem volna minél előbb megtenni, ezért a második évem őszi szemeszterében szerettem volna utazni. A tájékoztató nap után nem sokkal viszont jött a mindannyiunk életét kerekestül felfordító világjárvány, így jobbnak láttam, ha megvárom, mire jobbra fordulnak a dolgok. A második évemben kezdtem úgy érezni, hogy sürget az idő. Igaz, osztatlan tanárszakosként 5 éves a képzésem, de belegondoltam, hogy ha szakosodás után vágnék bele a programba (és csúszás nélkül akarok lediplomázni), akkor a tanítási gyakorlatok és óralátogatások miatt komplikáltabb lenne kiutaznom. Tehát maradt a harmadik év, amelynek az őszi szemeszterére sikeresem benyújtottam a pályázatomat.
A programtól a horvát nyelvi kompetenciáim fejlődését vártam, valamint, hogy megtanuljak hatékonyan kommunikálni más nemzetiségű emberekkel. Ez alatt nem a közösen használt nyelv, az angol megtanulását értem, hanem hogy megismerjem és elfogadjam mások nézeteit és szokásait, amelyek sok esetben teljesen eltérnek az én otthonról hozott szokásaimmal.
A célország az én esetemben nem volt kérdéses, horvát szakosként mindenképp Horvátországba akartam menni. Zadart azért választottam, mert gyerekkori szerelmem és a környéke is annyira rabul ejtő, hogy mindig is szerettem volna egy hétnél tovább ott maradni.
A helyi egyetem egyike a legrégebben alapított horvát egyetemeknek, Horvátország egész területéről érkeznek ide hallgatók. Az egyetem nem karokra van bontva, hanem 29 intézetre, amelyek közül minden Erasmusosnak választania kell egyet, ahol az ECTS pontjainak minimum 50%-át fogja teljesíteni. Én a Kroatisztika Intézetet választottam. A tanulmányaimat horvát nyelven folytattam, összesen 3 tárgyat vettem fel: Szöveg lektorálása és korrektúrázása – Lektura i korektura teksta; Gyermek- és ifjúsági irodalom – Dječja književnost i književnost za mlade; Horvát irodalom a 20. században – Hrvatska književnost 20. stoljeća. Ezek mellett a PTE-n is felvettem további 7 tárgyat (közülük 5-öt kedvezményes tantervvel), amelyekből hazaérkezésem után fogok levizsgázni. A beszámolómban a Zadarban felvett tárgyaimról szeretnék bővebben beszélni. Kezdetben mind a három kurzust élőben hallgattam, majd ahogy a járványhelyzet december végén rosszabbodni kezdett, a Szöveglektorálás kurzust januártól online hallgattam. A másik két tárgy 1-1 kivétellel mindig élőben volt megtartva, aminek örültem, mert nekem így sokkal könnyebb követnem az órát, mint képernyőn keresztül.
Online órán a kikapcsolt kamera és mikrofon mögött az ember hajlamos nem odafigyelni és unatkozni, élőben viszont az oktató azonnal lépni tud és felpezsdíti az órát, ha észreveszi az egyre több a semmibe révedő tekintetet. No ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy az órák unalmasak lettek volna, mind a három előadó kitett magáért és még a száraznak ígérkező előadások is érdekesek voltak. Mindegyikükön érezni lehetett, hogy lelkesednek a saját tárgyuk iránt és hogy szeretnek tanítani. Mindannyian segítőkészek voltak, az első előadáson elmondott követelményekhez tartották magukat. Mindegyikükkel kapcsolatba tudtam lépni emailen keresztül, egy kivételével, de végül kiderült, hogy ő nem az egyetemi email fiókját használja. Ez nekem annyiban okozott nehézséget, hogy személyes és online kommunikáció hiányában nem kerültem be időben a Teams csoportba és nem tudtam részt venni az utolsó néhány órán, de szerencsére a vizsga napjára ez a probléma is megoldódott.
Az órák követésével nem volt problémám, órai- és csoportos munkánál engem is bevontak a feladatba. A többi kroatisztikás hallgatóval kezdetben kicsit nehézkes volt kapcsolatba lépnem, ennek ellenére mindegyikük megértő és türelmes volt velem, ha valami hirtelen nem jutott eszembe horvátul. A vizsgáimat már a vizsgaidőszak első hetében sikeresen teljesítettem, amely nem januárban kezdődött, mint Magyarországon, hanem februárban, az októberben kezdődő tanévhez hasonlóan egy hónappal később vette kezdetét.
Tanévkezdés előtt kissé aggódtam, hogy mi lesz, ha egyedül leszek Erasmusos kroatisztikán, de a Gyermekirodalmon kívül mindkét órámon voltak cserediákok. Ők voltak az egyedüli Erasmusosok, akikkel nem angolul beszélgettem, hanem horvátul. Furcsa érzés volt, hiszen annak ellenére, hogy mind különböző országokból jöttünk, mégis ugyanazt a nyelv és kultúra kötött össze minket. Legjobban ahhoz tudom hasonlítani, amikor magyarként az ember kimegy külföldre és összefut egy harmadik országból származó, de magyar nemzetiségű illetővel.
Most, hogy szóba hoztam a nyelveket, eszembe jutott az Erasmusra készülők egyik potenciális félelme: „mi lesz, ha nyelvi problémába ütközöm?” Jogos a kérdés, hiszen amikor az ember egy olyan környezetben él, ahol mindenki az ő anyanyelvén beszél, akkor nem is gondol bele, hogyan fogja kifejezni szavakkal a gondolatait. Külföldön viszont kicsi az esélye, hogy magyarul tudjunk kommunikálni, helyi nyelvismeret hiányában pedig néha hiába tudunk megszólalni valamelyik világnyelven, korántsem biztos, hogy a társalgópartnerünk is megérti azt. Zadarban viszont nem kell ettől tartanunk, a dübörgő turizmus miatt a helyiek nagy hányada beszél vagy ért angolul, tehát ha valaki nem is tud horvátul, szinte bármit el tud intézni. Ha mégis nyelvi akadályba ütköznénk, a fiatalabb generáció magas szinten beszél nyelveken, tőlük kérhetünk segítséget.
Problémáim szerencsére a mindennapi életben sem adódtak, mert mindent horvátul tudtam intézni. Azt vettem észre, hogy a helyiek nagyon megörülnek, ha valaki beszéli a nyelvüket, de nyitottak és befogadóak azok felé is, akik más nyelven közelítenek feléjük. A zadariakat nehéz kihozni a sodrukból; mint ahogy azt már számtalan cserediák megírta helyettem, a „pomalo” és a „polako” szavacskák (magyarul lassan, nemsokára) döntő módon határozzák meg az itt élők mindennapjait. Nincs szükségük idegeskedésre és folytonos rohanásra, egy kávé vagy egy kis beszélgetés a barátokkal mindig belefér az időbe. Itt az idő is máshogy telik, nehéz akárhonnan is elkésni (kivéve persze a hajóról és a távolsági buszról, azok pontosan indulnak – saját tapasztalat). Ha valaki szeretne kicsit kiszakadni a sürgő-forgó mindennapokból, nagyon ajánlom, hogy Zadart válassza Erasmus-célpontként.
Zadar tengerparti város, feleannyian lakják, mint Pécset, viszont jelentősnek számít a környéken, így nagyszámú funkcióval rendelkezik. A helyiek ügyelnek a tisztaságra, az utcák tiszták, kevés a szemét a tengerben. Sokan használnak elektromos rollert vagy biciklit az autó helyett. Többféleképpen is el lehet ide utazni, Zágrábbal és a többi nagyobb várossal sűrű buszmenetrend köti össze. A város az autópályától nem messze található, és még saját reptere is van. A környező szigetekre rendszeresen indul hajó, mind a városi, mind a Gaženica nevű kikötőből. Odafelé Zágrábig autóval utaztam, majd onnan Flixbussal mentem tovább. Összesen 8 órát voltam úton, amelyből a busz ára 5000 Ft volt.
Miután kiderült, hogy nem kaptam helyet a kollégiumban, a szállásomra egy Facebook csoportban leltem rá. A többi Erasmusoshoz hasonlóan kiírtam egy rövid bemutatkozást, amely alá még aznap több ajánlatot kaptam. Zadarban nem olcsó a lakhatás, a távolságok pedig hatalmasak tudnak lenni, így a legfőbb szempontjaim közé tartozott például az, hogy a hely ne kerüljön egy kisebb vagyonba és hogy közel legyen a központhoz, ahol az egyetem is van. A Lazy Monkey Hostel & Apartments az összes kritériumomnak tökéletesen megfelelt. A három kiadó apartmanjuk közül még kettő volt szabad, egy studio- és egy egyszobás apartman. Én a studio-t választottam, amely 260 euróba került havonta. Nagyon örültem, hogy az árban már alapból benne volt a rezsi, így soha nem kellett fagyoskodnom vagy hideg vízben fürdenem. A másik két szobát is Erasmusosok vették ki, akikkel egy jól felszerelt konyhán és egy hatalmas udvaron is osztoztunk. Ezen kívül volt egy nagy közös teraszunk, és két szoba fel volt szerelve privát terasszal. A csendes környékkel nagyon meg voltam elégedve, a tengerhez közel voltam, a központtól meg nem is messze és nem is túl közel. A szobánk mellé felejthetetlen házigazdáim, Tiha és Chris jóvoltából ingyenes biciklihasználatot is kaptunk.
Az egyetemre legtöbbször gyalog mentem, ami egy 40 perces sétát jelentett, de az apartmanom előtt közvetlenül található buszmegállóban a helyi tömegközlekedéssel is tudtam utazni. Az egyetemen kapott igazolással 20 kunáért egész tanévre szóló bérletet válthattunk ki, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést.
Zadarban az Erasmusosokat egy percre sem hagyják magukra, a helyi ESN rengeteg programot szervezett nekünk, amelyeket a közös WhatsApp csoportban hirdettek meg. Voltak közöttük társasági programok, például nemzetközi vacsora, a „Pszicho-mozi” filmestek és a zadari kutyamenhelyen való önkénteskedés, valamint kirándulások. Zadar elhelyezkedése előnyös, hiszen az ország akármelyik pontjába el lehet innét jutni, de nem kell túl messzire menni egy jó kiránduláshoz. Megannyi nemzeti park és sziget található a közelben, mint például a Paklenica Nemzeti Park, Plitvicei Tavak Nemzeti Park, Kornati Nemzeti Park, Krka Nemzeti Park, amelyekbe mind szerveztek utazást. Mi is javasolhattunk programokat, illetve szavazhattunk olyan érdekes események megtartásáról, mint a karaoke-est, közös műkorcsolyázás stb. Dalmácia városait privátban utaztam be az új barátaimmal, hiszen így mi dönthettük el, mit nézünk meg és meddig maradunk. Ez csupán annyiból állt, hogy megvettük online a buszjegyünket, foglaltunk szállást Airbnb-n és máris belevetettük magunkat az új kalandba. A legemlékezetesebb kirándulásokon Dubrovnikba, Splitve és Šibenikbe mentünk, de jártam Biogradban és Pagon is. Jó döntés volt az őszi félévben jönni, hiszen a nyáron turistáktól hemzsegő utcákon, látványosságoknál szinte egyedül voltunk és soha nem kellett tolongani a tömegben. Az idő olykor szeles és esős tud lenni, de nem hideg, és nekem ez sokkal jobban megfelel, mint a nyári forróság.
A tavaszi félévben biztos több szórakozóhely tart nyitva, de most is sok hely közül lehetett választani. A járványügyi korlátozások miatt ezek csak éjfélig tartottak nyitva.
Az ESN jóvoltából Zadarban a Buddy-rendszer is működik, amelyre én is jelentkeztem. Ez arról szól, hogy a jelentkező cserediákok kapnak maguk mellé egy helyi hallgatót, aki mentorálhatja őket és akihez mindig segítségért lehet fordulni. Emellett nagyobb biztonságérzetet ad, ha már előre ismerünk valakit az érkezés előtt. A buddynkon kívül a helyi koordinátorhoz is mindig bizalommal fordulhatunk.
Az apartman bérleti díján kívül nem kellett mást fizetnem, csak a mindennapi megélhetési költségeket. Hetente kb. 350-400 kunát (~18-19.000 Ft) költöttem el boltban. A közelben található Intersparba jártam legtöbbet, hiszen az ottani árak hasonlítottak a legjobban a magyar árakhoz. Ebédet nem mindig kellett főznöm, az egyetem mellett található menzán minden nap számos ebédből és vacsorából lehet választani, amelyek diákigazolvánnyal kimondottan olcsók. Az én esetemben egy ebéd ára 6-10 kuna között mozgott, ami 300-500 Ft, de 15 kunánál soha nem kellett többet fizetnem. A kiadós adagok pedig legtöbbször még egy étkezésemet fedezték.
Számomra az Erasmus olyan pótolhatatlan élményt nyújtott, amelyre egyáltalán nem számítottam, mielőtt belevágtam volna. Mindig is szerettem volna, ha a horvát mellett az angol nyelvtudásom is fejlődne, a négy és fél hónap végére úgy érzem, sokkal magabiztosabban beszélek angolul. Természetemnél fogva nagyon szigorú jellem vagyok magammal szemben, de Zadarnak hála megtanultam, hogy néha én is megpihenhetek, és teljesen oké, ha időről időre lazábbra veszem a dolgot, amikor azon kapom magam, hogy túlgondolok valamit. A horvát és az Erasmusos barátaim pedig rávezettek arra, hogy a jövő helyett elkezdjek a mának élni és hogy arra a pillanatra fókuszáljak, ami most történik.
Az ösztöndíjprogramot mindenkinek ajánlom, mert ez egy nagyszerű lehetőség, hogy jobban megismerjük magunkat és határainkat. Én egy percig sem bántam meg, hogy jelentkeztem és tudom magamról, hogy később nagyon sajnáltam volna, ha kihagyom. Azoknak, akik netán azért nem adták még le a pályázatukat, mert attól tartanak, hogy társaság nélkül maradnának külföldön, annyit szeretnék mondani, hogy fél éve én is ebben a cipőben jártam. De ahogy kiértem, rájöttem, hogy bizony még a legtársaságibbnak tűnő cserediákok is félnek ettől. Ilyenkor segíthet, ha 100%-ig önmagunkat adjuk, hiszen így azokat az embereket fogjuk bevonzani, akik hozzánk hasonlóak, és így születnek a legszebb barátságok. Soha ne akarjunk másnak tűnni, mert azzal ahelyett, hogy fejlődnénk, meghazudtoljuk magunkat. Az Erasmus legértékesebb leckéje számomra éppen ez: merjünk önmagunk lenni, hiszen így találhatunk rá a valódi értékeinkre.
Szakmai gyakorlat
KPVK
Kovács Miklós - Vidékfejlesztési agrármérnök, I. évfolyam
2022/2023 - Belje
Belje Plus LLC
Az Erasmus+ programról barátaimtól hallottam, akik büszkén újságolták nekem, hogy gyermekeiket külföldre tudják küldeni tanulni a szakmai gyakorlati időben, illetve azon kívül is. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hogy agrármérnök hallgatóként én is kipróbálhatom magam egy nem magyar vállalat szakmai gyakorlatán. Továbbá a Vidékfejlesztési agrármérnök képzésben is kaptunk arról tájékoztatást, hogy az Erasmus + program keretében is lehet teljesíteni az évközi gyakorlatokat.
A gyakorlatot a bellyei mezőgazdasági kombinátnál végeztük dr. Nemeskéri Zsolt hallgatótársammal, amelytől azt vártam, hogy a szántóföldi gazdálkodást, az ehhez kapcsolódó folyamatokat és gyakorlati praktikákat ismerhetem meg egy tradicionális nagyvállalatnál. Külön szerencsének éljük meg, hogy a szakunk tantervében szerepel egy évközi gyakorlati tantárgycsoport, amelyben az elméleti képzés során tanultakat – még a „nagy” féléves szakmai gyakorlatot megelőzően – kisebb, 40 órás egységekben egészíthetjük ki valós vállalati környezetben szerzett tapasztalatokkal.
Levelezős hallgatóként a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a vállalkozásaimban teljesítendő feladataim mellett, meg tudjak feleleni a szakmai gyakorlat elvárásainak.
Az utazást saját gépkocsival oldottuk meg dr. Nemeskéri Zsolt hallgatótársammal együtt, akivel közösen vettünk részt a gyakorlaton.
Szintén dr. Nemeskéri Zsolt hallgatótársammal közösen egy magánszálláson laktunk a szakmai gyakorlat kéthónapos időtartama alatt.
A szállás Pélmonostor (horvát nevén Beli Manastir) középpontjában volt, ahonnan tömegközlekedéssel és gépjárművel is meg tudtuk közelíteni a gyakorlati helyet. Illetve a Belje Plus d.o.o. egyik üzeme éppen a szállás melletti utcában volt, így amikor ide kellett mennünk, akkor csak átsétáltunk a lakásból.
A szálláslehetőséget személyes ismeretségen keresztül, majdnem hogy „ingyenesen” tudtuk igénybe venni.
Beli Monastir (Pélmonostor) egy kb. 8000 fős lakosságú horvát kisváros a horvát-magyar határ mentén. A városka neve fehér kolostort jelent. A város Horvát-Baranya közigazgatási, gazdasági és kulturális központja és legnagyobb települése is egyben.
Szállásunk a település központjában a főtér mellett volt. Szerencsés volt a szállásunk lokációja, mivel minden szolgáltatás könnyen elérhető volt számunkra. A városban – mint Horvátországban általában – nagyon jó kis kávézók és pékségek, éttermek működnek, amelyek a mindennapi igényeinket maximálisan kielégítették. A szórakozási lehetőségek limitáltak voltak a város nagyságából, annak lakosságának összetételéből (idősödő lakosság) adódóan.
Az Erasmus+ szakmai gyakorlat díjazása sajnos nem tudta fedezni költségeinket, annak ellenére, hogy a szállásunkat egy ismerős segítségével majdnem, hogy „ingyen” vehettük igénybe. Mivel kerestük a környékben működő mezőgazdászokkal, gazdakörökkel, családi gazdaságokkal a kapcsolatot ezért sokfelé utaztunk. A vidékfejlesztési agrármérnök képzés egyes kurzusaihoz kapcsolódóan helyi termékeket is kellett beszereznünk, ezért min. dupláját költöttük a megkapott ösztöndíjnak.
A Beljei mezőgazdasági kombinát egy horvátországi mezőgazdasági vállalat, amely a mezőgazdasági termelésre, a sertéstenyésztésre, a húsiparra, az élelmiszer-feldolgozásra specializálódott. A vállalat a legmodernebb technológiákat alkalmazza a termelési folyamat során, és a minőségellenőrzés szigorú szabályait követi. A Beljei kombinátban különböző húskészítményeket állítanak elő, például kolbászokat, sonkákat, szalámit és pácolt húsokat. A termékek mindegyike kiváló minőségű, friss és ízletes. A Beljei kombinát gazdaságos és fenntartható módon gazdálkodik, és az élelmiszerbiztonság kiemelt szerepet kap a munkájukban. A vállalat tevékenysége hozzájárul a helyi gazdaság és a közösség fejlődéséhez. A Beljei kombinát évek óta erős pozícióval rendelkezik a horvát és a nemzetközi élelmiszerpiacokon, és elkötelezett a folyamatos innováció és fejlesztés mellett.
A szakmai gyakorlat a növénytermesztés szezonális mezőgazdasági tevékenységeire fókuszált, az alábbi tevékenységek tekintetében:
- trágyázás nitrogénnel és komplex ásványi műtrágyákkal, magasabb kálium- és foszfortartalmú NPK műtrágyával,
- téli szántás,
- tavaszi növények vetése február végén (búza, rozs és árpa),
- raktározási munkafolyamatok (tömeg és hőmérséklet ellenőrzése, kártevők, molyok és zsizsik),
- március közepétől cukorrépa, tavaszi borsó, tavaszi repce és takarmányrépa vetése.
- vetőmag- és védőanyag-beszerzésének előkészítése.
Az Erasmus+ programban az volt a legjobb, hogy egy teljesen új környezetben, egy másik országban végezhettem a szakmai gyakorlatomat. Ez lehetőséget adott arra, hogy megismerjem a helyi munkakultúrát, tapasztalatokat szerezhettem a régió legnagyobb mezőgazdasági kombinátjának növénytermesztéssel kapcsolatos szezonális mezőgazdasági tevékenységeiben. Ez mellett megismerhettem a kultúrát, az embereket és az életmódot, amely által új tapasztalatokat szereztem. Szakmailag sokat és mást is tanultam a szakmai gyakorlat során. Ezen kívül sikerült új barátokra is szert tennem, akik jelenleg is meghatározó mezőgazdásági vállalkozásokat, családi gazdaságokat vezetnek a térségben. Véleményem szerint az Erasmus+ program egy kihagyhatatlan lehetőség az agrármérnök hallgatók számára, abban az esetben, ha nemzetközi szinten is szeretnék fejleszteni a tudásukat. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, és bővítse a látókörét az Erasmus+ program által.
MIK
Bakai Barbara- Építészmérnök (osztatlan), 5.évfolyam
2021/2022- Eszék
BP Consulting
Erasmus+ program sokszor szóba került a tanulmányaim során, tanároktól vagy ismerősőktől akik járáták és ajánlodtak a programot. Tudtam, hogy én is nagyon szívesen részt vennék egy ilyen programba. Szakmai gyakorlatot azért választottam mert gondoltam, hogy nagyon jó lenne megtapasztalni hogyan is működnek a dolgok Magyarosrzágon kívül.
Horvátországot, Eszéket azárt választottam mert szerettem volna megtapasztalni ugyan azokat a dolgokat amiket itt Pécsen is sikerült megtapasztalnom szakmával kapcsán, amivel diploma megszerzése után esetleg könyebb lesz elhelyezkednem mint egy fiatal építész.
Úgy gondolom sokat fejlődtem és tapasztalatot szereztem ezzel a programmal amit tudok majd felhasználni a további pályafutásom során. Szerettem volna ennek a jól működő és dinamikus programnak tagja lenni hogy megtapasztalhassam valami újjat, számomra ismertelent ami sikerült is 4 hónap során.
Eszék Pécstől kb 80 km-re van és nagyon jó vasúti járattal van összekötve (naponta 4szer jár a vonat Pécsről Eszékre és vissza). Az út 2,5 óráig tart és egy írányú jegy 1000 Ft körül van. A két város nagyon hasonlít egymásra mivel mind kettőt egyetemi városnak hívnak. Ha igénybe veszünk, hogy nyári és őszi időszakba ott töltöttem az időmet azt tapasztaltam, hogy nagyon él a város ezekben a időszakokban. Az ami nagyon tetszett az az életmód, az emberek nem vesznek komolyan az életet és inkább humoros jellegel töltenek a napokat.
A kávézás(sörözés) egy hatalmas nagy része a horvát kultúrának, órák is tudnak eltelni ugy, hogy ogyan azon a helyen ülnek és beszélgetnek, barátkoznak vagy fontos, munkával kapcsolatos dolgokat intézkednek. Mivel nem annyira nagy a város majdnem minden város része elérhető gyalog 30 percen belül és az uti hálozat is jol ki van dolgozva. Aki meg nem szeret sétálni vannak busz járatok, villamosok és elektromos rollerek amelyekkel olcson lehet elérni minden város részt. Mivel a város Dráva folyó mellett helyezkedik nyáron a Promenád a fő közlekedő pálya minden nap egész nap. Promenád összekötti több városrészt is Alsó várost, Tvrđat és Felső város részt. Tvrđa (Erőd) a város legrégebbi része ahol található az összes bulizó hely ami csütörtök, péntek és szombat este tele van fiatalokkal. Nyári időszakba nagyon sok rendezvény kerül sorra pl.: koncertek, városesték, színházesték…
Kávézás és szórakozás mellett a horvátok nagyon jó gaszrtonómiával is rendelkeznek.
Az életszintvonal nem különbözik annyira a magyarországitől de ÁFA miatt (25%) egy kicsivel drágább az élet. A szállásnak az ára függ a városrésztől és milyen méretű a lakás, de egy garzon ára 100-300 euró plusz rezsi (ami nyári időszakban minimál).
A szakmai gyakorlatomat BP Consulting cégben csináltam ami egy kisebb csalédiasabb cég (összesen ötten voltunk). A céget ismerőseim ajánlottak és nagyon boldog vagyok, hogy itt töltöttem az időmet. Mindenki kedves, megértő és segítőkész volt.
Sokat tanultam és tapasztalatot szereztem amit további tanulásaim soran ki tudom használani. Nagyon jó élmény marad, nagyon elégedett vagyok a BP Consultinggal és Eszékkel is. Szívből tudom ajánlani mindenkinek. Köszönöm szépen a lehetőséget!
Molnár Zsuzsanna - Építészmérnök
Horvátország, Eszék
PROJEKTUM – NEKRETNINE D.O.O.
Olyan érzéssel gondolok az Erasmusra, mintha egész életemben ismertem volna. Édesanyám is sok Erasmusos projektben vesz részt, így már egy ideje a tudatomba ivódott a fogalom. Talán konkrétan jobban az egyetemen ismerhettem meg. Lehetséges, hogy valamiféle hirdetőtáblán találkoztam vele. De visszagondolva tényleg olyan, mintha egészen kis korom óta ismert fogalom lenn.
Az Erasmus+ program segítségével én haza tudtam jönni, Horvátországba, szakmai gyakorlatot végezni egy építészirodába. Mivel későbbi életemet is itt képzelem el, ezért azt vártam tőle, hogy bizonyos szakmai nyelvtudást szerezhetek általa és az itthoni építész ismeretségi köreim tudom majd vele bővíteni.
Felsőfokú tanulmányaimat hat éve Magyarországon végzem. Ez idő alatt átlagosan két hetente jártam haza hétvégékre, így az itthoni környezetemtől már meglehetősen elszoktam. Nehézségnek számított a hazaköltözés, hogy újra megtaláljam itthon a helyem, akár a családról, akár a baráti társaságaimat illetően. Igazából ezzel a problémával így négy hónap elteltével még mindig küzdök, de talán elmondhatom, hogy mára már kicsit egyszerűbben tudom kezelni ezeket a nehézségeket és talán egyre sikeresebb a visszailleszkedés is.
Párhuzamosan a szakmai gyakorlatommal próbálom befejezni az építész alapképzésemet is a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán. Utazás szempontjából ez egy kicsit körülményes, ugyanis nincs közvetlen járat, amely összekötné a magyar és horvát Baranyát. Jobb híján testvérem autójával oldom meg az ingázást.
A szállást illetően én otthon éltem, a saját szobámban, így a szállás költségeivel nem kellett számolnom. Különben legjobb tudomásom szerint az albérletek ára Eszéken nagyjából 100 – 250 € + rezsi/hó. Pár évvel ezelőtt készült el az új campus is, ahol kollégium is épült az egyetemisták részére. Ennek ára szintén nagyjából 100 €/hó.
Eszéket nagyszerű városnak tartom. Fiatalként rengeteg szórakozási lehetőséget lehet találni. Rengeteg hangulatos kávézó és kocsma akad a város teljes területén és lévén, hogy egy egyetemvárosról beszélünk, ezekben folyton pezseg az élet. A hétvégi bulihelyek főleg az Óvárosba, a „Tvrđaba“ összpontosulnak. Itt mindenki megtalálhatja a számára megfelelő klubbot, diszkót.
Sportolás szempontjából is akadnak lehetőségek. A város közepén található egy nyitott és mindenki számára elérhető sportpálya, amit egész évben lehet használni. Nyáron a „Copacabana“ nevű városi strandon lehet lubickolni, illetve a Dráva folyóban is csobbanhatunk. Télen pedig a Városi medencékben úszkálhatunk.
Eszék egy síkságon fekszik így a bicikli nagyon jól használható közlekedési eszköz. A városban a bicikliutak is már teljesen jól ki vannak építve. Ezen felül villamosok és buszok is közlekednek a város több pontját összekötve. Különben területileg nem mondanám túl nagynak a várost, gyalogszerrel is egy óra alatt el tudunk jutni bárhova.
Egyetemistaként az étkezés az egyetemi éttermekben, büfékben, kantinokban van megoldva. Ez egy nagyon költséghatékony megoldás, ugyanis minden egyetemista rendelkezik egy „Xica“ nevű kártyával, amelyre havonta kap pénzt az államtól, amelyet csak élelemre lehet elkölteni. Szóval ezzel a kártyával tudjuk fizetni az étlezéseink nagyobb százalékát és a fennmaradó összeget kell készpénzzel kifizetni. Ezen kívül szívesen ajánlanám még a pékségeket, ahol jó minőségű és nagyon finom pákárukat lehet beszerezni. Alapvetően azt gondolom, hogy Horvátországban nem sokkal drágább az élet, mint Magyarországon, ami az élelmiszereket illeti. Viszont a szórakozás, szóval egy hétvégi kiruccanas, talán nagyobb anyagi vonzattal jár.
Az eszéki Projektum – nekretnine d.o.o. cégnél töltöm pont az utolsó napjaimat. Alapvetően a munkakörnyezettel teljesen meg vagyok elégedve. Az emberek kedvesek, segítőkészek. Szakmai szempontból is értékes tapasztalatokat szereztem. A munkatársaim segítsgével végig vezethettem egy hétvégi szálló teljes átalakításának megtervezését. Ezen a gyakorlati tapasztalaton keresztül megismerkedhettem a horvát építészeti regulációkkal, betekintést nyerhettem az engedélyezési folyamatokba. Rengeteget fejlődött a horvát szakmai nyelvtudásom is. Ezt a részét a szakmai gyakorlatomnak nagyon élveztem. Ezenfelül még legalizációs feladatokat bíztak rám az irodában, így sokat jártam terepen, házakat felmérni. Magát a felmérés folyamatát izgalmasnak találtam. Viszont ezeknek a felméréseknek a digitalizációjával kellett a legtöbbet foglalkoznom, így egy idő után kicsit monotonná és unalmassá váltak.
A legjobb dolog az Erasmusban az volt, hogy végre itthon tölthettem egy kis időt a családommal és az itthoni barátaimmal. Sokat használhattam a horvát nyelvtudásom és ez a javára szolgált.
Eszék véleményem szerint remek város, mindenkinek szeretettel tudom ajánlani. A méretét tekintve nem túl nagy és nem is túl kicsi, de az egyetemisták által igazán élettel telítettnek mondanám és alapvetően mindenkinek ajánlok egy kis balkáni életérzést, lazaságot, vendéglátást és kedvességet!